Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Segitsen meg ismerkedtem egy fèrfival már lassan 2 ève azt hiszem elsölátásra belezugtam. Ö nemmagyarba lakik. igy csak a neten beszèlhetünk. sokszor letiltott nem beszèltünk. mikor lemontam rólla hogy vège akkor jelentkezett. nos el mondtam hogy szeretem ö meg monta csak szexelni akar velem ugy vettem ki a szavábol hogy a többit majd utána eldöl hogy milesz. magárol semmit sem akar mondani nem èrtem mièrt de tudom ès mondta is hogy közben keresi az igazit. mèg a tel számát sem agyja meg nekem ès sokszor olyan èrzèsem támad hogy leakar rázni. Pl nöket mutogat hogy ismerem e mert öt èrdekli. mit tegyek meg örülök èrte. tudom hogy nem szabadna engednem neki de azt is hogy meg bánnám ha nem lehetnèk vele.
Kedves Krisztina! Köszönjük bizalmát! Ha jól értettem a levele alapján, akkor egy olyan férfiba szerelmes, aki nem adja ki magát, azaz kevés információt mond el magáról, nem adja ki a telefonszámát, elsősorban szexuális kapcsolatot keres. Miért is szereti őt, miért van szüksége a vele való beszélgetésekre? Miért nem ismerkedik mással Ön? Ő miért tartja Önnel ilyen hosszú ideig a kapcsolatot? Vajon egyéjszakás kaland után is tartaná Önnel tovább? Azt javaslom, hogy ezeket a kérdéseket érdemes lenne tisztázni Önmagával és vele, mielőtt találkoznának. Üdvözlettel
Szabó LiliÜdvözlöm.Szeretem a páromat,de sajnos a kollégáim előtt nehezen vállalom fel a sántasága miatt.Ilyen jellegű nehézségeim másokkal kapcsolatban is voltak/barátnő,gyermek,szüleim stb. régebben is.Nem tudom,hogy hogyan segíthetnék ezen.Köszönöm válaszát.Tünde
Kedves Tünde! Köszönjük bizalmát! Arról nem ír, hogy milyen érzések húzódnak meg amögött, hogy nem meri felvállalni a párját. Vajon félelem, vagy düh, esetleg megfelelési vágy? A párja hogyan áll ehhez, hogy Ön nem vállalja fel? Érdemes lenne erről hosszabban beszélgetnie egy szakemberrel, akár az itteni munkacsoportból is szívesen vállalnánk. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Doktornő!
Tanácsát és segítségét szeretném kérni a következőkben: van egy legjobb barátom aki elég zárkózott, introvertált, félénk, és nehezen nyílik meg. Úgy gondolom nem ismeri elég jól önmagát, nagyon gyenge az érzelmi intelligenciája. Szeretném, ha ez változna, és jobban megismerné önmagát, ezáltal kicsit nyitottabbá is válhatna.
A kérdésem az lenne, hogy ez miként lenne lehetséges? Beszéltem vele, és azt mondta benne lenne abba, hogy néha beszélgessünk ilyen dolgokról, azaz ilyen pszichológiás dolgokról. Esetleg tudna valami könyvészetet javasolni? Esetleg valami gyakorlatokat, teszteket?
Előre is köszönöm szépen!
Kedves Kérdező!
Szerintem nagyon jó, hogy ennyire oda tud figyelni a barátjára, szeretne segíteni neki. Az önismeret azonban nem tanulható könyvből, csakis interakciókból, emberi kapcsolatok által ismerhetjük meg magunkat, mérhetjük fel tetteink másokra gyakorolt hatásait. Jó, ha tudnak olyan témákról beszélgetni a barátjával, ki hogyan élt meg dolgokat, végiggondolni hogy az adott helyzetben milyen gondolatai voltak, a többi szereplőnek (mit, miért érezhetett). Különösképpen igaz ez a családi kapcsolatokra, párkapcsolatra. A legtöbbet akkor segít ebben, ha finoman, de őszintén megfogalmazza az észrevételeit, akkor is, ha az a másiknak nem fog jól esni. Érdemes ezt előre tisztázni, kitapasztalni a kommunikáció nem bántó módját. A barátságuk mélyítésével tud tehát a legtöbbet segíteni neki. Amennyiben intenzívebb, mélyebb önismeretre szeretne a barátja szert tenni, a csoportos formában történő drámát, vagy más, tematikus önismereti csoportban való részvételt javasolnék (itt azonban már szempont, hogy a csoporttagok ne ismerjék egymást az objektivitás elősegítése végett).
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Veronika! A problémám sajnos nem most kezdődött. Édesapám kiskoromban meghalt, így anyukámmal ketten maradtunk. Erején felül próbált, és próbál nekem mindent megadni, mert csak én vagyok neki. Illetve a keresztanyukám, aki anya testvérének a lánya, így nagyon közel áll anyukámhoz. Anyagilag, és lelkileg is nagyon sokat segített, de sajnos nem csak segítséget nyújtott, hanem nevelni is akart engem. Kezdődött az evéssel. Finnyás vagyok, nagyon. Nagyon kevés az az étel, amit én megeszek, ezért nagyon sokáig csont és bőr voltam. Nem szeretek új dolgokat megkóstolni, enni, ez van. Ilyen vagyok. Sajnos a keresztanyám ezt valami krónikus dolognak fogta fel, és kitalálta, hogy akkor is megetet. De ez még csak a kezdet volt. Szép lassan mindenbe beleszólt. Az öltözködésembe, a stílusomba, a viselkedésembe. Én nem vagyok maximalista, és könyvmoly sem. Nem tudok leülni órákat tanulni, nekem elég a hármas is, neki nem. A saját akaratát próbálta kivetíteni rám. Mindenképp gimnáziumba akart küldeni, de szerencsére elrontottam a felvételit, és a város egyik legjobb szakközép iskolájába kerültem. De ez csak egy apróság a sok közül. Volt, hogy órákat papolt nekem a jövőmről, hogy el fogom szúrni, hogy anyukám rosszul nevel, mert nem vagyok kitűnő tanuló. Az évek során folyamatosan csak a megvetést, a piszkálódást kaptam t le, ami mostanra már odáig fajult, hogy életképtelennek, és gonosznak titulált. Az életképtelen jelzőt azért kaptam meg, mert nem különböztettem meg a dobozos ketchupot a tubusostól. A gonosz jelző meg abból fakadt, hogy többször is szóltam anyukámnak, hogyha nekem van igazam álljon ki mellettem. Erre kitalálta, hogy ezt azért mondom, mert azt akarom, hogy ők ketten összevesszenek. Eszembe sem jutott, ilyesmi. De édesanyám tényleg soha nem állt ki mellettem, amit egy részről meg is értek, hiszen mi vagyunk a két legfontosabb ember az életében de a lánya vagyok, és nem állapot amit a keresztanyám tesz velem. Egyik ismerősünk szerint, ha ezeket a szemére vetjük, megsértődik majd. De így sem maradhat. 18 éves vagyok nem hagyhatom, hogy ez tovább folytatódjon. Mit tehetnék azért hogy ne sértődjön meg végleg, de valahogy próbálja meg visszafogni magát, hisz most már nem az a 10 éves kislány vagyok akit terrorban tarthat azzal, hogy hetekig keresztül néz rajta. (Igen, volt ilyen is) Tényleg tanácstalan vagyok
Kedves V!
Valóban nehéznek tűnik a helyzete. Leveléből úgy érzem, jogosak az érzései. Természetes, hogy határt kíván szabni annak, Keresztanyja mennyire avatkozik bele az életébe. Édesanyjának valószínű még Magánál is nehezebb ezeknek a határoknak a kijelölése.
Ha függetlenedni kíván Tőle, ez vélhetően nehéz érzéseket vált majd ki Keresztanyjából. Az ezekkel a nehéz érzésekkel való megbirkózásban talán úgy tudja segíteni, hogy megmondja Neki, hogy ezt nem Ellene teszi, hanem Saját Magáért. A többit bízza rá.
Nekem úgy tűnik – ennyi információból – jól csinálja, Kedves V.
Minden jót kívánok!
Tisztelt Doktornö!
A férjemet kb 8 éve ismerem, régen ö szeretett volna velem kapcsolatot , szerelmes volt belém, de én màssal voltam kapcdolatba és nemet mondtam. rengeteg idö eltelt, nekem közben született egy kisfiam. 8 évig ö is élte a kis életét ahogyan én is. Tavaly ujra felvettuk a kapcsolatot egymassal. O nemetorszagban dolgozik evek ota. Hazajott hozzank. Ujra ,, ismerkedesunk” jol sikerult szerelem volt szinte azonnal. Kisfiammal jol kijott, szerettuk egymast. Eldontottuk hogy osszehazasodunk. Ez meg is tortent. De csak utana kezdodtek vagy derultek ki a problemak. Kikoltoztem a kisfiammal hozza , es miutan megvolt a lagzi csak ennyit mondott vegre nem kell megjatszanom magam. Elkezdett inni es agressziven viselkedni. A fiamat folyamatosan bantotta hogy vigyem mas gyereket a fenebe…stb. Stb. Masfel eves a kisfiam nagyon fajt hogy igy beszelt rola. Az ivas es a veszekedese tettlegessegig fajult. Nagyon sokan bantott,megvert, lekopott, megalazott. En mikor el akartam hagyni folyton az ongyilkossaggal fenyegetozott. Hazajottem egy kis idore a fiammal folyton hivogatott keresett hogy bocsassak meg neki de mindig volt valami magyarazata a viselkedesere. Megbocsaltottam neki, szerettem es feltem is hogy komolyan kart tesz magaban. A viselkedeseben annyit valtoztatott hogy nem a kezevel hanem szavakkal bantott mar csak engem. Nem voltam soha hutlen hozza a feneket kinyaltam nagyon szerettem ot megis ezt kaptam. Eltelt par het es kiderult hogy terhes vagyok. Eloszor nagyon orult a hirnek es tenyleg probalkozott azzal hogy valtoztasson hogy jo legyen. De ez sem ment nagyon sokaig. Most ott tartunk hogy naponta 10szer felhiv es egyszer aranyosan kedvesen beszel velem, utana meg elkuld melegebb eghajlatra , hogy ot nem erdekli ez a gyerek amugy sem es nem is fog mozdulni a gyerekeimert es miattam egy lepest sem. Most 11hetes terhes vagyok es most kezdte el ezt a viselkedest.Ujra…nagyon megvisel lelkileg ahogy beszel velem. Nem a kutyaja vagyok, hanem a felesege aki gyereket var tole. Egyedul nem tudom a ket gyereket eltartani sajnos szuleim nincsenek .
Elvetetni mar nem tudom sajnos a picit, ugyhogy szeretnem a tanacsat kerni. Mit tegyek?
Anyaotthonba szuljem meg a picit? Egyszeruen keptelen lennek masnak odaadni vagy a korhazba hagyni … nagyon el vagyok keseredve.
Valaszat elore is koszonom.
Udvozlettel
Egy ketsegbeesett anyuka
Kedves Barbara!
Elképzelni sem könnyű ennél nehezebb helyzetet.
Azt sajnos nem értem, jelenleg Magyarországon tartózkodik-e. Ez a lehetőségei szempontjából fontos – sajnos a németországi lehetőségekkel nem vagyok tisztában. Eldöntötte, hogy elválik Tőle?
Ha úgy látja, párja hajlandó lenne párterápiában részt venni, elsősorban azt javaslom. Akkor is, ha a válás mellett döntenek. Segíthet a válással való megküzdésben is.
Ha ez nem tud megvalósulni, kérjen egyedül segítséget. Lehetőségei feltérképezésében való segítségért és lelki támogatásért feltétlenül pszichológiai segítséget javaslok.
Amennyiben Magyarországon tartózkodik jelenleg, a Családsegítő Szolgálatnál lenne érdemes elindulnia.
Ha online segítségre van lehetősége, ajánlom munkacsoportunk tagjait.
Sok erőt kívánok!
Kedves Lili,
Egy igencsak sokszor felmerülő problémával fordulok Önhöz. Annyit hallunk a szakításról, hogy simán fel kellene tudnunk dolgozni, főleg, ha a volt párunk megcsalt, anyagilag és érzelmileg is kihasznált, amíg akart, de valamiért ennek feldolgozása Nekem sem megy. Másfél éve szakított Velem az exem, előtte nem sokkal vesztettem el a munkahelyemet, ahol pont annyi évet voltam, amennyit mi töltöttünk el együtt, így egyszerre ért véget egy korszak minden téren. A mai napig nem találom igazán a helyem. Most már két munkahely után van egy olyan, ami stabilnak tűnik és szeretem is csinálni, de nem ez a hosszútávú terv. A szakítás után két hónapra lett párom is, de Neki is sok anyagi gondja van és emellett zűrös emberek keresik, akik a múltban bajba keverték. Nehezen viselem, hogy nincs normális életem és előre mutató kapcsolatom, teljesen nullán vagyok lelkileg és jövőképileg. Néha hibáztatom magam, hogy én tehetek arról, hogy az exem elhagyott és már mással van, pedig tudom, hogy anyagilag mindent nekem köszönhet és kitartottam mellette a legrosszabb helyzetekben, mert nagyon szerettem. Ahogy látom, egy olyan nőt választott, aki nagyon ad a megjelenésére. Nem mondta, de hiányolta akkor, mert mindig másokkal flörtölgetett, akik szépek és csinosak. Lssan 30 éves leszek és teljesen elszállt az élethez való lelkesedésem. Nincsenek extra igényeim, csak végre egy normális életre vágynék egy szerető társsal, stabil anyagi háttérrel, igaz barátokkal és olyan munkával, amiben tudok fejlődni és elég pénzt keresni. Mit kellene tennem? Előre is köszönöm.
Kedves Szilvi! Köszönjük a kérdését! A leírtak alapján én úgy gondolom, hogy nem tudta magában lezárni az exével a kapcsolatát, sokat gondolkodik rajta. Érdemes lenne szakemberrel dolgoznia ezen az elengedés- problémán, akár az itteni munkacsoportból is szívesen vállalnánk Önt. Érdekesség, hogy miért anyagi problémákkal küzdő férfiakkal kerül közelebbi kapcsolatba, akiket ki kell segíteni, rendbe kell tenni? Hogy áll Ön a férfiakkal, mi fontos egy férfiban Ön számára? Az nagyon jó dolog, hogy próbálja stabilizálni az életét, ebben az irányba jó, hogy halad. Sok erőt és kitartást kívánok ebben a nehéz helyzetben! Üdvözlettel
Szabó LiliJó napot! Szeretnék tanácsot kérni. Párom pánikbeteg lett- igaz a hivatalos diagnózist nem tudom, december óta kezelik, gyógyszert szed és jár terápiára. Engem viszont taszít magától, mondván nem tudja megadni, amit megérdemlek. Állítja, h rohama van akkor is (fulladás), ha meg akarom látogatni. Holott ha ott vagyok, jól érzi magát, nevetünk… Egyik nap közel enged, másnap “csak barátok” vagyunk. Nem jár ki sehova, csak agyal otthon… Sokszor nem is mond igazat, azt mondja azt kell tennie, amit az agya mond… Hogyan segítsek? Hogyan viselkedjek? Mit tehetek, h segítsem a gyógyulását? Kétségbe vagyunk esve, szívből várom válaszukat – bár tudom, bonyolult az ügy… Hálásan köszönöm.
Kedves Réka!
Köszönöm hogy megtisztel bizalmával. Az, hogy a párja nem mond igazat Magának, az nem a betegsége része. Ezt nem kell szó nélkül hagynia a betegségére való tekintettel – amennyiben zavarja Önt. Igaza van, “bonyolult az ügy”. Azt gondolom, megérett a helyzet egy őszinte beszélgetésre a kapcsolatukról, egymással. Mi az oka annak, hogy ilyen kiszámíthatatlanul viselkedik?
A legjobbakat kívánom!
Üdvözlöm!Remélem tud hasznos tanácsot adni.
23 éves vagyok,külföldön élek a párommal.Januárban kezdtem el dolgozni 3 műszakban,ami nagyon fárasztó.Amióta dolgozom furcsán érzem magam,sokszor rámtör a sírás akár munka közben is.Nagyon fáj hogy a párommal nem tudok olyan sok időt tölteni mert sokszor elkerüljük egymást.Ő reggeltől délutánig dolgozik,én már sokszor nem vagyok otthon vagy csak keveset tudunk együtt lenni és már indulok dolgozni.Nem tudom kezelni ezeket a munkával járó dolgokat.Sokat vagyok egyedül a munkaidő miatt ami régen nem zavart de már rosszul érzem magam.Mit tudna tanácsolni?
Kedves Mira! Köszönjük bizalmát! Leveléből úgy tűnik számomra, hogy a 3 műszakos munkarend nem megfelelő Önnek, hiszen pszichésen meggyengítheti a folytonos változás, alkalmazkodás (alvás-ébrenlét). Azt javaslom, hogy próbáljon meg más munkalehetőséget keresni, ahol maximum 2 műszak van (reggeli ill. délutáni). Üvözlettel
Szabó LiliKedves pszichológus!
Azzal a problémával kerestem fel önt,hogy kiválasztottam egy középiskolát ahol kezdeném a következő évemet. Ez egy elég jó iskola, a városban a 2dik legjobb és minden álmom odamenni,viszont az apám egy olyan iskolába akar küldeni ahova én nem akarok menni,mert nincs olyan osztály ami számomra megfelelő lenne ráadásul nagyon rossz iskola,a leggyengébbek közé tartozik. Azt mondta,hogy hallgassak rá és menjek abba amelyikbe ő mondja,mert ő parancsol nekem nem én neki és ő dönti el,szerinte nem vagyok képes jó eredményeket elérni és nem nekem való a gimnázium,hol ott azt sem tudja milyen volt a bizonyítványom (soha nem látta,mert nem is érdekelte). Nem akarok egy olyan rossz iskolába menni ahova minden reggel undorral kell mennem és nincsenek barátaim. Miért nem dönthetem el én ,hogy hová megyek?
Kedves Levélíró! Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával és hozzám fordult kérdésével. A középiskola-választás kapcsán apjával való konfliktusáról ír, arról, hogy Ön egy jó iskolába szeretne menni, míg apja egy rossz iskolába akarja Önt küldeni, ahol nincs az Ön számára megfelelő osztály. Apja egyrészt az Ön iskolai teljesítményével indokolja döntését (habár Ön szerint nincs tisztában azzal), másrészt pedig azzal zárja rövidre a vitát, hogy itt Ő parancsol, tehát úgy lesz, ahogy Ő mondja. És arról kérdez, hogy miért nem döntheti el Ön, hogy melyik iskolába megy. Az iskolaválasztás valóban egy fontos döntési helyzet az Ön életében, az Ön sorsát illetően. Jó, hogy ezzel tisztában van, és jó, hogy egy erős iskolában szeretné folytatni tanulmányait. Ha jól értem levelét, akkor Ön elég jó tanulónak tartja magát az erős iskolához, vagyis úgy érzi, hogy ott helyt tudna állni. Konfliktushelyzetekben segít, ha értjük, hogy mi áll a másik álláspontjának a hátterében, beleértve azt is, hogy mire van szüksége a másiknak az adott helyzetben. Tehát megpróbálkozhat azzal, hogy higgadtan elmondja, hogy miért pont ezt az iskolát szeretné választani. Pl. „szükségem van arra, hogy bízzál abban, hogy jó döntést hozok”, vagy „hogy elhidd, hogy helyt fogok tudni állni”, „szükségem van arra, hogy egy erős iskolában tanuljak tovább, mert komoly pályát szeretnék választani”, „ez az iskola így és így kapcsolódik a további terveimhez, ezen és ezen a pályán”. Ugyanakkor az Ön életkorában a családban élő fiatalok általában még függenek a szüleiktől (rájuk vannak utalva az alapvető szükségleteik miatt), ezét gyakran nem tudnak önállóan dönteni a sorsukat érintő kérdésekben. Ehhez át kell esni egy önállósodási, függetlenedési folyamaton. Lehet, hogy az Ön apja félti Önt, lehet, hogy Őt is úgy nevelték, hogy kevéssé vonták be az életét érintő döntésekbe, de az is lehet, hogy apja álláspontját nem is kizárólag az iskolaválasztás, a vita tárgya határozza meg. Az „itt én parancsolok” egy olyan jelzés, amely a kettejük közötti kapcsolatban a hatalmi viszonyt emeli ki. Vannak olyan emberek, akiknek a számára fontos, különféle okokból, hogy azt érezzék, hogy Ők irányítják a dolgokat. Nem állíthatom, hogy az Ön apja ilyen, de ha igen, akkor nem fogja tudni elérni Nála, amit szeretne. Ezért is javaslom, hogy ne úgy készüljön a kevésbé erős iskolára, mint ahova undorral fog járni. Érezheti visszataszítónak, hogy belekényszerítette apja egy helyzetbe, de ezzel együtt lehet, hogy nem is lesz olyan rossz az az iskola, ahogy most képzeli. És hogy lesznek-e barátai, azt végképp nem tudhatja előre. Tapasztalataim szerint barátokat mindenhol lehet találni. Biztosan segítene az Ön önállósodásának a folyamatában, ha szakemberrel beszélne, például kollégáimmal, vagy velem. Kívánom, hogy éretten tudja képviselni érdekeit az elkövetkező időszakban!
Hiszek a Reinkarnációban és mivel nem tudom az okát hogy miért csak egyszerűen nem tudom elfogadni magam és nem tudom ez miért van igy arra gondoltam hogy talán az előző életem miatt csak arra nem minden ember emlékszik….
Ez lenne a kérdésem van e köze a két dolognak egymáshoz van miért nem tudom elfogadni saját magam ????
Kedves Kérdező! ön pont abban az életkorban van, amikor mindenkiben felmerülnek azok a kérdések, hogy pl. ki vagyok én, mi az életcélom, mennyit érek, mit szeretnék elérni, hova tartozom, stb. Nem írja mit nem tud elfogadni magában. Az önbecsülés tekintetében ez mindenkinél érzékeny korszak, az identitás ekkor alakul, nagy érzelmi hullámokat élhet át az ember, testi változásokat. Tiszteletben tartva vallásos meggyőződését az én tapasztalatom az, hogy jelen életében érdemes keresni azokat a tényezőket, amik hizzájárulnak ahhoz, hogy nem tudja magát elfogadni. Pl. Önt hogyan fogadják el mások: családtagjai, iskolatársai, tanárai, barátai? Mit gondol önmagáról? Vannak-e sikerélményei? Olyan tevékenységei, melyek örömmel töltik el? Tud-e büszke lenni önmagára? Miben jó? Mik az erényei? Ezeket a kérdéseket érdemes végiggondolni. Ha van az iskolájában iskolapszichológus, hozzá is fordulhat dilemmáival. Beszél erről barátaival, vagy egy felnőttel, akiben megbízik? Hasznos lenne! A betegségeinél megemlít egy betegséget, nem tudom ezt orvos diagnosztizálta-e. Ha igen, az az orvos ajánljon Önnek pszichológust, akihez fordulhat terápiás céllal.
Tisztelt Doktornő!
Jelenleg egyetemista vagyok és most jutottam el odáig, hogy azt tanulhatok, amit mindig is szerettem volna. Egész középiskolában csak szenvedtem, aminek az lett az eredménye, gyakran kellett WC-re járnom. Volt olyan, amikor 5 percenként. Elmentem urológushoz, kivizsgáltak, mindent rendben találtak. Azt mondták, pszichés eredetű, nem tudnak mit kezdeni vele. Egész nyáron semmi bajom nem volt, mintha elmúlt volna. Mostanában megint visszatért. Évek óta keresem a választ, de semmi. Nagyon kétségbe vagyok esve.
Kedves Kérdező! Köszönöm a bizalmat! Leveléből arra következtetek, hogy az iskolával összefüggő szorongásos panaszról van szó, mert a tanulással hozza összefüggésbe a gyakori wc-re járást, aminek hátterében szervi problémát nem találtak, feltehetően szorongásos panasz. A teljesítményszorongás hátterében sok minden állhat, ami konzultációk révén feltárható- ez is egy út, emellett hasznos szorongáscsökkentő technikákat, pl. spec. légzésgyakorlatok, relaxációt elsajátítania. A mi csapatunk tagjai közül is választhat négyszemközti konzultációra.
Tisztelt Doktornő.
Az én problémám teljesen egyedinek mondható. Dióhélyban próbálom leírni, de meg így is hosszú lesz. Két es fél évig voltam kapcsolatban egy építészmérnök lánnyal. Ezt csak azert írom le mert eddig, azt gondoltam, az érzelmi intelligencia a műveltséggel párhuzamos… De nem! Szóval röviden:Megcsalt a barátnőm, egy volt régi nagy szerelmével akivel korábban 3x szakított. 2heten belül visszajött,hogy bocsájtsak meg neki, valami olyat keresett amit régen érzett vele.. De persze ezt már nem kapta meg tőle. Tisztaban vagyok vele, hogy én is tehetek arról,hogy ez megtörténhetett. Ezért megbocsatottam, és elkezdtük ujra felépíteni a kapcsolatot. Rá 10nappal a srác akivel megcsalt,meghalt 30évesen agyvérzésben! Ekkor azt mondta a baratnőm,nem tud ugy velem lenni, hogy a nap minden percében rá gondol. Én szerelmes vagyok, ő felmagasztalta a halott férfit… És azota nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Azt kéri engedjem el.De szerintem, ha én halok meg ugyan ezt mondja a másik srácnak. Szóval ez egy szerelmi háromszög volt, amiben mindenki sérül. Csak itt meg az élet is csúnyán közbeszólt. Nem tudok aludni, hajnalban kelek, tipikus szorongás, xepresszios tüneteim vannak. A lány ugyan ugy összetört. Csak ő a másikra gondol. Ön szerint mit lehet ilyen esetben tenni? Én vagyom rá, hogy láthassam. Ő találkozni sem szeretne. Előre is köszönöm válaszát.
Tisztelettel :Viktor
Kedves Viktor!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Érződik a levélből a szenvedése. Barátnője valószínűleg szintén erősen szenved ex-barátja hirtelen halála miatt. Fontos lenne azonban tudnom, hogy mióta áll fenn ez az állapot Önök között, hogy jobban értsem a helyzetüket.
Ha azelőtt nem sosem voltak ehhez hasonló tünetei, és most jelentős szenvedést okoznak, érdemes lenne pszichológiai segítséget kérnie, munkacsoportunk bármely tagja szívesen dolgozna Önnel.
Amennyiben depressziójával kezelés alatt áll (kérdező betegségei rovatból feltételezem), keresse fel kezelőorvosát.
Sok erőt kívánok!
Üdvözlöm!
Nem saját problémával fordulok önhöz, hanem párom alvás zavara aggaszt.
Fontos tényező az, hogy van egy vállalkozása ami sokszor stresszel jár. A probléma az, hogy sosem tudja kipihenni magát,éjszaka nyugtalanul alszik valamit nagyon korán felkel sokszor 3 órától már nem tud aludni. Mi lehet erre a megoldás?
Előre is köszönöm a segítséget
Kedves Kérdező! Megértem, hogy aggasztja párja alvási problémája, hiszen a kialvatlanság és a túl sok stressz valóban okozhat további kellemetlenségeket. Próbáljon meg segíteni párjának a kiegyensúlyozott napi ritmus kialakításához, hívja fel a figyelmét a rendszeres táplálkozás (reggeli-ebéd-vacsora) és a rendszeres pihenés fontosságára. Esténként is próbáljanak meg harmonikus légkört teremteni, megtanulhatnak valamilyen stresszkezelő technikát, akár légzésgyakorlatokat, relaxációt, jógát, vagy ami az Önök személyiségéhez közel áll. Kérdezze meg párját, hogyan tudna lazítani, mire van szüksége, több sportra, szabadlevegőre, kirándulásra vagy egy forró fürdőre, masszázsra vagy arra, hogy a telefonokat pár órára kikapcsolaják és beszélgessenek a napi dolgokról vagy egy finom nyugtató tea esne jól neki esténként?
Azonban a fenti tanácsok mellett szeretném felhívni a figyelmét, hogy az alvászavar hátterében állhatnak olyan pszichés vagy orvosi problémák is (akár egy kezdődő depresszió/ enyhe generalizált szorongás vagy valamilyen vitaminhiány, stb.), ami miatt érdemes lenne konzultálni orvossal is. Hívjon minket is bizalommal, amennyiben szükségét érzi konzultációnak. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Tisztelt Doktornő! Szeretnék Öntől tanácsot kérni, mert olyan helyzetbe kerültem amiben még sosem voltam és nem tudok mit kezdeni vele. Párkapcsolati problémám van, több, mint 3 éve vagyunk együtt párommal, távkapcsolatban élünk, nem vészes a távolság autóval kb. 40-45 perc, így csak hétvégente tudunk találkozni, ami eddig működött is, szinte minden hétvégét együtt töltünk. Mostanában nagyon sokat vitáztunk, többek között miattam, mert féltékeny vagyok (amit eddig nem ismertem be magamnak se), de már nagyon elhatalmasodott felettem ez az érzés, állandóan ideges vagyok, nem tudok enni, aludni, folyton csak a páromra gondolok, hogy épp mit csinál vagy kivel… hozzáteszem nem alaptalanul.. az évet úgy kezdtük, hogy kiderült, hogy a munkahelyén megismerkedett egy csajjal (aki szintén párkapcsolatban él a mai napig is, bár folyton csalja a barátját és nagyon kezdeményezős, nyomlús), mint kiderült interneten és telefonon tartották a kapcsolatot a párommal több, mint 1 hónapig és általában a csaj kereste a páromat, akinek ez imponált. Addig a pontig sose voltam féltékeny, de mivel párom viselkedése nagyon megváltozott, így utána jártam a dolgoknak és így derítettem ki ezt a dolgot. Teljesen összetörtem, de mivel szeretem a párom, így megbocsátottam neki és azt hittem minden rendben lesz, párom igyekezett is kisebb-nagyobb sikerrel, bár nem vitte túlzásba… de én is hibás voltam, mivel mindig szóba hoztam, amit ő megelégelt és besokalt tőlem, hogy mindig felhozom ezt a dolgot, amit ő megbánt és elmondása szerint soha többet nem tenné meg velem újra, és elmondana mindent őszintén… Igen csak hogy az utóbbi pár hétben megint furcsán kezdett viselkedni párom, és mivel nem bíztam benne nagyon, így megint kutakodtam (amit tudom rosszul tettem), de kiderült, hogy megint csak folytatódott valami a csaj és közte, bár tagad mindent a párom, meg hogy nagyon szeret és őt nem érdekli ez a csaj, ahogy más se, és nem akar semmit se tőle (elmondása szerint) de bizonyítékaim vannak, hogy telefonon nem is egyszer beszéltek mostanában. Testi kontaktus nem volt köztük és nem is találkozgatnak, csak megint interneten és telefonon beszélgetnek ritkán. Majd észrevettem (kiderítettem), hogy interneten más lányokkal is beszélgetésbe elegyedik, pedig engem szeret állítólag és nem akar elhagyni, de elege van az állandó és túlzott féltékenykedésemből. Ezt onnan tudom, hogy van egy kamu profilunk (tudom nem helyes ilyet csinálni, de kíváncsiság vezérelt minket kolléganőmmel és így csináltunk egyet), és a számára vadidegen nőnek is elmondja, hogy kapcsolatban van és szereti a barátnőjét (engem) csak most nem jó a helyzetünk, mert nagyon féltékeny vagyok, és sokat vitázunk emiatt, de ő szeret és nem akar megcsalni és per pillanat elhagyni se. De azért még is csak furcsa számomra, hogy érdeklődik és flörtölget a kamu profilon szereplő csajjal… Ezt nem értem… hogy ne legyek féltékeny ha okot ad rá, és ilyeneket csinál, amit le is tagad, vagy félig meddig elmondja, csak torzírtja a valóságot??!! Miért jó ez neki? És ha ennyire elege van belőlem, akkor miért nem szakít velem?? Ha meg tényleg szeret, akkor miért nem beszéli meg velem ezt az egészet és áll úgy ő is hozzám, mint én ő hozzá? Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, nem egyszer, de mindig vitába megy át, és ő nem szeret beszélgetni, meg nem is olyan érzelmes típus, nehezen tudja kimutatni az érzéseit.. Viszont ha nem szeretne, akkor már 100-szor is megcsalhatott volna, és ha annyira akarna valakit, akkor nem mondaná el, hogy kapcsolatban van. Rettegek a szakítástól, mert nagyon szeretem ezek ellenére is, de ez a féltékenység nem vezet sehová se, mert neki se jó és nekem se, (és lehet már csakazért is csinálja ezeket), hogyan tudnék ezen a féltékenységen felülkerekedni.. Mit tehetnék? Vagy csak én reagálom túl a dolgokat? Ön szerint megmenthető ez a kapcsolat, vagy csak én látom így és én szeretnék tenni érte? (Megjegyezném, hogy minden nap ő keres, ír nekem, hétvégente találkozunk, de az is az ő kezdeményezésre, mindig eljön értem, haza is hoz, mert hogy addig is együtt vagyunk szerinte). És eddig azt mondta, hogy szerinte helyre lehet hozni a kapcsolatunkat, csak idő kell hozzá.. De nem értem akkor miért írogat másokkal, és ismerkedik, ha helyrehozhatónak tartja a kapcsolatunkat.. miért nem próbál segíteni és nem a féltékenységemet táplálni, mert azért még se jelentéktelen dolog, ha másokat keres.. vagy csak én kombinálom túl a dolgokat? Elnézést ha hosszúra sikeredett a levelem. Előre is köszönöm válaszát és segítségét! Tisztelettel: Iza
Kedves Iza! Köszönöm bizalmát! Érzékelem, hogy szenvedést okoz Önnek ez a helyzet. Sok kérdés merül fel, pl. talán úgy érzi, elveszítette a párját? ugyanazt értik-e párjával flört alatt? Lehet, hogy neki más a szándéka ezekkel a beszélgetésekkel? Mi a közös jövőjük terve? Ugyanaz? Ön hogy áll a bizalommal más témákat illetően? Mennyire nehéz vagy könnyű megbocsátania általában? Meg akar-e bízni benne? Ha igen, le tud-e mondani az ő ellenőrzéséről? Mit vár el tőle? Hogyan bizonyítsa hűségét? Miért érzi úgy, hogy elege van Önből? El tudja neki mondani az igényeit? És ő az övéit? ezeket lehet közelíteni? Egy kapcsolatban ha elmúlnak a lángoló érzelmek, több energiát kell fektetni a közös élményekre, összetartozás érzésének megtartására, fokozására. Problémáját alkalmasnak látom akár egyéni, négyszemközti konzultációra, akár párkonzultációra. Utóbbi csak akkor működik, ha mindketten szeretnék. Munkacsoportunkból is választhat/választhatnak szakembert, ha úgy dönt/döntenek. Minden jót kívánok!
Kedves Doktor Nő!
Nagyon nem vagyok magammal megelégedve, és nem tudom az okát ,mindig arra gondolok hogy másnak nem vagy jó és szép!
Sokszor ezért nem találkozom a barátnőmmel mert félek hogy nem jónak lát engem ..
Nagyon nem jó ez így nekem!
Lehet azért mert néha kapok gúnyt.
Csak a családom dicsér.
Segítsen valahogy !
Kedves Zsolt! Nagyon jónak találom, hogy felismerte magában ezeket a gondolatokat és azt, hogy önbizalomhiányban szenved. Illetve azt is, hogy bátran mer segítséget kérni ennek a megoldásához. Sajnálom, hogy az ilyen gondolatok miatt félelmet tapasztal és viselkedésére is kihat, elkerüli a találkozásokat. Valószínűleg valamilyen önmagára vonatkozó automatikus hiedelem áll a háttérben, amit szívesen segítünk feltárni, és együtt feltérképezni, hogyan tudna egészséges önbizalommal élni. Javaslom, hogy ezekről a gondolatokról és érzelmekről próbáljon őszintén beszélgetni barátnőjével is, hogy tudja Önnek mi okoz nehézséget a kapcsolatukban. https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
