TiszteltHölyem/Uram
Azért írok, mert szeretnék tanácsot kérni.
Fiam lassan 20 éves, jó tanuló, sokak számára példakép.
Iskolai versenyeken eredményesen szerepel, ezekre önként megy.
Idén fog érettségizni, középfokon nyelvizsgázott már, továbbtanulási céljai vannak gazdasági szakon.
Viszont az utóbbi időben sok alkalommal érzi úgy, hogy egyedül kell lennie, gondolkodni.
2 éve megismert egy lányt, aki idősebb nála 5 évvel, ami korkûlömbség akár nem is lenne baj, de mi korainak éreztük.
1 éve, kapcsolatának komolyságát kifejezve eljegyezte.
Sajnos, – mint ő is azóta elmondta- gyorsan szerelmes lett, a rózsaszín ködtől nem tudván gondolkodni engedte, hogy a lány irányítsa, formálja és befolyásolja.
Olyanná akarta tenni, amilyennek ő akarja látni a párját.
Egy nagyon szép lányról van szó, aki sajnos olyan példát látva nőtt fel, hogy a nő irányít, szókimondó, követelőző, ha nem az akarata szerint van valami, dacol, hisztizik.
Nem is talált magának korban hozzá illő fiút, mind, amikor megismerte, továbbállt.
Na a fiam nem, sajnos. És hiába mondtuk, hogy nem lesz jó, nem hallgatott ránk.
Most viszont már ő is érzi, hogy nem jó irányba halad a kapcsolatuk, hogy mindent csak ő adott fel, neki kell csak változni, és úgymond szembeszállt, elmondta, hogy nem,..elmondta, hogy ő mit szeretne, hogyan tovább….
Ebből aztán jöttek a konfliktusok, egyik a másikat éri, ami már minket is kikészít idegileg, de látom, hogy a fiam is szenved, vívódást, mert szereti, de látja, hogy nem olyan élete lenne, mint amihez hozzászokott, amilyet szeretne.
Nem mond el nekünk minden tudom, így nem tudok segíteni neki.
Félek, hogy a sok magányra vágyás depressziót fog maga után vonni.
Sőt, nem otthon akar egyedül lenni, elmegy valahova, senkinek sem mondja hol van, mikor jön, ekkor a telefont sem veszi fel, üzenetre nem reagál.
Mi, mint szülők, hogyan segíthetünk?
Igyekszünk türelmesek lenni, nem faggatózni, de kedvesen, ha alkalom adódik érdeklődünk.
Biztosítjuk, hogy szeretjük, és bennünk bízhat, ha tudom miben, próbálok segíteni, de nem nyílik meg.
Közben a párja már felénk is követelőzik, hogy lépjünk, zárjuk be, ne mehessen sehova, a fiamat is “ falhoz állítja”, olyan hangnemben beszélve, hogy az elfogadhatatlan.
Amikor mondjuk, hogy ez nem jó így, támadással, paranccsal nem érünk el semmit, azt kapjuk, hogy ez a mi hibánk, hogy ide jutott.
Úgy érzem tehetetlen vagyok.
Tud valamit tanácsolni.
Köszönöm, hogy áldozott rám az idejéből.
Tisztelettel Szilvia

3 gyermekem van egy 11 éves nevelt lányom a férjem előző kapcsolatból akit 5 éve nevelek. 7 éves fiam tartosan beteg aki nekem az előzze kapcsolatom. Miatta vannak nehézségek egyszerűen kezelhetetlen és a tűrő képpeségeimet már rég meghaladó magatartással rendelkezik. Borzalmasak a napjaink. Melette van egy 9 hónapos vele hálistennek semmi probléma. De közbe fél idős terhes vagyok.. a kisfiú tőr zúz dobálózik mindegy mivel. Szaladgál csap rúg és magát is . Egyszerűen nem bírom már elviselni hogy nem halja ha szólok neki. Fegyelmezhetetlen. És ezt a napi teendők melett már nehezen viselem.

Kedves Pszichológus!
Egy olyan problémával fordulok Önhöz, mely egészen kiskorom óta elkisér. Szociális szorongásom van amit 2018-ban diagnosztizáltak nálam. Teljesen megnehezití az életem. Sok pszichológusnál jártam már de egyik sem tudott segíteni benne. Én szeretném egyedül legyőzni az évek óta engem kínzó szorongást. Esetleg tudna nekem valamilyen módszert, technikát esetleg ötletet ajánlani ami segíteni tudna benne? A légzéstechnikákat, meditációt próbáltam de gyógyszeres kezelést semmiképp sem szeretnék. Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: B. Szandi.

Üdvözlöm!
Előljáróban, nem vagyok benne biztos, hogy jó kategóriát választottam a problémámnak. 30 éves férjezett nő vagyok, van két gyermekünk (2,5 éves és egy 8 hónapos ). Nem is tudom hol kezdjem, de talán belevágok a közepébe, hogy jelenleg mi a helyzet. Kifejezetten érzem, hogy amit érzek az nem normális dolog, de egyik pillanatról a másikra kerülök ebbe a helyzetbe. Ez a probléma pedig a “rajongás”. Van egy énekes srác, aki nem kb 1 hónapja kezdte meg a munkásságát, tehát 1 hónapja került az én figyelmem központjába. Először csak a hangja, a külseje és az életfelfogása (már amennyit ebből megmutatott) nyűgözött le, aztán napról napra hétről hétre egyre jobban érdekelt a srác munkássága, dalai.. ismert személy révén közösségi oldalakon is lehet az életét követni, természetesen ott bejelöltem és alig várom minden nap, hogy vmi kerüljön fel a napjáról a történetébe.. olyannyira, hogy akár 5 percenként is ránézek, hogy került e már ki vmi? Írtam már reakciót a történeteire.. Ennél tovább nem is szeretnék tovább menni, mert racionálisan tudom, hogy ez mennyire nem helyénvaló, hogy ilyen rajongásos fellángolás? (vagy nem is tudom minek nevezzem?) kerített hatalmába. Olyan érzésem van mintha szerelmes lennék ebbe a sztárba. Pl. ha olyan kép kerül fel ahol egy rajongó lányt ölel épp, az kifejezetten rosszul esik és szomorúvá tesz. Mit tudnék tenni, hogy mielőbb elmúljon ez az érzés? Nem szeretném folyton a történeteit nézni, egész nap várni.. ha nem kerül fel tartalom akkor is szomorúnak érzem magam. De folyton azt várom, hogy láthassam! Vagy egy új kép vagy Videó formájában. Régebben is voltak ilyen “fellángolásos rajongásaim”. Nem tudom, hogy miért alakul ki, mivel tudnám megakadályozni, hogy egyáltalán elinduljon egy ilyen érzés bennem, ami később ennyire hatalmába kerít? Borzasztó jó érzés álmodozni róla,hallgatni a zenéit, a hangját, nézegetni a videóit, úgy érzem boldogsággal tölt el, ugyanakkor tudom, hogy ez nincs rendben, hiszen férjem és gyermekeim vannak. A régebbi fellángolásaim korábbi párkapcsolataim alatt is előfordultak, amik ugyanígy zajlottak, hónapokig “álmodoztam” ami rettentő sok időt elvett a való életemből, amit viszont most már nem szeretnék!! Ezért is fordultam Önökhöz, mert nem szeretném ha így mennének el a napok,hónapok, évek hogy egy ismeretlen sztárt bálványozok és némiképp álomvilágban vagyok boldog de ha nem látom/hallok felőle akkor egész nap szomorú,kedvtelennek érzem magam egész nap. Kérem segítsenek, mitévő legyek?
Előre is köszönöm!

Jó napot kívánok. Van egy nagy problemam ami mar nagyon rég streszben tart. A feleségemmel 14 ik éve vagyunk együtt, eleinte szerettük egymást. Úgy ismertem meg, hogy volt neki egy gyermeke 1 éves. Problema volt ahogy teltek a hónapok és 1- 2 év a gyermek elájult de nem tudtuk miért. Elvittük szakorvoshoz és ő azt tanácsolta hogy fekudjenek be a kórházba kivizsgálásra. Ugy is történt ugy 1 és fél hetet bent voltak de nem találtak semmit. De amikor kiengedték azon az estén ő reá nem lehetet ismerni, nyomban terhes akart maradni, és igy is történt. Megszületett a fiam. Teltek az évek de nagy változás jött az életünkbe. Többször el akart válni aztán énis de mindig együt maradtunk ugy ahogy. Megszületett a 2 gyermekem. Ugy 2 eve már nagyon elmergesedet a helyzet ő másnál kereste az aktust pedig én ott voltam neki, azzal a válasszal hogy már nem kíván sőt még nem is szeret. Megvsalt de megtudtam bocsájtani neki hisz nagyon szerettem es máig szerettem. Hogy ne fokoam a streszt keszultem külföldre abba a reménybe hatha változás jön az életbe. Aznap hamarabb értem haza és ő beszélgetett egy más férfival ami nagyon fájt nekemes kiborultam tőle. Aznap estig veszekedtünk én össze pakoltam és szüleimhez mentem aludni mert reggel utaztunk külföldre. Nem is beszélgettünk ugy 2 hétig amiko ram irt hogy már a gyermekek sem hiányoznak hogy fel sem hivom őket. Pár nap múlva hivtam hívogattam a gyermekeket es beszélgettünk rá is kerdeztem hogy mit csinál a feleségem erre ő dühös lett es nem engedte tovább beszelgesek a gyerekeimmel . Majd ő beadta a valopert de megis valahogy kibékültünk. 2 és fél hónap után hazajottem mert már nem bírtam a gyermekeim nélkül. Most ofa jutottam hogy 2019 tavaszától mar ugyan úgy kezdodik minden nem szeretle, nem kívánlak butyuta vagy a szexben, ne ölelj, ne csókolj…stb . Az egesz történetbe mindig magamot okolóm hogy lehet nem voltam elég jó. Ez már nagyon zavar a magán életbe is és kihat a munkámra is. Szeretem a gyermekeimet a feleségemet a munkámat is de nem tudom hogy mit tegyek. A kérdésem az lenne hogy mit tegyek elváljak vagy maradjon igy? Szeretnek már szeretve es szeretni. Mit tegyek? Köszönöm

Elhagyott a párom 22 év után egy nála 22 évvel fiatalabb nöért nem tudom feldolgozni hogyan tovább nem tudom elengedni bele őrülök nagyon szeretem

Tisztelt Cím!
Egy dologban szeretném a tanàcsàt kérni, h Ön szerint normális dolog-e, ha vki 32 évesen mindig szóba hozza a halál gondolatát. A férjemnek mostanában sűrűn ez a témája… Ha menni kell, Hàt menni kell. Sajnos az anyukája is ilyen teljesen pesszimista gondolkodású mindenben csak a rosszat látják.
Sajnos próbálják rám is ragasztani ezt az èletérzèst és félelmet, de én nem szeretném. Van egy gyönyörű 2 èves kisfiúnk, akinek még nagyon sokáig szüksége van ránk.
Hogyan lehetne ezt a problémát orvosolni?
Várom szíves vàlaszàt!
Köszönettel
Erika

Tisztelt Pszichológus!

Nehezen vettem rá magam, hogy írjak, de már nem tudok kihez fordulni. 10 éve élek külföldön és megismerkedtem egy férfival aki nős volt. Nagyon boldogok voltunk de mikor rájöttem, hogy engem csak szeretőnek akar, rákérdeztem a jövővel kapcsolatban. A feleség rájött a sok hazugságra és 6 év után elhagyta. Boldogok voltunk de Ő mindig kibúvókat keresett az összeköltözésre. Rájöttem, hogy nagyon önző és az életét a hazugságok hálozzák be és csak a sex érdekli. Engem is megcsalt és folyamatosan hazudik. Állandóan pornót néz és csak a sex érdekli és azokra vágyik és azt várja tőlem, hogy azokat kipróbálja velem. Én ehhez nem vagyok partner mert én szeretetre normál sexre vágyom és ha nem vagyok partner hozzá akkor nem akar velem találkozni. Kérdésem, ez normális dolog egy férfi életében? Állandóan hazudgál de ha a fejében nem csak a sex van egy aranyos normális udvarias szeretetreméltó ember akit szeretek nagyon. Belefáradtam már ebben a kettős életbe. Egyszer én vagyok a legjobb partner az életébe, utána én nem teljesítem a ” vágyait”. Szerintem ez beteges! Vagy nem? Szüksége van segítségre, vagy én vagyok nem jó partner!
Köszönöm, hogy időt szán arra, hogy elolvassa a levelem és ha van ideje, válaszol nekem!

Tisztelettel: K

Kedves doktornő!
A problémám a következő nem tudom elengedni az exem pedig ő már lezárta velem ezt a kapcsolatot. Lassan 2 éve tart már ez a se veled se nélküled kapcsolat. Már vagy hétszer szakítottunk de utána mindig kibékültünk de most valahogy más lett minden úgy érzem,hogy a barátom már nem akar velem lenni! Pontosan október 31-én hagyott itt engem akkor költözött el albérletbe és ráadásul a tudtom nélkül szervezkedett . Azért ment el tőlem mert már elege lett neki a sok veszekedésből abból,hogy én nem hagyom őt élni mindenért szólok neki hisztizek és hasonló dolgok. Amióta elköltözött tőlem nagyon megváltozott velem szembe azt mondta neki most jó így nyugodt élete van nem cseszteti senki elvan. De nekem viszont ez meg így nagyon rossz mivel én mindig szeretem őt és nem tudom elfelejteni nem megy. Fáj nekem látni hogy ő elvan nélkülem és biztos vagyok benne,hogy már nem szeret engem. Amikor írok neki akkor hamar leráz meg felkapja vizet bármit is mondok. Un már engem ez nyilvánvaló és nem tudom,hogy mi ennek az oka. Szerintem nem meri megmondani hogy már nem szeret. Nem tudom mit tegyek hogy újra szeressen és hiányoljon. Ez a bajom,hogy futok egy olyan pasi után aki már nagyon sok szenvedést okozott nekem az életben és mégsem tudom elengedni. Belebetegedtem a hiányába . Mostanában már csak én vagyok az aki keresi őt mert vele akarok lenni de ő már nem nagyon akarja. Nagyon nehéz ez nekem és nem tudom mit tegyek. Neki így most jó ezt ma is mondta mert nyugodt élete van! Nekem viszont rossz én csak szenvedek. Kérem adjon tanácsot mit tegyek???????

A páromról lenne szó aki 45 éves sokat iszik és olyankor agresszív legtöbbször kötözködéssel kezdi a veszekedést ami sajnos tettlegességig fajul a részéréről, amit másnapra el felejt mintha mi sem történt volna bocsánat kérés nélkül fojtatja tovább a mindennapját. ami józan állapotában tökéletes dolgozik el látja a feladatait, velem is olyan mint a vaj. kérdezni szeretném mit tudok tenni vele kapcsolatban.

Mi lehet a bajom, bántalmazó lettem?
Ha egy nővel bármilyen kapcsolatba kerülök, legyen az egy éjszakás kaland, vagy több, akkor az elején nagyon, kedves udvarias “igazi úriember” vagyok. Valamiért ,talán pont ezért könnyen találok partnert. De mintha ez csak egy álarc lenne nálam. Egy idő után nagyon számonkérőssé válok, nem bírom ha nem ír vissza rögtön facebookon. Kérdezősködök, hogy biztos komolyan gondolja velem, gyakran vádló vagyok és agresszív stílus lesz úrrá rajtam. Az egy éjszakás kalandból nem lesz több éjszakás kaland. Félek attól, hogy el fog hagyni és ez be is következik, megérzem, talán a viselkedésem miatt, megvádolom hogy ő biztos csak ki akar használni engem, csak hülyít, közben ez nem biztos mert szimpatikus vagyok neki, jó pasinak tart, jó beszélgetőpartnernek, de én ezt nem hiszem el.. Most is tiltólistára kerültem valakinél. gyakran előfordult már hogy zaklattam valakit.
Régebben is, rám tört az őrület és majdnem feljelentés lett belőle.
Olyan mintha folyamatosan igényelném a partner törődését, figyelmét, érzelmeit és ha nem kapom meg akkor kierőszakolom.
Állítólag ez önértékelési problémára vall. Olyan érzés mintha veszélyben lennék ha nem reagál.
Egyébként az idősebb nőket kedvelem, 23 vagyok és voltam már 40-es nővel.
Nem volt még rendes párkapcsolatom. gyakran nem is nagyon vágyok rá, nekem csak az kell hogy valaki legyen és szeressen. Mintha üres lennék és ez feltölt.
Ha megtörtént az elhagyás, és ignorál vagy mondja hogy ennyi, akkor leszek igazán ilyen zaklató.
Az is kiváltja a rosszat belőle, ha megkapom “legyünk csak barátok egy ideig utána kiderül hogyan alakulunk”. Én nem bírok várni…. rögtön kell minden.
De értelmes embernek tartanak, nyíltan szoktam beszélni az érzéseimről nőknek. nem okoz nehézséget már az első találkozókor se, spiritualitásról és kedvesen meghallgatom a partner minden gondját, baját. Bár gyakran hazudok, elég gyakran, de nagyon meggyőző vagyok..Ezek imponálnak a nőknek. Csak egy idő után átváltok, csak úgy jön. és miután vége a kapcsolatnak, ha lehet annak nevezni, inkább kezdetleges kapcsolat, utána realizálom, hogy mi is történt valójában, milyen bántóan viselkedtem. És utána rögtön keresnem kell valakit, akivel kezdődik előről… és persze idősebb 30-as 40-es nőt. Az előző nő nagyon jó partner volt, mélyen elbeszélgettünk a lelkünkről amikor nála voltam egyszer, jól esett össze bújni vele.
Ez így konkrétan milyen problémára vall, esetleg személyiségzavar?
Vonzom a partnert, majd eltaszítom…

Kedves Pergel-Száraz Cintia!

Olyan ügyben keresem, a barátnőmmel közel 1 éve ismerkedünk. De nem tudunk egy bizonyos szinten átesni. Szeretjük egymást jól el vagyunk de amikor az utolsó lépés jönne tehát egy csók vagy sex. Akkor állítása szerint általa úgynevezett vész fék jön…,hogy ne!
Valamilyen lelki eredetű dologra hivatkozik…
Kapcsolatai is kudarcok voltak, anyukája kis korában elhagyta… Tartják levelezésben a kapcsolatot.

Ezt az üzenetet kaptam tőle:

Lackó szeretlek, most is olyan szerelmesen néztem rád oda felé, és valami mindig fejbe vág hogy nem nem, nem szabad
De közbe a szívem szakad meg h TE vagy az a srác TE vagy, és nem tudok.. Nem tudok ki teljesedni, nem tudok többet adni
Mindenem oda adnám az utolsót is de nem megy
Nagyon fáj ez… Próbálom meg erőszakolni magam de nem megy
Nem akarom h várj, és remélj 🙁
Nem vagyok tiszta.. Nem vagyok normális lány.. :/ 🙁 sajnálom ❤️

Ezek után sem tudtuk elengedni egymást.

Talán ennyit tudok elmondani hogy jobb véleményt kapjak vagy tanácsot, vagy egyáltalán mit tudok tenni ez ügyben ha én magam és hozzáállásommal lehet-e egyáltalán?!

Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Schiszler László

Jó. Napot!
A betegségem Két évvel ezelőtt kezdődött amikor félrenyeltem a spagettit azt hittem hogy megfulladok. Ezután szép lassan nagyon kevés ételt tudtam csak megenni. Spagetti nem a sajtot amikor nyomulós gyümölcsöket sem tudta enni. Először azt hittem ez valami fizikai probléma valami van a nyelőcsövemben. Voltam orvosnál de mindent rendben találtak mindig.Most két hete félrenyeltem egy kenyérdarabot és azóta egyre rosszabbodott ez az állapot. Mindent nagyon lassan ettem mindent nagyon megrágtam. Ezután félrenyeltem egy borsót ami már a saját pánikom ból adódóan történt. Azóta nem eszem. Már eltelt egy hét a víz is nagyon nehezen megy már le. Én vagyok az egyetlen ezzel a betegséggel? Vagy mások is vannak? Hogyan lehetne ezt megszüntetni, ezt kikapcsolni az agyam ban?Kérem segítsenek. Nagyon várom a válaszokat. Köszönöm szépen

Üdvözlöm! Azért fordulok segítségért, mert két gyermekem van (és neveltem egy állami gondozásból kihozott értelmi sérült leányt is). A lányom 32 éves. Egyedülálló, egyedül élő. Nem jó a kapcsolatunk. Az életéről szinte semmit nem oszt meg velem. Nagyon szeretném, ha nem így lenne, mit tehetnék? A másik problémám a most 10 éves fiam. Szerintem már rámondható, hogy “játék függősége” van. Hogyan tudnék változtatni ezen. Ha megvonom, elveszem tőle, kőkemény “elvonási” tünetei vannak. Már ezen kívül szinte semmi nem érdekli. Tudom, hogy ez nagyon kevés infó.. de legalább valami iránymutatást kaphatnék… Köszönettel: Anikó

Nagy gondban vagyok