Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
A problémám, hogy a legjobb barátomba vagyok szerelmes, aki házas. Ezt viszonylag jól tudtam kezelni eddig, de pár hete folyamatosan dolgozik bennem a féltékenység, és mérgezi a mindennapjaimat.
Elfogadtam a helyzetet, és igazi jó barátok vagyunk, ami a párját sem zavarja, mert soha nem volt köztünk félreérthető helyzet, beszélgetés stb. Soha nem vallottam be az időközben bekopogott szerelmet. Tudom, hogy ha elmondom neki, elveszítem. Azt viszont végképp nem élném túl. Évek óta mellettem áll, sokat jelentünk egymásnak. Neki is rossz lenne, ha tudná az igazat, mert nem találnánk rá megoldást.
Én már beletörődtem, hogy ez így marad, csak a féltékenységet szeretném kezelni. Sokszor ezen jár az eszem, és teljesen lehangolódom, amit persze ő sem ért. Mindent megbeszélünk egymással, de ezt nem lehet.
Kérem, adjanak tanácsot, hogy a féltékenységtől hogyan szabadulhatok meg? Hogy ne gondoljak arra, hogy együtt vannak? Hogy érezzem ismét szerelem nélkül azt a szeretetet, amit azelőtt?
Köszönöm szépen előre is!
Kedves Kérdező!
Az érzelmek megélése és megváltoztatása nem irányítható pusztán akarattal. Önismereti munka szükséges ezek megértéséhez, érzelmi munka segíthet abban, hogy ezek csökkenjenek, változzanak.
Amennyiben igényli, munkacsoportunkból is választhat partnert ehhez az érzelmi munkához.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTöbb mint 1 hónapja kíváncsiságbol önszántambol le szeretnék nyelni tárgyakat például üdítő ital kupakot, távirányító elemet, gomb elemet, üveget, faragót, apró pénzt stb…… És kést tettem a nyakamhoz is már ma, öngyilkos gondolatok is voltak már, és már félek magamtól nem szeretném magam szenvedtetni de akárhogy akarom kiverni a fejemből ezeket a nyeles dolgokat nem meggy!
Kedves Kérdező!
Öngyilkossági gondolatok esetén hívja azonnal a 116-123-as telefonszámot. Fontos volna, hogy a szüleinek is beszéljen ezekről a vágyakról, s együtt keressenek szakszerű segítséget (gyermek és ifjúsági szakpszichológust).
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdv
41 éves férfi vagyok akinek 14 éve nincs szexuális élete a maszturbáláson kívül.
Ennek legfőbb oka ,hogy gyermekem nevelése mellett nem jutott idő ,tér egy harmadik személynek. Jó megjelenésű ,jóképű férfi vagyok aki háttérbe szorította a párkapcsolat lehetőségét is. Most hogy felnőtt a gyermekem ,szeretnék párt találni.De mivel ilyen sok ideje nem volt szexuális kapcsolatom,félek a kudarctól.Félek ,hogy nem jön a vágy,félek ,hogy sérült a szexualitásom. Márpedig tuti sérült ,mert eleve nem normális ,hogy egy férfi ennyi ideje magányban él.
Felébreszthető a nemi vágy? Sajnos nincs a nők homlokára írva ,hogy milyen a szexuális igényük.
Mit tanácsol ,kezdetnek?
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy szorong az újra kezdéstől. Nem tartanám problémásnak a hosszú évek kihagyását, hiszen gyermeke nevelése miatt hanyagolta szexualitását, nem pedig vágyat érintő zavarok miatt. Javaslom a frusztrációk csökkentése érdekében elsőként ne ragaszkodjon a konkrét aktushoz. Próbáljon meg elsőként ismerkedni, beszélgetni. Nem szükséges azonnal szeretkezni az első randin, így elkerülheti a kényszerrel járó feszültségeket. Amikor már könnyedebbek a randevúk, akkor úgy is az események maguktól haladnak majd.
Üdvözlettel
Folyamatos szorongás és halálfélelem , ha ki kell mozdulnom az otthonomból.
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését! Levelében nem tér ki részletesen a problémáira. Javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel közösen tudnak dolgozni a szorongásán és félelmein. Munkacsoportunk szakemberei is rendelkezésére állnak.
Üdvözlettel
Tisztelt Szakértő!
Én egy 28 éves nő vagyok. 19 éves voltam, amikor leukémiával diagnosztizáltak, és lemondtak rólam az orvosok. 40 kiló voltam,alultáplált, és gyűlöltem a testem. Még öltözködni is háttal öltözködtem a tükörnek. Erre jött még a leukémia… Aztán ahogy gyógyultam, híztam és egyre inkább megszerettem a testem. 2 évvel ezelőtt visszamentem arra az egyetemre tanulni, ahonnan 19 évesen elvitt a mentő és kiderült leukémiás vagyok. Ezzel egy időben újra elkezdtem utálni a testem. Nem tudom van-e összefüggés.. És ezután jött a legrosszabb. Jöttek a kényszergondolatok és egyre inkább szorongtam. Elkezdtem minden járókelővel összehasonlítani a testem, amiből persze mindig vesztesen jöttem ki, és hatalmas szorongást okozott. A kényszergondolatok is az emberi test és annak kinézetével voltak kapcsolatosak.. Legtöbbször ruha nélkül..Nagyon megijesztettek ezek a gondolatok. Azóta igyekszem kerülni minden szituációt ahol véletlenül is hozzám érhetnek (pl boltban, buszon, villamoson bárhol.) Lassan már a munkámat is csak egész napos szorongás mellett tudom végezni, ráadásul egy oviban dolgozom.
Vannak történések, cselekvések, amiken napokig tudok rágódni és nem tudok szabadulni a gondolattól. Tudom, hogy semmi rossz nem történt, mégsem tudok szabadulni a gondolattól.. Sokszor csak akkor nyugszom meg ha pl fotót készítek a történés közben, hogy lássam később is hogy semmi rossz nem történt. De már ez sem nyugtat meg mindig..Tudom , hogy semmi rossz nem történt, de folyamatosan ott a kétség, és nem tudok szabadulni tőle.. Kérem, segítsen mit lehet ezzel tenni? El kellene engednem? A legutóbb történés 2 hete történt, milliószor átgondoltam már, tudom hogy semmi baj nem történt,de mégse tudok szabadulni a gondolattól..Egyszerűen nem tudok megnyugodni. Most már egyre többször fáj a fejem is.
Jól gondolom, hogy ez kényszerbetegség? Kérem adjon tanácsot,mit tehetnék hogy elmúljon ez dolog.
Köszönettel: Melinda
Kedves Melinda!
Nagyon nehéz lehetett kigyógyulni a leukémiából. Nagy én erőre vall, hogy sikerült. Megértem, hogy folyamatos szorongást okoznak a gondolatok, és ez nehéz Ön számára. A levelében nem tér ki részletesen a múltbéli eseményekre, és magára az egyetemi időszakra, így nem mondható meg, hogy van e összefüggés. A kényszerbetegség esetében, egy állandóan visszatérő gondolat van jelen, amit a személy felismer de nem tud tenni ellene. Lehetséges, hogy jelen van Önnél, de csak négyszemközti helyzetben lévő foglalkozás esetén lehetne biztosabbat megállapítani. Javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, és lehetőségéhez mérten kezdje el a pszichoterápiát a probléma megszüntetése érdekében.
Üdvözlettel
12 éve házasságban élek, 11 és 10 éves gyerekeim vannak. Vékony lány voltam, elégedett sosem voltam igazán magammal, de ez mára olyan szintre lépett, hogy a férjemmel is gyakran vitázunk. Borzasztóan szégyellem ahogy kinézek, narancsbőrös, striás mellem, hasam, combom van, 8-9 kg tulsulyom is. Félek, hogy nem tetszem már a férjemnek sem, csak megszokásból van velem, hiába mondja az ellenkezőjét. Mindig minden nővel hasonlítgatom magam, nyaraláson is sokszor sirni tudtam volna. Ezek miatt szinte sosincs jó kedvem, és egyre visszahúzodobb kezdtem lenni.
Kedves Kérdező!
A levele alapján bennem felmerült kérdésként, hogy mi az, ami miatt szégyelli testét és kinézetét? Amennyiben férje elfogadja Önt, mi miatt tekinti magát kevesebbnek más nőknél. Javasolnám, hogy önismereti munkát kezdjen el, hogy jobban megismerje saját érzéseit és ezáltal könnyebben megértse félelmei forrását. Munkacsoportunk pszichológusait is felkeresheti négyszemközti foglalkozáshoz.
Üdvözlettel
8 evig éltem a feleségemel mig végül elvátam,mert nem birtam elviselni hogy igazságtalanul bánt velem,sosem volt lelkiismert furdalasa,sosem kért bocsánatott mikor vétkezett ellenem,mindent természetesnek vett,8 evig hazugsagban éltem,mikor kerdem tole hogy hazudtal e nekem valaha azt mondta hogy soha,mindig neki kelett hogy igaza legyen,mindig ugy volt ahogy ö akarta,és még ö vádol meg hogy nárcisztikus vagyok,peddig nem,maga szerint mi is az oka hogy igy viselkedet velem,igaz a volt férjével is ugyan ezt csinálta
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését! Megértem, hogy frusztrálja volt felesége viselkedése, azonban a levelében leírtak alapján nem lehet megállapítani, hogy mi volt a probléma a házasságukban. Felesége viselkedését csak a vele tartott foglalkozások során lehetne feltérképezni. Az Ön érzelmi állapotára tett hatásait pedig négyszemközti helyzetben könnyebb átbeszélni. Ha úgy érzi, egyedül nem képes tovább lépni, javallott egy szakembert felkeresnie, a szakszerű segítség érdekében.
Üdvözlettel
Tulajdonképpen többet is tudtam volna választani, de sajnos nem lehet, így a fentiekre helyeztem a hangsúlyt. A legnagyobb probléma persze az élethelyzet. Annyira, de annyira elrontottam az életem, elrontottam mindent, hogy ez hihetetlenül nyomasztja a mindennapjaimat. Nem tudom rangsorolni a teendőket, igazából az utóbbi években nekiálltam dolgoknak, de az életkorom ténye nyomaszt mindenben, mert mindennek most kellene megtörténnie, vagy már meg kellett volna történnie. Így gyakorlatilag semmire, semminek a beérésére sem tudok várni. Hisz egész életemben csak vártam. Nyomaszt az elmúlás gondolata is. Hihetetlenül félek tőle, hisz alig éltem még. Nem látok perspektívát, megoldásokat a jelenlegi helyzetemben, mert mindennek az idő az ára. Minden időbe kerül, s mire "lesz valami", már jóval idősebb leszek, mint most vagyok. Nagyon sok dologgal szeretnék foglalkozni még, de sajnos sok időm elment feleslegesen. Sok-sok év. Mert nem volt mellettem olyan, aki segített volna. Aki kirángatott volna az önvád, önmarcangolás, tehetetlenség, döntésképtelenség, céltalanság bugyraiból. Nem láttam a perspektívát korábban sem, nem láttam a lehetőségeket, azokat, amelyeket most már, így utólag látok. Nem láttam az utakat, amelyeken haladhattam volna, s persze utólag verem a fejem képletesen a fajba, hogy márpedig ott voltak, csak hinni kellett volna a jóban, magamban. De ez a hit nekem nem igazán ment. Mindig az alapján tekintettem a jövőre, a jövőbe, ami éppen körülvett. Szép lassan mindent elveszíthetek. Nincsenek még gyerekeim sem. Sokszor gondolok arra, hogy mennyire jó lenne újrakezdeni, de sajnos nem lehet. Mit tegyek? Nem akarok semmilyen tudatmódosító szerhez nyúlni. De valahogy össze kellene szednem magam. Annak idején sem volt persze segítség. Most sincsen. Csak az önvád a rossz döntések, vagy a nem döntések miatt. Most sem segít ezekben senki. Teljesen kilátástalan minden.
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését! Az életben egy bizonyos kor környékén megjelenik egy aggodalom bennünk. Ilyenkor mérlegeljük az életünket és latolgatjuk, hogy mit tudunk még elérni. Ez egy olyan normatív krízis, ami kivédhetetlenül elérkezik. A legtöbb esetben ilyenkor kezdenek új projektekbe, vagy kezdenek valami lényeges, fontos dologba az emberek. Véleményem szerint, mindenképp jó, hogy őszintén átlátja eddigi életét és döntéseit, azonban javallott lenne a pozitívumokat is számba vennie. Ezek adják majd meg a kiutat. Javaslom, hogy önismereti munkával haladjon előre, amiben egy pszichológus tud Önnek segíteni gyógyszerek nélkül.
Üdvözlettel
Üdv! Február óta medikus vagyok egy kórházban és ott találkoztam egy nővel, aki a kollégám. Én 27 vagyok, ő 47. Ahogy egyre több idot dolgoztunk együtt úgy lettem egyre jobban oda érte. Csak az egyik barátomnak beszéltem erről, de neki is csak körvonalakban meséltem. nem tudom, hogy kockáztassak e, és felvállaljam e az érzéseim. Szóval azért fordultam ehhez az oldalhoz, mert az lenne a kérdésem , hogy mit tegyek? Neki férje van és gyerekei. Az biztos, hogy kedvel, de nem tudom, hogy ha felfedem az érzéseim akkor hogy reagálna vagy egyáltalán mi lenne. Persze tudom, hogy őrültség az egész és miért nem keresek egy korombeli nőt, és lennének is, de az agyamnak nem tudok parancsolni:)
Üdvözlettel
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy a leírt helyzetben hezitál az érzéseit illetően. Fontosnak látom, hogy végig gondolja, az említett hölgy adott e olyan jelzéseket, amikből következtetni lehet a komolyabb érzésekre? Szükséges mérlegelnie ebben a helyzetben, hogy ő családos nő, és gyermekei vannak. Azt írta, nem képes parancsolni az agyának. Javasolnám, hogy négyszemközti helyzetben részletesebben eltudná mondani gondolatait, érzéseit egy pszichológusnak. Javaslom, hogy gondolja át mennyire komolyak az érzései, és hogy mekkora hatással vannak az Ön illetve a hölgy életére.
Üdvözlettel
A problémám fiam barátnőjével van. A kapcsolatuk egésze vitába veszekedésekbe folyik, a lány első perctől kezdve féltékeny állandóan ellenőrzi a fiamat el olvassa üzeneteit, nem találkozhat barátokkal és nem engedi olyan munkahelyre ahol nők is dolgoznak. Állandóan veszekedést kezdeményez, megbeszélni nem akarja, de ha a fiam el akarja hagyni öngyilkossággal fenyegetőzik. A terhességét eltitkolta, csak akkor árulta el mikor már nem lehetett elvetetni. jelen pillanatban külön élnek, ( az anyukája is elküldi otthonról mert vele sem jön ki ,napi szinten veszekednek, apukája már meghalt) ,de olyan szinten ki készíti a fiamat mesengeren, már hajba munkába menet fel idegesíti,( fiam tetőn dolgozik) fiam hogy gyermekem aki 19 éves állandóan sír ma közölte nem fogja megélni a gyermeke születését, mert nem bírja tovább. Próbáltam beszélni a lánnyal, de támadólag lépet fel velem szemben is azonnal nekem esett és ócsárolta a családomat és a gyerekemet. Félünk, ha meg lesz a baba benne is kárt tesz a hisztériás akaratos, minden úgy legyen ahogy ó el képzeli viselkedéssel. segítséget szeretnénk kérni mit tehetünk. 2019 szeptember végén szül, de már a terhessége előtt is így viselkedett. Kérem ha tud segítsen mit tehetünk, Féltem a fiamat és a születendő kis unokámat is. Félek egy estleges tragédiától.
Mielőbbi segítségét előre is köszönöm.
Tisztelettel. Villám Károlyné
Kedves Villám Károlyné!
Köszönjük megkeresését! Érthető, hogy a leírtak szorongással töltik el Önt, és hogy félti fiát és unokáját. Sajnos a gyermekkel kapcsolatosan akkor tudnak lépéseket tenni, amennyiben konkrét veszélyeztetés történik. Amennyiben ilyen dolgot tapasztalnak, a fia mint apa, a gyámhivatalhoz fordulhat. Javallott lenne a fia párjának egy pszichológiai kivizsgálás, amennyiben ebben partner lenne. Akár párterápiára is elmehetnek közösen.
Üdvözlettel
Féltékenység a multra.Feleségem volt kollégájával találkoztunk a Gyulai fürdőben ahol az üdvözlésük társalgásuk olyan volt mint a régi szexpartnerek találkozása.Puszi a szájra,egymás szemébe bámulás hosszasan,érintések lopva,stb.Feleségem tagadja hogy lett volna köze hozzá.Éjszakánként örlődöm,és bánom hogy én nem tettem meg a 42 év alatt.Most a szexpartner keresőt nézegetem hogy valamit törlesszek,Dórit akinél 90 év a felső határ.Nem tudom jól teszem e erre kérnék tanácsot
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy felzaklatta a felesége kollégájának viselkedése. Azonban a leveléből nem derül ki számomra, hogy felesége megcsalta volna Önt. Ha jól értettem 42 éve házasok. Úgy vélem felesége annyi bizalmat megérdemel, hogy megbeszélje vele az érzéseit. Őszintén elmondhatja neki, hogy milyen érzések ragadták el, mikor látta volt kollégájával. Az Önök kapcsolata többet ér, mintsem most egy szexpartner miatt tönkre menjen. Véleményem szerint ne keresse fel az ilyen fajta oldalakat. Amennyiben úgy érzi párterápiára is elmehetnek feleségével.
Üdvözlettel
Tisztelt Doktor Úr!
A problémàm idén júniusba kezdődött amikor a Velencei-tónàl, reggelizés közben megszédültem(jó lehet, azért, mert üres gyomorra ittam a hideg colàt) azóta àllandóan rettegek, hogy meg fogok szédülni. Sokáig volt rajtam egy ilyen szédülés szerű érzet, de àlmodtam valamit a szédüléssel kapcsolatban és úgy tűnik elmúlt. Màr a harmadik napja nincs rajtam a szédülés érzet, viszont szorongok, ideges vagyok, hogy ha vissza jön mit fogok csinàlni. Màr annyira eluralkodott rajtam a szorongás és idegesség, hogy màr az utcára sem tudok kimenni egyedül anélkül, hogy ne lennék rosszul(hányinger, kézremegés, síràs határán vagyok, kéztördelés stb)
Ha mégis ki kell menni, akkor rosszul vagyok a fent felsorolt tünetektől emelett pànikroham szerű érzésem is van főként zàrt helyeken. A minap talàlkoztunk keresztanyukàmmal megàlltunk beszélgetni, de rosszul voltam, remegtem, izzadtam és attól féltem rosszul leszek.
A reggeleim rendszerint idegeskedéssel indulnak amik a nap folyamàn enyhülnek, majd ahohy van egy kis időm magammal foglalkozni egyből megint elkezdek idegeskedni làtszólag nincs okom rà, de mégis ideges vagyok és szorongok.
Ön szerint ki lehet ebből mászni segítség nélkül vagy keressek egy szakembert?
Köszönöm a vàlaszát
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy a leírt tünetek zavarják Önt, és aggódással töltik el. A szédülés önmagában keletkezhetett a levelében leírt esemény hatására, azonban a köré kialakult félelem valószínű pszichés. Ilyenkor a fő kérdések, hogy milyen események, érzések és gondolatok előzték meg a legelső rosszullétet. Mi történt utána? Milyen körülmények idézik azóta elő a szorongást? Amennyiben a pánik hátterében lévő valódi okok felszínre kerülnek és ezeken tud változtatni a személy, akkor van rá esély, hogy megszűnjenek a tünetek. Azonban javallott lenne egy pszichológus felkeresése, a szakszerű segítség igénybe vételéhez.
Üdvözlettel
Nagyon szeretem a barátomat, mégis az utóbbi időben sokszor azt érzem, hogy el kell hagynom. Viszont erre nem tudok egy indokot sem, egyszerűen nem értem ezt az érzést. Mindent meg tudok vele beszélni, még erről is beszéltünk, és mint mindig nagyon rendes és megértő volt. Összeillünk, nagyon jó a kapcsolatunk, nem akarom ezt tönkretenni. Mit csinálhatnék ezzel az érzéssel? 1,5 éve vagyunk együtt, együtt is élünk. Mostanában sokszor sírok a fentiek miatt, nagyon rossz lelkiállapotban vagyok.
Köszönöm a segítséget előre is.
Kedves Kérdező!
A kapcsolatok dinamikája bizonyos eltelt idő után változhat. Az intimitás, a spontaneitás, a szerelem intenzív érzése mind változó dolgok. A kapcsolat elején és 1,5 év múltán van különbség a felsoroltakban. Fontos, hogy mikor, milyen körülmények között érezte elsőként azt, hogy elkell hagynia párját. Voltak e dolgok a kapcsolatukban, amik változtak, vagy olyan események, amelyek befolyásolhatták a kapcsolatukat. Önismeret fejlesztésével megértheti a kialakult érzéseit, és választ kaphat rájuk.
Üdvözlettel
Tisztelt Pszichológus Hölgy / Úr, Kedves olvasók!
Hosszú lenne leírni a teljes story-t, próbálom a lényeget.
10 éves házasság, 1 gyermek. Amikor összejöttünk, én szerettem volna továbbra is úgy élni, mint házasság előtt, csak már férjemmel (nyaralni,sátrazni,szórakóhelyre menni,kirándulni).Férjem megmondta az elején, nem ilyen típus, amúgy is kiélte magát, "megszoksz vagy megszöksz".
10 év problémás kapcsolat után kb 2 hónapja közösen beadtuk a válást,együtt töltöttük ki a papírt,mondván,ezzel megváltozhat minden,összehoz minket,nincs biztos pont,talán összekapjuk magunkat s tiszta lappal,újra "ismerkedünk".
Papír kitöltése után 2 nappal elent buliba. Másnap délután jött haza,azzal,hogy ő sokat gondolkodott,nem akarja hogy elmenjen mellette az élet.járjunk el együtt,tanuljunk meg egymással beszélgetni.
Azóta eljár ő a haverokkal, hol ott alvós,hol elutazós buli,hol hajnalban jár haza.
Majd mikor rákérdeztem,mi a helyzet azzal amit megbeszéltünk(harc a kapcsolatért) , válasz; "Nem csinálok s…t számból,be van adva a válás,amint kimondják,végre eltak….sz".
Kérdésem Önhöz: ez most mi lehet? Nem értek semmit. Állítja nincs senkije: "nem szerzem meg azt az örömet neked,hogy válásnál előnyösebb légy", stb stb.
A gyerektartásra megzsarolt: "ha 30e-nél többet kérsz,felmondok, eltűnök" .(kb fél milliót keres havonta,s állítólag fontos a gyereke neki).
Teljesen kifordult magából azóta a buli óta. Olyanokkal jár buliba akikkel addig szóba sem állt,hiába hívták, nem ment évkig. Ő 33 éves.
Kérhetek tanácsot, mi lehet ez az élethelyzet? Mi történik vele? Velünk? Velem? Miért fáj nekem ,ha tudom, nem lesz ez már soha az,aminek lennie kellene? Fáj megélni ezt a sok éjszakázást, pedig azt mondja, teljesen normális, hogy így él, mindenki ezt csinálja.
Az nem volt normális, hogy eddig nem ment.
Mint ami agymosott, vagy velem van baj? A fejemben milyen gondolatokkal engedjem el ezt a 10 évet?
Köszönöm a segítséget.
Egy összezavart nő
Kedves Kérdező!
A leírt helyzet valóban nagyon érthetetlen lehet önnek, és megértem, hogy nyomasztja a tehetetlenség érzése. A kérdés, ami felmerült bennem és amit nem értek a leveléből, hogy a kapcsolat megromlásakor a válópert kívánták megoldásként használni, hogy ismét helyre jöjjön a kapcsolat? A férje lehetséges másképp értelmezte a válás következményeit, és a kapcsolat negatívumai nála ilyen döntéseket eredményezhettek. Megértem, hogy Ön igazából folytatni szeretné ezt a kapcsolatot a válás után is, azonban nekem a leveléből úgy tűnik a férje nem. Javasolnám, hogy keressen fel egy pszichológust, ahol a körülményeket részletesebben is ki tudná fejteni. Egyéni foglalkozást javasolnék, de a párterápia is szóba jöhet ha párja partner ebben.
Üdvözlettel
Én csak azt szeretném megtudni, hogy a binaurális vagy szubliminális hanganyagok hallgatása tudna-e valamit segíteni rajtam a rövidlátásomon (myopia – közellátás)? Köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!
Az online pszichológus oldal pszichés problémákkal és kérdéskörökkel foglalkozik. Köszönjük megkeresését, azonban az itt jelenlévő szakemberek nem tudnak megfelelő választ adni az Ön kérdésére. Javaslom, keressen fel egy szemészt, akivel megtudja beszélni a problémájának kezelését.
Üdvözlettel
