Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő!
Már magamban kezdek teljesen elbizonytalanodni,. 12 éve ismertem meg férjemet, 3 éve házasodtunk össze. Ő 20 évesen megnősült, két lány gyermeke született 8 évet éltek együtt a volt feleségével, aki a férjem legjobb barátjával csalta meg. 10 évi házasság után 1993-ban mondták ki válásukat. Ezek után két kapcsolata volt férjemnek négy- négy évig tartottak, mindegyikbe a volt nej rondított bele, egyszer vissza is ment hozzá pár hónapra, de újra szakítottak. Mi 2005-ben találkoztunk, tartottuk a a kapcsolatot a gyerekeivel. együtt jártunk kirándulni, de nem volt olyan karácsonyunk, ünnepünk amibe bele ne rondított volna a volt neje. Odáig jutottunk, hogy a gyerekei ballagására, esküvőjére sem mehetett el párom, majd azt is megtiltotta hogy eljöjjenek a gyerekek hozzánk. Okát talán abban látom, hogy most is mindenben szerette volna ugráltatni Józsit amire ő ugrott volna, csak kérdeztem ki az ő családja. A végső lökést az okozta mikor mi össze házasodtunk, mindenhonnan letiltatta a férjemet a gyerekek facebookjától kezdve, még szigorúbban nem jöhettek, sőt az időközben megszületett unokáját sem láthatja. Soha egyetlen szóval nem bántotta, rosszat soha nem mondott a gyerekeknek anyjukról, mindig kérte segítsenek neki, vele vannak. A közösen épitett házat a feleségének ajándékozta teljes bútorzattal együtt, kocsival együtt. Két táskával jött el. A problémám az, hogy a férjem családja nap mint nap a volt feleségét emlegetik nekem, hogy milyen szép volt, mint egy kirakati baba, s nem telik el úgy családi esemény hogy ne említenék állandóan. S hiába kérem nem hagyják abba, s a leg szebb hogy nem érti a férjem ez miért zavar engem. Nekem is volt egy előző házasságom két gyerekem, de nálunk senki nem emlegeti fel a volt férjemet a gyerekeim sem . A férjem tőlem sosem kérdezi meg hogy telt el a napom, mi történt velem, hogy érzem magam, sőt ha én mesélenék, kijelenti miért neki mondom, ő ezen nem tud segíteni, nem is érdekli. De a volt sógornőjét kérdezgeti hogy mi van velük, mit csinál a volt sógora, s a volt feleség most nyitott használt ruha kereskedést hogy megy neki, szerinte mi lesz a sorsa. Ha szóvá teszem hogy nekem ez fáj, hogy a velem kapcsolatos dolgok nem érdeklik, de a régi 30 évvel ezelőtti családja akikhez már semmi köze az érdekli, velem kapcsolatban semmi. S még nekem mondja, hogy majom vagyok, hisztizek, hogy nincs igazam. Mondtam Neki, hogy igazából egy valakit szeretett, a többi kapcsolata is ezért ment tönkre, mert ott is mindenbe beleszólt a volt neje. Szerinte én egy hisztis nem normális nő vagyok aki teljesen kikészíti.
Szeretném tudni tényleg így van e.
Köszönöm megtisztelő válaszát
Köszönettel: Erzsébet
Kedves Erzsébet!
Köszönöm, hogy megtisztelte bizalmával terápiás közösségünket. Ha jól értem levelét, akkor férjével való kapcsolatában Ön hiányolja a figyelmet, az odafordulást, és rosszul esik Önnek, hogy a volt feleségével való kapcsolatáról nem tudnak egymással érdemben beszélni. Valamint bántónak érzi, hogy az Önben az első házassággal kapcsolatban felmerülő érzéseket az Ön férje elutasítja, és elintézi azzal, hogy „hisztis vagy, majom vagy, nem vagy normális”. Véleményem szerint az Ön igénye, szükséglete, hogy férjével hétköznapi dolgokról napi szinten tudjanak beszélgetni („hogy vagy? hogy vagyok?) teljesen jogos. Feltételezem, hogy ez nem volt mindig ilyen nehéz, és az Ön által vázolt folyamat eredményeként jutottak ide. A másik oldalon, férje részéről jogos az igény, hogy kapcsolatot tartson gyermekeivel, unokájával. Amíg lányai gyerekek voltak, a kapcsolattartás csak a volt feleségén keresztül volt megvalósítható, és ez sok konfliktushoz vezetett, amely a kapcsolat (átmeneti, vagy végleges) megszakadását eredményezte a lányokkal. Ön leírja, hogy a konfliktusok oka az volt, hogy férjének első felesége „belerondított” a dolgokba, „ugráltatni” akarta Józsit (ha nem is értem pontosan, hogy mit ért ezek alatt), míg Ön – ha jól értem – nyitott volt arra, hogy a lányokkal jó kapcsolatot ápoljanak.
Ön azt kérdezi tőlem, hogy valóban hisztis-e, ahogy a férje állítja. Ha jól sejtem, akkor férje valami olyasmit érthet ez alatt, hogy Ön erős érzelmekkel (talán aggodalommal, haraggal, szomorúsággal?) reagál olyan témákra, amelyekkel kapcsolatban Neki nincsenek hasonló érzései (vagy legalábbis nem mutatja ki azokat). Lehet, hogy az Ön férje, aki nagylelkűen otthagyta a házat, bútorokat, kocsit a volt feleségének, mindezt a lányokért tette. Az, hogy érdeklődést mutat volt feleségének sorsát illetően, szintén nem jelenti azt, hogy még forró érzelmeket táplálna iránta. De az is lehet, hogy amit Ön mondott, hogy férje egyvalakit szeretett, és az a volt felesége, igaz. Ezekre a kérdésekre a választ csak az Ön férje tudná megadni, de Ő elzárkózik ez elől a beszélgetés elől. Lehet, hogy részben azért is, amilyen erős érzelmeket Ön mutat. Érzelmi dolgok terén nehéz igazságot tenni. Érzéseinkről azt szoktuk gondolni, hogy igazak: úgy van, ahogy érzem. De sok pszichológus szerint az egyes emberek érzelmi időjárását korábbi érzései és tapasztalatai is meghatározzák, vagyis általában nem egyszerűen, tisztán az adott helyzetre reagálunk.
Nehéz úgy beszélni egymással, ha erős érzéseink vannak, különösen, ha a másik nem mutatja ki esetleges erős érzéseit. Ilyen helyzetben úgy megfogalmazni mondandónkat, hogy a másik meg is hallja és meg is értse azt, egy külön nyelvezetet igényel. Néhány online konzultáció alkalmával ráérezhet erre a nyelvezetre. Forduljon hozzám, vagy munkatársaimhoz bizalommal, szívesen leszünk a segítségére.
a férjemre rá irt a faceebookon az exe titokban találkoztak én megláttam miket irogatnak egymásnak kérdőre vontam a férjem miért kelett eszt velem csinálni ő nem lát benne semmi problémát kértem hagyja békén a csajt ne irogassanak aszt mondta hogy nem hagyja abba neki fontos mindenki aki a faceebookon van mondtam akkor menjen el aszt mondta nekem nincsen itt semmi keresnivalóm, félek hogy többet akar a nőtől tavaly nyár óta teljesen kivagyok ,már régóta megaláz nőkkel,aszt hittem 50 éves korára le ál nagyon bánt az egész nem tudom hogy kezeljem a dolgot aszt látom hogy minnél jobban bánt annál jobban élvezi hogy irogat a nőnek nem tudom mit tegyek már pszihologushoz is mentem ,kérem segicsen . előre is köszönöm segicséget .moni
Kedves Móni! Írja, hogy már fordult pszichológushoz. Egy valaki csak egy pszichológushoz tud járni, nem szerencsés más pszichológus tanácsát egy időben kikérni. Esetleg nem bízik jelenlegi pszichológusában? Ha erről van szó, kérem jelezze ezt neki. A döntéshozásban a pszichológiai tanácsadás, illetve terápia lehet segítségére. Fontos, hogy megbízzon, akihez jár.
A kérdésem elég bonyolult. A párommal lassan 6 éve vagyunk együtt. Sajnos többször előfordult már,hogy buliban voltam és az alkohol hatására más férfival csókolóztam, magam sem tudom megmagyarázni miért, azonnal megbántam. A párom ezekről tud, minden alkalommal megbeszéltük, megbocsájtotta. Persze azóta nem igazán bízik bennem. Az utolsó ilyen eset 2éve történt, azóta nem volt gond. Igazából nagyon jól megvagyunk, kiegészítjük egymást, szex terén el sem tudnám képzelni,hogy mással történjen bármi. Egy hónapja viszont, a munkahelyemen megismerkedtem egy férfival, aki első pillanatban levett a lábamról, ahogy rám nézett, ahoy viselkedett velem. Flörtöltünk, többször bejött kávézni hozzám, de a flörtnél, illetve a elbúcsúzásnál 1-2 puszi, ennél több nem történt. A párom elolvasta az üzeneteinket, így kiderült a dolog, már-már odáig fajult,hogy szakítunk. Nem értem magamat,hogy miért kerülök mindig ilyen szituációba, mikor érzem és ő is érzi,hogy szeretem, jól megvagyunk, habár néha kicsit úgy érzem elhanyagol és laposodik a kapcsolatunk. Egy nőnek nyilván jól esik, ha más férfiaknak tetszik, de én nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket és belemegyek a flörtbe, megadva az esélyt magamnak és a másiknak is,hogy több legyen köztünk mint barátság. Mi a baj velem?
Kedves Z!
Ha jól értem levelét, akkor Ön szereti a párját, jól megvannak együtt, és szeretne együtt is maradni Vele. Az elmúlt 6 év alatt többször előfordult, hogy más férfiak fölkeltették az érdeklődését, majd Ön flörtölt, illetve csókolózott velük. Most legutóbb párja annyira megbántva érezte magát, hogy majdnem szakításra került a sor. Arról is beszél, hogy a szexben nem tud más partnert elképzelni, ugyanakkor amikor a „levett a lábamról” kifejezést használta a munkahelyén megismert férfival kapcsolatban, mintha az a csókon túli esetleges szexuális kapcsolatra is utalhatna. (Persze Ön tudja, hogy hogyan is értette pontosan ezt.) Azt mondja, hogy nem érti magát, nem tudja kezelni az ilyen helyzeteket, és azt kérdezi tőlem, hogy mi a baj Önnel.
Igen, természetes, hogy jól esik más férfiaknak is tetszeni. Sőt, az is természetes, hogy nekünk is tetszenek más férfiak a párunkon kívül. A kérdés, hogy hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Hogy belemegyünk a flörtbe, vagy kimaradunk belőle. Ön többször is úgy fogalmaz, mintha csak úgy történnének Önnel a dolgok, és kevés része lenne abban, hogy mi történik (pl. „alkohol hatására csókolóztam”, „miért kerülök mindig ilyen szituációba?”). Persze nagyon nehéz lenne például fölvállalni, hogy azért flörtöltem egy másik férfival, mert jól esett – egyrészt mert a mai magyar társadalmi normák zömében elítélik az ilyen viselkedést, másrészt mert tisztában van azzal, hogy ez az Ön párját milyen érzékenyen érinti. Ugyanakkor arról is beszél, hogy párja nem bízik Önben, hogy elhanyagolja Önt és hogy laposodik a kapcsolat. Van, akiben ez is kiválthatja azt, hogy megenged magának egy kis flörtöt, egy kis izgalmat.
Az Ön által fölvetett probléma több részből áll: Flörtöljek-e más férfiakkal, vagy sem? Hogyan tudom megóvni a páromat a bántástól? Lehet-e valamit tenni azért, hogy a párommal való kapcsolat eleven és izgalmas maradjon, valamint hogy a párom jobban figyeljen rám? Ezekre a kérdésekre pedig saját magának tudja megadni a választ, fölvállalva, hogy a dolgok menetére Önnek befolyása van (és azok nem csak úgy történnek Önnel), amely érettséget kíván meg tőlünk. Mindezekkel az ön személyes sorsával kapcsolatos önismereti kérdésekkel érdemes lehet online konzultáció keretében foglalkozni. Kollégáim és én az onlinepszichologus.neten a rendelkezésére állunk, ha úgy dönt.
Jó napot.
Szeretném meg kérdezni hogy terhesség alatt paroxetin 20mg. Szedhető-e?
Orvosom szerint csak setralint és semmi mást nem adhat. Azt próbáltam sajnos nem vált be.
Szeretnénk babát de így nem merünk bele vágni. Semmi más gyógyszer nincs ? Erre a kérdésre orvosom azt válaszolta nincs…. es ha babát szeretnénk fel se írja a gyógyszert csak a másikat.
Kedves Krisztina! Köszönjük, hogy bizalommal fordult az onlinepszichologus.net szakembereihez! Megértem aggodalmát, hiszen a terhesség alatt fontos, hogy biztonságban tudja önmagát és gyermekét. Orvosa nem véletlenül nem javasolja ezt a gyógyszert. 2005 szeptemberében elővigyázatosságra intették az orvosokat, mivel tanulmányozták a Paxil nevű antidepresszáns hatását a születési károsodásokra. Sokkal gyakrabban fordultak elő születési rendellenességek, így a szívkamrákat elválasztó fal hiányosságai és az egyéb nagyobb rendellenességek, azoknál a csecsemőknél, akiknél az anya paroxetin-t szedett, a más antidepresszánsokat szedő anyákkal szemben.
Klinikai szakpszichológusként a gyógyszerek beállításához és meghatározásához sajnos nincsen jogosultságom, ez ügyben a pszichiáter orvosa mellett tájékoztatást kérhet a nőgyógyász szakorvos és háziorvos kollégáktól is, illetve konzultálhat más pszichiáter orvossal is. Továbbá tájékoztatást kérhet afelől is, hogy a terhesség – majd szoptatás alatt – végig csak az említett Setralint szedhetné vagy idővel válthat másra is (például a 2.-3. trimeszterben és szoptatás alatt milyen más lehetőségek vannak?) Az is lehet, hogy orvosával találnak más lehetőséget és “csak” az első három hónapban szükséges csökkenteni/módosítani a gyógyszereit.
Köszönettel
Anya vagyok,21 éves fiamnál chron betegséget állapítottak meg decemberben,teljesen kikészültem,egészségügyben dolgozo. Minden napomat újra kell építenem félek sőt rettegek a betegség bizonytalan kimenetelétől,minden pillanatomat ez tölti ki. Gondoltam segítséget kellene kérnem ,hogy én is segíthessek a gyermekemnek,aki egyébként tünetmentes,tudna nekem valamit tanácsolni,úgy érzem nem tudom ezt feldolgozni.Teljesen bepánikoltam,nem tudok enni,kezdenek testi tüneteim kialakulni.Nagyon várom a válaszát.Köszönettel: Cecília
Kedves Cecília! Érezni leveléből a kétségbeesést, írásban nem tudjuk kideríteni Ön mitől fél pontosan, illetve fia is kétségbe van-e esve. A Chron betegség a tudomány állása szerint ún stressz betegség, így azzal tud a legtöbbet segíteni fiának, ha Ön saját maga számára keres megnyugvást első lépésben. Az ő betegsége tünetmentes lehet, ha ő kiegyensúlyozott életmódot folytat mind pszichés, mind testi értelemben (pl. diéta). Fontos önmagában tisztáznia mit jelent az ön számára ez a betegség, mi rémiszti meg pontosan, látott-e már ilyen betegséggel küzdő embert, és ha igen, mi ijesztette meg benne. Levele hangvétele és panaszai alapján javaslom pszichológus felkeresését, de előtte gastroenterológus szakorvossal való konzultációt.
néha nem veszem észre a dolgokat, amik elöttem vannak
pl. ma az szemközti asztalon voltak a visszahozott szgép hangfalak, és nem tűntek fel hogy visszahozta a munkatársam. pedig többször arra néztem, igaz máshol jért a fejem
egy kis céget vezetek, jelenleg kevés a munkánk, és az agyam azon jár hogyan tovább…ez lehet egy OK?
Kedves Gyula! Számomra az derül ki írásából, hogy a dekoncentrációt az okozhatja, hogy cége jövője miatti aggodalmak foglalják le gondolatait, ezért nem tud másra figyelni. Ez arra emlékeztet, mint mikor valaki megy az utcán és nem veszi észre ismerősét, mert valamin nagyon gondolkodik. Ha egyéb panaszai is vannak, amik a stresszel összefüggőek, pl. testi panaszok, feszültség, lehangoltság, akkor érdemes valamely stressz csökkentő technikát elsajátítani, pl. relaxáció, vagy akár speciális stressz kezelő tréningen részt venni.
Tisztelt Doktornő!
Problémám röviden: Van egy csaj, barátok vagyunk évek óta.. Először ezeket éreztem: A csaj máskép néz rám, fogdos,(még olyan helyen is) mélyen néz a szemembe, ölelget, körülöttem van. Törődik velem, kijelentései: “kar hogy téged nem érdekellek”….Beleszerettem. Elmondtam. Nem is szólt semmit, csak másnap, “mi csak barátok vagyunk, sose lesz máskép”, aztán leribancozta magát, és mondta mikor hány fiuval talalkozik. De ez sajnos igaz.
Tudom, családjától sosem kapott igazi szeretet, rossz a viszonyuk nagyon, és volt egy korábbi hatalmas csalódása is, jar pszichologushoz is. (19eves a csaj)
És most taszítani akar a viselkedésével úgy érzem. Fel hogy csalodna, de am szeret csak meglepődött h én is? Vagy tényleg nem akar semmit, és élni akarja könnyűvérű életét?
Nagyon összezavart és bánkódom is miatta.
Mit tegyek? Várom válaszát!
Kedves Gergő! Köszönjük kérdését. Számomra úgy tűnik, hogy a “csaj”, akivel barátok, játszadozik Önnel, valószínűleg, még nem tudja, hogy mit szeretne Öntől. Érdemes Önnek elgondolkodnia, hogy tudna-e továbbra is csak a barátja maradni az ő mostani kiszámíthatatlan viselkedésével, vagy a barátságukat is új alapra kellene helyezni, ahol nem tartja Önt kétségek között. Mindenesetre azt fontos jeleznie felé, hogy Önnek nem elfogadható ez a viselkedés a részéről, hiszen Ön a barátjaként tekint rá az elmúlt évek közös élményei alapján. Továbbá kérdéses, hogy mennyire lehet vele komolyabb dolgokról beszélni, mint barát? Akar-e ő továbbra is az Ön barátja maradni? Egyáltalán akarna-e ő komoly kapcsolatot bárkitől is? Amennyiben nem lehet vele ezekről a kérdésekről komolyan beszélni, azt javaslom, hogy próbáljon meg nagyobb távolságot tartani tőle, hogy ne tudja Önt megbántani máskor.
Szabó Lilitúlvédő gyerek és serdülőkor után család által ajánlott pályára léptem. Szexuális életet relativ későn, egyetem alatt későbbi feleségemmel kezdtem. Szakmai – egzisztenciális megvalósulásom nehezen indult, a pályán kezdeti kitérők után indult csak be. Kezdeti években szülők segitettek, lassan álltunk saját lábra. Hogy behozzam , egyre több mnunkát vállaltam. Ugy érzem igazából nem figyeltünk egymásra a feleségemmel. Másképpen próbáltam kárpótolni magam, ekkor romlott meg a viszonyunk. A gyerekek (2 fiu) elhidegültek a kisebbik el is költözött 17 évesen. Miután a nagyobbik egyetemre ment, kapcsolatot kezdtem és elköltöztem otthonról. Jelenlegi kapcsolatom rendkivül hullámzó. mind a ketten sértődékeny, talán labilis személyek vagyunk, rengeteg alkalmazkodásra van szükség mindkettőnk részéről, viszont Nem tudom eldönteni jó-e nekem ez a kapcsolat. Nagyon akarom, de sért a partnerem előélete, és ugy gondolom még mindig az exébe szerelmes.
Kedves Tibor!
Köszönjük, hogy megtisztelte munkacsoportunkat a bizalmával és hozzánk fordult kérdésével. Levele alapján azt érzem, hogy bár több problémát is felvetett, melyekkel talán érdemes volna foglalkozni, leginkább a párkapcsolatának alakulása zavarja Önt. Azt gondolom, hogy hasznos volna végiggondolni, milyen helyzetekben éleződik ki Önök között a konfliktus a párjával, mik azok a területei az életüknek, melynek során nehezen tudnak egymáshoz alkalmazkodni. Abba is érdemes volna jobban belemenni, mi sérti Önt a párja múltjával kapcsolatban, milyen jelei vannak annak, hogy Ő még mindig az exéhez vonzódik. Ezen problémák leghatékonyabban négyszemközti konzultáció segítségével beszélhetőek át. Ha ilyenre volna igénye, kérem keressen meg egy kollégát itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Tisztelt doktornő
Azzal a gonddal fordulok önhöz, hogy folyton emésztem magam a multon , az történt hogy fél évvel ezelőtt a párom nagyon megbántott és megalézott, szuletesnapomra nem jött el, már már földbe döngölt , engem mint nőt. Azóta szakitás lett a vége majd kibékülés, röpke bocsánattal elsimitotta az ügyet.
A kapcsolatunk azóta megjavult , most pár hónapja együtt vagyunk , de én azon vagyok felakadva még mindig egyszerűen nem telik el hét hogy ne gondoljak erre , érzem hogy ez lassan felemészt. Mit tudnék tenni ellene?
Kedves Kérdező! Fontos tisztáznia először önmagában mi a gátja a megbocsátásnak és van-e párjának jóvátételi esélye, ha igen, mivel tudná jóvátenni. Fontos, hogy párjának elmondja, Ön hogyan érez, gondol ezzel az eseménnyel kapcsolatban, illetve a párja hogyan érez és gondol? Megbánta? Miért tette? Lehet, hogy Ön az ismétlődéstől fél? Fontos, hogy tisztázza magában ezzel kapcsolatos érzéseit és a párja tudtára adja. Az őszinte beszélgetés növelheti önök között a bizalmat, meghittséget. Érdemes hangsúlyozni, hogy Önnek ez a téma fontos. ha megengedi ajánlok egy könyvet Önnek: Szondy Máté: Hogyan tudnék továbblépni? A megbocsátás pszichológiája címmel. Sok sikert kívánok! Ha elakadna, állunk rendelkezésére személyes beszélgetés keretében is.
Ördög és angyal egy testben
Kedves Tamara! Nehéz reagálni rövid mondatára, mert nem kérdés. Ha jól értem önmagával kapcsolatos szélsőséges érzéseit fogalmazza meg. Megírta betegségét is, ennek alapján szeretném bíztatni, hogy a helyzete javítható (diagnózisból indulok csak ki). Igaz, hogy a terápia éveket vesz igénybe, de remélhetőleg megéri. Az Ön betegsége olyan természetű, hogy online terápia nem javasolt, csak személyes találkozás. Kívánom, hogy sikerrel járjon terápiája!
Kedves doktornő!Párommal hét éve ismerjük egymást,négy éve vagyunk kapcsolatban,két éve házasok.
A problémám úgy érzem nem kifejezetten párkapcsolati probléma,de arra vetül ki…Ő egy nagyon toleráns,türelmes férfi,megértő és tud mindent a múltamról is.
Az lenne a problémám hogy sehogy sem tudok közeledni felé.Ha arra kerül a sor mindig ő az aki megölel,megcsókol engem,vagy szexuális aktust kezdeményez,én sosem.Nem azért mert nem szeretem vagy mert nem akarom.Amikor eltervezem magamban hogy na most,akkor minden rendben,de ha a helyzetbe kerülök ma nem megy.Elszáll minden,nem tudom mit csináljak,hogyan,nagyokat nyelek és azt hiszem félek.Hogy rosszul csinálok valamit,nem fog neki tetszeni,egyáltalán már a reakciójától is félek.Odabújok hozzá ha hív hogy menjenek de nehéz magamtól csak úgy odabújni hozzá ha tv-t nézünk.Sajnos komoly érzelmeket kifejező szavakat sem tudok kimondani (bocsánat,szeretlek,sajnálom) csak leírni…Apukám kiskoromban elhagyott és láthatáskor mindig azt mondta nem jó ha érzelmeket mutatok ki,gyengének fognak nézni,gondolom ez nagyban közre játszik a dologban…De a párom előtt ez eszembe sem jut.
Hogyan tudnám megtenni végre egyszer én az első lépést?Akár csak megcsókolni a páromat?Akármit megtennék hogy ki tudjam fejezni neki mennyire szeretem,ráadásul biztos neki sem jó ez,nekem sem mert szenvedek a tudattól hogy talán nem tudja mennyit jelent ő nekem.Kérem ha tud segítsen!Akármilyen kis trükk vagy tanács megfelelne…Nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező! Köszönöm bizalmát! Nem írja, hogy csak férje felé okoz nehézséget érzelmei kimutatása, vagy mások felé is. Évek óta erre szocializálódott, hogy nem tanácsos érzelmeket mutatni, így ez nagy gát lehet Önben. A fokozatosság elvét ajánlom: gondolja át, mi a legkevésbé szorongást keltő gesztus, mozdulat, viselkedés illetve szó, amit megpróbálna kimondani/megtenni. Állítson fel egy egyre nehezedő sorrendet és kezdje a legkevésbé szorongást keltővel. Ha ez is nehézségbe ütközik, bontsa még kisebb egységekre a “feladatot”, pl. ha egy szó kimondását választja, de nehéz kimondani a teljes szót, mondja ki a felét pl. “szeretlek” helyett “szer”- ezt először magában mondja hangtalanul, majd hangosan, de csak Ön hallja, majd valaki másnak, akinek meri, akár egy jó barátnőnek, végül a párjának. A fokozatosság sokat segít. Végül a legtöbbet az fogja segíteni, ha kimondja a szót, vagy megteszi a gesztust-pl. ölelés és megtapasztalja, hogy elfogadást kap a párja részéről. Ezt sokszor kell ismételni ahhoz, hogy automatikussá váljon. Sok sikert kívánok! Ha elakadna, állok rendelkezésére akár személyes konzultáció formájában is.
Aggódva írok önnek kedves doktornő!
Nem a saját problémámról,inkább mint külső,de mégis belső szemlélő a feleségem problémájáról.
Régóta ismerem őt,először barátok voltunk,majd jött a kapcsolat,végül a házasság.
Mindig is nagyon félénk volt dolgokban,visszahúzódó például szexualitás.Az anyukája nevelte fel egyedül négy éves kora óta,apa példa sosem volt előtte csak amikor az apja gyerekláthatásra vitte el őt,de akkor is nagyon rossz dolgok történtek vele.Apukája mindig olyanokat mondott neki hogy ő (feleségem) semmire sem jó,semmihez nem ért,ne is kezdjen bele dolgokba,hogy az érzelmeit kimutatni gyengeség.Kis gyerekként persze tette amit mondott,egy nagyon komoly,rideg kisgyerek volt az elmondása szerint,nem sírt senki előtt csak egyedül,ritkán mosolygott csak,komoly hangnemben beszélt,nem voltak ez miatt sosem barátai sem.
Ez négy éves korától egészen tizenhat éves koráig így ment.Én akkor ismertem meg őt mikor 15 éves volt,(van köztünk korkülönbség,de ez láthatóan nem akadály és nem zavarja egyiküket sem).Én akkor már idősebb voltam,túl voltam két komoly kapcsolaton(házasság nem volt).
Akkortól kezdve mikortól járni kezdtünk kezdett nyíltabb lenni a világ felé,emberek felé,nevetett ha velem volt és máig így van,előttem mert és a mai napig mer sírni.
A probléma az lenne hogy az önbecsülése szinte nulla,de azt mutatja hogy ő teljesen magabiztos,egyedül előttem nem,belül azt hiszi magáról hogy csúnya,ahogy ő mondja hülye,tehetségtelen lány(vagyis mostmár nő,hogy ő értéktelen.Semmi zavar nincs,boldog a kapcsolatunk,viszont a szexuális dolgokkal kapcsolatban…Minden rendben,amíg én kezdeményezek.Az elejétől fogva én vagyok aki kezdeményez mindenféle tetszik kontaktust,legyen az ölelés,csók vagy aktus.Nagyon próbálkozik,látom rajta hogy szeretne ő is tenni dolgokat,de azt mondja ő sem tudja mi de megállítja.Gondolom a gyerekkori sérelmek,az önbecsülése és ezek miatt van,de ez csak az amit én gondolok.Mostanra mióta megismerkedtünk már vannak barátai,a családommal is nagyon jól megvan,eljárunk együtt helyekre amit régen sosem csinált.Azt mondja alapjaiban változtattam meg őt és az életét úgy hogy nem is tudtam róla.
Persze megértem őt,nehéz gyerekkor,majd tinédzser évek miatt valószínűleg ezért van.Próbáltam rávezetni hogy mit csináljon,fogtam a kezét,de félve nézett rám és tanácstalanul,attól félt mint az kiderült hogy majd lehurrogom hogy nem jó úgy,vagy egyszerűen csak ott hagyom őt,pedig fogtam a kezét,eszem ágában nem volt elmenni.
Annyit sikerült elérnem hogy a kezemet meg meri fogni,vagy oda mer bújni mellém ha alszunk vagy tvt nézünk esetleg beszélgetünk,de ennyi.Vannak pillanatai amikor hirtelen felindulásból megpuszil vagy megölel,de semmi több.Az viszont látszik hogy kínozza az egész szituáció hogy nem tudja mit tegyen.
Nemrég megpróbálkozott azzal hogy ő tette meg az első lépést az aktus felé (persze nagyon is nagyra értékelem a dolgot tudom hogy nehéz neki és nagy bátorság kell hozzá ehhez) és akkor egy kedves családtag (éppen itt voltak nálunk) sikeresen ránk nyitott.Semmit nem látott mert páromon még volt ruha,rajtam is nadrág,de ezek után feleségem beviharzott a fürdőbe.Később mikor kijött úgy feküdt be az ágyba hogy semmilyen formában hozzám sem ért,ha én indultam volna felé elhúzta magát,végül sírni kezdett,magamhoz öleltem és sírva mondta nekem hogy ő annyira készült erre lelkileg,hogy mennyire akarta megtenni ezt a lépést is végre,hogy végre elég bátornak érezte magát,biztonságban hogy ilyesmit kezdeményezzen,de most attól fél hogy újra ott tart ahonnan kezdte az egészet,végül kifáradt a sírásban és elaludt hozzámbújva…Teljesen úgy tűnt mintha egy világ dőlt volna össze benne,mint aki percek alatt lelkileg összetört.Egyértelműen kínozza az egész,engem meg az hogy így látom őt,nagyon szeretnék segíteni neki,de nem tudom hogyan és hol kezdjem.Azt mondta nem akar pszichológushoz járni (régen járt és semmit sem ért),meg hogy nekem meri csak elmondani a dolgokat amiket fentebb írtam.Tehát,tudna a doktornő valamiféle tanácsot adni hogy mégis hogyan segíthetnék neki,vagy mivel?
Előre is nagyon köszönöm ha tud segíteni!
Kedves Aggódó férj! Köszönjük, hogy problémáját megosztotta velünk. Számomra úgy tűnik, hogy a feleségének az Ön által leírt önbizalomhiányán túl szexuális érdeklődés és vágy zavarában is szenved. Ennél a zavarnál az alábbi tünetek közül több észlelhető: Csökken vagy hiányzik: 1. szexuális tevékenység iránti érdeklődés, 2.szexuális/erotikus gondolatok vagy fantáziák, 3. szexuális tevékenység kezdeményezése, 4. A szexuális tevékenység során a szexuális izgalom /öröm , 5.szexuális érdeklődés/készenlét bármilyen külső szexuális kulcsingerre, 6. genitális vagy nem genitális érzetek szexuális tevékenység során. Érdemes szexológushoz/szexuálipszichológushoz fordulniuk, aki kognitív/viselkedésterápiával vagy más módszerekkel segít a feleségének feltárni a szexuális visszahúzódásának és szexuális félelmeinek az okait, illetve lépésről lépésre kialakítani a helyes szexuális viselkedést. Az Ön feladata, hogy feleségét meggyózze a terápia szükségességéről.
Szabó LiliJó napot kívánok! 5 éves kislányommal lennének nehézségeim. Többször észrevettem, hogy lódít, füllent. Apróságokban, de mégis. Valamint tegnap azt találta ki, hogy fáj a hasa, hogy az óvodából hazahozzuk. A kistestvére még nem jár Bölcsődébe, így tudja, hogy ő otthon van velem. Ilyenkor mi a legjobb? KÖSZÖNÖM!!!
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával munkacsoportunkat! Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna jobban utána járni, megérteni ezeket a lódításokat. Ahogy az Ön által leírt példából jól látszik, talán el akar érni valamit a kislánya ezzel. Ráadásul nem is tudhatjuk, valóban fáj-e a hasa, hiszen azt csak ő érezheti. Fontos tudni, hogy ebben a korban még gyakran előfordul, hogy a gyermek fájdalomnak címkézi a benne keletkező frusztrációkat, rossz érzéseket. Az Ön által leírt esetben ez a tünet jelentheti azt, hogy Önnel szeretne lenni a kislánya, esetleg féltékeny a kistestvérére, amiért Önök együtt vannak, amíg neki óvodában kell az időt eltöltenie. Érdemes vele közös programot szervezni, együtt játszani, hogy azt érezze, az öccse vagy húga nincs kiváltságos helyzetben, ő is megkapja a számára szükséges figyelmet. Ha mindeközben beszél a saját érzéseiről, észrevétlenül is megtanítja rá, hogy megfogalmazza, ami neki nehéz, fáj.
Üdvözlettel:
Kedves Doktornő!
Igazából nem tudom hová fordulhatnék segítségért a problémámmal. Ezt az oldalt kerestem fel azzal a reménnyel, hogy hátha iránymutatást kaphatnék. A problémám gépjárművezetésből fakad. Iszonyatosan rettegek ha vezetnem kell, szinte úgy érzem elájulok ha be kell ülnöm sofőrként a kocsiba. Alig kapok levegőt, elkezdek remegni, érzem, hogy a pluzusom az egekbe szökken, izzad a tenyerem és sajnos (gondolom ezek miatt) nem tudok megfelelően és időben reagálni a különböző helyzetere. A kudarcélmények pedig még inkább stresszesebbé tesznek. Az ismerősök mind azt mondják ez a rutinhiány miatt van, én mégsem ezt érzem elsődleges oknak. Lassan 3 hónapja nem ültem bele az autómba. Minél többször vezetek annál inkább eluralkodik a félelem és annál kevesebbszer szeretnék újra vezetni. Utasként is félek néha, de közel sem annyira, mint sofőrként. Nem tudom mi lehet ennek az oka, többször elhatároztam, hogy legyőzöm a félelmem, de minden egyes alkalommal történt olyan, amitől újra feladtam. (pl. nem tudtam bizonyos helyzetekben hirtelen hogyan reagáljak, pedig a kresz-szel tisztában vagyok.) Az élet egyéb terültén teljes mértékben megállom a helyem, ezért is piszkál a családom, hogy a vezetés hogyan is foghat ki így rajtam. Ettől persze lelkiismeretfurdalásom támad. (Félek, hogy konfliktusba keveredek, hogy összetöröm valakinek a kocsiját, vagy egyéb bajt okozok a közutakon) Mi lehet ennek az oka? És hogyan lennék képes ezt legyőzni? Hová fordulhatnék segítségért?
Köszönöm a válaszát előre is!
Üdvözlettel.
Kedves Kérdező! Egyéni pszichoterápia szükséges véleményem szerint problémája megoldásához, mely egy olyan szorongásos tünet, ami a vezetésre korlátozódik. Úgy veszem ki szavaiból, hogy már fóbiás elkerülés is kezd Önnél kialakulni. Javaslom keressen fel egy terapeutát, aki tud Önnek ebben segíteni. Ha gondolja, a mi csoportunk bármely tagja szívesen segít.
Segítséget szeretnék kérni édesanyámmal kapcsolatba. 43 éves már másfél éve nem akar dolgozni se továbbképzésre menni pedig nem egy lehetősége let volna. Nem akar semmit csinálni mindig csak panaszkodik hogy neki mindene fáj elvileg asztmás pedig és semmi jelet nem látok rá, emelett még nyugtatot és fajdalomcsillapítókat is szed. Mindig kötekedik velünk és mi vagyunk a hibásak mindenért. Mit tegyek vele?
Kedves Dóra! Köszönjük, hogy bizalmával megtisztelt minket! Édesanyja állapotáról kevés információt írt le. Nem derül ki, hogy ki írja fel neki a nyugtatókat és a fádalomcsillapítókat és milyen célból? Érdemes lenne Önnek a család háziorvosával (akihez az édesanyja is tartozik) beszélni erről a problémáról, mivel lehet egy alaposabb kivizsgálásra lenne neki szüksége a fájdalmai és az asztmája miatt. Szükség esetén a háziorvos a leszázalékolást is el tudja indítani, illetve beutalót is tud adni különböző szakrendelésekre, s amennyiben szükséges, pszichiáterhez is el tudja küldeni az édesanyját, ahol megvizsgálhatják, hogy van-e valamilyen pszichés betegsége is mindezek mellett. Önnek szerintem az édesanyját kellene abban meggyőznie, hogy segítségre van szüksége, s hogy közösen járjanak ennek a végére, hogy milyen betegségek állhatnak az ő állapota mögött.
Szabó Lili
