Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Kedves Doktornő!
Úgy érzem , hogy segítségre van szükségem!
26 éve ismerem a Kedvesem, 10 éve vagyunk házasok, 3 gyermekünk van. Párom 43, én 44 éves vagyok. Látszólag gyönyörű, boldog életünk van, sajnos csak látszólag. A probléma már a kapcsolatunk elejétől fenn áll. Féltékeny vagyok. De nem
betegesen. Ami zavar már az elejétől, az a mini és a rövid szoknya, amit Kedvesem szívesen hordana. Szexuális életünk hullámzó. Fiatalabb korunkban is az volt. Volt hogy 3-4 hónapig semmi. A szeretkezéshez kezdetben szívesen húzott sexi ruhát, harisnyát, tangát. Később abszolút nem. Viszont ha valahova mentünk, harisnya, szoknya, rúzs, smink. Szerette mutatni a bájait. Otthon a szeretkezéshez semmi, póló, bugyi, pedig tudja hogy megőrülök a harisnyáért, a sexi fehérneműért. Persze ezt szóvátettem, hogy nem miattam öltözködik, sminkel, lakkoz , epilál. Próbáltam szó nélkül is hagyni , a szeretkezés akkor sem lett sűrűbb .
Jó párszor veszekedtük miatta. Egy darabig lehiggadtunk,…
Kedves Gábor!
Ha jól hallom a leveléből, akkor a házasságuknak a féltékenységgel, a kommunikációval és a szexuális élet terén vannak problémáik, ezekkel szeretnének foglalkozni, megoldásokat találni, feloldani ezeket a problémákat és közös nevezőre jutni. Természetesen a legfontosabb ebben a helyzetben, hogy nyíltan és őszintén tudjanak ezekről a problémákról kommunikálni, hogy meghallják egymás kielégületlen szükségleteit és visszatérjenek oda, hogy aktívan gondoskodnak egymás testi és lelki szükségleteiről. Ez csak úgy lehetséges, ha nyitottak egymást meghallgatni, meghallani, hogy a másikat mi bántja, mire vágyik és ha ezt ki tudják mondani, akkor rendszeresen meg is adni a másiknak azt, amire vágyik.
Feltételezem, hogy a házasságukban most nagy szükség lenne, hogy újra felfedezzék egymást, hogy újra egymás felé forduljanak és tegyenek egymásért, különben egyre nehezebb lesz megértniük egymást.
Ehhez nagy segítség lenne egy párkapcsolati tanácsadás vagy terápia, ahova mindkettőjük közös vállalása és elköteleződése szükséges, ha tényleg tenni akarnak a kapcsolatukért.
Ha ez nem működik valami miatt, akkor Önnek javaslom, hogy egyéni tanácsadást vegyen igénybe, hogy megtalálja az utat a felesége felé és javíthassa a kapcsolatukat.
Kitartást kívánok ezen az úton!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Jó napot. Idàig nekem ez az első alkalom hogy tanàcsot kèrek. 17 ève èlek a férjemmel, 3 gyermekünk van, szeretjük egymást. A szexuális èletünk is jó, azt kivéve hogy èn mèg talán egyszersem kezdemènyeztem nála, annak ellenère hogy bennem van a vágy, de nem közeledek, mindíg megvárom hogy ő kezdeményezzen. Ha ő nem, èn hiába szeretnèm, beletörődöm hogy ő most biztos nem akarja. Tudom hogy ez nem jó, már többször felhozta, hogy èn miért nem mutatom ki hogy én is szeretnèm, nem csak ő. Ennek àltalában vita a vège, mert èn megsèrtődöm hogy miért várja el tőlem hogy másmilyen személyisèg legyek, de igazából èn elnyomom az èrzéseimet, es az akaratomat, . Ön szerint mi lehet ennek az oka, és hogy lehet ezen segíteni. Köszönöm válaszát. Üdvözlettel: Mária
Kedves Mária!
Ha jól hallom a leveléből, akkor a házasságukban jelenleg a szexuális élet területén vannak nehézségek, ugyanakkor azt is írta, hogy a szexuális életük jól működik. Feltételezem, hogy ez akkor van így, amikor a férje kezdeményez. Írta hogy magában is van vágy a kezdeményezéshez, ami egy nagyon jó kiindulópont és fontos lenne erről beszélnie a férjével. Egyébként mi tartja vissza, hogy kezdeményezzen? Mi lenne ha megtenné?
Javaslom, hogy beszélgessenek erről a férjével és próbálja neki őszintén és nyíltan kifejezni a vágyait, és hogy miért okoz nehézséget a kezdeményezés, mit tudna ezért a férje tenni. Ha a férjét partnernek tekinti, aki szintén vágyik arra hogy érezze a maga szeretetét és vágyát, akkor ez megerősítő lehet hogy félelem nélkül tegyen lépéseket felé.
Ha jól tudnak egymással kommunikálni, akkor erről a témáról is fontos lenne a nyílt kommunikáció, hogy meg tudják beszélni, meg tudják oldani.
Nem kell ahhoz változtatnia a személyiségén, hogy kezdeményezni tudjon, hiszen ez egyfajta cselekvés, amihez bátorság és nyitottság szükséges, amire a férje is vágyik. Próbálja megengedni magának a kezdeményezést és az érzéseit kifejezni, hiszen ez lehet a megoldás felé vezető út.
Kitartást és bátorságot kívánok mindehhez!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Kedves Segítő!
A nagymamám 80 éves és mindig vele éltünk egy háztartásban, már több éve mi gondozzuk, mert mozgássérült. Szegénynek sok egyéb betegsége is van, de eddig tűrhető volt az állapota, de már azt látom rajta, hogy kezdi feladni. A napokban kórházba is került, aggódom érte, de két ellentétes érzés kavarog bennem. Egy, ha meghalna az fájna, de legalább nem szenvedne tovább. Kettő, ha jobban lesz és hazaengedik, akkor örülök, de cserébe meg mi szenvedünk tovább, mert tisztában vagyunk vele, hogy csak ideiglenesen lesz jobban, bármikor újra visszaeshet és kezdődik minden elölről. Nemtudom ezeket az érzéseket helyén kezelni, önzőnek érzem magam, ha arra gondolok, hogy talán könnyebb lenne mindenkinek, ha elmenne szenvedés nélkül. Ő már ránk van utalva és idősek otthonára sajnos nincs pénzünk. Ön szerint hogyan tudnám ezt helyre tenni magamban és mi az amit tehetek annak érdekében, hogy könnyebben boldoguljak legalább lelkileg? Hogy változtassam meg a felfogásom?
Előre is köszönöm
Kedves Kata!
Az egymásnak ellentmondó, ellentétes (amibivalens) érzések ebben a helyzetben teljesen normálisak, emberiek. Nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy szinte mindenki megél hasonló érzéseket, vagy vannak hasonló gondolatai, amikor ilyen nehéz helyzetbe kerül.
Ha nincs lehetőségük akár csak heti pár órára ápoló személyt felfogadni, érdemes végiggondolni ki van a környezetükben, akitől bármiféle segítséget kaphatnak. Ha nem is a nagymama gondozását, de pl. saját ellátásuk (bevásárlás, ennivaló elkészítése, takarítás) tekintetében vannak-e olyan személyek, rokonok, barátok, ismerősök, akik segíthetnek kicsit enyhíteni a terheket. Érdemes lehet a helyileg illetékes családsegítő szolgálatot is megkeresni ezügyben. Ők gyakran tudnak akár szállításban, tárgyi vagy emberi oldalról is segítséget nyújtani.
E mellett természetesen az is fontos, hogy legyenek olyan személyek, akikhez bizalommal fordulhat és megoszthatja lelki terheit. Ha nincs ilyen személy a környezetében (rokon, barát) szintén előfordulhat, hogy a családsegítő szolgálatnál dolgozik pszichológus, szociális munkás vagy van pszichiátriai szakrendelés a környéken (megyszékhelyen), időpontegyeztetéssel és háziorvosi beutalóval állami ellátás keretében kérhet lelki segítséget.
Ezen felül a mindennapi nehézségek mellett fontos, hogy tudják támogatni egymást családtagjaikkal, szakítsanak időt magukra is, a lehetőségeikhez mérten kapcsolódjanak ki időnként, hiszen Önnek a saját életéért is felelősséget kell vállalnia.
Minden jót és sok erőt kívánva
Üdvözlettel,
Bálint Takács
Tisztelt Pszichológus! Elváltam néhány éve, és két és fél éve megjelent életemben a nagy ” Ő” az első igazi szerelem.
Nekem egy házasságom, neki két házassága és egy 10 éves élettársi kapcsolata volt. Egy éve összeköltöztünk.
Az ő 8 éves kisfiával és az én 19 éves lányommal élünk, mindenki szeret mindenkit.
Párom azt mondja, soha nem kapott senkitől annyi szeretetet, törődést, mint tőlem és szerelmes belém, kár, hogy nem velem találkozott már rég.
Mindent megtesz értünk, és ez kölcsönös.
Mikor összeköltöztünk, egy hónap után kiderült, hogy tüdődaganata van, végigcsináltam vele, most jól van, a ct nem mutat újabb áttétet.
Egyetlen ellentét van köztünk, nem akar feleségül venni. Mert minek, az csak papír és ő már kétszer ráfázott.
Hiába mond, így nem érzem hogy szeret, egy senkinek érzem magam az életében.
Én azt gondolom, hogy ha nem érdekli őt, hogy boldogtalan vagyok, akkor nem szeret. Jól gondolom?
Kedves Anna!
Köszönjük, hogy megtisztelt minket a bizalmával. Egy harmonikusan és stabilan működő kapcsolatba is tud bizonytalanságot vinni egy súlyos, életet veszélyeztető betegség folyamata. A betegség utáni stabilizáció és egyensúly megteremtés hosszabb időbe kerül. Ilyenkor még közelebb kerül az elmúlás és elszakadás lehetősége, ami minid nagyobb érzelmi töltettel jár.
Érdemes lenne arról beszélgetni egymással, hogy mit jelent az Önök életében a házasság, mint “fogalom”, kinek miért fontos, vagy éppen nem tartja fontosnak. Két sikertelen házasság után a másik félben valóban felmerülhetnek erős negatív töltetek ezzel kapcsoltan. Így még fontosabb lenne arról beszélni, hogy Ön miért érezné magát nagyobb biztonsgában, ha házasságban és nem “csak” élettársi kapcsolatban élnének.
Üdvözlettel,
Bánfalvi-Micskei OrsolyaTisztelt Hölgyem/Uram!
Olyan ügyben szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan lehet valakit “rábeszélni”, hogy pszichológusra van szüksége?
Édesanyámról lenne szó. Édesapámmal elváltak, ott elindult nála egy lejtő.
Folyamatosan negatív dolgok érik, eltaszította magától a családot, két öcsémet, engem, kisfiamamat (első unokája), a saját édesanyját és testvérét is.
Haragszik mindenkire, amit ki is mondott, rám azért mert Apukámmal jó maradt a kapcsolatom. Többiekre azért mert Kisfiam születésnapjára eljöttek, úgy hogy Apa is itt volt.
Senkivel nem beszél, és kezd nagyon magába fordulni. Egyszerűen nem tudom hogy tudnék neki segiteni.
Már tényleg ott tart a helyzet, hogy szerintem már csak szakember segíthet Neki/Nekünk.
Tisztelettel, Tímea
Kedves Tímea!
Nagyon nehéz helyzet az, ha a szerettünket szenvedni látjuk, szeretnék rajta segíteni, de ő ezt nem szeretné, vagy akár erre dühvel/haraggal/sértődöttséggel reagál a segítő szándékra. “Rábeszélni” valakit nagyon nehéz feladat, ha erről neki jelenleg nincs meg a motivációja. A sikeres terápiás együttműködés elsődleges és elengedhetetlen feltétele a páciens belső motivációja a változásra és a gyógyulásra.
Az, amit tehetnek, hogy leülnek vele őszintén beszélgetni arról, hogy hogyan látják Őt, a kialakult helyzetet és miért tartanák fontosnak azt, hogy segítséget kérjen.
Üdvözlettel,
Bánfalvi-Micskei OrsolyaKedves Doktornö !
2 eves ikreim vannak. Születestöl en vagyok velük ferjem sokat dolgozik,anyosom bar itt lakik nem vett reszt aktivan az eletükben. Bölcsibe nem jarnak.
Mult heten vigyazott a gyerekekre kb 2 orat , nem is volt baj.. aztan 4 napra ra megkertem jöjjön el, mert nagyon rossz idö van nem vinnem el öket amig elintezem a dolgom. Mielött elmentem a Fiam mar nagyon sirt es mama, mama hogy ne menjek el..
Mondtam akkor megis elviszem öket magammal, de ne ne ö boldogul menjek. Hazaertem sirva jöttek azota nem marad meg egy percre se nelkülem. 2 ejjel nem aludt folyton fentvolt es ugy kapaszkodott belem mintha az elete függne töle. Anyosom szerint nem törtent semmi..
Ma is jött anyosom, a Fiam csak kapaszkodik belem.
Ön szerint mit csinaljak? Anyosom szerint szoknia kell, sztem meg ha fel,retteg akkor nem kellene otthagynom massal.
Ha jatszanak es kimegyek a szobabol ketsegbeesetten jön es keres sir.. elötte ilyen nem volt..
Mit tanacsol? Köszönöm a valaszat
Kedves Dóra!
Ha jól értelmezem, akkor a gyermekek 2 éves koráig nem fordult elő, hogy más vigyázott volna rájuk. Tehát, most volt hosszabb időre távol tőlük. Érdemes ezekhez a helyzetekhez lépésenként hozzászoktatni őket, és önmagát is.
Ha más vigyáz rájuk, akkor búcsúzzon el tőlük, mondja el hová megy és hogy mikor jön vissza. Ezt az időt érdemes olyan dologhoz kötni, amit a gyerekek is tudnak értelmezni, például “az uzsonna után, vagy az estimesére itthon leszek”. Ha megtapasztalják, hogy betartja amit ígért nekik, akkor egyre nyugodtabban engedik majd el Önt.
Az ikrekkel való várandósság és az, hogy korábban érkeztek, biztosan lelkileg megterhelő és aggódással teli időszak volt az Ön számára. Érthető, ha nehezen engedi el őket, és ha még mindig aggodalmaskodik olykor. Nagyon fontos azonban, hogy tudatosítsa magában ezeket az érzéseket és szavazzon bizalmat a gyermekeinek, hogy elindulhassanak az önállósodás hosszú útján.
Azzal kapcsolatban is vizsgálja meg érzéseit, hogy megbízik-e abban a személyben aki vigyáz rájuk, hiszen a gyerekeknek nagyon jó antennáik vannak, és megérzik a szüleik esetleges bizonytalanságát. Ez a későbbiekben is így lesz – gyermekeink életében a fontos döntéseket mi hozzuk meg, és ők akkor fogadják el ezeket nyugodt szívvel, ha érzik mi biztosak vagyunk abban, hogy ez fontos , hasznos és jó lesz számukra.
Üdvözlettel,
Tán-Cseh Vivien
Semminek nem tudok már örülni. 5 gyermekem van, teljessen elfogyott a türelmem hozzájuk. Minden felidegesit, a rend a függőségem. Folyamat az miatt megy a veszekedés. Mindent széthagynak. Csak takarítok pakolok utánuk. És az Apjuk sem jobb. A fejem szétfeszít. Ha valami izgalom van rosszul leszek. Pl felforrosodott a kazán megilyedtem és azt hittem elájulok. Nem voltam ilyen. Bőgni tudnék. Imádom a gyerekeim de állandó a veszeledés a rend miatt. Reggeltől estig csak takarítok pakolok utánuk. A szobájuk mint egy disznó ol és hiába mondom nem csinálnak semmit. 15 hós a pici és nincs türelmem hozzá mint annó a többihez volt. Folyamat feszült vagyok és rosszul érzem magam. Sokszor alig várom az estét hogy vége legyen a napnak. Nem voltam ilyet, szerettem az életem. Sose volt segítségem. Nincs családom. A Párom meg mindig dolgozik. 17 évből 14 et pesten volt hetente, 2 hetente járt haza 1-2 napra. Mindig megfogadom h holnap más lessz, de sose 🙁
Kedves Adrienn!
5 gyermek napi menedzselése nem kis feladat! És sajnos bedarálhatja az embert, és egy idő után már csak feladatmegoldó-, takarító-, mosó stb. “robotnak” érezhetjük magunkat. Ha az élet egyetlen területén átmegyünk “robot”, “túlélő” üzemmódba, akkor csak idő kérdése, és az egész életünk kiüresedik. Ez ami nagyon nagy belső feszültséget hoz létre bennünk. De ez nem törvényszerű, hogy így legyen! Még 5 gyermek mellett is.
Buzdítanám, hogy foglaljon időpontot az egyik pszichoterapeutánál, és együtt elkezdhetik végig venni, hogy hozzáálláson, napi rutinon, reakciókon stb. milyen változtatásokat lehet megtenni, ami segít ebből az állapotból kijutnia, és újra megtalálnia Önmagát, az örömet és életet!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt Doktor /nő.
Problémám kb 3 hete kezdődőtt , volt haláleset a családban , és és az egyik rokonomat is elvitte a mentő , mert majdnem megfullaft mert tüdőemboliát kapott!
És amióta ezek megtörténtek 3 hete arra keltem fel az éjjel alig kaptam levegőt , zsibbadtam , rázott a hideg, féltem, folyton a mai napig erre tudok gondolni, megkeseríti a mindennapjaimat. Voltam háiórvosnál csinált EKG t is ami szabályos volt. Mondta a tüdőm tiszta. Elküldött teljes laborba, ahol vér vizelet negatív lett . A májfujkcióim lettek kicsit magasak de lehet a túlsúlytól. Írt fel nyugtató gyógyszert is. A tüneteim azóta os megvannak amikotlr rámjön hidegrázás, állandó levegőnyelés, folyton veszek a levegőt már már erőltetve is , a sírás is rámjön. Hidegrázás , melegség, szédülés, savas böfögés , Ezeket okozhatja stressz??? Mert most azt meséltem be magamnak, hogy agydaganatom van. Kérem segítsen mert alig bíróm, folyton itthon vizsgálom magamat, neten olvason a betegségeket már.
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz és intenzív események történtek Önnel mostanában! Egy családtag elvesztése, már önmagában is nagyon megterhelő és nehéz megélni. Egy másik családtagját pedig életveszélyben látta, ez szintén traumatizáló élmény. Érthető, hogy jelen helyzetben elkezdte magát “veszélyben” érezni, hiszen testközelből tapasztalta meg, hogy megbetegedhetünk, az élet véget érhet. Úgy gondolom, hogy jelen helyzetben természetes, hogy szorongása felerősödött. Javaslom, hogy amennyiben van rá lehetősége keressen fel pszichológust, hogy egyéni konzultáció keretein belül feldolgozza a jelnelegi nehéz érzéseit! Amennyiben nincs rá lehetősége midnenképpen adjon magának időt és gondolja végig, hogy mire lenne szüksége a jelenlegi helyzetben: akár pihenés, szerettei támogatása, beszélgetés, valamilyen figyelemelterelő tevékenység végzése. Érdemes lehet az elmúlt hetek történéseit naplóbejegyzés szerűen leírni, illetve azt, hogy milyen érzések és gondolatok fogalmazódtak meg Önben. Elképzelhető, szorongása átmenetileg erősödött fel, de amennyiben a következő néhány hétben nem javul az állapota, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Megszületett a kislányunk a páromnak az előző kapcsolatából van egy 10 éves kislánya ő az annyával él. Viszont megy az ellennevelés ellenünk!
Amikor terveztük a babát akkor a gyerek azt mondta ha megszületik akkor bosszút fog álni a babán!
Elég agresszív az a gyerek a kutyájukat felakasztotta a kilincsre pórázzal még az volt a szerencse, hogy párom észrevette így nem lett baj.
Azzal dicsekedett, hogy amikor volt macskájuk akkor párnát nyomott a fejére, hogy megfojtsa. Most amikor itt volt akkor is a fojtogatással jötg elő!
Én mondtam páromnak, hogy nem szeretném, hogy többször itt aludjon mert féltem a babát!
Azt nem szeretném, hogy ne találkozzanak így mondtam, hogy úgy jöhet egy napra, hogy nem alazik itt! A gyermekjóléti szolgálattal beszélt ezzel kapcsolatban párom és ők is azt mondták, hogy véletlenül se hagyjuk felügyelet nélkül mert bánthatja. De egyszerűen a párom így sem fogja fel, hogy nagy problémák vannak vele.
Nagyon féltem a babát!
Válaszukat előre is köszönöm!
Kedves Gina!
Természetes, hogy félti a babát. Jól látja, hogy fontos, hogy a nagylány találkozzon a féltestvérével. Jó döntés, ha töltenek együtt időt, de nem alszik Önöknél. Ha a nagylány azt látja, tapasztalja, hogy Önöktől kap odafigyelést, szeretetet, törődést, akkor az agresszív késztetések, a féltékenység alábbhagyhat. Az is jó, ha a nagylány tud az apukájával kettesben is időt tölteni.
A nagylánynak nincs egyszerű dolga. Az anyukájától olyan dolgokat hallhat, amik negatívak Önökre nézve. Egy gyerek többnyire elfogadja amit az anyjától hall, hiszen bízik benne. Ezért a biztosan bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy mit is gondoljon az apjáról, önről, a babáról.
Türelmet és kitartást igényel ennek a helyzetnek a javítása. Hasznos lenne, ha a férjével tudnának beszélni erről a helyzetről, és tudnának olyan döntéseket hozni, olyan családi találkozásokat megteremteni, ami mindenki számára jóleső.
Üdvözlettel;
Györe RitaJó napot, Doktoktornő!
43 éves nő vagyok, 2 felnőtt gyermek édesanyja. A párommal 10 hónapja vagyunk együtt, akinek szintén 2 felnőtt gyermeke van.A gyermekeim imádják őt és az övéi is engem.A kapcsolatunk mesébe illő volt. Közös programok, napi találkozások. Ennyi kedvességet, szeretetet,ölelést,,odaadást,segítséget még egy férfitól sem kaptam életemben. Úgy gondoltam, megtaláltam álmaim pasiját. Már az osszeköltözés témája jött szóba
2 percre lakik tőlem, szóval a találkozás, egymásnál alvás napi szintű volt, mígnem egyszer belenéztem a mobiljába, és amit ott találtam.bizony gyomorszájon ütött. Legalább 30 nővel irkált ez idő alatt, mindegyiknek találkát ígért, valamelyikének pénzt is. Másnap kérdőre vontam, beismerte tettét, megmagyarázta miért is történt ez az egész.Azt nondta megszokta az egyedüllét alatt az irkálást.Sokat csalódott es nehezen hisz.1 évet akart várni, hogy velünk hogy alakul. Bocsánatot kért, megígérte már nem fog írni senkivel.
Hihetek neki?
Kedves Erzsébet!
Köszönjük bizalmát, hogy megkeresett minket!
Ennyi információból amit itt pár sorban leírt, nem lehet megállapítani, hogy szavahihető vagy sem a párja. De mivel a kapcsolatukba a biztonság és bizalom megingott, így mindenképpen ezt érdemes átbeszélni egy külső, független szakemberrel. A terápia során a kérdések és különböző szempontok átbeszélése során Önmaga tud majd erre a kérdésre válaszolni, és eldönteni, hogy hogyan folytatja tovább a kapcsolatot. Az már önmagában is pozitív jel, hogy a párja beismerte és nem keresett bűnbakot, felelőst azért amit tett, nem hárította át senkire a felelősséget.
Buzdítanám, hogy 1-2 terápiás ülésre foglaljon időpontot az onlinepszichologus.net honlapon, és beszéljék át együtt a terapeutával az adott helyzetet, valamint a kapcsolatukat, a párjának a működésmódját, hogy tisztán tudjon látni. Sokszor a menyország után a pokol tud jönni, ha nem figyelünk az intő jelekre, de az is lehet, hogy egy kezdeti félreértés miatt egy nagyon jó kapcsolatnak lesz vége. Hogy a kettő közül melyik ami Önnél valószínűbb – ezt lenne jó pszichoterápiában egy tapasztalt terapeutával átbeszélniük.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt pszichológus!
Autó vezetési engedély megszerzése során rengeteg negatív tapasztalatom volt: kiabáló,szitkozodo,alazo , műveletlen oktatók,akik csak negatív visszajelzést adtak
Ebből kifolyólag kialakult egy alacsony önbizalommal társuló félelem vizsga szituációban.
Annyira félek,hogy nem tudok gondolkodni a kresz vezetési vizsga alatt.
Hogyan kuzdjem le ezt az erős félelmet,amely meggatol abban ,hogy jól teljesítsek?
Jelenlegi oktatóm jó, pozitív,mar csak a vizsgafelelmet kell legyőzni.
Köszönöm a segítséget!
Üdv
Andrea
Kedves Andrea!
Ahogyan a gépjárművezetéshez kapcsolódó negatív gondolatok és a hozzájuk társuló félelmek, szorongások is kondicionálással, tanulással alakultak ki, ugyanazzal a “módszerrel” lehet az agyat “átkondicionálni”, a félelmeket, negatív érzéseket kioltani. Közlekedési baleset áldozatainál is jól működik vagy ha a gépjárművezetői vizsga letétele után nagyon sok idő eltelik, és úgy kell elkezdeni vezetni a forgalomban.
Buzdítanám, hogy foglaljon időpontot egyik kollégánál az onlinepszichologus.net honlapon, és egy, max két alkalommal kognitív-viselkedésterápiás elemekkel át tudják beszélni a félelmeinek a kioltását, hogy csak a “normál” sterssz szinten tudjon vizsgára menni. Ez azért is lenne fontos, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a vizsga letétele után is sokakban benne marad a bizonytalanság, nem érzik magukat felkészültnek a vezetéshez.
Udvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTíz évvel fiatalabb páromat,2,5 éve ismertem meg,de nem élünk együtt,mert elmondása szerint,nála a sorrendben,mindig ő az első, aztán a hobbija és aztán a barátok.Megkért arra,h.ne is kérdezzem tőle,mikor jön hozzám látogatóba.Heti 2 napot itt tölt nálam.
Első fél évről vannak szebb emlékeim, de a többi siralmas.
Folyamatosan azzal vádol,h.megcsalom és durván adja elő,h.remeg kezem,lábam,hangom elcsuklik.Rekedtségig ordít velem,mert meggyőződése,h.megcsalom.Már egy telefonomat eltört,azt gondolta,azon más férfiakkal beszélek.Szavaimat kiforgatja,ezerrel kutat,keres a telefonomban,jelszavam megadtam,de nem talál semmit,mivek nincs is semmi,hisz sosem csaltam meg,mert szerettem.Betegesen féltékeny,és betegesen pornó függő.Együttléteink,órákig tartanak,mert neki nem sikerül.Ezután ő,kimegy a fürdőszobába,pornót néz a telefonján és elrendezi magát.Lábujjhegyen járok,nehogy megzavarjam,de leírhatatlanul kínos.Ön szerint,mi baja lehet,mit tegyek vele,én már,nem bírom elviselni a jelenlétét!
Kedves Tímea!
Levele alapján úgy látom, hogy Ön egy bántalmazó párkapcsolatban él. Egy ilyen kapcsolatban olyan traumák érik, amelyek hosszú távon is negatív hatással vannak az életminőségére. Megértem, hogy ez a helyzet Önnek érzelmileg megterhelő, hiszen nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, de nem lehetetlen!
Amennyiben segítségre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NANE Egyesülettel. Ha támogatásra van szüksége, keressen fel egy pszichológust, aki a konzultáció során átsegíti Önt ezen a nehéz időszakon.
Üdvözlettel:
Tán-Cseh VivienTisztelt Hölgyem!
21 éves vagyok, és sajnos 2-3 éve gondom van azzal kapcsolatban, hogy véleményem szerint kezdetekben iskolai stressz miatt kezdtem nagyjából napi szinten rágni a hajam végét.
Tudom hogy ez jelentős problémát okozhat, ami kifejezetten aggaszt, nem is beszélve arról, hogy taszító szokás, de sokszor szinte fel sem tűnik a cselekedet.
Az lenne a kérdésem, hogy esetleg valami leszokási javaslata lenne?
Valamint azzal kapcsolatban van-e információja, hogy mikor tartsak tőle, hogy ez gondot okozhat, nem eszem ténylegesen egész szálakat, csak a végét rágom, ami ennek ellenére tudom, hogy ugyanúgy gond, olvastam olyat, hogy problémás mennyiségű haj összegyűlhet a gyomromban, nem tudom ettől mennyire kell ténylegesen tartsak.
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kata!
Leveléből nem derül ki egyértelműen, hogy lenyeli-e a hajvégének lerágott részeit, de maga a szokás mindenféleképpen problémás. A lenyelt haj valóban egészségkárosító hatású lehet, azt azonban nem tudom megjósolni, hogy mikor okoz komoly problémát.
A leszokásban hatásos lehet a kognitív viselkedésterápiás módszerek alkalmazása. Úgy gondolom, hogy fontos lenne kideríteni, hogy mi áll a hajrágás hátterében, így javaslom forduljon bizalommal valamelyik pszichológus kollégámhoz.
Üdvözlettel,
Tán-Cseh Vivien27 hónapja”párkapcsolatban”vagyunk barátnőmmel.Rendkívül féltékeny típus vagyok.Sok valós okot gondolok bele,főleg a neten olvasott leírások alapján,bár konkrét bizonyítékom nincs,és ő is tagadja amikről rendszeresen felmerül a gyanúm.Bár volt,h.férfi ismerősének,névnapja alkalmából írt üzenetet a tudtomon kívül,akit 10 éve,egy társkeresőn ismert meg.Akit addig titkolt,míg rákérdeztem mi bántja,és akkor mondta el.Elmondása szerint,semilyen kapcsolat nem volt köztük,1-2 alk.kávéztak.22 éve él házasságban,de az utolsó 5 év,külön hálóban.Számomra megcsalásnak számít az is,ha idegen férfiakkal üzenetet vált.Telefonja kódját megadta,bárminek utána tudok nézni.Meggyőződésem,h.minden előzményt kitöröl,mert olyan tiszta,h.abban semmit nem találni.Egyáltalán nem tudok hinni,sem bízni benne.Elmondása szerint a becsületnél fontosabb nincs.Azóta én vagyok a szerető,de ez már kiderült.Bújkálni kell még most is a párkapcsolatban.44 éves,de mióta gyanusítgatom,eltávolodott tőlem.Van okom gyanakodni?
Kedves Zsigmond!
Köszönjük a levelét!
Valóban nehéz helyzetben vannak a párjával a háromszög helyzett miatt, azonban az Ön bizalmatlansága is nehezíti a közeledést, emiatt mindenképp javasolnám Önnek pszichológus felkeresését, akivel közösen választ találhatna arra, hogy miből fakad a fokozott bizalmatlansága, féltékenysége, s együtt megoldást találhatnának ennek oldására.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó reggelt
Az Én problémám a következő.
A férjem állandóan okoskodik, semmi nem jó amit csinálok mindig mindent ki javít.
Eleinte nem foglalkoztam vele, de egyszer csak jöttek a gondok, már ott tartok ,hogy még meg sem szólalt már kiakadok.
A puszta jelenléte is dühít.
Azt tudni kell ,hogy kényszer házasságban élünk.( Közös hitel, kétéves kislány.)
Próbál hergelni mindig aztán ha sikerült neki nevet rajtam.
Megalázottnak és nyomorultnak érzem magam mellette.
Nem az vagyok már aki voltam.
Meg változtam ingerlékenyebb vagyok.
Bár csak ha ő a közelemben van akkor.
Nincs megoldás pedig már sokszor végig futtattam a fejemben mit tegyek de nincs megoldás.
Ő azt mondja menjek én a házból ,de nem fogom itt hagyni a kislányomat!
Nincs hova menjünk.
Még nem találtam munkát ,de rajta vagyok viszont folyton kudarcba fulladok mert a kicsi lányom le betegszik a bölcsiben gyakran. Én gondoskodom róla minden téren az apja dolgozik, nekem nehéz így vagy legalábbis lehetetlen munkát vállalni.
Köszönöm
Kedves Ildikó!
A levelében leírt élethelyzet nagyon megterhelő lehet az Ön számára. Soraiból érződik, hogy tehetetlennek érzi magát, ami érthető módon frusztrálja Önt.
Az nem derült ki számomra, hogy érzéseit megosztotta-e már a férjével. Próbáljon meg, egy őszinte beszélgetést kezdeményezni vele. Törekedjen arra, hogy nyugodt körülmények között, higgadtan beszéljen neki arról, hogy mi bántja. Ha valóban kényszerből és kötelességtudatból élnek házasságban, akkor erről is fontos lenne őszintén beszélni és tisztázni az együttélés feltételeit.
Ha nem sikerül rendezni a kapcsolatukat és a váláson, illetve költözésen gondolkozik, akkor keressen fel egy ügyvédet, aki segíti Önt a folyamat során. Ha anyagi nehézségei vannak keresse fel a lakóhelyén illetékes Családsegítő és Gyermekjóléti Központot, ahol rendszerint ingyenes jogi tanácsadás is van.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel,
Tán-Cseh Vivien
