Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Jó napot kívánok van nekem egy 3 éves kislányom akit a születésétől fogva mindentől féltek ha kicsit köhög már attól rosszul vagyok a multkor az apukája elvitte játszótérre és ott bele ment a vizbe egésznap azon aggodtam hogy ne hogy fel fázzon egyszerűen sehol nem tudom jól érezni magam mert mindig attól félek hogy valami baja lesz ezért nagyon sok a konflikus köztem és a férjem közt mert mindig mondja hogy nem normális amit csinálok én is tudom és azt is hogy a kislányomnak se jó hogy mindig korlátozva van de egyszerűen nem tudok lazítani a férjem is mondta hogy szeretné vissza kapni azt a nőt aki voltam régen mert most csak ingerült vagyok mindenért kiabálok a kislányunkkal és hogy elveszett az az életvidám nő aki voltam. Mit tudok tenni mert tudom hogy ez senkinek se jó imádom a lányomat meg a férjemet de mégis mindig őket bántom! Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett probléma nagy hatást gyakorolhat szeretteivel való kapcsolatára, kislánya viselkedésére. Többekre jellemző, hogy a szülői szerepet szeretnék tökéletesen csinálni, sokkal jobban, több odafigyeléssel, teljesen másképp, mint ahogy ők részesültek ebben saját szüleik által. Általában az első gyermek érkezése szorongással teli időszakot jelent, hiszen gyakorlat hiányában folyamatos kétségek, kérdések gyötörhetik az újdonsült szülőt, hogy vajon jól csinálja-e, elegendő, megfelelő gondoskodást nyújt-e gyermekének, nem esik-e baja a kicsinek, hiszen védtelen, törékeny, felügyeletre szorul. Ez egy természetes félelem, ugyanakkor a túlzott szülői szorongás és túlvédő magatartás negatív hatást gyakorolhat a gyermekre. A kisgyermekben kialakulhat a későbbiek során egy olyan kép, hogy a világ veszélyes, “jobb félni, mint megijedni”, óvatosnak kell lenni mindig. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a gyermek nem meri bátran explorálni, felfedezni környezetét, nehezen nyit kortársai felé, szorongás, vagy fóbiák kialakulásában lehet érintett. Érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy a gyermeke által megtapasztalt veszélyforrások az élet velejárói, úgy tud ellenálló lenni a kockázati tényezőkkel szemben, és úgy képes rugalmas megküzdési módokat kialakítani, ha szembe tud nézni az esetleges negatív következményekkel, veszélyekkel. Fontos lehet, hogy Ön is szembenézzen saját szorongásaival, félelmeivel, illetve jelenlegi aggodalmainak gyökereivel. Amennyiben problémái nem csökkennek, fontos lehet pszichológiai segítséget kérni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!A párom azt hiszi megcsaltam, félreérthető szituációba keveredtem, sajnos ez miatt azt hiszi több volt köztünk, veszekedtünk miatta sokat, emiatt volt el hidegülés részemről, ezt is a hűtlenségemnek tudja be. Számtalan beszélgetésen túl vagyok, mindenhogy próbáltam elmagyarázni, hogy nem csaltam meg. Mégsem hisz nekem. Mit tehet? Hogyan bizonyíthatom be az igazam?
Kedves Ágnes!
Köszönjük a levelét!
A párkapcsolat megfelelő működése szempontjából elengedhetetlen a megfelelő mértékű bizalom, mely most az Önök esetében megingott. A konkrét helyzet bizonyítása helyett érdemes lehet arra törekedniük, hogy ezt helyre lehessen állítani, s megvizsgálni, hogy mi miatt kerülhetett Ön félreérthető helyzetbe, mi az, amivel, mint párnak dolgozniuk kell közösen. Ha úgy érzi, hogy ez önállóan nem megy, vagy elakad, akkor érdemes felvetni a párterápia lehetőségét is, ahol segítségek kaphatnak ezekben a kérdésekben.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot!
A napokban fedeztem fel egy videót, hogy valaki beszél arról, hogy ocd-je van és, hogy ez milyen betegség is.
Ismerősek voltak a dolgok amiket mondott, kiskoromban is sokat érintgettem dolgokat és az volt a fejemben, hogyha nem érek hozza 3x akkor ez es ez fog történni valakivel. Otthon észrevették és egy sima orvost megkérdeztek, hogy ez mitől lehet? A válasz az volt, hogy ez egy korszak és kinövöm. Ezek után sokszor rám szóltak ha látták, hogy ezt csinálom. Így egy idő után elhagytam, ez kb 7-9 éves korom körül lehetett. Azt vettem észre, hogy az utobbi időben előjött megint úgy 2 hónapja. Megcsinálom amit érzek, hogy meg kell, számolom a kortyokat, tobbet nyomok a szappanadaholobol, nem az elso dolgot veszem el a bolt polcarol, hanem a masodikat stb.
De van, hogy elhatarozom, hogy marpedig az elsot veszem el, ugyse tortenik sem…tudok nemet mondani, de érdeklődnék, hogy ezt pontosan hogyan kell kezelni? Egy kis utmutatast szeretnek, hogyan induljak el az uton?
Kedves Viktória!
Köszönjük a levelét!
Az obszesszív-kompulzív cselekvések sok ember életében megtalálhatók, melyet lehet, hogy észre sem veszünk. Általában azon keltik fel a figyelmünket, melyeket mások megjegyeznek nekünk, vagy amelyek kínzóak számunkra a mindennapokban. Levele alapján érzékelhető, hogy ezek zavaróak az Ön számára és szeretne velük dolgozni. A kezelésben mindenképp érdemes szakember segítségét kérnie, hiszen több terápiás módszer is rendelkezésre áll, melyek hatékonyságot mutatnak a kényszergondolatok és kényszercselekvések kezelésében. Erről bővebben az alábbi blogcikkünkben olvashat:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!!
A problémám a következő lenne
Lányomnak hétvégén volt az esküvője és természetesen szerettük volna méltó ajándékkal meglepni.
Egy komolyabb összeget tettem borítékba amit később szerettünk volna átadni az ifjú párnak.
Nem tudom hogyan de nem találom az össze készített borítékot azóta sem😩.
Utolsó emlékem hogy a szobába tettem az ágyra onnantól nem tudom hova kerülhetett🫣
Egész éjszaka kerestem de semmi eredménye nem volt.
Sajnos férjemnek nem mertem meg mondani mert nagyon ideges és magának való lett az utóbbi időben és féltem ha megtudja nem jön el az esküvőre amit nem nagyon tud elfogadni a mai napig sem és sajnos ezért a lányával való viszonya sem a legjobb.
Kérdésem az lenne fel kereshetnek e pszichológust ilyen ügyben hogy hipnózisban tudja emlékezni mi is lett a borítékkal.
Nagyon köszönöm a válaszát előre is
Kedves Gizella!
Köszönjük a kérdését!
Sajnos a hipnózis a filmekben látható dolgok helyett másképp működik, s nem feltétlenül alkalmas olyan dolgok feltárására, melyre Ön kiváncsi. Azonban ha többször is érzékeli, hogy elfelejt dolgokat, eltesz dolgokat, majd nem találja őket, akkor érdemes megvizsgálni a kognitív funkcióit szakember segítségével.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm! Azzal a problémával fordulnék önhöz hogy nagyon elveszettnek érzem magam mióta vége lett a párkapcsolatomnak, ennek már több mint egy éve de nem tudtam magam túl tenni rajta,(Lány vagyok) még mindig szeretem és vissza várom mit lehetne tenni hogy jobb legyen? Nincsenek barátaim akinek elmondhatnám,a kapcsolat az ő részéről ért véget azzal a válasszal hogy nem szeret, és nem működik a szex,Egy évet voltunk együtt. A napokban fel keresett hogy találkozunk és probáljuk meg hogy működik már köztünk a dolog. De nem találkoztunk meg beszéltünk hogy majd máskor de azóta nem keresett. Neki már az elejétől fogva volt új kapcsolata ahogy velem szakított, és ahogy fel keresett azt hittem azért mert vége lett. De kiderült hogy nem, de a másik lánnyal sincs jó kapcsolat köztük ezt is meg tudtam. Róla azt lehet tudni több nője is volt már és mindenkivel ezt csinálja ahogy én tudom, és szereti az alkoholt meg a drogot is gyermekei is vannak és elhagyta őket. Segítséget előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Első körben javaslom, hogy végezzen “önmegyfigyelést”. Ehhez érdemes naplót írni. Egy hétig jegyezze fel, hogy mikor érzi magát jobban és mikor rosszabbul. Minden változásnál írja fel, hogy mit csinált éppen, mi történt amikor változott az állapota. Írja fel azt is mi futott át a fején, mire gondolt és hogyan érezte magát pontosan. Egy hét önmegfgiyelés után kirajzolódhat, hogy mik azok a tevkenységek, amiktől jobban érzi magát és mik azok amiktől kevésbé, ennek megfelelően tud segíteni magának.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Szakember! Egy válófélben lévő hölgy partnere vagyok.Sajnos a válás öt éve tart,megterhelő mindenkire nézve, főleg a két érintett gyerekre;tini lány 15,kisfiú 12 éves. A lány már egy éve az apjával él,hozzánk nem jön,a kisfiú viszont igen,és szívesen van az anyukájával,engem is elfogad. A probléma ami aggasztó az a netfüggése,ill az, hogy már évek óta nehezen alszik el egyedül,míg ezzel nem volt probléma a trauma előtti években. Az apuka már egy éve korlátlan nettel látja el a fiút,airpods-al,ami egy agyrém. A pszichológus, akihez a gyerekek járnak, sejtésünk szerint az apával jóban van, nem pártatlan. Szerinte a gyerekek jól fejlődnek. A kirendelt igazságügyi szak-pszichológus megállapította,hogy a fiú az online tér felé fordult. Másik pszichológus szerint a gyermek lélekben visszamegy az élete egy korábbi,nyugodt szakaszára,és kvázi abba bele is ragadhat,ami lassíthatja a fejlődését. Macikkal alszik, és a mai napig igényli azt,hogy vele valaki aludjon. Kérem segítsen.
Kedves Tamás!
Nem szerencsés és hosszútávú következményei lehetnek annak, hogyha az elvált szülők nagyon különböző elvek és szabályok mentén nevelik a gyerekeket. A gyermek rövidtávon abba az irányba fordulhat, ahol “könnyebb dolga van”, tehát ahol lazábbak a szabályok, és ahol több vágyott dolgot könnyebben megkap. A gyerekek érdeke azt diktálja, hogy ne legyen nagy különbség a nevelési elvekben a két szülő közt. Fontos lenne, hogy legyen erről kommunikáció a szülőtársak közt. Akár pszichológus vagy mediátor segítségével. Azt írja, 5 éve húzódik a válás, ebből arra következtetek, hogy sok dologban nem értenek egyet a felek. Sokszor előfordul, hogy a gyereket fegyverként használják a válófélben lévő szülők egymás ellen, egymás bosszantására.
Az hogy a kisfiú az online tér felé fordul, részben érthető, elfogadható, de fontos lenne, hogy legyenek korlátok, szabályok; akár a képernyőidő, akár az alkalmazások, játékok terén.
Valóban figyelemfelkeltő, hogy a kisfiú az elalvásnál igényli az anya jelenlétét. Az érzelmi biztonság iránti igénye megrendült, ráadásul már kiskamaszkorban tart, ami egyébként is fokozott érzékenységgel jár. Lehet arról beszélgetni, hogy érthető, hogy most vágyik az együttaévásra, de ez hosszútávon nem jó. Jó lenne, ha ú jutna el oda, hogy már neki legyen fontos, hogy ezen változtasson.
Az anya és Ön próbáljanak minél több időt vele tölteni, akár kettesben, akár hármasban. Próbálják megérteni, miért fordul az online tér felé. Kérdezzék őt a játékokról, amiket ott játszik, vagy a videokról, amiket néz. Ne ítéljék meg, csak legyenek érdeklődőek. A tiltás, a kritizáló szavak csak eltávolítják őt Önöktől. Próbáljanak számára valódi alternatívát kínálni; társasjáték, közös programok, mozgás, sport.
Fontos továbbá, hogy az anya beszéljen a pszichológussal a gyanújáról, miszerint nem pártatlan. Ez nagyon fontos, mert a terápia egy gyermekkel csak akkor tud sikeresen működni, ha a szülők is aktív részesei a folyamatnak, és ezt csak akkor tudják megtenni, ha bíznak a szakemberben.
Kitartást Önöknek ehhez a rendkívül nehéz élethelyzethez.
Üdvözlettel;
Györe RitaTisztelt Dr Szilágyi Zsuzsanna!
Van egy 12 èves lányom!Az lenne a kèrdèsem hogy a kor sajátossága e hogy úgy èrzem kizár az èletèből.Csak akkor fordul hozzám ha problèmája van vagy kell neki valami.Haza jön be megy a szobájába telefonozik ès ki se dugja az orrát Csak ha barátőivel találkozik vagy edzèsre megy.A telefonját amennyire csak tudom ellenörzöm.Nem tudom hogy kell e aggodnom vagy ez a korral jár ès elmúlik
Előzmèny Röviden:2019 -ben elveszítette az èdesannyát balesetben.Édesannyával nemvolt túl harmonikus a kapcsolata sajnos a felesègem alkoholista volt.Utána környezet ès iskola váltáson eset keresztül.Voltunk pszichologusnál ho segítsen feldolgozni a törtènteket.De elmesèlèse alapján elmondta hogy eljött velem mert èn akarttam de nem mondoott semmit.Elèg makacs termèszetű lány Azóta sem beszèl az èdesannyáról.Tudom hogy sajnos èn is elkènyeztettem a törtèntek miatt is,ès nem szabályozttam elèggè a telefonhasználatot se Aggodom.Köszönöm válaszát Boldy Zoltán
Kedves Zoltán!
A kiskamaszkor, kamaszkor egyik sajátossága, hogy a serdülő valamilyen mértékben kizárja a szülőt az életéből, vagy legalábbis viselkedésében, kommunikációjában arra törekszik, hogy a szülő minél kevesebbet tudjon az élete aktuális történéseiről. A legtöbb kamasz szívesebben osztja meg barátaival az érzéseit, gondolatait. Tehát ez életkori sajátosság.
Fontos információ lehet, hogy kortárskapcsolatai vannak-e a gyermekének? Vannak-e olyan barátai, akikkel meg tudja beszélni, ha valami bántja, foglalkoztatja őt?
Az édesanyja elvesztése, és az édesanya alkoholbetegsége, a vele való kapcsolat nehézségei mind olyan traumatikus tényezők, amelyek biztosan hatást gyakorolnak a lánya viselkedésére, érzelmi életére a mai napig is. Fontos lenne, hogy ezekről tudjon beszélni. Értem, hogy a szakembernél nem nyílt meg, de érdemes lenne másik szakemberrel tovább próbálkozniuk. A lánya ellenállása azzal kapcsolatban, hogy egy szakembernek megnyíljon, vélhetően azzal is összefügg, hogy az édesanyjával való kapcsolatában nem kapott elég odafigyelést, törődést. Azonban ez az ellenállás idővel eltűnhet. Forduljanak ismét szakemberhez, és érdemes a lányával valamiféle kompromisszumot kötni azzal kapcsolatban, hogy több alkalommal menjen el, ne csupán egyszer-kétszer.
Az Ön helyzetében sok szülő hasonlóképp reagálna, azaz a veszteségek miatt próbálná a gyermekét úgy kompenzálni, hogy több dolgot megenged neki, és nem állít szabályokat. Azonban a szabályok keretet és biztonságot adnak egy szülő-gyerek kapcsolatban mindkét fél részére. Persze nehéz kamaszkorban elkezdeni szabályokat felállítani, ugyanakkor érdemes. Próbáljanak a lányával együtt kereteket, szabályokat meghatározni, hogy értse, hogy ez nem ellene van.
Üdvözlettel;
Györe RitaAz én problémám a párkapcsolatommal van. 11 éve vagyunk házasok, a kapcsolatunk boldog és kiegyensúlyozott, 3 gyerekünk van, a legkisebb 2 hónapos. Sajnos mind a 3 terhesegemnel/ szülés után ugyanez a problémánk adodott mint most. Kb szülés előtt egy hónappal kezdődött és azóta is tart, hogy a férjem nem kezel nőként. Kedves velem, meg nem hinném hogy egy harmadik fél áll a dolgok mögött, de ugy vélem az előző terhsesegeimre visszatekintve, hogy a szoptatas zavarja, marmint egyet ert azzal hogy szoptatni kell, hogy ez a legjobb a gyermeknek, de a szexualis életünknek beteszi az ajtót. Tudom h. átmeneti a helyzet, mert, eddig már kétszer tuljutottunk rajta, de engem nagyon fusztrál a helyzet, úgy érzem nem fer ez velem szemben. Nem az, hogy nem birom ki szex nélkül, csak az hogy igazábol nem tudom hogy tudnék ezen változtatni. Úgy érzem nagy köztünk az érzelmi szakadék,ő nem akar erről beszélni, úgy gondolja, hogy elmulik és én kb legyek türelmes, h. nekem ez h. esik, arra nem gondol
Kedves Levéríró!
Nehéz lehet megélnie, hogy szexuális életük, a gyermekeik születését követően átmenetileg háttérbe szorul. Leveléből úgy tűnik, hogy kapcsolatuk jól működik, és hasonló helyzeteket már sikerrel megoldottak. Úgy gondolom ebben a helyzetben, 3 irányban érdemes gondolkoznia:
- Gondolja végig, hogy korábban milyen tényezők járultak hozzá, hogy ezen az átmeneti időszakon átlendüljenek! Gyűjtsön össze minden olyan erőforrást (pl.: saját tulajdonságai, párja tulajdonságai, viselkedések, külső segédeszközök), amelyek segítettek leküzdeni a nehézségeket!
- Honnan ered az érzése, hogy “Ez nem fair velem szemben.”? Mit jelent Önnek a szexuális közeledés hiánya? Levele alapján akár több minden is lehet pl.: “Nem kezel nőként.”, “Nagy köztünk az érzelmi szakadék.”. Ha megtalálja a magyarázatot, érdemes alaposan megvizsgálnia.
- A harmadik irány pedig a nézőpontjaik közelítése egymáshoz. Ez több féle módon is történhet. Pl.: Próbálja párja helyébe képzelni magát, vajon mi zajlik le benne./Beszélgessen családtagjaival, barátaival, hogy új nézőpontot kaphasson a helyzettel kapcsolatban./ Indirekt módon közelíteni: hasonló témájú filmet/sorozatot nézni együtt beszélgetésindítóként.
Összességében úgy gondolom jelen helyzetben a nehézség fő forrása, hogy partnere nem nyitott a kommunikációra, a beszélgetésre a kialakult helyzetről. Érdemes lehet számára kifejezni, hogy sokat segítene Önnek, ha beszélhetnének róla. Amennyiben szükséges, akár párterápiás segítséget is igénybe vehetnek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot kívánok!
Egy olyan problémával kerestem fel Önöket, hogy a párom és köztem folyamatos viták vannak, aminek az oka, hogy bizonyos dolgokat elhallgatok előle, és inkább hazudok neki. Sörözőben dolgozom, konkrétan csak férfiak járnak amit ő elfogadott. Viszont én kisebb nagyobb dolgokban inkább hazudok neki, mert úgy érzem ez könnyebb mint elmondani az igazat és a hazugságokkal elkerülöm a problémát és vitát. Sajnos válságba került ez a kapcsolat pedig nagyon szeretem őt. Ezért kérnék szakembertől segítséget, hogy hogyan tudjak vele őszinte lenni, milyen módszer létezik arra, hogy visszaépítsem a bizalmat és ne veszítsem el őt?
Válaszukat előre is köszönöm.
Kedves Alexa!
Ha jól vettem ki a leveléből, akkor arra vágyik hogy őszinte lehessen a párjával és szeretné a bizalmat visszaépíteni maguk között. Másrészt ott van a valóság másik oldala is, hogy mégis úgy dönt, inkább hazudik a párjának annak érdekében hogy elkerülje a problémát és a sorozatos vitákat, ami szintén érthető. Ez tényleg komoly dilemmákat okoz de érdemes feltennie magának néhány kérdést: (elnézést ha ezeket már feltette):
Mik az okai annak, hogy mégis a hazugságot választja az őszinteség helyett? Mitől óvja meg a hazugság? Milyen pozitív előnyei vannak az őszinteségnek?
Fontos még átgondolni, hogy pontosan mi az, amit a párja nem tud elfogadni a kapcsolatban és amit hazugsággal szükséges elfedni? Hiszen pont az őszinteség által tudna valami nagyon fontos és mély emberi dolog megmutatkozni, ami a kapcsolat épüléséhez vezethet és a bensőséges párkapcsolat egyik legfontosabb alkotóeleme. Tehát vágyik az őszinteségre, tudja hogy milyen fontos lenne és keresi is a lehetőségeket rá, én pedig szeretném bátorítani, hogy gondolja át, hogyan tudna úgy őszinte lenni, hogy azzal nem bántja meg a párját, hanem a kapcsolatot erősíti? A másik lehetőség az együttérzés, amin keresztül empátiát és figyelmet tud adni a párjának, amikor ő valamit nehezen tud elfogadni. Ezáltal ő nyitottá válhat arra, hogy elfogadja az Ön valóságát, az Ön őszinteségét.
Ha erről a témáról és a feltett kérdésekről szívesen elbeszélgetne egy pszichológussal, keresse fel bátran valamelyik kollégámat és szánjon rá egy kis időt, hogy megtalálja a saját válaszait.
További minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdv! 4 éve vagyunk együtt a párommal,egy éve házasok. Egy ideje azt érezzünk mindketten hogy nem a legjobb a kapcsolat. A párom most előállt azzal hogy lehet el kéne válnunk. Okok az ô részéről hogy nem érzi hogy szeretem és neki sincsenek kiugró érzései felém. Nem tudja jobb lenne-e ha tennénk érte. Én nem érzem ennyire vészesnek a helyzetet és úgy gondolom ha hajlandóak vagyunk mindketten beletenni akkor jó lehet. De hónapokat ilyen bizonytalanságban nem lehet tölteni. Azt mondja szeret de nem úgy, kedveskedik is, nem vagyunk haragban. Nem biztos abban sem hogy összeillünk.Várna egy kicsit hogyha odafigyelünk jobb lesz vagy sem. Elfáradt a kapcsolatunk, az egyéb stressz miatt nem figyeltünk úgy egymásra és ez kiölhette az érzéseket. Nem tudom mit kellene tenni azontúl hogy beszéltünk róla és próbálunk jobban törődni. Kérem segítsen
Kedves Kérdező!
Engedje meg, hogy a leveléből kiemeljem a pozitívumokat, amiket leírt: először is az nagyon fontos feltétele a változtatásnak, hogy mindketten érzik a kapcsolatban az eltávolodást, hogy a kapcsolatuk kiüresedett, nem érzik egymás szeretetét, pedig “próbálnak jobban törődni egymással”, és mindketten elfáradtak a korábbi stressz miatt. Beszédesek viszont a szavai, amikkel kifejezi magát: “elfáradt a kapcsolat”, “nem figyeltünk egymásra”, “nem érzi, hogy szeretem”. Ha pusztán ezekből a megélésekből indulunk ki, akkor felfedhetjük az ezek mögött megbújó és kielégületlen szükségleteit. Nézzük, melyek ezek:
- “elfáradta a kapcsolatunk” – Miben fáradt el? (ezeket fontos lenne átbeszélni, elfogadni a megélt nehézségeket, feldolgozni, túllépni rajta). Mire lenne most szükségük egyénileg? Mire lenne most szüksége az “elfáradt” kapcsolatuknak? Mitől tudnának feltöltődni? Mi adnak újra lendületet, energiát a kapcsolatuknak?
- “nem figyeltünk egymásra” – Mi vonta el a figyelmüket? Mi másra figyeltek? Az miért volt olyan fontos? Mi segítene abban, hogy újra a kapcsolatra irányítsák a figyelmüket?
- “nem érzi, hogy szeretem” – Miből érezné, hogy szereti őt? Mik az elsődleges szeretetnyelvük? (ezeket is beszéljék át, tárják fel egymás előtt a legfontosabb szeretetnyelvüket, mondják el egymásnak mire vágynak, mi esne jól a másiktól és mit tudnak adni a másiknak, amiből érzi a szeretetet)
- maga szeretne tenni a kapcsolatért – Ebből az látszik, hogy megvan Önben a hajlandóság, a hit, hogy tegyen a kapcsolatért, amiben még lát reményt, esélyt, fejlődési potenciált.
Remélem a kérdésekkel, javaslatokkal sikerült továbbmozdítanom a változás felé vezető úton. Ha ebben a folyamatban szeretné egy szakember segítségét, keresse fel valamelyik kollégámat. Illetve ha mindketten úgy érzik, hogy szeretnének a kapcsolatért tenni, keressenek fel egy párterapeutát.
További minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot! Még nem jutottam el orvoshoz,ugyan is kb. 6 hónapja nem mentem ki a lakásból csak éjszaka 3 szor . Kezdem be ismerni hogy lelkileg nem vagyok jól . Az utolsó munkahelyem a főnök a vendégek előtt ordított velem és lehordott, csak mert rossz kedve volt. Ezzek után társaságban szorongok. Ha beszélgetek valakivel rosszul érzem magam , szédülök , hányingerem van , remegek. Félek hogy ha le megyek az utcára össze esek és rosszul leszek. Szinten így a busszal . A legutóbb rosszul lettem a buszon és azóta csak ha rá gondolok már nehezen kapok levegőt és hányingerem van. Anyagilag nagyon rossz helyzetbe kerültem ,mivel nem dolgozom. Nem tudom mikor jutok el az orvoshoz. Ezért írok őnnek. Muszáj vagyok egy hosszú utazást ejteni családi okok miatt . És segítséget szeretnék kérni hogyan tudom csökkenteni a tüneteket. Mit tudok kezdeni hogy el tudjam intézni az ügyeket. Remélem válaszol. Köszönöm.
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy megtisztelt levelével.
Javaslom, hogy minél hamarabb forduljon pszichiáterhez, hogy a megfelelő kezelést megkapja. Talán a pszichiáter a megfelelő pszichoterapeuta kiválasztásában is tud segíteni, én személyes terápiát javasolnék.
Krízishelyzetben a legjobb, amit tehet, hogy egy külső szemlélővel átbeszéli mindazt, ami foglalkoztatja. Ha úgy érzi, túl nagy a teher és most azonnal szeretne valakivel beszélni, nyugodtan hívja az egyik telefonszámot! Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes) 116-123 Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Üdv,
Jó napot kívánok! nagyon komoly problémával fordulok Önhöz.
Komoly gondok vannak a külsőmmel, igazából ez egy nagyon régi történet, mindenki kicsúfol, kinevet,kiközösített, lenéz, ciccegtet nekem stb.
Soha nem is voltak barátaim.
Ez igazából az életem egyik legnagyobb tragédiája, keresztje.
Volt egy pár udvarlóm, kevés. megtaláltam a páromat, férjhez mentem, teherbe estem.
Sokszor imádkoztam Istenhez-mert amúgy nagyon vallásos vagyok, hogy legalább a gyermekem fogadjon el, ne undorodjon tőlem.
Most 6 hetes kisbabám van, egészséges és a nagy örömben benne van a legeslegnagyobb fájdalom is amit anyaként érzek, hogy a saját kisbabám mikor rám néz csodálkozva, szomorúan néz rám vagy sírásba kezd.
Nemrég még el is húzta a száját, undorral nézett rám, kb úgy ahogy szoktak gyerekek, kegyetlen emberek.
Hogy tudnám ezt elviselni, feldolgozni,túlélni?!
Attol felek hogy fél is tőlem, a saját anyjától.
Ez egyszerűen tragikus!
Kérem segítsen, vigasztaljon meg valamivel!!
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy látom, nagyon erős Önben a félelem attól, hogy mások nem fogadják el, illetve úgy tűnik saját magával kapcsolatban is erős negatív gondolatai, érzései vannak. Azonban amit leírt – voltak udvarlói, megtalálta párját, férjhez ment, gyermekük született – arra enged következtetni, hogy a környezete másképp látja Önt, szeretik, elfogadják és tudnak Önhöz kapcsolódni. Emiatt úgy tűnik, hogy önmagáról alktott negatív képe nem reális. Azonban az, hogy saját magát ilyen negatívan észleli, kihat gyermekével való kapcsolatára. A kisbabák lehetőségei érzéseik, szükségleteik kifejezésére meglehetősen korlátozottak. Sajnos még nem tudják azt mondani, hogy “Anya szeretlek.” vagy, hogy “Anya te vagy nekem a legfontosabb”. Gyermeke belecsöppent egy új világba, ahol az érzékszervei még nem működnek teljesen pontosan, teljesen Önre és a férjére, a gondoskodásukra van utalva. Ő jelezni tudja, hogy ha bármilyen okból diszkomfort érzete van: például éhes, szomjas, álmos, fáj a pocakja. Kisbabája felismeri a hangját, az illatát, az érintését, melyet bár Ön még nem látja, de mindennél jobban szeret. Számos kutatás kimutatta, hogy a kisbabák el tudják különíteni édesanyjuk anyatejének illatát más anyák tejétől és jobban is preferálják saját édesanyjuk tejét. Egy felülírhatatlan kötelék, kapocs van Önök között, mely kisbabájában nem kérdőjeleződik meg, hiszen egy veleszületett, természetes dolog. Úgy tűnik saját neagtív énképét vetíti rá gyermeke diszkomfort jelzéseire. Gyermeke még nem tud olyan konstruktumokban gondolkodni, mint undorodni valakitől, nem elfogadni valakit. Azonban Ön saját negatív énképe miatt, úgy értelmezi gyermek elfordulását, sírását, mintha Önnek lenne negatív visszajelzés. Úgy gondolom, hogy ilyen erős negatív önleértékelő gondolatok mellett érdemes lenne minél előbb a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresni, ugynais a mentális egészség szempontjából a gyermekágyas időszak egy különösen megterhelő időszak. A területileg illetékes gondozóban szükség esetén pszichiáter és klinikai szakpszichológus kollégák is elérhetőek, akik tudnak Önnek segíteni megbirkózni a jelenlegi helyzettel.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Egy kérdésem volna és sajnos nem tudom hogyan kezelni a dolgot..
Mivelhogy féltékeny típus vagyok, a párom instagramja tele van olyan lányokkal, amilyen én nem vagyok (nagy keblű, nagy feneke, felfújt szájú nőkről van szó) és ez nagyon zavar engem.
Beszéltünk már róla párszor, de sajnos nem haladtam egyről a kettőre, mert ha nem lájkolja a képeket, mostmár lementi őket.
Leginkább azóta zavar ez ennyire, mióta terhes vagyok, hiszen már a szexuális életünk sem olyan, mint azelőtt…, sőt mondhatni sokkal rosszabb..
Mit tudok tenni, hogy elfogadjam hogy ez kell neki? Vagy nem nekem kell változtatnom ?
Kedves Kérdező!
Levelét olvasva érezhető, hogy párja viselkedése kellemetlenül érintheti Önt. Említi, hogy több alkalommal is beszélgettek erről a témáról, hogy párja miért keres olyan vizuális ingereket, miért néz és kedvel olyan hölgyeket a közösségi média felületein, akik más típusú külső megjelenéssel rendelkeznek, mint Ön. Sok esetben a szexuális vágy csökkenése a párkapcsolatban és a külső szexuális ingerek keresése összefüggést mutat. Jelenleg a kapcsolatuk státusza is változásban van, szülői szerepbe fognak kerülni mindketten, mely sok esetben a férfiakból is szorongást, társadalmi szerepekre való megfelelési törekvéseket, kétségbeesést vált ki. Egy új életszakasz kezdődik az Önök kapcsolatában. Sok esetben ilyenkor a szorongás csökkentése végett külső megerősítőket, szorongáscsökkentő ingereket, a felelősségérzet minimalizálását kiváltó tevékenységeket keresnek. Fontos lehet az élethelyzetük változásáról, a közelgő szülői szerepről is beszélgetést kezdeményezni, az esetleges félelmeket és bizonytalanságokat feltárni. Amennyiben úgy érzi, a problémák továbbra sem enyhülnek, érdemes lehet párkapcsolati tanácsadáson, párterápián részt venniük.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jo napot! Igyekszem roviden es celratoroen fogalmazni. Lenyegeben arrol van szo, hogy eroszakos, agressziv vagyok. Ezzel a problemaval mar gyerekkoromban is talalkoztam, am ez otthon termeszetes volt. Jelenleg parkacsolatban elek, a parom egy ilyen szempontbol kiegyensulyozott csaladbol szarmazik. Tudom, hogy amit o hoz magaval helyes es jo, de nalam megis neha kiborul a pohar, es nagyon csunyan viselkedek vele. Leirok egy peldat. A hetvegen a parom triatlonon vett reszt, azelott viszont delegacion volt, ugyhogy segitettem neki a pakolasban. Konkretan irt egy listat, bepakoltam, 2 delutanom rament ugyan, de gondoltam, hogy ezzel is bebizonyithatom, hogy “milyen jo baratno vagyok”. Foztem, teletankoltam az autot, 120%-ban teljesitettem, meg voltam elegedve onmagammal. Ezek utan viszont, a paromnak volt egy apro beszolasa, es nalam ott elszkadt a cerna. Ugy ereztem, hogy ezek utan neki nincs joga beszolni. Ilyen elvarasaim nyilvan nem lehetnek. Hogyan kezelhetem ezeket a helyzeteket?
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy indulatainak kontrollálása esetenként nehézséget okoz Önnek, melyről úgy gondolja, gyermekkori negatív minták következménye. Fontos lehet figyelembe venni, hogy a düh egy teljesen természetes, normális érzés, minden ember megéli, ennek az érzésnek a kifejezése az, amin módosítani lehet, ha éppen valaki helytelenül tanulta meg gyermekként kezelni. Leírja azt is, hogy igyekszik a párkapcsolatában segítséget nyújtani, támogatni partnerét, azonban az általa érkező megjegyzések esetenként dühöt, frusztrációt válthatnak ki Önből. Érdemes az asszertív közlésmódot kipróbálnia, megnevezni az Ön érzését, leírni a helyzetet, hogy mi váltotta ezt ki Önből, és mit szeretne kérni párjától. (íme egy példa, az Ön által említett helyzet kapcsán: “Számomra ez a megjegyzésed eléggé dühítő. Tudod, egész nap a pakolással, ügyintézéssel, főzéssel voltam elfoglalva, szerettem volna a kedvedben járni. Legközelebb próbáld meg másképp megfogalmazni, ha valamiben problémát látsz, mert bizonyára számodra sem lenne kellemes ilyen megjegyzést hallani.”). Javaslom Önnek az Pintés Tamás: Az asszertivitás világa 1-2. című könyveket, illetve Sue Hadfield-Gill Hasson: Asszertivitás című könyvét. Amennyiben problémái továbbra is fennállnak, javasolt lehet pszichológus szakember segítségét igénybe venni terápiás folyamat során.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!
Próbálok lényegretörően és röviden fogalmazni. 3 éve Együtt élünk a párommal, született egy közös gyermekünk. Közös terveink, céljaink vannak. Szeretjük egymást. 10 éves az ismeretség, akkor ő még szeleburdi volt, nekem már akkor is többet jelentett egy futókalandnál. Aztán elsodort minket egymástól az élet, s 3 éve Ő is azt érezte, hogy “neki én jelentem a szerelmet, a gyermekei anyját, a családot, az otthont.”
Ugyanakkor én olyan típusú ember vagyok, aki nem szereti, ha a párja nélküle elmegy bulizni, vagy haverokkal sörözni. Úgy vagyok vele, hogy eleget voltunk/jártunk egymás nélkül. Mostmár vagy együtt vagy sehogysem. Én nem igénylem az imént említett okok miatt. Jöjjenek a barátok, ha szeretnének, akkor hagyom őket, beszélgessenek nyugodtan, iszogassanak, ezzel semmi problémám. Vagy menjünk el együtt. De a külön töltött iszogatásoktól teljesen letargiába esek -még ha csak szökőévente fordul elo. A párom azt mondja, hogy ez nem normális. Erre szeretnék választ kapni.
Kedves Levélíró!
Úgy gondolom a normális és a nem normális kategóriákba való osztás nem illik ehhez a helyzethez. Érdemes úgy fogalmaznunk, hogy úgy tűnik a külön való szórkaozás, iszogatás valami miatt intenzív érzéseket vált ki Önből. Keveset ír arról, hogy mik is ezek az érzések, hogyna képzeljem el ezt a letargikus állapotot. Inkább szomorú, vagy talán dühös, esetleg magára hagyva érzi magát? Minden párkapcsolat egy folyamatos egyensúlyozást kíván az autonómia, az önállóság és a párkapcsolat, a szimbiózis között. Minden embernek alapvető igénye van mindkettőre, így ha bármelyik irányba is túlságosan elbillen a mérleg, az nehéz érézsekhez vezet. Nagyon gyakori, hogy amikor párunk autonómiára törekvését – pl.: külön töltött iszogatás – akkor valójában a kapcsolatban megélt biztonság hiányát jelezzük. Ez természetesen csak egy féle magyarázat. Arra szeretnék rávilágítani, hogy érdemes lenne végiggondolni, hogy mit jelent Önnek a külön töltött iszogatás, hiszen ebből érthető meg, hogy valójában mi áll a letargiája hátterében. Ez sok minden lehet pl.: félelem, hogy párja újra szeleburdi lesz; családalapításból fakadó fokozott öszzetartási igény; családi történet (pl.: a szülei is ennyi idősen váltak el). Amennyiben úgy érzi egyedül nehéz rátalálnia a miértekre, vagy ha a miértek meg is vannak egyedül nehezen birkózik meg veük, érdemes lehet pszichológus segítségét kérnie.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
