Tisztelt Hölgyem/Uram!

Azt vettem észre magamon, hogy az olyan férfias dolgok (pl. a horgászat, autó vezetés, foci, lövészet) egyszerűen nem kötnek le. Az utóbbinál (lövészet) a hangok is zavarnak, és az adrenalin engem fura mód félelemmel tölt el. Tudom jól, hogy valami nincs velem rendben. Abszolút nem érzem magam férfiasnak, undorodom a lényemtől, és egyre gyűlik bennem a feszültség, ami érzem, hogy egyszer robbani fog. Nem tudom mi lehet a baj. Egyedi eset vagyok?

Tisztelt Válaszadó!
Egy egészen lehetetlen helyzetbe hoztam magam. Bár sok jogi vonatkozása is van, és nyilván azzal is foglalkozom adott helyen, most inkább a pszichológiai oldala foglalkoztat.
Alig több mint egy éve, hogy megismertem egy kedves, gondoskodó, visszafogott hölgyet. Úgy tűnt, jól megvagyunk. Bár zavart kicsit, hogy annyira visszafogott, zárkózott, de a kedvességével levett a lábamról. Igaz, szexuális téren egyáltalán nem azonosak a vágyaink, és mondanom sem kell talán, hogy az övé közelít a nullához.
Lakást szeretett volna venni, és mivel nem volt elég pénze, és elég hitelt sem kapott, a segítségére siettem azzal, hogy én is vettem fel több millió forintot a saját nevemre. A hitelt teljes egészében ő fizeti, nekem azzal dolgom nincs. Úgy gondoltam, hogy összetartozunk, a problémák ellenére együtt maradunk. Nem lesz ebből gond.
Viszont megismertem egy hölgyet, akivel szexuális kapcsolatot létesítettem. Csak ennek indult, nem többnek, de úgy érzem, kezd szorosabbá válni a viszonyunk, úgy érzem megszerettem, és most dilemma elé kerültem.
Először is, hogy tudtam ekkora hülye lenni, hogy belementem a kölcsön felvételébe ennyire rövid kapcsolat után? Másodszor, azt érzem, hogy hiába vonzódom a másik hölgyhöz, felelősséggel tartozom a jelenlegi páromnak, hogy továbbra is segítsem. Ha elhagyom, anyagilag és erkölcsileg is romlásba döntöm, hiszen akkor tudja fizetni a teljes kölcsön összeget, ha némileg besegítek az eltartásába. Harmadszor, a másik hölgy pedig joggal háborog azon, hogy egy hitelen múljon a mi kapcsolatunk….mert erősen hajlok afelé, hogy vele szakítsak, és lemondjak a boldogságról, amit vele teljesen át tudok élni. Viszont teher kezd lenni, hogy akkor a mostani páromhoz leszek láncolva addig, amíg nem fizette le a tartozását. Amúgy nem vagyok egy csapongó tipus, még ha a történetből úgy tűnik is, mert előtte 25 évig voltam házas, és soha nem csaltam meg a feleségemet, pedig sok mindenben kihasznált ő is.
Szóval nyilván vannak jogi eljárások a helyzet tisztázására, viszont érzelmileg nem tudom mit tegyek….Hogy kerekedjek felül azon, hogy továbbra is felelősséget vállaljak a jelenlegi páromért?
Válaszát előre is köszönöm!
Gábor

Tiszelet Szakértő!

2 napja szakítottam annak ellenére, hogy már hosszú ideje voltam együtt a párommal és még mindig szeretem. Viszont annyira mások voltak az együtt töltött időben az igényeink, hogy nem tudunk egymáshoz igazodni, én szenvedtem attól, hogy túl keveset adott. Most mégis nagyon lehangolt vagyok, mindenhol azokat a tanácsokat olvasom, hogy ne legyek egyedül, találkozzam a barátaimmal, de idegen országban vagyok még 4 hónapig munka miatt. Nem ismerek itt senkit, nincs itt barátom, családtagom, teljesen egyedül vagyok. Hogy vészeljem át így a szakítást? Egész nap csak kattogok és kesergek, mentegetem őt, pedig tényleg nagyon nem ment, úgyhogy kár lenne felkeresnem… Köszönöm a válaszát!

Probléma a szomszéddal összefüggő. Nem tudom hogyan kezeljem a helyzetet. Nem hajlandó elfogadni a nemleges választ. Nem vesz tudomást már az 5- díj nem válaszról. Értelmiségi ember. Mire utalhat ez a viselkedés? Hogyan kezeljem? Össze veszni nem szeretnék.

szerelmes voltam egy lányba és elmondtam neki aztán volt egy másik és nem sikerül semmi nekem mit tegyek hogy boldog legyek

Megcsalt a párom egy 25 éves nobel.El ment vele egy hónapra aztán haza jött hogy engem szeret meg a gyerekeket ott csak nyugi volt semmi más meg szex.
Fel tudom ezt valaha dolgozni? 🙁

Kedves doktornő a problémám a következő sajnos rájöttem,hogy kapcsolat és társfüggő vagyok! Nagyon sokat olvasok erről a témáról a neten és minden leírás igaz rám. Már több mint 1 éve kínlódok egy pasival aki nem akar megváltozni züllött életet él iszik és cigizik nem vesz komolyan engem. Neki sokkal fontosabb a piálás meg az ivócimborák mint én! Már minden másnap éjszaka jár haza ittas állapotban. Több mint 1 éve ez megy próbálok csiszolni rajta de sajnos nem sikerül ő soha nem változik én meg ebbe a kapcsolatba betegedtem bele. Már sokszor szakítottunk de én mindig visszakönyörögtem magam hozzá. Egyszerűen nem tudok egyedül lenni ragaszkodom egy olyan emberhez aki nem érdemel meg engem és nem is értékel. Ő már rég lezárta volna ezt a kapcsolatot ha én nem erőltetem. Mindig is ragaszkodó és szeretethiányos lány voltam a szerelemben soha nem volt szerencsém általában mindig engem dobtak én soha nem tudtam szakítani senkivel lehetett akármilyen rossz a kapcsolat akkor sem. Inkább szenvedek és tűrök egy pasinak minthogy kiszálljak a kapcsolatból. Betegesen ragaszkodom olyan pasikhoz akik hozzám nem ragaszkodnak. Érzem,hogy valami nincs rendben velem csak hajszolom a boldogságot keresem az igazit kapcsolatból kapcsolatba menekülök de mind hiába. Szeretnék kigyógyulni ebből a függőségből de nem tudom,hogyan lehetne. Teljesen belebetegedtem abba,hogy a párom így viselkedik velem. Mit tegyek,hogy ne ragaszkodjak olyan emberekhez akik nem ragaszkodnak hozzám? Az a baj,hogy nem szeretek egyedül lenni számomra fontos,hogy legyen mellettem egy társ mert csak akkor érzem teljesnek az életem egyedül egy semmi vagyok.

Tisztelt Pszichológus!
Párommal 3 éve vagyunk együtt, nekem van egy 9 éves kisfiam, neki egy 12 éves örökbefogadott fia, a felesége 7 éve meghalt sajnos. A kisfiával vannak gondok, amiket sajnos a párom nem akar tudomásul venni. A kisgyerek nagyon agresszív, olyan dolgokat csinál, amik számomra döbbenetesek. Például, kb 15-20 alkalommal megtörtént, hogy ha együtt mosott a két gyerek kezet, akkor a párom kisfia Zolika, váratlanul átfordította a csapot, ezzel leforrázta a fiam kezét. Többször ok és minden előzmény nélkül orrba vágta, vagy belerúgott a fiamba. Az én fiam sokáig nem mondta el, hogy amikor fent játszottak az emeleten Zolika sokszor bántotta, és megfenyegette, ha elmondja elvágja a torkát. Ez úgy derült ki, hogy elköltöztünk, és akkor elmondta a fiam. Széklet problémái is voltak már ekkor, hálistennek az rendeződött. Visszaköltöztünk, igyekszem a fiúkat távolt tartani egymástól, és figyelni rájuk. Nincs is mostanában ilyen probléma, de ami aggaszt, hogy a gyerek a jószágokkal is kegyetlenkedik, pl a bakkecskét kikötötte, és ütötte verte egy csővel az orrát, ezt a párom is látta, mégsem viszi a gyereket szakemberhez. Az iskolában is vannak ilyen gondok vele, szünetben bemegy az elsős, másodikosok termébe, és ott egrecérozza őket, utasítgatja,csicskáztatja. Nem egyszer kaptuk már apróbb lopkodáson, cukorka, de hálisten még csak itthonról, hazudik szemrebbenés nélkül. Nem merek itt maradni, féltem a gyerekem, félek ettőla gyerektől. Papírja van róla hogy figyelemzavaros, de ez a betegség ilyen agresszióval jár? Vagy csak èn túlzom el az aggódást? Párom azt mondja, utálom a gyerekét, de ez nem igy van, egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Köszönöm szépen a válaszát! Tisztelettel

Tanácsát kérem a fiam ügyében. 40 éves, több munkahelye volt, problémája volt a kollégákkal, főnökkel. Leginkább az, hogy csúnyán beszélnek vele. Ha már egy kicsit is felemelt hangon beszélnek hozzá, azt már kiabálásnak veszi. A sok rossz tapasztalat azt eredményezte, hogy nem akar dolgozni, szerintem a félelmek miatt. Hogyan segíthetnék neki?

Tisztelt Pszichológus!
Nem tudok mély kapcsolatot kiépíteni másokkal, sokkal nagyobb biztonságban érzem magam felületes kapcsolatokban. Viszont ezek a felületes barátságok egy idő után megszűnnek és azon kapom magam, hogy egyedül vagyok. Sokszor érzem azt, hogy nem érdekelnek mások, valamint, hogy mások miért pont velem akarnának barátkozni, vannak nálam szórakoztatóbb, kedvesebb, jófej emberek. Mi okozhatja ezt a fajta gondolkodásomat? Mit tehenék annak érdekében, hogy nagyobb érdeklődéssel forduljak az emberek felé és mélyebb barátságokat tudjak kialakítani?
Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Doktor úr!
Problémám 1 éve kezdődött, munkahelyemen rosszul lettem. Erős szívdobogás érzés, hirtelen a semmiből fellépő(inkább olyannak írnám le mintha tarkón vágtak volna szédülés érzés) és bizonytalanság érzése történt velem, majd ezután 1 évig szinte semmi tüneteim nem volt. Akkor voltam kardiológián, pajzsmirigy vizsgálaton ahol minden eredményem jó lett. Most kb 1 hónapja ez az érzés folyamatos, csak mostmár láb és kéz zsibbadás is társul hozzá, sajnos olyan szintre jutottam hogy boltba se merek menni,mert most ott jött ki rajtam megint, dolgozni is csak erős akaraterővel tudok menni, mert egyébként szeretem a munkám és a munkahelyemen is,kaptam a házi orvostól nyugtatót de az alap félelmet sajnos nem oldja, nem segít rajta. Sokan azt mondják a hozzám közel álló kolleganőm(barátnőm) felmondása miatt jött ez ki rajtam mert szinte ezzel egyidőben jöttek elő a tüneteim most 1 hónapja hogy ő felmondott. Nagyon kérem segítsen nekem, hogyan tudom ezt leküzdeni
Válaszát előre is köszönöm

Kedves Doktornő!
A párommal jelenleg 3 éve vagyunk együtt és szeretjük egymást, szépen élünk. A párom kora tavasszal eljegyzett, az esküvőt pedig jövő tavaszra tervezzük.
Azóta azonban valami megváltozott és én rettenetesen elkezdtem szorongani, hogy elég jó-e nekem ez a fiú.
Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy túl alacsonynak látom magamhoz képest. Kb. 10 cm van közöttünk, magassarkút is nyugodtan felvehetek mellette, mégis túl alacsonynak, túl kövérnek látom őt sokszor. Ez azonban változékony, máskor kimondottan magasnak és jóképűnek találom, de sajnos, az alacsony változat a gyakoribb és ez egy állandó szorongást gerjesztett bennem. Mindez azt eredményezni, hogy magamat is nagy, kövér debellának látom, ami egy szörnyen frusztráló érzés, főleg, hogy korábban mindig csinosnak és szépnek láttam magam.
Mit lehet ezzel kezdeni? Nyilván, vele erről nem beszéltem, hiszen ő semmit sem változott, ugyanolyan kedves és szeretetteljes velem mint mindig, semmiképpen sem szeretném őt megbántani.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Niki

Kedves Válaszadó! Szeretnék érdeklődni, van egy nagyapám, 80 éves. Fontosabb diagnózisai: infarktus 20 éve, diabetes mellitus. Húgyuti műtéten esett át 2 alkalommal. Első alkalommal az altatás nem okozott különösebb problémát. Másodjára azonban az altatás utáni fájdalom csillapíto, (majd éjszaka le kellett kötözni, csövek tépkedése, nem akart ott maradni) nyugtató hatására teljesen megbolydult, ami persze erthető, az orvosi velemeny alapján is. Enyhe tévképzetek társultak a későbbiekben, ami mostanra elmúlt, viszont teljesen érzelem mentes es nem kíván beszélgetni családtagjaival, legfőképp nagymamámmal. Szerető családban él,maximálisan segítjük mindennapjait. Mégis rideg, közönyös. Régi dolgokra emlékszik, rejtvényt fejt, ismerősökkel eltársalog, ezért kívülálló észre sem venné amit mi, a családja. Orvos bíztat hogy elmúlhat, de akár korai demencia jelei is lehetnek amit a gyogyszerek, altatás előre hozott. Ezen kívül szeretnék tanácsot kérni, érdemes e esetleg elvinni neurologushoz hogy érintett e agyi központot, vagy hogy mi lehetne segítségére a lehetséges felépülésben? Előre is köszönöm ha segít akár egy keveset is!

Kedves Doktornő! Teljesen össze vagyok zavarodva. 30 éves nő vagyok. Tavaly randevúztam egy férfival. Én azt éreztem, hogy ebből lehetne valami (4-szer randiztunk, munkatársak vagyunk). Ő hívott engem mindig el, udvarolt, kifejezte hogy tetszem neki. Aztán a 4. randi után ignorált engem. Már nem írt, nem jött oda beszélgetni. Munkahelyen sem találkoztunk már. Én írtam neki 1 hét után, hogy mi ez az egész? Rendes választ nem adott, csak hogy "valaki felbukkant a múltamból, akire nem számítottam, és felkavarta az életem". Összeraktam, hogy a volt élettársa. Nagyon önbizalomhiányos vagyok, ez az egész tavaly szeptemberben történt, hónapokig ostoroztam magam, hogy biztos az én hibám hogy visszaüldöztem az ex párjához, kerestem a hibát magamban stb. Aztán januárra elengedtem ezt az egészet. Letöröltem mindenhonnan, elkerültem odabent és valahogy elmúlt ez a negatív érzésem. Viszont most pár hete írt nekem. Először, hogy kérek-e egy kávét, mert most főzött. Aztán X ürüggyel. És egyre gyakrabban találkoztunk bent (gondolom nem véletlen) . Tegnap kibújt a szög a zsákból: az expárjával akivel újra összejöttek, újra szakítottak most. Elmondása szerint 5 év alatt 3. alkalommal jöttek újra össze. Ha szóba kerül a nő, dicséri, hogy mennyi szép emlékük van, vele vált felnőtté stb. Engem ez kifejezetten zavar, nem akarok arról a nőről tudni és hallani, hiszen miatta dobott engem minden előzmény nélkül. De ő folyton bizonygatja, hogy már újra nem jönnek majd össze, lezárta stb. De a hangsúly ahogy beszélt róla…. Tehát folyton keres engem újra, írogat, és tegnap megkérdezte, hogy ha van kedvem találkozhatnánk beszélgetni. Egyszer már ugye dobott a nő miatt. Most nincs neki már a nő, akkor újra "engem akar".
Sajnos nem vagyok túl népszerű a férfiak körében. Én azóta sem randiztam senkivel, és ő előtte is 4 éve volt utoljára kapcsolatom. Tehát nem válogathatok igazán és már jó volna valaki. De így? Nem vagyok egy büszke típus, sőt… De ez a helyzet nem tetszik nekem. Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint mi ez az egész, és ilyen helyzetben mi volna a helyes amit tehetek? Adjak neki egy esélyt, hátha már tényleg engem akarna, barátilag beszéljek és találkozzak vele, vagy olvassak be neki és zárjam le vele a kommunikációt? Tegnap majdnem megtettem, hogy elküldöm a csudába, mert nem vagyok egy bábu/rongy akit ha nincs más előszedhet. De nem akartam ezt tenni, mert nincsenek férfiak a környezetemben. Örülnöm kellene neki is…

Üdv! Olyan problémával küzdök évek óta hogy édesanyám állandóan bánt engem szavakkal. Semmi sem jó amot teszek vagy mondok neki. Mindenért veszekszik velem. Mivel csak az anyám nem tudom magára hagyni mert egyébként egyedül él. Nem bírom már idegileg ha veszekszik hányingerem van , rosszul vagyok. Nagyon nem bírom már. Szed nyugtatókat xanaxot meg ilyesmit de szerintem nem segít. Mindenki mással rokonokkal barátokkal kedves de velem állandóan veszekszik. Gyeden vagyok otthon így szinte egész nap jön és itt van de már nem bírom. Ha megmondom neki a magamét, hogy hagyjon csak még rosszabb. A legjobb ha nem szólok semmit és probálom elterelni a figyelmét de már ezt sem bírom idegileg. Mit tehetnék?