a kérdésére válaszolva azért vették el mert megkéselt a volt férjem és a jegyzö asszony szerint veszélyeztetve voltak(megg van egy beteg gyermekem akire rászáltak a gyám hivatal a gyermeknek oxigén hiányos állapotból született problémájai vannak SKIZOFRÉN EZT ÖRÖKÖLTE AZ ANYAI NAGYMAMA FELÖL DE VAN AUTIZMUS EGYES JELEI HYPERAKTIVITÁSA DISZLEXIÁJA DISZGRÁFIÁJA 2 ÉVES KORA ÓTA RYSPEDÁLT SZED)A GYEREKEKKEL HAVI EGY ALKALOMMAL TANÁLKOZOK2 ÓRA HOSSZÁRA AIT HAD NE MONDJAM HOGY SZINTE SEMMIRE SE ELÉG HA VENNÉK HÁZAT AKKOR BÁRMIKOR HAZA HOZHATNÁM DE NEM TUDOK HÁZAT VENNI NINCS PÉNZEM(MERT AMIT A BIRÓSÁG NEKEM ITÉLT HÁZAT AZÓTA IS A VOLT FÉRJEM LAKJA ATTTÓL FÜGGETLEN HOGY 2012-BE A BIROSÁG KI MONDTA HOGY KI KELL KÖLTÖZNIE ÉN KERÜLTEM FÉL ÉVES GYEREKKEL A TÉL KÖZEPÉN AZ UTCÁRA A HÁZAM MELLETT)KÖSZÖNÖMA TOVÁBBBIVÁLASZÁT TISZTELETTEL KATALIN!

Tisztelt Habis Melinda!
Köszönöm válaszát..

A nővérem és a barátaim tudnak ezekről a dolgokról..
A zaklatásokról és a vágdosásról is..
A szüleim nem vették észre..
Nem is gondolják,mert én alapból egy életvidám lány vagyok..

A barátommal kapcsolatosan..
A napokban írtamn neki egy levelet..
Erre az volt a válasz hogy beszélnünk kell..
De reggel nem várt meg..
És még az öccse aki osztálytársam meg egy másik fiú egész nap szivatott is azzal..és azt mondta a “barátom” öccse,hogy amikor a barátom elolvasta a levelet,azt mondta,hogy behozza nekem,odaáll elém,azt mondja hogy felejtsem el amit írtam,és széttépi.
A suliban majdnem elkezdtem a sírást mert ez már túl sok volt.
Aztán amikor hazajöttem álomba sírtam magam..
Úgy érzem nincs értelme hogy fussak a barátom után..
Csak nagyon hiányzik..

Tisztelt Béni Boróka!
10 éve dolgozom eladóként, és kb. 1éve ugy érzem, hogy utálom az embereket, reggelente fáradt, ideges vagyok, ha dolgoznom kell menni. Van pár nap, amikor depressziosnak érzem magam, de ami a legjobban zavar, azok a hirtelen rosszullétek. Szapora lesz a pulzusom, remegek, szédülök, ugy érzem elájulok. Ez altalában munka közben tör rám, bár ritkán ha boltba megyek akkor is. Ezek a rosszullétek lehetnek kiégés miatt? Felmondtam a munkahelyemen, még 2hetet dolgoznom kell, de igy kicsit jobb hogy tudom hogy vége lesz. Ön szerint keressek pszichológust? Vagy elmúlnak ezek a rosszullétek, ha megszünik a stressz forrasa? Köszönöm válaszát!

Kedves Doktornö,
Gyes-en vagyok, 2 év 3 hónapos a kisfiam, kislányom 6 éves. Jó régóta itthon vagyok ( tanultam ezalatt,). Néha elgondolkozok hogy hol dolgoznék, milyen lenne, máskor meg ugy érzem fáradt vagyok, alig bírnék felkelni h elmenjek dolgozni..Tervezek még elvégezni egy egy éves szakirányú továbbképzést az egyetemen.( Gyes idején belül). A kérdés: Lenne egy 4 órás irodai munka, és nem tudom bevállaljam e. A kisfiam csak összel menne ovodába.Addig a férjem, anyukám tudna vigyázni rá.Attól tartok hogy mennyire müködne ez igy+a tanulás ösztöl. Hajlamos vagyok túlterhelni magam, szóval nem szeretek unatkozni.De hogu tudnám ezt eldönteni? Köszönöm, Edi

Jo napot, 2 eve vagyok egyutt a baratommal. Tavaly majusban volt polgarink itt masok tudta nelkul . Kulfoldon elunk, EN szeretnek hazakoltozni Magyarorszagra. Januarban egyedul voltam otthon. Ekozben elkezdtem beszelni tesom legjobb baratjaval aki elcsabitott. Mikor visszajottem kulfoldre osszevesztunk a jegyesemmel es en elmentem a tesom legjobb baratjahoz akivel lefekudtunk. Vissza mentem kulfoldre mivel el keleltt intezni par dolgomat. A baratom probalt kibekulni, viszont ujbol hazamentem egy vizsgara es megint talalkoztam tesom legjobb baratjaval, aki mindvegig igergette h velem akar lenni, de viszont csak osszetorte a szivem. Megg kulfoldon vagyok es nem tudom mit tehetnek, nagyon ossze vagyok zavarodva az egesz eletem felfordult. nem tudom hogy koltozzek-e haza vagy bekuljek ki a baratommal, aki nem tudja hogy lefekudtem massal. Nem tudok aludni, reggelente mintha valami folytogatna, nincs turelmem semmire. Mit tehetnek? KOszonom szepen.

Tisztelt Doktornő,
Egy munkatársam viselkedésével kapcsolatban szeretném Önt megkérdezni. Évek óta jóban vagyunk/voltunk? (közeli munkakapcsolat), munkájában megbízható, de érzelmileg labilis, makacs emberről van szó. Ennek ellenére mindig is tiszteltem őt, sokra tartottam a véleményét és kedveltem a társaságát. Kb 1 hónappal ezelőtt, mondhatom egyik pillanatról a másikra valami megváltozott. Nem különböztünk össze, egy békésen eltöltött délelőtt után váratlanul délután már nem szólt hozzám (illetve egy másik munkatársamhoz sem). Többször próbáltam tudakolni, mi lehet ennek oka, bocsánatot is kértem sms formájában, hiszen kimondott szavakra nem reagál. Erre sem jött válasz. Röviden: elítél szavak és magyarázat nélkül. Nagyon fáj. Nem tudom, mit tehetnék, hiszen a mindennapi munkán túl (én legalábbis) azt gondoltam balga módon, hogy ő is kedvel. Most viszont ezzel a viselkedésével a lelkembe tapos, és amúgy sem túl magas önértékelésemet tiporja. Én magyarázatot szeretnék kérni tőle, és felnőtt emberek módjára megbeszélni azt, bármi is történt. De akármi is bántotta meg, ami az ő szempontjából nyilván valós sérelem, egyenlőre titkolja. Ez a hallgatás pedig Őt is, engem is börtönbe zár… , bár valószínűleg én jobban szenvedek ettől, hiszen én nem tudom az okot..Mit tehetnék?

Tisztelt Doktornő!
A problémám a következő: Az anyukám egy nagyon fiatalos, csinos, szép nő ( 51 éves). Előfordul, hogy idegenek nem anya-lánya kapcsolatot látnak, hanem barátnőknek néznek bennünket. Ennek ellenére a kapcsolatunk nem jó, hanem rossz. 29 éves vagyok, van egy 33 éves barátom. Régi ismeretségben vagyunk, mindig ” forgolódott” körülöttem, de 1 éve tart a szerelmi kapcsolatunk. A múlt héten bemutattam anyukámnak. Anyám elmondása szerint elpirult, zavarban volt amikor találkoztak. A páromon én ezt nem vettem észre!!!! Anyám éppen csak azt nem mondta nekem, hogy ő tetszik a páromnak, nem én. A párom ennek ellenére azt mondta neki, hogy komoly kapcsolatot gondol velem. Anyám arcára ekkor szinte irigység ült ki. A kedvesem azóta is engem hív telefonon, anyámat meg sem kérdezi. Ön szerint jobban tetszik a páromnak az anyám, mint én? Miért céloz anyám rá, hogy ő a párom ” választottja”, lehet, hogy jóindulatból, mert félt? A lelkemet mérgezi ezzel!!!!!! Miért versenyez egy 51 éves nő velem fiú ügyekben? Természetesen a dolog vége veszekedés lett. Anyám fejéhez vágtam, hogy vén, ráncos stb. Nem volt szép tőlem. Ön mit javasol, hogy reagáljak legközelebb hasonló esetre? Szükségem lenne kezelésre? Vagy anyámnak lenne rá szüksége? Hálásan köszönöm a válaszát a kérdéseimre!

Tisztelt Habis Melinda !
A kérdésére válaszolva azért vitték el a gyerekeimet mivel hogy a voltférjem megkéselt és veszélyeztetve voltak a gyerekek meg az egyik gyerekem beteg,Szolnokra hortam Darvas Évához (hiperaktiv,autizmus egyes jelei ,disz lexia disz gráfiája van emocionális zavarok2 éves kora óta rysperdált perdoxot ritalint szedett amit a személy igazolványomra váltottam ki. Most tisercint szed)erre a gyerekre a polgár mester a falu az iskolába osztály fönök igazgató rá volt szálva és közösen ugy döntöttek hogy ki kell emelni a családból a legnagyobb bánatomra.A volt férjem mikor keztem válni azt mondta hogy ha elválok tőle azt veszi el ami a legfontosabb a számomra nekem ők jelentették az életet.Minden hónap második szombatján találkozok a gyerekeimmel 2 óra hosszára (had ne mondjam semmire se elég ez az idő de nem baj legalább találkozok velük !Igen haza hozhatnám őket mihent vennék egy házat de pénzem nincs házra a Tiszaszölösi házamat akrtam el árvereztetni de a volt férjem benne lakok sőt bele is nősült a házba annak ellenére hogy 2012márciusába kikellett volna költöznie én kerültem utcára egy 6 hónapos gyerekkel egy öltözet ruhába tél közepén az utcára.Köszönöm válaszát állandóan ideges vagyok amire citromfű tablettát szedek!

Férjemmel 11 éve élünk együtt,9 éve házasságban. Mindketten előző párkapcsolatból súlyos sebekkel,sérülésekkel érkeztünk ebbe a kapcsolatba.Kapcsolatunk mindig nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk,mident együtt csináltunk.Igazi,jól működő kapcsolat volt,szerettük egymást. Egészségügyi problémáim miatt nehezen estem teherbe.Mikor sikerült 27 hetes terhesen elvesztettem a babát.Hatalmas űr támadt bennem akkor,ami mai napig fáj. Kitartottunk egymás mellett.Támogattuk egymást(Jóban,rosszban!) Megkaptuk az ajándékot a Jó Istentől, kétszer is.Kisfiúnk ,majd kislányunk is született. Most 6 és 4 évesek. A kezdeti öröm,boldogság azonban szépen lassan megfakult. Férjem tartja el a családot ez igaz. De a gyermekeivel nem tudott igazi kapcsolatot kialakítani Kisfiúnkal sokat veszekszik nincs apa fia kapcsolat,szinte mindig harcban állnak. Az évek során szinte minden teher az én vállamon van ami a gyerekek elátását illeti. Hazudnék,ha azt mondanám nem segít!!!(Bevásárol,porszívóz stb.) De játszani,lefoglalni,tanítani az élet dolgaira? Sajnos ez nem sikerül! Munkából megfáradva hazatér kényelmesen elhelyezkedik a kanapén,mobillal a kézben és….ennyi. A gyerekeknek innentől csak én vagyok. Többször próbáltam felhívni erre a figyelmét. Szépen, mosolyogva,aztán sajnos egyre többször haraggal. Egyre több lett emiatt a vita,veszekedés,sajnos sokszor a gyerekek előtt is. Elmaradt a megértés, a sok beszélgetés.Azt vettem észre,hogy egyedül vagyok,nincs mellettem a társam.. Három éve a férjem tagja lett a Forever csapatának. Ez a hobbi sokaknak pénzt,gazdagságot hozott. De ismerek olyat akinek csak szomorúságot. A mi kasszánkból is kicsalt 1 millió forinot amit nem akart a férjem elmondani,titkolta,még hazudott is. Mikor kiderült hatalmas veszekedés lett belőle.Azóta zuhanórepülésként eljutottun oda,hogy inkább jár a Foreveres összejövetelekre, a gyerekekkel még kevésbé foglalkozik. Magába fordult. Ami pedig a legrosszabb,közölte velem,nem szeret már ,nem érez irántam semmit. Elválni nem szeretne ,mert tudja nincs hová mennem a gyerekekkel és eltartani sem tudom őket,nincs annyi jövedelmem. Arra kér maradjak. Egy fedél alatt,de szabadon. Iszonyatos érzés,borzalmas fájdalom. Most mikor írok a gyerekekkel vagyok egyedül,egésznapos programja van a hobbijával. Mikor az este a gyerekeim megtudták nem lesz ma itthon,örömtáncot jártak a fürdőkádban,én viszont sírtam,mert szeretem a férjemet és nagyon hiányzik!!!

Kedves Doktornő,
nekem az lenne a kérdésem, hogy egy 26 hónapos kisfiúnál normális jelenség e, hogy egy ideje kifejezetten kerüli a vele egykorú gyermekeket, megijed tőlük és sírni is szokott ha közel mennek hozzá. Nem érte semmilyen trauma ezzel kapcsolatosan mostanában. Korábban nem tapasztaltunk ilyen jelenséget, inkább csak figyelte a kicsiket, de nem félt tőlük. A nagyobb gyerekekkel viszont nagyon jól elvan jelenleg is. A kérdésem, hogy ez normális jelenség e ilyen korban vagy esetleg arra vezethető vissza, hogy nem volt eleget még kisgyerekek társaságában? Kérdésem még, hogy próbáljam őt ebben az időszakban kicsik közé vinni vagy várjak egy kicsit még ezzel? Köszönöm segítségét előre is!

Jó napot!
Nehezen tudom megfogalmazni röviden az érzéseimet.Január óta küszködöm alvászavarokkal. Azóta amióta szakitottam a barátommal.Nem tudom feldolgozni,és elfogadni ,hogy már mással van.Ez mellett semmiben nem lelem örömöm.Mindenért magamat hibáztatom.Nincsenek céljaim.Régebbi társaságomban se érzem jól magam.Mondhatni úgyis hogy a saját bőrömben sem. Szeretném a véleményét kérni. Üdv!

Azzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy a legjobb barátnőm mérgező párkapcsolatban él. A barátnőm 16éves, a párja 19. 1hónap múlva 2éve lesznek együtt. A párja legtöbbször azon is kiakad ha szóba áll velem, minden apróságon felhúzza magát, nem egyszer volt olyan hogy a barátnőm sírt, mert tiszteletlenül beszélt vele. Nem igazán szeretne velem elmenni a barátnőm sehova, mert nem akar veszekedni a párjával. Volt alkalom hogy a párja engem is kritizált, mert beszèlgettem a barátnőmmel. Az én párom, én is és a barátom is próbált már beszélni vele viszont egyikünkre se hallgat. Ha a pàrja szakítani akar vele egyszerűen nem engedi elmenni. Hozzátéve, hogy a távolság miatt (100km) napi 0-24ben telefonálnak. Kollégiumban élünk ès ketten vagyunk a szobában, viszont őszintén akkor tudok vele beszélni ha nincs vonalban vagy ha zuhanyzunk. Mégis mit tegyek, hogy a barátnőm tudtàra adjam hogy ez nem normális? Mit kéne neki mondanom? A párja az összes emberi kapcsolatát már tönkretette, úgy érzem most következik a barátságunk is.
Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszàt!

Üdvözölöm.
A segítségét szeretném kérni.
A férjem 30 éves férfi. Tavaly augusztusban elhunyt az anyukája. Mind emellett elég nehéz élete volt,röviden büntetett előéletű. Sajnos a sexuális élete elmondása alapján eddig elég siralmas volt. Sok esetben nehezen, vagy egyáltalán nem tudott elmenni a partnerevel, ez nem csak egy kapcsolatára értendő. Nagyon hosszú idő után, velem sikerült neki, hosszabb távon is, aminek nagyon örültünk, hisz én a rossz partner választásra(nem voltak érzemei) illetve a gyász folyamatára tudtam asszociálni, hogy ezek miatt nem ment neki. Most el telt egy kis idő, és sajnos ugyan itt tartunk, hogy lemegy fel áll, lemegy fel áll,ami lelkileg rettentően megviseli őt. Sokat sír, és aggodik a házasságunk miatt.
A kérdés arra irányulna, hogy lehetséges hogy az anyukája halála miatt, a gyász miatt van ez így? A későbbiekben is előfordulhat hogy ebből eredően lehetnek ilyen esetek? Itt jegyezném meg nekem 3 éve hunyt el anyukám, és sajnos súlyos sexuális zavarokat okozott nálam is. Majd 1 évig nem sikerült nekem sem, és írtam önöknek, kaptam megnyugtatást, hogy idő, el fog múlni. És valóban így is lett.Itt is hasonló lehet a probléma? A válaszát, a tanácsát előre is köszönöm.

Tisztelt Pszichológusnő!
Párkapcsolatban élek 16 éve a férjemmel, és az utolsó érettségi találkozóm estéjén beleszerettünk egymásba egyik volt osztálytársammal. Egy hónapos titkos, éjjel-nappal levelezés után találkoztunk is titokban nálunk, nem volt valami nagyon jó a szex, mindketten izgultunk. Ezután a nagy érzelem így is megmaradt, a szex is javult valamit, ahogy kezdtünk összeszokni. Viszont a férjem hamar észrevette, hogy “más” vagyok, nyomozni kezdett utánam. Láttam, hogy ez nem jó így, és mivel többször nekifutottam az új barátommal a szakításnak, de nem sikerült, ezért elköltöztem otthonról. Azóta mintha nem lennék olyan vonzó az új barátomnak, mikor találkozót beszélünk meg (még most is titokban) gyakran rosszullétre panaszkodik, és eljön ugyan, de hülyére izgulja magát, gátlásos, és gyenge teljesítményű a légyottunk. Ezt én teljesen úgy kezelem, mint átmeneti állapotot, de azt látom, hogy Ő inkább kerülné a találkozást. Órákig szeret velem beszélgetni naponta, de ha találkozni kell, szenvedni látom. Már többször megpróbáltam szakítani vele, de nem bírok. Valamiért nagyon szeretem, ha szakítok vele, pokolian hiányzik, és csak úgy patakokban hullik a könnyem minden bevezetés nélkül, bárhol, bármikor. Magam sem tudom megfogalmazni, hogy miért??? Se vele, se nélküle állapot! A férjem visszavárna, de én szerelmes vagyok, és rettenetesen tanácstalan. Ha hazaköltöznék, mindig vágyódnék a barátom után, állandóan rá gondolnék, és ez nem lenne korrekt vele szemben. Értelmes nőnek tartom magam, de most totál passz az állapotom! Hogyan kellene kiszeretni valakiből, akivel úgy igazán be sem teljesült a szerelem? A barátom is komoly, intelligens, tanult ember továbbra is csak telefonon szeret velem “lógni” az összes szabadidejében, azt gondolom már, hogy nem is engem szeret, csak talán rajtam kívül nincs kivel kibeszélnie magát?
Köszönöm előre is szíves válaszát! Agnetta

Tisztelt Pszichológus!
19 éves lány vagyok. Nevelőszülőknél élek. Sajnos nem jövök ki jól a nevelő anyukámmal, nagyon sokat veszekszünk azon, hogy nem mesélek neki a magán életemről, meg nagyon semmiről.
Ő a mintagyerek oldalamat látja. Azt látja hogy semmi problémám sincs, egy életvidám fiatal vagyok, aki nagyon közvetlen az emberekkel. Szeretne velem jó kapcsolatot ápolni , természetesen én is vele.
Nem érti, hogy 12 év után mért nem tudok megnyílni neki.
Én tudom rá a választ , de nem tudom, hogy , hogyan mondjam el.
Sajnos visszahúzódó vagyok valójában. Senkiben nem bízom és félek az emberektől.
Van egy fia aki egy évvel idősebb csak nálam. 15 voltam amikor elkezdett molesztálni. Bezárt a szobájába, fenyegetett , hogy mindent elmond a szüleimnek ha nem fekszem le vele. Sajnos megtettem mert nem akartam elveszíteni a családom.
Zsarolható voltam mert sok olyan dolgot csináltam amit nem lett volna szabad, vagy is titkoltam. Ezek a dolgok mára már sokasodtak. Nem tudok a szüleimmel felhőtlenül beszélgetni mert mindíg eszembe jutnak ezek a dolgok és félek, hogy véletlenül kikotyogom. Sajnos mivel még a fiúk is itt lakik így nem tudtam túllépni mivel mindíg eszembe jutnak a történtek.
Úgy elszeretném mondani, hogy mi is történt de tudom, hogy nem hinnének nekem.
Sajnos sokszor a fejemhez vágja, hogy ő ezt nem bírja tovább , hogy ilyen lánya van és költözzek el. Ez az egész odáig fajult, hogy érfettségi után tényleg el kell, amit igazából nem is bánok.
Az a baj , hogy olyanokat vág a fejemhez aminek semmi valóság alapja és ez engem nagyon bánt.
Mikor alakulóban van egy kapcsolatpm vagy éppen benne vagyok egy kapcsolatban nagyon sokat veszekszünk főleg ha nem kedveli a fiút. Az a vita tárgya hogy nem avatom be a kapcsolatomba. Szeretném de nem megy. És az a baj hogy a párom felé se tudok megnyílni, nem tudok benne se megbízni, ezáltal elég gyorsan véget szokott érni a kapcsolatom.
A ott szeretnék aludni a barátomnál anya egyből támad, hogy nem , persze én egyből sírva fakadok és olyankor jön az, hogy minden vagyok csak éppen szűz lány nem. Azt hiszi hogy a szex miatt akarom a kapcsolataimat magasabb szintre emelni pedig nem így van. Nem tudja azt hogy én szex közben milyen testi és lelki fájdalmakat élek át.
Szeretnék ennek az egésznek véget vetni csak nem tudom hogy hogyan.
egy levélben leírtam mindent de nem mertem még nekik adni.
Nem tudom, hogy mi tévő legyek.

Válaszát és a segítségét előre is köszönöm.