Tisztelt Hölgyem!

Lassan 3hete egy társkeresőn megismerkedtem egy hölggyel, hamar kiderült hogy közel lakunk egymáshoz (10km) néhány nap beszélgetés után elhívtam találkozni személyesen, teltek múltak a napok , a találkozók, 3dik találkozón megvolt az első csók, és azóta ez a szám … többé alakult.

nagyon megkedveltem ezt a hölgyet, nagyon tetszik nekem, és jól érzem magam vele. .
ez nekem egy új dolog hisz a hölgy 31éves és van egy 15éves lánya, még legelső szerelemből, a hölgy 7éve elvált , férjét választás elé állitotta ital vagy ő és a lánya és italt választotta, volt néhány ismerkedése kapcsolata de fél éve nincs senkije mint nekem is fél éve ért véget az utolsó kapcsolatom.

A problémám az, éljem magam bele ebbe az egészbe vagy ne még? gondolom ha nem vagyok neki szimpatikus már első találkozó után elzavart volna!? illetve ki nem jön be nekünk azzal nem smárolunk rengeteget mindig mikor találkozunk vele.!?

illetve azt kérdezem magamtól hogy ez a hölgy akarna e még babát? akár egy közöset,
illetve szüleim, családom hogy fogadnák el őt páromnak ha kiderül egy anyukával járok?

kérem segítségüket, tanácsukat.

Köszönöm.

Azzal a problémával fordulok önhöz, amit már sokszor észrevettem mindennapjaimban.
Sokszor elkezdek bunkó lenni másokkal, annyira, hogy az adott embert teljesen kikeszitem és már ideges lesz. Direkt provokalom és még élvezem is.. Mikor egy bizonyos személynél (a paromnal) csinalom ezt, egyik pillanatról a másikra megbanom bocsanatot kérek stb… Ez pszichológiailag megmagyarázható? Ugye nem vagyok skizofrén???

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Egy számomra már régen elhúzódó problémáról szeretnék beszélni, illetve tanácsokat kérni, mit kéne tennem.

Első sorban nevem nélkül bemutatkoznám. 15 éves vagyok jelenleg, egy másik városba járok gimnáziumba. Szabadidőmben egy bizonyos videojátékkal játszom, egy sorozattal kapcsolatos oldalt üzemeltetek rendszerint, illetve egy művészetekkel foglalkozó oldalon szintén rendszerint megjelenek.
Hol is kezdem? Mivel 15 éves vagyok, így törvényesen, hivatalosan szülői beleegyezés nélkül nem járhatok el pszichológushoz. Régóta vesződöm pár problémámmal, amik hol ritkábban, hol gyakrabban kerülnek elő az életem során.
Kezdjük a számomra legaggasztóbb, gyakrabban felmerülő gondommal. Ez pedig nem más, mint a szexualitásom. 9 éves koromban kezdtem el kamaszodni, ami a megszokottnál korábbi. Édesapám külföldön dolgozik, így egész életemben aligha láttam. Nagyon sok fontos részéből életemnek kimaradt sajnos. Szóval van és volt apám, de nem túl szoros a kapcsolatunk. Ebből kifolyólag nem volt mellettem férfi személy, aki irányt mutatott volna a számomra legnehezebb időszakaimban. Egy kisebb csalódás volt ez a számomra a saját nememben, úgy gondolom. Próbáltam más fiúkkal tartani a kapcsolatot, de egyik sem volt komoly, tartós barátság. Volt egy 2 évig tartó is, de hiába kapartam vissza magam, végül elhagyott az a személy, és újból visszakerültem a mélybe. Saját magamnak kellett kitapasztalnom, hogy működök. Mit kell tennem, hogy férfiasabb legyek? (Ugyanis nők vesznek körül 90%-ban jelenleg is) Botladoztam, senki nem mondta, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek megvannak a gyönyörei is, de a hátulütői is.
10 éves koromban egy akkor osztálytársam elkezdett foglalkozni a szex témával. Éretlen volt, én pedig tapasztalatlan ebben a témakörben. Több nap után felkerestem az ezzel foglalkozó oldalakat. Azután sajnos bekövetkezett, amit nem vártam. Elkezdtem az önkielégítést, felnőtt filmek nézegetését. De a legtöbbször híresebb, jó testű férfiak képeinek nézegetését. Ez átterjedt a homoszexuális pornó nézésére is. 13 évesen már nagyjából elkezdtem gondolkozni ezen, hogy nem jó dolog. De már késő volt. Mai napig szenvedek ebben. Ugyan a nőkhöz is vonzódom (ami ebben az évben tisztázódott bennem), az önkielégítést ahogy csak tudom, hanyagolom, illetve a felnőtt filmek megtekintését is nagy mértékben sikerült visszafognom. De függő lettem. Érzem magamon. Próbálok kikászálódni ebből, és sikerül is, de hihetetlenül lassan. Még nem estem vissza szerencsére ebben a függőségemben. Egyszerűen jelenleg ott tartok, hogy biszexuálisnak tartom magam. És itt jön a jelenlegi problémám ezzel kapcsolatban.
Bármikor előkerül a szexualitás téma, már reflexszerűen elkezdek hazudozni. Ugyan ebben van valóság is, de sajnos nem az egész az. Csak elég kínos, és szenvedéssel teli, amikor nagyon kedves, szép nőket, jó testű férfiakkal találkozom. Meg kell fékeznem magam. Főleg a férfiakkal kapcsolatban. Ez a reflexem lép életbe. Pár ember tud tőlem olyan történeteket, amik “megtörténtek” velem, és megjelenik benne a homoszexualitás. DE ezek sajnos nem valódiak. Egyszer elkezdtünk beszélni erről a témáról, és csak dőltek belőlem a történetek, mintha történt volna valami igazán. Ám ez nem így van. És egyetlen egy ember van, akinek mondtam hasonló történeteket, hazudtam neki, pedig nagyon szeretem és tisztelem őt. Nem szeretném megbántani, amit tettem. Mert nem érdemelte meg. De elvesztettem a kontrollt egy pillanatra, és dőltek belőlem. Hogyan tudnám ezt megfékezni, amíg nem bizonyosodik be teljesen a valóságban, hogy biszexuális vagyok? Nem szeretnék hazudni azoknak, akiket szeretek. Senki sem gyanítja rólam, hogy mi a szexualitásom valójában.
A második problémám. Jelenleg a bőrömön kiütésszerű bőrbetegség alakult ki. Négy fajta betegség lehet. Már beletörődtem, ugyanis az utolsó esélyem most él. Ha a pénteki bőrklinika teszt után kiderül a betegségem, akkor pontot tehetnénk egy kérdőjel helyére. Viszont aggódom, hogy egy életem végéig velem maradó betegséget szedtem össze, vagy genetikával kaptam. Hogyan éljek később ezzel együtt, ha valóban ez fog beteljesülni? Nem szégyenkezem miattuk, de kellemetlen érzés egy közösségben foltos testtel átöltözni, testmozgást végezni.
A harmadik problémám. A családomban megannyi probléma van, mint másoknál. De a legrosszabb, amikor a nővérem, szüleim tüzében állok. Mindenki mondja nekem a gondjait, én pedig szívesen meghallgatom őket. De ritkán sikerül csak szelektálnom, mi is igaz. Illetve a saját véleményemet is megzavarja. Ez szerencsére kevésszer fordul elő az utóbbi hónapokban. Az édesanyámnak sajnos gyermekkori traumáiból kifolyólag vannak nagyon durva cselekvései, amiket nem tudok megérteni. Ilyen például, amikor kritikát hall, valaki tévedett véletlenül, ideges (ami elég sokszor megtörténik) flegmán kezd el beszélni. Sajnos elmondhatom róla, hogy sokszor forrófejű. Nagyon sokszor vészmadár. Ha vendégek jönnek, valamit nem ért, valami újjal találkozik, elkezd pánikolni. Amit megkér, hogy elvégezzünk, azt azonnal kell. Nem érti meg, hogy van magánszférám, ami a szobám. És sokszor egyedül szeretnék lenni. Amikor elmondom neki, hogy szeretnék egyedül lenni kicsit, akkor sem hagy engem, csak bizonyos győzködés után. Aggódik értem, tisztában vagyok ezzel. Viszont jobbnak tartom, ha nem mindent tud rólam. Ugyanis még jobban aggódna értem. Ezért sem mondtam el a pszichológus ügyet, ugyanis nem szeretném hallgatni, hogy a lelki dolgaimat beszélje ki másoknak (volt rá példa), zaklasson a személyes problémáimban. (A zaklatást egy gyengébb verziójára gondolok. Mondhatni inkább nem hagy fel a dolgokkal, nem engedi el, hiába kérem meg, hogy ne beszéljünk róla, hajtogatja továbbra is.) Sokszor megmondom neki a véleményemet tisztelettudóan, emberi módon. Ez a legfontosabb nekem. Emberek vagyunk, emberként beszéljünk egymással. De ő ilyenkor előveszi tarsolyából a megszokott mondatokat, flegma stílussal kiszépítve. És nem tudok segíteni neki, mert lepereg róla. Ott tartok, hogy kistinédzser fejjel én mondom a saját szüleimnek, hogy beszéljünk emberi módon. Amikor pedig nem akarok velük beszélni, csodálkoznak rajta. Nem veszik észre, mit tettek. Édesanyám nem fogja fel, amit kimond. Nem érzi bántónak. Nem érzi a súlyát. És ezt nem csak én tapasztaltam már meg.
Édesapám próbál felém közeledni, de a sok kimaradt év után (amit tudok, hogy részben nem csak az ő hibája) túlságosan gyors nekem ez a tempó. Nem ismerem a személyiségét nagyon. Aligha fel tudok sorolni róla tényeket pár oldalban.
A negyedik gondom. A hazudozás egy reflex egy régebbi depressziós koromból (Ami 1,5 évig tartott, és egy tőlem két évvel idősebb lány segített ki belőle, akinek szintén voltak ezzel kapcsolatos tapasztalatai.), még mindig megmaradt. Kegyes hazugságokat csempészek be. Megdicsért ez a tanár, ezt mondták nekem. Egy-két történetet másokról kiszínezek. Mostanára akárcsak a szexualitásomnál, sikerül kordában tartani ezeknek a mennyiségét. Az igazságot mondom mostanában a velem történt valódi eseményekkel kapcsolatosan. De sajnos néha kicsúszik. Ez szerintem a régebbi elnyomás miatt egy enyhébb feltűnési viszketegség, akárcsak a szexualitás témában. (Még egyszer megemlítve) És ez rossz érzéssel tölt el, hiába véletlen. Hogyan tudnék még jobban figyelni arra, hogy ne történjen ez velem, hogy tudnám kiölni magamból ezt az enyhébb feltűnési viszketegséget?

1., Hogyan állítsam le a hamis erotikus történetek kreálását, hogy ne hazudozzak, bántsak meg senkit?
2., Ha egy komolyabb bőrbetegségem van, hogyan tudnám elfogadni?
3., Mit tehetnék édesanyám érdekében, hogy segítsek neki?
4., Hogyan tudnék még jobban figyelni arra, hogy ne történjen ez velem, hogy tudnám kiölni magamból ezt az enyhébb feltűnési viszketegséget?

Amit betöltöm a 16. életévemet, felkeresek egy pszichológust személyesen. De jelenleg ideiglenes válaszokra van szükségem, hogy addig kihúzzam.

Előre is nagyon köszönöm a segítségét!

Tisztelt Doktornő!

Sajnos a párommal szemben szinte minden kis kérdésére felhuzom magamat. Megemelem a hangom. Sajnos ez már lassan a baráti körben is elöjön. Emiatt nagyon sokat veszekszünk. Mi lehet az oka? Miért förmedek rá/rájuk.
Elöre is köszönöm segitségét.

Kedves Doktornő!
Nem értem magam, nem értem a legjobb barátomat. 18 éves fiúk vagyunk, és számomra ezek a viselkedések idegenek, és kérem segítsen megérteni, mert egyszerűen belebolondulok.
Ő introvertált, visszahúzódó, aki meg akar felelni a társadalomnak, pontos és nem szeret sehonnan hiányozni.
Én ambivertált vagyok, elég barátságos, és szeretek sokat beszélni, késős vagyok, és ahol csak lehet időt sportolva kihúzom magam a dolgok alul.
A barátom nem szeret suliból hiányozni, amikor adtak igazolást neki verseny miatt, akkor is fél napot feljött a fontosabb órákra, de máskor se jön hamarabb el (vannak órák amelynél a tanár elenged bármilyen indokkal). Azzal védekezik, hogy azért marad mert neki érdekesek, de azért amikor igazolást kapott, azokra mégsem maradt, csak a fontosabbakra.
Én mindent kihasználok, hogy kevesebbet töltsek el a suliba, nem érzem elememben magam, és úgy érzem időpocsékolás olyan órákon maradni, ahol nem muszáj.
Úgy volt, hogy ma megyünk versenyre, és 10-kor indulunk, de 8-ra fel kell menni a suliba, én ezt így félfüllel hallottam. Ezért tegnap írtam a barátomnak, hogy meg kéne tudni a részleteket, és azt írta, 10-kor megyünk. Ma reggel vártam, mikor jön suliba, és hívom, és kiderült, hogy ő alszik, és fel se jön, mert igazolják az egész napot. Fizika óra az első, amit ő nagyon szeret elmondása szerint.
Nagyon fáradt vagyok, keveset alszom, és ha 2 órával többet aludhattam volna az nekem sokat jelentett volna, de hát ő azt gondolta én tudom hogy nem kell felmenni. Nem szólt nekem senki semmit, de mégis egyértelmű volt neki, hogy én tudok erről, még akkor is ha megkérdeztem őt. Amikor ezt meghallottam nagyon kiborultam, gondolom a fáradtság is közrejátszik, de amúgy is nem viselem jól a hirtelen programváltást, és főleg nem az agyatlanságot; ez az volt, mert tudott róla, és nekem nem szólt.
Én ezt nem tudom felfogni kedves doktornő! Miért nem szólt nekem? Honnan feltételezte, hogy én ezt tudom? (Amúgy az osztályba szinte mindenki ilyen, senki se mond semmit el, hallgatnak… nem tudnak információt közölni, de még szerezni sem – mindent én intézek, szervezek – ha néha nem, akkor ilyen káosz van).
El nem tudom képzelni, hogy ő miket gondol, miként működik. Nekem ez felfoghatatlan. Ön szerint van valami magyarázata a viselkedésének? És hogyan lehetne ezen változtatni?
A másik kérdés ami nem hagy nyugodni, az az hogy a fizika elég fontos óra és szereti is, akkor miért is nem jött fel? Ön szerint igazam van abban, hogy egy álarc az hogy ő szeret minden órát és azért marad mindig ott? A valódi indok az az hogy megakar felelni a tanároknak, az iskolának, és nem akar kiskapukat keresni. Hiányzást nem kap érte, a tanárt se zavarja, de az ő lelkiismeretét mégis. De ezek ellenére, mégis ellóg olyankor is amikor nem mondták meg nekünk biztosan hogy 10-re menjünk vagy 8-ra. Mivel csak ő feltételezi, hogy mehetünk 10-re. (Azaz nem mondta nekünk senki, hogy 8-ra menjünk fel vagy sem, hanem ő vonta ezt logikusan le)
Kedves Doktornő! Én tehetetlenül állok a helyzet előtt, nem értem az ő viselkedését, nem értem magam hogy miért akasztott ez az esett ennyire ki (persze a fáradtság nagyon közrejátszott). Miként lehetne ezeken változtatni?
Várom mielőbbi válaszát és köszönöm szépen!

Tisztel doktornő!
18 éves biszexuális fiú vagyok, de jelenleg a fiúk érdekelnek jobban. A tegnap beszéltem a háttér társasággal, direkt LMBTQ első-segély vonal. Arról beszéltünk, hogy miként kerülhetnék közel egy fiúhoz.
Éjjel viszont furcsa álmom volt, és az igazság hogy kicsit nem hagy nyugodni, talán ön tudna segíteni ebben.
Azt álmodtam, hogy beszéltem egy pszichológussal, aki LMBTQ szakértő, és azt mondta én transznemű vagyok, és hogy idővel szerelmes leszek az anyámba. Elmondtam neki, hogy valóban mikor 2-3 éves volt úgy éreztem mintha szerelmes lennék belé, de ez hamar elmúlt és óvodában egy lányba szerettem bele. Persze lehet ilyen kicsikén csak erős érzelmek voltak, a szeretet, csak így visszaemlékezve a szerelemhez hasonló dolog. Az álmomban még azt is mondta a szakember, hogy minél többet beszélek vele, annál biztosabb hogy beleesek.
Fogalmam sincs, hogy ez az álom jelenthet-e valamit. Én szerelmes vagyok egy fiúba, és a lányok nem is annyira érdekelnek, el se tudnám képzelni hogy a saját anyámba beleszeressek.
Az biztos, hogy ez a beszélgetést azért álmodtam, mert tegnap ezzel zártam a napom, és sokat beszélgettem anyummal is. Viszont, hogy ezek a dolgok miként kapcsolódnak össze, fogalmam sincs.
Kicsit visszagondolva az álmomra aggódok, hogy valóban lehet-e valami rejtett jelentése.
Várom válaszát és köszönöm szépen a segítséget!

Üdvözletem doktornő!
A problémám az lenne, hogy nem tudok lefeküdni este időben, egyszerűen képtelen vagyok rá, miközben érzem mindjárt összesek.
Nagyon stresszes időszak van a suliban, emiatt próbálok tanulni otthon, de nem megy, mivel folyton gépezek, húzom az időt. Egyre fáradtabb leszek, mert későn fekszem. Amikor leülök a gép elé délután egészen éjfélig ott ülök. Persze van, hogy beszélek szüleimmel órákat még, vagy elmegyek valahova, de a lényeg hogy ha este odakerülök a gép elé, az biztos eltart 12-ig, ha nem 1-2-ig. Két napja egy új játékot találtam és annyira megtetszett, hogy 2 órát aludtam összesen.
Nem mondhatnám magam gépfüggőnek, mert ha nem gépezek is későn fekszem. Vagy elbeszélem az időt, vagy eltévézem, vagy akkor támad kedvem takarítani. De tanulni is sokszor éjjel akarok. Este érzem a legélénkebbnek magam, és a napnak a legjobb pillanat, sokszor euforikus érzéssel tölt el este zenét hallgatni, vagy alapból gondolkodni, vagy bármit csinálni. Este mindent nagyobb élvezettel csinálok.
Ritkán nagyon fáradt vagyok, de ilyenkor meg leülök a gép elé és még fáradtabb leszek, és nem tudok lefeküdni, csak amikor látom hogy megint éjfél.
Nekem a 10 óra túl koránnak tűnik, és ha még esek is össze a fáradtságtól akkor se jön hogy ágyba bújjak. Fogalmam sincs miért lehet ez, de úgy érzem ez az egyenes út az öngyilkosság felé. Egyre kimerűltebb vagyok, és tudom hogy ez milyen káros. De sajnos ez sem érdekel, az sem hat meg ha egész nap fáj miatta a fejem, úgyse fekszem másnap le.
Ez az állapot már 4-5 éve fent áll nálam, most 18 éves vagyok. Régebb játékfüggő is voltam, de erről leszoktam, és jelenleg nem érdekelnek annyira, csak 1-2 órát játszok, inkább facebookozok, sokat youtobozok, és pszichológiai dolgokat keresgélek.
Lényegében imádok éjjel fent lenni, de suli közben nehéz mert korán kell kelni. Vakációban viszont sokszor 3-4-kor fekszem és délbe 2-kor kelek. Olyankor nincs gond, bár akkor is jó volna hamarabb lefeküdni.
Mit tehetnék hogy ez változzon?

tisztelt Szakorvos!

egy olyan jelenség vegett irok ami paromnal tapasztalhato mostansag,2-3 hete.
feleseg 3 szules utan egy hasi serv műtéten tul esve egy eletmod váltó program résztvevője.ennek mar van szemmel lathato jele is.
ami aggasztja az az hogy mostanaban nagyobb a vagyam az intim percekre de neki is.viszont amint emlitettem ha kozeledek fele akar puszi akar simogatas formajaban akkor minden porcikajaban megremeg.azt mondja kellemes az.erzes de nem tudja mitol van.sokszor annnyira megremeg hogy a.mutetje helye ami meg erzekeny kisse fajni kezd.ez a.jelenseg egyuttlet utan is jelentkezik csak erosebben.
felesegem 35’eves.
mitol lehet nala ez a jelenség,az összerezzenes,vagy nem tudom minek lehetne nevezni.

koszonettel.

Zoltan

Kedves Drnő!
Mit tegyek ha a párom teljesen figyelmetlen, már-már tiszteletlen? Állandó probléma az, hogy ha lever valamit (könyvet, díszt, stb) nem teszi vissza. Tudja, hogy ezt nem szeretem, de mégsem próbál a viselkedésén változtatni. Vagy talán igaza van és csak én fújom fel a dolgot?

Üdvözlettel,
úgy érzem nem tudok dönteni, abban sem, hogy ténylegesen segítene ha pszichológushoz fordulnák.
13,5 éve vagyok együtt a párommal, van 5.5 éves kisfiunk.
Párom már korábban is megcsalt, volt, hogy még a kapcsolatunk elején. Miután összekötöztünk rá jöttem egyéb netes flörtölésekre. persze veszekedtem vele miattuk, azt a sors úgy hozta, hogy egy ideig külön kellet lennünk, szenvedtünk egymás nélkül mind ketten. Amikor újra együtt lehettünk egy ideig óráig jó és szép volt minden majd újra rá jöttem, hogy neten flörtölget elmondása szerint csak szórakozás, még bizonyítás céljából. Tudni kell nem járt el otthonról, úgy hogy ez csak virtuális flört volt. Később saját lakásba költöztünk közben terhes lettem, megszültem neki új munkahelye lett. Amikor megszületett a fiunk teljes egész család lettünk, minden rendben működött. Míg egyszer csak nem kezdett el hanyagolni, ingerült lenni ekkor nekem ez gyanús lett. Próbaltam vele beszélni, és ő közölte velem, hogy el akar hagyni mert valami megváltozott benne. Könyörögtem neki hogy ne tegye . Össze törtem meg ijedtem ott volt a 10 hónapos kis fiunk. Sejtettem, hogy valaki van a háttérbe, ez be is bizonyosodott de mikor már egyértelmű volt hogy van valakije meg akkor is tagadta. Pár nap után ő könyörgött, hogy menjünk vissza hozzá. Megtettem mert megijedtem es mert szerettem, ezek után en mindent elkövettem hogy boldoggá tegyem. De persze mellette fájt is. Azóta volt 1-2 sejtésem az elmúlt években hogy megcsal, egyértelmű bizonyítékom nincs, de hanyagolt, más lányhoz járt azzal hogy csak barátok. Betegesen féltékeny lettem, olyan szinten hogy mindent megszóltam, tudom ez hiba de sosem úgy hisztiztem hogy nem volt okom ennél az esetnél is az ok az volt hogy a bizonyos lányt különbözően becézgette. Nem hagytam el meg ha minden jel arra is utalt, hogy viszonyuk van. Mert nem tudtam 100 % ra. És most újra kiderült, hogy mellettem viszonya van, már több hónapja tart, pedig most tényleg minden rendben volt köztünk, nem féltékenykedtem főleg nem arra a lányra, pedig „Húzták vele az agyam, de jót nevettem. Majd ősszel újra észre vettem párom más lett velem, akkor mar volt hogy kérdőre vontam de meg nem gyanúsítottam( próbaltam vele beszélni) viszont később több ember alított meg azzal hogy látták mással na ekkor újra a hiszti, beszélni nem lehetet vele mert folyton engem mondott elme betegnek, meg hogy nem igaz. Hagytam annyiban de úgy hogy meg fogadtam odáig nem álok le míg egyértelműen nem bizonyosodik be hogy igaz e vagy sem. Töbször próbáltam vele ez idő alatt beszélni. Egyre több embertől hallottam, követtem őket, sikertelenül bar ha akkor le buknak valószínű hogy még vele maradtam volna mert szerettem, és képes lettem volna még egy esélyt adni neki. Viszont mar nem bírtam tovább mondtam neki tudok róluk, akkor is en voltam a hülye elmebeteg. Ahogy beszélt velem az mindent ki ölt belőlem. Együtt voltunk de mégsem, látszólag ő nyugodt volt és próbált nem feltünést kelteni, reménykedtem hogy végre belátta és mellettünk dönt. Nem így lett bár ő nagyon igyekezett úgy viselkedni hogy ne vegyem észre. de történt egy két olyan dolog ami számomra egyértelmű jel volt, most végre van bizonyítékom hogy minden igaz volt. Együtt vannak együtt dolgoznak. Ő hordja munkába. Elmentem anyuhoz, jött a szánom bánom, még persze az okolás, mert féltékenykedtem. De en jelenleg már csak gyűlöletet érzek iránta, nem is az végett amit tett hanem hogy hányszor titulált elmebeteggé. Viszont kénytelen voltam haza menni mert a kisfiam olyannyira ragaszkodik hozza hogy eszméletlenre sírta magát, es en ezt nem tudtam elviselni. És fogalmam sincs hogy mikkép tovább ő azt alítja rájött mekkorat hibázott és hogy nélkülünk nem tud élni, meg én vagyok a másik fele. és hogy helyre akarja hozni. és hogy kezdjünk tiszta lappal. De nem tudom, meg lehet ezt is bocsájtani, jelenleg úgy érzem nem vagyok rá képes és nem tudok tovább vele élni, de viszont ott a fiunk aki annyira ragaszkodik hozzá hogy félek nagyon sérül ha külön válunk, igy is nagyon érzékeny. Talán még hajlandó lennék arra hogy ő végette, de nem tudom elképzelni. Kétségbe vagyok esve.

Jó napot kvánok.

Nekem az a problémám, hogy nem találok prt magamnak.Milxen segítséget lehet ilyenkor igénybe venni. Hét éve egyedülálló vagyok.

Üdv,

Ágota

Tisztelt Doktornő!

19 éves fiú vagyok. 3 hónapja vagyok együtt egy lánnyal, akit egy szórakozóhelyen ismertem meg. Köztudott, hogy ilyen helyeken aki talál valakit, nem számíthat hosszútávú, komoly kapcsolatra. Bár a mi esetünk mégis rendkívüli. Ő egy végtelenül jóindulatú, intelligens, kicsit csendesebb típusú személyiség. Nekem sem volt feltett szándékom megismerkedni senkivel ott azon az estén, egyszerűen csak jól akartam magam érezni a barátaimmal és táncolni. Úgy indultunk neki, hogy megismerjük egymást, találkozgatunk és majd idővel kialakul valami. Mára már őszintén szeretem, bár erős kételyeim vannak az ő érzéseivel kapcsolatban. Ő azt mondja szeret, bár nem tudhatom neki mennyire értékes kimondani ezt a szót és hogy úgy is gondolja-e. Amikor személyesen találkozunk látszólag minden rendben van. (Legalább is egy kívülállónak nem esne le a tantusz, hogy valami gáz lenne.) Több ok van amiért ezt érzem. – A csókolózások száma jelentősen lecsökkent, ami azért különös mert korábban állandóan, már-már megállás nélkül egymást “faltuk”. Olyannyira lecsökkent, hogy néha csak találkozásnál illetve elköszönésnél adunk 1-1 szájrapuszit. Persze én próbálok mindig kezdeményezni, de ha elkezdjük a nyelves csókot ő mindig csak szolidan és finom módon abbahagyja és egy kényszermosollyal be is zárja. Ez nekem rendkívül furcsa. (Igényes vagyok, tisztán tartom a számat, soha nem voltak problémáim sem a fogaimmal, sem a leheletemmel.) Egy pozitívum van a dologban, hogy szeretkezés közben, előtte és utána nincs ilyen probléma a csókolózással. Őszintén megmondva a csókok megcsappanását még nem hoztam fel neki. – Nem mutat be ismerőseinek, sokaknak nem mondja el, hogy együtt vagyunk. Személyesen csak egy barátnőjét ismerek. Ez is arra ad okot, hogy kételkedjek. Felmerül bennem, hogy esetleg nem akar felvállalni mások előtt. Itt megint csak meg kell ,hogy jegyezzem teljes érthetetlenségben szenvedek, ugyanis szüleinek viszont bemutat és az előtt egy barátjával sem tette ezt meg elmondása szerint. (Soha nem voltam elszállt, nagyképű, de hadd jegyezzem meg megint, minden önelégültség és önfényezés nélkül, hogy a viselkedésemmel és a kinézetemmel minden rendben van. Sportos, viszonylag szálkás alkatom van, tisztán és igényesen tartom magam.) – Végül de nem utolsó sorban amióta rendszeresen találkozunk többszöri alkalommal is fel merültek a korábbi viszonyok, az ún. “exek”. Mesélt arról, hogy hogyan ért véget az előző kapcsolata illetve, hogy az előző fiújában nagyot csalódott. Továbbá van amikor viccesen fel merül egy-egy beszélgetésnél az “exe” valamilyen érdekes összefüggés által és barátnőm egyfajta poénburokban hozza felszínre amit róla akar mondani, mintha csak tökre’ természetes lenne, hogy a volt kapcsolatainkról beszélünk. Belőlem is ki szeretett volna húzni bizonyos dolgokat az előző barátnőimről, bár én finoman és határozottan el mondtam neki, hogy erre igazán semmi szükség, az már a multté és csak magunkkal foglalkozzunk. A szexxel nincs semmi gond általában heti 2x vagy 1x vagyunk intim együttlétben. Egy alkalom esetén többször is szeretkezünk egymás után. Az egyik dolog, ami még nem adott okot a totális kétségbeeséshez az ez, viszont még is vannak kételyeim más téren. Kedves doktornő, tudom, hogy ön így távolból nem fog leszűrni mindent, viszont nagyon kíváncsi lennék a leírtak alapján a véleményére. Állhat valami ennek a kapcsolatnak a hátterében? Beszélgessek el barátnőmmel komolyabban? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!:)

Kisfiam elsos, es egy helyetesito tanito jott 2 hete , akire nagyon panaszkodott, sot nem is akart menni iskolaba. Nem igazan tudta elmondani , mi a baj, csak , hogy durva.Lehallgatot dugtam el nala es eppen aznap a fiam ugy jott haza , hogy vigyem mas iskolaba.Mikor meghallgattam az aznapi felvetelt majdnem rosszul lettem.Sarokba allitotta 45 percig , mialatt az egesz osztaly rendetlenkedett, rakiaballt es csunyan megfenyegette, hogy ugy kivagja , hogy szetmegy, mert azt mondta a fiam ,hogy aha ,amikor kiakart menni a mosdoba , mert osszekente magat , akar a tobbi, rajz ora volt , festettek , magukat is ,es azt orditotta , hogy ki mondt a, hogy fest be magad, mondtam en , hogy fest be magad, es akkor duhrohamot kapott, betuszkolta a sarokba , benyomta arccal a falnak es tobbszor kiabalta , hogy szegyeld magad , de nem mondta miert, meg , hogy szegyentelen diszno, meg leultette a tobbieket 2 szer enni , a fiam a saroban allt .Es szunetben is odament , azt mondta anyukad meg pofazik, gunyolodott vele , hogy jo itt ucsorogni , es mindezt akkor , amikor, reggel kertem vigyazzon , az ejjel rosszul volt, a taskaban az asztmaspray , hivjon , ha baj van.Az egesz ora zajjal , kiabalassal telt , papirrepuloket repitettek a gyerekek, masra is szolt , de senki sem kerult sarokba, nem ertem , mintha szemelyes lenne a dolog, es nem tudom, hogy miert.A vegen is lehordja , megszegyeniti, de semmi konkret dolgot, hogy miert, mit tett, kerdeztem a fiam , azt mondta nem tudja, biztos jobban befestette az orrat, kozben kacagnak a gyerekek egy masikon akinek az egesz arca bevot festve. a tanitono a felmeroket javitotta.Megjegy zem a fiam kituno tanulo. Azota 2 napja itthon vagyunk, nem ertjuk , mit cinaljunk. Kerem a mihamarabbi tanacsat, swegitseget.

Édes anyám 2014 szeptemberében halt meg. Nagyon közel álltunk egymáshoz, főleg a betegsége idején. Az első naptól az utolsó pillanatig vele voltam. Mikor elment fogtam a kezét. Már majdnem 3 év elteltével is olyan mintha minden tegnap történt volna. Sokat gondolok rá, sírok, és fáj a hiánya. Azóta szedek citapramot ,alkalmanként frontint is.(házi orvos által) Normális ez gyász és a fájdalom? El múlik egyszer?
Köszönöm válaszát

Tisztelettel
Farkasréti Ferencné

Kedves Lili! Olyan Párkapcsolati problèmám lenne,amely már teljesen kétségbe ejtett,nem
tudom mi tévő legyek!
Jelenleg is párkapcsolatban élek, lassan 5éve, és 2 kéve ismerek egy férfit, aki iránt már kezdek többet érezni, tudom hogy ő is szeretett, és tudja jogy kapcsolatban élek,de viszont amikor legutobb rákérdeztem mit érez, az volt a válasza^hogy maga sem tudja! Csak sajnos jóvall idősebb tőlem! (17évvel) 🙁