Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktornő!
Köszönöm a gyors választ. Még annyi kérdésem lenne, hogy vajon ennyire bizonytalan lehet és mindent csinál csak nem lép komolyabban vagy csak én értem félre és keres meg időnként mert egy biztos pontnak tart. Azért nem zárja le mert szeret, de nem tud lépni vagy egyáltalán nem szeret és én értek félre mindent? Az utóbbi három évben lett ilyen furcsa, és most azt mondta, hogy egy tönkrement kapcsolatot nem akar újrakezdeni de nem fogja azt mondani, hogy soha többet nem akar tőlem semmit. Az új kapcsolatára azt mondta, hogy “adok magamnak még egy esélyt”. Teljesen más amit mond és más amit csinál és ez nagyon összezavar. Nekem az segített volna ha ő zárja le ezt végleg, de nem teszi meg ennyi év után sem, hiába kértem, szinte már könyörögtem, hogy ennyit tegyen meg, mert én tisztán akarok egy másik kapcsolatba menni ha majd lesz, nem egy halovány bizonytalan érzéssel, hogy vajon mi lett volna ha.
Köszönettel,
Sándor Ildikó
Kedves Ildikó! Azt csak ő tudja megmondani, hogy mit érez Ön iránt. Azt pedig Önnek kell felvállalnia, hogy nem bírja azt a bizonytalan helyzetet, amit ő teremt. Ön is lezárhatja, visszautasíthatja. “Vajon mi lett volna, ha…” Ezek szerint hitegeti Önt. Valószínűleg ő nem biztos az érzéseiben. Emiatt nem is tudja azt mondani, hogy vége. Ez egy feltételezés a részemről a leírása alapján. Ha Ön azt érzi, hogy elég ebből a bizonytalanságból, és úgy dönt, nem engedi neki, hogy bizonytalanságban tartsa, és ezzel a döntésével érzelmileg is tud azonosulni, akkor nem fog gondot okozni egy új kapcsolatba lépés. De annak feltétele, hogy ezt lezárja. Hogy Ön zárja le.
Üdvözlöm!
Problémák van a kislányom óvónőivel,hogyan tudjuk bebizonyitani hogy a gyermekem igazat mond (4éves)? Van erre való vizsgálat?
Köszönöm
Kedves Kérdező! Rövid leveléből nem derül ki, hogy milyen jellegű problémáik vannak a kislánya óvónőivel, így nehéz megmondanom, hogy milyen irányban érdemes elindulniuk. Gyerek pszichológusok és más gyerekjogi szakemberek, nehéz esetekben igazságügyi szakértők több vizsálatot is ismernek arra vonatkozóan, hogy a gyerekek igazát “bebizonyítsák”. S bár sokszor egy rajz is árulkodó, nem egy-egy külön teszt van erre, hanem komplex vizsgálat, amiben akár a kislánya játékos viselkedését, rajzait, történet elmeséléseit stb. vizsgálják meg a szakértők. Kérem bátran keresse a területileg közel lévő gyerekpszichológust vagy konuzltációhoz hívjon bizalommal!
https://www.onlinepszichologus.net/foglalas/filep-orsolya.html
Én egy 15 éves lány vagyok és van egy velem egy idős barátom! És az a problémám hogy valamiért amikor a barátom a foci haverjaival van akkor semmi gondom nincs de ha már külön találkozik velük akkor picit megsértődök! Igazàból én szeretném hogy esetleg ha jó ötletnek tűnik akkor a barátommal elmennék valahova és felajànlanám nekihogy hívja el a haverjait is! Szeretnèk ez ügyben véleményt kérni! Köszönöm
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával! Nem vagyok azonban biztos benne, hogy jól értem.. Az hogy külön találkozik velük, azt jelenti, hogy egyikükkel? Az, hogy megsértődik, esetleg azt jelenti, hogy kicsit féltékeny, hogy nem Magával van, és szeretne akkor is vele lenni, ha Ő a barátaival találkozik?
Az, ahogy megfogalmazta a levelet, hogy “felajánlja”, hogy elhívja őket is, ez azért jó ötlet, mert meg tudják beszélni, akármit is válaszol.
Maga nem szokott úgy találkozni barátnőivel, hogy a párja nincs ott? Ő mit szól ehhez? Ő is féltékeny picit? Azt gondolom, ha úgy tudnak erről beszélni, hogy egyikük sem érzi azt, hogy “eltiltják” őt a barátaitól, akkor könnyebb lesz ezekkel az érzéseikkel mit kezdeni.
Remélem, tudtam válaszolni a kérdésére.
Minden szépet kívánok maguknak!
Üdv,
10 éve élek együtt a férjemmel van egy 3 éves kisfiúnk. A férjem jó férj, legjobb apa, a kapcsolatunkat sokan irigylik. 2 éve elveszítettem az édesapám, azt hiszem kicsit vele haltam én is- azóta gyakorlatilag magam nélkül éltem.. Mindent itthon adtam ki..Éreztem, hogy sok lesz és már én is untam magam, de mire rájöttem, hogy élnem kellene, azt hiszem elkéstem. A férjem elfáradt..Szilveszterkor közölte, hogy érzelmi kapcsolata van egy kolléganőjével. Sokként ért, mert mindig csak én panaszkodtam, hogy kevésnek érzem a kapcsolatunkat és úgy tűnt, ragaszkodik hozzánk..A bejelentést term.több beszélgetés követte- elég hullámzó hangulatban. Azt gondolom,a kitöréseken kívül (2-3 nagyobb volt az elmúlt hónapokban)még mindig elnéző voltam, és elismerem, hogy nem figyeltem rá eléggé és talán nem is becsültem meg- de ebben benne volt, hogy évekig úgy éreztem, hogy nem elégít ki a testvéri vagy jó baráti szeretet amit irányomba mutat. Fizikailag sem vonzódott soha(talán csak az első pár évben) úgy, ahogy szükségem lett volna rá..nem éreztem nőnek magam, sem azért mert alig volt szexuális éltünk-nem miattam, sem az intim érintkezések nem voltak meg. Próbáltam elfogadni,ismervén, hogy ő mást látott otthon, nem tanulta meg vagy nem tudja kimutatni.. Ezek szerint nem én voltam a megfelelő..?! Mert most érzelmeket látok..Csak nem irányomban:-( A lényeg, ő határozottan állítja, hogy a hölggyel szeretné megpróbálni, mert nem érzi, hogy tudna még felém nyitni az elmúlt évek után,illetve szerinte én sem tudnék változni..Egyenlőre továbbra is együtt élünk (nem férj feleség viszonyban),ritkán elmegy itthonról, illetve a hölgynél “alszik”. Mert mióta elmondta, közben már nem csak érzelmi maradt a viszony. Én meg próbálom megszokni, elfogadni, hogy el fog költözni. Én örülnék ha rendbe tudnánk tenni..de nem akarom áltatni magam és igen, megbántott, dühös és csalódott vagyok, hogy ilyen “könnyen” feladta. Elzavarni nem tudom, mert az apja a gyerekemnek és jó apja..Nem tudom ilyen helyzetbe mi a helyes, hogy a gyereknek és magamnak a legkevesebb szomorúságot okozzuk..Hogyan mondjam el neki, hogy apa miért nem alszik itthon vagy hová megy..Szétköltözzünk vagy húzzuk a legtovább, hiszen ő a gyerekkel továbbra is apaként szeretne foglalkozni, amennyire lehet része szeretne maradni az életének-életünknek..Persze bennem is van a miért? Nem szebb, nem vonzóbb,nem okosabb-viszont él,küzd(egy válás vége felé halad),határozott és mosolygós.Nem tudom, hogy a hölgy indíték vagy következmény volt-e.. bár mindegy is a lényeg, hogy vesztésre állok. A további lépésekben kérnék segítséget,iránymutatást-magamnak és a kisfiamnak
Előre is köszönöm, Bellis
Kedves Bellis! Köszönjük, hogy megtisztelt minket a bizalmával! Csalódott, amiért a férje más kapcsolatban találta meg a szerelmet, s az Ön kitartását nem méltányolja hűségével. Édesapja halálát csak nagyon röviden említi. Vajon hogyan hatott ez kettőjük kapcsolatára (az ő halála)? Mennyire sikerült az édesapját elengednie? Hogy van Ön az elengedéssel? A férjével fontos, hogy őszinték tudjanak lenni egymással. Érdemes lenne többet beszélgetni arról, hogy ő lát-e még reményt a kapcsolatuk rendbehozásával, illetve ha nem, akkor hogyan szeretne ő elköltözni, a válást mikor és hogyan szeretné kezdeményezni, a gyerekükkel milyen gyakran szeretné a kapcsolatot tartani stb.. A kapcsolat rendbehozását vagy az egymás elengedését is tudná segíteni Önöknek egy párkonzultációval foglalkozó szakember, akár az itteni munkacsoportból. Első körben azt javaslom, hogy a férjével próbálja tisztázni a helyzetüket, s szükség esetén kérjen párkonzultációra időpontot. Amikor ezt a részét sikerült átbeszélni, érdemes lenne egyéni beszélgetések keretében foglalkozni a gyászmunkával, ehhez az itteni szakemberek közül is lehetne segítséget kérnie. Kitartást kívánok Önnek ebben a nehéz helyzetben!
Szabó Lilifegyelmezés
T. Szakértő! A kérdésem az lenne, hogy milyen módon fegyelmezzem a 4 éves kisfiamat, abban a szituációban, amikor pl. a játék hevében fájdalmat okoz az alig 1 éves öccsének. Tudom, hogy nem szándékos, de mégis a kicsinek koppan a feje, vagy lefejeli a nagy a picit figyelmetlenségből. A probléma az, hogy a pici pl. 45 percenként kel fel ezután éjszaka, és jelenleg nem beteg, a fogzása se jelentős, bár ezeket nem tudom kizárni 100%. Ha megtörténik a baj, akkor a karomban a pici és úgy leszidom a nagyot, de a kicsi jogait hogy tudnám megvédeni, és az ő nyugalmát? A nagy elég impulzív és mozgékony, egyébként jó képességű, de a lendülete néha elkapja és ez veszélyes helyzeteket teremt. Ördögi kör alakulhat ki, ha emiatt kimerülök az alvástól és a pici is fáradt és folyamatosan beteg. Hogyan fegyelmezzem a nagyot, ha a pici is mindig ott van? Köszönöm javaslatát előre is!
Kedves Kérdező, megértem a helyzet miatti kimerültségét. Biztosan nehéz lehet a fáradtság és kialvatlanság mellett megtalálni a megfelelő hangnemet két picivel egy-egy feszült helyzetekben. Arra bíztatom, hogy próbáljon meg a lehetőségekhez képest nyugodt maradni ezekben a helyzetekben, természetesen védje meg és nyugtassa meg a kicsit, és akár próbálja meg bevonni a nagyobbat, hogy jóvá tehesse az okozott fájdalmat (pl. gyere kérjünk tőle bocsánatot, mondjuk el neki, hogy nem szándékosan bántottad, figyelmetlen voltál, de igérd meg, hogy próbálsz rá figyelni). Hiszen ahogy írja, a nagyobbik testvér nem szándékosan okoz fájdalmat a kicsinek. Próbáljanak meg beszélgetni erről akkor, amikor már mindannyian lenyugodtak. Ha mégis úgy látja, hogy szándékosak a fellökések, akkor testvérféltékenység is állhat háttérben, ami természetes érzés a gyerekeknél, viszont muszáj megtanulniuk, hogy egymás bántása akkor sem fér bele. Mivel kisfia már 4 éves, ezért azt javaslom, hogy mindenképpen olvassanak meséket, amelyek a testvérkapcsolatokról szólnak (pl. Finy Petra: A tesó ügy, Ágócs Írisz: A kicsi, a nagy, Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé). Lehet, hogy a nagyobb testvér lendülete és figyelmetlensége összefüggésbe hozható azzal, hogy ő is fáradtabb vagy szeretné az Ön figyelmét felkelteni? Az óvodában is számolnak be hasonló figyelmetlenségről, amikor más gyerekekkel játszik vagy csak a testvérével fordul ez elő? Vagy esetleg más probléma is állhat a háttérben? (pl. enyhe figyelemzavar, fokozott impulzivitás). Ez esetekben érdemes lenne gyerekpszichológussal konzultálniuk, aki megvizsgálhatja kisfiát személyes helyzetben, játék közben is.
A fegyelmezés ebben az esetben érdekes kérdés, hiszen ha nem szándékosan okoz bajt, akkor valószínűleg nem fogja megérteni, hogy miért van Ő megbüntetve, és ettől csak dühös, frusztrált lesz. Ezektől a negatív érzésektől pedig viselkedésében is újra agresszívebb lehet.
Ahogy érzem a leveléből, fontos lenne, hogy Ön tudjon pihenni és időnként a naggyal is kettesben tölteni időket.
Kérem skype konzultációhoz keressen minket bátran.
Kedves, Doktornő!
Miert/ mitol lehet az, hogy ha a parommal komolyan elakarok beszelgetni a kozos jovonkrol, hogy hogyan tervezi, akkor vagy csak azt a valaszt kapom, hogy: “Hát rendesen”, vagy pedig azt, hogy: “Hogy-hogy hogyan?”. Es hogy a kerdeseimmel olyan vagyok, mint egy pszichologus. Parom egyke. Anyja szerint biztosan keson ero a fiuk. Apja szerint ra kell vezetnem ot, mondogatnom neki. Viszont en ugy tartom, erzem, hogyha o magatol nem jön neki, akkor en “noszogatni” nem fogom, igy is nagyon rosszul esik, hogy 5 ev utan valaszt sem tud adni arra, hogy hogyan kepzeli, tervezi velem az eletet. Ezek szerint azert, mert (meg) nincsenek neki velem celjai. O 31 eves lesz, en 28, es 5 eve vagyunk egyutt. Annyira tart meg attol is, hogy ne essem teherbe, duplan kell vedekeznunk is.
Udvozlettel, Zsuzsa
Kedves Zsuzsa! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Megértem csalódottságát és értetlenségét. Valószínűleg párjának nincsenek még határozott tervei Önnel és lehet a saját életével sem. Ön hogyan áll a jövőtervezéssel? Párjával képzeli el Ön a jövőt? Szeretne-e házasságban élni? Mikor szeretne gyereket vállalni Ön? Saját magának tegye fel ezeket a kérdéseket legelőször. A válaszok kigondolása után érdemes lenne a párjának felvázolni, hogy Ön mit szeretne s mikor, illetve hogy ő partner lenne-e benne. Amennyiben nem, akkor át kellene gondolni, hogy biztos vele szeretne-e közös jövőt. Szívesen áll bármelyikünk rendelkezésére itt online konzultáció keretében, amennyiben szakemberrel szeretné átbeszélni ezeket a kérdéseket. Üdvözlettel
Szabó LiliTisztelt Doktornő! Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek ? 2 éve vagyok a párommal. A kapcsolat elején mikor még szinte csak beszélgettünk telefonon és üzenetben, beszéltem egy másik fiúval akinek elmondtam hogy ő van nekem és szint csak róla beszéltünk. Eközben ő az exénél töltötte az éjszakákat. Ez kiderült és mai napig ezt hallgatom hogy én milyen egy nő vagyok mert beszéltem annó a másik fiúval. Folyamatosan megaláz, olyan szavakkal jelemez amiket az ember az elleségének nem mondd. Nem fésülködhetek. Nem sminkelhetem ki magam. Nem foglalkozhatok a barátaimmal. Ha túlórázom akkor már pasi miatt. Folyamatosan megy a hívás ha itthon vagyok. A telefonomon a hívásokat rögzitem. Fenyeget, a testalkatom kritizálja. Mikor együtt vagyunk akkor egy kis angyal imádom szeretem azt érzem hogy ő is de ez csak addig tart. Aztán minden kezdődik elöről. Mindenkit rám fog akit csak lehet. Azt érzem megőrülök. Nagyon szeretem nem szeretném elveszíteni. Azért írtam önnek hogy valaki segítsen mit tegyek ?!
Kedves Dóri! Köszönjük, hogy megtisztelt a bizalmával minket! A leírás alapján úgy tűnik számomra, hogy a párjának lenne szüksége szakemberre. Valószínűleg más partnerrel is ő így működhet, illetve működhetett. Kiben tud ő egyáltalán megbízni? Én azt tudom tanácsolni, hogy próbáljon meg a párjával beszélni, hogy a féltékenységén, bizalmatlanságán dolgozzon pszichológussal (akár az itteni munkacsoportból is választhat), számára is rossz lehet, hogy ezek a negatív érzések gyakran a felszínre törnek benne. Nemcsak az ő életét, hanem az Ön életét is megnehezíti ez a viselkedés. Esetleg a párja családját is be lehet vonni ebbe a problémába, hogy ők is segítsenek meggyőzni őt, hogy nem jó irányba ment el a viselkedése, s dolgoznia kellene ezen a problémán. Üdvözlettel
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
A párommal 7 éve vagyunk együtt. Fél éve együtt is élünk. Az elmúlt hat év alatt mindig kaptam valamit nőnapra, Valentin napra, stb. Most viszont nem. Valentin napra én készültem neki egy kis kedvességgel, ő viszont még annyit sem mondott hogy boldog Valentin napot. Most nőnapkor pedig meg csak annyit mondott hogy ja ma van nőnap!! és hogy mennyünk be egy virágboltba, és válasszak magamnak virágot. Semmi boldog nőnapot, puszi is elmaradt. Nem tudott volna meglepni? Minden virág szép. Én bármilyennek örültem volna. Ezt olyan kényszer virágnak éreztem. Úgy érzem nem kapok elég figyelmet. Pedig mondtam neki hogy jobb lenne ha egy kicsit figyelmesebb lenne. Hozzon néha virágot. Kicsit romantikusabb lehetne. Az összeköltözés óta nem valami figyelmes velem. Baba kérdésben is annyit mond hogy nem tudja, hogy szeretne e gyereket vagy sem. És hogy ő még nincs felnőve a feladathoz. Ő 34 éves . Szerintem lassan ideje lenne a családalapításnak. Én is szeretnék babát lassan így 28 évesen, de ő elég bizonytalanul áll a kérdéshez. Még eljegyzés sem volt, így 7 év elteltével sem. Eléggé el vagyok keseredve. Lehet csak én reagálom túl ezt az egészet, és csak várnom kell még. Ahogy a mondásban van: “Türelem rózsát terem!” De én belül érzem hogy valami megváltozott kettőnk között. Hogy vegyem rá arra hogy legyen figyelmes? Amíg nem laktunk együtt, és én ott aludtam náluk, készített reggelit, vagy vacsorát, amit sokszor az ágyba is hozott, most ez megszűnt. Én viszont mindig elkészítem a kajáját, főzök, mosok, takarítok. Szóval a figyelmesség részéről teljesen megszűnt az összeköltözés óta. Ami nagyon bánt. Úgy látom az összeköltözés nem biztos hogy jó ötlet volt. Mit tegyek, hogy minden olyan legyen mint régebben? És hogy egyáltalán velem képzeli e el a jövőjét? Nem tudom sajnos.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Köszönjük kérdését! Egy kapcsolat akkor válik erőssé, komollyá, ha együtt élve is jól érzik magukat egymással, s vannak közös terveik. Ha már a mondásoknál tartunk, én inkább a “Lakva ismerszik meg az ember” -t tenném ehhez a problémához. Amíg hetente néhány éjszakát együtt alszanak a párok, addig a heteiket a közös program feldobja, hiszen a saját külön életük színesebb lesz ezekkel a találkozásokkal. Az összeköltözés során a másik kevésbé előnyös tulajdonságai is a felszínre kerülnek, a másik szokásaihoz, a másik életviteléhez is idomulni szükséges. Arról nem ír, hogy vajon miért is váltak 6 és fél évet az összeköltözéssel, s milyen tervekkel költöztek össze. Mindenképpen őszintén el kellene beszélgetnie a párjával erről, hogy neki a közös életük mit jelent, behozta-e az elvárásokat, Önnel képzeli el a jövőjét, akar-e a kapcsolat minőségén ő javítani, illetve amennyiben ő nem érzi jól magát ebben a helyzetben, akkor vajon érdemes-e így továbbfolytatniuk. Külön élettel s közös programokkal (ahogy az előző 6 és fél évben tették) családot alapítani nem fognak tudni. Amennyiben párja is rendbe szeretné hozni a kapcsolatukat ajánlom a párkonzultáció lehetőségét is, az itteni munkacsoportból is szívesen várják az itteni kollégák, akik dolgoznak ezzel a módszerrel. Remélem, hogy rendeződik minden. Üdvözlettel
Szabó LiliJó napot én ugy érzem magam hogy hasztalan vagyok nem birok szédülök semi kedvem semihez nem birok igy élni .
Kedves Veronika!
Ilyen nehéz érzésekkel minél előbb megfelelő segítséget kell kérnie.
Amennyiben van, minél előbb keresse fel kezelőorvosát. Ha ebben akadályoztatva van, hívja az ingyenesen hívható: 06 80 505-390-es telefonszámot, mely este 7-től reggel 7-ig hívható.
Sok erőt kívánok!
Kedves Doktornő!
18 éves fiú vagyok, biszexuális. Úgy érzem mostanában hatalmába kerített a meleg pornó nézése, és egyszerűen nem tudok leállni vele. Régebb 3-4 naponta masztiztam, és akkor bele-bele néztem egy filmbe, egyre rendszeresebbé vált. Kb. 2 hete már 2 naponta teszem ugyanezt és úgy érzem egyre tovább fogok sülyedni. Az elején azt hittem írányítani tudom ezt az egészet, de egyszerűen nem tudok határokat szabni. Az összes erotikus történetet elolvastam már a neten, így az nem izgat annyira.
Abban várom a segítségét, hogy miként tudnék leszokni a pornóról?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy észrevette, valami nincs rendben, változtatnia kellene a hétköznapjain. Szerintem mindenféle problémát az összes körülményt figyelembe véve kell vizsgálni. Tehát fontos volna átgondolni, milyen az élete, a társas kapcsolatai. Mennyire talál örömöt, intimitást bennük? Párkapcsolatra vágyik-e? Hogy van ez Önben? Van-e társa az örömszerzésben?
Üdvözlettel:
Habis MelindaA feleségem bejelentette, hogy már nem szeret.
17 éve vagyunk együtt a feleségemmel, viszont házasok csak 5 éve vagyunk. Van két gyermekünk 15 és 4 évesek. A feleségem a hétvégén bejelentette, hogy nem szeret már, és valaki mást szeret.
Nem volt számomra meglepetés, mivel már másfél éve látom a folyamatos közeledést, viszont, hogy felvállalja nagyon meglepett. A helyzetet bonyolítja, hogy vallásosak vagyunk és a harmadik fél a plébánosunk. A kapcsolatuk folyamatosan alakult ki, viszont mindmáig plátói. Viszont ez volt az, ami megadta a feleségem számára a végső lökést, hogy lépjen.
Természetesen hibásnak érzem magam, mivel sajnos az évek hosszú sora alatt hagytam mindent ellaposodni. Azt gondoltam, hogy ha biztosítom a családom számára a biztonságot, jólétet és időnként Rá is figyelek, akkor jól csinálom. Hát nem!
Nem volt elegendő, hogy megszakítottam minden kapcsolatomat a korábbi barátaimmal, a kiterjedt családom nagy részével, a több évig tartó pánikbetegségében 100%-ig mellette álltam, támogattam, mikor a munka helyett inkább csak anya akart lenni és így tovább.
Most ott tartok, hogy választás elé állított.
Vagy elválunk most, vagy, mivel jelenleg külföldön dolgozom, csak két hetente járok haza és élünk egymás mellett a gyerekek miatt. Én vissza szeretném szeretni a feleségem! Ő pillanatnyilag azt mondja, hogy szerelmes, de nem belém, hogyan álljak neki? Bármire hajlandó vagyok Érte és a közös jövőnkért .
Kedves Kérdező! Köszönjük a bizalmát! Megértem csalódottságát és kétségbeesését, hiszen a felesége el akar válni Öntől 17 év együttélés után. Tudtak-e arról beszélni, hogy neki Önnel milyen problémái vannak? Attól, hogy a szerelem elmúlt, még egy szeretetteljes kapcsolatban a gyerekek nevelése mellett sokan jól érzik magukat. Sok a nyitott kérdés. A külföldi munkát említi, hogy sokat van távol a családtól. Ezen lehetne-e változtatni? A feleségei plátói szerelme (a plébános) hogyan viszonyul ehhez, ő is támogatja a feleségét a válásban? Vele is lehet érdemes lenne beszélni erről a helyzetről, hiszen a gyülekezet vezetője is ő, s Ön is a gyülekezethez tartozik. Az Ön felesége tudná-e egyedül elvált nőként ellátni a gyerekeket (a betegsége és ha jól értettem a munkanélkülisége mellett)? Ezekről a témákról beszéljenek őszintén a feleségével. Amennyiben ezek a beszélgetések nem viszik közelebb a megoldáshoz, egyéni tanácsadásra vagy párkonzultációja várjuk szívesen Önt! Üdvözlettel
Szabó LiliJónapot !Az a bajom hogy kb 3-4 napja szomorú,levert, vagyok!Sírok is .Meg olyan gondolatok járnak a fejemben hohy megakarok halni ,meg hogy öngyilkos akarok lenniSemminek nem tudok örülni!Azt érzem hogy senki sem szeret!A testvéreméknél lakom és vele nem merek ilyenekről beszélni!A barátnőmnek szoktam ezeket elmondani de ugy sérzem hogy ez kevés!Kérem segítsen!Köszönöm szépen!!!!!13 éves lány
Kedves Kérdező! Köszönjük a bizalmát! Amennyiben elviselhetetlenek ezek a gondolatok és érzések, s öngyilkossági gondolatok járnak a fejében, mindenképpen orvosi segítségre lenne szüksége. A gyerekorvosnál is kellene ezt jelezni, s az iskolapszichológusnál is lehet segítséget kérni. Arról nem ír, hogy a testvérével miért nem tud beszélni erről, fontos lenne, hogy neki is elmondja, a kapcsolatukon sokat segíthetne, ha őszintén beszélni érzéseiről. A szüleivel beszélt-e már erről? Remélem, hogy tud erőt gyűjteni, hogy felvállalja a problémáját ebben a nehéz helyzetben. Üdvözlettel
Szabó LiliJó napot kívánok! Az lenne a problémám, hogy a párommal két éve vagyunk együtt, ezalatt az idő alatt folyamatosan megcsalással vádol, pedig sose lennék erre képes mert ő a mindenem. Az elmúlt napokban szinte semmi mást nem csinálunk csak veszekszün azért mert a munkahelyemreejár a beszállító és az utcán köszönt . Azt kérte tőlem hogy nem sminkelhetem ki magam ugy járjak dolgozni, ő azt feltételezi, hogy valami közöm van a beszállítóhoz. Ennek a kérnek eleget is tettem csupán a szemöldököm igazítottam meg. E dolog miatt ő átverve érzi magát mondván én ellent mondok, semmibe nem veszem az ő szavát és ennek tuti valami oka van amihez a beszállítónak is köze van. Azóta folyamatosan aláz olyan szavakkal illet, hogy az szinte nem igaz. Mit tegyek, hogy végre belássa én nem vagyok olyan nő, és azzal hogy egy nő ad magára azzal még nem olyan nő. Tiszteséges és hűséges vagyok. Csak ő létezik nekem.
Kedves Kérdező! Leírása alapján párjának gondja van a bizalommal. Ez feltehetően nagyon zavarja őt és szenved. Ráadásul viselkedésével Önnek is szenvedést okoz. Ha fontos neki a kapcsolatuk, javaslom kérjen segítséget szakembertől a párja. Meggyőzni nem hiszem, hogy lehetséges. Ha az Ön életterét tovább szűkítené, pl. nem mehet el valahova, illetve feltételekhez kötött, azzal csak romlani fog a kapcsolatuk. Érdemes Önnek átgondolni mit szeret benne és miért tűri megalázó viselkedését. Nehéz lehet Önnek, hisz írja folyamatos vádban részesül. Mégis ő a “mindene”. Érdemes azt átgondolni, hogy miért nem kölcsönösen bizalmas, őszinte kapcsolatot keres. Ha szenved ebben a kapcsolatban, de nem tud kilépni, érdemes önismereti munkával: pl. pszichodráma csoport, vagy pszichológussal való egyéni konzultációk segítségével jobban megérteni önmagát. Sok sikert kívánok!
Elsőéves egyetemista vagyok, a lényeg, hogy régen súlyos depresszióval, evészavarokkal (anorexia, bulémia, falásrohamok) küzdöttem. Egész életemben úgy éreztem soha nem fogok megfelelni senkinek, nem vagyok túl szép, alulról surolom el az átlagos kinézetet, és én magam is inkább a belső iránt érdeklődöm egy másik személyben. Nem sokszor voltam szerelmes, de észrevettem, hogy először mindig meg kell ismernem az illetőt, barátok vagyunk, majd fokozatosan kezdem észrevenni, hogy milyen remek tulajdonságai vannak, intelligens, humoros, talpraesett, udvarias, majd azt is, hogy azért szép a mosolya, meg jól áll a haja, stb. Eddig mindig a legjobb barátaim közül kerültek elő a kiszemeltek, és ezek közül két jelentős szerelmet tudok megemlíteni.
Az első az 10.-ben kezdődött, és akkoriban kezdtem el fogyókurázni, változtatni a külsőmön, mg a belsőmet is alakítani kezdtem hátha a fiú észrevesz engem. Több mint 20 kg-t fogytam, úgy véltem egészséges étkezés által, de kiderült, hogy anorexiám van. Akkor voltam a csúcson kinézetileg amúgy, vékony voltam és bár kicsit sápadtnak meg gyengének tűntem, mindig magabiztos próbáltam lenni, mosolyogni, aktív lenni akkor is, ha az izmaim már lassan mondták fel a szolgálatot, hátha felfigyel rám, ekkor már átlagosnak voltam mondhatóm időnként talán felülről suroltam az átlagos mércét. Rengeteget tanultam, hogy műveltnek lásson, érdeklődtem a filmek iránt, meg a zene iránt, mivel ő ezeknek a megszállottja, tehát mindenből a lehető legmaximálisabb teljesítményt próbáltam nyújtani. Okosabb, humorosabb lettem, ahogy alakítottam saját magam, de ő, mint tipikus fiú bevallotta nekem, hogy a kicsit butuska, modell alkatú barátnőmért oda van. Ekkor jöttek a falásrohamaim, bulémia, hashajtózás, majd csak simán túlevés. Teljesen összetörtem, de azért még két évig epekedtem érte, nagyjából akkor zártam le a történetét, amikor eköltöztem egy másik városba az egyetem miatt. Ő nem volt a legjóképűbb fiú a világon, de csúnyának sem volt mondható, nem a lányok kedvence, de azért átlagon felül van, bár lehet csak én látom így.
Itt az egyetemen pedig összebarátkoztam egy sráccal, aki rettenetesen okos, érdeklődik a művészetek iránt, nyugodt, kedves, odafigyeló, humoros, mindig nagyon laza és szeret szórakozni, törődő és a fene egye meg, hogy jóképű, mert ugyanolyan intenzív érzéseim kezdenek lenni iránta, mint az első srác után, kétségkívül oda vagyok minden rossz viccéért, minden aranyos szaváért, minden intelligens mondatáért. De ő jóképű, én meg csúnya vagyok, és megint előjöttek a rossz szokásaim, alig eszem, három hét alatt fogyam 6-8 kg-t, jó mondjuk van (vagyis már csak volt) egy kis túlsúlyom, ma meg falásrohamom volt, és utáltam magam, amiért nem tudok éhezni, nem tudok szép lenni hozzá. Hogyan ne kerüljek tobbet ilyen rossz helyzetbe? Hogyan felejtsem el a mostani srácot, ha az előző elfeledése is évekbe telt?
Az elsőnek nem mondtam el soha az érzéseim, de mindenki tudott róluk, amolyan nagyon látszott, nyilt titok volt, ő is tisztában volt a dolgokkal. A mostaninak sem merem elmondani, mert tudom, hogy nem vagyok elég neki, és nem is leszek soha, mert ő jóképű, minden lány odavan érte, én meg hát enyhén szólva csúnya vagyok, még akkor is, ha intenzíven ápolom magam, és odafigyelek minden apró részletre, az arcom nem esztétikus, és ez ront az összképen. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a késői válasz miatt!
Miből gondolja, hogy nem lenne elég jó ennek a srácnak?
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy pszichológus segítségével rendbe tegye az önbecsülését, az önismeretét fokozza, mert nem szabad, hogy mások szemüvegén keresztül lássa saját magát. Az, hogy mások szépnek, vagy csúnyának látják Önt, nem a realitás, ez csupán az ő szubjektív véleményük. Ráadásul a külsőségeken felül sok más, belső értéke is van. A falásrohamok úgy küzdhetőek le, ha elfogadja magát olyannak amilyen, hinni kezd önmagában, hogy akkor is értékes, ha vannak olyan felszínes emberek, akik csak a külső adottságokat nézik.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő! A párommal 3 éve vagyunk együtt. Amikor megismerkedtünk nekem mással volt kapcsolatom. A párom sokszor felemlegeti a régi barátom és a vele való utolsó együttlétünket. Szinte megszállottan kérdezősködik, minden apró részletről tudni akar és ha valamire nem emlékszem nem fogadja el. Gondolkozzak és erőltessem meg magam, mert az nem igaz, hogy nem tudom. Már attól félek, hogy kitalálok valami választ. De az sem jobb, mert mi lesz ha emiatt hagy el? Kérem adjon tanácsot, hogy győzzem meg arról, hogy szeretem. Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező! Köszönöm bizalmát! A 3 év alatt folyamatosan emlegeti? Féltékeny? Csak a volt barátra vagy másra is? A féltékenységnek ez a mértéke, ami a partnernek szenvedést okoz, és ő is szenved, a párja bizalommal kapcsolatos problémáját mutatja. Ha nem hiszi el, hogy szereti, akkor sajnos a győzködés nem szokott segíteni. Más témában is előjön az ő bizalmatlansága? Másokkal is bizalmatlan? Ha ez a helyzet, akkor ez pszichológus segítségével javítható, ha párja igényli, javaslom pszichológussal négyszemközti konzultációt az ő részére.
