Tisztelt cím!
Édesanyám (68 éves) vélhetően valamelyik személyiségzavarban szenved (borderline vagy nárcisztikus): agresszív a viselkedése, erőszakos, verekszik, semmit nem fogad el a családjától. Próbáltam rávezetni, hogy menjen el szakorvoshoz, de hallani sem akar róla. Meg van győződve, hogy semmi baja sincs.
Mit tudok tenni vele?
Köszönöm!

Jó napot!A probléma az hogy édesanyám nem fogadja el a mostani páromat mivel ő ugy gondolja hogy nem elég jó hozzám és nem is érdemel meg.Ez az egész dolog odáig fajult h már beszélni sem tudunk már egymással vita nélkül és ez az egész dolog a családra is kihatot már a tesvéremmel is megromlott a viszonyom mivel ő se fogdja el .Tudni kell hogy anya már az elöző párommal is szét választott ahogy most is teszi pont ezek az okok miatt.Lehet hogy nem tudja elfogadni a saját dönteseimet hogy igenis nekem is vannak saját döntéseim vagy nem is tudom .Már érzelmileg meg lelkileg nem birom tovabb jön hogy feladjam az egesz életemet.Minden egyes nap elmondja hogy ő nem hozzám való de nem érti meg hogy én szeretem őt.Azt akarja hogy ugy éljem az életemet ahogy ő szeretné de már felnőttem.Nem tudom mit kéne tegyek hogy mindenkinek megfeleljek már annyira elfajult a dolog hogy mostmar a párommal se olyan jo a visszonyom.Már oda jutottam hogy jobb lenne ha nem lennék.Annyira félek hogy elveszitem mindkettőjüket én szeretem őket de ez igy nem mehet tovább kérem segitsenek! Előre is köszönöm.

Tiszteletem Doktornő/Úr!

Azért irok most Önnek mert úgy érzem egyedül nem tudom megoldani a problémámat.
Már gyermek koromtól kezdve igyekeztem kerülni a konfliktusokat. Ez abban nyilvánult meg, hogy gyakran elferdítettem a valóságot vagy csak kitaláltam valamilyen hazugságot.
Ez idaig nem is nagyon foglalkoztam vele, mert álltalában sikerült megúszom az ilyen helyzeteket. Viszont rá kellett jönnöm, hogy a hazudozással csak a körülöttem lévő emberek bizalmát veszítem el, ebbe beleértve a feleségem bizalmát is.
A legkisebb apró kis dologban is már képes vagyok valótlant állítani csak, hogy elkerüljem a veszekedést vagy, hogy szimplán jó színben tüntessem fel magam.
Mára a feleségem odáig jutott, hogy a megbízhatatlanságom miatt a válást fontolgatja, amit én nagyon szeretnék elkerülni. Szeretem a feleségem, de egyszerűen képtelen vagyok igazat mondani neki ha tudom, hogy nem tetszene neki az igazság.
Kérem Önt, hogy ha lehetséges akkor segítsen nekem. Annyiszor próbáltam már elhatározni, hogy innentől kezdve csak igazat mondok, mégis kudarcot vallok állandóan.

Köszönöm, hogy időt szánt az üzenetemre.

Tisztelettel: Lengyel Miklós

Sajnos nem èlvezem a közösülèst! 10 ève vagyunk együtt az èlettàrsammal,règebben is volt olyan hogy közösülès útján nem èlveztem el de túl lèptem rajta mondván "a következő jobb lesz" viszont mostanában elèg frusztràló! Előjátèkot èlvezem,de szexre kerül a sor unalom jön rám, mindig vmi máson jár az eszem! Aztán mire hangulatba jönnèk akkora vège van mert elèlvezett! Nèha sajnos dühöt ès haragot èrzek bár nem tudom mi miatt! Lehet vmi megoldás? Köszönöm

Tisztelt Cím!

Párommal 4 éve vagyunk együtt , mindketten elváltunk.
Nekem van 3 gyermekem az elöző házasságomból. Nekik nem jött össze a baba több lombikos probálkozással.
A párom volt felesége a válás után 2 évre folytatta a lombikot, és most várandos a páromtól/volt férjétől.
A párom mesélte el a fennálló helyzezet, leszögezve az elején hogy engem szeret és nem szeretne minket elveszíteni. Amit én se szeretnék, de tudom ,hogy minden vágya egy gyermek volt és tapasztalom a saját gyermekeimen is mennyire szereti őket. Csalódnék ha nem lenne a saját gyermeke mellette , de közben meg elképzelni nem tudom hogy "3-an" várjuk a babát, muntha 2 családja lenne 1 a szerelmével és a fogadott gyerekeivel egy a a volt feleségével és a közös babával. Sakk matt helyzetbe érzem magam. Fogalmam sincs hogy kell megbirkózni egy ilyen helyzettel.

A munkám során egyedül vagyok nagyrészt és azt vettem észre az utóbbi időben hogy a legkisebb kellemetlenség is képes iszonyatosan feldühíteni olyan dolgok amiket eddig észre sem vettem. Valamint minden előjel nélkül leszek nagyon szomorú és állok neki sírni ha egyedül vagyok ez az állapot eltart Kb 15-20 percig aztán amilyen hirtelen jött úgy el is tűnik. A munkatársaim körében egyáltalán nem jelentkezik ez. Sokkal fáradtabb vagyok nehezen figyelek oda és vagy egyfolytában ennék vagy napokig nem eszem, nem tudok aludni éjjel maximum pár órát. Nincs kedvem semmihez és ha nem dolgozom akkor viszont át alszom az egész napot.

Szia abban kérném a segítséged hogy lassan 1 éve van egy párkapcsolatom és sajnos a barátnőmnek akármit mondok,teszek nem felel meg neki folyton minden miatt számon kér azt hiszi hogy én nem is szeretem őt és más nőkre vágyom próbáltam már többször leülni vele erről beszélni de folyton engem hozott ki híbásan érte. Mit tegyek?

Üdvözlöm! Nem tudom mit tegyek, ezért fordultam ide. 2 lányom van, elettarsam, viszont állandó fáradtság, kedvtelenseg, szomorúság van rajtam. Türelmem sem olyan mint volt. Tudna valamit ezzel kapcsolatban tanácsolni? Köszönöm

Üdvözlöm! Abban szeretném a segítségét kérni, hogy mitől van az hogy állandó jelleggel betegségeket keresek magamon és bújom az internetet! Mindig a betegségektől félek szinte mar megkeseríti az életem ez a gondolat! Félek hogy mi lesz velem ha valami súlyos betegség ér! Sajnos nincs kire támaszkodnom! Néha màr úgy érzem hogy teljesen becsavarodom es az őrületbe kergetem magam! Van hogy ki sem merek menni az utcára mert félek hogy valami bajom lesz! Válaszukat előre is köszönöm!

Üdvözlöm!
12 éve párkapcsolatban élek, van egy 3 éves közös gyermekünk. Másfél éve merevedési problémám van. Urológus szerint szervileg minden rendben van, viszont aktus előtt gyenge vagy nincs merevedés, valamiféle szorongás, gyomorideg miatt. Nem tudok lazítani úgy mint régebben. A feleségem emiatt nem érzi, hogy szeretem, vagy kívánnám. Szeretnénk második gyermeket, de idáig nem sikerült. Már nagyon szeretném ha helyreállnának a dolgok.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

jonjapot . én meg szeretném tudni h mi történik velem mert sajnos nem mindig ertem magam sem. sirni tudnék ha a párom pornot el kezd nézni és sem szexelni sem azt nem szeretném ha utanna hozzam erne mert az jár a fejemben hogy ö neki én testileg nem felelek meg sem sehogy en 22 éves lány vagyok a párommal lassan egy éve vagyunk egyut es en ugy erzem h nem kiván meg stb.. mikor ossze jotunk ö éjjel nappal a porot nézte. és mondtam neki h ha nezi egy idu utan elveszit elméletileg abba is hagyta .. tegnap este szerettem volna csinálni valamit és a feltétele az volt hogy ha ö pornot nézhet mert csak az köti le ijenkor.. és most bele kukkantottam h mien pornokat nézett .. mostoha testvér, anya ,rossz .. ilyeneket .. es mikozben ezeket nézte hozzám sem egy ujjal nem nyult se nem közelitett meg semmien foglalkozási téren nem feltétlenul a szexre kell gondolni . elöre is köszönöm vélaszát üdv : Szandra

Jó napot! Nemrég léptem ki egy féléves kapcsolatból és nagyon hiányzik az illető.. mit kellene tennem hogy tovább tudjak lépni ?

Jó napot! Szeretném a tanácsát kérni. Több mint fél éve alaptalnul kitaláltak rólam pletykákat, és azóta is még ezen lovagolnak.. Nem tettem semmit de mégis kinéztek és most ez van.. általában nem foglalkozom vele, mégis úgy vettem észre, hogy nem javul a helyzet.. akik kitalálták rólam a rágalmakat másoknak is terjesztették, ezért sokan vannak akik ezen elkezdtek lovagolni.. mit tehetnék hogy visszaszerezzem a jó hírnevem ? akik pletykálnak ostoba, éretlenek és itt a józan beszélgetés nem érne semmit.. hogy tudnám végleg megoldani a helyzetet ?

Tisztelt Cimzett,

Úgy érzem életem egyik legnehezebb döntése előtt állok. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy mit kéne tennem, mégis csak toporgok.
4 éve vagyok együtt a párommal. A kezdet elég rázós volt, nekem még volt egy lezáratlan ügyem, ő viszont hónapokig kitartott. Ez nagyon imponált és végül beadtam a derekam. Teljesen megbabonázott mennyire más mint én egy csomó új dolog jött be az életembe. A barátai és családja is nagyon kedvesek voltak mégsem tudtam velük soha azonosulni. Összeköltöztünk majd aztán folyamatosan éreztem, hogy távolodik tőlem, persze jött részemről a szokásos reakció. Bepánikoltam és ragaszkodtam hozzá, majd eltelt így lassan egy év. Besokalltam.
Szépen lassan elkezdtem élni az életemet, külön.. Kevesebb közös program. Majd aztán jött számomra a meglepetés, hasonlóan megijedt mint én az elején. Legyen akkor család, közös ház stb.. Viszont mivel bizonytalan voltam, hárítottam. Ebben amúgy is régimódi voltam.. házasság nélkül nem akarok gyereket. Ezt persze rengeteg veszekedés és sírás követett, mire egyszer kimondtam neki is, nem csak legbelül, hogy házasság nélkül nem megy. Iszonyúan megalázó pillanat volt, sosem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre süllyedek.
Szépen lassan elkezdtem menekülni, egy szomorúbb családi eset miatt kézenfekvő volt, hogy ki kell költöznöm külföldre, mintha a sors is így akarta volna felkértek a munkahelyemen egy külföldi pozícióra, pont oda ahová amúgy is költöztem volna. Mivel kicsit jobb lett a kapcsolatunk megbeszéltük, hogy utánam jön.
Kiköltöztem és az egyedül töltött 2 hónap alatt mintha kicseréltek volna, mintha elindult volna egy önismereti folyamat bennem. Rájöttem, hogy folyton a társamnak akartam megfeleni, sosem magamat néztem. (talán az összes kapcsolatomban) Össze voltam zavarodva, a párom közben felmondott úgy, hogy még nem is volt kint munkája. Egyszerűen bepánikolt, hogy egyedül kell lennie senki se mos, főz, takarít, bevásárol rá és nem háríthatja másra a döntést. Mert így éltünk előtte.. Jól kerestem, minden házimunkát megcsináltam (még egy proszívózásért is könyörögnöm kellett), persze sokat edzettem (mert ő a sportos lányokat szereti) és persz egy időben minden este megfőztem másnapra, nyaralásokat leszerveztem. Konkrétan minden én csináltam, ami a közös éltetünket érintette. Nem hibáztatom, hiszen mindez az én döntésem volt. De szép lassan besokalltam. Nem rossz ember a párom, de totál elkényelmesedett és nem tud dönteni szerintem tart a következményektől. Persze bagoly mondja, a mostani helyzetben én sem vagyok jobb.
Visszatérve a kiköltözésre pár hét örlődés után mégsem mondtam neki, hogy ne jöjjön, hiszem már felmondott elfogadott itt egy rosszul fizető munkát. (kevesebbet keres most mint otthon) Tehát én lettem már a fő kenyérkereső. Mikor kiköltöztem megkérte a kezem, életem legszebb napja kellett volna, hogy legyen viszont iszonyú nyomást érzek magamon és már úgy érzem nem bírom tovább… kezdek lassan megőrülni, ki nem rakhatom az utcára.
Persze ő is érzi, állandóan azt hajtogatja,hogy van valakim, meg csak a munka számít. Holott pont menekülök az együtt töltött percektől, mert a legtöbb szenvedés. Nem akarok jelenleg más partnert, csak egyedül szeretnék lenni és kicsit átgondolni mit is szeretnék az élettől.
Mikor esetleg munka miatt elmegyek valahová kezdenek kitisztulni a gondolataim, de aztán visszajövök és elfog a bűntudat, hogy mindenről én tehetek. És szinte folyton rossz embernek érzem magamat. Talán ez is egy nagy hibám, hogy folyton jó akarok lenni, jó tetteket szeretnék véghez vinni. De itt és most egyszerűen csak rágódok és napról bnapra rosszabb az egész. Már fél éve megy ez együtt és lassan már az egészségemen is meglátszik.
Nagyon hálás lennék, ha tudna adni néhány tippet, hogyan legyen kicsit egyszerübb tisztán látni és meghozni egy döntést.
KöSzönettel,
Kate

Évek óta küzdök önbizalomhiánnyal,többször átestem anorexián,másokat állandóan szebbnek,sikeresebbnek érzek.Néha teljesen véletlenszerűen tör rám az a szorongató érzés,hogy egyedül maradok és bármennyit is teszek a jövőmért,nem leszek olyan boldog,sikeres,mint más.Gyakran másokról tartom azt,hogy akadályoznak céljaim megvalósításában.