Tiszteletem csaba vagyok 27 eves el valtam.
Paromtol es uj parjaval meg latogatak van egy kozos gyermekunk .. nem tudtam kezelni a hejzetet tob napot egyut toltotunk igy es azota gorcsol a.gyomrom felelem van rajtam mi lesz nincs kedvem semihez s nem vagyom emberek koze .. tejesen mas azota az eletem nem tudom mi a meg oldas sokat olvasok netten.
De nem tudom mit kene tenem.

Kedves Online Pszichológus!

Kiderult egyszer véletlenül, hogy a párom rögzíti a telefonbeszelgeteseket,nem csak a miénket. Minden hivast. Ez egy vita közben derült ki, engem zavar, ezt akkor is mondtam. Azóta is rendszeresen használja a telefonbeszelgeteseket vita soran, hogy mi, hogyan hangzott el. Engem zavar ez, te mit gondolsz erről? lehet én látom és érzem rosszul. Engem zavar h a vita közben elkwzd a hangfelvételeket mutogatni. Olyan furán érzem magam, bánt, bírósági tárgyaláson érzem magam.

Van még egy dolog ami furcsa számomra.
Párom elég sűrűn órákat telefonál nővérvel, beszámoló a napi tortenesekrol ilyesmi, at beszélik a napot. Nekem ez fura, mert mikor együtt vagyunk is rendszeresek ezek a telefonbeszélgetések. Ami nagyon meglepett mikor a barátom a legnagyobb nyugalommal közölte, h amíg nővére a WC n ült ő bent borotvalkozott. Párom 41 éves. Nővére 43.otthon élnek az anyai házban.
Én túl szorosbaj érzem a köztuk lévő köteléket, de én rossz családban nőttem fel és lehet h ezért fura számomra ez a folyamatos, hosszú telefonalgatas. A nővére alkoholista, párom próbálja terelgetni, segíteni, tanácsokkal ellatni de nekem ez akkor is fura.
Valaszodra, véleményedre számítok.
Szép estét

Tisztelt pszichológus ! Úgy érzem segítségre van szükségem . Párommal 7 hónapja vagyunk együtt nagyjából mondhatjuk azt is szinte az első pillanattól fogva együtt is élünk . Van egy 5 éves fiú gyermek akivel a kapcsolatuk úgy érzem rendben van . Viszont a miénk már kevésbé . Nehezen tudok elfogadni dolgokat . Folyamatos szorongás érzetem van attól hogy párom esetleg megcshalhat e kellő képpen elfogad e . ahhoz hogy egy jól működő kapcsolat legyen . Hiányzik belőlem egy ősszkompfort érzés úgy érzem nem tudom boldoggá tenni és ensem vagyok az hiszen mégis szeretjük egymást. Hiszem hogy o az a férfi akivel le tudnám élni az életem minden feltétel nélkül mégis bizonytalan és labilis a kapcsolatunk . A tudatomban azt hiszem néha hogy megcsal és azért van a barataira szüksége hogy addig se kelljen velem lennie hisz valamilyen szinten enis azt érzem magamon kezdek elviselhetetlenné válni a folyamatos kedély állapot váltakozása miatt . Nem tudunk értékes időt együtt tölteni pedig mindennel jobban szeretném de valamiért mégis úgy érzem képtelen vagyok rá . Vannak pillanatok amikor úgy érzem valóban megváltjuk a világot és minden rendben aztán jön egy hullám és már vége is mindennek . Úgy érzem segítségre van szükségem abban hogy le tudjam küzdeni folyamatos félelem érzetem . Meghallgatását köszönöm és szakmai tanácsra számítok . Köszönettel : Kitti

Üdv!

Az lenne a kérdésem hogy mi a teendő akkor ha valamit nem merek elmondani? Onnan indulok hogy volt egy időszak nyáron mikor nagyon solat veszekedtem a barátnőmmel és egyszer csak lett egy olyan dolog hogy nem beszélt velem suli kezdésig, nagyon depis lettem emiatt és ezt persze a szüleim is látták mennyire kihat rám az egész. És most megint beszélgetek vele és nagyon jól elvagyok vele és hát én most megint többet érzek iránta mint barátság és ő is többet érez mint barátság, tegnap egy csókkal köszöntem el tőlle és láttam rajta hogy jól esett neki. Na és hát az a baj hogy nem tudom hogy mondjam el a szüleimnek ezt hogy én együtt vagyok
ezzel a lánnyal mert nem merem elmondani nekik mert eléggé szigorúan veszik és egyszer olyat mondott édesapám ha kibékülök a lánnyal akkor megyek a háztól. Ön szerint mi lenne az ideális? Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt pszichológus

Már elég régóta érzem azt, hogy nem tudom kinek elmondani a problémáimat, vagy csak azt, hogyan telt egy napom. Félek megnyílni.. Úgy gondolom, hogy nagyon érzékeny vagyok és emiatt van az, hogy könnyen elsírom magam, akár apróságokon is. Egyre kevesebbet beszélel, kerülöm az embereket, és hasonlók… Valamikor csak azt érzem, hogy fáradt vagyok, nincs energiám.
Mit lehet ezzel kezdeni? Lehet ezen javítani?

Tisztelt pszichológus!
Gyakran előfordul hogy sokmindenért magamat hibáztatom, ilyenkor előfordul hogy fájdalmat okozok magamnak..Elég régóta van ez..
Mit lehet ezzel kezdeni?
Köszönöm a válaszát..

Üdvözlöm! Vajon mi lehet velem a baj? Külsőleg felkeltem a férfiak figyelmét, de belsőleg nem. A randizásaim kudarcba fulladnak mindig, normális kapcsolatom még nem volt. Vagy szexet akarnak csak, vagy semmit sem. Rájönnek, hogy unalmas vagyok talán és felszívódnak. De közben meg akadt már olyan akikkel jól elbeszélgettem, meg hajlamos vagyok a viccelődésre, akár nő akár férfi, úgy veszem észre kedvelhető vagyok. De sem párkapcsolatilag, sem barátilag nem ragadok meg mélyen senkit. Mi lehet az a plusz amire azt mondja valaki, hogy szeretnék veled több időt tölteni?

Jonapot ! Az lenne a kèrdesem hogy 4 eve van szorongasos depressziom! ès màr egy 2 honapja nagyon fura dolgot erzek ! A környezetem es a csaladom meg igy minden nagyon idegenek tünik olyan mintha alomba èlnek ! De a legrosszab hogy nagyon felek ès felek attol Hogy meg fogok örülni es hogy senki nem tud segiteni es bele fogok örülni szeretnem meg kerdezni hogy lehet ez a szorongastol ??? Kerem Hogy segitcsen nekem meg nagyon felek es bele bolondolok
ebbe az àlapotba Valaszat nagyon szepen koszonom elore is

Tisztelt Veronika!

Az alábbi probléma tisztázásában kérném a segítségét:

Férjem 3 éve jár prostituáltakhoz különböző szolgáltatásokért. 4 hónapja derült ki.
Az elmúlt 3 évben számtalan alkalommal kérdeztem rá, mi a problémája velem , a kapcsolatunkkal, változtassunk valamit úgy éreztem nem szeret. Minden nővel flörtölt volt akibe szerelmes volt, éreztem valami fal van köztünk amit nem volt hajlandó megbeszélni. válasza az volt képzelődöm soha nem csalt meg, nincs senkije.- ezt a mai napig tartja amit csinált nem megcsalás volt – szolgáltatást vett igénybe. Jelenleg azt mondja velem akar élni – szeret- nem akarta, hogy megtudjam, hogy ne fájjon.Nagyon erősen próbálkozom 30 éves a házasságunk .
megérteném ha 2-3 alkalommal ment volna el kíváncsiságból de 3 évig 15 alkalmat vallott be ami szerinte nem sok.- szerintem nagyon sok.A kapcsolatunk az elmúlt 3 év alatt mivel
erőltettem a beszélgetéseket javuló tendenciát mutatott de ő még az idén is volt két alkalommal .
A 3 év alatt a szexuális életünk jó volt – én sok mindennel próbáltam feldobni – szerinte sincs semmi probléma szexuálisan köztünk. csinosnak szépnek tart, szeret

Férjem szerint túl érzékeny vagyok, mindenki megcsal mindenkit, felejtsem el , stb..
– az önbizalmam mint nő teljesen lenullázott.
-szex közben eszembe jut mennyivel jobban élvezhette a fiatal csinos nőkkel. és most mit gondol rólam ?

Mindent megígér de bizhatom -e benne mikor 3 évig folyamatosan a szemembe hazudott

-Én fújom fel ezt az érzést ?
-szeretem -de nincs olyan hét, hogy ne legyek bizalmatlan, depressziós , idegileg nagyon megvisel
Szeretném elfelejteni, megbocsátani,

Tényleg én túlzom el, hogy lehet ezen túllépni?

Előre is köszönöm válaszát !

Tisztelt Dr úr/nő! Sajnos nagyon sokszor, általában mindíg bármi apróságon feltudom idegesiteni magam. Pl ha valaki értetlen vagy nem úgy szól ahogy nekem tetszik, de van mikor ok sem kell rá elég 1 nézés. Magamra is tudok ideges lenni nem csak a környezetemre. Azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy ezzel foglalkozni kellene vagy pedig nekem bele kell nyugodni hogy ilyen a személyiségem??

Tisztelt Cím!
86 éves mozgássérült nagymamám otthoni (Budapest, 12. kerület) pszichés kezelésére keresek szakembert.
Köszönettel: Dr. Fodor Balázs Gábor (06-70-428-75-61)

Kedves pszichológus nem is tudom hol kezdjem 19 éves vagyok és szerintem rettenetes onbizalomhiánnyal és kisebbségi komplexussal rendelkezem
Kérem jelezze ha ez egy mentális betegség e amit az alábbiakban leirok
Nagyon maximalista vagyok a testemmel kapcsolatban 174 cm és 61 kg vagyok ami teljesen normális testalkatnak számít nem mondhatom magam csúnyának viszont minden nap több időn keresztül a tükör előtt állok néha meztelenül h vizsgálgassam a testemet
Amikor belenézek attól függ milyen a kedvem de változó nagyon szóval ugyanazt a testet van amikor szépnek látom és van amikor nem tetszik és szó szerint a belső szervezetemet rosszullét fogja el amikor még látom. Járok edzeni is nem túl sokat egy héten 3x h súlyzós edzésekkel alakítsam minél szebbé formasabbá. Jógázok figyelek az egészséges táplálkozásra ami szerintem sikerül is Igazából senki sem mondta egyáltalán h valami ne lenne jó rajtam mindenki dicsér de amikor más csinos lányokat nőket csinos ruhában meglátok nagyon rosszul érzem magam agressziót váltanak ki belőlem egyes nők amit persze visszafojtok és csak magamat emésztem vele
Szó szerint az utcán utánanézek hosszasan az olyan nők után amilyenné én szeretnék válni és soha nem lehetek olyan. Vagy nem veszem észre h olyan vagyok.hastáncolok és sztriptiztáncot úgymond a nehezebb formáját gyakorlom(nem rúdtánc) de ebben is abszolút maximalista vagyok elvárom magamtól h tökéletesen menjen és gyakorlom ezeket a táncokat azért h nőiesnek érezzem magam
De akárhány lányt meglátok aki ugyanúgy szép csinos tehetséges provokatív nagyon rossz érzés fog el olyan mintha azt erezném én a másik lány mellett egy senki vagyok
Kérem szépen mondja el hogyan tudnék segiteni magamon a jóga ehhez egyáltalán nem Elég egyébként azért foglalkozom ezzel is hobbyként h megnyugtasson de nagyon rövid ideig tart gyógyszert pedig egyáltalán nem akarok szedni
Köszönöm előre is a válaszát

16 éves lány vagyok, akinek nehéz gyerekkora volt. 1 éve diagnosztizáltak pánik rohamokkal, most pedig egy olyan problémáról szeretnék írni, amit senkinek nem tudok elmagyarázni. Hatalmas érzéki hullámvasúton ülök, mely a teljes, túlcsorduló boldogság és a mély depresszió között ingázik. Van olyan hogy napok, hetek alatt változik a hangulatom, de már kezdek félni tőle, hisz nagyon kétségbeejtő az, hogy egyik nap képesnek érzem azt, hogy lehozzam az égről a csillagokat, a másik napon pedig szomorú, de öngyilkosság jár a fejemben! Kérem segítsenek.

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Már nagyon régóta küszködök erős szorongással, szociális fóbiával és valószínűleg depresszióval, habár nyilván nem vagyok orvos, így nem tudom diagnosztizálni magam. Tavaly elmentem egyszer egy pszichológushoz, aki azt mondta, szerinte bipoláris zavarom is lehet, de nagyon nem volt szimpatikus, így sajnos többször nem mentem vissza, és ez el is vette a kedvemet attól, hogy további segítség után nézzek.

Az elmúlt időben elkezdtem szedni 0.25-ös frontint, és úgy érzem, rengeteget segít nekem. Tudom, hogy nem kéne úgy szednem, hogy nem nekem lett felírva. Eleinte csak néha szedtem be, mikor nagyon szükségem volt rá, de mióta rosszabbodott a helyzet, az utóbbi időben naponta beszedek egy darabot, annál viszont nem többet. A legtöbb esetben újra “normálisnak” érzem magam tőle. Van, hogy álmosít, talán kicsit lassabb is vagyok, de sokkal hatékonyabban tudok koncentrálni a feladataimra, mint amikor rettentően szorongok. Valamikor egyenesen feldob, és úgy érzem, újra vannak céljaim és motiváltabb leszek.

Tervezek a közeljövőben megint segítségért fordulni, de az a kérdésem lenne, hogyha betartom a napi 1 vagy maximum 2 0.25-ös adagot, már az ok is okozhat komoly függőséget? Nem vagyok híve a gyógyszereknek, és tisztában vagyok vele, hogy ki kell beszélnem magamból a problémákat, nem pedig elnyomni, de addig is valahogy funkcionálnom kell az életemben.

Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Pszichológus! A lányomról és a FÉrjÉről van szó. Megromlott köztük a viszony, a férje , ha ideges iszik, ekkor ordibál, minden pénzt elkölt, elviselhetetlen. A kisunokám 5.5 éves és ő is nehezen bírta. A lányom nagy nehezen elköltöztette az anyósához, azzal, hogy abbahagyja az alkoholizálást. Minden nap telefonon zaklatja, hol normális, de legtöbbször valószínűleg ittas. Lányom már nem bírja idegileg, hogyan lehet megszabadulni egy ilyen elviselhetetlen embertől? Mániákus depressziót is megállapítottak nála, persze a gyógyszereket nem szedi. Mindenféle dologgal zaklatja, fenyegeti, másnap bocsánatot kér, kéri, ne hagyja egyedül, stb. Félek, most indulnának le az anonim ÁLKoholisták csoportjába NAGYON .Messzire a déli határhoz, féltem a lányomat ezzel az őrülttel egyedül utazni aZon a hosszú úton, ő lenne a családi segitője. Kérem segítsen, mi a teendő, hogyan lehetne elválni végleg ettől az embertől, aki teljesen kikészíti a lányomat és AZ unokámat.
Köszönettel: s. Márta