Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Kedves Tanácsadó Pszihológus!
Amint látja a felsorolt krónikus betegségekből folyamatosan kifolyólag nincs komfortérzetem. A környezetem nem szereti hallani, hogy bajaim vannak, ezért hallgatok róla. A természetem eddig lendületes, hangos, optimista volt, ha nincs fájdalmam (izületi) jó hangulatú vagyok. Az utóbbi két évben 1-2 családtagom állandóan kifogásolja, hogy hangos vagyok, szerintük ingerülten beszélek. Konfliktus kerülő vagyok, ezért igyekszem halkabban és másképpen beszélni. Kifogásolják, ha valamit kérdezek,(“miért akarod tudni?”)kifogásolják,ha valamit mondok,(” ne adj tanácsot, ne szólj bele”). Miután szeretnék nyugalmat, ezért igyekeztem alkalmazkodni, de nem tudok úgy élni, hogy megerőszakoljam a természetemet, mert lassan úgy érzem, hogy elveszítem a személyiségemet. Teljesen bizonytalan lettem, visszahúzódó vagyok, most azt is kifogásolják, hogy nem kommunikálok eleget. Mit tegyek, hogy békesség legyen, mert nagyon bánt.
Köszönöm válaszát: Rózsa
Kedves Rózsa!
Köszönjük a levelét!
A krónikus állapotok meglehetősen negatív hatással lehetnek az életünkre, s nem csak a testünkre, hanem a lelkünkre is. Ezáltal változhat a személyiségünk is, és az is, hogy hogyan állunk másokhoz és mások hogyan látnak minket. Levelében írja, hogy mások megítélése sokat változott Önnel kapcsolatban, emiatt mindenképp fontosnak tartanám megvizsgálni azt a kérdést, hogy vajon Ön mennyiben változott akár külső hatások, akár a betegségei hatására és Ön hogy van ezekkel a változásokkal. Emiatt bíztatnám Önt pszichológus felkeresésére, aki segíthetne Önnek a fent említett kérdések megválaszolásában, illetve a közös munka témája lehet a betegségekkel való együttélés elfogadása és az alkalmazkodás is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
6éve lesz márciusban, hogy elhagyott minket apukám. Azóta érzem hogy nem vagyok önmagam. Az csak egy dolog, de a családom is érezteti velem hogy nem vagyok fontos személy, nem érzem azt a törődést se anyukám részéről sem pedig a családom részéről. Próbálok kedves lenni de egyszerűen nem megy nekem ha valami jót teszek az mindig balul sül el és akkor persze megkapom a magamét. Anyukám is folyamatosan veszekedik szíd engem sose volt egy jó szava hozzám. Soha nem hallottam még tőle azt hogy azt mondja nekem ,,büszke vagyok rád” vagy ,,szeretlek” vagy hogy megdicsérjen. Nem az a fajta vagyok aki beszél a problémáiról és mindez addig fajult hogy elkezdtem saját magam bántását. Erre nem vagyok büszke de nemtudtam mit csinálni. Egy kapcsolatom se működik mindegyik elhagy. Elkezdek beszélni egy fiúval 2hét max 1hónap és elhagy. Én nem vágyok semmi másra csak hogy szeretve legyek. Nekem nem kellenek drága cuccok csak tiszteljenek, és legyen egy olyan fiú aki tényleg szeret és nemcsak játszik.
Kedves Kérdező!
Leveléből kitűnik, hogy sok negatívum érte Önt az elmúlt időszakban.Említi, hogy az édesapja elhagyta Önöket, ami valószínűleg több családtagot is megterhelhetett. Ennek a veszteségnek hosszú feldolgozási folyamat szükséges, előfordulhat, hogy a családtagok eltávolodnak egymástól, kevésbé türelmesek, saját érzéseikre, önmagukra fókuszálnak. Lehetséges, hogy emiatt érzi Ön, hogy édesanyja másképpen viszonyul az Önök kapcsolatához. Leírja, hogy nagyon vágyik a szeretetre, és több alkalommal megélte, hogy elhagyják, eltávolodnak Öntől, illetve, hogy bántotta önmagát. Természetes, hogy ezekről a problémákról nem egyszerű beszélni. Írja is, hogy ez nehézséget okoz Önnek, mégis arra biztatnám, hogy keressen egy pszichológus szakembert, akivel biztonságos kapcsolatot tud kialakítani, segíthet Önnek a problémák feldolgozásában.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktornő!
Sajnos nagyon nehezen tudom feldolgozni édesanyám 10 hónappal ezelőtt történt halálát. Néhány hónapja előjött nálam egy szorongás (főleg amikor egyetemet kezdtem el munka mellett). Sokszor az iskolába való utazástól is félek már, mert reggelente hányingerrel kelek, gyomorégéssel, kissé olyan, mintha az emésztésemre ráment volna a “gyomorideg”. Ha depressziósabb a hangulatom és fáradtabb vagyok, akkor ez csak fokózdik. Én úgy gondolom, hogy ez pszichoszomatikusan lehet, mert korábban nem volt bajom reggelente, sem pedig az elutazással. Mit tudna javasolni, pszichológust vagy pszichiátert? Szeretnék legalább a fizikai tünetektől megszabadulni, mert érzem, hogy a trauma és a vele járó hangulatom befolyásolja ezt.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Richárd
Kedves Richárd!
Engedje meg, hogy kollégám helyett válaszoljak. Közeli hozzátartozó, különösen az édesanya elvesztése komoly veszteség, ami rendkívül erős lelki és sok esetben testi fájdalommal járhat. A gyászfolyamat minden ember esetében teljesen egyéni, személyes történés. A feldolgozásban hatékonyan segíthet pszichológus vagy pszichoterapeuta, nem feltétlenül szükséges a szomatikus, testi tüneteket gyógyszerrel kezelni. A megterhelő élmények, negatív gondolatok és érzések átdolgozása, kibeszélése önmagában is gyógyító, terápiás hatású lehet ilyen helyzetekben, különösen, ha egy gyászfeldolgozásra szakosodott szakemberrel megy végig a folyamaton, biztonságot nyújtó közegben.
Ha tünetei továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak mindenképpen érdemes felkeresnie egy tanácsadó vagy klinikai szakpszichológust, akár online formában is.
Sok erőt kívánva, üdvözlettel,
Takács Bálint
Bálint TakácsÜdvözlöm!
Olvastam a Disszociatív Személyiség zavarról (érdekel a Pszichológia).
A tüneteit olvasva négy darab tünetet magamon is tapasztalok. Az ilyen Google keresésekben mindent fenntartásokkal kezelek ezért is kérdezek öntől.
– Gyakori, rendszeres indokolatlan fejfájás
– Úgy hivatkozok magamra, hogy “Mi” (sokszor, de nem rendszeresen)
– Fantáziálás ahol én vagyok, de más a személyiségem.
– Emlékezet kiesés. Igazából itt én úgy gondolom ez inkább feledékenység mint emlék kiesés. Sokszor elfelejtek dolgokat amiket mondanak nekem. Pl. Szólnak otthon, hogy csináljak meg valamit, de csak akkor jut eszembe amikor már szóvá tették, hogy nem csináltam meg. Csak egy konkrét eset van amikor én mondtam valamit anyának, ő említette, hogy már ezt mondtam, de nem tudtam felidezni az emlékét ahol mondtam neki.
-Változó kézírás, többnyire szépen írok, néha nagyon csúnyán.
Ezek tényleg lehetséges tünetek? Érdemes ezekkel szakembert felkeresni?
Köszönöm előre is a segítséget!
Kedves Zsolt!
Az öndiagnózis sajnos sokszor vezet ahhoz, hogy sok kellemetlen szorongásos pillanatot okozzunk magunknak. A Disszociatív Személyiségzavar (DID) egy nagyon komoly személyiségdefektus, ám nagyon alacsony a prevalenciája. Egy DID-del küzdő személy nehezen tudná magát diagnosztizálni a betegséggel, hiszen egyéb személyiségzavarokhoz hasonlóan a tüneteket az egyén nem énidegennek érzékeli, hanem az a “normál” működésmód a számára.
A saját magán felfedezett tünetek teljesen egészséges működében is megjelenhetnek, melyet sok tényező befolyásolhat.
Ha a fejfájását indokolatlanul gyakorinak tartja, akkor annak a kivizsgálását mindenképpen javaslom.
Üdvözlettel,
Sziasztok. Én olyan problémával fordulok önökhöz,ami igazából gyerekkorom óta tart. És most jutottam el arra a szintre,hogy segítséget kérjek! Minden kapcsolatom beteges fèltèkenysègemmel tönkre tettem. Így történt most is.. Egyszerűen már nincs kedvem élni sem. Nem eszek,nem alszok szinte semmit.. pedig szedek gyógyszert is.. frontin,yarocen 30mg. Reggel scippa 10mg. De semmi hatását nem érzem. Nincs rám hatással. Nincs kedvem élni. Nincs munkám.17 éves korom óta van jogosítványom,de soha nem volt olyan hogy ittasan a volán mögé üljek. Most viszont 2 alkalommal is sikerült.. Ezért is szeretnék segítséget kérni. Hogyan tegyem magam túl ezeken? Egésznap a volt barátnőmre gondolok.. Mindig mindent megkaptam minden kapcsolatomban aztán ahogy feljebb írtam mindent elrontottam. Nem tudom hova forduljak…milyen szakorvoshoz a beteges féltékenységemmel? Mindent bekèpzelek ami létezik… Nem tudom mit tegyek. Köszönöm hogy elolvassák és köszönöm a válaszukat.
Kedves Ariel!
Először is javasolnám, hogy mindenképpen keresse fel a kezelőorvosát, aki a gyógyszereket felírta és mondja el neki, hogy milyen tüneteket tapasztal. Valószínűleg szükség lesz a gyógyszer adag módosítására vagy a gyógyszer változtatására. Nagyon fontos azonban, hogy gyógyszerszedés mellett tilos az alkoholfogyasztás, hiszen reakcióba léphetnek és súlyos mellékhatásokat okozhat!
Emellett érdemes lenne felkeresni egy pszichológust is és mindenképpen terápiás munkába kezdeni. Erre lehetősége van magánúton vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozót ha felkeresi, ott pszichiáter szakorvos tudja javasolni a pszichoterápiás ellátást támogatott formában.
Krízis esetén hívja az éjjel-nappal elérhető 116-123 lelki elsősegély vonalat!
Jó napot!milyen tanáccsal tudna nekem segíteni 35 éves nő vagyok gyermekkoromban nagyon sokat harcoltam küzdöttem tanultam de az általános iskolában nem volt túl jó teljesítményem középiskola érettségin viszont igen de tudni kell rólam hogy szüleim tudta nélkül hogy ez fáj nekem mindig hugomat istenitették dicsérték mindenhol ezzel nekem mely sebeket okozva hogy ő jótanulo neki nem is volt elég soha semmi mindenből drága kellett legjobb én sokszor felreálltam hogy nekem jó lesz később is amikor már dolgoztam is húgomnak megvettem mindent mindenkinél meghunyazkodtam mai napig így van az én szavam hugomeval szemben semmi és ugyanígy van ez a húgom és és kislányom esetén van 9 éves kislányom egy másfél éves kislány hugomnak lányom nehezen fogadta szuleteset de már imádja kislányom 5ös tanuló de minden dolgozatnal ideges vagyok napokig hogy otos legyen nehogy négyes h tudom ezt legyőzni magamban gyerekem által akarom megmutatni h ő jó helyettem szüleimnek!nem akarom ezt imádomlányom
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt probléma valószínűleg már nagyon régóta fennáll, mély gyökerei lehetnek. Említette, hogy a testvérével az Önök gyermekkora alatt is sok volt az egymáshoz hasonlítás, versenyhelyzet alakult ki a szülői hozzáállás által. Fontos, hogy saját gyermekét erősítse meg abban, hogy ő nem attól lesz értékes az Ön szemében,hogy milyen eredményeket ér el az iskolában, neki nem szükséges versenyeznie a szeretetért. Amennyiben a gyermeke érzékelni fogja Öntől, hogy mennyire fontos a kiváló tanulmányi eredmény, lehetséges, hogy ő is szorongást, erős megfelelési vágyat, önbizalmi problémákat fog megélni a későbbiekben, ami komoly pszichés terheket jelenthet számára. Érdemes elkülönítve kezelni a saját gyermekkorát, és az ott megélt sérelmeket kislánya jelenlegi életétől. Amennyiben úgy érzi, van rá lehetőség és a húga is meggyőzhető erről, fontos lehet egy beszélgetést kezdeményezni kettejük között, ahol Ön megemlíti neki, mennyire nehéz volt Önnek gyermekkorában a teljesítmények összehasonlítása miatt. Elmondhatják egymásnak, hogy ez kiben milyen érzéseket generál, miket lehet tenni ellene, hogy saját gyermekeik ne ugyanazt éljék át, mint Önök.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktornő! Mozaik család vagyunk. 10 éve alkotunk egy párt. A férjemnek van két gyermeke(fiú16, lány13). Nekem egy (fiú,13) A férjem gyerekei minden 2. héten vannak nálunk, az enyém velünk él. Az apja nincs jelen az életében. Sajnos már utálnak a gyerekei, közölték, hogy nem akarnak hazajönni. Az oka én vagyok. Az anyjuk és az apjuk között évek óta 0 kommunikáció van. Sajnos kicsi koruktól fogva ellenünk lettek nevelve(ne fogadjatok szót, ne köszönjetek, hazudjatok,ne meséljetek) próbáljuk egyformán nevelni őket, a szabályok mindenkire érvényesek, nem teszünk különbséget. A gonjaink abból fakadnak, hogy amíg az én fiammal meg lehet beszélni a problémákat, addig velük nem. Értem a testbeszédüket, de szeretném, ha el is tudnák mondani, ha valamit nem jól csinálok.Mától nem akarnak ide jönni. Hogyan tudnánk ezt megoldani? Családterápiára sem tudunk menni, ugyanis a lánynak az anyja, fiúnak az apja a gyámja. Az anya nem egyezik bele. Más megoldás lehetséges?
Kedves Kérdező!
Leveléből érezhető, hogy rendkívül nyugtalaníthatja Önt a régebb óta fennálló családi probléma. A férje gyermekei is nehéz helyzetben lehetnek, hiszen említi, hogy valószínűleg édesanyjuktól eredhet a harag, és negatív érzések táplálása az Önök irányában. A két serdülő korban lévő gyermek lehetséges, hogy nagyon szeretne megfelelni az otthoni elvárásoknak is, talán össze is vannak zavarodva, kétféle információt tapasztalnak, a nevelési gyakorlat is lehet, hogy különböző. Gyakran előfordul, hogy ebben az életkorban éles határokat húznak a serdülők, választásra kényszerülnek, hogy melyik szülőhöz/családhoz legyenek lojálisak. Amennyiben van rá lehetőség és hajlandóság, mindenképp érdemes beszélgetést kezdeményezni férje gyermekeinek édesanyjával akár külső segítség (pl. Családsegítő szolgálat szakembere, mediációs folyamathoz hasonló kommunikációs kezdeményezés) által. Ha erre nincs hajlandóság, egyéni terápiás folyamatban való részvétel is hasznos lehet a családtagok számára.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szép jó napot!
Azért fordulok Önökhöz mert férjemmel 13 éve vagyunk együtt van 3 gyermekünk de 1 évig teljesen elhanyagolt(ami miatt eltávolodtam) és hirtelen át váltott féltékenységbe ok nélkül és hiába teszek meg bármit nem hisz nekem én úgy érzem hogy mindent bejelentettem a kapcsolatunkba de ez inkább egy oldalú annyi mindenen túl vagyunk már és már nem tudom mit tudnék ettől többet meg tenni értünk hogy működjön a házasságunk.Ő volt az aki q 13 év alatt többször is már megcsalt és hazudott nekem…de bármit teszek hogy elhidje hogy attól mert eltávolodtam nem csaltam meg…3 hónapja tart ez a féltékenység és már ez elviselhetetlen azt mondja szeret és még is bánt
Köszönöm válaszukat
Kedves Viki!
Hosszú múlt áll Önök mögött, amiben biztosan volt sok szép élmény, de sok nehézség is.
Érthető, hogy érzelmileg, testileg eltávolodott párjától az elmúlt időszakban, és bármelyik kapcsolatban előfordulhat az eltávolodás. Az ő féltékenysége valószínűleg annak szól, hogy korábban nem tapasztalt eltávolodást az Ön részéről, és nem érti, mi történik. Az, hogy bántással reagál a helyzetre, nem helyes, és szintén azt mutatja, hogy nem érti meg Önt.
Kérdés, hogy az eltávolodás az Ön részéről átmeneti, és lehet ezen javítani, változtatni, vagy visszafordíthatatlan.
Fontos lenne, hogy kétoldalú kommunikáció működjön Önök közt. Ön elmondhassa, ami bántja, ami nem esik jól Önnek, és amire szüksége lenne a párjától és ő is elmondhassa ugyanezeket – nem bántóan, nem erővel, vagy erőszakkal kommunikálva, hanem szavakkal. Ha ez tud működni, akkor az eltávolodás idővel visszafordítható.
Ha nem változik semmi, ha maradnak a bántások, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy hosszútávon mit várhat ettől a kapcsolattól. Ha a pár egyik tagja szavakkal, tettekkel, fizikailag visszatérően sérti, bántja a párját, az egy bántalmazó kapcsolat. Fontos ennek felismerése, tudatosítása, és fontos lépéseket tenni azért, hogy ez a helyzet megszűnjön, és a bántalmazott biztonságba érezhesse magát.
Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a NANE segélyvonalát: +36 80 505 101
Üdvözlettel;
Györe Rita
Üdv!
El vagyok keseredve, a párom önkielégít más nők látványára. Még akkor is, ha teljesen jó a párkapcsolatunk, jól érezzük magunkat és szerintem az átlagosnál több aktust folytatunk le egymással. Nem feltétlenül pornóról van szó, bár az is előfordult, egyszerűen az is elég neki, ha meglát egy attraktívabb nőt bármilyen közösségi oldalon.
Én rosszul vagyok a gondolattól, hogy a párom más nőkre önkielégít, mert megcsalásnak érzem és nem érzem magam elégnek.
Mi ennek a problémának a megoldása?
Tisztelettel:
Dominika
Kedves Dominika!
Teljes mértékben megértem elkeseredését! Az emberi szexuális viselkedés igen komplex jelenség, mégis levele alapján úgy gondolom , hogy érdemes volna őszintén beszélniük a félelmeikről, az intimitásukban jelenlévő (vagy kijelölt) határaikról. Főként hogy ön érzelmi megcsalásként éli meg a helyzetet, – s ha otthoni keretek közt nem sikerül megbeszélniük- szükséges újfent jeleznie mennyire feszíti az adott elakadás.
Ha az “egyeztető” kommunikáció eredménytelen lenne/lesz: érdemes szexuálpszichológust felkeresniük az adott problémával.
Üdvözlettel:
Lengyel KatalinPárommal nagyjából 2 éve vagyunk együtt. Az elején minden jól ment egy darabig de aztán egyre ritkábban szexeltünk. A ritkaság odáig fajult hogy kb fél évente egyszer ha van köztünk ilyen viszony. Én nagyon szeretem, és vele szeretném leélni az életem, de ez a dolog nagyon bánt. Ha megemlítem ezt a tèmát, megkapom hogy engem csak a szex érdekel, és hogy semmi nem elég. Illetve azt hogy állandóan ezzel nyaggatom. Nekem nagyon fontos lenne ha működne, de bárhogy közeledek, bármit csinálok a helyzet nem változik. Mindig megkapom hogy neki idő kell, de ennél több időt hogyan tudnék még adni? Egyébként a hétköznapokban minden jól működik, kisebb összerezdülésekkel. Bár az utóbbi időben azt vettem észre hogy kevesebb figyelmet fordít rám, és minden mással foglalkozik. Ezt szóvá tettem, de skkor én voltam a rossz hogy nem támogatom a dolgaiban. Minden nap nagyon későn találkozunk csak, mert minden mással foglalkozik, reggel pedig munka. Lassan csak aludni járunk össze. Mit tegyek?
Kedves Tamás!
Ha jól hallom a leírásából, akkor a párjával való kapcsolattal alapvetően elégedett, elkötelezett felé, csak a szexuális kapcsolatukkal elégedetlen, abban szeretne összhangot találni. Fontos is egy elkötelezett párkapcsolatban, hogy a szexuális igényekről, vágyakról őszintén lehessen beszélgetni, őszintén el lehessen mondani a másiknak, hogy mire vágyik. Ennek feltétele egyrészt a kölcsönös bizalom és az elköteleződés egymás felé. Írta még a levelében, hogy már csak aludni járnak össze, eltávolodtak egymástól, keveset találkoznak, keveset beszélgetnek. Szerintem elsőként ezzel lenne érdemes foglalkozni, hogy hogyan tudnak elegendő teret és minőségi időt szentelni egymásnak, amikor őszintén tudnak beszélgetni és megosztani egymással a gondolataikat, érzéseiket, szükségleteiket.
Ha szükségét érzi, hogy egy pszichológus szakemberrel kicsit a mélyére lásson a kapcsolatuknak, és együtt kitalálják, hogy milyen konkrét lépéseket tud tenni a kapcsolatuk javítása érdekében, akkor támogatom ezt a döntést.
Minden jót kívánok Önnek, Önöknek!
Tisztelettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Jónapot! Lenne egy olyan problémám! Hogy időnként el fogy a türelmem 17 hónapos kisfiam mellett és párom mellett is. Ha nem fogad szót a kisfiam akkor vagy rá kiabálok vagy meg emelem a hangom. Elő szókot fordulni hogy rá vágok a kisfiam kezére meg a fenekére. Probálom vissza fogni magam de nagyon nehezen megy. De van olyan hogy sikerül vissza fognom magam. Az a baj hogy párom családjában is előfordul. Én is így nőttem fel hogy fegyelmezve voltunk. Ha vissza beszéltünk akkor szájba lettünk vágva. Vagy ha rosszak voltunk, akkor el lettünk fenekelve. Meg ránk is kiabáltak a szüleink. Ilyen közegben nőttem fel. Nem szeretném hogy így nőjön fel a fiam. Majd később szeretnék még egy gyereket. De szeretnék ezekről a szokásokról le szokni. Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Leveléből érezhető, hogy aggódik gyermekével szemben alkalmazott fegyelmezési szokásainak hatása miatt.
Teljesen természetes, hogy a nevelési elvek gyakorlása közben frusztrációt, fokozott indulatokat él meg. Sok esetben a gyermek dacos, kevéssé szófogadó viselkedése kapcsán a szülő tehetetlennek érzi magát. Ilyenkor fontos emlékezetni magát arra, hogy a fizikai fegyelmezési eszközök abszolút kerülendők, hiszen a gyermek megfélemlítéséhez, szülővel kapcsolatos bizalmának lerombolásához vezethetnek, személyiségének későbbi alakulását is negatív irányban befolyásolhatják. Érdemes arra törekedni, hogy kifejezze a gyermek aktuális viselkedésével kapcsolatos nemtetszését, helyezzen kilátásba jutalommegvonást, például valamilyen kedvelt dologtól/tevékenységtől való ideiglenes elszakadást. Saját haragját érdemes lehet más módon levezetnie, mellyel senkinek/semminek nem lesz bántódása (például boxzsák használata, párnába kiabálás, izmok megfeszítése és ellazítása relaxációs technikákkal, sporttevékenység rendszers űzése). Emellett fontos lehet, hogy ossza meg nehézségeit más személyekkel, akikkel bizalmas kapcsolatot ápol (például más édesanyák, vagy a párja, családtagjai).
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot! Minden nap feszült és ideges vagyok ok nélkül . A szeretteimet gyakran bántom a viselkedésemmel ,kiabálok Van egy nyolc és egy hét éves gyermekem és sokat kiabálok velük és ezt nem érdemlik . Egy olyan belső feszültséget érzek amit nem tudom ,hogy vezessek le . Negatív minden. Nem tudom ,hogy depressziós vagyok vagy sem ,szükségem van e gyógyszerre vagy sem . Talán tud nekem segíteni ,hogy mitől van ez a mérhetetlen feszültség és ,hogy kűzdjem le . Előre is köszönöm ha válaszol .
Kedves Éva!
Együttérzek Önnel, ami a belső feszültségét illeti. Nagyon nehéz lehet megélni azt, hogy akaratlanul bántja a szeretteit és szeretné kontrollálni a viselkedését, de jelenleg erre kevéssé képes. Azt is hallom a leveléből, hogy szeretné megérteni a feszültségének az okát és leküzdeni vagy levezetni valamilyen módon. Volt már olyan próbálkozása, amikor sikeresen tudta enyhíteni az Önben felgyülemlett feszültséget? Csinált már olyat, ami bevált? Amit sikerrel alkalmazott? Olyanokra gondolok, hogy beszélt-e már valakivel erről? Párjával, barátnőivel, szakemberrel? Próbált-e már valamilyen meditációs vagy relaxációs módszert? Ezek mind hasznosak lehetnek a szorongás levezetésében és kezelésében.
Jó szívvel tudom javasolni, hogy keressen fel egy Ön számára szimpatikus pszichológus szakembert, akivel együtt körül tudnák járni és megérteni a feszültségeinek az okait, forrását, és akivel együtt eredményesen tudnák kitalálni, hogy mit tud tenni ezeknek a feszültségeknek a csökkentése érdekében.
Jó egészséget és szorongásmentes hétköznapokat kívánva:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Tisztelt Doktornő!
A problémámat saját magamnak csináltam. 27 éves vagyok és 7,5 éve vagyunk együtt a férjemmel, van egy 3 éves kislányunk.
A hétvégén barátnőm szülinapi buliján kicsit többet ittam a kelleténél és félreléptem egy férfival, akit akkor ismertem meg. Bevallom, nem emlékszem, hogyan jutottunk el az aktushoz. Nem igazán látok reális okot arra, amit tettem. Nem a legjobb a házasságunk, mindig is hullamzó volt a kapcsolatunk, de nem rég már szóba jött még egy baba.
Amikor a kislányunkkal teherbe estem ő pont elköltözött egy másik nőhöz, ami nem tartott sokáig és én visszafogadtam, bár sok időn keresztül nem jutottam túl a dolgon. Ezen kívül pár hónapja nagyon mélyen megbántott szavakkal, amit még most sem teljesen tudtam megbocsátani neki. Nagyon megalázott akkor. Lehet, hogy ezeknek közük van a most történtekhez? Egyáltalán nem volt tudatos a cselekedetem és nagyon bánom, rosszul érzem magam tőle! Félek neki elmondani, mert nem szeretnék elválni! Köszönöm a válaszukat!
Kedves Kérdező!
Levelében említette, hogy a félrelépés egy nem hosszan mérlegelt, hirtelen döntés volt az Ön részéről, és felelősséget, negatív érzéseket él át történtek miatt. Írta, hogy férjével való kapcsolatuk már hosszú évek óta tart. Lehetséges, hogy jelenleg egy kapcsolati mélypontra / hullámvölgybe jutottak, hiszen leírta, hogy néhány hónapja bántó megjegyzéseket, szavakat tapasztalt férje irányából. Természetesen az Ön mérlegelésén alapul, hogy úgy érzi, érdemes-e a félrelépés tényét megosztani a férjével az időzítés, illetve az esetleges következmények figyelembe vételével. Viszont fontos lehet őszinte beszélgetést kezdeményeznie, amikor úgy érzik, mindkettőjüknek van erre ideje, kiegyensúlyozottabb érzelmi állapotban vannak, készen állnak akár negatívumokat, változtatás szükségességével kapcsolatos nézőpontokat is megvitatni. Amennyiben úgy érzik, a problémák rendezéséhez segítséget vennének igénybe, érdemes lehet pszichológiai ellátást, szükség szerint párterápiát felkeresniük.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Pszichológus
37 éves nő vagyok,nincsenek emberi kapcsolataim se munkám. Gyerekkoromtól kezdve önbizalomhiányos vagyok és feszélyezve érzem magam társaságban, főleg akkor ha meg kell szólalni.Valószínű azért mert az egyik szülőm is ilyen.Nem tudok spontán viselkedni, lefagyok ha váratlanul kerülök valamilyen helyzetbe.Ha ismerkedni akar velem valaki szintén lefagyok,nem merek ránézni és elutasítóan viselkedek még akkor is ha nagyon tetszik az illető. Általában amikor összeszedem a bátorságom odamegyek hozzájuk de akkor már ők utasítanak el, próbálom elmagyarázni nekik miért viselkedtem így velük de nem is akarják megérteni,dühösek és otthagynak.Elvárható lenne egy férfitól hogy meghallgasson és megértse ezt az egészet vagy ilyen állapotban ne is próbálkozzak a társkereséssel?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet, hogy belső vágyait gátolja, akadályozza szorongása! Érthető és természetes, hogy ott van Önben az igény a kapcsolódásra! Úgy gondolom, nehézségei ellenére érdemes kitartania, azonban fontos lehet perpektívát váltani. Levelében úgy fogalmaz, “elvárható lenne-e egy férfitól, hogy meghallgassa, megértse ezt az egészet”, azonban én úgy gondolom, hogy az hogy más személyek miként reagálnak, kommunikálnak vagy viselkednek, nem esik az Ön kontrollja alá, így nem innen érdemes megragadni a kérdést. Másik két szempontot ajánlok Önnek. Az egyik az, hogy Ön mit tehet azért, hogy kapcsolódási próbálkozásai sikeresebbek legyenek. Ehhez úgy gondolom, hogy több fronton érdemes lépéseket tenni: egyrészt javaslom pszichiáter szakorvos felkeresését, aki szociális szorongása oldására írhat fel megfelelő gyógyszert, illetve ezzel párhuzamosan érdemes egyéni pszichoterápiába fognia – érdemes lenne kognitív viselkedés terápiába járnia, majd később egy feltáró jellegű, például sématerápia irányába váltania. Emellett számos készségfejlesztő tréning és anyag elérhető, melyekkel érdemes lehet megismerkednie. A másik szempont az, hogy amikor azon gondolkozik, hogy mi várható el leendő párjától, akkor érdemes inkább azon gondolkoznia, hogy Ön mit keres a leendő párjában. Milyen kvalitásokkal szeretné, ha párja rendelkezne. Például, fontos Önnek, hogy megértő, gondoskodó, kedves legyen?
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Maróti Eszter!
Azt szeretném kérdezni, hogy a Citalopram Teva nevű antidepresszánst reggel vagy este célszerűbb bevenni? A tájékoztatóban az van írva, hogy este vagy reggel is lehet szedni, azonban én arra lennék kíváncsi, hogy mikor hatékonyabb bevenni. Már egy ideje szedem, eddig reggel szedtem, nemrég kíváncsiságból áttértem estére, és mintha jobban tudnék aludni. Tudom, hogy nem kifejezetten nyugtató, altató típusú gyógyszer, de van ilyen hatása is, ezért én úgy gondolom, hogy este talán jobb lenne szednem. Ugyanakkor attól tartok, hogy így napközben nem lesz bennem a hatóanyag, mert az este folyamán kiürül, és így talán kellemetlenebbül fogom érezni magam napközben. Az orvosom egyébként szintén azt mondta, hogy majd kitapasztalom, mikor vegyem be. Tehát összegezve, azonkívül, hogy lehet reggel vagy este is szedni, mégis melyik a jobb döntés a kettő közül, mi szól a reggeli, és mi az esti szedés mellett? Válaszát köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett Citalopram Teva nevű gyógyszert az esetek legnagyobb részében reggelre szokták javasolni. Ettől függetlenül, attól nem kell tartania, hogy kiürül a szervezetéből, ha este veszi be, mivel egész napos a hatása a felezési idő szerint. Amennyiben úgy érzi, hogy a saját tapasztalatai alapján, illetve kezelőorvosa által adott információk alapján nem elegendő információ áll a rendelkezésére a gyógyszer hatásával és szedésével kapcsolatban, javaslom, hogy keresse fel újra a kezelőorvosát! Bátran mondja el neki tapasztalatait és tegye fel neki a kérdéseit!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
