Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Veronika!
Az én problémám,néhány napja észre vettem a páromon,hogy már nem úgy érdeklődik irántam mint eddig,keveset beszél velem (kb annyit,hogy reggel jóreggelt napkozbe egy mondat és este egy jóéjt). Régen nem birta elviselni,hogyha nem irtam neki,mert ő külföldön dolgozik. Félek,hogy el veszlik a kapcsolatunk. Attól rettegek a legjobban,hogy van valaki mas neki. Hogy deritsem ki? Mit csináljak?
Kedves Rebeka!
Nehéz, ha félünk, hogy kérdésünkre olyan választ kaptunk, amit nem szeretnénk hallani. Sokszor ezzel a bizonytalansággal nehezebb mit kezdeni, mint a biztos tudással. Kérdezzen rá. Mondja el Neki, mit érez. Beszéljenek erről.
Legjobbakat kívánom!
Kedves Doktornő!
Nagy a problémám. Több mint tíz éve beleszerettem a sógornőmbe, érzelmeimet el kellett rejteni a családi béke matt is. Ugyanis akkor történt egy baleset amiben érintett voltam. Baratom tolókocsiba került. Menekültem az egyedüllétt elöl, ezért megkértem az akkori párom kezét (sógornőm nővére). A sógornőm is egy sráccal akkor ismerkedett meg, így a kapcsolatunk kicsit mellékvágányra került. Mindig egymás közelében vagyunk, a férje külföldön dolgozott, 7éven keresztül, a sógornőm itthon. Egyedül, segítségünkkel él és neveli 2 gyermekét. Nekünk a feleségemmel is két gyermekünk van. Érzelmeim folyton marták a lelkemet, de a,sógornőmék válása (ami most kezdődött el) felszakították ezt az érzéseimet. Feleségemmel a kapcsolatom, az érzelemim nem olyanok mint férj és feleségnél elvárható lenne. Jartunk kapcaolatterapian, de az sem segített. A sógornőmnek egyszer említettem még régebben ezt az érzelmemet, meglepődött, de nem volt mérges, csak sírt és annyit mondott, hogy miért nem mondtam hamarabb.
Sajnos ezt mostmár nagyon bánom. És moat, hogy így felszakadtak ezek a régi érzelmek, nem tudom, mi tévő legyek. Elmondanám de nem merem, sem a feleségemnek, sem a sógornőmnek, hogy még mindig őt szeretem.
Ha elmondom, két családot teszek tönkre, ha nem, akkor csak magamat, mert mostmar mindenemre kihat ez.
Kérem hogy adjon tanácsot ez ügyben.
Köszönöm.
András
Üdvözlöm
Kedves András! Ahogy olvasom sorait, azt érzem, hogy nagyon hosszú és érzelmileg megterhelő időszakokat élt át, belső konfliktusokkal. Azt írja, hogy a párkapcsolati terápia nem segített. Az a kérdés merült fel bennem, hogy talán hátráltatta ez a titok a terápia előrehaladtát? Leveléből úgy értem, hogy tanácsot abban szeretne, legyen-e őszinte a feleségével és a sógornőjével, ugyanakkor tart attól, hogy mindkét család tönkremegy ezáltal. Mintha azon dolgozna lelkileg, hogyan tudna segíteni a két családnak abban, hogy továbbra is működjenek a családi rendszerek és Önt se őrölje fel ez az évek óta tartó titok. Sajnos ez nem egy olyan probléma, amit levélen keresztül könnyedén meg tudnánk oldani, hiszen ha az őszinteség mellett dönt, mindenképp szükséges családját (is) megtámogatni szakembereknek, viszont ha a hallgatást választja, akkor az Ön érzelmeinek figyelembe vételével, azt is fontos szem előtt tartanunk, hogy “ne tegye tönkre magát”, hiszen azzal nem segít a családjának. Esetleg újra megpróbákozhatnának pár- vagy családterápiás segítség igénybevételéhez, vagy személyes konzultációhoz kérje szakembereink segítségét, akár skype formában is elérhet minket. Köszönettel
Kedves Lili!
Az elmúlt hetekben feltünően ingerlékeny, stresszes vagyok tele hangulatingadozásokkal. Problémámat sajnos a környezetem is szóvátette (munkahely,párkapcsolat). Úgy érzem nem tudom már olyan lendülettel és hozzáállással végezni a munkámat ahogy azt eddig, feszült és ingerlékeny leszek amint elkezdődik a munka és ezt másokon töltöm ki sajnos. Alig tudok enni és aludni, mindig levertnek és kialvatlannak érzem magam. Próbálom ezt egyszerűen a tavaszi fáradtságra fogni és a vitaminhiányra, hátha később jobb lesz, de nem látok változást, sírógörcsök és erős fejfájások is törnek rám az utóbbi napokban. Nem tudom súlyos-e annyira a helyzet, hogy orvoshoz forduljak, vagy valamivel le kéne vezetnem a stresszt és pihenni.
Válaszát köszönöm előre is
Kedves Lilla, Köszönjük kérdését! A leírtak alapján felmerül bennem, hogy valamilyen hangulatzavar állhat a problémája mögött. Azt javaslom, hogy első körben pszichiáterhez forduljon, s amennyiben ő nem látja indokoltnak a gyógyszeres kezelést, érdemes lenne pszichológust is felkeresni (akár az itteni munkacsoportból), dolgozni a problémáján. Üdvözlettel
Szabó LiliTisztelt Hölgyem/Uram!
A következő problémával kapcsolatban fordulok Önökhöz: az elmúlt 3-3,5 évemet hazugságokkal töltve éltem le: családtagjaim halálát, betegségét hazudtam a körülöttem levő embereknek. Nem igazán tudom a miértjét. Jól esett a törődés, figyelem. A dolog kiderült, a legjobb barátnőm szembesített azzal, hogy tud a hazugságaimról. Az utóbbi pár napot azzal töltöttem, hogy az érintett emberekkel igyekeztem őszintén beszélni, de a hozzám legközelebb álló emberek természetesen elfordultak tőlem, mert nagyon gusztustalan, amit tettem, ezzel én is tisztában vagyok. Ezek az emberek többnyire a munkatársaim is egyben. Mióta kiderült a dolog nem mondanám hogy megkönnyebbültem, inkább nagyon mély pontra kerültem, mert elvesztettem számomra nagyon fontos embereket. Nem azért tettem, mert hazudni akartam, és bántani akartam őket. Az említett barátnőm arra kért, hogy mondjak fel a munkahelyünkön, de én erre képtelen vagyok, mert szeretem a munkám, és a kollegáim, és én ezt megfutamodásnak érezném. Ön szerint mi lenne a megoldás? Továbbá hova lenne érdemes fordulnom segítségért? Mivel nyilván ez betegség, amikor az ember ilyen dolgokat kreál maga köré. válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt Kérdező! Valóban fontos lenne felderíteni, pontosan mi késztette arra, hogy fontos dolgokban hazudjon környezetében. Ehhez mindenképpen javaslok személyes vagy skpye konzultációkat! Amennyiben szakembereinket választja az oldalon keresztül tud foglalni időpontot. Levele alapján egyetértek Önnel, amennyiben szereti a munkáját és úgy érzi, hogy meg tud bírkózni ezzel a helyzettel, akkor Ön dönti el, hogy maradni szeretne vagy menni, és nem más. Érthető, hogy kollégái és barátnője részéről a bizalom megborult. Hosszú távon azonban az Ön és a munkahelyi légkör miatt is mindenképpen fontos megoldaniuk ezt a helyzetet. Akár Ön is elmondhatja, hogy pszichés segítségért fordult az okok felderítése miatt és megoldás kereséséhez. Talán a társai is elfogadóbbak lesznek, ha tudják, hogy szeretne változtatni. Ha nagyon elmérgesedik a munkahelyi légkör, akár kérhetnek egy munkahelyi mediációt (külső mediátor szakembert), ehhez is kérje bátran javaslatunkat. Köszönettel
On szerint hogy reagaljak vagy mit gondoljak ha a párom akivel 2 eve leszunk egyutt es van 7 honapos fiunk azt szeretne hogy nezzuk meg egyutt a 10 evel ezelotti hazilag keszult videojat amin az akkori baratnojevel szeretkezik
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával! A leírtak alapján egy elég szokatlan, meglepő kéréssel fordult Önhöz a párja. Vajon mi az oka annak, hogy ő ezt kéri Öntől? Szeretné ha Ön féltékeny lenne? Vagy más reakciót vár Öntől? Azt javaslom, hogy beszéljen vele erről. Mondja el, hogy Önben ez a kérés milyen érzéseket okoz. Üdvözlettel
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Lassan 30 leszek, és még soha nem volt párkapcsolatom, és emiatt nagyon szégyellem magam, viszont szeretném leküzdeni ezt az érzést, és ehhez szeretnék néhány gyakorlati tanácsot kérni. Nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező! Köszönöm bizalmát! Nagyon szűkszavúan ír. Miért nem volt kapcsolata? Szeretne, de nem jön össze vagy nem is vágyik rá? A szégyenérzet leküzdésére nem is merek praktikákat, gyakorlati tanácsot sajnos nem tudok adni. Önismereti munkával, pszichológusi segítség igénybevételét javaslom.
Kedves szakértő!
21 éves lány vagyok, anyukámmal kissé feszült a hangulatunk mostanában. Ő “szeretgetni” szeretne, ami nem is esne annyira rosszul, de valamiért reflexszerűen elhúzódok előle, és igyekszem távol tartani magamtól, de nem direkt csinálom. Nem igazán értem, de amikor látom, hogy a szeretetével készülne bombázni, legszívesebben elbújnék előle. Ő elvált, most új kapcsolatban él, azóta életvidám lett, mintha kicserélték volna. De régen nem ilyen volt. A legrosszabb, hogy amikor elhúzódom tőle, kétségbe esik, hogy nem szeretem, azt mondja hogy tudja, hogy nem így van, de látom rajta, hogy nagyon rosszul esik neki. Néha ilyenkor elkezd csipkelődni vagy kifigurázni, vagy panaszkodni, hogy mégis milyen dolog az már, hogy a saját lánya így csinál. Aztán mikor mondom neki, hogy nem szoktam még meg ezt, már többször a szememre hányta, hogy mikor kicsi voltam, nem engedtem, hogy megfogja a kezem mások előtt, mert ciki volt és hasonlók stb. (általános iskola alsóban volt ez valamikor, akkor fogalmam sem volt róla, hogy ez neki rosszul esik, én úgy gondoltam ez a normális), és ő ezért nem közeledett felém azóta sem, pedig az már nagyon régen volt, és egy annyi idős kisgyerek nem is gondolja ennyire komolyan! Eddig nem is hozta szóba, csak mostanában. Szóval ez neki elvileg elég indok volt, hogy utána ne is próbálkozzon, mert “én nem akartam”.
Az akkori családi légtér sem volt épp kellemes, az anya-apa figurák között szinte semmi szeretetet nem láttam, csak a veszekedést, de ezt ő is nagyon jól tudja. Attól is tartok kicsit, hogy ha egyszer engedek neki onnantól kezdve nem lenne megállás. Vagy épp ez lenne a megoldás? Jogosan vágja most ezt hozzám? Miért húzódom el tőle?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Ok nélkül az ember nem húzódik el, leveléből úgy veszem ki ezt Ön is sejti. Az, hogy ciki volt megfogni a kezét az osztálytársak előtt, teljesen normális dolog, ez minden gyerekkel így van, a normális fejlődés része, ezért emiatt nem kell rosszul éreznie magát. Az elhúzódás mögött sok érzés felhalmozódhatott. Nem jogos a “hozzávágás” ahogy Ön érti. Sok sérelem lehet Önben, és anyukájában is sok rossz érzés lehet azzal kapcsolatban, amilyen apjával volt az ő kapcsolatuk. Annyira engedje édesanyjának a közeledést, amennyire Önnek jól esik. Ezt nem lehet eröltetni. Javaslom emellett pszichológus felkeresését, aki sokat tudna Önnek segíteni gyermekkori negatív történéseinek feldolgozásában. Munkacsoportunkból is választhat, ha igényli.
Üdvözlöm Önt!
Tanácsot szeretnék kérni, mert nem tudom, hogy mi van velem, hogy mi zajlik le bennem…
Mindenki előtt vidám vagyok, mosolygok és úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Már-már automatikusan ezt az énemet használom a “barátaim” előtt. De valójában már vagyok, üresnek szoktam magamat érezni legbelül, máskor dühös vagyok ok nélkül vagy van, mikor csak szimplán szomorú vagyok, és nem bírom abbahagyni a sírást. Talán hangulatingadozás lehet. A családom pedig eléggé érdekes… A szüleim elváltak, anyámmal élek 6 éves koromtól kezdve. Apa akkor hagyta el őt, mikor terhes volt. Apámat meg is tudom érteni, de egyben anyát sajnálom… Mikor a tesóm egy éves lett, anya sokat járt bulizni, szalszázni, olasz órára, mindig talált valami elfoglaltságot, csak hogy ne legyen velünk. Jóformán én neveltem fel az öcsémet… Az anya felőli családom utál engem. Mamám kiskoromban behívott a nappaliba, ketten voltunk. Elkezdte mesélni, hogy van egy rossz gyerek, és az anyukája nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Ekkor még nem esett le, hogy mire céloz, kicsi voltam. Azt válaszoltam, hogy fel kéne pofozni. Persze egyből mondta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mikor végeztünk a beszélgetéssel, közölte velem, hogy az előbb említett gyerek én vagyok… Most meg az a baja, hogy néha flegma vagyok, pedig csak serdülök! Múltkor azt is hozzám vágta, hogy az anyám miattam kapott gerincsérvet… Visszatérve anyámra, eléggé labilis. Mondjuk mostanában nincsenek hangulatingadozásai, mert talált magának valakit. Régebben viszont borzasztó volt. Valamin veszekedtünk a spárban, talán azon, hogy a suliban felejtettem a pulcsimat, majd kiakadt, és otthagyott engem a tesómmal a spár előtt, és elment kocsival. Ha egyedül lettem volna, akkor tuti, hogy elmentem volna onnan messzire. Tesóm sírni kezdett, próbáltam nyugtatgatni, hogy úgyis visszajön. 10 perc múlva odasietett hozzánk, hogy jó hogy nem mentünk sehova, és hogy mennyire szeret minket. Egy másik alkalommal rossz jegyet kaptam. Olyankor mindig elkezd kiabálni, kissé maximalista. Visszaszóltam neki valamit, mert utáltam mindig csak tétlenül hallgatni, hogy engem szidott. Persze ekkor mégjobban elkezdte mondani a magáét, és az lett a vége, hogy majdnem kiugrott az ablakon. Mondjuk a másodikról nem sokra ment volna, de akkor is megijedtem. Mikor ilyen kiabálós incidensek vannak, a vége mindig az, hogy odajön hozzánk és megmondja, hogy menniyre szeret minket.
Nem bírom az állandó stresszt, öngyilkos akarok lenni, de nem tehetem… Akkor anya apát okolná, és apa belerokkanna. Meg gyáva dolog megfutamodni, szóval ezt az opciót ejtettem.
Mikor anyának említettem azt, hogy szeretnék az iskolapszichológushoz menni, egyből felhívta apát, és közölte vele, hogy nekem az a bajom, hogy hiányzik nekem apa. Hiányzik, de 1: ezt egy szóval se említettem, mikor elmondtam, hogy miért akarok elmenni oda és 2: mint ahogy említettem apára hárít minden terhet és ez nem mehet így. Apa támogat a pszichológus cuccban, megengedte, hogy írjak önnek.
Magamról még annyit, hogy sokszor jár az eszem a halálon, nem tudok senkiben megbízni, mert mindenki átver (önnek is csak azért írom le ezeket, mert nem ismer engem), néha előfordul, hogy tényleg teszek mindenre és mindenkire és teljesen elfog a düh, kiszámíthatatlanná válok.
Mit kéne tennem? Van valami személyiségzavarom, esetleg valami más bajom? Válaszát előre is köszönöm!
Petra
Kedves Petra! Nagyon meghat az őszinte levele és az, hogy milyen sok kérdés megfogalmazódott már Önben, fiatal kora ellenére. Az érzelmekkel kapcsolatban fontos tudnia, hogy bizony akár egy órán belül rengeteg érzelmet élhetünk át, ami teljesen természetes. A felnőtté válás során tanuljuk meg azt, hogyan tudjuk az érzelmeinket felismerni, kezelni, kimutatni, beszélni róluk és mások számára is elfogadható módon viselkedni érzelmeink hatása alatt. Sajnos ezt nem mindenki tudja megtanulni, ahogy írta, sok felnőtt is időnként nem tudja a dühét, haragját, kétségbeesését, feszültségét megfelelően kimutatni, ehelyett kiabál, fenyegetőzik, elhárítja a problémákat, jó esetben ulag igyekszik ezeket jóvátenni, ahogy édesanyja is igyekszik a szeretetét kifejezni. Nehéz lehetett az édesanyjának is két gyereket egyedül nevelni éd nehéz lehetett Önnek is ennyi mindennel megbírkóznia gyermekként és most kamaszként. Ha szeretne iskolapszichológushoz vagy pszichológushoz járni és az édesapja támogatja, akkor érdemes megpróbálnia, hiszen jó lenne megértenie/kiderítenie, miért nem tud megbízni senkiben, miért érzi azt, hogy átverik, mikor és mitől lesz dühös és kiszámíthatatlan. Minél jobban megismeri Önmagát és az érzelmeit, annál könnyebben fog érzelmileg is boldogulni a nehéznek tűnő helyzetekben (is).
Ajánlom még a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ingyenesen hívható számát 116-111, amit szülőik nélkül névtelenül tud hívni akár lelki kérdések esetén is vagy ha csak beszélni szeretne valaki megbízható fenőttel. Természetesen mi is fogadjuk skype hívását, ha szóbeli konzultációra van szüksége, akár további kérdéseit is örömmel fogadjuk online felületünkön keresztül is. Köszönettel
MA-szakdolgozatomban fordításelemzést kell végeznem, és a forrásszövegben a “snuggle theory of horror” kifejezésre bukkantam, melyet nem találok sehol magyar kontextusban, egyedül itt: https://www.filmtekercs.hu/raadas/a-horror-lelektana (itt így tüntetik fel a terminust: […], amelyeket „az összebújás elméleteként” összegeznek.), mely nem feltétlenül szakmai megfogalmazás. A kérdésem az volna, hogy magyarul van-e erre bevett terminus.
Tisztelettel,
Fidel Kristóf
Kedves Kristóf!
Elnézést kérek, amiért csak most válaszolok Önnek. Sajnos nem tudom, hogyan lehetne lefordítani ezt.
Szakdolgozatához jó munkát kívánok!
Üdvözlettel:
Kedves Doktornő!
Azzal a problèmával fordulok Önhöz, hogy újra találkoztam a gyerekkori szerelemmel, és igen tudja hogy Ő az a bizonyos nagy Ő számomra.. 9 év van köztünk.. mind a ketten sokat csalódtunk.. tegnap megkérdeztem hogy miért nem próbáljuk meg?! Erre Ő azt mondta hogy fél hogy újra padlóra kerülne.. mondtam neki hogyha meg se próbáljuk nem tudjuk mi lenne… azt is mondta hogy én nem ezt erdemlem.. Segítsen Doktornő!
Kedve Regina, Köszönjük a kérdését! Nagyon kevés információt ír le, ebből nagyon nehéz korrekt választ adom. Két dolog jutott eszembe a levele alapján. Amennyiben a gyerekkori szerelme szavai és tettei között nincs egyezés, akkor valószínűleg a tetteknek, cselekedetnek kell hinni. Illetve az, hogy amennyibe tényleg ő ennyire negatív szemléletű, akkor érdemes neki szakembert felkeresnie (akár az itteni munkacsoportból), hogy a csalódásokat át tudja dolgozni, hogy új párkapcsolatot tudjon kezdeni. Üdvözlettel
Szabó LiliTisztelt doktornő!
Nem tudom mi történik velem,nem is tudom hol kezdjem.Már olyan érzésem van,hogy becsavarodok.Tavaly ősszel kezdődött.Egy este film nézése közben úgy éreztem,hogy valamiféle pánikom van.Olyan gondolataim vannak,hogy nincs értelme a létezésnek.Hogy hiába csinálunk valami klassz dolgot a párommal elmúlik minden,hogy nincs értelme semminek.Semminek nem tudok örülni.Párommal élek külföldön csak ketten vagyunk.Minden nap ugyan az.Sokszor úgy érzem,hogy félek hazajönni a munkából,mintha valamiféle pánik vagy szorongásom lenne miatta. Itthon meg ha van kedvem akkor festek vagy verset írok.De nem igazán tudok figyelni a hobbimra,mert állandóan az jár a fejembe,hogy nincs értelme semminek sem.Nem vállaltam gyereket,ennek több okai is van.Szeretnék boldogan élni a párommal,de ez a tudat nem hagy és néha már kezdek tőle félni,mert nem akarok diliházba kerülni.Soha nem volt ilyen problémám,de most félek. Egyfolytában ez jár a fejembe hiába próbálok másra gondolni de nem hagy.Nem tudom mit tegyek.Kérem nyugtasson meg,hogy ezeknek a gondolatoknak vége szakadhat és találok valamiféle megoldást.Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Léna
Kedves Léna! Nagyon köszönjük, hogy megtisztelt minket a bizalmával és szeretném megnyugtatni, hogy ezeken a gondolatokon és a “pánikszerű” érzésen bizony szakember segítségével lehet változtatni. A pszichés nehézségek gyógyítására mára már komoly klinikai szakmai háttér, szakirodalom és módszertan alakult ki és mindenképpen érdemes Önnek szakember segítségével dolgoznia azon, hogy ezek a panaszok elmúljanak. Lehet, hogy csak egy átmeneti lelki/fejlődési krízisben van, de más oka is lehet annak, hogy hirtelen a leírtakat tapasztalja. Amennyiben szakembereinket választja konzultációra, az oldalon tud időpontot foglalni. Köszönettel
Tisztelt Szakember! A kérdésem az volna. Hogy a volt páromtól külön élek,és van egy közös 2 éves fiúnk. A gyermek az idei évtől észlelhetően nem fogad el semmit ha boltban vásárolnék ételt italt nasít…. Amikor az édes anya is jelen van.Otthon nálam eleinte minden második hétvégén észlelhető volt ez. Már azonban minden vasárnap ez van és nem akar nálam enni inni semmit. Betegségre gyanakodtam de ez nem volt elég jó. Milyen okok lehetnek a háttérben? Vannak elképzeléseim de nem akarok messzemenő következtetéseket levonni ezért kell szakember válasza.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Sajnos nagyon kevés az információ ahhoz, hogy bármilyen következtetést levonjak ebből. Arra bíztatom, hogy próbáljanak a volt párjával beszélni erről a helyzetről, hiszen közös érdek, hogy a gyermekük jól érezze magát a bőrében, akár Önnel, akár édesanyjával van. Bizonyára volt párja is megérti, hogy fontos a gyermekük jólléte, esetleg kérjen tőle tanácsot, mit vegyen a kisfiának a boltban.
Kisfiával pedig próbáljon meg minél több olyan közös programot csináni, amit kisfia is élvez, hiszen ahogy kiveszem a leveléből, viszonylag kevés időt van alkalmuk együtt tölteni. Biztosan szoktak játszótérre menni, kirándulni, játszóházba, állatkertbe menni, buszozni, vonatozni, közösen festeni/rajzolni, kismotorozni, sokat szabad levegőn lenni. Lényeg, hogy olyan számára izgalmas tevékenység legyen, amit tud ahhoz kötni, hogy Önnel történik és várja a legközelebbi talákozást. Ha kellőképpen elfárad a közös aktivitásokban és jól érzi magát Önnel, akkor remélhetőleg előbb-utóbb ételt, italt, nasit is elfogad majd. Legyen türelmes, hiszen bizonyára két éves kisfiának sem könnyű megértenie miért vannak Önök külön. Ajánlom még a Remo H. Largo, Monika Czernin: Válás után boldog gyerek? c. könyvet olvasni, ha lehetőségük van rá. Kérdezzen továbbra is levélben vagy akár skype-on is keresse szakembereinket. Köszönettel
Tisztelt Doktor nő!
Az elmúlt hetekben heti 2-3x rémálmaim vannak amik azzal kapcsolatosak általában hogy menekülök valaki ellen vagy zaklatnak, elrabolnak, bántanak.
Úgy gondolom ezeknek lelki oka lehet..
Retteget az egyedülléttől.. ha a párom pár napig nincs itthon teljesen kivagyok.. nem igazán találom fel magam egyedül. Ennek oka az is lehet hogy külföldön dolgozunk.. nincs itt a családom sem a barátaim.
De igazából már a kapcsolatunk sem az igazi… úgy érzem én minden tőlem telhetőt bele adok de ő nem igazán sokat.. úgy érzem nem tisztel és nem becsül meg. De ez az én hibám is lehet, mivel túl ragaszkodó vagyok több teret kellene adnom neki. Felismerem a hibáim de olyan gyengének érzem magam lelkileg, nem tudom hogy változzak meg.
Köszönöm előre is a válaszát!
Bettina
Kedves Bettina! Köszönöm a bizalmát! Sok kérdés merül fel bennem, ami túl hosszú lenne ide. Az álom leírása utáni szöveg olyan, mintha arra vonatkozó asszociáció lenne. Az álmokkal kapcsolatban az a lényeg, hogy Ön mire asszociál róluk, mi jut eszébe róla, milyen élethelyzetben van (bántják, menekülni kellene, stb). A pszichológiában nincs álmoskönyv ilyen formában. Érzékelem, hogy szenvedést okoz Önnek ez a helyzet. Skype-on tudja tartani családjával, barátaival a kapcsolatot, úgy érzékelem nagy szüksége lenne rá. Önismereti terápiában való részvétellel, azaz pszichológusi segítséggel erősödhet lelkileg.
Párkapcsolati problemam van 26eves 2gyermeket nevelő édesanyuka vagyok lányom 8eves legelső kapcsolatombol jelenlegi páromtol egy 2eves kisfiam van párom 23 eves minden jol indult a kapcsolatunkba az első masfel evben most tavaly megkerte a kezem februarban agusztusra terveztük az esküvőt unokatestveremeknell dolgozott mar 2eve 2es fel mint ellenőr munkasokat elenőrzött kezdtem gyanakodni h szeretője van mert eljart pestre hetekre plussz munkat vallalni edesanyahoz es hetvegen jött haza ez havi 2szer elkezdte elöször azt hittem ott ismerkedik valaki massal ereztem a jelekből egyre feszültebbe vallt a dolog a hetvegi ott maradozasok hogy szombaton is dolgozik meg hetfőn fizetik stb meg nem hivott en hivtam felmajusba egyszer csak egy kifogas hogy raszoltam h munkatarsnőjevel ment fodraszhoz de az nem a szerető volt meglattam őket pont vasarolni voltam a kisfiuval veszekedes hogy en őt leégettem nem fog itt dolgozni felmegy pestre dolgozni stb en meg össze pakoltattam a cuccat elment elutaztam en is testveremekhez ra 2hetre jött h beküljünk ki kibekültem vele mar 100% biztos voltam h van valakie gondoltam most kideritem visszajöttünk haza 3hetig minden rendben volt gondoltam előadom neki h nem szeretem stb h kideritsem interneten ki a nő biztos letiltotta ha most elküldöm ugy is kibekülnek igy is lett megtudtam h a munkahelyen is együtt dolgoztak minden nap 8orat marcius ota mondjuk azt nem tudtam hogy azelőtt mikor ismerkedtek meg de februar ota ereztem a valtozast a kapcsolatunkban eseg pesten is talalkozgattak .junius julius nem is beszeltem vele agusztusba kezdett el kaparni utanam es addig jött mig szeptember elejen kibekültünk persze mar mashol dolgozik november közepe ota de november ben volt egy abortuszom es sajnos nemerzem biztonsagban a sok gusztustalan hazudozas es csaladon belüli munka megcsalas utan a kapcsolatunkat.
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát. Megértem, hogy csalódott, hiszen hazudott Önnek a párja. Nagyon nehéz s hosszú folyamat a bizalom visszaállítása, s Önöknek erre kell törekedniük. Én azt javaslom, hogy párjával menjenek el párkonzultációra vagy mediációra, akár a helyi családsegítő szolgálatba, akár itt az online munkacsoportból válasszanak szakembert, aki dolgozik ezzel a módszerrel. Üdvözlettel
Szabó LiliÜdvözlöm!
Én és a volt párom egy évvel ezelőtt jöttünk össze. Hatalmas szerelem volt, mindent elsöprő. Tele álmokkal, tervekkel. Talán az első hónap után összeköltöztünk, minden jól is működött, az első pár hónapig. Aztán jött a részemről a féltékenység, és ő azt mondta elég. Mindig kaptam esélyt hogy befejezzem, de nem vettem komolyan soha. És most húzott egy határt,elköltöztem tőle szakított velem, és azt mondja jó neki egyedül. De össze vissza beszél fáj neki, közbe jól érzi magát. Megéreztem hogy valami nem oké, szakitás lesz belőle. De érzem hogy összetartozunk. Ha elmúlt a szerelem, vissza lehet csiszolni? Majd egy évig voltunk együtt . Én nő vagyok 24 ő férfi 32
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! A levele alapján úgy tűnik számomra, hogy Önnek problémája van a bizalommal. Arról nem írt, hogy korábbi kapcsolataiban is megesett-e már ez a helyzet, hogy féltékenykedett. Ahhoz, hogy új alapokon lehessen a kapcsolatát elkezdeni, meglátásom szerint érdemes lenne Önnek dolgoznia a bizalom kérdésén egy szakemberrel (akár az itteni munkacsoportból). Üdvözlettel
Szabó Lili
