Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm!
Remélem tud hasznos tanácsot adni.Nemrég kezdtem el dolgozni,ez az első munkahelyem.De azóta nagyon rossz a kedvem,szinte már depressziós vagyok.3 műszakban dolgozom és nagyon nehéz de sajnos a környéken nem nagyon van olyan munkahely ami nem műszakos.Rendszerint sírva megyek dolgozni,nem találom a helyem,szenvedés minden nap.Főleg az éjszakás műszak.A párommal sem tudok annyi időt tölteni mert a műszak miatt sokszor elkerüljük egymást mert ő reggeltől délutánig dolgozok.Ez is nagyon nehéz nekem.Sokat vagyok egyedül ami régen nem volt baj de egy ideje ezt is nehezen viselem.Akarok dolgozni nem vagyok lusta de lelkileg nem bírok megbirkózni a dolgokkal.Lelkileg érzem nagyon rosszul magam.Most szeretném átkérni magam 2 műszakra.Hátha sikerül.Nehezen találtam munkát ezért nem akarom otthagyni a céget illetve nemsokára babát szeretnénk a párommal ezért is akarok maradni.Csak borzasztóan érzem magam.Nem tudom hogy lehetne jobb.
Ön mit tanácsol?
Kedves Mira! Köszönjük bizalmát! Remélem, hogy sikerül két műszakba átkerülnie. Amennyiben nem sikerülne ez, azt javaslom, hogy keressen fel egy pszichiátert, mert gyógyszeresen valószínűleg enyhíteni lehetne a szorongását és a hangulatingadozását ebben a nehéz időszakban. Üdvözlettel
Szabó LiliÚj kollégánk sajnos nehezen tanitható be és nagyon érzékeny a kommunikációra.Betanitésa igazából a sok ünnep miatt és egyéni érzékenysége miatt húzódik.Ebben neki az a szerepe hogy nem viseli el hogy a hibája egynél többször legyen elmondva,ezt tudtomra hozta,hogy ő ért gy szóból is.Ennek örülnék ha nem lenne feledékeny és nem felejtené el a munkakörét és nem kellene neki folyamatosan felhivni a figyelmét hogy ezt meg ezt még meg kell csinálni.Panaszok is vannak rá hogy feledékeny és nincs képben.Ez egy portás állás egy szállón.Addig addig jutottunk hogy beadta a felmondását.Felmondásánál azzal érvelt,hogy én mint főnök úgy beszélek vele mint egy taknyos gyerekkel és bizonyos helyzetben ez s ezt tenném.Feltételezésekbe bocsátkozott rólam.A fúnököm mondta hogy a kolléga intézetis multját nem tudja feldolgozni 60 évesen ebből adódhat a gond…lehet hogy hasonlitok ott valakire vagy bármi ami arra a létre hasonlit.Hozzá kell hogy tegyem nem beszéltem vele csúnyán,természetesen a szememben biztos látta a nemtetszésem,de ennél több nem történt.Most ott tartunk hogy ha mégegyszer előfordul hogy bejelentést tesz ellenem akkor ki kell vizsgálják az ügyet.Én 21 éve dolgozom itt volt hogy valakivel konfliktusom volt mert megköveteltem a munkát de hát ezért fizetik az ember,hogy rendet tartson a házban.Sajnos olyan kevesen vállalják el ezt az állást,hogy nem az értelmesebb munkaerő jön ide dolgozni.Sok energiát fektetek abba hogy jól megfeleljünk a munkaadónak.Kollégák tanácsolták hogy mindig legyen tanum a beszélgetésre,hogy ne tudjon valaki oknélkül vádolni,de igy dolgozni is borzasztó!Kérem tanácsoljon valamit,mert 4 hónapig hallgattuk hogy a szóbanforgó kolléga intézetis volt,már unjuk bár biztos nem volt könnyű neki de ezt már fel kellene dolgoznia és jólenne beszélgetés terén a munkára koncentrálni inkább.Sajnos tübb milliós tartozása is van a kollégának,de ez sem tartozik annyira ránk hogy mindig ezen két témakör közül kelljen valamelyiket hallgatni miközben a munka nem halad! Nyilván valami kommunikációs hiba folytán kerültünk ide…kérem adjon tanácsot hogy mit tegyek!Köszönettel:Bogdán Sándorné
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét. Mivel a kollégájának feledékenységi problémái is vannak (s el is múlt már 60 éves), azt javaslom, hogy az üzemorvosnak kellene jeleznie (akár a főnöke által), hogy vizsgálja meg emiatt s küldje el további vizsgálatokra indokolt esetben (lehet memória-serkentő készítményre szorulna, akár gyógynövényes, akár gyógyszeres kezelésre). Annyit tud még tenni, hogy problémáit, kéréseit írásban is odaadja neki (egy példány Önnél is maradjon az ő aláírásával). A legjobb az lenne, ha lenne Önöknél munka-és szervezet szakpszichológus, vagy mediátor, aki ott helyben tudna segíteni neki, érdemes lenne érdeklődni, hogy a cég alkalmaz-e vagy eseti megbízásokra felbérel-e. Az ő múltja (intézeti múlt), s a jelen helyzete (tartozások) nem magyarázat a figyelmetlenségére, s nem is tartozik a munkahelyre, a hibákért felelősséget kell neki is vállalnia. A kérdés az, hogy tényleg alkalmas-e erre a munkakörre (üzemorvos újbóli vizsgálata szükséges, az üzemorvosnak is kellene jelezni, hogy konkrétan milyen tüneteket vesznek rajta észre). Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot!
Mostanában olyan kis dolgoktól, mint például ha elvesznek valamit az osztálytársaim, vagy nem az van amit szeretnék nagyon agresszív és szomorú leszek. Eddig ez bem volt így, de most olyan mintha újra kisgyerek lennék és ennyire nem tudom tartani az önkontrollomat. Gyakran verekszek emiatt és visszaszólok a tanárnak, olyat teszek amit nem szeretnék, vagy elsírom magam. Erre szeretnék választ kapni és hogy ez miért lehet, lehet e kezdeni valamit vele?
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Mivel 14 éves, hormonális hatások érik a serdülő korban, ezek okozhatják ezeket a tüneteket. Érdemes lenne iskolapszichológussal is elbeszélgetnie ezekről a tünetekről, mert lehet aktuális családi problémák vagy stressz-helyzetek is fokozzák a tüneteket. Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm azért fordulok önhöz mert 3 hónapja szakított velem a barátnőm és szeretnék egy két dolgot szakértőtől is hallani, mert úgy érzem illúzióban vagyok az exemmel kapcsolatban viszont nekem jelent annyit hogy a végére járjak ennek !
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát! Az nagyon jó, hogy átgondolja a történteket s a könnyebb lezárás érdekében segítséget kér. Várjuk további információkkal a megkeresését! Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok!
Tavaly év szeptemberében is kértem már a tanácsát, a párkapcsolatommal kapcsolatban. A párommal 11éve vagyunk együtt, született 4 éve egy kisfiúnk. Sajnos most egy sokkal nagyobb probléma merült fel, mint tavaly. 2016.decemberében új munkahelyre mentem, a betanulás egy másik városban történt, ahová majdnem minden másnap kellett mennünk, a főnökünk vitt engem és még 2 másik új kolléganőmet. A betanulás el kezdtével a párom úgy látta, hogy megváltozott a viselkedésem negatív irányba, mintha fent hordanám az orrom, illetve többször hangoztattam, hogy megváltoztatom az életemet, de Én csak és kizárólag a pénzügyi helyzetünkre gondoltam, pl. megtakarítások, egy saját otthonra…stb…A betanulás 1 hetén, céges rendezvényen vettem részt Pakson ahol volt egy vacsora, díjátadó, illetve koncert is, ahová céges busszal mentünk-jöttünk.A rendezvény alatt a párom vigyázott itthon a kisfiúnkra. Este fél 9 körül hívott engem telefonon viszont nem vettem fel a telefont, illetve egész este nem vettem elő a táskámból a telefont, és hozzá kell tennem, hogy csak mikor hazajöttem, akkor vettem elő a készüléket, s akkor vettem figyelembe a hívást. Sajnos nagyon hibás vagyok emiatt, s emiatt Ő azt gondolja, hogy valaki elvonta a figyelmem, szóval azt gondolja, hogy megcsaltam.Ezt követte, hogy karácsonykor elmentünk a szüleimhez, amit az Ő édesanyja, akivel együtt élünk, nehezményezte, nem adott neki hangot, de éreztette, hogy nem örült neki, majd pár nap múlva, orvoshoz vittük a gyereket, én elmentem fodrászhoz, és azt is megjegyezte, hogy ennyire sokáig tartott az orvos?Tehát kaptam az megjegyzéseket, s folyamatosan gyülemlett bennem.Előtte való nap a születésnapomon a párom nem köszöntött fel, még szóban sem, nem kellett volna az ajándék, csak pár kedves szó.Én ezen nagyon megsértődtem, elkezdtem írogatni facebookon 2 régi kolléganőmmel a régi munkahelyemről, akik felköszöntöttek aznap.Az egyikkel csak megbeszéltük a karácsonyt, a másiknak, pedig elpanaszoltam, hogy itthon nem megy minden fényesen és szeretnék minél hamarabb saját otthonba költözni, mert itt sok a bántás.Tudni kell, hogy az egyikük folyamatosan csalta a párját, s az Én párom azt gondoltam, hogy Én tanácsot kérek ezügyben. Majd ezt követően kitöröltem a beszélgetéseket, hogy a párom ne lássa, hogy panaszkodom, mivel nem szerettem volna ezen veszekedni. Ez még egy hatalmas ok, arra, hogy meginogjon a bizalma.Majd dec.30-án az apukája tett egy olyan megjegyzést, amin teljesen felháborodtam, és mivel azokban a napokban sorozatosan kaptam a negatív dolgokat, így elkezdtem összepakolni az én és a gyerekünk holmiját.Pakolás közben a párommal folyamatosan veszekedtünk és olyan dolgokat vágtam a fejéhez amit csak a düh mondatott velem.Már mikor rengeteg rossz dolgot vágtam a fejéhez, akkor a fejemhez kaptam, hogy Úristen Én ezt az ember szeretem évek óta, nem tehetem, hogy így bánok vele, Én nem is tudnám elhagyni, hisz az lenne életem legrosszabb döntése. Maradtam.De következő nap míg nem volt itthon megváltoztattam az internetes jelszavam, hogy ne olvasson bele az üzeneteimbe, mivel Ő azt mondta, hogy máskor is akkor változott meg ennyire a viselkedésem, amikor az említett kolléganőmmel beszélgettem.Ez egy újabb szörnyen rossz cselekedet volt.Következő nap a közeledését Én elutasítottam, amire csak a makacsságomat hozhatom fel indok gyanánt.Benne még inkább elmélyült a féltékenység, a bizonyossága annak, hogy Én megcsaltam.Aztán egy héten belül a munkahelyemről az egyik őr, aki az egyik kolléganő ismerőse bejelölt facebookon.Ezen még inkább kitört a balhé, mivel egyik reggel amikor a párom vitt dolgozni,mivel túrót vitt egy intézménybe, akkor ez az őr bejött az irodába és kérdezte, hogy miért mentem be olyan korán, én elmondtam, s kérdezte, hogy akkor tőlünk lehet rendelni, tejtermékeket, Én válaszoltam, s Ő kiment az ajtón.A párom nem látta, mikor kiment az őr, mivel elment már előtte.Ez is még egy ok a bizalmatlanságra.Sokat veszekedtünk emiatt heteket, illetve a Paksi történések miatt.Én hiába ismételtem magam, hogy Ő az egyetlen férfi az életemben, nem hitt/hisz nekem, s ez szörnyű érzés, hiszen sosem tennék ilyet, sőt mélyen elítélem azokat az embereket, akik ezt művelik, akár egyszer, akár többször.Undorító dolognak tartom.Aztán eljött a névnapom, pizzázni mentünk meglepetésként a pizzériába az anyukám, és a testvérem is ott volt, a párom szervezte.Ott volt egy férfi, aki a konyhából jött ki Én megnéztem, párom szerint hosszabban és feltűnőbben, mint amilyennek Én éreztem vagy gondoltam,Ő azt mondja, hogy a férfi, amikor leült a pulthoz, akkor folyamatosan engem bámult.Én ezt nem láttam, nem figyeltem.A párom kérdezte, hogy ismerem-e a férfit, de mivel akkor láttam először, így megmondtam, hogy nem ismerem, amit Ő nem hitt/hisz el mai napig.Azt mondta, hogy az a nézés mindent elárult. Amikor haza értünk, Ő vissza telefonált a pizzériába és érdeklődött, hogy ki volt az a férfi,de nem mondták meg neki, emiatt még biztosabb abban, hogy valami takargatni valóm van. Mai napig bizalmatlan, mindenben azt látja, hogy én hűtlen vagyok/voltam hozzá és sajnos szexuális együtt létek sem a régiek már feszültek vagyunk mindketten, emiatt ott is adódnak problémák, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.Ő teljesen reménytelennek látja a helyzetet, el van keseredve, hogy feltétel nélkül bízott bennem, s ezt összetörtem benne.Annyira bánt, hogy így érzi magát. Sosem akartam, hogy így érezze magát. De nem hisz nekem, hogy soha, de soha nem jelentett nekem ilyen sokat senki, mint Ő. Bármilyen nehéz időket is éltünk meg nekem semmire sem megoldás a megcsalás. És mint említettem ez egy undorító és elfogadhatatlan dolog. Folyamatosan azt mondja, hogy el dobja magától az életét. Minden napom egy rettegés, hogy elveszíthetem Őt, egy olyan feltevés miatt, amit sosem követnék el. Rettegek, hogy megteszi és elveszítem örökre.Kérem segítsen mit tehetnék, hogy ne történjen katasztrófa!Előre is köszönöm!
Bernadett
Kedves Bernadett!
Levele alapján azt gondolom, hogy nem szabad, hogy a párja az öngyilkossággal manipulálja Önt, tovább fokozza az Ön bűntudatát. Öngyilkossági szándék vagy terv esetén ugyanis mentőt kell hívni, vagy önként kell pszichiátriai osztályos kezelést kérni. (Ilyen súlyos problémák, nem kezelhetőek házilag. Ha a kapcsolatuknak vége is lenne – amit úgy látom egyikőjük sem akar, akkor sem szabadna egyik félnek sem belehalnia ebbe.) Mindemellett nyilván nem vált a kapcsolatuk javára, hogy a veszekedésük során, indulatában Ön olyan dolgokat mondott, amiket nem gondolt komolyan. Ez és a sok apró jel, amiről a levelében szólt, aláásta a párja Önbe vetett bizalmát. Gondolom, hogy ennek is volt (több) előzménye, például párja az indokolatlan gyanúsítgatása a munkavacsora kapcsán, ami kiváltotta a veszekedésüket. A sok felgyülemlett feszültség már szexuális gondokat is okoz, melyen csakis közös erővel tudnak javítani.
Párterápiás segítség igénybevételét javaslom a konfliktusok (békésebb) rendezéséhez és persze a bizalom helyreállítása végett is!
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktor Nő!
Köszönöm válaszát, de igazából épp ez az, hogy ők nem engednek nekem semmit…nem engednek sehová, folyton kiabálnak velem a semmiért…így nehéz leválni tőlük.
Kedves Kérdező! Természetesen, nehéz helyzetben van. Családjából vagy esetleg azon kívül tudná egy felnőtt segítségét kérni? Pszichológus pedig szakszerű segítséget is tud nyújtani ingyenesen a pszichiátriai szakrendelésen. Pszichiáternek mondja, hogy pszichológust kér, és így ő fog tudni segíteni a leválásban, felnőtté válásban. Ha Pesten él, a kerületi rendelőbe kell menni. Remélem sikerrel jár!
Kedves Doktornő/Doktor Úr! Négy gyermeket neveltem fel, az elmúlt 8 évben már társsal. Legnagyobb gyermekem 25 éves legkisebb fiam 16 éves lesz ősszel. Külföldön élünk, együtt. Három nagyobb gyermekem stabil, jólkereső szakmával érvényesül. Elérkezettnek látom a pillanatot, hogy hátralépve visszaköltözzek Magyarországra. A kérdésem a következő: Legkisebb fiam kiváló tanuló, középiskolába jár, nyugodt kiegyensúlyozott, jóhumorú. Nagyobb gyermekeimmel lakna az elkövetkezendő években iskolai tanulmányai alatt, és szünetekben hazautazna hozzánk. Nem tudom, hogy ennek a döntésnek lesznek-e ránézve súlyos hatásai. Bizonytalan vagyok, hogy jól döntöttem-e. Nem hárítok-e túl nagy felelősséget a nagyokra ezzel. Mekkora károkat okozhatok a kicsinek. Zavart okozok-e a nagyokban. Azt is látom, hogy ha maradok a nagyok életébe óhatatlanul beleszólok, ezzel pedig biztos, hogy hibát hibára halmoznék. Jelenleg épp a mosok, főzök, takarítok, ügyintézek cipőben járok de ez pedig a nagyokra nézve rossz, megjegyzem engem is kezd kimeríteni. Unom veszettül. Ezeken túl azt hiszem némi önzés is előtört belőlem, szeretném már másképp élni az életemet. Szóval őrület van a fejemben, és bizonytalan vagyok végtelenül. Válaszukat előre is hálásan köszönöm! Üdv.: Anna
Kedves Anna!
Köszönjük, hogy megtisztelte munkacsoportunkat a bizalmával és megírta nekünk kérdését!
Levele alapján teljesen érthető és szerintem maximálisan jogos is, hogy szeretne kicsit kikapcsolni, nagyobb teret engedni a saját vágyainak, egyúttal pedig lehetőséget biztosítani a felnőtt gyermekei számára, hogy megtanulják a saját magukról való gondolkodást. Nem értem teljesen, hogy ez-e az egyetlen ok, ami a hazaköltözése mögött megbújik, vagy van más is. A gyermekeivel beszélt már a tervéről? Mit szóltak hozzá? És a legkisebb fia mit gondol erről a változásról? Maradna kint a testvéreivel, vagy hazaköltözne inkább Önökkel? Vagy az utóbbi opció nem lehetséges? A párjával mennyire tudnak beszélni ezekről a vágyakról, bizonytalanságokról?
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Kislányom a napokban lesz 8 éves. Zárkózott, félénk,visszahúzódó, nem igazán barátkozó kislány. A játszótéren nem keresi a gyerekek társaságát, szívesen játszik egyedül vagy a tesóival. Az iskolában (másodikos) szépen teljesít, folyékonyan olvas, jó a helyesírása (5-ös), tudja a szorzótáblát. Év végén jeles volt.
Otthon cserfes, nagyszájú, érzékeny, mosolygós-sírós, makacs.
Járunk úszni, illetve gyógytornára. Nagyon szereti a vizet, viszont, ha olyan feladat van, amit Ő úgy érez, hogy nem tud megcsinálni, vagy nem jól, akkor egyáltalán nem csinál semmit. Előfordult, hogy 25 percig állt mozdulatlanul a vízben, tördelte az ujjait vagy , ha kudarc érte, abbahagyta a feladatot. Páros gyakorlatok elvégzésére nem volt hajlandó. Csak otthon tudtunk beszélni a problémáról, akkor azt mondta, hogy nem értette a feladatot, vagy nem szerettem volna párban dolgozni.
Mi okozza ezt a viselkedést? Hogyan tudnék neki segíteni? Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával munkacsoportunkat és feltette kérdését!
Levele alapján azt gondolom, hogy -ahogy Ön is írta- érdemes volna jobban körbejárni, miért viseli meg ennyire a kudarc a kislányát. Mitől ennyire félénk, visszahúzódó az idegenek társaságában? Gyermekpszichológus felkeresését javaslom, aki anamnézisfelvétel (beszélgetés Önnel) és a kislánnyal való játékos tesztvizsgálatok segítségével tud megoldási javaslatot tenni ezekre e problémákra (és persze válaszolni az Ön okokkal kapcsolatos kérdésére is).
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő!
Hálásan köszönöm válaszát. Igen rátapintott, hazaköltözésem másik oka az a félelmem, hogy nem szeretnék a gyerekeim életébe beleszólni. Szüleimmel való kapcsolatom, gyermekkori sérelmeim komoly nyomot hagytak bennem, amit máig nem tudtam feldolgozni. Nem szeretnék olyan hibákat elkövetni, amiket velem szemben elkövettek. Azt gondolom, hogy a háttérbe húzódásom javukat fogja szolgálni. És nekem is módom lesz segítséggel bizonyos események feldolgozására.
Igen a terveimet maximálisan támogatják a gyerekek. Nincs aggályuk. Én vagyok kizárólag bizonytalan.
Hálás köszönet: Anna
Kedves Anna!
Levele alapján azt gondolom, hogy a félelmén, hogy hasonló hibákat követne el, mint Önnel tették a szülei akkor is tud változtatni, ha nem költözik haza. Ahogy írta is, a felismerés már megszületett Önben, ami az első, talán a legnehezebb és legfontosabb lépés a változás felé vezető úton. Ha feldolgozza a gyermekkori sérelmeit, továbbra is tudatos marad a saját gyermekeivel kapcsolatban, akkor költözés ide vagy oda, sokkal bensőségesebb, mégis reálisabb maradhat a kapcsolata velük. (Miért is ne tudna a közelükben is háttérbe húzódni? Ha nem megy túl messzire, egy esetleges probléma esetén gyorsabban közbe tud avatkozni.) A feldolgozás azonban pszichoterápiás munkát igényel, melyben munkacsoportunk bármely tagja szívesen lesz a partnere, ha úgy dönt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKöszönöm a gyors válaszát! Volt, hogy szóvá tettem férjem pillantásait. Sajnos mindig vita lett belöle. 2 évig jártam pszicholigushoz es a “beteges” féltékebységem kicsit alább is hagyott. Viszont megint “elő jött”. A házasságom jo es tudunk beszélgetni bármiről. Én párterápiára gondoltam , s férjemnek is tetszik az ötlet. Na de addig is ,hogy kezeljem az ” indulataimat? Szép nőnek tartanak , de ha a férjem más nőt néz és még gátlástalanul is.:( akkor úgy érzem nem én vagyok a zsánere. 2 gyermekkel vett feleségul s rendes , gondoskodó apa. Soha nem megy nelkulunk sehová, a munks után azonnal hazajon. De mégis féltékeny vagyok. Meg kell jegyeznem első házasságom ezért ment tönkre.. Most menteni szeretném. Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Sajnálom, hogy a férje nem reagál jól az Ön őszinte visszajelzéseire. Érthető, hogy ez indulatokat generál Önben, növeli a kettejük köti távolságot. Örülök, hogy mindketten hajlanak rá, hogy párterápia segítségével gondolják végig a problémáikat, közösen tegyenek ezek megoldása érdekében. Az indulatai kezelésében való megsegítésére, féltékenysége kezelésére az egyéni terápiás munka folytatása is szóba jöhet, de kezdetnek én azt javasolnám, hogy előbb menjenek el együtt párterapeutához és ha ez nem hoz rövid időn belül változást, akkor keresse fel a korábbi pszichológusát. Ha nem túl súlyos a helyzet (Ön nem túlozottan bizonytalan vagy labilis hangulatilag), akkor a párterápiás munkának elegendőnek kell lennie a problémák megoldásához.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Szakértő!
Két dologban szeretnék tanácsot kérni Önöktöl.
Első:
39 éves három gyerekes anyuka vagyok.
3. gyermekem gyönyörű egészséges 2,5 hónapos kislány. Ártalmalmatlan gólyacsipéssel született( homlokán,szemhéjain) ami magától el fog múlni és ebben megerősített a gyerekorvos, védőnő és még magán bőrgyógyászhoz is elvittem a kislányt. Engem mégis annyira bánt,hogy van az én pici lányomnak! Ha látok babákat egyböl nézem őket és azt mondom miért nekünk lett? De tudom,hogy a szülésnél nyomás alatt volt a kis feje ezért alakult ki ez a hajszálértágulat. Miért nem tudok már ezen túl lépni? Mindig ott motoszkál ez a fejembe bármit csinálok! Azt várom ami még valószínű,hogy hónapok,hogy ne lássam már vagy legalább halványabb legyen!
A második nagyobb bajom mióta kijöttem a kórházból 2,5 hónapja olyan idegen számomra a házunk és a kert. Imádok itt élni és tudom,hogy a miénk de mégis olyan mintha nem otthon lennék! Utálom ezt az érzést! Mitől lehet ez? Azt várom,hogy haza térjek! Nem tudom másképp leírni.
Első gyermekem születése után szülés utáni depresszióba estem.Szerencsére a másodiknál minden rendben volt. És most néha úgy érzem megint ilyesmi érzések törnek rám! Nagyon rossz és vissza akarok térni önmagamhoz és a házunkba! Mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! A szülés utáni depresszió mielőbbi kezelést igényel. Pszichiáter és pszichológus felkeresését is javaslom. Ha van olyan, akiben megbízik, akihez első szülése után járt, javaslom térjen vissza hozzá. üdvözlettel:
Tisztelt pszichológusnő!
24 éves lány vagyok, mostanában elég rosszul érzem magam azért, ahogy felnőttem. Egész gyerekkoromban kiközösítés ért, főleg a külsőm és szegénység miatt. Nem adhattam magamra úgy mint mások, emiatt nem fogadtak be akkor. A családommal is sok gond volt, eszekedések, a szüleim elváltak. Mindezek miatt rossz tanuló voltam. Egy idő után egyedül maradtam, mert nem éreztem jól magam társaságban. Mára alapjába véve csendes ember lettem (ha kell kiállok magamért), ami miatt néha előfordul, hogy bántanak. Ugyanakkor elég idegeskedő típus, néha előfordul, hogy dadogok is, társaságban idő kell míg oldódok.
Most felnőttként eldöntöttem, hogy mindezen megpróbálok változtatni, hogy jobb legyen. Csak sajnos a környezetemben már nagyon rosszul érzem magam emiatt. Oda jutottam, hogy akit lehet az eddigi ismerőseim közül, próbálom kerülni. A társaságot keresem, de főleg új emberekét, vagy olyanokét akik a fentiek miatt nem bántottak.
Eddig sajnos félbehagytam dolgokat, otthagytam munkahelyeket. Sajnos kapcsolatom még nem volt. Ha valaki közeledni próbált, valahogy nem tudtam elhinni, hogy velem akar lenni. Jelenleg anyukámmal és testvéremmel élek otthon. Tanulással, munkahelykereséssel, a hobbimmal töltöm az időm.
Sokat olvastam ezzel kapcsolatban, hogy más embereknek akik hasonló dolgokon mentek keresztül a környezetváltozás segített. Már mások is látják, hogy nem érzem itt jól magam.
Segíthet a környezetváltozás? Létezhet, hogy a sok rossz tapasztalat miatt egyszerűen nem vud valaki beilleszkedni egész gyerekkorától?
Segítségét, válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Lehet, igen. A leírása alapján a környezetváltozás nem tűnik megoldásnak. Pszichoterapeuta felkeresését javaslom. üdvözlettel:
Tisztelt Dr. NŐ!
Problémám a következő: 38 éves nő vagyok egy munkahelyen dolgoztam egy férfi munkatársammal aki sokáig nem közeledett de láttam tetszem neki.
Eltelt egy év és én beteg lettem daganat kemotherápia stb. (nem lehet gyerekem) emiatt öngyilkossági kísérletem is volt.
Meggyógyultam visszamentem dolgozni de még mindig nem akartam élni és akkor jött Ő
mint a villámcsapás megkeresett (egy nagyon lelkibeteg korszakomban) és felemelt, elkezdtünk találkozgatni jól éreztük magunkat együtt hozzáteszem soha nem ért ugy férfi hozzám mint ő nekem is nagy lelkiproblémám volt neki is hisz nemrég végetért egy hosszabb kapcsolata ( úgy tudtam nem az ő hibájából) de mint tudjuk kettőn áll a vásár.
Engem elvakitott a szerelem teljesen megváltoztam jokedvű lettem azt hittem enyém a világ. DE!! Ő iszik sajnos én ugy láttam, mikor jött hozzám l hogy olyan mértékben nem hogy az zavaró legyen. Korábban én is megittam néha egy sört de ITTAM vele együtt és többet.
Erre persze csak később jöttem rá.
Rövid két honap alatt egyszer mikor ivott telefonáltam neki és ugy reagált le valamit hogy nem tartozik nekem beszámolni dolgokkal akkor is összecsomagoltam a ruháit ami nálam volt. Másodszor én voltam nála és szintén az alkohol miatt olyat mondott amit én nem viselek el (anyázott) erre én hazajöttem éjszaka.
Hirtelen kinyilt a szemem hogy ez az ember nem olyan vagyis olyan de mikor iszik nem olyan, hol is vagyok mit is teszek és iszok vele és utánna 1-2 hónappal minden kitisztult.
Egy vizsgálatra elmentem és nem jött értem mondta gyere haza busszal. és még pár dolog amikor észre kellett volna vennem, hogy én nem is vagyok neki fontos. elmentem nagyon messzire vonattal meg sem kérdezte hol vagyok odaértem-e stb.
Úgy jött le az egész hogy én vagyok a hibás engem akkor este elzavar anyázott én hazajöttem mégis én vagyok a hülye, persze a munkatársak mindent tudtak ott zajlott az egész, ami számomra szomorú.
Ő azt mondta ok nélkül hazajöttem (nem emlékezett rá) mire közöltem vele mi történt nagyon meglepődött.
Ami felháboritó hogy az életemet a kezébe adtam volna biztam benne hogy ő biztos nem olyan eszméletlenül csalódtam benne.
De hogy szép kerek legyen a történet a végére még odament a főnökömhöz és kitálalta a dolgainkat. Ezt végképp nem hittem el. Hogy Ő ezt megteszi???
Egy ideig még együtt dolgoztunk nemrég viszont ő elment.
Nem értem magam lehet hogy csak azt a felemelő érzést keresem hisz már nem hiányozhat ő nekem több mint egy éve vége mégis azokra a napokra gondolok amikor jól elvoltunk.
Azt hittem szeretett mert akkor talán beszéltünk volna a dologról de elzárkózott.
Úgy gondolom ő menekül azért ment el de a lelkiismerete elől sosem fog tudni elmenekülni.
Lehet hogy klinikai eset vagyok?
Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező! Természetes érzéseket él át. Épp a legnehezebb időszakban segített Önnek ez a férfi, de ahogy tapasztalta, párkapcsolatra nem alkalmas, egész pontosan Önök nem illenek össze. A szép időket el kell gyászolni, természetes, hogy szomorú. Ha túl lesz a bánaton, remélem nyitni tud újra egy új kapcsolat felé. üdvözlettel:
Üdvözlöm! Körülbelül 3 éve erős kényszergondolatokkal küzdök. Első évben mikor kialakult ez az egész tünet, nem foglalkoztam vele,mondván majd elmúlik. Egyre erőteljesebb lett, mindennapi teendöimben akadályozott, folyamatosan valami járt a fejembem, szinte a nap mimden percében. Mikor egyik gondolatot lezártam , jött a következő.. Muszalj volt orvoshoz fordulnom, majd a doktornő írt föl napi 2x 20mg rexetint, 1.5 évig mondhatni teljesen megszűntek ezek a gondolatok. Szinte tünet mentes voltam.A gyógyszert ugyan abban az adagban mai napig szedem de lassan 1 hónapja ujra előjött ez a probléma.Újra ugyan ilyen erősen jarnak a fejemben, ujra és ujra ezek a gondolatok néha ugyan az többször is, es akarmit probalok tenni ellene egyszerűen nem tudom megakadályozni, ilyenkor bal hátul a tarkóm rendesen zsibbad. Egy hideg zuhany sokszor erre a területre nagyon jót tesz.
Az lenne a kérdésem mit tudnék ellene tenni, hogy újra tünetmentes legyek? Mi mód van rá?
Kedves Kérdező! A kényszergondolatok kezelésében pszichoterápiás módszerek tudnak segíteni, pl. kognitív viselkedésterápia, dinamikus pszichoterápiák. Pszichoterapeuta kompetens a kezelésben. üdvözlettel:
Üdv Mónika vagyok a párommal tavaly Novemberben lett vége majd 3éves kapcsolatunknak amiböl lett egy közös kisfiunk.Azóta 2x találkoztunk és akkor azt mondta szeret probáljuk meg aztán eltelt 2hét és azt mondta csak erőltette a dolgokat és kimegy külföldre miattam de nem azért hogy elfeledjen mert nemakar elfeledni ill nem is tud aztán kitalállta hogy majd találkozgassunk és lesz ami lesz azóta párszor beszéltünk neten de ennyi.Igazából abban szeretném a segitségét véleményét kérni hogy mitévő legyek nagyon fura ez az egész.Nagyon nagy szerelem volt mindkettőnk részéről én szeretném vele ujra kezdeni viszont nemtudom meddig várjak vagy mit tehetnék.Válaszát előre is köszönöm.További szép napot.Üdv.
Kedves Mónika! Köszönjük a bizalmát! A levele alapján a párja nagyon bizonytalannak tűnik, mivel véleményét, tervét a kapcsolatukat illetően rövid időn belül többször megváltoztatta. A mondatai alapján nem érzem azt, hogy ő el akarna köteleződni jelenleg. Ön a 3 év együttélés után tudna-e távkapcsolatban élni? A kisfiúkat mennyire tudja ő látogatni, milyen gyakran? Ezeken az alkalmakon gondolom találkoznának, máskor a külföldi munkája miatt nem tudnának. Mivel még nem állt be ez a látogatási rend, szerintem várjon még, s majd az ő viselkedése alapján döntsön. Amennyiben később sem fog dönteni ő, mivel még fiatal Ön, más partnerrel is új életet kezdhet. Sok sikert kívánva:
Szabó Lili
