Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Minimális terjedelem: 200 karakter! Maximális terjedelem: 1000 karakter!
0/1000

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok

Üdvözlöm! A férjemmel két éve vagyunk együtt, ebből másfél éve együtt is élünk és tavaly augusztusban házasodtunk össze. Neki már volt egy házassága korábban, ahonnan van egy 9 éves kisfia. A volt feleség és a gyerek Magyarországon mi pedig Németországban élünk. Jövő hónapban megszületik első közös gyermekünk. Nem terveztük a babát, nem is igazán volt elragadtatva mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok. Ritkán beszél a volt feleségével, de olyankor látszik rajta, hogy próbál maximálisan megfelelni neki és, hogy még mindig odavan érte. Megváltozik a hangja és kizárja a külvilágot. Egy ideig úgy gondoltam, hogy én látom rosszul, de inkább csak áltattam magam. Nem tudom mitévő legyek. Egyébként jó a kapcsolatunk, nem veszekszünk. Az észrevételeim soha nem mondtam neki, nem is tudom hogy kezdjek hozzá. Nem tudom mit keresek mellette, amikor ilyen hatással van rá valaki más.

Várom válaszát.

Anna

Kedves Anna!

Megértem a bizonytalanságát a kapcsolatuk iránt, olyan esetekben, mikor nem figyel Önre a férje. Azonban nem értem biztosan jól a kérdését. Azt írta, nem tudja miért is van vele, de ugyanakkor azt is leírja, hogy nincs gond a kapcsolatukkal. Mennyire változott a házasságot követően a kapcsolatuk? Fontos szempont, hogy Ön milyen jövőt lát ebben a családban, miként tudja elképzelni a szülést követően a közös életüket. Esetleg erről beszélgethetnek is férjével. Az, hogy megkíván felelni a volt feleségének, számos okkal bírhat. Kérdésem Önhöz, hogy miért nem merte eddig megkérdezni? Miért nem akart ezekről beszélni? Javasolnám, hogy kommunikáljanak egymással, és osszák meg egymással akár félelmeiket is, amiket közös erővel tudnak megoldani. Ha úgy érzi, hogy segítség nélkül nem megy, akkor akár szakembert is bevonhatnak a beszélgetésbe.

Félelmek és szorongások / 2020.05.14.

Kedves Ádám!

Több mint fél éve járok a pszichológusomhoz. Korombeli, helyes, kedves. Jó szakember, érti a dolgát. Semmihez nem hasonlítható, amit érzek iránta. Hála van bennem, és meg nem fogalmazható érzések. Szeretet? Szerintem ez ide jó szó. Hogy lehet szeretni egy idegent? Félek, hogy mi lesz, ha már nem járok hozzá, ha lezárjuk. Beszéltünk erről. Megnyugtatott, hogy fokozatosan zajlik majd le. De már most attól félek, hogy mi van, ha ő már a lezárást várja. Nyilván tudom, hogy ő neki nem lehetnek erős érzelmei felém, kötődése. Hiszen nekem ő az egyetlen pszichológus, de neki nem én vagyok az egyetlen kliens. Hogyan kérdezhetném meg tőle, hogy ő mit gondol az elválásunkról? Hogy majd eszébe fogok-e jutni. Előre is köszönöm a válaszát. Kitti

Kedves Kitti!

Azok az érzések, amelyeket leírt levelében, teljesen érthetőek. Egy ilyen kapcsolat alapja a bizalom, és ha egy idegenről is van szó, erős kötődést tud kiváltani az elfogadás és megértetség. A lezárás valóban, ahogyan mondta Önnek lassan és fokozatosan zajlik, amint készen állnak rá. Továbbá megértem félelmét, de nyugodjon meg, nem hinném hogy a pszichológus a lezárást várja. Nagyon hasznos ha tudnak erről beszélni, és lényeges is, ha szükséges többször szóba hozni. Ezek a félelmek Önben vannak, tehát fontos a velük való munka. Azt tudnám javasolni, hogy a legközelebbi alkalmuk során hozza be ismét ezt a témát, és beszéljen arról, milyen félelmei vannak. Mitől fél mi lesz Önnel, ha véget ér a terápia, miben lesz más az élete, miért bizonytalan a lezárás gondolatával szemben. Úgy vélem sikeresen megtudják beszélni majd, és így Önben sem jelent majd ekkora terhet.

Egyéb / 2020.05.14.

Üdvözlöm! Egy ismerősömről lenne szó! 45 éves,17 éve házas.Nagyon padlón van mert elhagyta a felesége egy hónapja pedig ott a 3 gyerek is.Még nem váltak el,de a gyerek miatt sem jött haza a felesége azóta sem.Nem egyszer mondta hogy véget vet saját életének szerencsére nem lett belőle semmi ,mert a gyerekekre hivatkozva sikerült egy kicsit visszaráznom de ma közölte hogy holnap levágja a haját mert ő látta már régebben hogy ha a lánya betölti a 16-ot meg fog halni!Hogyan tudnék neki segíteni? Köszönöm a válaszát Tisztelettel Lázárné

Kedves Lázárné!

Köszönjük megkeresését! Traumák esetén nagyon sok érzelmi hatás éri az embert, amelyeket sok esetben nem tudunk egyedül kezelni. Amennyiben öngyilkossági gondolatai, illetve a halálról gyakori képzetei vannak a barátjának, akkor javaslom, hogy beszéljen vele és kérjen segítséget ezek kezelésében, feldolgozásában. Javaslom vagy klinikus kolléga felkeresését, vagy pedig ha további öngyilkossági szándék merül fel akkor pszichiátriai vizsgálat lenne a legmegfelelőbb. Fontos megértenie, hogy Ön is és a szakemberek is segíteni szeretnének számára.

Konfliktus a családban / 2020.05.14.

Jó estét kívánok. Azzal a problémával fordulok önhöz hogy a barátommal jövő hónapban leszünk 4 évesek és az utóbbi időbe nagyon megváltozott nem olyan mint az előtt. Az utóbbi időbe bármit csinálok ha jó vágyok hozza ha nem akkor is csak a rosszat kapom tőle és utána egyedül létre magányra vágyik. Kérdeztem is tőle hogy mi a problémája baja velem vagy akár csak szimplán vagy a kapcsolatunkkal és ő mindig azt mondja hogy nincs semmi baja csak egyszerűen magányra egyedül létre vágyik de én szerintem van más problémája is és nem akarja hogy én tudjam nem akarja velem megosztani. On szerint mit lehetne tenni ilyen esetben? Hogy próbálhatnám újra a kapcsolatunkba a tüzet a langot bele vinni? Vagy mit csináljak? Teljesen kétségbe vagyok esve. Csak sírni tudok.. Segítségét előre is köszönöm.

Kedves Zsófi!

Megértem az elkeseredettségét! Biztosan nehéz lehet, hogy nem engedi Önt közel a párja, elutasítja a közeledését. Ennek okait önismereti munkával lehetne átgondolni. Ha szeretne belevágni, munkacsoportunk tagjai közül is választhat partnert hozzá.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Párkapcsolati problémák / 2020.05.14.

Tisztelt Doki!
Ez a kapcsolat mozaik család 9 éve!
Mind a két oldalon van egy-egy gyetmek akik a másik félbe elenszenvet vált ki!
És ezért többször voltak már vitáink,vagyis főleg a párom orrór mindenre!
Mostanában hangulat változásai is vannak(férfi44éves)
Kb egy hónapja még mellettem ülve nézte a tévét,a másik pillanatban,mert a fiamnak nem sikerült jól becsukni az ajtót,és kinyilt-felugrott és közölte,hogy Ő már nem bírja tovább,neki van valakilye,internetes társkeresőn ismerte meg!
Így ki költöztetett a hálószobából(az ő háza),a másik szobába!
Most meg rájött hogy még is meg szeretné javítani a kapcsolatunkat,..mert én külömb vagyok,mint az internetes nők.
Most Ő kedveskedik,udvarolni akar,mosolyog!!!
Én meg fogalmam sincs mit csináljak,mit érezzek,mit gondoljak,hogyan tovább!!
Teljes káosz!!
Szeretnék Őntöl véleményt,ötletett kérni!!
Köszönöm!

Kedves Eszter!

Egy mozaikcsaládot működtetni nem könnyű feladat, főleg, ha megcsalás is van benne. Javaslom, hogy kezdjenek párterápiás munkába és dolgozzanak aktívan a problémák megoldásán!

Üdvözlettel:

Habis Melinda Párkapcsolati problémák / 2020.05.14.

Tisztelt pszichologus! Nemtudom mibajom lehet sokszor egy nap legalább 3 szor hallucinálok kb ez fél éve kezdődött embereket látok, állatokat , hangokat hallok sikitást,valaki beszél hozzám,ha valami érzés eluralkodik rajtam hallom hogy valami hang megakarja mondani mitcsinálják.Nagyon zavar hogy nemtudom hogy milyeket képzelem vagy valoban ott van e.Kerülem az embereket megnem is tudnék figyelni rajuk meg semmire se tudok fáj a fejem nagyon sokszor.Az iskolában szokták látni hogy magamban beszélegetek ezert megvettnek de én hallom kivel beszélek .12 éves vagyok és nemtom mi válthatja ki .

Kedves Mira!

Köszönjük, hogy leírtad a történeted!

Úgy vélem, hogy minél előbb keresned kellene egy olyan felnőttet, akiben megbízol, legyen az az egyik szülőd, egy családtag, vagy akár egy tanár vagy iskolapszichológus és neki is elmondani ezeket a tüneteket. Egy megbízható felnőtt tudna neked segíteni abban, hogy megfelelő segítséget kapj és ezek a zavaró tünetek, alak látások, hanghallások megszünhessenek!

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Egyéb / 2020.05.13.

Kedves Online Pszichológus!

Kb egy éve ért véget egy nagyon jó baráti kapcsolatom egy legjobb baránőmnek tartott lánnyal. Kb 2 évig tartott, gimiben ismertem meg. Az utolsó pár hónapban eléggé megromlott a kapcsolatunk, mondhatni csúnyán váltunk el, mivel nagyon megváltozott rossz irányba. Azóta sem beszéltünk igazából egymással, és mondhatni nem gondolok már rá.
Mégis, rengetegszer álmodom vele. Egy hónapban akár 4-5-ször is. (Nagyin sokat álmodok és mindre emlékszem) Nem igazán értem ez mitől lehet, de van hogy eléggé felzaklatnak ezek az álmok.
Tudnának esetleg segíteni?
Előre is köszönöm a választ!

Kedves Kérdező,

Levele alapján úgy gondolom, hogy a baráti kapcsolatának a véget érése megviselhette Önt, s valószínűleg nem tudta őt még elengedni teljesen, ezért álmodik vele gyakran. Ha tudatosan, napközben nem is gondol rá, valószínűleg módosult tudatállapotban (alvás alatt) előjöhetnek a róla kapcsolatos gondolatok.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.05.13.

Tisztelt Szabó Lili,

ezúton szeretnék útmutatást és tanácsot kérni Öntől mitévő legyek.
Kicsivel több, mint 6 éve élek távkapcsolatban a párommal. Hetente 2-3 napot töltünk együtt nála, az ő új házában, aminek alakulásában és berendezésében nagy szerepem volt.
Az a gondom, hogy lassan 3 éve felvetette a gyerekvállás témát, ami (így visszagondolva) engem eléggé meglepett és automatikusan, illetve gépiesen egyetértettem vele, hogy vágjunk bele. De… Én nem voltam lelkileg felkészülve erre, hogy ilyen (táv)kapcsolatban gyereknek is lenne helye, holott nekem kellett volna még korábban szóba hozni ezt a témát.
Szóval, természetes úton nem sikerül, lombikprogramon is részt vettünk, eddig az is sikertelen (nem egészségügyi gondok vannak). Van még egy beültetésre váró kis embrió. Nagyon nagy nyomást érzek magamon, mert minden rajtam múlik. Nekem a körülményeket kellene először elfogadnom, hogy nem egy szokványos élethelyezetben találom magam, nem egy szokványos kapcsolatban és most nem egy szokványos fórumtól várom a megoldást.
A lelki okok, amiket én gátaknak vagy lelki blokknak hívok okai lehetnek a következők: a párommal nem terveztünk hosszú kapcsolatot (ez a 6 év szokatlan számára, pár hónapos kapcsolatai voltak), nem volt mindig hűséges hozzám, amiről tudok is, nem tervez semmiféle hosszú közös jövőt, érdekes magányos farkas típus még érdekesebb családdal. Pl.minden vasárnap hazemegy ebédre, engem egyszer sem hívtak meg, ezt elég rosszul viselem, aminek hangot is adtam hol szépen, hol csúnyán. Állítja nem velem van a baj, de értsem meg, ők nem hívnak meg vendégeket.
Persze azt még a mai napig sem értem, hogy miért jutott eszébe a gyerekvállalás, ha kérdezem őt róla, akkor az a válasz, hogy mert sokat tettem érte és ő tartozik nekem ennyivel. Elég racionális válasz.
Ami miatt írok az az, hogy mi lenne az a javaslat, tanács, hogy csak az én jövőmre koncentráljak, legyek kicsit önzőbb és lelkileg erősödjek meg ezen az ingoványos talajon a gyerekvállalás ügyében és miatt.

Várom szíves válaszát.
Üdvözlettel

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy a távkapcsolatában nem lehet mindennel elégedett (pl. nem része a párja családjának, a párja megcsalta, nem tervez közös jövőt ő), így sok bizonytalanság lehet Önben, amely akár a gyermekvállalást is befolyásolhatja. Leveléből nem derül ki a számomra, hogy Önnél mi is a motivációs ok, ami miatt is szeretne közös gyereket vállalni.

Én mindenképpen azt javasolnám, hogy kezdjenek el párterápiát a párjával, hogy felgöngyölíthessék a háttérben lévő folyamatokat, azaz ki milyen szerepben van a másik életében, kinek mit jelent a család, hogyan lehet a másik fél teljes értékű családtag, ki mivel nem elégedett, milyen közös jövőt tudnának elképzelni. Ebben akár kolléganőim közül Pergel Száraz Cintia is tudna segíteni, ő családterápiás képzésben is részt vett.

Ha a párterápia nem lehetséges (mert pl. nem működik együtt a párja ebben), akkor érdemes lenne egyéni terápiát elkezdenie, hogy a saját érzéseit, céljait tisztázhassa Önmaga számára, ebben is tud segíteni munkacsoportunk bármely tagja igény esetén.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom megtekintésre:

A terméketlenség kérdései

Miért nem áll ki mellettem a párom?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.05.12.

Jó napot kívánok!Az unokahúgom betegségével kapcsolatosan szeretnék tanácsot kérni.
Ő 30 éves és skizofréniás.Pár hónapja került kórházba,kapott kezelést és halad a gyógyulás útján(nagyon lassan)
A probléma az,hogy van egy 7 éves gyereke.A férje nem igazán segít neki semmiben(gyereknevelés,otthonni munkák),néha iszik is.Anyósa szokott velük lenni,főz rájuk,vigyáz a gyerekre stb.
A gyerek nagyon el van hanyagolva minden területen.
Volt egy tervem,hogy elmegyek egy héten egyszer és elkezdem ránevelni az unokahúgomat arra,hogy megcsinálja a dolgát.Főzzön,takarítson,etesse,fürdesse meg a gyereket,együtt tanulás szóba se jöhet,nem képes a gyerekéhez viszonyulni semmilyen formába.Ezt csináltam párszor,de rájöttem,hogy ő csak azt szeretné,hogy valaki elvégezze a dolgát,de neki nincs kedve,ereje csinálni semmit.Párszor szót fogad,enged az irányításnak,de nincs semmi motívációja arra hogy tegye a dolgát.Arrót szeretnék tanácsot kérni,hogy ezt érdemes folytatni türelemmel,erőltetni,hogy megcsinálja a feladatát vagy más módszerhez kellene folyamodni?Hogyan tudok én segíteni,hogy el tudja látni a napi feladatait,foglalkozni tudjon a gyerekével stb.Tudom,hogy kellene pszichoterápiára járnia,ott többet tudnának segíteni,de erre nincs lehetőség.
Köszönöm szépen a választ!

Kedves Zsuzsa!

Köszönjük a levelét!

Ahogy Ön is írta, az unokahúgának a gyógyszeres kezelése mellett szüksége lenne pszichés és szpciális támogatásra. A gondozóintézet, ahová pszichiáterhez jár kell, hogy rendelkezzen pszichológussal és szociális munkással, akik tudnának segíteni a mindennapi feladatok ellátásában való buzdításra. A kórképet tekintve ez azonban hosszú idő, ezért a gyermek elhelyezésének kérdését úgy vélem, hogy minél előbb át kellene gondolni. Ebben a helyzetben ő sérülhet a legtöbbet, s fejlődését tekintve fontos lenne számára a szerető, támogató és gondoskodó környezet, amit írása alapján a szüleitől nem kap meg. Véleményem szerint a gyermek érdekében keresse fel a területileg illetékes családsegítőt vagy gyermekvédelmi szolgálatot, akik mind a család, mind pedig a gyermek segítésében és ellátásában segítséget tudnak nyújtani az Önök számára. Az ügyintézés folyamata alatt pedig próbáljon minél több támaszt nyújtani a  kisfiúnak, akinek jelenleg Ön jelenti a segítő és gondoskodó személyt, a biztos pontot az életében.

Üdvözlettel:

Gór Dóra

2020.05.11.

Tisztelt Cím!

Már 7 hónapja, hogy szakított velem a barátom. Eleinte nagyon nehezen tudtam feldolgozni, hogy vége lett vele.Sajnos sokszor írógattam is neki, hogy beszéljük meg, de többé már nem válaszolt nekem. De mostanra úgy érzem sikerült. Februártól barátnőm unszolására elkezdtem társkereső oldalakon ismerkedni, ami talán abban segített, hogy nem gondoltam annyit a volt barátomra, hanem azokra a pasikra próbáltam koncentrálni.
Sajnos az első pasiról akivel leveleztem, beszélgettem ( kiderült, hogy még nős csak, hogy 4 éve a neje nem kívánja a szexet) csak hitegetett, hogy találkozik majd velem, ha jó idő lesz. De, csak hazudott nekem, a következő pasit, csak utána ismertem meg, de őt is csak telefonon, mert ő külföldön volt, sajnos őneki küldtem egy-két intim képet magamról, mert ő is küldött magáról és én bíztam benne, de mikor hazajött 3 -szor igérte meg, hogy majd találkozzunk ha hazajön, de abból sem lett találkozó.Ő pl. Sohasem hívott fel otthonról mindig vagy útközben, van horgásztóról, vagy kutyasétáltatás közben, de sosem othonról, amikor azt mondta, hogy egyedülêl.Nem értettem, hogy akkor miért nem lehet onnan beszélgetnie sohasem. Ő is csak hazudott, nekem. Pedig én elhittem, hogy a barátom kezd lenni.De igazán csak meg akart fektetni semmu más, és ezt azzal a szöveggel, hogy tartós kapcsolatot keres. Közben leveleztem újabb és újabb pasikkal, de igaziból egyik sem kíváncsi rám. Hiába keresem, egyik sem akar személyesen találkozni, csak átverni. Már kezdek belefáradni, hogy csak hamis illúzióba ringatom magam, hogy van még olyan pasi, aki engem akar, de már kezd elfogyni az erőm, nincs értelme tovább keresnem, mert nincs olyan, sajnos.
Soha nem fogom átélni, milyen amikor egy pasi, azt mondja majd, hogy szeret. Vagy hogy átkarol és hozzámbújik. Vagy mikor, szerelmes szavakat suttog a fülembe. Van ugyan egy-két pasi, akinek kifejezetten, csak szexre kellenék, de azokkal meg azért félek találkozni,mert attól félek, hogy velük meg kudarcot vallanék, mert már nagyon régen nem voltam együtt férfival, igaz az egyiküknek elmeséltem, hogy régen voltam, már pasival, ő mondta azt,hogy engem csak szeretni kéne a többi jönne magától.
Kérem, adjon valami tanácsot, hogy miért érzem azt, hogy csak szórakoznak velem a pasik és nem akarnak velem személyesen találkozni és hogy igazán nem is kellek nekik?
Ilyenkor mindig a volt barátom, jut az eszembe, mert ő volt eddig az egyetlen olyan pasi, aki nemcsak igérte, hogy tálálkozik velem személyesen, hanem el is jött.
Tudom, azt mondja felejtsem el őt, de nagyon nehéz, mert ő volt az egyetlen, aki sosem hazudott nekem, mindig őszinte volt velem.
Aki, ha megigért valamit, mindig próbálta betartani, ha nem tudta valamiért, akkor üzent vagy írt hogy nem tudja. Ő volt abba is az egyetlen, hogy szinte majdnem teljesen ugyanazokat a zenéket szerette mint én.
Azért szakított velem, mert azt mondta, hogy nem érintettem meg őt, ez sajnos igaz, mert mikor közeledtem felé, hogy megöleljem, mindig úgy éreztem, hogy izgulok, hogy mit mondd, nem lök-e el magától.De ő sem ölelt át, csak egyetlen egyszer, utána többé már nem próbálkozok, nem bújt hozzám, nem fogodt át soha többé. Pedig eleinte bármikor találkoztunk mindig azt mondta, hogy szeret velem lenni, mert nagyon jól érzi magát velem, amikor meglátott fülig ért a szája úgy mosolygott.
Azzal a mosolyával mindig el tudott kábítani, de én örültem, mert boldognak éreztem magam vele. Sajnos ritkán tudtunk találkozni, mert ő megismerkedésünk után 3 hónap múlva külföldre ment dolgozni, de mikor kiment azt írta nekem, hogy ő nem szakítani akar velem, hanem csak kimenni külfödre lakni és dolgozni. Egyszer mondta, csak ki hogy őneki rossz az, hogy én itthon vagyok, ő meg ott kint. Ahogy tudott mindig eljött hozzám, mikor itthon volt.
Egyszer azt mondta, hogy már nem kivánja a szexet sem, mert háromszor volt nős és történt vele sok rossz ês jó dolog. Talán mikor velem találkozott még nem állt készen egy új kapcsolatra. Ő eleinte hosszabb távban gondolkodott, de aztán kiment külföldre és utána már csak azt tervezte, hogy eltöltünk együtt egy kellemes hetet, ami mindkettőnknek örök emlék lesz, ezzel szemben az történt,hogy az első időpont meghiúsult a második ugyan létre jőtt, de egy nagy kudarc volt mindkettőnk számára.
Mindketten túl feszültek voltunk és úgy gondolom, féltünk megnyílni a másik előtt és azért nem történt semmi. Ő soha nem okolt engem érte, hanem inkább magát okolta. De ebben nem értek egyet vele, ez csakis kettőnk hiábája volt, és nem egyikünk vagy másikunk hibája. Sajnos ezt tőbbé nem tudtam megbeszélni vele, mert nem volt hajlandó találkozni, beszélni velem. Én azóta úgy érzem, hogy mélységesen csalódotr bennem, azt hiszi, hogy csak kihasználtam ot, pedig ő többé kevésbé mindent meg adott nekem, és ő ezt nem tudja nekem soha megbocsátani. Pedig nagyon téved én nem használtam ki, csak nem álltam akkor készen arra, hogy együttlegyünk, mert túl feszült voltam. Nekem az hiányzott, hogy ő nem bújt oda hozzám, nem suttogott szerelmes szavakat, hanem nem tett semmit, hogy megoldjuk közösen a dolgot, csak ült engem nézett és egy szót sem szólt. Úgy csinált mintha mindegy lenne neki, de másnap valójában majdnem felrobbant, hogy nem történt semmi. 2 nap múlva újra olyan lett mint régen, hogy mosolygott, de láttam rajta, hogy gondterhelt. Az volt a baj, hogy ezt az egy dolgot nem tudtuk megbeszélni többé sohasem. Hogy előbb haza jöhessek ő intézte el nekem, végülis egy kollégája hozott el egy darabon. Először úgy volt, hogy másként jövök haza, de azt mondta nem enged el, ha nem tudja biztosan, hogy, onnan ahol ez a teletaxi kitett volna, hogyan jutottam volna haza, én úgy gondolom aggódott értem még akkor is, pedig nem lettem az ővé.
Fáj nekem, hogy csalódást okoztam neki, de sajnos nem engedi, jóvá tenni nekem!
Azóta láttam róla fênyképet, rengeteget változott, sokat fogyott, beesett az arca és nagyon szigorú és szúrós a tekintette, már nem látom a mosolyt a szemén, mintha nem tudna mosolyogni. Úgy érzem, hogy őt is nagyon megviselte a szakítás.Engem ebben igazán csak az zavar, hogy úgy érzem velem való szakítás miatt változott meg ennyire, hogy csalódást okoztam neki,hogy úgy érzi, hogy csalódott bennem és nem tud nekem megbocsátani. Mikor egyedül és magányosnak érzem magam, akkor mindig eszembe jut ő ês okolom magam, hogy miért nem tudtam megnyílni neki, hogy látta volna, hogy mennyire szeretem. Én mindig úgy éreztem, hogy nekem ő az igazi, merr benne mindent megtaláltam amit, egy igazitól vártam. Ő a barátom, a pasim és a szerelmem volt egy személyben.

Kedves Katka!

Köszönjük a levelét!

Írása nagyon alapos, érzelmekkel és fájdalommal teli, ami azt mutatja számora, hogy Önnek még nem sikerült teljesen ezt a szakítást feldolgoznia. Ez a folyamat egy pszichológus segítségével könnyebb lehetne, s talán választ kaphatna arra a kérdésre is, hogy miért okoz Önnek nehézséget a testi érintkezés, közelség, ölelés, stb., melyek egy kapcsolatban fontos szerepet töltenek be. Amíg a fent említett érzések ilyen intenzíven jelentkeznek, addig egy új kapcsolatba való belekezdés sok rizikót jelenthet, hiszen nem tudunk megfelelően az új parnerre koncentrálni, emellett pedig lehet érdemes lenne az interneten való ismerkedésen kívül más technikákat, praktikákat kirpóbálni, melyek kevesebb veszéllyel járnak, s sokkal személyesebbek.

Üdvözlettel:

Gór Dóra

 

Egyéb / 2020.05.11.

Tisztelt Tanácsadó!

24 éves fiatal nő vagyok. Megtaláltam életem párját aki nem mellesleg már a vőlegényem, illetve született egy csodaszép babánk még tavaly akiért nagyon hálásak lehetünk. Boldogok vagyunk együtt. Úgy érzem mellettük megtaláltam azt amire mindig is vágytam.
Egy dolog viszont van ami mostanság megzavarja a mindennapjainkat. Pontosabban régen is jelen volt az életembe, de most vált igazi problémává.
Kezdem az elejéről, de igyekszem tömören fogalmazni.
Csonka családban nőttem fel. Apukám 2 kislányt hagyott magára. Még 6 hónapos koromban hunyt el.
Anyukám egyedül próbált felnevelni minket.
Egy jó pár évig minden okés volt. Lehetne azt is mondani, hogy jól éltünk.
Anya viszont ezalatt az évek alatt sosem dolgozott, az özvegyi nyugdíjból és árvaellátásból éltünk. Majd még általános iskolás koromba anya hiteleket vett fel amiket nem tudott törleszteni. Egyre rosszabbul éltünk. Amikor gimis lettem minden nyáron vállaltam diákmunkát. Sajnos a nővérem soha. Ő ilyenekre nem volt hajlandó. Azt a pénzt amit ezekért a munkákért kaptam mindig utolsó forintig haza kellett adnom. Anyának még ekkor sem volt normális munkája. Esetleg időszakos. De mint tudjuk abból megélni nem lehet.
Gimi utolsó évét kezdtem amikor megszületett az öcsénk. Aki ugyebár a féltestvérünk. Anya egy kapcsolatából fogant. De sajnos az “apuka” nem vállalta öcsénket. Így gondoskodtunk róla. Szerettük saját testvérünkként.
Így természetesen anya még mindig nem tudott munkát vállalni.
Lassan elkezdődtek az egyetemi éveim. Nővérem ekkor már egyetemista volt, mire én odakerültem.
Egyetemi éveim alatt szintén munkákat vállaltam amiből még mindig nem tudtam félretenni vagy magamra költeni. Haza kellett adnom. Ha nem adtam akkor jött az érzelmi zsarolás és bűntudatkeltés anyától.
Hozzá kell tenni hogy mivel anyának nem volt sosem normális bejelentett 8 órás munkája a kölcsönkérésből és hitelekből élt. Illetve abból amit a kis munkáimból hazaadtam. Sosem kérdezte meg hogy szeretnék e belőle valamit vagy esetleg félretenni. Pedig hát nekem is voltak terveim. Mint más normális fiatalnak.
Amikor 18 évesek lettünk nővéremmel együtt belerángatott minket hitelekbe. Persze érzelmi zsarolással.
Amikor végeztem az egyetemen elmentem dolgozni egy céghez. Nővérem megbukott nem fejezte be a tanulmányait.
Ennél a cégnél is amikor kaptam fizetést még mindig hazakérte. Ha magamnál tartottam kis pénzt számonkérte. Pedig ekkor már betöltötte öcsénk a 3 évet dolgozhatott volna. Jó, persze néha volt munkája ami pár hónapig tartott és alig fizetett.
A kapcsolatunk ekkorra már szinte teljesen megromlott.
Később megismertem a párom akivel összeköltöztünk. Aztán megtudtuk hogy babát várok. Anya első szava az volt hogy akkor ők hogy fognak megélni!!
Még mikor terhes voltam akkor is érzelmileg zsarolt és hitelt akart velem felvetetni. De én nem vettem fel. Akkor persze megharagudott. Terhességem alatt és még most is hogy megszültem követel tőlem pénzt. Folyton sajnáltatja magát. Nincs benne szégyenérzet. Nem gondolja hogy ezzel az unokájától veszi el a pénzt. Pedig hozzá kell tennem nem vagyunk gazdagok. Átlagosan élünk.
Nővéremnek is van már családja és egy nagyobb kislánya de persze tőle nem kér. Azt mondja hogy jajj neki nincs. De én adjak.
Nagyon rossz ez a helyzet. Volt hogy erőmön felül segítettem, mert megsajnáltam őket.
Ezért a párom pár napja meg is haragudott rám es kért hogy ne adjak neki többet.
Anya egy munkaképes 47 éves nő. Öcsém 7 éves. És nem megy dolgozni. Mindig talál kifogást. Ha mondom neki hogy menjen már végre elkezd sírni hogy nincs sehol munka, meg amúgyis nekik milyen rossz a helyzetük. Szerinte sajnálnom kellene őket és folyamatosan pénzt adni nekik.
De én már ezt nem bírom. Rengeteget segítettem nekik. Soha nem kértem vissza a pénzt amit adtam. Miért nem száll le rólam? Miért gondolja hogy ez jogos hogy én pénzt adjak nekik? És miért csak tőlem kéri?
Nem érti, hogy mi már külön család vagyunk párommal és vannak céljaink?!
Nagyon szorongok emiatt. Gyomorfájással küzdök. Nem tudom mit tegyek. Ha nem az anyám lenne már rég megszakítottam volna vele a kapcsolatot. Vagy így is ez lenne a megfelelő döntés?
Kérem segítsen nekem.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdv:Ágnes

Kedves Ágnes,

Köszönjük levelét!

Levele alapján valószínűsítem, hogy édesanyja azért Öntől kér pénzt, mert eddig Ön mindig adott neki. Érdemes lenne akár írásban megfogalmaznia felé ezeket az érzéseket, amelyeket nekünk is leírt, illetve azt, hogy az Ön terhessége hogyan változtatta meg az eddigi “szokásokat”, mit várhat el, s mit nem ebben a helyzetben Öntől az édesanyja.

Mivel szorong Ön (főleg most a terhessége alatt), így javasolt lenne elgondolkodnia, hogy az édesanyjával való kapcsolatáról beszélne-e szakemberrel, hogy csökkenthesse a tüneteit. Ebben akár munkacsoportunk is segítene Önnek.

Az alábbi blogbejegyzéseinket tekintse meg, sok hasznos információt talál bennük, amelyek kapcsolódnak a leveléhez:

Milyen emberi jogaink vannak egy kapcsolatban?

Segítség, anyagilag lehúz a családom!

Mikor érdemes kismamaként pszichológushoz fordulni?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Konfliktus a családban / 2020.05.11.

Sokszor bántalmazás után megcsaltam a páromat! Elváltunk, majd kibékültünk pár hónap múlva. De sajnos nem jól sikerült békülés lett. Csak a múltat hántorgatjuk! Kipakolta a ruháimat az utcára! Ezzel akart ösztönözni hogy őt szeretni kell! És döntésem el hogy mit akarok! Azóta egyik nap hagyjuk békén egymást másiknapmeg ki akar békülni! Mit tegyek? Nem tudok elmenni rajta! Sokszor ha hív hyomorgörcsöm van!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy a bántalmazások, a megcsalások, a veszekedések mind sérülést okozhattak az Önök között lévő bizalomban, ami akadályozhatja azt, hogy új alapokon kezdjék el a kapcsolatot. Javaslom, hogy keressenek fel párterapeutát, hogy ezeket a problémákat mind megoldhassák. Együtt szakemberrel közösen, közös munkával tudnák újraépítkezni, ha mindketten közös jövőt szeretnének.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre, sok hasznos információ található bennük:

Az erőszak rejtett formái a párkapcsolatban

Párkapcsolati problémák: hűtlenség

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.05.11.

Tiszteletem
Házas vagyok de egy évvel ezelőtt ismét belépett az életembe a exem. Tanácsot szeretnék kérni azzal kapcsolatban hogy hogyan alljak hozzá. Elmondása szerint vonzódik hozzam és vannak érzései de ő ezt nem írásban hanem személyesen tudja kimutatni. Sokszor hetekre eltűnik ha kertem hogy beszéljünk róla. Utána ismét megkeres mintha semmi sem történt volna. Türelmet kér tőlem de érdeklődés felém nincs. Én viszont úgy érzem csak érzelmileg kihasznál.
Köszönöm válaszát

Kedves Anett!

Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne alaposabban átgondolni, miért kavareje Önt fel ez? Milyen érzelmei vannak az exe felbukkanása kapcsán. Házasságát milyennek éli meg, mennyire van lezárva ez a múltbéli kapcsolat.

Ha igényli, weboldalunkon keresztül lehetősége van időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Párkapcsolati problémák / 2020.05.11.

Tisztelt Hölgyem/Uram,

Az lenne a kérdésem, hogy Risperidon 0,5 mg (2 tabletta naponta) mennyi idő alatt hat? Illetve autizmusban szenvedő betegnek miért szokták ezt a gyógyszert adni (külföld, nem Magyarország)?

Köszönöm előre is a választ!

Kedves Anna!

Ezeket a kérdéseket pszichiáternek (optimális esetben a beteg kezelőorvosának) tegye fel, munkacsoportunkban nem dolgozik ilyen végzettségű szakember.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Indulatkezelési problémák / 2020.05.11.

A vőlegényem azt hiszi hogy megcsaltam őt. Nem tettem ilyet,De megbocsátott. Rájöttem hogy nem ezt érdemlem. Hogyan bocsássam meg neki hogy ezt gondolta rólam? Hogyan bocsássák meg magamnak hogy csak ennyire tartottam magam?

Kedves Krisztina!

Ezeket a kérdéseket jó volna mélyebben átgondolni. Ha szeretne, weboldalunkon keresztül tud foglalni időpontot négyszemközti online konzultációra.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Párkapcsolati problémák / 2020.05.11.