Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő! Nem tudom eldönteni, mit érzek az exbarátom iránt. 25 éves nő vagyok, volt egy 2 éves kapcsolatom, nagyon szerelmes voltam – akkor is, mikor ő már nem. Sokat küzdöttem érte, aztán valahogy sikerült elengednem, viszont fél év után felkeresett, azóta tartom vele a kapcsolatot, leginkább testi értelemben… Abban a fél évben, mikor nem voltunk egymással kontaktusban eléggé társasági életet éltem, jöttem-mentem, randevúztam és bár néha-néha eszembe jutott, nem éreztem a hiányát, úgy voltam vele, hogy ezt végre feldolgoztam. A felbukkanásának időpontjában volt egy elég komoly műtétem, aminek okán kimaradtam ebből a pezsgő életből, gyakorlatilag folyton itthon vagyok azóta… Nem tudom eldönteni, hogy mit is érzek… Fellobbanhatott Ön szerint ismét a szerelem vagy a magány miatt érzem ezt, pontosabban az új impulzusok hiánya miatt? Válaszát köszönöm!
Kedves Anita! Köszönjük, hogy hozzánk fordult a problémájával. Leírja, hogy Ön milyen dilemmában van, de arról nagyon kevés információt ad, hogy a volt párja miért kereste meg, mit szeretne Öntől, miért is van Önnel jelenleg. Közös jövőt, vagy testi kapcsolatot szeretne ő (amíg nem jön valamelyiküknél az új szerelem)? Bizonyára a műtét megviselte Önt, s lehet ebben a megterhelő időszakban az ő felbukkanása megnyugtatást, pozitív érzéseket hozott az Ön számára a kapcsolati bizonytalanságok ellenére, amiért ebben a lelkiállapotban belement a kapcsolatba. Úgy gondolom, hogy vele kellene közösen tisztáznia ezeket a kérdéseket, s az ő válaszai után mérlegeljen, hogy mit is érezhet iránta.
Szabó LiliMinden normális amíg vásárolok vagy dolgozok, de amint hazaérek rögtön kiabálnom kell a gyerekekkel, reggel este, mintha csak abból értenének, vagy abból, hogy gyere üss meg. A férjem van hogy ellenáll, de kirakom a teraszra vagy a lépcsőházba. Minden ajtót dübbelezek, biztonságot ad a nagy csattanás. Persze gyakran sírva fakadok és tagadom mindezt, de van hogy rám jön a lelkiismeret furdalás és a depresszió. Nincsenek barátnőim, minden kapcsolatom felszínes, nem is fél tőlem igazán egy barátom sem. Nincs állandó állásom, mindenütt keveset fizetnek azért a drága időért. Gyakran ébredek fel saját verítékemben sikítva, sírva. Ezért nem tudok rendesen aludni se.
Kedves Teréz! Köszönjük bizalmát. Számomra úgy tűnik, hogy nehezen kezeli a stresszt, amit a családtagjai okoznak, s ezért könnyen dühbe tud jönni, indulatos lesz. A felsorolt betegségei alapján érdemes ezeket a problémákat jelezni a kezelőorvosa felé is, hiszen lehet, hogy gyógyszerei nem a megfelelő módon vannak beállítva a jelenlegi állapotához viszonyítva. Amit ezen kívül megtehet, az az, hogy többet kapcsolódik ki (pl. kirándulás, sportolás, olvasás, stb.), több pozitív élményhez juttatja magát. Nem derül ki leveléből, hogy kis gyerekekkel (unokákkal) kiabál-e sokat vagy a saját gyerekeivel. Férjével kellene erről beszélnie, hogy a gyerekek fegyelmezésében nagyobb szerepet vállaljon ő, hiszen Önnek ez nagy teher. Kérdést nem írt, ezért remélem, hogy megfelelő módon tudtam válaszolni.
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
A páromnál (34 éves férfi) pár éve vettem észre hogy kényszerképzetei vannak. A kapcsolatunk elején elég jól titkolta, de már egyre kevésbé tudja titkolni előlem. A kényszercselekvései a visszalépkedés, néha csak az egyik lábával lép vissza onnan ahonnan már el lépett, vagy a telefonja emelgetése többször is egymás után. És ami most új számomra, hogy magában motyog valamit, de nem értem hogy mit mond. Meg mikor megy dolgozni, ahogy kilép az ajtón, megáll és beszél magában, majd pár perc múlva elindul. Eközben én az ablakból figyeltem, mit csinál. Szerintem ez nem normális. Ma már nem tudtam megállni hogy ne szóljak neki, hogy mit csinál, és hogy miért nem megy már. Erre ő mintha zavarba jönne, aztán köszönt, és elindult . Félek hogy komolyabb tünetek is jelentkezhetnek. Meg hogy lehet van/vannak még más kényszerérzetei is mikor például dolgozik. És ugye ezeket én nem látom. Hová forduljunk ezzel a problémával? Esetleg valamilyen gyógyszeres kezelés van e ilyen esetre? Vagy forduljunk pszichológushoz?
Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Brigitta
Kedves Brigitta,
Köszönöm a bizalmát! A pszichés problémákkal általában akkor szoktak segítségért fordulni az emberek, amikor önmaguk szenvednek tőle vagy a környezetük bátorítja erre. Így az Önök esetében amennyiben a párja együttműködik Önnel, akkor akár a területileg illetékes pszichológiai ellátást megkereshetik, ahol egy részletes beszélgetés és interjú segítségével fel tudják mérni, hogy van-e szüksége és milyen típusú ellátásra van szüksége a párjànak. Amennyiben szeretne Skype-on is konzultálhat szakembereinkkel akár Ön, akár párja. Hívjanak minket bizalommal!
Köszönettel
Tisztelt Doktornő! Gondolkoztam, hogy a “párkapcsolati problémák” vagy az “önismeret” kategóriába írjam a kérdésem, de azt hiszem, az utóbbiba illik. Hosszú ideje nem tudom magam túltenni a volt barátomon, pedig már nem vagyok szerelmes és minden egyes vele töltött óra nyűglődés számomra. Mégis valamiért magam mellett akarom tartani… Én egy egyke lány vagyok, a szüleim meglehetősen elkényeztettek, illetve teszik is a mai napig. Egy barátnőm világított arra rá, hogy talán azért nem tudom a exemet elengedni, mert gyerekkoromtól megszoktam, hogy mindent megkapok, megtarthatok, illetve a felügyeletem alatt tarthatok… Ön szerint ebben van ráció? Ha igen, hogy tudnék a személyiségemen dolgozni, hogy ez megszűnjön? Fontos lenne, hiszen nincs jogom egy másik személyt birtokolni, akivel nem is érezzük már magunkat igazán jól.
Kedves Kérdező! Nem írja mennyi a hosszú idő. Az embereknek különböző ideig tart, míg egy veszteséget (pl párkapcsolat megszűnése) fel tudnak dolgozni. Az is kérdés, miért akarja maga mellett tartani, illetve másokkal (pl barátok, más személyek) kapcsolatban is így érez-e. Önmagában az elkényeztetés nem vonja maga után, hogy a “nyűglődés” ellenére is maga mellett akar tartani valakit. Érdemes elgondolkoznia, hogy pl. tárgyakhoz is olyan erővel ragaszkodik-e, mint személyekhez, nehéz-e az elválás úgy általában. Rengeteg önismeretet fejlesztő könyvet lehet találni a könyvesboltokban, mégis én inkább az egyéni vagy csoportos pszichoterápiát javasolnám, amennyiben komolyan időt, energiát szeretne fektetni önmaga megismerésére. A csoportos terápiák közül javaslom pl. pszichodrámát.
Kedves doktornő.az osztályba ahova járok kibeszélnek a hátam mögött amikor beteg vagyok és úgy érzem hogy utálnak. félek bemenni az iskolába.
Kedves Zsófi,
kérlek engedd meg, hogy válaszomban a tegezés formát használjam. Nagyon együttérzek Veled, nehéz lehet rossz érzéssel és félve bemenni az iskolába, azt érezve, hogy nem szeretnek. Azonban nagyon fontos tudnod, hogy mások viselkedése nem jellemez Téged, nem Rólad jelent valamit. Nem Te vagy az, aki kibeszél másokat. Van esetleg valaki felnőtt a környezetedben, akivel tudsz erről beszélni? Sok iskolában előfordulnak kiközösítések, ilyenkor a felnőttek feladata, hogy megtanítsák a gyerekeknek, miért is nagyon rossz, ha előfordul ilyen. Próbálj meg erről beszélni egy hozzád közel álló felnőttel, akár tanároddal vagy szüleiddel, rokonoddal is, hogy hogyan éreznéd jobban magad. Bátran írj nekünk is újra, hogyan alakulnak a dolgaid az iskolában! Köszönettel
Üdvözlöm!
Egy nagyon tabu témaként kezelt problémakörrel fordulok Önhöz, ami a házasság előtti szexualitás. Neveltetésemért nagyon hálás lehetek, szerető és gondoskodó szüleim vannak, édesanyám révén a katolikus vallás az életem része. Azonban a házasság előtti szexről sosem beszélgettünk, csak most nemrégiben, felnőttként. Édesanyám véleménye, hogy ilyen téren is fontos megismerni a másikat, és mivel édesanyám hiteles ember a szememben – jóllehet elfogult is vagyok – én is így vélekedek. Önnek mi a véleménye erről? Jobb egy olyan párkapcsolat, ahol a házasságig várnak a szexualitással? A szex valóban csak a gyermekáldásért van? Érdeklődésem a téma iránt abból is fakad, hogy én eddig nem éltem így, előző kapcsolataimban kellő idő után, amikor úgy éreztem, hogy eléggé elmélyült a kapcsolat és készen állok rá, volt szexualitás és nem bánom, hogy így történt. Rosszul gondolkodok a témáról? Pszichológusi szakmai szemmel mi a véleménye?
Köszönettel,
E.
Kedves Orsolya! Nagyon köszönöm a bizalmàt és azt, hogy az onlinepszichologus.net szakmai csapatához fordult kérdéseivel. Szerencsére a leveléből nem érzek kételyt, inkább egyfajta tudatos gondolkozást és érdeklődést a téma iránt. Az, hogy egy párkapcsolat mitől lesz jó leginkább attól függ, hogy a két fél meg tud-e egyezni, tudnak-e konszenzusra jutni úgy, hogy az mindkettőjüknek megfeleljen. Ezt érthetjük a szexualitásra is. Ha egy pár úgy tartja jónak, hogy csak a gyermeknemzés céljából élnek szexuális életet ugyanolyan jól működhet, mint az a pár, ahol az örömszerzés vagy akár a frusztráció levezetés, egészség miatt élnek szexuális életet. Édesanyjának és Önnek is igaza van, hogy a szexualitásban is meg kell ismerni egymást, ami nem feltétlenül megy elsőre, lehet hogy szerencsések és gyorsan megismerik egymás testét, örömeit, de az is előfordulhat, hogy egy lassabb, hosszabb tanulási folyamatba kezdenek bele együtt. A lényeg, hogy kommunikáljanak a nehézségekről, örömökről, tervekről a kapcsolati életnek erről a területéről is. Remélem jól értelmeztem kérdését és tudtam segíteni a válasszal. Amennyiben egyéni vagy pár konzultációra van igényük a továbbiakban, bátran forduljanak az onlinepszichologus.net szakembereihez akár Skype tanácsadás formájában is igyekszünk segíteni. Köszönettel
Kedves doktornő! 2 éve vagyok együtt a párommal, és az utóbbi időben megváltozott a viselkedése. Magába fordul, folyton fél amit igyekszik eltitkolni, és ez kihat az egészségére is, kedvetlen, 180°-os fordulatot vett. Az elmúlt 3 hétben jelentősen megnőtt a rémálmainak száma. Az álmaiban mindig ugyanaz ismétlődik: egy rá hasonlító negatív alak kínozza, és a halála előtti utolsó pillanatban ébred fel. Fél hogy nem kel fel, vagy rosszabb esetben az a bizonyos negatív alak veszi át a helyét. Tanácsot szeretnék kérni hogy ezek a tünetek enyhíthetőek-e vagy meg lehet-e szüntetni őket otthoni körülmények között, vagy mindenképp kérje szakember segítségét a probléma megoldására. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Köszönjük kérdését. Úgy gondolom, hogy amennyiben párja álmai ugyanígy folytatódnak a következő hetekben, akkor érdemes szakemberhez fordulni (amennyiben ő is 18 év alatt, gyermekpszichológushoz érdemes fordulni, akár az itteni munkatársunkhoz). Arról nem írt, hogy vajon milyen hatások érték őt mostanában, ami miatt ezeket a tüneteket produkálja, lehet a tünetek mögött aktuális krízishelyzet, alvászavar, vagy egyéb más betegség. A párja háziorvosának is érdemes jelezni a tüneteket, mert lehet további kivizsgálásra fogja továbbküldeni (pl. kardiológia).
Szabó LiliTisztelt Doktornő/Doktornők!
22 éves nő vagyok, a 25 éves férfi párommal élek együtt külföldön. Miatta költöztem ide az egyetem elvégzése után és azóta itt is dolgozom. A párom egy zárkózott ember, de örömmel látom, hogy egyre jobban kezd megnyílni felém. Nem szoktam a számítógépébe és a telefonjába belenézni, ha kell valami az egyik eszközéről, inkább őt kérem meg, hogy segítsen, minthogy én intézzem el. A minap az édesanyja receptjére volt szükségem, itthon felejtett telefonjában azt mondta megnézhetem. A Facebook applikációjában az is látható, hogy az ember kivel beszélget sűrűbben, és több ismeretlen női nevet fedeztem fel. Keresnem sem kellett, sajnos ha rányomunk az applikációra, először a beszélgetőlistát láthatjuk, majd csak utána mehetünk rá egy kimondott beszélgetésre. Belém bújt a kisördög, és rányomtam az idegen női nevekre. Őszintén, nem a nevek zavartak igazán hanem, hogy a beszélgetések tartalma törölve volt. Nagyon felkavart, mert egyébként tényleg soha nem szoktam kutakodni a beszélgetései között. Ha egyszer is véletlenül megláttam egy fennmaradt ablakon egy ismeretlen nevet, mindig megkérdeztem ki az, nem hallgattam el, hogy megláttam, és sosem kezdtem el vele veszekedni. Ha olyasvalakivel beszélgetek interneten, akit ha meglátna a barátom, kétségeket ébreszthetne benne, mindig mesélek neki róla, hogy miről is van nagyvonalakban szó, hogy érezze, hogy nem hallgatok el semmit.
Az Ön vagy Önök véleményére lennék kiváncsi azt illetően, hogy esetleg velem van-e baj és védekezésképp inkább minden kicsit gyanúsat kitöröl a beszélgetéseiből csakhogy ne idegesíthessem fel magam ha meglátnám vagy ez egy egyértelmű jele annak, hogy nem “megfelelő” úton jár?
Lobbanékony természetű ember vagyok, nincs kizárva, hogy próbál kerülni minden “felesleges” konflikust. Amint hazaér, mindenképpen rákérdezek.
Tisztelettel írom és köszönöm a választ
Kedves Henrietta! Nagyon köszönjük a bizalmát! Az, hogy megbeszéli párjával a kétségeit ezzel a dologgal kapcsolatban is, szerintem nagyon jó döntés. Remélhetőleg már sikerült is tisztázniuk időközben a helyzetet. Valószínűbbnek tartom így a leveléből következtetve, hogy a párja inkább a felesleges veszekedéseket szeretné ekerülni. Fontos lehet Ön a számára, ha nem szeretné, hogy félreérthető üzenetekbe ütközzön. Hiszen ha titkolni valója lenne, akkor a telefonját és számítógépét sem hagynà nyitva Ön előtt. Azonban beszéljenek arról, ha Önt zavarják ezek a beszélgetések, mit érez ilyenkor, el bírja-e a kapcsolatuk azt, hogy van, amiről nem tud vagy éppen az erősíti a kapcsolatukat, hogy megbíznak egymásban? Amennyiben egyéni konzultációt szeretne, bátran keresse az onlinepszichologus.net szakembereit Skype tanácsadást is vállalunk! Köszönettel
Kedves Doktornő. A csaladom, 40 éves batyam es 75 eves anyukám videken elnek. En Budapesten alakitottam ki életem.itt van párom akivel családot szeretnénk. Testverem es édesanyám is szorongással küzd evek ota. Sok anyagi gondjuk van, elarverezik a hazukat valoszinuleg. Ebbe testverem mar belebetegszik, cukorbeteg is. Nagyon keves a fizetésem nekem is. Folyton kerlel koltozzek haza lelkileg támogatni. De ne szeretnek, nekem itt az életem. De mindezek miatt mar nem alszom a lelkiismeretfurdalastol. 17 eve nem eleknotthon, nagyon veszekedős csaladom van, folyton kiabálnak, állandó idegesség van otthon. Nem bírnám ki veluk egy fedel alatt. De azt sem bírnám ki ha pl testveremnek felmenne a cukra idegrssegeben,es meghalna ugy hogy nem segitettem. Kérem adjon tanácsot, aldozzam fel az életem,es koltozzek haza, hogy egy kicsit jobb legyen nekik, hogy van kivel beszélgetni? Mert kb Ennyit tudnek segiteni. Kérem szépen válaszoljon. On a 20 ingyen válaszol pszichológus akinek irok, de senkise válaszol. Kérem.
Kedves Hajnalka! Köszönjük, hogy megtisztelt miket a bizalmával. Az anyukája és a testvére sajnos nehéz helyzetbe került, s úgy gondolom, hogyha 17 éve elköltözött otthonról, akkor nem lehet Önnek ebben nagy szerepe, hogy ők ebben az állapotban vannak. Érdemes lenne egy szociális munkással beszélnie, hogy milyen lehetőségek vannak a családtagjai számára (pl. átmeneti segélyt kapnának-e az önkormányzattól, testvérét le lehetne-e százalékolni stb.), ezt a helyi családsegítő szolgálatban kérheti. Az édesanyjával gondolom rendszeresen beszélget telefonon, amennyiben ő többet szeretne beszélgetni, ha ez számára feszültségcsökkentő hatású, azt tanácsolom, hogy vannak ingyenesen hívható lelkisegély telefonszolgálatok, időseknek is (interneten nézzen Ön utána), éljen az édesanyja ezzel a lehetőséggel. Önnek Budapesten van fontos célja, hogy családot szeretne alapítani a párjával. Miért dobná ezt a lehetőséget el? A jövőben vajon mikor lenne erre újra mód? Lehet, hogy több alkalma erre már nem lesz.
Szabó LiliKedves Doktornő! Igazából nem tudom meghatározni, h mi az alap probléma velem, depresszió, önbecsülés hiánya.. Nálam már általános iskolában kezdődtek a gondok. 4.-től 8. osztályig ki voltam rekesztve az osztályból. Emiatt féltem az emberektől, mindig zavarban voltam, szégyelltem ok nélkül magam. Gimnáziumban megismerkedtem egy lánnyal, akivel nagyon jó barátnők lettünk. Szinte össze voltunk nőve, másokkal nem is nagyon barátkoztam, csak ő volt nekem. Semmi gondom nem is volt, boldog voltam. Aztán 3 évvel ezelőtt történt egy nagy trauma. Volt akkor egy párom, akibe szerelmes voltam. Életem első szerelme. Nagyon oda meg vissza voltam. Majd a srác szó nélkül eltűnt az életemből. Összetörtem, majdnem belehaltam, műtéttel mentettek meg. Teljesen összeomlottam, megutáltam magam, több mint 1 évig napi szinten sírtam a srác miatt. 1 év elteltével sikerült a srácot elengednem, de az önutálatom megmaradt. Lenéztem magam, h senkinek sem kellek stb. De sokat segített, h barátnőm ott volt mellettem. A megoldást abban láttam, ha megállás nélkül pasizok. Volt, hogy egyszerre 3 “pasim” volt. Nem voltam boldog, de legalább nem néztem le magam annyira. Majd jött egy srác, tavaly tavasszal. Egyből szerelmes lettem, ám a srác folyamatosan bántott, hazudott, megalázott. Mindig mikor szakítani akartam, visszasírta magát, én pedig gyenge voltam, és megbocsátottam neki. Barátnőm egyre kevesebb időt szánt rám, kezdtem egyedül érezni magam. Aztán augusztus végén végleg elküldtem a srácot. Nagyon fájt, szinte megállás nélkül sírtam. Azt gondoltam, barátnőmre támaszkodhatok, számíthatok. Tévedtem. Azt mondta, h rám unt, érettségi után már szétváltak az útjaink, hagyjuk egymást békén. Teljesen magamra maradtam. A “haverjaim” is elfordultak tőlem, testvérem nincs, szüleimnek pedig ezekről egy szót sem szóltam. Kétségbe estem, meg akartam magam állandóan ölni. Nyugtatókat tömtem magamba, voltak napok amikor nem voltam magamnál, csak ültem. Munkám nem volt, a srác miatt nem vállaltam, mert ez volt a kérése. Semmi értelmét nem láttam az életemnek. Végül szüleimnek elmondtam mindent. Elküldtek egy pszichológushoz, de kb semmit nem ért, annyit bírt mondani h magamnak kell belül helyre hoznom a dolgokat.. Azóta nem javult kb semmit az állapotom. Munkát normálisat nem találtam, az erotika világában dolgoztam, 1-2 hete hagytam abba. Ott megismertem egy lányt, akivel jóban voltam, de ő nem barátkozott annyira velem. Párom nincs. Próbálkoztam a pasizással, de vagy semmi nem jött össze vagy csak szexre kellettem. Egyszerűen nem tudom mit csináljak, mihez kezdjek. Nem bírom tovább elviselni ezt a magányt. Egyedül a sport jelenleg, ami örömet okoz. De ez nem elég, szeretnék újra boldog lenni, nem szeretnék millió barátot, csak egy-kettőt, akik igazak. És természetesen egy boldog párkapcsolatot.
Ön szerint van erre esélyem? Megérdemlem egyáltalán? Vagy tényleg ennyire értéktelen lennék? Ha kapnék 1-2 irányadó tanácsot, az szerintem sokat segítene.
Bocsánat, h ilyen hosszúra sikeredett a levelem, de így teljes a kép. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Dia! Nem írja miért volt kirekesztve az osztályból. Jól érezhető a magányérzet soraiból. Nem értem miért kapott elutasítást pszichológusától, gyanítom pszichiáterről van szó, ugyanis pszichoterápiával foglalkozó pszichológus nem mond olyat, amit Ön ír. Sokan a pszichiátert összekeverik a pszichológussal (ez nem az ön hibája). Kérem, keressen fel egy pszichoterapeutát, mert arra van szüksége, és nemcsak hogy megérdemli, de sokat segíthet önnek. A sportot mindemellett ne hagyja abba! Sok sikert kívánok!
Tisztelt Doktornő!
17 éves kamaszlányommal van a probléma. Pszichológus vagy kinezológus segítségére lenne szükség, de nem hajlandó elmenni. Azt mondja, ha erővel visszük, akkor se fog beszélgetni velük. 8. osztályban kezdődtek a problémák. Addig barátnőzött, eljárkált, minden rendben volt. Aztán az arca nagyon pattanásos, gyulladásos lett. Nem tudom, hogy innen idult -e ki a problémája. A szünetekben félrehúzódott, nem járt el utána már senkivel. Kezelték az arcát, bőrgyógyász, kozmetikus. Nagyon sokat javult, sminkkel már nem is látszik. Egyébként nem csúfolták vele sose. Nagyon szép, csinos lány egyébként, divatosan öltözködik. Még el is költöztünk, új életet akart kezdeni. De hiába jött helyre az arca, hiába a környezetváltozás. Nem barátkozik az új osztálytársaival sem. Nem szereti az embereket, nem jár sehova sem el otthonról. A szüleit sem szereti, a szemünkbe is mondja. A rokonokkal se tartja a kapcsolatot. Mindig mondja, hogy egyedül szeret lenni, meg jó lenne meghalni. Egyedül a kutyája miatt nem teszi meg, csak őt szereti egyedül a világon. Nem élünk nagyon harmonikus családi életet, most újra vissza is költözünk, ahonnan eljöttünk. Mindenben támogatom, iskolát is most váltottunk, mert mondta, hogy nehéz a suli. Ezzel is könnyíteni szerettem volna rajta, ne legyen rajta nagy a nyomás. Azt szeretném, hogy boldog legyen. Sokszor leültem vele beszélgetni, mi a baj, mindig fordulhat hozzám, nagyon szeretem, segítem mindenben. Sokszor lekezelő velünk is, máskor meg jó kedvű, vidám. Hangulatingadozásai vannak. Próbálok türelmes lenni, de ez már így megy 3. éve. Mindig azt hiszem, hogy az új hely, az új iskola, egy új barátnő, vagy fiú megváltoztatja pozitív irányba. De nem ismerkedik senkivel, tehát ebben nem is reménykedhetek. Életunt 17 évesen, semmi elképzelése sem a jövőre nézve.
Mit tudna tanácsolni részünkre? Mit tehetnék?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon fontos volna, hogy mielőbb elmenjen a lányával pszichológushoz. Talán először nehezen fog megnyílni, de érdemes megpróbálni annál is inkább, mivel a hangulatingadozásainak oka kell legyen, és az öngyilkossági gondolatok sem fognak valószínűleg önmaguktól elmúlni. Egy kívülálló, szakember támogatása melleltt a lányában zajló konfliktusok megérthetővé és kezelhetővé válnak. Soraiból nagyon is kiérződik aggódása, segítő szándéka, mégsem vagyok biztos benne, hogy a költözés, másik iskola és az új emberek változást hoznak majd a lánya életébe, segítségként éli ezt meg. A belső stabilitást neki kell megtalálnia, mivel egyedül nem megy, pszichológus segítségével.
Üdvözlettel:
Jó napot! Mi a férjemmel 10 éve vagyunk házasok. Van egy gyönyörű 2 és fél éves kislányunk. A párkapcsolatunk elején éreztem hogy fontos vagyok és talán 1. Vagy 2.rangsorjába. De ahogy múlik az idő egyre több minden fontosabb mint én,nem érzem magam kívánatosnak ,mert igen csak ritkán szexelünk. Fontosabb neki a munkája,a hobbija (amire igen csak szakít időt és energiát). Számomra fontos hogy nőnek érezem magam. De vele nem igazán. Ne értsen félre soha nem csalnám meg. (Igaz nem is hiszem hogy tetszenék is valakinek)
A másik igen csak nagy gondom az hogy már nem tudok őszintén,saját magamból(lelkizni) vele mert félek a reakcióktól,mert úgy hiszem nem is érdekelné. Valamikor mikor elmondtam hogy mi bajom van vele (persze finoman) akkor mindig ezt kaptam tőle válaszul,hogy :”Szar embernek tartom”. Pedig erről szó sincs.
Röviden ennyi
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megérteni, miért veszi ennyire a szívére a párja azt, hogy ha Ön finoman kritikát fogalmaz meg felé. Hogyan csinálja ezt Ön pontosan? Miből szűri Ő le, hogy Ön “szar embernek tartja”? Fontos kérdés továbbá, hogy a szexuális együttléteik ritkasága miért befolyásolja ennyire negatívan az Ön saját magáról alkotott képét. Miből gondolja, hogy Ön nem fontos a férje számára? Miből érezné az Ő szeretetét, érdeklődését? Ha szeretné ezeket a kérdéseket mélységeiben körbejárni, kérem foglaljon időpontot egy Ön számára szimpatikus kollégához itt az oldalon.
Üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Párommal kicsivel kevesebb, mint másfél éve vagyunk együtt, ő az első kapcsolatom. Hatalmas szerelem a miénk, már-már mesébe illő, kivéve akkor, amikor elgyengülök. Rengeteg szerencsétlenségen és csalódáson túl, az önbizalomhiányomból kifolyólag egyszerűen nem bírom feldolgozni azt, hogy ő van nekem, és ez a veszekedéseink állandó forrása. Egyszerűen nem bírom elhinni, hogy ő itt van nekem, hogy engem szeret, hogy tetszem neki, folyton azt gondolom, hogy csak átver, hogy hazudik nekem, hogy egy kitaláció csapdájába estem, és a hátam mögött nevetnek rajtam. Egyszerűen nem bírom leküzdeni. Nagyon szépen kérem, segítsen nekem. Köszönettel, Tímea.
Kedves Tímea! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Nehéz lehet Önnek és párjának is, hogy sokszor kételkedik az ő érzéseiben. A leírt tünetek alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen ajánlott lenne Önnek szakemberhez fordulnia, akár az itteni munkacsoportból, akár a helyi pszichiátriai gondozóban dolgozó szakemberek közül, ha tünetei rövid időn belül nem rendeződnek. A folytonos kételkedés megronthatja a párkapcsolatot hosszútávon. Bizonyos esetekben a bizalom hiánya más kapcsolatokra is áttevődhet (baráti, családi stb.).
Szabó LiliKedves doktornő
Van egy 13 éves lányom aki néhány napja ugyan azt álmodja hogy egy ismeretlen személy megerőszakolja mit tegyek ez ügyben
Kedves Kérdező!
Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes utánajárni, mi lehet a rémálmok hátterében. Történt-e bármi a lányával, ami megviselte, látott/hallott-e olyasvalamit ami felzaklatta Őt, vagy vele történt-e bármiféle bántalmazás. Ha napokon belül nem oldódik meg ez a probléma, gyermekpszichológus felkeresését javaslom.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm! Egy szàmomra szokatlan problèmàval fordulok Önhöz. Egy ève èlünk együtt a pàrommal ès nagyon szeretjük egymàst ès jòl megvagyunk de van kèt nagyon fucsa szokàsa. Az egyik,hogy szokott magàban beszèlni de suttogva ès nekem olyan mintha valakivel beszèlne. Előfordul bevallom őszintèn hogy van amikor hallgatòzom ès fura dolgokat hallok. Karàcsony előtt pl.azt hallottam mintha mondanà valakinek hogy” el kellene engem hagynia” Ő a fürdőszobàban volt nem tudta hogy hallom.Aztàn ki jött a fürdőből ès karacsonyi dalokat ènekelt.Mindig mondja hogy nagyon szeret ès èrezteti is velem.Olyan mintha kèt ène lenne.Ha együtt vagyunk maga a tökèly de ha egyedül van akkor teljesen màskèpp viselkedik..Mi lehet ez?? A màsik problèma hogy eltünnek dolgok,èn tudom hova tettem de mègsincs ott.A minap a szemüvegem tűnt el,tudtam hogy az asztalon hagytam de mègis a szekrèny alatt talàltam meg.Tudom hogy Ő tette oda,èrzem ès làtom az arcàn hogy zavarban van.Mèg keresni is segit.Nem mondtam neki hogy tudom hogy Ő volt csak cèloztam rà.Mièrt csinàlja ezeket? Mi lehet a gond?Ez valami betegsèg? Nagyon szeretem ès szeretnèk neki segiteni.Aggòdom mi lehet a gond! Vàrom vàlaszàt! Üdvözlettel Csipetke!
Kedves Csipetke! Javaslom, hogy forduljanak pszichiáterhez, interneten nem tudunk diagnosztizálni. Lehet, hogy szorongásos zavar egy fajtájáról van szó, de lehet komolyabb is a baj, fontos, hogy szakorvoshoz kerüljön.
