Üdv. Nemrég találtam az oldalra és gondoltam teszej egy próbát. Az lenne nekem a problémám , hogy egyik napról a másikra változik a nemi “irányúltságom” alapjáraton biszex vagyok viszont egyik nap nagyon fiús viselkedésbe és azon agyalok miket tehetnék hogy fiusabb legyen a külsőm másik nap meg nagyon lányos szeretnèk lenni és ez nekem nagyon zavaró és furcsa és nem értem most mi is törtènik valójàban , remélem kapok választ a levemre. Előre is köszönöm.:)

Üdvözlöm!
Unokám 14 éves apukája tegnap meghalt különleges szeretet volt közöttük
a szülők elváltak beteg volt apukája de reménykedtek a gyógyulásba
nagyon sokat volt nála segítette támogatta miben tudok segíteni neki addig míg profi szakmai segítséget nem kap Üdv Zsuzsanna

Tisztelt Doktor Úr/ Nő
A probléma az anyámmal kapcsolatos.
Úgy hozta a sors, hogy egy hónapja vele lakunk, és szomorúan hallottam a rokonaimtól,hogy sajnos a hátunk mögött elhord minket ( férjemet és engem) mindennek. Persze vannak néha súrlódások, de amit másoknak mond az borzasztó túlzás, pl: mindent ő fizet mi csak élősködni akarunk rajta ( 60 e ft a nyugdíja, mi fizettük be a november óta elmaradt számláit, bevásároltunk, kifejezetten kértem tartsa meg a nyugdíját magának mert néhány hét múlva újra egyedül lesz, és tegye félre amit tud), a gyereknek a kajáját mi esszük meg, ő eteti a kicsit, koszosak vagyunk, csak takarít mióta itt vagyunk ( egyszer mosogatott el eddig azon kívül semmit nem csinál).
Borzasztóan dühít a sok hazugság, férjem szerint kissebbségi komplexusa van és hősnek tünteti fel magát velünk szemben. Nagyon szomorú vagyok és beszélni szeretnék vele de nem tudom hogy mit mondjak, hogyan kezdjem. A fenntieket több rokonom vissza mondta nekem, sőt egyszer a saját fülemmel hallottam ahogy a telefonon minket szapult… mi ennek az alapja?

Attól tartok le fogja tagadni. Nemsokára elköltözünk és egyedül marad majd, annyira sértett vagyok, hogy azon gondolkozom megszakítom vele a kapcsolatot teljesen, közben sajnálom is.

Várom tanácsukat ez ügyben.

Üdv:
Eni

Kerem segitsenek mit tegyek egyfolytaban lejaratnak masok elott a kollegak , ugy hogy mindenki lasa jeleket levelet tesznek ellenem , lejaratnak szoban cselekedetben hogy bajom legyen, es Meg elvezik is, hogy lehet ilyesminek veget vetni hogy ne mindenkinek legyek a celtablaja , hogy ne bantsanak szorakozzanak rajtam. Koszonom

Ez milyen betegség ha rosszul leszek az "ijesztő " emberektől?
Pszichiátrián voltam. Engem csak depresszióval kezelnek.
Rendőrök vittek bilincsben egy rabot szakvéleményért. az rám nézett, ijesztő üres tekintete volt. És ettől abban a pillanatban rosszul lettem. Ilyen pánikrohamszerű érzés. A lábamban, a gerincemnél, izzadtam és nyugtalan voltam, sápadtság.Nem tudtam kiverni a fejemből azt a tekintetet.
Erre a pszichiáter nem mondott semmit.
Máskor is volt már ilyen. Csak akkor egy skizofrén nővel, ő is rám nézett.
Lehet hogy ez valami ősi félelem?
Nagyon érdekel, hogy létezik e ilyen érzékenység? Vagy pánik a fura emberektől?

Kedves Doktornő!
Elég érdekes dolgok jöttek bennem elő melyek nagyon zavarnak. Tehát van nálam ez a helyzet ami abban jelenik meg, hogy szexuálisan a férfiakhoz vonzódom és a biológiám is mintha erre utalna, de érzelmileg a női nem fog meg. Voltam már pszihológusnál szerinte ez csak az ilyenkori döntésképtelenség miatt és a hormonháztartás felborulása miatt van. Ám pár napja mintha egy fiú iránt érezten volna ugyanazt a szerelmi érzés mint amit eddig egy lánynál, viszont ezzel az is járt, hogy a nők iránt is elkezdtem nagyon kicsit vonzódni sszexuális téren. Lehetséges, hogy kezd lassan visszaállni ez a rendszer normálisba és csak várni kell vagy ez annyit tesz hogy a biszexuális dolgoknál ez megáll, úgymond lecsillapodik és döntéshozatal jön vagy eldönthetetlen marad ez a kérdés hogy vajon melyik nemhez vonzódom? És a biológiai vonzalom még visszatérhet a nők iránt?

Jó napot kívánok! Segítségüket szeretném kérni az alábbi problémámra. Kamasz fiam falcolt, (mindkét karon kb. 20-20 vágás ,ebből 5-6 mélyebb),és felkerestünk egy pszichológust valamint kettő ismert pszichiátert. Mindhárom helyen csak egyszer-egyszer voltunk,mert egy alkalom után azt mondták,hogy nincs "nagy" gond,és nem látnak "olyan" dolgot… Én laikusként arra számítottam,hogy egy pár terápián részt kell vennie-vennünk,hogy alaposan utána nézzenek a dolognak valójában miért is történhetett. A dolog ,ami kiváltotta egyébként: rossz jegy=videojáték megvonás volt. Vigyem tovább a gyermeket,vagy elégedjek meg a három különböző szakember véleményével? Köszönöm szépen a válaszukat,előre is.

Kedves doktornő!

Nem régen zárult le egy lelki betegségem, amiben romokba hult az életem. Ekkor tájt kezdtem el beszélgetni egy emberrel, akit nagyon régóta ismerek. Eleinte teljesen átlagosan reagáltunk egymásra, aztán egyszer csak egy alapos vita után elkezdett ugratni. Itt, még vettem is lapot, de múlt héten már szexuális utalásokat kaptam. Arról beszélt nekem aztán, hogy a MI lelki közösségönk milyen jó. Nagyon bepánikoltam. Ennek megfelelöen jól össze is vesztem vele. Majd írt egy levelet, hogy számára, az olyan típusu nők mint, én olyan halak, amit ő vissza dobna és számára csak egy móltbeli emlék vagyok, mint kislány és hozzá tette: mit is képzeltem, hogy mjd ő eljön értem (sose kértem tőle semmit, sőt a számom se adtam meg neki). Teljesen össze zavar. Ma már ott tartottunk, hogy azt írta:nagyon fontos vagyok neki. Viszont,ha én közeledek, sokszor nem reagál(mint pl: nagyon jól éreztem ma magam, köszönöm, jó éjt). Attól félek, egy kevert szorongásos depresszió után, hogy én látok bele valamit egy olyan dologba, ami nincs, vagy ez csak egy játszma. Személyesen nem találkoztunk, sőt nem állok erre készen és ezt (sem), rejtettem véka alá. Kérem segítsen a tanácsával. Köszönöm.

Jó napot kívánok!
Elnézést kérek, nem tudom, hova forduljak. Kérem, adjanak egy másik elérhetőséget, ha ez nem a megfelelő hely a számomra.
Én valóban a barátomon szeretnék segíteni. A családi körülményeit ismerve a gyermekkori helyzet miatt lehet esetleg, hogy felnőtt kora ellenére (64 éves) önmagának fájdalmat okoz. Nem akar róla beszélni, azt azonban többször mondta, hogy néha depressziós hangulata van. Többször, mondhatni gyakran előfordul, hogy a jobb kezének 4 ujján sebtapaszt hord. A múltkor csak egy ujján volt, viszont a többi ujján sebhely volt azokon a részeken, ahol behajlítja (apró piros seb). Nagyon szeretnék segíteni, de nem tudom, hogy fogjak hozzá, mit mondjak, stb. Beszélni nem akar róla, zárkózott, orvoshoz nem hiszem, hogy elmenne. Tudva ezt, nem szeretném annyiban hagyni, hogy orvoshoz küldöm és ennyi. Én, mint egy barát és nem hozzáértó személy, hogyan tudok segíteni, mivel?
Nagyon köszönöm a választ. Rossz házasságban él, alárendelt szerepe van a felesége mellett, aki megmondja, hogy mikor mit csináljon. Ez tudom, hogy frusztrálja, ezt szokta mondani.
Köszönettel: Mária

Kedves Doktornő! Pár éve külföldön élek és dolgozok,ez azért fontos mert a családom adott esetben a nővérem meg kért,hogy segítsek neki minden hónapban a megélhetésén,és màr egy éve minden hónapban küldök neki pénzt,de a továbbiakban nem szeretném támogatni,meg ismerkedett egy férfival és ő is segít neki 2 gyereket nevel egyedül,és amikor felhiztam nem szeretnék tovább segíteni,nem azért mert nem tehetem meg hanem mert nekem is van életem 22 éves vagyok ő meg 36,és azt mondta ha nem segítek kirakják őket a lakásból,nagyon szeretem a tesom meg a gyerekeket is és sok adósága is van,de nem az én felelőségem ez a teher,mi tévő legyek?

Üdvözlöm,
Niki vagyok egy 24 éves lány. Korábban is voltak problèmák az indulataimmal, de ez inkább családi berögződès volt. Most viszont elég sokszor meggyűlik a bajom azzal, hogy könnyen zavart, irritál vagy mérges leszek. Néha úgy érzem túlságosan elengedtem magam aztán jön ez az fajta érzés. Persze ez után mindig próbálom magam behozni és hajtok nagyon, ekkor viszont túlzásba viszem. A munkàmból adódóan sokat iszok alkoholt és észre vettem azt is, hogy akkor is megbolondulok illetve ha nagyon sokat iszok alva is járok, beszêlek, de semmire nem emlékszem. A minden napokban sokat veszekszem a pàrommal. Sokszor nem jutnak az eszembe a szavak és olyan is van hogy csak elkezdek egy mondatot és nem fejezem be, vagy nem szólok hogy miről is van szó csak úgy mondom. Persze én úgy hiszem hogy azt is elmontam pedig nem. Korábban nem voltak ilyen problémáim. Úgy érzem kezdek megőrülni. Hova fordulhatnèk? Nagyon szégyellem.

Tisztelt Hölgyem, Tisztelt Uram!

Az alábbi probléma merült fel párkapcsolatomban:

Öt hónapja vagyunk együtt a párommal. Jelenlegi párom 30 éves és én vagyok neki az első párkapcsolata, illetve minden téren az első (szex is). Nagyon szoros kapcsolatot ápol a szüleivel (sokszor szerintem abnormális). Minden este nyolc és fél kilenc között hívja az edésanyja a páromat. Emiatt sokszor megszakított beszélgetésünket, programunkat. Szóvá tettem a barátomnak, mire mondta hogy beszél a szüleivel hogy ritkítsák a beszélgetéseket. Ezután eltelt 1 hónap, telefonok valóban csökkentek. Napokban össze vesztünk és elgondolkoztunk hogy miként legyen tovább.
Fejemhez vágta, hogy miattam feladta, hogy minden nap beszéljen a szüleivel. Mert ez náluk program, hogy minden este azonos időben telefonálnak.
A problémát még tetézi, hogy más életfelfogást, szemléletmódot nem fogad el, csak amit a szüleitől lát/látott. Túlságosan mereven ragaszkodik az otthonról hozott dolgokhoz. Sajnos ez az állandó megfelelési kényszer 3 éve szorongást, pánikbetegséget és depressziót idézett elő, amire azóta is szedi a gyógyszert.

Kérdezem, normális az ilyen mértékű függés a szülőktől? Mit lehet ilyenkor tenni?

Köszönettel: (moderálva)

34éves nő vagyok 3 gyermek édesanja. 12éve vagyok férjnél.
A problémám az lenne hogy a szüleimmel nem vagyok jóban. Sajnos nagyon megváltoztak. Nagyon sok rosszat tudnék irni a kapcsolatunkról. De a lényeg itt most csak az,hogy nem vagyunk jóban. Nem is beszélünk…
2 éve teljesen megromlott a kapcsolatunk. Mikor a legkisebb gyerkőc 3 hónapos volt. 3 hónap alatt 2szer jöttek el hozzànk. A kórházba sem jöttek be mikor megszületett. ….Ők nem akartàk hogy nekünk 3legyen.
Miután csúnyán összevesztünk a két nagyobb gyerek (6és 4éves)felől sms ben érdeklődtek pár hetente. Kb 2 havonta ,,elkérték,,őket. Ilyenkor ott is aludtak. 5kilóméterre laknak tőlünk. De ezek a találkozok keztek ritkulni. Kevesebbet kérték, ritkábban. Volt olyan is hogy betegek voltak, és úgy nem adtam. Egyedül egyik sem akart menni.
Tavaly júniusban voltak utoljàra. Júliusban megint vitték volna, de akkor nekünk nem volt jó utánna meg nekik. Abban maradtunk hogy majd jelrntkeznek. Eltelt megint több hónap. Mikor újra kérték volna őket mondtam hogy ez így nem jó. A nagyobbik nem is akart menni. Aki addigra sulis lett. És a szülinapja is feledésbe merült a nagyszülők által.
Persze megkaptam hogy én beszéltem tele a fejüket…stb.De ez nem így van,volt.
A legkisebbet 3hónapos kóra óta nem látták és soha nem érdeklődtek róla.
A napokban meglepő módon írtak. Hogy egy napot kérnek. Adjam a gyerekeket. 1 éve nem tslálkoztak.
Mivel teszek jót, vagy jobbat? Ha adom vagy ha nem?
Már nem kérdeznek róluk a gyerekek nem mondják hogy mennének. Hozzáteszem lehet nem is akarnànak.
Végig probáltam azt hogy ők ne sérüljenek ez miatt, de nem hitegethettem őket örökre. Így az ő ,,eszüknek kis lelküknek,, megfelelően beszéltem velük a dologról……
Egy szakember véleményére lennék kivàncsi. Mit tegyek hogy a gyerekeknek a legjobb legyen. Az én és szüleim kspcsolata menthetetlen, ez biztos.
A választ előre is köszönöm!

Úgy érzem hogy a párom csak szórakozik velem és az érzéseimmel. Vannak dolgok amik nem tetszenek a viselkedésével kapcsolatban. Már több mint 1 éve tart a kapcsolatunk de nagyon sok problémánk volt már többek között a párom rossz szokásai azok amik nem tetszenek az egyik ilyen a dohányzás. Nagyon jól tudta kezdettől fogva hogy én nem dohányzom és utálom a cigit de persze én is tudtam hogy ő cigizik mégis összejöttem vele mert megígérte hogy miattam leteszi a cigit de ahogy ilyenkor lenni szokott csak hazudott nekem. Azóta is folyamatosan csak vitázok vele a cigi miatt de nem hajlandó leszokni róla. Azt mondta neki ez nagyon nehéz és már megszokta azért szívja. 11 éve dohányzik már amúgy és még csak most 24 éves. Mindig megígéri hogy leszokik róla csak várjak adjak neki időt de ez mind csak időhúzás a részéről mert látom hogy nem is akarja letenni már csak azért se. Sokszor úgy érzem hogy mindenáron csak engem akar bosszantani. Én meg csak idegesítem magam mindig. Nem tudok rá hatni ha veszekedek vele az se jó mert csak magamat készítem ki és végképp nem fog leszokni róla ha meg elnézem neki akkor meg annál többet fog cigizni. Ez a cigi téma mindig is vitákat fog szítani kettőnk között. Ő nem szokik le róla én meg elfogadni nem tudom a cigit akkor sem mert édesanyám is azért halt meg. Sajnos ő is dohányzott 35 évig de viszont 2005 ben leszokott róla csak úgy egyik napról a másikra. De sajnos már késő volt mert a tüdejét szétroncsolta az a rohadt cigaretta. Az anyu gyógyíthatatlan tüdőbetegségben szenvedett amit a cigaretta okozott neki ebben biztos vagyok. Most volt 1 éve hogy elveszítettem őt amit nem fogok soha feldolgozni. A párom is tudja hogy a cigi nem jó mégis szívja mindig azt mondja nekem hogy én ne az ő egészségével törődjek hanem a sajátoméval. Nagyon makacs pasi nem tudok vele dűlőre jutni. Ő is nehéz eset meg én is és egyszerűen nem értjük meg egymást nekünk ez nem megy. Az a baj hogy ő nem hallgat rám a saját feje után megy. Voltak már problémák az alkohol miatt is mert ő inni is szeretett. Amikor albérletben laktunk történtek dolgok amikre inkább nem is akarok emlékezni. Akkor a piálás volt a legnagyobb gond meg a későn haza járás. Az a baj hogy a pasim züllött életmódot folytat inni is szeret meg cigizni is és munkamániás is. Most 1 hónapja változott meg amióta ideköltözött hozzám. Azóta egy kortyot sem ivott csak dolgozni jár. A cigiről viszont nem akar leszokni semmi pénzért. Szeretem őt de úgy érzem hogy soha nem változik meg. Mindig csak játszani fog velem és az érzéseimmel én meg csak kikészülök. Azt állítja pedig hogy szeret meg imád de szerintem ez nem igaz mert akit szeretünk azt nem bosszantjuk idegesítjük mint ahogy ő csinálja. Sokszor úgy érzem pont ő az aki nem akarja igazán hogy boldogok legyünk együtt. Ha szeretne letenné a cigit végleg. Nem tudom hogy lehetne hatni rá. Ön mit tanácsol?

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!

28 éves vagyok, és nagyon sokat küzdök az étkezéssel.

A súlyom normálisnak mondható, 55 kg. 163 cm-es vagyok. Az étkezéssel sok problémám van. Tudom, hogy ennem kéne, mert ebből élünk, de egyszerűen undort érzek az ételtől. Attól, hogy ennem kell. Félek a hízástól, de amúgy is, nem szeretek enni. Pedig tudom, hogy kéne. Anorexiás nem vagyok, hiszen nem vagyok kórosan sovány, de bulímiás sem, mert nem hánytatom magam. Azonban tudom, hogy valami nincs rendben. Szeretném megkérdezni az Ön véleményét, hogy mi lehet a gond, miért undorodhatok az evés gondolatától is, és mi lehet a megoldás, hogy leküzdjem ezt? Valamint mitől lehet az, hogy alig eszek (csak amit nagyon muszáj), mégsem fogyok?

Köszönettel: Ramóna