Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt doktorno,
A mult heten irtam , 12. en az elsos kisfiammal kapcsolatban , akit a tanitono sarokba allitott, meglokdosott es megfenyegetett , es mivel gyanakodtam es egy reportofont rejtettem a taskajaba , ezt en bizonyitani tudom. Szembesitettem vele az igazgato jelenleteben , magyarazatot kerve, mire masnap azzal allt elo , hogy szerinte provokacio volt es en a gyerekem tudtaval , direkt tettem a reportofont , hogy ot elkapjam. Azota hallottam , hogy mas gyereket is fenyegetett, gunyolt, csak a gyerekek nem tudjak meg elmondani pontosan , hogyan es mit mondott.En sajnos,igen., hallottam es sokkolt a durvasaga , nyelvezete , szinte gyulolete, ahogy beszelt a gyerekemmel. De, hogy azzal vedekezzen a tanitono, hogy a 8 eves fiam tudott a reportofonrol , es megis turte a szidalmazast, a lokdosest, hogy raorditott es odarohant felemelt kezzel , hogy megusse, mikozben megfenyegette, es azota is mikor egyszer odamentem hozza, , hogy mit csinalsz, kisse megemelt hanggal ,o vedekezo allassal , felemet kezzekkel, meglapult testtartassal es felelemmel nezett ram, szamomra dobbenetes es nagyon sulyos.
Hogyan feltetelezhet es allithat ilyesmit valaki ., nem tudom, de megdobbentem ettol .
Beszeltem ugyveddel, de meg nem csinaltunk semmit, azt mondta probaljunk az iskolaban bekulni, de igy?
Kerem adjon tanacsot , mit tegyunkt!
Koszonom.
Kedves Kérdező! Nagyon nehéz helyzet ez, amiben van, hiszen a gyereke tanárnője viselkedése nem tolerálható, s ha jól értelmeztem, akkor az igazgató sem állt Ön mellé. Azt javaslom, hogy a többi szülőnél is érdeklődjön, hogy ők mit tapasztaltak, s közösen, együtt lépjenek fel a tanárnő ellen az igazgató jelenlétében. Üdvözlettel:
Szabó LiliHa kérhetem, levelemet ne közöljék, csak e-mailben válaszoljanak. Köszönöm szépen!
Tisztelt Doktornő!
…
Kedves Kérdező!
Emailben nem tudok sajnos válaszolni, de a levelének csak az elejét tesszük fel. Mivel többféle probléma áll fenn azt javaslom, forduljanak szakemberhez. Olyan párterápiás lehetőséget keressenek, ahol a szakemberek közül szexológusi/szexuálpszichológusi végzettséggel is rendelkezik legalább az egyik fél. Amennyiben nem hajlandó a férje részt venni ilyen jellegű terápián, akkor azt javaslom, hogy Ön járjon el pszichológushoz, hogy ezeket a problémákat részletesebben körbe tudják járni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktorno
Igazabol nem is tudom mit keresek itt mert soha senkitol nem kertem sem tanacsot sem segitseget de ez most mar ugy tunik fizikai es testi fajdalmat okoz es nincs senki akinek elmondhatnam.
Parommal 20 eve vagyunk egyutt ebbol 13 eve kulfoldon es most is ott elunk tavaly kezdodott az egesz amikor meghivtak az osztalytalalkozora.Soha senk nem keresett es en sem tudtam senkirol semmit altalanos suli ota.
Volt egy kapcsolatom egy lannyal amikor mar mindketten gimibe jartunk szerelem volt mar ha azt 17/18 evesen igy lehet nevezni,mindegy jo volt de amikor a sex jot akkor en visszaleptem mert o meg szuz volt es nem mertem elvenni neki tobb okbol.
Feltem ,nem voltam felkeszulve gyava voltam nem tudom pedig nagyon kivantuk egymast.
Nem ezert de utjaink elvaltak es most huszon par ev utan megtalaltuk egymast es elkezdtunk irogatni egymasnak.
A lenyeg hazamentem talakoztunk de nem tortent semi neki let 2 gyereke nekem nincs de nem akart tollem semmit mert en kapcsolatban elek viszont abban sem segitett hogy ha szakitok akkor kapo-e eselyt.
Amiota talakoztunk allandoan a fejemben jar es abrandozok hosszab rovidebb idore ha el is felejtem mindig elojon.
A parom hamar megtudta ill en elmondtam neki mert nem tudok hazugsagban elni, osszeomlott.Ekkor jottem ra hogy valojaban mennyire szeret es hogy en mar nem annyira es ez nagy baj.
Mostanra ott jarunk hogy midketten megprobaljuk elfelejteni ez tavaly oktoberben tortent de o erzi rajtam hogy mar nem ugy szeretem mint regen.
Gond van azzal is hogy nincs gyerekunk mert nem akartunk addig amig az anyagi biztonsag meg lesz.Most mar nagyon szeretnenk de nem jon o 43 lesz en 40 most majusban.
Ez is nagyon nyomaszt midkettonket.
En ott tartok hogy testi fajdalmaim vannak amire a parom azt mondja azert van mert igy kapom vissza azt amit vele tettem bar hangsulyozom nem toretent semmi az uzengetesen kivul.
Nem vagyok erzelgos es soha nem is voltam de tobbszor is a siras kerulget es ha nem latja senki sirok is .
Borzalmasan kesz vagyok pont tegnap vesztunk ossze megint mert en mar nagyon unok itt lenni erre o azt mondta hogy menjek haza a volt szerelmemhez.
Haza nem megyek mert sajnos megszoktam a joletet de igy nem tudok elni.
Nem tudom lehet ebben segiteni?
koszonom
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát!
Nehéz helyzetben van, és úgy érzem, párja is.
Ha ő is benne lenn, mindenképp a párterápiát tartom jelen helyzetben a legmegfelelőbb segítségnek. (Akkor is, ha felmerül a szakítás, mint lehetőség kettejük között.)
Ha párja erre nem nyitott, kérjen egyedül pszichológiai segítséget. A terápiás kapcsolat segít, hogy jobban megértse magát, a magában zajló lelki folyamatokat és csökkenni fog a szenvedése is.
Bizalommal ajánlom munkacsoportunk tagjait!
Üdvözlettel,
Jó Napot! 28éves vagyok, találkozgatok egy 31éves elvált hölggyel 1hónapja már , már úgy fogadjuk egymást, hogy csók, meg közben is millió csók ölelés, nagyon sokat beszélgetünk főleg élőben.
Kérdésem az lenne , nem tettem fel még neki a kérdést hogy járunk e.. de belegondolva kivel barátkozok azzal nem csókolózok, !? vagy tévedek? így lehet fel se kellene tennem már a kérdést hisz ez már nem baráti ismerkedés ?
Kedves Kérdező!
Nekem is úgy tűnik, hogy járnak. De ha Magában van bizonytalanság ezzel kapcsolatban, kérdezze meg!
Üdvözlettel,
Üdv!
A problémám ott kezdődik, hogy párom 2016 októberében elhagyott. Ezt megelőzően már volt arra utaló jel, hogy depresszióban szenved. Hangulatingások, de egyszer ilyen mindenre képes vagyok enyém a világ, máskor meg az a minden rossz meg akarok halni dolog. Valószinű közre játszik, hogy anyukája 2015 02 01 én elhunyt. Ezt megelőzendően 2005 ben balesetben elhunyt a kishúga amit pszichológus segitségével dolgozott föl, majd apukája öngyilkos lett 2006 ban. A szülők alkoholisták voltak, verték őt stb, de ennek ellenére ő nem iszik, tanul, dolgozik. 2011 ben 13 év barátság után lettünk egy pár. Majd jól meg is voltunk egészen 2015 novemberig amikor nekem be kellett menjek a klinikára, ahol felfedeztek egy cisztát, amit műteni kell, ebből jött nekem egy endometriózis, gyermekünk csak lombikkal lehet, addig hormon kezelés, szerintem ez is megviselte, majd 2016 04 10 én műtöttek engem méhnyakrák gyanúval ami kiderült csak gyulladás volt, de addig is az a 4 hét szörnyű volt, ez is megviselte.
A lényeg, november december nem beszélt velem, majd január óta néha hivott most áprilisban pedig eléggé közeledett aminek nagyon örültem mert imádom őt. Most vasárnap megint depis volt, hivott és közölte neki nem kellek mint nő csak mint barát. Szexuális vágya szinte egyáltalán nincsen, folyamatos szinte óránkénti a hangulatingása, nagyon ijesztő. Ha szóba merem hozni az orvost rögtön ordit hogy ő nem beteg. Utána néztem és a bipoláris mániás depresszió ÖSSZES tünetét produkálja…. Hogyan vegyem rá hogy elmenjen orvoshoz? Igy ő is és én is tönkremegyünk. El nem hagyom mert nekem ő a minden.
Kedves Kérdező!
Érezhető a szenvedése, és nagyon nehéz helyzetben van, mert ilyen beteget nehéz rávenni a kezelésre. A diagnózist csak pszichiáter állíthaja fel. Ha önmagára vagy másra veszélyes valaki, mentőt lehet hívni. Háziorvos segíthet a folyamatban, hogy szakorvoshoz kerüljön. Felvehetné a kapcsolatot volt pszichológusával is. Ez lenne a legtanácsosabb!
üdvözlettel:
Kedves Doktornő! A páromnak van egy 2éves(októberben tölti a 3-at) kis fia, de sajnos tavaly augusztusban a gyermek anyukája összepakolt és úgy gondolta külön kell folytatniuk. Mi már 8hónapja együtt vagyunk, az anyuka is talált társat maga mellé,akivel 2-3hónapja vannak együtt. Hétvégén odaköltöztek a férfihez,akinek szintén van egy 5-6éves gyereke. A párom nagy nehezen megegyezett az anyukával,hogy a gyermek 1hetet nálunk legyen, 1hetet pedig az anyukánál és a párjánál. A kérdésem az lenne,hogy mit gondol Ön szakértőként,hogy mennyire jó ez a “felosztás” a gyermekre nézve? Nem lesz ez rá negatív hatással? Köszönettel:Kinga
Kedves Kinga!
Levele alapján azt gondolom, hogy az első kérdés, hogy Önöknek párként és szülőként mennyire lenne alkalmas ez a felállás. Ha nincsen ezzel egyik félnek sem problémája és egyébként a szülők normális hangnemben tudnak kommunikálni egymással a gyermek körüli teendőkről, nevelési kérdésekről, a kisfiú meg fogja szokni ezt a helyzetet. Sőt, akár előnyös is lehet a számára, hogy mindkét szülőjével ilyen sokat lehet együtt!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Holgyem/Uram!
Volt egy hosszabb mergezo kapcsolatom ugy 10eve de azota is csak probalkozasok. Szexeltem sok lannyal de egyikkel sem jutottam tovabb es ugy erzem eddig is csak azert mert hamarabb fekudtek le velem mint hogy meglattak volna azt ami miatt nem tudok egy normalis kapcsolatot osszehozni. Kulonben nagyon visszahuzodoan viselkedem kudarckerulon, egyertelmu figyelemfelkeltesekre sem merek reagalni inkabb eloldalazok aztan nagyon haragszom magamra. Altalaban innom kell es nagyon sokat es akkor ismerkedem meg nokkel ugy hogy abbol szex lesz. Maskepp keptelen vagyok egy beszelgetest levezetni es fenntartani az erdeklodesuket zavartan viselkedek. Fogalmam sincs hogy mi a problemam gyokere es foleg hogyan oldjam meg. Azt sem tudom hogy a felenksegem az alap habitusom e mert ritkan mikor komfortosan erzem magam akkor nagyon is a kozeppontban vagyok. Ezert nem is tudom elfogadni magam mert nem tudom hogy melyik az igazi enem. 15eve azt hittem hogy majd valtozik ez es fejlodok kinovom vagy magam sem tudom de igy 30 felett mar eleg aggaszto ez az ordito hIanyossagom mikozben gyonyoru nok erdeklodnek irantam en meg vagy zavartan adok egy eselyt es semmi nem lesz belole vagy inkabb mar elotte feladom. Mit tehetnek? Koszonom elore is a valaszat.
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát!
Nagyon jó, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ahhoz, hogy mély, tartalmas érzelmi kapcsolatot tudjunk kialakítani, fontos, hogy tisztában legyünk magunkkal.
Jó úton jár, ha önmaga jobb megismerésére, megértésére törekszik. Ehhez terápiás segítséget javaslok. (Munkacsoportunk tagjait, akár.)
Az alkoholfogyasztást, főleg nagy mennyiségben azonban nem tartom jó ötletnek. Maga is érzi, hogy nem oldja meg a problémáját. Sőt!
Üdvözlettel,
Hello. Megpróbálom röviden leirni mi is a problémám van egy barátom aki nagyon szeret de én még mindig az exemet hivogatom és néha találkozom vele és tudom hogy ez nem helyes de az exem közölte velem hogy ő nem akar tőlem semmit én pedig nem szeretnék egyedül lenni. nem tudom mit csináljak tudom hogy az exemet el kell engednem de nem megy… hogyan tudnám elfelejteni mindig rá gondolok.
Kedves Kérdező!
Itt magázódó formában formában kommunikálunk, így én magázni fogom. Remélem, megérti.
Ha van új kapcsolata, aki szereti, mitől érzi magát egyedül? Maga hogy érez ezek iránt a férfiak iránt? Mi az, ami miatt olyan nehéz elengedni az exét? Mi az oka, hogy fenntartsa ezt a kapcsolatot, annak ellenére, hogy ő nem akar magától semmit? Szenved ettől a helyzettől?
Ha ezekre a kérdésekre nem talál választ, érdemes lenne pszichológus segítségével körbejárni ezt a helyzetet. Ajánlom munkacsoportunk tagjait bizalommal.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktornő!
46 éves férfi vagyok. A feleségemmel 29 éve vagyok együtt, 27 éve házasok vagyunk.
Nem tudom mitévő legyek, mert nem vagyok boldog a házasságomban. A házasságunk amúgy normális nincs veszekedés, 2 lányunk van már mindkettő felnőtt. Sajnos 9 éve
megállapítottak nálam magas vérnyomás betegséget. Én ezt sajnos nagyon rosszul élem meg sokat szenvedek a problémámmal ezáltal pánik beteg is lettem. Sajnos a barátaim is elkoptak ez miatt. Megváltozott közöttünk minden nincs vagy 2 havonta van testi kapcsolat de ez is akkor ha én kezdeményezek. Ő vele erről nem tudok beszélni, mert egyből úgy fogja fel hogy utálom meg ilyesmi, meg zsarol, hogy kárt tesz magába. Valahogy elmúlt a varázs. Így nem szeretném leélni az életem. Nem tudom mi tévő legyek.El élünk egymás mellett. Egyszerűen ez így nem jó.
Kedves Kérdező! Köszönjük a bizalmát! A levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápiára elmenniük, mivel a házasságukban nem érzi magát boldognak Ön. A további kérdés az, hogy vajon a felesége boldog-e Önnel? Miért gondolja azt, hogy utálja Ön őt? Ezeknek a kéréseknek is közösen tudnának utána járni, a helyi családsegítő szolgálatnál lehetne érdeklődni párkonzultációs lehetőségről, illetve az itteni munkatársaim közül is akik ezzel a módszerrel dolgoznak, ők is szívesen vállalnák Önöket. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Dr. Nő!
Következő dologban kérném a segítségét
Lassan egy éve megismerkedtem egy férfival aki hozzám hasonlóan nagyot csalódott a párjában és nagyon sokáig nem volt senkije. Majdnem egy évtizedig.
Elkezdtünk találkozgatni és kirándulni jártunk.
Megmondom őszintén egy nagy fájdalmas szakitáson voltam vagy épp nem voltam túl.
Gondoltam az idő igy is eltelik úgy is hát nem bánom meglátom milyen ember.
Semmi nem fogott meg benne egyáltalán de minden hétvégén mentünk.
Mondhatom hogy az agyamra ment kettőt nem szólt csak verte a a víz erősen.
Én probáltam őt lazitani nem tudtam amennyit tudtam hülyéskedtem mosolyogtam bohockodtam. Hétvégente találkoztunk.
Eltelt egy kis idő mire megkérdeztem tőle, hogy mi minek vagyunk együtt??
Nem is vagyunk együtt vagy csak barátot szeretnél? mert akkor oké értem.
Egyáltalán nem közeledett kezemet nem fogta meg puszit nem adott stb.
Később beszéltem róla vele hogy mi ez? egy férfit nem érdekel egy nő szexuálisan?
Elmondta hogy lehuzta a volt párja az önbizalmát és nem mert közeledni senkihez.
A szüleihez sem akartam elmenni mert éreztem hogy nem leszünk egy pár.
Próbáltam sportolni hivni hogy hátha a depressziót oldja biciklizés uszás vagy valami.
Egyszer eljött biciklizni néma lazaságot felfedeztem benne.
Aludtunk együtt de már valahogy belefáradtam az egészbe.
A vágyaimat hogy szeretnék egy kertes házba költözni és szeretnék gyereket teljesitené nagyon rendes ember a családja is ezért erőltettem a dolgot.
De egyszerűen nem tudom megszeretni. Eleinte rendesen be voltam feszülve hogy ő is be van feszülve. Én depressziós vagyok szerintem ő is két depis ember szerintem nem illik össze, véleményem szerint egy depis embert egy jókedélyű jó humorú ember viditja fel.
Nekem is vannak sajnos problémáim ezeket félredobva (mivel tudom milyen rossz szorongani) probáltam őt jókedvre deriteni.
Annyit változott a helyzet hogy annyira nem feszült.
Természetes viselkedést vártam tőle, hellyel közzel sikerült.
Szeretem tisztelem mint egy barátot. Ha eddig nem lett több szerintem nem is lesz.
Szexuálisan nem közeledik vagyunk mint két testvér. Nem tudom hova tenni a dolgot.
Kértem menjen el egy pszichologushoz mert én őt nem tudom jobban fellazitani valószinű szakember kell hozzá. (bár lehet akkor sem szeretnék bele) csak halogatja.
De ő szeret nélkülem nem tudja elképzelni az életet.
Féltem, hogy elhagyom bajt tesz magával. Sajnálatból nem lehetek egy emberrel de ő ezt képtelen megérteni.
A kérdésem az lenne hogy jól látom a dolgokat depressziós? Szüksége van szakemberre?
Többször elzavartam de ő akar ő bizonyítani akar MEGFELELNI akar ami teljesen felesleges szerintem.
Mondtam neki hogy talál egy lányt akinek úgy jo ahogy van és nem kell megfelelni.
Nem akarja megérteni makacsul ragaszkodik hozzám.
Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával!
Ebben a formában nem diagnosztizálunk. Arra a kérdésre, hogy ő depressziós-e, így nem tudok válaszolni.
Érthető, ha úgy érzi, maga nem tudja őt megszeretni, nem kíván ebben a kapcsolatban maradni.
Miből gondolja, hogy kárt tesz magában, ha elhagyja? Mi az oka ennek a túlzott felelősségnek, amit ő iránta érez? Mitől olyan nehéz elszakadnia tőle?
Ha ezekre a kérdésekre keresi a választ magában, és ehhez segítséget keres, ajánlom munkacsoportunk tagjait hozzá bizalommal.
Üdvözlettel:
Sokszor előfordul velem, hogy egy egy pszichodráma témájú regény vagy film, esetleg sorozat olvasása/megnézése után szinte pánikszerűen kezdek rettegni a gondolattól, hogy őrült vagyok. Ilyenkor órákon keresztül zokogok, volt hogy annyira magába szippantott ez az érzés, hogy kezdett eltűnni a szemem elől a világ. Ilyenkor nehezen lélegzem, elöntik a furcsa gondolatok az agyam és semmi másra nem tudok koncentrálni, szinte transzba esem. Ezek után még napokig undorodom magamtól, félek a saját gondolataimból.
Lehetséges, hogy megbolondultam? Valóban őrült lennék?
Kedves Kérdező!
Amennyiben eluralja a megőrüléstől való félelem, javaslom, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt és ott kérjen segítséget.
Üdvözlettel,
Tisztelt Pszichológus!
#Sajnos a teljes igazságot nem ismerem, így amiket írok azok csupán az én szemszögemből tapasztalt események!#
A kérdésem nem személyemhez fűződő, hanem a szüleimhez. Válságos a kapcsolatuk, amely egy lassan 1 éves problémára vezethető vissza. Az édesanyám szó nélkül vett fel hitelt és az édesapám véletlenül rájött erre, de a hazugság miértjére nem kapott választ, mivel az anyám ahelyett, hogy elismerte volna a hibáját, inkább elzárkózott. Szóval az imént említett probléma nem lett megbeszélve és ezért veszekedések is keletkeztek belőle. Az apám szemszögéből teljesen elfogadhatónak vélem a felháborodását, hiszen ez egy fajta bizalmatlanságról árulkodik. Azonban tudom, hogy az édesanyám semmit sem rossz szándékkal tesz, hiszen mindig is nagyon gondoskodó és odafigyelő volt, így csak a problémához való hozzáállását tudom kifogásolni. Anyám szereti, hogyha ő irányít, így elég hirtelen haragú és indulatos tud lenni, ezért a veszekedések során inkább csak dühöng, minthogy megoldást keresne. Az apám rendkívül magára veszi a fejéhez vágott, haragból származó szavakat, ezért elég szomorúra már szinte depresszióba tud fordulni a kedve. Sajnos emiatt egy folytonos körforgás alakult ki. Édesanyám bizalmatlansága és a probléma meg nem oldódása miatt apukám szomorkodik, viszont ez a folyamatos keserű hangulat rosszul érinti az anyukámat, amelyből előbb-utóbb újabb veszekedés kerekedik és így tovább. Tudom, hogy ezt megoldani az ő dolguk lenne, de anyám egyelőre nem hajlandó párterápián részt venni és én nem szeretnék csak úgy tétlenül üldögélni, hiszen ez rám is kihatással van. Ezért fordulok magához, hogy hátha tud valamilyen tanácsot adni ezen helyzet megoldására.
Köszönettel,
Konrád
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Egy nagyon nehéz helyzetben van a családja, hiszen a bizalom tört meg az édesapjában az édesanyja viselkedése miatt. A megválaszolatlan kérdések, a titkok fokozzák a feszültséget. Valamiféle kompromisszumra kellene jutniuk ebben a kérdésben, hiszen az édesanyja nem akarja elárulni a hitelfelvétel okát, az édesapja pedig előidézi viselkedésével a veszekedéseket. Tiszta lappal lenne érdemes folytatniuk, én valamiféle olyasmi kompromisszumra gondolnék, hogy nem beszélnek többet a hitelfelvétel okáról, viszont cserébe az édesanyja megígéri, hogy többet titokban nem tesz ilyet. Ennek ellenére, ha mégis a jövőben hasonló újabb eset derülne ki, akkor kérdés, hogy az édesapja akarna-e illetve érdemes-e élni így tovább együtt az édesanyjával. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliJó Napot! 28éves vagyok, találkozgatok egy 31éves elvált hölggyel 1hónapja már , már úgy fogadjuk egymást, hogy csók, meg közben is millió csók ölelés, nagyon sokat beszélgetünk főleg élőben.
következőben elmesélem tegnapi találkozásunkat ami után belül eléggé úgy mondd felkavart.
Elmondta milyen hátrányokat lát számomra. De én mondtam neki sose hátrányt kell nézni .. szerintem . Pl mondja mit fognak szólni szülei én szüleim hogy fiatalabb vagyok ő idősebb vagy a lánya mit szól ehhez…meg mondja lehet ő nem szeretne második lagzit.. mondom ez nem hátrány.. meg hogy idő kell hogy kiismerjük egymást és mi van ha akkor már nem akarna babát..
Továbbá az én szemszögemből, nem félek a szüleim családtagjaim mit szólnának ehez mert meg ismernék és ők is tapasztalnák milyen jó emberbe botlottam, házasság nem miden áron szerintem, hisz az csak papír, az nem fog boldoggá tenni, szerintem.
A baba kérdés meg igen szeretnék legalább egy babát. szerintem nem látunk előre éveket mi lesz és mi nem! nem kell ide 4-5év kiismerés, én felfogásom szerint,
Én nekem ő egy olyan nő szemembe kit bárhol, bármikor fel vállalok , és tudok szeretni, minden téren és elfogadni!
Remélhetőleg szombaton találkozunk akkor elmondom neki még egyszer a dolgokat, és bízom szerencsébe nem az utolsó találkozásunk lesz.
Mondta nekem tegnap még ezek után szeretné hogy nézzek egy fiatalabb lányt magamnak kivel átélhetek mindent. pl: lagzi, házasság, babák..
Várom tanácsukat, nem akarok ettől a felbecsülhetetlen értékű nőtől ilyen könnyen, egyszerűen megválni ! 🙁
Kedves Kérdező! Önbizalomhiányról árulkodnak a párja mondatai, amin neki kellene dolgoznia szakemberrel. A 3 év korkülönbség miért lenne felvállalhatatlan? Van olyan huszonéves férfi, aki érett a családalapításra, s van olyan harmincas férfi, aki meg nem. A családalapítási elkötelezettséget nem lehet korban mérni. Azt javaslom, hogy mivel ennyire aggasztja a párját, hogy mit szólnak az Ön szülei, kérdezze meg tőlük is (az Ön szüleitől), hogy elleneznék-e ha 3 évvel idősebb elvált nővel ismerkedne (persze azt hozzá lehet tenni, hogy a választól függetlenül is ismerkedne Ön). Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKörülbelül 1 éve zárkózott vagyok, nagyon nehezen tudok nyitni mások felé, ezért nehezebben is barátkozom. Általános iskolában sokat voltam kiközösítve, ezért még mindig félek ettől. Igaz vannak barátaim akikkel mindent meg tudok beszélni de még náluk is félek, hogy estleg háttérbe szorítanak. Mostanába sokat sírtam is emiatt, de ha meg elmondom nekik akkor meg hülyeségnek fogják tartani és tagadni fogják. Mit kellene csinálnom?
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Mivel sok negatív gondolat kavarog a fejében, azt javaslom, hogy keressen fel a helyi pszichiátriai gondozóban pszichiátert, hogy esetleg valamilyen hangulatzavar vagy szorongásos megbetegedés áll-e a tünetei mögött. Utána érdemes lenne pszichológussal is beszélnie (akár ott, vagy az itteni munkacsoportból). Üdvözlettel:
Szabó LiliJo napot kivanok!Szeretném a segitségét kérni…mostanában nem tudom hogy mi van velem…olyan mintha nem a valosagba élnék…és a fejembe hangok vannak néha megilyedek sajat magamtol…én nem vagyok rossz ember..csak nem tudom lehet panikbeteg vagyok vagy depresszios vagy kényszerbeteg..nem tudom…szeretnék kigyogyulni ebböl de hogyan? Én nem vagyok rossz…csak ez az allapot tesz azzá..nem tudom mit csinaljak
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelte munkacsoportunkat a bizalmával!
Levele alapján úgy vélem, hogy érdemes volna mielőbb felkeresnie a háziorvosát és elmondania neki a kínzó tüneteit, vagy akár közvetlenül a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóba is mehet, ahol nem csak konkrét diagnózist, hanem segítséget is fog kapni a problémájára.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
