Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot kívánok, már jó pár éve kuzkodom szorongassal, de ami nagyon zavaró, hogy pár hónapja reszketek emberek tarsasagaban. Nem csak ismeretlen emberek közt, hanem közeli ismerőseim tarsasagaban is. nem tudok barátkozni vagy egy jót beszelgetni valakivel, mert pár perc után el kezd reszketni a kezem, fejem, szám és attól félek, hogy észre veszik de sokszor emiatt nem tudok megnyilni, úgy érzem rögtön szaladnom kellene előlük. Van amikor itthon is, egyedül élő jön ez a probléma. Szakemberhez egyelőre nem tudok el menni, mert külföldön lakom. Szoktam magne b6-ot szedni meg sok hasonló gyógyszert kiprobaltam de semmi nem hasznalt. Mitől lehet ez és hogy lehetne ezt enyhíteni? Köszönöm szépen válaszát
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb pszichoterápiás keretek között szembenézni a szorongásaival A magnéziumtól önmagában nem fog ugyanis elmúlni. Ehhez felkereshet külföldön szakembert, vagy lehetősége van Skypon keresztül konzultálni valakivel. Akár munkacsoportunkból is választhat ehhez pszichológust.
Üdvözlettel:
Habis MelindaVan egy majdnem 2 eves kapcsolatom,es a lrgbagyobb problemam a baratom es az anya kapcsolata.Sokszor azt hiszem,hogy van koztuk testi kontaktus.Ahogy az anya beszel rola,vagy simogatja.Egyutt alszanak bar az elegge ritka.Es z engem nagyon zavar.Az anya raakaszkodott,alig vannak kozos programjaink,vagy barmi amit ketten csinalunk.Es lelkileg mar nem birom
NULL
Két gyermekes családapa boldog párkapcsolatban ám a múltban volt szexuális képzelgésem férfival.
Mióta a párommal vagyok (10 éve) hullámvölgyekben kétszer előfordult hogy újra előjöttek ezek a vágyak.
Utoljára kb. 2 évvel ezelőtt majdnem szakítottunk és előjöttek ezek a vágyak egyedül voltam ittam( nem szoktam max 1-2 egy évben és csak szociális ivás nem részegségig) beöltöztem női ruhába és önkielégítettem magam análisan amiről képeket készítettem.
Másnap reggel nagyon szégyeltem magam és letöröltem ezeket a képeket (azt hittem) .
A kapcsolatotunk rendbe jött és úgy érzem lezártam magamban ezt a dolgot.
De valahogy a párom meglátta ezeket a képeket (trash be voltak)… nem akarta elhinni, beszéltünk róla.
Szerinte ezt én nem zártam le csak elfojtom miatta és a gyerekek miatt mivel erős akaratot van így amíg velünk minden rendben van ezek a kényszerek soha nem jönnek elő,de nem szeretném ha tíz év múlva jönnék rá hogy én esetleg meleg vagyok és elpazarlom mindkettőnk életét.
Soha nem volt szexuális kapcsolatom férfival és sohasem voltam más nővel mióta vele vagyok.
Kedves Kérdező!
A leírtak nagyon megterhelőek lehetnek Ön számára. Megértem, hogy kétségek gyötrik és nem tud mit kezdeni a helyzettel. A leírt események nem jelentik egyértelműen a szexuális irányultság megváltozását. Javallott lenne, hogy felkeressen egy pszichológust, akivel tud részletesebben beszélni érzéseiről. Milyen érzés volt női ruhában lenni? Milyen gondolatok előzték meg, és mikre gondolt a képek nézése közben? Hasonló kérdések mentén átlehet beszélni az eseményeket.
Üdvözlettel
Férjem gyermekével kapcsolatban van problémám. Kedves, normális, az iskolában igyekvő lány, viszont a magántulajdon tiszteletével vannak gondjai. Nem mi neveljük, édesanyja, de ha nálunk van gyakran visz el dolgokat. Kisebb korában olyat is amire nem is volt szüksége, funkcionálisan nem is használta. Most már főleg szükségletei, vagy "megtetszés" alapján dönt, úgy látom. Többször szembesítette vele édesapja, hasztalan – nem ismeri el. Ha rákérdezünk, letagadja, ha megkérdezzük, hogy az a bizonyos dolog az övé -e igennel válaszol. A családi bizalmat viszont ez mélyen megronthatja, megrontja. Elég "sűrű" volt a gyermekkora több nevelő apa is megjelent benne. 18 éves elmúlt, mit tudunk még tenni, hogy ebből az ördögi körből kiszabadítsuk? Köszönöm válaszukat.
Kedves Kérdező!
A folyamatos céltalan lopásnak számos oka lehet. A nehéz gyermekkor is kiválthatja, de más pszichológiai probléma is húzódhat a háttérben. Javallott lenne, hogy felkeressen egy pszichológust, aki tud ebben segíteni. Mivel, ahogy írta 18 elmúlt, így önként szükséges szakemberhez fordulnia.
Üdvözlettel
1 éve érzem úgy hogy nem találom a helyem, teljesen bezárkóztam az emberek és a lehetőségek elöl csak megpróbálok túlélni. Alvászavarom is kialakult, céltalannak érzem magam, csak úgy telnek a napok egymást után. Dolgozni sincs sok energiám így. Még 1 évem van az egyetemből, de úgy érzem sokkal jobb kapcsolati hálózatot is feltudtam volna építeni. Sokat bántottak a múltban baráti kapcsolatokban, amit nehezen felejtek el.
Kiakarok menni erasmussal Portugáliába, de félek hogy csak menekülés lenne az egészből..
Előre is köszönöm a választ 🙂
NULL
Kedves Doktornő,
3 lányos gyerekes anyuka vagyok. A lányok 6 4 2 évesek. A helyzet, hogy a két nagylányom imádott keresztanyukhoz mentek 3 napra. (2alkalom) Mikor hazajöttetek pár óra elteltével a nagyobb lányom nagyon sír hogy hiányznak a keresztszülei. Rossz anya vagyok, más a kötődés, több figyelmet kap ott? Nem aludtak sokat másnál 2-3 alkalommal eddig. Kérem segítsen!
Kedves Kérdező!
Szerintem teljesen természetes, hogy a gyermeke kimutatta, hogy jól érezte magát a keresztanyjánál, és a hazautat veszteségként élte meg. Ettől Ön nem lesz rossz anya, sőt, jó, hogy nem gátolja a kicsiket az érzelmeik kifejezésében.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJónapot kívánok!
Azt szeretném kérdezni, hogy az hogy ha a párommal négy év után összeköltözök akkor az a normális és természetes, hogy a másikat a családunk fölé helyezzük mostmár vagy ez rendellenes?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Leveléből nem derül ki pontosan mit ért „fölé helyezés” alatt. Természetes dolog, hogy ilyenkor már változnak a viszonyok, hiszen az összeköltözéskor új szokások, életmód alakul ki. Lényegében mondható, hogy egy új család jön létre, ahonnan kezdve már másképp tekintünk a szülőkre. Azonban hangsúlyoznám, hogy a megfelelő mérték mindkét irányban nagyon lényeges. Rendellenesnek semmiképp nem mondaná ma leírt helyzetet. A leválás egy elkerülhetetlen szakasz, de a megfelelő fokozatosság fontos.
Üdvözlettel
Kedves pszichológus!
Először is nem hiszek az interneten lévő teszteknek, de mindegyik kimutatta a borderline személyiségzavart. Utánna olvastam a témának és rengeteg jelet fedeztem fel magamon. Elmondtam a szüleimnek, de ők nem visznek szakemberhez mert azt hiszik, hogy megint csak sajnáltatom magam. Azt szeretném kérdezni, hogy ön szerint érdemes az iskolai pszichológussal egy hónap múlva elindulni a témán? Szeretnék kigyógyulni de fogalmam sincs mit tegyek. Előrre köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Először is fontos tisztázni, hogy semmilyen teszt (akár netes akár nem) önmagában nem jelenti azt, hogy valakinek mentális problémája van, a diagnosztika egy komplex kivizsgálási folyamat eredménye. Ennek ellenére javaslom, hogy keresse fel az iskolapszichológust és beszéljen vele azokról a dolgokról, amelyek bántják.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlom! Néhány éve élek együtt a párommal. Neki van egy (nagykorú) fia. Az eltelt három évben minden nyáron ők ketten elmentek külföldre, volt hogy 2 hétre is itthon maradtam. Párom engem sosem vitt el sehová, folyamatosan mellőzöttnek éreztem magam, minden nyáron ezt éltem meg, a dolgokat pedig csak tetézte az ő bunkó, lekezelő magatartása, és egy nagyon rossz gyötrő időszak. Ennek, ezeknek már vége. És igen, bevallom kialakult egy kis féltékenység, irigység a fiú felé ezek után, pedig semmiről em tehet.
Idén végre elhatároztuk magunkat, hogy együtt elmegyünk nyaralni valahova! De az örömöm nem felhőtlen. Minél inkább közeledik a nyaralásunk dátuma annál lehangoltabb vagyok. Nyomasztó érzéseim vannak. Most hogy végre "megkaptam" a hőn áhított külföldi utat miért nem tudok örülni? A lelkesedés szikrája sincs bennem. Kérem segítsen.
Üdv . M.
Kedves M.!
Szerintem érthető, hogy nyomasztja Önt, hogy kimarad a családi nyaralásból. Mivel évek óta együtt vannak a párjával, nem csoda, ha Ön is velük szeretne tartani, hiszen ennek ellenére is megoldható, hogy ők kettesben legyenek, ha akarnak. Talán az évek óta húzódó stressz is megakadályozza abban, hogy örüljön a közös nyaralásnak. Amennyiben igényli, érdemes átgondolnia a párkapcsolatával kapcsolatos elvárásokat és érzéseket valamelyik pszichológusunkkal.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Ádám!
24 éves hallgató nő vagyok, testsúlyfelesleggel. Soha nem volt párkapcsolatom, azonban jó pár alkalmi partnerem igen. 2 évvel ezelőtt regisztráltam a Tinder nevezetű társkereső appra. Volt néhány randim, amelyek nem sikerültek jól, élőben mindig egyfajta csalódást láttam a férfiak arcán, illetve mindig nagyon zavarban voltam, ezek után nem is kerestek. Idén áprilisban elkezdtem beszélgetni valakivel, akivel úgy éreztem megtaláltam a közös hangot. Nagyon szeretett volna látni, de attól féltem élőben neki is csalódást okozom, így mindig kifogásokat kerestem miért nem érek rá. Idő közben neki lett valakije, aki egészen más kaliberű mint én, vékony izmos testalkat, kockás has…. Ezek után úgy éreztem biztos nem tetszettem volna neki. Azt mondta, neki sokkal többet számít a belső és szeretne megismerni. Rövid idő után szakítottak, és megbeszéltünk egy hétfői napra egy délutáni kávézást. A hétfői nap előtti hétvégén én a barátaimmal elmentem szórakozni, ahol nagyobb mennyiségben fogyasztottam alkoholt. Az este során megírtam neki, hogy hagyjuk inkább a találkozót mert úgy érzem, neki olyasvalakire van szüksége akinek jobb teste van. Győzködött hogy ez nem igaz és egy szóval sem mondott ilyet. Hajnali 3-kor ittasan azt mondtam neki, hogy találkozzunk most, úgy éreztem most elég bátor vagyok, találkoztunk, én pedig ittasan rámásztam. Ezek után már soha nem is keresett, amikor felkerestem azt mondta, nem a külsőm miatt hanem a viselkedésem miatt, ja és újra együtt van azzal a másik nővel. Azzal az ittas találkozóval rontottam el mindent vagy a hibát nem bennem kell keresni? Egy idézet Madách Imrétől: "Így beszél
a zsolna is, ha férget fog magának,
Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,
Hogy a világon ez a legjobb falat,
Míg a galamb undorral néz reá.
Az ember is üdvét csak önmaga
Találja fel – sokszor tán éppen ott,
Hol másik társa poklot alkotott."
Nehéz túllépni azon mi lett volna ha, de az idézet alapján lehet csak én láttam ebbe az egészbe bármit is.
Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy most úgy érzi veszve van minden, és hogy Ön tehet mindenről. Nem hinném, hogy súlyos tetteket hajtott volna végre a leírtakkal. Lehetséges, hogy az említett férfinek nem volt szimpatikus a viselkedése, de ezt meglehet beszélni vele. Bár azt írta, nem kommunikáltak azóta, esetleg eltudja neki magyarázni cselekedetének indítatását. Az önbizalmával kapcsolatos problémákra meglátásom szerint az önismeret fejlesztése lenne a megoldás. Miért érzi úgy, hogy Ön kevesebb bármivel is más nőktől? Miért érzi úgy, hogy nem őszinte mások közeledése?
Ezeken önismereti munkával tud javítani, amihez szakember segítségét javasolnám.
Üdvözlettel
Kedves Ádám!
A szorongásos tüneteimmel kapcsolatban szeretnék tanácsot kapni. Skizoaffektív zavarom és szociális fóbiám van. Társas helyzetekben gyerekkorom óta szorongok. Korábban bankban, postán, munkahelyen, üzletekben is féltem. Az utóbbi 5 évben csak mhelyen érzem ezt a szorongást. Új mhelyen erősebb, hónapok, évek alatt ez enyhül. 4,5 évig dolgoztam az előző mhelyemen, a végén már csak minimális szorongást éreztem. Mhelyváltás után hónapokig rettegtem, majd újra enyhült.
8 féle antidepresszánst szedtem (ebből többet évekig). Nem hatott a szorongásra. 2 évig antipszichotikumot is szedtem, max adagban is csak enyhítette. Féltem, kezem erősen remegett. Nyugtató jobban hat, de a jelenlegi orvosom ellenzi a szedését, elhagyást javasolt. Most csak kis adag hangulatstabilizálót kapok, ez jól hat mánia ellen, de a szorongást alig csökkenti. Hangot még időnként hallok, de nem társul hozzá téveszme, paranoia. Orvosom szerint nem vagyok pszichotikus. Emiatt nem kapok antipszichotikumot kb 6 éve.
Kb 5 éve járok egyéni terápiára (jelenleg kogn. viselkedesterápia). Minden nap relaxálok (AT) vagy meditálok (mindfulness). Mindkettőt szakemberrel tanultam.
A szorongást okozó helyzetet sosem kerültem, tartósan dolgozok ill tanulok, barataimmal tartom a kapcsolatot.
Létezik olyan, hogy a szoc. fób valakinek sem gyszerrel,
sem terápiával nem szüntethető meg? Még mit lehetne megpróbálni?
Érdeklődő
Kedves Kérdező!
Köszönjük megkeresését! A levelében leírja, hogy jelenleg is terápiába jár egy szakemberhez. A leírt diagnózisok és zavarok ellenére, a pszichológus válaszol rovat nem alkalmas arra, hogy választ adjon az Ön kérdésére, adatok nélkül. Javaslom, hogy beszéljen terapeutájával a szociális szorongás meglétéről és annak kezelési lehetőségeiről.
Üdvözlettel
Szakitottunk 1,5 év után a barátommal vagyis ő szakitott velem… mert már nem szeret és nem akar velem lenni én is éreztem már úgy hogy nem szeretem és már többször is szakitottunk úgy 6x kb az elejébe rögtön kibékültünk de a végére mindig eén könyörögtem vissza magam hozzá én úgy érzem nem birom ezt ki nagyon fáj nagyon úgyérzem meghalni is jobb lenne nem tudom hogy szeretem e még vagy nagyon kötödöm e hozzá de felemészt ez az egész és rosszul vagyok a gondolattol hogy már nem az enyém mit tegyek nem tudom hogy lehetne ez jobb nagyon rosszul vagyok ugyérzem be fogok ezen túl jutni mindig rá gondolok és remenykedem hátha ujra jó lesz de ennek már vége miert nem tudom elfogadni? Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
A szakítás feldolgozásához érdemes lenne pszichológus segítségét kérnie, vagy legalább egy megbízható és megértő felnőttel átbeszélnie az érzéseit és a gondolatait.
Üdvözlettel:
Habis MelindaEgy eves voltam amikor a szuleimelvalltak. Anyukam nevelt fel engem es 2 testveremet. 12 evesen megtudtam,hogy nem az az ember az edesapam akit addig hittem. 15evesen anyukam eldobott magatol engemet es a most 22eves noveremet. azota szoba sem all velunk es a 13eves ocsemmel sem tarthatjuk a kapcsolatot. Ugy erzem,hogy a tortentek nagyon rossz hatassal voltak ram es nem tudom magam tultenni rajta. Nagyon ingerlekeny vagyok, felek baratkozni, felek tomegben beszelni, bizonytalan vagyok es felek elvesziteni fontos embereket az eletembol.
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehetett Ön számára, hogy gyermekként megtudta, más az édesapja. Nem lehetett könnyű, hogy nővérével együtt elkellett hagyniuk otthonukat. A gyermekkorban átélt traumák kihathatnak mostan életére, és okozhatnak hangulati problémákat. Leveléből sok részlet nem derül ki életéről, így a négyszemközti terápiát javasolnám inkább az átélt események feldolgozásához. Javaslom, keressen fel egy pszichológust, aki tud segíteni ebben.
Üdvözlettel
Tisztelt doktor úr 23eves vagyok és gyógyszer fuggoseggel küszködik a minden napjaimban. 7evvel ezelőtt kezdődött ez a probléma. A gyermek korom nem volt felhős emiatt annyira megviselt a sok veszekedés verekedés hogy a szüleim pszichológushoz vittek. Utána elkezdodtek az iskolai problémák és a sok stressz ami egy diákot nyomaszt ettől a perctől kezdve minden nap hasmenésem volt ekkor kezdtem el szedni az imodiumot aztán ez már így megy 7 éve csak akkor tudok kimozdulni a házból ha beveszek 2szem imodium gyógyszert. Orvosokhoz jártam hogy nem lehet e valami gyomor probléma vagy egyéb betegség de nem találtak semmit. Pszichológushoz fordultam aki adott nekem eglonyl gyógyszert hogy majd avval hagyam ki az életemből az imodiumot de nem sikerült. Most meg már lassan szeretnék gyereket és nagyon nagy gondot jelent nekem ez a függőség ☹️ tudom hogy nem jó és hogy abba kellene hagyam de egyszerűen nem megy. Felkelek és az az első gondolat az agyamban hogy bekell vegyem mert ma menni fog a hasam mert kikell menjek a házból mert munkába kell menjek. És ha nem veszem be a gyógyszert egyszerűen csak elzarkozok a világ elől vissza tartsa azt az enemet ami igazán szeretnék lenni. Szeretnék járni látni a világba de emiatt inkább magamba roskadok és nem megyek sehova mert attól szorongók hogy hasmenésem lesz… Mit tehetnék hogyan gyozhetnem le a gondolataimat és ezt a függőségem???
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy a leírt helyzet nagyon nyomasztó Ön számára. A folyamatos kényszer a gyógyszer szedés iránt, sok feszültséggel és félelemmel járhat. A függőség hátterében a hasmenéstől és nyilvános helyen való tartózkodástól való félelem állhat. Javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust a háttérben húzódó félelmek és szorongások leküzdésének érdekében. Munkacsoportunk szakemberei is rendelkezésre állnak.
Üdvözlettel
Reménykedem az újra kezdésbe a baratokal.csak nem tudom jó döntés a reménykedés
Kedves Kérdező!
Amennyiben részletesebben kifejti, hogy mi volt a baj, s miben reménykedik, valószínűleg hasznosabb választ tudunk adni Önnek.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
