Köszönöm a választ amit adott,de ez mindig nem válasz miért nem kellek soha olyannak aki tetszik. Plusz az önismeret is már annyira a bogyombe van hogy bele bolomdulok. Nem értem ezt az egész életemet !!! Miért sodródik mindig ugyanaz a dolog mint a szüleimnek.most én azért nem fogok senkit keresni h szét verjenek. Mint ahogy anyukámat alukam

Jó napot kívánok.20 éve élünk együtt a feleségemmel.2 gyermekünk van egy 10-14 évesek.A feleségem elment dolgozni kb 1.5 éve munkahelyre,ahol szerelmes lett egy 24 éves férfiba.a férfi viszont nem lett szerelmes belé,és sajnálatos módon,kb 2 hete ez a férfit elgázolta egy autó,és meghalt!a feleségem teljesen ki készült,itthon is a férfi szagát érzi stb de ezt az egész szerelmét titkolta!nem mondta el nekem mástól tudtam meg,és most nem tudja hogy mi lesz kettőnkel!csak a férfira gondol nézegeti a fényképét stb… kérdezte M tőle hogy szeret e ,de azt mondta hogy most nem tud rá válaszolni!hogyan menthetnem meg a kapcsolatunkat? válaszát köszönöm

Kedves segítők!

Nagyon hosszú lenne a mondandóm, de rövidre vágom. 41 éves vagyok, és nem tartok sehol. Van egy vállalkozásom, amit még a párommal kezdtem el, de a kapcsolatnak vége, 13 év után szakítottunk. Valószínűleg nem csak a szakítás miatt érzem magam rohadt rosszul, hanem azért is, mert így világossá vált, hogy nem a saját életemet éltem. Nagyszájú, pörgős nő vagyok, erős igazságérzettel. Mindig is társasági ember voltam, imádtam jönni-menni. Ezzel egy probléma van visszatekintve, hogy a karrierem nem volt fontos, nem fókuszáltam rá, csak jól akartam érezni magam. Egyetemet letudtam (közgazdász), de azt is csak azért, hogy legyen papírom.Az elmúlt 13 évben vállalkozást indítottam, mert az alkalmazotti jogviszony tisztán látszott, hogy nem nekem való. Anno a párkapcsolatom létrejöttével távolodtak a barátok, ők is társra leltek, családot alapítottak. Most, hogy egyedülálló lettem, rá kellett jönnöm, hogy teljesen egyedül maradtam. Nincs, akihez szóljak. Év elején átjöttem Ausztriába a vállalkozásommal. Itt meg pláne senki nincs, akivel beszélhetnék. Egyelőre nem látom, hogy mi lesz ebből a kiút. Állandó feszültség van bennem, gyomorgörcs stb. Saját lakásom nincsen, a vállalkozásom nem megy jól egyáltalán itt kint. 41 éves elmúltam. Nincs gyerekem, nincs biztos megélhetésem, nincs partnerem, nincsenek barátaim. Mit tegyek, hogy viselkedjek, hogy ne őrüljek bele ebbe a helyzetbe? Semmi kapaszkodóm nem maradt.

A választ előre is köszönöm,
Edina

Tiszteletem! Párom miatt érdeklődöm. 9 éves volt mikor őt és 14 éves testvérét az apjuk elhagyta és az anyjuk nevelte fel nehezen de tisztességben őket. Mama és a Papa segítségével. Apjuk csalta az anyjukat és nem egy szeretetét kimutató apa volt. Rájuk hagyta a házat és onnantól semmiben se támogatta őket de nem is kereste őket. Később, olyan 4 éve újra próbáltak “jóban” lenni de a testvérek mentek mindig keresni a társaságát, ő általában inkább pénzel támogató meg ajándékokkal mint szeretet kimutatással + nem is ismeri igazán őket. Újra összevesztek és nem beszélnek immár 2 éve az apjukkal, utálják haragszanak rá gyerekkorul miatt is. De mostanság elő elő jön, hogy páromat zavarja, hogy ilyen az apja, meg miért nem keresi, kereste őket, fiatal párja van viszi ide oda, őket miért nem vitte sehova stb… Én próbálok tanácsot adni neki de szerintem ne mindig ők menjenek oda viszont magától az apjuk nem fog, véleményem szerint neki nem lett volna való gyerek nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Mit tegyek, hogy a párom ezen túllépjen vagy ne szomorkodjon? (nem tudhatom milyen lehet mert én nekem a szüleim együtt vannak) nyilván nem a mindennapjait határozza meg de biztos nyomott hagyott meg ritkán évente 2x feljön a téma. De ezt szerintem el kell fogadnia és együtt élnie ezzel, hogy nem tud mit tenni ellene. Előre köszönöm válaszát!

T.Pszichologus!
38 évesen,eléggé tapasztalatlan vagyok férfiak téren
22 évesen lettem felnőtt férfi által nő!
Aki szintén,22 EVES volt!
O elhagyott 1,5 év után!
Ott valami eltört bennem,és azóta katasztrofális a párkapcsolatok!
Apukám elhagyott. Anyukám elhunyt? Nagymamám elhunyt.
Egy fiú testvér van.
Egyszerűen rondanak érzem magamat,mert csak olyan férfiakat vonzom,akik csunyak szerintem!
Én is az vagyok,de én csak annak érzem magam!
Viszont már megkaptam hogy szép vagyok izgató vagyok. De mégsem vagyok az esetük. A sportosabb férfiak jönnek be nekem! De hiába vagyok én is a sportos kategória jó csak átlagnál kicsivel sportosabb nem igazán őrült sportos. Kerékpár séta ennyi.
Egyszerűen hiába szeretnék,olyan férfit nem jön össze. Mindig vagy az idősebbek vagy az olyan rondak akik csak a lelki társam lehetne! Nem akarok gyereket se és nem akarok meghazasodni!!!
Szerintem ilyen hogy igazi és zsák a foltokat nincs!!!!!!
Ha volna akkor nem ilyen béna pasikkal hozna össze a sors akik csak kefélni akarnak velem mást nem,vagy hogy éppen szopják lemoket!!!!! Mindezt velem! Aki befelé forduló és nagyon lelkis vagyok!!!!! Egyszerűen már sokszor gondoltam arra hogy minek élek????? Amikor mindig csak olyanok akarnak akiket én nem!!! Sportosan is csak főleg egy pasi szexet akar orális kényeztetés T stb de közbe nem jár velem nem szeret!! Akkor minek csinálja ezt velem!!! Rajongásig korból meg nagyon nem jöttem ki! Én is tudom H megrekedtem ! De ez az életemnek is köszönhető mivel apám ivott részegen verte a családját! Elérhetetlen érzelmileg zárkózott pasik a vonzóak! Nem tehetek róla!!! Olyan nem kell aki engem imád!!! Meg késő minden kívánságom! Agz unalmas már!!!!!!!

Kedves doktornő!
Marika vagyok 32 éves leszek most novemberben. A legnagyobb problémám az hogy nagyon egyedül érzem magam ebben a világban. Én senki számára nem vagyok fontos engem igazán soha nem szeretett senki édesanyámon kívül aki sajnos nemrég itt hagyott minket meghalt. Azóta az életem romokban hever és egyre rosszabb minden. Vannak testvéreim az igaz egy nővérem és egy bátyám de ők sem értenek meg engem és nem nagyon foglalkoznak velem. Van párom is már lassan 2 éve de ő sajnos nem az a férfi akire vágyom nekem ő soha nem tudta megadni azt a boldogságot amire vágytam volna és azt is tudom hogy nem szeret engem csak kizárólag szexre használ. Nekem igazi őszinte szerelemre van szükségem de a páromtól ezt igazán soha nem kaptam meg. Nagyon egyedül érzem magam és úgy érzem hogy felesleges vagyok ezen a világon senkinek se számítok. Nem tudom legyőzni ezt a magányt csak belülről felemészt. Nem tudom már kihez forduljak segítségért adjon nekem tanácsot mert a bánat felemészt.

Jó napot kívánok!
Egy olyan problémával fordulok Önhöz, ami elég régóta aggaszt és nem kapok rá választ. Remélem most sikerül, és megnyugodhatok végre.
Nos, a barátommal két és fél éve vagyunk együtt (ő 22 éves, én 18) , és még nem voltunk együtt, vagyis nem létesítettünk szexuális kapcsolatot, gondolok itt maga a szexre. Ő az első barátom, még szűz vagyok. Volt sok alkalom, amikor megtörténhetett volna, de én mindig nemet mondtam. Nem tudom én sem, hogy mi lehet velem. Az igaz, hogy félek, hogy fájni fog meg hasonlók, de nem tudom mi akadályoz meg ennyire. Talán valami baj van velem? Ő egyetemre jár, így csak hétvégén tudunk találkozni, mondhatni távkapcsolat. Engem ez egy picit zavar is, mert sokszor azt éreztem, hogy ha megtörténik, megint elmegy, itthagy, esetleg szakítunk is. Nekem szükségem lenne a jelenlétére, rá, többször. Aztán meg, ott vannak a szüleim, akik úgy érzem, hogy nem hagynak nekem elég teret, nem engednek szabadon, túlságosan visszafognak… És ez nekem sokszor rossz. Velük kapcsolatban meg, mikor erre az egészre gondolok, akkor azt hiszem, hogy majd elítélnek, hogyha megtudják, hogy már nem vagyok szűz, és hogy látni fogják rajtam. Tudom, sok olyan dolog megfordul a fejemben, aminek nincs sok valóságalapja, de sajnos ez van. Szóval, erre szeretnék választ kapni, hogy mi lehet velem a gond? Miért nem tudom átadni magam neki teljesen? Talán valami gond van velem, bennem? Jaj, az még fontos, hogy megbízom benne, és nem gondolom, hogy a bizalom vagy akár a tudatlanság lenne a probléma. Rengeteg cikket olvastam ezzel kapcsolatban, tisztában vagyok a fogamzásgátlókkal, a terhesség kockázatával. Tehát nem gondolom, hogy ezek lennének a problémák.
Még annyit szeretnék mondani, illetve kérdezni, hogy a barátom azt mondta, hogy képes várni rám, mert szeret. De sokszor látom rajta is, hogy mennyire rosszul esik neki, ha nemet kap, ismét, és úgy ez az egész, mennyire rossz, neki is. De valójában vajon meddig képes várni?
Remélem választ kapok erre/ezekre a gondomra/gondjaimra, előbb vagy utóbb.
Várom válaszát és előre is köszönöm!

Jó napot!
Én egy 16 éves lány vagyok. A családom már rég problémákkal küzd, próbáljuk megoldani egymás között, de egyik probléma követi a másikat. A szüleim 2018 decemberében elváltak. Anyukámmal élek a 10 éves húgommal és a 18 éves nővéremmel. Igazából akinek most segítségre lenne szüksége az a nővérem. Van egy 2 hetes kisbabája, sajnos egy olyan embertől, akiből nem lehet jó apa. Ez az ember sok bajt okozott a családunknak, de a nővérem nem képes elengedni, hiába mondta a férfi hogy ő már nem akar vele lenni, a nővérem nem képes tiszta ésszel gondolkozni ha róla van szó. Képes érte mindennel felhagyni. Próbálunk neki segíteni, de nem akarja elfogadni, mondván hogy ez az ő élete és családja, mi nem szólhatunk bele. A nővérem sosem volt nyílt új emberek felé, nehezen ment a barátkozás és most végképpen nem akar másokat maga mellé csak azt az embert, mert úgy gondolja ha őt elveszíti, akkor egyedül marad. Csak az apukám tudott vele valamennyire beszélni, de most már rá sem hallgat és apukám is kezdi elveszteni a türelmét. Anyukám idegei is ki vannak készülve. Én úgy döntöttem nem várok tovább és teszek valamit. Olyan iskolába jártam ami elég messze volt az otthonomtól, de mikor megtudtam hogy a nővéremnek kisbabája lesz, úgy gondoltam hogy ott segítségre lesz szükség, nem is mertem belegondolni hogy mi fog történni otthon míg én távol vagyok, így átiratkoztam egy hozzánk közeli iskolába. Csak hiába, mert a nővéremet nem tudom rá venni arra hogy forduljon szakemberhez.

Van egy ket es 8 honapos kislanyom.Akivel mikor terhes voltam, a gyerek apja elobb azt kivanta,hogy ne tartsam meg,pedig o biztatott es hogy legyen gyerekunk. Amikor az mellett dontottem, hogy en megtartom lesz ami lesz, akkor par honap mulva kijelentette h en nem kellek. Majd mielott megszuletett volna kislanyunk, hogy kell a baba,en nem de a baba igen. A nevelesben,gondozasban nem segitett,de anyagilag igen, es ket hetben egyszer a babat is megnezte,majd kb mikor 8 honapos volt a kislanyunk,akkor kiderult ,hogy azzal a novel van egyutt akivel volt elottem es aki a cegtarsa,tehat vegig az eleteben volt(valoszinuleg mellettem is megvolt). Nagyon feszult volt a legkor koztunk,mindig hozzam jott,naunk volt a latogatasok idejen,volt h elmentunk ebedelni egyutt, aztan mikor a kislanyunk 1 eves 7 honapos volt,akkor megint szexualisan is kozeledett felem. Nem tudom az okat,hogy miert de elfogadtam ezt a kozeledest, es orlodtem az kozott,hogy vagyok azon az egy alkalomkor mikor jon de maskor massal van,nem tudom,hogy egyutt laknak vagy sem,de tudtam h ok egy varosban laknak, egy helyen dolgoznak,a novel ment nyaralni,velunk nem. De en ezt nem birtam, es annyira elmergesedett a helyzet, mert nem tudom,hogyan zarhatnam ki az eletembol, megengedtem a kislany miatt,hogy jojjon de tulajdonkeppen o sem erdekli igazan,mert azon a napon kivul mikor jon,maskor se fel nem hivja.( van hogy neha felhivja maskor is)de a kislanyom sir h hivjuk apat,hogy jojjon haza, es hogy mikor lesz szombat hogy jojjon apa. Es most mar nem tudom,hogy neki mi a jo. Mert rajong az apjaert mert o soha nem faradt,mindig van kedve jatszani vele,es semmi mas feladata nincs is, a heti ket orat amikor idejon akkor ezzel tolti,hogy jatszanak,hozza az ajandekokat neki.Es akkor azt mondja,ha megszidom engem nem szeret, hanem apat. Es nem akarom ezt, ertem en hogy az o gyereke is, de akkor is, ha neki csak ennyi a gyerek, hogy viszek neki valamit.Meg kizarhato az eletebol, a kislanyom eletebol,van jogom ehhez, hogy megfosztom az apjatol? (Jogilag tudom,hogy nem)Nem tudom turni nalunk, megalazonak erzem mar ezt az egeszet es nem latom a kiutat belole.Ha szolok, hogy nemcsak ennyi a gyerek,h viszek neki ajandekot,akkor azt mondja ,hogy akkor magaval viszi (60km-re lakunk tole) es hogy neki ott az elete nem tehet rola,hogy nem tud segiteni.

Van egy fiú aki 1.5 éve tetszik és egy hónapja amikor taliztunk minden rendben volt de most meg mintha 2 idegen lennénk ő az első nagy szerelmem és úgy érzem soha nem fogom tudni elfelejteni

Kedves Szakember!
A kapunyitási pánik mikor múlik el? Depressziós lettem, szorongok, antidepresszánst szedek. Jártam pszichiáterhez, lelkiismeretes volt, átbeszéltünk mindent a gyerekkoromtól kezdve de azt mondta, hogy meg kell várnom, míg beáll az “új életem”. Most költöztem el otthonról, lett első munkahelyem. Még így is sokszor van rossz kedvem, sírok, ha pedig eszembe jut a jövőm (mikor lesz gyerekem, hogy lesz ez az egész család dolog majd, ha már nem a szüleimhez tartozom hanem a saját családomhoz), iszonyatosan szorongani kezdek.
Ez mikor fog elmúlni? A terápiával úgy éreztük, nem tudjuk ezt megoldani, hiába beszélünk róla.

2.eve szerelmes vagyok nagyon az egyik tanaromba es mar nem tudom hogy kezeljem,akarhanyszor ha csak ranezek jon hogy megcsokoljam es o is allandoan kotekedik velem,beszol stb.
Surgos lenne a valasza mert ugy terveztem hogy elmondom neki a jovoheti kirandulason hogy lassam hogy reagal.Koszonom

Üdvözlöm.!
Az az én hatalmas problémám, hogy bármi munkát eltervezek félek meg tenni vagy meg várom míg magátol megoldódik.
Bővebben. Ha fát szeretnék vágni azonnal kiüt rajtam. Pedig a munkahelyemen ilyen gondok nincsenek. De ha otthon kell csináljam akkor nem megy csak ha vannak többen melletem.
Nem akarok belekezdeni mert a fejembe az zakatól hogy a szomszédok figyelnek. Sajnos ez így is van. Minta magától a munka eszköztöl félnék pedig a munkám során napi szinten használom. Tudna segiteni. Hogy mindez önbizalomhiánya vagy inkább szorongás??

Kedves Pszichológus. Kint élünk Németországban egy éve. Kisfiam most kezdett bölcsibe járni 2 éves és 6 hónapos. A bölcsibe küldtek minket hogy keresünk fel egy pszichológust mert kisfiam nagyon zárkózott nem nagyon játszik a többi gyerekekkel inkább mindig egyedül játszik. És az is probléma hogy már minden gyerek tudja hogy mikor mit kell csinálni de neki még mindig meg kell fogni a kezét és oda vinni. Pl:kezet mosni vagy asztalhoz ülni. Nem tudom hogy ez figyelem zavar vagy csak nem érti hogy mit mondanak mivel németül beszélnek hozzá és mi itthol magyarul. Sokat elbabrandozik és nem mindig tartja a szemkontaktust. De amúgy elég értelmes mi amit mondunk mindent megcsinált Pl:elpakolja a cipőjét vagy a játékait. Nem akar meg beszélni mindent mond amit mondunk neki ha akarja mert néha úgy látom rajta hogy még azért sem. Saját magától keveset beszél éppen vizet kér ha szomjas vagy ha mesét akár nézni. Előre is köszönöm a választ.

Kedves Uram/Hölgyem!

Nem vagyok egyszerű eset. Gyerek koromban olyan sérelmek értek amit a mai napig nem tudtam kiheverni. Minden nap megakartam ölni magam…. De ezen túl vagyok. Olyan lettem amilyen sosem akartam…. De amúgy nem is értem minek irok. Úgy sem tudnak segítteni. Elnézést, hogy zavartam. És bocsánat, hogy irtam.