Tisztelt Doktornő!
Kérdezni szeretnék. Ha nő és férfi között igazi érzelmek vannak , szerelmesek is , szeretik egymást , emberként is és párkapcsolat ügyileg is passzol két ember és a nő fel tár a múltjából valamit ami régen csinalt, a férfi elítéli ezt a dolgot , akkor a férfi részéről hogy múlhat el a szerelem? Ha nem látja már a nőben a nőt , csak emberileg szereti , vissza lehet fordítani ezt az állapotot, hogy újra lássa meg a nőt és kívánja ismét? Hogy múlhat el egy mondattól egy érzelem? Vagy csak eltemette, mert fáj neki? Újra lehet éleszteni az érzelmeket a férfiben? Szóba áll velem , emberileg szeret azt mondja. De nem tekint rám nőként.
Köszönöm a válaszát!

Tehát… sok dolog van most jelenleg.
Rengeteget alszom, mégse leszek soha kipihent, minden reggel karikás a szemem.
Hetek óta érzek egy mellkasi fájdalmat. Voltam orvosi kivizsgáláson, de semmi bajom nincsen. Nem szűnik…
Nem tudok sírni. Sok tragédia is volt a közelmúltban (haláleset stb..) de egyetlen egyszer nem sírtam. Nem érzek semmit, csak ürességet.
Nem tudok tanulni. Kitűnő voltam tavalyig, de idén szétcsúsztam. Leülök tanulni, de egyszerűen nem megy, nézem a betűket, de összefolynak.
Sok ember vesz körül, vannak barátaim de egyedül érzem magam, olyan, mintha senki se ismerne. Egyetlen egy barátommal osztottam meg a tanulással kapcsolatos gondjaimat, ő azt válaszolta hogy ez az én hibám.
Az önutálat csak egy plusz mindezek mellé. Sosem szerettem magamat, se a külsőm, se a belsőm. Többször is koplaltam, de valaki mindig észrevette a családomból, és ügyelt rá, hogy egyek. Utálok magamban mindent…
Az önbántalmazást befejeztem nagyjából 4-5 hónapja, de megint erős késztetésem van rá (vagdosás, égetés, koplalás, fulladás). Nem szeretném ezeket újra elkövetni…

Üdvözlet
Féltékenységgel küzdök,próbálok tenni ellene, de nehezen megy,félek rá Megy a kapcsolatom.
Kérem segítsen.
Köszönöm válaszát

Kedves Segítő, Tanácsadó!

A következő problémával fordulok Önhöz.
Már az előzőekben kértem Önöktől segítséget párkapcsolati kérdésben. Édesanyám április 10-én sajnos elhunyt. Most ezzel kapcsolatban a következő problémám van édesapámmal, ugye én a szüleimmel lakom, illetve édesanyám mint írtam jó pár hete elhunyt. Így most a 77 éves édesapámmal maradtam. Elköltözni eddig sem akartam, a partneremmel hétvégente vagyok együtt.
A probléma édesapámmal kapcsolatos és van akivel megszeretném osztani, mert engem nagyon zavar, nyilván hogy nem vagyok bíró, hogy édesapám felett ítéletet mondjak. Sajnos 1 héttel anyu temetése után már szexuális célból ide nőt hozott fel, igaz itthon nem voltam, de úgy érzem ezt nagyon elhamarkodja. Ez olyan mintha édesanyám emlékét, akit ápolt, 50 éves házasok voltak megszentségtelenítené. Értem én, hogy neki is szüksége van intimitásra stb, de engem ez akkor is nagyon zavar. Igazából csak ki szeretném magamból írni. Azért szerintem bármennyire is nem volt édesanyámmal intim kapcsolata azért nem kéne még alig a temetés után szexelnie, ráadásul anyukám ágyán. Szerintem ez szörnyű. Bármennyire is vágyik az intimitásra, azért sokkal több időt kellett volna hagynia magának is. Nyilván nem vagyok bíró, az ő élete, semmi komolyat nem akar attól a nőtől, de ezt akkor is nehéz feldolgoznom. Anyuval a házasságuk nem volt annyira ideális, hisz mint mondtam pl hiànyzott az intimitás. De állítólag nagyon szerette, meg hogy nagyon szenved anyu hiányától. De szerintem akkor sem az a megoldás, hogy ide hozzon egy nőt szexuális célból. Nyilván nekem ez nagyon rosszul esik, meg nem is vagyok az ő helyébe, hogy tudjam mit él át, de ez akkor is nagyon erkölcstelen. Borzasztó érzés nekem, hogy ezzel megbírkózzak. És ráadásul nagyon nehezen dolgozza fel anyu elvesztését nyilván. De ez a szexelés, maga a tudat hogy ide nőt hoz fel vérlázító. Tudtam, hogy mennyi minden, meg fog változni, ha elveszítjük édesanyámat, de ezt sem kalkulaltam bele, hogy a lakásunk egy vörös lámpás lakás lett…. Egyelőre elköltözni nem áll szándékomban, az egész olyan gyorsan jött. Persze, értem én, hogy élni akarja a saját életét, de én mégis valamiért azt érzem, hogy ezzel nem gyászolja meg édesanyámat. Nekem nagyon rosszul esik.
Köszönöm hogy elolvastak.
Üdvözlettel
Anna

Tisztelt Pszichológus Úr/Nő!
Volt egy vállalkozásunk, amiben a nagyobbik fiunk is részt vett szerencsétlenségünkre. A cégünk körbetartozás miatt becsüdölt, de egy 18 milliós hitel a nevén maradt, amit nem tudtunk fizetni. Jelenleg 75 milliót kér a bank. Ő ezért a feleségével elköltözött a világ végére és bennünket okolnak ezért. A probléma az, hogy nem léthatom az unokámat sem képeken, sem skypon. Nem tudom ezt feldolgozni, hiszen mindenben támogattuk őket, a letiltást is odaadtuk minden hónapban. Bármire van szükségük, utalunk pénzt, de nem tudunk havi szinten rezsire, vagy megélhetésre küldeni nekik. Ezt nehezteli a menyünk, holott mindig küldtünk ruhákat, cipőket, játékokat, magyar mesekönyveket csomagban a kislánynak. Kétszer meg is látogattuk őket és ott is az összes költséget mi álltuk, hogy nekik ne kerüljön ez pénzbe. Most már azt mondják, hogy jobb lett volna a csomag helyett pénzt küldeni, a látogatás helyett a jegyárat nekik adhattuk volna. És ezért letiltottak bennönket a Facebookról és a kapcsolatot sem keresik veünk. Mi nem ílyennek neveltük a fiunkat és ez nagyon fáj. Az meg elviselhetetlen, hogy a kisunokánkat nem láthatjuk. Alvászavar, depresszió mindkettőnkre jellemző. A sírás mindennapos és olyan fájdalommal küszködünk, hogy az őrületbe gerget bennünket. Férjem már étesett egy szívinfarktuson. Hogy lehet ezt a mérhetetlen fájdalmat elfojtani, elviselni. Egy darabig munkaterápiával próbálkoztam, de a testem már tiltakozik, viszont, ha itthon vagyok csak a sírás fojtogat. 3 hónapja sem egy kép, sem egy videó nem jött. A fiunkkal sem tudunk rendesen beszélni. Csak akkor válaszol, ha mi írunk rá, de akkor is csak kurta szavas válaszokkal. Úgy érzem ő is utál bennünket és esélyt sem ad a megbeszélésre. Remélem nem voltam túl hosszú, de sok mindent nem tudtam leírni. Talán a fő probléma így is érezhető. Segítségét előre is köszönöm!

Jó napot!
Olyan problémával fordulék önhöz,hogy szinte tökeletes a jelenlegi párkapcsolatom,párom minden amit akartam, amit valaha szerettem volna,vegre erzem hogy szeretnek,igazan szerelmes vagyok,de ugy erzem hogy sajat magam ellensége vagyok,ugyanis mar-mar szinte krealom a vitákat, hiaba jo minden ha valami aprosag nem tetszik rögtön elkezdek puffogni es kifejezem nem tetszesem.legutobb egy koncerten jött oda hozzank egy lany hogy volt osztalytarsa satöbbi paromnak de intettem is neki bunkó modon a kezemmel hogy mostmar lehet neki mennie es beken kellene hagynia minket.féltékeny vagyok sajnos,a semmire. ugyanis fülig szerelmes belem és ugy imad szó szerint ahogy vagyok,tudom,hogy nem csalna meg ,bizom benne,es megsem.A fejemben lehet a gond? miert van az hogy ha valami jol mukodik akkor a belso enem igyekszik elrontani?

A párom pornót néz, szex chatroulettezett és hasonló dolgok. Nem tudom elfogadni de nem akarok semmikeppen szakítani. Hogy tudnám feldolgozni hogy nem vagyok neki elég jó? Már az egész teljesen reménytelen. Kérem hogy segítsenek, mert nem sokáig bírom már…

Üdvözletem.
10éves párkapcsolatból léptem ki. Sajnos hűtlenséget és szégyent kaptam. Nagyon megviselt ez az egész.
De ugyéreztem továbbléptem, és lett egy nagyon csinos barátnőm. Nagyon jol megértjük egymást, viszont a szex nagyjából mindig kudarc a részemről. Egyszerűen nincs, vagy nagyon rövid ideig tart az erekcióm. Nyilván korábban ilyen sosem volt.
Nem gondolnám hogy ennek testi oka lenne, viszont ha lelki, akkor annak megoldását hogyan tudnám rövidre zárni.
Jelenlegi párommal nyiltan tudok beszélni erről, de nagyon kínos.
Köszönöm.

Évek óta deperszonalizációval küzdök, amely mostanában erősebb s egyre nehezebb. Mit tehetnék?

Talán ebbe a kategóriába tudnám leginkább belepasszírozni a problémám. Bár feltehetőleg önértékelési problémáim is vannak.
Konkrétan azt érzem, hogy felesleges vagyok. Minden nehéz, nyögve nyelős az életben. Mindenkinek a terhére vagyok (ezt én érzem… nem a környezet jelzi… csak ezt olvasom ki).
Mindeközben valójában sikeres vagyok, hiszen 17 évesen agyvérzés, agyműtét után érettségiztem, sőt diplomáztam. Jelenleg esetmenedzserként dolgozom. Férjhez mentem, nagyon jó a házasságom. Két gyermekem van (lány, fiú). A lányom extrém kis súllyal született koraszülött volt, de teljesen egészséges 6 éves ma már. Saját házam van, szeretem a munkám.
Csak közben elvesztettem minden barátom, nehezen is barátkozom, nem bízom az emberekben. Eltemettem az anyám, az apám, anyám testvérét (aki apám volt apám helyett), nagyanyám….. Itt maradtam egyedül….. Mármint itt a férjem és a gyerekeim, de … nem is tudom.
Közben folyton szidom magam. Szar vagyok, dagadt vagyok, hülye vagyok stb. Nem vagyok túl elnéző önmagammal.
Összességében az a probléma, hogy túl sokat gondolok arra, hogy meg kellett volna halnom az agyvérzésnél. Hiba csúszott a számításba, nem lenne szabad élnem. Rettegek attól , hogy tönkreteszem a férjem vagy a gyerekeim életét. Nem tudok baráti kapcsolatokat kialakítani. Vagy magamra hagynak a "barátok". Vagy én távolítom el őket, mert terhesek lesznek a számomra. Feltehetőleg a személyiségemmel bevonzok egy – egy embertípust, aki nem építőlege hat rám, hanem romboló. Ha ezt felismerem, akkor eltávolítom. Messze kerülök és próbálom nem bánni.
Azt se tudom, hogy nem csak nyavalygás -e ez az egész. Másoknak se könnyű. De mintha nekem duplán osztanák a nehezet.

Szep napot,

Egy eleg nehez időszakon vagyok tul. Heti 80/100 ora munka , rendszeres szedett tudatmodositok. Meglepo modon csak a parkapcsolatom volt biztos ebben az idoszakban. Nemreg elengedtem mindent. De belepett egy uj dolog szorongas formajaban, amit nem tudok hova tenni. Az azonos nemuek tarsasagaban szorongok. Azert fura, mert erre korabban soha nem volt pelda. Megfelelo szamu baratom volt, az interakciokkal soha nem volt problema . Csak baratnom volt. Azert irom szorongaskent, mert szexualis izgalomkent nem tudnam leirni. Mikor elbizonytalanodtam, beleneztem 1-2 filmbe, de semmit nem valtott ki belolem. Valahogy mashogy veszem eszre a fiukat. (Merevedes helyett ez inkabb gyomorgorcs formajaban jelentkezik)Mindekozben a baratnommel a nemieletunk jo , sot meg jobb, mint eddig. Ez nem bizonygatas, azon is meglepodtem, hogy egyaltalan beszelhetunk nemiéletről. 30 elmultam.
Mire kell gondolnom ebben az esetben? Egy keson elobukkano biszexualis hajlamrol, vagy teljesen masra…3-4 honapja keptelen vagyok barmit is kezdeni a helyzettel. Valahol hasonlo erzes, mint mikor tizeneve hipochondriam volt. (Meg akkor is, ha tudom, hogy ez nem lenne betegseg) Semmi realis magyarazatat nem latom, de konstants szorongas ala helyez.

Köszönettel:

Krusova

Tisztelt Pszichológus
Úgy érzem kiégtem és nem -bírom tovább a hétköznapokat és az életet van egy férjem 8 éve egy szerelmem 2 eve párhuzamosan egy beteg édesanyám aki gondozásra szorul és a végtelenségig boldogtalan vagyok úgy érzem megfulladok ebben a helyzetben tovább

Sajnos megcsalt a férjem és 2 hónapig élt együtt a hölgyel. Rájött nagy hibát követett el és visszafogadtam. 10 éve élünk együtt. Sajnos többszöri alkalommal rajta kaptam hogy beszélget messengeren a nővel. Megígérte hogy vége nem beszél vele többé. Nem tudok megbizni benne érzem titokban még mindig beszelget vele. Tudom többé nem megy vissza hozzá hiszen a 2 honap alatt 3 alkalommal hagyta el őt. Csak azt nem értem miert tartja még mindig vele a kapcsolatot. Keptelen vagyok így élni. Ha furcsan viselkedik mikor telefonozik és rakerdezek hogy vele beszel e mindig dühös és folyton azt mondja csak engem szeret es a 9 éves kislanyunkat. Elhiszem hosz érzem a szerelmét. Nem tudom mitevo legyek hogy folyton ne az járjon a fejemben hogy tartjak a kapcsolatot. Kérem a tanácsát mert ebbe bele lehet örülni. Tisztelettel: Varga. Éva.

A családomban rövid időn belül többen elalhaláloztak. Rögtön az első eset után jelentkezett egyfajta szorongás, halálfélelem, mintha folyamatosan azt érezném mikor egyedül vagyok, hogy valójában nem vagyok egyedül és ilyenkor zsibbadnak a végragjaim és halálfélelmet érzek. Ahogy sorra húnytak el a szeretteim, annál erőteljesebb ez az érzés.

Tisztelt Holgyem/Uram,

Egy olyan problemam van,hogy nehezen viselem a maganyt es sokszor ez jar az eszembe hogy jo lenne mar valaki. Sajnos nem talalok olyan embert akivel komolyan lehetne tervezni. Legutobb is csalodtam mert a leanyzo vegul szakitott pedig en szerettem volna. Persze nem sulyos a dolog csak nem tudok mindig turelmes lenni h en is megtalalhatom az igazit. Lassan 30 leszek es szeretnek komoly kapcsolatot amiben meg nem volt reszem eddig. Ha en akartam a masik nem es forditva. Hogyan tudnam konnyebben venni ezt az egeszet? Koszonom