Dolgozó, emberke vagyok. Nem nagyon tudom mit kellene ide írni… Jó lenne ha tudnék beszélgetni valakivel, őszintén és tabuk nélkül.

Üdvözlöm.
Próbáltam beszélni a párommal többször is de eredménytelenül. Megkérdeztem sokszor neki így jó. Jól érzi magát. Köszönöm válaszát.

Jò napot kívánok
Az lenne a kèrdèsem, hogy van egy férfi aki 19 evvel idősebb mint en.Elvileg boldog házasságban él, minden este szeretkeznek a féleségével lassan 25 éve. Összeszűrte a levet velem a férfi, mert én boldogtalan párkapcsolatban èlek, és a ferjem a karjaiba lökött. Azt mondja, hogy boldog a házassága, de akkor miért akar velem találkozni, szeretkezni velem…..ezt nem ertem.kèrem magyarázták el

Jó napot kívánok , az lenne a kérdésem, hogy egy elvileg boldog hazassagban élő férfi, aki 25 eve boldpgan el a felesegevel, minden nap szeretkeznek, miért keresi egy nála 19 evvel fiatalabb nőben is a boldogságot.Nekem megromlott a kapcsolatom a férjemmel es a karjaiban kötöttem ki. Az a kérdésem, hogy miert kellek én neki, ha ugy van ahogy állítja, Boldog.

Üdvözlöm!
Röviden csak annyit szeretnék kérdezni megerősítést, hogy jól látom a dolgokat vagy sem. Párom ha haza jön a melóból akkor 2 mondatot nem beszélünk telefont simogatja játék facebook megy és a cigi. Velem és a fiammal nem foglalkozik. Mókudkerékbe vsgyunk minden nap így megy. Vagy Anyucihoz megy testvéréhez megy segíteni minden hétvégén ha szabadságon van ott van náluk. Velünk nincs kedve eljöni sehova programot csinálni. Szóval ez így megy. Nincs itthol velünk. Ha igen akkor a telefon megy meg a cigi. Beszélni akartam vele de úgy hogy a telefont tegye le de ő azt mondta nem mert így is halja amit mondok. Hát én így nem beszéltem vele. Ez nem család így. Mit gondol? Köszönöm.

Udvozlom. Nem rolam van szo, a ferjem,ha a multbeli dolgairol,kapcsolatairol van szo,hirtelen hiszterias rohama van. Mi 4 eve vagyunk hazasok. Nem birja elviselni,ha az elozo hazassagarol jon szo pedig nem volt olyan rossz. 2 nagy gyereke is van.
Nem ertem,miert olyan furcsa. En siman beszelek a multamrol,nem zavar.
Koszonom
Papp Eva

Tisztelt Cím!

Szeretném a tanácsukat kérni, hogy mit tegyek.
Most volt egy éve, hogy meg ismerkedtünk a barátommal.
Eddig nem igazán tudtam rosszat mondani róla, mert mindig tisztességesen viselkedett. Mindig volt rám neki 5 perce, ha szükségem volt rá. Ha tanácsot kértem tőle, ahogy tudott hívott vagy üzent, mert ő kint dolgozik külföldön.
Mindig azt kértem tőle, hogy akármi baj történt beszéljük meg közösen, eleinte nehezen ment neki, de aztán úgy éreztem egyre jobban kezd a bizalmába fogadni.
Már nyár óta vártuk azt a napot, hogy el döntsük, hogy mikor kerülhetne sor egy személyes több napos együttlétre kettőnk között. Végre kitűztük, hogy október közepén én kimehetnék hozzá, hogy el töltsünk együtt egy hetet. De sajnos mire odaértünk, hogy akkor megyek döntenem kellett, hogy itt hagyom Anyukámat betegen vagy kimegyek hozzá. Akkor azt mondta nekem, hogy gyáva és gyenge vagyok, ha nem megyek ki mert, hogy Anyukám csak azért csinálja, hogy ne hagyjam itt és azt mondta az ő anyja is mindent bevetett, hogy ő ne menjen ki külföldre. Akkor megmondtam neki, hogy kimegyek hozzá és az anyukámnak is, hogy kimegyek a barátomhoz. Anyukám nem maradt teljesen egyedül mert itt voltak az unokái vele és persze jobban is lett.
Azt mondhattom csodaszép napot töltöttünk el együtt kettesben és hercegnőként bánt velem kint, még betegen(nátha, köhögés) is elvitt kirándulni a közeli szép városokba. Egyik helyen ott is éjszakáztunk és ott beszélgetünk arról is, hogy ezentúl akármi történik sokkal jobban ügyelünk arra, hogy ahogy lehet megbeszéljük.
Sajnos szex nem történt köztünk, mert nem igazán volt jól és nem akarta, hogy el kapjam tőle.
De azóta arra jöttem rá, hogy lehet, hogy nem is akarja már, hogy legyen közöttünk szex, igaz eleinte mondta nekem, hogy miket csinálná velem, de egy ideje már nem beszélgettünk róla.
Eleinte én nem tudtam közeledni hozzá, mert sokat szenvedtem a házasságomban a volt férjemmel nem tudtam semmit megbeszélni és végén már a szex sem működött köztünk. De most már úgy éreztem, hogy készen állók rá, de most a barátom nem akarta.
Amikor hazajöttem tőle, akkor azt kérte, hogy hívjam fel, hogy hol járunk egy kollégája hozott el egy darabon és még azt mondta, majd beszélünk.
Azóta is itthon volt egy hetet és a szabadsága első két napjában zavartam egy-két levéllel és végül azt kérte, hogy hagyjam egy kicsit nyugodtan, hogy a családjával együtt tölthessen el egy hetet, mert 2 hónapig nem fognak találkozni, majd ha vissza megy akkor beszélünk és köszönni a megértésemet. Most ment vissza tegnap, de azóta nem hívott, nem üzent, holott azt mondta, hogy a barátnője vagyok.
Én megértem hogy vágyott arra, hogy a családjával legyen, de ez így akkor sem helyes, mintha kerülne engem, nem mer a szemembe nézni.
Azóta a nap óta folyamatosan azon agyalok, hogy mit csináltam rosszul vagy ha mégse rám vágyott, akkor miért hitegetett, hogy lehet még közös jövönk vagy akkor egy éve csak hitegetett engem, hogy jól meg vagyunk és hogy engem akar?
Sajnos azóta a nap óta elég rosszul alszom, nem tudom mit gondoljak róla, hogy melyik az igazi arca, aki elhitetett velem mindent, hogy szeret velem lenni vagy a mostani, akit nem ismerek.
Eddig még soha nem viselkedett így, én mindig úgy gondoltam, hogy ő egy korrekt ember, fel néztem rá, örültem, hogy rátaláltam, de most már nem tudom, hogy mi is az igazság.
Sajnos én nem hívhatom fel mert megigértem neki, hogy meg várom míg ő hív, de mi lesz, ha sose hív fel?
Én úgy gondolom, hogy annyit azért megérdemelnék tőle, hogy tájékoztasson, hogy mi történt és miért nem akar velem beszélni.
Meg kell mondanom őszintén úgy érzem, hogy csalódtam benne, sajnos az volt a baj én nagyon beléestem, úgy éreztem, hogy őrá vártam már évek óta. Ő jelentette nekem a boldogságot, ő volt nekem azaz ember aku mosolyt tudott csalni a szomorú arcomra is, akinek mindig volt hozzám egy vicces poéja, akiben 1000%-kal megbíztam. Ha az autójában ültem, mindig azt mondtam neki, hogy ő mellette nem félek, mert ő olyan biztonságosan vezet, mindig úgy éreztem, hogy vigyázz rám.
Most egy hét alatt így megváltozott, mintha nem is ő lenne. Nem értem mi történt vele.
Amikor eljöttem tőle, akkor azt mondta a kollégájának, hogy a barátnője vagyok, de nekem sohasem mondta előtte, hogy annak tart, sőt egy pár hónappal ezelőtt még azt mondta, hogy nem is vagyok az. Most akkor hirtelen mitől lettem az, szerintem csak azért mondta, mert nem tudta minek hívjon ő nem gondolta ezt komolyan.
Én már nem tudom, hogy mit is akarok még tőle, most úgy érzem, hogy csak kihasznált és összetörte a szívemet.
Mindennap várom, hogy végre írjon vagy üzenjen vagy hívjon és magyarázza meg, miért csinálta ezt velem.
Én mindig mellette voltam, hogyha szüksége volt rám, támogattam, amikor mondta kimegy külföldre csak az kértem, hogy jöjjön vissza hozzám. Adtam nwki egy piros kis szívet, hogy érezze mennyire fontos nekem ezt azóta kitette a buszra amin dolgozik, mindig ott van neki szeme előtt.
Most már kezdem azt hinni, hogy kár volt kimennem külföldre utána, pedig sok csodás helyre elvitt, de ez most mind eltörpül az felett, hogy tényleg komolyan gondolta velem vagy csak színészkedett.
Kérem adjanak tanácsot, hogy még hihettek neki ezek után vagy felejtsem el végleg, mert én nem tudom mit csináljak.
Vagy 3 hét után, ha addig sem hív kérjek tőle magyarázatot.,hogy miért viselkedett így velem?

Jó napot kívánok!
Nekem az a problémám, hogy a szüleim túl szigorúak velem. Legalábbis én ezt érzem. Látom, hogy rengeteg ismerősömnek mennyire engedékenyek a szülei, elengedik bulizni, szinte minden hétvégén meg stb. Én nem vagyok az a bulizós típus. Nem is erről van szó. Hanem, hogy… Van barátom, két éve. Aludtunk már együtt. Volt, hogy több napot távol voltunk, és együtt aludtunk. De ennek ellenére a szüleim, vagyis anyukám inkább, nem engedi meg, hogy néha, pár hétvégén itt aludjon, se hogy én ott aludjak nála. Nem azt akarnánk, hogy minden nap, csak legalább néha, párszor. Mert szükségünk lenne az együtt alvásra is. Úgy érzem, hogy nagyon a régi világban élnek, amikor még nem volt ilyen, hogy a lány ott aludt a fiúnál.
És az a kérdésem, hogy mit tegyek ennek érdekében? Mit tegyek, hogy jobban engedjenek bárhova, meg hogy engedékenyebbek legyenek picit? Mit tegyek, hogy bízzanak bennem jobban, nem féltsenek ennyire? Úgy gondolom, hogy nem csináltam semmi olyat, amivel a bizalmukat elveszítettem volna..
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!
Egy olyan problémám van, hogy lassan 4 hónapja vagyok egy majdnem kapcsolatban,melyből nem tudok kilépni. A dolog azért nehéz, mert a másik fél teljesen kiégett, az összes eddigi párja őt hagyta el,legutóbbi meg is csalta és elmondása szerint ő már nem tud megbízni senkiben, elég neki, hogy dolgozni jár,játszik a gépen. A nyáron eljutottunk oda sok győzködés árán, hogy találkozzunk, ott foglalkozott velem ahogy kell, azt mondta belém szeretett. A legjobb barátjával beszéltem erről, azt mondta idő kell neki..Azonban 2 hónapja nem hajlandó velem újra találkozni, megint visszaesett a depresszióba és elvan a kis világában, a múlton siránkozik, hogy őt mindenki elhagyta. Nem érti/ nem tudja elhinni,hogy még mindig itt vagyok és várok rá, teljesen magába zárkózott az utóbbi időben, viszont ami furcsa, hogy mindennap keres online, érdeklődik hogy vagyok. De mikor felhozom, hogy találkozzunk azt mondja ő másképp áll hozzá, el van a munka, játék, alvás háromszögében. Nem tudom mi változott meg benne, hogy ismét bezárt irányomba. Ez a majdnem kapcsolat már érzem,hogy engem is lehúz, mert beleszerettem. Borzasztó ez a tehetetlenség, hogy bárhogy próbálok felé nyitni, nem enged be. Mit tehetnék? Próbálkozzak még vagy inkább teljesen engedjem el? Előre is köszönöm a választ!

Tisztelt Hölgyeim/Uram!

Nehéz röviden leírnom a történetemet. Az anyámmal pár honapja megszakítottam a kapcsolatot aki 44 éven keresztül mérgező szülőként bánt velem. Lelkileg tönkrementem de 15:éve kaptam egy új életet, a férjem családja által. Most viszont már az 5 éves kislányommal csinálja ugyanazt az anyám mintanno velem. A gyermekem szenved, hiányzik neki a nagyszülője, de az anyám nem akarja látni sem. Folyamatosan érzelmileg zsarolta, “meghal mama ha ezt vagy azt csinálod” , soha többé nem viszlek el sehova amiért így viselkedtèl mamával” stb viszont magához edesgette a kislányomat. 5 unokája van (volt) anyamnak. A legidősebb 18 évesen öngyilkos lett (nem kis szerepe volt ebben anyamnak) korban második unokája 27 éves és még nem látta. 3. Unokája hosszú ideje rá se néz mert az anyját minden rohadeknak, mocsoknak elmondta. Ez a 3 unoka a testvèremë. A negyedik unoka az én 10 éves fiam aki nem akar kettesben lenni a mamával, az ottalvastol pedig félelme van (így nem is alszik ott sohasem). Az 5. Unoka pedig a kislányom. Mivel az anyam számtalan jelét adta már hogy örülne ha engem tragédia erne így teljes mértékben elzárkózom attól (férjem is) hogy kettesben legyen anyám a kislányommal. Ráadásul engem gyermekként szexuálisan molesztáltak (nem az anyám) de amikor ezt elmondtam neki sok-sok évvel később az volt a véleménye hogy egészen biztosan megérdemeltem hisz az a férfi aki ezt tette velem, egy rendes ember. Mi tegyek? Az anyam egyetlen cèlja, nekem minél nagyobb fájdalmat okozni amit most már csak a gyermekemen keresztül tudna megtenni és én tudom nincs semmi vesztenivalója az anyámnak, elobb-utobb meg fog tenni. Rettegek a tragédiáról viszont már többen mondták azt hogy a gyerekrr kell tekintettel lenni és ha szeretna a nagymama hoz menni akkor vigyem el. Mit javasol? Milyen lehetőségem van nekem mint anyának? Köszönöm előre is válaszát. Üdv

Jó napot!
A probléma, amivel keresem önöket a következő. Egy olyan általános érzelem mentes állapot lett rajtam úrá, nem tudom megélni az érzelmei, se a jót se rosszat, se magán életbe se munkába. Nem tudok semminek örülni, de viszont nem hangol le semmi. Nekem ez furcsa ilyet nem tapasztaltam még úgy gondoltam hátha ezzel szakembert kéne keressek lsd. pszichólogus. Nem tudom ez mi lehet.

Kedves doktornő!
32 éves nő vagyok már nagyon régóta tudom magamról hogy kapcsolatfüggő vagyok. Nagyon sokat olvasok erről a neten is és minden leírás illik rám. Lassan 2 éve már hogy kapcsolatban vagyok egy nálam 7 évvel fiatalabb pasival de már csak a megszokás köt minket össze. Én tudom és érzem is hogy ő már nem szeret engem és nem is szeret velem lenni inkább menekül otthonról csak ne kelljen együtt lennünk. Az a baj hogy nagyon sokat veszekedünk sokszor felesleges dolgok miatt. Nem értjük meg egymást szinte semmiben. Régóta tudjuk mindketten hogy ez nekünk soha nem fog menni ennek ellenére én mégsem tudom őt elhagyni nekem ez nem megy pedig tudom hogy ez lenne a legjobb megoldás de akkor se tudok szakítani. Pedig bevallom az igazat egyáltalán nem vagyok boldog mellette hiába szeretem. Ő nagyon komolytalan még nem is való neki párkapcsolat mert még fiatal és élni szeretné az életét nem lekötni magát. Nekem meg olyan társra lenne szükségem aki mindig mellettem áll aki lelkileg is megért engem akinek nem a barátok az elsők meg a munka hanem én. Szeretem ha szeretnek és sokat foglalkoznak velem de a mostani párom sajnos nem ilyen. Belebetegedtem ebbe a kapcsolatba ha nincs velem úgy érzem megőrülök csak rajta jár az eszem egész nap hogy vajon mit csinálhat gondol e rám meg ilyen dolgok. Ha veszekedünk egész nap rosszul érzem magam semmire nem tudok koncentrálni. De ha viszont együtt vagyunk egész nap akkor csak marjuk egymást valamin mindig összeveszünk az egyik ilyen vita téma a cigi mert a barátom sajnos dohányzik én meg ki nem állhatom. Már a kapcsolatunk kezdete óta vitatéma ez nálunk meg még sok minden más is. A barátom nem szeret már velem lenni ezt biztosra tudom mert állítása szerint én hisztis vagyok mindenért veszekedek vele ezért menekül otthonról én meg csak szenvedek miatta és fáj hogy így viselkedik velem. Nem tudom mit tegyek hogy lehetne ebből a kapcsolatból kiszállni mert csak kikészülök tőle. Kérem adjon tanácsot mert megőrülök.

Mit tehetek a szociális helyzetekben fellépő szorongás ellen?

Kedves Címzett!

3 éve befejeztem a fogamzásgátló tabletta szedését, illetve 2 éve új párom van. Minden hónapban van pár nap, mikor elviselhetetlen düh kitoreseim vannak, bántom a páromat, mindent támadásként elek meg és vissza támadok. Általában sírok, és ezzel megszűnik a feszültség. Mindig elhatározom hogy soha többet nem csinálok ilyet de mire észreveszem már megint benne vagyok. A párom nagyon türelmes, de azt mondta terrorizalom őt ilyenkor. Ezek után jön a pár napos önnarcangolas hogy miért tettem. Ez az időszak a menzesz elé tehető 5-10 nappal. Elviselhetetlen. Hogyan tudnám kezelni a dühömet, hogyan tudnék abban az állapotban megnyugodni, milyen technika van erre esetleg?
Ebben kérném segítségüket, melyet köszönök.

Jo napot kivanok farkas Renata vagyok anyam meg mindig azzal buntet hogy En oltem meg testveremet pedig nem Tele beszelte fejem es buntodatom van De miert ?