Kedves Balogh Ádám,

Nem tudom, hogy végül a jó kategóriát választottam-e, ugyanis a probléma több másik alá is esik. A tanácsára lenne szükségem az alábbiakhoz.
Pár napos nyaralásomat azzal töltöttem, akit egy barátnak tartottam. A nyaralás alatt minden rendben is ment, normálisan elbeszélgettünk. Aztán a visszaúton, az étkező kocsiban történt valami, ami teljesen ledöbbentett.
Elég sok alkoholt ivott az úton, többet is mint 1 litert talán.
Egy ponton leült két srác mellénk, merthogy máshol nem volt hely és elkezdtünk velük beszélgetni. Egyszer csak egyik pillanatról a másikra az útitársam elkezdett velem kiabálni, elmondott minden féle kurvának (már elnézést) és hogy milyen egy idióta vagyok. Amikor próbáltam volna lenyugtatni, el kezdte kiabálni, hogy mégis mit gondolok magamról, hogy azt hiszem talán, hogy én jobb vagyok mint ő és hasonlók.
Őszintén szólva nagyon rám ijesztett. Félelmetes volt a tekintete. Főleg, hogy kiabálta, hogy ő ölt már embert, meg, hogy én most szúrtam el a barátságot vele. Őszintén szólva félek tőle, hogy akár fizikálisan bántana a jövőben. Ő maga mesélte a nyaralás alatt, hogy vannak neki fegyverei otthon.
Hogy őszinte legyek, pár napja már volt egy fajta megérzésem, hogy nem szabadna megbíznom benne. Hogy valami nem stimmel azzal, amit mond. Van egy elméletem, hogy mi lehet a háttérben.
Van egy közös ismerősi körünk. Nagyrészt srácok. Én kb. csak egy éve ismertem meg őket, de mindig is jól kijöttünk egymással. Ő viszont már több, mint 4 éve ismeri őket. Az úton többször kérdezgetett a srácokról, hogy mit gondolok róluk, meg, hogy ki tetszik nekem. Szerintem féltékeny a kapcsolatomra a fiúkkal. Mintha veszélyt jelentenék úgymond a státuszára a csapatban. Ez csak egy elmélet, nem tudom bizonyosan.
A lényeg, hogy most eléggé rám ijesztett és kifejezetten félek tőle. Nem tudom, hogy mit csináljak.
Remélem, tud nekem ebbe tanácsot adni.

Üdvözlettel,

Komlósi Zita

Jó estét kívánok! Nagyon rosszul érzem magam. Nem tudok másra gondolni csak a rossz dolgokra. Nagyon nagy a hangulat ingadozásom. Ha jó kedvem van akkor nagyon jó, ha rossz majdnem bele halok. Mindenkit ki készítek a rosszul léteimmel. Magamat nem szerettem már egyáltalán sokszor érzem hogy jobb lenne a családomnak nélkülem mert akkor nem kellene velem is foglalkozniuk. Nem jelentenék nekik terhet. Jobban adok egy idegen véleményére magammal kapcsolatban mint saját magaméra, vagy a szeretteimére. Sajnos nagyon fáj ha valaki rosszat gondol rólam.

Ez személyiségzavar?
Munkahelyeimet gyakran váltogatom leghosszabb munkaviszonyom másfél hónap volt.
Pályaválasztási nehézségek, nincs szakmám.
Már 2 hete dolgozok egy műanyagüzemben, nem a munkával van bajom hanem az emberekkel, munkatársakkal, zavar a jelenlétük és paranoiás gondolataim lesznek. Például ah valaki rám néz azt gondolom, hogy biztos rosszakat gondol rólam hogy "mivan meleg gyerek" és hasonlók.
Nem nagyon beszélgetek, mert azt gondolom ha megszólalnék akkor feltűnnének a gyengeségeim és fogást találnának rajtam és beszélnének a hátam mögött, vagy beszólogatnának, így viszont nem ismernek és nem tudnak rólam semmit és ez szerintem így jó, csak dolgozni járok be. Viszont ők beszélgetnek egymással, tréfásan beszólogatnak egymással, de ez bennem feszültséget kelt.
Pszichiáterhez járok, írt gyógyszer, az segít abban hogy motiváltabb vagyok és szívesebben járok be dolgozni. Pörgősebb vagyok.
Viszont az emberek, közösségek zavarnak. Folyton gyanakszok hogy bántani akarnak.
Ha esetleg kapnék tréfás beszólásokat, azokat hogyan élném túl? Egymást néha tréfásan lebuzizzák. Viccelődnek egymással, de úgy hogy azon én is elmosolyodok.
És hallom hogy egymást is kibeszélik, de ez mindenhol így volt, ahol megfordultam. Iskola, munkahely, az emberek csesztetik egymást.

Egy olyan kérdésem lenne hogy 11 éve vagyok parkapcsolatban vannak gyermekeink is de az utóbbi idoben felfigyeltem arra hogy néha a férjem együtt lét közben nem nálam jár(más nore gondol) . Kiderült egy barátjától hogy néha ha nem sikerül velem az orgazmusa akkor más nore gondol miközben velem van és úgy jut el az orgazmusig . Lehet hogy ez a jelenség már régebb óta fennt áll? És mi lehet a gond miért gondol más nore? Ez nekem nagyon rossz igysincs semmi onbizalmam. Amúgy heti 4-5alkalommal vagyunk együtt. Én lennék már unalmas neki vagy kevés hogy 11éve csak egy novel van? Tényleg nemtudom tanácstalan vagyok de imádom és szeretném ha ez a gond is megoldodna. És o nem tudja hogy én sejtem ezt a dolgot nem beszéltünk róla,nem tudom hogy hozhatnam fel ezt az egészet. Köszönöm válaszát

Jó napot kívánok! Tapsztaltam magamon egyfajta zavart, rohamot ami már lassan 2 éve tart nálam de még csak egyszer voltam ezzel pszichologusnál. A koncert közben néha másfele jár a gondolatom és nem azon hogy jól érzem magam hanem eluralkodnak rajtam a negatív gondolatok.Hevesen elkezd verni a szívem,remegnek a lábaim és ha nem tudok leülni valahova talán még el is ájulok. MÁR utána is olvastam a neten de én úgy gondolom pánikrohamom szokott lenni ilyenkor. Bepánikolok és az jut eszembe hogx össze fogok esni. Többször is estem már össze és nagyon félek hogy újra bekövetkezik. Azt tudni kell hogy még kicsi voltam nagyon és városnap volt és egyszer csak a testvérem összeesett és annyira megijedtem hogy összesett hogy én nekem is sikerült. Azóta nagyon félek hogy újra megtörténik. Talán összesen eddig 3-szor estem össze életemben. Azt hittem a koncerten is hogy tömegiszonyos vagyok de rájöttem hogy valami más uralkodik rajtam. Az az érdekes hogy most is városnap van és tegnap elmentem és jól éreztem magam mert olyan zenekar játszott amit szeretek. Ma is elmentem viszont egyik barátnőm miatt ugyan is én azt a fellépőt nem szeretem amit ő de a kedvében akartam járni. Ott volt az apukám és rögtön szóltam neki hogy nem érzem jól magam üljünk le egy padra. Kb 40 percig tartott ez az egész eközben remegtek a lábaim kicsit szédültem de apukám próbálta elterelni a gondolataimat. Azt hiszem úgy sikerült 40 perc után jobban lennem hogy figyeltem a lélegzet vételemre és nagy levegőket vettem néha benttartottam. Köszönöm hogy elolvasta a levelem és előre is köszönom válaszát.

Üdvözlöm, mire utalhat ha folyamatos visszatérő álmom van barna medvével? Mindig üldöz, vagy ott van valahol a háttérben és aggódom, hogy megtámad. Nagyon megragadnak ezek az álmok, és nem hagynak nyugodni, folyton rágódom rajtuk.

Üdvözlöm!
Tehetetlennek érzem magam a volt férjemmel szemben. 8 éve esett szét az addig jól működő családunk, miután megcsalt a "barátnőmmel". Nehéz időszak volt, a férjem többször megvert, a hölgy zaklatni kezdett engem és az akkor még óvodás kisfiunkat is. Két éven át próbáltam főként a 3 gyerekünk miatt egyben tartani a családot. A férjem leült beszélgetni a 2 nagyobb gyerekkel, hogy megbánta amit tett, csak minket szeret, minket választ, még párterápiára is elmentünk együtt. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy csak színjáték volt ez részéről. Mindig domináns tipus volt, gátlástalanul gázolt át más embereken, rajtam is…. 6 éve harag nélkül költöztem el tőle legkisebb gyermekemmel. A viszonyunk korrektnak mondható maradt, voltak közös programjaink a gyerekekkel, de mindketten külön életet éltünk. Egy idő után rendezni szerettem volna az elvarratlan szálainkat. Míg ő látványosan nagy lábon élt, mint jól menő vállalkozó, én a kis fizetésemből tartottam el magunkat a gyerekkel. Elindítottam a válást, lemondtam az ingatlanokról, kocsikról, cserébe átlagosnak mondható tartásdíjat, és akkor még azt hittem nyugalmat kaptam. A válás alapvetően megváltoztatta a viszonyunkat. Míg én semmit sem tudok a magánéletéről, feltűnt, hogy ő nagyon jólinformált velem kapcsolatban. Azt hittem a gyerekektől kérdezősködik, azért ejt el egy-egy olyan megjegyzést a telefonban, amiről másképp nem tudhatna, főként a pénzügyi dolgaimmal kapcsolatban.
Június elején a kisfiammal töltöttünk el 10 napot Bulgáriában, a nagyobbik lányomat kértem meg hogy locsolja meg időnként a virágaimat. Egyik este rám írt, hogy miért nem szóltam, hogy az apját is megkértem a locsolásra, mert szembe találkozott vele a nappalimban. Engem ez nagyon megviselt. A volt férjem tudta, hogy külföldön vagyunk a gyerekkel, és a tudtom nélkül betört a lakásomba, belenézett a személyes dolgaimba. Neki nincs kulcsa, azt sem tudom, hogyan jutott be, elvette a középső (nagykorú) lányom kulcsát, vagy másoltatott magának? Ki tudja az elmúlt évek alatt hányszor lopódzott be titokban, tudván hogy én dolgozom a gyerek pedig iskolában van. Ezért tudott ő mindent rólam….
Próbáltam telefonon elérni, kérdőre vonni, de kinyomja a hívásaimat. Nem tudom mit tehetnék, hogy végre nyugalmam és saját életem legyen. Először rendőrségi feljelentést szerettem volna tenni, de a nagylányom az egyetlen tanum (aki összefutott vele a nappalimban), és ő kérte, hogy hagyjam ki a "játszmáinkból", saját családja van már, annak idején nagyon megviselte a válásunk, örül hogy túl jutott rajta. Én nem szeretném őt felzaklatni és játszmákat sem szeretnék. De azt sem szeretném, ha minden következmény nélkül maradna a férjemnek ez a gátlástalan viselkedése. A dologhoz tartozik még, hogy most adtuk el a bátyámmal közös gyerekkori telkünket, amelynek az adásvételi papírjai szintén meg voltak bolygatva a lakásomban, a bátyám volt feleségének az ügyvédje pedig a testvérem könyvelőjénél próbálkozott információt szerezni az eladással kapcsolatban. ( a telek egyikünk házasságában sem volt közös vagyon) Hétvégén volt a bátyám fiának a diploma osztója, ahová sem a bátyám – mint a gyerek apja – sem én nem mehettem el a volt feleség kérésére. Az én volt férjem, aki semmilyen rokoni kapcsolatban nincs a családdal, ott volt. Úgy tűnik, hogy a betörésével szerzett személyes ügyeimmel kapcsolatban másoknak is adott információkat.
Nagyon el vagyok keseredve, iszonyatos tehetetlenség érzés van bennem. Félek, hogy ezentúl is azt tehet meg velem kapcsolatban a volt férjem, amit akar, hiszen semmilyen következménnyel nem jár majd. Rengeteget sírok, mert nem szeretném még jobban tönkretenni a gyerekeim életét, de a magamét sem. Amikor széthullott a családunk mind a három gyerekünk megszenvedte, a középső még a gyermekpszichiátriára is bekerült. Több évig nem volt hajlandó az apjával beszélni, aztán mikor elköltöztem otthonról teljesen megfordult a viselkedése, engem utasított el. Most is elég labilis, nem nyílik meg velem szemben. Elvileg az apjával lakik vidéken – rá nem vállalta a tartásdíj fizetését a volt férjem – , de sokat alszik nálam is, mert ebben a városban dolgozik, most is már hetek óta itt lakik. Őt már elveszítettem lelkileg, félek, hogy ha most a nagylányomat kellene tanuként megjelölnöm, akkor őt is elveszítem. Így aztán csak magamat veszítem el, mert kikészít a tehetetlenség és az igazságtalanság érzése.
Szeretném a tanácsát kérni, hogy mit tudnék tenni ebben a helyzetben?
Köszönettel, Kornélia

T. Pszichológus!
Azzal a problémával Önhöz, hogy ritkán van a párkapcsolatunkban testi kapcsolat (szex). 8 éve vagyunk együtt párommal én 28, ő 29 éves és kb 2 éve havi 1 alkalommal ha van szexuális élet köztünk. A mindennapokban jól megvagyunk és úgy gondolom minden jó lenne ha ez az egyik dolog ne lenne hiány. Voltak beszélgetéseink is ezt illetően, de nem igazán jutottunk konkrét kielégítő magyarázatra. Mi oka lehet ennek? Azért nem írom, hogy már nem szeret mert nem így lenne, bármikor elmehetne amikor gondolja de közös jövőt tervezünk együtt, de nekem nem jó így, és nem értem hogy neki nincs igénye arra a bizonyos testi kontaktusra?
Válaszát köszönöm előre is!
Tisztelettel!

Üdvözlöm,

Olyan problémával fordulnék Önhöz, ami egy ideje nagyon megnehezíti, hogy a mindennapjaimat boldogan és nyugodtan éljem. Fogjuk rá "pályakezdési" időszakban vagyunk én is legjobb barátnőm is, akivel tényleg mindig mindenben támogatjuk egymást, nagyon szeretjük egymást, és tényleg elmondhatom hogy ez egy őszinte,igaz kapcsolat, mindig számíthatunk egymásra. Sose akarnék rosszat neki, azt szeretném,hogy boldog legyen. Viszont az a probléma, hogy mind szakmánk, mind az érdeklődési körünk és hobbink teljes mértékben egy és ugyan az. A napjaimat pedig kezdi tönkretenni az a bizonyos zöld szemű szörny. Egy kicsit a barátnőm hamarabb tudott belekezdeni az egészbe és sokkal előreébb jár mint én. Mindig összejön neki minden, szerencsés, sok pénzt keres és csak úgy ragyog. Én meg folyamatosan csak problémákba ütközök , semmi se jön össze, mellette egy nagy senkinek érzem magam. Elmondhatatlanul irigy vagyok rá. Pedig őszintén szeretnék örülni az ő boldogságának és sikerének, de egyszerűen nem megy, mert csak a saját sikertelenségem látom ő benne. Félek az emberek véleményétől is, akik ha összehasonlítanak minket őt tartják majd a jónak és sikeresnek, engem meg a szerencsétlen barátnőnek aki hasonlókörökben mozog…Gyűlölöm ezért az érzésért magam és nem tudom mit tehetnék, hogy ezen valahogy változtassak.
Előre is hálásan köszönöm a segítséget!!

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Olyan problémával fordulnék Önhöz, ami egy ideje nagyon megnehezíti, hogy a mindennapjaimat boldogan és nyugodtan éljem. Fogjuk rá "pályakezdési" időszakban vagyunk én is legjobb barátnőm is, akivel tényleg mindig mindenben támogatjuk egymást, nagyon szeretjük egymást, és tényleg elmondhatom hogy ez egy őszinte,igaz kapcsolat, mindig számíthatunk egymásra. Sose akarnék rosszat neki, azt szeretném,hogy boldog legyen. Viszont az a probléma, hogy mind szakmánk, mind az érdeklődési körünk és hobbink teljes mértékben egy és ugyan az. A napjaimat pedig kezdi tönkretenni az a bizonyos zöld szemű szörny. Egy kicsit a barátnőm hamarabb tudott belekezdeni az egészbe és sokkal előreébb jár mint én. Mindig összejön neki minden, szerencsés, sok pénzt keres és csak úgy ragyog. Én meg folyamatosan csak problémákba ütközök , semmi se jön össze, mellette egy nagy senkinek érzem magam. Elmondhatatlanul irigy vagyok rá. Pedig őszintén szeretnék örülni az ő boldogságának és sikerének, de egyszerűen nem megy, mert csak a saját sikertelenségem látom ő benne. Félek az emberek véleményétől is, akik ha összehasonlítanak minket őt tartják majd a jónak és sikeresnek, engem meg a szerencsétlen barátnőnek aki hasonlókörökben mozog…Gyűlölöm ezért az érzésért magam és nem tudom mit tehetnék, hogy ezen valahogy változtassak.
Előre is hálásan köszönöm a segítséget!!

Kedves Doktornő,

Egy számomra eléggé nehezen kezelhető problémával fordulok Önhöz.

Párommal néhány hónapja vagyunk együtt, de az ismeretségünk régebbi. 13 év korkülönbség van köztünk az ő javára, ő 45 éves.
Még párként az ismerkedés szakaszában vagyunk, de eddig úgy tűnik harmonizálunk. Hasonló a szexuális érdeklődésünk talán ő nyitottabb is. A lényegre térve a szexuális életünkben minden nagyon kielégítő lenne, de nem történt még konkrét behatolásos együttlét. Amikor erre kerülne sor a párom leáll. Igazából az okát sem tudom miért. Merevedési zavara nincsen ahogy tapasztalom, más helyzetekben mindenre készen áll. Én nem szedek fogamzásgátlót úgyhogy gondoltam, hogy az óvszer a probléma illetve észrevettem, hogy eléggé fél attól, hogy “nehogy baj legyen”… Párszor próbálta hosszas előjáték után maximum néhány másodpercig tartott a behatolás majd leállt különböző indokokra hivatkozva. Viszont utána ahogy észleltem a merevedés fennállt. Állítása szerint eddig nem volt ilyen probléma nála, de az előző kapcsolata viharos volt e téren. Többet nem tudok erről nagyon nehezen nyílik meg. Ahányszor próbáltam eddig kérdezni, hogy mi a baj általában veszekedés lett a vége, láthatóan frusztrálja a dolog, mégsem nyílik meg. Engem is egyre jobban bánt a dolog, mert nekem még szükségem lenne egy teljesértékű együttlétre, hiába kielégítő egyébként a szexuális életünk. Sajnos volt hogy már vita hevében azt vágtam a fejéhez, hogy ha ezen nem változtatunk, akkor idővel mást keresek, amit utólag megbántam, de tehetlennek érzem magam. Nem tudom hogyan segítsek ha nem lehet beszélni sem a problémáról, és maga sem képes vagy hajlandó megfogalmazni, hogy mi is az…

Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Tiszteletem nem tudok kihez fordulni ezzel a témával kislányom 2 éves. Ha rá jön valami sir és alig lehet még nyugtatni nincs betegsége de már nem tudok vele mit kezdeni van amikor egesznap sir nagyon sajnálom öt de egyszerűen nem értem miért ő apás kislány sajnos nem játszik el semmivel mint más gyerek mostanában el kezdett harapdalni is más gyereket egyszerűen nem tudom mi ez a sok siras nála mese nézés közbe is szokott sírni kérem segítsen köszönöm előre is

Üdvözlöm!
Szüleim már elváltak, azonban még mindig folytatódik a harc közöttük, és erősen azt hiszem, hogy a kettejük tüzében állok.
Ha nem is direktben, de úgy érzem, hogy mind a ketten zsarolnak, hogy az ő oldalukon álljak. Mind a kettejüket szeretem, de az egyikőjüket a másik árán el fogom veszíteni. Édesanyám azt kérte tőlem, hogy állítsam döntés elé apámat: én vagy a szeretője (a szerető miatg ment tönkre a házasság). Anyám pszichopatának tartja édesapámat. Apám pedig szociopatának édesanyámat. És az a probléma, hogy a leírások tökéletesen illettek rájuk.
Idáig kettős játszmát játszottam, miszerint mind a kettejüket pártolom, miközben édesanyámnak adtam át minden infót. Azonban apám olyan tények elé tárít, amik alapján megreng a bizalmam anyámmal szemben, mert inkább csak árt nekem.
Nagyon kétségbeesett vagyok, hogy sosem tudok tisztán játszani, ha pedig megtenném, az lenne az ára, hogy garantáltan megutál anyám. Azt latolgatom, hogy titkon apámmal szövetkezek, és anyámnak eljátszom azt, amiket kér tőlem.
Kérem, adjon tanácsot.

Üdv,
Több problémám is van:
Az egyik hogy sok a "kell". Ezt kell, azt kell, és ez indulatossá tesz, kimerültté, nem tudom "lesz&rni" a dolgokat. Mer hát "muszáj" valószínű apámtól jön, mégis jó lenne leállni, lenyugodni picit. Nem tudom hogy klel ezt.
Más problémám: Barátnőm betegnek titulál, ami igaz is (pszichés beteg) mégis nehéz ezzel napi szinten megküzdenem hogy az egész környezetem betegnek tart, ezt gondolják, ezt is mondják, látják a viselkedésemen. Az hogy látják a viselkedésemen nem is lenne baj, csak szeretném ha már nem így állnának hozzám. Nem tudom…Lehet nem ő a legmegfelelőbb pár számomra, aki ezt kommunikállja. Ő teljesen monogámiát akar, semmi másfelé kacsingatást nem tűr. Sajnos ez nálam nehezen kivitelezhető, de mostmár mivel fontos mégis számomra, ezt is megteszem érte, a saját vágyaim, gondolataim, fantáziáim elnyomásával. Talán ezt nem egészséges? Nem tudom. Meghalt nagynéném is. Anyukámmal élek, 30 éves vagyok. Ez lehet hogy "gáz", engem nem annyira zavar, ameddig az életem jól megy, de sajnos nem. ELfelejtek dolgokat, és az elefántcsonttoronyba élek vele… távol a külvilágtól. Ez ok lenne, ha ez lenen az életcélom, de sajnos 8 éve szedek gyógyszereket, nem vagyok nagyon sikeres. Nem tudom melyik személyiségvonásom hiányzik, vagy a nyugalmat kéne erőltetni? Ez furcsa paradoxon. Borderline személyiségzavart is megállapítottak. Nem egyszerű. Szakembert keresek, vitaminokat szedek, ill gyógyszert is, lehet nagyobb adag kéne. Nem tudom. Jó lenne anélkül, én hiszek a pszichológiában, de valahogy ehhez igencsak meg kéne erősödnöm… Sok minden nyomaszt, az egészségem is…

Jó napot !
Abban szeretnék segítséget kérni , hogy mit tegyek ?!
Borderline – l diagnosztizáltak , és voltam is terápián kb 2 évig.. az utolsó beszélgetésnél a nem fizetős pszichológus azt mondta ,hogy ez konzultáció és nem terápia , és ,hogy nem tud segíteni.. kb 2 hónapja nem mentem el hozzá ,mivel úgy érzem cserben hagyott.
Muszáj lenne segítséget kérnem… Mivel ürességet érzek, és olyan dolgokba megyek bele , amivel az életemet is kocháztathatom ,mivel szexfuggosegben is szenvedek úgy érzem.. napi 3-5 alkalommal maszturbálok , olyan kapcsolatokat alakítok ki amik vagy nagyok rosszak ,vagy nagyon jók számomra.
A családi állapotom a szüleimmel a tehetetlenség érzése , mivel nem képesek változtatni az életükön ..és úgy érzem veszélyeztetve vannak.. felelőtlennek és gyerekesen viselkednek.. a húgommal nem akarok találkozni ,mert félek .. múltkor el jött hozzám , de haza menni nem mert..és haza kellett őt kísérnem..pedig félek haza menni is.. nem akarom ,hogy újra ilyen helyizetbe hozzon.. neki is vannak nagy problémái , amivel az én életemet is megpecsételi.
Komolyan már olyan nagyon rossz érzések vannak bennem.. felelőtlenül viselkedem és rossz döntéseket hozok.
Budapesten lenne alkalmas terápia , de sajnos nem tudnék mindig feljárni.. jó lenne egy olyan pszichoterapeuta aki tud nekem segíteni.. 🙁
Előre is köszönöm a választ.
Tehetetlenségemben írtam.