Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm!Remélem tud hasznos tanácsot adni.
23 éves vagyok,külföldön élek a párommal.Januárban kezdtem el dolgozni 3 műszakban,ami nagyon fárasztó.Amióta dolgozom furcsán érzem magam,sokszor rámtör a sírás akár munka közben is.Nagyon fáj hogy a párommal nem tudok olyan sok időt tölteni mert sokszor elkerüljük egymást.Ő reggeltől délutánig dolgozik,én már sokszor nem vagyok otthon vagy csak keveset tudunk együtt lenni és már indulok dolgozni.Nem tudom kezelni ezeket a munkával járó dolgokat.Sokat vagyok egyedül a munkaidő miatt ami régen nem zavart de már rosszul érzem magam.Mit tudna tanácsolni?
Kedves Mira! Köszönjük bizalmát! Leveléből úgy tűnik számomra, hogy a 3 műszakos munkarend nem megfelelő Önnek, hiszen pszichésen meggyengítheti a folytonos változás, alkalmazkodás (alvás-ébrenlét). Azt javaslom, hogy próbáljon meg más munkalehetőséget keresni, ahol maximum 2 műszak van (reggeli ill. délutáni). Üvözlettel
Szabó LiliKedves pszichológus!
Azzal a problémával kerestem fel önt,hogy kiválasztottam egy középiskolát ahol kezdeném a következő évemet. Ez egy elég jó iskola, a városban a 2dik legjobb és minden álmom odamenni,viszont az apám egy olyan iskolába akar küldeni ahova én nem akarok menni,mert nincs olyan osztály ami számomra megfelelő lenne ráadásul nagyon rossz iskola,a leggyengébbek közé tartozik. Azt mondta,hogy hallgassak rá és menjek abba amelyikbe ő mondja,mert ő parancsol nekem nem én neki és ő dönti el,szerinte nem vagyok képes jó eredményeket elérni és nem nekem való a gimnázium,hol ott azt sem tudja milyen volt a bizonyítványom (soha nem látta,mert nem is érdekelte). Nem akarok egy olyan rossz iskolába menni ahova minden reggel undorral kell mennem és nincsenek barátaim. Miért nem dönthetem el én ,hogy hová megyek?
Kedves Levélíró! Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával és hozzám fordult kérdésével. A középiskola-választás kapcsán apjával való konfliktusáról ír, arról, hogy Ön egy jó iskolába szeretne menni, míg apja egy rossz iskolába akarja Önt küldeni, ahol nincs az Ön számára megfelelő osztály. Apja egyrészt az Ön iskolai teljesítményével indokolja döntését (habár Ön szerint nincs tisztában azzal), másrészt pedig azzal zárja rövidre a vitát, hogy itt Ő parancsol, tehát úgy lesz, ahogy Ő mondja. És arról kérdez, hogy miért nem döntheti el Ön, hogy melyik iskolába megy. Az iskolaválasztás valóban egy fontos döntési helyzet az Ön életében, az Ön sorsát illetően. Jó, hogy ezzel tisztában van, és jó, hogy egy erős iskolában szeretné folytatni tanulmányait. Ha jól értem levelét, akkor Ön elég jó tanulónak tartja magát az erős iskolához, vagyis úgy érzi, hogy ott helyt tudna állni. Konfliktushelyzetekben segít, ha értjük, hogy mi áll a másik álláspontjának a hátterében, beleértve azt is, hogy mire van szüksége a másiknak az adott helyzetben. Tehát megpróbálkozhat azzal, hogy higgadtan elmondja, hogy miért pont ezt az iskolát szeretné választani. Pl. „szükségem van arra, hogy bízzál abban, hogy jó döntést hozok”, vagy „hogy elhidd, hogy helyt fogok tudni állni”, „szükségem van arra, hogy egy erős iskolában tanuljak tovább, mert komoly pályát szeretnék választani”, „ez az iskola így és így kapcsolódik a további terveimhez, ezen és ezen a pályán”. Ugyanakkor az Ön életkorában a családban élő fiatalok általában még függenek a szüleiktől (rájuk vannak utalva az alapvető szükségleteik miatt), ezét gyakran nem tudnak önállóan dönteni a sorsukat érintő kérdésekben. Ehhez át kell esni egy önállósodási, függetlenedési folyamaton. Lehet, hogy az Ön apja félti Önt, lehet, hogy Őt is úgy nevelték, hogy kevéssé vonták be az életét érintő döntésekbe, de az is lehet, hogy apja álláspontját nem is kizárólag az iskolaválasztás, a vita tárgya határozza meg. Az „itt én parancsolok” egy olyan jelzés, amely a kettejük közötti kapcsolatban a hatalmi viszonyt emeli ki. Vannak olyan emberek, akiknek a számára fontos, különféle okokból, hogy azt érezzék, hogy Ők irányítják a dolgokat. Nem állíthatom, hogy az Ön apja ilyen, de ha igen, akkor nem fogja tudni elérni Nála, amit szeretne. Ezért is javaslom, hogy ne úgy készüljön a kevésbé erős iskolára, mint ahova undorral fog járni. Érezheti visszataszítónak, hogy belekényszerítette apja egy helyzetbe, de ezzel együtt lehet, hogy nem is lesz olyan rossz az az iskola, ahogy most képzeli. És hogy lesznek-e barátai, azt végképp nem tudhatja előre. Tapasztalataim szerint barátokat mindenhol lehet találni. Biztosan segítene az Ön önállósodásának a folyamatában, ha szakemberrel beszélne, például kollégáimmal, vagy velem. Kívánom, hogy éretten tudja képviselni érdekeit az elkövetkező időszakban!
Hiszek a Reinkarnációban és mivel nem tudom az okát hogy miért csak egyszerűen nem tudom elfogadni magam és nem tudom ez miért van igy arra gondoltam hogy talán az előző életem miatt csak arra nem minden ember emlékszik….
Ez lenne a kérdésem van e köze a két dolognak egymáshoz van miért nem tudom elfogadni saját magam ????
Kedves Kérdező! ön pont abban az életkorban van, amikor mindenkiben felmerülnek azok a kérdések, hogy pl. ki vagyok én, mi az életcélom, mennyit érek, mit szeretnék elérni, hova tartozom, stb. Nem írja mit nem tud elfogadni magában. Az önbecsülés tekintetében ez mindenkinél érzékeny korszak, az identitás ekkor alakul, nagy érzelmi hullámokat élhet át az ember, testi változásokat. Tiszteletben tartva vallásos meggyőződését az én tapasztalatom az, hogy jelen életében érdemes keresni azokat a tényezőket, amik hizzájárulnak ahhoz, hogy nem tudja magát elfogadni. Pl. Önt hogyan fogadják el mások: családtagjai, iskolatársai, tanárai, barátai? Mit gondol önmagáról? Vannak-e sikerélményei? Olyan tevékenységei, melyek örömmel töltik el? Tud-e büszke lenni önmagára? Miben jó? Mik az erényei? Ezeket a kérdéseket érdemes végiggondolni. Ha van az iskolájában iskolapszichológus, hozzá is fordulhat dilemmáival. Beszél erről barátaival, vagy egy felnőttel, akiben megbízik? Hasznos lenne! A betegségeinél megemlít egy betegséget, nem tudom ezt orvos diagnosztizálta-e. Ha igen, az az orvos ajánljon Önnek pszichológust, akihez fordulhat terápiás céllal.
Tisztelt Doktornő!
Jelenleg egyetemista vagyok és most jutottam el odáig, hogy azt tanulhatok, amit mindig is szerettem volna. Egész középiskolában csak szenvedtem, aminek az lett az eredménye, gyakran kellett WC-re járnom. Volt olyan, amikor 5 percenként. Elmentem urológushoz, kivizsgáltak, mindent rendben találtak. Azt mondták, pszichés eredetű, nem tudnak mit kezdeni vele. Egész nyáron semmi bajom nem volt, mintha elmúlt volna. Mostanában megint visszatért. Évek óta keresem a választ, de semmi. Nagyon kétségbe vagyok esve.
Kedves Kérdező! Köszönöm a bizalmat! Leveléből arra következtetek, hogy az iskolával összefüggő szorongásos panaszról van szó, mert a tanulással hozza összefüggésbe a gyakori wc-re járást, aminek hátterében szervi problémát nem találtak, feltehetően szorongásos panasz. A teljesítményszorongás hátterében sok minden állhat, ami konzultációk révén feltárható- ez is egy út, emellett hasznos szorongáscsökkentő technikákat, pl. spec. légzésgyakorlatok, relaxációt elsajátítania. A mi csapatunk tagjai közül is választhat négyszemközti konzultációra.
Tisztelt Doktornő.
Az én problémám teljesen egyedinek mondható. Dióhélyban próbálom leírni, de meg így is hosszú lesz. Két es fél évig voltam kapcsolatban egy építészmérnök lánnyal. Ezt csak azert írom le mert eddig, azt gondoltam, az érzelmi intelligencia a műveltséggel párhuzamos… De nem! Szóval röviden:Megcsalt a barátnőm, egy volt régi nagy szerelmével akivel korábban 3x szakított. 2heten belül visszajött,hogy bocsájtsak meg neki, valami olyat keresett amit régen érzett vele.. De persze ezt már nem kapta meg tőle. Tisztaban vagyok vele, hogy én is tehetek arról,hogy ez megtörténhetett. Ezért megbocsatottam, és elkezdtük ujra felépíteni a kapcsolatot. Rá 10nappal a srác akivel megcsalt,meghalt 30évesen agyvérzésben! Ekkor azt mondta a baratnőm,nem tud ugy velem lenni, hogy a nap minden percében rá gondol. Én szerelmes vagyok, ő felmagasztalta a halott férfit… És azota nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Azt kéri engedjem el.De szerintem, ha én halok meg ugyan ezt mondja a másik srácnak. Szóval ez egy szerelmi háromszög volt, amiben mindenki sérül. Csak itt meg az élet is csúnyán közbeszólt. Nem tudok aludni, hajnalban kelek, tipikus szorongás, xepresszios tüneteim vannak. A lány ugyan ugy összetört. Csak ő a másikra gondol. Ön szerint mit lehet ilyen esetben tenni? Én vagyom rá, hogy láthassam. Ő találkozni sem szeretne. Előre is köszönöm válaszát.
Tisztelettel :Viktor
Kedves Viktor!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Érződik a levélből a szenvedése. Barátnője valószínűleg szintén erősen szenved ex-barátja hirtelen halála miatt. Fontos lenne azonban tudnom, hogy mióta áll fenn ez az állapot Önök között, hogy jobban értsem a helyzetüket.
Ha azelőtt nem sosem voltak ehhez hasonló tünetei, és most jelentős szenvedést okoznak, érdemes lenne pszichológiai segítséget kérnie, munkacsoportunk bármely tagja szívesen dolgozna Önnel.
Amennyiben depressziójával kezelés alatt áll (kérdező betegségei rovatból feltételezem), keresse fel kezelőorvosát.
Sok erőt kívánok!
Üdvözlöm!
Nem saját problémával fordulok önhöz, hanem párom alvás zavara aggaszt.
Fontos tényező az, hogy van egy vállalkozása ami sokszor stresszel jár. A probléma az, hogy sosem tudja kipihenni magát,éjszaka nyugtalanul alszik valamit nagyon korán felkel sokszor 3 órától már nem tud aludni. Mi lehet erre a megoldás?
Előre is köszönöm a segítséget
Kedves Kérdező! Megértem, hogy aggasztja párja alvási problémája, hiszen a kialvatlanság és a túl sok stressz valóban okozhat további kellemetlenségeket. Próbáljon meg segíteni párjának a kiegyensúlyozott napi ritmus kialakításához, hívja fel a figyelmét a rendszeres táplálkozás (reggeli-ebéd-vacsora) és a rendszeres pihenés fontosságára. Esténként is próbáljanak meg harmonikus légkört teremteni, megtanulhatnak valamilyen stresszkezelő technikát, akár légzésgyakorlatokat, relaxációt, jógát, vagy ami az Önök személyiségéhez közel áll. Kérdezze meg párját, hogyan tudna lazítani, mire van szüksége, több sportra, szabadlevegőre, kirándulásra vagy egy forró fürdőre, masszázsra vagy arra, hogy a telefonokat pár órára kikapcsolaják és beszélgessenek a napi dolgokról vagy egy finom nyugtató tea esne jól neki esténként?
Azonban a fenti tanácsok mellett szeretném felhívni a figyelmét, hogy az alvászavar hátterében állhatnak olyan pszichés vagy orvosi problémák is (akár egy kezdődő depresszió/ enyhe generalizált szorongás vagy valamilyen vitaminhiány, stb.), ami miatt érdemes lenne konzultálni orvossal is. Hívjon minket is bizalommal, amennyiben szükségét érzi konzultációnak. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Tisztelt Doktornő! Szeretnék Öntől tanácsot kérni, mert olyan helyzetbe kerültem amiben még sosem voltam és nem tudok mit kezdeni vele. Párkapcsolati problémám van, több, mint 3 éve vagyunk együtt párommal, távkapcsolatban élünk, nem vészes a távolság autóval kb. 40-45 perc, így csak hétvégente tudunk találkozni, ami eddig működött is, szinte minden hétvégét együtt töltünk. Mostanában nagyon sokat vitáztunk, többek között miattam, mert féltékeny vagyok (amit eddig nem ismertem be magamnak se), de már nagyon elhatalmasodott felettem ez az érzés, állandóan ideges vagyok, nem tudok enni, aludni, folyton csak a páromra gondolok, hogy épp mit csinál vagy kivel… hozzáteszem nem alaptalanul.. az évet úgy kezdtük, hogy kiderült, hogy a munkahelyén megismerkedett egy csajjal (aki szintén párkapcsolatban él a mai napig is, bár folyton csalja a barátját és nagyon kezdeményezős, nyomlús), mint kiderült interneten és telefonon tartották a kapcsolatot a párommal több, mint 1 hónapig és általában a csaj kereste a páromat, akinek ez imponált. Addig a pontig sose voltam féltékeny, de mivel párom viselkedése nagyon megváltozott, így utána jártam a dolgoknak és így derítettem ki ezt a dolgot. Teljesen összetörtem, de mivel szeretem a párom, így megbocsátottam neki és azt hittem minden rendben lesz, párom igyekezett is kisebb-nagyobb sikerrel, bár nem vitte túlzásba… de én is hibás voltam, mivel mindig szóba hoztam, amit ő megelégelt és besokalt tőlem, hogy mindig felhozom ezt a dolgot, amit ő megbánt és elmondása szerint soha többet nem tenné meg velem újra, és elmondana mindent őszintén… Igen csak hogy az utóbbi pár hétben megint furcsán kezdett viselkedni párom, és mivel nem bíztam benne nagyon, így megint kutakodtam (amit tudom rosszul tettem), de kiderült, hogy megint csak folytatódott valami a csaj és közte, bár tagad mindent a párom, meg hogy nagyon szeret és őt nem érdekli ez a csaj, ahogy más se, és nem akar semmit se tőle (elmondása szerint) de bizonyítékaim vannak, hogy telefonon nem is egyszer beszéltek mostanában. Testi kontaktus nem volt köztük és nem is találkozgatnak, csak megint interneten és telefonon beszélgetnek ritkán. Majd észrevettem (kiderítettem), hogy interneten más lányokkal is beszélgetésbe elegyedik, pedig engem szeret állítólag és nem akar elhagyni, de elege van az állandó és túlzott féltékenykedésemből. Ezt onnan tudom, hogy van egy kamu profilunk (tudom nem helyes ilyet csinálni, de kíváncsiság vezérelt minket kolléganőmmel és így csináltunk egyet), és a számára vadidegen nőnek is elmondja, hogy kapcsolatban van és szereti a barátnőjét (engem) csak most nem jó a helyzetünk, mert nagyon féltékeny vagyok, és sokat vitázunk emiatt, de ő szeret és nem akar megcsalni és per pillanat elhagyni se. De azért még is csak furcsa számomra, hogy érdeklődik és flörtölget a kamu profilon szereplő csajjal… Ezt nem értem… hogy ne legyek féltékeny ha okot ad rá, és ilyeneket csinál, amit le is tagad, vagy félig meddig elmondja, csak torzírtja a valóságot??!! Miért jó ez neki? És ha ennyire elege van belőlem, akkor miért nem szakít velem?? Ha meg tényleg szeret, akkor miért nem beszéli meg velem ezt az egészet és áll úgy ő is hozzám, mint én ő hozzá? Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, nem egyszer, de mindig vitába megy át, és ő nem szeret beszélgetni, meg nem is olyan érzelmes típus, nehezen tudja kimutatni az érzéseit.. Viszont ha nem szeretne, akkor már 100-szor is megcsalhatott volna, és ha annyira akarna valakit, akkor nem mondaná el, hogy kapcsolatban van. Rettegek a szakítástól, mert nagyon szeretem ezek ellenére is, de ez a féltékenység nem vezet sehová se, mert neki se jó és nekem se, (és lehet már csakazért is csinálja ezeket), hogyan tudnék ezen a féltékenységen felülkerekedni.. Mit tehetnék? Vagy csak én reagálom túl a dolgokat? Ön szerint megmenthető ez a kapcsolat, vagy csak én látom így és én szeretnék tenni érte? (Megjegyezném, hogy minden nap ő keres, ír nekem, hétvégente találkozunk, de az is az ő kezdeményezésre, mindig eljön értem, haza is hoz, mert hogy addig is együtt vagyunk szerinte). És eddig azt mondta, hogy szerinte helyre lehet hozni a kapcsolatunkat, csak idő kell hozzá.. De nem értem akkor miért írogat másokkal, és ismerkedik, ha helyrehozhatónak tartja a kapcsolatunkat.. miért nem próbál segíteni és nem a féltékenységemet táplálni, mert azért még se jelentéktelen dolog, ha másokat keres.. vagy csak én kombinálom túl a dolgokat? Elnézést ha hosszúra sikeredett a levelem. Előre is köszönöm válaszát és segítségét! Tisztelettel: Iza
Kedves Iza! Köszönöm bizalmát! Érzékelem, hogy szenvedést okoz Önnek ez a helyzet. Sok kérdés merül fel, pl. talán úgy érzi, elveszítette a párját? ugyanazt értik-e párjával flört alatt? Lehet, hogy neki más a szándéka ezekkel a beszélgetésekkel? Mi a közös jövőjük terve? Ugyanaz? Ön hogy áll a bizalommal más témákat illetően? Mennyire nehéz vagy könnyű megbocsátania általában? Meg akar-e bízni benne? Ha igen, le tud-e mondani az ő ellenőrzéséről? Mit vár el tőle? Hogyan bizonyítsa hűségét? Miért érzi úgy, hogy elege van Önből? El tudja neki mondani az igényeit? És ő az övéit? ezeket lehet közelíteni? Egy kapcsolatban ha elmúlnak a lángoló érzelmek, több energiát kell fektetni a közös élményekre, összetartozás érzésének megtartására, fokozására. Problémáját alkalmasnak látom akár egyéni, négyszemközti konzultációra, akár párkonzultációra. Utóbbi csak akkor működik, ha mindketten szeretnék. Munkacsoportunkból is választhat/választhatnak szakembert, ha úgy dönt/döntenek. Minden jót kívánok!
Kedves Doktor Nő!
Nagyon nem vagyok magammal megelégedve, és nem tudom az okát ,mindig arra gondolok hogy másnak nem vagy jó és szép!
Sokszor ezért nem találkozom a barátnőmmel mert félek hogy nem jónak lát engem ..
Nagyon nem jó ez így nekem!
Lehet azért mert néha kapok gúnyt.
Csak a családom dicsér.
Segítsen valahogy !
Kedves Zsolt! Nagyon jónak találom, hogy felismerte magában ezeket a gondolatokat és azt, hogy önbizalomhiányban szenved. Illetve azt is, hogy bátran mer segítséget kérni ennek a megoldásához. Sajnálom, hogy az ilyen gondolatok miatt félelmet tapasztal és viselkedésére is kihat, elkerüli a találkozásokat. Valószínűleg valamilyen önmagára vonatkozó automatikus hiedelem áll a háttérben, amit szívesen segítünk feltárni, és együtt feltérképezni, hogyan tudna egészséges önbizalommal élni. Javaslom, hogy ezekről a gondolatokról és érzelmekről próbáljon őszintén beszélgetni barátnőjével is, hogy tudja Önnek mi okoz nehézséget a kapcsolatukban. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Kedves Cintia!
A problémám a következő volna. Félek maladaptív álmodozó vagyok . Már kisgyerekkorom óta . Azt hittem elmúlik , de ma tudatosult bennem , hogy még a mai napig részese az életemnek. Úgy vélem a kudarcaim és a vágyaim próbálom megélni ilyen formában . De már ott tartok , hogy bármit csinálok közben álmodozok. Én ezt nem akarom tovább elrepült néhány évem ezzel a hülyeséggel de nem tudom , hogyan változtassak, hogyan mulasszam el. Tisztában vagyok vele sokan azt tanácsolják fogjak bele valami hobbiba de megpróbáltam , közben is álmodozom mindegy mit csinálok. Tudathasadásom volna? Hogyan lehetne ezt orvosolni?
Köszönöm válaszát .
Kedves kérdező! Köszönöm bizalmát! Nincs tudathasadása, levele alapján (de csak az alapján, mert ilyenkor számos kérdés felmerül a pszichológusban) az ön részéről az álmodozást, fantáziálást egy védekező mechanizmusnak vélem. Valamiért nem engedi bele magát a történésekbe, hanem helyette fantáziál, ha jól értem. Önismereti munka révén felderíthető, hogy mi zajlik Önben. Akár négyszemközti konzultációk révén is, amihez bármelyikünket ajánlom innen a munkacsoportból.
Köszönöm gyors válaszát.
Másfél hónapja ál fent ez az állapot. Ahogy kinyitom a szemem reggel, mintha egy diavetítőn pörögnének a szép emlékek. És már annak is örülök, ha 10-20percig másra tudom terelni a gondolataim. Egyszerűen felfogtam, hogy ő nem keres, kizárt az életéből. Másnál kereste a boldogságot. És meg igy is szeretem.
Kedves Viktor!
Nem válaszolt arra, diagnosztizálták-e depresszióval és van-e kezelőorvosa. Ha igen, az ő felkeresését javaslom.
Ha ezek a tünetek a szakítás után jelentkeztek először, általánosnak tekinthetők. Kevés olyan ember van, akit nem érez hasonlókat a szerelmük elvesztését követően – akár másfél hónappal.
Ha azonban úgy érzi, szenvedése olyan erős, hogy segítségre van szüksége, ajánlom munkacsoportunk tagjait.
Könnyebb napokat kívánok!
Kedves Doktor Nő!
A problémám sajnos nem írható le pár mondatban mégis megpróbálom. Volt egy párkapcsolatom,ami 2 évvel ezelőtt kezdődött. Nagyon jól indult,nagyon boldog voltam. Aztán szép lassan romlásnak indult. Sok rossz dolgot tett velem én mégis kitartottam mellette és szerettem. Egészen tavaly nyár végéig,amikor is elhagyott..Csinált egy ostobaságot,amiből rendőrségi ügye lett és pénzre volt szüksége így össze állt egy olyan nővel,akinek volt,hogy kitudja húzni magát a bajból…visszanézve van már sok információm tőle,akkor még sok mindent nem tudtam csak azt,hogy nagyon váratlanul ért és nagyon fájt.
Én elzárkóztam a vele való beszélgetésektől ezek után,de ő folyamatosan keresett engem utána is mondván,hogy velem akar lenni,de még nem tudja hogyan. Voltak hosszabb időszakok,hogy nem beszéltünk..aztán szilveszter előtt eljött hozzám,bocsánatot szeretett volna kérni,újra akarta kezdeni. Én nemet mondtam. Nagyon rossz állapotban volt minden szempontból egészségileg,lelkileg,anyagilag. Aztán addig keresett,hogy végül beadtam a derekam,elmentem hozzá adtam neki esélyt. Életem egyik legrosszabb hónapja volt a januári…annyira rossz lelki állapotban volt,hogy nagyon csúnyán bánt velem,nagyon sok rossz dolog történt,mégis szerettem és támogattam,kitartottam mellette,segítettem neki felépülni minden téren…sikerült is neki.
Viszont 2 héttel ezelőtt elhagytam.Akkor csak azt éreztem,hogy nem bírom menekülni akarok mellőle. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni a sok rosszat és ő sem nagyon hagyott időt vagy nem éreztem azt,hogy értékelné azt amit tettem. Hozzá teszem sokszor bocsánatot kért a rossz időszaka után és megköszönte,de úgy éreztem ezek csak szavak.
Egyszerűen annyira össze törve éreztem a lelkem,hogy elmondani sem tudom…Úgy éreztem már nem szeretem. Utána én kerültem nagyon rossz lelki állapotba és még vagyok is ebben,de valamivel talán már jobb. Lassan ahogy teltek a napok kezdett kirajzolódni a dolog. Úgy éreztem hiba volt,hogy elhagytam. Az elmúlt két hétben én egyszer sem kerestem a volt párom,viszont ő eddig kb 8-9 alkalommal bármilyen okból kifolyólag.
Amikor azt éreztem,hogy megbántam az elhamarkodott döntésem elmondtam neki is telefonban,bocsánatot kértem és közöltem vele,hogy szeretnék vele lenni.
De ő elutasított. Nagy szükségem lett volna a támogatására,a segítségére,de nem számíthattam rá,hogy most én kerültem úgymond válságba és ő értem nem akarta megtenni azt,amit én megtettem érte. Azt mondta,hogy amíg hallja a hangomon,hogy depressziós vagyok addig hagyjuk a témát,mert ő neki most rendbe kell hoznia az életét és ez az utolsó esélye és nem akar velem kockáztatni..itt most egy közös külföldi munkáról beszélek,hogy nem visz magával. Elmondása szerint gyenge vagyok,szedjem össze magam,mert magam sem tudom mit akarok és először magamat szedjem rendbe. Ezzel nem is lenne gond van benne igazság,de én soha nem ártottam neki nem hibáztam nagyot és mégsem adta meg nekem azt az esélyt,amit én már neki 100-szor.
Tegnap is beszéltünk telefonon és most az ő hangja volt letört. Én viszont jól voltam és mondta is,hogy hallja a hangomon a változást,már nem olyan mint volt és,hogy mi ez a nagy pozitívság stb.. A probléma csak az,hogy szenvedek nélküle. Nagyon hiányzik nekem és úgy érzem rosszul éreztem,hogy nem szeretem. Ő két hét múlva elutazik külföldre,én maradok. Ma is egész nap sírtam,mert el sem tudom képzelni jelenleg nélküle az életem. Tegnapelőtt is hívott de nem vettem fel és azt mondta,hogy várta,hogy visszahívom,de mégsem hívtam vissza. Mintha várt volna valamire. Én szakítottam meg a beszélgetést ő még tartotta volna a vonalat. Fogalmam sincs mihez kezdjek,mert nem egy egyszerű ember,sok a baj vele,de mégis megszerettette magát velem. Azt tudni kell,hogy jegyben is jártunk tavaly nyárig.
Szóval a kérdésem az lenne,hogy ha én szakítottam miért nekem fáj annyira? Miért hiányzik nagyon? Miért nem találom a helyem..azt hittem,ha eljövök tőle jobb lesz,de nem lett egyáltalán.
Válaszát előre is köszönöm! Szép napot!
Kedves Kérdező! Régóta szenved ebben a se vele, se nélküle kapcsolatban. Gondolom azt a jót keresi szűntelen, amit átélt vele, majd, ha jól értem megalázó helyzetbe (esetleg helyzetekbe?) hozta Önt, ami ellenére kitart mellette. Nem írja mik a rossz dolgok, de gondolom bántó, megszégyenítő, megalázó helyzetekről van szó- persze ezt csak feltételezem, nem tudhatom, mert nem írja. Ha eljön tőle, azért nem jó, mert egy kapcsolat ha véget ér, az fájdalmas, mert voltak szép időszakok is. Ezt a fájdalmat érdemes akár pszichológus segítségével feldolgozni, ha úgy érzi, egyedül nem megy. Érdemes lenne átbeszélni a szakemberrel miért tér Ön mégis vissza hozzá, mi okozza bizonytalanságát. Valamiért mindig visszamegy hozzá, holott szenved a kapcsolatban. Ez a probléma jól feldolgozható pszichológus segítségével. Remélem sikerrel jár! Munkacsoportunk is áll rendelkezésére négyszemközti konzultációkkal.
Kedves Veronika!
Az én problémám,néhány napja észre vettem a páromon,hogy már nem úgy érdeklődik irántam mint eddig,keveset beszél velem (kb annyit,hogy reggel jóreggelt napkozbe egy mondat és este egy jóéjt). Régen nem birta elviselni,hogyha nem irtam neki,mert ő külföldön dolgozik. Félek,hogy el veszlik a kapcsolatunk. Attól rettegek a legjobban,hogy van valaki mas neki. Hogy deritsem ki? Mit csináljak?
Kedves Rebeka!
Nehéz, ha félünk, hogy kérdésünkre olyan választ kaptunk, amit nem szeretnénk hallani. Sokszor ezzel a bizonytalansággal nehezebb mit kezdeni, mint a biztos tudással. Kérdezzen rá. Mondja el Neki, mit érez. Beszéljenek erről.
Legjobbakat kívánom!
Kedves Doktornő!
Nagy a problémám. Több mint tíz éve beleszerettem a sógornőmbe, érzelmeimet el kellett rejteni a családi béke matt is. Ugyanis akkor történt egy baleset amiben érintett voltam. Baratom tolókocsiba került. Menekültem az egyedüllétt elöl, ezért megkértem az akkori párom kezét (sógornőm nővére). A sógornőm is egy sráccal akkor ismerkedett meg, így a kapcsolatunk kicsit mellékvágányra került. Mindig egymás közelében vagyunk, a férje külföldön dolgozott, 7éven keresztül, a sógornőm itthon. Egyedül, segítségünkkel él és neveli 2 gyermekét. Nekünk a feleségemmel is két gyermekünk van. Érzelmeim folyton marták a lelkemet, de a,sógornőmék válása (ami most kezdődött el) felszakították ezt az érzéseimet. Feleségemmel a kapcsolatom, az érzelemim nem olyanok mint férj és feleségnél elvárható lenne. Jartunk kapcaolatterapian, de az sem segített. A sógornőmnek egyszer említettem még régebben ezt az érzelmemet, meglepődött, de nem volt mérges, csak sírt és annyit mondott, hogy miért nem mondtam hamarabb.
Sajnos ezt mostmár nagyon bánom. És moat, hogy így felszakadtak ezek a régi érzelmek, nem tudom, mi tévő legyek. Elmondanám de nem merem, sem a feleségemnek, sem a sógornőmnek, hogy még mindig őt szeretem.
Ha elmondom, két családot teszek tönkre, ha nem, akkor csak magamat, mert mostmar mindenemre kihat ez.
Kérem hogy adjon tanácsot ez ügyben.
Köszönöm.
András
Üdvözlöm
Kedves András! Ahogy olvasom sorait, azt érzem, hogy nagyon hosszú és érzelmileg megterhelő időszakokat élt át, belső konfliktusokkal. Azt írja, hogy a párkapcsolati terápia nem segített. Az a kérdés merült fel bennem, hogy talán hátráltatta ez a titok a terápia előrehaladtát? Leveléből úgy értem, hogy tanácsot abban szeretne, legyen-e őszinte a feleségével és a sógornőjével, ugyanakkor tart attól, hogy mindkét család tönkremegy ezáltal. Mintha azon dolgozna lelkileg, hogyan tudna segíteni a két családnak abban, hogy továbbra is működjenek a családi rendszerek és Önt se őrölje fel ez az évek óta tartó titok. Sajnos ez nem egy olyan probléma, amit levélen keresztül könnyedén meg tudnánk oldani, hiszen ha az őszinteség mellett dönt, mindenképp szükséges családját (is) megtámogatni szakembereknek, viszont ha a hallgatást választja, akkor az Ön érzelmeinek figyelembe vételével, azt is fontos szem előtt tartanunk, hogy “ne tegye tönkre magát”, hiszen azzal nem segít a családjának. Esetleg újra megpróbákozhatnának pár- vagy családterápiás segítség igénybevételéhez, vagy személyes konzultációhoz kérje szakembereink segítségét, akár skype formában is elérhet minket. Köszönettel
Kedves Lili!
Az elmúlt hetekben feltünően ingerlékeny, stresszes vagyok tele hangulatingadozásokkal. Problémámat sajnos a környezetem is szóvátette (munkahely,párkapcsolat). Úgy érzem nem tudom már olyan lendülettel és hozzáállással végezni a munkámat ahogy azt eddig, feszült és ingerlékeny leszek amint elkezdődik a munka és ezt másokon töltöm ki sajnos. Alig tudok enni és aludni, mindig levertnek és kialvatlannak érzem magam. Próbálom ezt egyszerűen a tavaszi fáradtságra fogni és a vitaminhiányra, hátha később jobb lesz, de nem látok változást, sírógörcsök és erős fejfájások is törnek rám az utóbbi napokban. Nem tudom súlyos-e annyira a helyzet, hogy orvoshoz forduljak, vagy valamivel le kéne vezetnem a stresszt és pihenni.
Válaszát köszönöm előre is
Kedves Lilla, Köszönjük kérdését! A leírtak alapján felmerül bennem, hogy valamilyen hangulatzavar állhat a problémája mögött. Azt javaslom, hogy első körben pszichiáterhez forduljon, s amennyiben ő nem látja indokoltnak a gyógyszeres kezelést, érdemes lenne pszichológust is felkeresni (akár az itteni munkacsoportból), dolgozni a problémáján. Üdvözlettel
Szabó LiliTisztelt Hölgyem/Uram!
A következő problémával kapcsolatban fordulok Önökhöz: az elmúlt 3-3,5 évemet hazugságokkal töltve éltem le: családtagjaim halálát, betegségét hazudtam a körülöttem levő embereknek. Nem igazán tudom a miértjét. Jól esett a törődés, figyelem. A dolog kiderült, a legjobb barátnőm szembesített azzal, hogy tud a hazugságaimról. Az utóbbi pár napot azzal töltöttem, hogy az érintett emberekkel igyekeztem őszintén beszélni, de a hozzám legközelebb álló emberek természetesen elfordultak tőlem, mert nagyon gusztustalan, amit tettem, ezzel én is tisztában vagyok. Ezek az emberek többnyire a munkatársaim is egyben. Mióta kiderült a dolog nem mondanám hogy megkönnyebbültem, inkább nagyon mély pontra kerültem, mert elvesztettem számomra nagyon fontos embereket. Nem azért tettem, mert hazudni akartam, és bántani akartam őket. Az említett barátnőm arra kért, hogy mondjak fel a munkahelyünkön, de én erre képtelen vagyok, mert szeretem a munkám, és a kollegáim, és én ezt megfutamodásnak érezném. Ön szerint mi lenne a megoldás? Továbbá hova lenne érdemes fordulnom segítségért? Mivel nyilván ez betegség, amikor az ember ilyen dolgokat kreál maga köré. válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező! Valóban fontos lenne felderíteni, pontosan mi késztette arra, hogy fontos dolgokban hazudjon környezetében. Ehhez mindenképpen javaslok személyes vagy skpye konzultációkat! Amennyiben szakembereinket választja az oldalon keresztül tud foglalni időpontot. Levele alapján egyetértek Önnel, amennyiben szereti a munkáját és úgy érzi, hogy meg tud bírkózni ezzel a helyzettel, akkor Ön dönti el, hogy maradni szeretne vagy menni, és nem más. Érthető, hogy kollégái és barátnője részéről a bizalom megborult. Hosszú távon azonban az Ön és a munkahelyi légkör miatt is mindenképpen fontos megoldaniuk ezt a helyzetet. Akár Ön is elmondhatja, hogy pszichés segítségért fordult az okok felderítése miatt és megoldás kereséséhez. Talán a társai is elfogadóbbak lesznek, ha tudják, hogy szeretne változtatni. Ha nagyon elmérgesedik a munkahelyi légkör, akár kérhetnek egy munkahelyi mediációt (külső mediátor szakembert), ehhez is kérje bátran javaslatunkat. Köszönettel
