Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Segítő!
Édesanyám igen erős, irányÍtó személyiség, magam inkább konfliktuskerülő vagyok. Amíg nem volt gyermekem, rengeteg dolgot ráhagytam, illetve többször válaszoltam neki pl. telefonban úgy, ahogyan ő szerette volna, csak azért, hogy ne kezdjen el dühöngeni, kiosztani. Nagyon hirtelen típus, ha valami nem úgy történik, ahogyan szerinte az jó, akkor magából kikelve, elég borzasztó és undorító módon tudja szapulni a másikat, illetve másokat. Édesapám hozzám hasonló típus, az esküvőm és a babavárásom hallatára elköltözött tőle, de a mai napig hazajár, mert nem mer/akar? teljesen leszakadni, elszakadni tőle.
Úgy érzem, ahogyan én is öregszem és növekszik a kislányom, egyre több dolgot nem viselek el, és ezért anyámmal is több a felvállalt konfliktusom, mivel a lánykám még csak másfél éves, főképp a gyermeknevelés témakörben. Többször van nálunk napokat (más városban lakunk), mert nyugdíjas, az unokája lett a hobbija, és nem bírja ki, hogy bele ne szóljon dolgokba, legyen az a vasalási szokásaim vagy a wc tisztítása stb. Neki csak ebből állt az élete, hogy maga körül tip-top környezetet alakítson ki, nálam már más a helyzet,ez számomra másodrangú kérdés, a munkám és a hobbijaim, valamint most már a kislányommal való foglalkozás mindent felülír. Mivel a velem való konfliktust nem szokta meg, ő úgy éli meg, hogy 1. direkt belekötök, konfliktust generálok (hogy mi okom lenne rá, ezt nem tudom), 2. a férjem és mindenki más nagy befolyással van rám, ezért viselkedek vele másképpen, néha úgy is fogalmaz: átmosták az agyam.
Konkrét példa. Az ő korosztálya hamar bilire szoktatta a gyerekeket, több okból, ami akkor érthető is volt talán. Ma ez másképp van, tudományos háttérrel alátámasztva, miért nem jó, ha túl hamar ezt kívánjuk a gyerektől. Nem szeretném én sem a három éves korát megvárni, de ezeket a nagyobb lépéseket az életében nagyon szeretném magam elindítani, kezdeményezni. Édesanyámnál töltöttünk három napot, és nem bírta ki, az utolsó nap elkezdte a bilis dolgot, ráültette a gyereket, stb. Korábban is beszéltünk már erről, de vannak dolgok, amiket nem akar befogadni, illetve elfogadni. Ő azt mondja, ettől semmi baja nem lesz a gyereknekés csak hisztizek. Ez így van, de saját első gyermekemnél mindezt én szeretném elkezdeni. Úgy érzem, sokszor nem tartja tiszteletben a kérésemet, gondolataimat, ez az öntörvényűség mindig is jellemző volt rá. Édesapámmal is hasonló dolgokon mennek keresztül, nem akarja meghallani, amit a másik mond. Mit lehet tenni, mi a hatásos kommunikáció ilyen személyiségnél? A probléma persze sokkal szerteágazóbb, de a lényeg jelenleg úgy érzem, ez.
Köszönettel!
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztel bizalmával!
Leveléből jól érhető a problémája és érzékelhető nehézsége.
Igaza van, édesanyja korosztálya sok mindent máshogy tett a gyermeknevelés kapcsán. Más volt akkoriban a szemlélet. Ők azt az irányt követték, akkor azokat az elveket hangoztatták, azok szerint igyekeztek segíteni az anyukákat pl. a védőnők is. Miután az Ő gyerekeik már felnőttek, kevesen követték a gyermeknevelésben – gondozásban megjelenő új fejleményeket.
Érthető, hogy Maga más szemléletet kíván követni, és jogos az az igénye, hogy ezt Ő tiszteletben tartsa.
Nekem úgy tűnik, Maga elég jól érzi, hogy milyen határokat kíván tartani édesanyjával. Attól, hogy Ő nem tartja tiszteletben a Maga igényeit, vagy épp ezért, Maga még ki kell hogy álljon a saját elképzelései mellett.
Hogy egy ilyen határozott és ellentmondást nem tűrő személlyel, – aki a Maga édesanyja – mi a megfelelő kommunikációs stílus, nehéz ilyen formában válaszolni.
Ennyi információ alapján én jónak érzem, ahogy kiáll a saját igényei mellett. Az, hogy Ő miket mond – agymosás, stb. – talán a legjobb lenne elengedni a füle mellett.
Javaslom, hogy a kapcsolatuk kereteit – mikor, mennyit találkoznak, és miben tud a Maga segítségére lenni ilyenkor – maga fogalmazza meg és ebben legyen következetes. Ha nem működik együtt Önnel, legyen következménye.
Ha úgy érzi, további segítségre van szüksége, keresse a munkacsoportunk tagjait bizalommal.
Remélem, hasznára lesz válaszom.
Üdvözlettel,
Az iskolában nagyon rosszul érzem magam,szorongok rosszul leszek ( gyomor fájás,fej fájás,szédülés és ,,fáj a szivem” egy furcsa nyomó érzés) .És ha haza megyek ezek az érzések elmulnak ha haza megyek. Nem vagyok rossz tanuló sőt nem jelent számomra nagy kíhívást egy felmérő,inkább az osztály társaimat nem szeretem kinézne van egy két barátom pontosan kettő de már legröbbszörnők sem velem foglalkoznak hanem mással. Sok problémás gyerek is van az iskolámban magatartás zavaros ,,rossz” gyerekek. Piszkálnak fizikailag bántanak és nagyon csúnyán trágáran beszélnek az is nagyon zavar ha bejönnek ordítva trágár szavakat minden mondatban használva.
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet az iskolában Neked.
Az, hogy ilyen rosszul vagy az iskolában, – jól látod – , valószínűleg a szorongásod miatt van.
Senki sem bánthat Téged következmények nélkül! Nagyon jól tetted, hogy megosztottad a problémádat ezen az oldalon. Te is érzed, hogy ebben a helyzetben segítségre van szükséged. Mindenki így lenne ezzel hasonló körülmények között. Nem a Te hibád, hogy ebben a helyzetben vagy!
Mindenképpen felnőtt segítségét kell kérned!
Ha a szüleidnek még nem mondtad, mondd el Nekik! Tudniuk kell erről, hogy segíteni tudjanak Neked.
Ezenkívül fontosnak tartom azt is, hogy beszélj erről olyan tanároddal, akit kedvelsz és akiben megbízol, és/vagy az iskolapszichológussal is.
Remélem, hamar változik a helyzet! Minden jót kívánok Neked!
Tisztelt Doktornö,
Gyermekem 3 eves mult, szeptemberben kezdte az ovodat egy idegen nyelvü intezmenyben. Magyarul beszel csak, nemetül egyaltalan nem tud. Ovodat valtottunk, aprilis elejen kezdte (4 napja) az uj ovit, itt magyarul beszelnek az ovonenik es a gyerekek (java resze) is. Az elözö oviban egyfolytaban sirt, vegigsirta az idöt 9-12ig, a vegen mar büntetest szabtak ki ra, mert nem hagyja abba. Az uj oviban sirdogal napkozben, azt mondja hianyzik neki anya. Amikor megvigasztaljak, ö tovabb sir (nagyon erös hangja van, tenyleg elviselhetetlen hangerövel sir) ilyenkor mondjak neki, hogy ne sirjon, mert zavarja az a gyerekeket. Erre a kislanyom azt mondja mindig, hogy de ö szeret sirni. Ovoneni: de m nem szeretjük. Es ilyenkor a kislanyom dobbant egyet a labaval es azt mondja, “de en sirni AKAROK”. En ugy veszem eszre, hogy ö igazabol csak kifejezi a banatat, igy mindig azt mondom neki, hogy itthon nyugodtan kisirhatja magat, de az oviban tekintettel kell lenni masokra is, probaljon meg halkan sirni (term.nem tud) vagy ne sirjon.
A kerdesem az, hogy hogyan segitsem a gyermekemet, borzasztoan felek, hogy ebben az oviban is büntetes lesz a vege, megint 3 oran at fog sirni (dacbol?) vagy nem igazan ertem az egeszet… ön hogy latja, mint külsö szakertö?
Köszönöm
Kedves Kérdező!
A gyerekek a sírással jelzik, ha fáj nekik valami, rosszul érzik magukat, fáradtak, szomorúak, stb.
Ennyire bánatos a gyermeke, hogy órákig sír? Ha nem tudja se az óvónő, se Maga megnyugtatni, az nem azért probléma, mert a többieket zavarja a sírása.
Feltétlenül kérjen pszichológiai segítséget!
Kedves doktornő!
18 éves biszexuális fiú vagyok. Úgy gondolom egész életemben a szerelemnek éltem, az adott erőt és célt az életemnek. Már régen rájöttem, hogy ez nekem az élet értelme, ez a mindenem. Amiért mindent megtudnék adni, egy félénk srácként pedig beértem mindig a viszonzatlan szerelemmel.
Már óvodában szerelmes voltam egy lányba, később pedig, 3. osztálytól 7 évig voltam szerelmes egy lányba. Ahogy elmúlt ez a szerelem, szerelmes lettem egy fiúba. Teljesen megváltoztam, nyíltabb lettem, motivált, tele erővel. Mindenkivel kedves voltam, életvidám, egy boldog ember, aki vágyott arra hogy ez a fiú viszonozza a szerelmem. De ez a fiú nagyon zárkózott, introvertált és szerintem nem meleg. Kialakult nagy nehezen vele egy legjobb barátság. Ennek már több mint 1 éve.
Most azon kapom magam, hogy elmúlt a szerelem. Sokat szenvedtem miatta, és rengeteget megtettem érte, sokszor sírtam, nem tudtam aludni, depresszióba estem miatta, és eközben ő észre se vette, vagy ha el is mondtam neki milyen szarul vagyok, nem reagált sehogy, és mintha meg sem hatná továbbélte életét. De még ezek mellett is úgy gondolom boldogabb voltam mint most.
Jelenleg elmúlt az iránta érzett szerelem. Elfásultam, nem érdekelnek az emberek, fáradt vagyok, stresszes a suli miatt, nem alszom eleget. Nem érzem értelmét az életemnek, nem tudom miért éljek, ha nem szerethetek valakit, nem lehet szerelmes és élhetem át az az euforikus érzését, még ha viszonzatlan is.
Ezzel a fiúval a viszonyom egy kín szenvedés, mert hiába nem vagyok szerelmes, még mindig fontos nekem, és vonz szexuálisan, illetve szeretem is (nem szerelemként). Emiatt pedig egyre többet veszekedünk, egyre romlik a kapcsolatunk.
Ezt már régebb észrevettem, és megpróbálok kedvesebb, nyíltabb lenni másokkal.
De a barátommal való kapcsolatomban nem tudom miként lehetnék boldogabb. Csak veszekedünk, de nem akarom elveszíteni. De mivel nem vagyok szerelmes belé, nincs is semmi motivációm, hogy vele legyek.
Régebb mindent megadtam volna, hogy vele menjek reggel suliba, felkeltem korábban érte, most már az sem gond ha 1 hétig nem megyek vele, mert én kések el, és többet alszom pár perccel…
Úgy gondolom teljesen célját vesztette az életem, úgyhogy nincs a szerelem benne. Jelenleg egyedüli megoldásként azt látnám, ha ezzel a fiúval összejönnék, és legalább egy párkapcsolati szeretet létrejönni, és a régi érzéseim viszonzásra kerülnének, s talán újra belé esnék. De nagy eséllyel heteró, s ha esélyem is van nála, akkor nincs kellő motivációm.
Ismét szeretnék szerelmes lenni, akár bele akár másban, és általa újra feltöltődni és újult erővel vágni bele, és remélni hogy ez a kapcsolat jobb lesz. Boldog akarok lenni, egy párkapcsolatot akarok, amire 18 éve vágyom, de még nem kaptam meg, sőt nem is csókoltam meg senkit soha.
Kérem segítsen!
Kedves Kérdező!
Úgy hiszem, mi már találkoztunk itt.
Érzem, hogy szenved és segítségre van szüksége. Ahogy korábban is javasoltam, keresse fel az iskolapszichológust.
Fog tudni segíteni.
Minden jót kívánok Magának,
Jonapot. Nekem olyan problémám lenne, hogy egyszerün nem tudok megbizni a páromban. 2 éve vagyunk egYütt, még nem adott okot rá, hogy ne.bizzak benne.. nem.beszélget senkivel se facebookon se sehol , megmutatja ha kérem.. egyszer történt egy olyan ,hogy kitörölt egy emailt , de azt is elmondta, szoval nem.titkolta el, meg egyszer találtam interneten egy meztelen nös képet , de azota semmit.. és az a problémám, hogy tudom , hogy nem csinál semmit amivel megbántana, mégis mindig megnézem a böngészési elözményeket… ha dolgozom, ö otthon van, mindig kérdezgetem mit csinál, kivel beszél… és engem nagyon zavar, hogy ilyen vagyok.. hiába mondogatom magamnak, hogy ennek nem lesz jo vége igy… egyszerüen nem tudom megállni .. mindig olyanokra gondolok, hogy esetleg valakivel beszélget munkéba , vagy interneten, stb…Kérem segitsen , hogy ez mitöl lehet , vagy hogy mit csináljak, hogy bizzak benne… köszönöm
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztel bizalmával.
Azt érzem, hogy nehéz most magának, de azt nem értem pontosan, volt-e valaha alapja a féltékenységre.
Beszéljenek erről, mondja el Neki az érzéseit, azt, hogy milyen félelmei vannak. Talán meg tudja nyugtatni Magát.
Ha nem sikerül megnyugodnia, és tovább szenved ettől, kérjen pszichológiai segítséget, akár munkacsoportunk tagjaitól.
Minden jó kívánok!
Kedves doktornő,
18 éves vagyok, és olyan problémával fordulnék önhöz, hogy van egy velem egy idős barátom, és neki van egy, nálunk kicsit idősebb, 23 éves unokanővére. Nagyon ragaszkodik hozzá, amivel nincs is baj, de a lány már viszonylag kicsi korától rossz hatással volt/van rá, mikor itthon van (Ausztriában dolgozik). Aggódom érte, mikor együtt vannak. Konkrét összetűzésünk nem volt a lánnyal (egy felém irányuló kényes beszólásától eltekintve), de korábban a mi kapcsolatunkban is őt helyezte a párom előtérbe, és habár mára már nincs így, az is szomorúsággal tölt el, ha találkoznak. Gondoltam féltékenységre is, de semelyik másik barátjánál (legyen akár lány, akár fiú) nem érzek semmi ilyesmit. Én csak nem igazán értem, hogy miért vannak ilyen erős érzéseim emiatt. Tudna esetleg ennyi alapján segíteni?
Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Talán jobban megérti az érzéseit, ha megbeszéli őket a barátjával. Mondja el Neki, mit érez, talán Neki konkrétabban meg tudja fogalmazni és így megnyugtató választ kap Tőle.
Remélem, sikerül,
Tisztelt Habis Melinda!
Nagyon köszönöm válaszát! (2017.04.03. 14:42) Elgondolkodtam azokon a kérdéseken, amelyeket felvetett a helyzettel kapcsolatban. Igyekszem nagyon sokat és őszintén beszélgetni a gyerekkel. Ő most haragszik a páromra,mert “elvett” engem tőle,és azt szeretné, hogy visszamenjek és minden legyen úgy mint régen. Elmagyaráztam neki -nem is egyszer- hogy nem vett el,hiszen itt vagyok napi szinten,törődöm veled,intézem az ügyeidet,lesem minden kívánságod. Azt ne kívánja,hogy visszamenjek,mert én nem szeretnék úgy élni mint régen. Elmeséltem neki,hogy én most boldog vagyok,szeretnek és szeretném ha látná,hogy így is lehet élni,szépen,nyugalomban,megértésben. A párom is nagyon szeretné ha jönne a gyerek,látja,hogy ez engem mennyire kikészít és sokszor magát okolja ezért a kialakult helyzetért. Azt mondja értessem meg a gyerekkel,hogy nem az apja akar lenni, hanem a barátja akivel mindent megbeszélhet és én tudom, hogy ez tényleg így is lenne. A gyerekemnek soha nem volt jó a kapcsolata az apjával. Nagyon keveset voltak együtt,soha nem beszélgettek,soha nem volt apa-fiú program,ezért volt döbbenet,hogy vele maradt. A helyzet most sem változott,már többször mondta,hogy utálja az apját. Az apja ideges,türelmetlen,keveset van otthon,nem lehet vele semmit megbeszélni. Egy dolog ami tetszik neki a pénz, hiszen az apja ezzel kompenzál,de szerintem érzi azt a gyerek,hogy ez nem minden,a pénz nem boldogít. Anyagi biztonsága nálunk is meglenne.
Megértjük Őt,párom is,én is,nehéz korban van,felborult az élete. Azt szeretném vele megértetni-már mondtam neki-hogy én csak jót akarok neki,jobb lenne az élete,ha elfogadná ezt a helyzetet. Erre sajnos mindig az a válasz,hogy soha,és nem is fogja ezt nekem megbocsájtani soha.
Várom a véleményét! Köszönettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Örülök, hogy sikerült hasznos szempontokat adnom a helyzet átgondolásához.
Utóbbi levele kapcsán azt gondolom, hogy a fiának roppant fájdalmas lehet az, hogy az apjával nincsen kielégítő kapcsolata. Talán nem is tudna mire vélni, elfogadni, hogy az Ön párja finomabb eszközökkel próbál közeledni hozzá. (Ráadásul neki nem rá, hanem az apjára lenne szüksége, aki azonban nem elérhető, anyagi javakkal próbálja ellensúlyozni a törődés hiányát.) Valószínűleg a válásuk is fáj még neki. Ráadásul ebben a korban más, egyéb nehézséggel is szembe kell néznie, a kamaszodás sok új kihívás elé állítja, ahogy célzott is rá a levelében. A helyzet elfogadása egy komoly érzelmi munka eredménye, melyet nem szabad – nem is lehet – erőltetni. Fel lehet azonban ajánlani neki a lehetőséget, hogy pszichológustól kérjen segítséget ehhez a gyászmunkához (nem tévedés, neki egy gyászmunka lezárni a korábbi életét, akkor is, ha az nem volt a számára sem). Az erőltetéssel csak azt éri el, hogy falakba fog ütközni, Önön csapódik majd le az apja iránt érzett – kimondatlan, komondhatatlan haragja.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves doktornő!
19 éves fiú vagyok, úgy gondolom pornó függő vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok ellenállni a pornónak, és már képtelen vagyok úgy kiverni, hogy nem nézek közben pornót. És nem is azért mert másképp nem lenne jó, mert sokszor vagyok nagyon felizgulva, de mindig elcsábít a gondolat, hogy emellett pornót is nézhetnék.
Leszeretnék szokni, kérem adjon tanácsokat! Miként csökkentsem az adagot, miket alkalmazzak annak érdekében, hogy sikerüljön leszokni?
Esetleg megoldás lenne az, ha határt szabnék magamnak: 1. alkalommal max 2 videó, kövinél 1, utána 5 kép, utána 2 s utána semmi, stb.
Kérem szépen segítsen!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy észre vette, hogy a pornónézés ilyen nagy hatással van Önre, irányítja a viselkedését. Fontos volna átgondolni, milyen más örömforrások vannak az életében. Milyenek a kapcsolatai, van-e párkapcsolata. Amennyiben az életének többi területével elégedett, az Ön által leírt praktikák segíthetnek megszabadulni ettől a függőségtől.
Üdvözlettel:
Habis MelindaSzép napot kedves Melinda!
A kérdésem lényege a férfi pszihológia,gondolkodás.Van egy 7 éves kapcsolatom.A volt házasságom alatt kezdődött.2,5 hónapja viszont külön vagyunk a férjemtől.Válunk.A barátom,akivel tart ez a 7 éves kapcsolat igen csak megváltozott az utobbi időbe.Nem tudom,hogy csak a saját célja elérése miatt vagy amit szeretnék hinni..miattam.Ő is családban él van egy élettársa 9 éve és egy 5 éves fia..Levelekben,telefonon,és személyesen is azt hangoztatja hogy milyen jó velem…meg hasonló bla-bla.Régebben ritkán kommunikáltunk,2-3 hét,esetleg egy hónap.Most pár hete napi szinten és ez mind pozitív kommunikálás.Viszont közben elmondta nekem,hogy van egy számomra furcsa vágya.Nem tudom ezt a dolgot hova tenni.Nem tudom,hogy hadználna e a kapcsolatunknak vagy sem.De elötte még tudnija kell,hogy mindig azt hangoztatta nekem,hogy ne váljak el mert akkor találok egy férfit magam mellé és akkor őt dobom.Ezt nem szeretné.Viszont most válok.Nos a vágya az,hogy szeretne engem együtt látni esetlegy együtt lenni egyszerre velem és az élettársával.Azt mondta ez már évek óta foglalkoztatja.Ez viszont kockázatos játék.Többször is közel álltunk a lebukáshoz de folytattuk a kapcsolatot.Most sem érdekli a lebukás gondolata,úgy érzi ez kizárt.A hölggyel viszont ismerjük egymást.A kérdés amire választ szeretnék az az,hogy hogyan és miért juthatott eszébe ez a dolog.Egy ismerősöm azt mondta,mindkettőnkhöz kötődik.Nem értem a férfi logikát.Ebben szeretném a tanácsod kérni.Mi történhet ha nemet mondok és mi ha igent?Mi lehet a célja ezzel a dologgal és vajon ez miatt ilyen intenzív e.
Köszönettel:Éva
Kedves Éva!
Levele alapján azt gondolom, hogy amit ez a férfi szeretne Öntől, az nem “férfidolog”, hanem egy bizarr kívánság. Ha jól értem, szexuálisan szeretne egyszerre együtt lenni Önnel és az élettársával is. Tehát a kapcsolatuk mindenképpen kiderülne, ha erre sort kerülne, és akkor döntési helyzetbe kerülne a párja. Ahogy Ön is írta, eleve kötődési problémára utal (ez azt jelenti, hogy egyikőjükhöz sem tud egészséges módon kötődni), hogy képtelen a lezárásra, egy személy melletti elköteleződésre. Önnek milyen érzés ez? Hogy mindig van egy másik nő is Ön mellett? Visszafelé azonban ez nem működik, hiszen szeretné Önt birtokolni a férfi, de nem akar semmi komolyat Öntől? A kapcsolattal járó jó dolgokra igent most, de a nehézségeket nem kéri.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Feleségem 1994-ben elhunyt, én akkor 42 éves voltam. ’98-ig egyedül éltem, ekkor megismerkedtem jelenlegi élettársammal, akivel 1999 vége óta együtt élünk.
Normális-e az, hogy szexuális fantáziáimban rendszeresen a mai napig boldogult feleségem jön elő?
Előre is köszönöm válaszát.
Tisztelettel: György
Kedves György!
Köszönjük, hogy megtisztelt minket bizalmával és megosztotta velünk problémáját!
Levele alapján azt gondolom, hogy az, álmodik még a volt feleségével azt jelezheti, hogy kötődik még hozzá, vagy valamilyen szempontból jobbnak találta a házasságát az élettársi kapcsolatánál. A mostani párkapcsolata milyen? A szexuális életüket hogyan éli meg? Mennyire kielégítő ez az Ön számára? A házasságában milyen volt?
Üdvözlettel:
Habis Melindaéve élek németországban,a fiamhoz jöttem ki. Megismerkedtem frissen megözvegyült párommal,beleszerettem,hozzáköltöztem,összeházasodtunk. R´wszemröl igazi nagy szerelem Volt. Ahogy telet az idö,rájöttem,rengeteget füllent. Ha szembesitettem vele,én voltam az extrém,mert szerinte mindenki hazudik,ez a normális. Rengeteg alkalommal érzem,nem is vesz tudomást rólam,kßerek töle valmi apróságot,pl. szeretném ha nem éjfélig ülne a számitóge´p mellett. Megígéri,és hajnal egyig ül ott. Soha semmit nem csinál otthon,nagyon ritkán csinálunk valamit együtt,amit én sokszor nehezményezek. Semmi Sem érdekli a képszerkesztésen hobbiján kivül. Teljes mértékben maximálisan kiszolgálom,de amit én szeretnék,elvétve teljesül. Már az intim együttlétket szinte kerülöm emiatt,olyan sokszor átvert. Már nem bizom benne,oly sokat mellözött. DSzerinte én vagyok különös, ö egész éltében igy élt. Fáj,hogy gyakran ugy érzem,neem lehetek önmagam,meg vagyok kötve vele kapcsolatban. Nem megy sehova,nincs egyetlen egy ismeröse,barátj, csak a Computer,aminek mindent és mindenkit alárendel. Félek, el fogok menni töle. olyan,mintha csak eszköz lennék hogy élhessen a hobbijának,és én kiszolgáljam mindenben. nem bánt, de szinte soha Sem öszinte. Kérem segitsen! Köszönettel. Murzsa Zsuzsanna
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Ha jól értem, akkor csalódott a férjében, mert a hobbiját előnyben részesíti Önnel szemben is, s nem törődik a kapcsolatuk minőségével. Bennem felmerül a gyanú, hogy ez a viselkedés nem új keletű a férje részéről. Szokta-e őt arról kérdezni, hogy az előző kapcsolatában ő hogyan viselkedett? Vajon akkor is ugyanezek a dolgok történtek, csak az akkori felesége ezt nem tette szóvá? Amikor Ön még szerelmes volt, akkor voltak más programok, illetve akkor kevesebbet füllentett a volt párja? Leveléből kitűnik számomra, hogy Ön nem elégedett a mostani kapcsolatával. Amikor szóba hozta/hozza ezt, hajlandó-e valamilyen kompromisszumra a párja? Amennyiben nem változik az érzése, érdemes lenne párterápiára járniuk (ha mindketten szeretnék megmenteni a kapcsolatot), akár az itteni kollégák közül is vállalnák (néhányan dolgoznak ezzel a módszerrel közülünk). Egy kapcsolatért mindkét félnek meg kell dolgoznia, nem elég, ha csak az egyik fél tesz bele energiát. Üdvözlettel
Szabó LiliSzép napot kedves szakértő!
A kérdésem lényege a férfi pszihológia,gondolkodás.Van egy 7 éves kapcsolatom.A volt házasságom alatt kezdődött.2,5 hónapja viszont külön vagyunk a férjemtől.Válunk.A barátom,akivel tart ez a 7 éves kapcsolat igen csak megváltozott az utobbi időbe.Nem tudom,hogy csak a saját célja elérése miatt vagy amit szeretnék hinni..miattam.Ő is családban él van egy élettársa 9 éve és egy 5 éves fia..Levelekben,telefonon,és személyesen is azt hangoztatja hogy milyen jó velem…meg hasonló bla-bla.Régebben ritkán kommunikáltunk,2-3 hét,esetleg egy hónap.Most pár hete napi szinten és ez mind pozitív kommunikálás.Viszont közben elmondta nekem,hogy van egy számomra furcsa vágya.Nem tudom ezt a dolgot hova tenni.Nem tudom,hogy hadználna e a kapcsolatunknak vagy sem.De elötte még tudnija kell,hogy mindig azt hangoztatta nekem,hogy ne váljak el mert akkor találok egy férfit magam mellé és akkor őt dobom.Ezt nem szeretné.Viszont most válok.Nos a vágya az,hogy szeretne engem együtt látni esetlegy együtt lenni egyszerre velem és az élettársával.Azt mondta ez már évek óta foglalkoztatja.Ez viszont kockázatos játék.Többször is közel álltunk a lebukáshoz de folytattuk a kapcsolatot.Most sem érdekli a lebukás gondolata,úgy érzi ez kizárt.A hölggyel viszont ismerjük egymást.A kérdés amire választ szeretnék az az,hogy hogyan és miért juthatott eszébe ez a dolog.Egy ismerősöm azt mondta,mindkettőnkhöz kötődik.Nem értem a férfi logikát.Ebben szeretném a tanácsod kérni.Mi történhet ha nemet mondok és mi ha igent?Mi lehet a célja ezzel a dologgal és vajon ez miatt ilyen intenzív e.
Köszönettel:Éva
Kedves Éva, Köszönjük a kérdését! A leírt vágya alapján a barátjának úgy gondolom, hogy ő a jelenlegi párjához is kötődik, szexuálisan ő is vonzhatja, ha hármasban kívánja az együttlétet. A barátjának kellene elgondolkodnia, hogy az ő életében hogyan fér el két nő? Kihez miért kötődik? Mit érez ő a nők iránt (a szexuális vágynál többet)? Egyszerre egy nővel meg tudna-e elégedni egy kapcsolatban? Önnel miért van, vajon a kaland miatt, színesebb így az élete? Hogyan fogadná az ő felesége ha elmondaná neki a férje ezt a vágyát? Arról nem ír Ön, hogy Önben ezek a barátja által leírt vágyak milyen érzéseket hoztak, Ön belemenne egy ilyen helyzetbe? Ennek a helyzetnek a létrejöttéhez 3 ember kell, a kérdés az, hogy amennyiben ez megvalósul fog-e sérülni valaki lelkileg. Ez a lehetőség felvillanyozhatta a barátját, hogy intenzívebben jelentkezik. Vajon ha ez az élmény beteljesülne számára, akkor mi lenne számára a következő vágy (vajon még több résztvevő)? Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Doktornő!
A problémám a következő. A párommal 8 éve élek( lezbikus kapcsolatban), sajnos Ő pánikbeteg( most tünentmentes) és bipoláris depressziós. Közel egy hónapja teljesen megváltozott, megvont tőlem minden érzelmet, nem tud megérinteni, nem néz a szemembe, csak tudomásul veszi.Érzelmi falat emelt fel közénk. Ami persze nagyon megvisel, mivel lekileg már eléggé fel vagyok őrőlve. Azt mondja nagyon szeret ez nem változott, csak ilyenje van. Kétszer éltünk már meg hasonlót, ami rövidebb ideig tartott. Érzelmi sokkhatás, egy szakítás és súlyos betegségem (kórházi műtét )rázta fel ebből az állapotból. Nem természetes viselkedésről van szó, próbálom rávenni, hogy mennyünk el a pszihiáteréhez, kevés sikerrel. Szeretnék segíteni rajta, rajtunk. Mániás tünetekből is előjött egy két tünet, eljárkál, keveset pihen. Felszínes barátságokban van benne. Van rá esély, hogy ez elmúlik, ez is a bipoláris miatt van?
Köszönöm a válaszát,
Ági
Kedves Ágnes, Köszönjük kérdését! A leírt viselkedés alapján valószínűsíthető, hogy a gyógyszereit kellene pszichiáterrel beállítani. A bipoláris depresszióban mindig az adott szakaszhoz kell a gyógyszereket beállítani, azaz többször van gyógyszer-átállítás. Enélkül elhúzódhat a viselkedéses probléma, s több tünet előjöhet. Mindenképpen azt javaslom, hogy próbálja meg meggyőzni, hogy menjen el pszichiáterhez. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Szabó lili Doktornö! Válaszolok néhány kérdésére. Igen utólag megtudtam,világ éltében igy élt,elözö házasságában is a férjem. A feleség bálványozta,példaképének tekintett az ö elmondása szerint. Semmi Sem köti le a számitógéopen kivül,mindent alárendel neki. Számtalanszor beszéltünk erröl, megigérte hogy változtat, egyszer sikerül,de másnapra feledésbe merül minden. Hétvégén velem van 1 órát,azután 16 órát,éjszakába menöen a hobbijánk él. Amugy nagyon kedves ember,sohasem bánt szoval,vagy tettel, de a viselkedésével,mellözésével állandoan. Igen,nagyon csalodott vagyok. Talán visszél a helyzete´vel,hogy nem tudnék jobb helyre menni. Nekem több a szenvedés,mint az öröm ebben a kapcsolatban,pedig éltem nagy szerelme Volt. Vele kelek hajnalban,elkészitem a reggelijét,irakom a ruháját,feltöltöm a telefonját,stb. ezzel szemben ha ö szabadságon van otthon,én esetleg nagyon betegen is elmegyek dolgozni,alig várja hogy megjöjjek és kiszolgáljam. semmiben Sem segit akkor Sem. ö azt mondja,soha Sem szol nelkem semmiért,akkor én miért bántom öt? Köszönettel Murzsa Zsuzsanna
Kedves Zsuzsa, Ha jól értem, akkor a férje mindig is így élt, hogy a hobbiját tekintette elsődlegesnek, az érdekli, s mindig is igényelte a kiszolgálást. Az intellektusával gondolom nem lehet probléma, inkább azzal, hogy nehezen alkalmazkodik s nincs tekintettel másokra, azaz nem tud a másik érzésébe belegondolni. Arra kérem, hogy picit nézzen utána az interneten az Asperger szindrómának, hogy esetleg, mennyire jellemző lehet ez a probléma a férjére, ez csak egy gondolat az én részemről, a diagnózist csak személyes vizsgálat során lehetne felállítani. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Pszichologus !
Olyan kérdéssel , problémával fordulok Önhöz, hogy biszexuálisnak érzem magam.
Nem tudom hogy alakult ki bennem ez a fajta vonzodas. Gyerekkorra visszavezethető -e?
Ki lehet -e belöle ” gyógyulni” ?
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát!
Levele alapján nehéz lenne eldönteni, mi állhat a biszexuális vonzódása hátterében, ha úgy gondolja, hogy gyermekkori traumái lehetnek, akkor érdemes volna ezirányban egy pszichológiai (interjú és teszt) vizsgálatot végezni. Azt érzem soraiból, hogy Ön szégyelli a szexuális orientációját. Mi lehet emögött? A családja, környezete mennyire támogató? Kiemelném, hogy ez nem egy betegség, nem gondolom, hogy ki kellene gyógyulni belőle.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
