Tisztelt Szakértő!

Egy olyan jellegű problémával fordulok Önhöz, ami elég régóta húzódik. 17 éve szűnt meg a családi vállalkozásunk, azóta “hánykolódok” a különböző munkahelyeken. Nagyon nehezen megy a beilleszkedés, amúgy sem voltam soha egy kifejezett társasági, közösségi ember. Pedig egész pozitív ember vagyok, de sok feszültséggel és negatív dolgokkal nem tudok mit kezdeni. És nem is tudok felszabadulni a közösségbe. Nem tudom mit tegyek, mert sok esetben félelmekkel és undorral megyek szinte mindennap dolgozni.
Segítségét köszönöm.
Üdvözlettel,
Bettina

Tisztelt Cím!

46 éves vagyok. Egy 16 éves fiú édesanyja,vele kapcsolatban szeretnék Önöktől segítséget kérni. Mindig nagyon jó kapcsolatom volt a gyerekkel,nagyon anyás volt,mindent meg tudtunk beszélni.Az apjával együtt éltünk ugyan,de az sem a gyerekkel,sem velem nem foglalkozott különösebben.Körülbelül egy éve nekem lett egy új kapcsolatom,annyira komoly,hogy össze is költöztünk.Számomra nem volt kérdés,hogy a gyerek jön velem, de legnagyobb meglepetésemre az apjával maradt.Ez engem nagyon megviselt, de gondoltam majd idővel megbékél.Rengeteget beszélgettünk a dologról,meséltem neki milyen volt és milyen lett az életem,de hajthatatlan,nem akarja a páromat megismerni.Azt mondja gonosz vagyok, tönkre tettem az életét és soha nem fog nekem megbocsájtani.Egyébként tartjuk a kapcsolatot napi szinten,beszélünk, találkozunk, hívjuk egymást.A szüleim és testvérem elfogadták a páromat, tőlük is csak jót hall a gyerek róla,de hiába.Szeretnénk ha hozzánk költözne,hiszen rengeteget van egyedül,panaszkodik az apjára,hogy nem tud vele semmit megbeszélni.Abban szeretnék segítséget kérni,hogy hogyan közelítsem a gyereket a páromhoz? Nem akarom erőltetni,mindenki azt mondja hogy az idő segít, de hát már 10 hónap eltelt és engem felőröl ez a dolog.
Reménykedve várom válaszát!Üdvözlettel:Ildikó

Tisztelt Doktornő
30 éves nő vagyok,a párommal 3 éve vagyunk együtt és lassan 1 éve házasságban élünk.A kapcsolatunk első szakaszában,házasságunk előtt ő volt az aki ugymond folytón szeretett.Bármire kértem szinte mindent megtett,hogy a kedvemben járjon,viszont körülbelül 1 éve mintha ellentétére változott volna… Elkezdett inni (azt tudni kell hogy neki megismerkedésünk előtt voltak alkohol problémái),nem mindennapos de gyakori.A hozzám való viszonyulása us nagy mértékben változott,sokszor mondta azt a szeretsz még?Kellek neked? kérdésemre hogy Nem tudom… Sokszor titkolózott s a hátam mögött intezett dolgokat,ezek nagyrészt anyagi természetűek.Nem különösebben törődik velem,sem a lányommal (aki az első házasságomból született és most 10 éves,nem könnyű vele mert Figyelemzavaros Hiperaktív).Nem keresi a társaságunkat ha itthon van inkább az utóbbi 1 évben én “mentem utána” .Nincs figyelem,fontosság érzése… Az egész kapcsolatunk alatt voltak vitáink,veszekedéseinkde sosem mondta ki hogy legyen vége,én már igen,volt rá példa.El is kezdett pakolni de nem ment el.Többnyire üzenetben beszélgetünk s vagy azt kapom hogy nem tudja mi lenne a legjobb…,tehát hogyha különmennénk vagy ha nem vagy bocsánatot kér azért amit éppen tett s azt mondja szeret minket és nem akar elveszíteni,helyre akarja hozni a kapcsolatunkat.Mindezt üzenetben.De utána sem változik semmi különösebben.Nem tudom mi történhetett s hogy mért változott meg ennyire.Lehet köze ennek a manipuláláshoz részéről,esetleg érzelmi zsarolásnak.Kétségbe esett vagyok mert nem szeretném elvesziteni.Még annyit hogy a kapcsolatunk elején én nem tápláltam iránta érzelmeket éső ezt tudta.Kérem segítsem.Mi lenne a megoldás…?Előre is köszönöm

Köszönöm válaszát.Én kérdeztem ezeket tőle hogy Szeretsz még?Kellek neked? És ő erre azt válaszolta hogy Nem tudom.Házasságkötésünk után változott meg.Előtte is volt már hogy titkolózott.Az őszinteség nem tudom mért tűnt el,lehet csak a kapcsolatunk legelején volt csak meg.És ha mondjuk éppen azt irja hogy bocsánat,sajnálja ami tett és szeret,rendbe akarja hozni a kapcsolatunkat akkor másnap már teljesen máshogy ir,mintha semmit sem irt volna előző nap,mintha ugyanugy kissé közönyös lenne.Talán ennek valóban van köze a manipulálásnak részéről,esetleg érzelmi zsaroláshoz?Olvastam kicsit erről és találtam egy oldalt Rejtett nárcisztikus manipulációs módszereket sorolnak fel.Ott kettő megfogott,az agymosás és a visszaszippantás.Lehet ebben valami.Nem tudom mit tehetnék.Előre is köszönöm

Köszönöm szèpen válaszát.Többször próbáltam már megbeszélni vele ezeket a dolgokat és mindig én kezdeményezek beszélgetést.Nem “igazán” vesz részt ezekben a beszélgetésekben inkább csak a “hallgató” szerepét tölti be.Lehet már nem szeret?! De akkor miért van velem!?Ha ezt megkérdezem tőle akkor mindig az a válasza hogy Mert szeretlek.De a viselkedése viszont mást mutat.Nagyon szeretnék rájönni,hogy mért változott meg ennyire és valójában szeret-e még engem.Akkor Ön szerint ebben nem lehet manipuláció sem érzelmi zsarolás? Előre is köszönöm

Köszönöm szépen a segítségét.Bízom benne,hogy minden rendbe jön majd.

Jó napot kívánok!
10és 14éves lányaim határozottan elutasítják a Németországba költözést. A férjem 5éve kint dolgozik,stabil munkahelye van,a lakhatás is megoldott lenne egy családi házban.
Úgy érzem,mintha az apukájukra is haragudnának valamiért,ezért is ellenkeznek ennyire.
A nagyobbik lányom zárkózott,nehezen barátkozó,viszont kitűnő tanuló,de se hobbija,se komolyabb érdeklődési köre nincs. Elsős kora óta van egy nagyon jó barátnője,de nem tipikusan lányos-csacsogós barátság ez.
A kisebbikem könnyebb “tészta”,kalandvágyóbb,nyitottabb,vele talán könnyebb lenne a költözés.
Nagy dilemma ez,mert a férjem pont annyira nem akar hazajönni,mint amennyire a lányok nem akarnak kiköltözni.
Köszönöm a segítséget előre is,hátha egészséges kompromisszum születik.
F. Szilvia

Mostanság egyre jobban ugy érzem minden szét esik. Nem érzem jól magam. Bármi miatt egy pillanat alatt felkapom a vizet, és egyből támadok.
A hangulatom egyik pillanatról a másikra változik, és néha már halálvágyam is van, mert nem birom. Meghalni persze nem akarok, csak olyankor mindig az jön, hogy talán ugy könnyebb lenne mindenkinek…
Alapján ugy vélem, pozitiv ember vagyok, csak mostanság teljesen ugy érzem lent vagyok, és hogy ez nem lesz igy jó..

Loptam az öltözöböl. Penzt a kabatzsebekbol, etelt a taskakbol, felszerelest a szekrenyekbol. Eszrevettek es rajottek hogy en vagyok. Nem mehetek be az oltozobe. Ennyi a buntetes. Meg vissza kell vizetnem a penzt, ha tudom. A nagyobb buntetes en magam. Hogy nem tudom szeretni magam. Es undorito vagyok. Es ha csaladom tudna, undorodna tolem. Nem tudom miert csinaltam. Valoszinuleg olyan akartam lenni mint a tobbiek. De muszaj ott maradnom ha szeretnek sportolo lenni. Nem mehetek el. Es a tobbiek ele kell allnom. Igy hogy tudjak mit tettem. Es felek hogy belesujjedek. Hogy nem tudok a szegyenbol kimaszni. Es a sportra figyelni. Valami baj van a fejemben. Hogyan tudnam magam tultenni ezen? Vagy jova tenni? Vagy jobba tenni a helyzetet?

Jo napot!Már 10 ève èlek pærommal èlettársi kapcsolatban van 3 gyermekünk.Jol indult a kapcsolatunk sok mindenen mentünk át eggyütt. Tavaly a munkahelyèn vilt egy fiatal lány aki álitolag felsjánlotta neki magán .Nekem ő ezt nem mondta el a munka társátol èrtesültem erről kèsőbb felkerestem a hölgyet ès megkèrdeztem tőlle mèrt akar egy családot szèt szedni ??A hőlgy a paromra fogta az egeszet.a parom persze tagadott. A holgy eljott hozzam mikor a parom is itthon volt a parom akkor is tagadott mikor a holgy monta hogy egyszer lefekudtek .lelkileg nagyon ossze tort hisz n ertettem miert van ez mert nevelem a gyerekeket tisztessegel stb..nem tudok benne megbizni es sokat gondolok arra nem e az a problema hogy megvaltozott a testem hisz nagyon sokat fogytam semmi alakom nem e ezert nez minden no utan a parom ha mellete vagyok akkor is. En ezt jeleztem neki de semmi reakcio.elszalt a bizalmam es mar sexset sem kivanom neha mar ugy erzem depresszios vagyok es sokszor csak a gyerekek tartanak eletben nem tudom mit tegyek??????kerem segitsen!!!!!

Tisztelt Segítő!
Édesanyám igen erős, irányÍtó személyiség, magam inkább konfliktuskerülő vagyok. Amíg nem volt gyermekem, rengeteg dolgot ráhagytam, illetve többször válaszoltam neki pl. telefonban úgy, ahogyan ő szerette volna, csak azért, hogy ne kezdjen el dühöngeni, kiosztani. Nagyon hirtelen típus, ha valami nem úgy történik, ahogyan szerinte az jó, akkor magából kikelve, elég borzasztó és undorító módon tudja szapulni a másikat, illetve másokat. Édesapám hozzám hasonló típus, az esküvőm és a babavárásom hallatára elköltözött tőle, de a mai napig hazajár, mert nem mer/akar? teljesen leszakadni, elszakadni tőle.
Úgy érzem, ahogyan én is öregszem és növekszik a kislányom, egyre több dolgot nem viselek el, és ezért anyámmal is több a felvállalt konfliktusom, mivel a lánykám még csak másfél éves, főképp a gyermeknevelés témakörben. Többször van nálunk napokat (más városban lakunk), mert nyugdíjas, az unokája lett a hobbija, és nem bírja ki, hogy bele ne szóljon dolgokba, legyen az a vasalási szokásaim vagy a wc tisztítása stb. Neki csak ebből állt az élete, hogy maga körül tip-top környezetet alakítson ki, nálam már más a helyzet,ez számomra másodrangú kérdés, a munkám és a hobbijaim, valamint most már a kislányommal való foglalkozás mindent felülír. Mivel a velem való konfliktust nem szokta meg, ő úgy éli meg, hogy 1. direkt belekötök, konfliktust generálok (hogy mi okom lenne rá, ezt nem tudom), 2. a férjem és mindenki más nagy befolyással van rám, ezért viselkedek vele másképpen, néha úgy is fogalmaz: átmosták az agyam.
Konkrét példa. Az ő korosztálya hamar bilire szoktatta a gyerekeket, több okból, ami akkor érthető is volt talán. Ma ez másképp van, tudományos háttérrel alátámasztva, miért nem jó, ha túl hamar ezt kívánjuk a gyerektől. Nem szeretném én sem a három éves korát megvárni, de ezeket a nagyobb lépéseket az életében nagyon szeretném magam elindítani, kezdeményezni. Édesanyámnál töltöttünk három napot, és nem bírta ki, az utolsó nap elkezdte a bilis dolgot, ráültette a gyereket, stb. Korábban is beszéltünk már erről, de vannak dolgok, amiket nem akar befogadni, illetve elfogadni. Ő azt mondja, ettől semmi baja nem lesz a gyereknekés csak hisztizek. Ez így van, de saját első gyermekemnél mindezt én szeretném elkezdeni. Úgy érzem, sokszor nem tartja tiszteletben a kérésemet, gondolataimat, ez az öntörvényűség mindig is jellemző volt rá. Édesapámmal is hasonló dolgokon mennek keresztül, nem akarja meghallani, amit a másik mond. Mit lehet tenni, mi a hatásos kommunikáció ilyen személyiségnél? A probléma persze sokkal szerteágazóbb, de a lényeg jelenleg úgy érzem, ez.
Köszönettel!

Az iskolában nagyon rosszul érzem magam,szorongok rosszul leszek ( gyomor fájás,fej fájás,szédülés és ,,fáj a szivem” egy furcsa nyomó érzés) .És ha haza megyek ezek az érzések elmulnak ha haza megyek. Nem vagyok rossz tanuló sőt nem jelent számomra nagy kíhívást egy felmérő,inkább az osztály társaimat nem szeretem kinézne van egy két barátom pontosan kettő de már legröbbszörnők sem velem foglalkoznak hanem mással. Sok problémás gyerek is van az iskolámban magatartás zavaros ,,rossz” gyerekek. Piszkálnak fizikailag bántanak és nagyon csúnyán trágáran beszélnek az is nagyon zavar ha bejönnek ordítva trágár szavakat minden mondatban használva.

Tisztelt Doktornö,
Gyermekem 3 eves mult, szeptemberben kezdte az ovodat egy idegen nyelvü intezmenyben. Magyarul beszel csak, nemetül egyaltalan nem tud. Ovodat valtottunk, aprilis elejen kezdte (4 napja) az uj ovit, itt magyarul beszelnek az ovonenik es a gyerekek (java resze) is. Az elözö oviban egyfolytaban sirt, vegigsirta az idöt 9-12ig, a vegen mar büntetest szabtak ki ra, mert nem hagyja abba. Az uj oviban sirdogal napkozben, azt mondja hianyzik neki anya. Amikor megvigasztaljak, ö tovabb sir (nagyon erös hangja van, tenyleg elviselhetetlen hangerövel sir) ilyenkor mondjak neki, hogy ne sirjon, mert zavarja az a gyerekeket. Erre a kislanyom azt mondja mindig, hogy de ö szeret sirni. Ovoneni: de m nem szeretjük. Es ilyenkor a kislanyom dobbant egyet a labaval es azt mondja, “de en sirni AKAROK”. En ugy veszem eszre, hogy ö igazabol csak kifejezi a banatat, igy mindig azt mondom neki, hogy itthon nyugodtan kisirhatja magat, de az oviban tekintettel kell lenni masokra is, probaljon meg halkan sirni (term.nem tud) vagy ne sirjon.
A kerdesem az, hogy hogyan segitsem a gyermekemet, borzasztoan felek, hogy ebben az oviban is büntetes lesz a vege, megint 3 oran at fog sirni (dacbol?) vagy nem igazan ertem az egeszet… ön hogy latja, mint külsö szakertö?
Köszönöm

Kedves doktornő!
18 éves biszexuális fiú vagyok. Úgy gondolom egész életemben a szerelemnek éltem, az adott erőt és célt az életemnek. Már régen rájöttem, hogy ez nekem az élet értelme, ez a mindenem. Amiért mindent megtudnék adni, egy félénk srácként pedig beértem mindig a viszonzatlan szerelemmel.
Már óvodában szerelmes voltam egy lányba, később pedig, 3. osztálytól 7 évig voltam szerelmes egy lányba. Ahogy elmúlt ez a szerelem, szerelmes lettem egy fiúba. Teljesen megváltoztam, nyíltabb lettem, motivált, tele erővel. Mindenkivel kedves voltam, életvidám, egy boldog ember, aki vágyott arra hogy ez a fiú viszonozza a szerelmem. De ez a fiú nagyon zárkózott, introvertált és szerintem nem meleg. Kialakult nagy nehezen vele egy legjobb barátság. Ennek már több mint 1 éve.
Most azon kapom magam, hogy elmúlt a szerelem. Sokat szenvedtem miatta, és rengeteget megtettem érte, sokszor sírtam, nem tudtam aludni, depresszióba estem miatta, és eközben ő észre se vette, vagy ha el is mondtam neki milyen szarul vagyok, nem reagált sehogy, és mintha meg sem hatná továbbélte életét. De még ezek mellett is úgy gondolom boldogabb voltam mint most.
Jelenleg elmúlt az iránta érzett szerelem. Elfásultam, nem érdekelnek az emberek, fáradt vagyok, stresszes a suli miatt, nem alszom eleget. Nem érzem értelmét az életemnek, nem tudom miért éljek, ha nem szerethetek valakit, nem lehet szerelmes és élhetem át az az euforikus érzését, még ha viszonzatlan is.
Ezzel a fiúval a viszonyom egy kín szenvedés, mert hiába nem vagyok szerelmes, még mindig fontos nekem, és vonz szexuálisan, illetve szeretem is (nem szerelemként). Emiatt pedig egyre többet veszekedünk, egyre romlik a kapcsolatunk.
Ezt már régebb észrevettem, és megpróbálok kedvesebb, nyíltabb lenni másokkal.
De a barátommal való kapcsolatomban nem tudom miként lehetnék boldogabb. Csak veszekedünk, de nem akarom elveszíteni. De mivel nem vagyok szerelmes belé, nincs is semmi motivációm, hogy vele legyek.
Régebb mindent megadtam volna, hogy vele menjek reggel suliba, felkeltem korábban érte, most már az sem gond ha 1 hétig nem megyek vele, mert én kések el, és többet alszom pár perccel…
Úgy gondolom teljesen célját vesztette az életem, úgyhogy nincs a szerelem benne. Jelenleg egyedüli megoldásként azt látnám, ha ezzel a fiúval összejönnék, és legalább egy párkapcsolati szeretet létrejönni, és a régi érzéseim viszonzásra kerülnének, s talán újra belé esnék. De nagy eséllyel heteró, s ha esélyem is van nála, akkor nincs kellő motivációm.
Ismét szeretnék szerelmes lenni, akár bele akár másban, és általa újra feltöltődni és újult erővel vágni bele, és remélni hogy ez a kapcsolat jobb lesz. Boldog akarok lenni, egy párkapcsolatot akarok, amire 18 éve vágyom, de még nem kaptam meg, sőt nem is csókoltam meg senkit soha.
Kérem segítsen!

Jonapot. Nekem olyan problémám lenne, hogy egyszerün nem tudok megbizni a páromban. 2 éve vagyunk egYütt, még nem adott okot rá, hogy ne.bizzak benne.. nem.beszélget senkivel se facebookon se sehol , megmutatja ha kérem.. egyszer történt egy olyan ,hogy kitörölt egy emailt , de azt is elmondta, szoval nem.titkolta el, meg egyszer találtam interneten egy meztelen nös képet , de azota semmit.. és az a problémám, hogy tudom , hogy nem csinál semmit amivel megbántana, mégis mindig megnézem a böngészési elözményeket… ha dolgozom, ö otthon van, mindig kérdezgetem mit csinál, kivel beszél… és engem nagyon zavar, hogy ilyen vagyok.. hiába mondogatom magamnak, hogy ennek nem lesz jo vége igy… egyszerüen nem tudom megállni .. mindig olyanokra gondolok, hogy esetleg valakivel beszélget munkéba , vagy interneten, stb…Kérem segitsen , hogy ez mitöl lehet , vagy hogy mit csináljak, hogy bizzak benne… köszönöm