Üdvözlöm . Nem tudom hogy hol is kezdjem és talán összefüggéstelen lehet amit írni fogok,de annyi minden van amit szeretnék magamból kibeszélni. Régebben sosem gondolkodtam ennyit azon hogy egyszer majd meg kell halni és hogy meg élhetem a szeretteim elvesztését amit remélem nem fogok. Sokszor felébredek álmomból hogy még élek e vagy hogy miért nem lehet elkerülni a halált. Sokszor el sírom magam ha látok egy képet vagy videót amiben állatok vagy akár emberek szenvednek vagy haldoklanak. Magamban sikítok és úgy érzem megbolondulok vagy meg fogok. Ahol most lakom nagyon sok a kóbor állat azaz macskák és nagyon sajnálom őket próbálok nekik segíteni dobozokat ételt italt ki tenni naponta de a belül még így sem érzem jobban magam sőt többször elsirom magam és van hogy órákig ülök és csak azon gondolkodom hogy mit kéne tennem . Aztán később látok még ennél is elszomorítóbb videókat képeket állatokról ahogy szenvednek vagy ahogy az emberek bántják ölik őket és olyankor azt értem nem akarok ilyen világban élni nem akarok gondolkodni sírok és gyűlölök mindent és mindenkit. Naponta átfut többször is az agyamban hogy bárkit akit szeretek bármikor érheti valami és ettől teljesen ki borulok sírok és úgy érzem megbolondulok. Annyiszor érzem azt hogy milyen kevés időt élek és már az elvesztegetett időt nem tudom vissza hozni és olyankor félek. És ami a legrosszabb és fárasztóbb az a tudatos élet . Úgy értem bármit amit teszek ,mondok vagy éppen nem az mindenre mindenkire hatással van. És ez fárasztó és magányosnak érzem magam. Lehet hogy azt fogja írni nekem hogy ez mind azért van mert érzékenyebb vagyok az ilyen dolgokra és igen talán így is van de akkor is miért kell az életem ilyen szomorúságban , félelemben lelki szorongásban , magányban élnem?? Annyira bánt hogy nem tudok segíteni azokon akiket látok hogy szenvednek és bántják őket legyen ember vagy állat. Félek hogy meg fogok bolondulni.

Üdv! Többször kezeltek már pszichiátrián. Júliusban jöttem ki utánna tökéletesen jól voltam. Többféle gyógyszert kell szednem de ezt miután kijöttem abbahagytam. Borderlin és bipoláris affektív zavar diagnózist kaptam. Most pár hete nem emlékszem dolgokra egyszerűen kiesnek dolgok, elég depressziós vagyok mostanában és hülyeségekre gondolok mert nem bírom már elviselni ezt az egészet. Dolgozom most jelenleg de ott is előfordul hogy fogalmam sincs mit csinálok és nem is érzem jól magamat ott pedig a társaság jó. Hosszú lenne mindent leírni csak engem most ezek az emlékezetkiesések zavarnak félek hogy megbolondulok. Azt még elfelejtettem írni hogy elkezdtem szedni a gyógyszereket hátha segitenek de eddig semmi…
Válaszát előre is köszönöm!

Jo estet! Nagyon nehez es bonyolult elmondani mi is van velem …. kulfoldon elek , nincs csaladom mert gyerekkent wlvesztettem mindenkit egy kivetel … a mamamat! Most haza jottem latogatoba es egy het leforgasa alatt elment … mar ott vagyok h vegzek en is magammal jobban jarnek , itt magyarorszagon ez nem jelent gondot … ahol elek es felnottem ott igen ! Lehet jobban jarok ha itt megteszem es nem fogom mar erezni amit erzek….

Üdvözlöm!
Olyan problémám van a családomban ami már évek óta jelen van és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni sem én sem a testvéreim. Szüleim régimódiak. Ezzel nincs is gond. Azzal már annál inkább hogy nem érdeklik őket a saját gyerekeik. Hárman vagyunk testvérek. Én vagyok a legfiatalabb. Nekem kisbabám született júliusban. Azt gondoltuk majd ez változtat valamit a szüleink gondolkodásán, de semmit. Nem érdekli őket az unoka sem. Csak az anyagi javak. És már nem tudom mit tehetnénk hogy változtassunk ezen. Apánk mindig a múltban elkövetett hibáinkat hozza fel, amire mi már talán nem is emlékszünk. A negativitásukkal nagyon földbe tudják döngölni az embert. Nem foglalkoznak senki mással csak magukkal, illetve aki úgy cselekszik ahogy az nekik megfelel. Ez a családi viszály sajnos az én kapcsolatomba is belerondít illetve bátyáméba is, nekünk nagyon fáj hogy így viselkednek velünk. Voltunk 1-2 alkalommal kemények velük hátha abból felfogják hogy hibáznak de nem. Elvárnák hogy mi kérjünk bocsánatot olyan dologért amiről igazából ők tehetnek. Nem egyszer elmondták hogy hálásnqk kellene lennünk hogy felneveltek minket, hogy mennyi mindent kaptunk. Nem tudom mit tehetnénk még.

Jó napot. Lassan egy éve párkapcsolatba élek. Párom nagyon szeret, mindent megad, bármit megenged nekem csak azt az egyet elvarja cserébe hogy őszinte legyek vele. Mindezek ellenére én párszor hazudtam neki vagy nem mertem elmondani neki dolgokat, akar abszurdokat (mint pl hogy elmentem bulizni) amikkel őt nagyon megbántottam s en magam se értem h annak ellenere h megertene mindent s elvarja h oszinte legyek, mégis nem sikerül ez nekem teljesen . S nem tudom h miért. Esetleg valami tanacs?

5 évvel ezelőtt, még 14 évesen volt egy , első és azóta is utolsó kapcsolatom ,azóta nem és már nagyon vágyom rá. Tudom,hogy érzelmileg megértem erre és felelősséget tudok vállalni a tetteimért. Viszont az a problémám, hogy folyamatosan keresem a visszacsatolást, az érdeklődést, nagyon lobbanékony vagyok és szenvedélyes ezügyben. Adott egy fiú,akivel elkezdek beszélni az interneten,de egyszerűen nem bírok elszakadni ,aztán találkozunk ,tetszik és én is neki, majd az történik ,hogy már unom szinte,vagy nem is tudom minek nevezzem ezt, tehát nem hoz lázba ha annyira ragaszkodik ,pedig titkon imádom ha valaki ennyire belém van habarodva. Most ez a helyzet és mégis zavar. Tetszik a fiú ,mégis lemondtam kifogással a találkozót, nem hiszem hogy elég jó vagyok ehhez az egészhez és hogy azt tudnám neki adni, amit ő nekem. Nagyon vágyom már a szerelemre de egyszerűen rettegek,be vagyok feszülve.
Gyermekkoromban (10 éve) elváltak a szüleim és apával maradtunk, viszont a mostohaanyám sosem volt mellettem így nem nagyon van képem arról, hogyan is kellene a fiúkhoz/férfiakhoz kellően igazodni vagy hozzáállni. Kiölte belőlem az önbizalmat az állandóan piszkálásával, nem volt mellettem nő ,akire támaszkodhattam volna. Tehát ebből kifolyólag nincs meg az sem bennem tisztán, mit hogyan szeretnék elérni a kapcsolatok terén.
Zárójelben megjegyezendő az is,hogy volt egy-két fiú aki nagyon kihasznált, sajnos az egyikkel le is feküdtem mert megbíztam benne. Most azt érzem, menekülnöm kell,hogy nehogy újra átéljem ezt. Félek mindentől , gátlásos vagyok pedig viszonylag szép,rendes ,aranyos lány vagyok,sok udvarlóm van. Talán túlságosan mindig is másra vártam,hogy döntsön helyettem… Vagy arra,hogy majd ezt le tudom küzdeni. Bizalmatlan vagyok viszont egyben naiv is.
Köszönöm segítségét!

Jó napot!
Nem tudom pontosan mit is írjak, mert még nem csináltam ilyet. Az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy nagyon szomorú vagyok, nem igazán találok olyasmit ami sokáig érdekelne vagy lekötne. Korábban sokat olvastam és festettem, de most semmi kedvem hozzá ami nagyon zavar. Úgy érzem teljesen felesleges vagyok. Nagyon rosszul alszom, nehezen megy és kb 2óránként felébredek, nehezen megy az elalvás is. Nagyon nehezen nyílok meg emberek közelében. Úgy érzem csalódás az életem. Mostanában sokat gondolok arra, hogy nincs miért élnem, mert felesleges vagyok. Néha úgy érzem jól vagyok, aztán még sem. Néha készen lennék arra, hogy meghaljak de utána arra gondolok, hogy alig éltem még. Viszont nem félek a gondolattól, hogy kárt tegyek magamban. Egy barátnőmnek mondtam el, hogyan érzek, mert teljesen kikészülök. Ő mondta, hogy esetleg el kéne mennem egy orvoshoz, de nem szeretnék. Mit tegyek?
Előre is köszönöm a választ!

Jónapot! Én egy 14 éves lány vagyok a kenyszerbetegseget próbálom lekuzdeni, de nem megy. WC-zessel kapcsolatos dolgok vannak.
Ha valami érzést érzek a fenekemben pl. Ha szellenteni kell vagy fáj a hasam egyből azthiszem, hogya széklet bennem van, és az nekem rossz érzés. Minden apró dolognal megyek WC-re, hogy kakalni kell-e. Azt gondolom, hogy a kenyszerbetegseget lelehet küzdeni, de erre azt hiszem, hogy mivan ha igazak van. Szedek 2 fele gyógyszert, orvoshozis járok de mégis elojon. Sírok és szomorú vagyok. Általában mindig ilyenkor jön ki a legerosebben, a téli időszakban. Kérem segítsen, nagyon rossz ezzel élni.

Üdvözlöm!

22 éves vagyok. 4honapja született egy kisfiam. A terhesség időszakában a párommal rengeteget veszekedtünk. Folyton azt mondogatta Nekem, hogy nem az ő gyereke és nem fogja felnevelni mert őt nem szereti és neki már van egy fia. A párom, István 29 éves. Van egy előző kapcsolatából egy 2 éves kisfia. Nem nagyon tartja a kapcsolatot vele sem mert az anyjával megromlott a kapcsolata. A párom állítása szerint alkoholista volt az a nő és sokszor meg is csalta. Én sose tettem és nem is adtam neki okot rá.de valamiért mindig bántott engem ezzel hogy letagadta a fiat, és még meg sem született. 9 hónap eltelt így. Miután megszületett a fiam nagyon csúnyán összevesztünk és mondtam neki hagyjon és menjen el mert nem akarom hogy veszekedés én nőjön fel a gyerek. Ő így is tett. Elment és hetekig nem jött haza. Nem érdekelte hogy egy pár napos babával vagyok egyedül. Császáros voltam és nagyon sokáig szenvedtem a seb miatt. Semmi segitsegem nem volt hogy akár saját magam ellássam. Magamra hagyott. Pedig én csak azt szerettem volna ha a pici babánk nem arra kel fel éppen hogy kiabálunk.
Nagyon szerettük és szeretjük is egymast mai napig. De akkor sajnos annyira megromlott a kapcsolatunk hogy ő elment és otthagyott minket. Kiköltözött külföldre. 2 hónapig nem keresett minket. Csak nagy ritkán akkor is csak tudatta velem milyen rossz ember vagyok és közölte nem fog se anyagilag támogatni se mashogy. Kijelentette nem fog gyerektartást küldeni nekem. Én bíróságra akartam menni sokáig. Mert a saját gyermekétől nem vonhatja meg ezt. Végül nem tettem. Jobbnak láttam ha kibékülünk. Lenyugodtunk mind a ketten és kedvesen rendesen normálisan tudtunk már beszélni egymással. Megbeszéltük a problémáinkat.
Minden rendben ment köztünk. Teltek a napok és ő hazajött 3 napra. Az anyukájához ment. Én a gyerekkel elmentem oda hozzá hogy együtt legyen a család. Minden tökéletes volt. Hárman együtt voltunk. Éreztem hogy tényleg szeret és bánja amit tett. Aztán ő vissza ment dolgozni. Eltelt pár hét és teljesen megváltozott. Lehet csak én látom igy, lehet ez női megérzés nem tudom. De kerül engem és már nem olyan az írása se felém mint volt. Én már nem tudom mit csináljak. Vagy mit rontok el? Mindent megteszek érte. Várok rá. Nevelem a fiunkat egyedül 39ezer forintból. Semmi segítséggel. Próbálok így innen messziről is jó társ lenni.
Nagyon sok mindent meg itt nem írtam le. Nem hiába kételkedem …
Úgy érzem néha, hogy csak azért bekült ki velem hogy ne jelentsem fel gyerektartás miatt.

Az utóbbi időben összecsaptak a hullámok a fejem felett. Iskolába járok (egyetem), dolgozok ( autistákkal) és a párommal is állandóan veszekedünk.
Teljesen el vagyok keseredve, egyik nap magam alatt vagyok és azon gondolkozom hogyan vessek véget az életemnek, vagy hogyan ingyam le magam, utána a kövekező napszakban vagy napon pedig már kicsattanok az erőtől és a jókedvtől. Mit csinálják??
Nem merek erről a barátaimmal sem beszélgetni, a párommal végképp nem

Tisztelt Doktor Nő!
Olyan problémám lenne, hogy a házasságom mellett évek óta, van egy másik kapcsolatom is. A másik fél is házas, válni senki nem szeretne. Én nagyon sok energiát fektetek a kapcsolatba, de úgy érzem nem mindig találok viszonzásra. Tanácstalan vagyok, hogy tudnék ebből az “ördögi” körből kilépni. Visszatalálni a családomhoz.
Válaszát megköszönve.
Tímea

Miert vonz valaki elérhetetlen férfiakat? Érzelmileg.
Most ne a szokásos apuka lánya sztorit mondják meg
Hanem ha nem tetszek valakinek,aki nekem tetszik akkor miért nem tudok olyat vonzani aki karizmatikus kisugárzású sportos
Én is néha sportolok.
De olyanok sose vesznek észre.akik észrevesznek azok közül hiába valogatnek egy se jön be.nem tetszik…
Olyan kell nekem.aki hasonló hobbi sportos mint én.
Az olyat hogyan lehet vonzani mikor ők folyton q plaza cicát nézik
Azzal se jöjjenek h belső érték.ma az semmit nem.er.mindenki külsőre megy. 15 éve vagyok egyedül mert ilyet nem találok.fokyton a dagi cigis pias emberek találnak meg.es a drogosok

Jo estét kivanok ! Sokszor próbálkoztam magámba el rendezni a dolgokat de sajnos nem megyen nem beszelek senkivel sem rola mert ugy érzem senki sem ertene meg! Úgy gondolom most jott el az ideje mikor szuksegem lenne segitsegre ! Nem tudom hogy kezeljem . Elore is koszonom

Tisztelt Cím

Azzal a kérdéssel fordulok,hogy többször előfordult már, hogy új feladatot kaptam a munkahelyen,nem rég vagyok itt,6 hónapja és elsőnek pánik jön rám ugyanis nagy mennyiségű anyagot kell rendszerezni,persze a programot se nem tudom még jól kezelni.
Egyszerűenbepanikolok és a főnökömhoz megyek hogy segítsen a jobb ralatasban, de amúgy elmondja és utána visszatértek a helyemre és teljesen másképp de megoldom a feladatot. Mitől van ez,hogy valaki mintha útba kell igazítania engem. Ezen hogyan tudok változtatni?

Tisztelt címzett! 4 éve nem tudok aludni, csak gyógyszerr. Velvoltam kórházban is, a go dolataimat nem tudom lenyugtatni, bipoáris zarral diagnosztizáltak. A családom elhahyott, a feleségem elküldödd a saját házamból.