Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jónapot!
14 éves vagyok,depressziósnak érzem magam,már elég rég óta.
Pszihológushoz nem merek fordulni,mivel szülővel kell menni,és nem merem előttük elmondani,mindent ami bánt.
Örülni már semminek sem tudok.
Önbizalmam egy kicsi sincs.
Állandóan stresszes és fáradt vagyok.
És nem merek a “barátaim” előtt a problémáimról beszélni,mert főként miattuk vagyok ilyen rosszul és a szüleim miatt.
Maguk szerint mit lenne jó ha csinálnék?
Előre is köszönöm
Kedves Barbara, Köszönjük levelét! Azt javaslom, hogy keresse fel az iskolájában dolgozó iskolapszichológust, ebben az esetben nem kell bevonni a szüleit sem. Az iskolapszichológus is végezhet terápiát, a tanév alatt a diákok rendelkezésére áll, s helyben lenne. Üdvözlettel
Szabó LiliTisztelt doktor nő !
Az lenne a problémám , hogy a saját kortársaimmal nem tudok beszélgetést kezdeményezni , meg barátkozni . És ha valamit elrontottam mindig magamat hibáztatom . Elég kevés az önbizalmam is . Sokszor érzem magam fölöslegesnek és céltalannak , egyszer boldog vagyok máskor még elakarok tűnni és azt érzem hogy senkinek sem hiányoznék :/ ( ami persze nem igaz )
Mit tehetek hogy ne érezzem így magam ? Vagy idővel elmúlik ?
Válaszát előre is köszönöm !
Léna
Kedves Léna!
Sajnos most Veronika nem tud válaszolni, ezért én helyettesítem.
Levele alapján azt gondolom, hogy a céltalanság, feleslegesség érzése összefügghet azzal, hogy nehezen tud beilleszkedni a kortárs közössége. A szerettei hogyan reagálnak az Ön gondjaira? Lehet velük beszélni erről? A bűntudatával kapcsolatban mit mondanak? Fontos, hogy ne küzdjön egyedül a problémáival!
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő!
21 éves egyetemista hallgató vagyok. Két és fél éve vagyok együtt a barátommal, aki katonaként dolgozik. Többször adódtak már problémák, olyanok, amik miatt megalázottnak éreztem magam. Tegnap a Facebookjába belépve felhozódott egy Badoo nevezetű alkalmazás, ahová ő be volt regisztrálva. Először a nyáron történt egy olyan eset, hogy ő meghívót is küldött, de letagadta, hogy nem ő volt. Tegnap, ahogy nézegettem ezen a Badoo-n az üzeneteket, októbertől kezdve voltak ilyen beszélgetések. Találtam közöttük olyan beszélgetéseket is, amelyekben a saját nemi szervéről küldött képeket és a nők is ugyanúgy.Mivel a Facebookjához hozzáférésem van, ezért a nőknek megadta a számát és Viberen folytatták tovább a beszélgetésüket. Az utóbbi pár hónapban valami megváltozott éreztem, de nem sejtettem semmit. Októbertől egészen decemberig nem találkoztunk, mert dolgozott. Ebben az időszakban merült fel nála kisebb veszekedés után a szakítás. Ahogy teltek a hetek, szinte minden egyes összeveszésnél szakítani akart, de közben nagyon kedves volt velem egész idő alatt. Az utóbbi hetekben folyamatosan arra panaszkodott, hogy neki semmire nincs ideje ott a munkában, mert hol egész nap dolgozik, hol éjszaka, emiatt mindig én voltam a hibás, mert egy fél órát is sajnált rám, hogy beszélgessünk. Valamint, amikor mindig megkérdeztem, hogy éppen mit csinál a szabadidejében kiakadt, és elkezdett velem ok nélkül veszekedni, újra felhozva, hogy neki nincs ideje semmire és hogy idegesíti, hogy “folyamatosan” írok neki. Visszatérve, tegnap, amint megláttam gyorsan el is olvastam ugye az üzenetek nagy részét. Ekkor kétségbe estem, és elkezdtem sírni. Kértem tőle, hogy beszéljünk telefonon, mert ezt másképp nem tudom elmondani. Ő erre ismét veszekedett velem, de végül belement. Amikor elmondtam neki, egyből az volt a válasza, hogy “De ez nem számít megcsalásnak! Jól van, akkor szakítsunk, most mit tudok csinálni?” Mondtam neki, csak szeretném tudni az okát. Erre ő azt felelte, hogy kell neki pozitív visszajelzés, azért csinálta, hogy növelje az önbizalmát. Én nagyon megbíztam benne, annak ellenére, hogy korábbi dolgokat megbocsátottam neki. Most bennem egy világot döntött le. Fogalmam sincs, hogy miképp viszonyuljak hozzá, de az az igazság, azt sem szeretném, hogy ne legyen. Teljesen megalázottnak, átvertnek érzem magam, nem mellesleg, hogy mellette semmi önbizalmam nincs már.
Mit tegyek? Hogyan léphetek tovább? Van-e jó megoldás? Van-e értelme még ennek?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Megalázó helyzetbe került és nagyon rövid válaszom az, hogy ha nem szeretné, hogy önbizalma még tovább rombolódjon, gyászolja el ezt a kapcsolatot és ha már elég nyitottnak érzi magát egy újra, a kölcsönösség fontosságát hangsúlyoznám. Ha valakinek nincs ideje a párjára, akkor elég nehéz párkapcsolatot fenntartani. Nem írja milyen korábbi dolgokat bocsátott meg, de ezek szerint nem ez az első megalázó helyzet. Sok erőt kívánok, hogy az Ön számára is érzelmileg kielégítő kapcsolatot találjon!
Kedves Veronika!
Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy az utóbbi időben elég stesszes vagyok,hamar kiakadok dolgokon,felhúzom magam,nagyon türelmetlen vagyok,és e nap és múlt héten(nem tudom hogy e miatt e),de hányással járt.
Több problémám is van.Többek között az évvégi vizsgák miatt izgulok hogy jól menjenek,másodszor egyszeruen amikor bemegyek az iskolamba annyira tehetetlennek erzem magam es olyan rossz latni hogy masok olelkeznek,csokoloznak a folyosón.Volt egy fiú a sulimból akivel beszélgettünk és már azt hittem lesz belőle valami erre pedig összejött egy lánnyal aztan szakitott is de en megszakitottam vele a kapcsolatot csak idegessegel tolt el ha latom a sulimban. Sokszot vagyok mostanabam pesszimista,szeretnek kapcsolatot csak nehezen ismerkedem.Az osztállyommal az a problemam hogy bemegyek es 1-2emberrel elvagyok de amugy unatkozom,par osztalytarsam neg minden leptemen kb nevet,kibeszel ami nyilvan nagyon rosszul esik es felhuzom magam.Az önbizalmammal is van problémám,az hogy nehezen fogadom el magam igy zarkozottabb is vagyok.
Remélem tud nekem segíteni!További szép napot!
Kedves Kérdező!
Sajnos most Veronika nem tud válaszolni, ezért én helyettesítem.
Levele alapján azt gondolom, hogy lehet összefüggés az idegessége és a hányása közt. Igen kínzó lehet, hogy nem érzi jól magát az osztályban, a társai kiközösítik. A tanáraival, szüleivel vagy mással tud beszélni ezekről a rossz érzésekről? Fontos, hogy a kibeszélés mielőbb megszűnjön!
Az önbecsülése növeléséhez önismereti csoportban való részvételt, vagy iskolapszichológus felkeresését javaslom.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Szabó Lili!
Egy 23 éves egyetemista lány vagyok és van egy 21 éves barátom, távkapcsolatban.
Egy elég kezdetleges kapcsolatom van, ami épp csak 4 hónapocska, és már az elején tudtuk hogy távkapcsolatként fog ez alakulni, mivel ő készült külföldre, de végül én jöttem el hamarabb, de tanulási célból. Az otthoni együtt töltött 2 hónap szépen alakult, most a távolságban is elég jól kezeljük, a kapcsolat frissességéhez viszonyítva. Véleménye szerint megváltozott benne sok minden a kapcsolatunk fele pozitivan mert lássa, hogy mennyire szeretem és így Ő neki is komolyabbak a szándékai. Ő szeretne küldföldre menni dolgozni, hogy a jövőjével haladjon, de sajnos még nem tudott el indulni, nem szereti otthon, már unja az otthoni nehézséget. Amióta távol vagyunk kevésbé érdeklődő az itteni dolgaim felől, pl jól esne ha megkérdezné hogy hogyan alakul itt a barátkozás, miként boldogulok, vagy ha részt veszek vmi programban számoljak be arról pontosan mert érdekli őt, vagy ha el megyek kirándulni, akkor azzal kapcsolatban. De ezt nem teszi, volt egy hét amikor alig kommunikált velem, erről beszéltem is neki, és azt mondta hogy most zárkozott mindenkivel, mert el van esve az élettől hogy nem halad semerre, a munka se alakul. Lehet amiatt zárkozott és nem érdeklődő mert lássa, hogy én haladok, más az életem itt és Ő nem tart sehol? Pedig Ő elég fontos nekem és szivesen mesélnék neki, szeretném ezt vele megbeszélni csak nem tudom miként beszéljek neki erről. Hamarosan, két hét múlva megyek haza és találkozunk. 🙂
Köszönöm előre is válaszát.
Kedves Izóka, Köszönjük, hogy megtisztelt a bizalmával minket. A leveléből úgy tűnik számomra, hogy a párja jelenleg nem elégedett azzal, amit eddig elért az életében, ahhoz méri magát, hogy mások hol tartanak s ő hol tart. A saját keserűségétől nem tud gondolatban eltávolodni s más dolgokkal foglalkozni. Mikor vele van, érdemes lenne minél több pozitív élményben részesíteni, akár kirándulni vele, sportolni vele, bármi olyan programot szervezni, amitől ő jól érezheti magát, s ami által könnyebben meg tud nyílni. Hogyha hosszú távon sem történik változás a barátja állapotában azt javaslom, hogy ő keresse fel a helyi pszichiátriai gondozót a problémájával, hogy tudjanak segíteni neki. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves doktornő.
Próbálkoztam a gondozóban, írtam tesztet volt beszélgetés.. Stb én terápiás kezelést kértem, úgy is indult,de a tesztek alapján a hölgy azt mondta erre az állapotra van gyógyszer.Szedem azóta is,annyiban segít hogy most már tudok rendesen aludni, nem ébredek fel éjszakánként többször is.De sajnos ez az érzéseimen, az elzárkozásomon nem segít.Bánt hogy nem érzek szinte semmit édesanyám íránt és hogy a legjobb barátom aki szintén anya,majdhogynem elítél ezért.
Kedves Sándor! Sajnálom, hogy nem járt sikerrel a gondozóban. Mire van gyógyszer? Az alvás gondokra van. Trauma feldolgozás csak pszichoterápiával megoldható. Jól gondolja. Ha teheti, magánrendelésen keressen terapeutát, a gondozó nem feltétlen tud ilyet biztosítani a magas beteglétszám miatt, vagy szakember hiányában. A legtöbb problémában a gyógyszer ÉS pszichoterápia kombináció a megoldás.
Üdvözlöm,
Vallásos családban nőttem fel, családunkban több lelkész is van, a vallási normák szerint éltem 20éves koromig. Ekkor elköltöztem otthonról, férjhez mentem, és nem járok vallási közösségbe, normális életet élek, de a vallás nélkül. Azóta minden este halálfélélmem van, félek, hogy reggel már nem kelek fel, mert tudom, hogy a vallás szerint (amiben alapvetően hiszek) rossz helyre kerülnék. Vallási közösségbe viszont már nem szivesen járnék. Mit tudna javasolni?
Köszönettel
Kedves Kérdező! Nem értem teljesen miért kerülne rossz helyre? Azért mert már nem jár a közösségbe? Férje is vallásos? Ez egy 2 éves probléma napi szinten? Nagyon megterhelő lehet! Érdemes lenne ún. pasztorálpszichológust felkeresnie, aki a vallás kérdéseiben és a pszichológiában is egyaránt járatos. Ez a pszichológiának egy részterülete.
Kedves Doktornő
Az a gond sajnos hogy baráti társaságban “lakótársak” hogy ha ittvagy az a lány is csak azt érzem hogy én vagyok az aki a 3. vagy 4. az utolsó a sorban akivel foglalkozna.Nincsenek együtt az illetővel de mivel közös barátság már amúgy is megvolt “barátok” költöztek össze úgymond.A lány barátai vagyunk mind,egymáséi mikor hogy az annyira nem erős.De belefáradtam hogy azt érzem hogy nincs foglalkozva velem.Vagy csak én látom így lehet.Mert törödik velem de nem bújik oda a másikhoz igen egyszerűen a viselkedéséből látszik hogy más többet jelent neki,ha táncolnak inkább kimegyek valami ürüggyel pl telefonálni..stb holott nincs egyikkel se együtt.De egyszerűen nem bírom nézni ahogy mást ölel át..stb hiába csak barátságból nekem ezt rossz végignézni.Csak az a gond hogy egyedül ő van nekem akihez kötödők ő nyitott meg valamennyire.Mással nem is megy nagyon,csak ez a se vele se nélküle dolog. Úgy szeretek vele lenni hogy csak ketten akkor érezteti jobban mit jelentek neki,társaságban viszont annyira nem.Viszont ez nekem így nagyon nem jó csak lehangol,rossz kedvem van,inkább mennék a társaságból ilyenkor.Itt nem kapok terápiás kezelést,bár nem is baj akinél voltam valamiért nem lehet neki megnyílni.Olyan ellenszenves legalábbis nekem,nem jó vele beszélgetni.Nem szimpatiku.Ha tényleg csak terápia segít akkor lehet marad a fizetős,mert sajnos a végét járom már,legszívesebben feladnám az egészet úgy ahogy van.Nincs kedvem így élni se nagyon.Pláne hogy ezek mellett mindig történik valami,munkahelyen vagy máshol ami kikészít.
Kedves Sándor! Keressen a lakhelyén fizetőst. Szüksége van rá, nagyon szenved, ahogy írja. És a gyógyszereit is szedi, ugye?
Kedves Doktornő!
24éves nő vagyok!
Olyan problémával fordulok önhöz,hogy már egy jó ideje (évek) azt érzem hogy nem vagyok önmagam..ezt úgy értem,hogy tudom,hogy nem vagyok ilyen,de nem tudom mit csináljak,hogy újra olyan legyek mint régen!
Mindentől és mindenkitől félek..a legkisebb stresszre is úgy reagálok mintha nem is tudom mi lenne..a szívem ki ugrik a helyéről,borzalmasan émelygek,úgy érzem rosszul leszek.
Mindenből borzalmasan nagy dolgot csinálok és szét idegeskedem magam..
Ha csak boltba kell mennem akkor is..út közben a szívem kiugrik,izzadok,a rosszullét kerülget..nem normálisan viselkedem..semmi önbizalmam,semmi magabiztosság..mintha csak egy kicsi pont lennék..mikor haza felé tartok akkor már jobb..mert tudom,hogy megyek haza..
Egyedül életképtelennek érzem magam..pedig nem vagyok az..
A munkahelyemen is csak akkor cagyok “jól” ha ott a munkatársam akivel együtt szoktunk dolgozni és akivel együtt is járunk be..de ha ő nincs..nem tudok elmenni dolgozni mert rosszul vagyok..
Egyedül semmit sem tudok csinálni..mindenhez kiséret kell..
A körülöttem lévő világot is olyan furán érzékelem..érzékelek mindent,de mindig olyan mintha kómás lennék,mintha akkor ébredtem volna és még nyomott a fejem.. tompa vagyok..ritkán vannak “tiszta pillanataim”..
Mondták már a barátok és a család hogy forduljak orvoshoz..de egyrészt nem merek..(pont a leirtak miatt),másrészt nem tudom merre is induljak,hova menjek..olyan régóta tart már ez hogy már el sem hiszem,hogy bármi is helyrehozna..
Nagyon megköszönném,ha tudna nekem segiteni,hogy mégis mi ez,ami velem van,mi történik velem..és hogy merre tovább..
Kedves Kérdező! Érezhető leveléből a szenvedés, amit átél. Javaslatom az, hogy a lakhelyéhez közeli pszichiátriai gondozóban pszichiáter orvosnak mondja el mindezt, ő segíteni fog, és lehet, hogy pszichológiai kezelést is javasol. A pszichiáter gyógyszert fog felírni, a pszichológus speciális beszélgetésekkel segít. Mindenképp kérjen segítséget, az orvos sok ilyen problémával találkozik, nem kell félnie, meg fogja érteni önt.
Tisztelt Doktornő!
A segítségére lenne szükségem még hozzá a volt barátommal kapcsolatban. A kapcsolatunk nem volt hosszú (3 hónap) de annál viharosabb, már a baráti szakaszban is
(1,5 éve). Most aggódni kezdtem érte. Az új barátnője szakított vele, aznap találkoztunk véletlen. Utána a testvéremnek anyukámnak kezdett irogatni. Nekem soha. Mindennap bulizik, rengeteget iszik. Nagyon féltékeny, ha mással beszélek buliban. Azt mondja nem szeret. Egy hete mindig hajnalban a bulik után hozzánk csenget be, és nálunk pihen. Legutóbb megsértődött rám, hogy én a volt barátomról beszéltem, és hogy én az ő volt barátnőjéről kérdeztem. Annyira hogy nem volt hajlandó mellém feküdni inkább a padlóra. Nagyon aktív volt, nem bírt aludni, főzött,takarított. Olyanokatt vágott a fejemhez hogy én biztos őt megcsalnám.Másnap barátnőmnek írt hogy bocsánatot kérjen a viselkedéséért és közölje hogy őt zavarja hogy én azt hiszem hogy ő szeret engem. A kérdésem az lenne hogy ez már alkoholizmus-e, vagy valamilyen betegség és hogyan lehetne rajta segíteni?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna azt is megérteni, Ön miért aggódik ennyire ez iránt a férfi iránt. Bennem az a benyomás keletkezett, hogy nem kedves, sőt elutasító Önnel. Miért nem Önnek mondja meg, ha valami zavarja Őt? Kérdésére válaszolva pedig valószínűleg van problémája ennek a fiúnak, azért menekül a bulizásba, ivászatba. Hogy milyen mértékű, azt nehéz lenne megmondani négyszemközti találkozás nélkül. Segíteni pedig akkor lehet rajta, ha belátja, akarja a változást. Ez valószínűleg meghaladja a baráti kapcsolat kereteit.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő.!
Én,Sülysápon lakom,és a környezetemben él egy család Anyuka és Lánya ,aki 18-éves kb.2-3.éve nem látjuk az utcán,és bezárkózva élnek .
Nem lehetünk közömbösek,mert közben hallomásból tudjuk,hogy a 18-éves lányt állítólag gyógyszerrel tömi../vagyis leszedálja /..a Lány már többször próbált “megszökni/..ezt Ma, a közvetlen szomszédoktól tudtam meg..viszont segíteni kellene..Úgy gondolom..
A közvetlen szomszédok ,már jelentették a rendőrségen ,és az Önkormányzatnál,és semmi reakció Nem történt..!
Szeretném Öntől kérdezni,hogy ilyen esetben mit lehet tenni,és hová forduljunk,mert “sürgősen “segítségre lenne szükség.!..
Ma elmentem a lakásuk felé,az ablak lesötétítve ..és nincs mozgás.
Köszönöm szépen,ha válaszolna ,mert segíteni szeretnék ,hátha sikerül .!. Mi,mint szomszédok tanácstalanok vagyunk,hogy mit tegyünk.?..
Üdvözlettel : Komjáti Györgyné
Kedves kérdező! Köszönjük kérdését! A leírt probléma alapján azt javaslom, hogy a hozzájuk tartozó háziorvosnak is kellene jelezni a problémát (hátha kimenne a háziorvos hozzájuk), illetve a családsegítő szolgálatnál is lehetne bemenni s megkérdezni, hogy ők mit javasolnának, ott szokott ügyvéd is lenni. A 18 éves lány iskolába nem jár? Amennyiben igen, ott is lehetne érdeklődni. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves doktornő, olyan problémàval fordulok önhöz hogy , egy jó pàr hónapja teljesen megvàltoztam . Párkapcsolatban vagyok , van egy 21 éves baràtom , én meg 23 éves vagyok. Két év és 3 honap . Az elején nagyon jól kijőttünk egymàssal , igaz most is kijővünk egymással , persze ha együtt töltsük a napot . Az utóbbi pàr hónapban egy kicsit el hanyagolt a munka miatt , amiből én magànyosnak éreztem nagyon magam . Mivel én ithon töltötem a napomat , a semmiben . Ami a gond , hogy miért nem tudok kedves lenni vele, kedvesen irni neki ? Mostanában az utóbbi pàr honapban , mindig kedvetlen vagyok , rosszul esik ha valamit mond vagy csinál , el érzékenyülök mindig , soha semmi sem tetszik , puffogok , morcos vagyok . Ö peddig probàl kedvembe jàrni , mindig kedves mindig megtesz értem mindent , csak rossz hogy az utobbi pàr hónapban egy kicsit el hanyagolt , ami szàmomra nem igazán tetszet és nem tudtam megértő lenni , mivel én túlságosan hozzá szoktam ahoz , hogy mindig együtt voltunk , együtt töltötük a napunkat . Igy valahogy , olyan magànyosnak éreztem magam , mivel hozzà szoktam és rossz volt a pàr honap nélküle. Folyton csak aggodtam , féltékenykedtem , veszekedtem , duhös voltam . Miért van hogy soha nem tetszik semmi , és folyamatosan sirok, kedvetlennek érzem magam és tul magányosnak. O mindig kedvembe jar , mindent meg tesz értem kedvesen beszél velem. De én mindig morcos vagyok. Mit tegyek ez ellen , hogy próbaljak kicsit én is kedves lenni vele és meg felelni neki , nem veszekedni és probàljak boldog lenni és megértő kicsit. Ha együtt vagyúnk nem veszekedünk csak ha külőn velünk. Volt nekem párkapcsolatom 2 éves , amin sajnós jól kihasznàltak és àt vertek. Azota félek elkészíteni , egy olyant akit szivből szeretek. Csak nekem nem tetszik ha nem vagyok vele vagy ha nincs melletem. Tul féltékeny vagyok és aggodo. Mit tehetek ez ellen hogy jovà fordúljon , és kicsit érzem boldogà magam. Érezem ujra nö lehetek , kedves lehessek és próbàljak megfelelni. Ne legyek rossz hangulatu , ne féljek mindentől , legyek meg értő , ne érzékenyüljek mindentől el . Miért van az hogy néha , sokszor felidegesedek , stresszes vagyok? Mit tehetek ez ellen?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy ha nincsenek együtt a párjával, akkor is jól érezze magát a bőrében. Ne érezzen magányt, hanem ápolja más kapcsolatait, vagy olyan tevékenységeket folytasson, amik örömet okoznak Önnek. Talán azért nem tud kedves lenni a kedvesével, mert haragszik rá a magányossága miatt. A haragjával azonban valószínűleg csak még messzebbre taszítja Őt. A korábbi csalódása is negatívan befolyásolhatja a közérzetét, gátolhatja hogy pozitív érzésekkel közeledjen a párja felé. Az ingerlékenysége miatt is fontos volna az önismereti munka. Ezáltal közérzete és kapcsolatainak minősége is javulna. Ha úgy dönt, szívesen ajánlom bármelyik kollégát a munkacsoportunkból.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Egyetemista lány vagyok. A problémám, hogy a párommal, akivel 10 hónapja vagyunk együtt, a legkisebb probléma is napokig tartó veszekedésbe torkollik. Persze nem esik meg túl gyakran, a harmadik esetnél tartunk. Én alapból nagyon hirtelen haragú vagyok, néha a legkisebb dolgon is fel tudom húzni magam, ami tudom, nem jó. A párom ilyen jellegű mondatokkal próbál lecsillapítani: “bocsánat, de nem értem, hogy ezen most miért kell veszekedni”, vagy “tudom, hogy bunkó voltam, de fogadd el, én ilyen vagyok”. Amitől még inkább fellobban a haragom. Majd nem túl hosszas vita, és sok “de én bocsánatot kértem, de akkor is a te hibád, most miért nem higgadsz le” után elkezdi ecsetelni, hogy ő konfliktuskerülő, nem akar veszekedni, és inkább ne is beszéljünk egy ideig. A legutóbbi ilyen egy hét nembeszélést vont maga után. Nagy probléma velem, hogy mérgemben csúnya dolgokat tudok a fejéhez vágni (jelen esetben: bunkó köcsög vagy) amitől aztán teljesen megsértődik, mondván hogy tudtam ilyet mondani neki. Ez után elvárja tőlem, hogy bocsánatot kérjek, és bizonyítsam, hogy komolyan is gondolom (hosszasan kell magyaráznom hogy mennyire nagyon sajnálom). Aztán ha ő megbocsájtott nekem részéről le is van zárva a dolog, élhetünk tovább, mint hal a vízben. Nem merek beszélni neki a problémáinkról csak nagyon ritkán, pedig lenne miről. Például több mint fél év után úgy kellett könyörögnöm, hogy mutasson be a szüleinek, barátainak, bárkinek akit ismer. A szülőkön túl vagyunk, de azt úgy érzem teljesen kizártnak tartja, hogy én esetleg az ő baráti társaságával menjek bárhová. Ő már volt velem és a barátaimmal szórakozni egyszer, de erős rábeszélés kellett hozzá. Tudom, butaság, főleg ennyi idősen, de zavar az is, hogy nem teszi ki facebookra, hogy kapcsolatban vagyunk, vagy közös képet, vagy bármit ami alapján úgy tűnik, köze van hozzám.gy Úgy érzem szégyell engem. Azt mondta,nem, csak ő még nem áll készen erre. Ezek miatt nagyon bizonytalan vagyok a kapcsolatot illetően, és ilyen veszekedésekkor egyből arra gondolok, hogy ez nekem nem jó, véget kellene vetni neki. De amikor nem veszekszünk, és nem jönnek elő ezek a problémák, annyira jól megvagyunk. Én tudom, hogy hibás vagyok én is, főleg veszekedés terén, de hiába mondom neki, hogy csak egy “de”-k nélküli bocsánatkérésre van szükségem, nem érti meg. El vagyok keseredve, mert úgy érzem túl sokat kell várnom minden előrelépésre, vagy problémamegoldásra. Nem lehetne valahogy jobbá tenni a dolgokat?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy az is gond, hogy Ön könnyen ingerültté válik és az is egy fontos probléma, hogy a párjának nincs rálátása arra, hiába kér elnézést valami miatt, ha ugyan abban a mondatban fel is menti magát a tettéért. A konfliktuskerülés önmagában sem szerencsés, az Ön felfokozott hangulata azonban tovább generálja az Ő menekvési szándékát. Így tehát nem tudnak dűlőre jutni. Ez a dinamika aláássa a kommunikációjukat. A párja mit gondol a kapcsolatukról? Milyen a viszonya a családjával? Mikor akarná Önt bemutatni a szeretteinek? Ön előtt milyen kapcsolati minták vannak?
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Hölgyem
Nagyon szeretnék segiteni egy fiú ismerősömnek, csak nem vagyok biztos benne, hogy ténylegesen az a baja amit én feltételezek (szexfüggő) , ezt abból vettem észre, hogy kapcsolatokat nem tud kialakitani, már nem tudom mióta nincs párkapcsolata, vagy ha volt is max pár hónap, nagyon sok segédeszközt vásárol mindenféle kielégítés céljából, interneten keres társakat, mint fiut mint , párt a szexuális életéhez. ő már fiuúval is sokszor volt. nagyon sokat hazudozik, mindekinek, az anyukájával is beszéltem, azt mondta nem tudja mi történt vele, mert fusztrált, ingerlékeny, ideges (nekem ilyen elvonási tűneteknek tünnek ezek….) van ugy hogy 1 órán belül háromszor maszturbál. fényképeket készít szex közbe, videókat…… Mikor beszélhetünk róla, hogy ő szexfüggő? és még a kiváltó ok, de ez csak spekulálás, az elsö barátnőjet nagyon szerette és 4 év után megcsalta a haverjával és ott már 3 gyermek van náluk, és még volt egy barátnője (ő osztálytársam volt anno) 2 évet voltak együtt és a csajt egyszerűen nem lehetett kielégíteni és utána kezdődtek szerintem nála ezek a dolgok….. Nagyon köszönöm.
Kedves Mendy, Köszönjük, hogy megtisztelt a bizalmával miket. Diagnózist a leírtak alapján sajnos nem tudok felállítani, ehhez kevés az információ. A kérdés az, hogy a fiú ismerőse állapota ő önmagát mennyire zavarja. Neki lenne érdemes szexológust vagy szexuálpszichológust felkeresnie, hogy miért is van szüksége ennyiféle is ilyen mennyiségű ingerre, mi ennek az oka. Arról nem ír, hogy mindezek mellett hogyan tud a munkahelyén helytállni, az ottani stresszt hogyan tudja kezelni s levezetni, illetve ha jól értettem 3 gyerek is maradt az első barátnőjével történt szakítás után,tehát hogy hogyan tud apaként helytállni. Érdemes lenne vele erről beszélgetni, hogy ő szeretne-e ezeken a dolgokon változtatni vagy így meg van elégedve az életével. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves doktornő!
Én az 55 éves feleségem betegségét szeretném diagnosztizálni.
Tünetek:
Olyan mintha annak örülne, ha vita van. Mással szemben felbújtó, és szinte megelevenedik, ha konfliktusnak már csak a lehetősége felmerül. Engem szinte folyamatosan provokál. Hiába beleegyezek amit mond, tovább szajkózza, mintha ellent mondtam volna. Rég lerágott csont múltbeli problémát egyszer csak felhoz a semmiből, hogy új vita téma legyen. Teljesen indokolatlanul féltékeny, telefonomat, e-fiókjaimat folyton bújja. Ha valamit kitalál józan érvvel meggyőzni nem lehet, hogy nem úgy van. A vita tárgya ott kezdődik neki, amikor az ember reagál rá, amit tett, vagy mondott, az előtte való rész meg sem történt. Az ő viselkedését ruházza rám. A legkisebb tanácsadást is támadásnak veszi(pld. sötétben vezet lámpa nélkül, és szólok, hogy kapcsolja fel). A problémáival az idős édesanyjához szalad, ezzel terhelve őt. Ha valamit akar, addig nem nyugszik, míg gyerek módjára, ki nem harcolja, pontosabban ki nem terrorizálja. A másik állapota nagyon kedves, aranyos, halk szavú (óvónős). Amiért most írok, mert a megmagyarázhatatlan viselkedése, most sokkal sűrűbbé vált, szinte állandósult. Amit tudni szeretnék, hogy mi lehet a diagnózisa, hogy a neten kereshessek megfelelő viselkedést irányába, pontosabban Öntől is szívesen veszem. Alkalomadtán a negatív viselkedése idegenekkel is aktíválódik, talán valamivel magasabb tűrésküszöbbel. A kutyánkkal is szokott rendkívül ingerülten viselkedni, pedig nagyon szereti. Amit még fontos lehet 15 éves volt, amikor a 17 éves bátyja hirtelen meghalt egyszeri rosszullétes szív betegségben.
Köszönöm szépen a rám fordított idejét, áldott hetet kívánok!
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát! Diagnózist felállítani nagyon nehéz levelezés útján, mindig magától a klienstől vesszük fel az első interjút s mellé még szükség esetén más családtagoktól is (heteroanamnézis). A felesége állapotával kapcsolatban például nem írja le, hogy a változó kor tünetei mennyire jelentkeznek nála (ez is befolyásolhatja a hangulati és indulatkezelési problémákat), vagy más hormonális zavar nem lépett-e fel nála. Én azt javaslom, hogy első körben érdemes lenne egy teljes kivizsgálást végezni nála, amit a háziorvosoknál kellene jelezni, hogy az utóbbi időben ilyen jellegű tünetek is adódtak, s szükség esetén pszichiátriai kivizsgálást is fog kérni a háziorvos, ahol amennyiben megállapítanak nála pszichés problémát, diagnózist is fog kapni, illetve kezelést is (gyógyszeres, vagy gyógyszeres+ pszichoterápiás).
Üdvözlettel
