Férjemmel válófélben vagyunk. 1 évvel ezelőtt jelentettem be, hogy válni szeretnék mert megismerkedtem valakivel, ő semmi áron nem akart elengedni, mindenféleképpen rendbe akarta hozni. Sajnos az, hogy ide jutottam érzelmileg, illetve a kapcsolatunkban nemcsak az én hibám. Egy évvel ezelőtt aztán elkezdődött a tortúra, nem visszahódítani akart, kimutatni az érzéseit, megválaszolni az évek óta tartó hazugságokat, őszintén és társként viszonyulni hozzám, hanem vissza akart zsarolni. Van egy közös kislányunk, és az ő érdekében többször is visszafordultam és megpróbáltam a jót látni benne, annak ellenére, hogy ő lelkileg engem nagyon összetörtént, megalázott, gyalázkodott, így a vége mindig az lett, hogy elmenekültem és visszamentem a szerelmemhez. A férjem ennek ellenére, sem külön menni, sem válni, sem semmit nem szeretett volna, kommunikálni nem lehet vele normálisan, a gyerek miatt sem tudok vele normális kapcsolatot ápolni. A keresetet beadtam, nem bírtam tovább. Közben kiderült, hogy hónapokkal ezelőtt szerelmi kapcsolatba került ami azóta is tart – a kislányom osztálytársának az anyukájával aki elvált és van 3 gyermeke. Helyzet fura és kínos, de engem nem is érdekelne, de a kislányomat nagyon féltem. Az új helyzet, hogy a kis barátnője most már az új testvére és apa most már nemcsak a ő apukája hanem a másik kislányé, és további szituációktól féltem az érzékeny kislányomat. Látható nyomai is vannak a dolognak a kislányom viselkedésében, annak ellenére, hogy az apja még mindig nem mondta el őszintén neki hogy mi is folyik ott. A másik kislány elég domináns és gondolom hogy a maga gyermeki szintjén próbál helyezkedni, a kislányom pedig habitusa lévén hagyja, de nekem panaszkodik elég sokat rá. Arra az elhatározásra jutottam, hogy a kialakult szerintem egészségtelen helyzet miatt, illetve azért is, mert az iskola sem a legjobb a kerületben iskolát váltanék. Az apja hallani sem akar erről, szerinte én bosszút akarok állni, az önérdek vezérel. Én nem értem őt, szerintem mindamellett, hogy a kislányunk érdekei és lelkivilága a legfontosabba, neki is sokkal ideálisabb lenne nem szembesülni a helyzet adta nehéz szitukkal ha nem muszáj. Én nem szeretném ha a gyermekem ennek ki lenne kitéve, az apja magánéletét úgy intézi ahogy akarja, de az iskolai lét az közös szülői felelősség és én ezt a helyzetet egészségtelennek tartom és ragaszkodom az iskolaváltáshoz. Köszönettel

Üdvözlőm. Egy pár hónapja összevesztünk egy aproságon a barátnömmel. Azota nem hajlando kommonikálni nem válaszolt az üzeneteimre aztán letiltott mindenhonnan. De viberen idöközönként visszarak Ilyenkor irok neki egy pár mondatot elolvassa megint letilt. Ezt jo párszor eljátszottuk. Igy nehéz tullépni rajta olyan mintha még ö sem zárta volna le.Reménykedjek még vagy engedjem el? Nagyon megvisel ez az egész.

Jó napot! Az lenne a problémám hogy kb q hete szakitott velem a baratom, és én ezt nagyon nehezen viselem. Északa alig alszok, vele almodok, és ez nagyon nehéz nekem. Én ha szeretek valakit azt komolyan gondolom, és mindent meg teszek hog egy jo baratsag legyen. Volt egyszer amikor olyan fordult meg a fejemben, ami nem én vagyok. A szüleim is eszre vették hogy van valmi baj, de nem akrtam nekik el mondani. Lehet hogy ez nem olyan nagy probléma de én ezeket a dolgokat nagyon nehezen dolgozom fel, és akár hónapokig is tudok rajtuk rágódni. Ha esetleg egy tanácsot adna azt nagyon meg köszönöm. Válaszát előre köszönöm.

Jónapot!
Kb 2éve volt az elso NAGY szerelmemmel egy 5honapos kapcsolatom. Sajnos o meg csalt 2novel egyszerre es 1el kulon, szakitottam vele de nem birok rola le mondani! Voltam azota nem is egy novel de csak o jar a fejembe. Ugy erzem hogy o a meg oldas minden problemara de meg is azt erzem e mellett o minden problemam. Hogy tehetnek ez ellen?

Gyermek nevelés alkalmasáq

Jó napot! Szeretnék segítséget, tanácsot kérni. Az elmúlt hónapokban szinte mindennapossá váltak a mások felé irányuló agresszív gondolataim. Korábban ezek rémálmok formájában jelentek meg, bántalmaztam (olykor meggyilkoltam) azokat, akik sérelmet okoztak nekem, még akkor is, ha a nekem nem tetsző véleményükkel segíteni szándékoztak. Azonban ezeknek vége szakadt, attól fogva nappal jelentkeztek. Akárhányszor kilépek az utcára szinte mindig elképzelem, ahogy bántok valakit, a legtöbbször halállal végződik a dolog. A gondolataimban mindig késsel teszem ezt, valamint további probléma, hogy ez az eszköz megtalálható nálam, nem tudok nélküle elindulni, különben pánikszerű rosszullét tör rám. A hétköznapokban szinte alig tudok helytállni ezek miatt, amikor pedig egyedül vagyok és csendesedik ez a borzalom az elmémben úgy érzem, hogy ez teljesen távol áll tőlem. Ezek amolyan tisztább pillanatok, most is egy ilyet élek meg, azonban ezeknek az időtartama lecsökkent 10-15 percre az utóbbi időben. Az agresszív gondolataim bárhol, bármikor megjelenhetnek, és nem kegyelmezek bennük senkinek sem. Amikor pedig rámtör a késztetés, általában kényszeresen a zsebemhez nyúlok, ahol a késem van és csak bámulom az illetőt, figyelem a szememmel, a szívem nagyon hevesen ver és alig kapok levegőt, mégis halálosan nyugodtnak is érzem magam egyben. Eddig még nem fordult elő komolyabb problémám ebből, igyekszem mindig elhagyni a helyszínt, továbbá minden ilyen eset után egy vágást ejtek az alkaromon "büntetésként", azonban nem tudom meddig bírom ki ezekkel. Még megjegyezném, hogy kétszer kezeltek pszichiátrián, azonban a tüneteim sehogy sem múlnak el. Tudom, hogy sokan szörnyeteknek fognak tartani ezek után, igazából jelenleg én is annak tartom magam, de remélem itt választ kaphatok a levelemre. Előre is köszönöm.

Tisztelt Cintia!Azt hiszempillanatnyilag csupán azt szrretném tudnihogy a dependens és a nárcisztikus személyiségzavar jelen lebet e egydzere egy szem€lyben.Ködzönettel:Melitta

10 èv után kicsit unalmas ès egyhangú a szex! Előjátèkkal együtt 15 perc egy aktus! Viszont mire hangulatba jönnèk akkora a párom már elèlvezett! Szex után dühöt ès haragot èrzek! Állítja hogy legközelebb jobb lesz,de ez nem igazán jön be! Mit lehetne tenni? Köszönöm

Tulajdonképpen nem a problémáimról szeretném kérdezni, Hanem arról, hogy lehetséges e, hogy vissza tudok emlékezni szinte élethűen arra hogy talán 2_vagy három éves lehettem olyan eseményekre???Ha erre tudna választ adni akkor további kérdéseket is majd szeretnék feltenni. Előre is nagyon köszönöm.Tisztelettel Zoltán.

Nemreg megismerkedtem egy rendes ferfival aki 9 evvel fiatalabb nalam. Tobbszor talalkoztunk mar, en mar ugy ereztem nem lenne korai az elso szex kozottunk. Egyutt is aludtunk es kozolte velem meg nem ismerjuk egymast annyira, hogy szexeljunk. Porig voltam sujtva. Ott fekudtem mellette felmeztelenul, olelgetett, csokolgatott, ereztem a vagyat, az erekciojat es mielott jobban belemelyedtunk volna a dologba, abbahagyta.

Mire var meg? Mitol lehet ez? Lehet ebbol normalis kapcsolat, vagy majd rettegjek attol, hogy megint elutasit?

A barátommal lassan két hónapja vagyunk külön. Kétszer már szét mentünk. Másodjára csak összevesztünk egy hülyeségen és szakítottunk részben azért is mert ő érettségizett de már vége. Lement a szóbeli és írásbeli is. Amióta szakítottunk beszélgettünk párszor ő is mondta hogy nem volt ideje még a múltján gondolkodni rajtunk se. Nekem nagyon hiányzik. És tesz olyan jeleket ami azt bizonyítja hogy még nincs tul rajtunk. Érthető 1 évig voltunk együtt. Le akarom írni,hogy hiányzik kíváncsi vagyok arra hogy mit válaszolna. Jó ötlet ez? Írni valamit?

Tisztelt Cím!
Teljesen össze vagyok törve, 54 évesen semmi értelmét nem látom az életemnek. Volt egy kapcsolatom, ami nem is volt kapcsolat igazából, de most, hogy vége, most döbbentem rá mindenre. Lehet, hogy Ő csak előhozta belőlem azt, ami mindig bennem lappangott? Minden ok nélkül hirtelen sírva fakadok. Az emlékek miatt. Nem tudok aludni, próbálok ismerkedni, de nem akar sikerülni. Egyszer megvigasztalódom, egyszer -és sajnos ez van többször-teljesen magam alatt vagyok, és zokogok. Szedem a Valeriana Relax-ot meg a Magne B-t, de nem segít….Annyira sötétnek látom a jövőt….Az első együttlétünk nem sikerült, és félek, ez a baj. Hiába akartam megértetni vele, hogy ez nem jelent semmit…Csődöt mondtam, úgy érzem…És úgy viselkedem, mint egy szerencsétlen kamasz…Most hétvégén se írt, de én állandóan azt rohadt telefont nézegettem, hátha üzent….
Minden önbecsülésem odalett. És félek. Lehet, hogy engem már nem szeret majd soha senki? Nem lesz, akivel úgy aludhatnék, hogy átölelem?
Istenem, mint egy hülye gyerek. Pedig nem vagyok szerencsétlen az életben amúgy, jól dolgozom, megélek. Nem vagyok buta se. Nem tudom, mit tegyek…Mi van velem, depressziós vagyok? Vagy "visszafejlődtem" lelkileg? Miért ragaszkodom ennyire Őhozzá? Vagy nem is vagyok szerelmes belé? Vagy csak egy hülye hisztis vagyok? Mi van, Istenem, mi van velem? valamit előhozott belőlem ez a Hölgy? Most sem látok már a könnyektől…Kérem, segítsenek…

Az lenne a kérdésem hogyha egy 16 éves korú embert a szülei Pszihológushoz akarnak küldeni de az adott személy nem akar Pszihológushoz menni van e választása?Hiszen 16 éves kortól köt az orvosi titoktartás és hasonlók.Van e választása jogilag?

Ma elvesztettem életem első háziállatát, akivel 9 évig vigyáztunk egymásra. Most, hogy nincs, az egész napi rutinom, az egész életem meg fog változni. Egyedül leszek egy üres lakásban és nem lesz senkim és ez nem tudom leírni mennyire fáj, hogy nincs velem már és soha többé nem is lesz.
Mit tegyek? Válaszukat előre is köszönöm.

Betegesen féltékeny vagyok sajnos. Könnyen képzelek el dolgokat ha nincs velem a párom. Erre az ő viselkedése sem segít rá,ugyanis ő túlságosan közvetlen mindenkivel! Sokat vitatkozunk ez miatt!