Ugy erzem tömeg fóbiám van nem merek sehova egyedül menni ha van mellettem valaki akkor is szorongok a tömegben de nem tudom miert mindig is szégyenlős voltan de nem enyire h*gy gyógyulhatnák ki ebből?

Üdv! 1eve lezsibbadt az arcom, stroke gyanújával kórházba kerültem ahol megállapítottak hogy téves diagnózis! Idén januarba ideggyogyaszaton voltam ahol koponya Mr-t csináltak slerozis multiplex kizárása miatt, ez az Mr negatív lett! A zsibbadás azóta sem múlik, most már társult hozzá gyengeség izomrángás és remegés is! Házi orvosom újra ideggyogyasz felkeresését javasolta, mondván lehet mégis csak slerozis multiplexem van! Kérdésem Dr. NŐ szerint ezek a tünetek pszichés alapon vannak, vagy tényleg valami betegség állhat a háttérben!? Válaszát előre is köszönöm!

Jónapot kívánok
Férjemmel mostanában elhidegültünk egymástol. Volt egy nagyobb vitánk el hagyott , de pár ora mulva visszaköltözött.
Azóta nincs ölelgetés , puszi .intimitás is akkor ha én kezdeményezek , vagy leráz hogy nincs kedve .probáltam beszélni cele , csak anyit mond feszült a gondjai miatt ,
Aztán meg velem az a baja , hogy most vissza ad mindent , meg változik az ember .mi lehet a probléma mert magam nemtudok rájönni .válaszát előre is köszönöm.

Abban szeretném kérni a tanácsokat, hogy mit tegyek.
Egy éve van egy barátom, eddig úgy hittem hogy nagyon fontos vagyok neki, de azt hiszem tévedtem.
Sajnos ritkán tudunk találkozni vele, mert ő külföldön lakik és dolgozik. Eddig úgy tartottuk a kapcsolatot, hogy telefon vagy csetten beszéltünk és néha találkoztunk is. Mindig azt kértem tőle, hogy akármi történik a másikkal beszéljük meg. Ez eddig működőtt is. Még augusztusban megbeszéltük, hogy október közepén kimegyek hozzá. Közben Anyukám beteg lett és egyre rosszabbul volt, akkor végig a támaszom volt, bármikor üzenhettem, írhattam neki, mindig volt rám 5 perce. Amikor eljött az indulás ideje, akkor a barátom mellett döntöttem és itt hagytam az Anyukámat a gyerekeimmel. Közben kiderült hogy Anyukámnak nincs semmi testi baja, Az volt csak a baja, hogy nem akarta, hogy kimenjek a barátomhoz, tehát nem tudott elengedni. Úgy terveztük a barátommal hogy 10 napot töltök kint nála, de eljutottam arra a pontra, hogy nem tudtam kettejük között dönteni, melyiket válasszam, hogy inkább itthon maradjak vagy kimenjek. Akkor a barátom azt mondta, hogy gyenge vagyok és nincs bátorságom. Ezt úgy bizonyítottam be, hogy végül is elutaztam hozzá. Egy teljesen idegen országba ahol még sohasem jártam és a nyelvet sem beszéltem, csak megértettem pár szót, és ha úgy vesszük egy teljesen idegen emberhez, mert ha találkozunk is soha nem töltöttünk el egy teljes napot együtt.
Amíg kint voltam nála, minden rendben volt, mert ha nem lett volna úgy ő őszintén megmondta volna. Úgy bánt velem, mint egy hercegnővel, csak sajnos szex nem történt köztünk mert ő nagyon köhögöt, szinte jól jött neki, hogy nem gyógyult meg a megfázásból. Én próbáltam közeledni hozzá ilyenkor azt mondta hogy nem akarja, hogy el kapjam tőle. Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és még kirándulni is elmentünk. Ott megbeszéltük, hogy ezentúl még több mindent megosztunk egymással. De sajnos 5 nap után haza kellett jönnöm, pedig szerettem volna maradni és nagyon nehéz volt főleg nekem a búcsúzás. Elintézte nekem, hogy egy kollégája aki szintén jött haza elhozzon. Amikor elköszöntünk csókot adott az számra és megöleltük egymást és azt kérte, hogy reggel 4 kor hívjam fel, hogy hol is járunk és még azt mondta, hogy majd beszélünk. Én hazajöttem szerencsésen haza is értem, ő még maradt 4 napig mert dolgozott, aztán ő is hazajött. Kértem, hogy ha elindul és hazáért üzenjen, de közvetlenül nem tette meg csak kiírta egy oldalra hol jár, pedig régebben mindig megtette, ha ezt kértem tőle. Amióta én hazajöttem tőle nem hívott és nem keresett. Pár napja hogy itthon van, azóta sem keresett, de nem értem miért. Én úgy 2 naponta írtam neki, hogy mi újság, mi történt vele, de csak megnézte és nem reagált rá semmit. Ma mikor azt írtam neki, hogy felhívhattom-e? Akkor azt írta, hogy ha nem gond hagyjam egy kicsit nyugodtan és hogy a családjával, szeretné eltölteni a hetet, mert 2 hónapig nem fog velük személyesen találkozni. Majd ha visszamegy, akkor majd megbeszéljük. Igen, tudom nyaggattam, de csak azért mert szeretem volna tudni, hogy jól van-e és hogy mi történt.
Ez a viselkedése nagyon meglepett, azt hittem, hogy ismerem és megbízhattok benne, de kezd meginogni az a nagy bizalom, nem ezt a viselkedést vártam volna tőle. Sajnos az volt a baj, hogy nekem nagyon sokat jelentett mindig csodálattal néztem fel rá, de most csalódás okozott nekem. Én mindent megtettem érte amit kért tőlem, de nála fordított esetben ez nem működött. Eddig még egyetlen egy férfival sem éreztem ilyen jól magam. Sajnos nagyon beléestem, mert mikor ő rám néz és rám mosolyog, egyszerűen kész vége, semmi mást nem érzékelés, csak őt látom. Ő is elvált és másfél éve nem volt szexuális kapcsolata sem. Lehet, hogy próblémája van olyan téren is, én mondtam, hogy beszéljük meg, mert mindent meg lehet oldani amit igazán szeretnénk. De ő azt mondta, hogy nincs ilyen próblémája. Vagy arra gondoltam, hogy hiába, hogy szinte mindenben teljesen egy hullámhosszon vagyunk ő talán mégse vonzódik hozzám. Régebben próbált közeledni, de mondtam hogy egy kis időre lenne szükségem mert én még nem állok készen rá, akkor azt mondta, hogy nem sürget senki ő tud várni. Most viszont azt érzem amikor én próbálok közeledni, ő nem igazán viszonozza, de nem tudom miért. Egyszer meséltem neki, hogy a kolléganőm mondta, hogy milyen csinos buszsofőr volt a buszon amivel ment haza és ő azt mondta, hogy nekem biztosan bejött volna, mert tudja, hogy tetszenek a szakállas, körszakállas és kövér férfiak. Amikor ezt mondtam neki, akkor többször hallóznom kellett, mire választ, mintha zavarná, ha ilyen dologról beszélek neki, mintha féltékeny lenne rám. Egyébként ő is körszakállas és kövér, egy igazi mackós típusú férfi. Amikor nyáron egy hetet a gyerekeimmel nyaraltam, nem akarta hogy 2-3 nap beszélgessünk, mert nem akart zavarni, a végén már ott is az lett, hogy nekem annyira hiányzott, hogy a nyaralás végén már minden pasiban őt láttam és mondtam neki, hogy nagyon hiányzott és egyáltalán nem zavart volna, akkor bocsánatot kért, hogy ilyen buta volt.
Most meg írtam neki, hogy nem hívom amíg ő nem hív.
Amikor készültem hazajönni a kollégájának is azt mondta, hogy a barátnője vagyok ez azért nagy szó mert eddig sose mondta ki, hogy a barátnőjének. Mindig ha néha kérdeztem, hogy a barátnője vagyok-e mindig azt mondta, hogy még nem, mert még nem ismerjük egymást eléggé. Most nem tudom mi változott, hogy hirtelen az lettem, de lehet hogy csak úgy mondta és igazából nem is tart annak.
Tudom, hogy a múlt héten 5 napot sülve-fóve együtt voltunk, de akkor is szerintem az lett volna az egyenes út, hogy felhív és azt mondja, hogy: Szia megérkeztem minden rendben, ne aggódj és nem az hogy nem ír és nem is üzen, pedig elvileg a “barátnője” vagyok.
Ez az elintézési mód nagyon fáj nekem, mert én mindig úgy gondoltam, hogy korrekt lesz velem, ha valami gondja adódik, de sajnos tévedtem. Eddig soha nem tudtam rosszat mondani róla, de most már nem tudom mit gondoljak róla.
Kérem adjanak tanácsot, hogy mit várhattok ezek után tőle. Mert most úgy érzem, hogy nagyot csalódtam benne, ezt nem vártam volna tőle, hogy így viselkedik velem, amikor én mindig mellette voltam, mindenben támogatta és ha el volt keseredve kértem beszéljük meg, hátha közösen még tudjuk oldani.
De ahogy most bánt velem, az nagyon durva, nem tudom, hogy valaha is ezt megfogom-e tudni bocsátani neki.

Jó estét kívánok!
1 évig volt egy párkapcsolatom és nagyon szerettem/szeretem!
Nagyon sok veszekedés volt a kapcsolatunkba , féltékenység miatt de azt hittem mindent megtudunk beszélni.
De sajnos nem így lett!
napról, napra távolodott tőlem.
És szünetet kért..
Minden nap beszélgettünk és megtudtam hogy felkereste a volt barátnőjét..
Letiltottam minden közösségi oldalról bánatomba..
És vele újra elkezdett beszélgetni engem meg elhagyott.
Azt mondta hogy vele akarja helyrehozni nem velem..
Nem tudom hogy lépjek túl rajta
nagyon fáj
Egy munkahelyen dolgozunk , és mindennap látom
Emiatt egész nap feszült vagyok
Nem értem hogy tudott ilyen gyorsan elfelejteni engem
ezek szerint sosem szeretett

Jó estét! Az a problémám hogy nagyon sokat gondolok a volt barátomra, ő volt a nagy szerelem számomra. Most már családom van és neki is van barátnője jól megvannak. Mi a párommal gyakran vitatkozunk, olyankor is eszembe jut az exem, a vele együtt töltött idő. Mit tegyek hogy ne gondoljak rá ennyit? Köszönöm válaszát!

Üdvözlöm.

Mennyasszonyom lett végre hosszú hosszú évek után. Eddig a nőktől mindig csak elutasítást és bánatot kaptam. Ő viszont rendes és sose akarnám megbántani. Azt, hogy rendes velem egy nő eleve nehéz volt megszokni de végül sikerült és már régóta jártunk. Most azonban tett vmi olyat, ami annyira nagy és jó hogy egyszerűen képtelen vagyok befogadni sőt inkább depressziós lettem és távolságtartó. Tudom belül hogy amit tett az jó de valahogy szinte már ez megemèszthetetlen és kellemetlen. Pedig mint mondtam ez olyan dolog amit azérr tett mert szeret. Ráadásul magamtól jöttem rá de mintha mégis összetörtem volna. Miért lettem depressziós és miért olyan kellemetlen ez amikor örülni kellene és még jobban szeretnem? Tisztelettel Zoltán

Tisztelettel szeretnék kérdezni.
kb. 4 hónapot voltam kórházban, majd hazaengedtek, a családom egy idő után lemondoþ rólam, munkámat elveszítettem, és már úgy éezem, lemondtam az életemről. A feleségem megvet. Kerestem pszichjátert, újból felirattam gyógysert, de már az óngyilkosság is mwgfordult a fejemben. Probléma megoldási készzségem redukálódott, miként a családi és társadalmi kapolataim is. Elóre is köszónöm a választ.

Tisztelt Címzett!

Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy gyermekkorom óta félek a sötétben. Az ok amiért írok az, hogy a helyzet csak súlyosbodik. Jelenleg 29 éves vagyok. Az életminőségemet nagyon negatív értelemben befolyásolja. Elalvás előtt nem merem lekapcsolni a lámpát, ha egyedül vagyok. Viszont odáig fokozódott a helyzet, hogy ha nem egyedül alszom, akkor is rettegek, hogy valaki betör a lakásba, meggyilkol vagy rossz dolgokat tesz velem. Teljesen abszurd dolgokat találok ki, amelyek bekövetkezésének valószínűsége igen kicsi. Általában emberektől félek, viszont gyakran a szellemekkel vagy UFÓ-kal kapcsolatos fiktív elképzeléseim is vannak. A kreativitásom határtalan ezen a téren. Képes vagyok egy egész éjszakát végigrettegni, ezért nem tudom kipihenni magam. A helyzet változó. Van amikor erősödik, van amikor egészen nyugodt vagyok.
Gyermekkoromban a faluban ahol éltünk nagyon szokszor betörtek hozzánk a házba és sokszor keltem fel éjszaka, hogy a sötétben ismeretlen alakok mozognak, akiket a családomnak mindig nagy hangzavar közepette sikerült elűznie. Arra gondolok, hogy ez felnőttkori traumákat okozhatott nálam. Az lenne a kérdésem, hogy lehet-e ezen a problémán valahogy segíteni? A neten csak azt olvasom, hogy egy természetes ösztön a sötéségtől való félelem és nem tudják az okát. A pszichológia mely ága foglalkozik az adott problémával? És melyek a leghatékonyabb kezelési módszerek? Válaszát előre is köszönettel, Pálmai Lili

Kedves Orsolya, azért írok Önnek, mert kicsit nyugtalanító dolgok történnek mostanában a 4 éves kislányunkkal. Egy évvel ezelőtt költöztünk az USA-ba, így keresztül mentünk egy nagyobb változáson az életünkben. A kislányom Izabell még nem jár ovodába itt, velünk tölti a napot, kb 5-6 héttel ezelőtt mentünk el egy ovi-iskolába ahová be szeretnénk íratni. Annyira nem tetszik neki az ötlet, mert ott “angolok” vannak. Kicsit később kb 2 héttel ezelőtt elkezdte a kislányom mondani, hogy “a pocakom azt mondja” valami nem tetszik. Ezt leginkább olyan dolgokra kezdte el mondani amiket igazán szeret. Megbeszéltük vele, hogy nem a pocakjával gondolkodik ezért most már azt mondja az “agyam azt mondja”, de a lényeg ugyanaz. Ez már olyan méretet öltött, hogy napi kb 20-30 ilyen eset van. Ha erre mi mondjuk a kedvenc nyulát amire azt mondja nem tetszik azt mondjuk akkor tegyük el akkor viszont hatalmas sírást és hisztit rendez.. Kb ebben az időszakban kezdődött az is vele, hogy nem alszik el csak nagyon nehezen, mindig felkel többször mire sikerül elaludnia. Ez egyáltalán nem volt jellemző korábban. Kicsit aggódunk, mert nagyon furcsa érzésünk van amikor ezeket a dolgokat mondja, van benne egy kettősség, mert ragaszkodik a tárgyhoz, de közben pedig azt mondja nem tetszik neki, olyan mintha nem ő mondaná, nagyon kimért és tárgyilagos amikor ezt közli…. Ezt csinálja a család többi tagjával is, van kettő testvére is, van hogy eszébe jut és szépen elmondja, hogy egyébként nem szeretem …. és felsorolja, hogy kit, mindenféle előzmény nélkül. A testvéreivel nagyon jó a kapcsolata és sokat is játszanak, ezért itt is teljesen furcsa, hogy minden előzmény nélkül azt mondja nem szeretem őket. Ha erre azt válaszolja a testvére, hogy jó de én nagyon szeretlek, ő erre azt válaszolja “jó, de tudod én akkor sem szeretlek.” Válaszát előre is köszönöm, Üdvözlettel, Hartman Tamás

Jó napot kívánok!
Nagyon hosszú a mondanivalóm, de megpróbálom röviden leírni. Anyukámmal egy ideje megváltozott a kapcsolatunk. Régebb olyan volt, mint a legjobb barátnőm, most meg, kb két év, vagyis hát, úgy amióta barátom van, és egyre nagyobb vagyok, úgymond ‘repülök ki a családi fészekből’, megváltozott a kapcsolatunk. Már nem tudunk olyan jókat beszélgetni, mint rég, és már nem is érdeklődik, nem kérdez, mintha nem érdekelné, hogy mi van velem. Ha meg én elkezdek mesélni, általában zavarom. Nagyon hangulat ember… És ez rossz. Viszont van, ami nem változott. Hogyha összetűzésbe keveredünk, összeveszünk, akkor ő utána nem beszél velem, akár napokon keresztül, levegőnek néz én meg egy utolsó senkinek érzem magam. Mindig is ez volt, és ez borzasztóan rossz. Még sokszor ha nem is éreztem magam hibásnak, odamentem, bocsánatot kértem tőle, holott ő volt túl ingerlékeny és beszélt velem csúnyán. És általában amikor ez van, akkor apukám is az ő oldalán áll, a 11 éves húgom is, és teljesen rámszállnak, nagyon kemény, fájó dolgokat vágnak a fejemhez, amik örök sebek maradnak a lelkemben… Nem tudom hogyan tudnék viszonyulni hozzá, ahhoz, ahogy viselkedik velem. Hogy megvonja tőlem a szeretetet, a törődést. Olvastam néhány cikket a mérgező szülők tulajdonságairól és sokban ráismertem anyura. Nem tudom mit tehetnék, hogy jobb legyen és ez az egy év még, mert suli után már nem leszek itthon, ne így teljen el végig. Próbáltam beszélni is vele, levelet is írtam neki, de nehéz eset nagyon. Nagyon lenéz, vagyis nagyon érezteti velem, hogy ő a tapasztalt, a nagy, én meg a kicsi, tudatlan, aki semmit se tud, és akinek mintha érzései se lennének. Nem törődik egyáltalán azzal, hogy nekem a lelkemmel mi történik.
Ebben kérnék szépen segítséget, hogy mit tegyek, hogyan viszonyuljak ezekhez a dolgokhoz, hogy ne sírva aludjak el szinte minden este és hogy a lelkem ne legyen mindig darabokban a családom miatt.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Filep Orsolya Veronika!
Azért keresem fel önt, mert függőségem van. Körülbelül egy éve kezdődött. Majdnem minden nap önkielégítést végzek magamon és pornográf tartalmakat nézek. Többször volt úgy, hogy abba hagyom de egy hónapig bírtam. Mindig újra kezdtem. Nem rég pedig felmentem egy-két online oldalra, ahol anonimon lehetett emberekkel chatelni. Párszor előfordult az, hogy megadtam egy hamis profilt (instagram, snapchat) amit én csináltam és azon folytattuk. Nem küldtem egyszer sem olyan képet ahol látszik valamim, nem engedtem a videochatet, és pár perc után mindig megijedtem és kiléptem. Azért fordulok most önhöz, mert a szüleimmel ezt nem merem megbeszélni. Pszichológust nem tudok felkeresni, mivel ahhoz a szüleim is kellenének. Félek, hogy az amit csináltam vissza fog ütni és valami baj történik velem. Kérem, ha tud segítsen nekem!
Válaszát előre is köszönöm!

Jó napot!
Új osztálytársam van, 18 évesek vagyunk nekem szimpatikus de ő kettős jeleket ad. A nonverbálks jelei alapján nem tudom meghatározni mit érezhet. Néha néz, általába elpillant ha rá nézek és a mosolyomra nem reagál. Ha beszélek rám néz, gyakran felveszi a half arm cross poziciót és nem értem miért tűnik ilyen bizonytalannak az élet egyéb területein sikeres és magabiztos. Honnan tudhatnám biztosan mit érez? Milyen jeleket adjak? Mire figyeljek oda?
Válaszát előre is köszönöm!

Üdv!

Az Ön véleményét szeretném kikérni egy számomra aggodalmat okozó ügy érdekében. Nos, ez nem velem történik, azonban nem tudom, hogy kihez fordulhatnék ez esetben.

Van egy húgom, 14 éves, akivel az elmúlt hónapokban pénzügyi problémákból kifolyólag egy szobába kényszerültem. Természetesen én is, ő is ezt egy nagyon rossz élményként éltük meg, mivel sokszor egymás agyára megyünk. Szerencsére próbálunk toleránsabbak lenni egymás iránt, és ez egyre inkább kezd működni, de egy probléma merült fel, amely miatt aggódom az ő egészsége és jóléte érdekében.

Azt vettem észre, hogy viszonylag sokat játszik még a plüsseivel, és mintha csak egy barbi lenne egy 8 éves kislány kezében, különböző történeteket mesél el vele. Ezt ő teljes titokban csinálja, tehát amint valaki a szobához közelít, a plüsst eldobja, hogy ne vegyük észre azt, hogy mit csinál. Mivel egy szobába vagyok vele, nem sikerült lepleznie ezt a szokását, habár azt hiszi, hogy fogalmam sincs minderről. A történeteket halk hanggal, suttogva mondja, mert azt hiheti, hogy én így nem hallom a nagyothallásom miatt. Sajnos mindent tisztán értek, és ez nekem az idegeimre megy. Természetesen nem fogok egyből odamenni, és szólni neki, mivel ez mindkettőnk számára kínos helyzetté válna. Ezen kívül nem is szeretném, hogy azt higyje, emiatt rossz szemmel nézek rá, tehát a kapcsolatunkat nem szeretném elrontani. Már körülbelül 4 hónapja tűrom, ahogy minden egyes este előveszi a plüsseit, és halkan – de még is hangosan- suttog. A történetekben általában ordítanak egymásra a plüssök, elküldik egymást melegebb éghajlatokra, de az is előfordult, hogy divatról, sminkről beszélgetnek. Eléggé széleskörű dolgokat szokott eljátszani, de legtöbbször a veszekedés a téma mindenféle hülyeségen.

Ami izgatna engem, hogy ez egyáltalán még normális-e egy 14 éves tinédzser lány életében, hogy ilyen gyerekjátékokkal játszon? Akármi is a válasz, mi oka lehet annak, hogy legtöbbször agresszív, veszekedős történeteket játszik el? Esetleg mit tehetnék, hogy leszokjon erről a dologról, mielőtt én nálam is elszakad egy húr, mivel hiába érzem magam türelmesnek, legbelül az őrületbe kerget engem.

Az iskolában úgy érzem vannak barátai, mivel nyáron itthonról rengetegszer elment, és a barátnői is jöttek át látogatni. Azonban arról nincs információm, hogy ők hogy viselkednek vele, és vice versa. Lehet, hogy a barátnőitől tanulja el ezeket a rossz viselkedésformákat? De ezeket miért kell eljátszania a plüssökkel? Vagy ez az iskolai stressz kiadásának egyik módja? Nem egy kitűnő tanuló, és nem is érdekli őt annyira a tanulás, tehát nem hiszem, hogy nagyon stresszelne ezen a téren.

Bármilyen tipp, tanács jól jönne. Nem szeretném, ha ezért ő is rosszul érezné magát, de fokozatosan jó lenne leszoktatni (akár a tudta nélkül is) erről a szokásáról. Kétlem, hogy magától elmúlna, mivel már többször volt rá példa, hogy majdnem rajtakaptam (nem szándékosan), de mint már említettem, ekkor csak eldobja gyorsan a plüsseit, és mintha mi sem történt volna az előző fél órában, amit végig hallgatnom kell az egy szobába kerülés végett.

Bármilyen tanács jól jönne.
Remélem tud segíteni nekem.

Kedves Doktor Úr!
Az én problémám tavaly novemberben kezdődött,és igazából nem nagyon volt előjele!

Történt egy este,hogy néztem a tv-t és elkapott egy nagyon ijesztő érzés,ami abból állt,hogy úgy éreztem meg fogok őrülni! Felpattantam az ágyról,kiszaladtam kicsit levegőzni,aztán megmosakodtam,de az érzés nagyon nem akart múlni!

Édesanyám adott egy fél frontin-t (0.5ös),hogy vegyem be,de mivel nagyon gyógyszerellenes voltam,ezért azt megtagadtam,viszont egy óra szenvedés után csak bevettem!

Aznap ha nehezen is,de sikerült elaludnom. Másnap teljesen hatása alá kerültem az előző napi érzésnek,és elkezdtem rágódni rajta,hogy vajon mi lehetett ez…..természetesen kis idő múlva már jött is az előző napi “meg fogok őrülni” érzés! Nagyon megijedtem ismét,remegtem izzadtam szorongtam,nem tudtam hova tenni,hogy ez mi lehet!

Édesanyám és párom próbált nyugtatni,de nem nagyon jött össze nekik,pedig én is igyekeztem összekapni magam,de nem ment!

Eltelt pár nap,így jártam dolgozni,próbáltam leplezni,de legszívesebben kiszaladtam volna a világból,annyira szorongtam és pánikoltam legbelül!

Az otthonlétek sem voltak jobbak,egyszerűen úgy éreztem,hogy sehol nem vagyok biztonságban,alig ettem,alig ittam,csak összegörnyedve feküdtem az ágyon és sirva vártam,hogy kicsit jobb legyen!

A sírás jót tett sokszor,mert megkönnyebbültem,de csak ideig,óráig volt jó!

December elejéig birtam és akkor édesanyám biztatására bementem a pszihiátriára (Édesanyámról tudni kell,hogy skizofrén már nagyon régóta,ettől is féltem,hogy esetleg én is az leszek,de utólag kiderült,hogy ettől nem kell tartanom az orvos szerint)

Elmondtam a problémám és írtak fel gyógyszert,+hetente egyszer pszihologushoz kellett mennem.

Gyógyszerek: Napi 2x 0.5mg xanax, escitil 10mg 1x naponta

Diagnózis: Pánik zavar (szindróma) (epizódikus,rohamokban jelentkező szorongás)

Mivel édesanyám miatt eléggé gyógyszerellenes voltam,ezért hiába váltottam ki,végül nem kezdtem el szedni őket,de a pszihológushoz eljártam!

Jót tett a beszélgetés és úgy éreztem,hogy sikerül majd magamban legyőznöm ezt az egész hülye érzést,de sajnos nem így lett! egy hétig kb jobb volt,mondjuk akkor is jött az érzés,de kb karácsony előtt már nagyon rosszúl éreztem magam…..komolyan azt hittem,hogy meg fogok halni,mert úgy éreztem,hogy nem bírom sokáig ezt se testileg,sem pedig lelkileg! Remegés,izzadás,álmatlanság,szorongás,kétségbeesés,depresszió.

Január 3.án visszamentem a pszihiáterhez és megmondtam neki,hogy kezdjük el a terápiát lesz ami lesz! Iszonyat kudarcként éltem meg,hogy “dilibogyót” kell majd szednem,de tényleg nem birtam tovább! Elkezdtem és rengeteget olvastam utána,hogy sok idő kell míg beáll,már ha jó lesz egyáltalán….nos nekem szerencsém volt,mert “beütött” a gyógyszer kb egy hónap után,és szerencsére semmilyen mellékhatást nem éreztem! hünapról hónapra egyre jobb lett,bár közben történtek dolgok,költözés párommal új albérletbe ami nagyon jó ötletnek tünt! Elkezdtem edzeni,mert rengeteget fogytam 2 hónap alatt! Közben az étvágyam is megjött és sikerült visszaszednem a versenysúlyomat! Időközben a pszihologushoz sem tudtam tovább járni,mert a munka miatt nem tudtam mindig elkéreszkedni,de úgy éreztem,hogy már lehet nem is kell majd tovább!

Majd 2 hónappal később párommal megbeszéltük,hogy elválunk,mert nagyon nem működött a házasságunk….nem éltem meg tragédiának,sőt! Felszabadultam teljesen! Külön költöztünk,én egyedül mentem tovább egy albérletbe,ahol mai napig élek!

Közben olyan jól lettem,hogy lecsökkentettük a xanaxot! reggel egy 0.5 és az estit már kihagyhattam!

Teljesen jól éreztem magam,megismerkedtem egy számomra tökéletes lánnyal,akivel nagyon jól elvagyok,szóval mondhatni teljesen sinen van az életem,de pár napja ismét előjött az a fránya gondolat….

Ismét csak úgy a semmiből,vagyis pont azon gondolkodtam,hogy milyen jól érzem magam,és hogy régen milyen rossz volt amikor szenvedtem az ágyon magzatpózban….aztán már kezdtem is érezni ismét ezt a dolgot! Nagyon megijedtem,bár nem volt olyan intenziv és erős,de mégis zavart nagyon!

Azóta eltelt pár nap és gyakran elő elő jövöget és félek attól,hogy olyan lesz mint télen volt!

A gyógyszeren semmiképp sem akarok emeltetni,mivel már az volt a terv,hogy lassan el kellene kezdeni csökkenteni!

Párom mindenben támogat,nagyon aranyos,megértő és tényleg egy szavam nem lehetne most az életemre!

Maga szerint mitől lehet,hogy megint előjött? (Régebben is volt,hogy elő elő jött,de nem volt ennyire hosszú és intenziv)

Vagy ez elő fog jönni? Mert azt mondták,hogy a gyógyszer csak egy mankó,és,hogy nekem kell igazából fejben megoldanom ezt a problémát!

Ha ez így van,akkor esetleg tudna javasolni pár dolgot,hogy mit csináljak?

Nagyon kétségbe ejtő helyzet,mert igazából tisztában vagyok vele,hogy az agyam játszik velem,de mégis mikor benne vagyok,akkor mégsem tudok mit tenni ellene!

Válaszát előre is köszönöm és elnézést,hogy ilyen hosszú regényt írtam Önnek!
Üdvözlettel: Csaba