Hello, igazából 1 olyan problémàval állunk szemben a barátnőmmel amiben nem tudunk dönteni. A probléma az lenne hogy a bátyám születésnapja lesz a hétvégén, a meghíváskor nem volt baj de most nem akar jönni. A bátyám most lesz 30 ezért tart 1 nagyobb bulit ahová meghívta az ismerőseit is. Én szeretném ha jönne de Ő nem nagyon, csak én ezt most nem tartom túl fair dolognak hogy engem magával ràngatott minden családi eseményükre,erre pedig pont nem akar jönni? Velem van a baj hogy erőltetem hogy jöjjön ,vagy mondjam az hogy ne jöjjön? Azzal indokolja hogy sok lesz ott az idegen ember akiket nem ismer (mivel a bátyám baráti köre én az emberek nagyrészét ismerem). válaszát előre köszönöm

Tisztelt Szakértő segítő!

Már korábban is kértem így Önöktől segítséget, igazából a konfliktus a családban jelöltem most meg, bár nem is annyira biztos, hogy ez a megfelelő meghatározás.
Amiatt keresem csak fel most Önöket, hogy valakivel megosszam a problémát, ami lehet hogy nem is probléma, hanem inkább problémaba csomagolt szülői segítség, tudat alatt. Tulajdonképpen nem is várok tanácsot, mert nekem az a fontos, hogy valakinek leírhatom.
Édesanyám 3. hónapja hunyt el. A párom, akivel nem élek együtt igazaból se mellém se édesapám mellé nem állt ebben a veszteségben, nem nyilvánított ki együttérzést, de igazaból a probléma nem is ezzel kapcsolatos, bár közvetlenül ez hozta ki.
Édesapám természetesen nagyon nehezen viseli ezt a veszteséget, sok egészségügyi panasza jött elő. Mivel én vele lakom, úgy alakult hogy a barátommal hétvégente tudunk találkozni, olyankor szombaton oda megyek hozzá és vasárnap estig vagyok nála. Édesapám nagyon nehezen viseli az egyedüllétet, elvesztette édesanyám ugye a párját, és sok fizikai probléma jött elő neki.
Azt vettem észre már jópárszor, főleg mostanában, hogy nehezen viseli ha a barátomhoz megyek hétvégente. Amennyiben bejelentem, hogy akkor megyek a barátomhoz sokkal rosszabb lesz apunak az állapota. Ezen a hétvégén előjött ez a probléma, így nem tudtam a partneremhez menni, és amikor bejelentettem, hogy azért vasárnap napközbe mennék akkor megint leromlott az állapota apunak de nem csak ilyen tünetekben, hanem szóban is megnyilvánul hisz kifejezésre juttatja, hogy nem szeretné ha talalkoznák a fiúmmal. Előtte se rajongtak a szüleim a partnerem iránt, ennek sok oka van, de most hogy annyira nem állt mellénk a veszteségben a barátom, hogy édesapam már inkább lebeszélne erről a kapcsolatról vagy a vele való találkozasokról.
Mégis csak a barátom, akivel mindössze hétvégén tudunk találkozni, és apunak ez a rekaciója nekem nagyon fura, lehet nekem szeretne jót, mert úgy látja, érzi hogy ez a fiú nem hozzám való, akkor is nagyon furcsa nekem, mert eddig természetes volt hogy minden hétvégén a partneremmel vagyok, nyilván amikor szükséges segítek a családomnak, ha szükséges itthon maradok, de valahogy ez az egész olyan fura. Bárhova máshova mehetek, csak ha előjön, hogy megyek a partneremhez akkor apukám állapota rosszabb lesz, nagyon leromlik. Nem tudom mire vélni, féltékenység? Nem hinném, valami mély dolog ez, úgy veszem észre. A kapcsolatunk a barátommal több mint 9 éve tart. Mint írtam a szüleim sosem rajongtak érte, mert nem viselkedett velük normál, emberi módon, elég faramuci válaszokat adott ha közeledtek felé, pedig próbaltak vele kedvesek lenni, de valahogy a barátom nem igazán jól reagált. Tudom, hogy ez a szülő és gyermeke partnere téma elég speciális, úgyhogy ez egy érzékeny téma.

Köszönöm, hogy leírhattam.

Üdvözlettel

Anna

Üdvözlöm. A férjemmel fél éve örökbefogadtunk egy 3 éves kisfiút mivel nem lehet saját gyerekünk. Elöször úgy tünt minden szép és jó, de az elmúlt 3 hónapban úgy érzem nem tudom elfogadni őt saját gyerekemnek. Ezt mondtam a páromnak és kértem vigyük vissza de Ő nem akarta. Most már úgy érzem nem bírom tovább de nem akarom elveszteni a férjem mert nagyon szeretem őt. A kérdésem az lenne: Elfogom tudni fogadni valaha a gyereket? Válaszát előre is köszönöm.

Engem édesanyám 1 hónaposan örökbe adott,utána 3 nevelöszülönél voltam ahol mindig vertek az egyik helyen annyira hogy 1 percen múlott az életem!
senkibe nem tudtam bizni nem tudtam senkit szeretni hiába volt mellettem a nővérem! Majd 13 évesen meg ismerkedtem édesanyámmal akivel szerettem volna egy olyan kapcsolatot ki alakitani mint anya lánya de nem sikerültnem is beszélünk nem tudom hány éve.
Közbe 8 évvel ezelőtt meg ismerkedtem apámnak a volt élettársával,akivel rögtön egy húron voltunk! első benyomásra éreztem azt hogy ő az az ember akibe meg bízhatok és szerethetek mint anyát! Majd telt az idő egyre jobban meg szeretem és a kapcsolatunk nagyon jó lett anya lánya amire mindig is vágytam! De közbe csináltam hülyeségeket amire ő mindig el távolitott maga mellől,3 évig nem beszéltünk nagyon nehéz volt ez a 3 év hogy nem tudtam róla semmit se! majd tavaly meg kerestem és beszéltünk ujra együtt voltunk mostanáig megint csináltam egy borzalamas hülyeséget 1 honapja megint nem beszélünk!
Nincs nap hogy ne gondoljak rá hogy mi lehet vele,szerettem nagyon de nem tudok le mondani el felejteni őt,hisz ő volt az első ember az életembe aki meg adta nekem azt amire szükségem volt !
Nehéz anya nélkül mikor tudom hogy van és még sincs .:( Nem tudom mit tegyek probáltam bocsánatot kérni de mit sem ér !
Eszem magam annyira hogy napi szinten a gyomrom már annyira fáj hogy össze esnék az idegtől érzem hogy valami kell ami meg nyugtatna de semmi!
ilyenkor mi a teendő?

Válaszukat előre is köszönöm!

Üdvözlöm! Tanácstalan vagyok. Van egy párom, aki külföldön él, és eddig nagyon szerettem volna kimenni hozzá. Ott kezdenék egyetemet. Nagyon szeretem, de vannak arra utaló jelek, hogy lehet nem fog működni hosszú távon. Kételyeim vannak, és tanácstalan vagyok. Néha úgy érzem, hogy a vesztembe rohanok, néha pedig azt, hogy ez jó döntés lesz. Nem tudom mit kezdjek. Tanácsra lenne szükségem. Válaszát előre is köszönöm!

Jó napot ! Azzal a problémával fordulok önökhöz, amivel már rég küzdök…
Először is. A családomban én vagyok a 3. gyerek , és hát , nagyon más vagyok mint a többiek. 6 an vagyunk testvérek , a szüleink nem jönnek ki jól mégis együtt vannak. Anyukám 3 műszakban dolgozik , apukám burkól és házakat javít egy kis ideje.. azelőtt nem akart el menni dolgozni .. apukámban folyton csalódtam. Mindig ígérgetett és mégsem úgy történt ahogy ő azt mondta.
A családban elítél mindenki amilyen vagyok… Nem mondják ki de nem is fogadják el.
Alkalmazkodó vagyok , üres , és szeretetre vágyom.. folyamatosan meg akarom változtatni azt az állapotot ami otthon van,mert anyukamek szegények és mindig vitatkoznak és nem változtatnak..sajnálom a körülményeket , de nem tudok segíteni…:( És ez mindennapi gond az életemben.
Van egy 3 éve tartó bonyolult kapcsolatom , ő is próbált először segíteni.. sokszor voltam elutasító, de változni akartam.. hozzá költöztem az előző páromtól, és azóta csak változtam, jó irányba de mégis először csak azért ,hogy ne kiabaljon velem ha valamit rosszul csinálok , vagy bakizom.. azt hiszem nagyon meg akarok felelni , és nagyon a nyakamba akarok venni mindent mert ,hogy mindent nekem kell megoldani érzésem van.
Szükségem lenne terápiára..séma terápiára.
Hogyan tudnék találni úgy ,hogy nem igen van rá pénzem ?
Egyedül élek , albérletben. 3 helyen dolgozom. Fáradt vagyok. 🙁 Mégis ,hogyan tudnám uralni az életem ?

Tisztelt Címzett! A kislànyomnak szeretnék segítséget kérni. (9év) Ha össze kellene foglalnom akkor úgy írnàm, hogy súlyos önértékelési problémàk, TÚLérzékenység, TÚLaggòdàs mindenen. Talàn ez a túlaggòdàs a "legszörnyübb",hogy olyan dolgokon agyal ami màsnak eszébe sem jut. Mi rendezett csalàdban élünk, a kislànyom kítünö tanulò. Nincsenek sem magatatàsbeli,sem tanulàsi problémàk "csak" ez a szinte mindennapi síràsok mindenen…Màr nemnagyon tudom hogyan nyugtassam meg, hogyan segítsek neki amivel megtudnàm neki könnyíteni a kis mindennapjait, mert làtom és ki is mondja,hogy éppen mi miatt szorong. Köszönettel vàrom mielòbbi vàlaszukat! Üdvözlettel.KD

Tisztelt doktornő, doktor úr!
A 17 éves lányom kis korától ekcémás bőrkiütéssel, később asztmával, most pedig allergiával küszködik. Egy éve az arca gennyes pattanásos. Rég tudom, hogy ezek mind lelki eredetűek, sajnos van rá alapja is. 5 éves volt, mikor elváltunk és elköltöztünk a kislányommal. Ezt akkoriban kifele sem az óvodában sem az iskolában nem mutatott jeleket, de a betegségek lassan jöttek. Megpróbáltam pszichológussal is , meg egyénileg is a lelki támaszt megadni, de a gyógyszerek is sajnos nagyon szükségesek voltak. 5 évesen kórházba kerültünk, asztmás krízissel. Mikor egy kicsit jobban volt, már – már javulófélben, gyógyszerek kimaradása is bekövetkezett, sajnos mindig valamilyen szülők közti ellentét, szóváltás, hercehurca megzavarta. Több évig perelt a volt férjem, rendőrségi feljelentéseket tett hazugságokkal fűszerezve. A lányom egyébként mindkettőnket nagyon szeret és egyformán vagyunk számára fontosak, de nem tudja elviselni a különlétünket és az egymás közti megjegyzéseket. Az a baj, hogy rettentően különböznek a nézeteink, ízlésünk, érdeklődésünk, vallási nézeteink a volt férjemmel és a nevelési kérdésekbe is teljesen ellenem volt. Pedagógus vagyok, próbálok pozitívan gondolkodni, reálisan látni, rugalmasan tolerálni dolgokat, de vele valahogy semmi sem megy. Sajnos ez a gyermekemen csattan. Most már nagyon elmérgesedett a betegség, és egyetlen orvos sem tudott még gyógyszert adni, vagy kenőcsöt a pattanásos bőrére, így itt is látható, hogy lelkileg van szükség a kezelésre. Oda jutottunk, hogy az apuka mindenféle orvosi kísérletezésnek, beavatkozásnak kiteszi a gyermekét, már a tudtom nélkül is, ő az orvosok és gyógyszerektől várja a csodát .Én ettől menekülök a legjobban. 🙁 Megpróbáltam a hit útján is elindítani a lányomat, de nem kitartó és apjával karöltve az orvosokat járják. Már nagyon félek, hogy a sok méreganyag még rosszabbat
tesz, de a legfélelmetesebb, hogy lelkileg kezd összeomlani a drága gyermekem. Átolvastam itt az oldalon, hogy mennyi mindent elfojtott magában, esetleg félelmei vannak, sok emberre haragszik, lebecsül , kerüli a külvilággal való érintkezést, mondja is magáról, hogy antiszociális. Ezek fájnak egy anyának és nagyon szeretnék rajta segíteni. Amikor tehetem, mondom, hogy szeretem, megdicsérem, de elég kevés esélyt ad ilyen pillanatokra. Ha lehet elhúzódik a szobájába, nem jön velem sehova, kulturális előadásokra, koncertekre, városi ünnepekre, még annak sem örül, ha valaki hozzánk jön, zavarja. Nem igazán segít a házi munkákba, így csak a tanulás, jegyeknél tudom kifejezni elismerésemet. Természetesen tudom, hogy ez a kamaszkor velejárója és megértem, de sokszor én is kimerültségemben kifakadok.
Milyen tréningeket csináltathatnék vele, esetleg más módszereket, ötleteket kérnék szépen, amivel egy kicsit a lelki békéjét helyreállítanám.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel, Hajnal !

Nem tudom megállni hogy ne egyem a vakolatot tudom hogy baj lehet belöle nagyon nehezen tudom megállni sajnos,egy két napig talàn addig birom megállni tovább nem.ha eszem megnyugszom töle.olvastam hogy a beleket tönreteszi de egyszerüen nem tudom megállni

Jó napot. Az lenne a problémám már régóta a női lábak talpak érdekelnek szeretem a hölgyek talpat szagolni meg azt élvezem ha tökön rúgnak, illetve ha szolga lehetek. Szeretném érdeklődni fogyatékos vagyok?

Tisztelt pszichológus!
16 éves fiú vagyok, és azt gondolom általánosságban rendben van az életem, viszont nagyon nagy stresszt okoz, hogy folyton másokhoz hasonlítom magam, és ha nem vagyok megelégedve, akkor egész nap lehangolt leszek. Azt gondolom, hogy az átlagosnál jobbak a képességeim, és ezért egy olyan jövőt is képzelek el magamnak, ahol ennek megfelelő életem van. Viszont ha bármiben valaki jobban tud valamit nálam, vagy csak egyszerűen szerencséje van, még az sem kell, hogy jobb legyen nálam az adott területen, elég az, ha nincs olyan nagy különbség, már rosszul érzem magam. Tudom, hogy egy bizonyos szintig jó, ha "versenyzek" másokkal, mert ez motivál, de szerintem ez már annyira fontos nekem, hogy nagyobb probléma, hogy elrontja a mindennapjaimat, mint az előny, hogy így fejlődök.
Az lenne a kérdésem, hogyan tudnám magam leszoktatni erről?

Tisztelt Doktor!
Önbizalomhiányomból eredendően képtelen vagyok bízni páromban. Féltékeny vagyok ok nélkül és ez megmérgezi a kapcsolatunkat. Változtatni szeretnék, mert nem szeretném elveszíteni a párom. Hogy bízzak benne ha saját magam szabok gátat ennek. Köszönöm válaszát. Egy 22 éves lány.

Tisztelt pszichológus!
Hogyan lehet segítséget kérni? 15 éve nem megy. Voltam nála 3x. Nem szeretem, h néz, és kísérletezik rajtam.

Tisztelt Tanacsado!
Ferjemmel vannak problemak,48eves,hirtelen valtozik a hangulata,levert rosszkedvu semminek nem tud örülni,itthon allandoan vitazik apro pici dolgokon..Sajnos a fiaimat eddig szerette,de most mar üldözi őket,csunyan beszel veluk..Ez mind depressziora utal tudom…Ha alkoholt iszik még rosszabb..Elviselhetetlen amit napi szinten csinal..Anno apja is ilyen volt,szedte gyogyszert akkor semmi gond nem volt vele de ha ivott agresszivvé vált..Lehet kezelni vagy jobb ha menekulok gyerekekkel?

Jó estet! Olyan problémával fordulok önhöz ,hogy boldog párkapcsolatban elek,o minden amire vagYtam vag hiányoltam az előző kapcsoaltaimbol . De az utóbbi időben eszembe jut exem és az van e barátnője ,nézegetem a régi képeket ,és megszakad a szívem. Holott karácsonykor csúnyán szakított velem és kiderult hogy megcsalt. A lényeg hogy ez vajon probléma hogy eszembe jut? Szakítsak a mostani párommal holott vele önmagam lehetek és sosem voltam ilyen boldog ?:) ez az exes merenges természetes dolog?felek tonkreteszek mindent