Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot kívánok tudna nekem segíteni Nagyon fontos lenne a segítség.
Kedves Ingrid!
Kérem írja le, miben szeretne segítséget és amint tudunk, válaszolunk Önnek.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJónapot! Azért kerestem fel önt, mert maga az utolsó reményem és nem kereshetek fel személyesen egy pszichologust. A szüleim folyamatosan veszekednek velem és akármit kérek ami egyértelmüen nem kerül pénze fittyet hánynak rá. Kollégista vagyok ahol több lánnyal vagyok összezárva de nem érzem jól magam. A párkapcsolatomba mindig veszekedés van, az egész nagy problémám az hogy soha nem volt olyan hogy ne én lettem volna a hibás. Lelkileg bántanak nap mint nap, már nem bírom tovább. Kérem minél hamarabb segítsen egyedül érzem magam.
Kedves Levélíró!
Levele alapján érthető, hogy nagyon nehéz Önnek a sok veszekedést és a magányt elviselni. Lelki problémákkal bármikor hívhatja a 116-123-as telefonszámot, vagy a 116-111-es számon kifejezetten fiatalok nehézségeivel foglalkoznak.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
A problémám az hogy mig párkapcsolatban éltem megismerkedtem egy nálam jöval idősebb férfival aki mára cserben hagyott.Ő 44 éves 2 házasságon túl van gyéreké még nincsen vidéki csak Pesten próbált szerencsét.Tudomásom szerint Őt hagyták el bár Ő a szemembe mást mondott.Szexuális kapcsolat volt köztünk és ő már nagyon hamar azt akarta hogy koltozzunk össze kb. 2hét után.Én mondtam neki hogy keresek albérletet elköltözöm a páromtól de még nem szeretnék hozzá költözni túl korainak találtam szerettem volna jobban megismerni és ezt neki is elmondtam és a páromnak is bejelentettem hogy elköltözöm .Ő nem értette hogy ha jól elvagyunk Én mire várok.Közben Ő felmondott a munkahelyénitt Pesten és nem dolgozott már 1 hónapja.Keresett munkát de nem talált magának valót mondván hogy Ő nem vállal e akármilyen munkát.Továbbra is azt akarta hogy költözzek hozzá Én mondtam hogy nem szeretnék még.Egyik alkalommal megkérdezte tőlem viccesen hogy eltartom e természetesen Én nemet mondtam és azt mondta örülne neki Ha nem csak testi kapcsolat lenne köztünk és mondtam neki hogy Én sem csak erre vágyom.Mondta hogy mennyire imád és hogy többet akar velem lenni olyan munkát szeretne ami mellett sokat tud velem lenni.Következő héten bejelentette hogy hazaköltözik videkre családi okok miatt de pár hónap múlva visszajön.Aznap mikor elment fel se vette a telefont nem állt a szemek elé csak annyit mondott hogy ő már pakol.majd másnap mikor már otthon volt felvette a telefont és azt mondta nem találja a helyét és hogy majd kialalkulnak a dolgok.Azota írtam neki hogy hogy van csak tő mondatokba válaszolt egy darabig meg hogy sokat dolgozik.En azóta is írtam neki de nem tettem szemrehányást semmiért csak annyit kérdeztem hogy van?! Már nem is válaszol még se nézi az üzenetem.Már nem írok neki mert nem merek.Nem hívogattam csak írtam neki.Nem tudom mi tévő legyek már nem merek írni sem magamat hibáztatom hogy nem költöztem hozzá mert akkor még ma is itt lenne és biztos higy akkor keresett volna munkát..Utolsó alkalommal mielőtt elköltözött azt is megkérdezte hogy nem e költözöm az ő albérletébe mert így elveszti a kauciót és nemet mondtam.Mit rontottam el?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy ez a férfi nagyon bizonytalan lehet, s nincsenek konkrét tervei. Ne hibáztassa magát, hiszen Ön a realitás talaján próbált maradni, s nem olyan helyzetbe belekerülni, amiben hátrány érhette volna Önt. Mivel nem tett sértő megjegyzést, nem érthető, hogy vajon ez a férfi miért is viselkedhet így. Érdemes lenne megvárni amíg ő jelentkezik.
Ha szeretne problémájáról részletesebben beszélni, várjuk szeretettel megkeresését! Honlapunkon a szakembereinkről olvashat részletesebben!
Üdvözlettel:
Szabó LiliTiszteletem!
Párom miatt érdeklődöm. 9 éves volt mikor őt és 14 éves testvérét az apjuk elhagyta és az anyjuk nevelte fel nehezen de tisztességben őket. Mama és a Papa segítségével. Apjuk csalta az anyjukat és nem egy szeretetét kimutató apa volt. Rájuk hagyta a házat és onnantól semmiben se támogatta őket de nem is kereste őket. Később, olyan 4 éve újra próbáltak “jóban” lenni de a testvérek mentek mindig keresni a társaságát, ő általában inkább pénzel támogató meg ajándékokkal mint szeretet kimutatással + nem is ismeri igazán őket. Újra összevesztek és nem beszélnek immár 2 éve az apjukkal, utálják haragszanak rá gyerekkorul miatt is. De mostanság elő elő jön, hogy páromat zavarja, hogy ilyen az apja, meg miért nem keresi, kereste őket, fiatal párja van viszi ide oda, őket miért nem vitte sehova stb… Én próbálok tanácsot adni neki de szerintem ne mindig ők menjenek oda viszont magától az apjuk nem fog, véleményem szerint neki nem lett volna való gyerek nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Mit tegyek, hogy a párom ezen túllépjen vagy ne szomorkodjon? (nem tudhatom milyen lehet mert én nekem a szüleim együtt vannak) nyilván nem a mindennapjait határozza meg de biztos nyomott hagyott meg ritkán évente 2x feljön a téma. De ezt szerintem el kell fogadnia és együtt élnie ezzel, hogy nem tud mit tenni ellene. Előre köszönöm válaszát!
Kedves Petra!
Megértem, hogy aggódik a párjáért. Teljesen normális, hogy a párja szomorkodik, fontos volna, hogy lezajlódjon benne a múltbéli sérelmek elgyászolása és ezáltal megtörténjen az érzelmi eltávolodás a szüleitől. Ebben pszichológus tudna a partnerének szakszerűen segíteni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm.
Szeretnék segítséget kérni .
Sajnos akadtak bizonyos hangulat problémáim
Sajnos jó pár éve nem tudok az emberekhez beilleszkedni nem tudok barátkozni , nem bízok senkiben ösztönösen ha megyek valahová és hallom , hogy valaki /valakik röhögnek rögtön azt gondolom hogy rajtam röhögnek engem bántanak.Nem szeretek busszal utazni a sok ember véget nem bírom a nagy tömeget félek hogy valaki belém köt.
Elég gyakran megváltozik a hangulatom hamar fel kapom a vizet persze én ezt sose veszem észre csak a körülöttem lévő emberek és mikor szembesítenek sose fogadom el.
Párkapcsolattom is megromlott kedély ingadozásaim miatt döntés képtelen vagyok semmiben nem tudok dönteni .
Kirúgtak a munka helyről mert egyszerűen nem tudtam be illeszkedni és sajnos mindig ideges voltam mert egyszerűen semmit nem tudtam megjegyezni és mindent elrontottam.
Nem tudom elképzelni a jövőm félek a változástol nem találom a helyem
Szedek és iszok gyógynövény boltból vásárolt kapszulákat meg teát ami kifejezetten a jó közérzetre hat de én semmi változás nem tapasztaltam
Hogyan tudnám magam kontrollálni bizonyos dolgokban mint például hangulat?
Hogyan és mivel tudnék magamon segíteni?
Mit ajánlana ?
Válaszát előre is köszönöm szépen
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót megkeresnie tüneteivel, hogy diagnosztizálni lehessen, hogy milyen típusú problémája lehet. Nem biztos, hogy a gyógynövényes kapszulák elegendőek ebben az esetben, hiszen az élete több területére kihatnak a tünetei (pl. magánélet, munkahely, jövőkép), s a hangulati életet nehéz befolyásolni pl. egy hangulatzavar esetén. A gondozóban a diagnosztikus interjú után javaslatot kaphat, hogy milyen típusú terápia lenne a legmegfelelőbb Ön számára.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
18 éves fiú vagyok. Egy nagyon régóta fennálló problémába szeretnék tanácsot kérni. Gipszfétisem van és nem könnyű önkielégítést végeznem normális tartalomra, pl. egy lányra csak úgy.
Már kiskorom óta valamiért vonz, az ha valakinek (leginkább hogy ha velem kb egyidős) be van gipszelve vagy fáslizva valamije, főként ha a lába, vagy mankóval jár. Nekem még sosem tört el semmim, nem volt részem egyikben sem, és régóta szeretném már kipróbálni. Természetesen nem akarok sérülést okozni magamnak, és egyáltalán nem a fájdalom és a baleset ami vonz. Egyelőre ebben a témában, amit kifejezetten e célra vásároltam és/vagy ki tudtam próbálni, az a fásli, a mankózás és a kerekesszék. Rájöttem már, hogy a kiemelt figyelemmel(suliban, utcán), vagyis annak hiányával függhet össze a dolog. Fontos pont, hogy csak a saját korosztályom, iskolai környezet érdekel, itt nem kaphatok elég figyelmet, erre épült rá a kötések, gipszek iránti gyermekkori érdeklődésem és alakult ilyen komoly fétissé.
Szinte mindig gipsszel kapcsolatos tartalmakra végeztem önkielégítést kb 13 éves korom óta, ami óta kifejezetten erre a célra keresek képeket a neten. Először csak arra voltam kíváncsi, mert nem tudtam elkepzelni, hogy mégis hogy kerül fel egy gipsz, aztán a képek és videók, amiket találtam, felizgattak, majd ez lett belőle, ami most van..
.
Legtöbbször viszont csak a fantáziámban egy kitalált sztorira, amikor bizonyos helyzetekben (iskolai vagy baráti környezetben) én vagyok gipszben vagy egy átélt történetre, pl ha láttam valakit, vizuális élményre szoktam önkielégítést végezni. Emellett ahogy előbb említettem, szoktam a neten talált jó fotókra is. Egy érdekesség vagy probléma, hogy a képeknél viszont mindegy, hogy fiú vagy lány az alany, az izgató kép/helyzet és a szép láb a lényeg. (lábfétis is, a láb gipszek érdekelnek)
Bár a képeknél mindegy a nem, természetesen a lányokat szeretem és szeretnék is kapcsolatot (később családot) , amibe nem szeretném bevezetni ezt a fétist, egyrészt, mert valószínűleg eltaszítana mindenkit, másrészt mert ez tényleg egy legbelső, magán dolog.
Ritkán végzek önkielégítést rendes képekre lányokról, de ha igen, akkor az jóval tovább tart, a gipszes idő többszöröse, mire sikerül, főleg azért mert nincs meg egyből az az izgalom. Viszont ha sikerül, az orgazmus sokkal jobb és tovább tart, mint az átlag. A gipszes dolgoknál, mivel ritkán mutatnak újat ezért általában gyors az egész folyamat és “nem túl kielégítő”, egy szép lánynál pedig olyan, mint egy gipszes történetnél vagy képnél nagyon ritkán.
Mit tegyek? Mi a véleménye? Mit javasol? Hogy érjem el, hogy jobban izgassanak a lányok? Mit gondolt erről az egészről? Mennyire normális? Beteg vagyok? Mert én nem tartom normálisnak egyáltalán, anonim kérdésfeltevő oldalakon pedig akárhányszor feltettem ezt a kérdést, azt írták az “okosok”, hogy beteg vagyok, aberrált, be kellene zárni stb.
Kíváncsian várom véleményét és megtisztelő válaszát.
Üdvözlettel,
Ádám
Kedves Ádám!
Az emberi szexualitás igen sokrétű, ezért nehéz lenne aberrációnak címkézni azt, amit a levelében leírt. Véleményem szerint, ami Önnek jó és másnak sem árt, azt nem nevezhetjük kórosnak. Fontos azonban, amit megjegyzett a levelében, hogy amikor nincs jelen a fétis a helyzetben, akkor jobban élvezni az önkielégítést. Ez egy érdekes megfigyelés, ami valamiféle gipsszel, sebesüléssel, vagy kiszolgáltatottsággal kapcsolatos traumára utalhat. Ezt négyszemközti konzultáció segítségével lehetne eldönteni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktor,
Szeretnék választ kapni arra miért érzem azt, hogy mivel már megszultem 2gyermekem ni’cs sok hátra csak a fel nevelés… Azt érzem hogy most vagyok még abban az időben amit még kell fogják, de nagyon gyorsan telik az idő, nem bírom.. Nehez 2gyerekkel de nem tudom miért 3.at is akarok.. Pedig tudom hogy az már extra nehéz lenne.. Mégis vlmiert attól h terhes vagyok fiatalnak érzem maga.. Nem értem ezt.. A fejbőrön piros foltok vannak mely hámlik és ha megkaparom levedzik is enyhén.. Arcomra is atterjedt piros folt és hámlik.. Orrom, fülem”lehet ez ettől a belső stressztol?
Köszönöm a választ, esetleg mit kezdjek ezzel az érzéssel?
Üdv
Nikoleta
Kedves Nikoleta!
Először mindenképp bőrgyógyászhoz érdemes fordulnia a bőre miatt. A kérdésére feltáró pszichoterápia tud választ adni, érdemes pszichoterapeutát is felkeresnie.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Üdvözlöm! 30 éves nő vagyok. Komoly kapcsolatom nem volt soha, csak futó + sok plátói szerelem. Magamtól is vágyok kapcsolatra, egy ideig társkeresőztem, nyitott szemmel járok. De nem megy nekem, már elfogadom, hogy nekem nem jár a kölcsönös szeretet. Viszont a környezetem folyton ezzel piszkál, hogy bezzeg másnak már férje meg gyereke van, nem is egy aki velem egykorú. Meg miért nem akad már valaki? Miért nem akarok társat? Miért jó nekem egyedül? Nem tudják mennyit szenvedek emiatt, mennyit sírtam már. Minden napomat úgy élem, hogy mások boldog életét kiiktatom az életemből, ne is lássam. És ezt vágják a fejemhez.. mit tegyek? Elmondjam ezeket nekik?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne végiggondolnia, hogy ezek az emberek akik piszkálják Önt, mennyire tudnak befolyással lenni Önre, mennyire számít a véleményük Önnek, meg akar-e felelni nekik. Még 30 éves, még a jövőben bármikor megtalálhatja a társát, ezen nem fontos szorongnia, hiszen mindenkinél ez máskor történik, hogy mikor kerül komoly kapcsolatba.
Igény esetén szívesen a rendelkezésére állunk, hogy konzultáció keretei között részletesebben kifejthesse problémáját. Szakembereinkről a honlapunkon olvashat részletesebben!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÖsszejötem egy férfival, aki idősebb tőlem és családja is van. A feleségével évtizedek óta rossz a házassága, szeretett volna lépni, de gyáva volt hozzá. Elterveztünk egy közös jövőt, de kitudódott a viszonyunk így nem szeretne még lépni, mert nem akarja, hogy a gyerekei megtudják, hogy egy másik nő miatt hagyja ott a feleségét. Viszont az elmúlt 3 hétben nem igazán voltam jó társ, és érzelmileg én is hatalmas nyomást tettem rá. Azt mondta, hogy elbizonytalanodott bennem és a közös jövőnkben, hogy mellettem nem e az vár rá, mint a felesége mellett. Tudni kell, hogy a felesége miatt ivott és éjszakai ágybavizelési problémái is újra előjöttek. 30 év van közöttünk. Szeretnék olyan emberré válni, aki mellett megnyugvást talál, de nem tudom, hogy van e egyáltalán közös jövőnk. Mit tegyek? Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne feltérképezni, hogy melyek azok a viselkedései formák, amiktől szorong a párja, s amelyeket kerülnie kellene Önnek, ezt őszinte beszélgetés útján teheti meg. Beszélhetnek arról továbbá, hogy milyen feltételek mellett lenne ő hajlandó mélyíteni a kapcsolatukat, mi lenne a feltétele az összeköltözésnek. Írta, hogy a gyerekei az egyik ok, hogy nem akarja elhagyni ő a feleségét. Még kis gyerekekről van szó, vagy már felnőtt gyerekei vannak neki? Utóbbi esetén úgy hiszem nem lenne szükség ezt túlgondolnia neki. Az éjszakai ágybavizelés miatt javasolt lenne őt szakemberhez irányítani, hogy kezelve legyen ez a kellemetlen tünet a számára.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus!
Egy 26 èves nagyon gátlásos és szorongò làny vagyok. Vártam a megfelelő partnerre akivel megrörtènhet az első együttlèt. A tavaly elkezdtem randizgatni egy fiúval, akivel règen egy társaságba jártunk. Amikor ùgy alakut, hogy nálam marad, akkor mindketten vágytunk arra, hogy megtörtèmjen a dolog, de a behatolàsnàl èn iszonyù fàjdalmat èreztem ès nem törtènt meg az aktus. Erre ő sèrtő megjezéseket tett és azòta eltünt, ìrtam neki de nem válaszolt. Aggodom amiatt, hogy miket mondhatott ròlam a közös ismerőseinknek. Ugyanakkor szorongás tör ràm, ha kimegyek a városba, mert félek, hogy összefutok vele valahol. Bár ennek több, mint egy éve fèlék a pasikkal ùj kapcsolatokat kialakitani.
Kedves Beáta!
Nehéz lehetett megélni egy ilyen jellegű élményt, hiszen készült rá, fontos volt önnek, majd utána azt, hogy partnere elérhetetlenné vált. Azt írja, hogy alapvetően gátlásosnak, szorongónak tartja magát. Ezen dolgok miatt is, úgy gondolom, hogy ez mélyebb önismereti munkát igényelne. Bátorítom, hogy keressen saját környezetében pszichológust, vagy vegye fel a kapcsolatot valamelyik kollégámmal, az oldalon talál róluk bővebb információt.
Üdvözlettel:
Jo napot kivanok farkas Renata vagyok
Nem is tudom hol kezdjem sok problemam van
Eloszor is buntudtom van hogy a edesanyamnak meg halt a 3 rom fiu gyermeke
Pedig sokan mondjak nem En tehetek rola hogy el mentek
Nehez ki mondani De enyhe ertelmi fogyatekos vagyok talan a fekete barany
Edesapamat nem ismertem
5 lattam
Nagyapamat meg 2 apamat es mostoha mamamat imadtam
Meg is ugy erzem mindenkit akit szerettem miattam halt meg De miert erzem igy ?
Kedves Renáta,
Köszönjük levelét!
Sajnálom, hogy ilyen sok szerettét vesztette el. Érdemes lenne végiggondolnia, hogy a családban Önnek milyen szerepe volt, s jelenleg mi a szerepe, fekete báránynak ki gondolja Önt még, a többi családtag mennyire szeretne gondoskodni Önről? Ezeket végigjárva lehetne a bűntudata eredetére rájönni. Szükség esetén ebben szakember is segítene Önnek, a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban ezt tb alapon is igényelheti.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzia!
Nem vagyok alkoholista, nincs fizikai szükségem a napi “folyadékra”, azonban valamilyen módon csak része van az italnak az életembe, és ezt szeretném mással pótolni.
Tehát: – jóindulatú, empatikus, közvetlen személyiség vagyok, talán túlontúl is… amolyan “csendes maci”.
Mindenkit megértek, és próbálom az életemet olyan mód irányítani, hogy boldog emberekkel legyek körülvéve….Azonban úgy vettem észre, hogy ha egy kevés alkoholt elfogyasztok, sokkal határozottabb és aktívabb leszek. az agyam jobban pörög, És itt van a csapda….ha valamilyen okból egy hajszállal is elszámítom magam, és többet iszom, amennyit gondolok, hogy pozitív hatással lenne rám, átmegyek a másik végletbe…. a túlságosan impulzív, kiszámíthatatlan, és (mi tagadás), kissé agresszív “énem”-be. Ezt pedig gyűlölöm. Tudnál valami olyasmit ajánlani, ami nem alkohol, de hasonló “stimult” ad az agyamnak, anélkül, hogy káros hatással legyen rám?
Köszönöm
Huba
Kedves Huba!
Köszönjük megkeresését!
Sajnos Túri Márta kolléganőm jelenleg családi okok miatt nem tud válaszolni a kérdésekre, ezért én válaszolok a levelére.
Levele alapján önismereti munka megkezdése javasolható, hogy meg lehessen alaposabban vizsgálni, mi a funkciója az alkoholnak az életében, miben ad pluszt az Ön számára. Ennek mentén lehet igyekezni azon, hogy ennek helyébe valamilyne egészségesebb szokást építsen be. Általános tippeket nem érdemes adni, mert nagy vaéószínűséggel nem fognak működni. A személyre szabott megoldás azonban ugyan erőforrásigényesebb, de hosszú távon is működőképes.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő,
Olyan kérdésem lenne, hogy ön szerint van értelme manapság a párkapcsolatnak? Lassan 30 leszek és nem volt hosszú kapcsolatom,de ugyanakkor meg szeretnék csak az a baj, hogy elég ritka hogy ma egy kapcsolat hosszú távon fenntartható. Így meg nehéz optimistán hozzáálni amikor a környezetünkben sorra hullanak szét az emberi kapcsolatok valahogy nem igazán hiszek ebben az egészben. Mégis jó lenne egy nő számomra, egy idő után vagyik rá az ember ha masnem legalább megélhettem ezt is, viszont nem látok sok esélyt hogy sokáig bírnánk együtt. Általában a rendes nők hülye pasikat fognak ki és fordítva. Én rendes férfinak taryom magam de csak selejt emberekbe akadok. Ezek után nem tudom mit lehet remélni…
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levelében elkeseredettség érezhető. Érdemes lenne pszichológussal átbeszélnie, hogy miért ennyire pesszimista a jövőjét illetően, milyen rossz tapasztalatok vezettek idáig, milyen típusú nőket keres, hány kapcsolata volt, mi nem működött bennük stb.. Egy párkapcsolat kezdetén nyilván nem lehet előre tudni, hogy mennyi ideig is fog tartani, a tolerancián, és a közös együttműködésen sok múlik. A párkapcsolatok nagy részében történik a gyermekvállalás, ami szintén értelmet ad a jövőben a kapcsolatnak.
Kollégáim szívesen várják a megkeresését amennyiben dolgozni szeretne a problémáján! Szakembereinkről a honlapunkon olvashat bővebben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliRengeteg stressz ér . Eltaszitok mindenkit magamtol ..es nem tudom feldolgozni hogy a baratom tovabb tanul budapesten ..hogy tavol van tolem ..szorongok es nagyon indulatos is lettem
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne félelmeit szakemberrel átbeszélnie, hogy a párja távolsága miért is okoz Önnek ilyen erős szorongást. Térítésmentesen az iskolapszichológus is tudna segíteni ebben Önnek.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Kedves Lili! Már máskor is a segítségemre volt, így kérem újra adjon tanácsot. A munkahelyemen egy irodába kerültem egy férfival aki 25 éves, én 29 vagyok. Folyamatos hülyéskedés, incselkedés, piszkálódás van köztünk. Ha 10 percig nem szólalok meg, vagy megüti a székem, vagy megszólít stb. Gyerekes dolgok ezek. Máskor viszont komolyan beszélgetünk, kikéri a véleményem, segítünk egymásnak. A környezetünk egyre többször megjegyzi, hogy valami van köztünk, menjünk randira, ő így udvarol, meg egyéb poénos megjegyzések. Valami megmozdult bennem az irányába, de neki menyasszonya van, akivel 3 éve egy pár, együtt is élnek. Ezt mindenki tudja, néha ő is emlegeti a párját. Ő nem tesz vagy mond/utal arra, hogy megcsalná vagy ilyesmi, csak ez az állandó piszkálódás van a részéről. Szóval nem tudom mi ez az egész. Ön mit gondol erről? Mire utal ez a részéről? Illetve hogy viszonyuljak hozzá? Félek nagyon “bele fogok esni.” Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A levele alapján úgy gondolom, hogy ez a férfi még nem döntötte el, hogy pontosan milyen kapcsolatot szeretne Öntől, hiszen kétértelmű jelzéseket ad, amit a környezetük is már észlel. Érdemes lenne rákérdeznie 1-1 ilyen helyzetben, amikor komolyabb dolgokról beszélnek, hogy ő mennyire elégedett a jelenlegi életével. Talán itt elmondaná, hogy a párkapcsolatát mennyire veszi komolyan.
Sajnos nem ad ő elég jelzést/információt, hogy messzebb menő következtetéseket lehessen levonni belőle.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
