Üdvözlöm! A férjemmel két éve vagyunk együtt, ebből másfél éve együtt is élünk és tavaly augusztusban házasodtunk össze. Neki már volt egy házassága korábban, ahonnan van egy 9 éves kisfia. A volt feleség és a gyerek Magyarországon mi pedig Németországban élünk. Jövő hónapban megszületik első közös gyermekünk. Nem terveztük a babát, nem is igazán volt elragadtatva mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok. Ritkán beszél a volt feleségével, de olyankor látszik rajta, hogy próbál maximálisan megfelelni neki és, hogy még mindig odavan érte. Megváltozik a hangja és kizárja a külvilágot. Egy ideig úgy gondoltam, hogy én látom rosszul, de inkább csak áltattam magam. Nem tudom mitévő legyek. Egyébként jó a kapcsolatunk, nem veszekszünk. Az észrevételeim soha nem mondtam neki, nem is tudom hogy kezdjek hozzá. Nem tudom mit keresek mellette, amikor ilyen hatással van rá valaki más.

Várom válaszát.

Anna

Kedves Ádám!

Több mint fél éve járok a pszichológusomhoz. Korombeli, helyes, kedves. Jó szakember, érti a dolgát. Semmihez nem hasonlítható, amit érzek iránta. Hála van bennem, és meg nem fogalmazható érzések. Szeretet? Szerintem ez ide jó szó. Hogy lehet szeretni egy idegent? Félek, hogy mi lesz, ha már nem járok hozzá, ha lezárjuk. Beszéltünk erről. Megnyugtatott, hogy fokozatosan zajlik majd le. De már most attól félek, hogy mi van, ha ő már a lezárást várja. Nyilván tudom, hogy ő neki nem lehetnek erős érzelmei felém, kötődése. Hiszen nekem ő az egyetlen pszichológus, de neki nem én vagyok az egyetlen kliens. Hogyan kérdezhetném meg tőle, hogy ő mit gondol az elválásunkról? Hogy majd eszébe fogok-e jutni. Előre is köszönöm a válaszát. Kitti

Üdvözlöm! Egy ismerősömről lenne szó! 45 éves,17 éve házas.Nagyon padlón van mert elhagyta a felesége egy hónapja pedig ott a 3 gyerek is.Még nem váltak el,de a gyerek miatt sem jött haza a felesége azóta sem.Nem egyszer mondta hogy véget vet saját életének szerencsére nem lett belőle semmi ,mert a gyerekekre hivatkozva sikerült egy kicsit visszaráznom de ma közölte hogy holnap levágja a haját mert ő látta már régebben hogy ha a lánya betölti a 16-ot meg fog halni!Hogyan tudnék neki segíteni? Köszönöm a válaszát Tisztelettel Lázárné

Jó estét kívánok. Azzal a problémával fordulok önhöz hogy a barátommal jövő hónapban leszünk 4 évesek és az utóbbi időbe nagyon megváltozott nem olyan mint az előtt. Az utóbbi időbe bármit csinálok ha jó vágyok hozza ha nem akkor is csak a rosszat kapom tőle és utána egyedül létre magányra vágyik. Kérdeztem is tőle hogy mi a problémája baja velem vagy akár csak szimplán vagy a kapcsolatunkkal és ő mindig azt mondja hogy nincs semmi baja csak egyszerűen magányra egyedül létre vágyik de én szerintem van más problémája is és nem akarja hogy én tudjam nem akarja velem megosztani. On szerint mit lehetne tenni ilyen esetben? Hogy próbálhatnám újra a kapcsolatunkba a tüzet a langot bele vinni? Vagy mit csináljak? Teljesen kétségbe vagyok esve. Csak sírni tudok.. Segítségét előre is köszönöm.

Tisztelt Doki!
Ez a kapcsolat mozaik család 9 éve!
Mind a két oldalon van egy-egy gyetmek akik a másik félbe elenszenvet vált ki!
És ezért többször voltak már vitáink,vagyis főleg a párom orrór mindenre!
Mostanában hangulat változásai is vannak(férfi44éves)
Kb egy hónapja még mellettem ülve nézte a tévét,a másik pillanatban,mert a fiamnak nem sikerült jól becsukni az ajtót,és kinyilt-felugrott és közölte,hogy Ő már nem bírja tovább,neki van valakilye,internetes társkeresőn ismerte meg!
Így ki költöztetett a hálószobából(az ő háza),a másik szobába!
Most meg rájött hogy még is meg szeretné javítani a kapcsolatunkat,..mert én külömb vagyok,mint az internetes nők.
Most Ő kedveskedik,udvarolni akar,mosolyog!!!
Én meg fogalmam sincs mit csináljak,mit érezzek,mit gondoljak,hogyan tovább!!
Teljes káosz!!
Szeretnék Őntöl véleményt,ötletett kérni!!
Köszönöm!

Tisztelt pszichologus! Nemtudom mibajom lehet sokszor egy nap legalább 3 szor hallucinálok kb ez fél éve kezdődött embereket látok, állatokat , hangokat hallok sikitást,valaki beszél hozzám,ha valami érzés eluralkodik rajtam hallom hogy valami hang megakarja mondani mitcsinálják.Nagyon zavar hogy nemtudom hogy milyeket képzelem vagy valoban ott van e.Kerülem az embereket megnem is tudnék figyelni rajuk meg semmire se tudok fáj a fejem nagyon sokszor.Az iskolában szokták látni hogy magamban beszélegetek ezert megvettnek de én hallom kivel beszélek .12 éves vagyok és nemtom mi válthatja ki .

Kedves Online Pszichológus!

Kb egy éve ért véget egy nagyon jó baráti kapcsolatom egy legjobb baránőmnek tartott lánnyal. Kb 2 évig tartott, gimiben ismertem meg. Az utolsó pár hónapban eléggé megromlott a kapcsolatunk, mondhatni csúnyán váltunk el, mivel nagyon megváltozott rossz irányba. Azóta sem beszéltünk igazából egymással, és mondhatni nem gondolok már rá.
Mégis, rengetegszer álmodom vele. Egy hónapban akár 4-5-ször is. (Nagyin sokat álmodok és mindre emlékszem) Nem igazán értem ez mitől lehet, de van hogy eléggé felzaklatnak ezek az álmok.
Tudnának esetleg segíteni?
Előre is köszönöm a választ!

Tisztelt Szabó Lili,

ezúton szeretnék útmutatást és tanácsot kérni Öntől mitévő legyek.
Kicsivel több, mint 6 éve élek távkapcsolatban a párommal. Hetente 2-3 napot töltünk együtt nála, az ő új házában, aminek alakulásában és berendezésében nagy szerepem volt.
Az a gondom, hogy lassan 3 éve felvetette a gyerekvállás témát, ami (így visszagondolva) engem eléggé meglepett és automatikusan, illetve gépiesen egyetértettem vele, hogy vágjunk bele. De… Én nem voltam lelkileg felkészülve erre, hogy ilyen (táv)kapcsolatban gyereknek is lenne helye, holott nekem kellett volna még korábban szóba hozni ezt a témát.
Szóval, természetes úton nem sikerül, lombikprogramon is részt vettünk, eddig az is sikertelen (nem egészségügyi gondok vannak). Van még egy beültetésre váró kis embrió. Nagyon nagy nyomást érzek magamon, mert minden rajtam múlik. Nekem a körülményeket kellene először elfogadnom, hogy nem egy szokványos élethelyezetben találom magam, nem egy szokványos kapcsolatban és most nem egy szokványos fórumtól várom a megoldást.
A lelki okok, amiket én gátaknak vagy lelki blokknak hívok okai lehetnek a következők: a párommal nem terveztünk hosszú kapcsolatot (ez a 6 év szokatlan számára, pár hónapos kapcsolatai voltak), nem volt mindig hűséges hozzám, amiről tudok is, nem tervez semmiféle hosszú közös jövőt, érdekes magányos farkas típus még érdekesebb családdal. Pl.minden vasárnap hazemegy ebédre, engem egyszer sem hívtak meg, ezt elég rosszul viselem, aminek hangot is adtam hol szépen, hol csúnyán. Állítja nem velem van a baj, de értsem meg, ők nem hívnak meg vendégeket.
Persze azt még a mai napig sem értem, hogy miért jutott eszébe a gyerekvállalás, ha kérdezem őt róla, akkor az a válasz, hogy mert sokat tettem érte és ő tartozik nekem ennyivel. Elég racionális válasz.
Ami miatt írok az az, hogy mi lenne az a javaslat, tanács, hogy csak az én jövőmre koncentráljak, legyek kicsit önzőbb és lelkileg erősödjek meg ezen az ingoványos talajon a gyerekvállalás ügyében és miatt.

Várom szíves válaszát.
Üdvözlettel

Jó napot kívánok!Az unokahúgom betegségével kapcsolatosan szeretnék tanácsot kérni.
Ő 30 éves és skizofréniás.Pár hónapja került kórházba,kapott kezelést és halad a gyógyulás útján(nagyon lassan)
A probléma az,hogy van egy 7 éves gyereke.A férje nem igazán segít neki semmiben(gyereknevelés,otthonni munkák),néha iszik is.Anyósa szokott velük lenni,főz rájuk,vigyáz a gyerekre stb.
A gyerek nagyon el van hanyagolva minden területen.
Volt egy tervem,hogy elmegyek egy héten egyszer és elkezdem ránevelni az unokahúgomat arra,hogy megcsinálja a dolgát.Főzzön,takarítson,etesse,fürdesse meg a gyereket,együtt tanulás szóba se jöhet,nem képes a gyerekéhez viszonyulni semmilyen formába.Ezt csináltam párszor,de rájöttem,hogy ő csak azt szeretné,hogy valaki elvégezze a dolgát,de neki nincs kedve,ereje csinálni semmit.Párszor szót fogad,enged az irányításnak,de nincs semmi motívációja arra hogy tegye a dolgát.Arrót szeretnék tanácsot kérni,hogy ezt érdemes folytatni türelemmel,erőltetni,hogy megcsinálja a feladatát vagy más módszerhez kellene folyamodni?Hogyan tudok én segíteni,hogy el tudja látni a napi feladatait,foglalkozni tudjon a gyerekével stb.Tudom,hogy kellene pszichoterápiára járnia,ott többet tudnának segíteni,de erre nincs lehetőség.
Köszönöm szépen a választ!

Tisztelt Cím!

Már 7 hónapja, hogy szakított velem a barátom. Eleinte nagyon nehezen tudtam feldolgozni, hogy vége lett vele.Sajnos sokszor írógattam is neki, hogy beszéljük meg, de többé már nem válaszolt nekem. De mostanra úgy érzem sikerült. Februártól barátnőm unszolására elkezdtem társkereső oldalakon ismerkedni, ami talán abban segített, hogy nem gondoltam annyit a volt barátomra, hanem azokra a pasikra próbáltam koncentrálni.
Sajnos az első pasiról akivel leveleztem, beszélgettem ( kiderült, hogy még nős csak, hogy 4 éve a neje nem kívánja a szexet) csak hitegetett, hogy találkozik majd velem, ha jó idő lesz. De, csak hazudott nekem, a következő pasit, csak utána ismertem meg, de őt is csak telefonon, mert ő külföldön volt, sajnos őneki küldtem egy-két intim képet magamról, mert ő is küldött magáról és én bíztam benne, de mikor hazajött 3 -szor igérte meg, hogy majd találkozzunk ha hazajön, de abból sem lett találkozó.Ő pl. Sohasem hívott fel otthonról mindig vagy útközben, van horgásztóról, vagy kutyasétáltatás közben, de sosem othonról, amikor azt mondta, hogy egyedülêl.Nem értettem, hogy akkor miért nem lehet onnan beszélgetnie sohasem. Ő is csak hazudott, nekem. Pedig én elhittem, hogy a barátom kezd lenni.De igazán csak meg akart fektetni semmu más, és ezt azzal a szöveggel, hogy tartós kapcsolatot keres. Közben leveleztem újabb és újabb pasikkal, de igaziból egyik sem kíváncsi rám. Hiába keresem, egyik sem akar személyesen találkozni, csak átverni. Már kezdek belefáradni, hogy csak hamis illúzióba ringatom magam, hogy van még olyan pasi, aki engem akar, de már kezd elfogyni az erőm, nincs értelme tovább keresnem, mert nincs olyan, sajnos.
Soha nem fogom átélni, milyen amikor egy pasi, azt mondja majd, hogy szeret. Vagy hogy átkarol és hozzámbújik. Vagy mikor, szerelmes szavakat suttog a fülembe. Van ugyan egy-két pasi, akinek kifejezetten, csak szexre kellenék, de azokkal meg azért félek találkozni,mert attól félek, hogy velük meg kudarcot vallanék, mert már nagyon régen nem voltam együtt férfival, igaz az egyiküknek elmeséltem, hogy régen voltam, már pasival, ő mondta azt,hogy engem csak szeretni kéne a többi jönne magától.
Kérem, adjon valami tanácsot, hogy miért érzem azt, hogy csak szórakoznak velem a pasik és nem akarnak velem személyesen találkozni és hogy igazán nem is kellek nekik?
Ilyenkor mindig a volt barátom, jut az eszembe, mert ő volt eddig az egyetlen olyan pasi, aki nemcsak igérte, hogy tálálkozik velem személyesen, hanem el is jött.
Tudom, azt mondja felejtsem el őt, de nagyon nehéz, mert ő volt az egyetlen, aki sosem hazudott nekem, mindig őszinte volt velem.
Aki, ha megigért valamit, mindig próbálta betartani, ha nem tudta valamiért, akkor üzent vagy írt hogy nem tudja. Ő volt abba is az egyetlen, hogy szinte majdnem teljesen ugyanazokat a zenéket szerette mint én.
Azért szakított velem, mert azt mondta, hogy nem érintettem meg őt, ez sajnos igaz, mert mikor közeledtem felé, hogy megöleljem, mindig úgy éreztem, hogy izgulok, hogy mit mondd, nem lök-e el magától.De ő sem ölelt át, csak egyetlen egyszer, utána többé már nem próbálkozok, nem bújt hozzám, nem fogodt át soha többé. Pedig eleinte bármikor találkoztunk mindig azt mondta, hogy szeret velem lenni, mert nagyon jól érzi magát velem, amikor meglátott fülig ért a szája úgy mosolygott.
Azzal a mosolyával mindig el tudott kábítani, de én örültem, mert boldognak éreztem magam vele. Sajnos ritkán tudtunk találkozni, mert ő megismerkedésünk után 3 hónap múlva külföldre ment dolgozni, de mikor kiment azt írta nekem, hogy ő nem szakítani akar velem, hanem csak kimenni külfödre lakni és dolgozni. Egyszer mondta, csak ki hogy őneki rossz az, hogy én itthon vagyok, ő meg ott kint. Ahogy tudott mindig eljött hozzám, mikor itthon volt.
Egyszer azt mondta, hogy már nem kivánja a szexet sem, mert háromszor volt nős és történt vele sok rossz ês jó dolog. Talán mikor velem találkozott még nem állt készen egy új kapcsolatra. Ő eleinte hosszabb távban gondolkodott, de aztán kiment külföldre és utána már csak azt tervezte, hogy eltöltünk együtt egy kellemes hetet, ami mindkettőnknek örök emlék lesz, ezzel szemben az történt,hogy az első időpont meghiúsult a második ugyan létre jőtt, de egy nagy kudarc volt mindkettőnk számára.
Mindketten túl feszültek voltunk és úgy gondolom, féltünk megnyílni a másik előtt és azért nem történt semmi. Ő soha nem okolt engem érte, hanem inkább magát okolta. De ebben nem értek egyet vele, ez csakis kettőnk hiábája volt, és nem egyikünk vagy másikunk hibája. Sajnos ezt tőbbé nem tudtam megbeszélni vele, mert nem volt hajlandó találkozni, beszélni velem. Én azóta úgy érzem, hogy mélységesen csalódotr bennem, azt hiszi, hogy csak kihasználtam ot, pedig ő többé kevésbé mindent meg adott nekem, és ő ezt nem tudja nekem soha megbocsátani. Pedig nagyon téved én nem használtam ki, csak nem álltam akkor készen arra, hogy együttlegyünk, mert túl feszült voltam. Nekem az hiányzott, hogy ő nem bújt oda hozzám, nem suttogott szerelmes szavakat, hanem nem tett semmit, hogy megoldjuk közösen a dolgot, csak ült engem nézett és egy szót sem szólt. Úgy csinált mintha mindegy lenne neki, de másnap valójában majdnem felrobbant, hogy nem történt semmi. 2 nap múlva újra olyan lett mint régen, hogy mosolygott, de láttam rajta, hogy gondterhelt. Az volt a baj, hogy ezt az egy dolgot nem tudtuk megbeszélni többé sohasem. Hogy előbb haza jöhessek ő intézte el nekem, végülis egy kollégája hozott el egy darabon. Először úgy volt, hogy másként jövök haza, de azt mondta nem enged el, ha nem tudja biztosan, hogy, onnan ahol ez a teletaxi kitett volna, hogyan jutottam volna haza, én úgy gondolom aggódott értem még akkor is, pedig nem lettem az ővé.
Fáj nekem, hogy csalódást okoztam neki, de sajnos nem engedi, jóvá tenni nekem!
Azóta láttam róla fênyképet, rengeteget változott, sokat fogyott, beesett az arca és nagyon szigorú és szúrós a tekintette, már nem látom a mosolyt a szemén, mintha nem tudna mosolyogni. Úgy érzem, hogy őt is nagyon megviselte a szakítás.Engem ebben igazán csak az zavar, hogy úgy érzem velem való szakítás miatt változott meg ennyire, hogy csalódást okoztam neki,hogy úgy érzi, hogy csalódott bennem és nem tud nekem megbocsátani. Mikor egyedül és magányosnak érzem magam, akkor mindig eszembe jut ő ês okolom magam, hogy miért nem tudtam megnyílni neki, hogy látta volna, hogy mennyire szeretem. Én mindig úgy éreztem, hogy nekem ő az igazi, merr benne mindent megtaláltam amit, egy igazitól vártam. Ő a barátom, a pasim és a szerelmem volt egy személyben.

Tisztelt Tanácsadó!

24 éves fiatal nő vagyok. Megtaláltam életem párját aki nem mellesleg már a vőlegényem, illetve született egy csodaszép babánk még tavaly akiért nagyon hálásak lehetünk. Boldogok vagyunk együtt. Úgy érzem mellettük megtaláltam azt amire mindig is vágytam.
Egy dolog viszont van ami mostanság megzavarja a mindennapjainkat. Pontosabban régen is jelen volt az életembe, de most vált igazi problémává.
Kezdem az elejéről, de igyekszem tömören fogalmazni.
Csonka családban nőttem fel. Apukám 2 kislányt hagyott magára. Még 6 hónapos koromban hunyt el.
Anyukám egyedül próbált felnevelni minket.
Egy jó pár évig minden okés volt. Lehetne azt is mondani, hogy jól éltünk.
Anya viszont ezalatt az évek alatt sosem dolgozott, az özvegyi nyugdíjból és árvaellátásból éltünk. Majd még általános iskolás koromba anya hiteleket vett fel amiket nem tudott törleszteni. Egyre rosszabbul éltünk. Amikor gimis lettem minden nyáron vállaltam diákmunkát. Sajnos a nővérem soha. Ő ilyenekre nem volt hajlandó. Azt a pénzt amit ezekért a munkákért kaptam mindig utolsó forintig haza kellett adnom. Anyának még ekkor sem volt normális munkája. Esetleg időszakos. De mint tudjuk abból megélni nem lehet.
Gimi utolsó évét kezdtem amikor megszületett az öcsénk. Aki ugyebár a féltestvérünk. Anya egy kapcsolatából fogant. De sajnos az “apuka” nem vállalta öcsénket. Így gondoskodtunk róla. Szerettük saját testvérünkként.
Így természetesen anya még mindig nem tudott munkát vállalni.
Lassan elkezdődtek az egyetemi éveim. Nővérem ekkor már egyetemista volt, mire én odakerültem.
Egyetemi éveim alatt szintén munkákat vállaltam amiből még mindig nem tudtam félretenni vagy magamra költeni. Haza kellett adnom. Ha nem adtam akkor jött az érzelmi zsarolás és bűntudatkeltés anyától.
Hozzá kell tenni hogy mivel anyának nem volt sosem normális bejelentett 8 órás munkája a kölcsönkérésből és hitelekből élt. Illetve abból amit a kis munkáimból hazaadtam. Sosem kérdezte meg hogy szeretnék e belőle valamit vagy esetleg félretenni. Pedig hát nekem is voltak terveim. Mint más normális fiatalnak.
Amikor 18 évesek lettünk nővéremmel együtt belerángatott minket hitelekbe. Persze érzelmi zsarolással.
Amikor végeztem az egyetemen elmentem dolgozni egy céghez. Nővérem megbukott nem fejezte be a tanulmányait.
Ennél a cégnél is amikor kaptam fizetést még mindig hazakérte. Ha magamnál tartottam kis pénzt számonkérte. Pedig ekkor már betöltötte öcsénk a 3 évet dolgozhatott volna. Jó, persze néha volt munkája ami pár hónapig tartott és alig fizetett.
A kapcsolatunk ekkorra már szinte teljesen megromlott.
Később megismertem a párom akivel összeköltöztünk. Aztán megtudtuk hogy babát várok. Anya első szava az volt hogy akkor ők hogy fognak megélni!!
Még mikor terhes voltam akkor is érzelmileg zsarolt és hitelt akart velem felvetetni. De én nem vettem fel. Akkor persze megharagudott. Terhességem alatt és még most is hogy megszültem követel tőlem pénzt. Folyton sajnáltatja magát. Nincs benne szégyenérzet. Nem gondolja hogy ezzel az unokájától veszi el a pénzt. Pedig hozzá kell tennem nem vagyunk gazdagok. Átlagosan élünk.
Nővéremnek is van már családja és egy nagyobb kislánya de persze tőle nem kér. Azt mondja hogy jajj neki nincs. De én adjak.
Nagyon rossz ez a helyzet. Volt hogy erőmön felül segítettem, mert megsajnáltam őket.
Ezért a párom pár napja meg is haragudott rám es kért hogy ne adjak neki többet.
Anya egy munkaképes 47 éves nő. Öcsém 7 éves. És nem megy dolgozni. Mindig talál kifogást. Ha mondom neki hogy menjen már végre elkezd sírni hogy nincs sehol munka, meg amúgyis nekik milyen rossz a helyzetük. Szerinte sajnálnom kellene őket és folyamatosan pénzt adni nekik.
De én már ezt nem bírom. Rengeteget segítettem nekik. Soha nem kértem vissza a pénzt amit adtam. Miért nem száll le rólam? Miért gondolja hogy ez jogos hogy én pénzt adjak nekik? És miért csak tőlem kéri?
Nem érti, hogy mi már külön család vagyunk párommal és vannak céljaink?!
Nagyon szorongok emiatt. Gyomorfájással küzdök. Nem tudom mit tegyek. Ha nem az anyám lenne már rég megszakítottam volna vele a kapcsolatot. Vagy így is ez lenne a megfelelő döntés?
Kérem segítsen nekem.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdv:Ágnes

Sokszor bántalmazás után megcsaltam a páromat! Elváltunk, majd kibékültünk pár hónap múlva. De sajnos nem jól sikerült békülés lett. Csak a múltat hántorgatjuk! Kipakolta a ruháimat az utcára! Ezzel akart ösztönözni hogy őt szeretni kell! És döntésem el hogy mit akarok! Azóta egyik nap hagyjuk békén egymást másiknapmeg ki akar békülni! Mit tegyek? Nem tudok elmenni rajta! Sokszor ha hív hyomorgörcsöm van!

Tiszteletem
Házas vagyok de egy évvel ezelőtt ismét belépett az életembe a exem. Tanácsot szeretnék kérni azzal kapcsolatban hogy hogyan alljak hozzá. Elmondása szerint vonzódik hozzam és vannak érzései de ő ezt nem írásban hanem személyesen tudja kimutatni. Sokszor hetekre eltűnik ha kertem hogy beszéljünk róla. Utána ismét megkeres mintha semmi sem történt volna. Türelmet kér tőlem de érdeklődés felém nincs. Én viszont úgy érzem csak érzelmileg kihasznál.
Köszönöm válaszát

Tisztelt Hölgyem/Uram,

Az lenne a kérdésem, hogy Risperidon 0,5 mg (2 tabletta naponta) mennyi idő alatt hat? Illetve autizmusban szenvedő betegnek miért szokták ezt a gyógyszert adni (külföld, nem Magyarország)?

Köszönöm előre is a választ!

A vőlegényem azt hiszi hogy megcsaltam őt. Nem tettem ilyet,De megbocsátott. Rájöttem hogy nem ezt érdemlem. Hogyan bocsássam meg neki hogy ezt gondolta rólam? Hogyan bocsássák meg magamnak hogy csak ennyire tartottam magam?