Jó napot kivanok!
Nekem egy olyan problemam van,hogy van egy 3 honapos kisbabank az elettarsammal.Jol megvagyunk, nem veszekszunk ,vannak neha nezet eltereseink de megneszeljuk.
Neha olyan furcsanal talalom a parom,mintha nem erdekelnem..ezt elturom mert szeretem.neki is mintha egyszer erdekelnem s egyszer nem..De : legtobbszor mostanaban akkor ha lassa,hogy furcsa vagyok ilyenkor..akkor kedveskedik.Faradt vagyok sokszor ,nehezemre esik sokszor fel kellnem reggel is annyira alig tudok feelkellni.Nappal is ,foglalkozok a kicsivel jatszunk de erzem,hogy csak aludnek de nem tudok.Felek attol,hogy a parom azert nem keresi a kozelsegem ,mert vissza akar menni a volt parjahoz..(lehet en latom ezt igy csak mert kicsi lett nagyon az onbizalmam e felol?) Nemtudom,mi tevo legyek,hogy ujra regi enem kapjam vissza aki mindig nevet,boldog ,es masokat is megnevettet ha kell.

Elore is koszonom a segitseget !

Jó napot!
Olyan problemam van,hogy a baratom 1hoNapja kiment Amerikaba tanulni Egyetemre 4evre es evente 4honapot tudunk egyutt lenni amit mi Bevallaltunk es bizunk is egymasban nagyon szeretJuk egymast .en is most kezdem az egyetemet, de ugy erzem hogy nehezen tudok koncentralni es Mindent eloterbe helyezek ami vele kapcsolatos ,nem tud az elmem kikapcsolni folyamatosan ra gondolok es stresszelek hogy minel tobbet beszeljunk es ugy erzem ez nem egeszseges ram nezve.Ugy erzem hogy se csalad se tanulas se baratok semmi sem erdekel ,cEltalannak erzem magamat az eletben.Hogyan gondolkodjak maskepp vagy foglalJam el magamat hogy ne Kezeljem ennyire gorcsosen ezt?

Kedves Doktornő/Doktor Úr!
7 éve élek párkapcsolatban , mikor megismerkedtünk súlyos drog próblemái voltak, akkor már 8. éve csinálta. Átsegítettem rajta, helyre hoztam a kapcsolatát az édesanyjával és körülbelül 2 hónap után össze is költöztünk, mert épp úgy adta az élet, hogy neki el kellett költöznie az akkori albérletéből, és az édesanyja is azt javasolta hogy inkább hozzánk jöjjön. Hozzánk költözött, én is a szüleimmel éltem akkor még, terveim szerint ez csak átmeneti időszak lett volna. Viszont jött a következő probléma… alkohol. Rengeteget ivott, kimaradt ejszakákra. Atsegítettem ezen is. Azt hittem kezd helyre állni az életünk, lett munkája, én is dolgoztam, úgy látszott nem sokára elkezdhetjük a közös életünket . Ekkor jött a szerencsejáték… havonta 30-40.000 forint minimum elment hasonlókra. Közben az anyja elkezdett engem ki taszítani, lányokat keresett helyettem, akiket szívesebben látott volna a fia mellett. Próbáltam nyugodt maradni, de már nagyon fajt minden. A párom újra elkezdett inni, de most már ritkábban. Elviseltem. Az én szüleim közben elmentek külföldre dolgozni, szóval lényegében ketten éltünk. Meg az albérletre se volt gondunk , mert szüleim fizettek mindent. Véleményem szerint ekkor lett volna esélyünk pénzt és tapasztalatot gyűjteni, hogy teljesen függetlenek tudjunk lenni. Ez nem sikerült, hétvégente szinte kivétel nélkül muszaj volt neki berúgni, bárhogy próbáltam visszatartani, mindig megcsinálta. Volt hogy drogozott is újra. 2 éve ki költöztünk külföldre, itt is a szüleimmel lakunk, mert nekik köszönhetjük, hogy kint lehetünk, mert otthon sehova nem jutottunk. Az elején jó volt minden, amíg nem oldódott fel. Újra a tenyéren hordott, józan volt, csináltunk közös programokat. Kb. fél év és kezdődött, szépen fokozatosan újra beindult. Most már ott tartunk, hogy ugyanúgy kb 1-2 hetente muszáj neki berúgni. De ami a legjobban fáj, mióta ki jöttünk jól megy anyagilag a sorunk, vettünk autót, jó munkahely, stb… és most az anyja kavar újra. Mióta kibékítettem őket 7 évvel ezelőtt azóta folyamatosan bánt, hiába húztam fel a fiát a semmiből, és tartottam ki mellette mindenben. Mindig én vagyok a rossz, és ellenem uszítja a fiát, főleg most, hogy már tényleg jó munkahelye van, és lényegében vettünk neki egy kocsit. Képes a semmin megsértődni, és nem beszélni velem amíg bocsánatot nem kérek. Közben pedig folyamatosan a fiát buzdítja, hogy neki igaza van, meg mennyire szereti. De amíg nem volt munkahely, kocsi meg drogozott addig nem foglalkozott vele. Akkoriban kezdte mikor leszokott a párom az alkoholról és a drogról, és sikerult neki Magyarországon elhelyezkedni. Nem gondolnám hogy a penz miatt keresi most a fiát, de tény hogy szeret hencegni és ha valami kellemetlen arról nem beszél soha. Eközben a párom meg az én családom bántja, azokat akik segítettek idáig eljutni, és otthont adtak nekünk eddig. Azért írtam ide, mert már nem tudom mi a jó és mi a rossz. Kérem segítsenek. Neki akartam gyereket szülni. De az anyja ki készít , meg a köztük levő “kapcsolat”. Kérem segítsenek. Előre is köszönöm.
L

Mindig azon stresszelek,hogy X,Y-nak sokkal nagyobb a melle mint nekem és ezt én is el szeretném érni.A melleim miatt nem megyek a strandra sem mert nincs mit mutassak..Nagyon zavaró.Nőhet még?

Elég egy furcsa ember vagyok.Nem engedem a barátomnak hogy ürítsen a keze segítségével mert szerintem undorító és nem tudom hogy miért nem tudom megérteni hogy az neki mennyire rossz ha nem tud elelvezni egyedül ,ezért sajnálom hogy én ilyen vagyok,de én nem maszturbálok,lehet azért nem szeretnem hogy ő csinálja ,de én eltudok élvezni szex közben is csak ő nem lehet amiatt hogy nem engedem neki hogy csinálja ,mi a gond velem?

Tisztelt pszichológus!
Összevagyok zavarodva. Egyetemre járok és nagyon sokan járnak bulizni ami ugye természetes. Viszont én nem szeretem az ilyen helyeket és ezt általába a távolabbi rokonaimtól megkapom azt hogy: “most kéne élned”. Visszahúzódó, önbizalom hiányos lány vagyok/voltam, én úgy érzem bátrabb lettem és jobban elmerem mondani a véleményem. A másik dolog hogy nem volt még barátom és a kedves rokonok sokszor ezt is szóvá teszik. Ezek miatt szoktam magam rosszul érezni,de tudom hogy másoknak meg sokkal nagyobb problémája van mint nekem. Olvasgattam neten ezekről és az emberek egész vegyes véleménnyel vannak erről a témáról. Most kezdjem magam ezek miatt rosszul érezni magam? Vagy én kevesebb lennék? Jó lenne egy olyan csoport, közösség tagja lenni ahol hasonló személyiségű emberek vannak mint én. Azért életképtelen nem vagyok. Az önbizalmamat viszont növelni kéne. Mi a teendő? Köszönöm hogy elolvasta!

Nem tudom feldolgozni, s elfogadni, hogy
2 éve külön váltunk az exemmel! Rágondolok, csúnyán ért véget, azóta próbálom keresni! Mindenkibe őt látom! 34 éves hölgy

Tisztelt szakember!
Nem is tudom, hogy mondjam. Egy hosszabb párkapcsolatomnak lett vége, lassan 1 éve. Minden barátom azt tanácsolta, hogy keressek lányokat 1 éjszakára. Nos. Volt is alkalom rá, de valahogy elszállt az együttlét varázsa. Nem is kívánom az együttlétet. Sem párkapcsolatot. Vonzónak látom a nőket, szépnek, de nem gyúl bennem vágy az együttlétre. Nem tudom mi lehet a probléma velem mert eddig nem tapasztaltam ilyet.
Remélem jó kategóriát választottam.
A választ, előre is köszönöm.

Jó napot. Csak el szeretném mondani a problémám sajnos tavaly novemberben történt velem egy olyan dolog amióta sajnos nem vagyok régi önmagam azt hittem hogy ez tart egy pár hónapig hát nem.
Régen a videójátékok a barátok stb érdekeltek a legjobban de ez egyszerűen mintha ez a képességem el párolgott volna. Nem találok semmi szépséget abban amikor a barátaimmal vagyok el vagyok el hülyülünk beszélgetünk,mert kb semmihez nem tudok semmit fűzni mintha a gondolataimat csak kikapkodták volna fejemből és csak ott vagyok és nézek ki a fejemből. Már a videójátékok se foglalnak le pedig én aztán imádtam játszani kis gyerekoromtól fogva. És ahogy ezeket észrevettem rá jöttem hogy valami velem nincs rendben. Ez a depresszió jele? Előre is köszönöm a válaszát + amikor fel kelek az ágyból soha semmi pozitívat nem gondolok ha gondolok is hamar el megy. + néha kedvet kapok valamihez le ülök és kb 10másodpercen belül meg unom és azon gondolkozok mit kéne csinálni de ha kipattan valami a fejemből úgy szint hamar meg unom csak percek kérdése. És már nagyon zavaró ez a dolog

Elég egy furcsa ember vagyok.Nem engedem a barátomnak hogy ürítsen a keze segítségével mert szerintem undorító és nem tudom hogy miért nem tudom megérteni hogy az neki mennyire rossz ha nem tud elelvezni egyedül ,ezért sajnálom hogy én ilyen vagyok,de én nem maszturbálok,lehet azért nem szeretnem hogy ő csinálja ,de én eltudok élvezni szex közben is csak ő nem lehet amiatt hogy nem engedem neki hogy csinálja ,mi a gond velem?

Üdvözlet!
Ejjelente 1-3 ora közötti ebredesek jelentenek nagy problemat. Mivel 5 orakor kelek a munkam miatt kialvatlan vagyok, az egesz nap csak egy szenvedes. Amikor felebredek, erösen dobog a szivem es mindig valami nagyon rossz dolog, valami megoldatlan problema jar a fejemben.Nappal nem is gondolok erre, vagy amikor eszembe jut nem szentelek neki nagy jelentöseget.Egy pelda erre, hogy aggodok a jövö miatt. Egy nagy problemam, hogy egyetemet vegeztem es most kint elek külföldön, mert a ferjemet elöleptettek es itt kapott munkat. Sajnos az egyetemi vegzettsegemmel itt nehez elhelyezkedni es kenytelen vagyok olyan munkat vegezni amit hatalmas visszalepesnek erzek. Nincs önbizalmam valtoztatni.Mindig elkepzelek egy szituaciot es biztos vagyok abban hogy nem fogom tudni megcsinalni, kudarcot vallok es ettöl nagyon megijedek.Szinte erzem azt a rossz erzest belül, milyen lesz amikor nem sikerül. Valamint folyamatosan szorongok ejjel, hogy a kisfiamnak valami baja esik, rossz anya vagyok, ezt meg azt a nap folyaman rosszul csinaltam stb. Megöregszem ugy, hogy nem fejlödtem egy jobb munkaval, tovabbkepzessel es ilyen munkat kell eletem vegeig csinalni amit most csinalok. Köszönöm a valaszt.

3 hete a parom vagy élettársa. elhagyottés szóba àll velem. Valószínűleg családja nem engedi, először tudtam vele kommunikálni gmailen keresztül de most arra se válaszol. Telefonja ki van kapcsolva. Tanácsot szeretném kérni vagy esetleg ha Önök tudnak vele fel venni a kapcsolatot

Jo estét kívánok! Egy interjut láttam Ördög Nórával aki azt nyilatkozta hogy neki sokat segitett a pszichologus abban,hogy feldolgozza hogy termeszetes uton nem lehet gyereke.Én szinte igy vagyok ezzel annyi kulonbséggel hogy nem vagyunk meddők de nagyon keves esély van a babára! 6 éve próbálkozunk és egyre nehezebben tudom elviselni ugy érzem minddn ez körül forog és bármikor egy keresztelőn vagyok mindig összetörök és nagyon fáj hogy én még nem lehet anya! Mit tegyek hogy ne fájjon ennyire?

Tisztelt Doktor(nő)/Úr!

33 éves nő vagyok, a párom velem egyidős. Tanácsot szeretnék kérni a párom viselkedésének kezelésével kapcsolatban. Rövid gyerekkori előélet:A párom nem törvényes kapcsolatban született gyerek, édesanyja nagyon fiatalon szülte, inkább a nagymama nevelte fel. Később újabb párkapcsolata lett amiből 4 lány gyermek született (a legidősebbel is 7 év a legfiatalabbal 14 év korkülönbsége van). Apukájárol nem tudni semmit. 18 évesen el is költözött otthonról. Tehát szerintem olyan korban nem volt rá figyelve a folyamatos gyerekpotyogtatás miatt ami miatt serdülő kora óta mindig “menekült “ otthonról. Jelenlegi helyzet: a mai napig nem szeret a párom hazamenni az anyukájával,nevelőapjához, féltesvéreihez. Ez egy dolog túl teszem magam rajta, sajnks az én családom sem fontos neki, nyugodt szívvel hagyja ki a családlátogatásokat. Már ezzel is megbékélt en, én attól szeretem a családomat és rendszeresen látogatom őket vele vagy nélküle. A komoly probléma amivel viszont nem tudok beletörődni,hogy a saját otthonunkba sem szeret időt tölteni. Ugye hétfőtől péntekig mind a ketten dolgozunk, hétvégén én néha szeretek csak itthon lenni,tenni-venni,csinálni a házkörüli teendőket,befőzni,takarítani,csak filmezni,főzni stb. Megnyugtat,és jó otthon éreznie magát az embernek. A párom viszont ezekre a hetvégèket elpocsékolt, elvesztegetett időnek tekinti-aminek hangot is ad. Állandóan csak menne, mindegy csak ne kelljen egy helybe lennie. A munkája is ilyen mióta ismerem,kiszállító-az gondolnám 7napból 5nap elég arra hogy a menési vágyát kiélje,de nem. Nincs gyerek még,de szeretnénk,és félek,hogy akkor is ilyen lesz, akkor is a saját érdekeit fogja szem előtt tartani. Tudjuk hogy ha jön a gyerek akkor az első időszakban a gyerek fogja meghatározni a napjainkat/heteinket/hónapjainkat minden napszakban. Szerintem fontos az otthon érzése, hogy az ember szeressen otthon lenni. Ezt nem tudom vele megértetni, de szeretném, szeretném ha őt is olyan megnyugvással töltené el,hogy igen,itthon vagyok,minden rendben van. Persze fontos,hogy néha ki mozduljon az ember, de mi sokkal többet megyünk. Évente többször megyünk nyaralni,telelni,wellnesezni, tavaszolni,ősszel pihenni, minden hétvégét szerinte be kell táblázni,mert szerinte ekkor élni kell elég hogy a hétköznapok 80%ban a munkának él az ember. Biztos vagyok abban,hogy ez egy olyan gyerekkori sérelem,de ezeket hogy lehet kezelni? Hogyan lehet segíteni?

Kedves Doktornő / Doktor Úr!
Az ételhez való viszonyommal vannak problémáim. Régebben voltam anorexiás és bulimiás is. Ezekből kigyógyultam és egy ideig egész jól voltam (bár az egészségtelen ételektől bűntudatom volt akkor is, pl. Cukros süti, rántott dolgok). Most megtudtam ezt-azt és szeretnék vegán lenni. De még tanulok, otthon élek, saját keresetek nincs, a szüleim pedig nem támogatnának benne. Annyit tehetek, hogy feltűnésmentesen igyekszem csökkenteni az állati eredetű ételeket. Viszont állandóan a kaján kattogok és sokszor szorongok miatta. Pszichológushoz személyesen nem mennék egy kisgyermekkori trauma miatt. Mit javasol, hogyan legyek úrrá ezen?