Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő. A csaladom, 40 éves batyam es 75 eves anyukám videken elnek. En Budapesten alakitottam ki életem.itt van párom akivel családot szeretnénk. Testverem es édesanyám is szorongással küzd evek ota. Sok anyagi gondjuk van, elarverezik a hazukat valoszinuleg. Ebbe testverem mar belebetegszik, cukorbeteg is. Nagyon keves a fizetésem nekem is. Folyton kerlel koltozzek haza lelkileg támogatni. De ne szeretnek, nekem itt az életem. De mindezek miatt mar nem alszom a lelkiismeretfurdalastol. 17 eve nem eleknotthon, nagyon veszekedős csaladom van, folyton kiabálnak, állandó idegesség van otthon. Nem bírnám ki veluk egy fedel alatt. De azt sem bírnám ki ha pl testveremnek felmenne a cukra idegrssegeben,es meghalna ugy hogy nem segitettem. Kérem adjon tanácsot, aldozzam fel az életem,es koltozzek haza, hogy egy kicsit jobb legyen nekik, hogy van kivel beszélgetni? Mert kb Ennyit tudnek segiteni. Kérem szépen válaszoljon. On a 20 ingyen válaszol pszichológus akinek irok, de senkise válaszol. Kérem.
Kedves Hajnalka! Köszönjük, hogy megtisztelt miket a bizalmával. Az anyukája és a testvére sajnos nehéz helyzetbe került, s úgy gondolom, hogyha 17 éve elköltözött otthonról, akkor nem lehet Önnek ebben nagy szerepe, hogy ők ebben az állapotban vannak. Érdemes lenne egy szociális munkással beszélnie, hogy milyen lehetőségek vannak a családtagjai számára (pl. átmeneti segélyt kapnának-e az önkormányzattól, testvérét le lehetne-e százalékolni stb.), ezt a helyi családsegítő szolgálatban kérheti. Az édesanyjával gondolom rendszeresen beszélget telefonon, amennyiben ő többet szeretne beszélgetni, ha ez számára feszültségcsökkentő hatású, azt tanácsolom, hogy vannak ingyenesen hívható lelkisegély telefonszolgálatok, időseknek is (interneten nézzen Ön utána), éljen az édesanyja ezzel a lehetőséggel. Önnek Budapesten van fontos célja, hogy családot szeretne alapítani a párjával. Miért dobná ezt a lehetőséget el? A jövőben vajon mikor lenne erre újra mód? Lehet, hogy több alkalma erre már nem lesz.
Szabó LiliKedves Doktornő! Igazából nem tudom meghatározni, h mi az alap probléma velem, depresszió, önbecsülés hiánya.. Nálam már általános iskolában kezdődtek a gondok. 4.-től 8. osztályig ki voltam rekesztve az osztályból. Emiatt féltem az emberektől, mindig zavarban voltam, szégyelltem ok nélkül magam. Gimnáziumban megismerkedtem egy lánnyal, akivel nagyon jó barátnők lettünk. Szinte össze voltunk nőve, másokkal nem is nagyon barátkoztam, csak ő volt nekem. Semmi gondom nem is volt, boldog voltam. Aztán 3 évvel ezelőtt történt egy nagy trauma. Volt akkor egy párom, akibe szerelmes voltam. Életem első szerelme. Nagyon oda meg vissza voltam. Majd a srác szó nélkül eltűnt az életemből. Összetörtem, majdnem belehaltam, műtéttel mentettek meg. Teljesen összeomlottam, megutáltam magam, több mint 1 évig napi szinten sírtam a srác miatt. 1 év elteltével sikerült a srácot elengednem, de az önutálatom megmaradt. Lenéztem magam, h senkinek sem kellek stb. De sokat segített, h barátnőm ott volt mellettem. A megoldást abban láttam, ha megállás nélkül pasizok. Volt, hogy egyszerre 3 “pasim” volt. Nem voltam boldog, de legalább nem néztem le magam annyira. Majd jött egy srác, tavaly tavasszal. Egyből szerelmes lettem, ám a srác folyamatosan bántott, hazudott, megalázott. Mindig mikor szakítani akartam, visszasírta magát, én pedig gyenge voltam, és megbocsátottam neki. Barátnőm egyre kevesebb időt szánt rám, kezdtem egyedül érezni magam. Aztán augusztus végén végleg elküldtem a srácot. Nagyon fájt, szinte megállás nélkül sírtam. Azt gondoltam, barátnőmre támaszkodhatok, számíthatok. Tévedtem. Azt mondta, h rám unt, érettségi után már szétváltak az útjaink, hagyjuk egymást békén. Teljesen magamra maradtam. A “haverjaim” is elfordultak tőlem, testvérem nincs, szüleimnek pedig ezekről egy szót sem szóltam. Kétségbe estem, meg akartam magam állandóan ölni. Nyugtatókat tömtem magamba, voltak napok amikor nem voltam magamnál, csak ültem. Munkám nem volt, a srác miatt nem vállaltam, mert ez volt a kérése. Semmi értelmét nem láttam az életemnek. Végül szüleimnek elmondtam mindent. Elküldtek egy pszichológushoz, de kb semmit nem ért, annyit bírt mondani h magamnak kell belül helyre hoznom a dolgokat.. Azóta nem javult kb semmit az állapotom. Munkát normálisat nem találtam, az erotika világában dolgoztam, 1-2 hete hagytam abba. Ott megismertem egy lányt, akivel jóban voltam, de ő nem barátkozott annyira velem. Párom nincs. Próbálkoztam a pasizással, de vagy semmi nem jött össze vagy csak szexre kellettem. Egyszerűen nem tudom mit csináljak, mihez kezdjek. Nem bírom tovább elviselni ezt a magányt. Egyedül a sport jelenleg, ami örömet okoz. De ez nem elég, szeretnék újra boldog lenni, nem szeretnék millió barátot, csak egy-kettőt, akik igazak. És természetesen egy boldog párkapcsolatot.
Ön szerint van erre esélyem? Megérdemlem egyáltalán? Vagy tényleg ennyire értéktelen lennék? Ha kapnék 1-2 irányadó tanácsot, az szerintem sokat segítene.
Bocsánat, h ilyen hosszúra sikeredett a levelem, de így teljes a kép. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Dia! Nem írja miért volt kirekesztve az osztályból. Jól érezhető a magányérzet soraiból. Nem értem miért kapott elutasítást pszichológusától, gyanítom pszichiáterről van szó, ugyanis pszichoterápiával foglalkozó pszichológus nem mond olyat, amit Ön ír. Sokan a pszichiátert összekeverik a pszichológussal (ez nem az ön hibája). Kérem, keressen fel egy pszichoterapeutát, mert arra van szüksége, és nemcsak hogy megérdemli, de sokat segíthet önnek. A sportot mindemellett ne hagyja abba! Sok sikert kívánok!
Tisztelt Doktornő!
17 éves kamaszlányommal van a probléma. Pszichológus vagy kinezológus segítségére lenne szükség, de nem hajlandó elmenni. Azt mondja, ha erővel visszük, akkor se fog beszélgetni velük. 8. osztályban kezdődtek a problémák. Addig barátnőzött, eljárkált, minden rendben volt. Aztán az arca nagyon pattanásos, gyulladásos lett. Nem tudom, hogy innen idult -e ki a problémája. A szünetekben félrehúzódott, nem járt el utána már senkivel. Kezelték az arcát, bőrgyógyász, kozmetikus. Nagyon sokat javult, sminkkel már nem is látszik. Egyébként nem csúfolták vele sose. Nagyon szép, csinos lány egyébként, divatosan öltözködik. Még el is költöztünk, új életet akart kezdeni. De hiába jött helyre az arca, hiába a környezetváltozás. Nem barátkozik az új osztálytársaival sem. Nem szereti az embereket, nem jár sehova sem el otthonról. A szüleit sem szereti, a szemünkbe is mondja. A rokonokkal se tartja a kapcsolatot. Mindig mondja, hogy egyedül szeret lenni, meg jó lenne meghalni. Egyedül a kutyája miatt nem teszi meg, csak őt szereti egyedül a világon. Nem élünk nagyon harmonikus családi életet, most újra vissza is költözünk, ahonnan eljöttünk. Mindenben támogatom, iskolát is most váltottunk, mert mondta, hogy nehéz a suli. Ezzel is könnyíteni szerettem volna rajta, ne legyen rajta nagy a nyomás. Azt szeretném, hogy boldog legyen. Sokszor leültem vele beszélgetni, mi a baj, mindig fordulhat hozzám, nagyon szeretem, segítem mindenben. Sokszor lekezelő velünk is, máskor meg jó kedvű, vidám. Hangulatingadozásai vannak. Próbálok türelmes lenni, de ez már így megy 3. éve. Mindig azt hiszem, hogy az új hely, az új iskola, egy új barátnő, vagy fiú megváltoztatja pozitív irányba. De nem ismerkedik senkivel, tehát ebben nem is reménykedhetek. Életunt 17 évesen, semmi elképzelése sem a jövőre nézve.
Mit tudna tanácsolni részünkre? Mit tehetnék?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon fontos volna, hogy mielőbb elmenjen a lányával pszichológushoz. Talán először nehezen fog megnyílni, de érdemes megpróbálni annál is inkább, mivel a hangulatingadozásainak oka kell legyen, és az öngyilkossági gondolatok sem fognak valószínűleg önmaguktól elmúlni. Egy kívülálló, szakember támogatása melleltt a lányában zajló konfliktusok megérthetővé és kezelhetővé válnak. Soraiból nagyon is kiérződik aggódása, segítő szándéka, mégsem vagyok biztos benne, hogy a költözés, másik iskola és az új emberek változást hoznak majd a lánya életébe, segítségként éli ezt meg. A belső stabilitást neki kell megtalálnia, mivel egyedül nem megy, pszichológus segítségével.
Üdvözlettel:
Jó napot! Mi a férjemmel 10 éve vagyunk házasok. Van egy gyönyörű 2 és fél éves kislányunk. A párkapcsolatunk elején éreztem hogy fontos vagyok és talán 1. Vagy 2.rangsorjába. De ahogy múlik az idő egyre több minden fontosabb mint én,nem érzem magam kívánatosnak ,mert igen csak ritkán szexelünk. Fontosabb neki a munkája,a hobbija (amire igen csak szakít időt és energiát). Számomra fontos hogy nőnek érezem magam. De vele nem igazán. Ne értsen félre soha nem csalnám meg. (Igaz nem is hiszem hogy tetszenék is valakinek)
A másik igen csak nagy gondom az hogy már nem tudok őszintén,saját magamból(lelkizni) vele mert félek a reakcióktól,mert úgy hiszem nem is érdekelné. Valamikor mikor elmondtam hogy mi bajom van vele (persze finoman) akkor mindig ezt kaptam tőle válaszul,hogy :”Szar embernek tartom”. Pedig erről szó sincs.
Röviden ennyi
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megérteni, miért veszi ennyire a szívére a párja azt, hogy ha Ön finoman kritikát fogalmaz meg felé. Hogyan csinálja ezt Ön pontosan? Miből szűri Ő le, hogy Ön “szar embernek tartja”? Fontos kérdés továbbá, hogy a szexuális együttléteik ritkasága miért befolyásolja ennyire negatívan az Ön saját magáról alkotott képét. Miből gondolja, hogy Ön nem fontos a férje számára? Miből érezné az Ő szeretetét, érdeklődését? Ha szeretné ezeket a kérdéseket mélységeiben körbejárni, kérem foglaljon időpontot egy Ön számára szimpatikus kollégához itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Párommal kicsivel kevesebb, mint másfél éve vagyunk együtt, ő az első kapcsolatom. Hatalmas szerelem a miénk, már-már mesébe illő, kivéve akkor, amikor elgyengülök. Rengeteg szerencsétlenségen és csalódáson túl, az önbizalomhiányomból kifolyólag egyszerűen nem bírom feldolgozni azt, hogy ő van nekem, és ez a veszekedéseink állandó forrása. Egyszerűen nem bírom elhinni, hogy ő itt van nekem, hogy engem szeret, hogy tetszem neki, folyton azt gondolom, hogy csak átver, hogy hazudik nekem, hogy egy kitaláció csapdájába estem, és a hátam mögött nevetnek rajtam. Egyszerűen nem bírom leküzdeni. Nagyon szépen kérem, segítsen nekem. Köszönettel, Tímea.
Kedves Tímea! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Nehéz lehet Önnek és párjának is, hogy sokszor kételkedik az ő érzéseiben. A leírt tünetek alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen ajánlott lenne Önnek szakemberhez fordulnia, akár az itteni munkacsoportból, akár a helyi pszichiátriai gondozóban dolgozó szakemberek közül, ha tünetei rövid időn belül nem rendeződnek. A folytonos kételkedés megronthatja a párkapcsolatot hosszútávon. Bizonyos esetekben a bizalom hiánya más kapcsolatokra is áttevődhet (baráti, családi stb.).
Szabó LiliKedves doktornő
Van egy 13 éves lányom aki néhány napja ugyan azt álmodja hogy egy ismeretlen személy megerőszakolja mit tegyek ez ügyben
Kedves Kérdező!
Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes utánajárni, mi lehet a rémálmok hátterében. Történt-e bármi a lányával, ami megviselte, látott/hallott-e olyasvalamit ami felzaklatta Őt, vagy vele történt-e bármiféle bántalmazás. Ha napokon belül nem oldódik meg ez a probléma, gyermekpszichológus felkeresését javaslom.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm! Egy szàmomra szokatlan problèmàval fordulok Önhöz. Egy ève èlünk együtt a pàrommal ès nagyon szeretjük egymàst ès jòl megvagyunk de van kèt nagyon fucsa szokàsa. Az egyik,hogy szokott magàban beszèlni de suttogva ès nekem olyan mintha valakivel beszèlne. Előfordul bevallom őszintèn hogy van amikor hallgatòzom ès fura dolgokat hallok. Karàcsony előtt pl.azt hallottam mintha mondanà valakinek hogy” el kellene engem hagynia” Ő a fürdőszobàban volt nem tudta hogy hallom.Aztàn ki jött a fürdőből ès karacsonyi dalokat ènekelt.Mindig mondja hogy nagyon szeret ès èrezteti is velem.Olyan mintha kèt ène lenne.Ha együtt vagyunk maga a tökèly de ha egyedül van akkor teljesen màskèpp viselkedik..Mi lehet ez?? A màsik problèma hogy eltünnek dolgok,èn tudom hova tettem de mègsincs ott.A minap a szemüvegem tűnt el,tudtam hogy az asztalon hagytam de mègis a szekrèny alatt talàltam meg.Tudom hogy Ő tette oda,èrzem ès làtom az arcàn hogy zavarban van.Mèg keresni is segit.Nem mondtam neki hogy tudom hogy Ő volt csak cèloztam rà.Mièrt csinàlja ezeket? Mi lehet a gond?Ez valami betegsèg? Nagyon szeretem ès szeretnèk neki segiteni.Aggòdom mi lehet a gond! Vàrom vàlaszàt! Üdvözlettel Csipetke!
Kedves Csipetke! Javaslom, hogy forduljanak pszichiáterhez, interneten nem tudunk diagnosztizálni. Lehet, hogy szorongásos zavar egy fajtájáról van szó, de lehet komolyabb is a baj, fontos, hogy szakorvoshoz kerüljön.
Üdv! Én egy nagyon tanácstalan 18 éves diáklány vagyok és azért írok önnek, mert már végképp nem tudom, hogy merre állok a világban. Az egész azzal kezdődött, hogy érettsegi után nem sikerült bejutonom az egyetemre, ahova egyebként is csak az elvárások miatt jelentkeztem. Itt már a család neheztelt rám, így kerestem egy okj képzést, hogy mégse legyek tétlen egész évben. Szóval ősszel felköltöztem vidékről Szegedre. Itt nagyon nehezek voltak az első hónapok, nem nagyon ment a beilleszkedés, pedig ezelőtt sosem volt probléma a barátkozással, ezenkívül meg a honvágy is ott volt. Itt nagyon nehezen telt el kb 2 és fél hónap, aztán kicsit magamhoz tértem újra. Tudni kell, higy világ életemben sportoltam, atléta vagyok. Ebbe az időbe ezt is elhanyagoltam, majd mikor újra belekezdtem jött egy sérülés és két hónapra a sportot megint hanyagolni kellett, most próbálok visszatérni, ami eleve próbára tesz. Csak mivel fitness szakra járok suliba, így ott is kimaradoztam. A legnagyobb problémám most az iskolával van. Nagyon le is maradtam, kiestem a ritmusból és rájöttem, hogy ez a szak nagyon nem nekem való. Utálom minden egyes pillanatát, nagyon nehezen szánom rá magam, hogy elmenjek legalabb 2 napra Szegedre és szó szerint rosszul vagyok, ha mennem kell. Szívem szerint otthagynám most ezt az iskolát, de az eszem azt mondja, hogy már nincs sok hátra belőle, június eléjen vizsga. Viszont már semmi erőm nincs hozzá! Egyébként jelentkeztem újra egyetemre, mostmár több tudatossággal, tehát valamilyen szinten van jövőképem. Csak itthon, ha ezt elmondom, hogy otthagynám, akkor jönne ismét az hogy semmirevaló vagyok. Pedig nekem most épp elég lenne, hogy felkészülök egy emelt tesi érettségire, az egyetemi felvételire és arra figyeljek, hogy májusban újra bajnoki dobogón tudjak állni. Annyira zavaros minden a fejemben az iskola miatt, a családban is vannak gondok rendesen, volt egy fiú is aki szépen kihasznált, már nem tudom mi lenne jó és mi nem. Ezek a dolgok már kihatnak a hétköznapjaimra, szó szerint ébren vagyok egész éjszakákat, érzem, hogy egy kész roncs vagyok 18 évesen. Elég összetett a problémám, talán ennyiből nehéz is megérteni, de remélem, hogy tud segíteni, legalább, abban, hogy a szívem vagy az eszem hozza a döntéseket! Előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a szülei felől ilyen szigorú elvárásokkal kell szembenéznie. Az OKJ-s képzést hogyan választotta? Mi az, amit ennyire megutált benne? A jövőképe milyen pontosan? A szüleivel mennyire tud ezekről a dolgokról beszélni? Ők hogy viszonyulnak a saját karrierjükhöz? A családjában milyen gondok vannak? A fiú hogyan használta ki Önt? Ezekről a kérdésekről fontos volna hogy mélyebben elbeszélgessen valakivel. Akár egy szakemberrel itt az oldalon, négyszemközti konzultáció keretein belül. Ha alaposan átgondolja ezeket a témákat, akkor az érzelmek és a racionalitás összangba tud kerülni a döntésének meghozatala előtt.
Üdvözlettel:
Kedves doktornő!
Segítségre lenne szükségem. 24 éves férfi vagyok! Munka ügy miatt sürgősen elkell költöznöm Németországba. A párom ott el! Anyukám nem bírja feldolgozni, és beletorodni döntésekben! Nagyon sokat sír! Ez rám is kihat! Majd megszakad a szívem itt hagyni. Nem érti meg hogy nem örökre megyek el. Mert tudok látogatóban jönni! De nem bírok ketté szakadni! A szüleim el vannak válva! Mostoha apukám is külföldön dolgozik! Anyukám 2 testvéremmel él itthon! Mit tudják csinálni? Hogyan ertessem meg vele, hogy ez nem a vilagvege? 🙁
Kedves Kérdező! Segítségre anyukájának lenne szüksége. Valamiért nehezen engedi el Önt. Ezt neki kell feldolgozni. Azzal segítheti neki a legtöbbet, ha javasolja, hogy forduljon szakemberhez. Pszichológus tud segíteni az ő problémáján. Önnek a saját életét kell élnie, és úgy veszem ki soraiból, hogy önnek az elválás nem okoz problémát, anyukájának viszont ige. Ezért javaslom az ő részére pszichológus felkeresését.
Tisztelt Dr. Nő!
Segítségét, és véleményét szeretném kikérni, mit csináljak. Párommal megromlott a kapcsolatunk. 2015 nyarán ismerkedtünk meg. Hamar összeköltöztünk és a gyermekvállalás is elég hamar sikerült. 20 éves vagyok, párom 23. Imádjuk a kislányunkat, tervezett baba volt. A gondok akkor kezdődtek mikor kiderült, hogy babát várok. Párom 180 fokos fordulatot vett. Elkezdett társkeresőzni, más lányok meztelen képeit nézegette, internetes oldalakon kedvelte, pornót nézett, exeivel beszélgetett a múltról, milyen szép is volt. Teltek a napok, pocakosodtam, egyre többet vitatkoztunk ezek miatt. Próbáltunk leülni, családtól segítséget kérni, hogy megoldhassuk a problémat. Megszületett életünk szerelme. Párom újra a régi lett. Nagyon sokat foglalkozik a picivel, és próbál rám is odafigyelni. Ami a problémám, egyáltalán nem tudom elfelejteni a múltat, miket tett. Minden este sírva fekszem le, félek, hogy mikor fog újra ilyen dolgokat tenni. Ami mégjobban zavar, a szexuális életünk romokban. Próbálom odatenni magam, odafigyelni az igényeire, bevetni egy két praktikát, amivel nem is lenne baj. Mindketten élvezzük egymás társaságát, de úgy érzem kevés vagyok neki. Hiába elégítem ki az igényeit, egyből bezárkózik, és nézi a pornô. Hiába elötte volt aktusunk. És ezt mindennap. Van amikor napjában többször is. Senkinek érzem magam emiatt. Önbizalmam a béka feneke alatt. Sokszor mondtam neki hogy engem zavar,mindig letagadja. A másik, hogy úgy érzem egyáltalán nem büszke rám, nem érdekli mi történik velem. Hiába rakok fel közösségi oldalra saját képeket, piciről képeket, vagy saját magamról, észre sem veszi. Mindig más lányok képeit nézegeti, tetszikeli, amikor meg felhozom , hogy én is raktam fel képet,lerendezi annyival hogy láttam.
Nagyon jó apuka, és bármit kiejtek a számpn, megkapom. De hiányzik az érzelem. Sokkal jobban örülnék egy szép szónak, mint tárgyaknak. A múltban tett dolgaitól meg egyenesen depressziós leszek ha rágondolok. Ha a társaságunkban más lány van,már egyből gyomorgörcsöm van. Amióta ilyen problémáink vannak, nagyon heves, indulatos lettem. A legkissebb problémától is ideges leszek, a gyomrom fáj.
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy hozzánk fordult. Részletesen leírta a problémáját, amiből kiderült, hogy párja viselkedését nehezteli több dologban. Úgy gondolom, hogy nem megfelelően kommunikálnak egymással, a párjával többet kellene beszélgetni arról, hogy neki és Önnek milyen igényei lennének a kapcsolatukban, mind szexuális, mind érzelmi szinten, s ezeket hogyan lehetne közösen elérni, vagy mit lehetne teljesíteni belőlük. A kapcsolatuk színesítésén is érdemes lenne elgondolkodniuk, hogy milyen programokkal, közös tevékenységekkel, közös hobbival lehetne még több újdonságot behozniuk. Amennyiben ezek ellenére sem érez javulást, ajánlom, hogy keressenek fel, akár az itteni munkacsoportból párkonzultációval is foglalkozó szakembert, vagy a helyi családgondozóban dolgozó családterapeutát/mediátort.
Szabó LiliKedves Doktornő!
Problémám a következő lenne ,állandóan aggódom valamin.Apró dolgokon is képes vagyok kórosan aggódni. Pl nem merek ,hosszabb távra elmenni autóval úgy,hogy én hajtsak ,mert mi lesz ha baj történik. Sorolhatnám még tovább az aggodalmaimat.Képes vagyok ,apró dolgokon ,annyira felidegesíteni magam,hogy szinte pánik kerít hatalmába.Várom tanácsát mit tehetnék ,hogyan küzdhetném le vagy forduljak szakemberhez.Válaszukat köszönöm.Tisztelettel
Kedves Kérdező! Panaszai szorongásos betegségre utalnak. Ezt ne vegye diagnózisnak, mert ennyi információból és online levél alapján nem diagnosztizálhatunk. Úgy érzékelem panaszai szenvedést okoznak az Ön számára, így mindenképp javaslom pszichológus felkeresését vagy lakhelyén, vagy közülünk is választhat online terápia formájában. Panaszain pszichoterápia segíteni tud.
Kedves Doktor Nő!
Eddigi életem meghatározó negatív élményei azok voltak, hogy 6 éves koromban vitiligo-s fehér foltok jelentek meg a bőrömön és 12 éves koromban elváltak a szüleim viszonylag viharos módon. A válás talán engem rázott meg a legjobban, mert az edzőnőm miatt történt, így magamat is hibáztattam sokáig. A bőrömön található foltok miatt mindig önbizalomhiánnyal küszködtem, sosem vettem fel rövid ruhadarabokat még nyáron sem, ami miatt sokszor éreztem magam rosszabbnak a többi embernél. A szorongásom olyan dolgokban is megnyilvánult, mint például az iskolában nem mertem mások előtt szendvicset enni, nem szerettem ha néznek, nem mertem idegenekkel telefonálni. 16-17 éves koromra ezek a szorongások csillapodtak.
Ma már boldog párkapcsolatban élek, anyukámmal és a báttyámmal élek, egy neves egyetemre járok és jó munkám is van. Azonban mindig bűntudatot érzek amiatt, hogy sosem vagyok boldog, sosem vagyok megelégedve magammal. Minden apró dolgon stresszelek és nem tudom megvalósítani azokat a dolgokat, amiket célul tűzök ki magamnak. A bűntudat érzése abból fakadhat, hogy a problémáimat senkivel sem tudom megosztani csak a barátommal, de őt sem szeretném ezzel terhelni legtöbbször. Anyukám a munkájába temetkezve nem szakít időt közös beszélgetésekre, vagy ha igen, azt mondja, hogy örülne ha olyan problémái lennének, mint nekem és ne nyavajogjak.
A stresszes tünetek már fizikailag is megmutatkoznak rajtam szemrángásban, a vitiligo-s foltjaim újra elkezdtek terjedni és a nyakam is rengeteget fáj. Mindezek mellett a koncentrációs képességem rengeteget romlott az elmúlt 4 évben, ami a tanulásban is megmuatatkozik, nem tudok úgy teljesíteni, ahogyan szeretnék.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Levélíró! Nem tett fel kérdést, de leveléből jól érezhető, mennyire megviseli önt ez a helyzet már jó ideje. Panaszai alapján pszichoterápiát javaslok, mely szorongásos panaszait oldaná. Nem tudom 16-17 éves korában mi segített csillapítani a szorongást, de úgy tűnik ismét fellángolt. Az az érzésem, hogy problémája túlnőtt azon, hogy baráti beszélgetésekkel oldani lehessen, legalábbis leveléből ezt olvastam ki. Szakember felkeresését javaslom akár lakhelyén, akár a honlapunkon, ahogy Ön választ.
Kedves Doktornő! A nagymamám (83 éves) tavasztól őszig otthon lakik, ugyan nehezen mozog, de el tudja látni magát, szellemileg friss, érdeklődő, kommunikatív, jó a memóriája. A teleket nálunk szokta tölteni, és az utóbbi időben néhányszor arról panaszkodott, hogy szellem jelent meg az ágya mellett. Pontos leírást is adott a szellemek kinézetéről (mindegyik alkalommal mást látott), állítja, hogy nem álmodott, valóban jelen voltak, majd hirtelen elenyésztek a semmibe a szellemek, és azóta fél. Sokszor nem mer kimenni a szobájából, ha mi nem vagyunk otthon. Napközben egyedül van, mert a szüleim és én is dolgozunk, általában 5 óra körül érünk haza. A nyári időszakban, mikor a saját otthonában lakik, sosem számol be ilyenfajta “élményekről”. Pszichiáterhez egyelőre nem szeretnénk elvinni ezzel a problémával, mert valószínűleg nagyon tiltakozna. Azzal kapcsolatban szeretném kérni a tanácsát, hogy hogyan tudnánk neki mi segíteni, hogy a félelmei megszűnjenek? Hogyan kommunikáljunk vele “jól” ebben a témában? A racionális választ, hogy szellemek nincsenek, nem fogadja el. Válaszát köszönöm előre is.
Kedves Kérdező! Nagyon gondoskodóan fordul családjuk a nagymama felé. Ebben az életkorban előfordulnak ilyen jellegű illúziók, hallucinációk, elsősorban agyi érrendszeri probléma kapcsán. Az ilyen beszámolókkal nem érdemes vitatkozni, hiszen ezt ő valóságosnak fogja fel. Hogy félelmei megszűnjenek, ebben orvosi segítség lesz szükséges. Amennyiben fokozódik a szenvedése, lehet, hogy rá tudják majd venni, hogy segítséget kapjon. Ha más tünet is fellép, pl. hallási hallucinációk, javaslom, hogy mindenképp szakorvoshoz forduljanak. Hasznos lehet “kikérdezni”, elbeszélgetni vele arról, hogy kire, kikre hasonlítanak ezek a szellemek, miért látogatják, mit akarnak tőle, mit gondol a szellemekről. Elképzelhető, hogy a szellem valamely konkrét félelemnek a “kivetülése”, tehát a szellemekről való beszélgetésből kiderülhet, hogy valójában mitől fél, de ha ez nem segít, beszéljék rá, hogy szakemberhez forduljon, nem fogják “bolondnak” nézni, szenvedésein lehet enyhíteni, megszüntetni. Sok sikert kívánok!
Kedves Doktornő! El vagyok keseredve, mert a barátom, akit nagyon nagyon szeretek, egy évvel tovább fog gimnáziumba járni mint én. Ebből adódóan nem tudom, és nem is merek dönteni arról hogy hol tanuljak tovább. Budapesten van már pár ötletem hogy mit tanuljak, ugyan akkor itt, nem igazán találtam. Tehát a problémám: A szívem ide húz, az eszem oda. Nagyon szomorú vagyok és félek. Mit tegyek? 🙁
Kedves Kérdező! Fontos, hogy megbeszélje a barátjával, hogy hogyan változik, változik-e a kapcsolatuk, ha Ön más városban tanul tovább. Úgy érzékelem attól fél, hogy elveszíti barátját, ha térben eltávolodik tőle, gondolom ritkábban tudnak majd találkozni. Fontos tehát tisztázni, hogy a barátja mit gondol erről a helyzetről. Lehet, hogy egy év múlva ő is abba a városba készül továbbtanulni, ahol Ön? Ön ismeri az ő terveit? Tudnak a kettejük tervei találkozni? Ezeket javaslom, hogy beszéljék meg.
Kedves Segítő! Az empátia hiányán lehet javítani bármilyen pszichoterápiás módszerrel?
Kedves Kérdező! Lehet fejleszteni az empátiás készséget többféle módszerrel, de a problémakörben megfogalmazottak kapcsán online terápiát nem javaslok, csak olyan pszichoterápiás lehetőséget válasszon, ahova személyesen el tud járni.
