T:Dr!
39 évesen több mint 10 éve szingli vagyok.
Mindig olyan pasik tetszenek,akik elérhetetlenek. Viszont,akik számomra csúnyák nekem nem jönnek be.Még nekik én igen.
Igaz hogy mondják rám hogy szép vagyok,de szép pasi sosem vesz észre.Mindig csak a pláza macskáknak van ilyen.Sosem kellettem még olyan srácnak,férfinek aki nekem bejön.
Mindig csak a nálam,rangon aluli akik biztonságot adnak minden lánynak. Nem értem ,mi bajom lehet?
Miért nem tetszek,egy sportos kigyurt férfinek?

Nyugtatozom es elvonasi tuneteim vannak ha nincs es ongyilkossagi gonsoktaim vannak

Szép napot!
Szeretném az elején kezdeni: jelenleg 2. osztályos gimnazista vagyok, a külvilág számára egy kedves, okos srác. Általában mindenkivel megtalálom a közös hangot, szinte nincsen olyan ember az iskolában akivel nem beszélgetek szívesen, emellett aktívan részt szoktam venni különféle programokban is. Azonban, ez az egész csak egy álarc számomra.

Már felsőosztályos koromban mondtam édesanyámnak, hogy magántanuló szeretnék lenni de mindig csak legyintett miszerint nagyon fontos a közösség. Eme álmom mai napig nem nyugodott le, sőt egyre inkább csak fokozódik.
A valódi közösségi életemet tekintve szörnyen magányos vagyok, bár vannak olyan emberek akikkel napi szinten beszélek és hosszú időre visszanyúló közös múltunk van, mégsem tudom velük megosztani a gondolataimat vagy az érzéseimet. Kettő mondhatni “legjobb barátom” van, azonban ők sajnos jövőre elballagnak, és emiatt még nehezebbek lesznek a mindennapok.
Sajnos az én szüleim még egy másik generáció gyermekei, és talán nem látják át milyen szinten visszatart engem az osztályom: az órákon folytonosan zavargás van, sokszor nem tudják leadni az anyagot, idegesítően hatnak rám és ez nekem nagyon rosszul esik.
Eddig nem volt különösebben probléma fent tartani ezt a látszatot, azonban az utóbbi pár nap folyamán megjelentek nálam a depresszió enyhébb jelei: hirtelen elvesztettem az érdeklődésemet minden iránt, nem találtam igazán a célt amiért küzdjek, szótlanná váltam és egyre többet kezdtem enni.
Az ügyben szeretnék segítséget / útmutatást kérni, hogy hogyan érhetném el a magántanulói státusz megszerzését, vagy egyáltalán hogyan tehetném élvezhetőbbé a napjaimat.
Válaszát előre is köszönöm szépen!

Már írtam korábban a pánikrohamaimmal kapcsolatban, bár most úgy érzem rosszabb és rosszabb a helyzet. A pánikrohamaim egyre gyakrabban, egyre erősebben és mostmár tömény szomorúsággal törnek rám. A hangulatomat hullámvasútként tudnám leírni. Néha normális a kedvem, bár motivációm sosincs. Néha pedig úgy érzem, hogy mindenki utál, feleslegként érzem magam, nem szeretek nagy tömegek közelében tartózkodni ugyanis rosszul leszek (hányingerem lesz, szédülök, úgy érzem mintha nem lenne oxigén), olyan mintha a szeretteim számára is felesleg lennék és tudom, hogy a gondolataimban vannak ezek a dolgok, mégsem tudok tőlük megszabadulni, sokszor öngyilkos gondolatok ülepednek meg a gondolataim között, sokszor napokon, heteken át. Úgy érzem, hogy mind az iskola, mind a pánikroham, a szocializálódástól való félelem, a hangulatingadozások összeroppantanak…Úgy érzem segítségre van szükségem mert már nem bírom…nem tudok aludni, koncentrálni, folyamatosan szorongok és pánikolok, rosszul vagyok…Itt az idő elmondani ezt mind így az orvosomnak? Tud a rohamokról, de azt, hogy ennyire rosszak azt nem tudja. Előre is köszönöm válaszát.

Egy osztályba járunk. Már több mint 4 éve, de mégis csak pár hónapja kezdtünk el beszélgetni. Őszi szünet előtt gondoltam ráírok, mert mindig is érdekelt maga a természete és az ember; hasonló személyiség, zárkózótt, introvertált, mégis sokat jár az agya. Végülis bejött a sejtésem – vannak bennünk közös jegyek, melyeknek köszönhetően könnyen megértjük egymást.

A beszélgetés folytatódott, megtudtam ezt-azt az akkor még alakulóban lévő barátnőjéről. Beszélni kezdtünk a titkokról. 1-2 nap alatt eljutott odáig a bizalmunk, hogy személyes dolgokat is meg tudunk beszélni. 1 hét után beismertük egymásnak, hogy biszexek vagyunk. Ez volt a mi kis coming outunk. Jó kis 18. szülinapi ajándék.

2 és 3 hét után intim beszélgetéseket folytattunk, képeket és videókat cseréltünk egymással. Olyan fajta képeket, melyek egyértelműen biszexualitásra vallanak (ujjazás, szopás imitálása, stb.).

4 hét után megijedt magától és a folyamattól, pár nap csend következett, de én megnyugtattam, hogy ez természetes – a szexualitásunkat nem tudjuk befolyásolni. Ő fejébe vette, hogy mindössze azért, mert ezt és azt csináltunk, ő még heteró és ez csak testi vonzódás. Hosszasan kifejtettem neki, hogy egy heterónak eszébe se jutna megujjazni magát és hasonlók, majd ezt egy azonos neműnek elküldeni, aki ennek hatására izgalomba jön. Ezután ismét következett 1 hét, amikor majdnem nyugodt szívvel folytattuk a kalandokat – de sosem történt személyes érintkezés (a szexuális jellegű beszélgetések csakis chatben folytak és folynak).

Az 1 hét letelte után ismét megijedt saját magától, de ezután már csak pillanatnyi időkre tért vissza az érdeklődés. A kapcsolatunk igencsak egyoldalúvá vált, én írtam rá, mindössze baráti jelleggel, ez a fajta beszélgetés egy darabig még folyt, aztán miután nekem nagyon rosszul esett az egész, így abbamaradt. Közben jött a téli szünet (szerencsére) és ekkor volt időm összeszedni a gondolataimat. Eldöntöttem magamban, hogy nem foglalkozom vele tovább, úgy teszek mintha semmi se történt volna.

Vége lett a szünetnek. Az utolsó este rámírt, hogy az angolhoz szükséges tananyagot nem-e tudnám elküldeni neki. Amennyire ridegen lehetett, mondtam neki, hogy igen és így is tettem. A suli első hetében minden nap talált valami indokot, hogy rámírjon. Mindig kellett valami tananyag, esetleg egy fénykép valami füzetlapról. Bármi. Csütörtökön már én írtam rá, gondoltam ennyit azért megteszek – ezt annak hatására, hogy próbált megvárni tesi öltözés után, de én direkt siettem, hogy nehogy egyszerre menjünk ki; amikor utolért az osztályteremben, láttam az arcán a csalódottságot és a szomorúságot; gondoltam ennyit megteszek, hogy a lelkiismeretemet nyugtassam. Ennek és az egész hétnek hatására pénteken rámírt, bepróbálkozott.

Őszintén szólva nekem is hiányzott ez a fajta kapcsolat. A barátság extrákkal. Bármennyire is próbálnám visszafogni, nem volna lehetséges – egy osztályba járunk és mindennap találkozunk. Folyamatosan szemezett is velem azon a héten. Oda-oda nézegetett, de számtalanszor, mert rengetegszer rajta is kaptam.

Kifejtette, hogy nagyon kanos és folyamatosan azok a régi beszélgetéseink járnak a fejében. Még egy képet is küldött, amin a fürdőkádban ül, de csak a lábai látszódnak. Mondtam neki, hogy legyen, kezdjük újra, de nem szeretném azt mint korábban. Ennek legyen normális alapja. Ebbe beleegyezett ő is.

A barátnőjével még mindig együtt volt (van), a kapcsolatuk csak erősebb lett közben. Mégis vágyódik.

Ezután megbeszéltük, hogy mivel nem szeretné, ha bárki tudna erről, ezért csak akkor csinálunk bármit, ha ő szól – mivel nekem nincs más kapcsolatom és nem fenyeget a lebukás veszélye. Eztán nem történt képcsere a mai napig sem. Mindössze ‘izgalmas’ beszélgetések.

Pedáns tanuló lévén nekem mindig vannak kész vázlataim, amiket digitális formában készítek el. Ezeket ki is szoktam nyomtatni. Az utóbbi hetekben (január) minden vázlatot elküldtem és ki is nyomtattam neki. Nekem köszönhetően javulni kezdtek a jegyei és nem bukott meg szakmaiból sem. Pár napja azt kezdtem érezni, hogy a kapcsolatunk ismét kezd egyoldalúvá válni. Mintha csak azért beszélne velem, hogy részesüljön a jóból – hogy elküldjem neki az anyagokat. 1 napig nem írtam neki, bár ő nekem igen, de néhány mondatban lekevertem. Meg voltam sértődve, miközben nem volt még valós alapom az egészre. Másnap röviden de érthetően leírtam neki, hogy ezek és ezek az érzéseim. Hogy ő csak kihasznál. Nem erősített meg, de mint kiderült, ő nem akar feltétlenül barátságot. Nem érzi úgy, hogy lehetséges. Szerinte nincs témánk. Kifejtettem neki, hogy nem elég, ha én próbálkozom a barátsággal – ha én beszélgetni próbálok, de ő csak fél szavakat válaszol, akkor azért jelentős hibái vannak neki is. Ezt nagyon nehezen értette meg, hogy miről beszélek. Végül sikerült megmagyarázzam neki, hogy mire gondolok; a barátság két emberen múlik, és nincs min csodálkozni, ha nem teszek bele én is valamit a történetbe. Besimerte (már másodszor, régebben is egyszer), hogy neki nincsenek ilyen bizalmi barátságai és nem is szeretne ilyeneket nagyon, mert nem bízik az emberekben. Mondtam neki, hogy bennem már igazán megbízhatna, hiszen tudok egyet s mást róla és már igazán kiérdemeltem. Sikerült megértsük egymást ismét.

Megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy ez az egész tovább tudjon fejlődni és ki tudjon lépni a jelenlegi digitális kontextusából élőben is el kell kezdjünk beszélgetni – enélkül meddő a jelenlegi állapot.

Ez volt 2 napja. Azóta ismét beszélgettünk kicsit – intim és nem intim témában is. Viszont most már azt hiszem egyre jobban elfogadja magát. Közös programra nem hajlandó továbbra sem (se intim se baráti jellegűre – szerinte ezek túl tervezettek). Reménykedem és kíváncsian várom, hogy jó legyen ebből. Nagyon remélem, hogy jól fog elsülni.

Ennél rövidebben nem tudtam volna megfogalmazni a problémát azt hiszem.

Te mit gondolsz, mi a lehetséges jövője ennek a kapcsolatnak?
Lesz-e ebből valaha normális barátság? Igazából kicsit demoralizáló, hogy a szexuális probléma kategóriába tudtam csak behelyezni a kérdéskört, de mégsem párkapcsolati probléma. Esetleg lehet-e ennél intimebb, mint jelenleg?
Szerinted mit kellene tegyek ahhoz, hogy legalább egy rendes barátság szülessen ebből?

Jo napot kivanok,

A tegnap este arra ebredtem, hogy a 4 es fel eves fiam ul a nappaliban es porno csatonat nez (nem gondoltam es nem is tudtam, hogy kellene kod ra, mivel nem nezzuk es nem is szenteltunk ezaltal figyelmet erre sajnos). Mikor kerdetuk nagy beleelessel meselte miket latott, mi meg probaltunk terelni, hogy az nem is ugy volt es hogy lehet csak almodta az egeszet, persze keves sikerrel. Mit tegyunk, mikent lehet egy 4 es fel eves gyereknek midnezt egyaltalan megmagyarazni?

Lassan nyolc éves kislányommal vannak gondjaim, és nem igazán tudom, kihez fordulhatnék, vagy mit tehetnék.

Hónapokara visszavezethető a viselkedése, és egyre jobban aggódom, és tehetetlen vagyok már. Mindig úgy neveltem, hogy el kell pakolni magunk után, a dolgokat a rendeltetésüknek megfelelően kell használni, vigyázni kell a berendezésre, stb.

Az apja már engedékenyebb volt vele, és kezdem azt hinni, hogy ennek én iszom meg a levét.

A szabályok állandóak, de ő egyet sem képes betartani. Fittyet hány arra, hogy nem nyúlhat a szekrényünkbe, hogy nem ehet a szobában… és hiába kap büntetést érte, nem zavarja, huszadik alkalommal is ugyanúgy megteszi…. Kos csillagjegyű, és nagyon makacs és önfejű, nem tanul a hibáiból, sem máséból. Jól érzi magát a kupiban a szobájában, nem érdekli, ha kiömlött a víz, vagy ott hagyja, vagy épp csak feltörli…

Sportol (karate), de ott sem ad bele mindent, pedig képes lenne rá. Az iskolában jól teljesít, de amikor érdektelen, akkor becsúszik pár rosszabb jegy.

Napi szinten veszekszem vele, és kezdek nagyon elfáradni. A férjem (az apja) már attól ideges lesz, ha felemelem a hangom, de a lányunk már rá sem nagyon hallgat. Büntetések nem használnak, és tanácstalan vagyok… mit tehetnék még?

A párom a szüleivel él. 2 éve együtt vagyunk távkapcsolatban, iskola miatt mniden hétvégén náluk tartózkodom és van feszülség közöttem és a szülei között. Apróságok minden napi élet dolgai. Nagyon sok a feszültség emiatt a párommal. Mondtam neki, hogy költözzünk össze keresek a közelben munkát és akkor nem kell távkapcsolatban élni. Eddig támogatta az ötletet, viszont az utolsó pillanatban mikor meglett a munka és lakást akartunk nézni visszalépett,hogy ez a kapcsolat nem fog működni. Ismerősöktől hallottam, hogy nem először fordult már vele elő, hogy a szülői hatás miatt szakított a barátnőjével. Mit lehet ez esetben tenni? Hogyan lehetne rávenni hogy saját életet kezdjen?

Köszönöm válaszát

Jónapot kivánok segitségre van szükségem ugy érzzem.

Üdvözlöm!
A férjemmel a kapcsolatunk eleje óta heves vitáink vannak. Alkohol, játékszenvedély, egy egy vita alatt szorongatás vagy fenyegetőzés is előkerült. Mindig oda lyukadtunk ki, hogy annyira szeretjük egymást, hogy együtt maradunk. Van egy 5 éves gyermekünk, aki nagyon okos és jókedvű gyermek. Nos, ha mi jóban vagyunk a férjemmel, akkor irigyen néznek ránk az emberek, akkora az összhang, a jókedv, de ha összeveszünk, akkor egyszer higgadt a férjem, de én mondom , mondom a sérelmeimet, szerinte nem tudok leállni és mondhatni van is igaza, máskor meg úgy robban, hogy váratlanul ér és szidalmaz, fenyeget, ocsmány, trágár szavakkal illet. Olyan szinten van köztünk értékrendi különbség, hogy az hihetetlen. Őt a pénz szeretetére nevelték, engem az emberi kapcsolatok értékelésére, a család fontosságára és ez folyamatosan kiütközik az életünk során, legyen az, ha beteg a gyermek. Én őt sajnálom, ő azt számolja, hogy mennyibe került a gyógyszer már megint. Na, ilyenkor nem tudok elhallgatni. Legutóbb durvábban játszott a gyermekkel és azon vesztünk össze, ami odáig fajult, hogy félelmetessé vált és megfenyegetett. Elhagytam, de iszonyatosan szenvedek. Válás előtt állunk. Ő ígéri, hogy elmegy pszichiáterhez,állítólag be is jelentkezett, de nem tudom, hogy higgyek e a változásban.Félek, hogy csak az anyagiak miatt akar velünk maradni, hogy ne kelljen kifizetnie, mert ez mindig is domináns volt a családja számára. Azt szeretném megtudni, hogy segíthet e a pszichiáter/pszichológus az indulat kezelésében, van e értelme kivárni vagy meneküljek, amíg lehet?

Agódó Nagymama vagyok, Szeretnék választ kapni mivel külön él az édesanyjával a gyerek, fél félszeg Oviból már megkeresték az ovónők az anyukát. Ajánlottak pszihológiai kezelést a 6 éves kislány unokámnak, Több hónapja hogy kezeli egy fiatal pszihológus nő, de semm jó irányú változást nem tapasztalunk. Én miért van az hogy szomorúan megy haza az Édesanyjához. Nagyon jó gyerek. Sokat van velünk és az imádott édesapjával. Miért van az hogy a megszólításában nem vagyunk nagymama, és nagyapa. Örömmel jön ide hozzánk, és szomorúan megy haza. Erre szeretnék választ kapni. Tisztelettek Geri Józsefné.

Üdvözlöm!
Az ügyben kérném segítségét,tanácsát,hogy a 4,5 éves gyermekem,kislàny mostanában az oviban fájlalja a hasát.
Itthon semmi probléma.
Sűrűn szokta mondani,hogy hiányzom neki.
Én 8-tól 17-ig dolgozom,így fél 6 mire hazaérek.
2 hetente szombaton is dolgozom
Amennyi időt együtt vagyunk,próbálom tartalmasan eltölteni vele.
Mit tanácsolna,hogy hogy tudnék segíteni,hogy ne érezze rosszul magát az oviban?
Köszönöm előre is a válaszàt.
Tisztelettel:Krisztina

Üdvözlöm! Engem csak az érdekelne hogy meg ismekedtem egy férfivel. Akivel el tudnék képzelni egy teljes és biztonságos jővőt, és úgy érzem hogy ő is igy érzi. Még csak a harmadik randinkon vagyunk túl de olyan az egész kapcsolatunk mintha már ezer éve együtt lennénk..Az első randink az elején teljesen jó volt de a randi végén közölte hogy neki ez nem fog menni és teljesen be zárkozott. Vártam pár napot és újra fel kerestem ekkor már jonn volt minde. Nos már az első randinkon el mondta hogy neki volt egy idegösszeomlása amit úgy gondolt hogy tud egyedül kezelni és a végén olyan súlyos lett hogy korházban kötött ki gyógyszerek és minden mellet de még ezek ellen is neki ment majd végül jobban lett el kezdték le csökkenteni a gyógyszer adagjait. azt tudom hogy 3 havonta orvoshoz kell járnia. De nem igen beszél erről én meg nem fogok erőszakoskodni hogy már pedig mondja el. Nos vissza térve szombaton volt a második randink amin ott is aludtam nála teljesn jó volt minden majd mikor haza jötts beszéltünk már tegnap..ma reggel írtam neki és annyit irt hogy: Szia nem túl jól be kellet vennem egy két adag extra bogyot eléggé szét volt csúszva a tutadom. Utána irta hogy igy kezdötött nála a baj. az a lényeg hogy a szexben is vannak fent tartásai mindig meg akar felelni mindennek..persze engem ez nem zavar meg probálok lelekt önteni belé hogy nincs semmi baj nekem nem kell meg felelnie.. de sajnos ezt most nem tudom hova tenni mert aggódok miatta és miattunk is.. Szeretnék tanácsot kérni hogy ilyen helyzetben hogyan viselkedjek vele? mire figyeljek oda? szeretnék segíteni neki mellete állni de még sosem voltam ilyen helyzetben. egyébként teljes az összhang közöttünk és teljes a bizalom. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Zsanett

Jo napot kivanok!

A fiam lassan betolti a 7. eletevet, es meg erosen cumifuggo, itthon, piheneskor, lefekveskor. De elelvashoz meg az sem eleg, a hajunkat is podornie kell. A fogai szepen, feherek, erosek, viszont felek attol, hogy a fogsora nem fog megfelelloen feljodni, vagy talan mar keso is, nem tudom.

Egyetlen fogorvosnal voltunk, szeretett a gyerek velem jarni oda, o egy szilikon fogszbalyzot ajanlt neki, amit meg is vettunk, de keptelenseg hasznalni, nagyon tele van a szaja vele es borzaszto kenyelmetlen is. A gyerek tudja, hogy egeszsegtelen, megis hasnzalja, mi meg olyan szulok vagyunk, akik bekesen, nem kedveljuk az eorszakot, kompromisszumokat kotunk vele, mas teren nem igazan vannak gondok, hietelesen egyuttelunk:) Valami pozitiv motivacio talan segitene, de neha ugy erzem telejsen kifogytam az oteltekbol.

Elore is nagyon halas vagyok a valaszaert.

Mi lehet az oka hogy nem tudom a kapcsolataimat megtartani?
Minden jól indul kedves vagyok érdeklődő.
El is jutok altalaban az első talalkozóig.
Volt részem így egyejszakás kalandban is.
De ha a nő úgy gondolja hogy neki idő kell. Vagy nehezen dönti el hogy akar e folytatast elkezdem manipulálni, agrssziv stílusom lesz és ezzel elijesztem.
Multkor is nem írt vissza, nem tudtam elérni telefonon és legalabb 50szer hívtam. Töröltem facebookrol, írtam neki vadaskodó üzeneteket hogy biztos nem akar látni stb. Aztán reggel írt hogy mi volt a helyzet miért nem tudott hivni, írni és csalodott bennem, nem gondolta hogy ilyen leszek vele. De én konkrétan bepánikoltam és ordítottam mert nem tudtam elérni. Pedig talalkoztunk volna de így elüldöztem, mondta hogy sokkolta amit csináltam és nem akar most találkozni velem, pedig vett nekem ajándekot is azt mondta. Majd en ráztam le később üzenetbe és tiltottam mert úgy éreztem úgyse lesz már ebből semmi. Elhibáztam. Szerinte én meg átvágtam és fajdalmat okoztam neki. Bűntudom van pedig meglett volna a nő, annyira édes és kedves volt, csak csalódott bennem, azt hazudtam hogy megis zavarna a korkülönbseg. És láttam hogy más mennyi pasi ír a képei alá. De lehe nem kellett volna belerúgni meg egyet azzal hogy letiltom, lehet késöbb találkoztunk volna. Hianyzik, sokat beszelgettünk telefonon, de nem hittem hogy ennyire bejövök neki.
Mindig ez van hogy eltaszitom magamtól az illetőket.
De most megint szükségem van valakire akivel ismerkedhetek.
Nem volt meg párkapcsolatom.
Előfordult hogy lefeküdtem egy nővel és utána talált mást én meg egyedül maradtam.
24 éves vagyok.
Úgy érzem hogy sose tudnék párt találni, pedig rengeteg nő helyesnek mond. De elegedetlen vagyok magammal.
Egyszerűen kell valaki akihez kapcsolódhatok.