Tisztelt Doktornő!

3-man vagyunk testvérek. Sosem voltunk jó gyerekei édesanyánknak. Ez az igazság. Nem törődtünk vele eleget, nem segítettük a házimunkában. Sokszor voltunk vele tiszteletlenek, de ez sohasem volt szánékos. A mai napig nem tudjuk kimutatni felé a szeretetünket. Ez állandó konfliktus a családban. Most a magam nevében beszélhetek csak: én szeretnék megváltozni, hogy jó gyereke lehessek, akire mindig számíthat. Sajnos az évek magammal hozott rossz berögződései miatt, ez a változás nem tud egyik napról a másikra történni. Anyukám és nevelőapám is évekig türelmesek voltak, és várták a válozást, ami nem igazán következett be. Külön éltünk évekig, de mindig tartottuk a kapcsolatot, bár anyukám ezt a legtöbbször kevesellte, és tény, hogy leginkább ő keresett. Én sokszor azért féltem felhívni, mert nem voltam jól lelkileg, távol éltünk egymástól, tudtam, hogy sok gondja van, és nem akartam a magaméval terhelni, de hazudni sem. Úgy érzem, bár lassan, de most jó úton járok. Viszont a nevelőapám és ő is türelmetlen velem. Tudom, hogy az apróságok, amiket teszek, azokért nem jár köszönet, és ezt már nem most kellett volna, hanem jóval korábban de a múltat megváltoztatni sajnos nem tudom. Nevelőapám sokszor kiborul és kiabál velem, és olyan dolgokat mond, amik úgy érzem, felőrölnek lelkileg. Folyamatos nyomást érzek a mellkasomban, és bármikor el tudnám sírni magam. És ha sírok, azt mondják, gyenge vagyok, és hogy addig fogom kínozni ezzel anyukámat, amíg bele nem betegszik. 28 éves vagyok. Egyszer felnőtt, egyszer gyerek. Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy lehetnék erősebb, és hogyan tudnék megfelelni, mert kis próbálkozásaim nem elegek.
Megértem a nevelőapám, és igaza van, de havonta 2-3 alkalommal visszaidézve a múltat rója fel hibáimat, amik 2-3 órás vagy napokig elhúzódó stresszt okoznak. Szorongok. Azt mondja, gyenge vagyok, nem szeretem anyukám, ezer kést szúrtam már a szívébe, amik sosem gyógyulnak meg, hogy sosem fogok megváltozni. Egy senkinek érzem magam. Egy nullának, aki nem érti, mit keres ezen a világon.

Nem tudom, mit tegyek.

Orvosi egyetemre készülők ezért sokat Kellen tanuljak,de a fejfájás és a nyakfájás miatt nem megy

Jó napot! Nem rég szakított velem a párom.. nem tudom feldolgozni akárhogy is próbálom, szerintem ő már tovább lépett teljesen.. pár tanácsot szeretnék kérni, hogy mihez kezdjek ez után a fájdalom után, hogy tudnám őt könnyen elfelejteni?

Tisztelt Doktornő!

Egész életemben sok embertől hallottam, hogy szerintük érzelemmentes, kegyetlen, hideg pszichopata vagyok. Én nem érzem, hogy ezek a jelzők illenének rám. Ez főleg gyermekkoromban okozott kellemetlenséget, mert nem értettem mások reakcióját. Később ezeket megtanultam kezelni, azonban az elmúlt időben megint hasonló helyzetekbe kerültem. Elkezdtem olvasgatni különböző irodalmakat erről a témáról, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon ezeknek a kijelentéseknek lehet-e alapja. Tehát engem nem lelki problémák gyötörnek, hanem ki szeretném deríteni, hogy alaptalanul hallom-e mindezt, vagy tényleg igazuk van a többieknek?
Az volna a kérdésem, hogy van-e mód ennek kiderítésére, és ha igen, mi az?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Melinda a kérdésére válaszolva jó hogy a főnököm útba igazit.Viszont minden egyes ilyen útbaigazításànàl hozzá mond olyat,hogy nincs logikàm,akkor ninkább türelmem hozzá pedig csak az a lényeg,hogy mivel ez a munka feladat teljesen új nekem és a kolléganőm akinek a helyére jöttem nem adta át a feladatokat.Most az utolsó eset az volt amikor a munkában ujjìtàst hoz be viszont ahogy Ő gondolta az nem volt jó úgy ahogy ő akarta,hogy csináljuk. Oda megyek elmondom hogy miért is nem jó ez, akkor azt mondja hisztis hangnemben,hogy most megint nem értem mit mondasz. Majd aztán hogy mi is történt utána megèrtette. Akkor rajottem arra is miért mondja azt,hogy nem tudok logikusan gondolkozni, mert félre értette,azt èrtette hogy azt a munka feladatot amit a kolléganőm csinál és én csak egy reszfeladatötlet csinálok belőle,hogy azt csak èn csinálom. Ezt azért gondolta így mert èn nem tudtam hogy Ő nem tudja kinek mi a feladta és én csak kiegeszìtettem a kolléganőm táblázatÀt ès úgy mondtam neki hogy addig is elkeztem csinálni a feladatot hogy haladjak vele. A lényeg az, hogy elbeszèlünk egymás mellett. Hogyan tudnám lekezelni a bunkó beszólàsait mert az onbecsülèsemet rontja és a hisztèrikus megnyilvanulasait.

Köszönöm Elisabeta

A volt barátomnak megvan az ami nekem nagyon kell, és szerintem soha sem lesz meg. Ezt valahogy le tudnám gyozni? (Irigység)

Jò napot!
Egy számomra meglehetősen aggasztò problêmával fordulok önhöz. Kisfiam most 3,5 éves. A kortársaihoz képest értelmes, ügyes, jòl beszél. Ahogy egy éves lett, tudatosan kezdtem más gyerekek társaságába vinni azért hogy szokja őket. Az òta fennál az agressziò nála. Meglöki a másikat, odamegy és megcsìpi, megrùgja vagy megcsapja. A legùjabb hogy kiveszi a kezükből a játékot. Akkor is ha nem az övé. Ez ugyanùgy megtörténik ismerős és teljesen ismeretlen gyerekekkel is de általában csak a vele kb egykorùakkal és kisebbekkel. Itthon minden rendben van, egészséges családi életet élünk, persze vannak kisebb viták de sosem verekszünk vagy ilyesmi. Ha rosszat csinál megszidjuk vagy sarokba állitjuk. Csak nagy ritkán szalad el pofon. Van 3 idősebb onokabátyja, velûk pici kora òta nagyon jòl elvan. Rajong értük.7,5 hònapja született kisöccse és van hogy tőle is elveszi a játékot vagy meg akarja csipni de van mikor szeretgeti. A Bogyò és Babòca a kedvenc meséje, a könyvben a Gömbit( kisebb, alacsonyabb szereplő a többinél) mindig megcsapja. Egyszerűen nem tudom mire vélni. Rengeteget magyarázok, mesélek arròl hogy miért nem jò igy viselkedni de csakazért is. Ön szerint mire vezethető ez vissza? Köszönöm a válaszát!

Jó napot
Mostanába ugy érzem hogy fáradtabb vagyok meg a közérzetem is rosszabb most megyek vizsgázni is meg most kezdem a vezetést a páromal is sokat vitáztunk
Nem tudom hogy mi tévő legyek rossz erzéseim is vannak nem tudok kikapcsolodni sírás érzéseim vannak

, Helló arról szeretnék beszélni hogy az iskolánkba van néhány ember akivel én és a barátnőm nem nagyon jövünk ki vagyis hát eddig Kijöttem velük van az egyik úgymond barátnőm vagyis hát most már nem mert összevesztünk ő sértődött meg rám mert azt mondta hogy el hanyagolom és hát nem is el hanyagolom hanem azt mondta hogy kiközösít M1 fogalmazott és a többi lány vagyis hát nem nekem mondta a szemembe hanem A többi barátnőjének mondta és ők támadtak nekem először csak vagyis hát nem szó szerint támadtak nekem hanem csak szavakkal hogy én minek közös item ki meg utána a többi barátnőmet is hogy kiközösítve meg az egyik másik barátnőmet és hogy kiközösítik mert ő hetes volt és nem tudott oda jönni hozzánk és akkor bent kellett maradniuk nekünk ki kellett menni és azt mondta hogy kiközösítik vagyis hát azt mondták ketten aztán akkor az egész osztály nekünk támadt Pedig mi nem csináltunk semmit jó azóta jobbra fordulnak a dolgok Azt hittem kivéve Mostanáig Mármint padtársam ez a lány és amint meg jövünk ő odamegy a másik illető höz illetők elnézést próbálok vele beszélgetni hát és hát csak próbáltam mert már összevesztünk és ő ő nem beszélt nagyon jó akkor megkérdeztem ezt a mi a baj semmi semmi semmi folyton ezt mondta és odamentem elment a többieket és akkor ő azt mondta hogy én kiközösít m próbáltam vele beszélni meg barátkozni de ő nem hagyta és még rám fogta Akkor most a többi barátnőmet is elkezdte piszkálni mert most úgy vagyunk hogy kettő csoport lett az osztályban a lányok közül vannak ők meg mi és tegnap a tesi öltözőben és elkezdtek nekünk ordibálni mindennek elmondtak minket meg hogy még mi vagyunk a színűek meg bejött a volt barátnőm és a szemem mondta hogy hülye kúrva vagyok és akkor nézzen magára hogy nézd már ki Pedig tényleg van rajtuk vagy tíz kiló vakolat aztán meg minket kurvának le amikor mi nem is mink elüt magunkat meg Semmi tényleg aztán nekik más órájuk volt és úgy volt hogy én meg a volt barátnőmnek van egyszerre egy órája Hát én akkor odamentem hozzád Jó akkor most beszéljük meg mert a többiek hogy hát az ő csoportjuk azt mondta hogy ő hányszor meg akarta velem beszélni hogy én nem akarom és minden nap szinte megkérdeztem hogy jóba baja van ma beszéljük meg vagy valami de neki nincs semmi baja Semmi tényleg Á nem Á nem Aztán jó Meg beszéltem vele és azt mondta hogy a barátnőmnek furcsa a szeme Amikor oda megy hogy neki biztos nem tetszik Ezt már a múltkor is mondta és én már megmondtam neki akkor is meg a barátnőm is megmondta hogy ő bírja nincs semmi baja vele úgyhogy nem érti a szeme egyébként mindig ilyen és jó akkor úgy tűnt hogy megbeszéltük de nem ordibált meg semmi Én kis vékony hangon beszélt és nevetve nem mert a nevemben mondani még pakoltunk a barátnőimmel még a ezek az ezt még ezek Hát nem tudok beszélni komolyan a mielőtt megbeszéltem veled még pakoltunk bent a terembe És bejött a csaj egyedül ránk se mert nézni komolyan végig a földet nézte mikor nincsenek ott a barátnői akkor nem olyan merész mert nem védik meg tisztára fél pedig nem bántjuk komolyan és Hát nem tudom Fél mert egyedül van akkor már nem olyan nagy a szája aztán ja úgyhogy megbeszéltük nagyon nagyon jól elvoltunk azon az órán ugye óra után én hazamentem ő meg maradt még napközibe másnap pedig újra az volt hogy vagy már azon az órán ugye óra után én hazamentem ő meg maradt még napközibe másnap pedig újra az volt hogy, Meg van sértődve és Hát ja ugye ez ma volt aztán máma még egész nap ordibál Tac nekünk mindenért a az egész osztályt próbálják ellenünk fordítani engem le anyád ott a padtársam konkrétan pedig nem csinálunk komolyan semmit és már nem tudom mit csináljak nem szólunk vissza mert úgyis mindenki belőle rosszul csak nevetünk rajta igazából mert minket nem is érdekel a véleményük meg semmi köszönöm ha előre is a válaszát és elnézést a nyelvhelyességi hibák kért és hát a helyesírási hibákért csak ilyen Mi az nem jut eszembe a neve de csak a telefonnak beszélek és magától írja és nem minden szavam érthető normálisan egy köszönöm

Kedves Doktornő!
Egy olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy van egy srác,akivel több,mint 2 hete,az interneten beszélgetünk.. nagyon gyorsan komolyra fordult köztünk a beszélgetés, teljesen megbízik bennem, mindenről őszintén tudunk beszélgetni,nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Akkor kezdtünk el beszélgetni,mikor úgy döntött, hogy szünetelteti a kapcsolatukat a barátnőjével. Azt mondta élni szeretne és kipróbálni új dolgokat, eléggé monoton és rossz lett a kapcsolatuk. Nálunk eközben alakultak a dolgok,bevallotta,hogy nagyon tetszem neki,de fél,hogy “kevés” hozzám,mert állítása szerint ő nem érti miért keresi a kegyeit egy ilyen szép lány..végül meggyőztem,hogy nem feltétlen a nagyon helyes maximálisan adonisz kinézetű fiút keresem,hanem aki értelmes,tudok vele beszélgetni bármiről, épp olyan,amilyen Ő. Ezt sikerül odáig elvinnem, hogy átjött a héten hozzám sorozatozni rengeteget beszélgettünk,elkezdett utalásokat tenni, hogy elindult valami, csikizett és rengeteget nevettünk, majd bevallotta,hogy azért nem akart tovább menni,mert kibékült a barátnőjével és bűntudata lenne.. Én kicsit kiakadtam és próbáltam beszélni vele,hogy itt sem kéne lenned,ha közben kibékültél vele..akkor mit keresel itt? akkor miért jöttél át? miért öleltél át szorosan vagy 10 percen keresztül?.. azt mondta teljesen összezavartam Őt ezzel a délutánnal és hogy nem tudja mit tegyen..ennek ellenére nem tűnt el, ugyanúgy keres hogy hogy vagyok stb.. én úgy érzem,csak fél kilépni a biztos pontból..Kedves Doktornő! Ilyen esetben mi mást tehetnék, mint hogy mondogatom neki,hogy már ha szünet volt köztük sem jó jel és miért erőlteti,ha már egyszer vége lett,mikor itt vagyok én és láthatólag jól érezte magát velem..?! Előre is köszönöm a választ!

Kedves Lili!

Tanácsért fordulok önhöz egy megcsalási ügyben. Nagyjából november 19-én tehát kb másfél, lassan két hete rájöttem, hogy a feleségem öt hónapos várandósan kb egy hónapja összejárt alkalmankénti csókolózásra az egyik “kollégájával”, barátjával. Mindketten egy amatőr színtársulat tagjai. Amikor ez kiderült, a feleségem azt mondta hogy teljesen össze volt/van zavarodva. Úgy érezte, hogy vonzódik a másik férfihoz, de velem akarja folytatni, de felém nem tudja azt érezni amit kell. Mondtam neki hogy akkor én folytatom egyedül, a gyermekünket pedig nyilván ellátom minden erőmmel lehetőségeinkhez méltóan, és a békérev törekedve. Ő nem akarta ezt, azt akart x hogy mardjak, mert velem képzelte el a jövőt. A legközelebbi próbájuk alkalmával leárta a másikkal a kapcsolatát, mi pedig elkezdtünk dolgozni azon hogy feltárjuk mi volt a baj kettőnk között.
Egyre jobban tudunk kommunikálni a helyzetről, az okokról, ő is sokkal nyitottabb felém, ő is nagyon igyekszik.

Mindez nagyon jól hangzik, de sajnos a színházat nem tudja teljesen feladni, mert van ott egy gyerekcsoportja amit ő vezet, és még van egy két előadása is amiben szerepelnie kell együtt azzal akivel megcsalt.

Ő azt mondja, hogy egyre könnyebben veszi a helyzetet, a másik fél is tartja magát, nem érintkeznek a szükségesnél többet. Azonban ő azt mondja hogy nagyon szorong, fél hogy “visszaesik” hogy nem tudja lezárni magában a dolgot annak ellenére hogy ésszel felfogta hogy ez egy teljesen terméketlen út lenne, szemben a miénkkel.

Arról kérném a tanácsát, hogy létezik ilyenkor egy leválási idő, min múlik, nekem mit kell tennem?
Félek ugyanis hogy becsapja magát, vagy hogy azért maradt csak velem, mert félt a szégyentől, vagy engem szánt meg. Az is megfordult a fejemben, hogy még mindig tart a dolog, csak úgy intézik, hogy ne tudjak róla. Elég bizalmatlan vagyok de korrekten kezelem a dolgot, nem üldözöm vele napi 24 órában.

Ha tudnám azt hogy ez a leválás természetes dolog, idő kell neki, és hogy érzelmi kapcsolatból vissza lehet-e térni az alap kapcsolatba, akkor én is sokkal jobban tudnék dolgozni kettőnkön is.

Nagyon köszönöm előre is a segítségét!
Üdv: G

Évek óta járok phsihiaterhez a depresszióbó már kilábaltam az ocd is sokat javult .
Nagy tanulás és lelki fejlődés volt a terápia de amivel most kell szembenézznem úgy érzem összeropant . Ehhez nem vagyok elég erős , pedig nekem kell annak lennem .
Apósom rákos 4-dik Stádium a fajdalomcsilapitókon kívül semmilyen kezelést nem kap , azt mondják már nem lehet rajta segíteni . Mindez úgy egy hete derült ki S már tőle is elvették a reményt , tudja mi vár rá .
A férjem összetört én próbálom erősnek mutatni magam de nem tudom meddig bírom , pedig én kell legyek a támasza . Nem lehet hogy miattam is aggódnia kelljen .
Nem tudom mit kezdjek magammal , mit is érzek S hogyan segítsek a férjemnek ?
Kérem segítsenek bármilyen tanács jól jön , még csak egy jó szó is.

Tisztelt Pszihológus! 13 éves leány gyermekemmel kapcsolatban érdeklődnék. Idén augusztus elején vettük észre hogy falcolja a bal kezét elég csúnyán! Pécsre került 2 hetet töltött az ottani gyermek pszihiátrian. Frontint és Ripedont kapott. A napokban verfűrdőre ebredtem ujra falcolt. Most jelen pillanatban is Pécsen van, ujra kórházba került. Azt mondta hogy hallja a gondolatait és olyan mintha egy árny követné. Okos, jóképességű kislány, súlyos önértékelési problémákkal. A doktornő állítása szerint lehet hogy skizofrenia! A családunkban, felmenőinkben senkinek nem volt pszihés betegsége. Lehetséges hogy valóban Skizofrénia?
Válaszukat előre is köszönöm!
Tisztelettel: Balogh Rita

Üdvözlöm!Én nem igazán magam miatt írok,hanem a párom miatt.Úgy érzem gondok vannak vele.15éve vagyunk együtt 2 kis gyerekünk is van.
A párom szülei erőkön felül saját ingatlant adtak neki,amiben most élünk.Otthon azt tanulta,hogy az az igazi ember aki sokat dolgozik,sokat tanul és sokat spórol,hogy sok maradjon.Ezt ha olyan áron,hogy egy család is rámegy akkor is normális.
Emiatt rajta borzalmas teher van,mert ő tükörbe se tud nèzni,ha nem ad mind a 2gyereknek ingatlant,autót amiket ő megkapott.Mindezt úgy akarja megvalósítani,hogy normál fizetése van és én sajnos egy komoly műtét és egészségi állapotom miatt munka képtelen lettem.Ezt a terhet ő nagyon nehezen viseli,amit rajtam vezet le.Verbálisan bánt a gyerekek előtt is.Van,hogy napokig csak piszkál és bánt azzal,hogy én nemtudok neki segíteni anyagilag.Igazából ami a legborzasztóbb ebben,hogy egyik pillanatról a másikra változik át.Olyan mintha 2emberrel élnék.Kiszámíthatatlan a viselkedése.Nemtudom mikor mondok jót vagy rosszat.Engem teljesen tönkretesz ,rettegek ha csak belé az ajtón,hogy most melyik énje jött haza és a gyerekeit is de szerinte azzal teszi majd tönkre őket ha nem ad meg nekik mindent.Elküldtem pszichológushoz.Aki miután elmondta,hogy a gyerekeinek mennyi mindent akar megadni és ezért néha feszültebb,annyit mondott,hogy ő egy példás apa és milyen jól gondolkodik.Elküldtem pszichiáterhez is.Miután ott is így adta elő hasonló volt a vélemény.Én nemtudom ezek után normális a viselkedése?

Köszönöm

Tisztelt Címzett,

tanácsot szeretnék kérni a problémám kezelésének módját illetően. Évek óta rendszeresen keresem az interneten keresztül annak a lehetőségét, hogy szexről beszélgessek nőkkel, illetve hogy meztelen képeket küldhessek nekik. A beszélgetéseket mindig az intim méretemre próbálom terelni, szexuális izgalmat okoz nekem, ha erről beszélhetek. Viszont annyira ennek élek, hogy másképp nem nagyon tudok érintkezni nőkkel, nem megy az ismerkedés, csak egy rövid kapcsolatom volt évekkel ezelőtt, azóta semmilyen viszonyom nem volt nővel, csak önkielégítek. Attól tartok, hogy ez egyre több időt fog elvenni és már nem fogok tudni a munkámra sem koncentrálni. Válaszát előre is köszönöm!