Jó napot kívánok!olyan kèrdésem lenne hogy a párommal 2éve vagyunk együtt abból 1.5ève együtt èlünk ès normális e hogy mindennap 4-5szexet igènyel de minimum 3at.ő 30èves èn 35.szex után le sem lankad a pènisze…nem szed semmilyen gyógyszert sem drogokat sem pedig potencia növelőt..amikor egésznap együtt vagyunk állandóan merevedése van.engem ez már kezd zavarni ès kimeríteni…volt mikor beszéltünk róla hogy csökkentjük nem erőszakoskodott de agresszív lett a viselkedése.ha meg van a napi 3 akkor kenyérre lehet kenni.szeretném kielégíteni de ez olyan mintha kielègítetlen lenne…minden szexnèl elèlvez és mindig van ondója is.azt mondja azért ilyen mert szeret.próbáltam lefárasztani fizikai munkával hátha akkor kevesebb lesz az igènye de nem.nem tudom mi tèvő legyek de így kevésnek érzem magam hozzá és valahol úgy gondolom valami betegsége van.köszönöm a válaszát.

Hogyan tudnék normális életet élni?
Rádöbbentem hogy az egész életem el lett rontva.
Az élet legtöbb területén gátolt vagyok.
Csak kudarcos kapcsolataim voltak.
Félbehagyott iskolák. Pár hónapos, hetes munkahelyek. Rájöttem hogy így már fel se fognak venni sehova.
Volt hogy felvettek volna de nem mentem el mert rástresszeltem.
Az a legrosszabb hogy fel se fogom a tetteim, döntéseim következményeit, csak jóval késöbb. Mintha valami értelmi fogyatékosságom lenne.
Sose lesz családom, arról már lemondtam, semmi örömöm az életben.
Szerintem valami korai lelki sérülés következménye ez az állapot. Megéri vajon leélni így egy életet?
Látom hogy másoknak milyen egyszerű az élet, én meg dolgozni se tudok huzamosabb ideig, mert előjön valami lelki bajom.
Anyáméknál élek és valószínűleg életem végéig velük fogok élni, de lehetséges ha majd meghalnak akkor utcára kerülök, vagy eltart majd valaki, mert bárhogy próbálom nem tudom megoldani az életem. Egyszerű munkakör ellátása is nehézkes nekem, sok ember között.
Sokáig álom világban éltem azt hittem azért mert van egy érettségim azzal bármilyen munkára felvesznek. De látom hogy mindenhova szakma kell és sok sok munkatapasztalat.
Előfordulthat, hogy a személyiségem zavartan fejlődött? Egyszerűen nem tudnám ellátni magam ha saját lábra kéne állnom. El tudnék költözni a szüleimtől albérletbe, de oda is folyamatos munkaviszony kell, a munkához jó szakma, esetleg diploma, ahhoz hogy munkám legyen nem szabad rövid munkaviszonyokkal rendelkezni, mert be se hívnak.
Ahhoz hogy párkapcsolatom legyen szükség van arra hogy a partner lássa hogy képes vagyok megállni a lábamon és dolgozok.manapság már a randi is egy állásinterjú. Vagy nemtudom nem volt még párkapcsolatom, csak szex. És késöbb már nehéz lesz társat találni ha nem volt még kapcsolatom.
Könyebb lenne ha rendelkeznék jogosítvannyal, bővülne a lehetőség, de anno megbuktam rajta kétszer.
Ezekre rá döbbenek de már késő. Az oké hogy elmegyek pszichológushoz, de ő se oldja meg az életemet és nekem pont ezzel van problémám, hogy nincsenek módszereim arra, hogyan kéne tudatosan, felépíteni, vezetni az életemet. Szakmát tanulni, bejárni szorgalmasan végigcsinálni. Nem otthagyni, mert épp rossz kedvem van. Azon csodálkozom a családban mindenki szorgalmas, sok ideje dolgoznak egy munkahelyen, önálló életet élnek. Apám élsportoló.
Pedig mindenki azt mondja ránézésre értelmes ember vagyok.
Szüleimen igyekszek nem élősködni, ami pénz összejön a betanított munkákból abból költök. Ez is olyan lehangoló, hogy csak ilyen munkákat tudok vállalni, olyan emberek között akiknek szintén hasonló problémáik vannak. Általában olyan munkahelyek ezek, ahol mások is kevés időt töltenek el.
A pszichológia mit mond erre?
Hogyan leszek így önálló, párkapcsolat, család?
Mások akik képesek ezekre, hogyan csinálják? Karrier, önálló életvezetés. Így nevelték őket kisgyerek koruk óta?
Egyébként nekem fogalmam sincs milyen foglalkozás lenne való nekem.
Ha ismerkedek valakivel mindig kérdezik mivel foglalkozok.
Nem bízok magamban, gyakran szembesültem azzal, hogy mások mindent jobban tudnak nálam.
24 éves férfi vagyok.

Tisztelt Tanácsadó!

45 éves, 20 éves házasságban élő, 2 gyermekes nő vagyok. Külföldön élek, nemrég munkahelyet váltottam. Emellett férjem és köztem is egyre mélyült a szakadék:rengeteget aláz, bánt szavakkal évek óta, számos közös döntésért, vagy apróbb dolgokért is, ha balul sülnek el, engem hibáztat, érezteti, hogy neheztel rám. Ha társaságban felszabadultan viselkedem, utána négyszemközt mindig erősen, sokszor trágár módon kritizál.
Sajnos most már a gyerekek előtt is (12,17 évesek). Több éve nincs szexuális együttlétünk sajnos, mely részéről maradt el, a folyamatos elutasítások miatt én külön hálószobában lakom, köztünk sajnos minden testi kontaktus megszűnt (ölelés, simogatás stb.). Sajnos elértünk odáig, hogy én elválnék.
Az utóbbi években felrűnt egy személy az életemben,akihez lelkileg egyre közelebb kerültem, kerülök. Nagyon nagy hatással van rám, amit magam sem értek…mivel, ez a személy azonos nemű velem. Sokszor a gyerekek mellet, ez a barátnőm ad erőt, hogy felkeljek, dolgozzak, éljek. Olyan érzéseim vannak felé, mint a szerelem, vagy valami jó értelemben felkavaró…de ez több, mint barátság. Ijesztő, de valahol megnyugtató is ez az érzés számomra…mindketten heteroszexuálisak vagyunk (tudtommal), nekem nem volt semmilyen külső, szeretői kapcsolatom a házasságom alatt. Mégis olyan fizikai-kémiai vibrálást érzek kettőnk közt a barátnőmmel, olyan felszabadító, egyben biztonságos, otthonos a vele töltött idő, mint még senkivel. Én – végre önmagam lehetek vele. Azt gondoltam egy éve, hogy csak a rossz párkapcsolatom miatt keresek máshol törődést, 1-2 hönap és elmúlik ez az érzés. De nem múlt el…sőt. A szégyent, lelkiismeretfurdalást félretéve, lehet, hogy ez vagyok én? A nőkhöz vonzódom és ez is volt részben velem a baj az elmúlt húsz évben? Mit tehetek, hogy megtudjam a választ?

Nagyon egyedül érzem magam és sok nehézség van a házasságomban

33 év után elvaltam lett egy új elettarsi kapcsolatom 6 év után most januárban lemaradtunk. Nem tudom mi történt nem tudom feldolgozni. A férjem bekulne de úgy érzem hogy képtelen vagyok. Boldogtalan vagyok nem tudom mi tévő legyek. Úgy érzem tarsfugo lettem nem tudok szabadulni az erzeseimtol. Köszönöm szépen.

Minden nap azon gondolkozom hogy mit csinaltam rosszul. Nem igazan vannak barataim. Nem igazan tudok kommunikalni az emberekkel. Leginkabb ha beszelek a negativ dolgokra mutatok ra.. pl ha valamit csinalhatnank jobb modszerrel.. nos nem hiszem hogy ezt a munkahelyemen jo szemmel nezik. A munkatarsaimmal sincs tul jo viszonyom. Nem igazan ertem oket.. es valoszinuleg ok se engem.. minden napomat azon ragodva toltom hogy vajon mit gondolnak masok rolam.. vagy mit mondanak a hatam mogott.. minden egyes rossz lepesem a vegletekig elemzem es alig alszok ejszaka utana meg van hogy 14-16 orat egy huzamban az agyba toltok.
Pl legutobb a szuletesnapomon kozzetettem egy posztot amiben le irtam h halas vagyok azoknak akik segitettek el jutnom oda ahol most vagyok.. es egy ket embernek el kuldtem uzenetben is. Utana azon ragodtam hogy vajon most ok mit gondolnak rolam.. azt h egy segg nyalo vagyok vagy tudjak azt hogy ezt tenyleg igy gondolom es csak ki mondtam amit erzek..
Elnezest ha nem tul jo a megfogalmazasom. 12 eves korom ota angliaban elek igy nem mindig fejezem ki magam helyesen.

Tisztelt Dóra!

Múlt évben költöztem fel Budapestre a párommal. 2 éve élünk együtt. Ugyanis pár hét randevú után szinte egyből hozzá költöztem, mivel menekültem otthonról! Apum nem beszélt velem majdnem egy évig, mert el mertem költözni és ott hagyni őt! Ekkor ajánlotta fel az akkor még csak ismerősöm, hogy nála lakhatok! Be kell lássam nem szerelemből költöztem hozzá. Féltem egyedül lenni! Szinte már odáig jutottam, hogy nem voltam meg egyedül a lakásban. Aztán teltek a hónapok és én egyre jobban lettem mellette. Sajnos a mai napig nem szeretem szerelemből és nem is vonzódom hozzá. Viszont a lelki társam lett! Múlt nyáron viszont megismertem az egyik munkatársát, aki nagyon közvetlen volt, mikor megismerkedtünk!

Aztán rá egy hétre találkoztunk és került engem. Akkor már bejelöltem az egy közösségi oldalon. Aztán két hónap után nem bírtam tovább és írtam neki, hogy találkozzunk. Találkoztunk és mikor nem tudtam határozott választ adni arra, hogy miért is akartam a találkozót rideggé vált. Majd közölte, hogy ezt beszéljem meg a barátommal. Kértem, hogy ne mondja el a páromnak, hogy találkoztunk, erre azt mondta nem fogja, ha nem írok neki többet! Persze pár napra rá elmondta a barátomnak.

Azóta csak rajta jár az eszem! Szeretném elhagyni a párom, de egyszerűen nem tudom magam ravenni! Nem csak emiatt a férfi miatt, hanem mert nincs meg a szenvedély a részemről! Hol úgy érzem családot szeretnek vele, mert ő egy csodálatos ember. Hol pedig szabad akarok lenni! Vágyom más férfiakra! Őt viszont nem szeretném megbántani és elvesziteni!

Mit gondol azért ignorált a barátom haverja, mert nem tetszem neki vagy a barátom miatt? Mit kellene tennem? Szinte sóvárgok utána, amióta visszautasitott!

Köszönettel :
E.

Szeretnék segítséget kérni. A múltamban történtek elég durva dolgok. Bele kerültem egy “szektába” és ott rossz dolgokat követtem el. Ezekről senkinek nem beszélhetek.Ez 1 éve volt.Azóta is kísért a múltam folyton eszembe jutt nem hagy békén nem tudok tovább lépni.E miatt nagyon rejtélyes vagyok és zárkózott is. Az egész zavar. Előre köszönöm ha válaszol!

Kedves Doktornő! Párommal lassan 9 hónapja vagyunk együtt. Előttem volt egy három és fél éves kapcsolata. Sajnos a lezárása nem úgy sikerült ahogy szerettük volna. A lány mai napig nem tud beletörödni abba hogy köztük vége. Telefonál, irogat, már postai uton is csomagot küldött. Párom igyekezett úgy kezelni, hogy minél kevesebb hisztivel járjon az elfogadás, de már az ő türelme is elfogyott a lány irányába. Próbáljuk kizárni, de nincs olyan hét hogy legalább kétszer ne telefonáljon, vagy valamilyen módon hírt adjon magáról. Közösségi oldalainkat is figyeli, illetve hol letilt nehogy az újabb akciója után kapcsolatba tudjak lépni vele. Párom elmondása alapján már a kapcsolatukba is ilyen volt, túl ragaszkodó, illetve ha nem az történt amit ő akart nem egyszer sürgősségire kellett vinni annyira belelovalta magát a szituációba. Ön szerint tudunk ezzel kezdeni valamit vagy lassan hatósági segítséget kell kérnünk a nyugalmunk érdekében? Telefonszámcsere megtörtént, de az új számhoz hozzájutott, a lakcím váltás pedig egyenlőre nem megoldható.

Kedves Doktornő!
21 éves lány vagyok. Gyerekkorom óta szorongással küzdök hol rosszabb a helyzet hol egy kicsit jobb. Úgy érzem ebből nincs kiút, voltam több pszichológusnál, pszichiátrián gyerekkoromban, egy ideig szedtem gyógyszert.
Mindig visszaesek ebbe a gödörbe..
Nem szeretek emberek közé menni egyáltalán, dolgozni emiatt nem tudok elmenni, se boltba se sétálni sehová nem járok, ha nem muszáj. Ha elkell mennem valahová mégis, akkor nem tudok aludni éjszaka, gyomorgörcsöm van, gombóc van a torkomban, megy a hasam, gyorsan ver a szívem, nagyon gyengének érzem magam, remegek. Van egy párkapcsolatom már lassan 3éve, és tudom hogy ez így nem mehet tovább, mindig mindent a páromra hagyok, nem tudok elmenni vele sétálni, sokszor nem vagyok emiatt eléggé “mellette” és nagyon sajnálom őt, hogy ezt el kell viselje tőlem már megpróbáltam vele szakítani emiatt a dolog miatt mert így sok mindenről lemarad de ő azt mondta nem zavarja elfogad igy. Csak én nem tudom magam elfogadni.
Ha nem segítettek a gyógyszerek sem akkor hogyan tovább? Mit tudnék csinálni? Sokszor az öngyilkosság is megfordul a fejemben emiatt..
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel: J.

Tiszteletem,  Barnabás vagyok 29 éves és agoro fóbiás lettem még tavaly Április 16.-án egy vizsgáról haza felé elájultam az autóban mert leesett a cukrom , én utána való 2hónapban még aktívan mentem és csináltam a dolgaimat utána egyik napon alig bírtam ki kelni az ágyból (ez 2 hétig ment) majd az utcára sem tudtam ki menni mert elkapott egyfajta szorongás érzet (nap közben aktív vagyok mái napig is a házban és 50-100méteres körzetében) de sajnos úgy érzem ,hogy egyedül nem tudom leküzdeni ezt a dolgot.

Jonapot…azert irtam mert nemtudom mit tegyek…sokat gondokok arra hogy lehet jobb lenne ha nemlennek…es ez egyre erossebb bennem…azt erzem hogy jobb lenne azoknak is akkiket szeretek..bantom oket.nemakarom de megis igy van…nem fizikailag hanem erzermileg.sajnos inkabb a hazugsagot valasztom ha hibazok. csak hogy erre rament az eletem es mar a parom is eltavolodik tolem.pedig miatta probaltam mindig is eros maradni.o a legfontosabb nekem csak nemtudom kimutatni igazabol senkinek nem tudom.gyerekoromban nap mint nap lattam ahogy az edesapam veri az edesanyam ,minden este feltem hogy mikor jon haza es mi fog tortenni…allandoan sirtam de azt is ugy hogy senki ne lassa…mindenki ellot ugy tettem mintha minden rendben volna…es ez az egesz eletemre jellemzo…de mar ugy erzem nem megy tovabb es keso valtoztatni.6eve ellek egyutt a parommal…soha nem csaltam meg vagy akartam volna massal lenni…de a hazugsagaim miatt o ezt hiszi most meg mar ugy vagyunk hogy elakar hagyni csak ido kerdese…ha vele vagyok es kicsit kiengedem magam akkor jobb de ez nem tart sokaig mert mar nem bizik bennem pedig semmi ojat nem tettem amivel bantani akartam volna…de o is nehez termeszet es egeszenn masokra gondol.bar neki is igaza van vagy en mar nemtudom…ugy erzem mintha nemtudnak semmit.mintha nemtudnak normalisan mar elni.egyszer mar megprobaltam veget vetni mindennek. csak ramtalaltak…mar nemerzem azt hogy kellet volna….nemtudom mit varok ettol hogy ezt most leirtam…azt hittem jobb lesz de nem lett…azt erzem mindenkinek jobb lenne ha en mar nem lennek…

Napok óta rémálmaim vannak,van hogy hajnali 1 óta fent vagyok mert nem tudok elaludni,mert félek hogy amit előtte álmodtam azt fogom újra álmodni.Mit tegyek hogy ne legyenek rémálmaim?

Tisztelt doktornő.

Azért fordulok önhöz, mert mióta- 9 év után – szakitottunk a párommal már egy, éve (hónapokig tartó viszonya volt), elköltöztem otthonról, a kapcsolatunk kiüresedett, menthetetlen és nem szeretett már.
Az exemnek van három gyereke, meghalt az apjuk, mikor mi összejöttünk még kicsik voltak. Én léptem az apa szerepébe és én neveltem fel őket sajátjaimként. Apának hívnak. És van egy közös gyerekünk is, aki 6 éves. Én sajátomként neveltem őket, és most is úgy tekintem hogy ők az enyéim annak ellenére hogy szétmentünk az exemmel.
Közben késznek érezném magam egy új kapcsolatra, vagyis vágyom társra, de nagyon nem tudom megoldani a randizást. A közös gyerekünk sokat van velem, amennyit csak tehetem, szinte minden időm vele töltöm. Társkeresőkön hónapokig fent voltam, de mikor megtudták a beszélgetésből hogy 4 gyerekem van,ráadásul ebben a felállásban hogy 3+1, többnyire le is zárult a beszélgetés. Akivel esetleg folytattuk,később mindig megkaptam, gyerekes nőktől is, hogy a saját gyerek oké, de a többi nem az enyém, és ne akarjam az új kapcsolatba behozni az exem gyerekeit is, kik lennenek ő nekik, meg hogy, ez abszurdum. És hogy mégis Én hogy kezelném helyükben ezt a szitut, gondoljak bele, stb. stb. minek foglalkozok azokkal a gyerekekkel, vehogy akarok így egyáltalán új kapcsolatot, mégis hogyan képzelem hogy az exem gyerekeit is majd ők fogják kerülgetni? És elég egy gyerekkel megbarátkozni, meg még az új kapcsolatot is kiakakitani, hova, akarok ennxi mindenkit paszirozni? Ebben az ő szemszögükből igazuk is volt, de hát én mit tehetnék, ha felneveltem őket nem mondhatom nekik hogy, eddig tartott az apaság.Na hát helyettem mondták ők.

Rettentő rossz az is, hogy kicsi miatt (szinte minden delután pár órát velem is van munka után kb. 7-ig) nem igen van módom randizni, csak minden 2. héten hétvégén, ezt viszont nem viselte el az 2 nő sem, akikkel eljutottunk a próbálkozásig. De a gyereket sem akarom nélkülözni. Néha a többi gyerek is csak úgy felugrott hozzám, volt hogy ott aludt valamelyik, mikor a barátnőm pont ott volt, és mivel nem tudtunk két hét után sem együtt lenni, mérgesen elment, aztan szakított is. Sajnos környezetem, családom, barátaim mind azt mondják és korábban is azt mondták, hiba volt apaként tetszelegni ebben a kapcsolatban,nemes tett, mwg minden, dee minek folytam ennyire bele más gyerekének az életébe, már lehetne lakásom, stb. ha nem idegen gyerekekre költök, stb.És hogy a saját magammal szemben önzőbb, a vérszerinti gyerekemet hozzam néha ritkábban, és szakítsak időt nőkre, párkapcsolatra mert így nem lesz, totál handycaes vagyok. Való igaz, nincs semmim, albérletben élek, nem keresek ugyan rosszul, de sok pénzt elvisz a bérlet és a gyerektartás, +a többi gyerekre is költöttem rendesen egész pár hónappal ezelőttig. Nagyon jó lenne már egy új kapcsolat, de mindenki azt mondja nem lesz második meg ötödik egy kapcsolatban, vagy mindig csak utánfutók. De mit kellene tennem, hogy kellene kezelnem ezt az egészet, hát ő mégiscsak a saját gyerekem és hiányzik, imádjuk egymást. Sajnos viszont szégyellem is magam, mert a legutolsó hölgynek is volt egy gyereke, és ő megoldotta hogy, találkozzunk, nagyszülőkre bízta vagy volt hogy bébiszitert hívott hogy tudjunk végre találkozni hétköznap pár órát, és zokon vette mikor meg én mindig a gyerekkel jöttem hogy, nem nem. nem. Ő sem tudta elfogadni azt hogy a többi gyerek is néha megjelenik. Szakított velem, és azóta 4 hónapja senkim sincs, az us csak 2 hónapig tartott, ezek miatt. Közben ez idő alatt változott valami, mert elkezdtek elmaradni a nevelt gyerekeim. Az exemnek új párja van egy ideje, nem tudom van e ennek köze ehhez. Már majd 3 hónapja nem jönnek csak ha pénz kell, beszélni néha beszélünk. Észrevettem hogy már a nagyobbnak nem vagyok facebookon Apa, mint családtag. Rákérdeztem erre, és azt nyilatkozta a nagylány, hogy megváltozot minden, mi szétmentünk az anyjával és már így minden más, új életük van 1 éve, és hogy igazából nem is vagyok a valódi apja, az ő apja a temetőben van… Szerintem az anyjuktól meg az új pasitól fúj a szél 😩ezt nem akarom elfogadni hogy, ez most ennyi volt? Hálásak hogy felneveltem őket, de ennyi? Mondanom sem kell mit érzek, úgy érzem valami hitvány drámának vagyok főszereplője. Az anyjuk azt mondta foglalkozzak a saját gyerekemmel. Pfff… De hát az Isten szerelmére, én neveltem fel mindet! Ezt tényleg rosszul tettem, ekkora hiba lett volna? Anyám teljesen kiakadt azon így is, mert szerinte is mások idegen gyerekeit ne akarjam tutujgatni, amúgy sem érdekelték a gyerekek, nem akart hamis nagyi lenni, aoám se, és jó ha 3szor találkoztak a gyerekekkel ennyi év alatt. Nem támogattak ebben. Most meg hallgatom hogy én megmondtam… mi lesz ha szétmentek, stb.Hogy nem nevelgethetem apaként minden nő gyerekét akivel majd összejövök. Hogy nem kellett volna apábak hívjanak, meg mit kellet volna és mit nem tennem, mindenki mondja a magáét. De én így láttam jónak.

Most viszont nem tudom őszintén mi tévő legyek.Hogy oldjam meg ezt a komplex és reménytelennek látszó problémát? Most tényleg ennyi év után szálljak ki az életükből? Várjak?Egy új kapcsolatban hogy kellene ezt az egészet kezelni? Én remélem hogy változni fognak jó irányba a dolgok.

Túl sokat sikerült írnom, remélem nem haragszik, de tényleg nagyon szerteágazó a probléma. Ön mit tenne a helyemben? Hogy, alakítsak így, kaocsolatot is? Hogy, tudom kezelni a gyerekemet meg az új kaocsokatot, mert mindkettő fontos lenne. Ha viszont kapcsolatot akarok, biztos nem lesz aki ezt így benyeli. Ennyi gyerek, nem. is az enyémek, az exem igy ott van az életünkben… Főleg ha még valaki netán gyereket is akar esetleg. Jól bejöttem a málbásba.

Kedves Cintia!

A húgom nárcisztikus személyiségzavarban szenved, nem diagnosztizálták, de számomra teljesen biztos. Van egy 8 éves kislánya akit egyedül nevel. A húgommal nem lehet kommunikálni, engem teljesen elutasít. Mivel előbb-utóbb mindenki eltávolodik tőle, a kislányt használja fel a céljai eléréséhez. Aggódom a gyerekért, pszichés tünetei vannak. Az osztályfőnökének nem merek szólni, nem tudom hogy a húgom milyen befolyással van rá, észrevették-e egyáltalán az iskolában, hogy baj van. Ha a tudomására jutna hogy bármit teszek a gyerekért még jobban elfajulna a köztünk lévő amúgy is rossz viszony, ami azóta romlik egyre jobban, mióta megpróbálok kikerülni a bűvköréből és rájött, hogy engem már nem tud manipulálni. Az ismerőseit távol tartja tőlünk (a régi családjától: édesanyja és én), így mindenkinek azt hazudik amit akar és úgy manipulálja az embereket, ahogy az ő céljainak a legjobban megfelel.
Kérdésem az lenne, hogy hogyan segíthetnék a kislányon.

Kérem a diszkrécióját, a kislány érdekében nem szeretném ha bármi is kiderülne a segítségkérésemből, egyelőre még tarthatom vele a kapcsolatot.

Köszönettel a segítségért: Ujkéry Tímea