Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktorno,
Olyan problemaval fordulok Onhoz, hogy 2 napja vege lett a parkapcsolatomnak es azota meg soha nem erzett fajdalmat tapasztaltam. A kapcsolatnak miattam lett vege, olyan dolgot tettem amit talan senki nem tudna megbocsatani. A problema ott kezdodik, hogy egyutt elunk es nincs lehetosegunk kulon koltozni jelenleg. Testi es psziches tuneteim is vannak a szakitas ota. Eros nyomast erzek a mellkasomban, magas a vernyomasom 3 napja semmit szilardat nem vagyok kepes enni, illetve folyamatosan hanyingerem van. Tanacstalan vagyok, mik e lehetosegeim. O azt kerte, hogy valtozzak meg es bar sosem mondta ki, hogy nincs esely folytatasra, megis nagyon elutasitoan viselkedik velem, vagy csak hozzam sem szol. Kerem adjon tanacsot, esetleg lenne olyan dolog ami segithet ?
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Mivel ilyen erős testi reakciókat okozott Önnek a szakítás a párjával, azt javaslom, hogy forduljon szakorvoshoz, a helyi pszichiátriai gondozóban pszichiáterhez, mert lehet gyógyszeres kezelésre lenne szüksége. Adjon időt a volt párjának, hogy ő is át tudja gondolni, hogy mit szeretne, s ha már csillapodott az elutasító viselkedése, üljenek le beszélgetni, arról, hogy tudnák-e folytatni a kapcsolatot, s ha igen, akkor milyen feltételekkel. A problémákon közösen kellene dolgozniuk, arról mindenképpen kellene beszélnie, hogy Ön vajon miért is tette az adott dolgot, mi vezetett ide, hiszen mindennek van előzménye. Sok sikert kívánok Önöknek! Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves doktórnő!
17 èves làny vagyok ès màr nem előszőr érzem a vègèt mindennek. Pànikbeteg vagyok és szerintem depressziós. Hetekig nem mozudlok ki a sötét szobmból és a baràtaim se érdekelnek. Nem akarok senkivel se beszélni, még anyukàmmal se. Nem tudom honnna eres ez a mély fàjdalom és tehetetlensé, de van rà elég lehetőség. Gyàszolom a baràtnő, erőszak àldozata lettem, apàm akitől anyum elvàlt nem mondhatni embernek sem, nemhogy apànak.. Orvosira készülők és rengeteget tanultam…imàdtam. De màr arra sincs erőm.,hogy figyeljek a làbam elé. Baràtom habàr szeret, és tudja a problémàim nem segít, “majd te megoldod” … Szokta mondani. Voltam màr pszichológusnàl önismeret és gyàsz miatt, segitett is akkor, de màr senkire nem se szamítok. Senki segítségére. Senki nem veszi észre àllapotom súlyossàgàt. Csak az orvosi àlmom tart vissza a végtől. Màr senkim nincs.. Napról napra mélyebb pontra jutok. Az ön segítsége nem tudom, hogy hat-e majd, csak remélni tudok..
Üdvözlettel, Helga
Kedves Helga!
Levele alapján azt gondolom, hogy sürgősen hatékony, szakszerű segítségre volna szüksége. Akár a korábbi pszichológusához való visszatérésre (ha megoldható), a közös munka folytatására. Egyedül nem lehet ennyi traumát feldolgozni, amit a levelében leírt. Az édesanyja mennyire támogatja ebben? Fontos volna, hogy ő is meglássa az Ön szenvedését, ne hagyja magára, ahogy a barátja sem. A céljait akkor tudja hatékonyan elérni, ha ismét jól érzi majd magát a bőrében.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
29 éves fiatal nő vagyok. Az anyukám egy nagyon szép, fiatalos, 51 éves nő. Nem látszik rajtunk a nagy korkülönbség. Sokszor előfordul, hogy kicsi túlzással egyidősnek, barátnőknek néznek bennünket. A főiskolai éveimre visszaemlékezve előfordult, hogy az én korombeli fiúk is őt dicsérték helyettem. 1 éve van egy 33 éves párom. Távkapcsolatban vagyunk. Április 13.-án bemutattam anyámnak. Május 1.-jén jött hozzám újra a párom és negyedórán belül mást nem csinált, mint hosszú percekig anyámat dicsérte, hogy jól tartja magát, hiába 50 éves, mégis vonzó.Teljesen úgy beszélt anyukámról, mintha bele lenne szeretve!!!! Ugyanakkor megjegyezte, hogy hasonlítok rá, és feltételezi, hogy 50 éves koromban én is ilyen leszek. Szinte nem akarta abbahagyni rászóltam és megkérdeztem, hogy neki ( a páromnak) anyám tetszik vagy én?! A válasza az volt, hogy természetesen én. Egyébként is miért gondolok ilyen hülyeséget, hogy 50 éves nőtől akar valamit, aki házas, ő ( a párom) a fia lehetne. Korban is én illek hozzá és ha jön, akkor velem akar találkozni, nem anyukámmal. A szemembe nézett őszintének tűnt, amikor állította, hogy nem vetett anyámra szemet!!! Majd rákérdezett ő, hogy miért nem örülök, hogy dicséri anyám, mert ő boldog lenne, ha valaki az övét dicsérné. Ráfeleltem, hogy nagyon túlzásba viszi ezt a dicsérést. Arra nem felelt semmit. Doktornő! Mit javasol, hogy kezeljem ezt a helyzetet? A leírtak alapján elképzelhetőnek tartja, hogy a párom az érzelmei miatt legszívesebben anyukámnak udvarolna és csak az eszével végiggondolva ( korban én vagyok való stb) dönt mellettem, vagy csak azért választ engem, mert őt már úgysem választhatja? Lehet, hogy kicsit én túlzom el a dolgot és ” bolhából csinálok elefántot”? Nagyon kérem adjon egy választ ezekre a kérdésekre, mert lelkileg nagyon megvisel, és könyvelőként munka közben nem engedhetem meg magamnak, hogy ezen filozofáljak. Előre is nagyon köszönöm a tanácsát, válaszát, segítségét!!!!
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Érzelmileg össze lehet zavarva, hiszen nem tudja tisztán látni, hogy a párja és az édesanyja viselkedése túl megy-e a szimpátián. Ha jól értem, most a párja viselkedését tartja túlzónak, az április 22-i levelében az édesanyja viselkedését emelte ki. Most tett arra utalást, hogy az édesanyja házas (azt nem tudom, hogy az édesapjával-e). Az édesanyja házastársa hogyan látja ezeket a helyzeteket? Érdemes lenne vele is beszélni erről.
Mindenképpen kellene jeleznie a párjának, hogy Önt összezavarja, ha ő az édesanyját dicséri, s kérje meg, hogy ezt a viselkedést mellőzze Önöknél. Amennyiben szereti Önt a párja, akkor tekintettel lesz Önre s az érzéseire, s észre fogja venni a következő családi találkozásoknál, hogy változik a viselkedése. Amennyiben továbbra is a dicsérgetés fog menni a párjánál, akkor egy őszinte beszélgetés keretében kellene utána járni, hogy miért nem veszi Önt tekintetbe, mit szeretne ő elérni ezzel a viselkedéssel, s hogy Ön meddig hajlandó ezt tolerálni.
Sok sikert kívánva:
Tisztelt doktornők /urak!
Egy számomra eddig ismeretlen problémába ütköztem közel egy éves kapcsolatom során. Páromon hónapok óta szorongás jeleit véltem felfedezni ,ha szexre kerül a sor, sokszor volt,hogy elaludt,elterelte róla a figyelmet,ha pedig mégis “elkerülhetetlen” volt, éreztem a stresszt.. Tegnap hangot adtam a dolognak ,azt mondta ő is érzi,hogy valami nincs rendben, nem kívánja a szexet ,csak teszem azt hetente 2x ,maximum 3x , pedig régebben napi rendszerességgel voltunk együtt és a vágya is csökkent. Ez mindkettőnket megijesztett, de azt mondta,hogy nyugodjak meg ,ő ennek utána járt és azt olvasta ,hogy ilyen idős korban (25éves a fiú) ez teljesen természetes,mert a tesztoszteron termelés ilyenkor lecsökken. Szerintem ez nem igaz, hiszen úgy gondolom ilyen idős korban kéne erősödnie,hiszen a gyermekvállalás ekkortájt jön szóba úgy általánosan és én is utána olvastam, viszont azok alapján az én gondolataim igazolódtak be.. Párom egyébként nagyon ritkán ,körülbelül három -négy havonta egyszer fogyaszt kábítószert, elhanyagolható mennyiséget, gondoltam arra is,hogy ezek állhatnak a dolgok mögött… Nem tudom,hogy én rontottam e el valamit,vagy vele van valami baj, de nagyon aggódom érte is és a kapcsolatunkért is, hiszen ezáltal úgy érzem nem vagyok neki elég jó, elég vonzó. Nagyon kétségbe vagyok esve, és tudom ,ha legközelebb szexre kerül a sor én még nála is frusztráltabb leszek, hiszen azóta már csak ha beszélünk a szexről kellemetlenül érzem magam és teljesen le vagyok törve.
Válaszukat előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Érthető frusztráltsága, hiszen azt gondolhatja, hogy Ön nem elég vonzó a párjának, s ezért kerüli ő a szexuális érintkezést. Valószínűleg nem erről lehet szó. Mivel párja szorong a szexuális együttlétek előtt, érdemes lenne utánajárnia, hogy mi okozhatja ezt. Azt javaslom, hogy keressen fel ő szexuálpszichológust/szexológust, akivel dolgozhatnának ezen a problémán. Említette még, hogy párja kábítószert is fogyaszt néha. Ezt Ön hogyan fogadja el? A párjának miért van szüksége a drogra? Lehet a két problémának közös oka van. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Nem tudom mennyire tartozik az ön szakterületére a problémám. Párkapcsolatban élek lassan egy éve és nagyon szeretem a párom, eleinte nagyon jó volt minden kívántam és nem volt gond az együttléttel, viszont mostanában olyan mintha “kiégtem” volna, bár 30évesen nem hiszem. Történtek a múltamban olyan dolgok amik kezdem azt hinni kihatással vannak a nemi életemre -régebben is volt egy hasonló, bár ott inkább szakítottunk- (kb 7 -8 évesen molesztált az egyik rokonom , elmondtam a szüleimnek de azon kívül hogy többet nem kellett hozzájuk mennem semmi nem történt és ez kicsit bánt is). Nem tudom mitévő legyek hogy újra működjön a testiség is a kapcsolatunkba, nagyon bánt a dolog… Néha úgy érzem, hogy csak kötelességből megyek bele. Ő mindent megtesz értem az ágyban is. Remélem tud segíteni nagyon elvagyok keseredve. Mindenesetre nagyon köszönöm. És szép napot kívánok! Anikó
Kedves Anikó!
Ez egy jelentős traumának tűnik, amit leír. Személyesen lenne érdemes felkeresnie pszichoterapeutát. Akiket leginkább javasolok a problémája kapcsán: EMDR terapeuták. AZ EMDR egy hatékony pszichoterápiás módszer traumák feldolgozásához. Ezen a honlapon tud terapeutát választani: https://www.emdr.hu/
Remélem sikerrel jár! Üdvözlettel:
Jónapot Kivánok!
Segítséget szeretnék Öntől kérni élettársam szenvedélybetegsége miatt.Látható és már többen is mondják,hogy gépfüggő mivel neki minden napos a számítógép használata és a 14 óra is kevés számára.Amint egy napot kihagy már másnap reggel szorong és arról beszél,hogy este nem játszott és hiányzik neki.Miután minden nap hazaér leül gépezni és nagyon nehezen lehet onnan elmozdítani.Mivel én számítógéppekről tanultam,így letiltottam neki hogy “csak ” 6 órát jatszon naponta de sajnos addig hizelget,hogy a szeretettem miatt feloldottam neki.Nem tudom már mit csináljak vele.Se én se szülei nem tudják,hogy tudnk megoldani ezt a problémát.Emberekkel nem törödik de semmilyen kapcsolattal.A mi kapcsolatunk is igy kárba megy mivel nem foglalkozik velem csak a géppel és ha valamit mondok fel van háborodva és vitatkozik.
Kérem segítsenek. Alexandra
Kedves Alexandra!
Levele alapján én is azt gondolom, hogy fontos volna a barátjának mielőbb segítséget kérnie. Belátnia, hogy a számítógép túl fontos szerepet tölt be az életében, kiszorítja a valódi kapcsolatokat, más örömforrásokat. A változtatás azonban sajnos nem csak elhatározás kérdése, hanem szakember (akár addiktológiai team) segítségére lehet szükség a párja döntése mellett való kitartásának megsegítésére. Első lépésként javaslom számára pszichológus felkeresését, akár munkacsoportunkból.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktor/Doktornő!
Egészen gyerekkoromban kezdődött, hogy a szexuális fantáziáim egy része nagyon gusztustalanná és erőszakossá vált. Tizenegynéhány éves koromban megjelent a fantáziáimban idősebb nők karóba húzása vagy akár kibelezése. Saját korombeli lányokról sosem jutott eszembe ilyen. Egyébként meg undorodtam magamtól, nem értettem miért van. Elég nagy harcot vívtam magammal, de végül eltűntek ezek a fantáziák, szerintem elfojtottam őket, mivel kb egy éve újra elkezdtek megjelenni. Ez az internet által történt, néha ponrónézés közben ráklikkeltem bdsm videókra is, és a net egyszer bedobott hasonló weblap címén olyan oldalt, amin az említett régi fantáziáimhoz hasonló animációk szerepeltek, én pedig meglepődtem, de kíváncsiságból ráklikkeltem. A látott képek felizgattak, és emiatt újra és újra elkezdtem visszatérni, keresgélni ilyen dolgokat. De közben újra elkezdtek ellenérzéseim lenni magammal kapcsolatban, hogy miért csinálom ezt. Ha ilyen dolgot látok, akkor a nemi izgalomhoz társul szorongás is, és utána pedig haragszom magamra. A párommal való szexuális kapcsolat során ezek a fantáziák nem jöttek elő, és más valós személyekkel szemben sem (gyerekkoromban ez máshogy volt, akkor a tanárnőimről fantáziáltam, egyébként általában normális aktusokról, nem feltétlenül durvaságokról). A páromnak nemrég elmondtam ezt a dolgot, nagyon nehezemre esett kimondani a szavakat, de nem akartam hogy ilyen sötét titkot relytegessek előle. Nem tulajdonít neki nagy lehetőséget, legalább is ezt mondta, és nem látok rajta azóta sem semmilyen negatív reakciót.
Elhatároztam, hogy kerülni fogom az ilyen weboldalakat, és egyre inkább sikerül is. Az elmúlt kb egy hónapban egyszer sem néztem ilyet. Ma viszont vizsgára tanultam, és a tegnap késő éjjelig tartó tanulás miatt elég fáradt is vagyok. Gondoltam böngészgetek egy keveset pihenésképpen, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy megint olyan weboldalon járok, és nem bírtam leszakadni róla. Legalább két órát töltöttem rajta, és azóta erős bűntudatom van.
A kérdésem az lenne, hogy ezeknek a dolgoknak a jelenléte a fantáziáimban mit jelent, és hogy veszélyt jelenthet e bármi módon a környezetemre vagy rám. Illetve szeretném megkérdezni, hogy miként tudnék leszokni ezeknek a weboldalaknak a látogatásáról.
A választ előre is köszönöm!
István
Kedves István! Köszönjük a levelét! A levele alapján azt gondolom, hogy az Önben előjövő agresszív fantáziák valamilyen korábbi események vagy sérelmek hatására jöhettek létre. Valamiért újra akarja élni ezeket a fantáziákat, azért is keresi fel ezeket az oldalakat. Úgy gondolom, hogy mivel más késztetés nem társul hozzá, így valószínűleg nem veszélyes másra vagy Önmagára. Szakember, pszichoterapeuta segítségével több ülésen keresztül lehetne feltárni ezeknek a pontos okát s megbeszélni a “leszokás” módját. Érdemes lenne előtte pszichiáter orvosnál is járnia, hogy kell-e valamilyen gyógyszeres kezelés a tüneteire. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Régóta párkapcsolatban élő nő vagyok, ami 8 hónappal ezelőttig nagyon jól működött. Akkor azonban jött egy új kolléga a munkahelyemre, akivel az első pillanattól kezdve érzetük, hogy mágnesként vonzzuk egymást. Neki is családja van. Ameddig lehetett tartottuk magunkat, de végül szexuális kapcsolat is kialakult köztünk, ami nagyon jól működött addig, amíg majdnem lebuktunk. Mivel ő a gyerek miatt a családját nem hagyja el, így megbeszéltük, hogy itt be kell fejezni a dolgot. Csakhogy ez nem megy mivel egy helyen dolgozunk. Bár szexuális együttlét nincs már köztünk, ettől függetlenül küzdünk mindketten az érzés ellen, és nem nagyon bírjuk egymás nélkül. Sőt, én teljesen beleszerettem, ami miatt a páromat elhanyagolom, kezd tönkremenni vele a kapcsolatom. Folyamatosan a kollégára gondolok, egyfolytában sírok, nem tudom őt elfelejteni, úgy érzem ebbe beleőrülök. A munkahelyünket viszont egyikőnk sem szeretné feladni.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Nagyon nehéz helyzetben lehet, hiszen a közös munkahelyük miatt nem tudják a kapcsolatukat befejezni. Vajon ha külön munkahelyen lennének, akkor másként érezne? Lehet-e a munkahelyen belül más részlegre vagy másik épületbe kérni az áthelyezést, hogy jobban el tudjanak távolodni? Arról nem ír, hogy Ön miért él a férjével együtt, csak arról, hogy hanyagolja jelenleg. Vele mit tervez a jövőben? Vajon a férjével akar-e vagy sem közös jövőt (amennyiben igen, akkor dolgozna-e azon, hogy jobban érezze magát vele). A két férfi hogy van az Ön életében, gondolataiban egyszerre? Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Sajnos rengeteg probléma van velem. Önértékelési zavarok, állandó negativitás, félek a közönség/osztály előtt megszólalni.
Viszont, az utóbbi időben, ahogy a tananyag és a megfelelés kényszere eluralkodott felettem, belépett a SZORONGÁS. Pánik roham szerű tünetek lépnek fel nálam bizonyos napokon, kiváltképp, ha fáradt és stresszes vagyok vagy, ha szeretkezni próbálok a párommal. Sajnos nagyon nyikorog az ágy, ami olyan elviselhetetlennek tűnik számomra, hogy abba kell hagynunk a tevékenységet nekem pedig kell utána meg legalább egy óra, hogy megnyugodjak es abba maradjon a remegés, szorongás, hányinger. És ez mostmár akkor is előjön, ha ránézek az ágyra egy fáradt nap után. Most érettsegi előtt vagyok és egyre rosszabb, nem tudom kihez forduljak segítségért. Ahová időpontot kértem ott több hónap a várakozádi idő. Tudom, hogy magamban kell ezt lerendeznem de képtelen vagyok rá. Lenne rá valamilyen mód, hogy meggyógyuljak? Esetleg segítene valamilyen gyógynövény alapú nyugtatószer?
Nagyon hálás lennék, ha válaszolna.
Köszönettel:
Egy 18 éves lány
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! A leírt tünetek alapján javaslom a helyi pszichiátriai rendelő felkeresését, ahol szakorvossal (pszichiáter) való első beszélgetés során kiderül, hogy kell-e gyógyszeres kezelés a tüneteire. A stressz csökkentésére addig is magnézium (pl. Magne B6) és macskagyökér készítményeket (pl. valeriana relax) lenne érdemes szednie. Erről érdeklődjön a gyógyszertárakban, hogy milyen típusú készítményeket ajánlanak. A háziorvosához is el lehetne menni, ott is szoktak enyhébb nyugtatókat felírni. Mindenképpen elsősorban orvosi segítségkérést javaslok Önnek. Jelenleg egy stresszesebb időszakon keresztül megy túl, ilyenkor a meglévő tünetek fokozódhatnak. Úgy gondolom, hogy a tüneteit lehet kezeltetni. Az orvossal való konzultáció után pszichológus felkeresését is javasolnám. Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Lili!
Köszönöm szépen gyors válaszát. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy más részlegre kérje bármelyikönk is magát a munkahelyen. Nekem pedig olyan erős érzelmeim vannak, hogy az sem segítene, úgy gondolom. Őszintén szólva a páromból kiszerettem ennek hatására, és nem is tudom, hogy tőle mit szeretnék a jövőben. Persze a változást ő is észrevette rajtam, de az igazat nem mondtam el. A gondolataimban pedig csak a kolléga van, minden percben. Igazából tudom, hogy sosem lehetünk együtt, mégis erre vágyom. Annyira elhatalmasodott ez az érzés rajtam, hogy kifordultam magamból, olyan dolgokat csinálok amit előtte sosem.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Ezek az erős érzések a kollégája iránt nagyon megnehezíthetik a mindennapjait, főleg úgy, hogy közben más férfival él együtt. A férjével úgy gondolom beszélnie kellene arról, hogy már nem érzi olyan jól magát ebben a kapcsolatban mint korábban, közösen lehetne gondolkodni, hogy így milyen jövőt terveznek együtt (a kollégáját nem kell említenie, ha nem szeretné). Vajon a férjétől miért távolodott el Ön, mi hozta elő, hogy más férfit is észrevett?
Lehet el kellene gondolkodnia azon, hogy a munkahelye a fontosabb vagy a saját lelki egészsége, hiszen jelenleg a munkahely jelenti a vele való találkozást, ami sóvárgást indukál Önben felé. Így a kapcsolat lezárása is nagyon nehéz, s a lehetőség meg van, hogy újabb titkos románcok szülessenek, ahol nincs továbblépési lehetőség ennél (hiszen ő nem akarja a családját elhagyni).
Üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem!
Lassan 3hete egy társkeresőn megismerkedtem egy hölggyel, hamar kiderült hogy közel lakunk egymáshoz (10km) néhány nap beszélgetés után elhívtam találkozni személyesen, teltek múltak a napok , a találkozók, 3dik találkozón megvolt az első csók, és azóta ez a szám … többé alakult.
nagyon megkedveltem ezt a hölgyet, nagyon tetszik nekem, és jól érzem magam vele. .
ez nekem egy új dolog hisz a hölgy 31éves és van egy 15éves lánya, még legelső szerelemből, a hölgy 7éve elvált , férjét választás elé állitotta ital vagy ő és a lánya és italt választotta, volt néhány ismerkedése kapcsolata de fél éve nincs senkije mint nekem is fél éve ért véget az utolsó kapcsolatom.
A problémám az, éljem magam bele ebbe az egészbe vagy ne még? gondolom ha nem vagyok neki szimpatikus már első találkozó után elzavart volna!? illetve ki nem jön be nekünk azzal nem smárolunk rengeteget mindig mikor találkozunk vele.!?
illetve azt kérdezem magamtól hogy ez a hölgy akarna e még babát? akár egy közöset,
illetve szüleim, családom hogy fogadnák el őt páromnak ha kiderül egy anyukával járok?
kérem segítségüket, tanácsukat.
Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
3 hét még nem hosszú idő, nyilván ennyi idő alatt nem lehet egy embert megismerni, kiismerni. Több idő kell hozzá, hogy egy döntés megszülessen, hogy hosszútávon érdemes-e gondolkodni a kapcsolatban. A múlton nem lehet változtatni már, így kell mindenkinek (az Ön szüleinek is) elfogadnia ezt a hölgyet, hogy elvált s van egy 15 éves lánya. Valószínűleg az Ön szülei is azt szeretnék, hogy Ön boldog legyen, s ha így találja meg a boldogságot, akkor miért elleneznék. . 31 éves a hölgy, 3 év korkülönbség van Önök között, ami nem olyan sok. Sok nő még a 40-es éveiben is vállal gyereket. Ezt tőle kellene megkérdezni, hogy ő szeretne-e még gyereket abban az esetben ha Önnel komolyabbra fordulna a kapcsolatuk. Remélem, tudtam segíteni. Sok sikert kívánva:
Azzal a problémával fordulok önhöz, amit már sokszor észrevettem mindennapjaimban.
Sokszor elkezdek bunkó lenni másokkal, annyira, hogy az adott embert teljesen kikeszitem és már ideges lesz. Direkt provokalom és még élvezem is.. Mikor egy bizonyos személynél (a paromnal) csinalom ezt, egyik pillanatról a másikra megbanom bocsanatot kérek stb… Ez pszichológiailag megmagyarázható? Ugye nem vagyok skizofrén???
Kedves Kérdező! Ez nem a skizofrénia tünete, mintinkább egy védekező mechanizmus. Érdemes átgondolni, mi okoz benne élvezetet? Valamit megelőz ezzel? Például, hogy Önt készítsék ki? Úgy kezdődik, hogy van Önben egy kellemetlen érzés, és azt érzi, hogy olyat kell mondania, ami felidegesít másokat és így bizonyos módon reagálnak Önre? Viselkedett így Önnel valaki a múltban, pl., hogy addig mondta és mondta,míg Ön teljesen felidegesedett? Sok kérdés merül fel, hasznos lehet gondolkodni rajta. üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Egy számomra már régen elhúzódó problémáról szeretnék beszélni, illetve tanácsokat kérni, mit kéne tennem.
Első sorban nevem nélkül bemutatkoznám. 15 éves vagyok jelenleg, egy másik városba járok gimnáziumba. Szabadidőmben egy bizonyos videojátékkal játszom, egy sorozattal kapcsolatos oldalt üzemeltetek rendszerint, illetve egy művészetekkel foglalkozó oldalon szintén rendszerint megjelenek.
Hol is kezdem? Mivel 15 éves vagyok, így törvényesen, hivatalosan szülői beleegyezés nélkül nem járhatok el pszichológushoz. Régóta vesződöm pár problémámmal, amik hol ritkábban, hol gyakrabban kerülnek elő az életem során.
Kezdjük a számomra legaggasztóbb, gyakrabban felmerülő gondommal. Ez pedig nem más, mint a szexualitásom. 9 éves koromban kezdtem el kamaszodni, ami a megszokottnál korábbi. Édesapám külföldön dolgozik, így egész életemben aligha láttam. Nagyon sok fontos részéből életemnek kimaradt sajnos. Szóval van és volt apám, de nem túl szoros a kapcsolatunk. Ebből kifolyólag nem volt mellettem férfi személy, aki irányt mutatott volna a számomra legnehezebb időszakaimban. Egy kisebb csalódás volt ez a számomra a saját nememben, úgy gondolom. Próbáltam más fiúkkal tartani a kapcsolatot, de egyik sem volt komoly, tartós barátság. Volt egy 2 évig tartó is, de hiába kapartam vissza magam, végül elhagyott az a személy, és újból visszakerültem a mélybe. Saját magamnak kellett kitapasztalnom, hogy működök. Mit kell tennem, hogy férfiasabb legyek? (Ugyanis nők vesznek körül 90%-ban jelenleg is) Botladoztam, senki nem mondta, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek megvannak a gyönyörei is, de a hátulütői is.
10 éves koromban egy akkor osztálytársam elkezdett foglalkozni a szex témával. Éretlen volt, én pedig tapasztalatlan ebben a témakörben. Több nap után felkerestem az ezzel foglalkozó oldalakat. Azután sajnos bekövetkezett, amit nem vártam. Elkezdtem az önkielégítést, felnőtt filmek nézegetését. De a legtöbbször híresebb, jó testű férfiak képeinek nézegetését. Ez átterjedt a homoszexuális pornó nézésére is. 13 évesen már nagyjából elkezdtem gondolkozni ezen, hogy nem jó dolog. De már késő volt. Mai napig szenvedek ebben. Ugyan a nőkhöz is vonzódom (ami ebben az évben tisztázódott bennem), az önkielégítést ahogy csak tudom, hanyagolom, illetve a felnőtt filmek megtekintését is nagy mértékben sikerült visszafognom. De függő lettem. Érzem magamon. Próbálok kikászálódni ebből, és sikerül is, de hihetetlenül lassan. Még nem estem vissza szerencsére ebben a függőségemben. Egyszerűen jelenleg ott tartok, hogy biszexuálisnak tartom magam. És itt jön a jelenlegi problémám ezzel kapcsolatban.
Bármikor előkerül a szexualitás téma, már reflexszerűen elkezdek hazudozni. Ugyan ebben van valóság is, de sajnos nem az egész az. Csak elég kínos, és szenvedéssel teli, amikor nagyon kedves, szép nőket, jó testű férfiakkal találkozom. Meg kell fékeznem magam. Főleg a férfiakkal kapcsolatban. Ez a reflexem lép életbe. Pár ember tud tőlem olyan történeteket, amik “megtörténtek” velem, és megjelenik benne a homoszexualitás. DE ezek sajnos nem valódiak. Egyszer elkezdtünk beszélni erről a témáról, és csak dőltek belőlem a történetek, mintha történt volna valami igazán. Ám ez nem így van. És egyetlen egy ember van, akinek mondtam hasonló történeteket, hazudtam neki, pedig nagyon szeretem és tisztelem őt. Nem szeretném megbántani, amit tettem. Mert nem érdemelte meg. De elvesztettem a kontrollt egy pillanatra, és dőltek belőlem. Hogyan tudnám ezt megfékezni, amíg nem bizonyosodik be teljesen a valóságban, hogy biszexuális vagyok? Nem szeretnék hazudni azoknak, akiket szeretek. Senki sem gyanítja rólam, hogy mi a szexualitásom valójában.
A második problémám. Jelenleg a bőrömön kiütésszerű bőrbetegség alakult ki. Négy fajta betegség lehet. Már beletörődtem, ugyanis az utolsó esélyem most él. Ha a pénteki bőrklinika teszt után kiderül a betegségem, akkor pontot tehetnénk egy kérdőjel helyére. Viszont aggódom, hogy egy életem végéig velem maradó betegséget szedtem össze, vagy genetikával kaptam. Hogyan éljek később ezzel együtt, ha valóban ez fog beteljesülni? Nem szégyenkezem miattuk, de kellemetlen érzés egy közösségben foltos testtel átöltözni, testmozgást végezni.
A harmadik problémám. A családomban megannyi probléma van, mint másoknál. De a legrosszabb, amikor a nővérem, szüleim tüzében állok. Mindenki mondja nekem a gondjait, én pedig szívesen meghallgatom őket. De ritkán sikerül csak szelektálnom, mi is igaz. Illetve a saját véleményemet is megzavarja. Ez szerencsére kevésszer fordul elő az utóbbi hónapokban. Az édesanyámnak sajnos gyermekkori traumáiból kifolyólag vannak nagyon durva cselekvései, amiket nem tudok megérteni. Ilyen például, amikor kritikát hall, valaki tévedett véletlenül, ideges (ami elég sokszor megtörténik) flegmán kezd el beszélni. Sajnos elmondhatom róla, hogy sokszor forrófejű. Nagyon sokszor vészmadár. Ha vendégek jönnek, valamit nem ért, valami újjal találkozik, elkezd pánikolni. Amit megkér, hogy elvégezzünk, azt azonnal kell. Nem érti meg, hogy van magánszférám, ami a szobám. És sokszor egyedül szeretnék lenni. Amikor elmondom neki, hogy szeretnék egyedül lenni kicsit, akkor sem hagy engem, csak bizonyos győzködés után. Aggódik értem, tisztában vagyok ezzel. Viszont jobbnak tartom, ha nem mindent tud rólam. Ugyanis még jobban aggódna értem. Ezért sem mondtam el a pszichológus ügyet, ugyanis nem szeretném hallgatni, hogy a lelki dolgaimat beszélje ki másoknak (volt rá példa), zaklasson a személyes problémáimban. (A zaklatást egy gyengébb verziójára gondolok. Mondhatni inkább nem hagy fel a dolgokkal, nem engedi el, hiába kérem meg, hogy ne beszéljünk róla, hajtogatja továbbra is.) Sokszor megmondom neki a véleményemet tisztelettudóan, emberi módon. Ez a legfontosabb nekem. Emberek vagyunk, emberként beszéljünk egymással. De ő ilyenkor előveszi tarsolyából a megszokott mondatokat, flegma stílussal kiszépítve. És nem tudok segíteni neki, mert lepereg róla. Ott tartok, hogy kistinédzser fejjel én mondom a saját szüleimnek, hogy beszéljünk emberi módon. Amikor pedig nem akarok velük beszélni, csodálkoznak rajta. Nem veszik észre, mit tettek. Édesanyám nem fogja fel, amit kimond. Nem érzi bántónak. Nem érzi a súlyát. És ezt nem csak én tapasztaltam már meg.
Édesapám próbál felém közeledni, de a sok kimaradt év után (amit tudok, hogy részben nem csak az ő hibája) túlságosan gyors nekem ez a tempó. Nem ismerem a személyiségét nagyon. Aligha fel tudok sorolni róla tényeket pár oldalban.
A negyedik gondom. A hazudozás egy reflex egy régebbi depressziós koromból (Ami 1,5 évig tartott, és egy tőlem két évvel idősebb lány segített ki belőle, akinek szintén voltak ezzel kapcsolatos tapasztalatai.), még mindig megmaradt. Kegyes hazugságokat csempészek be. Megdicsért ez a tanár, ezt mondták nekem. Egy-két történetet másokról kiszínezek. Mostanára akárcsak a szexualitásomnál, sikerül kordában tartani ezeknek a mennyiségét. Az igazságot mondom mostanában a velem történt valódi eseményekkel kapcsolatosan. De sajnos néha kicsúszik. Ez szerintem a régebbi elnyomás miatt egy enyhébb feltűnési viszketegség, akárcsak a szexualitás témában. (Még egyszer megemlítve) És ez rossz érzéssel tölt el, hiába véletlen. Hogyan tudnék még jobban figyelni arra, hogy ne történjen ez velem, hogy tudnám kiölni magamból ezt az enyhébb feltűnési viszketegséget?
1., Hogyan állítsam le a hamis erotikus történetek kreálását, hogy ne hazudozzak, bántsak meg senkit?
2., Ha egy komolyabb bőrbetegségem van, hogyan tudnám elfogadni?
3., Mit tehetnék édesanyám érdekében, hogy segítsek neki?
4., Hogyan tudnék még jobban figyelni arra, hogy ne történjen ez velem, hogy tudnám kiölni magamból ezt az enyhébb feltűnési viszketegséget?
Amit betöltöm a 16. életévemet, felkeresek egy pszichológust személyesen. De jelenleg ideiglenes válaszokra van szükségem, hogy addig kihúzzam.
Előre is nagyon köszönöm a segítségét!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a kora nem jelenti azt, hogy ne kérhetne szakszerű segítséget. Hiszen szüksége van rá. Az édesanyjával fontos volna beszélnie a szenvedéséről, kérnie a támogatását. Iskolapszichológushoz azonban ennélkül, akár most is fordulhat, ha van ilyen a környezetében.
A szexualitással való problémája azt gondolom, hogy a többi kapcsolatával összefügg, amíg meg nem kapja a figyelmet és törődést amire szüksége van, addig nem tudom van-e rá megoldás. A bőrbetegségéről szerintem akkor volna érdemes beszélni, ha már tudja, mivel áll szemben. Illetve a félelmet és a szégyent, amit ezzel kapcsolatban érez akár már most is lehet professzionális keretek közt megérteni. (Pszichológussal való négyszemközti konzultáció során).
Igen nehéz lehet Önnek, hogy a szerettei rendszeresen túlterhelik Önt a saját porblémáikkal. Szerintem jó, hogy Ön próbál ennek gátat szabni. Az édesapjának is érdemes lenne elmondania, hogy lassabb tempóra volna szüksége.
Sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Sajnos a párommal szemben szinte minden kis kérdésére felhuzom magamat. Megemelem a hangom. Sajnos ez már lassan a baráti körben is elöjön. Emiatt nagyon sokat veszekszünk. Mi lehet az oka? Miért förmedek rá/rájuk.
Elöre is köszönöm segitségét.
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát! A levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne először is szakorvoshoz (pszichiáter) fordulnia, hogy vajon áll-e a tünetei mögött valamilyen hangulatzavar vagy egyéb betegség. Át kellene gondolnia, hogy milyen stressz érte Önt az elmúlt időszakban, ami hozzájárulhatott ennek a viselkedésnek a megjelenéséhez. A párjával szemben van-e valamilyen neheztelése Önnek (régi elnyomott sértettség vagy csalódás), ami miatt így viselkedik vele? Ezeken gondolkodjon el. Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Nem értem magam, nem értem a legjobb barátomat. 18 éves fiúk vagyunk, és számomra ezek a viselkedések idegenek, és kérem segítsen megérteni, mert egyszerűen belebolondulok.
Ő introvertált, visszahúzódó, aki meg akar felelni a társadalomnak, pontos és nem szeret sehonnan hiányozni.
Én ambivertált vagyok, elég barátságos, és szeretek sokat beszélni, késős vagyok, és ahol csak lehet időt sportolva kihúzom magam a dolgok alul.
A barátom nem szeret suliból hiányozni, amikor adtak igazolást neki verseny miatt, akkor is fél napot feljött a fontosabb órákra, de máskor se jön hamarabb el (vannak órák amelynél a tanár elenged bármilyen indokkal). Azzal védekezik, hogy azért marad mert neki érdekesek, de azért amikor igazolást kapott, azokra mégsem maradt, csak a fontosabbakra.
Én mindent kihasználok, hogy kevesebbet töltsek el a suliba, nem érzem elememben magam, és úgy érzem időpocsékolás olyan órákon maradni, ahol nem muszáj.
Úgy volt, hogy ma megyünk versenyre, és 10-kor indulunk, de 8-ra fel kell menni a suliba, én ezt így félfüllel hallottam. Ezért tegnap írtam a barátomnak, hogy meg kéne tudni a részleteket, és azt írta, 10-kor megyünk. Ma reggel vártam, mikor jön suliba, és hívom, és kiderült, hogy ő alszik, és fel se jön, mert igazolják az egész napot. Fizika óra az első, amit ő nagyon szeret elmondása szerint.
Nagyon fáradt vagyok, keveset alszom, és ha 2 órával többet aludhattam volna az nekem sokat jelentett volna, de hát ő azt gondolta én tudom hogy nem kell felmenni. Nem szólt nekem senki semmit, de mégis egyértelmű volt neki, hogy én tudok erről, még akkor is ha megkérdeztem őt. Amikor ezt meghallottam nagyon kiborultam, gondolom a fáradtság is közrejátszik, de amúgy is nem viselem jól a hirtelen programváltást, és főleg nem az agyatlanságot; ez az volt, mert tudott róla, és nekem nem szólt.
Én ezt nem tudom felfogni kedves doktornő! Miért nem szólt nekem? Honnan feltételezte, hogy én ezt tudom? (Amúgy az osztályba szinte mindenki ilyen, senki se mond semmit el, hallgatnak… nem tudnak információt közölni, de még szerezni sem – mindent én intézek, szervezek – ha néha nem, akkor ilyen káosz van).
El nem tudom képzelni, hogy ő miket gondol, miként működik. Nekem ez felfoghatatlan. Ön szerint van valami magyarázata a viselkedésének? És hogyan lehetne ezen változtatni?
A másik kérdés ami nem hagy nyugodni, az az hogy a fizika elég fontos óra és szereti is, akkor miért is nem jött fel? Ön szerint igazam van abban, hogy egy álarc az hogy ő szeret minden órát és azért marad mindig ott? A valódi indok az az hogy megakar felelni a tanároknak, az iskolának, és nem akar kiskapukat keresni. Hiányzást nem kap érte, a tanárt se zavarja, de az ő lelkiismeretét mégis. De ezek ellenére, mégis ellóg olyankor is amikor nem mondták meg nekünk biztosan hogy 10-re menjünk vagy 8-ra. Mivel csak ő feltételezi, hogy mehetünk 10-re. (Azaz nem mondta nekünk senki, hogy 8-ra menjünk fel vagy sem, hanem ő vonta ezt logikusan le)
Kedves Doktornő! Én tehetetlenül állok a helyzet előtt, nem értem az ő viselkedését, nem értem magam hogy miért akasztott ez az esett ennyire ki (persze a fáradtság nagyon közrejátszott). Miként lehetne ezeken változtatni?
Várom mielőbbi válaszát és köszönöm szépen!
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy rosszul esik Önnek, hogy senki sem szólt a programváltozásról, hiába kellett bemennie az iskolába. Talán mindenki a másikra vár, ezért fordulnak elő ezek a kellemetlen szituációk. Szerintem érdemes lenne erről beszélniük, esetleg a közösségen belül kialakítani egy információs láncot (ki kinek szól, ha történik valami érdemleges).
Elképzelhetőnek tartom, hogy a barátja valójában nagyon is szeretne megfelelni az elvárásoknak, de lehet hogy ezt Önnek, vagy akár még önmagának sem meri bevallani.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
