Nem merek nyelni félek a fulladástól,párfalat lenyelése kifáraszt ha az evésre gondolok már stresszelek két hete egy félrenyeléssel kezdődött.De napról napra rosszabb.Mindig féltem a félrenyeléstől.Füll-orr gégészeti vizsgálaton voltam ,ahol pszichológust javasoltak két alkalommal voltam de semmi pozitív változás 4kg-fogytam ,nem tudom hova forduljak segítségért. Napi 2-3 dl tápszert iszom meg lassan szívószállal. Válaszát előre is köszönöm .

Kedves Válaszadó!
Többszöri utánaolvasás után, úgy gondolom aszexualis jelző illik rám. Van barátom 2 éve, türelmes de még sosem szexeltünk. Van hogy szeretném, van hogy nem kívánom sem őt sem a gondolatát. Sokszor fog el a félelem érzése, és nem tudok ellazulni és átadni magam neki.
Nem ért gyermekkori trauma,sem egyéb lelki dolog. Viszont elég stresszes vagyok,mindenen tudok örlődni..
Lehetséges diagnózis az aszexualitas? Megrémít ez a gondolat, mert vágyom egy társa, családra a későbbiekben.

Tisztelt Doktornő!

Megismerkedtem 1 növel tanfolyamon igazából ö kezdet ki velem eléggé félénk meg gátlásos vagyok éreztem felé dolgokat már az elsö nap mikor megláttam de nem mertem lépni tanfolyam után volt lehetöség bent maradni gyakorolni számitógépes tanfolyam volt ,akkor kezdtem el érezni hogy énis érdeklem mikor csak 2en voltunk bent szerelmes számokat játszotle youtubon. hozzám is bujt átölelt. van köztünk kor külömbség de azt még elején megbeszéltük nem számit engem nem érdekel. Zsolt vagyok 33 éves, párom meg 46 éves Gyöngyi

Gyöngyi Kezelt pánikbeteg már 19 éve RIVOTRIL 2mg szed de azt is felezi napi 3* amit eddig láttam. elkezdet dolgozni igaz 12 órában nem mindennap halál nyugis hely de szét stresszeli magát mindenen elmerjen-e menni wc-re meg egyébb számomra értelmetlen dolgokon stresszel. Sparba is csak késö este megyel mikor már kevesen vannak aránylag

Amikor jó pár hete voltam nála minden rendben volt nem részletezem.

elmult pár hétben nem találkoztam vele rengetek messenger üzenet küldtem neki beszéltem neki a multamról amiben jó dolog nem igazán történt kisebb félelmeimröl, szerelmes idézeteket képeket zenéket is küldtem neki
Szeretlek Szerelmem Nagyon Hiányzól naponta többször is, Nagyon Szeretem igy még nö iránt soha életemben nem éreztem Szerelmes vagyok belé. nagyon eröltettem hogy hétvégét meg pár napot eltöltsünk eggyütt.

Mikor találkoztunk végre olyan volt számomra hogy nem is örül hogy ott vagyok, mondtam végre szóban nagyon hiányoztál erre ö csak azt mondta ilyen ez a pop szakma, eltelt 4 nap ugy hogy hozzám semért este nem bujt hozzám, csókolni megcsókolt este elalvásnál mikor ott vagyok mondom Szeretlek Szivem ö is mondja nekem csak nem igy ha nem ugy szokta mindig hogy én is ezzel nincs is bajom. mindig foglyuk egymás kezét az ágyban is simogatom meg ö is engem de most semmi nem történt.
mikor már sajnos indulnom kellett haza végre megölelt de az se volt az igazi mint elötte, 3* megcsókoltuk egymást ugy rendesen nyelves csók. Szeretlek vigyázz magadra.
Van neki 1 kutyusa öt néha megsimogatta de engemet a 4 nap alatt 1*sem.

Igazából semmit nem tudok a pánikbetegségröl, gyógyszertöl van hogy ennyire csökken labilis az érzelmi állapota? egyszerüen nem tudom hogy viselkedjek vele hogy kezeljem mit tegyek készüljek fel hogy lesznek ilyen napjai Tiszta Szivböl Szerelmes Vagyok Vele Szeretnék Élni A Jövöben, egyszerüen megörülök hogy mit csináljak hogy kezeljem ebben kérném a segitségét gogliztam én de kb semmi használhatótt nem találtam.

Köszönöm szépen a segítséget előre is.

Lászlo vagyok 49 éves. Özvegy 2 éve. 5 honapja megismerkedtem egy hölggyel, kivel tökéletesen össze passzolunk szinte mindenben. A problema csak az hogy ez altalaba akkor van mikor egyutt vagyunk hétvégeken. Hétköznap számra pokol. Állandó szorongás es fizikai fájdalommal . O ugy fogalmaz nem tud rögzíteni az agya. Televan félelemmel . Sokszor mondogatja hogy en okozom a problémát, de mar a munkahelyen mas miatt is stresszel. Ez a helyzet sajnos a kozos együttlét soran is ott van. Nemtudja elengedni magat. Erzem nagyon ragaszkodik hozzam de hetkoznapokon inkabb elengedne ezt a kapcsolatot mondvan akkor semmi baja nem lenne. En ugy gondolom depressziós es nemtudja elfogadni feldolgozni hogy vegre van egy tarsa. Ez edig elmaradt az eletebol. A kerdesem az lenne hogyan tudnam ezt benne megvaltoztatni jobba tenni. Valaszat elorre is koszonom. Lászlo.

Üdvözlöm!
A barátommal beszélgetés közben elkalandoztam és nem figyeltemrá és sajnos nem emlékszem a beszélgetés kezdetleges témalyára és alapból feledékeny és szétszórt vagyok és nem is akar velem erről beszélni inkább hallgat és fogalmam sincs mit csináljak ilyenkor mikor megbántom pedig nem akarattal és valószínűleg úgy érzi nem figyelek eléggé pedig én minden elkövetek hogy éreztessem vele a szeretetemet ezen belül sokszor mondogatja hogy biztos megcsalom…néha viccből de nekem rosszul esik és nem tudom mit mondjak neki mert ha kerdezem mivel lehetne jobb mindenre azt mondja hogy minden jó és nem tudok rajta eligazodni. Tudna nekem tanácsot adni vagy bármit mondani erre a problémára nekem minél hamarabb vagy hogy ilyenkor mit tudok tenni hiszen mikor elmondtam neki miért történt akkor sem nagyon akart vele szóba állni és még csak nem is válaszol már az üzeneteimre?

Kedves Válaszadó!

Közvetlen környezetemben egy agresszív személytől szenvedünk,aki nem riad vissza a garázdaságtól, az életveszéllyel fenyegetéstől sem. A rendőrség nem tesz semmit, feljelentésünk eddig hatástalannak bizonyult.
A személy nagy valószínűséggel az alábbi mentális betegségek egyikében szenved ( pszichopathia vagy paranoid schizophrenia) Válaszukat azzal kapcsolatban kérem, miként védhetjük ki támadásait illetve milyen válaszlépés lenne hatásos. Köszönöm

Üdvözlöm!
A párommal beszélgetés közben elkalandoztam és nem figyeltemrá és sajnos nem emlékszem a beszélgetés kezdetleges témalyára és alapból feledékeny és szétszórt vagyok és nem is akar velem erről beszélni inkább hallgat és fogalmam sincs mit csináljak ilyenkor mikor megbántom pedig nem akarattal és valószínűleg úgy érzi nem figyelek eléggé pedig én minden elkövetek hogy éreztessem vele a szeretetemet ezen belül sokszor mondogatja hogy biztos megcsalom…néha viccből de nekem rosszul esik és nem tudom mit mondjak neki mert ha kerdezem mivel lehetne jobb mindenre azt mondja hogy minden jó és nem tudok rajta eligazodni. Tudna nekem tanacsot adni vagy bármit mondani erre a problémára nekem minél hamarabb vagy hogy ilyenkor mit tudok tenni?

Tisztelt Pszichológus!
Pszichés jellegű problémáim szerintem egész életemben voltak.Gyermekkoromban szüleim állandó konfliktusait kellett végig élnem,ami tettlegességig fajult sokszor.Iskolás éveim szorongásokkal volt teli a megfelelési kényszer miatt.
Jelenleg kb.2 éve kezdődtek erősebb szorongásaim.A felettesem egy általam ismert hölgy lett,aki nagyon jó volt velem ,mivel “kiemelt” a nehéz munka alól,neki segédkeztem.Kiderült egy év leforgása alatt,hogy ő lesz az igazgató is.Az addigi jó munkacsoportok megszűntek,mivel aki neki nem tetszett elérte,hogy “önszántából” felmondjon.Ez a fajta viselkedés számomra elfogadhatatlan sokszor,de nem mondhatom ki,mivel pár évem van hátra a nyugdíjig.Elvesztettem nagyon sok jó dolgozó kollégát,és kaptunk helyettük képzetlen ,nem segítő szakmára alkalmas személyeket.Senkit nem tudtam “meggyászolni” aki elment 20-25 év után.
Az én feladatom mindig valaki betanítása a középszintű vezetőknél,aki miután megtanulta semmibe vesz.Jelenleg betelt számomra a pohár,és akit utoljára tanítottam be,azzal szembe állandó konfliktusom van.Amikor meglátom már elkezdődik bennem a düh forrni,és félek magamtól,hogy hogyan fogom lereagálni,ha valamit is mond.Úgy érzem megettek,megemésztettek és kiköptek.Az az érzésem,most én vagyok a következő akinek mennie kell,és nagyon dühös vagyok.Nagyon jó lenne pszichológushoz járhatnék,de,mint Egyik helyen olvastam is elég borsos ára van,így nemigen tudom igénybe venni.Szerintem sokszor ez miatt jönnek létre a tragédiák is ,hogy a szegényebb réteg számára nem elérhető,hogy kezeltesse magát,vagy még idáig sem tud eljutni,mint én,hogy így próbál segítséget kérni.
Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel: Ildikó

Esek panikba mikor valamit ala kell irjak s nem caak akkor ha el megyek valakihez

Kedves Habis Melinda!

A sok negatív tapasztalat, sérelem miatt önkontrollját alkalmanként elvesztő, labilis ember impulzus kontroll- zavaros vagy kevert személyiségzavaros?
E kettő között mik a különbségek?
Kognitív terápiával kezelhető mindkettő probléma? Ezek a gondok tartósak vagy átmenetiek diagnosztikailag?
Köszönettel,
Imre

21 éves egyetemista szűz lány vagyok. A szüleim kiskoromtól nagy figyelmet fordítottak arra, hogy nagyon vallásos és erkölcsös legyek, gyakran fejezték ki a helytelen viselkedésemmel kapcsolatos aggodalmukat (pedig nem tettem semmit), édesapám azt mondta, ha meghallja, hogy bármit teszek "leveri a derekamat". A hittan órákon és riogattak elég sokszor. Ma már nem tartom magam kereszténynek, és ellene vagyok ennek a gondolkodásmódnak. A szüleim mai napig úgy tekintenek a szexre, hogy én odadobom magam valakinek, én ezt nem gondolom így. Mégis 14 éves koromtól tapasztalom a bűntudatot, ha egyáltalán szerelemből meg akarok ölelni, csókolni valakit (eddig két embert csókoltam meg többször). A csók is szinte hányingerrel járó feszültséget okoz, (régebben féltem attól is, hogy Isten figyel és megbüntet), a szexet pedig kívánom, de egyszerűen nem tudom megtenni. A lehetséges partnereim sem álltam éppen türelemmel hozzám, de én magam is nagyon nehezen hagyom, hogy bármi is történjen, pedig vágyom rá. A vetkőzéstől is félek, hogy nem tetszem (ezt egy korábbi rossz tapasztalat is megerősítette), és félek attól is hogy szégyenkeznem kell amiatt hogy szeretnék szexelni, esetleg élvezem, és nem vagyok erkölcsös. Ha egyedül gondolkodom erről, ezt teljesen elutasítom, nem érzem, hogy szégyellnem kéne, viszont éles helyzetben leblokkolok. Ami még a szorongás oka lehet, hogy édesapám 12-13 éves korom körül nem fogadta el, hogy bezártam fürdéskor az ajtót, gyakran rámnyitott miközben meztelen voltam ( ez mostanság is előfordul, bár ritkán), valamint sokszor rámfeküdt és azt mondta viccből: csókolózzunk, szeretkezzünk. én visítottam mert nem éreztem biztonságban magam, de ők azt mondták, hogy ez csak vicc. 13 évesen le kellett vennem előtte a melltartómat, mert szerinte nem egészséges, hogy nem bízom benne. de egyébként nem ért hozzám sosem.
Végezetül, attól is félek, hogy a fiúk nem akarnak velem lenni, mert 21 évesen még tapasztalatlan szűz vagyok, általában nem vallom be, hazudok a dologról. Aki eddig tudta, mind nagyon lekezelő volt velem szemben, prűdnek, frigidnek nevezett, és megjegyzést tett a testemre.
Hogyan lehetne ezek tudatában leküzdeni ezt a szorongást? Milyen tevékenységeket kéne folytatnom, milyen irányba kéne elmennem, hogy sikerüljön egy jó szexuális életet felépítenem? Érdemes volna segítséget kérnem? Előre is köszönöm a segítséget!

Üdvözlöm!
Nagyon elkeseredett édesanya vagyok a felnőtt 23 éves fiam miatt. Egyetlen gyermekem, akinek próbáltunk mindent megadni, az apjával együtt. Kis korától fogva kellett vele tanulnom, a középiskolát is végig tanultam vele, mert nem érettségizett volna le. (Egy középiskolából a magas hiányzások miatt kidobták, nagy nehezen ismerős segítségével átírattam egy másik középiskolába.) Egyszerűen nem érdekelte semmi, soha, állandó veszekedések hatására tanult. Amíg kicsi volt, sportolni hordtam, egy ideig szerette is, versenyszerűen kosárlabdázott, sikeres volt, magasságával, jó felépítésével az edzők sikeres sportolót láttak benne. Később már, amikor nem tudtam hatni rá, abbahagyta a sportot. Végig szenvedtem vele a középiskolát, és nagy örömömre végre leérettségizett 3 éve. Azután rokoni segítséggel elhelyeztük dolgozni. Nem tetszett neki, egyik napról a másikra nem ment be dolgozni, ott hagyta. (Emberekkel kellett foglalkozni, eladó volt.) Sajnos egész életében visszahúzódó gyerek volt, most is az. Nincs önbizalma, nem szeret beszélni, csak a családdal, nem ismerkedik, már az osztálytársaival sem tartja a kapcsolatot, így barátja is egy van. Azt mondja nem tud semmit, nem alkalmas semmire, így csak a segédmunkákat keresi a neten, de azt sem tudja elintézni egyedül. Tudom, hogy zavarja, hogy nincs munkája, most már kb. 1 éve, de mintha nem is igazán keresne. Csak a szobájában él, és az internetet bújja. (Jogosítványa van, abból is a kreszt tanultam vele, mert az első bukásnál ott hagyta volna.) Szóval magától semmit nem tud, vagy nem akar intézni. Látszatra egy jóképű, magas, jó kiállású fiatal férfi, kisiskolás aggyal. Pedig nem buta! Hangulat ingadozásai vannak, egyik pillanatban jókedvű, ölelget, másik pillanatban nem lehet hozzászólni, arrogáns, bántó. A szeretett gyerekünkkel nem tudunk mit kezdeni. Nem hajlandó pszichológushoz eljönni, (amíg kicsi volt, el tudtam vinni, bár soha nem tudtak segíteni igazán), és nem tudom hogyan viszonyuljak hozzá. Kérem, könyörgök, hogy keressen munkát, már fenyegetőztem is, eddig hiába. Ígéri, hogy keres, de végül nem megy. Egyébként nem lenne rossz gyerek, rossz társaságba nem keveredett (erre figyeltem mindig), nem kábítószerezik, nem dohányzik, inni is néha ha elmennek szórakozni az egy barátjával. A lányoktól is fél, azt mondja ismerkedik, de szerintem nem igaz, ha a család körében felbukkan egy kislány, a közelébe sem megy, pedig tudom hogy esetleg tetszene neki. Kérem segítsen, hogy kezeljük a problémát. Félek, hogy évekig tartani fog ez a helyzet. Se munka, se kapcsolatok, teljesen befelé fordul, a szobájában él. Nincs szívem ételt nem adni, pedig már minden megfordult a fejemben. Azt mondja, hogy nincs értelme az életének, ő is tudja, de nem tesz érte! Pedig segítenénk neki, de nem tudom, hogyan! A munkahelyemen is ő jár a fejemben, mert, tudom, hogy amikor hazaérek, ott találom a számítógép mellett, mint reggel. Ez őrjítő!
Köszönöm.

Üdvözlöm. Olyan gondal fordulok Önhöz,hogy rettegek a betegségektől. Olyan szinten,hogy sokszor be beszélek magamnak minden félét és olyankor "pánik roham" jön rám.

Kedves Válaszadó!
54 éves nő vagyok, sajnos régóta egyedül. Tavaly megismerkedtem egy nálam 1 évvel idősebb egyedülálló férfival. Mivel kicsit messzebb élünk egymástól sokat leveleztünk az első találkozás előtt, közel 2 hónapig. Elképesztően jó kontaktusba kerültünk ez alatt, szinte mintha önmagunkkal beszélgettünk volna. Sok-sok képet is láttunk egymásról, ez alapján is szimpatikusak voltunk egymásnak. Egy kedves, becsületes férfi portréja rajzolódott ki előttem, akit viszont megviselt sok minden a korábbi házasságában és válásában, meg egy ezutáni párkapcsolatában is. Amikor találkoztunk, hihetetlenül jól éreztük magunkat egymás társaságában, egész nap együtt voltunk, és épp úgy folytatódott a kommunikációnk élőben is, mint írásban. Másnapi levelében is leírta, hogy jól érezte magát velem, hogy nem bánta meg, hogy eljött, de mégis hiányérzete van, mert nem érezte azt a vonzást a jelenlétemben, amit várt. Én ettől hihetetlenül csalódott voltam, és egy elkeseredett levélben válaszoltam neki, amiben írtam olyat is, amin ő megsértődött. Ezek után elköszönt tőlem. De csak erre hivatkozott, hogy megsértettem, pedig szeretett volna megismerni, és tervei voltak velem. Ez most így leírva úgy tűnhet, mintha egy jól kiszámított csűrés-csavarás lett volna, de nem. Ő tényleg ennyire ártatlan lelkű, hogy nem látta át a dolgok sorrendiségét, és tényleg meg volt győződve róla, hogy ő csak az őszinte aggodalmát fejezte ki, de nem akart rosszat. Pár hetére rá írtam neki, hogy hátha rendezni tudjuk a problémát. Nyitott is volt rá, de mondta, hogy a bizalma megingott bennem, és mivel ezen nagyon nem tudtunk megegyezni, megint megszakadt a kapcsolat. Kb nyolc hónappal utána karácsonyra írtam neki egy üdvözlőlapot. Nem tudtam elfelejteni, egyszerűen muszáj volt megtudnom, hogy mi újság vele azóta. Azóta levelezünk. Ennek lassan 5 hónapja. Sajnos a múlt évben lett egy párkapcsolata, de nem olyan amilyet szeretett volna, csak ő is traumaként élte meg a kettőnk csatározását, és találkozott valakivel, aki a szelídségével fogta meg. Sokat veszekszenek, sok mindennel az agyára megy, egy zárkózott, a házassága és válása miatt sérült lelkű hölgyről van szó, akivel a szexuális életük is nulla. Tudom, ezt szokták mondani a férfiak, de ebben az esetben tudom, hogy igaz, mert ő tényleg egy ennyire őszinte ember. Szóval ennek ellenére kedveli és egyelőre nem akar változtatni a dolgon. Én az első 2 hónapban 5X köszöntem el tőle véglegesen. Nem akartam belekavarni a kapcsolatába. Viszont ő volt most az, aki mindannyiszor újraindította a levelezést. Nem akart elengedni. Találkozni is szeretne velem, ami pár nap múlva esedékes. Egyfolytában azt érzem, hogy ez az ember kell nekem. Soha senkivel nem éreztem még ekkora lelki rokonságot. Ez az első levélváltásunk óta megvan. És azt érzem, hogy ez a hölgy az én helyemet bitorolja. Nyilván szegény nem tehet róla, de nekünk kettőnknek ezzel a férfival dolgunk van még egymással. Azt érzem, hogy én nyitottam ki a lelkében egy ajtót, amin a mostani párja CSAK besétált. Azt érzem, hogy az első pillanattól kezdve köztünk kötelék van, egy erős vonzás, csak ő ezt nem ismerte fel akkor és ott. Azóta már szerintem dereng neki is, csak még nem tudatosan, hanem ösztönösen érzi. Többször elengedtem, le is zártam a dolgot magamban, de már nem akarom elengedni, és nem akarom lezárni. Úgy érzem, ki kell tartanom, mert végül egy pár leszünk mi ketten. Néha viszont elbizonytalanodom, majd szétpattan a fejem a sok gondolkodástól, agyalástól. Így leírva, pedig talán szánalmasnak tűnhet az egész helyzet.
Szeretném a véleményét kérni, hogy, mint kívülálló, hogy látja Ön az egész történetet.
Köszönettel: Piros

Üdvözlöm! Érdeklődnék, hogy ha valaki folyamatosan megfigyelés alatt tart, magánéletből származó információkkal zaklat, amit természetesen letagad, mert nem bizonyítható. Hatalmánál fogva folyamatosan (több év) megpróbál különböző bűncselekményekbe becsalni, szándékosan több embert felkészít, hogy zavarjon össze és lopjon tőlem, majd ezt felhozza ellenem, hogy “nem figyeltem oda” ezzel előidézhető e mentális betegség, rosszindulat, apátia, depresszió?