Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves pszichológus,
Gyes-en vagyok, és 2 éves a fiam.Végigtanultam a gyes-t,felsöfok nyelvvizsgát tettem, és még egyet szeretnék.Azonban a szüleim szerint én nem akarok dolgozni ,és hasonló dolgokat vágnak a fejemhez..és ez nagyon bánt.Kiakadtam, és sírtam.Sajnos az önbizalmamnak ez nem tesz jót.Nem tudom hogy kezeljem ezt.A tanulás nekik nem jelent sokat, nekem mindent..Mit tegyek? Tanulni most van lehetöségem, munka és 2 gyerek mellett nem lesz sok a jövöben.köszönöm.
Kedves kérdező! Mindenkinek a saját életét kell élnie, azaz ha szüleinek nem fontos valami (pl tanulás), de önnek fontos, akkor tegye, azaz tanuljon. Egyedül férje jogosult beleszólni, hogy mikor dolgozzon és mikor ne, de ő is csak akkor, ha anyagilag ez fontos, vagy kapcsolatuk szempontjából lényeges. A szülők már nem szólhatnak bele az ön döntéseibe. Ha nem tudja félretenni ezzel kapcsolatos rossz érzéseit, lehet, hogy még nem szakadt el tőlük érzelmileg. A gyerek születése után szüleinkkel való kapcsolat is átalakul. Gyes ideje alatt, éppúgy mint a terhesség időszakában az emberek érzékenyebbek, sérülékenyebbek lehetnek, ez is közrejátszhat abban, hogy érzékenyen érinti szülei véleménye, de persze az is valószínű, hogy mindig is így viszonyultak Önhöz (ezt természetesen nem tudom, csak feltételezem, illetve kérdezném, ha ez egy beszélgetés lenne). Gratulálok a nyelvvizsgájához, és további tanulmányaihoz is, így előre. Biztos vagyok benne, hogy olyan munkát talál egy magasabb képzettséggel (pl nyelvvizsgával), ami Önnek előnyös lesz. Minél tanultabb valaki, annál több a lehetősége. Beszélje meg férjével tanulási terveit. Nagy segítség lenne, ha ő támogatná Önt. Mindenesetre én sok sikert kívánok! Ha nagyon megviseli a helyzet, munkacsoportunkból is bármelyikünk áll rendelkezésére négyszemközti konzultációra. üdvözlettel:
Volt már, hogy este felébredtem az éjszaka közepén. Előszőr kinyitottam a szemeim. A párnám mellett egy fekete telefont láttam. Semmi szín, olyan volt mint egy 3D-s árny. Megpróbáltam megfogni, de nem tudtam a kezem átment rajta. Nem értettem, hogy mi van… Megcsíptem magam. Fájt.Éreztem, határozottan ébrenvoltam. Lassan felültem és lenéztem (emeletes ágyam van) és három árny alakot láttam. Lassan mozogtak. Ott álltak az ágyam mellett, de nem néztek fel rám. Határozottan láttam őket! Ott voltak… Egy nő, egy férfi és egy kissebb gyerek (apummal, hugommal és anyummal éltem). Nem mertem lemenni. Nagyon féltem bebújtam a takaró alá. Már majdnem sírtam és szép lassan elnyomott az álom. Másnap reggel semmi nyomuk nem volt. Aztán évekkel késöbb borzasztóan szorongtam, féltem. Hosszú folyosó van a házunkba. Kinéztem és láttam ahogy áll ott valaki. Engem nézett. Nem mertem egyedül lenni. Sírtam a félelemtől egyedül… Hallottam és láttam őket.
Aztán… anyum elég gyakran rajtam vezette le a dühét… Néha kezet is emelt, de a lelki terror volt a specialitása. Olyanokat mondott, hogy mennyire bányja, hogy megszülettem, meg, hogy egy öröme sincs bennem… Szinte minden nap szorongásba tartott…. Sokat sírtam. Volt, hogy vágtam is magam és attól megnyugodtam. Boldogabb lettem. Amikor kissebb voltam, kb olyan 6 éves mindig iylenkor a fejem izomból vertem a falba. Annak is ilyen hatása volt…
Néha elgondolkodok, hogy milyen jó érzés lenne másokat bántani. Nagyon gyorsan felkapom a vizet apróságokon. Legutóbb is elképzeltem ahogy megragadom hugom a hajánál fogva és addig verem a fejét a falba ameddig pépes nem lesz. És olyan jó érzés volt márcsak elképzelni is… Vagy egy kisbabára rátaposni és nézni ahogy kijönek a belei. Egy idegesítő kutyába belerúgni majd otthagyni…
De ezek az érzelmek nagyon gyorsan változnak bennem. Van, hogy segítek másokon, van, hogy vihogva beléjük rugok. Ha valakit megütök akit eddig még nem, az boldogsággal tölt el. Gyakran gondolkodok azon, hogy milyen jó lenne egy egy személyt bántalmazni. Volt, hogy hugom sírva menekült elöllem mert félt. Volt olyan is, hogy megindultam felé, hogy most pépesre tépem, ő meg, csak futott…
Van, hogy minden okés és egyszer, csak belelovalom magam a problémákba, ideges leszek, rongálok, sírok….
Izgulni nemigen szoktam. Teljes nyugdotsággal tudok véget vetni egy kapcsolatnak, nemizgulok a jövőm miatt. Nem érdekel, hogy milesz velem, csak sodródok…
Kedves Kérdező!
Szerintem nagyon jó, hogy leírta, amit látott. Fontos volna, hogy annak aki a személyiségzavar diagnózist adta Önnek is beszámoljon ezekről a tapasztalatairól. A félelmei pszichiáter segítségével legyőzhetőek. Az agresszív indulatait is érdemes volna körbejárni, megérteni. Konstruktívabb örömforrásokat találni az életében.
Üdvözlettel:
Habis MelindaT.doktornő! A férjem tavaj megcsalt ami ugyderült ki hogy nemibetegségett kapott el,az utólsó pillanatig tagadott mindent .Én nemkaptam el szerencsére de nemtudom megbocsátani neki amitt tett.A gyerekek miatt marattam vele,mert amugy jo apa.Probálkozik hogy ujra bizak bene meg hogy szeret de csalótam bene.22év után nemtudom átölelni,beszélgetni vele.választ a miértekre csak a szokásos kevés szex.Nemtudom mitt tegyek.válni nemakar de ez már nem élet.Mitt tegyek?
Kedves Kérdező! Javaslom, először önmagában gondolja végig, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy meg tud-e mégis bocsátani, ha igen, akkor érdemes párterápiára menniük. Ha semmiképp nem tartja ezt elképzelhetőnek, a válás marad. A gyermekek érezhetik az önök közti feszültséget, és ez nem kedvező számukra. A gyermekeknek az sem kedvező-véleményem szerint- ha az anya áldozatot hoz értük és közben szenved. Ebből arra gondolhatnak, ez a természetes, hogy az embernek szenvednie kell, vagy akár bűntudat is keletkezhet bennük, hogy anya miattuk szenved – ezek csak elképzelések, lehetőségek, kérem ne vegye feltétlen magára! Miért nem akar válni a férje? Most már elég neki a kevés szex is? Ezt azért kérdezem, hogy vajon ő hogy gondolja a kapcsolat folytatását, ha ön már nem tudja átölelni sem? Egy pszichológiai kutatás szerint ha a gyermekek érzik a feszültséget a szülők között, ez károsabb a személyiségfejlődésük szempontjából, mint ha elválnak és a szülőkkel külön-külön találkozva nincs meg ugyanez a feszültség. Természetesen ezzel nem akarom azt mondani, hogy váljon el, és azt sem, hogy ne tegye. A pszichológus nem adhat ilyen direkt tanácsot. Azt érdemes átgondolnia, melyik megoldással nyernek többet Önök, felnőttek és a gyermekek is. Ha úgy érzi, továbbra is nehéz a döntés, fordulhat egyénileg is négyszemközti konzultációra bármelyikünkhöz, illetve ha még lát némi esélyt, hogy megbékél a férjével, akkor párban érdemes segítségért fordulniuk. Üdvözlettel:
Kedves Pszichológus,
Nehezen találtam meg a megfelelő kategóriát. Próbálom tömören és lényegre törően megfogalmazni a problémámat, de úgy érzem, nem lesz könnyű. Ha egy filmben látnám sem lenne könnyű elhinni, ami velem történt, történik.
5,5 éve vagyok távkapcsolatban egy magyar férfival, aki “Szingapúrban dolgozik pénzügyi vezetőként, magas beosztásban, gyakran jön Londonba magánrepülővel, legalábbis ezt mondja”. (Azért az idézőjel, mert már nem tudom, mi az igazság). Kapcsolatunk 5 éve alatt többször szakított Velem, de én mindig megbocsátottam neki, mert a szakítások után mindig jött a megbánás, és a mondat, hogy én vagyok az igazi, akit ő nem tud eléggé értékelni. A kezdetektől úgy érzem, hogy valami nincs rendben, de nagyvonalú, gondoskodó, kedves, támogató légkört alakított ki, melyben a munkája volt az első helyen mindig. Legalábbis ezt mondta. A családjával nincs jó kapcsolata, nehéz gyerekkora volt, előfordult, hogy bántalmazták. Ezt pár hónapja mesélte el. Szinte “függök tőle”, sajnos most tartozom is neki, egy olyan összeggel, amit legutóbbi, decemberi szakításunkat követően, januárban adott nekem kölcsön. Bajban voltam, azt mondta, szívesen segít. 2 hete kaptam egy ismerősömtől egy facebook linket, ami sokkolt. Egy családi képen egy hölgy és egy gyerek mellett szerepel a fényképen. Mivel havonta egy-két hetet töltünk együtt, “hiszen a munkája miatt ő nagyon sokat utazik”. Próbáltam kicsit az interneten több információt megtudni. Két gyermeke van, valószínűleg felesége, de mindenképpen élettársa és családja. Valószínűleg nem ott él, ahol azt évek óta mondta. Valószínűleg nem az, akinek gondolom. Vannak fényképek, bizonyítékok a kezemben, de egyre inkább azt gondolom, hogy nárcisztikus személyiségzavarban szenved. Egy személyiséget “hazudott” nekem, és én tápláltam a szeretet éhségét. Több alkalommal úgy éreztem, hogy valami nem jó, valami nem stimmel, de amikor megpróbáltam szembesíteni, soha nem tudtam “megfogni”. A jövő héten találkoznom kell vele, de minél több információm van a nárcisztikus személyiségzavarról, melynek szinte minden tünete ráillik, mint a hazugságok, grandiózusság, ő a tökéletes férfi, nagylelkű és igen drága ajándékokkal, vacsorákkal, amiket többször mondta, hogy én nem is értékelek. Már kb 2 éve folyamatosan próbálok a közelében lenni, mert szenvedek az együttélés hiányától. Amikor szakítani akartam, valamit mindig ígért, és az elmúlt 5 évben ő mindig akkor szakított velem, amikor életem egy nehéz szakaszában voltam. Majd pár hónap múlva mindig én voltam az igazi, tett róla, hogy ne tudjak tovább lépni, hogy megint megbocsássak neki. Szerencsére nem irányította teljesen az életemet, döntéseket egyedül hoztam, de függtem, függök tőle érzelmileg, és sajnos most kissé anyagilag is. A jövő hét elején találkoznom kell vele, hiszen ő nem tudja, hogy én már tudok a valódi életéről, a családjáról és jön “haza” hozzám, de az információk alapján egyre jobban félek. Abban kérem a tanácsukat, hogy mit tegyek. Az, hogy neki egy letagadott családja van, számomra egyértelműen a kapcsolat végén jelenti, de nem tudom, hogy szembesítsem-e azzal, amit hazudott nekem. Félek, hogy bántani fog. Félek, hogy ha egyedül maradok vele, fizikailag bántani fog. Kérem, segítsenek! Adjanak tanácsot, mert számomra nyilvánvaló, hogy ezt a kapcsolatot le kell zárnom, mert fogalmam sem volt arról, hogy neki családja lehet, és valószínűleg Magyarországon él. Nyilvános oldalakon, mint facebook, nem elérhető, soha nem szerette, ha fényképek készítek róla, folyamatosan, éveken keresztül ígérgette a családommal való találkozást, majd mindig kibújt alóla a munkára hivatkozva, miközben a családom engem folyamatosan kér, hogy hagyjam el, de ugyanakkor képtelen voltam vele szakítani, mert annyira elbűvölően bánik Velem, és annyira a munkájára fog mindent, hogy számára az az első. Jellemzően a Karácsony előtti időszakban szakítottunk, amikor TALÁLKOZNI KELLETT volna a családommal. Most értettem meg, hogy azért nem találkozhatott, mert neki volt/van egy másik családja… Minden időszakot megoldott, a munkára hivatkozva, kivéve ezt. Korábban én is pénzügyi vezetőként dolgoztam, sok olyan emberrel, akiknek a munka volt a mindene, de számomra nem a munka az egyetlen út, az élet sokkal több, tartalmas dologgal megtölthető, mint a napi 16 óra munka. Most értettem meg, hogy áldozat vagyok, annyira szép volt a kép, és valószínűleg én is hibás vagyok, mert el akartam hinni, hogy valóság az, ami ő. Most ébredtem rá, hogy akit én szerettem, az a személy nem létezik, ez csak egy általa kitalált személyiség. De nem tudom, hol és hogyan van ebből kiút, és az elmúlt 2 hétben, mióta tudom, hogy mi az igazság, a változatlanság látszatát tartom fenn vele, de lassan azt érzem, hogy ebbe beleőrülök. Megkönnyebbültem, amikor végre megláttam a képeket, mert korábban csak a gyanúm volt, és minden kérdésemre azt mondta, hogy én nem bízom benne, vádaskodom, holott ő nagyon szeret és csak engem, és én milyen gonosz vagyok, hogy vádaskodom! Már annyira lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem is akartam kérdezni, elhittem, hogy én vagyok a rossz, vádaskodó. És még pár év, és kiszáll a mókuskerékből és családot alapítunk.
Hogyan szakítsak vele? Hogyan lehet elmenekülni egy nárcisztikus személyiségtől? Intelligens és soha nem volt velem agresszív, erőszakos, soha nem támadott, nem szégyenített meg mások előtt, de ha nem nárcisztikus, akkor is “egy kitalált személyiséget mutatott nekem”, mi több, hitel-ügyintézője voltam, amikor megismerkedtünk, így most már tudom, hogy hiteligényléskor is valótlan adatokkal igényelt hitelt, ami bűncselekmény. Nem vallotta be, hogy családja van, mely befolyásolja a hitelképességet, holott az első gyermeke már megszületett az igénylés pillanatában, melyre most jöttem rá. Mielőtt kapcsolatba kezdett velem, erre konkrétan rákérdeztem, hiszen nem megyek bele egy olyan kapcsolatba, ahol a társamnak családja van!
Kérem, adjon tanácsot, hogy szembesítsem mindazzal, ami a tudomásomra jutott? El fogja vágni a szálakat? Ha valóban nárcisztikus személyiség, akkor ez lenne a megfelelő “cselekvési” minta a szembesítést követően. Egyszerűen csak “szakítsak vele és lépjek tovább”, amit egyelőre még a sokk hatása alatt nem tudom, hogyan tegyek… Vagy ne mondjam el neki, hogy tudom, családja, két lánya és felesége/élettársa van?
Előre is köszönöm tanácsát és megtisztelő válaszát. 48 óra múlva találkoznom kell vele, és nem tudom, mit tegyek. Félek.
Köszönettel,
KK
Kedves KK! Ahogy Ön biztonságosnak érzi a szakítás menetét, azt válassza: ha veszélyes lehet, hogy pl. erőszakos lesz, ennek érzi lehetőségét, akkor ne szembesítse. A szakítást meg kell ejteni, ez biztos. Legyen Ön közelében egy megbízható barát, barátnő, akihez lehet utána fordulni vagy bárki, aki önnek biztonságot tud nyújtani. Jogi vonzatok miatt szerintem hasznos lenne ügyvédhez is fordulni. Ha kérdése van, nyugodtan írjon még! Üdvözlettel:
Kedves Lili!
Olyan ritkán tudok Önhöz menni, hogy gondoltam egy konkrét kérdésemre itt is tud válaszolni. Azt Ön is tudja, hogy alapvetően hipochonder vagyok, ezért is jelentkeztem Önhöz, első találkozásunkkor sokat meséltem erről Önnek. Konkrét kérdésem: a hipochondria okozhat pszichoszomatikus betegségeket (a gasztroenterológiai vizsgálataim folyamatban vannak)? A szorongás ezen betegség tünetei közé tartoznak? Hipnózissal vagy más vizsgálattal ki lehet deríteni, hogy mi az alapvető -tudat alatti- problémám (tudatosan többszöri találkozásaink alakalmával sem jutottam sokra)?
Köszönöm válaszát, Adrienn
Kedves Adrienn, Köszönjük a levelét! Úgy gondolom, hogy maga a hipochondria nem okozhat pszichoszomatikus betegséget, inkább az általa átélt stressz az, ami elindíthat pszichoszomatikus megbetegedést, így a stressz által kiváltott szorongás is. Általában több összetevőre vezethető vissza a betegség megjelenése, pl. tágabb környezeti hatások, egészséges életmód, pszichés immunrendszer stb.. Egy hosszabb folyamat során lehet fényt deríteni, hogy mi a legmélyebb ok a betegség megjelenésének (hosszú terápia pszichoterapeutával), ehhez többféle módszer is segíthet, az adott terapeutától függ, hogy milyen módszerben jártas. Várom majd a jelentkezését mielőbbi jobbulást kívánva:
Szabó LiliKedves Pergel-Száraz Cintia!
Azzal a problemammal fordulok hozzad, hogy a lassan 3 eve vagyok egyutt egy olyan fiuval (20 eves) aki tenyleg soha nem ad okot ra h ketelkedjek benne h ne higgyek neki, nem beszelget meg lanyokkal se meg szinte az osztalytarsaival se, pedig engem nem zavarna vagyis nem igazan tudom mert ugye nem teszi :/ a szuleim is nagyon kedvelik, az ovei is engem, tenyleg nagyon jo hozzam, de tudom h bennem van a problema, kerdezgettem, hogy van-e olyan lany akit megszokott nezni vagy akirol fantazial… mert azt olvastam egy cikkbe hogy minden ferfi szokott ilyet es tudom h ez termeszetes mi nok is neha vegignezunk egy egy helyes ferfin… eloszor nem akart valaszolni, azt mondta h ilyen ember nincs, aztan addig faggattam mig nem mondott egy nevet, aztan mar masra sem tudtam gondolni megneztem a lanyt a kozossegi portalokon, es csak arra tudok gondolni, hogy az a lany jobban kellene neki mint en es h boldogabb lenne vele, de kozben belul nagyon faj…de tudom h azert kerdeztem mert nem vagyok magamban biztos, nincs onbizalmam, azt gondolom h jobbat erdemel mint en, es hogy mas biztos boldogabba tudna tenni, nagyon nem vagyok megelegedve onmagammal, az elmult 3 evben tavaly erettsegikor is meg most vizsgaidoszakban is felszedtem jo par kilot (osszesen 15) es mar azt sem tudom, hogy miert lehet velem, hogy mit szeret bennem…. nem akarok ilyen lenni vele, mert tenyleg nem ezt erdemli, es tudom h velem van a baj, de egyszeruen nem tudom mi tevo legyek, hogyan tudnek ezen valtoztatni… nem mindig vagyok ilyen, hanem neha elotor belolem, csak az a baj h mostansag eleg gyakran 🙁
Koszonom, hogy vegig olvastad a levelem, bizom a mihamarabbi valaszodban!
Udv.: egy onbizalomhianyos egyetemista lany
Kedves Egyetemista Lány! Ha nem baj, én magázódni fogok, mert ez a szabály a pszichológusoknál. Az önbizalomhiány mikor előtör valamilyen érzés, gondolat formájában úgy tűnik, hogy sokszor talán akaratán kívül előidézi másokban, hogy önt olyan helyzetbe hozzák, hogy rosszul érzi magát, pl. az elmesélt esetben is: a másik lány a jobb, tehát én rossz vagyok- talán ilyesmit gondolhat. Jól értem? Pszichoterápiával az önbizalom fejleszthető, ha nincs lehetősége pszichológushoz fordulni, próbáljon minél több sikerélményt szerezni. üdvözlettel:
Mióta feleségem megismerkedett az interneten egy férfivel, velem szinte nem is beszél csak este bújunk össze.A férfival tölti minden idejét a z interneten keresztül. Ezt én nehezen viselem. Természetes dolog ez?
Kedves Kérdező! Teljesen természetesnek gondolom a reakcióját, de néhány kérdést érdemes tisztáznia a feleségével, hogy tisztábban lásson: pl. mit jelent neki ez a “kapcsolat”, mit nyújt neki? tudja-e, hogy ez Önnek rossz érzés, hogy vele tölti ideje nagy részét? Miért nem Önnel beszéli meg azokat a dolgokat, amit a férfivel? És ha Önnek még további kérdései vannak, javaslom tegye fel a feleségének, mert ha szó nélkül viseli, kapcsolatuk elhidegülhet, további indulatoknak adhat teret, ami a kapcsoléat romlását vonhatja maga után. Egy jó kapcsolat fontos tényezője, hogy őszintén meg lehessen beszélni az érzéseket, nehézségeket és olyan megoldásra jutni közösen, ami mindkét félnek elfogadható. Minden jót kívánok!
Kedves pszichológus,
Nem tudom, hogy pontosan meg tudom-e fogalmazni a proglémáimat, de a következőket érzem.
Egyszerűen semmihez semmi kedvem sincsen, ez évekkel ezelőtt nem volt rám jellemző, de aztán egy szörnyű “kapcsolat” megváltoztatott. Azóta úgy érzem, nem tudok olyan lenni, mint egy normális ember. Mindig eldöntöm, hogy boldog leszek, vagy valamit végre megcsinálok, tanulok… stb, de aztán semmi sem jön össze. Mindig csak a lelkesedésem nagy. Ha tanulásról van szó (egyetemista vagyok) nincs semmi gond egy ideig, de aztán minden a feje tetejére áll és úgy érzem, nem bírom tovább, megbolondulok. Próbálok nyugodt lenni, de nem megy. Ezek miatt egyszerűen úgy érzem, hogy semmi esélyem sincs a sikerekre. Semmi esélyem sincs arra, hogy boldog életet tudjak élni a jövőben. És ebben az is közrejátszik, hogy egyszerűen minden ok nélkül rossz kedvem lesz és feszültté válok, minden ok nélkül képes vagyok magam elsírni, és ilyenkor olyan dolgok jutnak az eszembe, amiknek nagyon nem kellene. Például a halál. És mivel már pár évvel ezelőtt vol egy kísérletem is ezzel kapcsolatban, így félek magamtól. Félek, hogy újra meg fogom tenni. Most éppen úgy érzem, hogy élni szeretnék, de félek tőle, hogy ez az érzés megint hamar változni fog, ahogy máskor is szokott. Nem tudom mit tegyek, nem tudom mi lenne a jó döntés. Nem találom az okát a feszültségnek, de mégis velem van. És nem tudok tőle szabadulni. Mit tanácsol?
Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Látszólag a semmiből jönnek a ahangulati ingadozások, de ha alaposabban megvizsgáljuk, szoktunk találni okot. Főleg, hogy írja is: egy “szörnyű kapcsolat” Önt megváltoztatta. Lehet, hogy olyan traumatikus volt Ön számára maga a kapcsolat, esetleg a szakítás, hogy ennek feldolgozatlansága sodorja depresszív érzések felé. Ez csak egy feltételezés, és alapos kivizsgálás szükséges.
Úgy vélem szükség lesz gyógyszerre az öngyilkossági veszély miatt, ezért javaslom pszichiátriai szakrendelő felkeresését, ahol pszichoterápiás segítség is feltehetően lesz (ez attól függ van-e pszichológus a rendelőben). Ha öngyilkossági gondolat fogalmazódik meg önben, mindenképp hívja a segélyvonalat:06 80 505390 (ingyenes, este 7 és reggel 7 között). Végszükség esetén ilyenkor mentő is kijön, ha nagyon erős a késztetése.
Ha van kezelőorvosa (ezt abból gondolnám, hogy említ egy korábbi kísérletet), hozzá forduljon. Üdvözlettel:
Tisztelt Cím. Lassan egy éve sajnos anyagi okok miatt ki kellett adnom újépítésű házunkat albérlőknek. Már az első találkozás alkalmával sem voltak szimpatikusak , főleg a szűlő a pökhendi viselkedése miatt. Azóta mindegy hogy személyesen, SMS- Ben , vagy csak felmerülnek,megmagyarázhatatlan gyomorideg és igazottság tör rám. Fontolgatom, hogy az lenne a legjobb ha elküldeném őket mert mint idegesség forrás semmi szükségem erre, és másik is hasonló értékeket említenek velük kapcsolatban ,kisebb problémákat is okoztak az ottlakás alatt , úgyhogy ezek a visszajelzések csak megerősítenek. Kérném ha van véleménye, illetve ha tudna adni tanácsot a dologgal kapcsolatban , azt nagyon megköszönnen!! Tisztelettel , Kovács Andrea
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! A levele alapján úgy gondolom, hogy az adott albérlő viselkedése, ami zavarja, valamilyen korábbi (azaz más személyhez kapcsolódó) élményéhez vezethető vissza. Érdemes lenne pszichológussal utána járnia ennek, hogy mi miatt vált ki gyomorideget Önből ez az albérlő. Amennyiben elküldené őket, lehet jönne később más személy az életében, aki ugyanezeket az érzéseket hozná elő Önben. Azt javaslom, hogy kérjen segítséget pszichológustól akár a helyi ideggondozóban, akár magán úton (az onlinepszichologus.net csapata is szívesen vállalná). Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKedves Lili,
3 gyermekünk van, a 3. gyermek születése óta nem kivánom a férjem, az együttlétet, mindenféle közeledést elutasítok. Fájdalmas az együttlét, candidám van, 2 éve nem élünk nemi életet. Boldogtalanok vagyunk mindketten. Javasoltam, váljunk el, de a férjem nem szeretne, ő bizik benne, minden a régi lesz egyszer. Mit tegyek? Teljesen elhidegültem tőle, képtelen vagyok őt szeretni. Mi lehet velem a baj?
Kedves Kérdező! Köszönjük a bizalmát. A levele alapján én mindenképpen szexológus/ szexuálpszichológus felkeresését is ajánlom (amennyiben nőgyógyásznál már volt, s ő nem talált megoldást a candidára). Itt lehetne fényt deríteni, hogy mi miatt csökkent a szexuális vágya Önnek. Én is úgy gondolom, hogy a szexuális életüket rendbe lehet hozni, ha minden más rendben van, akkor nem szükséges a válást felvetnie. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Barátnőmnek kiderült hogy súlyos betegsége van, ezért szakított velem, bár nem régóta vagyok vele de szeretnék segíteni neki, viszont nem enged közel magához, mert nem akarja hogy én szenvedjek. Hogy tudnék segíteni és mit kellene tennem?
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát!
Nehéz helyzetben vannak mindketten.
Ha jól végiggondolta, hogy barátnője betegsége mivel jár, milyen kimenetele lehet, és mégis mellette kíván maradni, beszéljenek erről. Sokféle módon segíthetünk annak, aki fontos Nekünk. Talán megtalálják ennek azt a módját ahogy ő is el tudja fogadni.
Ha mégsem sikerül megállapodniuk, fogadja el a döntését. Lehet, hogy nem tehet többet, mint hogy tiszteletben tartja atz.
Ha szeretné alaposabban körüljárni helyzetét, ajánlom bizalommal munkacsoportunk tagjait.
Sok erőt kívánok,
Tisztelt Pszichológus!
A párom tavaly egy régi szeretőjével, még abból az időből amikor én nem voltam smseket váltott, hogy milyen formában és hogyan szeretkeznének a hölgy még képet is küldött magáról, sajnos én ezt a beszélgetést végig néztem és nagyon sírtam, a páromat számon kértem hogy mégis “mi ez? ” . Ő sírt, és nagyon szégyellte magát, akkor úgy döntöttem hogy megbocsátok neki. Aztán rá két hónapra egy újabb régebbi kapcsolatát kereste fel, ott már csak annyi történt hogy írt a nőnek “hogy mi lenne ha ki venne egy nap szabit és találkoznának”. azóta eltelt fél év és nem csinált semmit, most pedig az történt hogy az előbb említett hölgynek megint írt hogy “találkozzanak”.
Nem gondolom hogy el ment volna addig hogy találkozzanak, viszont nem tudom hogy mitől van ez hogy időközönként ilyeneket csinál, olyan mintha hirtelen kattanna egyet az agya és ezt csinálja. Tudom hogy nehéz gyermekkora volt, és az apja is imádta a nőket. egyébként, minden rendben van köztünk nem szokott furán viselkedni a telefonját nem dugdossa. Megkértem hogy menjen el pszichológushoz hátha ő segíthet hogy kigyógyítsa ebből a “betegségből”, Azt mondta hogy mindent megtesz azért hogy jobbá tegye a kapcsolatunkat és ne történjen ilyen többet. Ön szerint ez betegség és ki lehet belőle gyógyítani egy pszichológus segítségével? Vagy ilyen, ezt látta otthon és nem fog megváltozni.
Előre is köszönöm a segítségét.
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Szerintem nagyon jó ötlet, hogy a párja elmegy pszichológushoz, s közösen a probléma gyökerét megkeresik. Általában vagy valamilyen elégedetlenségi érzés vagy szexuális kíváncsiság állhat a probléma mögött. Valószínűleg a párja nehezen tudja saját vágyait kontrollálni s ezáltal a viselkedése is követi ezt. A kérdésére nem lehet egyértelmű választ adni az információk alapján, mivel minden eset más, “kigyógyítani” helyett “megérteni a probléma okát és átdolgozni a vágyait” használnék a problémájára, én úgy gondolom, hogy az utóbbit lehet, amennyiben ő is együttműködik. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKedves Lili!
Köszönöm gyors válaszát. Olyan sokára kaptam Önhöz időpontot, hogy muszáj addig tanácsot kérnem: a naponta többször visszatérő kényszer-gondolataimat hogyan tudom megszüntetni? Nagyon zavarnak, ideges leszek tőlük és kétségbeesett, sokszor sírok (ami tudom jó feszültséglevezető, de pl munkahelyen nem nézik jó szemmel). Azokra a gondolatokra gondolok, amiről már beszéltem Önnek: mindig magamra figyelek, magamat elemzem, hogy ez-meg az a szituáció, információ, külső hatások hogyan érintenek engem, milyen reakciókat vált ki belőlem. Agyalok, hogy én most jól érzem magam, boldog vagyok? Mi bajom lehet, ami miatt nyűgös vagyok és diszkomfort érzemtem van, mi nem stimmel velem, mi zavar stb? Pl. Pesti Est -ben olvasok egy filmelőzetest, összeugrik a gyomrom. Buszon kinézek az ablakon, elolvasok egy feliratot, összeugrik a gyomrom. Teljesen ártalmatlan váratlan helyzetekben történik ez, ami egyből önelemzésre kényszerít: Hogy akkor most én nem vagyok normális, mi a problémám, miért nem érzem magam jól, mindig olyan furcsán érzem magam stb. stb. Ezek a gondolatok üldöznek, önelemzésre kényszerítenek, mindeközben elfelejtek ÉLNI és ÉLVEZNI az életet 🙁 Arról is volt már szó, hogy jelenleg teljesen rendben van az életem, család, munka terén is, szóval nincs okom a panaszra és az aggodalomra. A napi stressz nyilván szerepet játszik a mindennapokban, de alapvetően nem élek stresszes életet, sőt próbálok egészséges életmódot folytatni. Arra is gondoltam hogy a hormonjaim űznek gyúnyt belőlem, öregszem, túlérzékeny lettem mindenre vagy félek, hogy mégsem vagyok felhőtlenül boldog (és miért nem??? -mi kell ahhoz hogy felszabadult legyek???), holott minden körülményem adott az életvidámságra. Nem tudom, tanácstalan vagyok, megőrjítenek a kényszer-gondolataim, nagyon szenvedek tőlük nap mint nap. Szeretnék megszabadulni ettől az önelemzési kényszertől, hogy mindig magammal foglalkozzak. Lehet ez a hipochonria egy súlyos fajtája esetleg? Mit tehetek? Hogyan enyhíthetem szenvedéseimet?
Kedves Adrienn! Érdemes lenne önismereti könyveket olvasni, hogy rájöjjön, vajon miért is indulnak el ezek a gondolatok. Mivel a boldogság áll a gondolatai központjában, ezzel kapcsolatos könyveket kellene olvasnia (pl. A boldogság rajtad múlik, A boldogság útja, Értelmes szenvedés: a boldogság.). A gasztroenterológiai kivizsgálás eredményeit is azért érdemes megvárnia, hogy biztos legyen, hogy tényleg nincs testi problémáról szó. Üdvözlettel:
Szabó LiliElőző levelemhez kiegészítő információ, hogy szerintem úgy viselkedek, mint egy őrült depressziós. Ugyanis nyilván próbálom elnyomni kényszer-gondolataimat, elterelni a figyelmemet másra, elhatározom (mivel minden fejben dől el) hogy nem stresszelek, nem agyalok, nem szorongok, nem elemzek, csak élvezek minden pillanatot. Ez sikerül is egy ideig, pár órát, napot, hetet, aztán, mint egy hangulat- ingadozásos hisztis belefáradok a happy -ségbe, úja rám törnek a Gondolatok, ok nélkül természetesen. Ilyenkor megijedek, elkeseredem, felhergelem magam, jön a sírás, a stresszoldás. Aztán újra erőt merítek, egy ideig minden jó (vagyis normál), aztán kezdődik elölről a körforgás. Nagyon elegem van magamból, ebből a mókuskerékből végleg szeretnék kiszállni! Ebben kérek segítséget személyesen és tanácsot most itt írásban.
Köszönöm: Adrienn
Kedves Adrienn, Napok-hetek nem fognak elmúlni stressz nélkül, nyilván, ha Önben is a napok eseményei halmozódnak, akkor egy idő után a felgyülemlett stressz a hangulatát is befolyásolja, a rossz hangulat pedig beindítja a gondolati körforgást. Stresszoldásként javaslok még rendszeres mozgást vagy jógára járást, esetleg relaxációs masszásra járást. Üdvözlettel:
Szabó Lili21 éves lányom nem áll szóba hűtlen apjával. 1 éve derült ki, hogy megcsal a férjem, akkor elköltözött otthonról, de most megbánást tanúsít, viszont a lányom hallani sem akar arról, hogy folytassam az apjával a kapcsolatot. Mit tegyek?
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Az Ön lánya valószínűleg nagyon neheztel az édesapjára, amiért elhagyta a családot. Azt javaslom, hogy a helyi családsegítő szolgálatnál vegyenek igénybe családkonzultációt/családterápiát, ahol tudnának közösen ezen a problémán a dolgozni (megbocsátáson s azon hogy vajon a férje miért is viselkedett így, mi volt ennek az oka). Ez egy nehéz helyzet, sok fájdalom, csalódás s feszültség lehet a lányában (s talán Önben s a férjében is), amin dolgozni kell közösen. Sok sikert kívánva:
Szabó Lili
