Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Azért írok Önnek, mert kétségbeestem a pánikrohamok jelentkezésétől. Megpróbálom összefoglalni történetemet, amit az évek során már szinte teljesen tisztán látok. 22 éves nő vagyok, az első pánikrohamom 16 évesen volt, egy nyaralás alkalmával. Azon a nyaraláson több családdal együtt vettünk részt, ahol szinte mindenki rajtam kívül elkapott egy hányós-hasmenéses vírust. Utólag rájöttem, hogy hányásfóbiám is van, illetve félek a legtöbb betegségtől és annak tüneteitől. Azon a nyáron minden reggel pánikba estem, hányingerrel keltem, majd szeptembertől el kezdtem pszichológushoz járni. A pszichiáter Xanaxot és még kétféle antidepresszáns gyógyszert írt fel, az utóbbiakat 1 évig szedtem, hatásukat nem igazán éreztem. A pszichoterápia hasznosnak bizonyult, de a pánikom miatt mindig kell lennie nálam hányinger csillapítónak, szőlőcukornak és egyéb olyan dolognak, amely enyhíti a szorongásom.
Az utóbbi időben észre vettem, hogy ha nagyobb stresszhelyzet következik az életemben megfelelően helyt tudok állni, de utólag előjön a pánikrohamom. Az államvizsgát követően is így történt, valamint most is, mert két fontos embert is elveszítettünk az életünkből.
Sokszor azt érzem, hogy nem tudom irányítani és elveszítem a kontrollt, pedig évekig azt gondoltam, hogy már képes vagyok a kezemben tartani az irányítást. Ebben most meginogtam és félek. Remegek, szorongok és magas a pulzusom. Nem szeretnék így élni, hiszen teljes mértékben bekorlátozza a mindennapjaimat.
Érdeklődni szeretnék, hogy Ön mit javasolna, mit tegyek?
Köszönöm szépen a válaszát!
Üdvözlettel: Simon Evelin
Kedves Evelin,
köszönöm szépen a bizalmàt! A pszichoterápia folytatásàt javasolnám, amennyiben pszichológusa még elérhető vagy más pszichoterapeuta szakember segítségét javaslom. Pánik zavar esetében a kognitív terápiák bizonyítottan jól működnek, így ebben az irányban is gondolkozhat, ha terapeutát választ. Az alàbbi cikkünk jelent meg a pánikbetegségről.
Üdvözlettel
https://www.onlinepszichologus.net/blog/miert-alakul-ki-a-panikzavar-milyen-tipusai-vannak/
Üdvözlöm!
2 hete kiderült, hogy terhes vagyok. Jelenleg több mint 2 éve élek párkapcsolatban, együtt élünk, normális a kapcsolat. Azonban a terhességre nem érzem készen magam, úgy érzem nem vagyunk rá felkészülve, és a későbbiekben mind anyagilag mind élethelyzetben sok szenvedéssel járna a gyerek születése. A párom mellettem áll bárhogy döntök, de azt mondta az én testem, nekem kell eldöntenem, de mindenben mellettem áll.
Rengeteg tervem és álmom van még, amit szeretnék megvalósítani, amin 2 éve folyamatosan dolgozom. Ennek ellenére bűntudatom van, és kétségek gyötörnek, mire készülök. 5 nap múlva írtak ki abortuszra. Rettegek a bűntudattól, a karmától, és hogy óriási bűnt követek el. Gondolkodtam hogy megszülöm, de úgy érzem a későbbiekben rettenetesen bánnám hogy lemondtam az álmaimról, terveimről. Szorongok a döntés miatt, nem tudom helyesen cselekszem e, és megbüntet e az élet azért ahogyan érzek, hiszen nőként örülnöm kéne. Mind korban, mind lehetőségekben nehezen ugyan de megoldhatnám az anyaságot, de nem érzem magamban a tiszta őszinte örömöt, és elszántságot.
Félek hogy máshogy fogom ezt látni a műtét után, és lelkileg túlságosan megvisel, esetleg megváltozik az egész életem.
Túl lehet ezen jutni? normális, hogy ennyi idősen nem érzem készen magam az anyaságra, vagy nem jön az az érzés bennem hogy akarom ezt a babát?
Kedves Levélíró!
Nehéz kérdések ezek.
Ha ilyen nehéz, jó volna személyesen átbeszélnie valakivel, aki közel áll magához – a párján kívül is.
Van segítség, bár ennek a helyzetnek a körüljárása meghaladja ennek a forumnak a lehetőségeit. Ha nincs bizalmasa, aki segíthetne, keressen pszichológia segítséget. Akár a családsegítőben, vagy pszichiátriai gondozóban, akár időpont foglalással ezen az oldalon.
Mangult-Varga Veronika
Hello! Azért kérem a tanácsát mert aszthiszem elmebeteg vagyok. Isten komplexusom van hol ott soha az életemben nem hittem az istenben sőt pontosan tisztában voltam vele hogy ez csak egy kitalált motivum. Nem vagyok vallásos. Még is azt hiszem hogy én vagyok az egy igaz élő Isten legújabb prófétája. Hangokat hallok és beszélgetek Istennel. Ezen kivül minden ember a környezetemben furcsán viselkedik mintha hallanák minden gondolatom amit a fejemben kigondolok. Ezen kivül olyan tapasztaltam mintha minden ember olyan is akivel soha az életemben nem beszéltem a saját nyelvemen egy szót sem értené a nyelvemet ezt külföldön tapasztaltam. Egész kisgyerekkorom óta problémáim vannak mind az emberi kapcsolataimban mind a viselkedésemmel eléggé deviáns és mind az érzelmeimmel de nem vagyok homokos vagy ilyen viszont kleptomániás és drog függő vagyok. Eléggé agressziv a viselkedésem és gyakorta düh rohamok gyötörnek emellett roppant bizalmatlan vagyok mások felé. Hosszú idöt voltam börtönben és rosz családi körülmények illetve elég nagy szegénységben élek gyerekkorom óta. Furcsa halucinációim és tév képzeteim is vannak. Elsőnek ezeknek a rossz körülményeknek tudtam be ezt a kifordult személyiséget de ez már túlzás azt hisszem. Többször gondoltam már az öngyikésságra és arra hogy befeküdjek a pszichiátriára de rohadtul utálom a helyet és emellet az életem se engedi. Probáltam már segitséget kérni de nem sok sikerrel. Kérem adjon valami tanácsot mielött teljesen kiég az egyam.
Köszönettel Chris
Kedves Levélíró!
Hívja az SOS élet telefonszolgálatot este 7 és reggel 7 között 0680505390 (anonim), vagy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót. Most.
Mangult-Varga Veronika
Kedves csoporttagok! Segítséget szeretnék kérni, nem tudom kihez forduljak ki lenne a megfelelő?! Mellrákot diagnosztizáltak nálam, elváltam, lányomat egyedül nevelem. Apjával éppen pereskedünk gyerektartási díj emelés miatt. Ezek az információk a háttér megértéhez fontosak. 16 éves a lányom és persze tudja az igazat, de a per és rossz kapcsolatom miatt az apjával, kértem, hogy ne mondja el. Én úgy láttam nem viseli ez meg, nem mutatta, de ma megtudtam egy osztálytársa mamáját, hogy kb. 1 hete sírva fakadt angol órán és csak annyit mondott, hogy rossz hírt kapott, többet nem árult el. Tudom nagy a baj, mert ő sohasem sír, pláne más előtt. A gyengeség jelének tartja🙁 Segítséget szeretnék neki, mert nem jó hogy magába fojtja. Velem ordít, hogy hagyjam nem akar beszélni erről sem velem, sem mással. Előre is köszönöm, ha választ kapok hogyan tovább! Üdv: Szilvia
Kedves Levélíró!
Köszönöm megtisztelő bizalmát!
Nagyon nehéz lehet most maguknak.
Nagyon fontosnak érzem, hogy beszéljenek erről. A lánya nagyon félhet, hogy mi vár magukra, hogy esetleg elveszítheti magát. Ha azt is mondja, hogy nem akar beszélni, biztos akar. Rengeteg kérdés lehet benne is, Önben is. Talán valami közös program vagy tevékenység alkalmat adhatna arra, hogy megnyíljon.
Érdemes volna bevonni más családtagot is, ha van valaki, akire számíthatnak. És beszélhetnének arról is, szeretné-e megbeszélni valamelyik barátjával. Nehéz ilyen súlyos dolgot titokban tartani..
Talán érdemes volna pszichés támogatást kérni a helyzettel való megbirkózásra. Akár közösen.
Az egészségügyi intézményben, ahol a diagnózist kapta, bizonyára tudnak segíteni ennek elérésében (pszichológus, önsegítő csoportok).
Sok erőt és minden jót kívánok.
Mangult-Varga Veronika
Szép jónapot kívánok! segitséget szeretnék kérni mit tegyek! 3 éve elvesztettem édesanyámat ami nagyon megrázott majd 1 éve apumat is és azota nem találom a helyemet az életben! régebben is kicsit érzékeny voltam de mostanába bármin elkezdek sírni és magamra veszek mindent ezen lehet segiteni? vagy mi lehet a bajom ez már lelki betegség??esetleg tudna ajánlani valamit erre? nagyon zavaró és néha ciki elég egy olyan szó v hangnem már sírok
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnálom, hogy ilyen sok tragédia érte az elmúlt években. Érdemes lenne pszichológussal beszélnie, aki részletesen kikérdezi a panaszairól. A tünetek mögött elhúzódó gyászfolyamat vagy esetleg hangulatzavar is fennállhat. Kolléganőim közül Száraz Cintia gyásztanácsadó is egyben, igény esetén szívesen segítene! Szakembereink között megtalálja!
Az alábbi blogbejegyzésünk elolvasását javaslom, sok hasznos információt találhat benne:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/gyasz-avagy-mi-zajlik-bennunk-a-vesztesegelmeny-hatasara/
Üdvözlettel:
Szabó LiliMostanábban folyamatosan sirósá váltam nem találom semminek ételmét lassn egy éve van újpárkapcsolatom nagyon jó a kapcsolatunk de már sokszor nem élvezem a barátomal való együtt létett sem sokat veszekszünk és .Nagyon sok a hangulat ingadozásom és sajnos semminek nem látom értelmét de nem szeretnék egyenlöre gyógyszerhez nyűlni és ezért szeretnék segitséget kérni
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Mivel nem szeretne gyógyszeres kezelést, így azt javaslom, hogy kezdjen el pszichológus szakember által vezetett önismereti terápiát, hogy vajon mi minden vezethetett a jelenlegi állapota kialakulásához, a tünetek fennmaradásához, milyen helyzetekkel nem képes megbirkózni stb.. Ebben kolléganőim is szívesen segítenek megkeresés esetén! Róluk a szakembereink menüpont alatt olvashat részletesebben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Túri Márta Dóra!
A napokban történt, hogy a 3 éves kapcsolatom véget ért. 7 éve minden nap beszéltünk, barátok voltunk, majd később kialakult a szerelem. Eleinte nagyon jól megvoltunk, kb. 1 év után azonban elkezdett fokozódni a féltékenység, a viták (habár vitából már barátságunk alatt is sok volt) a párom “átvette az irányítást” és mindig én voltam a rossz. Nem feltétlen bánt velem jól, de mégis mindig maradtam, mert úgy éreztem, hogy vele kell lennem. Igyekeztem a jót meglátni, és azokra támaszkodva felépíteni egy újabb és újabb stratégiát, hogy mentsem a kapcsolatot. Párom volt, hogy betartotta amit ígért egy darabig, majd végül ugyanúgy folytatódott minden.
Én sem voltam tökéletes, de magamhoz képest rengeteget tanultam a kapcsolat alatt, és mindig igyekeztem a megoldásra koncentrálni. A kapcsolat labilis volt, érzelmi hullámvasúton ültünk, és rengetegszer “szakított” majd rá pár órára/napra visszajött, és mindig engedtem a csábításnak.
Legutóbbi esetben történt, hogy szórakozni indultam a barátnőimmel és párom aznap kijelentette egy veszekedésünk után (ahogy eddig is), hogy végzett velem, soha többet ne keressem. Ott jött el nálam a pont, hogy besokalltam a macska-egér játékból és elengedtem a gőzt. Találkoztam a buliban egy fiúval és csókolóztunk.
A következő nap természetesen keresett a párom, hogy mégis meggondolta magát, nem akarja hogy ne beszéljünk, gondoljuk át újra. Belementem. Újrakezdtük, de a történtekről nem szóltam neki akkor. Úgy gondoltam, hogy nem tartozik rá, azok után amit csinált.
Az elmúlt napokban viszont összevesztünk, érezte hogy valamit nem mondtam el neki, és érzelmileg zsarolt hogyha nem megyek el vele hazugságvizsgálatra akkor elveszítem őt. Bepánikoltam és beszámoltam neki a történtekről.
Azóta megcsalásnak, hűtlenségnek állítja be az esetet, és azt ami miatt idáig jutottam/jutottunk azt nem hajlandó belekalkulálni.
Engem okol az egész kapcsolatunk tönkretételéért, ami számomra iszonyat fájdalommal jár. A környezetemben lévő emberek már nagyon rég óta mondogatták, hogy nem érdemel meg a fiú, de mindig a fejem után mentem és most nagyon elkeseredett vagyok.
Nem fordultam még soha segítséghez, azonban most szeretném meghallgatni az Ön szakértői gondolatait, és hogy vajon hogyan tudnám elengedni, vagy mennem kellene utána?!
Köszönöm előre is a válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos kolléganőm családi okok miatt nem tud most válaszolni a rovatba.
Megértem bizonytalanságát, hiszen 7 éve ismeri a párját, s nehéz lenne különválni tőle. Mivel visszatérő problémáról van szó, én azt javasolnám, hogy a párja keressen fel egy szakembert, mivel nehezen tud bízni Önben. Érdemes lenne megnéznie, hogy ő mit hajlandó megtenni a kapcsolatuk megmaradásáért, fejlődésért (pl. elmegy-e pszichológushoz). Több blogbejegyzésünk érinti a féltékenység témáját, javaslom olvassa el őket, sok hasznos információt talál bennük:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/feltekenyseg-normalis-dolog-vagy-orultseg/
https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-kuzdheto-le-a-feltekenyseg/
https://www.onlinepszichologus.net/blog/a-paranoid-szemelyisegzavarrol-roviden/
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot. Kedves pszichológus, nem várok rögtön megoldást de ugy erzem valakihez muszaly fordulnom. Több gondom is van de a fő a szorongás és az indulatkezeles… Segítségre van szükségem de személyesen nem tudok szakemberhez fordulni.
Számíthatok segítségre Öntől? Várom válaszát. Köszönöm. Tisztelettel Melinda
Kedves Melinda,
Köszönjük levelét!
Természetesen online konzultációkat vállalunk, aminek nem feltétele a személyes találkozás létrejötte.
Az alábbi blogbejegyzéseinkben megismerheti az online tanácsadás részleteit:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/mit-jelent-az-online-pszichologiai-tanacsadas/
https://www.onlinepszichologus.net/blog/szemelyes-vagy-online-pszichoterapia-mi-a-kulonbseg/
Amennyiben mellettünk döntene, várjuk megkeresését!
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! Nagyon nehezen szántam rá magam,hogy megnyíljak valakinek,de mostmár úgy érzem,hogy muszáj.
Van egy lány osztálytársam és első látásra belé szerettem. Imádom a hangját,a nevetését, az illatát,a szemeit és,ahogy rám néz vele.
Csodálatos! Csak az a probléma,hogy van barátja (nem osztálytárs,vidéken él.) és nem nagyon keresem a társaságát. Nincs olyan téma amiről tudnék vele beszélgetni. De nem is tudnék mert mindenki tudja,hogy szeretem csak ő nem. Egyszer kétszer még év elején nagyon jól elvoltam vele,de amióta pontosan tudom,hogy mit érzek,azóta inkább ő keresi a társaságomat néha-néha,hozzám szól.
És elég gyakran szünetben vagy órán,
Ha például ő a terem másik végén van,rám néz,én is rá,de én pár másodperc után elfordítom a fejem,mert zavarban vagyok,aztán visszafordítom és még mindig engem néz,aztán megint pár másodpercig nézünk egymásra és ő néz más fele,aztán megint engem néz. Tudom,hogy furcsa,és azért fordulok önhöz,mert nem szeretnék többet gondolni és nagyon nagy szükségem lenne a tanácsára.
Nevezhetjük plátóiszerelemnek is,csak azt szeretném tudni,hogy normális -e,hogy ilyen módon beleszerettem és normális-e amit érzek vagy nem? Úgy érzem,felemészt…Sajnálom,hogy kicsit furcsán írtam le. Válaszát előre is megköszönnöm!!
Kedves Gábor,
köszönöm szépen a bizalmat és azt, hogy megosztotta velünk a történetét. A kamaszkorban, amiben életkora alapján jócskán benne van sokféle érzelem megjelenése előfordul és teljesen normálisnak mondható, ha beleszeret valaki valakibe akàr első látásra. Az érzelmeket nagyon befolyásolni nem lehet (maximum ideig-óráig elnyomni), mégis hálás szerepük van az önismereti munka szempontjából. Amit viszont szépen lehet a napok, hónapok, évek során befolyásolni azok a viselkedés, önkifejezés, a kapcsolódás önmagához és másokhoz, a különböző kommunikációs technikák elsajátítása és az önismeret, érzelmek felismerése, megfelelő kifejezési módja. Például ha beleszeret valakibe, akkor ezt hogyan kommunikálja felé, hogyan fogadja el, ha valaki nemet mond, hogyan közeledjen felé, ha kölcsönös a vonzalom, hogyan engedje el a közösség kritikáit, mi az amit ön vár egy kapcsolatban, és mi az, amit ön tud nyújtani… Sokféle téma van, amivel lehet foglalkozni és bátorítom, hogy tegye is, amennyiben lehetősége van rá mentálhigiénés vagy önismereti csoportokon foglalkozni ezekkel. Ajánlom a Kék Vonal Alapítvány ingyenesen hívható telefonszámát, ahol többek között ezekről a kérdésekről is lehet beszélgetni. Üdvözlettel
2,5éves fiam pokoli hisztit tud csapni mindenen. Meddig normális a hiszti és mikor kell szakemberhez fordulnom? Mindennaposak a hisztijei dühkitörései. Ha valami nem úgy van ahogy ő akarja csap vág dobálózik megharapja csikarja magát. Nagyon aggódok érte.
Kedves Aggódó Anya, a hiszti sajnos ebben a korban teljesen természetes és a szakemberek azt is szokták mondani, hogy örüljön nagyon a szülő neki. Persze ez egy nagyon nehéz viskedési es konfliktusos helyzet. Általában 3,5-4 éves kor körül csökken a hisztik száma. Nagyon ajánlom a szülőknek ebben az anya-gyermek kapcsolati szakaszban a “Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje” című könyvet, amiben a szülő az elfogadó attitűd mellett rengeteg apró tanáccsal találkozik a nehéz helyzetek kezelésére. Fontos tudni, hogy bár a kultúránk a negatív érzelmekkel, sőt alapvetően az érzelmekkel hadilábon áll, a gyerekek nagyon intenzíven élik meg az érzelmeiket, viszont se szavuk, szókincsük, sem praktikáik nincsenek rá, hogyan fejezzék ki azokat. Ebben segíteni szükséges a gyerekeket, illetve sokszor magunkat, felnőtteket is. A hisztire adott felnőtt reakció helyessége azért is fontos, mert a gyerekek minden csápjukkal figyelik a szülőt és a szülő hitelességére is reagálnak. A helyzetben működhet a megszokott figyelem elterelés, minél jobb és több kapcsolódás, szemkontaktus felvétele, mesék olvasása és a saját érzelmeink kifejezése is segítheti a hiszti mielőbbi végét. Vannak helyzetek, amikor azonban tényleg szinte csak a testi épség megóvása az első pl. lecsapja magát a földre. Sok türelmet kívánok ehhez az időszakhoz, kérem további aggályai esetén keressen bátran engem vagy a munkacsoportunk többi szakpszichológusát. Üdvözlettel
Kedves Filep Orsolya Veronika!
Nyáron diplomáztam építőmérnök BSc szakon, ősszel elkezdtem a szerkezet-építőmérnöki MSc képzést. Egyre inkább úgy látom, hogy ez nem az én világom, pedig mindig is erre a pályára készültem. Gyomorgörccsel kezdek tanulni, feszült vagyok a suliban és minden porcikám tiltakozik ellene. Az építőiparon belül szívesen dolgoznék más területen. A szakmai gyakorlati helyem fel is venne tavasztól teljes állásba. Ezek ellenére még is nagyon nehéz meghozni a döntést, hogy végleg otthagyjam az MSc képzést. Szorongok, ha tanulni kell, de valamiért úgy érzem, csalódást okozok mindnekinek, ha kiiratkozok. Tudom, hogy nem szabadna másokkal foglalkozni, ha már az egészségem is veszélybe került, de nehéz elvonatkoztatni.
Ön mit gondol erről a helyzetről?
Köszönettel:
Anna
Kedves Anna,
azt gondolom, hogy érdemes alaposabban megvizsgálni ezt a témát és azt, hogy vajon biztosan tudatosítva van-e minden a hirtelen megtapasztalt szorongásával, ellenállásával kapcsolatban. Nagyon bonyolult helyzet, hiszen rengeteg energiàt fektetett bele ebbe a képzésbe, az egészsège és a jövője, a másokkal való kapcsolata, a mások (vélt vagy valós) elvárásainak való megfelelés témája is felmerült a levélben. Szakemberrel azért is lenne érdemes akár pár alkalommal konzultálnia, hogy tényleg a valós probléma mentén tudjon ön is döntést hozni. Ebben az életszakaszban, amiben ön van, sok minden okozhat szorongást, pl. szülőktől való leválás, kapunyitási pánik. Amennyiben azonban hirtelen megjelenő, korábban nem tapasztalt teljesítménnyel kapcsolatos szorongást él meg, annak a gyökerét is fontos lenne jobban megvizsgálni. Önismereti csoportot, online konzultációt vagy az egyetemen elérhető pszichológust/tanácsadót is megkeresheti egy-egy konzultációra, vagy az onlinepszichológus szakembereit Skype tanácsadásra. Üdvözlettel
Gyerekkorom óta nagyon érzékeny vagyok ami hatalmas Szerepet játszik a párkapcsolatomban is, elég egy apró rossz szó, könnyen zokogásba kezdek, ami ahhoz vezetett hogy a páromat ez már nem igazán érinti meg, szeretnék a végére járni hogy mégis ennek mi lehet az oka és hogy hogyan lehetne kezelni az ilyen szituációkat.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy problémáját érdemes lenne pszichológussal átbeszélnie, több alkalmas beszélgetés alapján lehetne a végére járni, hogy vajon mi a funkciója Önnél a könnyen jövő sírásnak, vajon a stresszhelyzetekben milyen eszköztára van a problémák kezelésére, szüleivel milyen a kapcsolata, milyen szerepeket követeltek meg Öntől a szülők stb.. Az iskolában tudna az iskolapszichológussal konzultálni, vagy a területileg illetékes nevelési tanácsadóban tud még időpontot kérni pszichológushoz.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok nagyon internet függő vagyok alig brimn letenni telefonomat mit lehet ilyenkor csinálni? Nagyon magányos is vágyók
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a csoportterápiát kipróbálnia, több alapítvány vezet függőknek csoportokat (nagyon sok helyen ingyenes a részvétel, s esti időpontokban van a csoportfoglalkozás). A googlebe beírva hogy csoport alapítvány függőség szavakat, több találatot hoz elő. Az ottani önismereti csoportok segítik a jobb probléma s konfliktuskezelést, a stresszhelyzetekkel való könnyebb megbirkózást. Ezen felül javaslom, hogy kezdjen el valamit sportolni, ami szintén csoportos szinten szerveződik (pl. foci, küzdősport), így könnyebben találhat egy olyan társaságot, ahol akár barátságok is köttethetnek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Dr Nő/ Úr!
Nekem az vna a kerdesem,hogy mit tudna nekem ajanlani,hogy hova menyek:
Szeptemberbe kezdődőt olyan volt mindtha sok lenne a gyomorsavam vetem gyogyszerr de ideglenesen mult el.közben ejszaka mi dig felebredtem arra,hogy nagyon ver a szivem es ideges volt a gyomrom. El mult par hetre. Megint elöjöt,erzem,hogy savnyu izü amit nyelek,de ideges a hasam meg ver a szivem. 3 eve valtottam munkahelyet,vissza jot egy regi dolgozo gyesrol es felborult a vilag,mindig van vmi baja nem jon dolgozni es megis ő a jo a fönöknel. Nagyon idegesit , most is elert egy olyan beosztast ami miat masik 3 kolega megszija! Lehet ez a problememam okozoja?
Nyaron sokat es streszes a munkam,telen kevesbe/ lehet hogy az elmult 3 ev.most jon ki?
Elotte 12 evig dolgoztam egy gyarban 3 muszakba de nem volt ilyen stress,de itt tobb a penz!
Mar keresek uj munkahelyet!
Vetem citromfu teat, es repce mezet.
Koszonom valaszat
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Mivel ilyen erős tünetek testi gyötrik, érdemes lenne pszichológussal konzultálnia, hogy milyen szituációk hozhatnak elő Önben ilyen tüneteket, milyen típusú stressz/konfliktushelyzeteket nem tud kezelni. A részletes előzmények ismeretében lehetnek megmondani, hogy mi minden járulhatott ehhez az állapothoz. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudna tb alapon segítséget kérni, vagy magán úton kereshet szakembert. Igény esetén kollégáim is szívesen a rendelkezésére állnak! Róluk a honlapunkon olvashat a szakembereink menüpont alatt.
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/munkahelyunk-mint-legfobb-stresszforrasunk/
https://www.onlinepszichologus.net/blog/munka-es-eletkedv-vesztetten-avagy-a-burnout-szindromarol/
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Túri Márta Dóra! Feleségemmel már nagyon régóta együtt vagyunk, és 2 hónappal ezelőttig eléggé elhanyagoltuk egymást (érzelmileg és szexuális téren is). 2 hónapja viszont rájöttem, hogy továbbra is iszonyatosan szeretem és nem szeretném elvesziteni, így többet beszélgetünk, több időt töltünk együtt (amennyire a két gyerek engedi) és több alkalommal szeretkezünk! Eddig minden gond nélkül ment a hosszabb szexuális együttlét, most viszont már a szex elején, olyan szinten élvezem az együttlétet, hogy szinte azonnal elélvezek és kellemetlen, hogy alig tudom így Őt is az orgazmusig eljuttatni! Mi okozhatja a problémát, vagy akár hogyan lehettséges ismét a hosszabb együttlét elérése? Válaszát előre is köszönöm!
Kedves András!
Sajnos Túri Márta kolléganőm jelenleg családi okok miatt nem tud válaszolni a megkeresésekre, ezért én válaszolok Önnek.
Levelében írt róla, hogy az utóbbi időben eltávolodtak egymással a feleségével, melyen próbálnak változtatni. Ez azonban nem csak elhatározás kérdése, ennek során lehetnek olyan tudattalan akadályok, melyek megértéséhez és feloldásához szakszerű segítségre van szükség. Ezt párterápiás munkának hívják, melynek során át lehet gondolni, mi okoz nehézséget Önöknek a közeledésben (szexuálisan, vagy akár tágabb értelemben).
Üdvözlettel:
Habis Melinda