Kedves Doktornő! Pár éve külföldön élek és dolgozok,ez azért fontos mert a családom adott esetben a nővérem meg kért,hogy segítsek neki minden hónapban a megélhetésén,és màr egy éve minden hónapban küldök neki pénzt,de a továbbiakban nem szeretném támogatni,meg ismerkedett egy férfival és ő is segít neki 2 gyereket nevel egyedül,és amikor felhiztam nem szeretnék tovább segíteni,nem azért mert nem tehetem meg hanem mert nekem is van életem 22 éves vagyok ő meg 36,és azt mondta ha nem segítek kirakják őket a lakásból,nagyon szeretem a tesom meg a gyerekeket is és sok adósága is van,de nem az én felelőségem ez a teher,mi tévő legyek?

Üdvözlöm,
Niki vagyok egy 24 éves lány. Korábban is voltak problèmák az indulataimmal, de ez inkább családi berögződès volt. Most viszont elég sokszor meggyűlik a bajom azzal, hogy könnyen zavart, irritál vagy mérges leszek. Néha úgy érzem túlságosan elengedtem magam aztán jön ez az fajta érzés. Persze ez után mindig próbálom magam behozni és hajtok nagyon, ekkor viszont túlzásba viszem. A munkàmból adódóan sokat iszok alkoholt és észre vettem azt is, hogy akkor is megbolondulok illetve ha nagyon sokat iszok alva is járok, beszêlek, de semmire nem emlékszem. A minden napokban sokat veszekszem a pàrommal. Sokszor nem jutnak az eszembe a szavak és olyan is van hogy csak elkezdek egy mondatot és nem fejezem be, vagy nem szólok hogy miről is van szó csak úgy mondom. Persze én úgy hiszem hogy azt is elmontam pedig nem. Korábban nem voltak ilyen problémáim. Úgy érzem kezdek megőrülni. Hova fordulhatnèk? Nagyon szégyellem.

Tisztelt Hölgyem, Tisztelt Uram!

Az alábbi probléma merült fel párkapcsolatomban:

Öt hónapja vagyunk együtt a párommal. Jelenlegi párom 30 éves és én vagyok neki az első párkapcsolata, illetve minden téren az első (szex is). Nagyon szoros kapcsolatot ápol a szüleivel (sokszor szerintem abnormális). Minden este nyolc és fél kilenc között hívja az edésanyja a páromat. Emiatt sokszor megszakított beszélgetésünket, programunkat. Szóvá tettem a barátomnak, mire mondta hogy beszél a szüleivel hogy ritkítsák a beszélgetéseket. Ezután eltelt 1 hónap, telefonok valóban csökkentek. Napokban össze vesztünk és elgondolkoztunk hogy miként legyen tovább.
Fejemhez vágta, hogy miattam feladta, hogy minden nap beszéljen a szüleivel. Mert ez náluk program, hogy minden este azonos időben telefonálnak.
A problémát még tetézi, hogy más életfelfogást, szemléletmódot nem fogad el, csak amit a szüleitől lát/látott. Túlságosan mereven ragaszkodik az otthonról hozott dolgokhoz. Sajnos ez az állandó megfelelési kényszer 3 éve szorongást, pánikbetegséget és depressziót idézett elő, amire azóta is szedi a gyógyszert.

Kérdezem, normális az ilyen mértékű függés a szülőktől? Mit lehet ilyenkor tenni?

Köszönettel: (moderálva)

34éves nő vagyok 3 gyermek édesanja. 12éve vagyok férjnél.
A problémám az lenne hogy a szüleimmel nem vagyok jóban. Sajnos nagyon megváltoztak. Nagyon sok rosszat tudnék irni a kapcsolatunkról. De a lényeg itt most csak az,hogy nem vagyunk jóban. Nem is beszélünk…
2 éve teljesen megromlott a kapcsolatunk. Mikor a legkisebb gyerkőc 3 hónapos volt. 3 hónap alatt 2szer jöttek el hozzànk. A kórházba sem jöttek be mikor megszületett. ….Ők nem akartàk hogy nekünk 3legyen.
Miután csúnyán összevesztünk a két nagyobb gyerek (6és 4éves)felől sms ben érdeklődtek pár hetente. Kb 2 havonta ,,elkérték,,őket. Ilyenkor ott is aludtak. 5kilóméterre laknak tőlünk. De ezek a találkozok keztek ritkulni. Kevesebbet kérték, ritkábban. Volt olyan is hogy betegek voltak, és úgy nem adtam. Egyedül egyik sem akart menni.
Tavaly júniusban voltak utoljàra. Júliusban megint vitték volna, de akkor nekünk nem volt jó utánna meg nekik. Abban maradtunk hogy majd jelrntkeznek. Eltelt megint több hónap. Mikor újra kérték volna őket mondtam hogy ez így nem jó. A nagyobbik nem is akart menni. Aki addigra sulis lett. És a szülinapja is feledésbe merült a nagyszülők által.
Persze megkaptam hogy én beszéltem tele a fejüket…stb.De ez nem így van,volt.
A legkisebbet 3hónapos kóra óta nem látták és soha nem érdeklődtek róla.
A napokban meglepő módon írtak. Hogy egy napot kérnek. Adjam a gyerekeket. 1 éve nem tslálkoztak.
Mivel teszek jót, vagy jobbat? Ha adom vagy ha nem?
Már nem kérdeznek róluk a gyerekek nem mondják hogy mennének. Hozzáteszem lehet nem is akarnànak.
Végig probáltam azt hogy ők ne sérüljenek ez miatt, de nem hitegethettem őket örökre. Így az ő ,,eszüknek kis lelküknek,, megfelelően beszéltem velük a dologról……
Egy szakember véleményére lennék kivàncsi. Mit tegyek hogy a gyerekeknek a legjobb legyen. Az én és szüleim kspcsolata menthetetlen, ez biztos.
A választ előre is köszönöm!

Úgy érzem hogy a párom csak szórakozik velem és az érzéseimmel. Vannak dolgok amik nem tetszenek a viselkedésével kapcsolatban. Már több mint 1 éve tart a kapcsolatunk de nagyon sok problémánk volt már többek között a párom rossz szokásai azok amik nem tetszenek az egyik ilyen a dohányzás. Nagyon jól tudta kezdettől fogva hogy én nem dohányzom és utálom a cigit de persze én is tudtam hogy ő cigizik mégis összejöttem vele mert megígérte hogy miattam leteszi a cigit de ahogy ilyenkor lenni szokott csak hazudott nekem. Azóta is folyamatosan csak vitázok vele a cigi miatt de nem hajlandó leszokni róla. Azt mondta neki ez nagyon nehéz és már megszokta azért szívja. 11 éve dohányzik már amúgy és még csak most 24 éves. Mindig megígéri hogy leszokik róla csak várjak adjak neki időt de ez mind csak időhúzás a részéről mert látom hogy nem is akarja letenni már csak azért se. Sokszor úgy érzem hogy mindenáron csak engem akar bosszantani. Én meg csak idegesítem magam mindig. Nem tudok rá hatni ha veszekedek vele az se jó mert csak magamat készítem ki és végképp nem fog leszokni róla ha meg elnézem neki akkor meg annál többet fog cigizni. Ez a cigi téma mindig is vitákat fog szítani kettőnk között. Ő nem szokik le róla én meg elfogadni nem tudom a cigit akkor sem mert édesanyám is azért halt meg. Sajnos ő is dohányzott 35 évig de viszont 2005 ben leszokott róla csak úgy egyik napról a másikra. De sajnos már késő volt mert a tüdejét szétroncsolta az a rohadt cigaretta. Az anyu gyógyíthatatlan tüdőbetegségben szenvedett amit a cigaretta okozott neki ebben biztos vagyok. Most volt 1 éve hogy elveszítettem őt amit nem fogok soha feldolgozni. A párom is tudja hogy a cigi nem jó mégis szívja mindig azt mondja nekem hogy én ne az ő egészségével törődjek hanem a sajátoméval. Nagyon makacs pasi nem tudok vele dűlőre jutni. Ő is nehéz eset meg én is és egyszerűen nem értjük meg egymást nekünk ez nem megy. Az a baj hogy ő nem hallgat rám a saját feje után megy. Voltak már problémák az alkohol miatt is mert ő inni is szeretett. Amikor albérletben laktunk történtek dolgok amikre inkább nem is akarok emlékezni. Akkor a piálás volt a legnagyobb gond meg a későn haza járás. Az a baj hogy a pasim züllött életmódot folytat inni is szeret meg cigizni is és munkamániás is. Most 1 hónapja változott meg amióta ideköltözött hozzám. Azóta egy kortyot sem ivott csak dolgozni jár. A cigiről viszont nem akar leszokni semmi pénzért. Szeretem őt de úgy érzem hogy soha nem változik meg. Mindig csak játszani fog velem és az érzéseimmel én meg csak kikészülök. Azt állítja pedig hogy szeret meg imád de szerintem ez nem igaz mert akit szeretünk azt nem bosszantjuk idegesítjük mint ahogy ő csinálja. Sokszor úgy érzem pont ő az aki nem akarja igazán hogy boldogok legyünk együtt. Ha szeretne letenné a cigit végleg. Nem tudom hogy lehetne hatni rá. Ön mit tanácsol?

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!

28 éves vagyok, és nagyon sokat küzdök az étkezéssel.

A súlyom normálisnak mondható, 55 kg. 163 cm-es vagyok. Az étkezéssel sok problémám van. Tudom, hogy ennem kéne, mert ebből élünk, de egyszerűen undort érzek az ételtől. Attól, hogy ennem kell. Félek a hízástól, de amúgy is, nem szeretek enni. Pedig tudom, hogy kéne. Anorexiás nem vagyok, hiszen nem vagyok kórosan sovány, de bulímiás sem, mert nem hánytatom magam. Azonban tudom, hogy valami nincs rendben. Szeretném megkérdezni az Ön véleményét, hogy mi lehet a gond, miért undorodhatok az evés gondolatától is, és mi lehet a megoldás, hogy leküzdjem ezt? Valamint mitől lehet az, hogy alig eszek (csak amit nagyon muszáj), mégsem fogyok?

Köszönettel: Ramóna

29éves feleség vagyok és 11hetes veszélyeztetett állapotos. Férjem 32éves életerős férfi, aki 1hónapja majdnem meghalt, hirtelen elzáródott az egyik fő ér a szívében. Kórházban volt, után rehabon. Hazajött, de nem tudja érezhetően feldolgozni az elmúlt 1hónapot.Én próbálok türelmes lenni rávilágítani a pozitív dolgokra, de hasztalan. Csak ezt mondogatja hogy.. Miért történt ez velem ennyi idősen. Feszült.. A stresszkezelése egyenlő lett a nullával. Rászeretném venni, hogy menjünk el pszichológushoz, de hallani sem akar róla. De nekem meg lassan felmondják az idegeim a szolgálatot. És féltem a babánkat is. Kérem adjon tanácsot!

Tisztelt Tanácsadó, Doktornő!

Az előzőekben köszönöm megtisztelő válaszát, pár nappal ezelőtti levelemre. Az volt a problémám, hogy édesanyám elvesztésében a partnerem nem nyújt igazán támaszt, a temetésre sem jött el. A válaszát köszönöm, de most egy újabb probléma vetődött fel.
Igazából ez is már egy régebbi dolog, és ez is most ahhoz köthető, hogy édesanyám elhunyt több mint 1 hónapja.
Ez azért elég sok változást hoz, részben pl. azzal kapcsolatban is, hogy édesapámmal is sok olyan dolog történik, meg sok olyan dolog jön elő, amit valakivel meg szeretnék beszélni. És jól esik elmondani a partneremnek, de sajnos régebben is az volt a jellemző, hogy én kiadtam magamból az egyetlen családomban történteket. Ezek ugye lehetnek napi dolgok, vagy bármi egyéb és ha ezeket a partneremnek, szerelmemnek elmondtam, akkor általában szinte mindig valami kritikát fogalmazott meg a családommal kapcsolatban. Kritikát mindig meg tud fogalmazni, amikor bizalommal csak úgy elmondok neki valamit, a családi történéseimmel, teljesen igaz, hogy nem azért mondom el neki, hogy szúrós véleményt mondjon, plánd, hogy kritizáljon, hisz valóbam sokszor csak arra van szükségem, hogy elmondjam bizalommal, a biztonsagot adó szerelmemnek. Sokszor nincs is arra szükségem, hogy bármit ilyet mondjon, pusztán csak arra, hogy meghallgasson és megértsen. Olyan mintha folyamatosan kritikus lenne a családommal.
Amit múltkor doktornő mondott, hogy töltsük ki a szeretetnyelv tesztet azt kitöltettem vele, meg én is kitöltöttem. Mostmár azért ezt a részét el is fogadtam, és már érzem, hogy feldolgoztam, hogy testileg nem volt jelen amikor pl jó lett volna, mert én érzem, hogy mindig is számíthattam rá…de akkor sem tudom, hogy akkor kinek mondjam el, amikor bennem van valami belső dolog amit szeretnék vele megosztani, neki szinte mindent elmondhatok, de a szüleimmel kapcsolatban szinte mindig kritikát kapok tőle.
Üdvözlettel
Anna

Jó napot kívánok! Tanácsot szeretnék kérni,nem tudom mi tévő legyek,a barátommal 5 éve vagyunk együtt,és nagyon türelmes voltam eddig de kezd aggasztani az anyja,tudni kell,hogy egyedül neveli 3 éves kora óta,azóta nincs senkije,23 éves és szeretnem elfogadni ezt a viszonyt ami köztük van de nem megy,az anyja úgy viselkedik vele mint ha meg mindig kis gyerek lenne,babusgatja maszírozza,amikor épp filmet nézünk be jön és be fekszik és ra fekszik a hasára,én ezt nem tudom és nem is akarom elfogadni,ilyenkor csendben végig nézem de nem merek szolni erről,és tisztelem ezt a nőt aki ezt az okos és szép fiút a világra hozta,de ami sok az sok,hogy kezeljem,amikor meg ismerkedtünk az anyja üldözött engem és ki bírtam mindent erős maradtam nem futamodtam meg,azóta elvisel már de sose fog szeretni de nem is vagyok ra szorulva a szeretetére,hogy őszinte legyek,csak a fia miatt visel el mert ő szeret,baratai sincsenek a barátomnak csak az anyja És az anyjának is a fia,mindig mindenhova vinni kell magunkkal az anyját,nyaralni moziba étterembe,és ehhez jo pofat kell vagnom és próbálom be beszélni magamnak,hogy ez biztos normális,de tudom hogy nem az,mi tevo legyek mit csináljak? Ez meg csak egy töredéke amit művel ez a nő a fiával,most szerzi meg a diplomát baratom és mehetett volna tanárnak dolgozni,de az anyja be telefonált hogy nem megy a fia mert otthon akar lenni vele és nem érzi még magát jól ahhoz hogy tudjon neki főzni egész napra 2 fajta kaját minden nap,mert pont beteg volt! És fel újítatja a szobáját,mi ez ha nem az örökké valóságos magához lancolas,egy 23 évesnek már nem újítják a szobáját már a saját útjára kéne terelgetni,a legrosszabb az egészben hogy a fiú se akar elmenni,kine választaná a kényelmet.Mitévő legyek? Mondjam el mi a problémám,én segiteni szeretnek ennek a fiúnak,nagyon sokra vihetné,az anyja mindig sajnálhatja magát,hogy nem szereti ot meg mi lesz vele ha elmegy egyedül fog megrohadni ilyeneket mondd neki és mi ez ha nem lelki terror,hogy tudnék véget vetni ennek?Van még egyáltalán valami remény erre?

Tiszteltt oldal!
A lányomat skizofrén pszichózisa miattvkezelik ma került rehabilitációra a zárt osztályról.Problémám:megismert egy betegtársat akivel nagyon összemelegedtek de azt látom hogy ebből jó nemlesz kettőjük közt,a fiú öngyilkosságra hajlamos.
Nemtudom mit tehetnék vagy hogyan tudnám megakadályozni ennek a kapcsolatnak a folytatását.
Bajban vagyok ezzel.
Válaszukat köszönöm.
Tisztelettel:Éva.

Üdvözlöm.

Én azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy nem tudom mit tegyek mert apukám teljesen kikelet magából a mobiltelefonja végett mert ő úgy hiszi hogy valaki követi öt telefonon mert beallitjak neki aztán minden visszaall újra neki. Csipog folyamatosan meg hogy anyukám kezeli a telefonját az ő én keresztül. És folyamatosan csipogast hall hogy a telefon üzent neki. Kérem segítségüket hogy tudnék rá hatni hogy orvoshoz kerüljön mert azt mondta hogy ő 65eves de nem hülye. Hogy tudnám ravenni hogy elmenne orvoshoz?Valaszat köszönöm!

Kedves Doktornő!
Azzal a problémával fordulok magához, hogy úgy érzem háttérbe szorulok a kapcsolatomban.
A párommal több mint 3 éve együtt vagyunk, mindketten 20 évesek vagyunk. Még a legelején nagyon ragaszkodó típus voltam, de leültünk közösen megbeszélni a dolgainkat és azóta ez meg is oldódott . Megtanultam, hogy nem szabad elnyomni a másikat. Viszont az utóbbi időben egyre több időt tölt a barátaival. (A legtöbb barátját egy időben ismerte meg, 3 évvel ezelőtt, a barátai közül 1-2 emberrel ismerik egymást régebb óta, de eddig velük sem töltött túl sok közös időt, a barátai eléggé nőcsábász típusúak) Ezzel, különösebben nem lenne bajom, mert tisztában vagyok vele,hogy az ember ne hanyagolja el a barátságait egy kapcsolat közben sem. Én is igyekszem programokat szervezni a barátnőimmel. Közös baráti társaságunk nincsen. A programjaira nem akar vinni egyszer sem. Talán kétszer találkoztam eddig velük élőben.
Sajnos, kezdem azt érezni, hogy túlsúlyba kerültek a baráti programjai.
Nem élünk még együtt, a tanulás miatt általában csak hétvégén találkozunk. Hétköznap telefonon beszélünk.Régebben voltak új közös élményeink. Azóta ezek száma majdnem nulla.
Találkozásaink során sokszor csak számítógépen mutat filmeket stb. Vagy összebújik velem.
Sokszor elismétli, hogy mennyire szeret, dicsér, hogy mennyire szép vagyok számára. Mindig számíthatunk egymásra, segítünk a másiknak. Ezt az egy problémát kivéve olyan ez a kapcsolat amiről régebben mindig is álmodoztam.

Pár hónapja egyre sűrűbben találkozik velük. Eljárnak kirándulni, szórakozni. Legutóbb egyik ismerősénél volt buliban, ahová sok szép vékony lányt is meghívtak. ( én a mai átlag lányok testalkatához képest teltebb vagyok kicsivel) Persze volt alkohol is. Néhány alkalommal fel is emlegették hogy egy bizonyos ismerősük aki szintén lány ott lesz. Tartok tőle , hogy esetleg történt valami olyasmi is amiről nem tudok. Bár ahogy ismerem a barátait, bele viszik a hülyeségbe és ha valami történne azt titokban tartanák. Emiatt volt pár álmatlan átsírt éjszakám.

Édesanyám és a barátnőim tanácsolták, hogy próbáljuk megoldani vagy végső esetben váljanak szer útjaink.(az utóbbit természetesen nem szeretném)
Szerintük látszik nagyon rajtam, hogy valami nincs rendben és nem érzem jól magam.
Félek tőle, ha elmondom a barátomnak a problémám esetleg azt érzi, hogy ki akarom közösíteni magamnak és azt fogja érezni, mint a legelején. Esetleg szaki velem. Többször szerettem volna komolyan beszélni az érzéseimről, de sok esetben csak elsírom magam és valamit füllentek.
Azért mert, régebben ha valami bajom volt, elmondtam neki és valami rövid mondandóval elrendezte az ő javára én pedig bele törődtem.

A bulival kapcsolatban, rákérdeztem hogy esetleg történt e valami azon kívül amit ő nem mond el. Elvileg semmi nem volt. Magamat ismerve, nem vagyok féltékeny típus, nekem is vannak fiú ismerőseim.
De most valami nem hagy nyugodni.

Vajon mi lehet az oka mindezeknek? Megunt az évek alatt? Kevés vagyok neki esetleg? Unalmas lennék neki, hogy inkább másokkal csinál programot? Miért nem visz magával sehova?
Mit tegyek ilyenkor?
Szeretném a tanácsát kérni!

U.i.: Elnézést a hosszú sorokért. Előre is köszönöm!!!

Kedves Pszichológus,
Két gyermekem van, a fiam 6, a kislányom lassan 2,5 éves. A problémám a testvérféltékenység, amely meglepő módon a kisebben ütközik ki és kb fél éve tart. Sajnos mindenhol csak arról lehet olvasni, hogy a nagyobb lesz féltékeny, erre fel is készültem anno.
A pici az elmúlt fél évben sokat bántja a nagyot, taszigatja, ütögeti (nem túl erősen), tépi/húzza a ruháját, nem engedi a nagyot az ölembe ülni, direkt ráköhög (mert észrevette, hogy az zavarja), szétdönti a játékát, mert ő is szeretne játszani, de persze nem tud… Ezek főleg akkor jönnek ki, ha épp megjön a bölcsiből (ősztől bölcsis), vagy én valamiért nem voltam otthon és hazaérek, vagy nem érek rá annyira rájuk figyelni, pl főzök mellettük. Egyértelműen ilyenkor azt szeretné, hogy csak vele foglalkozzak. Amúgy ha a nagyszülőknél van, vagy a bölcsiben (szeret ott is lenni), vagy csak az apjával és vele hármasban vagyunk otthon, szépen viselkedik (persze otthon próbálkozik mostanában az akaratát érvényesíteni, a dackorszakban is most van benne.). Többször csinálunk minden héten olyan délutánt, hogy a fiam az apjával van, én meg vele és fordítva. Próbáltam pár hónapig szépen megbeszélni vele és lefogni a kezét. Utána pár hónapig próbáltam, hogy ilyenkor beküldöm a szobájába és utána pár perc után utánamegyek megbeszélni. Most már azt mondtam a fiamnak, hogy többszöri igyelmeztetés után adja vissza (persze mértékkel), persze utána én is megbeszélem a picivel, hogy mi miért történt. Úgy látom semmi nem válik be. A nagyfiamat is nagyon sajnálom, hogy ezt kell átélnie, persze próbálom őt is az ölembe ültetni többször, de mindig az a vége, hogy a picit kell fegyelmezni és megegyeznünk a naggyal, hogy na majd, ha a pici elaludt, akkor odaülhet. De már teljesen tanácstalan vagyok mit is kéne tennem. Amúgy, hogy teljes legyen a kép, a pici szereti is a tesót, ha pl beteg, odamegy megsimogatni, ha nincs ott, akkor kérdezgeti, hogy hol van, vagy van olyan is, hogy szépen együtt játszanak. Kérném szíves tanácsát, hogy mit tehetnék még, hogy minél könnyebben átéljük ezt az időszakot!
Előre is nagyon köszönöm a segítséget!!

Jó napot! Tanácsot szeretnék kérni, mit tudok tenni hogy ne legyek ideges sok stressu van bennem?! Lassan már 2 éve szenvedek tőle, párom mióta elkezdett piszkálodni velem azóta bél fájdalmaim vannak, volt már bélgyulladásom is. Egyszerűen nem tudom magam lenyugtatni feszülésbe van a gyomrom ,este nem tudok aludni kattog az agyam erősen ver a szívem és feszülésbe van a gyomrom akkor is! Mivel tudnàm csökkenteni és lehet ha eltudnám mulasztani a bél fájdalmaim is megszünnének! Köszönöm! Üdv.

Tisztelt Szakértö
A férjemmről és családrl lenne kédésem problémám . férjem intézetben nöt fel és alkoholista szülöknél volt sajnos az élete során minig vissza köszön. És e probléma megint visszatért szeretnék segíteni neki hogy normális életünk legyen . A történet ott kezdődik hpgy a férjem van ugy hogy eltünik napokra és ilyenkor nem tudom merre hol van nem jön haza .és rettentöen furcsa jellemel kerül elő . mindenkit okol mindenki a baja csak ő a jó eddig sikerult rá nekem hatnom de sajnos mát kevés vagyok és mar nem tudok hatni rá . mincs pszihologus végzetségem csak ép ésszel probáltam javítani a dolgokon. van két fiu gyíermekünk a nayobbik 4 éves lesz júniusban a kicsi 5 hónapos . a nagyobbik Ákos nagyon okos és tudja ha az apukája mikor jól van és mikor nincs jól sajnos ezek sz érzések ki is jönnek rajta mert verekedik csip rúg harap mindent csinál. Segíteni szeretnék neki hogy normális családja legyen hogy a gyermek is boldog és bizzon a felnőttekbe férjem is kikeveredjen ebböl az ördögi kőrből n .kérem adjanak tanácsot mit tehetnék vele hogy minden helyre jöjjön