jo napot kivanok nem tudom mi van velem neha nem tudom mit akarok nincsenek almaim vagyaim lennenek de az anyagiak nem engedik hogy valora valtsam mert nem vagyok eleg elszant semmire van ,3gyerekem 14eves hazas vagyok es rengeteg vitaval eltuk le az eletunk nagy reszet mindig apro vitakbol nagy vitakat ertunk el es ez vegett mintha gyulolnem a ferjem probalok jo lenni hozza de nem megy sokszor sajnalom ot de nem tudom egxaltalan kene e sajnalnom mert sok fajdalmat okozott a sertegeteseivel nem bizott bennem soha ugy erzem mindig ketelkedoen nezett fel ram mivel elmeseltem fiatal eletem es o nem ojan volt mind en o egy szentike fiu volt en voltam elete elso szerelme akivel szexualis viszonyt letesitett nekem tobb volt rajta kivul es a nagy gyerek se tole van lanyul szuletett itt most osdze vissza irok tudom mert nagyon hosszu tortenet lenne leirni csak reszleteznem a fontosabb dolgokat tehat voltam mar depreszios is es jartam psihologushoz is kicsit segitett hejre hozni dehosszutavon nem tudnak segiteni a psihologusok sem mert azt erzem csak ez a munkajuk es befojasolni probaljak az agyam a valtozasra es elterelik a gondjaim masfele de kiigazitani igazan nem tudnak nem hiszek senkibe ss semmibe csak elem a minden napjaim nem torodom senkivel es semmivel sajnos a gyerekeinkel se sokat torodunk en se es az apjuk se szegenyek elvannak egyedul telefon internet evek ota megvenni megveszunk eleg sok mindent nekik es elmegyunk ide oda kirandulni stb de megse erzem hogy eleget tennenk ertuk azt erzem hogy vannak csak es nonek magukra elhagyatva lehet rosszul itelkezem de ezt latom sok csalodast okoztam a ferjemnek is hisz titokba interneten csevegek pasikkal es szerelmes is leszek belejuk csak mindig csalodok mert sexnel tobbet nem akar egy se mivel hazas vagyok volt ojan is hogy elakartsm valni ferfi vegett ezek szeri.t vmi nincs rendbe a hazasagunkal ha igy viselkedek evek alatt tobszor vagtam negativ dolgot a ferjemhez miutan megtudtam hogy en voltam az elso neki hogy nem jo a sex vele mert azutantol figyeltem fel hogy nem csinal jol dolgokat lehet addig vak voltam a szerelemtol es nem vettem eszre elnezest ha ijen ossze vissza irok le mindent de szeretnem ha ertene vmit mirol is van szo korulbelul igaz elso perctol vitaval kezdtuk az eletunk feltekenykedtem mert jartak lanyok hozza es akartak ot met ojan volt a termeszete hogy mindenkivel kacaraszott es ezert sokan rajongtak erte mindenkivel kedvesen viselkedik kivulaloval tulsagosan is kedvesen hogy felreertik igy lattam en szemszogembol lehet en is ijen vagyok de ot jobban meglattam mert o belebamul a nok szemibe ezert rengetegszer volt felreertesi vitank amit nem viselt el tolem mert nem szerette ha felhozom temaba mindig botranyt csinaltunk ez vegett es evekig volt ijen feltekenysegi jeleneteink felole is mikor az elein komoly voltam es uzletbe dolgoztam es kelett komunikaljak a kuncsaftokkal az csapta hogy flortolok lehet volt enyhe igazsag benne de nem akartam semmit akkor senkitol es azt is mondtam a koleganimnem soha nem csalnam meg a ferjem de sajnos az ido valtozott es megtettem amit bekelett vallanom neki mert azt mondta megerezte es addig fagatott kitalaltam hisz orokke kutakodott utannsm titokba amirol nem is sejtettem fojton lesett csak nagy baj lett belole depresziot kaptam es nehez volt neki kibirni amiket a fejihez vagtam a gyogyszer kezeles veget( amire rajottem hogy az okozta hogy kikell mondjam a fajdalmaim csak azt nem ertem honnan indult ez az egesz mert neha nem tudom ki vagyok mit akarok rengeteg kerdessel )elakart valni es magunkra hagyott 3honapig penz nelkul elment kulfoldre mert nem birta elviselni amik tortentek az ido alatt voltak gyerekkori serelmeim anyukamat is sokat sertegettem mert nem attol az apatol szuletem mind a testvereim es nem ismertem az apam hallani se akartam rola evekig majdnem 30voltam mikor megpuhult a szivem es ra gondoltam hogy vajin felkeressem e megismerjem e de ahogy kutattam megtustam meghalt igy most mar nem erdekel azert neha vagynek meglatni bar kepen ki volt hogy nezett ki de nem szeretnem zavarni a csaladjat mert en ojan vagyok hogy mindenutt ugy erzem hogy zavarok es az emberek ketszinuek csak szepelegnek es jopofiznak holot belul rosszak stb egyelore ennyit irnek koszonom es remelem vmi erdekes valaszat kapok

Üdvözlöm kérem segítsen !!!!
Több mint 2 éve élek együtt párommal, akinek van 2 fia előző házasságából. Nyilván mint az ilyen kapcsolatokban a mostoha " anya" a leggonoszabb lény a földön! A kisebbik gyerek mióta szülei elváltak folyamatosan haszonszerzés miatt keresi páromat. 1-2 röpke esetet szeretnék megemlíteni! Pl.: karácsonykor miután az ajándékba szánt összeget megkapta ( apától és rokonoktol) a gyerek közölte hogy hurrá mennyi pénz anyának mit is vegyek ennyi pénzből! ( az apjáról egy szó se esett) majd fenhangon erdeklodik apukájától hogy " apa 24.én nyitva lesznek a boltok? Ennyi pénzből anyának sok ajándékot kell vennem! Azt se tudom hol és mit vegyek neki". ( Félreértés elkerülése érdekében nem vagyunk rászorulva hogy a gyerek ajándékot vegyen csak legalább be hangoztatna ennyire hogy édesapját szarba se nézi és még annyira se méltatja hogy inkább csendbe maradjon vagy egy 200 forintos csokit vegyen) Ekkor mikor a gyereket anyukájához vissza szállítottuk kapott 10.000 forintot karácsonyi ajándéknak melyre annyi volt a válasz hogy ( vágott egy flegma fintort mikor meglátta az osszeget) és na császtok! Érre párom szolt neki hogy legalább annyi légyen benne hogy ad két puszit ( megint a flegma fej melyre az volt ráírva kb. Hogy ha ennyit tudtál adni ne várd már el hogy puszit is adjak) majd ismét császtok és lelépett!
Következő eset először járt párommal közös otthonunkban és rögtön olyan kérdéseket tett fel páromnak ez honnan van az honnan van? Hónap végén miből tudtatok megvenni? Most mennyit is kerestek? Jó lenne ha a táboromat kifizetnetek mert anya nem -bírja anyagilag ( havi 100.000 gyerektartasbol). Melyre párom készségesen válaszolgatott!
Mikor az idősebb gyerek haza ment párommal közös otthonunkból a kisebbnek az volt az első kérdése hogy apa küldött nekem ajándékot ( legalább annyit megkérdezhetett volna hogy él e egyaltalan)… és még sok sok hasonló helyzet történt!
Mikor ezeket megjegyzem páromnak ( nyilván gyerekre én se mint több "mostoha" nem szólhatok rá mert konfliktus van belőle) és állítja hogy tisztába van vele de most mit csináljon? Hogy oldja meg? ( a gyerek nem jöhet nálunk mert nem bírom elviselni tudom hogy csúnya dolog de olyan gyomor idegem van mikor csak meghallom hogy hozna párom! És természetesen mindig vita van belőle ami az én lelki állapotomnak nem hiányzik) és mindig én törjem a fejem a problémákat hogy oldjuk meg! Szeretnénk közös gyereket " rajta is vagyunk a dolgon" de ilyen körülmények között hogyan?

Kedves Balogh Ádàm !
Először is köszönöm a lehetőséget .
Nem tudom hogy is kezdjek hozzá.
Mit írjak?
Mit kell ilyenkor tennem ?
Miért is várom mástól hogy segítsen ?
Hisz saját magamnak kell megteremteni az életet , a lelki békêt ! Próbálok jobb ember lenni , jó társ S anya.
Ha leírom mennyi mindenen keresztül mentem gyerekkoromtol kezdve ,nekem ez olyan érzés mintha panaszkodnák ,sok elnyomott érzések vannak bennem ami egy idő után elő jön , S nehezen viselem .
Sokszor azon kapom magam össze szorítom fogaimat . Talán most egy kis megkönnyebbülést érzek , de nem érzem azt hogy őszinte voltam.
Még egyszer köszönöm a lehetőséget .
Üdvözlettel: Kálló Éva

Tisztelt hölgyem/uram!

Szeretnék tanácsot kérni, mert úgy érzem, hogy egy adott félelem lassan átveszi az irányítást az életem felett.
Mára már elértem azt az állapotot amikor egyenesen utálom elhagyni a lakóhelyem, mert félek olyan helyekre, illetve szituációkba kerülni ahol nincs mellékhelyiség.
Ha tudom, hogy hosszabb ideig nem lesz még lehetőségem elmenni egy mellékhelyiségbe, rámtör a félelem. Elkezd izzadni a tenyerem, görcsölni a hasam és folyamatosan úgy érzem hogy ki kell mennem. Az elején még azzal nyugtattam magam, hogy ezt csak beképzelem, de mostanra már sajnos a pánik annyira elönt, hogy tényleg fokozott működésbe lép az emésztésem, és ha eljutok egy mellékhelyiségbe tapasztalom, hogy nem csak beképzeltem az egész ingert.
Folytonos szorongás önt el ha utaznom kell, akár csak egy órát is, a nyaralásokra is mint nyűg” gondolok.
Legutóbb egy hivatalos ügy elintézése közben tört rám a pánik, amikor közölték, hogy a művelet előreláthatólag 30 percig fog tartani.
Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek, mert ez a félelem már ténylegesen irányít engem.

A balatonra készülök menni dolgozni,mint konyhai kisegitö.Nem tudom,hogy mennyire tudok beilleszkedni,hogyan fogok megfelelni az elvárásoknak.

Kedves Segítő!

Abban kérném a tanácsát, hogy hogyan kezeljem édesanyámmal kapcsolatos helyzetet. 79 éves. Körülbelül 2 éve, azt vettem észre, hogy hallucinál és furcsa dolgokat mond, amit annyira határozottan állít és erőből mond, hogy legtöbbször környezetét is bántja ezzel, sőt ellenségnek tekinti azokat. A leggyakrabban előforduló hallucinálóból eredő helyzet, hogy betörünk hozzá és elvisszük a ruháit vagy a könyveit rendezzük át. Viszont van olyan is, amikor azt veszi észre, hogy odavittünk dolgokat hozzá és azt akarja, hogy vigyük el. Mindig valamit keres és mindig valamit talál, ami nem az övé. Ezeket nagyon vádlón és támadón adja elő. Ugyan tudom, hogy ez nem rólam szól, de mégis nagyon nehéz ezt hallani, látni és kezelni. Próbáltam úgy, hogy szelíden megnyugtatom vagy érzelem mentessen elmondom neki, hogy nem ez történt, próbáltam ésszerűen és logikusan is magyarázni. Viszont egyik sem használ. Amiben a legnagyobb aggodalmam van az az, hogy elutasítja azokat akik segítenének neki, így tehetetlennek érzem magam ebben. Tudom azt, hogy ez egy betegség (habár az erősödött benne, ami korábban is benne volt, amilyen a személyisége volt), viszont most az életkora és “betegsége” miatt sebezhetőbb és védtelenebb. Segítségét kérném abban, hogy mi az, amit tehetnék ebben a helyzetben?

Üdvözlöm! 21 éves lány vagyok, 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. Körülbelül 4 éve szedek fogamzásgátlót. A kapcsolatunk elején minden rendben volt. Csaknem 1 éve vettem észre, hogy egyáltalán nem kívánom a szexet. Talán ha havonta egyszer… A páromat nagyon szeretem, nemtudom mi lehet a probléma. Semmi izgalmat nem vált ki belőlem az előjáték sem. Engem ez nem zavar, de a páromat igen, és nagyon félek, hogy ezért másnál fogja a vágyait kiélni.
Ez lehet esetleg aszexualitás is?

A kinézetem miatt alig merek utcára menni. Maximum késő este merek kimenni. Sokszor előfordult, hogy suliba piszkáltak a kinézetem miatt. Napközben alig merek kimenni.

Kedves Cím!

Tanácsra lenne szükségem.
Úgy érzem hogy ez egy email kereteit meghaladja, és számomra kb. krimi be illő történet.
Nem igazán tudom hol kezdjem.

Van egy kolléganőnk akivel kapcsolatba írok, itt M nek fogom nevezni.
Jó viszonyba kerültünk a munkahelyen úgy ahogy több kolléga is vele. A beszélgetéseink során sokszor hivatkozott betegségekre egyre hihetetlenebb történeteket kaptunk. (pl.: 15 % – os EF je van hogy őt reanimálták aznap de már tud jönni dolgozni.) Mindig előállt negatív kardiológiai lelettel bár tény hogy kb. az összes másik orvostól származik. A hazugságairól megpróbáltunk vele beszélni konkrétan tagadta de olyan szinten hogy az volt az érzésünk hogy ő el is hiszi azt amit hazudik.
Felkerestük az utolsó általunk ismert kardiológusát személyesen beszéltünk vele, mert már mi nem tudtuk eldönteni, hogy paranoiásak vagyunk vagy itt valami tényleg nem oké… A kardiológustól megtudtuk hogy M tényleg volt nála orvosi titok miatt állapotáról nem beszélt csak annyit hogy nem kell neki rendszeres kardio kezelés. És elmondta az orvos hogy M el szembe hivatalos felszólítást küldött ugyanis M az orvos nevében email-ekt írt és visszaélt a nevével. Ezekből az emailekből mi is kaptunk amibe betegség leírás és gyógyszerelési kérelmek szerepeltek.
Az utóbbi 1 hónapba folyamatos suicid szándékkal próbált megvenni minket M, és maga mellett tartani. Beszélgetések során próbáltuk rávenni hogy belássa baj van de tagadta. Próbáltuk elvinni pszichológushoz vagy egyéb ezzel foglalkozó szakemberhez de nem tudtuk.
Mi felkerestük a vezetősséget jelezve lett a megfelelő személyeknek egész a professzor úrig. Tegnapi nap folyamán volt egy szembesítő beszélgetés ahol M elismerte a suicid gondolatokat, ahol kiderült hogy volt már ilyen kísérlete. Orvosi vizsgálatra lett küldve soron kívül de semmi egyéb lépés nem történt. Csak és kizárólag a saját maga által megnevezett pszichológushoz hajlandó elmenni és jelezte hogy hozni fogja a negatív leletet. Annak hatására hogy szembesítve lett az orvos nevével való visszaéléssel szóbeli reakció nem történt viszont teljesen megfeszült remegni kezdett indulatossá vált és menekülni kezdett ( neki el kell mennie ő ezt most nem kívánja tovább folytatni)…
Majd alig hogy elment a megbeszélésről kaptunk egy sms t tőle amit mellékletként csatolva küldök. Én és másik kolleganőm is.
Tudni kell még a múltból, bár ezek bizonyítást érdemben nem nyertek, felmerült M neve gyógyszer eltűnéseknél (betaloc) , de ez a számonkérést követően anno megszünt. Valamint egy időben sok beteg halt meg hyperkalaemiában olyanok akik menthetetlenek voltak és szintén megjelent a neve.
Igazából csak tanácsra és a véleményére lenne szükségem / szükségünk Mert bár sokan gondolják úgy hogy nála ha történik is valami autoagresszióba fog megnyilvánulni , de én erről nem vagyok meggyőzve. ( Lehet beteges de az sms ből kiindulva és olyan dolgok miatt , pl. hogy amikor még nem tudódott ki ez az egész és beszélgettünk van egy kóbor macsek a környékünkön aki mindig visszaéléssel szóbeli reakció nem történt viszont teljesen megfeszült remegni kezdett indulatossá vált és menekülni kezdett ( neki el kell mennie ő ezt most nem kívánja tovább folytatni)…
Majd alig hogy elment a megbeszélésről kaptunk egy sms t tőle amit mellékletként csatolva küldök. Én és másik kolleganőm is.
Tudni kell még a múltból, bár ezek bizonyítást érdemben nem nyertek, felmerült M neve gyógyszer eltűnéseknél (betaloc) , de ez a számonkérést követően anno megszünt. Valamint egy időben sok beteg halt meg hyperkalaemiában olyanok akik menthetetlenek voltak és szintén megjelent a neve.
Igazából csak tanácsra és a véleményére lenne szükségem / szükségünk Mert bár sokan gondolják úgy hogy nála ha történik is valami autoagresszióba fog megnyilvánulni , de én erről nem vagyok meggyőzve. ( Lehet beteges de az sms ből kiindulva és olyan dolgok miatt , pl. hogy amikor még nem tudódott ki ez az egész és beszélgettünk van egy kóbor macsek a környékünkön aki mindig hízeleg és M is simogatta meg kedveskedett neki de amikor olyan téma jött fel beszélgetés során akkor konkrétan a keze ügyébe lévő macskát meg szorította úgy hogy szó szerint visítva próbált a macska menekülni. )

Sajnos sem én sem kolleganőm nem tudja hogy M el kapcsolatba egyáltalán mivel és kivel állunk szembe! De ezzel a munkáltató sincs tisztába! Azt pedig végképp nem tudjuk hogy mi lenne a helyes viselkedés vele szemben. Valahol félelem van bennünk, valahol pedig szeretnénk segíteni neki.

Köszönöm/ köszönjük segítségét!

A 16 éves fiam le van lassulva, a plafont bámulja úgy hogy megáll a lakás valamelyik pontjában és nézi a plafont tátott szájjal mintha rácsodálkozna és ez naponta 5-6alkalommal minimum megesik. Megérem valamire azt mondja oke majd bámul ki a fejéből. Este a sötétben a konyhában ul úgy hogy se telefon semmi nála csak -ul a sötétben mikor megkérdezem miért nem tud rá választ adni. Ha valamit át kell vinni egyik szobából a másikba akkor fel órát gondolkodik nezelodik nézi a plafont elfelejti akkor kell épp wcre mennie épp akkor éhes. Bukdacsol az iskolában be ismeri hogy ő volt a hibás mert nem erdekelte de nem hajlandó tanulni habár megígéri mindig. Nem képes a szemkontaktusra.

Tisztelt Hölgyem/Uram!

30 éves leszek, van egy kb fél éve tartó párkapcsolatom.
Emellet 2 évig építkeztem és most sikerült végre elköltöznöm.
Először élek egyedül.
A párkapcsolatomban nincs semmi baj, viszont miattam keveset találkozunk amit a párom sose hány a szememre.
Nem tudom mi tévő legyek, nincs semmi baj a kapcsolatunkban, szeretem is úgy ahogy, de nem vagyok szerelmes. Nem voltam még talán sose szerelmes vagy csak nem tudtam róla.
Most hogy elköltöztem, nem tudom mi tévő legyek, próbáljam komolyabbra fordítani hátha úgy érzem majd ahogy kell, vagy inkább ne erőltessem?
Szívem szerint még élnék pár évig, akár csajozás szempontjából is… ha azt érezném hogy szerelmes vagyok és ő az igazi nem lenne kérdés. De nem így van, így csak az idejét húzom mindkettőnknek de nem merek szakítani. Félek megbántani, nem érdemli meg hisz semmi baj nincs vele. :S

Milyen tanácsot tudna adni?
Köszönöm
Szabolcs

Tisztelt pszichológus!
Barátommal közel 5 évig voltunk együtt, aminek a nagy részét egymástól távol töltüttünk mindkettőnk munkájából adódóan. Év elején egyfajta rossz érzés fogott el amikor is belenéztem a gépébe, és rájöttem már 4 éve csal meg különböző lányokkal. Azóta majd fél év eltelt de ő folyamatosan leveleket küld, virágokat, ír annak ellenére, hogy többszörösen határozottan kijelentettem engedjen el. Én ezidő alatt próbáltam kimozdulni, ismerkedni, de akárkivel találkoztam, csakis ez a bizonyos illető volt a fejemben. Pár hete találkoztunk is személyesen elém állt, hogy a szemembe mondja a bocsánatát, és a dolgok miértjét kerestük, amire ő a megcsalás okának a bizonytalanságot hozta fel. Amiben ha őszintén magamba nézek van realitás.. 15 évesen nem meglepő módon nem ugyanazt nyújtottam semmiféle formában, mint a szakításunk előtti pár hónapban (itt most legfőképp érzelmekre gondolok). Másként tekintettem erre a kapcsolatra, és nem fogtam fel olyan komoly dologként mint ő, ebből kifolyólag az érzelmeimet sem úgy fejeztem ki iránta, már ha egyáltalán fejeztem ki bármit is. De épp gimnáziumba kerülve, tojáshéjjal a fenekemen még csak csodálkoztam rá a világra, nem hogy egy komoly kapcsolatban legyek. De mindezek mellett természetesen az ő tetteire sincsen mentség. Ő 23 volt mikor összejöttünk, azaz 8 évvel idősebb és bőven rendelkezett már tapasztalattal. Rengeteget gondolkodtam a témán és mivel nem egy szeretője volt, hanem mindig más lány arra a következtetésre jutottam, hogy nem is szerethette őket, vagy fűzhette különösebb érzelem bármelyikhez. Csak a hiányosságait akarta pótolni, amit tőlem nem kapott meg. Elvégre egy megcsalásnak mindig kell legyen egy forrása ahonnan kiindul.. Engem is könnyebb lett volna még a szakításunk után elengednie, de ő nem tette, mert bizonyítani akar, és azt mondja szeret. Pont ezért kezdtem el gondolkodni a második esélyen. Még valahol hiszek is az emberek változásában, csak amikor ekkora pofon éri az embert.. hogy egy ilyen hosszú kapcsolata végig hazugág volt félig. Meg ha az ember igazán szeret valakit, akkor hogy okoz neki ekkora fájdalmat. Na meg persze a bizalom visszaállításának a kérdése. Tudom a döntést nekem kell meghozni, de egyszerűen félek. Pláne amennyire vak voltam az elmúlt 5 évben..
Előre is köszönök mindenféle segítséget!

Üdvözlöm!
Szabó Gergely vagyok, 16 éves.
Anyukámmal többször megpróbáltam vele arról beszélni hogy hagy menjek el bulizni barátokkal.
Már régebb óta próbálok vele erről beszélni de lehetetlen esetleg valami tanács?

Tisztelt Pszihologus!
Megkedveltem, meg szerettem tőlem 19 évvel idősebb férfit , akinek családja van .
Először egy kalandnak indult mindkettőnk részéről majd úgy érzem hogy kezd elmelyülni ez a “kaland” már nem csak testi vonzalom ez az egész , mintha több lenne . Napi kapcsolatban vagyunk folyamatosan más okból kifolyólag . Nincs teljesen rendben a parkapcsolata a ferfinak. Úgy látom és a beszelgeteseink alapján azt tapasztalom o maga sem tudja mit kellene csinálnia a családjával illetve velem( ő maga se tudja mitakar). Igazából nem tudom milyen választ várok öntől , de azt érzem hogy harcolnék erte ha nem lenne ott a család . De az eszem tudja hogy nem! Felek a sajat erzeseimtol . Nem akarok kilépni ebből a helyzetből mert ígysem de úgysem lenne jó . Szívem melyen szeretném megpróbálni ezt az egészet mégha kiderülne a végén mindkettőnknek hogy nem működik . Álmomban nem gondoltam hogy ilyen létezhet , és akkora korkulonbseggel.

Borzalmas, úgy kimenni az utcára, hogy azt érzem engem figyel mindenki, aki elhalad mellettem. Azt érezni, hogy a jelenlétemre negatív gondolatok jutnak eszükbe rólam. Ugyan ez történik mikor a tükörbe nézzek csak ezeket a negatív dolgokat hallom. Nem vagyok megelégedve magammal, házon kívül nem merek egyedül menni valahova ahol sokan vannak, folyamatosan csak azok a kérdések merülnek fel bennem, hogy: Jó ötlet volt el jönni? Nálam sokkal szebbek vannak itt és vékonyabbak, ráadásul szebben, menőben öltözőek.
Ilyenkor meghallom azok emberem szavát, akik régebben azt mondogatták, hogy milyen kövér, milyen csúnya vagyok. Mennyire nem jó csaj vagyok.
Talán ez váltotta ki belőlem a tömegben lévő szorongást, sőt mindenhol szorongok csak itthon nem. Lassan már a házból sem megyek ki csak ha feltétlenül muszáj és ha esetleg csak elhívnak a Parkba vagy sétálni ESTE.
Nem jó ezt érezni és pontosan nem tudom mi (ez) lehet az oka.