Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő!
A problémám nagyon hosszú, és nagyon remélem hogy tud nekem segíteni, mert teljesen magam alatt vagyok! A helyzet az, hogy biszexuális vagyok, extrovertált, érzelmi beállítottságú, egy olyan fiú aki a szerelemnek él (18 éves). Sajnos régebb nagyon magányos voltam, önbizalomhiányom volt, és öngyilkos akartam lenni. Szerencsére sikerült pszichológushoz fordulnom, és túl lenni ezen, 14-15 éves koromra a helyzet normalizálódott. Mentem 9-ik osztályba, és egy teljesen új életnek vágtam neki, mintha kicseréltek volna. A legnehezebb osztályt választottam a megyében, azért mert az a lány akibe 7 éve szerelmes voltam reménytelenül oda ment, és reméltem hogy ha én is oda megyek valami kialakul, vagy legalább közelében lehetek. De nem vonz ez a sok tanulás, az érzelmeim miatt döntöttem így!
Fél évig én lettem a legmenőbb az osztályban, minden lány körülöttem zsongott, csak az nem akit én szerettem volna. Nagyon jól éreztem magam, hogy ennyire elfogad mindenki és ennyire jól kijövök mindenkivel, miközben 5-8 osztályba kiközösítettek, verbálisan bántalmaztak és magányos voltam.
Kiszerettem 9. végére ebből a lányból, és elkezdtek izgatni a fiúk is, eleinte csak szexuálisan. Főleg az osztályban egy fiú, aki mellett ültem, és vele voltam a legjobb kapcsolatban az osztályban. Egyre inkább fantáziáltam fiúkról, és a nyár közepén azon kaptam magam hogy ez a fiú nekem a minden. Szerelmes lettem belé, de közben a legjobb barátja is akartam lenni. Nem volt nekem soha legjobb barátom, nem hogy párom. Elégedett lettem volna egy legjobb barátsággal, egy olyannal ahol minden körülmények közt kiállunk egymásért és mindent közösen csinálunk.
Kezdtem küzdeni ezért a fiúért, nagyon nehéz dolgom volt, mert nagyon zárkózott volt, nem akart közel engedi magához. Volt már 2 legjobb barátja, akik abban merültek ki, hogy heti 1-2x találkoztak és játszottak valamit. Nem az barátság amire én vágytam volna: nincs érzelem benne… én megszerettem volna beszélni velem a lelki gondjaimat, szerelmet szexet – de ezeket vele nem lehet – milliószor próbálkoztam mindig visszautasított, vagy nem tudott hozzászólni, nagyon kényes ez a téma nála, és lehetetlen beszélné róla.
Sikerült fél év alatt elérnem, hogy azt mondja legjobb barátja vagyok, és megelőztem a másik két fiút. Állítólag én lettem a legfontosabb neki, de csak önmaga után.
Ettől függetlenül folyamatosan ideges voltam, mert én többet szerettem volna mint barátság. Szerelmes voltam belé, mindent megadtam volna hogy ő is viszont szeressen. Lassacskán kezdte engedi hogy átöleljem amikor filmet néztünk és feküdtünk egymás mellett. De eleinte azt mondta ne, mert buzis. Később tűrte, de nem viszonozta. Simogatni is kezdtem, dettó… de lehet csak nem akart megbántani.
Soha nem mertem elmondani, hogy mit érzek iránta. De milliószor veszekedtem vele, mert ő nem értette mit miért akarok. Ezek többsége azért volt mert én páromként tekintettem rá, ő meg csak barátként. De sokszor volt az is, hogy barátként se felelt egyáltalán meg, mert ha lelki gondom volt (akár miatt, akár más miatt), SOHA nem állt mellém. Sírtam, könnyem folyt el amikor mondtam neki, hogy segítsen, csak benne bízok, és hogy értse már meg, hogy ez is egy barátság része. De ő szemrebbenés nélkül fújtatta, hogy ne hozza forduljak ezzel, mert ő nem tud ebben segíteni, neki nem tartozik ez bele a barátságba, és képtelen bárkivel is ilyen dolgokról beszélni.
Ha tőle függőt volna meg is ölhettem volna magam, nem tett volna ellene. Céloztam is rá, de arra se reagált semmit. Egyedüli szerencse, hogy élek, hogy elég erős voltam, és tudtam hogy hiába ölöm meg magam, őt ez úgyse hatja meg…
Teljesen másképp gondolkodunk, mást akarunk egymástól, és mások az elvárásaink. Teljesen mindenben egymás ellentéte vagyunk. Én akarok gondoskodni róla, de ő folyton teszi tönkre magát, mérgezi magát, és nem érdekli saját egészsége.
Egyszerűen úgy érzem ez a kapcsolat tönkre tesz lelkileg, vagy nagyon boldog vagyok vagy nagyon magam alatt.
A legutóbbi dolog ami kiakasztott az az, hogy amikor én tavaly vettem úgy mobilt vele nyitottam ki, és ha ő nincs ott nem nyitom ki, amíg nem ér rá. Nekem jól esett hogy ketten bontottuk ki, s olyan alapnak is tűnt.
Rá 2 hónapra rendelt egy új laptopot. Tudni kell róla, hogy nem a leggazdagabbak, régóta gyűjtötte a pénzt rá. De pont mielőtt rendelte volna vesztünk nagyon össze városnapokon. 2 hétig szóba se állt velem, nagy nehezen megbocsájtott. De ettől függetlenül a laptopot nélkülem vette át. Amikor összevesztem vele azt hittem összedől a világ, később olyan szabadnak éreztem magam…
Ezen a héten úgy döntött ő is vesz új telefont, egy elég drágát. Én alapból negatívan álltam a dologhoz, valamiért nem esett jól. Fogalmam sincs miért. Arról fantáziáltam, hogy megveszem neki ajándékba, mert nagyon boldogsággal töltötte el, hogy új telefont vesz. Olyan boldog volt, annyira beleélte magát. Olyan cuki volt, és úgy viselkedett mint még soha. Semmire sem volt még ilyen lelkes. Úgy érzem ez jelent neki a legtöbbet, és ezzel szerettem volna örömet szerezni neki. Amikor megtudtam, hogy megveszi, ez az álmom összedőlt, és azzal szembesültem, hogy soha nem leszek képes olyan boldogságot okozni amilyet szeretnék. Olyan jó lenne boldoggá tenni. Arra is gondoltam, hogy talán megveszem ezt a telefont, és írok egy levelet amiben leírom mit érzek. És ha szeret viszont akkor ajándék az új kapcsolatra, ha meg nem, akkor búcsú ajándék. A lényeg, hogy együtt megrendeltük és ma hívta a futár, hogy hozza. Kérdeztem, hogy mikor bontjuk ki, azt mondta délután, de nekem ma egész napra programom volt, 3 különböző, és nem akartam lemondani. Ő azt mondta mindenképp ki akarja ma bontani…
Engem nagyon bántott ez, később meg is írtam SMS-ben, hogy miért nem akarja hogy együtt bontsuk. Azt mondta neki teljesen mindegy, hogy kivel bontja. Elmondtam hogy milyen rosszul esik, s hogy én ki se bontottam volna egyedül, stb. Elmondtam, hogy ha azt mondta volna hogy jöjjek át, mert neki fontos lenne hogy ott legyek akkor nagyon szívesen lemondtam volna mindent érte, de nem volt kedvem úgy hogy ő nem kéri ezt, és lehet hogy teljesen hiába komplikálom a napom. Sajnos igazam lett! Nem hatotta meg amit írtam, azt mondta hogy őt nem érdekli ez az egész. Ő ki akarja nyitni és kész.
Mondtam neki, hogy lemondtam minden programomat, mert nagyon felidegesített, és nagyon rosszul esik, hogy ennyire le se szar, és nem érdekli hogy ott vagyok-e vagy sem.
Nem válaszolt semmit, utána megint írtam, nagy nehezen megint kifejezte, hogy nem érdekli őt ez az egész.
Utána megint írtam, de nem reagált. Később megírtam megint hogy mennyire fáj ez nekem, és nem muszáj válaszolni, de akkor én se fogok többet, a válasz ez volt: “ohh”.
Mintha nevetne rajtam, hogy milyen balfasz vagyok, hogy ennyit szenvedek miatta. Le se szarja! Pedig láthatta hogy szenvedek, és ha ő megkérne hogy átjöjjek akkor megoldódna minden. De őőőőőő…. ő csak azt hangoztatta hogy ha én akarok időt szakítok rá, és akkor megengedi hogy átjöjjek, de másképp tulajdonképpen neki mindegy, sőt még jobb is ha egyedül bonthatja.
Nagyon kétségbe vagyok esve! Azt mondta tegnap, hogy ma focizni is megy a másik legjobb haverjával, szóval lehet vele nyitotta ki a telefont.
Mindegy is már hogy mit csinált. A lényeg, hogy teljesen cserben hagyott. Teljesen padlón vagyok. És iszonyatosan ideges, mert végül lemondtam minden programot, és csak szenvedek. És miért? Hát nem tudom megérte-e, de ez így történt…
De mindenképp amíg én szenvedek, ők másokkal szórakozik. Nekem szóba állni sincs kedvem másokkal! Ez hogyan lehetséges? Ennyire nem érdekli? Tőle meg is hallhatnék, akkor se ejtene egy könnyet se, és már futna a másik haverjához játszani, röhögni, vagy bármit csinálni…
Elegem van ebből a kapcsolatból, de nem tudok kilépni belőle, nincs erőm, és még mindig reménykedek, hogy szeret ő is. Még ha kimondja, hogy nem érdeklem, is remélem hogy hátha… hátha csak nem meri magának is bevallani.
Remélem megérti, hogy mit érzek. Kíváncsi vagyok, hogy szerinte nekem van-e igazam, illetve hogy a jövőben mit kéne tennem!
Nagyon szépen kérem segítsen!
Előre is 1000 hálám!
Kedves Kérdező!
Az onlinepszichologus.net nevében köszönöm bizalmát! Nagyon érzékletesen számol be érzéseiről.
Ha jól értem, Maga szerelmes ebbe a fiúba, aki azonban erről nem tud (bár pl. a filmet egymást átkarolva részből ebben azért nem vagyok teljesen biztos). Mindenesetre Maga nem mondta Neki.
Arról nem ír, vajon a fiú milyen szexuális orientációjú. Talán erről nem lehet Vele beszélni?
Úgy érzi, talán a Maga érzései, a Maga ragaszkodása erősebb az Ő irányában, mint fordítva.
Átérzem szenvedését. Ha úgy érzi, Vele nem lehet beszélni az érzéseiről, próbáljon mással beszélni róluk. Talán könnyebb lenne, ha megoszthatná valakivel, talán egy megbízható baráttal, de akár szakemberrel – iskolapszichológussal, ha van – is.
Érdemi segítségért feltétlenül személyes segítséget javaslok.
Minden jót kívánok!
Kedves Mangult-Varga Veronika!
Az előbbi hosszú krízishelyzet levelemmel kapcsolatban írok!
Nem beszélgettünk az érzéseinkről! Ő nem viszonozza az ölelést, csak passzívként tűri. Szerintem heteroszexuális vagyis nem mondta hogy más lenne, bár a viselkedése valóban ezt megkérdőjelezi. És ez ad reményt abban, hogy hátha mégis lehet valami köztünk. Sajnos nem igazán lehet erről beszélni vele.
Kérem szépen olvassa újra levelemet, mert rengeteg kérdést feltettem, és egyikre se kaptam semmilyen tanácsot, segítséget.
Abban tudna sokat segíteni, hogy ön szerint a leírtak alapján fontos vagyok neki? A telefonos incidens után önnek mi a véleménye?
Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező!
Értem bizonytalanságát. Többször elolvastam a levelét már az előző válaszom előtt.
Úgy gondolom, fontos Neki, hiszen a legjobb barátja lett.
Azonban arra csak Ő tud válaszolni, hogy tudja-e viszonozni a Maga érzéseit, vagy “csak” barátként gondol Magára.
Kedves Kérdező! Abban tudok segíteni, hogy azt javaslom, amit az előbb. Beszéljen valakivel személyesen az érzéseiről, bizonytalanságáról. Akár Vele, – ha mégis úgy érzi, hogy képes rá -, akár valaki mással, aki közel áll Önhöz, vagy szakemberrel.
Örülnék, ha megfogadná a tanácsom.
Üdvözlettel:
Fiam 27 éves, diplomás, egyedülálló. Cigi és meglátásom szerint alkoholfüggő, gyanúm alapján játékfüggő is. Munkahelye még van, edzői képesítéssel oktat – azt remekül – hol feltűnően jó hangulatban van – kivált ittasan – de sokszor egész nap sír és a házból sem jön ki. Egyedül él, egycsendes faluban, amit önként választott. Kéthetente meglátogatom, főzök, próbálok beszélgetni vele, takarítok – helyette, de tudom hiba – anyagilag is kap időnként segítséget mert sosincs tartaléka. A család tulajdonában lévő házban él, rezsit sem fizeti. Életét értéktelennek tartja, szenved a kapcsolat hiányától, néha csődtömegnek érzi magát, máskor nagy egóval rendelkezik. Az utóbbi hónapokban a depresszív állapot kezd sűrűbben jelentkezni, most először kérte, ne utazzak hétvégén Budapestről hozzá. Nem akar látni, és én se lássam őt. Elege van belőlem, mindenkiből. Kitűnően diplomázott alapon, a mestert nem fejezte be és hazudott, hogy végzett. A testvérét meglopta két éve a játékfüggősége miatt, az apjától, és tőlem is nagy összeget kért akkoriban, amit nem tud megadni. Előző lakásban is több százezer közüzemi tartozást halmozott fel. Másfél éve tisztalappal érkezett jelenlegi falujába, ahol talált munkahelyet, megbecsülik, és mégis úgy tűnik ugyanúgy csúszik lefele. Időnként megfogadja megváltozik, rendezi életét, finanszírozza magát. Velem és a család többi tagjával sem kommunikál telefonon, kizárólag ha odamegyek, vagy megyünk vidékre. Akkor sem nyílik meg. Nekem ritkán,pár mondat erejéig. Közben zseniálisan énekel, még érdeklik a könyvek, de egyre gyakrabban csak az internetbe temetkezik. A házat, amiben él nem tartja tisztán, s az udvar is nagyon koszos, igénytelen lett a kezei alatt. Hetekig nem mosogat, napokig nem fürdik. Aggaszt, hogy most először engem is távol akar tartani magától. Nem tudom mit tehetnék? Utazzak le, csak csendes szemlélőként tudassam vele, hogy az anyja mindig mellette áll, vagy hanyagoljam. Miközben a szívem megszakad, hogy milyen lelketlen, nagyszülőkkel még telefonon sem törődő felnőtt lett a csodás, okos kisgyerekből?
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát! Sajnos függőség esetén ez a segítő, kiszolgáló hozzáállás nem szokott segíteni, fenntarthatja a problémát. A kölcsönkért pénzt italra, játékra költi? Ha továbbra is kap, fennmarad a probléma. Már lopott is, azaz súlyosbodott a helyzet. A fiának segítségre van szüksége. Szenvedélybetegeket kezelő drog- alkoholambulancián érdemes érdeklődni, illetve vannak önsegélyező anonim szervezetek, pl. anonim alkoholisták klubja, továbbá hozzátartozóknak is létezik ilyen (ALANON szervezet), ez az Ön segítségére lehet. A fiának csak akkor tudnak segíteni, ha ő is akarja. Nagyon nehéz lehet Önnek végignézni az ő szenvedését, javaslom, Ön is keresse fel ezt a segítséget. Sok sikert kívánok!
Kedves Doktornő!
A barátommal körülbelül 2 hónapja vagyunk együtt. Fél éve ismerjük egymást, nagyon jó barátok lettünk, aztán elkezdtünk többet érezni egymás iránt, így összejöttünk. Egy ideig minden szuper volt, de hirtelen minden megváltozott. Nem mutatta azt az érdeklődést amit az elején, alig keresett.. stb. Megpróbáltam beszélni vele, de csak annyit volt hajlandó mondani, hogy már nem érzi azt a varázst amit az elején és nem biztos benne hogy akarja a dolgot. Adtam neki időt, mert azt mondta gondolkoznia kell. Lassan egy hónapja megy ez így, a viselkedése változatlan.(tehát még mindig “együtt vagyunk, olyan mint a beszélgetés előtt). Alapból olyan a természete, hogy nem beszél az érzéseiről. Próbáltam beszélni vele azóta többször is, de ha komolyra fordul a szó mindig hárít. Mit tegyek?
Kedves Kérdező! Köszönjük a bizalmát! Ha jól értem barátja érzelmileg eltávolodott Öntől, de ennek ellenére együtt vannak még. Nehéz úgy gondolkodási időt adni, hogy rendszeresen érintkeznek. Én azt javaslom, hogy próbáljon meg vele őszintén beszélni, hogy Önt nagyon zavarja ez a helyzet. Érdemes lenne vagy egy szünetet beiktatni a kapcsolatukba, vagy amennyiben a párja is szeretné, akkor több programmal, őszintébb beszélgetésekkel újra próbálkozni a kapcsolat megerősítésén. Egy kapcsolat két emberen múlik, s mindkét félnek kell dolgozni rajta, nem elég csak az egyik félnek próbálkoznia. Üdvözlettel
Szabó LiliJo napot kivanok!
Egy olyan problemaval fordulok onhoz ami megneheziti az eletem.
Erosen introveltalt szemelyiseg vagyok amihez hozza tarsul szorongas. Nem szeretek emberek kozott lenni egyedul.
Ez megakadalyoz engem abban hogy munkaba alljak vagy iskolaba jarjak. Az onbizalmammal is problema van.
Sokszor vannak ongyilkos gondolataim. Szeretnek ugy elni, es olyan lenni mint a tobbi ember mert felek a jovotol nincs eletcelom. Teljesen elvagyok keseredve nem tudom mit tehetnek. Remelem on esetleg tudna segiteni nekem egy tanaccsal akar. Hogy kezdjen elni egy ilyen ember milyen munkat vallalhatnek ezzel a problemaval?
Valaszat elore is koszonom!
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket. A levele alapján úgy tűnik számomra, hogy nagy fokú szorongásai és hangulati ingadozásai lehetnek, ha ezek az érzések megakadályozzák Önt abban, hogy emberek közé menjen s dolgozzon. Én azt javaslom, hogy pszichiátert keressen fel első körben a tüneteivel. A helyi pszichiátriai gondozóban 18 éves kortól fogadják a segítségre várókat. Általában a gyógyszeres + pszichoterápiás kezelés együttes alkalmazása tud a leghatékonyabb lenni. A tünetek csökkenése után lehet arról gondolkodni a szakemberekkel együtt, hogy milyen munkakör lenne a legmegfelelőbb az Ön számára. Üdvözlettel
Szabó LiliTiszteletem. Teljesen kétségbe vagyok esve. Nagymamámmal és férjemmel élek együtt egy kis lakásban, és férjem besokkalt. Sajnos nagymamám a természetével visszafordíthatatlan ellenszenvet váltott ki nála az elmúlt 6 évben amióta együtt lakunk. Nagymamám már 90 éves, de korához képest önálló, csak nagyon fél egyedül főleg éjszaka, emiatt a családunk sem szívesen hagyja egyedül. Nekem azért kellett vele elköltöznöm, mert édesapámmal is eljutott ugyanerre a szintre nagymamám, és cselekedni kellett. Egyedül nem költözhetett mert kíméltük, most meg én is épp ugyanabban a problémában vagyok, mint amitől édesanyámat mentettem meg. Most hogy nekem lenne szükségem segítségre ő teljesen elzárkózik. Teljesen egyedül érzem magam, és tudom, hogy valamit lépnem kell, mert a férjem nem bírja már sokáig, minden boldogságunkat hátrahagyva hagyna el inkább mint hogy tovább vele éljen. A dolgot tovább nehezíti, hogy mamám pénzéből vettünk egy nagyobb lakást pár éve, ahova felújítás miatt még nem költöztünk át, de már nem is akarunk együtt, inkább külön. Borzalmasan félek a családom reakciójától, hogy mi lesz ha a saját boldogságomat választom. Már csak azért is, mert mamával megvan mindenünk ami megalapoz egy életet (csak boldogság nincs) , mama nélkül pedig kezdhetünk új életet egy albérletben. Hogy érhetném el azt hogy mindenki boldog legyen? Attól félek sehogy, és ebbe beleőrülök. 🙁
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám.
Mivel családi konfliktusként jelölte meg levelének témáját, ezért az alábbiak szerint értem az Ön helyzetét és kérdését. Konfliktus feszül férje és nagymamája között, mely sokban hasonlít az édesapja és nagymamája közötti korábbi konfliktushoz. Ezen kívül belső konfliktusok egész sorát éli meg: férjének az elmúlt 6 év során elege lett a nagymama természetéből, és vagy Önnel, vagy Ön nélkül változtatni szeretne ezen a helyzeten, tehát veszélyben érzi a házasságát (1); amennyiben férjével együtt költözne el a mamától, anyagilag bizonytalan helyzetbe kerülnének (2); édesanyja, aki ugyanezt az élethelyzetet élte meg, nem támasza Önnek (3); sőt, Ön attól fél, hogy hogyan fogadná a család ha Ön az elköltözést, ahogy írja, „a saját boldogságát” választaná (4). És azt kérdezi tőlem, hogy hogyan érhetné el, hogy mindenki boldog legyen?
Önmagában az, hogy valaki fél egyedül, nem jelentené azt, hogy rossz a természete. Feltételezem, hogy a mamának más viselkedései teszik nehezen elviselhetővé, hogy Vele együtt éljenek. Mindannyian felelősek vagyunk saját viselkedésünkért, beleértve az Ön 90 éves nagymamáját is. Felnőtt emberként dolgunk a saját félelmeinkkel önállóan szembenézni és nem másoktól (lányunktól, vejünktől, unokánktól, stb.) várni, hogy ennek hiányában gondoskodjanak rólunk. Amennyiben ezt valaki elvárja másoktól, az visszaélést jelent a mások jóindulatával. Másfelől az Ön édesanyjának dolga lenne felnőttként is törődni Önnel, az Ön érzéseivel, és támasza lenni ebben a nehéz élethelyzetben. Ha jól értem, akkor férjével – ezt a családi helyzetet leszámítva – jó a kapcsolatuk, megértik egymást. Nem írt arról, hogy férjével beszéltek-e arról, hogy akarja-e albérletben újrakezdeni közös életüket?
Ön szeretné „megmenteni” a család többi tagját a nagymama kellemetlen természetétől, és közben férjével megélni a boldogságot, anyagi biztonságban. Valóban úgy hangzik, hogy ezek nehezen összeegyeztethetőek. Vajon miért az Ön dolga megmenteni a többieket? És miért olyan nehéz a boldogságot választani? Egy terapeutával érdemes lenne ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgetni. Kollégáim és én állunk rendelkezésére.
Jónapot azt szeretném megkérdezni hogy péntek este azt mondta anyukam tegyem hallkabra a videot en meg azt mondtam hogy a halalt nem erdekli es ezert nem szól hozzám mit csináljak?
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát.
Javaslom, menjen oda Hozzá és mondja el neki, mit érez most.
Üdvözlettel,
Van egy fiú akinek van barátnője azt állitja hogy szereti de mikor kettesbe vagyok vele akkor csokokozunk atölel. Viszont ha nemi kapcsolatról van szó akkor nem tud rá mit mondani hogy szeretnée vagy sem! Miért van és h tudnám ösztönözni?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt merült fel bennem, hogy érdemes volna végiggondolni, Ön mit szeretne ettől a fiútól? Milyen érzések és gondolatok lennének Önben, ha rá tudná venni a szexre, de tudná, hogy van egy másik kapcsolata? Amennyiben nem vágyik többre, mint testiségre, talán elég, ha felizgatja őt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő!
Párommal 3 éve vagyunk együtt, idén nyáron összehozásodunk. Pár napja kiderült hogy egy társkereső oldalon ismerkedik. Megtaláltam a profil leírását, lányokkal szeretne ismerkedni és a leírás szerint barátot keres. Ez nagyon rosszul esett nekem.
Próbáltam megbeszélni vele a dolgot, hogy miért tette, azt válaszolta hogy egy ideje egyedül érzi magát és boldogtalan, nem szereti magát mert öregszik. Azt mondta hogy lányokkal ismerkedett, de nem kapcsolatot keresett, hanem beszélgetni szeretett volna, hogy figyeljenek rá. De igazából csalódott, mert nem azt kapta az oldalon amit szeretett volna.
Pár hónapja elvesztette munkáját, amit nem nagyon szeretett már, azóta munkát keres.
Gyakoriak a hangul átváltozásai, nem tud koncentrálni, negyvenes évei elején jár. Tudom hogy volt mar kiégése szindrómája és depressziója is, amit gyógyszeresen kezeltek.
Úgy hiszem, hogy szakemberre lenne szüksége, beszélnie a jelenlegi helyzetéről es a fel nem dolgozott gondjairól.
Mit javasolt, kihez lenne érdemes fordulnunk?
Válaszát nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt érzem, hogy bár fáj Önnek, hogy társkereső oldalon próbált a férje barátkozni, együttérez vele, szeretné ha nem érezné magányosnak magát. Szerintem nagyon jó, hogy így képes támogatni a párját! Annak megfejtéséhez, mitől lenne elégedett az életével, érezné jól magát a bőrében a párja pszichológussal való rendszeres beszélgetésre volna szükség. Ettől a kapcsolatuk is szorosabbá válhat, hiszen, ha a párja tudja azt közölni, mire vágyik (el tudja mondani, mi bántja) Ön is könnyebben meg tudja neki adni. Ha gondolják, ehhez bármelyik kollégát szívesen ajánlom a munkacsoportunkból.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves doktornő!
Azzal a problémával fordulok önhöz hogy a párom nem fogadja el az elképzeléseimet a jövőre tekintve én szeretnék még egy szakmát kitanulni, most jelenleg tanuló vagyok juniusban kapok róla bizonyítványt szeptemberben viszont szeretnék elkezdeni egy második képzést mivel az első szakmámhoz kezdő tőke kell ami viszont nekem nincs és hiába mondtam neki el ezeket a dolgokat hogy nem tudok benne elindulni ő eldöntötte hogy márpedig nekem abba kell dolgoznom mert jól keresnék vele.Június-júliusra beszéltük hogy összeköltözünk amihez nekem is munkára van szükségem hogy fenn tudjunk tartani egy lakást mondtam neki hogy felnőtt képzésben lennék ami azt jelentené hogy nem lennék hétvégén vele viszont mellette tudnék dolgozni .Ő ezt nem érti meg,de nem értem miért .Hogyan tudnám neki ezt elmondani neki hogy megértse hogy szeretnék tovább tanulni. Köszömöm a segítségét .
Kedves Kérdező! Köszönöm bizalmát! Feltételezem párja azért nem örül ennek, mert keveset tudnak találkozni. Minden párkapcsolatban fontos, hogy tudjanak időt tölteni egymással, mindenkinek legyen ugyanakkor saját ideje, tekintettel legyenek egymás elképzeléseire, szükségleteire. Emiatt kompromisszumot kell kötni. Mondja el neki a továbbtanulás előnyeit, hogy ez Önnek fontos, és miért fontos és kérje meg, hogy tartsa tidzteletben az Ön igényeit és cserében Ön is támogassa az ő elképzeléseit, amik persze saját magára vonatkozzanak, ne Önre. Remélem tudtam ezzel segíteni! Üdvözlettel:
Olyan problémám van, hogy a párom túl van egy komoly csalódáson, a volt barátnője telefonon szakított vele. Ez olyan sebet ejtett benne hogy nem tud megnyílni előttem. Ha kedves szavakat mondok neki, akkor szinte menekül, vagy nem figyel oda. Sosem mondja hogy szeret. Azt mondja kedvel, több mint kedvel, de nem szerelmes. Azt mondja nem tud az lenni. De van amikor úgy érzem hogy szeret. Az öleléséből, meg a nézéséből, meg nem szakít velem, mintha mégis akarna, akkor valamikor meg távolságtartó, nem keresi a társaságom. Néha teljesen összezavar a viselkedése, nem tudom hogy mit érez. Hogy mit lehetne ilyenkor tenni, hogyan közeledjek felé. Milyen legyek vele, hogyan viselkedjek. Amikor az elején megismerkedtünk, egyszer szerelmemnek szólított, de akkor még én nem éreztem, meg korai volt, mert csak a második randi volt, de amikor én belé szerettem, és kimutattam az érzéseim, utána megváltozott. Távolabbinak tűnt, úgy érzem azzal elrontottam mindent, hogyan tudnám visszacsinálni?
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát. Ha jól értem, a párja hűséges Önhöz, szereti Önt, de nem szerelmes. A szeretetnek sok fajtája van, s vannak párok, akiket a szeretet, a hűség, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet tart össze hosszú időn keresztül. A kérdés az, hogy Ön meg tud-e elégedni egy ilyen jellegű kapcsolattal, vagy mindenképpen a szerelmet keresi. Amennyiben az utóbbit választja, őszintén le kellene ülnie a párjával s elmondania az érzéseit, a vágyait, s ez alapján megbeszélnék, hogy hogyan tudnának együttműködni a jövőben (vagy nem folytatják a kapcsolatot). Egy kapcsolatért mindkét félnek kell tennie, nem elég, ha csak az egyik fél küzd érte. Üdvözlettel
Szabó LiliTisztelt Szakértő!
Egy olyan jellegű problémával fordulok Önhöz, ami elég régóta húzódik. 17 éve szűnt meg a családi vállalkozásunk, azóta “hánykolódok” a különböző munkahelyeken. Nagyon nehezen megy a beilleszkedés, amúgy sem voltam soha egy kifejezett társasági, közösségi ember. Pedig egész pozitív ember vagyok, de sok feszültséggel és negatív dolgokkal nem tudok mit kezdeni. És nem is tudok felszabadulni a közösségbe. Nem tudom mit tegyek, mert sok esetben félelmekkel és undorral megyek szinte mindennap dolgozni.
Segítségét köszönöm.
Üdvözlettel,
Bettina
Kedves Bettina!
Köszönöm, hogy bizalommal fordult hozzám. Levelében egy 17 éve elhúzódó helyzetről számol be: mindennapi szinten félelemmel és undorral jár dolgozni, nehezen találja a helyét a munkahelyi közösségekben és nehezen küzd meg a munkahelyi feszültségekkel. Ez bizonyára rendkívül megterhelő az Ön számára. Mivel a helyzet régen alakult ki és gyökeresedett meg, illetve levelében keveset ír saját magáról, nem tudok instant megoldást javasolni. Érdemes lenne konzultáció keretében azzal foglalkozni, hogy mi történt a családi vállalkozással, hogy van Ön a közösségekben, hogy van a konfliktusokkal, miért esik nehezére örömöt találni a munkahelyén, stb. Amennyiben rászánja magát, kollégáim, vagy én szívesen támogatjuk Önt ebben az önismereti folyamatban.
Tisztelt Cím!
46 éves vagyok. Egy 16 éves fiú édesanyja,vele kapcsolatban szeretnék Önöktől segítséget kérni. Mindig nagyon jó kapcsolatom volt a gyerekkel,nagyon anyás volt,mindent meg tudtunk beszélni.Az apjával együtt éltünk ugyan,de az sem a gyerekkel,sem velem nem foglalkozott különösebben.Körülbelül egy éve nekem lett egy új kapcsolatom,annyira komoly,hogy össze is költöztünk.Számomra nem volt kérdés,hogy a gyerek jön velem, de legnagyobb meglepetésemre az apjával maradt.Ez engem nagyon megviselt, de gondoltam majd idővel megbékél.Rengeteget beszélgettünk a dologról,meséltem neki milyen volt és milyen lett az életem,de hajthatatlan,nem akarja a páromat megismerni.Azt mondja gonosz vagyok, tönkre tettem az életét és soha nem fog nekem megbocsájtani.Egyébként tartjuk a kapcsolatot napi szinten,beszélünk, találkozunk, hívjuk egymást.A szüleim és testvérem elfogadták a páromat, tőlük is csak jót hall a gyerek róla,de hiába.Szeretnénk ha hozzánk költözne,hiszen rengeteget van egyedül,panaszkodik az apjára,hogy nem tud vele semmit megbeszélni.Abban szeretnék segítséget kérni,hogy hogyan közelítsem a gyereket a páromhoz? Nem akarom erőltetni,mindenki azt mondja hogy az idő segít, de hát már 10 hónap eltelt és engem felőröl ez a dolog.
Reménykedve várom válaszát!Üdvözlettel:Ildikó
Kedves Ildikó!
Levele alapján azt érzem, Önt nagyon bántja a fia és Ön közt kialakult helyzet, ami teljesen érthető is. Talán azt várta, örülni fog az Ön boldogságának, mégsem ezt tükrözi a viselkedése. Szerintem nagyon jó, hogy napi szinten tartja a kapcsolatot a fiával az Ő elutasító viselkedése ellenére is. Azt gondolom fontos, hogy érezze az Ön szeretetét, jelenlétét az életében. Érdemes volna belegondolni egy kicsit a fia helyébe. Vajon Ő hogyan gondolkodik a jelenlegi helyzetről? Milyen a viszonya az apjához? Milyen neki vele együtt élnie? A korábbi időszakot, amikor Önök még együtt voltak, hogyan élhette meg? Nem lehet hogy azért választotta Őt, mert ha Önnel ment volna, akkor az apját még kevesebbet látná? Talán azt érezhette, akkor elveszítené Őt végleg. Így legalább fizikailag együtt tudnak lenni. A haragját is azért zúdítja Önre, mert az Önök kapcsolata kibírja ezt (szerencsére). Az Ön párja mit gondol erről a helyzetről? Az Önök kapcsolata milyen? Szerintem nem szabad siettetni, hogy megkedveljék egymást, elég, ha természetesen viselkednek. Ha megismeri, úgyis megkedveli majd. Hiszen ha jól értem, Ön boldog ezzel a férfival.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő
30 éves nő vagyok,a párommal 3 éve vagyunk együtt és lassan 1 éve házasságban élünk.A kapcsolatunk első szakaszában,házasságunk előtt ő volt az aki ugymond folytón szeretett.Bármire kértem szinte mindent megtett,hogy a kedvemben járjon,viszont körülbelül 1 éve mintha ellentétére változott volna… Elkezdett inni (azt tudni kell hogy neki megismerkedésünk előtt voltak alkohol problémái),nem mindennapos de gyakori.A hozzám való viszonyulása us nagy mértékben változott,sokszor mondta azt a szeretsz még?Kellek neked? kérdésemre hogy Nem tudom… Sokszor titkolózott s a hátam mögött intezett dolgokat,ezek nagyrészt anyagi természetűek.Nem különösebben törődik velem,sem a lányommal (aki az első házasságomból született és most 10 éves,nem könnyű vele mert Figyelemzavaros Hiperaktív).Nem keresi a társaságunkat ha itthon van inkább az utóbbi 1 évben én “mentem utána” .Nincs figyelem,fontosság érzése… Az egész kapcsolatunk alatt voltak vitáink,veszekedéseinkde sosem mondta ki hogy legyen vége,én már igen,volt rá példa.El is kezdett pakolni de nem ment el.Többnyire üzenetben beszélgetünk s vagy azt kapom hogy nem tudja mi lenne a legjobb…,tehát hogyha különmennénk vagy ha nem vagy bocsánatot kér azért amit éppen tett s azt mondja szeret minket és nem akar elveszíteni,helyre akarja hozni a kapcsolatunkat.Mindezt üzenetben.De utána sem változik semmi különösebben.Nem tudom mi történhetett s hogy mért változott meg ennyire.Lehet köze ennek a manipuláláshoz részéről,esetleg érzelmi zsarolásnak.Kétségbe esett vagyok mert nem szeretném elvesziteni.Még annyit hogy a kapcsolatunk elején én nem tápláltam iránta érzelmeket éső ezt tudta.Kérem segítsem.Mi lenne a megoldás…?Előre is köszönöm
Kedves Kérdező! Párja kérdései önértékelési problémákra utalnak, melynek okát nem ismerjük. Házasságkötésük változtatott a kapcsolaton? A titkolózás is akkor jött? Miért tűnt el az őszinteség? Lehet vele érzésekről beszélni? Ha ő is szeretné a kapcsolatuk javulását, abban az esetben érdemes párterápiát megpróbálniuk! Minden jót kívánok!
Köszönöm válaszát.Én kérdeztem ezeket tőle hogy Szeretsz még?Kellek neked? És ő erre azt válaszolta hogy Nem tudom.Házasságkötésünk után változott meg.Előtte is volt már hogy titkolózott.Az őszinteség nem tudom mért tűnt el,lehet csak a kapcsolatunk legelején volt csak meg.És ha mondjuk éppen azt irja hogy bocsánat,sajnálja ami tett és szeret,rendbe akarja hozni a kapcsolatunkat akkor másnap már teljesen máshogy ir,mintha semmit sem irt volna előző nap,mintha ugyanugy kissé közönyös lenne.Talán ennek valóban van köze a manipulálásnak részéről,esetleg érzelmi zsaroláshoz?Olvastam kicsit erről és találtam egy oldalt Rejtett nárcisztikus manipulációs módszereket sorolnak fel.Ott kettő megfogott,az agymosás és a visszaszippantás.Lehet ebben valami.Nem tudom mit tehetnék.Előre is köszönöm
Kedves Kérdező! Nehéz helyzetben van. Két utat látok: egyértelműen meg kellene kérdeznie, hogy elmegy-e Önnel egy párterápiára, vagy ő egyedül keres segítséget (feltéve, ha érez változásra motivációt, azaz őt is zavarja saját viselkedése). Ha viszont nem szeretné egyiket sem, és önnel sem akarja megosztani, hogy mit érez, mik a problémái, gondolatai, mi játszódik le őbenne, akkor önnek érdemes átgondolnia, hogy ilyen módon tud-e kapcsolódni hozzá. Minden jót kívánok!
