Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Pszichológus csapat!
A párommal van egy 3,5 éves kisfiunk. Gyakran előfordul, hogy a gyermek nyilvános helyen hisztizik, ellenkezik és ezt a párom nagyon rosszul viseli. Tetű bunkónak hívja, undorítónak, vagy olyat mond, hogy rohadjon meg. Ha megtörténik a hiszti akkor ő felhúzza magát, dühöng, lehordja és aztán nem szól se hozzam se a gyerekhez. Ezt pl
egy kirándulás során is megteszi, olyankor magányosan megy előttünk és jó pár óráig nem lehet vele kommunikálni.
Amikor jó a gyerek és ő jó passzba van, akkor meg többet gyereket szeretne…Önök szerint mi a baja? Mert így beszélni a gyerekkel és aztán besertodve lenni szerintem nem normális….kérem, segitsenek, nem bírom már az állandó feszültséget!
Köszönöm
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a párja nem kezeli jól a kisfiuk ellenkezését, hisztijeit. Talán gyermekként Ő nem engedhette meg magának az érzelmek nyílt kifejezését, ezért nem tanulta meg a valódi indulatkezelést (Ő maga is rosszul viseli a frusztrációt). Ezt sosem késő elkezdeni, de felnőttkorban már szakember segítségére és megterhelő érzelmi munkára van szükség hozzá, hogy jelentős előrelépések történjenek.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdv!
Egy olyan problémám lenne, ami igazából nem engem érint, hanem a párom. Átesett egy szem műtéten, ami miatt nem tudta elérni a gyermekkori célját, hogy katona lehessen. 11 hónapja vagyunk együtt. Többször történt olyan, hogy mikor én elmentem dolgozni, akkor ő úgy várt a lakásban, hogy berúgott (nem is kicsit, kb alig bírt állni). Kérdésemre, hogy mi váltotta ezt ki többször azt válaszolta, hogy e miatt van, hogy nem lehetett katona a szeme miatt. Többször kapott már utolsó esélyt, de a minap is ez fogadott, viszont most nem azt mondta, amit eddig, hanem hogy nem tudja, csak hogy jól esett, ilyenkor nem gondolkodik semmin. Többször próbált meg átverni, úgy hogy a vodkát beleöntötte Fanta ődítőbe. Most is ez volt a probléma, van hogy megállja, hogy hetekig (3-4 hét) nincs vele ilyen gond, viszont mindennap fogyaszt legalább egy sört. A legutóbbi veszekedésünk, az addig fajult, hogy kénytelen voltam felhívni az édesanyjáékat, hogy nem tudom mit lehetne vele kezdeni, s hogy megoldható lenne-e hogy ők hazavigyék és megpróbáljanak vele elbeszélgetni. 300 kilométerre lakik tőlem, most ott van kapott 2 hét haladékot, hogy meggondolja, hogy ér-e neki annyit a kapcsolatunk, hogy változzon. Ez a probléma már előttem is megvolt néhány hónappal. Itthon is nagyon jól megvagyunk, a munkáját is szereti. Akkor áll fent ez a helyzet, amikor nem dolgozik általában. Ön szerint érdemes lenne-e folytatnom vele? Szeretem, de nem szeretnék mindig azon agyalni, hogy éppen most mi fogad itthon.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a párja sajnos alkoholbeteg, ezért nem elegendő az ígéret, vagy az elhatározás a gyógyulásához.
Fontos, hogy a férfi pszichoterápiás segítséggel feldolgozza azt, hogy nem sikerült a katonasággal kapcsolatos terve, ne legyen az alkoholra szüksége ahhoz hogy ne gondolkodjon semmin. Erre szesz nélkül is kell, hogy legyen lehetősége, de persze előtte az Őt nyomasztó problémákkal kellene hatékonyan szembenéznie (ami nem fog menni neki szakember segítsége nélkül).
Az, hogy ennek fényében folytatja-e vele a kapcsolatot, Önön múlik. További kérdés esetén állunk szíves rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves doktornő!
A problémám az lenne, hogy egyszerűen képtelen vagyok időben lefeküdni. Akármilyen fáradt is vagyok, akár mi is legyen, 12 előtt nem kerülök ágyba. Fáradt vagyok és eltudnék aludni, de mindig találok valami kifogást magamnak amiért fent üljek. Hol netezek, videókat nézek, hol későn érek haza a vásárlásból, hol a barátaimmal sokáig beszélek, hol takarítani támad kedvem, vagy egy hosszú fürdőt szeretnék venni.
Akár mi is legyen, mindig elérem hogy 12 után kerüljek ágyba, még ha reggel 6-kor is kell kelni. Egyre frusztráltabb leszek, úgy érzem ennek az ördögi körnek soha nincs vége. Ma is, azzal töltöm az időt, hogy ebben a témában keresek, önnek írok, ahelyett hogy készülnék lefeküdni. Szüleim is folyton szidnak, hogy feküdjek le, én is folyton mondom magamnak. Nem a fáradtsággal van a gond, vagy hogy nem tudnék elaludni, egyszerűen túl koránnak tűnik nekem 10-kor ágyban lenni. Még belegondolva is nevetek ezen az időponton. Megszoktam hogy már 13 éves korom óta 95%ban ilyen későn fekszem le. Mit kéne tennem?
Mi lehet a hiba? Miért viselkedem így? Amúgy 17 éves fiú vagyok.
Kedves Kérdező!
Levele alapján nem teljesen egyértelmű nekem, hogy miért is zavarja Önt az, hogy éjfélkor kerül az ágyba. Hiszen azt írja, hogy szeretett tevékenységekkel tölti az estéjét és ráadásul nem is fáradt a kevesebb alvás miatt! Ha jól értelmezem, nincs szüksége korábbi lefekvésre. A szüleit miért zavarja az Ön életmódja?
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Férjem állandóan gyanakszik, nem enged barátkozni senkivel, gyakorlatilag korlátozva van hova mehetek mikor ls meddig, nincsenek barátaink, senki nem jár hozzánk, mi sem megyünk másokhoz. A szomszédjainkat sem ismerem. Szerinte egy házasságban 100% ig meg kell osztani mindent pl. facebook jelszó, valahol egy keresztény oldalon olvasta, hogy nem lehetnek titkaink egymáselőtt. Egyáltalán nem vagyunk vallásosak, sőt!
Mindkettőnknek ez a második házassága. Én nem dolgozom, otthon vagyok és amikor ő munkában van, kb óránként sms-t küld és folyton kérdezi mit csinálok éppen. Vagy a facebookon van és ott kell vele órákat irogatni. Ha nem válaszolok fél órán belül, akkor rettenetesen mérges lesz és mindenfélét mond. Pl nem szeretem őt, direkt csinálom ezt. Stb. Próbáltam vele normálisan beszélni erről, hogy ez nekem megalázó és nem érzem jól magam emiatt. Ilyenkor még ő van megsértődve és órákig tart mig lehiggad és meggyőzöm őt hogy szeretem. De már elfogy az energiám… Stratégiát váltottam, és amikor megint valamin veszekedni kezdett, jó hangosan megkérdeztem tole, hogy abba hagyná –e a hisztit. Ne bánjon velem úgy mint egy 14 évessel, akinek engedélyt kell kérni mindehhez. Nem volt hatásos, csak rosszabb lett, mert legközelebb visszarakta rám ,ő mondta rám, hogy hisztizek. Egyébként nagyon okos intelligens ember. Az emberek egy jóhumorú kedves embert ismernek meg benne, aki mindent a családjáért tesz. A kérdésem, lehet hogy valami baj van a fejében, kisebbségi érzés amit rajtam vezet le? Mindig mindent megmagyaráz, kimagyaráz, csűri-csavarja a dolgokat, a lényeg ő jöjjön ki jól a dolgokból. Félek belebetegszem ebbe az állandó gyanakvásába. Őszerinte velem van a baj, mert nem tudok őszinte lenni. Ha őszinte vagyok akkor az a baj, ha meg nem vagyok az akkor az a baj.
Családterápiát emlitettem neki, de csak megint én jöttem ki ebből rosszul. Azt mondta, én beleakarom magyarázni hogy ő rossz ember. Tanácsot kérnék, hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Köszönöm a segitségét.
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom a férjének a bizalmatlansága miatt mindenképp segítségre van szüksége. Ettől bizonyosan ő is nagyon szenved. A szenvedésén keresztül lehetne egy egyéni terápia felé vinni, tehát kihangsúlyozni, hogy nem rossz ember, hanem valami miatt nem bízik Önben (a bizalomra való képesség kora gyermekkorban alakul ki és szilárdul meg), és ez neki is szenvedést okoz. Ha Ön párterápiát szeretne, azt a szempontot is érdemes megemlítenie neki, hogy Önnek van szüksége segítségre, és ebben tőle várja az együttműködést, hogy elmenjen Önnel. A párterapeuta mindkét fél felé megértéssel fordul, nem fordulhat elő, hogy ott ő “rossz emberként” értékelődjön. Ha sem egyéni, sem párterápiában nem hajlandó részt venni a párja, Önnek érdemes azon elgondolkodnia, hogy mi tartja egy ilyen szenvedésteli kapcsolatban és ha úgy döntene, hogy megszakítja a kapcsolatot, vagy nem tud dönteni, akkor lehet, hogy Önnek lesz szüksége segítségre. Ha gondolja, állunk rendelkezésére (bárkit választhat a munkacsoportunkból), de a férjének a probléma jellege miatt inkább azt javaslom, hogy ne online, hanem személyes találkozás formájában keressen terapeutát.
Remélem sikerrel jár!
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Szeretném a segítségét, vagyis tanácsát kérni: 3,5 éve párkapcsolatban élek, ez egy távkapcsolat (bár a távolság nem vészes), de párommal csak hétvégente találkozunk. Az elmúlt évek se voltak zökkenőmentesek, sokat vitáztunk, de mindig kitartottunk egymás mellett, én nagyon szeretem őt, még mindig szerelmes vagyok, bár az ő érzéseit néha már nem tudom, mert ő nem az az érzelmes, nehezen mutatja ki az érzéseit, viszont ha kimutatja, akkor olyan, mintha tényleg szeretne (legalábbis akkor úgy érzem). Év elején kiderült, hogy a munkahelyén, egy lány kikezdett vele, bár elmondása szerint nem randizott vele, meg nem csalt meg, csak neten beszélgetett vele, meg néha telefenon, de semmi nem történt köztük. Nehezen de megbocsátottam, viszont sérelmeztem, hogy a kapcsolatot nem előttem szakította meg ezzel a lánnyal, de próbáltam megbízni benne (bár utána nagyon féltékeny lettem mindenre, de szerencsére valamennyire leküzdöttem a féltékenységet, bár nem teljesen). Majd utána megint felvette ezzel a lánnyal a kapcsolat rá 2 hónapra, amit szépen eltitkolt, mikor rákérdeztem simán a szemembe hazudott, nem is egyszer…mikor nagy nehezen bevallotta…. Ez nagyon rosszul esett, de mivel szeretem ezt is megbocsátottam. Én elmondtam, leírtam neki még levélben is, hogy mit szeretnék, számomra milyen egy kapcsolat, nálam mi fér bele és mi nem, illetve mi számít megcsalásnak, szerintem egyértelmű és világos voltam vele, tőle is megkérdeztem (bár ő csak annyit mondott, hogy neki is ezek a nézetei és ő is azt szeretné amit én, meg hogy szeret és változik miattam), de eltelt már 5 hónap, viszont változás nem nagyon van, sőt most megint elkezdett titkolózni előttem, mint akkoriban mikor beszélgetett ezzel a másik lánnyal, viszont ez egy másik lány lehet… de ez csak gyanú, bizonyítani nem tudom.. Én már többször akartam szakítani, de ő nem akart, és bizonygatta, hogy megváltozik (hogy több időt töltünk együtt, több közös programot szervezünk, kirándulunk stb. mert sajnos ezek nagyon hiányoztak a kapcsolatunkból, mindig csak náluk vagyunk, ő nálunk nem is akar lenni, csak eljön értem és már megyünk is), a hétvége többnyire film meg sorozatnézésből áll, amiből már így 1-2 éve elegem van, és ezt tudtam is vele… Nagyon bizonytalan vagyok benne, én szeretem és még mindig abban reménykedem, hogy ő is szeret és tényleg változik miattam egy kicsit, nyilván nekem is kellene változtatnom (és nem emlegethetem a múltat mindig, mert sajnos én meg mindig ezt hozom fel, amiből neki elege lehet), viszont ő is tehetne annyit értem, hogy őszinte lenne, és ha már nem én kellek neki, akkor szakítanánk, ami nagyon fájna, de akkor nem élném bele magam hiú ábrándokba, mert mindig reménykedek, abban hogy változtatunk, és végre boldog normális kapcsolatunk lesz.
Ön szerint van ennek a kapcsolatnak értelme? Vagy mit tehetnék?
Azt tudom, hogy nagyon rossz így, szinte minden második este sírok és szenvedek, mert ő nem úgy viselkedik, ahogy kellene, mindig csak ígéri, én meg hiába teszek meg mindent, akkor se történik semmi változás… Szakítani nem akar, meg nem enged el, de változni se változtat a helyzeten. Nem tudom már, hogy mit tegyek..
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Úgy gondolom, hogy mivel Ön eléggé rosszul érzi magát s a párja meg nem akarja elhagyni Önt, párkapcsolati konzultációra vagy párterápiára kellene elmenniük (akár a helyi családsegítő szolgáltnál, akár online az itteni pszichológushoz akik ezzel a módszerrel dolgoznak). Mondja meg a párjának, hogy ha tényleg közös jövőt szeretne Öntől, akkor közösen oldják meg a problémáikat szakemberek segítségével, mivel ketten nem tudják ezt megtenni. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliSzakítottunk a barátommal. Eddig is voltak önygilkos hajlamaim, de úgy érzem semmi értelme továbbcsinálni nélküle. Bármit megtennék hogy visszakapjam, de ő azt mondta már nem szeret. Borzasztóan hiányzik, nem tudok enni, nem tudok aludni. Fogalmam sincs mit csináljak, és teljesen kétségbe vagyok esve. Nagyon félek hogy nem jön hozzám vissza, és örökre el kell engednem. Ő nem akar velem lenni, én meg nélküle. Egyelőre az egyetlen megoldást abban látom, hogyha nem kapom vissza, hogy végetvet az egésznek.
Előre is köszönöm a tanácsot.
Kedves Kérdező!
Öngyilkossági gondolatok esetén, azt javaslom, hogy hívja a 116-123-as telefonszámot, ahol bármikor részletesen is elmondhatja a problémáját, segítenek Önnek az öngyilkosság helyett más megoldást találni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Párommal 8 éve vagyunk együtt, ebből 7 éve élünk együtt, most ő 31, én 29 éves vagyok, gyermekünk még nincs. Azt gondoltam megismerkedésünkkor, hogy ő az ideális társ számomra: higgadt, nyugodt, egyszerű!!!, kedves, szerető férj. Kicsit önbizalom hiányos volt, súlyproblémákkal, anyagi problémákkal is küzdött. Én nagyszájúbb vagyok, “vagányabb”, magabiztosabb. A 8 év alatt fordult a kocka: páromnak jól fizető, vezető beosztású állása van, szépen lefogyott. Az utóbbi hetekben nagyon megijeszt a változás, amit tapasztalok nála: elkezdett divatosan öltözni, fodrászhoz jár – menő trendi a frizurája, szép lett a testalkata, sokat sportol, diétázik, szoláriumról beszél és tetoválásról. A kapcsolatunk alatt nem én változtam, én ugyanaz az ember vagyok, mint az elején. Amikor felhoztam neki, hogy mire ez a nagy átalakulás, az volt a válasza, hogy végre van önbizalma, és én miért nem örülök ennek, hogy ő jól érzi magát? Szerinte ő ugyanaz az ember, mint az elején volt, ugyanúgy szeret, velem tervezi a közös jövőt. Azt hozzáteszem, hogy nem látok más jelet, ami arra utalna, hogy elhidegült tőlem, nincsenek gyanús kimaradozások. Attól félek, hogy én a túlsúlyommal és egyszerűségemmel, egy idő után kevés leszek neki, vagy már most is az vagyok. Ha az elején is így viselkedett volna, nem kezdtem volna bele a kapcsolatba, mert nem vonzanak a “piperkőc” férfiak, akik a külsejükkel vannak elfoglalva. Azt sem bánnám, sőt annak örülnék, ha egy egyszerű munkásnadrágban járna, és én nyírnám meg hajvágó géppel (mint régen…)
Vajon minek köszönhető ez a változás? A kapuzárási pánikhoz még fiatal, 31 éves! A barátnőm szerint, nő van a dologban, én nem gondolom ezt.
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező! Köszönjük a bizalmát. Párja változása elbizonytalanította Önt. Ha jól értem nemrég neki változott a munkahelye, ahol több pénzt keres, s ezáltal többet is tud magára költeni. Ilyen munkahelyen valószínűleg vannak elvárások is, hogy milyen öltözékben kell megjelenni. Valószínűleg ilyen téren neki lehetettek korábban is ilyen tervei, csak az anyagiak miatt nem tudott ezekre a dolgokra költeni. Azt javaslom, hogy próbáljon meg vele ilyen jellegű közös programokba is részt venni (közösen sportolni, közösen vásárolni, közösen diétázni), próbálják meg közösen megtalálni az “arany középutat”, amit még Ön nem tart túl soknak, de az ő igényeinek is megfelel (divat, öltözködés stb terén). Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt doktorno,
A mult heten irtam , 12. en az elsos kisfiammal kapcsolatban , akit a tanitono sarokba allitott, meglokdosott es megfenyegetett , es mivel gyanakodtam es egy reportofont rejtettem a taskajaba , ezt en bizonyitani tudom. Szembesitettem vele az igazgato jelenleteben , magyarazatot kerve, mire masnap azzal allt elo , hogy szerinte provokacio volt es en a gyerekem tudtaval , direkt tettem a reportofont , hogy ot elkapjam. Azota hallottam , hogy mas gyereket is fenyegetett, gunyolt, csak a gyerekek nem tudjak meg elmondani pontosan , hogyan es mit mondott.En sajnos,igen., hallottam es sokkolt a durvasaga , nyelvezete , szinte gyulolete, ahogy beszelt a gyerekemmel. De, hogy azzal vedekezzen a tanitono, hogy a 8 eves fiam tudott a reportofonrol , es megis turte a szidalmazast, a lokdosest, hogy raorditott es odarohant felemelt kezzel , hogy megusse, mikozben megfenyegette, es azota is mikor egyszer odamentem hozza, , hogy mit csinalsz, kisse megemelt hanggal ,o vedekezo allassal , felemet kezzekkel, meglapult testtartassal es felelemmel nezett ram, szamomra dobbenetes es nagyon sulyos.
Hogyan feltetelezhet es allithat ilyesmit valaki ., nem tudom, de megdobbentem ettol .
Beszeltem ugyveddel, de meg nem csinaltunk semmit, azt mondta probaljunk az iskolaban bekulni, de igy?
Kerem adjon tanacsot , mit tegyunkt!
Koszonom.
Kedves Kérdező! Nagyon nehéz helyzet ez, amiben van, hiszen a gyereke tanárnője viselkedése nem tolerálható, s ha jól értelmeztem, akkor az igazgató sem állt Ön mellé. Azt javaslom, hogy a többi szülőnél is érdeklődjön, hogy ők mit tapasztaltak, s közösen, együtt lépjenek fel a tanárnő ellen az igazgató jelenlétében. Üdvözlettel:
Szabó LiliHa kérhetem, levelemet ne közöljék, csak e-mailben válaszoljanak. Köszönöm szépen!
Tisztelt Doktornő!
…
Kedves Kérdező!
Emailben nem tudok sajnos válaszolni, de a levelének csak az elejét tesszük fel. Mivel többféle probléma áll fenn azt javaslom, forduljanak szakemberhez. Olyan párterápiás lehetőséget keressenek, ahol a szakemberek közül szexológusi/szexuálpszichológusi végzettséggel is rendelkezik legalább az egyik fél. Amennyiben nem hajlandó a férje részt venni ilyen jellegű terápián, akkor azt javaslom, hogy Ön járjon el pszichológushoz, hogy ezeket a problémákat részletesebben körbe tudják járni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktorno
Igazabol nem is tudom mit keresek itt mert soha senkitol nem kertem sem tanacsot sem segitseget de ez most mar ugy tunik fizikai es testi fajdalmat okoz es nincs senki akinek elmondhatnam.
Parommal 20 eve vagyunk egyutt ebbol 13 eve kulfoldon es most is ott elunk tavaly kezdodott az egesz amikor meghivtak az osztalytalalkozora.Soha senk nem keresett es en sem tudtam senkirol semmit altalanos suli ota.
Volt egy kapcsolatom egy lannyal amikor mar mindketten gimibe jartunk szerelem volt mar ha azt 17/18 evesen igy lehet nevezni,mindegy jo volt de amikor a sex jot akkor en visszaleptem mert o meg szuz volt es nem mertem elvenni neki tobb okbol.
Feltem ,nem voltam felkeszulve gyava voltam nem tudom pedig nagyon kivantuk egymast.
Nem ezert de utjaink elvaltak es most huszon par ev utan megtalaltuk egymast es elkezdtunk irogatni egymasnak.
A lenyeg hazamentem talakoztunk de nem tortent semi neki let 2 gyereke nekem nincs de nem akart tollem semmit mert en kapcsolatban elek viszont abban sem segitett hogy ha szakitok akkor kapo-e eselyt.
Amiota talakoztunk allandoan a fejemben jar es abrandozok hosszab rovidebb idore ha el is felejtem mindig elojon.
A parom hamar megtudta ill en elmondtam neki mert nem tudok hazugsagban elni, osszeomlott.Ekkor jottem ra hogy valojaban mennyire szeret es hogy en mar nem annyira es ez nagy baj.
Mostanra ott jarunk hogy midketten megprobaljuk elfelejteni ez tavaly oktoberben tortent de o erzi rajtam hogy mar nem ugy szeretem mint regen.
Gond van azzal is hogy nincs gyerekunk mert nem akartunk addig amig az anyagi biztonsag meg lesz.Most mar nagyon szeretnenk de nem jon o 43 lesz en 40 most majusban.
Ez is nagyon nyomaszt midkettonket.
En ott tartok hogy testi fajdalmaim vannak amire a parom azt mondja azert van mert igy kapom vissza azt amit vele tettem bar hangsulyozom nem toretent semmi az uzengetesen kivul.
Nem vagyok erzelgos es soha nem is voltam de tobbszor is a siras kerulget es ha nem latja senki sirok is .
Borzalmasan kesz vagyok pont tegnap vesztunk ossze megint mert en mar nagyon unok itt lenni erre o azt mondta hogy menjek haza a volt szerelmemhez.
Haza nem megyek mert sajnos megszoktam a joletet de igy nem tudok elni.
Nem tudom lehet ebben segiteni?
koszonom
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát!
Nehéz helyzetben van, és úgy érzem, párja is.
Ha ő is benne lenn, mindenképp a párterápiát tartom jelen helyzetben a legmegfelelőbb segítségnek. (Akkor is, ha felmerül a szakítás, mint lehetőség kettejük között.)
Ha párja erre nem nyitott, kérjen egyedül pszichológiai segítséget. A terápiás kapcsolat segít, hogy jobban megértse magát, a magában zajló lelki folyamatokat és csökkenni fog a szenvedése is.
Bizalommal ajánlom munkacsoportunk tagjait!
Üdvözlettel,
Jó Napot! 28éves vagyok, találkozgatok egy 31éves elvált hölggyel 1hónapja már , már úgy fogadjuk egymást, hogy csók, meg közben is millió csók ölelés, nagyon sokat beszélgetünk főleg élőben.
Kérdésem az lenne , nem tettem fel még neki a kérdést hogy járunk e.. de belegondolva kivel barátkozok azzal nem csókolózok, !? vagy tévedek? így lehet fel se kellene tennem már a kérdést hisz ez már nem baráti ismerkedés ?
Kedves Kérdező!
Nekem is úgy tűnik, hogy járnak. De ha Magában van bizonytalanság ezzel kapcsolatban, kérdezze meg!
Üdvözlettel,
Üdv!
A problémám ott kezdődik, hogy párom 2016 októberében elhagyott. Ezt megelőzően már volt arra utaló jel, hogy depresszióban szenved. Hangulatingások, de egyszer ilyen mindenre képes vagyok enyém a világ, máskor meg az a minden rossz meg akarok halni dolog. Valószinű közre játszik, hogy anyukája 2015 02 01 én elhunyt. Ezt megelőzendően 2005 ben balesetben elhunyt a kishúga amit pszichológus segitségével dolgozott föl, majd apukája öngyilkos lett 2006 ban. A szülők alkoholisták voltak, verték őt stb, de ennek ellenére ő nem iszik, tanul, dolgozik. 2011 ben 13 év barátság után lettünk egy pár. Majd jól meg is voltunk egészen 2015 novemberig amikor nekem be kellett menjek a klinikára, ahol felfedeztek egy cisztát, amit műteni kell, ebből jött nekem egy endometriózis, gyermekünk csak lombikkal lehet, addig hormon kezelés, szerintem ez is megviselte, majd 2016 04 10 én műtöttek engem méhnyakrák gyanúval ami kiderült csak gyulladás volt, de addig is az a 4 hét szörnyű volt, ez is megviselte.
A lényeg, november december nem beszélt velem, majd január óta néha hivott most áprilisban pedig eléggé közeledett aminek nagyon örültem mert imádom őt. Most vasárnap megint depis volt, hivott és közölte neki nem kellek mint nő csak mint barát. Szexuális vágya szinte egyáltalán nincsen, folyamatos szinte óránkénti a hangulatingása, nagyon ijesztő. Ha szóba merem hozni az orvost rögtön ordit hogy ő nem beteg. Utána néztem és a bipoláris mániás depresszió ÖSSZES tünetét produkálja…. Hogyan vegyem rá hogy elmenjen orvoshoz? Igy ő is és én is tönkremegyünk. El nem hagyom mert nekem ő a minden.
Kedves Kérdező!
Érezhető a szenvedése, és nagyon nehéz helyzetben van, mert ilyen beteget nehéz rávenni a kezelésre. A diagnózist csak pszichiáter állíthaja fel. Ha önmagára vagy másra veszélyes valaki, mentőt lehet hívni. Háziorvos segíthet a folyamatban, hogy szakorvoshoz kerüljön. Felvehetné a kapcsolatot volt pszichológusával is. Ez lenne a legtanácsosabb!
üdvözlettel:
Kedves Doktornő! A páromnak van egy 2éves(októberben tölti a 3-at) kis fia, de sajnos tavaly augusztusban a gyermek anyukája összepakolt és úgy gondolta külön kell folytatniuk. Mi már 8hónapja együtt vagyunk, az anyuka is talált társat maga mellé,akivel 2-3hónapja vannak együtt. Hétvégén odaköltöztek a férfihez,akinek szintén van egy 5-6éves gyereke. A párom nagy nehezen megegyezett az anyukával,hogy a gyermek 1hetet nálunk legyen, 1hetet pedig az anyukánál és a párjánál. A kérdésem az lenne,hogy mit gondol Ön szakértőként,hogy mennyire jó ez a “felosztás” a gyermekre nézve? Nem lesz ez rá negatív hatással? Köszönettel:Kinga
Kedves Kinga!
Levele alapján azt gondolom, hogy az első kérdés, hogy Önöknek párként és szülőként mennyire lenne alkalmas ez a felállás. Ha nincsen ezzel egyik félnek sem problémája és egyébként a szülők normális hangnemben tudnak kommunikálni egymással a gyermek körüli teendőkről, nevelési kérdésekről, a kisfiú meg fogja szokni ezt a helyzetet. Sőt, akár előnyös is lehet a számára, hogy mindkét szülőjével ilyen sokat lehet együtt!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Holgyem/Uram!
Volt egy hosszabb mergezo kapcsolatom ugy 10eve de azota is csak probalkozasok. Szexeltem sok lannyal de egyikkel sem jutottam tovabb es ugy erzem eddig is csak azert mert hamarabb fekudtek le velem mint hogy meglattak volna azt ami miatt nem tudok egy normalis kapcsolatot osszehozni. Kulonben nagyon visszahuzodoan viselkedem kudarckerulon, egyertelmu figyelemfelkeltesekre sem merek reagalni inkabb eloldalazok aztan nagyon haragszom magamra. Altalaban innom kell es nagyon sokat es akkor ismerkedem meg nokkel ugy hogy abbol szex lesz. Maskepp keptelen vagyok egy beszelgetest levezetni es fenntartani az erdeklodesuket zavartan viselkedek. Fogalmam sincs hogy mi a problemam gyokere es foleg hogyan oldjam meg. Azt sem tudom hogy a felenksegem az alap habitusom e mert ritkan mikor komfortosan erzem magam akkor nagyon is a kozeppontban vagyok. Ezert nem is tudom elfogadni magam mert nem tudom hogy melyik az igazi enem. 15eve azt hittem hogy majd valtozik ez es fejlodok kinovom vagy magam sem tudom de igy 30 felett mar eleg aggaszto ez az ordito hIanyossagom mikozben gyonyoru nok erdeklodnek irantam en meg vagy zavartan adok egy eselyt es semmi nem lesz belole vagy inkabb mar elotte feladom. Mit tehetnek? Koszonom elore is a valaszat.
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát!
Nagyon jó, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ahhoz, hogy mély, tartalmas érzelmi kapcsolatot tudjunk kialakítani, fontos, hogy tisztában legyünk magunkkal.
Jó úton jár, ha önmaga jobb megismerésére, megértésére törekszik. Ehhez terápiás segítséget javaslok. (Munkacsoportunk tagjait, akár.)
Az alkoholfogyasztást, főleg nagy mennyiségben azonban nem tartom jó ötletnek. Maga is érzi, hogy nem oldja meg a problémáját. Sőt!
Üdvözlettel,
Hello. Megpróbálom röviden leirni mi is a problémám van egy barátom aki nagyon szeret de én még mindig az exemet hivogatom és néha találkozom vele és tudom hogy ez nem helyes de az exem közölte velem hogy ő nem akar tőlem semmit én pedig nem szeretnék egyedül lenni. nem tudom mit csináljak tudom hogy az exemet el kell engednem de nem megy… hogyan tudnám elfelejteni mindig rá gondolok.
Kedves Kérdező!
Itt magázódó formában formában kommunikálunk, így én magázni fogom. Remélem, megérti.
Ha van új kapcsolata, aki szereti, mitől érzi magát egyedül? Maga hogy érez ezek iránt a férfiak iránt? Mi az, ami miatt olyan nehéz elengedni az exét? Mi az oka, hogy fenntartsa ezt a kapcsolatot, annak ellenére, hogy ő nem akar magától semmit? Szenved ettől a helyzettől?
Ha ezekre a kérdésekre nem talál választ, érdemes lenne pszichológus segítségével körbejárni ezt a helyzetet. Ajánlom munkacsoportunk tagjait bizalommal.
Üdvözlettel,
