Jo napot kivanok,

a törtenet nagyon hosszu, de probalom rövidre fogni.

Egyedüllet következteben, kiegtem teljesen, egyik naprol a masikra. Nem tudom pontosan behatarolni hogy mikor törtent pontosan, de ugy 7 honapja biztosan. Par honapja hazaköltöztem Nemetorszagbol es annyi stresssz volt akkor, szorongas, felelem (a nemalvas) miatt, hogy ugy erzem hogy kifordultam magambol. Nem erzem magamat magamnak. Az emberek nem idegenek, tudatosan vegzek mindent, de nem erzek semmit, a gondolatom is mind magamra fokuszalodik, hogy miert erzem ilyen megmagyarazhatatlanul magam. Mitevo legyek?

Köszonom szepen a valaszat!

Sok szeretettel
Irenke

Jó estét kívánok. Igazából nagyon sokat gondolkodtam hogy írjak e vagy ne, de már nagyon nehezen bírom ezt a helyzetet és megszeretnék egy kicsit nyugodni(?).. Szóval az a helyzet hogy a párom már kb 1 éve , eléggé elhanyagol, jó az elején még egy ideig tűrhető volt , volt hogy rá vette magát a dolgokra még akkor nem is vettem észre hogy lenne valami baj, de aztán egyre ritkábban, csókolózni eddig nagyon sokat csokoloztunk, valamiért ezt sem akarja én még mindig ugyanúgy érzem mint régen,bármeddig csókolnám, ha kezdeményezem a csókot gyorsan szájra puszil el nem tudom vele folytatni, ez egy nagyon rossz érzés számomra mert O nem volt ilyen mindig szenvedélyesen csokolt , ma már nem érzem hogy szeret , hiába mondja meg itt ott megdicsér… Este ha lefekszünk, inkább filmezik egész éjszaka de ha én szeretnék közeledni már fáradt, majd holnap ígérem (nem következik be) .. sokszor van hogy szexi fehérneműben fekszek mellé , de hidegen hagyja, ha kerüli meg azt is hogy valahogy tudják kezdeményezni egyszerűen mintha már számítana rá hogy csak ne kelljen velem valamilyen kapcsolatot létesíteni, egyszer rákérdeztem hogy nem kívánsz?nem tekintel rám nőként? ..azt válaszolta hogy nagyon szeret, arra Ne gondolják hogy megcsalt ez kizárt, és hogy nem tudja O sem hogy mi a baja, kíván engem de nem jó neki a szex velem … Ezt hogy értsem?? Legtöbb éjszakákon sírva alszom el és ő ezt hallja is , de csak veszekedik hogy fejezzem már be , mindig ez a bajom ,hogy ő nem fekszik le velem, nekem ez nem csupán lefekvés ..nem az hiányzik , hiányzik hogy érezzem , hogy szeret hogy jól érezzük magunkat a szenvedély a tűz ami régen volt ..már most sehogy sem érezteti magától .sosem jutna eszébe hogy hozzám érjen vagy bármi ..és már nem bírom nemtudom mit hidjek..azt mondta megpróbálja helyre hozni mert szeret és kellek neki ..de ezt már jó pár hónapja mondta azóta sem sikerült semmi .. nem bírom már .. bármit megteszek sosem vesz észre , nem izgatom fel őt.. nem akarom elhagyni ..ahhoz túlságosan szeretem ..de könyörgöm nem szeretnék már többet sírni ..nincs nyugodt éjszakán szörnyen hiányzik , vagyis inkább hianyzunk nekem.. a legrosszabb pedig az hogy tudom,hogy ő így is nyugodtan megvan őt ez nem bántja .. kérem nyugtasson meg, mert már megőrülök, vagy esetleg valami tanácsot ha kérhetnék hogyan éljem ezt túl mert már mindent megpróbáltam, nagyon szépen köszönöm hogy elolvasta,es előre is a válaszát.szep estét

Tisztelt Hölgyem/ Uram!

Egy olyan problémával fordulok önhöz hogy mostanában problémák vannak a párkapcsolatomban, illetve az én fejemben. Kirobbanó szerelemnek indult, az 5. hónapban járunk és eddig minden tökéletes volt. Az egész dolog onnan indult ki, hogy lefeküdtünk egymással (mindkettőnknek ez volt az első alkalom) és sajnos nem olyanra sikeredett mint amilyenre szerettem volna. És ettől megijedtem, hogy mi van ha azért nem volt tökéletes, mert nem passzolunk eléggé és azért nem működik ..Aztán az ijedtségtől összekombináltam egy csomó olyan gondolatot hogy mi van ha nem szeretem eléggé és azért nem működött és én nem vagyok elég jó neki és el fog hagyni. Ő biztosított róla, hogy ez nem fog megtörténni. Addig gyártottam magamnak ezeket az alaptalan gondolatokat, hogy teljesen összezavartam magamat azzal kapcsolatosan hogy mit is érzek iránta valójában. Ha nincs velem irtózatosan hiányzik de ez a gondolat/kétely is folyamatosan ott motoszkál benne, a mai napon pedig odáig fajult, hogy már a társaságában is ott volt benne ez a mi van ha… gondolat, pedig tudom hogy csak vele akarok lenni és senki másra nem tudok úgy tekinteni mint rá. Ön szerint van olyan, hogy úgy érzem szeretem, de közben ott motoszkál bennem ez a mi van ha mégsem? Nem akarom őt elveszíteni. Lehetséges hogy a félelem miatt kitaláltam magamnak ezt a negatív gondolatokkal téli világot, ami még jobban megrémiszt és ezért további képzeteket gyártok magamnak és valójában nem is a kapcsolatban van a hiba?
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!
Nekem a gyermekemmel van probléma.Több mint 1 éve tapasztalom nála hogy nincs rendben.Sokszor beszél olyanról hogy őt az isten,az ördög ,fáraók,boszorkányok irányitják és vannak különböző mozdulati is,Azt szeretném meg kérdezni hogy ebben az esetben én mit tudok tenni,segiteni.Ő 23 éves és orvoshoz nem akar menni mert” ő nem beteg+köszönöm a válaszát.

Üdvözlöm! Nekem a gyermekemmel van probléma.Több mint 1 éve tapasztalom nála hogy nincs rendben.Sokszor beszél olyanról hogy őt az isten,az ördög ,fáraók,boszorkányok irányitják és vannak különböző mozdulati is,Azt szeretném meg kérdezni hogy ebben az esetben én mit tudok tenni,segiteni.Ő 23 éves és orvoshoz nem akar menni mert” ő nem beteg+köszönöm a válaszát.

Üdvözlöm! Nekem a gyermekemmel van probléma.Több mint 1 éve tapasztalom nála hogy nincs rendben.Sokszor beszél olyanról hogy őt az isten,az ördög ,fáraók,boszorkányok irányitják és vannak különböző mozdulati is,Azt szeretném meg kérdezni hogy ebben az esetben én mit tudok tenni,segiteni.Ő 23 éves és orvoshoz nem akar menni mert\” ő nem beteg+köszönöm a válaszát.

Szép jó napot!

Fiam miatt kérem a tanácsát!
22 éves drogfüggő!5 éve cuccozik!! Jelenleg van munkája, most szakított a Barátnőjével, Aki egy tündéri Lány!Nem birok megbírkózni azzal, hogy esetleg a nevelésem miatt lett ilyen! 5 éves kora óta nevelem egyedül! Most talán jobb a kapcsolatunk, mint valamikor is volt, Sajnos nagyon labilis személyiség lett! Mit tegyxek, hogy ne érezzem magam ilyen nyomorultul!
Válaszát előre is köszönöm!!

Anyukám miatt szinte állandóan stresszelek, mert nem tudom hogy mit csinálok jól, mit nem és ha valamit rosszul csinálok akkor rögtön kiabál. Én többnyire csak segíteni akarok de ha mindig mást mond egy adott szituációra, akkor nem tudom megjegyezni. Sokszor mondja hogy nagyon szemtelen vagyok, amikor nem is csinálok semmit. Pl amikor segítek neki egy csomó mindenben, sokmindent megcsinálok, akkor sem azzal foglalkozik, amit megcsináltam, hanem azzal a pár apró dologgal amit elfelejtettem, és azért kiabál, nemhogy megköszönné, amiket megcsinálok. Amikor hazajövök a suliból és mondom neki hogy kaptam ma négy ötöst meg egy hármast akkor az ötösökkel nem foglalkozik, hanem a hármasért szid le, hogy miért nem tudtam. Sokszor veszekszik velem olyan dolgok miatt is, mint amit a húgom csinál, pl nem iszik, összefirkálja a falat, amiket én nem is látok, és azt mondja hogy én vagyok az idősebb rá kellett volna szólnom.

Üdvözlöm, a nevem Bernadett (Berni) , és elég súlyos depresszióval küszködöm, fiatal korom ellenére nagyon sok probléma van az életemben, egyszerűen nem tudok aludni, nagyon ingerlékennyé és befordulttá váltam mióta a páromtól elköltöztem vissza a falumba, amely hatalmas nyomást gyakorol rám…nehéz pár mondatban leírni ami most zajlik, ki szeretnénk jutni külföldre újra a párommal , mivel kint dolgoztunk tavaly egészen ezév nyárig, és azóta semmi nem jön össze. Kudarcból kudarcba merülünk…a családommal nemrég vettem fel újra a kapcsolatot, mivel sokáig nem is beszéltünk…de igazából úgy érzem hogy hiába békültem velük ki…szinte ugyanaz a helyzet mint amiért egyrészt megszakítottam velük mindent…nem keresnek, nem foglalkoznak velem. Annyit sem mondanak hogy mi a baj , vagy hogy gyere át egy kicsit. Én most nagymamámnál lakok, 2 ház van köztünk és anyámék háza közt. Az itthonlétem során próbáltam rendbehozni legalább a családi helyzetem és békességet kötni velük, ám ahogy telik az idő és nyár óta itthon ülünk miközben fogy a pénzünk….és semmilyen munka nem sikerül…kezdem minden téren elveszíteni a reményt. A párom messze lakik tőlem , és egyre kevesebbet látjuk egymást….úgy érzem hogy lassan nem elég a magam támasza amit próbálok magamban tartani mint egy éphogy összeomló boltozat…minden nap…alszok, fekszem, nincs kedvem semmihez sem…. esténként rámtör a sírás….mert nem tudom sehogyan sem kiadni azt a stresszt és csalódást, ami most zajlik….úgy érzem nem ad elég támaszt a parom, mintha nem értené vagy nem akarja megérteni azt, hogy most ő az egyetlenegy menedékem, ő az aki megtudja vigasztalni a bennem síró embert … Minden nap elteltével egyre inkább felemésztem magam, és olyan emberek ellen fordulok akik talán kedvelnek….nem jó érzés bezárkózva lenni a problémáimmal… Sok embernek megvan a maga baja és mégha el is mondanám ami bánt….nem értenék meg vagy támadóan reagálnának…lehet hogy sajnáltatom magam…nem vágyók másra…csak arra hogy a párommal mihamarabb elköltözzünk külföldre dolgozni , ahol csak mi ketten lennénk…. miközben minden alkalommal ha valamilyen konfliktus akad valakivel….mindig én megyek meghunyázkodni….nem szeretek haragban lenni senkivel sem…de amikor tudom belül hogy nekem van igazam S közben lenyelem a szavam csakhogy béke legyen…..érzem hogy valami elveszlik bennem…elkezd valami kisebbedni….csak egyszer megélhetném azt hogy valaki bevallja azt hogy “igen én sajnálom és hibáztam ” …..az lenne életem legszebb napja….sajnálom hogy ilyen hosszú lett …ez sajnos a töredéke annak ami most zajlik….úgy érzem….beleragadtam az életem egy részébe és azóta is ott vagyok…semmilyen szerencse nem ér….semmi siker….es ez összezsugorít….a párom nem áll ki mellettem úgy ahogyan én tennem mellette….néha …jólesne ha valaki megölelne és azt mondaná…Berni, ne félj megvédelek. És ez úgy feltöltene lelkileg hogy még talán ki is lábalnék ebből a lelki állapotomból…nem akarok többet sírni….nem akarok többet úgy lefeküdni, hogy egy újabb nap ami kudarccal zárult….:( Tudom ez most elég összemosott egy üzenet, sajnos nehéz egy tömör szettbe ezt összeszedni….
Válaszát hálásan köszönöm

Jónapot!
Kisgyermek korom óta (8-9éves) számítás technikával foglalkozom! Magyarul nagyon értek az informatikához (Nem akarom magam fényezni, ne essék félreértés) Néhány hónapja férfi lettem (Megtörtént az első éjszakai magömlésem) Megijedtem és írtozatos depresszióba kerültem! (Nem ettem, rosszul voltam, gyenge voltam, nem volt kedvem semmihez, már arra is gondoltam, lehet hogy beteg vagyok, öngyilkosság peremén álldogáltam) De aztán elmondtam a szüleimnek így elmondtak mindent! Így semmi értelmét nem láttam a depressziónak így kijöttem belőle! Csak hogy mostanában sajnos le akartam tölteni egy filmet az internetről, és sajnos olyan webhelyek ugrottak elém ami 18+ volt, alig bírtam bezárni mert egyfolytában azt írta ki “Biztos hogy beakarod zárni?” De tudtam hogy az előzményekbe el lett mentve a böngészőmben, de ha kiis törlöm onnan, attól függetlenül a wifi router rendszergazdálya (apám) egy honlapon megtudja nézni hogy milyen webhelyeket néztem meg! És most beestem mengint a néhány hónappal előtti depressziómba mert attól félek azt hiszik szándékosan nyitottam meg a 18+ webhelyeket! És nagyon könnyen elsírom magam hogy miért így kellett ennek történnie! Úgy érzem nekem ki kell valahogy jutnom ebből az életből de nem tudom hova?

Esetleg valami segítséget tudna írni? Előre nagyon köszönöm a válaszát!
M.Aron 2019

Mar regota onbizalomhianyos vagyok hogyanvaltoztathatnek ezzen ?

A legelső kutyám halála óta van, hogy folyamatosan kerülöm az emberi kapcsolatokat csak is állatokban bízok (persze az is közre játszik, hogy sokan átvertek). Ha mégis megbízók valakiben mondjuk barátok család stb. mindig úgy érzem, hogy a hátam mögött kinevetnek és, hogy nem sokára elhagynak. A párkapcsolatokban nem szeretem kimutatni az érzéseimet mert mindig azt érzem hogy figyelnek és, ha pl megfogom a partnerem kezét vagy megpuszilom akkor kinevetnek és úgy néznek rám mintha valami rossz dolgot tettem volna amitől szorongok később pedig nem tudom, hogy de undor érzet jonn elő, de nem a másik személytől hanem csak úgy van.
Remélem tud választ adni a problémámra 🙂

Kedves Hölgyem/Uram! A következő problémával fordulnék Önhöz. Öt éve vagyok párkapcsolatban a párommal. Tudni kell rólam, hogy elég erős megfelelési kényszerrel, maximalizmussal és szorongással küzdök. Emiatt jártam terápiára, ami sikeresnek bizonyult, és nemrég le is zárult. A terápia óta sokkal jobban vagyok, néha azonban még vannak mélypontok, amiket általában tudok kezelni, de a következő problémára nem tudom, mi jelentene megoldást. A párom gyakran megfogalmaz velem kapcsolatban különböző problémákat (feledékeny vagyok, nem tartom be emiatt az ígéreteim egy részét, szétszórt vagyok, túl stresszes, stb.), amelyek mögött mindig látom a logikát és azt, hogy igaza van. Ennek ellenére úgy érzem, túl sokszor van velem problémája, és hiába dolgozom magamon folyamatosan, és hiába igyekszem fejlődni ezekben, egyszerűen nem megy. Van, amiben fejlődtem, és ami azóta nem probléma, de vannak olyan időszakok, amikor szinte minden nap van valamilyen veszekedés, amit én generálok a viselkedésemmel. Akárhányszor a párom kritikával illet, visszacsúszok az önutálatba, és szinte pánikba esem, hogy megint nem vagyok elég jó, és soha nem fogok megváltozni, amiből két-három órás veszekedéseink lesznek, mivel ő sem kezeli túl jól a helyzetet. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehetne kialakítani egy egészséges “megküzdési” mintát azzal, ha ő kritikát fogalmaz meg velem szemben? Félek, hogy lassan visszacsúszok egy negatív spirálba. Nem tudom, hogy neki nem vagyok elég jó, vagy egyszerűen nem működünk együtt, vagy tényleg sokkal több probléma van velem, mint egy átlag emberrel. Főként azért frusztrál a helyzet, mert alig van olyan eset, amikor nekem van vele problémám – ettől függetlenül látom, hogy nem találja ki a dolgokat, és mindig igaza van, de mintha folytonos harcot kéne folytatnom a tökéletességért, amit pont, hogy szeretnék abbahagyni. Nem tudom, hogy hol a határ: hogy mikor mondhatom azt, hogy ennyi hiba még elfogadható bennem, és kezelnie kéne, és mikor van az, hogy ez már túl sok. Előre is köszönöm a segítségét!

Üdvözlöm!

A szadisztikus szarkasztikus, provokáló emberek kezeléséről mondana néhány szót? TUDATOSAN!!! megbánt, aztán várja a reakciót. Ha nem szól az ember semmit, akkor folytatja tovább. Vesztes sakk matt helyzet. Ha visszaszól keményen az illető, akkor jön az, hogy csak poén volt, nem kell vérig sértődni. Ha van ott valaki, akkor bevonja a harmadik felet is, hogy . “látod milyen sértődékeny? Mindjárt komolyan vesz mindent” Ez is teljesen vesztes helyzet. Hiába nem volt semmi sértődés előtte, kaján ÁLMOSOLLYAL az arcán (belül forrongva) az illető azt hajtogatja: “túl sértődékeny vagy”.
A bántási és provokáló szándék egyértelmű. Mi a megfelelő kezelése az ilyen embereknek?

Tisztelt Cím!Hónapok óta nem tartja velem a csalàdom a kapcsolatot, mert meg mertem mondani az igazat, ami több évek alatt lerakódott bennem.Próbàltam közeledni, megbeszélni, de mindig falakba ütköztem.Nem tudom hogy mit tehetnék, de ez az egész konfliktus teljesen felemészt.A fiam 1 éve nősült, és mondhatni a felesége hatàsàra teljesen elfordult tőlünk, és ennek a 19 hónapos unokàm is kàràt làtja!Én egy nyugodt, csalàdcentrikus ember vagyok.A menyem egy makacs, haragtartó személyiség, a fiam tiszta szîv ember,akinek a csalàd a legfontosabb.Kérem segîtsen abban hogy mit tehetnék még, hogy mindig én alàzkodom meg,és hogy a szeretetüket visszakapják, és közeledést làsak a részükről.Nekem mindenem ők!