Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő / Doktor Úr!
Az ételhez való viszonyommal vannak problémáim. Régebben voltam anorexiás és bulimiás is. Ezekből kigyógyultam és egy ideig egész jól voltam (bár az egészségtelen ételektől bűntudatom volt akkor is, pl. Cukros süti, rántott dolgok). Most megtudtam ezt-azt és szeretnék vegán lenni. De még tanulok, otthon élek, saját keresetek nincs, a szüleim pedig nem támogatnának benne. Annyit tehetek, hogy feltűnésmentesen igyekszem csökkenteni az állati eredetű ételeket. Viszont állandóan a kaján kattogok és sokszor szorongok miatta. Pszichológushoz személyesen nem mennék egy kisgyermekkori trauma miatt. Mit javasol, hogyan legyek úrrá ezen?
Kedves Kérdező!
Azt javaslom, hogy először azon dolgozzon, hogy a pszichológusokkal kapcsolatos traumája feloldódjon (pl megírhatja ide, mi történt), mert fontos szakszerű segítséggel körbejárnia azt, hogy a kaján kattog és bűntudata van amiatt, amit megeszik.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok. Kislányom 3 éves, egy hete kezdte az óvodát, az első naptól kezdve sírva ment be a csoportba. Ezzel nem is lenne baj, de az óvónők elmondása szerint napközben sem jobb a helyzet. A kislány nem eszik egész nap semmit, amíg érte nem megyek, nem játszik, kivéve, ha az óvónő leül mellé és csak vele foglalkozik, sírdogál folyamatosan, csak arra vár, hogy végre érte menjünk. Amint haza hozom őt eszik, de onnantól kezdve kezdődik elölről a történet, sírdogál, és azt mondogatja, hogy nem akar óvodába menni. Este elalszik, reggel sírással ébred, nem akar óvodába menni, és ez így megy nap mint nap. Kezdek kikészülni ettől a helyzettől, nem tudok én sem a a munkámra koncentrálni. Kérdésem az lenne, hogy ez mennyire normális, meddig elfogadható, hogy így fél, szorong a gyerek, nem fog-e sérülni, hogy rá van kényszerítve erre a helyzetre? Mi lehet a megoldás? Ennyire nem érett még az óvodára? Vegyük ki őt? Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!
A gyermeknek egyáltalán nem árt az, hogy óvodába kell mennie és nagy egyéni különbségek vannak abban, kinek mennyi időt vesz igénybe az, hogy megszokja a közösséget és az új “nagylányos” életformát. Fontos, hogy bízzon önmagában és a gyermekében, s legetőséget adjon a kicsinek arra, hogy beszéljen arról, mi történt vele napközben, esetleg játsszon otthon is ovisat, ami segíti őt az új élethelyzettel való megbirkózásban.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Kamaszkoromban diagnosztizáltak depresszióval, illetve szociális szorongással, mostanában azonban egyre többet gondolkodom azon, hogy én miért látom másképp az emberi kapcsolatokat, mint más. Hogy pontosítsam: eddigi terápiáim során azon dolgoztam, hogy ne féljek az emberektől, a kommunikációtól, stb. Viszont rá kellett jönnöm, hogy én egyáltalán nem is vágyom ezekre a dolgokra. Egyszerűen nem is akarok kommunikálni, nem érzek igényt rá. Már kiskoromban is imádtam egyedül lenni, emlékszem, hogy óvodában is idegesített, ha a többi gyerek velem akart játszani. Mindemellett nagyon erős szorongást is érzek, ha idegenekkel kell beszélnem, teljesen lefagyok, nem tudok megszólalni, dadogok. Az a baj, hogy nem is érzem úgy, hogy nekem kellenének ezek az emberi kapcsolatok. Erről sajnos nem tudtam beszélni az orvosommal anno, igazából csak most fogalmazódott meg bennem így. Ön szerint ez valóban """csak""" szociális fóbia lenne, vagy valami más? Netán egyszerűen csak introvertált lennék? Kihez fordulhatnék ezzel kapcsolatban? Előre is köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt, sajnos Balogh Ádám kollégámmegbetegedett, ezért most én fogok válaszolni a megkeresésére.
Fontos lenne, hogy bevigye ezt az érzést a jelenleg folyó pszichoterápiás munkájába, vagy ha jelenleg nem vesz részt ilyenben, akkor ennek kapcsán érdemes volna belefognia. Sok ember introvertált, de ez nem jelenti azt, hogy ők félelnének az emberektől.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó estét, az én problémám eléggé összetett,megpróbálom röviden leírni, kb. 18 éves korom óta kínoz valami neurózis féleség, enyhe poszttraumás stressz zavar vagy valami hasonló aminek a tüneteit általában sikerül leküzdenem, egy alkoholista volt a családunkban ,az apám folyton szekált mikor részegen jött haza, annyira megutáltam hogy elterveztem 16 évesen hogy megölöm, de szerencsére előtte lelépett mert érezte hogy erőfölénybe kerültem, többször megvertem önvédelemből mert volt hogy baltával is rámtámadt éjszaka amíg én az ágyban voltam, ezzel a viselkedésével hazavágta az idegrendszeremet már fiatalon, mai napig vissza jönnek a flashek és nem mindig tudom olyankor magam kontrollálni, pl. ha a kezemben van valami olyankor odavágom a földhöz, vagy elkáromkodom magam, de a konfliktusaimat is nehezen kezelem, ha megharagszom valakire nehezen tudom lecsillapítani magam hogy ne menjek neki, mivel sajnos túl jó a memóriám ezért a sérelmek amik értek évtidezeken keresztül újra meg újra a felszínre törnek , felvillannak az emlékek váratlanul de van hogy valami előhozza olyankor hirtelen dührohamot kapok ,olyan mintha egy áramütés érné az agyam és a másodperc tört része alatt a felszínre tör az aggresszió bennem, sajnos ez miatt alvászavarom is van ,4 éve öngyógyszerezésbe kezdtem , kipróbáltam kb. 10 fajta nyugtatót egyedül a rivotril tud szinten tartani annyira hogy tudok a hatására aludni és nappal dolgozni, az emberek között normálisan viselkedni,próbáltam élettársi kapcsolatban élni de a dühkitöréseimet nem tolerálta egy nő sem persze jogosan, talán a magány miatt és a rivotril mellékhatása miatt is sajnos a depresszió tüneteit is kezdem magamon észrevenni,befelé forduló lettem, nincs türelmem senkihez, már a munkám se érdekel annyira mint régebben, egyedül a számítógépes játekok okoznak valami kis örömöt, a lövöldözős, háborús játékok, de azok meg még jobban elszigetelnek az emberektől, van ebből az őrületből még valami kiút?
A választ előre köszönöm. 37/F
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt, sajnos Balogh Ádám kollégám megbetegedett, ezért én fogok válaszolni a megkeresésére.
Az Önt ért traumák pszichoterápia segítségével feldolgozhatók, ennek segítségével a dühkitöréseit is megtanulhatja jobban kontrollálni. A gyógyszer önmagában nem hoz életmódbeli, vagy viselkedésváltozást, csak a tüneteket nyomhatja el vele, ezért fontos lenne mielőbb az érzelmi munkába belekezdenie. TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál ilyen lehetőséget.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm! Van egy 3,5 éves gyerekem, aki most kezdte meg szeptemberben az ovit. Gyakorlatilg 0-24 órában mindig velem volt. Segítségünk sosem volt. Apukája reggeltől estig dolgozik, miután megjön akkor tud segíteni.Másra nem számíthattam sosem. Igény szerint szoptatott gyerek volt, a mai napig nem sikerült teljesen elválasztanom. Alváshoz még kéri a cicit.Én már nem szeretném, de neki a világot jelenti és nincs szivem erőszakkal elvenni.Borzalmas alvó volt születésétől, most nyáron bőven 3 éves kora után aludta először át az éjszakát. Nagyon ragaszkodik hozzám. A problémám a következő lenne. Megkezdtük az ovit, de beszoktatásra 1 napot kaptunk, akkor 2 órát vele lehettem. Másnap már mondták, hogy ajtóban búcsúzzak el tőle, mivel 3,5 évig gyakorlatilag 1 óránál hosszabb időre sosem volt tőlem távol. Borzalmasan megviselte, sírt. Amúgy nagyon kommunikativ gyerek, de mióta ovis minden másról beszél, de az oviról semmit sem mond nekem. Az óvó néni szerint ott bent nem sír. Nagy nehezen annyit kiszedtem belőle, hogy valaki megrúgta, de nem vette észre a gondozó ő meg nem kért segítséget. Ezt otthon megbeszéltem vele, ha bármi baja van, bántják, elvesznek tőle valami, szomjas, pisilni kell, szóljon rögtön az óvó néninek. Remélem megértette. Tudom, hogy még korai, mert csak az első hét. De nagyon megijesztett, hogy nem akar semmit se mesélni nekem az oviról. Még van egy nagyon furcsa viselkedése, amit nem értek, azt gondolom, hogy az normális, hogy amikor reggel beadom sír, de amikor érte megyek kinyitom a csoportszoba ajtaját ő még nem vesz egyből észre, ekkor játszik a szőnyegen és amikor észrevesz, abban a pillanatban keserves sírásba kezd.(2 féle sírása van, amikor fájdalma van és amikor hisztizik), na ez most más, így még nem hallottam sírni, meglát és ordít nem tudom megvígasztani, 2 napja úgy megyünk haza, hogy amíg haza nem érünk addig sír. Ma is mentem érte, ott ült a szőnyegen, aztán rám nézett meglátott és sírni kezdett, nem futott oda hozzám, csak ült egyhelyben tovább és sírt. Mintha sokkot kapott volna. Óvó néni szerint így büntet, amiért reggelente otthagyom. Nekem az jön le, mintha az egész napos stressz akkor kitörne belőle. Kérem segítsen, nagyon féltem őt, Ön mit gondol miért sír amikor érte megyek és meglát?Miután haza értünk, addigra ugyan úgy viselkedik, mint ahogy szokott.Ott megnyugszik a kis lelke.Délután vidám, de nem mesél semmit az oviról.
Válaszát nagyon szépen köszönöm előre is!
Üdv: Aggódó anyuka
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt, sajnos Balogh Ádám kollégám egy betegséggel küzd, ezért én fogok válaszolni a megkeresésére.
Levele alapján azt hangsúlyoznám, hogy a közösségbe szokás egy nehéz folyamat, de ez valószínűleg fog menni ez a gyermekének. Nem kell semmi többet tennie, mint amit most is csinál, pusztán megvárni, míg tud alkalmazkidni a változáshoz. A sírás lehet az az ellen való tiltakozás jele, hogy el kelljen válniuk. Ez azonban el fog múlni, ha Ön nem sajnálja meg emiatt túlzottan.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Balogh Ádám! Erre az oldalra véletlenül találtam rá. Már 2 hete táppénzen vagyok, ugyanis rám tört valamiféle szorongás, depresszió. Család, anyagi helyzet, kilátástalanság….nem akarok emberek közé menni, senkivel sem akarok beszélni, imádok egyedül lenni. Furcsa mód, egyedül a zene amit szeretek ilyenkor. Azt már megállapították, hogy kényszeres rendmániás vagyok, de ilyenkor azt is hanyagolom. Csak zenét hallgatok és magamba vagyok roskadva, millió gondolattal a fejemben. Xanaxot szoktam szedni, mást nem. Ma mentem vissza a háziorvoshoz a táppénzes papíromért, hétfőn kezdek dolgozni, de még mindig nem tudok mosolyogni és nem nagyon érdekel semmi. Élek, mert megszülettem. Tegnap óta erősen érzem a szívritmuszavart, ami napi szinten elő szokott fordulni, nagyon ritkán (egy éve ezzel már voltam kardiológusnál (24 órás Holter, UH), de nem találtak semmit). 2 napja erősen érzem – nyugalmi helyzetben is, de ha felkelek akkor igen sűrűn érzem, hogy kihagy a szívem. Ma végeztek EKG-t és minden rendben. A doktornő szerint a stressztől lett ez a tünetem. AZ lenne a kérdésem, hogy igazából tényleg ez az egész “állapotom” miatt lehet??? Vagy esetleg a vérszegénységem, vashiány okozhatja? Ettől a szív problémámtól még jobban stresszelek, nagyon rossz érzés, amikor érzem, hogy kihagy a szívverés. Nem tudom, mit tegyek ezzel az egész helyzettel. Nyugodt életet akarok, vidámságot, de olyan, mintha valami nem engedné ezt. Azt súgja mindig a fülembe, ne nevess, ne beszélgess, maradj otthon magadnak – visszahúz! És azt érzem, hogy nekem ez jó. Most igazából egy kicsit meg vagyok ijedve. Ha bármi tanácsot, biztatást tudna javasolni részemre, szívesen meghallgatom. Válaszát előre is megköszönve: Tünde
Kedves Tünde!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt, Balogh Ádám kollégám sajnos jelenleg egy betegséggel küzd, ezért én fogok válaszolni a megkeresésére.
Levele alapján azt gondolom, hogy a stresszkezelés jobb megtanulásához és a “ne veness”, “ne légy boldog” parancs megértésére érdemes volna pszicholetápiás munkába fognia.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTanácsát szeretném kérni. Szerelmes vagyok egy fiúba aki a barátai szerint csak játszadozik az érzéseimmel. Tegnap meg is csókolt. Szeretném megtudni, valahogyan hogy szeret-e engem vagy tényleg csak játszadozik. Viszont ha kiderül hogy nem szeret akkor szeretném a baráti kapcsolatunk megtartani és érzelmeimet félretenni. Hogyan derítheném ki hogy szeret-e engem? És ha nem szeret hogyan tegyem félre az érzéseimet? Tudom hogy az utóbbi kérdés elég fura, de attól tartok hogy nem bírnám ki ha haraggal kellene elválnom tőle és még csak barátok sem lehetnénk.
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt, Balogh Ádám kollégám sajnos jelenleg egy betegséggel küzd, ezért én fogok válaszolni a megkeresésére.
Az, hogy a barátai azt gondolják, szórakozik Önnel a fiú, nem jelenti azt, hogy ez tényleg így van. Érdemes lenne végiggondolni, ők miből következtetnek erre és emellett Önnek is jobban megsiemrnie az illetőt. Akár beszélnie vele erről a csókról, megtudni neki mit jelentett.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJónapot! Azért fordultam önökhöz,mert nem tudok kommunikálni effektíven.
Úgy érzem: A szavaim egyenlők a nullával. Ha ugyanazt a viccet más meséli el a társaságnak jót nevetnek,míg mikor én,mintha megsem hallotta volna az illető. Nincs súlya a szavaimnak. Képtelen vagyok arra,hogy emberi kapcsolatokat kialakítsak. Akivel összebarátkozok,stb, az egy hideg köszönő viszony lesz. A nőkről ne is beszéljünk. Esélyem sincs,hiszen a barátzónában landolok. Illetve az a baj,hogy nem érzem úgy,hogy önmagam lehetnék,tehát ha nem használok ilyen olyan trükköt,akkor esélytelen,hogy megkapjam amit akarok. Egyszerű példa: El akarok adni egy virágot, Siker útja: Manipuláció,pszichologiai trükkök: eladtam
Őszinte vagyok,senkit nem akarok átvágni,egyszerűen közlöm,hogy el akarom adni a virágot: Nem sikerül. Szeretnék önmagam lenni,és emellett egy jobb társasági életet élni,de a kommunikációs képességeim ezt nem teszik lehetővé jelenleg. Hol tudom ezeket megtanulni? Kitől? Egy pszichológus tud nekem ebben segíteni,azaz ha elmegyek egyhez,fel tudja nekem vázolni,hogy ezt hogy is kéne?
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt, Balogh Ádám kollégám sajnos jelenleg egy betegséggel küzd, ezért én fogok válaszolni a megkeresésére.
Az hogy valaki önmaga legyen egy tanulási folyamat eredménye, melyben hatékony segítség lehet a pszichoterápiás (vagy ha úgy jobban tetszik önismereti) munka. Igen, ebben pszichológus tud segíteni. Akár weboldalunkon keresztül is foglalhat időpontot négyszekzözti konzultációra valamelyik pszichológusunkhoz.
Üdvözlettel:
Habis Melinda32 éves húgom miatt írok. Nagyon rosszul van hetek óta. Elmondása szerint rosszul alszik, sokat fogyott. A napokban pedig azt gondolja, hogy üldözik, meg akarják ölni. Teljesen ki van kelve magából, örjöng, hogy mindenki hülyének nézi. Van hogy Istennek képzeli magát. A csálád nem akarja elfogadni, hogy baj van, szerintük majd kipiheni. Én komolyabb segítséget szeretnék neki, de a szüleink hallani sem akarnak pszichiátriáról. A testvéremnek van betegségtudata, épp ezért azt mondja, hogy meg tudja egyedül oldani. Kérem, hogy válaszoljon valamit, mert nagyon féltem őt.
Kedves Kérdező!
Érthető az aggodalma. Pszichiáter szakorvosi vizsgálat feltétlen szükséges. A területileg illetékes pszichiátriai rendelőt lenne érdemes felkeresni. Felnőtt a húga, így a szülei véleménye ebből a szempontból nem lényeges. A húgának kell kezdeményeznie a segítségkérést a pszichiátertől. Esetleg az alvás és fogyás, és üldöztetés érzés kapcsán lehetne erre rábeszélni, hiszen ezektől a tünetektől biztosan szenved.
üdvözlettel:
6evig álltam kezelés alatt amikor úgy döntöttem leteszem a gyógyszert de sajnos rosszul lettem így visszaálltam a gyógyszerre de semmit nem javult az alapotom igaz ez nem az elsőnek szedett gyógyszer volt .Még a fejformákat is különböző érzéseknek veszem hol maradódik hol összehúzódik. Nagyon kérem ha tud rajtam segíteni segítsen
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a kezelőorvosát felkeresnie és beszámolnia arról, amiket tapasztal. A részletek ismeretében bizonyára fog tudni segíteni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok! Olyan kérdésem lenne hogy antaethylt lehet e szedni Frontin, velaxin, mirtadepi mellett?
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseivel keresse fel kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét, ez ugyanis kívül esik a kompetenciánkon. Pszichológiai jellegű kérdésekben azonban szívesen segítünk.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus!
12 éve vagyok házas,picit eltávoludtunk egymástól van két kiskorú gyermekünk,anyagilag jól éltünk,de eltávolodtunk egymástól,nekem jött egy" kalandnak tűnő dolog"hirtelen felindulásból elköltöztem otthonról,megpróbáltuk együtt az új "barátnőmmel",de három nap után már nagyon megbántam,ö 13 évvel fiatalabb is,s tudom hogy nagyon szeret de én nem vagyok belé szerelmes,azóta egyedül élek albérletben a családom közelében,a kalandos"barátnőm"nem tud bele nyugodni(3 hónapja ismertük meg egymást),de a részemről fellángolás volt csupán nem hajlandó tudomásul venni,próbál maga felé terelni,de én képtelen vagyok rá,hogyan is értessem meg vele.A feleségemmel napi szinten beszélünk,ha más nem telefonon,nagyon őszintén és jókat beszélgetünk,ő is szeret és én is rájöttem jobban mint hittem,mindketten bízunk az újra kezdésben,a gyerekekhez is ragaszkodom,imádom őket,amennyi időt csak lehet velük töltök.
Hogyan tudnám a kalandnak hitt kapcsolatot végérvényesen lezárni,s lenne még esélyem a házasságom megmentésére?
Köszönöm szépen
Kedves Kérdező!
Fontos volna az egyértelmű kommunikáció a barátnőjével és pesrze emellett az, hogy a viselkedése is azt mutassa, nem akarja már ezt a kapcsolatot. A feleségével való viszony rendezéséhez pedig fontos, hogy közösen (is) átgondolják, milyen tényezők vezettek a korábbi eltávolodásukhoz. Meghatározzák, mitől lenne a kapcsolatuk ezúttal bensőségesebb.
Üdvözlettel:
Habis MelindaParommal tobb eve vagyunk mar egyutt. Nagyon szeretjuk egymast, sportos, igenyes, egeszseges fiatalok vagyunk megfelelo egzisztenciaval. A problemam a kovetkezo: semmilyen testi kontaktusra nem reagal, beleertve az egyszeru tevenezes kozbeni cirogatastol kezdve a szexig mindent, ertem ezt ugy, hogy meg a legzese sem valtozik. Millioszor probaltam vele megbeszelni, tobb fajta modon, feltarni ennek az okat, de teljesen lehetetlen, annyira keruli a temat. A tobb ev alatt annyi valaszt kaptam, hogy o nem pornoszinesz. Egyszer-egyszer elmondja, hogy faj neki szex utan, amit teljesen megertek, mivel nincs elojatek. Egyszeruen semmilyen modon nem engedi, hogy kezzel, szajjal, barhogy ott hozzaerjek. Osszezarja a combjait vagy finoman eltol magatol, ha megkerdezem, hogy miert, annyit mond, hogy csinaljuk most inkabb. Gyonyoru no, nagyon kivanatos, de mar nincs kedvem kezdemenyezni, mert ugy erzem kenyszerbol fekszik le velem. Javasoltam neki, hogy menjunk el parterapiara egyutt vagy kulon-kulon, persze vita es egyet nem ertes lett belole. Mihez kezdjek? Ha nem erzi jol magat velem es semmire nem reagal ugyanakkor beszelni sem lehet errol, akkor hogy jussunk valamire? Valaszat elore is koszonom
Kedves Kérdező!
Levele alapján én is azt gondolom, hogy szükséges lenne a szakszerű segítség, mert felmerül a traumatizáltság gyanúja azok alapján, amiket ír. Erre jó módszer a párterápia, s amennyiben a párja elutasító ezzel szemben, fontos megtudnia ennek okait. Talán fél attól, hogy napvilágra kerül valami fájdalmas, vagy egyszerűen az ismeretlentől is tarthat. Ha tudnak beszélni az ellenérzéseiről, ezek akár változhatnak is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJóestét!A segítségét szeretném kérni!A párommal egy hónapja mentünk szét.Neki már van párja.Azt kell tudni róla hogy mindig is habzsolta a nőket.Fiatalabb tőlem.Majdnem 3 évig voltunk együtt.Egy kis ideig együtt is éltünk meg a vőlegényem volt.Babát is terveztünk.Miután hazajöttem azóta van az hogy se veled se nélküled.Nem egyszer volt mással a kapcsolat közbe és mindig visszatáncolt.Lelkileg mindig is közel voltunk egymáshoz.Nagyon sokszor újra azt álmodom hogy újra felkeres és együtt leszünk.Hiányzik az a lelki támogatás amit egymásnak nyújtottunk.Mit tegyek?Tanácstalan vagyok.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna alaposabban megvizsgálni az Ön érzéseit, amik ehhez a se veled, se nélküled kapcsolathoz csatlakoznak. Önismereti munka megkezdése javasolt, melyben bármely pszichológusunk szívesen lesz a partnere, ha úgy dönt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok! Mostanában eléggé le vagyok merülve, úgy érzem semmi nem sikerül. Állandóan stresszelek a jövő miatt, hogy mi lesz ha egy bizonyos dolog nek sikerül..
Emellett önértékelési problémáim is vannak,mi ndig másokhoz hasonlítom magam, hogy mások sokkal szebbek, kitartóbbak, okosabbak.. Tudna segíteni mit tegyek? Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Fontos volna, hogy segítséget kérjen a környezetében élő felnőttektől (pl szüleitől). A stressz kezelése tanulható, s fontos, hogy önmagát is jobban megismerje, elfogadja, melynez szükséges lehet, hogy találkozzon iskolapszichológussal.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
