Tisztelt Pszichológus!

Nehezen vettem rá magam, hogy írjak, de már nem tudok kihez fordulni. 10 éve élek külföldön és megismerkedtem egy férfival aki nős volt. Nagyon boldogok voltunk de mikor rájöttem, hogy engem csak szeretőnek akar, rákérdeztem a jövővel kapcsolatban. A feleség rájött a sok hazugságra és 6 év után elhagyta. Boldogok voltunk de Ő mindig kibúvókat keresett az összeköltözésre. Rájöttem, hogy nagyon önző és az életét a hazugságok hálozzák be és csak a sex érdekli. Engem is megcsalt és folyamatosan hazudik. Állandóan pornót néz és csak a sex érdekli és azokra vágyik és azt várja tőlem, hogy azokat kipróbálja velem. Én ehhez nem vagyok partner mert én szeretetre normál sexre vágyom és ha nem vagyok partner hozzá akkor nem akar velem találkozni. Kérdésem, ez normális dolog egy férfi életében? Állandóan hazudgál de ha a fejében nem csak a sex van egy aranyos normális udvarias szeretetreméltó ember akit szeretek nagyon. Belefáradtam már ebben a kettős életbe. Egyszer én vagyok a legjobb partner az életébe, utána én nem teljesítem a ” vágyait”. Szerintem ez beteges! Vagy nem? Szüksége van segítségre, vagy én vagyok nem jó partner!
Köszönöm, hogy időt szán arra, hogy elolvassa a levelem és ha van ideje, válaszol nekem!

Tisztelettel: K

Kedves doktornő!
A problémám a következő nem tudom elengedni az exem pedig ő már lezárta velem ezt a kapcsolatot. Lassan 2 éve tart már ez a se veled se nélküled kapcsolat. Már vagy hétszer szakítottunk de utána mindig kibékültünk de most valahogy más lett minden úgy érzem,hogy a barátom már nem akar velem lenni! Pontosan október 31-én hagyott itt engem akkor költözött el albérletbe és ráadásul a tudtom nélkül szervezkedett . Azért ment el tőlem mert már elege lett neki a sok veszekedésből abból,hogy én nem hagyom őt élni mindenért szólok neki hisztizek és hasonló dolgok. Amióta elköltözött tőlem nagyon megváltozott velem szembe azt mondta neki most jó így nyugodt élete van nem cseszteti senki elvan. De nekem viszont ez meg így nagyon rossz mivel én mindig szeretem őt és nem tudom elfelejteni nem megy. Fáj nekem látni hogy ő elvan nélkülem és biztos vagyok benne,hogy már nem szeret engem. Amikor írok neki akkor hamar leráz meg felkapja vizet bármit is mondok. Un már engem ez nyilvánvaló és nem tudom,hogy mi ennek az oka. Szerintem nem meri megmondani hogy már nem szeret. Nem tudom mit tegyek hogy újra szeressen és hiányoljon. Ez a bajom,hogy futok egy olyan pasi után aki már nagyon sok szenvedést okozott nekem az életben és mégsem tudom elengedni. Belebetegedtem a hiányába . Mostanában már csak én vagyok az aki keresi őt mert vele akarok lenni de ő már nem nagyon akarja. Nagyon nehéz ez nekem és nem tudom mit tegyek. Neki így most jó ezt ma is mondta mert nyugodt élete van! Nekem viszont rossz én csak szenvedek. Kérem adjon tanácsot mit tegyek???????

A páromról lenne szó aki 45 éves sokat iszik és olyankor agresszív legtöbbször kötözködéssel kezdi a veszekedést ami sajnos tettlegességig fajul a részéréről, amit másnapra el felejt mintha mi sem történt volna bocsánat kérés nélkül fojtatja tovább a mindennapját. ami józan állapotában tökéletes dolgozik el látja a feladatait, velem is olyan mint a vaj. kérdezni szeretném mit tudok tenni vele kapcsolatban.

Mi lehet a bajom, bántalmazó lettem?
Ha egy nővel bármilyen kapcsolatba kerülök, legyen az egy éjszakás kaland, vagy több, akkor az elején nagyon, kedves udvarias “igazi úriember” vagyok. Valamiért ,talán pont ezért könnyen találok partnert. De mintha ez csak egy álarc lenne nálam. Egy idő után nagyon számonkérőssé válok, nem bírom ha nem ír vissza rögtön facebookon. Kérdezősködök, hogy biztos komolyan gondolja velem, gyakran vádló vagyok és agresszív stílus lesz úrrá rajtam. Az egy éjszakás kalandból nem lesz több éjszakás kaland. Félek attól, hogy el fog hagyni és ez be is következik, megérzem, talán a viselkedésem miatt, megvádolom hogy ő biztos csak ki akar használni engem, csak hülyít, közben ez nem biztos mert szimpatikus vagyok neki, jó pasinak tart, jó beszélgetőpartnernek, de én ezt nem hiszem el.. Most is tiltólistára kerültem valakinél. gyakran előfordult már hogy zaklattam valakit.
Régebben is, rám tört az őrület és majdnem feljelentés lett belőle.
Olyan mintha folyamatosan igényelném a partner törődését, figyelmét, érzelmeit és ha nem kapom meg akkor kierőszakolom.
Állítólag ez önértékelési problémára vall. Olyan érzés mintha veszélyben lennék ha nem reagál.
Egyébként az idősebb nőket kedvelem, 23 vagyok és voltam már 40-es nővel.
Nem volt még rendes párkapcsolatom. gyakran nem is nagyon vágyok rá, nekem csak az kell hogy valaki legyen és szeressen. Mintha üres lennék és ez feltölt.
Ha megtörtént az elhagyás, és ignorál vagy mondja hogy ennyi, akkor leszek igazán ilyen zaklató.
Az is kiváltja a rosszat belőle, ha megkapom “legyünk csak barátok egy ideig utána kiderül hogyan alakulunk”. Én nem bírok várni…. rögtön kell minden.
De értelmes embernek tartanak, nyíltan szoktam beszélni az érzéseimről nőknek. nem okoz nehézséget már az első találkozókor se, spiritualitásról és kedvesen meghallgatom a partner minden gondját, baját. Bár gyakran hazudok, elég gyakran, de nagyon meggyőző vagyok..Ezek imponálnak a nőknek. Csak egy idő után átváltok, csak úgy jön. és miután vége a kapcsolatnak, ha lehet annak nevezni, inkább kezdetleges kapcsolat, utána realizálom, hogy mi is történt valójában, milyen bántóan viselkedtem. És utána rögtön keresnem kell valakit, akivel kezdődik előről… és persze idősebb 30-as 40-es nőt. Az előző nő nagyon jó partner volt, mélyen elbeszélgettünk a lelkünkről amikor nála voltam egyszer, jól esett össze bújni vele.
Ez így konkrétan milyen problémára vall, esetleg személyiségzavar?
Vonzom a partnert, majd eltaszítom…

Kedves Pergel-Száraz Cintia!

Olyan ügyben keresem, a barátnőmmel közel 1 éve ismerkedünk. De nem tudunk egy bizonyos szinten átesni. Szeretjük egymást jól el vagyunk de amikor az utolsó lépés jönne tehát egy csók vagy sex. Akkor állítása szerint általa úgynevezett vész fék jön…,hogy ne!
Valamilyen lelki eredetű dologra hivatkozik…
Kapcsolatai is kudarcok voltak, anyukája kis korában elhagyta… Tartják levelezésben a kapcsolatot.

Ezt az üzenetet kaptam tőle:

Lackó szeretlek, most is olyan szerelmesen néztem rád oda felé, és valami mindig fejbe vág hogy nem nem, nem szabad
De közbe a szívem szakad meg h TE vagy az a srác TE vagy, és nem tudok.. Nem tudok ki teljesedni, nem tudok többet adni
Mindenem oda adnám az utolsót is de nem megy
Nagyon fáj ez… Próbálom meg erőszakolni magam de nem megy
Nem akarom h várj, és remélj 🙁
Nem vagyok tiszta.. Nem vagyok normális lány.. :/ 🙁 sajnálom ❤️

Ezek után sem tudtuk elengedni egymást.

Talán ennyit tudok elmondani hogy jobb véleményt kapjak vagy tanácsot, vagy egyáltalán mit tudok tenni ez ügyben ha én magam és hozzáállásommal lehet-e egyáltalán?!

Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Schiszler László

Jó. Napot!
A betegségem Két évvel ezelőtt kezdődött amikor félrenyeltem a spagettit azt hittem hogy megfulladok. Ezután szép lassan nagyon kevés ételt tudtam csak megenni. Spagetti nem a sajtot amikor nyomulós gyümölcsöket sem tudta enni. Először azt hittem ez valami fizikai probléma valami van a nyelőcsövemben. Voltam orvosnál de mindent rendben találtak mindig.Most két hete félrenyeltem egy kenyérdarabot és azóta egyre rosszabbodott ez az állapot. Mindent nagyon lassan ettem mindent nagyon megrágtam. Ezután félrenyeltem egy borsót ami már a saját pánikom ból adódóan történt. Azóta nem eszem. Már eltelt egy hét a víz is nagyon nehezen megy már le. Én vagyok az egyetlen ezzel a betegséggel? Vagy mások is vannak? Hogyan lehetne ezt megszüntetni, ezt kikapcsolni az agyam ban?Kérem segítsenek. Nagyon várom a válaszokat. Köszönöm szépen

Üdvözlöm! Azért fordulok segítségért, mert két gyermekem van (és neveltem egy állami gondozásból kihozott értelmi sérült leányt is). A lányom 32 éves. Egyedülálló, egyedül élő. Nem jó a kapcsolatunk. Az életéről szinte semmit nem oszt meg velem. Nagyon szeretném, ha nem így lenne, mit tehetnék? A másik problémám a most 10 éves fiam. Szerintem már rámondható, hogy “játék függősége” van. Hogyan tudnék változtatni ezen. Ha megvonom, elveszem tőle, kőkemény “elvonási” tünetei vannak. Már ezen kívül szinte semmi nem érdekli. Tudom, hogy ez nagyon kevés infó.. de legalább valami iránymutatást kaphatnék… Köszönettel: Anikó

Nagy gondban vagyok

Üdvözlöm! Az idős nagyimmal lakom együtt. 91 éves. Nem értem mi van velem, de pár napja/hete nagyon feszült vagyok vele. Felcsattanok, kiabálok, türelmetlen vagyok. Nem tudom eddig is ilyen voltam-e, de ezen a héten minden nap megbántottam. Amit aztán megbánok, mert olyan kis elesett néha, de egy idő után kitör belőlem, mert úgy kezel mintha 8 éves lennék. Utasítgat, megmondja mit tegyek, amit ha nem teszek felhántorgatja. Van erre valami módszer, hogy ne kapjam fel a vizet?

Udvozletem en aban szeretnem kerni a segitségét hogy gyakran ugy érzem hogy nincsen értelme az életem nek és mindenap ideges vagyok

diagnosztizálásra lenne szükségem

Üdv! Kb 1 évvel ezelőtt kezdődött a mellkasi fájdalmam, rosszulleteim. Szúr a mellkasom néha, minden egyéb ok nélkül, többször megszedulok és halálfelelmem van. Főleg este lefekvés után jönnek ezek elő. Voltam több kivizsgáláson(teljes labor, kardiológia, magán klinika) de semmi fizikális, testi problémát nem találtak. Segítséget szeretnék kérni hogy mégis mitől lehez ez? Milyen probléma? Hogyan tudnám megszüntetni? Elég zavaró már és mindennapossa vált. Köszönöm a választ előre is!

Tisztelt Cím!

A barátom arra kért, hogy hagyjam egy kicsit nyugodtan, maguk szerint ez mit jelent. Azóta nem beszél velem, nem üzen. Ha írok nem válaszol.
Ezt most azt jelenti, hogy vége!? Vagy időt kér, de mennyit?
Eddig mindig mindent megbeszéltünk,soha nem viselkedett így.
Most nem tudom mit gondoljak róla.
Ezek után, hogy hogy tudjak meg bízni egy férfiban.
Még reménykedhettek, hogy keresni fog vagy elfelejt csak ennyit értem neki.
Mindig azt mondja, hogy ez a bizalom kérdése, de az maguk szerint nem az, hogy válaszolok a barátnőm neki.
Mit tegyek adjanak tanácsot, kérem!

2017 – Ben volt egy sima szülésem azóta nem kívánom a szexet a párommal és ez sok veszekedést eredményez!!!!! Nem értem és nem tudom hogy mitől lehet ez?

A férjemmel 17 éve házasok vagyunk, van egy 12 és egy 14 éves gyerekünk. A problémám, hogy a férjem a harmadik gyerekem. Ennek van előnye is, például hogy viccelődésével elmúlik a szomorúsága mindenkinek a családban, nagyon szeretjük, de a nehézsége, hogy minden döntésemben magamra hagy és az intézkedéseket is rám bízza. Tudunk beszélni pl a gyerekek továbbtanulásáról, de ezzel részéről le van tudva a téma, minden utána következő az én gondom. Ha felhívom a figyelmét a ház körüli férfi teendőkre, azokat megcsinálja, a nagyobbaknál inkább sopánkodik, hogy nincs rá pénz. Mintha azt várná, hogy minden megoldódjon magától, például hogyan kereshetne a minimálbérnél többet, nem mer vagy nem tud munkahelyet sem váltani. Már beszélgettem vele ezekről, hogy hiányoznak nekem a közös célok, amik mindkettőnket aktívan foglalkoztatnak, és hogy ez igenis probléma kettőnk között, és őneki sem tesz jót, de nem vesz róla tudomást, nem érti, hogy most már neki van szüksége segítségre. Így pl párterápia esélytelen – próbáltam, de akkora nyűg volt odáig eljönnie, látványosan szenvedett, bár nem vallotta be. Az a kérdésem, hogy ilyenkor milyen lehetőségeim vannak? Segít-e, ha én járok szakemberhez egyedül (jártam egyébként, a gyerekek autizmussal érintettek és nem volt könnyű feldolgozni dolgokat)? Úgy érzem, hogy ezzel megint csak én tennék a kapcsolatunkért. Köszönöm megtisztelő válaszát.