Kedves Doktor nő!

Én egy kicsit kétségbeesett 20 éves lány vagyok.Rövidre fognám a mondandómat.Lassan 2 és fél éve vagyok együtt a barátommal, a kapcsolatunk alapvetően harmonikus, de nehezíti hogy én egy fájdalmaimat és kétségeimet elnyomó személyiség vagyok.A párom tarja a kapcsolatot az exével, tudom hogy nincs közöttük semmi, és már rég túl van rajta, de még kapcsolatunk elején az exe rengeteget zaklatott engem és a barátomat , próbáltam ezzel nem foglalkozni de rájöttem hogy a barátom nem elég erélyes vele szemben, gondolom sajnálta(ő szakított az exével).Többször találkozott már 2 és fél év alatt vele ugy hogy nekem nem mondta el csak utána ,hogy pl felugrott hozzá , mert beszélgetni akart vele és a családjával(ez igy kb 2 ször fordult elő 2 év alatt ) etttől nagyon boldog voltam, már amennyire lehetek egy ilyen helyzetben mert végül elmondta.De kb 2 hónapja történt hogy véletlen megláttam a telefonjában hogy kb 2 naponta beszél vele, legtöbbször ő hívja a lányt.Kiborultam , de nem mondtam el neki , mert már kb 5 ször megkérdeztem h erre miért van szüksége, és mindig az lett a vége hogy nagyon összevesztünk.A telefonos dolog után kb egy héttel bejelentkezve mradt a messengerén a gépemen amit nyitva hagyott(igy kábé a képembe tolta), és akkor láttam hogy egy találkozót beszélt meg az exével délutánra(nekem azt mondta hogy a nagyapjához megy vidékre segíteni).Ekkor nagyon eldurrant az agyam , felhívtam telefonon és szép elegantosan számonkértem hogy most mia franc???Beismerte hogy ott van, de megnyugtatott hogy az exe barátja is velük van, ne aggódjak.Én erre nagyon kiborultam , hogy oké szupi hogy ott van a jelenlegi barátja(igaz hogy úgy lett volna fair a helyzet hogy engem is meginvitál)engem nem ez a része zavar , hanem hogy miért hazudott?Amikor ezerszer elmondtam hogy ez a legrosszabb amit csinálhat.Legyen őszinte, akármennyire nem repesek az örömtől, már beletörődtem a helyzetbe.Na ezen a dolgon túllendültem kb 1-2 nap alatt.Erre most hogy vizsga időszak van, kapom a következő pofont.A barátom eljár egy társasággal ételt osztani hajléktalanoknak.Igen nagyon szép dolog , viszont ez azt jelenti hogy heti kétszer kb hajnali 2-3 között jön haza csatak részegen( a kemény mag az osztás után kocsmázik hajnalig)Én ezt elviselem , elfogadom , bár sokszor nagyon rosszul esik, mert reggel suli van, de nem küldhetem haza mivel barátom vidéki , nálam alszik hétköznap.Ám múlt héten , egy ilyen részeges hazaérkezés utáni napon barátom nagyon furcsán viselkedett, és egész nap szomorú volt ami rá nagyon ritkán jellemző, alapvetően egy életvidám csupajókedv-jelenség.Egész nap próbáltam kiszedni belőle mi bántja, majd este amikor már a lefekvéshez készülődtünk, találtam egy cikket a telefonján ami a megcsalás feldolgozásáról szólt.Én erre kérdőre vontam, és kérdőre vontam hogy miért keres rá ilyen cikkkekre, kiderült hogy részeg volt és egy csaj akit egy hete ismer és akit a barátjának gondolt megcsókolta.Erre elvileg barátom nagyon kiborult és leszidta, de belül nagyon emésztette a dolog, mivel azt hitte ő ezzel megcsalt engem, bár ő nem akarta a csókot.(egy külső szemlélőnek furán hathat, hogy ezt miért gondolja megcsalásnak, de én hiszek neki mert ilyesmi már fordult elő, csak akkor a barátom időben kapcsolt mert nem volt részeg, és eltolta magától a lányt mielőtt az megcsókolta volna (ezt kb egy fél év után merte elmesélni, mert rettegett mit szólok hozzá, és meglepődött hogy csak nevettem rajta)Viszont a mostani eset után nem tudtam uralkodni magamon, és megnéztem mit beszélget a csajjal messengeren.Amit találtam nem volt éppen szívderítő.A pasim az eset után találkozott a csajjal hogy megbeszéljék mi történt, hogy neki barátnője van és nerm akar a csajtól semmit, de a csaj meg van győződve róla hogy a pasim is táplál iránta érzéseket , csak ,,nem meri felvállalni" mert barátnője van.A csaj ilyen 16-17 éves duci szemüveges , álmomban nem gondolnám hogy a pasim valamit akarna tőle.De az eset óta naponta beszélnek messengeren, reggeltől estig, a csajszi a lelki problámáival traktálja barátomat, és sajnáltatja magát, barátom meg az a mindenkinek segíteni akaró típus és válaszolgat neki( nem hiszem hogy barátom érezné ennek a súllyát) valamint éjszaka amikor barátom ott vedel a segélyszervezettel ahol megismerkedtek akkor még telefonon is.Most éppen egy esküvőn volt fotós,ott is éjjel 2 kor amikor én már elbúcsúztam a barátomtól telefonon és elmentem aludni , beszélt a csajjal messengeren és telefonon( ha a szavaikból jól veszem ki)És a ma reggelt is így inditották reggel óta beszélnek messengeren:((((Az lenne a kérdésem hogy mit csináljak ebben a helyzetben? Mondjam el neki hogy miután megtudtam hogy megcsókolta a csaj , megnéztem mit beszélnek messengeren(és telefonon?)Nem akarok ezzel foglalkozni, egyetemre járok, boldog szeretnék lenni, de ez lehúz lelkileg

Köszönettel

Laura

Kedves doktornő. Én nekem olyan problémám van, hogy nem tudok túl lépni a múltamon. A férjemmel 13 éve vagyunk együtt, és sok mindenen mentűnk keresztül van 3 gyerekűnk. De 3 éve megromlot köztünk a házasságunk, mert akkor kiderűlt, hogy a húgomal le akart feküdni mikor volt a születésnapunk mert ikrek vagyunk és egyűtt ünepeltűnk igaz nem mondta el akkor hanem rá egy hónapra de elmondta. Na azis kiderűlt mikor szültem a 3 dik gyermekünket akkoris ott volt nálunk a húgom jött segíteni és akkoris bepróbálkozot nála. Aztán 2017 be oda költöztete hozzánk egy időre és akkor minden összeomlott nagyon sok rossz dolog történt. Egy nap kicsit bepiáltunk és nagyon nemjól voltam a hugom kivit a fürdőbe megfürdetni hogy jobban legyek és ottis hagyott kimenet a gyerekekhez altatni én meg nagynehezen összeszedtem magam és bementem a szobánkba és ott találtam őket a paplan alatt és lehúztam róluk és a húgom bugyi nélkűl volt ott de azt mondták nem történt semmi. De én nem hiszem el mert szemem előtt fogdosta 10 éven keresztűl és mindig azt hajtotta hogy engem szeret de fogadjam el hogy vele is akkar szexuális kapcsolatot. De én ezt nem bírtam megteni hisz ez felfoghatatlan. De az a legszörnyűbb hogy a testvérem ebben részt vett. És tudom én vagyok a legnagyobb hibás mert ez hagytam és most nem bírom feldolgozni. Köszönöm előreis a segítségét.

Van értelme ebben a szakmában maradni?
Érettségi meg van, biztonsági őri szakma is van,most egy másik szakmát tanulok de nem érdekel, rendesen megutáltam.
Egyszerűen nem tudom miért? akarok folyamatosan menni és menni az úton autóval csak vezetni és vezetni szép helyeken járni, gondolkoztam már rajta hogy el kéne mennem nemzetközi furgonosnak de mi van ha meg bánom? örökre benne ragadok? angolul sem tudok, pedig kéne, csak vagyok itt, családon kívül nincs senki, velük sem csinálok soha sem semmit, ennek így semmi értelme hogy csak vagyok az élet el megy felettem, ha esetleg nem tudná mi az a nemzetközi furgonos akkor el mondom, 3,5 tonnás teherautóval max vagy az alatti teherautóval A-ból B kell szállítani az árut, leginkább kamionokról le maradt raklapon lévő áruk vagy egyébb más dolog, leginkább európát járják de azon kívül is szoktak menni, például Oroszország, Törökország stb..
Később kamion sofőr szeretnék lenni, de már bizonytalan vagy ebben is.
Le vert vagyok, egyszerűen nem tudom mi tévő legyek?
Már lassan semmit sem csinálok, eszem az édességeket csak, várok a csodára, semmi tervem sincs már, nem akarok már lassan semmit.

Tisztelt Doktornő!
Azt szeretném kérdezni, hogy ha én már próbáltam ki "biofüvet" és igazából egész furcsa érzés volt különösen nem volt jó, de rossz sem mintha nem való világban lettem volna nem sokáig tartott(20perc kb) és gondolkoztam rajta mostanában hogy lehet jó lenne csinálni de tudom hogy rossz, de egész könnyen bele lehet vinni engem a rosszba és ha megkínálnak elfogadom, dohányzom is már 3 éve azt is abba szeretném hagyni valahogy
Járok pszichológushoz 1hónapban egyszer ( ő egy klinikai szakpszichológushoz ) de csak azért mert pánikzavarom volt ebben az évben és ezt az egészet maga szerint elmondjam neki ? Nem emiatt a probléma miatt mentem el hozzá ezért nem tudom mit tegyek.

26 éves nő vagyok. Régebben sokat maszturbáltam, közben pornót is néztem, ezért most már pornó nélkül, csikló izgatással nincs orgazmusom. Igazából mostanság pornóval is csak a csúcs közelébe jutok, nem megyek el, abba hagytam inkább.
Sajnos az ingerküszöböm nagyon fel tolódott, ezért sem magamnak, sem a párom nekem nem tud örömet okozni. Érzem a nemi vágyat, de nem tudom elérni a csúcsot, nem érzek semmit, nem élvezem sem az orális, sem a
normál szexet. Hüvelyi orgazmusom sosem volt.
Mit tudnék tenni ez ügyben.
A választ előre is köszönöm!

17 éves lány vagyok, fél éve vagyok együtt a barátommal. Eddig jól működött a kapcsolatunk, de egy problémába ütköztem. Barátomat kiskorában traumák érték a családban, a szülei válása nagyon megviselte. Van egy énekes, aki elmondása szerint ugyan azokat élte át, mint Ő. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki feldolgozni ezt. Egyidősek vagyunk, de a többi, velünk egykorú fiatal közel sem olyan érett, mint Ő. Változó, hogy mikor hogyan érzi magát, de minden nap csak hazamegy és gondolkodik a történteken. Nem csak ez az egy problémája van, ami miatt lassan depressziós lesz, de én ezzel a kiskori traumával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, hogy ezt hogyan kellene kezeljem és mit tehetek az érdekében. Válaszát előre is köszönöm!

Üdv!
Én egy 21 éves srác vagyok nem tudom mik a fontosabb információk de leírok magamról pár dolgot: Egyetemista vagyok a szüleimmel élek illetve kollégista vagyok, nem volt még kapcsolatom, sportolok (foci). Tehát nekem az az álmom, hogy jó focista legyek de nem csak a pénz motivál, nyilván fontos az is, hogy meg tudjon élni az ember de legfőképpen azért szeretnék ezzel foglalkozni, hogy felnézzenek rám az emberek és példát tudjak mutatni másoknak és még azért mert ez az életem ez a legfontosabb számomra mindennel szemben előtérbe helyezem a futballt mint bármi mást (sokszor órába se mentem be, hogy el tudjak menni edzésre, családi programokat kihagytam) és valahogy mégse megy úgy ahogy akarom edzésekre szeretek járni meg nem is esik nehezemre már szinte kötelességemnek érzem h menjek és szeretek is járni és tudom azt, hogyha jobb akarok lenni és olyan szinten legyek amit én akarok ahhoz nem elég ha csak a heti 4 edzésre elmegyek ezért külön is edzenem kell és ehhez nincs kedvem és életerőm és ez nagyon rosszul esik. Olyan mintha harcba lennék önmagammal kényszeres evő vagyok illetve kicsi az önbizalmam és érdekel mit gondolnak rólam a többiek félek önmagam lenni de ezzel jártam pszichológushoz aki hipnózissal kezelt engem addig jártam amíg éreztem szükségét de már nem érzem azóta hallgatok meditációt, mert meg akarok változni mert van egy célom de valahogy még is azt érzem, hogy nem tudok ellene tenni. Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Köszönöm, hogy elolvasta és előre is köszönöm a választ.

Keresztlányom Dubaiban él kenyai származású vőlegényével.Kenyában tartják az esküvőt 1 hónap múlva.Csak mi vagyunk a rokonság,a férjem,a 15 éves gyerek és én.Nagyszülők,más rokonság nincs.Kenyába nagyon költséges a repülés,a nászajándék még hozz.És nem anyagi vonzatú,de oda oltások is kellenek.Hogy közöljem ezt velük,nem megbántva őket,hogy mi ezeket nem tudjuk bevállalni???

A kérdésem a következő: Egy ideje lehangolt vagyok, gyenge az életkedvem és alvászavaraim is vannak. Tudom, hogy léteznek relaxációs vagy meditációs hanganyagok amelyek segíthetnek, de a sok közűl nem tudom milyen lenne a megfelelő számomra. Kérem segítsen, depresszió esetén ön melyiket ajánlaná? Köszönöm válaszát.

Tisztelt Doktor Nő!
Boglárka vagyok 28 éves. 6 éve van kapcsolatom egy elvált férfival akivel egy munkahelyen is dolgozunk. Minden napos jelenség, hogy a párom elmondja, hogy nem szeret, hogy a jelenlétem is zavarja, hogy majd keres magának másmilyen párt, trágár szavakkal jellemez engem és hogy nem akar velem lenni, hogy utál és gyűlöl és hogy egy rohadt ember vagyok és dögöljek meg… Csendben tűröm. Igyekszek nem megszólalni ilyenkor és a nap akármelyik részében sem csak azért, hogy ne legyen semmiből probléma és egyébként se tudjon miért mérges lenni rám vagy haragudni, tehát okot sem próbálok adni… Viszont problémát csak hogy érzékeltessem olyan is ad, mint például el kell szaladni valahova kocsival, de az kerülő volt a másik irányba miattam… Ebből már a fentiek következnek… Igazából hosszú történet, de a legutolsó momentum az ez… Sok időt nem töltünk együtt és beszélgetni sem szoktunk, ha együtt vagyunk 95 %-ban internetezik… Nincs szavam sem a külön töltött tevékenységre, nem korlátozom, várom türelmesen az együtt töltött időt, de az ilyen… A fentebb említettek kimondása után mégsem megy el csak szidalmaz és egy bizonyos idő után megkérdezi, hogy mi bajom van majd ugy tesz mintha nem történt volna semmi… Én pedig rettegek, hogy ha valamit mondok kiváltja-e ezt és rettegek, hogy megcsal hiszen majd minden nap elmondja, hogy akkor keres más nőt, ha nekem nem tetszik valami… Nem egyszerű kis terjedelemben megfogalmazni, de átlag emberek vagyunk és én az a női típus vagyok akinek az érzelmek számítanak egy kapcsolatban így anyagi javakról sincs szó ebben a kapcsolatban, közös javak nincsenek és az én otthonomban élünk ketten… Csak Ő számított mindig is nekem… Mit lehet gondolni és tenni ebben a helyzetben?

Milyen pszichés gondja lehet egy olyan fiatalnak, aki 27 éves. Nem tanul, nem dolgozik csak fekszik egész nap. Néha felkel, elmosogat, takarít. Magában beszél, ütögeti a falat. Ezt csinálja kb. 7 éve érettségi óta. Elment egyszer dolgozni, de onnan kirugták mert folyton konfliktusa volt a munkatársaival, elmondása szerint béna lenne szakmát tanulni, mert figyelemhiányos-hiperaktívnak gondolja magát, mivel nem sikerült a forgalmi vizsgája ötödjére sem. Fiatal tizen éves lányokat hord haza, akikkel kb 1 hetes kapcsolatai vannak.
báttyámról van szó. Apámékat nem zavarja ez a helyzet.
Engem igen, mert szeretnék segíteni neki. Hogyan lesz így élete 40 éves korában is így akar élni?
Hogyan lehet egy ilyen elkallódott emberen segíteni?
Anyám adja neki a pénzt, ha el akar menni bulizni.

Kedves Válaszadó! Nehèz volt kiválasztanom a megfelelő kategóriát hogy igazából mi is a problémám! Már nagyon elhatalmasodott rajtam ez az állapot ès most először kèrek segítsèget! 31 èves nő vagyok. Röviden, tömören irritálnak az emberek! Annyira idegesítenek mindenhol, mindenki hogy az őrület szélèn èrzem magam. Mindennel próbálkoztam. Jártam közössègbe, vannak barátaim (nem sok) , stresszoldó vitaminokat szedek, azt csinálom ami érdekel, van önbizalmam minden cèlomat elèrtem eddig , nincsenek anyagi problèmáim tehát nem érzem magam elveszettnek de egyszerűen a körülöttem èlő emberek kikèszítenek. Èrtek gyerekkori traumák de nem gondolom hogy emiatt lenne ez az èrzès. 5 èvig csoportvezetőkènt dolgoztam de 1 ève váltottam mert attól tartottam hogy valami hülyesèget csinálok. Most egy amerikai cègnèl vagyok alkalmazott. Felsorolok pár számomra idegesítő dolgot Pl. 4 hónapos terhes a barátnőm ès folyamatosan szórakozni jár, rock koncertekre (nem csak áll ès hallgatja a zenèt) minden hètvègèn, albèrletbe lakik a fèrjèvel ès minden pènzüket felèlik. Nagyon felelőtlenek ès hiába figyelmeztetem őket süket fülekre lelek.Tudom hogy tőlem fog segítsèget kèrni ha belátja hogy ez az èletvitel nem vezet jóra. Règebben is törtènt velük negatív dolog. Sokszor emlegette hogy igazam van de a múltat nem tudja megváltoztatni mindig ez a válasz. De közben nem változik semmi. Mèg egy pl. Egy kollèganőm cukorbeteg de folyamatosan csak a nem diabetikus èteleket fogyasztja. Már kora reggel az èdessèget tömi magába. Figyelmeztettek a munkahelyen hogy én felelek èrte ha rosszul lesz mert az èn ajánlásommal vettèk fel. Neki is hiába beszèlek. A párommal nem èlek együtt hetente 3szor találkozunk , kőműveskènt dolgozik ès orrvèrzèsig. Egész nap csak az energiaitalon ès a cigarettán èl. Nem tudom neki megmagyarázni hogy ez rossz. Továbbá hazudoznak nekem, legtöbben pènzt kèrnek, ha az autómra van szüksèg akkor felkeresnek hogy juttassam el Aból Bbe az illetőt. A saját rokonaim nem köszönnek az utcán. Egyik nap ha mondok valamit valakinek másnap nem emlèkszik vagy elmondja ugyanazt mintha az vele törtènt volna. Indulatosan nyilvánulok meg mert nem hiszem el hogy ezek törtènnek, sokszor kiabálok ès csúnyán beszèlek emiatt nem nagyon társalognak velem. De nem tudok máskènt reagálni mert idegesítenek. Nèha azt èrzem hogy egy kitalált világban èlek ès minden meg van rendezve körülöttem. Amikor alkoholt fogyasztok akkor teljesen vidámnak látok mindent de tudom hogy ez alkoholizmushoz vezet. Nem így akarok jobban lenni. Nagyon tartom magam de most úgy érzem hogy ebből csak segítsèggel tudok kijönni. Előre is köszönöm a választ!

Tisztelt Doktornő!
37 éves vagyok,van egy 11 és egy 8 éves gyermekem.13 év házasság után több,mint egy éve költöztünk külön a férjemmel.Akkortájt ismerkedtem meg egy azonos korú férfival,mint én.Március közepétől májusig tartott a kapcsolatunk,illetve júniusban még párszor találkoztunk,és én terhes lettem tőle,de elvetettem.Júniustól szeptember elejéig nem kommunikáltunk egymással,le is tiltott,hogy ne is tudjunk.De aztán szeptember közepétől kezdtünk elölről mindent,de csak rövidke egy hónapig.Azután megint megszakadt a kapcsolat egészen december elejéig.A problémám végülis az,hogy hol összejöttünk,hol szétmentünk,közben kiderült,hogy mással is ezt ,,játszotta".Én nagyon szeretem őt és nem érzek elég erőt ahhoz,hogy le tudjam zárni,és jelenleg ismét nem beszélünk egymással,egyik napról a másikra ismét letiltott,és ez engem nagyon kikészít.Kértem,hogy üljünk le,beszéljük meg,zárjuk le felnőttek módjára,de szerinte nincs miről beszélgetnünk.Ő egyébként többször járt pszichológusnál,mivel gyakran pánikrohamai vannak,bizonytalan mindenben,szétszórt,stb…Kérem adjon tanácsot,hogyan tudnám erősíteni magamban,hogy semmi értelme nincsen ezt folytatni,hogyan tudnám lezárni.
Köszönettel:Ivett

Tisztelt Doktornő
Én járok egy klinikai szakpszichológushoz, (mert pánikbeteg vagyok ) nem tudom elmondhatom-e ezt neki, vagy lenne belőle valami (szólna Gyámhivatalnak vagy akármi, vagy szüleimnek, ők rögtön letagadnák és csak nekem lenne bajom belőle otthon)
Szóval anyukám ritkán de volt már rá példa hogy megtépte a hajam és nem szokott ilyeneket tenni (csak szóban bánt általában) de ma meg is rúgdosott. Maga szerint mit tegyek?

Tisztelt Doktor Nő!
40 éves 2 gyerekes anyuka vagyok. A problémáim február közepén kezdődtek. Enyhe-folyamatos szédülés miatt kezdődtek a kivizsgálásaim.
Nem találtak semmi eltérést. Pajzsmirigy alulműködésem van 10 éve de azt rendszeresen konrtollálják és megfelelő értéken tartják.
Április 1-én volt egy pánikrohamom (előtte még sosem) és azóta többször előjön. Erős szívdobogás érzés (ha fekszem akkor szinte az egész testemben érzem a lüktetést) a torkom mintha elszorulna és olyan mintha kevésbé menne át a levegő.
A kivizsgálás azóta is tart de még mindig nem találtak semmit.
A kérdésem az lenne, hogy lehet pánikbetegség akkor is ha minden ok nélkül jönnek elő ezek a szívdobogások – tv nézés közben, munka közben, utazás alatt….?
Nem érzem magam stresszesnek és idegesnek…csak akkor amikor előjönnek ezek a tünetek (akkor is inkább befordulok mert már nagyon zavar és elkeserít, hogy nem tudják, hogy mi a bajom).
Előre is köszönöm válaszát!