Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktorno!!
Arra szeretnem megkapni a valaszt ,hogy mitol vagy hogy kezelheto az a problemam, hogy elalszom es majd nem sokara arra ebredek , hogy mintha valaki kiabalna vagy van mikor arnyekokat latok de fekszem az agyba es par percig nem tudok egyaltalan mozogni barmenyire akarnek a kezem se mozdul meg .. nem surjen fordul elo 3 hetente vagy van, hogy meg tobb ,,,
Kedves Kérdező! Azt hiszem párkapcsolatra vonatkozó kérdést is Ön tette fel. Alvásproblémája is szorongást feltételez. Pszichoterápiát javaslok.
Kedves Doktornő!
Arra szeretnék választ kapni,hogy a páromal már 4 honapja boldogok vagyunk és most jött egy olyan periodus pár hete ,hogyha tudom hány felé találkozunk azelött már egy orával elkezd gyomor idegem lenni és a torkomba érzem mintha gomboc lenne és a gyomrom is fáj és hányingerem lesz .. pedig nagyon szeretem 🙁 és nem tudom hogy kezeljem ezt? Régi páromal is volt ilyen de vajon mitöl alakulhatott ki? és ön hallott már ilyesmiről?
Kedves Kérdező! köszönöm bizalmát! Amiket felsorol, ezek szorongásos tünetek. Ún. feltáró pszichoterápiával lehet “rájönni” mi van a háttérben, de esetleg az is segíthet, ha ilyenkor felismeri milyen gondolatok futnak át a fején és milyen érzései keletkeznek az adott időpontban. Vagy akár, hogy mi a közös a két férfiban. A találkozás kapcsán tart-e valamitől? Ez persze nem feltétlen tudatos, ezért, ha egyedül nem tud ezzel megküzdeni, pszichológusi segítség igénybevételét javaslom. üdvözlettel:
Kedves doktornő!
Koszonom valaszat.
Igazabol mas felnottel azert “felek” beszelni errol mert ha ez valahogy anyukam fulebe visszajutna felek attol hogy csak kiabalna velem hogy en megis hogyan gondolom azt hogy ezt masoknak elmondtam. A parom tud errol az egeszrol es 2 kozelebbi baratom.
Ok is mondtak h beszelnek anyukammal de nem en ezt nem tartom jo otletnek.
Az onallosaggal kapcsolatban en szivesen elmennek itthonrol,akar ideiglenesen baratomhoz de ha keresnenek vagy barmi mas felek attol h vissza visz a rendorseg. Gondolkotam hogy esetleg neveloszukokhoz hogyan kerulhetnek,de nem igazan tudom ezeknek a jogi kovetkezmenyeit.
Nagyon koszonom a segitseget!
Kedves Kérdező!
Én is azt gondolom, hogy ha egyszerűen, szó nélkül elmegy, vissza fogják vinni a szüleihez. Miért tart ennyire a nyilvánosságtól? Fél, hogy a szüleinek rosszul esne ez? Nem gondolom, hogy túl sok más választása volna. A további tűrés csak ártana Önnek. Nevelőszülőkhöz is csak hivatalos úton kerülhet, idegen (ek) bevonása tehát nem megkerülhető.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Pszichológus-nő!
Az édesapámról lenne szó. Késő 40-es éveiben van és az utóbbi időben furcsa dolgokat vettem észre vele kapcsolatban. Kezdve azzal, hogy elköltöztünk a régi lakhelyünkről – ami igazából jó, mivel sosem szerettünk ott lakni. Viszont amióta elköltöztünk, a szüleim ottani barátai panaszkodni kezdtek, hogy ha hívják őt sose veszi fel a telefont – sőt, volt amikor kinyomta a hívásukat. Gyakorlatilag minden ottani barátjával megszűntette a kapcsolatot. Egyre többet dolgozik, egyre kevesebbet van itthon. És amikor itthon is van egyre kevesebbet van a családdal. Inkább bezárkózik. Az anyámmal is egyre többet veszekedtek – végül már több hónapja apám egy másik szobában alszik, anyám nélkül. A fő probléma az, hogy mintha nem hallaná amit anyám mond neki — pontosabban hallja, de nem csinál vele túl sok mindent. Velem speciel jó a viszonya és nem sokat változott a velem való hozzáállása. Viszont mégis, kicsit mintha szomorúbb lenne, mint szokott. A volt barátai szerint “depresszió”, anyám szerint “megváltozott”, mások szerint “kapuzárási pánik”… szerintem egy kicsit mind. Kérdésem a következő:
1.) A leírtak alapján mit lát gondnak?
2.) Hogyan bírjuk rá, hogy kérjen segítséget/menjen pszichológushoz?
Kedves Kérdező!
Szerintem nagyon kedves Öntől, hogy így törődik az édesapjával. Látszik mennyire szereti Őt.
Próbált már beszélni vele a viselkedésváltozásáról? Hogy mitől lett lehangoltabb az utóbbi időben? Mitől lett más a kapcsolata az édesanyjával? Ezt valójában Ő tudhatja a legjobban. Ha Ő lát nehézséget az életében, van amin szeretne, de nem tud változtatni, akkor javasolható neki pszichológus felkeresése. Ha párkapcsolati gondjai vannak, akár az édesanyjával ketten is felkereshetnek egy párterapeutát. Ehhez azonban bele kell helyezkednünk az édesapja belső világába, megérteni ő mit lát problémának.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm, ismét! A párommal 10 hete nem veszekedtünk, igaz, többször is éreztem magam megbántva, de inkább megpróbáltam ezeket “magamban kezelni”. Az a baj, hogy a párom nagyon kritikus típus. Az utóbbi időszakban egyébként is sok stresszélményem volt, az utcai veszekedés láványától elkezdve, egy túrázás közbeni kígyóval való összefutáson át, a párom cinikus beszólásaiig. Páromnak ezeket nagyon nehezen tudom elmondani, főleg a rá vonatkozó problémáimat. Úgy érzem “mindent, vagy semmit” alapon áll hozzá a kapcsolatunkhoz. Ráadásul sokat dolgozik és itthon is mindenfélén “agyal” ezért soha nem tudom, hogy éppen mikor volna megfelő vele leülni és egyszerűen csak beszélgetni. Szoktunk beszélgetni munkahelyról, politikáról, természetről, mindenféléről, és sokat viccelődünk, de az érzelmi életünk átbeszélése nagyon hiányzik. Ő régebben se sokat beszélt ilyesmiről, én pedig egyre gátlásosabb vagyok e téren. Ma – mit ad isten – újból veszekedtünk, jó hangosan, kígyó-béka stílusban. Ez egy hülyeség miatt robbant ki, és tudom, hogy másképp is le lehetett volna reagálni, de valamiért hirtelen egy pillanat alatt elveszítettem az önkontrollom – mintha egy percre lekapcsolták volna az agyam – és nekiestem, mire ő is nekem esett. Nagyon szégyellem magam, kudarcnak élem meg. Meg szeretném kérdezni, hogy egy élettársi viszonyban ha 1-2, esetleg 3 havonta összekapunk valamin az nagyon súlyos? Illetve amikor így felhevülnek az indulatok párom olyanokat képes mondani, hogy “bárcsak elmennél” “minek tervezzem veled a jövőt” és hasonlók. De kis idő múlva mindig visszaáll a rend és a béke. Nagyon nagy jelentőséggel bír, hogy a párom ilyeneket mond nekem? Vagy ezeket valóban csak elvakult dühében mondja?Én úgy érzem az a baj, hogy a párom nem érti, hogy igenis van létjogusultsága egy kapcsolatban az elégedetlenségnek, és ezt ki is lehet mondani. Ő számára mintha ilyenkor összedőlne a világ… Nem szeret bocsánatot kérni sem… Ezen kívül a saját kudarc élményemmel sem tudok mit kezdeni. Annyi energiát fektettem már eddig is bele, hogy fejlődhessek, jobban kezeljem a stresszt és hasonlók. Épp a napokban vettem meg két életvezési könyvet is. Egy hete meditálok (naponta 15 percig a légzésemre figyelek). Tudom, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet csodákat várni, de mégis borzasztó érzés, hogy pont, amikor éppencsak elkezdek apai-anyait beleadni összeomlik az egész. Ilyenkor óhatalanul és felmerül bennem a kérdés. Hogyan tovább??
Violetta
Kedves Violetta!
Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával munkacsoportunkat!
Levele alapján azt gondolom, hogy nem az számít leginkább, hogy milyen gyakran vannak konfliktusok Ön és a párja között, hanem hogy ezek mennyire durvulnak el, vezetnek-e előre, vagy csak rossz érzésekkel lehet “gazdagodni” általuk. Szerintem is lényeges volna, hogy az érzelmekről lehessen beszélni, a konfliktusok után és egyébként is! A párkapcsolatunkkal mindannyian elégedetlenek vagyunk időről időre, de ha ezeket meg tudjuk osztani egymással az segíthet rendezni az esetleges nézeteltéréseket, összeegyeztetni az igényeket.
A stressz kezelése nem egy könnyű feladat, sokszor van szükség van hozzá szakember bevonására. Ha egyedül, önuralommal pórbálja megoldani a feszült szituációkat, az könnyen visszaüthet. A relaxációs technikák elsajátításához is ajánlott pszichológus segítsége (ugyanis nem mindenkinek tesz jót, ráadásul, ha nem jól csináljuk, nem hat).
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Lili!
Igazabol ez egy regi iskolai problema,de ma mar 35eves vagyok/vagyunk, de nem tudjuk magunkat tultenni a dolgokon. Elnezest ekezetet itt nem tudok hasznalni.
En es az ikertestverem (egypeteju), altalanos iskolaba egyutt jartunk. Igazabol csak modjaval irnam le,mert nem szeretnem,hogy latjak masok is,ami zavar.
Mind fizikalisan,mind lelkileg bantottak minket,csufoltak, neha az egesz iskola elott, a tanarok is aszisztaltak hozza. Vannak testvereink,akik szinten odajartak es volt,hogy az ok osztalytarsaik kergettek,vertek meg ha elkaptak. A tesverem mindig megvedett es a mai napig is megved,ha arra szukseg van. “noverke” 5 perccel. 🙂 lopassal vadoltak es neha lattuk,hogy beleteszik a termeket a taskankba,hogy megvadolhassanak,de ezt latvan meg is vertek megint minket. Vedeztunk,de ketten is kevesek voltunk 5-6 ember ellen. Onbizalmunk a mai napig nincs,nehez kapcsolatokat teremteni,de aki ismer az altalaban szeret,viszont hirtelen haraguak vagyunk,ha bantanak,mert elofordul sajnos a mai napig. Annak idejen a szuloknek szoltunk,de azt mondtak,hogy alljunk ki magunkert,ami nem ment mertha kirandultunk az osztallyal vagy barmi atrocitas ert hiaba szoltunk a tanarnak nem intezte el a problemat. Ezt az erzest nem lehet leirni,se elmondani teljesseggel,de remelem valami szinten tampontot ad,hogy egy kis segitseggel szolgaljon,mert nem akarjuk/akarom,hogy megbetegitsen. Privatba szivesen irok reszletesebben,de azt esetleg ezutan.. Elore is koszonom.
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét. Nehéz lehetett Önöknek (Önnek és nővérének), hogy ilyen bántalmazó légkörben kellett az iskoláséveiket eltölteniük együtt, s a felnőttek (szülők, tanárok) nem segítettek, pedig tudták, hogy mi a problémájuk. Mivel mindketten a mai napig megérzik ezeknek az éveknek a következményeit, azt javaslom, hogy menjenek el együtt bántalmazottakkal foglalkozó csoportterápiára, többféle alapítvány szokott indítani ilyen jellegű foglalkozásokat (Búra alapítvány, Nane egyesület). Ketten együtt könnyebben tudnák feldolgozni ezt a problémát. Sok sikert kívánok Önöknek! Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő! 39 éves nő vagyok, 6 éves gyermektelenségi küzdelem után sikeres limbikprogramon vagyok túl, jelenleg 6 hetes ikerterhes vagyok. A lombik előtt 2 héttel édesanyám kórházba került, azt gondoltuk egy rövid időre. A vizsgálatok alapján tüdődaganat mellhártyadaganat a gyanú. Az orvos ma az állapota alapján 1-2 hónapot jósolt neki. Közben az édesapám nem tud megküzdeni alkoholproblémáival amit rám is kivetít, telefonon többször hívott hogy felakasztja magát, ittasan vezet, a számlákat nem fizeti, én fizettem be, követeli hogy adjunk neki pénzt. Kérem adjon tanácsot hogyan tudok ezzel a helyzettel megbírkózni. Köszönettel: P.M
Kedves P.M! Édesanyja hogyan birkózik meg helyzetével? Neki is kell segítenie, gondolom. Édesapát sürgősen pszichiátriai osztályra kell szállítani. Öngyilkossági szándékkal mentő is el kell hogy vigye. Önnek édesanyjával érdemes rendezni kapcsolatát, és minél inkább törekedni a stressz csökkentésére pl. relaxációval, meditációval, annak tudatosításával, hogy nem szabad hagynia, hogy apja érzelmileg zsarolja. Ezt szaksegítség keresésével lehet megoldani. Nem az Öné a felelősség, hogy ő mit tesz az életével! Pénzt alkoholra költi feltehetőleg, így nem ajánlott neki pénzt adni. Remélem mielőbb túljut ezen a krízisen és tud a saját életére koncentrálni! Magzataival való kapcsolatát ápolja, főleg, ha feszültnek érzi magát. Ha van lehetősége, ajánlom anya-magzat kapcsolatanalízist is, ami a magzatokkal való kapcsolattartást jelenti, tudományos módszer, ilyen stressz helyzetben ők is érintődhetnek. A legfontosabb az Ön és gyermekeinek nyugalma! Üdvözlettel:
Kedves Doktornő! Talán azért is érzem ezt ,mert attol félek nem tudok neki megfelelni és hogy valami olyat mondok amivel megbántom és megint vita lesz… és rettenetesen féltékeny vagyok pedig nincs rá okom.. de akkor ezek a problémák 4 honapig miért nem jöttek elő miért volt minden nagyon jo .. ez a helyzet meg mindent tönkre fog tenni ,mert hiába mondogatom magam semmi probléma lesz nyugalom:( De Ön talalkozott már ilyen személyel aki ebbe szenvedett?
Kedves Kérdező! A fő problémát én abban látom, hogy ön teljesen alárendeli magát és csak az áll figyelme előterében, nehogy őt megbántsa. Az ön személye teljesen eltűnik a leírása alapján. Találkoztam ilyen helyzetben lévő nővel. Ha úgy érzi meg tudna bízni egy pszichológusban, javaslom forduljon segítségért. Érzékelni lehet, hogy szenved ebben a helyzetben. A “miértekre” így nem tudunk válaszolni. A terápiás helyzet segít megérteni önmagát és kapcsolatait.
Szia☺
Hát hol is kezdjem van egy fiú, férfi aki nekem nagyon bejön több mint 4 hónapja beszélünk, egy suliba is járunk. Mikor nekem volt egy kapcsolatom ami gyorsan véget is ért, elkezdtünk beszélgetni de kiderült hogy van barátnője én akkor felhagytam a beszélgetéssel vele. Fél hónap útan ők is szétmentek, elkezdtünk újra beszélgetni többet-kevesebbet és végül tudtára adtam hogy bejön nekem tetszik amit már megbántam. Feljött a téma hogy ő és én lehetne -e valami ő megmondta hogy nem szeretne egy ideig barátnőt én tudomásul vettem na de aztán még jobban beszélgettünk. Elkezdtünk esténként sétálni, találkozgatni ölelgetett meg egyfolytában mosolygott rám mint mindig, és egy idő után megcsókolt ami nagyon jól esett és úgy értem le neki is.. na és egyszer csak feljött a szó hogy egyikünk sem akar egy darabig kapcsolatot hogy csak szexelünk több napon gondolkodtam rajta és végül belementem megszerettem… És nem tudom hogy ő megszerethet -e hogy lehet köztünk valami. És ebben szeretném a tanácsod kérni megköszönném!☺ Szia
Kedves Kérdező! Lehet, hogy ő is így érez, vagy így fog érezni, de az is lehet, hogy nem. Erre csakis ő adhatja meg a választ. A pszichológus sem gondolatolvasó 🙂
Jónapot.
Segítségét szeretném kérni, már több mint 2 éve szenvedek evészavarban. A zavarok kezdetekor egymás után (1 hónap eltéréssel) mindkét nővérem autóbalesetet szenvedett. Mind a ketten túlélték kisebb nagyobb sérülésekkel (bokatörés, agyrázkódás, fogtérés, égési és vágási sérülések). Az első nagyon megrázott, mert nem tartózkodtam a közelben. Ugyanakkor nagyon rossz azóta a kapcsolatunk. Pszichiáterhez is járok, de segítséget nem tapasztalok.
Várom válaszát. És nagyon bízok a segítségében.
Üdvözlettel.
Kedves Kérdező!
A pszichiáterével milyen a kapcsolata? Ő adta Önnek a diagnózist? Van lehetőség pszichoterápiás beszélgetésekre ott, hol a kezelését végzik? A szülei mit szólnak az Ön betegségéhez?
Üdvözlettel:
Habis Melinda42 éves nő vagyok, a férjem egy évvel fiatalabb nálam. 6 éve vagyunk házasok, előtte 10 évig éltünk együtt. A konfliktus ott kezdődött, hogy két éve a meddőségi klinikán kiderült, hogy sajnos nem vállalhatok gyereket. A férjem akkor ezt elfogadni látszott. Most azonban egyre gyakrabban emlegeti az örökbefogadás témáját. Én erre nem állok készen, mert komoly kételyeim vannak ezzel kapcsolatban, túl nagynak érzem a feladatot, csecsemőt már semmiképpen nem szeretnék örökbe fogadni. Hallottam pozitív és negatív történeteket is a témával kapcsolatban.
Az a baj, hogy a férjem mostanában – október óta – rengeteget dolgozik, szinte állandóan bent kell lennie. Egy hétvégét, ünnepet sem tudtunk együtt tölteni, mert én közben másoddiplomára készülök levelezőn. Úgy érzem, eltávolodtunk egymástól. Pár hete kiderült, hogy levelezget az egyik 23 éves munkatársnőjével. Amikor rákérdeztem, határozottan állította, hogy nem akarnak egymástól semmit, ő nem flörtölget azzal a nővel. A nő megemlítette, hogy ismer olyan hölgyet, aki béranyasággal foglalkozik. A férjem saját elmondása szerint ezt határozottan visszautasította, befejezte vele a levelezést is. Szeretnék hinni neki, de fáj, hogy kitárgyalt egy idegennel a hátam mögött – ezt tagadja. Nagyon megbántott, most dühös vagyok, sértett, féltékeny. Női önbecsülésem romokban. Ő pedig közölte, hogy vérig sértem azzal, hogy kételkedem benne, ő nem akar elveszíteni, de az utódról sem akar lemondani. Megígérte, hogy másik munkát keres, hogy többet lehessünk együtt. Nagyon elkeseredtem. Meg lehet menteni ezt a házasságot? Nem akarok másodjára is elválni. Mégis úgy érzem, a szeretete megvonásával büntet, mert nem akarok örökbe fogadni. Jó lenne valami kompromisszumos megoldást találni, de ahhoz először közeledni kellene egymáshoz. Tanácstalan vagyok…
Kedves Kérdező! A férje elkezdett Önhöz közeledni, csak Ön valamiért nem tudja fogadni. A férjének is és Önnek is vannak rossz érzései a gyermekkel kapcsolatos sikertelenség miatt, természetes, hogy ezt valakivel meg szeretné ő is beszélni, csak gondolom Önnek jobban esett volna, ha valamelyik barátjával és nem egy nővel beszél erről. Ha egymással nem tudnak dűlőre jutni, javaslom keressenek párkonzultációs lehetőséget. üdvözlettel:
Kedves Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy mar lassan 2 hete azt érzem hogy az lenne a legeslegjobb ha senki se keresne.. Meg a legjobb barátnőm se vagy is mar azt se tudom igazából hogy valóban tényleg a barátnom.. Szinte mást nem csinálok csak dolgozom .. Tudja hogy mennek ezek a dolgom a kórházba..:( nem tudom miert van ez így…:(
Kedves Kérdező! Köszönöm bizalmát! Sajnos nagyon szűkszavúan ír, azt érzékelem, hogy talán ki van merülve. Milyen dolgok hogy mennek a kórházban? Nővérként dolgozik? Szabadidejében nem tud feltöltődni? Mi történt 2 hete? Ki tudja magát pihenni? Írása alapján ezek jutnak eszembe. üdvözlettel:
Kedves Doktornő!
Igen kórházban dolgozom.. Sajnos nem mindig tudom magam kipihenni.. Es mar a barátiak társaságában is feszelyezve érzem magam..
Kb 2 hete de van mar szerintem több hete is.. Hogy azt érzem hogy senki se keressen semmivel .. Csak hagyjanak beken.. Jobb nekem egyedul.. Meg csak 21 eves vagyok de olyan érzésem van hogy senkinek sincs szüksége rám..barátaim is csak akkor keresnek ha kell valami..:/
Kedves Kérdező! Fontos lenne, hogy feltöltődjön, mikor nem dolgozik, önnek örömet jelentő dolgokban, programokban vegyen részt. Az is, hogy ne izolálódjon el teljesen, hogy legalább egy olyan kapcsolata legyen, akivel kölcsönösen támogató a viszony. Az egészségügyben dolgozók különösen veszélyeztetettek a kiégésre, pszichoszomatikus betegségekre, stb. Relaxáció, meditáció sokat segíthet szintén.
Doktornő nem tudok most pszichologushoz fordulni nem vagyok olyan helyzetbe . Ön valahogyan nem tudna segiteni mit tegyek ,mert mikor mond egy olyat valami fontosat kell kerdezen es őszinten valaszoljak már akkoris olyan furan erzem magam ideges leszek vagy nem tudom . Mit tegyek vagy ,hogy viselkedjek ? Ön szerint nagyon szeretem ha ezeket érzem? ugyanaz vagyok aki már kérdezet. aki 4 honapja van a baratjaval
Kedves Kérdező! Nem biztos, hogy ez a szeretet jele, hogy ideges lesz. Lehet, hogy inkább meg akar neki felelni. Viselkedjen úgy, amilyen ön, azaz legyen önmaga. Bocsánat, az előbb írtam forduljon pszichológushoz, akkor még nem olvastam ezt a levelét. Pszichiátriai szakrendelőben egyébként ingyenes ellátás van. nem kell gyógyszert szedni, a pszichiáter pszichológushoz fogja küldeni. Barátjával legyen őszinte és hiteles (úgy viselkedik, ahogy szokott), ennél többet jelenleg nem tudok javasolni. üdvözlettel:
Kedves doktornő! Azt is szeretném megkérdezni ,hogy ha örökre együtt maradnánk ez elfog mulni ez az érzés . A hányinger a gyomorideg és a többi. hogy boldog lehetek vele vajon?:(( Az elso par honap anyira csodalatos volt de lehet még akkor nem szeretem enyire mint most.. Viszont azt is kell tudni ,hofgy az eddigi kapcsolataimba nem voltam boldog ,mert akiket szeretem átvertek és akkor nagyon szenvedtem.. hogy vajon ez is közre játszik most amit érzek?
Kedves Kérdező! Könnyen lehet, hogy közrejátszanak az előző tapasztalatok. Nem tudjuk előre megmondani, elmúlik-e. Akkor múlik el nagyobb valószínűséggel, ha egyenrangú partnerként érzi magát mellette. Ehhez például vehet igénybe pszichológusi segítséget. üdvözlettel:
