Jo napot kivanok farkas Renata vagyok anyam meg mindig azzal buntet hogy En oltem meg testveremet pedig nem Tele beszelte fejem es buntodatom van De miert ?

Kedves Hölgyem/Uram,

Úgy érzem, hogy eljött az a pillanat, amikor egy szakemberhez kell fordulnom a problémáimmal. Próbálom röviden összefoglalni az élettörténetem. 26 éves vagyok és jelenleg külföldön élek és itt járok egyetemre. Talán az utóbbi egy évben vettem észre magamon a változást. Előtte sosem volt problémám a személyes megnyilvánulással, mindig is magabiztos és határozott voltam, viszont manapság ez valahogy nem jellemző rám. Jövő nyáron leszek 5 éve külföldön, 3 évet dolgoztam mielőtt beiratkoztam egyetemre és 2021-ben fogok végezni és lediplomázni, utána a terv az, hogy a párommal visszaköltözünk Magyarországra, amit már elképzelhetetlenül várok és valahogy közben meg nem tudom élvezni az itt töltött időszakot, pedig nagyon szuper itt az egyetemi élet mindenképpen jó tapasztalat. És a lényeg, hogy mindezek ellenére nem vagyok boldog, a lelkesedésem is alább hagyott, egyszerűen elfáradtam és kimerültem lelkileg, ami nagyon nagy hatással van a személyiségemre. Valahogy úgy érzem, hogy korlátok közé zárom önmagam és mintha nem mernék felszabadult lenni és élvezni görcs mentesen az életem. Ez hatással van már a magabiztosságomra is. Egy másik nehézségi faktor a nyelv. Természetesen beszélem a nyelvet, illetve a helyesebb megfogalmazás hogy értem a nyelvet, és sokszor pl amikor behívnak állásinterjúkra, akkor korlátokba ütközöm és nem vagyok olyan magabiztos és határozott mint amilyen eddig voltam. Nem is tudom milyen érzés, mintha önmagamat hátráltatnám és ez nem vezet sikerhez. Ezt szeretném nagyon leküzdeni, csak nem tudom hogy mit tudok tenni, hogy hogyan változtassam meg a véleményem és gondolkodásmódomat önmagammal szemben. És hogy hogyan kegyek újra korlát mentes és felszabadult. Ezekre a problémákra keresem a választ, de egyszerűen nem jövök rá. Szeretném kérni a segítségét!
Előre is köszönöm.

Üdvözlettel,
Timea

Jó napot!
A segítséget szeretném kérni!
A párommal már lassan 2 éve vagyunk együtt de még egyszer sem mondta hogy szeret és nem mutatja ki ha szeret is egyáltalán és nem hajlandó beszélni róla!
Néha jól néha rosszul mennek a dolgok mint minden párkapcsolatban de mostanában nagyon rossz nem érzem hogy érdekelnem nem törődik velem alig beszélünk és ha együtt vagyunk akkor nem beszélgetünk teljesen elzarkozott olyan hideg lett!
Ma sajnos feljott a szakítás téma is és még nem válaszolt hogy mit szeretne hogy legyen, legyen vége vagy folytassuk!
Én szeretem és nem akarom elvesziteni de így sem jó ahogy most van mert lelkileg tönkre mentem ebben a pár napban! Azt szeretném ha változtatna ezen de nem hajlandó sőt erről beszélek akkor még Ő haragszik meg!
Nem tudom mit tegyek!? Szeretem és nem akarom elvesziteni de így sem jó vele se jó de nélküle sokkal rosszabb lenne!
Segítsen kérem! Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm

Fél éve vagyunk külön a barátommal. Neki azóta van barátnője. Augusztusban szerelmet vallott de mondta,hogy nem lehetünk már együtt. Ekkor már megvolt a barátnoje közvetlen a szakitásunk után jöttek össze, szerintem csak menekült ebbe a kapcsolatba. Augusztus óta nem beszéltem vele. Múlt héten egy buliban voltam csak köszönt de kerűlt. Majd a barátaival beszélgettem maradt a jo kapcsolat de ő inkabb ült telefonozozt majd hazament. Tegnap volt egy buli ott volt azt nézte kivel vagyok kivel táncolok. Majd megérkezett a baratnoje ugy viselkedtek mintha nem is egy par lennének. Velem nem igy törödött. Nem láttam a szerelmet a szemében ami akkor volt mikor velem volt. Majd sokat talalkozott a tekintetunk. Szinten koszones volt puszival. Majd mögöttük sétáltam hátra nézett rám majd előre és megfogta a barátnője fenekét. Egyertelmu hogy ez a célzás nekem szolt féltékennyé akart tenni. Majd oda mondtam hogy undorito és elsetaltam. Mire hazaértem egy hosszu uzenet fogadott tole. H tiszteljem ot es h ne mondjam ki a velemenyem a hata mogott alljak ele. Én azt válaszoltam hogy valoszinuleg ha jol erezne magat ebben a kapcsolatban ez nem erdekelne es leporogne rola nem irna nekem. De igy van nem? Ha tullenne rajtam nem engem keresett volna mindig a tekintete es nem erdekelne h mit mondok. Egy csok semmit nem lattam koztunk se oleles. Ha nem tudnam h egy par nem mondanam meg. O egy nagyon bujos fiu ha mi bulizni voltunk magahoz huzott puszilt olelt csokolt nem akart elengedni mert en az ove vagyok. Mit érezhet? Szeret e még? Mit tegyek? Fel ev telt el valamennyire tul vagyok rajta. De ha meglatom mindig felkavar a jelenlete. O az elso szerelmem. Ilyenkor egy ket nap kell meg rendbe rakom magam. Még szeretem es szerintem o is.

Üdvözlöm!
A történetem júniusba váltunk el a férjemmel.Azóta is szinte napi kapcsolatban vagyunk és nem csak a gyerekek miatt.Hol összeveszünk hol kibékülünk.Az utolsó összeveszésünk nagyon durva volt.Megbeszéltük,hogy nem tartjuk tovább a kapcsolatot,de 3nap után nem bírtuk tovább kibékültünk.Én nagyon szeretnék vele lenni,de az a baj,hogy neki van egy párkapcsolata és egy pár hétig tudunk normálisan viselkedni egymással utána kezdődik minden előről.Mit tegyek mert teljesen felőröl ez az egész.Nagyon szeretem őt.Köszönöm előre is!

Mit tehetek a szociális helyzetekben fellépő szorongás ellen?

Üdv! Azt szeretném kérdezni hogy ma voltam pszichológusnál.És felírt major depresszióra egy antipszichotikumot aminek a neve Brintellix.Továbbá még szedek este 2 ×100mg tiapridált és reggel 0,5mg-os frontint és délben ,este pedig 1 mg-os frontint .Na de ez a tiapridál nem sok ennyi dózisban ?Továbbá még annyit szeretnék kérdezni sajnos szemtágulatom van ami nagyon zavaró és hogy erre van valamiféle gyögynövény vagy gyógyszer?Válaszát előre is kösszönöm!

Jó napot van egy olyan problémám hogy a gyereknek az apja meghalt 3 éve én az édesanyja összejöttem egy férfival akivel hétvégenként együtt voltunk 3 an nála vagy nálam de vége lett a férfi alig foglakozott vele csak velem .A gyerek 11 éves kb 3 szor történt az hogy este be volt zárva az ajtó és dörömbölte az ajtót most a harmadik alkalommal az ajtó tokja megrepedt kicsit mitől lehet ez a féltékenység hogy ha együtt lennènk este nem lehet egyszer rajta is kapott minket egyuttletnel.Mi lehet a megoldás erre a problémára? Nem szereti a gyerekem azt hogy boldog legyek már leültem vele beszélgetni nem egyszer most is higy vege lett a párkapcsolatomnak kerdeztem tőle miért csinaltad azért hogy vége legyen azt mondta nem a gyerek megkerdeztem tőle hogy szereti e a volt páromat válasza közepesen.

Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni. Kezdem azzal hogy fiatalkori parkinsonnal diagnosztizáltak. Eddig nem volt gond a párommal, elfogadta. De az utóbbi hetekben elég furcsán viselkedik. Este nagyon sokáig a sz gép előtt ül. Utána megy fürdeni. Mikor már mindenki alszik És ez hetek óta így megy. Már kettőnk közt nincs semmi. Hiába kérdeztem hogy miért nem fekszik le időben, de nem tud rá magyarázatot adni. Megölel, de ennél több nincs köztünk. Azt mondta most ilyen időszaka van, nincs kedve hozzá. De ezt nehezen hiszem el. Ha próbálok vele beszélni erről, akkor rögtön visszavág valamivel. 17 éve vagyunk együtt. Közös gyermekünk is van. Sajnos egyre inkább azt érzem hogy a betegségem kettőnk közé áll. Lehet ezen segíteni? Egyre inkább azt érzem hogy eltávolodik tőlem. Sajnos nekem sem könnyű ezzel a betegséggel együtt élni, és szerintem ez is taszítja őt.

Eltelt pár nap hogy nem csináltam. Vagyis nem éltem az általam elképzelt világban. De hiányt érzek. Nem tudok koncentrálni egy valamire. A gondolataim mindig máshol vannak. Nem tudok tanulni, GONDOLKOZNI.
Mintha megállt volna az agyam. Nem tudom mi a megoldás. És tudom hogy vissza fog jönni,csak egy rossz kedv vagy valami negatív kell és menekülök oda. Már kiskorom óta küzdök ezzel. Egyszer 1 évig nem csináltam de mindig visszatér. Mi a véleménye?

Kedves Szabó Lili!
Igazából nem is tudom hol kezdjem el. Érdemes még erőltetnem ezt az egész dolgot, érdemes-e írni róla. Annyira igyekeztem és igyekszem beilleszkedni de nem megy. Egyszerűen nem érzem magam sehol jól. Ez a sötétség újból és újból visszahúz. Mindent terhesnek érzek. Minden nehezemre esik. Azok a dolgok is amit régen nagy szerettetel csináltam. Nincs erőm, és nem akarok reggelente felkelni. Nem akarom, hogy bárkinek terhes legyek. Igyekszem sokat mosolyogni de már nagyon nehezemre esik. Már nem is mondom senkinek ha magam alatt vagyok. Mert nincs értelme.. egyszerűen már nem vagyok képes kijönni a szarból. ( ez már lassan 9 éve tart) Kint élek külföldön egyedül. Vannak pár barátaim akik nagyon jó emberek. Ők élik az életüket. Én annyira szerettem volna valakit megismerni és szeretni. De valamiért nem kívánok egy férfit sem. Nem tudok szexuálisan vonzónak találni senkit. Nincsenek szexuális álmaim vagy vágyaim. Tíz éve nem éreztem vonzalmat senki iránt.. de tetszeni tetszett valaki de csak messziről.. több nem.. egyszerűen semmi nem indult be. Ezt is feladtam. Már nem erőlködöm. Pedig nagyon szerettem volna gyereket. De már ezzel is megbékéltem. Én igazából csak egy dolgot akarok. Megváltást. Átadni a helyem valakinek aki megérdemli. Mikor ezek a fekete felhők jönnek minden nehéz. Csak úgy random sírok. Mert üres vagyok. Mert nincs semmim. És nincs miért élnem. Én annyira igyekeztem 2 szakmám van mellette egy főiskolát végeztem külföldön, most sport terén végzek egy hétvégi sulit( sokat sportoltam- de már ez sem megy- már csak teher), csak hogy a szüleim azt higgyék minden rendben van. Ezeket is csak azért raktam le, hátha valami jobb lesz, valami segít ebből a mélységből kijönni. De nem segít semmi.. egyszerűen nem.. néha egy két napig megy.. de utána hetekig bezárkózom. Mint egy zombie végigcsinálom a napot. Mindig alig várom hogy hazaérjek, mert az erőltetett mosolygástól megfájdul az arcom. Aztán otthon elengedhetem magam. Szégyellem a gondolataimat. Szégyellem hogy nem akarok élni… de ezzel is megfogok békélni… Értelmét nem sokat látom, hogy ezt megosztottam. Ezt az érzést nem lehet leírni, hogy valaki képtelen az életre… képtelen kapcsolatra.. haszontalan. Antidepresszánst már nem akarok szedni mert régen szedtem. Egy idő után már nem segít. Növelni kell az adagot.. annak pedig értelmét nem látom. Én nagyon kívánom hogy senki ne jusson ilyen helyzetbe ahol az ember alól kicsúszik a föld. Már semmi nem számít és semmi nem nyújt támaszt semmi nem nyújt elégedettséget vagy egy kis jó érzést. Az ember feje csak egy dolgon jár a megváltáson. Egyszerűen fáradt vagyok, fáradt vagyok tovább próbálni, mert 9 éven át próbáltam, igyekeztem normálisnak lenni, beilleszkedni. De már nem tudom és nem is akarom….

Ugy erzem tömeg fóbiám van nem merek sehova egyedül menni ha van mellettem valaki akkor is szorongok a tömegben de nem tudom miert mindig is szégyenlős voltan de nem enyire h*gy gyógyulhatnák ki ebből?

Üdv! 1eve lezsibbadt az arcom, stroke gyanújával kórházba kerültem ahol megállapítottak hogy téves diagnózis! Idén januarba ideggyogyaszaton voltam ahol koponya Mr-t csináltak slerozis multiplex kizárása miatt, ez az Mr negatív lett! A zsibbadás azóta sem múlik, most már társult hozzá gyengeség izomrángás és remegés is! Házi orvosom újra ideggyogyasz felkeresését javasolta, mondván lehet mégis csak slerozis multiplexem van! Kérdésem Dr. NŐ szerint ezek a tünetek pszichés alapon vannak, vagy tényleg valami betegség állhat a háttérben!? Válaszát előre is köszönöm!

Jónapot kívánok
Férjemmel mostanában elhidegültünk egymástol. Volt egy nagyobb vitánk el hagyott , de pár ora mulva visszaköltözött.
Azóta nincs ölelgetés , puszi .intimitás is akkor ha én kezdeményezek , vagy leráz hogy nincs kedve .probáltam beszélni cele , csak anyit mond feszült a gondjai miatt ,
Aztán meg velem az a baja , hogy most vissza ad mindent , meg változik az ember .mi lehet a probléma mert magam nemtudok rájönni .válaszát előre is köszönöm.

Abban szeretném kérni a tanácsokat, hogy mit tegyek.
Egy éve van egy barátom, eddig úgy hittem hogy nagyon fontos vagyok neki, de azt hiszem tévedtem.
Sajnos ritkán tudunk találkozni vele, mert ő külföldön lakik és dolgozik. Eddig úgy tartottuk a kapcsolatot, hogy telefon vagy csetten beszéltünk és néha találkoztunk is. Mindig azt kértem tőle, hogy akármi történik a másikkal beszéljük meg. Ez eddig működőtt is. Még augusztusban megbeszéltük, hogy október közepén kimegyek hozzá. Közben Anyukám beteg lett és egyre rosszabbul volt, akkor végig a támaszom volt, bármikor üzenhettem, írhattam neki, mindig volt rám 5 perce. Amikor eljött az indulás ideje, akkor a barátom mellett döntöttem és itt hagytam az Anyukámat a gyerekeimmel. Közben kiderült hogy Anyukámnak nincs semmi testi baja, Az volt csak a baja, hogy nem akarta, hogy kimenjek a barátomhoz, tehát nem tudott elengedni. Úgy terveztük a barátommal hogy 10 napot töltök kint nála, de eljutottam arra a pontra, hogy nem tudtam kettejük között dönteni, melyiket válasszam, hogy inkább itthon maradjak vagy kimenjek. Akkor a barátom azt mondta, hogy gyenge vagyok és nincs bátorságom. Ezt úgy bizonyítottam be, hogy végül is elutaztam hozzá. Egy teljesen idegen országba ahol még sohasem jártam és a nyelvet sem beszéltem, csak megértettem pár szót, és ha úgy vesszük egy teljesen idegen emberhez, mert ha találkozunk is soha nem töltöttünk el egy teljes napot együtt.
Amíg kint voltam nála, minden rendben volt, mert ha nem lett volna úgy ő őszintén megmondta volna. Úgy bánt velem, mint egy hercegnővel, csak sajnos szex nem történt köztünk mert ő nagyon köhögöt, szinte jól jött neki, hogy nem gyógyult meg a megfázásból. Én próbáltam közeledni hozzá ilyenkor azt mondta hogy nem akarja, hogy el kapjam tőle. Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és még kirándulni is elmentünk. Ott megbeszéltük, hogy ezentúl még több mindent megosztunk egymással. De sajnos 5 nap után haza kellett jönnöm, pedig szerettem volna maradni és nagyon nehéz volt főleg nekem a búcsúzás. Elintézte nekem, hogy egy kollégája aki szintén jött haza elhozzon. Amikor elköszöntünk csókot adott az számra és megöleltük egymást és azt kérte, hogy reggel 4 kor hívjam fel, hogy hol is járunk és még azt mondta, hogy majd beszélünk. Én hazajöttem szerencsésen haza is értem, ő még maradt 4 napig mert dolgozott, aztán ő is hazajött. Kértem, hogy ha elindul és hazáért üzenjen, de közvetlenül nem tette meg csak kiírta egy oldalra hol jár, pedig régebben mindig megtette, ha ezt kértem tőle. Amióta én hazajöttem tőle nem hívott és nem keresett. Pár napja hogy itthon van, azóta sem keresett, de nem értem miért. Én úgy 2 naponta írtam neki, hogy mi újság, mi történt vele, de csak megnézte és nem reagált rá semmit. Ma mikor azt írtam neki, hogy felhívhattom-e? Akkor azt írta, hogy ha nem gond hagyjam egy kicsit nyugodtan és hogy a családjával, szeretné eltölteni a hetet, mert 2 hónapig nem fog velük személyesen találkozni. Majd ha visszamegy, akkor majd megbeszéljük. Igen, tudom nyaggattam, de csak azért mert szeretem volna tudni, hogy jól van-e és hogy mi történt.
Ez a viselkedése nagyon meglepett, azt hittem, hogy ismerem és megbízhattok benne, de kezd meginogni az a nagy bizalom, nem ezt a viselkedést vártam volna tőle. Sajnos az volt a baj, hogy nekem nagyon sokat jelentett mindig csodálattal néztem fel rá, de most csalódás okozott nekem. Én mindent megtettem érte amit kért tőlem, de nála fordított esetben ez nem működött. Eddig még egyetlen egy férfival sem éreztem ilyen jól magam. Sajnos nagyon beléestem, mert mikor ő rám néz és rám mosolyog, egyszerűen kész vége, semmi mást nem érzékelés, csak őt látom. Ő is elvált és másfél éve nem volt szexuális kapcsolata sem. Lehet, hogy próblémája van olyan téren is, én mondtam, hogy beszéljük meg, mert mindent meg lehet oldani amit igazán szeretnénk. De ő azt mondta, hogy nincs ilyen próblémája. Vagy arra gondoltam, hogy hiába, hogy szinte mindenben teljesen egy hullámhosszon vagyunk ő talán mégse vonzódik hozzám. Régebben próbált közeledni, de mondtam hogy egy kis időre lenne szükségem mert én még nem állok készen rá, akkor azt mondta, hogy nem sürget senki ő tud várni. Most viszont azt érzem amikor én próbálok közeledni, ő nem igazán viszonozza, de nem tudom miért. Egyszer meséltem neki, hogy a kolléganőm mondta, hogy milyen csinos buszsofőr volt a buszon amivel ment haza és ő azt mondta, hogy nekem biztosan bejött volna, mert tudja, hogy tetszenek a szakállas, körszakállas és kövér férfiak. Amikor ezt mondtam neki, akkor többször hallóznom kellett, mire választ, mintha zavarná, ha ilyen dologról beszélek neki, mintha féltékeny lenne rám. Egyébként ő is körszakállas és kövér, egy igazi mackós típusú férfi. Amikor nyáron egy hetet a gyerekeimmel nyaraltam, nem akarta hogy 2-3 nap beszélgessünk, mert nem akart zavarni, a végén már ott is az lett, hogy nekem annyira hiányzott, hogy a nyaralás végén már minden pasiban őt láttam és mondtam neki, hogy nagyon hiányzott és egyáltalán nem zavart volna, akkor bocsánatot kért, hogy ilyen buta volt.
Most meg írtam neki, hogy nem hívom amíg ő nem hív.
Amikor készültem hazajönni a kollégájának is azt mondta, hogy a barátnője vagyok ez azért nagy szó mert eddig sose mondta ki, hogy a barátnőjének. Mindig ha néha kérdeztem, hogy a barátnője vagyok-e mindig azt mondta, hogy még nem, mert még nem ismerjük egymást eléggé. Most nem tudom mi változott, hogy hirtelen az lettem, de lehet hogy csak úgy mondta és igazából nem is tart annak.
Tudom, hogy a múlt héten 5 napot sülve-fóve együtt voltunk, de akkor is szerintem az lett volna az egyenes út, hogy felhív és azt mondja, hogy: Szia megérkeztem minden rendben, ne aggódj és nem az hogy nem ír és nem is üzen, pedig elvileg a “barátnője” vagyok.
Ez az elintézési mód nagyon fáj nekem, mert én mindig úgy gondoltam, hogy korrekt lesz velem, ha valami gondja adódik, de sajnos tévedtem. Eddig soha nem tudtam rosszat mondani róla, de most már nem tudom mit gondoljak róla.
Kérem adjanak tanácsot, hogy mit várhattok ezek után tőle. Mert most úgy érzem, hogy nagyot csalódtam benne, ezt nem vártam volna tőle, hogy így viselkedik velem, amikor én mindig mellette voltam, mindenben támogatta és ha el volt keseredve kértem beszéljük meg, hátha közösen még tudjuk oldani.
De ahogy most bánt velem, az nagyon durva, nem tudom, hogy valaha is ezt megfogom-e tudni bocsátani neki.