Azért írok Önnek, mert kétségbeestem a pánikrohamok jelentkezésétől. Megpróbálom összefoglalni történetemet, amit az évek során már szinte teljesen tisztán látok. 22 éves nő vagyok, az első pánikrohamom 16 évesen volt, egy nyaralás alkalmával. Azon a nyaraláson több családdal együtt vettünk részt, ahol szinte mindenki rajtam kívül elkapott egy hányós-hasmenéses vírust. Utólag rájöttem, hogy hányásfóbiám is van, illetve félek a legtöbb betegségtől és annak tüneteitől. Azon a nyáron minden reggel pánikba estem, hányingerrel keltem, majd szeptembertől el kezdtem pszichológushoz járni. A pszichiáter Xanaxot és még kétféle antidepresszáns gyógyszert írt fel, az utóbbiakat 1 évig szedtem, hatásukat nem igazán éreztem. A pszichoterápia hasznosnak bizonyult, de a pánikom miatt mindig kell lennie nálam hányinger csillapítónak, szőlőcukornak és egyéb olyan dolognak, amely enyhíti a szorongásom.
Az utóbbi időben észre vettem, hogy ha nagyobb stresszhelyzet következik az életemben megfelelően helyt tudok állni, de utólag előjön a pánikrohamom. Az államvizsgát követően is így történt, valamint most is, mert két fontos embert is elveszítettünk az életünkből.
Sokszor azt érzem, hogy nem tudom irányítani és elveszítem a kontrollt, pedig évekig azt gondoltam, hogy már képes vagyok a kezemben tartani az irányítást. Ebben most meginogtam és félek. Remegek, szorongok és magas a pulzusom. Nem szeretnék így élni, hiszen teljes mértékben bekorlátozza a mindennapjaimat.
Érdeklődni szeretnék, hogy Ön mit javasolna, mit tegyek?

Köszönöm szépen a válaszát!

Üdvözlettel: Simon Evelin

Üdvözlöm!
2 hete kiderült, hogy terhes vagyok. Jelenleg több mint 2 éve élek párkapcsolatban, együtt élünk, normális a kapcsolat. Azonban a terhességre nem érzem készen magam, úgy érzem nem vagyunk rá felkészülve, és a későbbiekben mind anyagilag mind élethelyzetben sok szenvedéssel járna a gyerek születése. A párom mellettem áll bárhogy döntök, de azt mondta az én testem, nekem kell eldöntenem, de mindenben mellettem áll.
Rengeteg tervem és álmom van még, amit szeretnék megvalósítani, amin 2 éve folyamatosan dolgozom. Ennek ellenére bűntudatom van, és kétségek gyötörnek, mire készülök. 5 nap múlva írtak ki abortuszra. Rettegek a bűntudattól, a karmától, és hogy óriási bűnt követek el. Gondolkodtam hogy megszülöm, de úgy érzem a későbbiekben rettenetesen bánnám hogy lemondtam az álmaimról, terveimről. Szorongok a döntés miatt, nem tudom helyesen cselekszem e, és megbüntet e az élet azért ahogyan érzek, hiszen nőként örülnöm kéne. Mind korban, mind lehetőségekben nehezen ugyan de megoldhatnám az anyaságot, de nem érzem magamban a tiszta őszinte örömöt, és elszántságot.
Félek hogy máshogy fogom ezt látni a műtét után, és lelkileg túlságosan megvisel, esetleg megváltozik az egész életem.
Túl lehet ezen jutni? normális, hogy ennyi idősen nem érzem készen magam az anyaságra, vagy nem jön az az érzés bennem hogy akarom ezt a babát?

Hello! Azért kérem a tanácsát mert aszthiszem elmebeteg vagyok. Isten komplexusom van hol ott soha az életemben nem hittem az istenben sőt pontosan tisztában voltam vele hogy ez csak egy kitalált motivum. Nem vagyok vallásos. Még is azt hiszem hogy én vagyok az egy igaz élő Isten legújabb prófétája. Hangokat hallok és beszélgetek Istennel. Ezen kivül minden ember a környezetemben furcsán viselkedik mintha hallanák minden gondolatom amit a fejemben kigondolok. Ezen kivül olyan tapasztaltam mintha minden ember olyan is akivel soha az életemben nem beszéltem a saját nyelvemen egy szót sem értené a nyelvemet ezt külföldön tapasztaltam. Egész kisgyerekkorom óta problémáim vannak mind az emberi kapcsolataimban mind a viselkedésemmel eléggé deviáns és mind az érzelmeimmel de nem vagyok homokos vagy ilyen viszont kleptomániás és drog függő vagyok. Eléggé agressziv a viselkedésem és gyakorta düh rohamok gyötörnek emellett roppant bizalmatlan vagyok mások felé. Hosszú idöt voltam börtönben és rosz családi körülmények illetve elég nagy szegénységben élek gyerekkorom óta. Furcsa halucinációim és tév képzeteim is vannak. Elsőnek ezeknek a rossz körülményeknek tudtam be ezt a kifordult személyiséget de ez már túlzás azt hisszem. Többször gondoltam már az öngyikésságra és arra hogy befeküdjek a pszichiátriára de rohadtul utálom a helyet és emellet az életem se engedi. Probáltam már segitséget kérni de nem sok sikerrel. Kérem adjon valami tanácsot mielött teljesen kiég az egyam.
Köszönettel Chris

Kedves csoporttagok! Segítséget szeretnék kérni, nem tudom kihez forduljak ki lenne a megfelelő?! Mellrákot diagnosztizáltak nálam, elváltam, lányomat egyedül nevelem. Apjával éppen pereskedünk gyerektartási díj emelés miatt. Ezek az információk a háttér megértéhez fontosak. 16 éves a lányom és persze tudja az igazat, de a per és rossz kapcsolatom miatt az apjával, kértem, hogy ne mondja el. Én úgy láttam nem viseli ez meg, nem mutatta, de ma megtudtam egy osztálytársa mamáját, hogy kb. 1 hete sírva fakadt angol órán és csak annyit mondott, hogy rossz hírt kapott, többet nem árult el. Tudom nagy a baj, mert ő sohasem sír, pláne más előtt. A gyengeség jelének tartja🙁 Segítséget szeretnék neki, mert nem jó hogy magába fojtja. Velem ordít, hogy hagyjam nem akar beszélni erről sem velem, sem mással. Előre is köszönöm, ha választ kapok hogyan tovább! Üdv: Szilvia

Szép jónapot kívánok! segitséget szeretnék kérni mit tegyek! 3 éve elvesztettem édesanyámat ami nagyon megrázott majd 1 éve apumat is és azota nem találom a helyemet az életben! régebben is kicsit érzékeny voltam de mostanába bármin elkezdek sírni és magamra veszek mindent ezen lehet segiteni? vagy mi lehet a bajom ez már lelki betegség??esetleg tudna ajánlani valamit erre? nagyon zavaró és néha ciki elég egy olyan szó v hangnem már sírok

Mostanábban folyamatosan sirósá váltam nem találom semminek ételmét lassn egy éve van újpárkapcsolatom nagyon jó a kapcsolatunk de már sokszor nem élvezem a barátomal való együtt létett sem sokat veszekszünk és .Nagyon sok a hangulat ingadozásom és sajnos semminek nem látom értelmét de nem szeretnék egyenlöre gyógyszerhez nyűlni és ezért szeretnék segitséget kérni

Kedves Túri Márta Dóra!
A napokban történt, hogy a 3 éves kapcsolatom véget ért. 7 éve minden nap beszéltünk, barátok voltunk, majd később kialakult a szerelem. Eleinte nagyon jól megvoltunk, kb. 1 év után azonban elkezdett fokozódni a féltékenység, a viták (habár vitából már barátságunk alatt is sok volt) a párom “átvette az irányítást” és mindig én voltam a rossz. Nem feltétlen bánt velem jól, de mégis mindig maradtam, mert úgy éreztem, hogy vele kell lennem. Igyekeztem a jót meglátni, és azokra támaszkodva felépíteni egy újabb és újabb stratégiát, hogy mentsem a kapcsolatot. Párom volt, hogy betartotta amit ígért egy darabig, majd végül ugyanúgy folytatódott minden.
Én sem voltam tökéletes, de magamhoz képest rengeteget tanultam a kapcsolat alatt, és mindig igyekeztem a megoldásra koncentrálni. A kapcsolat labilis volt, érzelmi hullámvasúton ültünk, és rengetegszer “szakított” majd rá pár órára/napra visszajött, és mindig engedtem a csábításnak.
Legutóbbi esetben történt, hogy szórakozni indultam a barátnőimmel és párom aznap kijelentette egy veszekedésünk után (ahogy eddig is), hogy végzett velem, soha többet ne keressem. Ott jött el nálam a pont, hogy besokalltam a macska-egér játékból és elengedtem a gőzt. Találkoztam a buliban egy fiúval és csókolóztunk.
A következő nap természetesen keresett a párom, hogy mégis meggondolta magát, nem akarja hogy ne beszéljünk, gondoljuk át újra. Belementem. Újrakezdtük, de a történtekről nem szóltam neki akkor. Úgy gondoltam, hogy nem tartozik rá, azok után amit csinált.
Az elmúlt napokban viszont összevesztünk, érezte hogy valamit nem mondtam el neki, és érzelmileg zsarolt hogyha nem megyek el vele hazugságvizsgálatra akkor elveszítem őt. Bepánikoltam és beszámoltam neki a történtekről.
Azóta megcsalásnak, hűtlenségnek állítja be az esetet, és azt ami miatt idáig jutottam/jutottunk azt nem hajlandó belekalkulálni.
Engem okol az egész kapcsolatunk tönkretételéért, ami számomra iszonyat fájdalommal jár. A környezetemben lévő emberek már nagyon rég óta mondogatták, hogy nem érdemel meg a fiú, de mindig a fejem után mentem és most nagyon elkeseredett vagyok.
Nem fordultam még soha segítséghez, azonban most szeretném meghallgatni az Ön szakértői gondolatait, és hogy vajon hogyan tudnám elengedni, vagy mennem kellene utána?!
Köszönöm előre is a válaszát!

Jó napot. Kedves pszichológus, nem várok rögtön megoldást de ugy erzem valakihez muszaly fordulnom. Több gondom is van de a fő a szorongás és az indulatkezeles… Segítségre van szükségem de személyesen nem tudok szakemberhez fordulni.
Számíthatok segítségre Öntől? Várom válaszát. Köszönöm. Tisztelettel Melinda

Jó napot! Nagyon nehezen szántam rá magam,hogy megnyíljak valakinek,de mostmár úgy érzem,hogy muszáj.
Van egy lány osztálytársam és első látásra belé szerettem. Imádom a hangját,a nevetését, az illatát,a szemeit és,ahogy rám néz vele.
Csodálatos! Csak az a probléma,hogy van barátja (nem osztálytárs,vidéken él.) és nem nagyon keresem a társaságát. Nincs olyan téma amiről tudnék vele beszélgetni. De nem is tudnék mert mindenki tudja,hogy szeretem csak ő nem. Egyszer kétszer még év elején nagyon jól elvoltam vele,de amióta pontosan tudom,hogy mit érzek,azóta inkább ő keresi a társaságomat néha-néha,hozzám szól.
És elég gyakran szünetben vagy órán,
Ha például ő a terem másik végén van,rám néz,én is rá,de én pár másodperc után elfordítom a fejem,mert zavarban vagyok,aztán visszafordítom és még mindig engem néz,aztán megint pár másodpercig nézünk egymásra és ő néz más fele,aztán megint engem néz. Tudom,hogy furcsa,és azért fordulok önhöz,mert nem szeretnék többet gondolni és nagyon nagy szükségem lenne a tanácsára.
Nevezhetjük plátóiszerelemnek is,csak azt szeretném tudni,hogy normális -e,hogy ilyen módon beleszerettem és normális-e amit érzek vagy nem? Úgy érzem,felemészt…Sajnálom,hogy kicsit furcsán írtam le. Válaszát előre is megköszönnöm!!

2,5éves fiam pokoli hisztit tud csapni mindenen. Meddig normális a hiszti és mikor kell szakemberhez fordulnom? Mindennaposak a hisztijei dühkitörései. Ha valami nem úgy van ahogy ő akarja csap vág dobálózik megharapja csikarja magát. Nagyon aggódok érte.

Kedves Filep Orsolya Veronika!

Nyáron diplomáztam építőmérnök BSc szakon, ősszel elkezdtem a szerkezet-építőmérnöki MSc képzést. Egyre inkább úgy látom, hogy ez nem az én világom, pedig mindig is erre a pályára készültem. Gyomorgörccsel kezdek tanulni, feszült vagyok a suliban és minden porcikám tiltakozik ellene. Az építőiparon belül szívesen dolgoznék más területen. A szakmai gyakorlati helyem fel is venne tavasztól teljes állásba. Ezek ellenére még is nagyon nehéz meghozni a döntést, hogy végleg otthagyjam az MSc képzést. Szorongok, ha tanulni kell, de valamiért úgy érzem, csalódást okozok mindnekinek, ha kiiratkozok. Tudom, hogy nem szabadna másokkal foglalkozni, ha már az egészségem is veszélybe került, de nehéz elvonatkoztatni.
Ön mit gondol erről a helyzetről?

Köszönettel:
Anna

Gyerekkorom óta nagyon érzékeny vagyok ami hatalmas Szerepet játszik a párkapcsolatomban is, elég egy apró rossz szó, könnyen zokogásba kezdek, ami ahhoz vezetett hogy a páromat ez már nem igazán érinti meg, szeretnék a végére járni hogy mégis ennek mi lehet az oka és hogy hogyan lehetne kezelni az ilyen szituációkat.

Jó napot kívánok nagyon internet függő vagyok alig brimn letenni telefonomat mit lehet ilyenkor csinálni? Nagyon magányos is vágyók

Tisztelt Dr Nő/ Úr!
Nekem az vna a kerdesem,hogy mit tudna nekem ajanlani,hogy hova menyek:
Szeptemberbe kezdődőt olyan volt mindtha sok lenne a gyomorsavam vetem gyogyszerr de ideglenesen mult el.közben ejszaka mi dig felebredtem arra,hogy nagyon ver a szivem es ideges volt a gyomrom. El mult par hetre. Megint elöjöt,erzem,hogy savnyu izü amit nyelek,de ideges a hasam meg ver a szivem. 3 eve valtottam munkahelyet,vissza jot egy regi dolgozo gyesrol es felborult a vilag,mindig van vmi baja nem jon dolgozni es megis ő a jo a fönöknel. Nagyon idegesit , most is elert egy olyan beosztast ami miat masik 3 kolega megszija! Lehet ez a problememam okozoja?
Nyaron sokat es streszes a munkam,telen kevesbe/ lehet hogy az elmult 3 ev.most jon ki?
Elotte 12 evig dolgoztam egy gyarban 3 muszakba de nem volt ilyen stress,de itt tobb a penz!
Mar keresek uj munkahelyet!
Vetem citromfu teat, es repce mezet.
Koszonom valaszat

Tisztelt Túri Márta Dóra! Feleségemmel már nagyon régóta együtt vagyunk, és 2 hónappal ezelőttig eléggé elhanyagoltuk egymást (érzelmileg és szexuális téren is). 2 hónapja viszont rájöttem, hogy továbbra is iszonyatosan szeretem és nem szeretném elvesziteni, így többet beszélgetünk, több időt töltünk együtt (amennyire a két gyerek engedi) és több alkalommal szeretkezünk! Eddig minden gond nélkül ment a hosszabb szexuális együttlét, most viszont már a szex elején, olyan szinten élvezem az együttlétet, hogy szinte azonnal elélvezek és kellemetlen, hogy alig tudom így Őt is az orgazmusig eljuttatni! Mi okozhatja a problémát, vagy akár hogyan lehettséges ismét a hosszabb együttlét elérése? Válaszát előre is köszönöm!