Kedves Doktornö
Van egy fèrfi akit règota ismerek. 2szer találkoztunk 2 èv alatt inkább neten beszèltünk igaz nem sokat mert többszőrletiltott. Mèg vitázni sem tudtam vele mert inkább letiltott. de valahogy mindig vissza került a kèpbe. az elejètöl kezdve csak szexre kellettem neki csak ezt mondja. töbször el utasolitottam igaz ès sok idő volt mire rájöttem hogy szeretem.Tavaj ota nem beszèltünk most az idèn ö keredett. De megint csak szexre kellek neki azt mondta semmi többre ne számoljak. de èn elmondtam hogy szeretem ès olyan dolgokat tettem neki meg amit soha senkinek de tudom ha nem teszem akkor vège de elfogattam igy az ajánlatát igaz.ès megakarom tenni vele amit akar.csak nemtudom hogy mit gondoljak ö nem magyarba èl ès talán egy èvbe is beletelik hogy jönn hozzám de nem hajlando velem másrol beszèlni csak a szexröl. De arrol mindent ami tabu azt mondta nem csokolhatom meg. sokat dolgozik nötlen a munkája is èrdekes. azt mondta nincs idöje energiája ès nem mindegy hogy kivel fekszik le. de velem szeretnè. egyszerüen össze zavar nem mondhatnám hogy kedves velem söt inkább olyan mintha le alacsonyitana amit mond aztkell tennem.

Kedves Doktornő! Nekem olyan problémám lenne, ami azt hiszem alaptalan, de mégis erősen érzem és nagyon zavar! Sokszor el tudom rejteni és uralkodni rajta, de időnként erősebb nálam! Féltékeny vagyok a barátomra! Okot nem adott rá, szeret és bizonyít és előttem sem volt ismerkedős ,én mégis félek, hogy talál jobbat! Hogyan győzzem le az érzést! Ő a tökéletes és nem szeretném elrontani ezzel! Köszönöm! Szép napot, Móni

Tisztelt Doktornő! Két éve kezdődött a kapcsolatunk. nagy szerelemmel.Minden rendben ment köztünk és összeköltöztünk.Alig két hónap után párom közeledése ritkulni kezdett. A napi szex másnapossá, majd egyre ritkább lett, háromnaponta -hetente-két hetente -három hetente-még ritkább és most már nem is közeledik e téren a derék fájására hivatkozva,vagy bárgyú kitalációkat keres, ami tudom nem igaz.Vannak merevedési pr.-i is de azt sikerül megoldani kettőnk között. Azt mondja szeret, puszilgat napközben is,hozzám bújik,érzelmes,de tovább semmi. 6 év korkülönbség van köztünk az Ő javára, számtalan kapcsolata volt, de soha nem ragadt meg mellette senki, nem nősült meg , gyereke nincs,elég rossz természetű,morgós, okoskodó de tudás is van mögötte, verseket ír/kb, 2000 vers,többnyire a volt szerelmeihez/, kevesen fogadják el még a családjában is. Édesapja elhagyta őket 4 éves korában, Ő ezt megsínylette lelkileg, majd hozzá került 9 évesen /állítólag az édesanyja nem tudta a két testvért eltartani egyedül,de a rokonság szerint Ő akart az apjához menni/akitől nem kapott szeretetet csak szigort. Mindig jó tanuló volt. Középiskolás éveiben kollégista volt, ahol kirekesztették , elzárkózott, bántották, iskola váltása is volt mert megvédte magát, verekedett. Érettségi után édesanyjához költözött aki egy év múlva meghalt. Nem beszél róla soha. Az apjával nem tartja a kapcsolatot szóváltásuk miatt, aki nem segített rajta mikor nehézségei voltak. Egy testvére van aki az ország másik felén él családjával, de vele is laza a kapcsolata. Ha vita van köztünk ordít ,nem tudja elviselni ha ellent mondok neki,képtelen elfogadni a másik ember gondolat menetét, bár hamar megbánja és bocsánatot kér. Volt ,hogy megütött,nekem jött. Sokszor érzem nem bírom tovább mellette,de mikor bocsánatot kér megbocsátok Neki ,mert ennek ellenére is nagyon szeretem. Tudom szüksége van a szeretetre és elfogadja,de sokszor észreveszem az önzőségét.Néha azt érzem kihasznál,azt , hogy mindent megteszek Neki,a kedvében járok. Segít a házimunkában, a bevásárlásban,okos, inteligens, gondoskodó,nem iszik,utálja a cigit ,soha nem dohányzott,érzelmes,gyengéd,odaadó az ágyban,éppen ezért hiányzik és nem értem mi van vele. Volt urológusnál is , ahol szervi elváltozást nem találtak, gyógyszert kapott a merevedés javítására,de szégyenli és nem ment többet. Mikor megütött elment pszichológushoz, de az kitöltetett vele egy tesztet és azt mondta ilyen ember, nincs nála pszichés probléma, de az ambuláns lapjára mégis a nem meghatározott személyiség zavart írta. A rendelés időpontja nem egyezett az Ő munka idejével és oda se ment többé. A szabadideje az állandó online filmezéssel telik,ami sokszor az idegeimre megy a hétvégeken.Ha jó az idő kimozdulunk otthonról a szabadba. Mikor megemlítem velem is foglalkozhatna ,azt mondja elégedetlen vagyok. Hogyne lennék mikor szeretem és hiányzik a közelsége, az érintése, a szerelme. Nem tudom vissza kapom-e még azt az embert akibe beleszerettem…Próbálok megértő és türelmes lenni,de van mikor már kitörök. Olyankor együttlétünkben nincs probléma /ezen csodálkozom /,de sajnos ez már egyre ritkább…..és miért kell ezt nekem szóvá tennem! Úgy gondolom ha két ember szereti egymást, a vágy adott és még ha egészségügyi, pszichés, vagy élethelyzetbeli problémák akadnak is ,az nem ok arra,hogy elforduljunk testileg attól, akit szeretünk. Mindig nyitott voltam a probléma megbeszélésére,megoldására, de Én is elfáradtam már. Félek rámegy a kapcsolatunk,amit nem szeretnék. Segítsen ha tud néhány tanáccsal,okfejtéssel! Lehet bennem van a hiba? Ha a korkülönbségre hivatkozom,hárítja./ fiatalos,ápolt ,igényes külsővel rendelkezem/Gondoskodó,házias nő vagyok aki mindig a kedvében és a két fiam kedvében járok.Félek ha elküldeném bele betegednék,de ezt sokszor mondom is neki,hogy menjen el,már hetente többször összekapunk,de ha nem szólok feltudnék robbanni az idegtől. Négy hete volt egy konizációs műtétem HPV miatt, amivel biztosan Ő fertőzött meg,hiszen nekem nem volt szexuális kapcsolatom senkivel évek óta és neki is voltak a combhajlataiban HPV okozta szemölcsök ami szinte egy időben derült ki. Amióta megműtöttek arra hivatkozik azért nem akar velem lenni ,mert fél hogy rákos lesz,vagy elváltozások lesznek a nemi szervén,másik szavában engem félt,majd hivatkozott már arra is,hogy fél a kudarctól,hogy nem jut el a kielégülésig. Volt,hogy az anyagi helyzetünkre, a munkahelyi stresszre,a kettőnk közötti pr,-ra utalt. Én már tényleg nem tudom mit tegyek……Várom válaszát köszönettel.

Kedves Pergel-Száraz Cintia!

Köszönöm a válaszát és,hogy időt szánt rám. Sajnos jelenleg anyagi helyzetem nem engedi szakember segítségének igénybe vételét és sajnos jelenleg TB alapon sem tudok így segítséget kérni így maradt ez a megoldás számomra egyenlőre.
Hónapok óta foglalkoztat a kérdés mi zajlik ebben a párkapcsolatban,több könyvet is kiolvastam és lassan szinte az összes létező ezzel kapcsolatos cikket is az interneten.
Arra már rájöttem,hogy szülői mintát követek és való igaz,hogy sokszor az ember olyan párt választ,aki hasonlít az ember valamelyik szülőjére.
Nekem van akkora szerencsém,hogy a volt párom mindkét szülőm keveredése..
A volt párom állandóan keres azóta is. A múlt héten 5 alkalommal is megkeresett akárcsak egy bugyutasággal is pl egyik alkalommal ajánlott egy szerinte jó filmet. Egy másik alkalommal megosztott velem egy fotó kollázst amin ketten vagyunk. Tegnap este felhívott telefonon és egy órás beszélgetés lett belőle..
Tudom,hogy nagyon sokat kellene magamon dolgoznom,mert úgy érzem nagyon nehéz szembe néznem a való világgal és folyamatosan úgy érzem ez nekem egyedül nem fog menni. Eddig mindig úgy éltem,hogy a mások elképzelései nagyban befolyásolták az eddig életemet,de most amikor észrevétlenül fellázadva elhagytam a párom most jöttem rá,hogy én viszont nem tudom mit kezdjek az életemmel. Most,hogy szabad utat adtam magamnak idézőjelesen egyszerűen fogalmam sincs mit szeretnék,mihez kezdjek pláne így 32 évesen!
Vágyom a stabil,biztonságos életre. De másrészről viszont szeretnék világot látni még. Valahol azt is bánom,hogy most nem sikerül eljutnom arra a közös külföldi munkára,ami tervben volt a volt párommal. Ő jövőhéten elutazik én meg maradok tovább a mocsárban..
Valóban elég sokat bántott lelkileg,mert amúgy személyiségzavara van,amire próbáltam rávezetni,hogy nagyon sok baj forrása ez a probléma nála,de még nem értem el célt azzal,hogy erre rájöjjön ő maga is. Nekem alapvetőleg nem volt vele problémám,de amikor előjön belőle az uralkodni akarás azt már nem tudom,hogy kezelni és szerintem ez elől “szöktem meg”.
Teljes káoszt és krízist érzek az életemben és olyan ez az egész érzés,mintha a lábaim egy betonba lennének ragasztva.Én indulnék,de a lábaim nem engedelmeskednek. Sok dolgot elhibáztam az életemben ez tény,de a nagy része tudattalanul történt. Akkor még nem tudtam,hogy egy szerető szülő is lehet mérgező például. Az életem hullámokban folyamatosan visszatér az eredeti alapállásba. Aminek az a lényege,hogy mindig hazakerülök a szülői házba és mindenki más pl a volt párjaim pedig tovább haladnak. Mégha közben nekik is vannak buktatóik az életükben.
Van egy hosszabb szenvedési időszak,aztán kialakul valami jó,majd az kezd romlani és utána vissza a cellába. Nem érzek erőt már magamban sem kitartást semmihez. Megint belevágni valami újba,úgy érzem kudarc lenne ismét.
Hosszasan tudnám írni a bennem kavargó érzéseket,de az túl sok lenne.
Még egyszer köszönöm a választ,szép napot!

Az én problémám anyósom viselkedése. Évekig türtem, hogy lenéz és gonoszkodik velem. Sokáig marcangoltam magam, hogy biztos én értem félre, elmeséltem barátaimnak miket tesz velem. Mindenki kivolt akadva, és mondták hogy valószínűleg nem én értem félre hanem tényleg ilyen gonosz. Mikor kifakadtam Írtam neki egy levelet amibet a gondolataimat írom le. Nem sértegettem, és csúnyát sem írtam benne. Csak is a véleményemet. Mindegyikre felhoztam egy-egy példát, hogy ne a fellegekbe beszéljek. A levelem megírása óta, ahelyett hogy elgondolkozott volna még Ő van felháborodva. Az unokáját nem látogatja, nem is kérdezi meg, hogy hogy van. Engem semmibe vesz, szóra sem méltat. Viszont a páromat (egyetlen fiát) lelkileg terrorizálja. Nem hagy bennünket élni. A lakásból is kiakar rakni amelyet folyton hangoztat, hogy ennek a lakásnak Ő a tulaja. Adott 1 hónapot hogy elmenjünk az egyetlen unokájával együtt aki még csecsemő. Rendszeresen felhozza páromnak nővére halálát. (14 éve halt meg) Szinte ezzel dobálózik. Járat minket a barátaink előtt. Foylton azt hangoztatja, hogy egyedül marad. Pár napja viszont kitalálta, hogy Ő súlyos beteg, megfog halni. Nem tudja mennyi ideje van hátra. Persze, párom teljesen kivan akadva, és Ő sem érti mért teszi ezt velünk. Anyosom van felháborodva, úgy hogy Ő gonoszkodik velünk. Már nem tudom magamba lekezelni ezt az egészet. Mit tegyek vagy mit tehetünk?

Kedves Dr nő!

Veronikának hívnak és az lenne a gondom,hogy a párom lánya aki most lesz 14 éves folyamatosan lop tőlem ,illetve másoktól is,de olyan jól csinálja,hogy nem tudtam rábizonyítani,viszont a hétvégén találtam nála egy blokkot ,hogy 20 ezret költött és bevallotta az apjának ,hogy egyszer elvett tőle pénzt,de amit még találtam nála a pénzes ládám pótkulcsát-,amit nem vettem észre ,hogy nincs nálam-azt tagadta és úgy állított be ,mintha én akarnám őt befeketíteni. Most az apja nem akar szembenézni vele,hogy a lánya beteg és súlyosodni fog a helyzet ha nem veszi komolyan. Viszont nekem az a bajom,hogy nem kaptam vissza a pénzemet,a saját párom nem hiszi el,hogy bízhat bennem 100 százalékig és a lány meg terrorban tart,mert megfenyegetett ,hogy megpofoz, hogy visszakapom a dolgokat és szörnyű dolgot kívánt nekem. Én nem bírom ezt a stresszt és csak békét és igazságot szeretnék. Ön szerint hogyan kellene helyesen viselkednem a lánnyal és megóvnom magam a felesleges vitáktól,illetve bebizonyítanom az igazamat?

Előre is köszönöm ha bármi ötletet kapok Öntől! Tisztelettel : Veronika

Huszonkét éves fiatal férfi vagyok, és problémáim vannak az önkontrollal. Szinte semmilyen ingernek nem tudok ellenállni, legyen az étel, pornó vagy csak a zavaró érzelmek azonnali kimondása (még a legalkalmatlanabb pillanatokban is). Sokszor az is nehézséget okoz, hogy időben elmenjek aludni vagy reggel ne feküdjek órákon keresztül tétlenül az ágyban. Órákat tudok elmismásolni, tétlenül tölteni. Céltalan olvasgatás vagy egyéb haszontalan cselekménnyel foglalom el magam és nem tudok feladataimmal koncentráltan haladni. Figyelmem csapongó.
Persze amikor így “leeresztek”, akkor belül végig dühöngök, szól a vészcsengő, hogy ezt nagyon nem így kéne, de nem tudom rávenni magam az ellenkezőjére. Amitől persze ideges, türelmetlen és feszült vagyok.
Tudom, hogy mindenkinek vannak rossz szokásai, és mindenki hajlamos a dolgokat halogatni, de úgy érzem ez nekem már napról-napra való állandó gond, ami folyton megzavarja a normális kerékvágást (már amennyire van ilyen, mert nem nagyon tudok rutint kialakítani magam számára).

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

Miért viselem nehezen azokat az embereket, akik el vannak szállva maguktól, bár nincs rá okuk? Egy 46 éves nő ismerősömről van szó. Nem szép, nem csinos, nem tud gyereket nevelni, nem tud főzni, háztartást vezetni, nem tud takarítani, de hajlandóságot sem mutat rá, hogy ő bármiben kicsit is megerőltetné magát.
Ehhez képest olyan egoval rendelkezik, hogy egy normális embernek kinyílik a bicska a zsebében. Az új férjétől van egy 5 éves kislánya, akinek minden meg van engedve, hisztis, irígy kisgyerek. A szülőknek nincs is mindig türelmük a kicsihez, apuka próbálná kordában tartani a dolgokat, de a hülye felesége ezt nem nagyon engedi.
Olyan mintha a feleség valamivel sakkban tartaná a férjét. Pedig amint írtam, anyuka semmi értelmeset nem tud felmutatni.
Csak költi a férje pénzét jószerivel értelmetlen dolgokra.
Nálam az verte ki a biztosítékot, amikor azt mondta a férjének, hogy “Dolgozzál csak, hogy nekünk legyen mit elkölteni Annával. (ő a kislányuk)
Hogy a férj ezt miért tűri, azt nem tudom. Olybá tűnik, mintha ezzel vezekelne valami miatt.
Szívesen megmondanám a véleményemet ennek a némbernek, de nem tehetem, mert a nászasszonyom.
Már egyszer, kétszer beszóltam neki, de nem akarok konfliktust.
Viszont gyomor idegem van, ha találkoznunk kell, mert számomra meglehetősen irritáló a viselkedése. Meg kell kímélnem magam ettől a helyzettől, mert nehezen tolerálom az ilyen típusú embereket. De mit tegyek?
Szerencsére ritkán találkozunk, de belőle az is sok.
Én egy karakán, talpraesett, megfelelő önértékeléssel rendelkező nő vagyok. Tudom mennyit érek és hogy hol a helyem a világban. Imádom a gyerekeimet, az unokámat, mindenben segítem őket normális kereteken belül. A hozzátartozóim és a barátaim tudják, hogy jó humorú ember vagyok, szeretek nevetni, szeretek segíteni, bár csak annak, akit arra érdemesnek találok. Az is igaz, hogy nagyon őszinte vagyok, és a véleményemet sokszor keményen a másik szemébe mondom.
De ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni.

Köszönettel várom válaszát.
Tulipán

Tisztelt Doktornő!
9 és 10 éves fiaim érdeklődnek a lézerharc játék iránt. Voltak már vendégként ilyen szülinapi buliban, de most a kisebbik fiam is oda szeretné meghívni a barátait szülinapjára. Kérdésem, hogy mivel ártok többet, ha hagyom, vagy ha tiltom? A fő aggodalmam, hogy a fantáziának nem sok teret enged, nagyon valóságosak az eszközök. Vagy nincs miért aggódni, mert ez csak a számháború modern változata?

Kedves Pszichológusok!

A problémám nem egyedi, elhidegültem a férjemtől, és alapvetően semmilyen szexuális együttlétre nem vágyom sem vele, sem mással és a legrosszabb, hogy nem is érzem hiányát az életemben. A napom a négy gyermekünk körül forog, itthon vagyok immáron 8 éve ( minden gyermekünk tervezett volt, nem csak így alakult), nem tudok a mindennapokból kiszakadni. Természetesen így anyagilag sem tudok hozzájárulni a család életéhez, így döntéseimet sem hozhatom meg önállóan. Ez szerintem mindkettőnk számára probléma. Terhességeim alatt szinte nem voltak együttléteink, ez a férjemet nagyon megviselte, amit maximálisan meg is értek, de a legkisebb már elmúlt 2 éves, és reménykedtem benne, ha elmúlnak a hormonváltozások, akkor majd rendeződnek a dolgok, de sajnos nem. Még fogamzásgátló gyógyszert is váltottam, hátha az is befolyásolt valamit. Mára már ott tartok, ha van köztünk minimális együttlét, akkor minél előbb legyünk túl rajta, mert nem akarom. Útálom ezt az érzést. Régen nem voltam ilyen, aktívabb voltam. A köztünk lévő kommunikációval nincs gond, mindent meg tudunk beszélni, 15 éve élünk együtt, lehet a bezártság tette ilyenné a kapcsolatot, az első és a második gyerekünknél még nem volt ekkora gond, de ma már a válásról is többet beszélünk. Merre van a helyes út, hogyan lehet ezt megoldani? Várom megtisztelő válaszukat!

Tisztelt Doktornő!
Van egy fiú az egyetemen, akivel láthatóan több van kötünk mint barátság. Viszont elég bonyolult a mi helyzetünk. Pár hónapja elmondtam neki az érzéseimet, de akkor a bizonytalanságára hivatkozva , inkább azt javasolta ,hogy ne lépjünk tovább. Én ezt elfogadtam, ismét “barátok” lettünk, de nem úgy viselkedtünk mint a barátok, hanem úgy mintha többek lennénk,csak egyikünk se mondta ki. Viszont most ,amikor elkezdődött az egyetem tavaszi féléve, egyszer csak valami megváltozott köztünk. Amióta elkezdett megint találkozni a baráti társaságával,azóta többet hanyagol, és úgy viselkedik meg beszél mintha nem is ő lenne. Szerintem telebeszélték a fejét minden hülyeséggel, mert a másik barátai azt mondták neki , hogy hanyagolja őket. Azóta több a konfliktus is köztünk, ennyire rossz nem volt még a helyzet. Olyan mintha már nem is hiányoznék neki , vagy nem lennék fontos a számára. Próbáltam vele megbeszélni , de vele általában az ilyet még interneten keresztül sem lehet megbeszélni, nemhogy személyesen. Állítása szerint még kevésbé vagyunk szókimondóak, holott ez inkább rá igaz. Azt mondta, ismét nem tudja hogy mit szeretne, meg hogy elromlottak a dolgok , de valójában nem a dolgok romlottak el, hanem megváltozott. Amikor először volt ez az eset , akkor láttam hogy azért ő is harcolna azért hogy melltte legyek, most meg inkább nem mond semmit se. Nem értem őt , ő szeretett volna a barátom lenni, de most ez se jó neki , de az se lenne jó ha a párom lenne. A vitáink is olyanok , mintha egy párként vitatkoznánk, van más fiú barátom ,velük azért nem ilyen, pedig nagyon jóban vagyok velük. A másik meg az , hogy a barátnőimmel elmentünk férfi kosárlabda meccsre, egyrészt azért mert a barátnőm ismerte a csapatot, másrészt én 4 évig versenyszerűen kosárlabdáztam. Amikor ezt elmondtam a fiúnak ,a reakcióján látszott , hogy nem tetszett neki. Későn lett vége a meccsnek, lemerült a telefonom, így sokáig nem írtam neki. Amikor végre tudtam írni,hogy ne haragudjon hogy nem írtam , de lemerültem , az volt a válasza hogy azt hitte elmentem bulizni a kosarasokkal. Ezzel nem lenne gond , ha viccnek szánta volna, de nem , mivel másnap személyesn mondta , hogy egyébként tényleg azt hitte hogy elmentem velük. Nem szereti ha fiúkkal beszélgetek, de ő beszélgethet a lány ,barátaival. Egyébként velem egyidős , ráadásul csoportársam , így most kerülni se tudom mert sok közös óránk van. Még pár hete megsimogattam a fejét , ő nem ellenezte , sőt sokszor ő volt az aki közelebb jött hozzám , ő is simogatott , tetszett neki. De pár napja most ezt úgy állította be , mintha rámásztam volna. Mondom oké, megpróbáltam kimagyarázni magam ,hogy nekem az nem jelentett semmit . Erre ő azt írta hogy hát jó. Nem értem, ha barátok vagyunk örülnie kellene annak hogy semmit sem érzek iránta. Rá is kérdeztem, hogy akkor folytassuk mint barárok, erre pedig azt írta viszza 2 óra múlva , pedig hamarabb látta, hogy mégis mi mások lehetnénk mi , erre azt vélaszoltam hogy most olyan mintha idegenek lennénk, erre ő ,hogy ő nem ezt gondolta. Nagyon tanácstalan vagyok , nem tudom mit tehetnék, mindig úgy hozza az élet hogy összefussunk akkor is ha nem akarom látni.

Tisztelt Doktornő!
Van egy fiú az egyetemen, akivel láthatóan több van kötünk mint barátság. Viszont elég bonyolult a mi helyzetünk. Pár hónapja elmondtam neki az érzéseimet, de akkor a bizonytalanságára hivatkozva , inkább azt javasolta ,hogy ne lépjünk tovább. Én ezt elfogadtam, ismét “barátok” lettünk, de nem úgy viselkedtünk mint a barátok, hanem úgy mintha többek lennénk,csak egyikünk se mondta ki. Viszont most ,amikor elkezdődött az egyetem tavaszi féléve, egyszer csak valami megváltozott köztünk. Amióta elkezdett megint találkozni a baráti társaságával,azóta többet hanyagol, és úgy viselkedik meg beszél mintha nem is ő lenne. Szerintem telebeszélték a fejét minden hülyeséggel, mert a másik barátai azt mondták neki , hogy hanyagolja őket. Azóta több a konfliktus is köztünk, ennyire rossz nem volt még a helyzet. Olyan mintha már nem is hiányoznék neki , vagy nem lennék fontos a számára. Próbáltam vele megbeszélni , de vele általában az ilyet még interneten keresztül sem lehet megbeszélni, nemhogy személyesen. Állítása szerint még kevésbé vagyunk szókimondóak, holott ez inkább rá igaz. Azt mondta, ismét nem tudja hogy mit szeretne, meg hogy elromlottak a dolgok , de valójában nem a dolgok romlottak el, hanem megváltozott. Amikor először volt ez az eset , akkor láttam hogy azért ő is harcolna azért hogy melltte legyek, most meg inkább nem mond semmit se. Nem értem őt , ő szeretett volna a barátom lenni, de most ez se jó neki , de az se lenne jó ha a párom lenne. A vitáink is olyanok , mintha egy párként vitatkoznánk, van más fiú barátom ,velük azért nem ilyen, pedig nagyon jóban vagyok velük. A másik meg az , hogy a barátnőimmel elmentünk férfi kosárlabda meccsre, egyrészt azért mert a barátnőm ismerte a csapatot, másrészt én 4 évig versenyszerűen kosárlabdáztam. Amikor ezt elmondtam a fiúnak ,a reakcióján látszott , hogy nem tetszett neki. Későn lett vége a meccsnek, lemerült a telefonom, így sokáig nem írtam neki. Amikor végre tudtam írni,hogy ne haragudjon hogy nem írtam , de lemerültem , az volt a válasza hogy azt hitte elmentem bulizni a kosarasokkal. Ezzel nem lenne gond , ha viccnek szánta volna, de nem , mivel másnap személyesn mondta , hogy egyébként tényleg azt hitte hogy elmentem velük. Nem szereti ha fiúkkal beszélgetek, de ő beszélgethet a lány ,barátaival. Egyébként velem egyidős , ráadásul csoportársam , így most kerülni se tudom mert sok közös óránk van. Még pár hete megsimogattam a fejét , ő nem ellenezte , sőt sokszor ő volt az aki közelebb jött hozzám , ő is simogatott , tetszett neki. De pár napja most ezt úgy állította be , mintha rámásztam volna. Mondom oké, megpróbáltam kimagyarázni magam ,hogy nekem az nem jelentett semmit . Erre ő azt írta hogy hát jó. Nem értem, ha barátok vagyunk örülnie kellene annak hogy semmit sem érzek iránta. Rá is kérdeztem, hogy akkor folytassuk mint barárok, erre pedig azt írta viszza 2 óra múlva , pedig hamarabb látta, hogy mégis mi mások lehetnénk mi , erre azt vélaszoltam hogy most olyan mintha idegenek lennénk, erre ő ,hogy ő nem ezt gondolta. Nagyon tanácstalan vagyok , nem tudom mit tehetnék, mindig úgy hozza az élet hogy összefussunk akkor is ha nem akarom látni.

Kedves Melinda, 40 éves nő vagyok, 15 éves lánnyal. Férjemtől másfél éve külön élünk. Most először lenne felvállalható kapcsolatom. Kérdeztem a lányom véleményét, hevesen reagált, nemtetszését fejezte ki. Öngyilkossággal, elköltözéssel fenyeget. Családom: szüleim, testvérem szerint nem engedhető meg a saját boldogságom előtérbe helyezése, főleg nem a gyerekem boldogtalansága árán. Kérdés: megengedhető? Nagynak érzem a nyomást és nehéznek a lányom adta ultimátumot (választanom kell, ő vagy a férfi), szeretném, ha mindkettő beleférhetne az életembe. Köszönöm.

Jónapot/estét!
Tanácsot szeretnék kérni, vagy nem is tudom igazából… Úgy érzem, mintha figyelnének, este, elalvás előtt szorongok, muszáj körbenéznem többször a szobámban. Nemtudom ez miért van, vagy mit tegyek.
Válaszát előre köszönöm!

Kedves Melinda!

Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy félreismerem az embereket illetve magamat. Nemrég ráírtam egy régi barátnak vélt ismerősömre, akinek kiöntöttem a lelkem. Kicsit olyan volt, mintha szerelmet vallottam volna neki, de nem volt tudatos. Tény, hogy sokat jár/t a fejemben, de nem szándékosan. A levelemre egész kedvesen reagált, de burkoltan megfogalmazta, hogy felejtsem el őt, mert nem jöhetünk össze. Én erre válaszoltam neki vmi semlegeset. Aztán pár hétre rá facebookon posztoltam sok év után (sok ideig nem posztoltam) egy közös képet egy barátnőmmel. Nyilván a posztoláshoz köze volt a srácnak is, mert ha vele nem beszéltem volna, akkor nem posztoltam volna. Ő erre rá egy hétre posztolt egy közös képet a húgával, amin a srác borzalmasan néz ki. Majd a profilképét is lecserélte valami borzalmas képre. Aztán hogy fokozza egy hónapig posztolt magáról ronda szemüveges képeket. Értem, hogy azt akarja, hogy felejtsem el, de nem is zaklattam. És amúgy is neki nem mindegy ki jár a fejemben úgyse találkozunk, és nem zaklatom. Mellesleg nincs sok önbizalmam, és ez rátett egy lapáttal. Tök depressziós lettem emiatt is. Nem is az bánt, hogy lerázott, hanem ahogyan tette. És emberileg is csalódtam benne.