Kedves Doktornő!
a barátommal egy ieje már együtt vagyunk aztán most ő is meg én is tanulok és szokottt segítenni a szemszédjának ebbe a jó időben meg sokkal több van és ezért félek h szakitani akar velem és nem fogja fel ő h nem akarok senkit csk őt és én mást már nem fgok szeretni csak őt hiába magyarázom bebezsélte magának h nem akarja h szenvedjek amiatt h nem jön a munka miatt nem tud jönni és 45km a távolság misináljaak elvesziteni nem akarom félek atttól ha elveszitem nem leszek képesek ujra mosolyogni meg sem és nekem ő jelenti az életem nagyon fontos szeretem nagyon

Kedves Doktornő!
Életem során minden közösségben van valaki, aki lehúz.
Most éppen egy képzésen pocskondiázta nyilvánosan a munkámat egy csoporttársam. A csoportvezető s a csoport szerint mindenki kap építő kritikát. Csakhogy az én munkámra azt mondta egy csoporttársam, hogy “szart se ér” Ez építő? És huzamos ideig bántó módon viselkedett velem, a csoport meg hallgatta és nem szólt. A munkám elfogadásra került. Érzem, hogy a személyemnek szólt ez a viselkedés, nem a munkámnak. Mi az oka, hogy mindenhol kakukktojás vagyok és “megtalál” valaki, bárhogy igyekszem is? És hogy nem értenek meg? A közvetlen környezetemmel egy nyelven beszélek. akkor mi a gond velem?

Üdvözletem !
Röviden tömören egy 4 éves kapcsolatom ért véget 5 hónapja, mivel a úgy döntött a barátnőm hogy nem ad esélyt már ennek és nem szerelemmel szeret hanem csak szeret. A kapcsolatban voltak kisebb viharok, ennek én is az oka voltam mivel néha kicsit hirtelen voltam, ellenben mindent megtettem érte ami tőlem tellett. Miden nap keltem vele reggel vittem munkába, a saját dolgaimat úgy intéztem, hogy minden nap tudjak érte menni, közös programokat szerveztem, de sok alkalommal ez kevés volt neki. Véget ért jelenleg is egy településen lakunk és sokat gondolok rá. Januárban elkezdtem ismerkedni egy másik lánnyal akivel jól alakult minden, próbáltam a lehető legkedvesebb és figyelmesebb lenni. Miden igyekezetem ellenére azonban, ő is azt mondta, hogy nem tudja ezt viszonozni. Kicsit sok ez a pár pofon nekem, ennyi idő alatt, és hiányzik az exem akivel együtt voltam 4 évig de az a lány is akivel csak 2 hónapig ismerkedtem. Nem tudom magamban hova tenni ezeket a dolgokat, hogy mit miért csináltam, hogy valóban elfelejtettem már életem szerelmét. Csak egy dolgot tudok, hogy nem tudok mit kezdeni magammal egy csődtömegnek érzem magam.

Kedves Doktornő!
18 éves fiú vagyok. Sajnos a problémám elég összetett, mostanában folyton feszült vagyok, nem tudok boldog lenni, és úgy érzem kiesik a lábam alul az irányítás. Egyszer sírni tudnék, utána pár percre már nevetek, és boldog vagyok. Gondolom a szervezetem próbál védekezni és felvidítani.
Úgy gondolom egyenes úton haladok lefele a lejtőn és nem tudom mikor tudok kijönni a gödörből. A legerősebb osztályba vagyok, ahol a tanulásból áll minden, de én nem ez a fajta típus vagyok. Én humán beállítottságú vagyok és inkább pszichológia, filozófia érdekel, amiből semmit se tanulunk. Érzéseimtől vezérelve jöttem ide, utólag megbántam, de 11. végén nincs lehetőségem váltani. Erőm se lenne…
Elég jó jegyem vannak ahhoz képest, hogy alig tanulok, vagyis nem teljesítem amit kérnek, de magamhoz mérve mégis rengeteg. Ami nem érdekel azt képtelen vagyok megtanulni, feszültséget kelt bennem, és feleslegesen is érzem. Olyan dolgokat tanítanak a román oktatási rendszerben amelyeknek semmi haszna nincs az életemben, hacsak nem azon a szakon helyezkedem el, de még akkor is kérdéses…
A lényeg, hogy 30 emberből 20. tanuló vagyok, de ennek ellenére én nem vagyok boldog. Talán sikerült titkolnom, és bizonyos mértékig elfogadnom a helyzetet, és úgy tenni mintha nem érdekelne, de az igazság az hogy folyamatosan kudarcok érnek. Ha nem tanulok akkor is rossz jegyet kapok, de ha tanulok akkor sem tudom tökéletesen, és így is van legalább 8-10 ember aki jobban teljesít, és így se tudok sikerként tekinteni rá, főleg hogy tanáraim is többet várnak el osztályszinten. És ha még szinte tökéletes is amit csináltam, akkor is ott lesz még az a pár matekzseni aki mindenkit és mindent felülmúl.
Eddig ezeknek a dolgoknak nem is tulajdonítottam jelentőséget, de úgy érzem minden egyes alkalommal a tudatalattimban egy cseppel több lesz a pohárban, és emiatt vagyok egyre feszültebb, egyre idegesebb és egyre álfásultabb. Fáradt vagyok, nem alszok eleget – egész nap álmos vagyok, sokat fáj a fejem, de estére minden elmúlik – a napfénypontja esete van, amikor pihentebben érzem magam, boldog vagyok és elragad az internet. Függő lettem a későnfekvésre, ha fáradt is vagyok akkor se akarok lefeküdni mert 10-kor még koránnak tűnik, és később meg már annyira fáradt vagyok hogy nem akarok felkelni a gép elől.
Abban kérném önnek a segítségét, hogy ön szerint miként tudnék boldog lenni, és jobban koncentrálni a tanulásra, ha csak kudarcok érnek? Mégis miként lehetne úgy érvényesülni, hogy mások képtelenek megérteni és értékelni azt amit én nyujtok.
Úgy érzem az iskolai tanulás egyáltalán nem lényeges, hiszen én szinte mindenik osztálytársam felet állok szociális és egyéb az élethez szükséges dolgokban. Sokan azt nem tudják felfogni, hogy nem érdemes 3x-os árat fizetni valamiért ami 1 közelebb van, minthogy elmenne a másik üzletbe.
Nem tartom fontosnak, hogy minden hülyeséget megtanuljak, és elégedett vagyok önmagammal. Érzelmi intelligenciám is nagyon magas, és büszke is vagyok erre. Büszke vagyok arra is hogy ennyire talpraesett vagyok. De sajnos ez a sok elvárás, kudarc és negatív tapasztalatok a suliban kezdnek túl sok lenni nekem. Nem képes senki felfogni, hogy nem az a lényeg, hogy kémiából tudok-e, vagy nem az határozza meg hogy milyen ember vagy hogy most matekból hányasod van, ne adj isten tornán áttudod szökni a bakot.
Nagyon jól esett ezt leírni, és remélem ön is hasznos tanácsokkal tud állítani. Elnézést, hogy ilyen hosszú lett.
Üdvözlettel!

Kedves Szakértő!

29 éves nő vagyok, 5 éve vagyok párkapcsolatban. Ezelőtt nem is volt komoly kapcsolatom, mert mindig rosszfiúkat fogtam ki, akik nem tudtak igazán szeretni engem. A mostani párom viszont nagyon jó hozzám, mindent megtesz a kedvemért, ő a legjobb barátom, mindig meghallgat, bármilyen hangulatban vagyok, ő elfogad engem. Én embert szeretetből sohasem szerettem ennyire, mint őt. Hasonló az érdeklődési körünk rengeteg mindenben, mellette minden téren biztonságban érzem magam. A házasság ötletét én vetettem fel, és nemsoká házasodunk, én pedig egyre jobban túlstresszelem a dolgot, sztem azért (is) mert tudom hogy egy életre elkötelezem magam. Fél éve munkahelyet váltottam, és a csop.vezetőm már a legelső másodpercben megtetszett. Számomra nagyon vonzó az arca, a hangja, a modora. Kedvelem, bár őt nem lehet kiismerni, mert mindig új arcát mutatja, sohasem úgy reagál, ahogy várom. Neki is van párja, sosem próbált kikezdeni velem, de vannak jelek, hogy bejövök neki. Van egy feszültség közöttünk, így néha vitatkozunk, de utána meg barátkozunk tovább. Sokat gondolok rá. Közben meg gyűlölöm magam, hogy hogy lehetek ekkora dög. Soha nem tudnám bántani a párom, de engem az is bánt, hogy egyáltalán tetszik valaki. Vagy ez teljesen normális? Köszönöm a választ, XY

Kedves Pszichológus!
Azért írok, mert az elmúlt 1 hónapban rengeteget van bedugulva az orrom, és tulajdonképpen fogalmam sincs miért. Képtelen vagyok megmagyarázni, hogy mi lehet ez, mert tulajdonképpen az egyik orrlyukam szokott csak eldugulni, de az is nem mindig, szinte egész nap rendesen tudok levegőt venni, leginkább este jelentkeznek a tünetek, de akkor is váltakozhat, akár percenként – be/ki dugul.
Olvastam itt egy cikket, és nem tartom teljesen kizártnak, hogy talán lelki okai lennének. Nem hinném allergia lenne, mivel megmagyarázatlanul jönnek elő a tünetek, illetve a vírust is már kizárnám, mert 1 hónapja fent van ez a folyamat, és ha mégis vírus lenne, akkor is inkább lelki okból adódóan alakulhatott ki.
Elég stresszes az életem az elmúlt fél évben, keveset alszom, mindenen idegeskedek, feszült és stresszes vagyok. Céltalanság, sokszor reménytelenség, máskor felettébb boldogság, öröm jelképez. Sokszor nincs időm semmire és emiatt feszült leszek, máskor meg ha időm van akkor az elpocsékolom, és később bánom, hogy elrontottam.
Szerelmi gondjaim is vannak.
Úgy érzem a talaj a lábam alatt néha inog. Régebb jártam pszichológushoz, sokat segített. Most próbáltam újra felkeresni (két hete), de nem volt olyan időpont mikor mindketten ráértünk. Talán érdemes lenne felkeresnem, és ezeket elmondanom neki?
Ön miben tudna nekem segíteni? Lehetséges hogy az orrdugulás lelki eredetű? És meglehet gyógyítani?
Köszönöm szépen!

Kedves Lili, nagyon koszonom a valaszat, rengeteget segitetett:)

Üdvözlöm!

A párommal kisebb nagyobb kihagyásokkal, de 9 hónapja ismerjük egymást, volt összeköltözés és szétköltözés, de még mindig keressük egymást és hétvégente találkozunk (távkapcsolat). A problémák egyik oka szerintem hogy az édesanyjának én nem felelek meg amit meg is mondott nekem és próbálja őt ellenem beszélni.
A barátom kijelentette nem szerelmes de szeret, ahányszor szétmentünk vagy azt mondtam neki, hogy látni hallani nem akarok róla, mindig ő keresett meg engem, hogy de ne csináljam. De ennek ellenére más nőkkel írogat nem éppen szemérmes dolgokat, állítása szerint soha nem történt semmi ezen kívül és hogy erre miért van szüksége nem tud rá magyarázatot adni. Azt is mondja velem képzeli el a jövőt. Elég bizonytalan vagyok.

Köszönöm segítségét!

Elnezest a zavarasert ! (Ekezet es helyesiras hibakert is) 17 eves vagxok . Es sajat hogy is fogalmazzam meg. Eggyik dolog az lenne hogy az erdeklodesi korom kicsit elter a ‘normaltol’ es nem merem anyukamnak elmondani. Bar ez eggyetlen egx emberre vonatkozik. Nagyon szeretem. De nem hiszem hogy elfofadna , se ot se engem.
Megeri e megis elmondani ?
A masik az hogy egy kicsit sott nem finomitom, nagyon imdulatos. Regebben meg a foci segitett, de mar az sem eleg. Hala’ nem vagyok veszelyes masokra . De baratnomet eggyetlen egyszer megutottem. Nagyon felek hogy ez ujra megtortenhet. Masfel ev alatt egyszer elofordult.. es tartok tole , hogyha legkozelebb hasonlo helyzet lesz es ujra eljarhat a kezem 🙁
Rengeteget stresszelek.. ahogy mulnak az evek csak egyre tobbet. Es azon kapom magam hogx kis aprosagon is felkapom a vizet. Ezen hogy lehetne segiteni ? :/ valaszat elore is koszonom !!

Tisztelt Cím!

Szeretnék érdeklődni, hogy annak mi lehet az oka, hogy egy 38 éves Csalás nélküli, párkapcsolatban élő) férfi gyakorta emlegeti, hogy milyen jó lenne újra gyereknek lenni, amikor nincs gondja semmire.Alapvetően egy kényelmes tipusú emberről van szó, aki azt szeretné ha semmiért nem kellene felelősséget vállalnia.

Üdvözlöm!!

Folyamatosan azt álmodom, hogy párom mamája le,lök a lépcsőről és el vesztem a kis babám, vagy hogy rám küldi a még megnem kapott kiskutyát.. nagyon sokszor jelenik neg ez az álom kép álmomban!!

Mostanaba mióta kis babát várok egyre kevesebszer jelenik meg Édesnyám álmomban(sajnos4évelesz lassan, hogy már nem él)
előtte majdnem mindennap megjelent!! Jeleket ad és félek hogy nem ő az hanem valaki más szelleme az.. de lehet butasag!

Kedves Doktornö! 3 ève vagyunk házasok. Nagyon boldog kapcsolatnak Indult. Férjem megismerkedésünnkor 5 hónapja Volt özvegy,32 évig éltek általa elmesélt boldog házasságban. Ahogy telt az idö,egyre gyakrabban figyeltem fel arra, hogy egy estleg fél éve elmesélt életeseményét, teljesen szinesen, hihetöen másképpen meséli el,mindegyik variácio teljesen hihetö, ha egyszer hallja az ember. De sajnos többször vettem észre,hogy teljesen mást,esetleg szöges ellentétet ad elö fél év mulva. Elfelejti elötte mit mesélt,és ha emlékeztetem rá,azt mondja nem emlékszik, vagy zavarba jön. Nem tudom mit higyje´k el és mit nem. Mi lehet az oka ennek a viselkedésnek. Ö azt modja én cagyok az oka,hogy hazugságra kényszerül,de ez sajnos nem igaz,hiszen teljesen érdektelen dolgokat is másképp ad elö. Elöre is köszönöm válaszát! Sajnos más gondok is vannak párkapcsolatunkbn,valószinüleg valami pszichés dolog lehet.

Jó napot! Az életkorom láttán talán kamasz problémákra számítanak, és lehet h igazából az is, csak akkor már több éve tart, igazából ez csak egy elinduló löket magamnak, szeretnék elmenni már egy személyes megbeszélésre, de eddig abban reménykedtem, hogy majd megváltozok, majd kinövöm. Idegesítenek az emberek, hisztisek és túl egyszerűek nincs bennük semmi érdekes, nem tetszik a valóság, gyakran vagyok levert, ha nincs iskola akkor csak napi háromszor járok ki a szobámból van h ülök és nem csinálok semmit egész nap, csak ülök fekszek és nem érzek semmit, máskor épp ellenkezőleg sok barátom van sokszor bulizok nevetek, és imádok hazudni, másokat átverni, mert szerintem nincs annál jobb érzés, mint mikor rájönnek, hogy félreismertek.

Nem egy mindennapi problémáról lenne szó, legalábbis én még nem hallottam hasonlókról. Elsődlegesen leszögezném, hogy otthon vagyok az ezotériában, asztrológiában, azoknak elvei szerint élek, és érzek dolgokat, melyeket mások nem (egy pár dolgon már keresztül mentem, ne tévesszem meg a korom, de nem akarom rabolni az időd). Szóval lassan 1 éve, hogy véget ért egy fiúval a kapcsolatunk azzal az indokkal, hogy még várnunk kell egymásra, külön úton kell fejlődnünk. Azonban a kontakt nem szűnt meg teljesen. Valahogy különböző eseményeken, vagy csak a helyi kocsmában mindig egymásba botlunk, és nem tudjuk korlátozni felgyülemlett érzelmeinket. Ilyenkor egy-egy éjszakát vagy több napot együtt töltünk, majd elválunk és egy pár hónapig megint nem hallunk egymás felől. Én ebbe beleuntam. Azóta világossá vált számomra, hogy mással újabb kapcsolatot nem lennék képes fenntartani, hiszen éppen egy – talán pontosan ő miatta – bulizósabb korszakomat élem. Azonban férfi jelenléte kell, és jött is. Sőt nem egy, hanem kettő. Mindkettőjükkel jól érzem magam, de amint elmennek és jön a magány… őrlöm magam. És mindkettő nyújta, amire szükségem van, egyiknél inkább a testiségek és a fiatalság hóbortjai az uralkodó tényező, másiknál pedig inkább a meghitt hangulat, kedveskedés – vele még nem volt testi kontaktom. De nem érzem jól magam így. Egyre inkább tudatosodik bennem, hogy őt képtelenség pótolni, jöhetne akár még két férfi, bennük is csak őt keresném. Azonban félek felkeresni, hiszen akárhányszor feldobtam az ötletet, hogy ideje folytatnunk együtt, hol ellenezte, hol támogatta, de másnapra már ugyanolyan volt minden, mint eddig. Elfelejteni nem tudom, egyszerűen beköltözött a szívembe, ha van igazi, teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az. Ezt próbáld meg nekem elhinni, hisz így van. Több jósnő is igazolta. Kérlek segíts merre induljak el! Már nem tudok rá többet “várni”.

Kedves Doktornő!

Párommal május 17.-én leszünk egy évesek. Még nem kerültünk szexuális kapcsolatba. Próbálkozok közeledni felé, de nem engedi hogy bizonyos ponton hozzáérjek, ami engem nagyon nyomaszt, mert végülis a barátnője vagyok. Nemrégiben írt Magának a párom, és Ön válaszolt is. Próbált megváltozni ez ügyben, de én egyáltalán nem észleltem a változás nyomait. Tegnap találkoztunk, -megjegyzem távkapcsolat- és próbáltam közeledni felé, de konkrétan 2 kezével fogott le, utána inkább hagytam, és nem szóltunk egymáshoz. Nem tudom hogy kéne viselkednem ilyenkor, mert ez engem tényleg nagyon bánt. Maga szerint mit kéne tennem?