Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Tisztelt Pszichológus!
Kettő gyerekem van. A kisebbik 2 éves a nagyobbik 4.a nagyobbikkal van probléma. Azt sajnos le kell írnom hogy néha elég sűrűn van veszekedés a férjemmel. Sajnos olyankor hangos a ház. Csúnya szavak, mondatok hagyják el a szánkat. Ezt sajnos a gyerekek is hallják. A nagyobbikat úgy veszem észre ezek nagyon megviselik, szorong, lelkileg nem stabil. Itthon egyre többször vissza kiabál, rúg, csapkod.az öccsével is undok. Ha valamire nemet mondok, akkor hisztizik, ordít. Nem lehet ki zokkenteni az orditasbol. Olyankor a tekintete üres. Már az oviban is észre vették, hogy lelkileg valami nem oké vele. Hogyan tudnám higgadtan kezelni a helyzetet? Hogyan tudnám helyre hozni a hibáim? Rendbe fog jönni a kis lelke?
Kedves Nikolett!
A gyerekek hamar megérzik az otthoni feszültségeket. Ez feszültté, szorongóvá teszi őket. Ilyen helyzetben meginog a gyermek biztonságérzete. Természetesen jó lenne, ha a feszültség forrása rendeződne a párja és Ön közt.
A gyermek biztonságérzetét nagyban segíti, ha érti, hogy mi történik körülötte. Ezért az életkorának megfelelő szinten beszéljen neki az otthoni nehézségekről. Mondja el, hogy anya és apa nem mindenben ért egyet, ezért veszekszenek, ami nem jó, de vannak helyzetek, amiket nem tudnak másképp kezelni. A kisgyerekek sokszor magukat okolják az otthoni veszekedések, a szülők konfliktusa miatt, ezért fontos. hogy kifejezze felé, hogy ez nem az ő hibája, ő nem tett rosszat. Azzal kapcsolatban is érdemes megnyugtatni, hogy a veszekedésektől függetlenül anya és apa szeretik őt.
Emellett fontos, hogy töltsenek együtt minőségi időt játékkal, olyan tevékenységekkel, amiket szívesen csinálnak együtt, és amiben tudnak kapcsolódni egymáshoz. A fizikai közelség, az ölelés, a simogatás szintén segíthet a gyermek biztonságérzetének helyreállításában.
Üdvözlettel;
Györe Rita
Tisztelt Pszichológus!
55 éves elvált 23 éve párkapcsolatban élő, 2 gyermeket felnevelő /akik már külön élnek/ nő vagyok.Jelenleg vezető pozícióban a közigazgatásban dolgozom
Parommal olyannyira megromlott a kapcsolatom, hogy 5 éve nincs közöttünk semmilyen testi kontaktus, azt gondolom csak a közösen felépített vállalkozásunk miatt élünk még mindig a lakásomban.
A parom családja soha nem fogadott el engem és a gyerekeimet. Állandó konfliktus volt emiatt, ami most már odáig fajult, hogy a gyerekeim nem jönnek hozzám, szüleim, testvérem, barátaim sem. Ha az unokám nálam van nem szól hozzá a párom.
Ugy érzem teljesen depresdziós vagyok, egyedúl, sötétsegben kell töltenem estéimet, azt várja el, hogy meleg étel, tisztaság vegye körül és egy szót sem szól.
Életében édesanyja az egyedüli meghatározó személy, aki 79 éves skizofrén.
Tudom, hogy ki kell lépnem ebből a mérgező kapcsolatból, kérem írja meg véleményét!
Kedves Anikó!
Köszönjük a bizalmát! Nagyon nehéz lehet az a helyzet, amiben most van, és az abból való kilépés is. 23 év hosszú idő, a közösen felépített élet biztonságát is nehéz elengedni. Egy korábbi válás/csalódás után ez még nehezebb folyamat.
A kialakult családi helyzet miatt megjelenhet a különválás kapcsán a magánytól való erősebb félelem is, hiszen a gyerekek külföldön vannak, fizikailag nagyobb a távolság.
Én javasolnám, hogy saját magában próbálja helyre tenni a kialakult helyzetet, és kérjen tanácsot pszichológus szakembertől ebben.
Üdvözlettel,
Bánfalvi-Micskei OrsolyaSzép estét kívánok kedves Pszichológus.Debreceni Csaba vagyok.20 éves fiatalember vagyok,aki önálló életet szeretne élni,de a szüleim nem hagyják, leginkább édesapám nem hagyja.Ebben szeretnék segítséget kérni.Szóval..19 évesen ajándékba kaptam egy fél házat,így lenne hova költöznöm.20 évesen befejeztem a tanulmányaimat, idén nyáron el is kezdtem dolgozni.Úgy gondolom hogy a félretett jövedeleimből eltudnék költözni.Otthon családi mikrovállalkozás működik,viszont én mást tanultam,mást dolgozom,más érdekel.Hónapokon keresztül ledolgoztam a műszakot a munkahelyen, utána otthon várt még munka, így ezt nem szeretném már tovább csinálni,nem akarok kizsigerelve lenni,azt sem hogy mindenki beleszokjon ebbe a helyzetbe.Alig járok szórakozni valamerre is.Apukám az elmúlt években hozzászokott ahhoz hogy mindenkit a családban irányít,és úgy érzem ki is használ minket.
Kérem a kedves segítségét, tanácstalan vagyok.Maradjak a szüleimnél,vagy készen állok önálló életet élni?
Kedves Csaba!
Köszönjük a levelét!
Azt, hogy készen áll-e önálló életet élni, azt Ön érzi, Önnek kell meghatároznia. Érdemes megvizsgálnia azt, hogy mi az, amivel a szülei otthon tudják tartani Önt, vagy mi történik akkor, ha nemet mond nekik, vagy elköltözik. A saját határai fontosak, akár a magánéletben, akár a munkában, tehát Ön határozhatja meg, hogy mit oszt meg velük, hol és kivel él, hol dolgozik, miben segít, s nekik ezt el kell fogadniuk.
Ha úgy érzi, hogy a leválásban segítségre van szüksége, akkor pedig ajánlom pszichológus felkeresését.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Nem tudom magam kifejezni komunikációban. Sokkal jobban tudom úgy elmondani a páromnak a problémámat hogyha leírhatom neki és nem a
számból kell hallania azt amit akarok mondani.
De változtatni akarok ezen mert számomra is konfortosabb lenne hogyha kitudnám fejezni önmagam neki.
Jelen esetben az a problémám hogy magamhoz nyúltam addig ameddig ő dolgozott és el akarom mondani neki de nem tudom hogy hogyan.
Vettünk egy farok gyűrűt és azzal gondoltam hogy megbarátkozom. És el szeretném mondani neki, csak nem merem kifejezni magam.
Kedves Veronika!
Köszönjük a bizalmát, hogy megkeresett minket!
Nagyon pozitív Öntől, hogy nyíltan, őszintén szeretne mindent elmondani a párjának! A kommunikációs készség egy tanult képesség. Gyermekkorban, ha a családban nyílt, jó kommunikáció folyt, az mindenképp segíti a gyermeket abban, hogy ő is el tudja ezt sajátítani. Ha ez valami miatt gyermekkorban nem volt olyan jó, hatékony, őszinte, akkor felnőttként utólag is megtanulható terápia során.
Buzdítanám, hogy az onlinepszichologus.net honlapon keressen fel az egyik pszichológust, foglaljon időpontot, és együtt tudnak majd dolgozni a kommunikációs készségének a fejlesztésén! Ha csak ezt az egy problémát, helyzetet szeretné átbeszélni, arra is van mód.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaSzép napot kívánok!
Az lenne a problémám hogy a három éves gyerekem üti veri magát ököllel vagy marja az arcát, ezt nagyon ritkán csinálja de előfordul van amikor nagyon fáradt és hiába mondom hogy aludjon pl. ma azon történt meg ez a dolog hogy egy tetoválást akartunk felrakni a tesójának és nem ő csinálhatta és hiába mondtam hogy jöjjön csinálhatja csak nem tudtam hogy ő szeretné előszőr mivel engem kértek meg hogy csináljak nekik, aztán vége volt mindennek és elkezte ezt a hisztit. Aztán verte magát mig el nem aludt. Nagyon fáj ezt látnom. Félek hogy ez komolyabb probléma. Mitévő legyek ? Egyébként meg nagyon jó és kiegyensúlyozott gyerek ezen kívül.
Kedves Viktória!
Szülőként nagyon rossz lehet látni, hogy gyermeke fájdalmat okoz magának, és Ön nem érti, hogy mi történik benne.
Amikor ezt tapasztalja, állítsa meg ezt a viselkedést. Fogja meg a kezét nem erőszakosan, de határozottan és kezdjen el vele arról beszélgetni, hogy amikor az ember valami miatt ideges, akkor előfordulhat, hogy bántani akarja magát, de ez nem jó. Próbáljon más lehetőséget mutatni neki a feszültsége levezetésére; beleboxolhat egy kispárnába, vagy kattogtathat tollat, vagy dobálhat szivacslabdát, ugrálhat a földön stb.. Fontos, hogy átmenjen neki az az üzenet, hogy szabad dühösnek, feszültnek lennie, de nem jó, ha magát vagy másokat bánt. Vannak más utak és eszközök a feszültsége levezetésére. Az életkorának megfelelő szinten érdemes vele beszélgetni arról, hogy valamikor az emberben – pl. anyában és apában is – vannak olyan érzések, amiket rossz, nehéz átélni, de ezekkel lehet mit kezdeni.
Ennyi információból nem lehet tudni, hogy mi áll a gyermek feszültségének hátterében. Nem is biztos, hogy konkrét oka van. A gyermeke abban az életkorban van, amikor fontos számára, hogy ő csinálhasson dolgokat, ugyanakkor nem tudja ezt a vágyát feltétlenül sem megfogalmazni, sem olyan jól végrehajtani, ahogyan ő szeretné. Ez okozhat benn frusztrációt, feszültséget. Adjon időt annak, hogy ez a viselkedés elmúljon, de ha a fent leírtak sem tudnak változtatni a gyermek viselkedésén, és hónapok múlva is fennáll változatlan formában ez a viselkedés, akkor érdemes szakembertől segítséget kérni.
Üdvözlettel;
Györe RitaTisztelt Szakember!
Az utóbbi hónapokban úgy érzem egyáltalán nem vagyok önmagam. Semmi nem tesz boldoggá, nem tudok nyitni az emberek felé, úgy érzem teljesen kilátástalan a jövőm. Nem tudom mit csinálok az életben, merre tovább. Lehangolt vagyok és magányos. Minden nap úgy kelek fel, hogy csak várom, hogy elteljen ez a nap is, de semmi érdemlegeset nem tudok csinálni. Szeretnék kijönni ebből a szituációból, de nem tudom hogyan.
Kedves Petra!
Köszönjük a levelét!
Írja, hogy pajzsmirigy problémákkal is küzd, emiatt első körben mindenképp javasolnám Önnek a kezelőorvosának felkeresését, mert az eltolódott pajzsmirigy értékek okozhatnak olyan tüneteket, melyeket felsorolt. Ha az értékek rendben vannak, akkor pedig mindenképp érdemes lenne pszichológushoz fordulnia, hiszen az állapota okának megtalálása elengedhetetlen a gyógyulásban, másrészt kezelés nélkül állapota folyamatosan romolhat, mely egyre kellemetlenebb és rosszabb tüneteket okozhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!
Egy szerettemmel kapcsolatban írok ugyanis láthatóan segítségre van szüksége viszont nem hajlandó tenni az ügy érdekében.
Összefoglalva: önutálat.
Szerinte értelmetlen a létezése és hagyjam inkább egyedül, ne pazaroljam rá az időmet. Néha üti a fejét és azt mondja jobb lenne a világ nélküle. 2 helyen dolgozik, pszichológus-hoz nem akar menni mert “Drága”, önmagára időt nem szeretne szánni mert “Nem érdemli meg”. Undorítónak tartja a testét és habár több szakmája is van semmirekellőnek tartja magát, a jövőjét sikertelennek, nyomorúságosnak látja.
Hangulatembernek tartom, vannak jó pillanatai de könnyen összeomlik. Az állapota évek óta fennáll és minél többet tudok meg róla annál jobban látom az okát.
Kérem véleményét, tanácsát!
Tudna esetleg ajánlani további segítséget, nonprofit szervezetet, segélyvonalat?
Leírni is rossz volt, minden tiszteletem a munkájáért, válaszát előre is köszönöm!
Köszönettel,
Princzes Barnabás
Kedves Barnabás!
Megértem az aggodalmát az ismerőse állapota, helyzete miatt. A szuicid (öngyilkossági)gondolatok, önsértő manőverek, pszichés dezorganizáció (szétesettség)- instablitásra utaló jelek , valamint azaz a belső önváddal összefüggő szeretethiány, valóban önismereti munka keretében “orvosolható”. Amennyiben demotivált az ismerőse a szakemberhez fordulással kapcsolatosan, illetve ön úgy tapasztalja hogy súlyosbodnak a tünetei- érdemes (állami, ingyenesen igénybe vehető) kórházi kereteken belül, pszichiáter, klinikai szakpszichológus, esetleg pszichoterápiás kollega mielőbbi felkeresése. Ugyanakkor- véleményem szerint -a lelkisegély szolgálat (116-123 szám)pillanatnyi segítséget ugyan szolgáltathatna, de mindenképpen szorgalmazza a személyes jelenlétet igénylő, pszichoterápiás munkát, illetve szakember mielőbbi felkeresését.
Üdvözlettel,
Lengyel KatalinEvek ota egy olyan emberrel elek egyutt,akivel nem vagyok boldog.Nem erzem,hogy ember lennek mellette.Elveszettem a munkam,barataimat es onmagam is.Bezarkoztam a sajat vilagomba.Nem beszelgetek honapok ota emberekkel csak a kutyusommal.Nem erdekel mar semmi.Nem vagyok kepes uj munkat talalni,mert felek a visszautasitastol.Segitseget szeretnek kerni.
Kedves Melinda!
Sajnálom, hogy ennyi nehézséget él meg. Úgy tűnik, a nehézségeinek egy része régebbre nyúlik vissza. A bezárkózása, elzárkózása tartós hangulatzavarra utalhat.
Nagy lépés, és jól tette, hogy írt a nehézségeiről és segítséget kért. Úgy gondolom, Önnek rendszeres, személyes pszichológiai megsegítésre lenne szüksége. Javaslom, hogy a területileg illetékes ellátóhelyen kérjen segítséget.
Továbbá próbáljon kialakítani egy napirendet, amit fenn tud tartani. Hasznos, ha a napirendjébe beépít mozgást (pl. séta a kutyájával). A napirend része lehet az is, hogy az álláskereséssel rendszeresen foglalkozzon. Illetve ha nehezére esik is, próbáljon olyan emberekkel kapcsolatot tartani, akiknek a társasága jó érzéssel tölti, töltötte el.
Üdvözlettel;
Györe RitaKedves Pszichológus Nő!
Átvertem a szüleim és elhagytam a szülői házat, a párom miatt.Azóta hullámzik a kapcsolatunk a szüleimmel.Többször megbeszéltük próbálkoztunk, de mindig visszatér a fájdalom amit ezzel okoztam. Sokat veszekszünk és csak ez miatt. Nem tudjuk megbocsátani egymásnak és tovább lépni. Igyekszem mindent megtenni, de ő csak egyet akar, hogy hagyjam el őt, és minden a régi lesz. Amit nem teszek. Van megoldás javítani a kapcsolatot? Ha igen, hogy? Szeretném, ha résztvennének az életemben. Jelenleg nem is akarja látni a páromat. A párom szüleivel sosem találkoztak, mert senkit nem akar látni és hallani erről a kapcsolatról, ami 4 éve tart. Két probléma van, az egyik a párom származása a másik, amit megtettem velük érte, hogy elhagytam őket. Igyekszem egy boldog szülői kapcsolatot létrehozni, de egyedül nem megy. Ő nem fog elfogadni minket együtt soha. Vagyis ezt mondja. Mindig kimondja amit gondol.
Köszönöm szépen válaszát
Kedves Kérdező!
Ha jól értem a leveléből, akkor Ön 20 évesen elköltözött a szüleitől és összeköltözött a választottjával, akivel 4 éve alkotnak egy párt.
Fiatal felnőttként ez a leválási folyamat a párválasztástól függetlenül is elindult volna, hiszen ez az időszak erről szól. Attól függetlenül, hogy az önállósodás egy elkerülhetetlen és teljesen egészséges lépés, a legtöbb szülő nehezen éli meg. A szülő feladata ilyenkor az, hogy bizalmat és szabadságot adjon a felnőtt gyermekének, ehhez azonban le kell küzdenie azon igyekezetét, hogy a gyermekét mindentől megóvja. Nem egyszerű feladat ez, hiszen közel két évtizedig ez volt a legfontosabb célkitűzése.
Az Önök helyzete a leírása alapján nehezített. Próbáljanak meg őszintén beszélgetni az eseményekkel kapcsolatos érzelmeikről. Biztosítsa a szüleit arról, megérti az érzéseiket azzal kapcsolatban hogy Ön átverte őket. Emellett nagyon fontos, hogy beszéljen nekik arról is mennyire bántja Önt, hogy ilyen választás elé állítják. Kérje meg őket, hogy mondják el miért féltik Önt, mi az ami miatt aggódnak.
Levelében kijelenti, hogy ragaszkodik a párjához, tehát biztos a felnőttként meghozott döntésében. Ha ezt hosszú távon határozottan képviseli és a szülei azt tapasztalják, hogy Ön boldog, könnyebben lépnek majd az elfogadás útjára.
Amennyiben úgy érzi támogatásra van szüksége, keresse fel valamelyik kollégámat!
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel,
Tán-Cseh VivienKedves Móra Katalin!
Kislányom 3 éves volt szeptemberben szeptembertől óvodás lett. Ezelső pár nap nagyon jól ment majd kezdte nem jól érezni magát volt egy betegség nagyon nehéz volt utána. Most pedig őszi szünet van ha szóba hozom hogy mennyi idő múlva kell mennie sír nem akar menni. Mai napon kérdeztem kislányom miért nem akarsz menni és azt mondta… óvónéni miatt mert kiabál mindig mondja ne sírjak. És ebből kifolyólag éjszaka is nagyon nyugtalanul alszik el kezdett velem aludni pedig születése óta külön ágyban alszik. Látszik rajta szorong fél hogy itthon is itthon hagyom. Még van egy észrevételem amit mindig csak lefekvéskor csinál viszket neki itt ott vakargatni kell fájtatja a hasát. Mi tévő legyek vigyem el pszichológushoz. Vagy adjak még neki időt?
Köszönöm szépen a választ előre is.
Kedves Kérdező!
Móra Katalin távolléte miatt én válaszolom meg a kérdését.
Jelenleg a beszoktatási időszak kezdetén vannak, amely több hétig is tarthat. A folyamat hullámzó, előfordulhatnak benne visszaesések és felmerülhetnek nehézségek. A betegség miatti hiányzás éppen egy ilyen hátráltató tényező, ami azonban sajnos kikerülhetetlen.
Szülőként nehezen viseljük, ha a gyermekeinket szomorúnak látjuk, de fontos tudatosítani magunkban, hogy az óvodába lépés egy normatív krízis számukra. Egy-egy normatív krízis a fejlődés természetes velejárója, az intézménybe kerülés mint ilyen, pedig az első fontos lépés az önállósodás útján.
Ha ezeket a kríziseket a támogatásunk segítségével sikerül megfelelően megoldaniuk, az hosszú távon jó hatással lesz az életükre. Ehhez fontos, hogy természetesen kezeljük a változásokat, és megvizsgáljuk a saját érzéseinket is ezekkel kapcsolatban.
Milyen érzéseket kelt Önben, hogy gyermeke óvodás lett? Jó szívvel és bizalommal engedi el őt az intézménybe? Ha bizonytalan, akkor törekedjen arra, hogy megismerje a nevelőket. Kezdeményezzen őszinte beszélgetést velük a kislányával kapcsolatban, kérdezze meg, hogy látják ők napközben a helyzetet.
Próbáljon meg tehát a nehézségek ellenére türelmesen és higgadtan ott lenni a gyermeke mellett és támogatni őt. Erősíteni benne a pozitív dolgokat az óvodával kapcsolatban, hangsúlyozni ennek természetességét és amikor lehetőség van rá minőségi időt tölteni vele, erősítve ezzel a kapcsolatukat.
Adjon a gyermekének még időt, de ha úgy érzi segítségre van szüksége a nehézségek kezelésében, vagy a szorongásos tünetek hosszú távon nem oldódnak, keressen fel bátran egy pszichológust. Sok esetben egy-egy szülőkonzultáció is sokat segít a helyzeten.
Üdvözlettel,
Tán-Cseh VivienKedves Pszichológus!Most 19 éves vagyok és már régebb óta azt érzem,hogy ha szóba jön a továbbtanulás én biztosra érzem és mondom,hogy x szakma a nekem való és én csak ezt tudom elképzelni magamnak,majd eltelnek hetek,vagy napok és én már nem akarok abban a szakmában dolgozni a jövőben és nem tudom miért akartam azt a szakmát tanulni,kitalálok mást,majd újra eltelik pár hét és megint ugyanazt érzem.És ez egy körforgás.Nagyon rosszul érzem már magam mert akar órákon belül változik ez.És próbálom gyorsítani a folyamatokat mert felek hogy megváltozik megint a gondolatom.Már szegyenkezem annyi mindent akartam már.Nem bírok neki kezdeni a tanulásnak se,olyan mintha ki lennék kötve egy fához és már csak pár centi kellene,hogy elérjek vmit.Reggelente meg utalok felkelni mindez miatt,inkább aludnék még mert akkor képzeletben bárhol lehetek és sokkal jobb mint felkelni.Nincs semmi motivációk felkelni.Azt mondják,normális ha változik a jövőbeli tervem, de nem hiszem,hogy így.Ön szerint?Köszönöm
Kedves Blanka!
A kérdésére, hogy normális vagy sem ezek a gyors változások a céljait illetően, nincs igen vagy nem válasz. Ami Önnek problémát, nehézséget okoz, ami az életének az előremenetelét nehezíti azzal jó foglalkozni, változtatni rajta.
Mai világban a rengeteg lehetőség van, hogy nem pozitívan hat a fiatalokra, hanem inkább szorongást, választási nehézséget, döntésképtelenséget eredményezhet. Ezért is foglalkoznak és kutatják a “kapunyitási pánik” jelenségét.
Pszichoterápia során önmaga jobb és differenciáltabb megismerése segít olyan életút felé mennie, amely hosszútávon is kielégíti a nyitott érdeklődését. Emellett a döntéseink, választásaink mind magukban hordoznak egyfajta veszteséget, elengedést is – ennek elfogadása is fontos tényező az elköteleződésben.
Amennyiben nyitott önmaga megismerésében, személyisége fejlesztésében, úgy buzdítanám, hogy valamelyik pszichológusnál foglaljon időpontot az onlinepszichologus.net honlapon!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa3 éves kapcsolatban vagyok.
A kérdésem az lenne, hogy mérgesnek kéne lennem ha a barátom szexuális jellegű videókat kap a haverjaitol?
Valamint hogy van ez a konkrét haverja akinek semmi tisztele nincs a nők felé, állandóan csak szexualizál mindent és mindenkit, a barátnőjét is megcsalta stb . Tehát hogy ha az én partnerem a haverja tud lenni egy ilyen embernek az nem egy rossz jel? Az nem őt írja le? Mert én úgy gondolom hogy ha valaki a barátja tud lenni egy ilyen embernek, akkor az a személy se lehet sokkal különbebb.
Kedves Krisztina!
Köszönjük a levelét!
A párja haverjával és a videókkal kapcsolatos érzéseit érdemes lenne kifejeznie a párja irányába is, ahogy most is össze tudta ügyese szedni. Ezzel a helyzettel kapcsolatban semmilyen érzelem nem “kell” megjelennie, de azt gondolom, hogy bármilyen megjelenhet. Harag, méreg, düh, undor, szomorúság, bármi, melyeknek érdemes teret adni egy beszélgetésben a párjával, hogy ő os tudja, hogy Önt mivel bánthatja meg, mi az, ami már határsértő az Ön számára. Ha ő ezek után sem reagál másképp erre a helyzetre, az felvet kérdést a kapcsolatukkal kapcsolatban, ami azt gondolom, hogy már egy következő téma lenne.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot,14 evvel fiatalabb novel ismerkedtem meg 21-35 en elvaltam gyerekkel ,olyanokat mond,hogy külföldön simán velem lenne mondta is,mar érzett tobbet mint barátság de itthol nem tud ( nnem akar) tonbet mert az anyja nem engedi.volt köztünk már minden hagyjuk egymást de mindig kibékulunk,két napja setalunk kezenfogva persze csak este,csok simi ma meg hirtelen mar nem akarja a testoseget legyünk csak baratok,allitása szerint nincs más neki ne közoltem vele,hogy a baratsag keves es hogy akkor inkabb ne is beszeljunk de folyamatosan keres csak h joba legyunk belefaradtam …ugy erzem tartalek vagy vigasz lezsek ha atverik ezt meg is mondtam neki de o mondja h nem szosincs errol.mar megtette ezt h nem kellek testileg aztan kis ido mulva megint kellek,most azt mondta azert mert tudja h maskepp vege..de mar nekem nem megy a sima baratság en tobbet akarok
Kedves Kérdező!
Hosszú távon nagyon nehéz az Ön által leírt bizonytalan kapcsolati helyzetben lenni. Leveléből úgy tűnik, hogy Ön már több tisztázó beszélgetést is kezdeményezett, amelyek során egyértelműen kifejezte érzéseit és a kapcsolati céljait – miszerint komoly párkapcsolatot szeretne. Bár választottja valóban jóval fiatalabb Önnél, 21 évesen már felnőtt nőnek számít, akit édesanyja tiltása önmagában nem kellene hogy visszatartson egy kapcsolat kialakításától.
Azt írja, hogy a kialakult helyzetbe belefáradt, írásából érezhető a frusztráltsága. A másik fél szándékait nem ismerjük igazán, de Ön a levele végén egyértelműen megfogalmazza mire vágyik: Többre, mint barátság, tehát többre mint amit a hölgy kínál. Ennek megfelelően azt javaslom, hogy tartsa szem előtt a saját testi-lelki igényeit is és olyan partnert válasszon, aki valóban a társa szeretne lenni.
Levelében említi, hogy elvált, az viszont nem derül ki mikor, és hogy ezen sikerült-e túltennie magát. Ha úgy érzi nehézséget okoz Önnek a nem működő kapcsolatok elengedése, vagy az új kapcsolatok kialakítása javaslom, hogy keresse fel valamelyik pszichológus kollégámat.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel,
Tán-Cseh Vivien
Beszédhibás vagyok de az az álmom, hogy pszichológus legyek. Mindenki azt mondta, hogy ez nem lehetséges de én bízok benne, hogy van remény. Tanácsot szeretnék kérni, hogy van esélyem folytatni az álmomat vagy hagyjam
Kedves Cintia!
A feltett kérdésére nem tudok egyértelmű igen vagy nem választ adni, mivel nagyon kevés információt írt le.
A pszichológusi munkának nagyon sok és szerteágazó területe van – nem tudom, Ön melyik felé vonzódik?
A beszédhibája nem tudom, milyen mértékű, milyen fajtájú, mennyire fejleszthető?
A sokféle pszichológusi munka, terület mind más-más kompetenciákat igényel. A választott szakterülethez kapcsolódó készségeket hasznos még az elköteleződés előtt átbeszélni, akár konkrét vizsgálatokkal felmérni (ezek többsége nem kapcsolódik közvetlenül a beszédhez).
Ezek a kérdések, valamint motivációja, elképzelései mentén érdemes akár 1-2 alkalom erejéig egyik pszichológus kollégával átbeszélni és tisztázni a pszichológus szakmaválasztása során felmerült kételyeit, bizonytalanságát.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAz utóbbi időben egyre gyakrabban tör rám pánikroham. Minden alkalommal akkor történik ez ha valamilyen gond adódik a fogammal. Annyira félek a fájdalomtól hogy rosszullétig fokozódik ez az érzés. A szokásos pánikroham tünetekkel(szívdobogás ,izzadás,hasmenés, hányinger )mindent abba kell hagynom amit addig csináltam mert nem tudok semmire öszpontosítani.A legutóbbi rohamnál eljutottam addig hogy nem is akarok élni mert ez így már nem jó.Folyton sírás kerülget és a munkámat sem tudom rendesen végezni.A roham elmúlik akkor minden rendben van de mihelyt megérzem hogy kicsit is megfájdul a fogam azonnal jön a következő.Kihez forduljak ezzel?
Kedves Anita!
A leírt tünetek és állapot alapján mindenképpen pszichoterápia indikált!
A terápia során a kialakult fogfájáshoz kapcsolódó félelem hátterének feltárása, mögötte lévő akár kondicionált félelem kioltása lehet az egyik cél. Amennyiben fóbiás félelem áll a háttérben, úgy ennek pszichodinamikai háttere, lélektani mechanizmusa is a terápia fókusza lehet, valamint ennek átdolgozása, feldolgozása.
Buzdítanám, hogy az onlinepszichologus.net honlapon az egyik pszichológus kollégánál foglaljon időpontot, és a fent leírt témák feldolgozása által ezen konkrét félelem feloldható, kezelhető.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
