Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves doktornő!
16 éves vagyok. Nehéz megfogalmaznom az érzéseimet, de állandoan rosszul érzem magam. Egy legjobb barátom van akire számíthatok rajta kivül már nincs senkim. Régen közel állt hozzám még két személy ma már kibeszélnek es nem keresnek. Ma is gyönyörű nap volt sütöt a nap és szerettem volna elmenni valahova… De nem volt kivel a barátom sajnos nem ért rá. Szóval bent ültem egésznap. Mostanában nagyon egyedül érzem magam nem találom az életem értelmét. Már nagyon régota egész pontosan 13 éves voltam amikor elöszőr az öngyilkosságot fontolgattam… Azota mindig. Sosem voltam boldog nem történt semmi jó az életemben. Akkoriban vágdostam magam, de megbántam. De nem rég újra megtettem. Sosem voltam szerencsés az emberi kapcsolatok és a szerelem terén. Nincsen önbizalmam ha bele nézek a tükörbe egy rakás szerencsétlenséget látok. Úgyérzem nincs rám szüksége senkinek. Nincs értelme az életemnek üres és magányos. Nincsen barátiköröm akikkel elmehetnék bulizni vagy csak hívnának erre arra. A barátom nem engedik el. Otthon ülök a négy fal között egyedül miközbe rajtam kivül mindenkinek van élete. Lebegek az üres térben nem számítana ha én eltünnék. Napjaim ürességgel telnek reményvesztetten. Folyton rosszul érzem magam már nem őszinte a mosolyom… Semmi se tesz boldoggá. Korábban iszonyatosan szerettem olvasni, de már az sem érdekel ott hevernek a polcon a könyvek. Nem tudom mit tehetnék, hogy jobb legyen… Úgy érzem már sosem lesz jobb…..
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna beszélnie valakivel a környezetéből a rossz érzéseiről. Egy megbízható családtag vagy tanár sokat segítene Önnek abban, hogy alaposabban végiggondolhassa, mit lehetne tenni a magányosság ellen. A barátját miért nem engedik el sehová? A két korábbi baráti kapcsolata mitől romlott meg? Ön mit gondol erről, hogyan élte ezt meg? A szüleinek mennyire tud beszélni az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatkoról? Észrevették a vagdosás nyomait a testén?
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Szabó Lili!
Abban kérném a segítségét,hogy kb. 10 éve megpróbáltak megerőszakolni hála az égnek sikerült elszabadulnom.Nem tudtam mint kezdjek evvel a helyzettel így nem mondtam el senkinek sem.Nagyon mély nyomot hagygott ez bennem.Utána történt pár évre rá.hogy hazaköltöztem a családi házba ahol már sajnos csak nővérem élt és a barátja.Mert szüleim korán elhunytak. Hogy a barátja elkezdett utánam leskelődni.Egyszer észrevettem,hogy leskelődik,mert hallottam a lépteit kinéztem a fürdőszoba ajtó allatt ahol megláttam nővérem barátját.Ott gugolt és leskelődött utánam úgy ,hogy lyukat fúrt az ajtó allatt,hogy belásson.Szembe néztem vele,de nem mertem mondani semmit.Utána betömtem azt a lyukat erre a falon fúrt egy másik lyukat amin tapéta volt és vissza tuta csukni így nem derült ez ki egy jó darabig.Majd nővérem ezt egyszere észrevette,de megbocsájtott neki.Én kénytelen voltam ezzel a tudattal ott élni,mert nem volt más választásom.Azóta eltelt körübelül 9 év már máshol élek ,de ugyan úgy huzagotam a fürdőben a függönyt nehogy valaki belásson hozzám akár a fürdőben akár a szobában.Még a zuhanyfüggönyt is.Nem tudom ezt valaha le tudom e győzni.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:Katalin
Kedves Katalin! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! A bizalmát elveszthette a férfiakban, mivel többször is visszaéltek vele, családon belül is (nővére élettársa). Arról nem írt, hogy kivel él most, vagy egyedül élőkét is elhúzza a zuhanyfüggönyt. Azon lenne érdemes elgondolkodnia, hogy Ön hogy áll a férfiakhoz? Mennyire tudja saját érdekeit megvédenie és képviselnie a másik nemmel szemben is? Kiben tud megbízni? Úgy gondolom, hogy érdemes lenne erről beszélgetnie, akár az itteni online munkacsoportból is szívesen vállalnánk Önt. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Boroka. 5 evvel ezelott elvesztettem a biztonsagerzetem. Varatlan modon anyagi szempontbol ellehetlenitettek. A rokonaimra es a barataimra szamithattam es bar nagy kihivas volt, de megoldottam a helyzetet. Viszont ettol kezdve elkezdtem felni minden olyan dologtol, amit beveszek, vagy amivel a testem erintkezesbe kerul (ertsd: tisztitoszerek, hajfestekek, vitaminok, gyogszerek stb.). Sokat gondolkodtam,h mit jelentett szamomra ez a helyzet es lassan -nagyon lassan- a felelmeim egy resze elmult. Ma mar hasznalok tisztitoszereket, hajfesteket, vitaminokat. De ugy tunik alapvetoen nem sikerult feldolgoznom megsem, mert tovabbra is betegesen rettegek, ha gyogyszert kell bevennem (ami bizonyos helyzetekben elkerulhetetlen). Amikor rakenyszerulok szivdobogasom lesz, lever a viz, remegek. Van amikor hosszasan kell autogen treningeznem,mert ha abba hagyom, akkor visszater a remeges, a felelem. Ezen kivul sokszor megkeseritik a napaimat a betegsegektol valo felelmek. Ha valamilyen valtozast elek meg, illetve valahol fajdalmat, kenyelmetlenseget elek meg a testemmel kapcsolatosan, akkor rogton a legrosszabbra gondolok. Mivel a valtozo korba leptem gyakorlatilag allandoan orvoshoz jarhatnek, hiszen nagyon sok valtozast tapasztalok meg.
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy hozzám fordult helyzetének bemutatásával. Ha jól értem Önt, akkor Ön félelmet él meg testének változásaival, valamint testi fájdalmak megjelenésével kapcsolatban, továbbá minden változásnál a legrosszabbra gondol – ha jól sejtem, akkor egy krónikus lefolyású, halálos kimenetelű betegségtől tart. A korábban jelentkező, a testébe bevitt, illetve a testével érintkező anyagokkal összefüggő félelmeinek egy részével önállóan sikerült megküzdenie, azok jelentésén való gondolkodás révén. A gyógyszerszedéssel kapcsolatos félelme azonban továbbra is fennáll, és valahányszor bevesz egy gyógyszert, testi tünetekben is megnyilvánul (szívdobogás, izzadás, remegés). A gyógyszerszedéssel összefüggő félelmét autogén tréninggel kordában tudja tartani, azonban ez időnként nagy erőfeszítést igényel Öntől. Mindezen félelemérzések hátterében az 5 évvel ezelőtti egzisztenciális bizonytalanságot jelöli meg, amelyet az óta megoldott.
Mit lehet tenni ezekkel a félelmekkel, azon kívül, hogy fizikai tüneteit enyhíteni tudja autogén tréninggel? Korábban elgondolkozott az anyagi bizonytalanság és a bevitt szerekkel kapcsolatos félelmeinek összefüggésén. Min érdemes most gondolkodnia? – talán ezek lehetnek az Ön kérdései. Először is szeretném jelezni, hogy az autogén tréning alkalmazása, az események és tünetek jelentésén való gondolkodás, valamint a támogató rokoni és baráti kör, fontos erőforrások, illetve eszközök lehetnek az Ön számára, amelyeket érdemes továbbra i s megbecsülni, illetve azokra támaszkodni. Talán még jelentősebb ezeknél az Ön önállósága, a megoldás keresésére és megtalálására való képessége, és ereje, amellyel a változó korban is meg tud küzdeni a nehézségekkel. A változásokkal együtt élni – sok nő és férfi számára jelent kihívást. Az Ön által leírt félelemmel azonban érdemes foglalkozni, ezeken és ezekhez hasonló kérdéseken keresztül: „Hogyan viszonyulok a saját testemhez? (Pl. Szeretem-e? Vigyázok-e rá? Megfelelően táplálkozom? Mozgok rendszeresen? Szellemi aktivitásomat megőrzöm? És ha nem, vajon miért nem?) Hogyan viszonyulok a változásokhoz általában? Hogyan viszonyulok az öregedéshez, az elmúláshoz, a halálhoz?” Ez utóbbiak önmagukban is óriási kérdéskörök, amelyekkel filozófusok is foglalkoznak évezredek óta, mi itt mégis ezeknek a személyes vetületeire vagyunk kíváncsiak: hogyan van Ön, személy szerint ezekkel a kérdésekkel? Egy terapeuta segítségére lehet e kérdések megválaszolásánál. Munkatársaimat az onlinepszichologus.net-en melegen ajánlom, illetve én is szívesen állok a rendelkezésére.
Kedves Pszichológus,
Kislányom másodikos, jól tanul, dolgozatai ötösek 1-2 hibával vagy hibátlanul, lelkes, aktív, érdeklődő, sok barátja van, szeret iskolába járni.
Sajnos kb . 1 hónapja új ültetésrend van az osztályban, 3 padsor, 3 szint, jó, közepes és rossz, és ő a középsőbe került. Azóta úgy látom, hogy csökkent a lelkesedése, többször mondja, hogy ő buta. Félek, hogy csökkenni fog az önbizalma, elveszi a kedvét az iskolába járástól. Jogos ez az aggodalmam, vagy majd elfelejti? Én nem vagyok se pedagógus, se pszichológus, de őszintén szólva nekem sem tetszik ez a fajta beskatulyázás, bár lehet, hogy ez egy bevett és működő szokás. Mi a véleménye? Köszönettel,
Erika
Kedves Erika!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna beszélnie a kislányával arról, mit érez az új ültetéssel kapcsolatban, mit gondol az iskoláról. Érdemes éreztetnie vele azt, hogy nem történik tragédia akkor sem, ha a dolgozatai nem sikerülnek tökéletesre, eloszlatni a szorongását azzal kapcsolatban, ha nem lesz hibátlan a teljesítménye. Sőt, a hibáink valójában értékesek, hiszen kellő odafigyeléssel a fejlődésünk motorjaivá válhatnak. Persze csak akkor, ha Ön is így gondolja mindezt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaNagyom jóba vagyok egy lànnyal. Fényànak hivjàk. Baràtok vagyunk de én többet érzek ennél. Az osztàlytàrsak összeakarnak hozni. A many elég sokat megenged, érdekessn viselkedik. Sokszor felrakja a combomra a làbàt, multkor még a talpàt ahasamhoz dugta, mikor elvàlunk megölel, s ha filmet nézünk vagy valami van akkor a fejét a vàllamra trszi s hozzàbújik az oldalamhoz. S utàn a baràti tàrsasàgba lévö màsik fiunak at mondja hogy ettöl öt nem szereti kevésbé hogy ezt velem csinàlja csak vele nem. Ezek a dolgok beleférnek a baràtsàgba? Van oka hogy nagyom izgulok és aleànyzón kivül Mason nem is jàr az agyam? Elöre is köszönöm a segïtséget.
Kedves Z! Természetes, hogy kétségek merülnek fel Önben, hiszen egyenlőre nem sikerült tisztázni a lánnyal, hogy ő mit gondol a viselkedéséről. Esetleg megpróbálhaták megbeszélni, hogy ki mit gondol erről és hogyan érez, önnek mit jelent ez a viselkedés (pl. ha egy lány filmnézés közben mellé bújik, akkor azt jelenti Önnek, hogy fontos neki, tetszik neki, jól érzi magát a testi és lelki közelségében). Próbálja megkérdezni, hogy mással is így viselkedik-e vagy csak szóban mondja a többieknek, hogy ők is fontosak, azonban ezt a fajta viselkedést csak Önnel csinálja. Biztosan nehéz megbeszélni az érzéseiket (önnek és a lánynak is), de mégis arra bíztatom, hogy bátran próbálja meg elmondani azokat és tegyen fel kérdéseket (pl. jól esik az ölelés, izgul és sokat gondol rá, szeretné tudni, hogy ez kölcsönös-e vagy ő tényleg baráti gesztusként fogja fel ezeket a helyzeteket).
Üdvözlöm!
Remélem tud hasznos tanácsot adni.
Párommal májusban leszünk együtt 2 éve.A második hónaptól már együtt is lakunk.Jól megvagyunk,tudjuk hogy együtt szeretnénk családot.Szóba került már az eljegyzés is és itt van a probléma.Külföldön lakunk és megbeszéltük hogy ha hazautazunk elmegyünk gyűrűt nézni mert megtetszett nagyon egy üzlet otthon.Abba már belenyugodtan hogy nekem kell választani mert ő nem tudna.Meglepetés már nem lesz.Februárban voltunk otthon,de csak pár napot.Nem voltunk gyűrűt nézni,mondván hogy sok az intézni való,nincs elég idő illetve a hónap végén nem maradt elég pénze.De valahogy éreztem is hogy nem lesz semmi.Áprilisban viszont egy
egész hétre megyünk.De valahogy azt érzem megint ugyanaz lesz mint először.Időnk lesz csak majd akkor jön hogy nincs pénzem.De egy gyűrűre tudom hogy elég lenne amilye van.Azt érzem hogy csak kifogást keres,nem is akarja ezt.Fáj nekem mert a volt barátnőjét fél év után már megkérte,volt ünneplés hozzá,Nálunk meg nem lenne semmi.De nem értem hiszen gyereket akarunk nemsokára akkor miért olyan nagy döntés ez a gyűrű ráadásul esküvő biztos nem lesz mostanában mert őt zavarja hogy a középpontban lenne de szerintem ez is kifogás csak.Ezzel úgy érzem hogy nem vagyok elég fontos.
Mit gondol?
Előre is köszönöm a választ!
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát! A javaslatom, hogy várja meg az áprilist, mert amitől tart, az még nem következett be, csak egy jövőre vonatkozó félelem. Ha beigazolódik, azaz nem veszik meg áprilisban a gyűrűt, javaslom üljön le párjával és őszintén tárja fel neki érzéseit, dilemmáit, és biztassa őt is őszinteségre. Akkor lehet segíteni a problémán ha őszinték egymással. Éreznie kell párjának, hogy nem lesz “büntetés”, ha őszintén kifejezi, ha netán kétségei, bizonytalanságai vannak. De minderre csak akkor kerítsen sort, ha áprilisban letelt az a bizonyos hét, mert benne van a pakliban az is, hogy megveszik a gyűrűt. Remélem, reményei szerint alakul a helyzet!
Jónapot!
A segitségét szeretném kérni. A barátomnak a nagyszüleje kb. egy hete kómába került, nem sok az esélye, hogy helyrejön. Szoros viszonyuk volt, mindennap találkoztak. Pár napja a barátom, nevezzük nevén Krisztián teljesen megváltozott. A rokonaival sem veszi fel a kapcsolatot, még csak az édesanyjának sem reagál (külön élnek, szoros kapcsolat), velem is teljesen megváltozott. Napok óta ma értem el először, de nem akar velem lenni, azt mondja nem hiányzok neki, csak egyedül akar lenni. Egy hete még mindent megtett volna értem..azt mondta semmiképp ne menjek el hozzá, nem akar találkozni, rászállni nem akarok, csak rontana. Tanácstalan vagyok, nem tudunk vele kapcsolatba lépni sem, hogyan segithetnénk neki? köszönöm.
Kedves Kérdező! Köszönöm a bizalmat! Ha jól számolom, 1 hete van ez a barátjával. Főleg férfiakra jellemző gyász esetén, amit most ő csinál, szeretnek ilyenkor kicsit egyedül lenni, egymagukban feldolgozni a veszteséget. Bár még nem halt meg a nagyszülő, de írja, hogy nagy a valószínűsége, így ő most valószínűleg már gyászolja. Mindenki másképp gyászol. 1 hét nem sok, még hetekig lehet ez az igénye, amit kért Önöktől és ez teljesen normális menete a gyásznak. Ha viszont még hónapokig elhúzódik, és néha sem lehet majd vele találkozni, és ő is úgy gondolja, érdemes szakember segítségét kérni, amit neki kell kezdeményeznie. Önnek most az a “feladata”, hogy türelmesen várjon. Párjának most azzal segít a legtöbbet, ha tiszteletben tartja a kérését, ami érzékelem, hogy Önnek nehéz, mert Önnek biztos hiányzik az ő társasága illetve talán tehetetlennek is érzi magát, mindenképp valamit cselekedni szeretne, de most inkább a csendes várakozás, amivel segítségére lehet. Kitartást kívánok Önnek!
Az iménti levelére szeretnék válaszolni.Először is köszönöm gyors válaszát.
Maga szerint a kapcsolatunk megromlása hátterében tényleg a gyász, a veszteség állhat? Nagyon bántó szavakat mondott, és rezzenéstelenül, mintha nem is zavarná hogy a kapcsolatunk a tét. És előtte nem volt semmi probléma. Ilyen tünetei is lehetnek? Tanácstalan vagyok, nem tudok várni, de félek ha keresem csak rontok a helyzeten.
köszönöm.
Eszter
Kedves Eszter! Érzékelem, hogy nagyon aggódik. Ön úgy érzi megromlott a kapcsolat, mert nem avatja be Önt az érzéseibe. Nem hinném, hogy barátja úgy érzékelné, hogy kapcsolatuk romlik, csupán kis egyedüllétre van szüksége. Ön ezt úgy érzékeli, mintha kapcsolatuk tönkremenne. Arra gondolok, igen, hogy a gyász okozza ezt a távolodást, de ezt nyugodtan megkérdezheti tőle, szerintem.
Kedves Szakértő! A Párom korábbi elhatározásából már négy éve nem ivott alkoholt. Majd mostanában elég sok problémája akadt- elcsúszott a egy fél évet a diplomamunkájával, vettünk egy lakást, amit teljes szívéből utál, mert kiderült hogy lehet hogy airbnb lesz mellettünk, illetve a munkahelyén is problémák merültek fel. Egyik napról a másikra kitalálta hogy ő elkezd inni, mert ennek semmi értelme hogy nem iszik. Miután elkezdte a héten minden este elment valahová iszogatni, illetve hétvégén is csak arról beszélt, hogy melyik nap mit akar inni. A problémáiról nem hajlandó velem normálisan beszélni, soha nem volt az a fajta, de biztos vagyok benne hogy csak a gondjai miatt iszik. Próbálom tiltani, és hatni rá, de csak veszekedés lesz vége. Ezenkívül folyamatosan engem kritizál ( milyen rossz munkahelyem van, hogy nézek ki ) mintha azt szeretné elérni , hogy nekem is rossz legyen. Leginkább az ivás zavar, hogyan lehetne ezt a folyamatot megállítani?
Kedves Petra!
Leveléből feltételezem, párjának volt már gondja az alkohollal azelőtt – esetleg segítséget is kapott már. Ha ez így van, érdemes lenne felkeresnie korábbi segítségét, AA csoportot.
A problémája szempontjából teljesen mindegy, hogy mi az oka annak, hogy újra pohár után nyúlt.
Ha rosszul következtetek, és eddig még nem vett igénybe szakmai segítséget a párja, itt az ideje. Nem megoldás a problémákkal szemben az alkohol. AA csoport az ország minden részében elérhető, ott megfelelő segítséget és információkat kap.
Ha Ő nem kíván rajta változtatni, akkor nem tudja megállítani ezt a folyamatot. Ez az Ő döntése. Hogy Petra, Maga meddig tolerálja, az pedig az Öné.
Remélem, kér a párja segítséget, és sikerül kilábalniuk ebből a helyzetből. A legjobbakat kívánom.
Nem tudom mit irjak de megprobalom pär honapja eszlelem hogy beszed zavarom van osszekeverem a szavakat es mast mondok mint amit szeretnek emelett elfelejtek minden kb 5 perc utan nem tudom mit mondtak nehez koncentralnom es ha ismeretlen helyre megyek eltevedek es nem talalok bissza sot ha a boltba be megyunk es egyedul kel kimenem a kocsihoz nem talalok oda es par hete az is tarsul hozza hogy tudom mit kellene csinalnom ha eppen dolgozom de a testem csak par masodperc mulva fog hozza ahoz amit az agyam uzen pl vagd el a papirt es csak par pillanat mulva indul meg a kezem .nagyon nehez itt kint mert sajnos nem nagyon ertik mit mondok mert mem olyan jo a holland nyelvem de sajnos egyexul mar sehova sem enged el a parom es a gyerekeim kerem segitsen vagy kiindulo pontot mondjon mit tegyek Billobil gyogyszert mar probaltam sajnos nem segit.Varom valaszat.
Kedves Kérdező! Neurológus szakorvos mielőbbi felkeresését javaslom! Orvosi segítségre van szüksége. Pszichológiai segítség az orvosi diagnózis után esetleg felmerülhet.
Jó napot/estét! Lány vagyok 18 éves és nagyon félek,mert folyton azt álmodom hogy valaki a családomból,osztálytársaimból öngyilkos lesz.Ez miatt félek hogy a közel jövőben valaki tényleg öngyilkos lesz.Mit tegyek?
Kedves Kérdező! Az álmok nem történnek meg, sokkal inkább saját érzelmi állapotát, feszültségeit tükrözhetik. Az álomból, amit leír csupán annyit tudok kivenni, hogy fél, hogy elveszíti szeretteit. De hogy miért, ez mivel van összefüggésben csak személyes beszélgetéssel deríthető ki.
A tegnapi üzeneteire válaszolva. Este szakított velem, azon a jogcímen hogy egyedül akar lenni hosszú ideig. Érzem, hogy nagy a gond vele…
Köszönöm!
Eszter.
Kedves Eszter! Nagyon sajnálom, ha szükségét érzi egy négyszemközti beszélgetésnek, állunk rendelkezésére, ha majd úgy érzi, egyedül nem tudja feldolgozni.
Tisztelt Címzett! Sosem fordultam még ilyesfajta segítségért, most viszont úgy érzem kezdek megőrülni, talán depresszióba esni. Tudom, ha szemtől szembe ülnék egy szakemberrel, nem szépítem, bolondnak tartanám magam. Ezért is örültem meg ennek az oldalnak. Hatalmas bajban vagyok. Két éve találkoztam egy Férfival, ügyvéd, felesége van. 21 vagyok Ő 34 éves, nincs nekik gyermekük. Mikor először meglátott, teljesen megzavarodott, később a sors úgy hozta, hogy egymásra találjunk. Mivel felesége van így mindig tartottunk a lebukás veszélye miatt. Mivel igen sikeres ember mindenki felismerte autójáról, így a legelső alkalommal megláttak minket. Az egymás iránti vágy hatalmas erővel bírt bennünk. Többször ismételtük. Többször tett olyan jelzéseket mint pl: -Senki sem elérhetetlen, vagy miután elváltunk: – Ki tudja mi lehetett volna belőlünk. Beleszerettem, őrülten. Egyszer elkövettem egy hibát, csak féltékennyé akartam tenni, vagy talán csak azt akartam, hogy ne legyek neki könnyű Nő. Olyan Férfival aki nagyon közel áll hozzá. Azért mert hanyagolt és félt hogy ismét lebukunk. Összevesztünk. Van mikor összefutunk olyankor behív az irodába, kacérkodik, de ennél tovább sosem jutunk, ugyanez jellemező az SMS-ekkel is. Két éve szeretem ezt a Férfit, két éve a bocsánatáért esedezem, és két év alatt soha egy pillanatra sem tudok megszabadulni az emlékétől. Több szeretőt tart. Az egyik kérdésem, miért? Mondta, hogy gondok vannak otthon. Írtam róla egy könyvet, amit azt mondta elolvas, ha odaadom. Több portrét festettem, rajzoltam róla. Próbáltam más Férfival feledtetni, korábban sosem sikerült, mert úgy éreztem mindenki más hozzá képest csak szegényes utánzat, és ezt nem a karrierjére értem. Szeretem a hús-vér embert, azt akarom hogy Ő legyen a gyermekeim apja! Tudom, hogy ő is akar, testileg biztos. Hogyan szerezzem vissza, meddig várjak még rá? S ha nem sikerül hogyan feledjem? Egész fiatalságom feláldoznám, még ha csak szerető maradnék is.
Kedves Kérdező! Nagyon köszönjük, hogy megtisztelte szakembereinket bizalmával! Leveléből érezhető, hogy érzelmileg egy nehéz és már tartósan elhúzódó problémás helyzetbe került. Azonban nyugodjon meg, létezik a szerelemnek ez a fajta mindent átható jellegge, ami miatt nem Ön a világtörténelemben az első, aki úgy érzi magát, mintha megőrülne. Nagyon jól tette, hogy szakemberhez fordult, hiszen a viszonzatlanság vagy nevezzük inkább tisztázatlanság miatt hosszabb távon is felőrölheti önmagát. Mintha azon rágódna évek óta, hogy Ön egyszer hibázott, ugyanakkor a másik fél hibáit (nős, több szeretőt tart, nem hajlandó Önnek megbocsátani, stb.) maximálisan elfogadja, sőt, mintha azok a világ legtermészetesebb dolgai lennének. Vajon miért ragaszkodik ehhez az egyenlőtlen helyzethez, férfihoz? Érdekes lenne átbeszélni, mi az az érzés Önben, amit csak ő tud elérni a viselkedésével? Milyen visszajelzést ad Önnek ez a helyzet önmagáról? Bármennyire idegenkedik a szemtől szembe helyzettől egy szakemberrel, mégis azt javaslom, hogy bátran keressen akár minket, akár más pszichológiai segítséget, konzultációt a helyzet kibogozásához, megoldásához.
Köszönettel
Tisztelt szakemberek!
Kisse kellemetlen nekem ez a temakor de szeretnek tisztan latni valojaban mi zajlik korulottem,bennem.a volegenyemnel szexualis zavaroknak tekintheto dolgokat eszleltem.ugy erzem ezek a dolgok az egeszseges hatarokat atsurolja,de valojaban erositest v cafolast kerek onoktol,hogy tudjam milyen iranyba lepjek a jovoben.
rejtett agresszionak eszlelem a dolgokat,amik szex kozbeni agresszioban-ugy velem szadizmusban jelentkeznek./ezek testi serelmekkel jarnak a reszemrol,ugyanis pofozas,”elfenekeles”,szijjal veres,lekopes stb hasonlo szituaciok jelentkeznek.es pornofuggonek tartom,mert ha napi 2-3 alkalommal van koztunk testi kontaktus,akkor is szukseges neki a szadista elvont durva dolgok nezegetese.beszelgettem vele errol a dologrol,de a vege az lett,hogy ugy erzi hogy uj korszakot nyithatunk a szexualis dolgainknak,es azota meg vadabba valt.az ajulasig folytogatas,az oralis szex “tovig”,a gillotin felvetese es ne soroljam mind jelentkezik,es valojaban szerinte nekem kell hozza formalodnom es elturnom az alavetett szerepet..es harmadik szemelyt akar bevonni a mi kettonk viszonyaba.
ezek a dolgok szamomra nem egeszsegesek de talan Onok tobbet segithetnek az analizisben. ..a kettonk kozti viszony nagy lepesekben romlik azota,valojaban el fogom ot hagyni,mert ugy erzem,hogy beteg emberrel vagyok egyutt.az egyetlen ami miatt visszakozok a konkret donteshozataltol az,hogy negy honapos kis ikreink vannak,es ha segithetek valahogyan neki,akkor a babak miatt megprobalom,es esetlegesen egy terapiara jelentkeznenk,vagy kozultaciora.
elore is koszonom a valaszukat!es varom a fejlemenyeket…tisztelettel
Kedves Kérdező! A szexuális életben abban az esetben nem tekintjük zavarnak a dolgot, ha mindkét fél beleegyezésére és megelégedésére történnek az események. Nem értem teljesen mi történik: Ön beleegyezik, de valójában betegesnek gondolja? Ha kényszerítve van, az nem jelent beleegyezést. “Segíthetek neki?” kérdésre az a válaszom, hogy számomra úgy tűnik, ő nem vár segítséget, neki ezek az igényei. Ha nem veszi figyelembe az Ön igényeit, akkor nem tekinthetjük úgy, hogy egyetértésben történik mindez. Meglepne, ha beleegyezne egy párkonzultációba, de ha mégis, természetesen érdemes, ha ő is hajlandó változtatni. Ha nem, és Ön szenved, akkor érdemes megfontolnia, hogy mellette marad-e. Érdemes átgondolni hogyan hat a gyermekekre az Önök közti kapcsolat. Nem szeretném, és nem is tehetem, hogy befolyásoljam Önt a döntésben, de ha Ön úgy érzi, hogy agresszív Önnel, ami Önnek szenvedést okoz, kifejezi a tiltakozását, amit ő nem vesz figyelembe, azt nem nevezném rejtett agressziónak, mert kimeríti a bántalmazás fogalmát. Remélem sikerül úgy döntenie, hogy mindannyiuk élete pozitív fordulatot vegyen. Ha nehézségei támadnak, négyszemközti konzultációra állunk rendelkezésére online formában.
Irtam egy szerelmes verset, s a làny akiröl irtam addig addig piszkàlt hogy mutassam meg hogy mit irogatok hogy odaadtam neki és most csa néz engem de nem szól hozzàm :(. Ilyenkor mi van?
Kedves Z., remélem azóta már sikerült beszélniük a lánnyal és bízom benne, hogy elnyerte tetszését a hozzá írt verse. Valószínűleg az első eset, hogy ilyen verset kapott, így ő is nehezebben tudta kezelni és lereagálni a helyzetet. NAgyon bátor, hogy átadta neki a verset és ezáltal megosztotta vele az érzéseit.
