Jó estét. Azert írok mert nagyon nagy gondom van…. De szegyelek segítséget kérni. Van egy 4 éves kislányom. Kicsit elkenyezettem és az életemnek is fontosabb. De nagyon stresszes életét élek és sajnos hozzá sincs türelmem. Alapvetően jó kislány viszont ha az unokatesojaval játszik aki 2 éves folyton meguti megcsipi. Mindig verekedés vita vn köztük. Emiatt alatalban jól megcaapkodom a seggét és kiabalok vele. Többször elofordult h azt mondtam nem szeretem. Pedig ez nem így van imádom ot. Mit tegyek kérem segítsenek. Nem akarom h lelki nyomorék legyen miattam. Imádom a lanyom és fáj h ezt csinálom de nem tudom kezelni amikor így viselkedik. Nem kell durva veresre gondolni csak a fenekére utok de tudom h fáj neki és még szakad most a szívem h ezt tettem.

Üdvözlöm!
Nagyon sokat segítene egy állásfoglalással az alábbi témában a kisfiammal kapcsolatban.
A fiam júliusban töltötte be a 3. életévét, így idén szeptemberben kezdte el az óvodát.
Alapvetően nyugodt, együttműködő, nyitott,kedves gyerek.
Vegyes ovodai csoportba került, ahol több SNI-s gyermek is van. Az én megítésésem szerint könnyen beszokott. Ami feltűnt, hogy reggelente aggódott, hogy érte megyek-e, szeretem-e? Ezt a szeparációnak tudtam be, majd kiderült, hogy a dada egyszer megfenyegette, hohy ha sír bent, felhív engem, hogy ne menjek érte. Ezt tisztáztuk minden érintettel. 3 órát van naponta, ez még fontos informáci lehet. Többször említette hogy fél a gyerekektől, főleg a nagyoktól. Van egy nagyobb sni-s kislány, akivel verekedésbe keveredett, mindog van rajta néhány kék-zöld folt.
Az ovodában a pedagogusok szerint felszabadult, ő is azt mondja szeret járni.
A nehézségünk a következő: körülbelül 3 hete nagyon megváltozott az otthoni viselkedése. Agresszív lett velem és a férjemmel is, verbálisan és fizikailag is. Azt látom, hogy rossz konfliktuskezelési mintákat hoz haza. Nem akar enni, aludni, lázad. Olyan helyzet állt elő, amit sem kedvességgel, sem szigorral nem tudtam kezelni, és sajnos én is agresszívabban léptem fel, amit eddig következetesen el tudtam kerülni, és a továbbiakban sem szeretném. Zsákutcába kerültünk. A férjem ettől teljesen magába fordult, a gyerek beteg lett, így már 2. hete nem jár óvodába. Szerencsére teljesen visszaállt, szót fogad (normál mértékben ellenkezik :)), az agresszivitás is kezd eltűnni.
Azt gondoljuk, hogy a csoport van rá rossz hatással és azt érezzük, hogy óvodát kell váltanunk.
Mi a leménye? Ebben az esetben indokolt az óvodaváltás?
Mi a teendőnk?
Nagyon köszönjük a válaszát!
Kata

Tisztelt Hölgyem!

Közel 2 éve küzdök éjszakai, álmomból felriasztó pánikrohamokkal. 160-as pulzus, remegés, nagyon erős halálfélelem. Néha napközben is jönnek rohamok, illetve sokszor szorongok napközben. Szervi elváltozást a nagyon enyhe mitrális insufficiencián kívül nem találtak sem kardiológián, sem neurológián, labor és pajzsmirigy is rendben. Érdeklődnék, hogy esetleg pszichiáter által felírt antidepresszáns segíthetne-e a rohamok megszüntetésében? A rohamok helyzethez egyáltalán nem kapcsolódnak, nem félek utcára menni, vásárolni stb, azonban sokszor szorongok napközben szintén ok nélkül. Várnám szíves tanácsukat!

Tisztelt Doktornő!
Férjemmel 5 éve váltunk el, van egy most 10,5 éves kislányunk. 2 évig volt egy párkapcsolatom, együtt is éltünk. A volt páromnak igen nehéz természete volt, mindenbe beleszólt lányommal kapcsolatban is, sokat veszekedtünk. 7 hónapja mentünk szét, kislányommal saját házba költöztünk. Lányom nagyon boldog itt, mert végre van kert, teljesült az álma, hogy lehettek kiscicái. A “probléma”, hogy egy ágyban alszunk. Ő rettenetesen fél a Momo nevű internetes szörnytől, amivel az iskolában a fiúk behülyítették. Fél a sötétben is. Nagyon sokat beszélgetünk , minden alkalommal amikor ez a téma elmondom, hogy ez a valami nem létezik. Nincs mitől félnie, én mindig meg fogom védeni. Úgy vélem nem hiszti a félelme, látom rajta, hogy komoly. Napközben már nem fél, de este nem alszik el egyedül. Mivel csak ketten vagyunk, én nem látok problémát abban, hogy megengedem, velem aludjon. Úgy gondolom, ha ő ettől megnyugszik, akkor nekem is jó így. Azt akarom, hogy érezze, számíthat rám, támogatom. Volt párom szerinte ez a helyzet abnormális, nem nevelem jól, szerinte csak hisztizik a gyerek…
Kérem, legyen kedves tanácsot adni, valóban rosszul teszem -e, hogy engedek neki. Engem egyáltalán nem zavar, látom rajta, hogy nyugodt mióta ketten vagyunk. Az előző kapcsolatom megviselte őt is.
Az interneten mindenféle cikkek keringenek arról, hogy a gyereket át kell szoktatni az egyedül alvásra.
Várom válaszát, hogy mi a tanácsa, rosszul teszem-e amit teszek. Nekem ő a mindenem, szeretném ha Boldog és kiegyensúlyozott lenne, ha mindig számíthatna rám.

Üdvözlettel,
Katalin

Jó napot
Van egy 14 éves fiam aki szerelmes lett és a lány vissza utasította ezért vagdosta a kezeit
Sajnos elég zárkózott és nehézen nyílik meg
Nekem elmondott mindent de utólag
Nem tudom mi a jó neki és mit kell ilyenkor csinálni
Segítség kell mindkettőnknek

Üdvözlöm! Márkó vagyok,15 éves és egy olyan problémával szeretnék önhöz fordulni,amire már évek óta keresem a választ,mégsem találtam meg. Van egy unokatestvérem akivel nagyon sok időt töltöttem gyerekkoromban,ő 5évvel idősebb nálam. Az lenne a problémám,hogy jó köztünk az összhang,jól érezzük magunkat együtt,viszont van egy legjobb barátja és ha ő felhívja akár telefonon,a testvérem faképnél hagy.
Tudomására adtam,hogy rosszul esik amit már régóta,rendszeresen megtesz velem. Szüleimtől azt a választ szoktam kapni,hogy makd ha annyi idős leszek mint ő,akkor én is a barátaimmal fogok szórakozni. Igen ám,de nekem is vannak barátaim (rengeteg)akikkel napi szinten lógok,de ha testvéremmel vagyok nem szoktam otthagyni. Egyik nap megbeszéltük hogy átjön hozzám csak szed össze néhány ruhát,addig én elmentem boltba. Mire vissza értem,közölte velem,hogy őt hívta a barátja és még nem tudják mit fognak együtt csinálni,de ő vele szeretne tartani. Úgy érzem,hogy ez egy ördögi kör és nincs megoldás,nincs kiút. Próbáltam többszöris,hogy hanyagolom egy kis időre de mindig valahogy belebotlok vagy család által vagy ő keres és annyira szeretem,hogy én se bírnék ki mondjuk egy honapot hogy ne találkozzak vele.
Tisztelettel!: Márkó

A 13 éves fiam már egy pár hónapja nehezen tud elaludni, viszont ha én vele alszok megnyugszik és alszik. Viszont volt már, h még velem sem tudott elfelé aludni. Ez változó. Az alvás problémái akkor jelentkeznek ha másnap reggel kelni kell időbe. Pl:Iskola. Kitűnő tanuló szeret is a suliba járni, nem bántja senki. Nem tudja miért van ez, de ha eljön az este, már izzad a tenyere, hevesen ver a szíve és csak arra tud gondolni, hogy nem tudja kipihenni magát. Hajnal 2 vagy 3 ig is fent van.

Tisztelt Hölgyem/Uram!
Mostanában egyre többször kap el olyan érzés, hogy megfogok halni rövid idön belül, hogy valami komoly betegségem van amiből nem gyógyulok. Ezek mellett van még hogy nehezebben kapok levegőt nehezebben nyelek mintha egy gombóc lenne a torkomban, 20fokos szobába pulóverbe ráz a hideg, nem érzem jól magam a bőrömben, de leginkább sehol sem.
Az esetek többségében akkor jelentkeznek a tünetek ha egyedül ülök a szobámba csendben és unatkozok, máskor szinte sosem. A legerősebb érzés mindig ez a halálfélelem. Egyéb tünet nem igazán szokott lenni, néha még olyan erzésem van mintha valami nyomná a tüdőmet és szintén nehezebben kapnék levegőt.
Este is előszokott fordulni ilyenkor nagyon hirtelen jön és szinte el sírom magam úgy érzem valamit csinálnom kell gyorsan kimegyek a szobából keresem a társaságot megyek egy kört a házba és próbálom elterelni a gondolatokat.
Lehetségesnek tartja, hogy pánikbetegségben szenvedek?

Heló! A nevem Cynthia és 13 éves vagyok. Nagyon rosszul vagyok. Nagymamám 1 hónappal ezelőtt halt meg. Nagyon mély nyomot hagyott bennem. Néha hangokat hallok és nem tudok aludni. Látok dolgokat amik valójában nincsenek ott. 2 nappal nagyim halála után találtam az utcán egy kismacskát. Ez a kismacska erőt adott nekem és jól éreztem magam mikor vele jatszottam. 2 héttel később eltűnt és csak néhány nappal ezelőtt mondták el nekem hogy elütötte az autó. Amióta nincs mellettem a kiscica nagyon rosszul vagyok. Düh kitöréseim vannak és bármikor képes vagyok elsírni magam. Ezt a “levelet” is könnyes szemmel írom. Nem tudom mit tegyek mivel anyukám nem akar nekem másik cicát venni. Ugyan vannak több állataink is például van egy kutyám Barbi és van a háznál 2 macska is. De ugyanúgy rosszul érzem magam. Éjjelente amikor sikerül néhány órát aludnom akkor a macskámmal álmodok és másnap mosolyogva mesélem el anyukámnak de anyukám minden egyes alkalommal elmondja hogy a cica bizony nem tér vissza. Nagyon rosszul érzem magam és nem tudom mit mit tegyek hogy jobban legyek. Köszönöm hogyha erre bárki is válaszolni fog vagy elolvassa.

A tabletomra kódot tett anyukám.Tiszta ideges letettem mikor tegnap anyukám azt mondta,hogy megváltoztatta.Apukám fociedzésen van.Hát ő is bánt.Olyan dolgok történnek velem,hogy csak na.Én Sárváron lakok egy családi házban,éppen az iskolában szünet van.Anyukám holnaptól szabadságon lesz,és nem tudom,hogy be-e fog lépni .Holna hát szerintem nem,de azért remélem.Éppen tévézek a szobámba,és hát ja.Egyenlőre ennyi majd még lehet írok.Segítsen kérem,csak magában még a psziológusokban bízok még pár emberben is bízok.

Kedves Doktor nő!
Párommal már több mint 3 éve együtt vagyunk, és már 2 éve együtt élünk. (22-23 évesek vagyunk) Már eljutottunk oda is, hogy házasságot tervezni, és családot az utóbbi időkben, voltak céljaink. Most egy pár napja hirtelen történt vele valami ami miatt teljesen máshogy gondolja a dolgokat: nem akar saját házat és gyereket, nem akar házasságot, nincsenek céljai. Annyit mondott hogy szeretne inkább a barátaival lenni. Úgy érzem mintha félne a felelősségtől és a kötöttségtől. Tudni kell nekem mindig is az volt az életcélom hogy családalapítás és azért is őrültem a páromnak mert ő is így gondolta..eddig. Most mit csinálhatnék? Fog még vajon változni, érdemes várni még hátha máshogy látja? Vagy hogy tudnám meggyőzni hogy szeretné a gyereket? Hisz a gyerekekkel jól megvan. Köszönöm a segítségét!

Kedves doktornő!
A problémám a következő kapcsolatfüggőségben szenvedek már nagyon régóta és ez teljesen megbetegít engem! Van egy pasim már lassan 2 éve akivel nem tudok dűlőre jutni egyszerűen nem akar megkomolyodni nagyon furán viselkedik . Tőlem 7 évvel fiatalabb és nem kapom meg tőle azt a szeretetet törődést megbecsülést amit megérdemelnék! Ő nem az a típus akinek való egy komoly párkapcsolat. A pasim szereti a szabadságot éltünk együtt sokáig és most nemrég elköltözött tőlem azért mert állítása szerint én mindenért szólok neki hisztizek és sokat veszekedek vele. Pedig ok nélkül egy nő sem hisztizik. Nagyon sok mindent átéltünk már együtt azt hittem ha ideköltözik a lakásunkba más lesz minden megváltozik egy kicsit de tévedtem. Most is a hátam mögött szervezkedett úgy oldotta meg az albérletet,hogy nekem nem is szólt róla. Egyszer csak nem jött haza aludni! Pedig mi a bátyámmal befogadtuk a házunkba sőt még munkahelyet is szereztünk neki. Mondjuk az igaz,hogy én erőltettem azt,hogy ideköltözzön de csak azért,hogy mindig legyünk együtt és,hogy végre komoly ember tudjak faragni belőle de nem sikerült. A pasim nem akar megváltozni senki kedvéért én meg elengedni nem tudom őt megőrjít ez a kapcsolatfüggőség. Nekem ez így meg nem jó,hogy csak összejárunk megint szexelni. Mert ő igazából csak arra használ engem és ez nekem nagyon fáj. Tudom,hogy el kéne felejtenem őt de egyszerűen nem megy belebetegszem a hiányába. Nem alszom rendesen alig eszek és egész nap csak stresszben vagyok. A munkahelyen sem tudok koncentrálni tegnap is teljesen ki voltam borulva ott sírtam a főnökség előtt mert nem tudtam visszafojtani. Persze a páromnak ez így kényelmes mert tudja nagyon jól,hogy engem megkap amikor csak akar és most már szabadsága is van neki nem szól senki bele az életébe. Úgyis ez volt a baja,hogy én mindenért szóltam neki és ebből lett elege azért költözött el. De úgyis tudom,hogy abban az albérletben se lesz sokáig ő nem tud megmaradni egy helyen hiszen mióta vele vagyok úgy élünk mint a vándormadarak egyszer így egyszer ott. Semmi olyan jó tulajdonság nincs a pasimba amit szeretni lehet mégsem tudom elengedni. Miért van ez???????? Hova forduljak segítségért? Ki lehet egyáltalán gyógyulni a kapcsolatfüggőségből?????????

Jó napot!
15 hónappal ezelőtt kissé összejöttek a dolgok az életemben és ezt sokáig nem tudtam feldolgozni. Az elmúlt 2 hónapban viszont egész jól voltam, ennek ellenére most mégis ugyanazt érzem hogy valami nincs rendben. Régebben voltak hangulatingadozásaim, mára már nincsenek. Viszont mostanság eléggé lehangolt, szomorú vagyok, néha különösebb ok nélkül. Néha magabiztos és bizakodó vagyok a jövőmmel kapcsolatban, néha viszont kilátástalannak látom, ahogy éppen most is. Akaratom ellenére szokatlan gondolataim vannak, arról hogy milyen hatással lenne a környezetemre ha meghalnék, és hogy ez hogy történne,valamiért mindig úgy képzelem el hogy feláldozom magam egy szerettemért. Pár hónappal ezelőttig nem voltak ilyen gondolataim, nem mondanàm őket igazán gyakorinak, de nem értem miért vannak. Ezen kívül félek nagy döntéseket hozni, és erős önbizalomhiányom van. Eszembe jutott hogy esetleg ez depresszió lehet, erről szeretném kikérni a véleményét. Előre is köszönöm!

Üdvözlöm. Szeretnék segítséget kérni ha lehetséges. Nálam megállapították szorongás és depressziót. Írtak fel antidepresszánst és nyugtatót, amit pár hónapig szedtem aztán rájöttem hogy mégsem a gyógyszeres kezelést választom. Szeretnék tanácsot kérni hogy természetes módon hogyan lehetne növelni a szerotonin szintet? Napokban nagyon ideges vagyok, állandó feszültség.
Esetleg vitaminnal, és hogyan tudom csökkenteni a szorongást?

Köszönöm a segítséget.

Tisztelltt Doktor úr/Hölgy
A problémám 2013 ban kezdődött mikor a mamám meghalt azóta tikkel a szemem ,elösszőr csak a jobb mostmár a bal is.Voltam neurológusnál kaptam botox kezelést rá,semmi nem változott,voltam MR-in semmit nem találtak.
Idén április óta sehova nem menttem belefáradttam hogy nemtudnak segíteni.
Nagyon tanácstalan vagyok nagyon megkeseríti a minden napjaimat.
Kérem segítsen mit tegyek hova mennyek?Előre is köszönöm.
Tisztelettel Horváth Enikő