Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktor úr/nő!
Azért írok önnek online,mert nem merek segítséget kérni személyesen.Két éve küzdök depresszióval,szorongok,és olyan gondolataim vannak,amik egyszerűen nem normálisak,ésszerűtlenek és zavaróak is.Kiskoromban is szorongásos voltam,8 éves voltam,amikor pszichológushoz jártam rendszeresen,kaptam stressz csökkentő gyógyszereket is,de sajnos 2 éve visszatértek ezek a dolgok és megjelent nálam a súlyos depresszió is.
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát! Megértem, hogy fél ismételten pszichológushoz fordulni személyes keretek között. Azonban javasolnám, hogy mindenképp keressen fel egy szakembert, akivel részletesen tudnak beszélgetni az ismételten kialakult problémáról. A szorongások és depressziós érzések leküzdése nehéz dolog, főképp ha nincs segítség Ön mellett. Itt online módon is tud pszichológushoz fordulni, de iskolájában is kérhet segítséget az ott lévő szakembertől.
Üdvözlettel
Tisztelt Szakember!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy két hónapja megszületett az első gyermekem. A szülést követően egy hétig bent voltunk fertőzés miatt a kórházban ez nagyon megviselt. Haza érve azonban azt tapasztaltam ,hogy mind két család részi nagyszülők igen csak elvárásokat támasztanak felém a nagyszülői jogok gyakorlásával kapcsolatosan. A saját szüleimet még csak csak megértettem mert terhességem alatt támogattak és szertetettel várták a babát. Azonban tegnap történt egy incidens édesanyámmal, megkértem ,hogy kísérjen el minket az első oltásra mert én nem szeretném lefogni a babát, azonban a rendelőbe érve úgy érezte h anyai mivoltát kell elővegye és az előtte lévő rutin vizsgálathoz is ő szeretett volna a gyermekkel foglalatoskodni és finoma félre lökdösni a táskával én ezt nem hagytam mert egy hónapja ugyan ez játszódott le a másik nagymamával amiről ő tudott, kiérve a rendelőből tovább folytatta ezt a viselkedést amit már szóvá tettem ,hogy elég és a másik nagymamához hasonlítottam a viselkedést. Ez kellő indulatot adott ahhoz, mikor édes apám is ide ért hozzánk,és az oltástól nyűgös gyerekkel piszéset kezdet játszani ,hogy rá szóljak. Ma édesanyám a fejemhez vágta ,hogy én önző vagyok és ,hogy a gyereket fosztom meg , és ,hogy ő már felse meri venni. de én soha nem mondtam senkinek , ilyet. Pár szabályt állítottam fel ha a gyerek elaludt nem bántjuk, és letesszük, (egész eddig azt hallgattam ha nem így teszek elkapódik és jaj lesz ) aztán ,hogy ne szólítsák fel ,hogy sírjon, és ,hogy a kezét és a pofikáját amíg ennyire pinduri ne bántsuk. Nagyon rosszul viselem nyomásnak élem meg, frusztrálttá tesz ,hogy azt érzem ,hogy elvárással jönnek ide és eleget kellene tegyek , de nem megy a testvérem szerint is nem hagyom kibontakozni őket nagyszülői mivoltukban.
De dühös vagyok ,hogy azt ígérte ,hogy itt lesz az első pár hétben és mindenbe segít, nem mondom ,hogy egyáltalán nem jött párszor jött ,de hiába hívtam sírva ,hogy nem bírom tovább segítségre van szükségem , nem kaptam, és megértem ,hogy sok pénz az utazás és ,hogy fizikailag is megterhelő ,meg ,hogy ott volt a kert. De akkor azt én és a baba vészeltük át. És nem értem ezt a nagy elvárásokat, miután én a fent említett dolgokon kívül nem tiltottam meg mást, még a dédi mamára szóltam egyszer rá ,hogy az 1 hetes baba lábát mikor alszik ne csipkedje ,hogy fel kelljen.
Emellett a párommal se felhőtlen a kapcsolatunk, és ezt is tudják a szüleim és nem is nézik jó szemmel. Nem érzem jól magamat és az,hogy azt vágják a fejemhez már többen ,hogy én önző vagyok és csak nem hagyom nagyszülösködni őket nagyon rosszul esik.
Kértem,hogy főzzünk valamit tegnap ,hogy itt van mert ha a baba délelőtt vigasztalásra szorult volna itt van és megtudja vigasztalni, de válasz az volt,hogy nekik még van otthon ebéd. Mondtam,hogy akkor jó vissza felé az orvostól délután közeli étteremből veszünk valamit. Persze addigra már az orvosnál össze szólalkoztunk és nem lett megint ebédem, mindenhol lépcsők vannak és egyedül nehezen emelem meg a bava kocsit , mert a hasfalam szétnyílt. Majd késő délután jutott eszébe,hogy végül én egész nap nem ettem , a közeli boltba a babakocsival nem férünk el,tehát oda se tudok napközben lemenni vele és ez nem nagyon érdekli a páromat se ,hogy épp van mit egyek vagy sem.
Összegezve,arra lennék kíváncsi és abban kérném a segítséget,hogy tényleg rossz anya vagyok és önző aki nem enged meg semmit és megkárosítom a babát ?
Kedves Kérdező!
Szülőnek lenni nem könnyű, mert a családon kívül és belül is sokan feljogosítva érzik magukat arra, hogy beleszóljanak, mit hogyan csinálunk. Erre a legjobb megoldás, ha Ön megerősíti önmagát és kiáll amellett, amit gondol. Ehhez önismereti munka javasolható, hogy bártran és asszretíven, tudjon határokat szabni bárkivel szemben. A párkapcsolati problémák kezelése is elengedhetetlen volna, melyben szintén segítséget nyújthat a lelki munka.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus Szakértő!
23 éves vagy, 10 éve küzdök depresszióval és pánikbetegséggel.
Azzal a problémámmal fordulok Önhöz, hogy körülbelül 1 éve társas helyzetekben észrevettem, hogy túlságosan szorongok, főleg, ha én kerülök a "rekflektorfénybe" sokszor pánikroham tör rám szereplés, feladat végzés közben, és elkezd csuklani a hangom vagy remegni a lábam. Túlságosan félek az emberek véleményétől, kevés önbizalmam van, félek hogy egyszer jól besülök vagy csúnyán alul teljesítek, kerülöm és nehéz számomra a szemkontaktus, általában ha utcán, közteren sétálok lehajtott fejjel teszem.Rosszul érzem magam a nagy bevásárló központokban vagy legyen szó bármilyen helyről ahol tömeg van.
Nehezen hagyom el otthonom, a biztonságérzetet a lakhelyem és a családtagjaim jelentik, kényelmetlenül érzem e két tényező nélkül úgy érzem, hogy a komfortzónám csapdájában vagyok
Mi a megoldás?
Kedves Kérdező!
Pszichoterápia tud segíteni, klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát keressen fel.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Úr!
Az elmúlt egy évben azt vettem észre, hogy társas helyzetekben nagyon szorongok, főleg ha én kerülök az előtérbe, legyen szó bármiféle szereplésről, feladatok elvégzéséről, ilyenkor annyira izgulok, hogy pánikrohamok törnek rám, ami félelem párosul gyakran kísérő jelenség a hang elcsuklás és remegés.Rettegek attól, hogy mások mit gondolnak rólam és félek hogy kínosan alul teljesítek egy helyzetben.
Szociális fóbiában szenvedek? Hogyan küzdhetem le? Mit tudna ajánlani?
Kedves Kérdező!
Diagnózist személyes találkozás alkalmával tud adni pszichiáter illetve klinikai szakpszichológus. Kezelést ennek megfelelően fognak javasolni.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Úr/ Nő!
Egy nagyon jó barátomról lenne szó. Körül belül januárban kezdődhetett az evészavarral kapcsolatos problémája, illetve ehhez társul a minden napos alkohol fogyasztása. Amióta szakított vele a barátnője, azóta képtelen tovább lépni, magát hibáztatja mindenért ami volt, és hogy 30 évesen még mindig senkije sincs. Pár hónapja még tudtam vele beszélni arról, hogy ez rosszhoz vezet, ő is tisztában volt vele, de mára már nem lehet vele erről beszélni, nem mondja el hány kiló, evett-e valamit. Minden nap iszik, mert "így nem gondolkodom a dolgokon, kikapcsolok." Az előző években is voltak már problémái, mind szakítások után "jöttek elő". Depresszió, öngyilkosságra való hajlam.. Kértem, menjen el el orvoshoz, azt mondta, hogy egyszer elment, de nem segített neki, csak hallgatta amit mondott, és írogatott. Hiába mondtam, hogy biztosan ez a menete, meg kell "ismernie", többet nem ment el hozzá.
Egy hónapja volt laboron, többek közt, a húgysav eredménye is rossz lett, az ottani doktor azt mondta, diétázzon. Ez még inkább lovat adott alá. Persze, azt nem mondta el az orvosnak, hogy rendszeresen iszik, és nem kis mennyiséget.
Én abban szeretném az Ön segítségét kérni, hogy hogy tudnék hatni rá, van-e valami mód, hogy megértessem vele, hogy beteg, és segítségre szorul, rávegyem hogy menjen el szakemberhez?
Igaz, nagyon messze lakom tőle, de ha én nem is, van egy jó barátja aki közvetlenül tud neki segíteni, amiben csak lehet. A távolság miatt én nem tudok mellette lenni sajnos. A családjával ( édesanyja és testvére) nem tudom milyen kapcsolatot ápol.
Előre is köszönöm a válaszát!
Tisztelettel:
S. Réka
Kedves Réka!
Nagyon kedves Öntől, hogy így törődik a barátjával. Szerintem érdemes lenne a közelebbi hozzátartozókat tájékoztatni a problémáról, közös erővel rábeszélni, hogy változásra van szükség, aminek a terápia az útja. Amennyiben az alkoholizálás rendszeres, addiktológiai segítségre is szükség van.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktor úr!
Én egy nagyon idegeskedős làny vagyok születésem óta. Ez az idegeskedés júniusban lett rosszabb, mert megszédültem valami miatt. De egy fajta szédelgés érzet volt rajtam az utóbbi 2 hónapban, majd egyik napról a màsikra elmúlt.
Mostanàban ez a szédelgés érzet, csak akkor jön elő ha felidegesítem magam. Màr reggel felkelés utàn egyből idegeskedem(nem tudom min, egyszerűen màr így/erre kelek, hohy ideges vagyok) de annyira, hogy hànyingerem is van. Tegnap leültem és àtgondoltam az egész eddigi életem, és arra a döntésre jutottam, hogy adok magamnak 3 hónapot és hàtha letudom magam küzdeni ezt az idegességet, természetesen ha nem megy kérek segítséget, de először megszeretném próbàlni magam.
Ön mit javasol? Milyen stressz levezető módszert ajànl?
Köszönöm a vàlaszàt
Anna
Kedves Anna!
Megértem, hogy nehéz a mindennapos szédüléssel és idegeskedéssel együtt élni. Felmerül bennem kérdésként, hogy ha születésétől kezdve hasonló tünetek jelen vannak, akkor történt e bármilyen orvosi, főképp neurológiai kivizsgálás. Amennyiben nem volt, javallott lenne egy neurológust felkeresnie, mert az is lehet, nem pszichés probléma áll a háttérben. Stressz csökkentő megoldásokat pedig aszerint tud elkezdeni, hogy milyen jellegűek az idegeskedések. Milyen körülmények között tapasztalja, milyen élethelyzetben tűnt el, vagy akár tért vissza? Fontos kérdések, amik alapján a lehetséges okok feltérképezhetőek és megoldásokat lehet rá találni. Javaslom, hogy legalább egy alkalomért keressen fel egy szakembert, hogy jobban átlátható legyen a leírt probléma.
Üdvözlettel
Tisztelt hölgyem/uram,
Lányom 12 éves és nyáron apjával együtt nyaraltak, mikor meglátott egy üzenetet, amit a volt férjem új barátnöje küldött és így hangzott: “Küldj a farkadról egy képet”. Ez pár hete történt és tegnap este sírva beszélt erröl. Nem szeretném, ha emiatt szégyenlené magát és abból, hogy nem akar erröl egyáltalán beszélni, de felzaklatta dolog, arra következtetek, hogy nem tudja ezt a dolgot kezelni.
Válaszát elöre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát! Megértem, hogy aggódik lánya miatt, és hogy ez nehéz lehet Önnek és lányának is. Fontos kérdés ilyenkor, hogy a szexuális felvilágosítás milyen mértékben és hogyan történt meg eddig a lányánál? Édesapja hogyan kezelte a dolgot, tudott e beszélni a történtekről? Jól tette, hogy beszélgetett lányával az eseményekről, és továbbiakban is javallott lenne, hogy lányával őszintén beszélgessenek a saját szintjén a körülményekről és a történtekről, amennyiben persze igényli. Lényeges hangsúlyozni számára, hogy ha kérdése van akkor nyugodtan fordulhat Önökhöz bizalommal. Amennyiben úgy érzi, hogy részletesebben kifejtené az érzéseit és gondolatait, akkor munkacsoportunk pszichológusai, időpont foglalást követően tudnak segíteni Önnek.
Üdvözlettel
Üdvözlöm, megpróbálom röviden:), kislányom 23 hónapos,1,2 éves kortól bölcsis,kb fél éve a bölcsődében agressziót mutat a gondozók és babàk felé, ütés, rúgás,harapás, dührohamok,fejeli a földet stb…megnyugtatni nem tudjàk kb 10 percenként "hiszti"van valamiért,azt ajànlottàk ,forduljak szakemberhez mert előfordulhat hogy ,viselkedés zavara van.Tudna esetleg tanácsot adni ebben?Kezelhetetlenné titulàltàk,itthon nem jellemző ez a viselkedés rà.
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy aggódik a lánya viselkedése miatt, azonban a leírt információk nem elegendőek ahhoz, hogy konkrét javaslatot lehessen tenni. Amennyiben otthon nem mutatja a levelében leírt viselkedéseket, akkor érdemes átgondolni, hogy változott e bármi a bölcsődei körülmények között. Érte őt olyan hatás, aminek hasonló agresszív viselkedés lehet a következménye. Esetleg otthon történtek e olyan változások, amik egy ilyen kisgyermeknek jelentősek lehetnek. Például, költözés, betegség, családtagokkal kapcsolatos változások vagy hasonlók. Javaslom, hogy a viselkedése hátterében álló okok felderítése érdekében, keressenek fel egy pszichológust, akivel részletesen áttudják beszélni a gyermeke eddigi életét és az őt ért hatásokat.
Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Olyan problémával fordulok önhöz,hogy már fél éve szakítottam az exemmel 6 évig voltunk együtt,van egy 4 éves kislányunk.Én elmondtam már neki,hogy nem tudok már vissza menni hozzá,ez volt már a 3-ik szakításunk.De ő azóta is irogat,hívogat,hogy próbáljuk meg adjak neki még egy esélyt.Zsarol,fenyeget.Olyanokat mondd,hogy neki az az opció nem jó,hogy külön neveljük a gyereket csak együtt.Meg öngyilkossággal fenyegetőzik,utalgat rá.Már nem egyszer volt rá példa,de eddig csak mondta.Mit tehetnék,hogy elfogadja végre,hogy nem tudok már vissza menni hozzá?Szeretném ha látogatná a kislányt foglalkozna vele,de félek nem így lesz.Vagy tényleg öngyilkos lehet vagy csak fenyegetőzik ezzel?
Kedves Kérdező!
Öngyilkosság veszély esetén pszichiátriai osztályos felvétel szükséges. Az, tehát, hogy emiatt együtt legyen a volt párjával nem megoldás.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot!
Van egy 5 hónapos kislányom,férjem dolgozik a kicsi sokszor nyűgösködik én pedig nemtudom mit tegyek vele amikor már mindent kipróbáltam és neki így sem jó, úgy sem jó….
Kezdő anyuka vagyok.Vágytam már kisbabára,de azt sem tudom mit kezdjek vele néha.Soha nem volt tapasztalatom ilyen kicsi gyerekkel és sokszor stresszelek.A szoptatás sem ment most pedig az etetéssel vannak gondjaim.Ezek a pici apró dolgok számomra hatalmas problémák.A dühöhet sokszor a gyereken,önmagamon és a férjemen töltöm ki.Nem tudom feldolgozni a sok változást amit a kicsi hozott az életembe.Kicsit meghíztam,halláskárosodott is lettem amit még a terhesség hozott ki, és hormonproblémáim is vannak.Egy hónapja össze vissza de még most is menstruàlok.
Haragomat nem tudon levezetni…Leginkább magamra haragszom és úgy érzem ez nem megy nekem.Úgy érzem ki akarok szállni el akarok menekülni egyedűl akarok maradni.
Túl érzékeny is vagyok sajnos.Ami miatt más megvonja a vállát én egy hétig rágódok vagy sírok gyötrődök.Próbálom máshogy látni a dolgokat de sajnos nem megy.Adjon tanácsot kérem hogy mit tehetnék a dühömmel?
Hogyan vezessem le?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet Ön számára, hogy egyedül van otthon a gyermekükkel minden segítség nélkül. Megértem, hogy a gyermeknevelés nehéz, és sok esetben kétségbeejtő. Egy 5 hónapos kisgyermek szükségleteit, vágyait nehéz érzékelni és egyáltalán nem probléma ha ez elsőre nem sikerül. Minden édesanyának nehéz beletanulnia ebbe a szerepbe. Javaslom, hogy párjával próbáljon beszélni, és időszakonként hasznos lehet ha megosztják a feladatokat. A legjobbat akkor teheti gyermekével, ha nem haragszik önmagára, hanem inkább türelmes marad és megpróbál egyszerűen ráhangolódni gyermekére. Ha törődik vele, akkor rosszat nem tud tenni, viszont az állandó idegeskedés, hogy jól csinálja e, egyikükre sem lesz jó hatással.
A terhesség és szülés utáni időszakot gyakran jellemzik hangulat változások. Amennyiben úgy érzi, hogy ezek nagyon markánsak akkor javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust. A szülést követő hangulatváltozások átbeszélése terápiás keretek között hatékonyabb.
Üdvözlettel
Jo napot kivanok Renata vagyok
28 eves azzal keresel furdolok onokhoz
Amikor meg szuletettem elhagyott Engem a edesapam
Anyamat mindig verte
Amig 2 apam el nem vette tőle
De muszaly volt
Eskuszom nem is ismerem
Alig ismerem felek tole
Parszor Mar probalkozott De el menekultem tőle
Most Anya korhàzban van es talalkozott vele
Anyut probalta el csabitani hogy igyanak meg valamit
Felek hogy ujra el akarja csabitani
En meg menekulok a edesapamtol nem Akarok rola tudni Mit Kell tenni ilyenkor
Anyut meg vedjem
Magamat meg tudom De anyut hogyan
Koszonom valaszat
Azert bujok elole mert szemtelen agressziv nem torodott velem
Kedves Kérdező!
Önnek nem dolga az anyját megvédeni, hiszen ő is felnőtt ember, ahogyan Ön. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, ne érezzen emiatt bűntudatot, önismereti munka szükséges.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm! 17 éves lány vagyok azzal problémával fordulok önhöz, hogy lassan egy hete elhagyott a barátom több mint egy évet voltunk együtt.Az volt az indoka,hogy már nem érez úgy irántam mint régen,mondtam neki beszéljük meg élőbe,változtassunk a dolgokon de semmi nem hatotta meg. Amióta elhagyott enni alig tudok,kb minden nap sírok.Beszéltem a volt barátom anyukájaval,de ő se tudott sokat segíteni.Minden nap csak rá gondolok,nagyon hiányzik.Mindig csak a sok közös emlék jut eszembe akárhova megyek vagy nézek. Nagyon szeretném visszakapni őt, de nemtudom hogyan vagy, hogy mit csináljak. Ebben kérném az ön segítséget! Előre is nagyon köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Érthető, hogy nagyon megviseli önt a szakítás. Természetes, hogy a sok közös emléket el kell gyászolnia ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Nem tudom, érdemes-e a folytatásban reménykedni, ehhez azt kellene átgondolni, mik vezettek a kenyértöréshez. Ennek megválaszolásában önismereti munka segíthet.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő
Elnézést a késői zavarásért.
Olyan kérdésem lenne hogy őn szerint amit az agy elnyomott emléket és félve de csak szeretném tudni mi is történt akkor.. Szóval ön szerint vissza lehet hozni.? Nem teljesen emlékszem rá foszlányok vannak meg..(lehet jobb is) de csak szeretném tudni hogy akkor 4_5 évesen bántalmaztak vagy sem…
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel Rita
Kedves Rita!
Mivel elménk az elfelejtés (elfojtás) segítségével védekezik a trauma ellen, nem szerencsés ezt egymaga megpróbálnia felidézni. Ennek több veszélye van, amikre most nem térnék ki. Amennyiben trauma gyanúja merül fel, pszichológushoz (lehetőleg legalább klinikushoz, vagy pszichoterapeutához) kell fordulni, a megtartó kapcsolat és szakszerű segítségnyújtás feltétele az emlékezeti funkciók visszatérésének és a trauma feldolgozásának.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt pszichológus!
Úgy érzem, hogy szociális szorongással kűzdöm. Rosszul érzem magamat a tömegben, szeretnék mindenkinek megfeleni, inkább elkerülöm a veszekedéseket, vagy ha valamit elő kell adnom a suliban, ha szerepelnem kell. Már régóta küszködök ezekkel az érzésekkel, de mindig úgy hittem csak félénk vagyok és visszahúzúdó. Nem tudom pontosan, hogy tényleg szociális szorongással kűzdöm, vagy ez teljesen más? Esetleg lehet valahogyan azon segíteni, hogy ezeket elhagyjam egy idő után vagy javítani rajta? Van rá lehetőség, hogy nagyobb önbizalmam legyen?
Kedves Kérdező!
A visszahúzódás, introvertált személyiség nem jelenti azt, hogy szoronganánk emberek közt, vagy új helyzetekben. Szintén nem jár együtt önbizalomhiánnyal. Érdemes önismereti munka segítségével megérteni a félelmeit, hogy nagyobb kontrollja legyen ezek felett.
Amennyiben igényli, munkacsoportunk tagjai is szívesen segítenek Önnek ebben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Pszichológus!
2018 júliusában vesztettem el nagymamám aki egy hónap alatt ment el. Londonban elek, nem tudtam semmiről szinte. Az állapotát úgy ahogy vázolták de nem tudtam elképzelni, hogy annyira durva lenne. Számomra mindig is nehéz volt elfogadni az igazságtalanságot az életben, így a halál ellen is kűzdök fejben. Ő olyan volt mint a második anyukám. Azóta érzéketlen lettem, nem tudok örűlni dolgoknak, nem várom a közelgő nyaralást, szulinapomat, ráadásul állapotos is vagyok de valahogy az is hidegen hagy. Nagyon zavar ez a semmilyen kongó érzés belűl. Érzem hogy valami blokkolva van belűl de nem tudom mi és mit tehetnék ellene.
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Fogadja részvétem! Megértem, hogy nagymamája közel állt Önhöz, és nehéz úgy elengedni valakit, ha igazán nem tudtunk tőle elbúcsúzni. A gyász egy több lépcsőből álló folyamat, ahol sok érzelmet megélünk. Javaslom, hogy pszichológus segítségével, gyászmunkába kezdjen bele. Az esetleges elakadásokban és a kimondatlan érzésekben a terápia sokat tud segíteni. Online módon is tud szakemberhez fordulni,munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat.
Üdvözlettel
