Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Pszihológus ! Igyekszem a lehető legtömörebben leírni a gondomat. Két probléma van.Az első,hogy édesanyám halála után bezárkóztam.Apámmal együtt élek.Vettünk egy motort,hogy majd újra vissza “szocializálódok.” Elkezdek motorozni,munkát vállalni stb.A gond az,hogy a két falu határánál félek.Ha apu velem van akkor nem félek.De régebben is volt ilyen,és régebben kapaszkodtam mindig valamibe.Például egy kedves falumbeli ember megelőzött autóval,akkor na mondom,ha ő át tud menni a szomszéd faluba akkor én is.De nekem szükségem is van arra,hogy legyen nálam csoki,vagy cukor ha rosszul lennék…De ha van nálam akkor nincsen ilyen gond.(Igen volt olyan,hogy rosszul lettem ,pánikba estem.Elég régóta szedek is erre gyógyszert.) De nekem kell újra bátornak lennem.Az a gond,hogy volt ellenem egy rendőrségi ügy amiben igaz,hogy én voltam a hibás,csak elkezdtem félni a rendőröktől,hogy na biztosan megfognak állítani ok nélkül,stb stb.És mostanában kezdtem el hessegetni ezt a gondoalatot a fejemből,hogy azt a szabálységrtést amit tettem azért én már megkaptam a bírói figyelmeztetést,és meg is bántam ,minden ! (A szabálysértés ittas hőzöngés volt 2és féléve édesanyám halála után) Szóval ,én újra bátor szeretnék lenni,és visszanyerni az önbizalmamat.Ebben szeretnék segítséget kérni….. A MÁSIK TÉMA: A nővérem fia 250valahány napja jár egy olyan lánnyal aki most 15éves.A 250valahánynapot a facebookról tudom,mert ő írta ki.Én nem tartom ezt jó dolognak….Sajnos ez ki is derűlt,és az a 15éves kislány úgy írt nekem a chaten mintha valami sz@rdarab lennék.Bocsánat a kifejezésért ! Azért mert valakitől megtudta hogy én ellenzem ezt a kapcsolatot,mert tudom,hogy szexelnek,és ezt még ilyenkor nem szabadna ! És senki sem szól semmit,de kiszámolható,hogy 13éves volt amikor járni kezdtek.A nővérem viszi,és hozza a a lányt a fiához.Két falu közt.4km-en.Én törlésre jelöltem a facebook fiókomat.És gyakorlatilag ki menekeültem ebből,mert ez egy nem normális dolog.Ha vita lenne a valós életben a nővérem a fiát védné meg a lány velem szemben.Mi lehetne a megoldás erre ? Csendben várni,és hagyni mindent és hátha együtt maradnak 17éves korukig,és hátha 17évesen teherbe esik,és akkor gyorsan összeházasodnak,és (úgy tudom akkor már lehet) aztán ellaposodik a kapcsolatuk….A kislány nem egy “észlény”.Olyan helyesírási hibákkal írt,hogy az eszméletlen,és rövidítésekkel is keverte.Például hogy helyett H-betű.Meg Sztem=Szerintem.V=Vagy,vagy Van,így….Ön szerint mi a megoldás ? Az,hogy kiléptem a facebookból ami egyébként is teher volt baj ,vagy gyávaság ?
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Úgy gondolom, hogy a félelmei felerősödését jeleznie kellene a kezelőorvosának is, mert lehet, hogy a gyógyszer, amit szed, azt állítani kellene. Javaslom, ezt tegye meg, illetve amikor jobban érzi magát, akkor akár ismerőssel, akár egyedül gyakorolja a motorozást (elég, ha néha kisebb távot jelöl ki magának, pl. a falutól 2 km-t tesz meg, aztán vissza, csak legyen sikerélménye). Az unokaöccse barátnője miatt megértem rossz érzéseit, ezt a kapcsolatot Ön nővére asszisztálja, neki és az ő fiának kell felelősséget vállalnia, ha történik valami. Az egyet nem értését a nővérének jelezheti, de sajnos mást nem tehet. Úgy gondolom, hogy ennek a 15 éves barátnőnek a levelére nem kell reagálnia, ha nagyon zaklatja Önt, akkor maximum tiltsa le őt. Újabb facebookos regisztrációt megtehet, de azt lenne érdemes ismerősei között tudnia, akire valóban kíváncsi, ha valaki sértegeti, nyugodtan le lehet tiltani. Nem hiszem, hogy Önnek magyarázkodni kellene emiatt. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Két kérdéssel fordulok Önhöz.
Férjemmel két évvel ezelőtt szétmentünk, tavaly el is váltunk, ő nem sokra rá újra megnősült. Van egy 14 éves fiunk. A volt férjem a jelenlegi feleségével, és annak a 15 éves lányával lakik együtt. Fiam tavaly nyáron ismerkedett meg velük, azóta, pár alkalom kivételével kéthetente hétvégén velük van. Télen tudomásomra jutott, hogy amikor elutaznak így négyesben 2-3 napra, a két kamaszt egy szobában altatják a szülők, tehát a 14 éves fiamat és a feleség 15 éves lányát. Ez lenne az egyik kérdésem, hogy ez mennyire „egészséges”, hiszen ők nem testvérek, és nem is kiskoruk óta ismerik egymást, hanem pár hónapja, ráadásul kamaszkorban vannak.
A másik dolog, amiért nyilván sokan elítélnek, de jelen pillanatban egyedül én vagyok felelős a gyerekért… szóval alkalmanként belenézek a fiam telefonjába, és láttam, hogy az apja feleségének a lánya, akiről az előbb is szó volt, kissé primitív stílusban irogat neki olyanokat, hogy „teccem neked? he?” ill. „szerinted én szép vagyok?”. Természetesen ezt nem tettem senkinek szóvá, mert lehet, hogy nincsen jelentősége.
A kérdéseim tehát, hogy a fenti két dolog teljesen normális és természetes, és csak én reagálom túl, vagy valóban problémák? Nem tudom, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket, vagy hogy egyáltalán kezelnem kell-e, mert lehet, hogy semmi jelentősége és következménye nem lesz.
Köszönöm előre is a válaszát
Alexa
Kedves Alexa!
Szerintem nagyon jó, hogy megfogalmazódtak Önben ezek a kérdések, kételyek és megírta őket nekünk.
Levele alapján azt gondolom, hogy az aggályai jogosak, hiszen a fia és a mostohanővére közt nincs meg a vérségi tabu. Kamaszkorban ráadásul természetes a másik nem és a szex iránti érdeklődés fokozódása. Emiatt fontos, hogy most még jobban figyeljen oda a fiára. Érdemes beszélgetnie vele a kapcsolatairól, arról, hogy milyen a viszonya ezzel (és a többi) lánnyal és persze a szexről is. Hasznos azt is megtárgyalniuk, hogy tud udvariasan elhárítani valamit, amit nem szeretne.
Üdvözlettel:
Habis MelindaMar ketszer fordultam az On segitsegehez, es most ujbol kerem , hogy segitsen.Az elsos kisfiamrol van szo, akit egy tanitono bantalmazott es sajnos egy olyan orszagban elek, ahol sajnos az igazsag , a becsuletesseg nem szamit es a tanitono vedelmere keltek , mas szulot megfe;lemlitettek es en elkellett vigyem mas iskolaba a gyerekemet..A kerdesem az , hogy hogyan segitsek a gyerekemnek megerteni , miert ment mas iskolaba, tudja, hogy feltettem a tanitonotol, nem tudja , hogy sajnos nem keltek vedelmunkre az iskolaban , es muszaj volt elhozni. Szerintem hianyzanak az osztalytarsak, nehez most ev vegen , meg van egy honap a tanitasbol itt, baratkozo, de akkor is, mit mondjak neki , mik a jelei a traumanak, amit elszenvedett es , hogyan kezeljem.
Kedves Kérdező! Úgy gondolom, hogy a gyerekének azt kellene hangsúlyozni, hogy olyan iskolába fog átkerülni, ahol egy kedves tanítónő fogja várni, aki szereti a gyerekeket, s ahová Ön is nyugodt szívvel engedi el őt (csak pozitív dolgot meséljen az új osztályról). Ilyen idős korban (1. osztály) a gyerekek még könnyen barátkoznak, s ha pozitív tapasztalattal lesz gazdagabb a gyereke, akkor könnyebben átsiklik az iskolaváltás nehézségén. Érdemes lenne előtte beszélnie az új tanítónővel is, hogy sajnos az adott dolgok történtek, s emiatt a gyereke feszültebb lehet, ezért arra kéri, hogy legyen vele kedves és türelmes (a tanítónőt is készítse fel arra, hogy valószínűleg a gyereke visszahúzódóbb lehet, s próbáljon ő az Ön gyerekének minél több pozitív élményt adni). Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Segítő! A lányom már kicsi kora óta hisztis, de nagyon, a földön fekve üvőlt órák hosszat, ha “kell” közben rúgja a falat is. Már 8 éves és még mindig csinálja, ez a problémamegoldó módszere. Voltunk pszichológusnál, aki azt mondta, hogy fejletlen az idegrendszere, mert koraszülött volt.
De én most már annyira nem bírom a szenvedést, amit ő okoz, hog ha csak egyet nyög is, már gyülöletet érzek iránta. És akkor én is ordítok, és török-zúzok, mert ahogy megállapítottam magamról, bordeline személyiségzavarban szenvedek. És szörnyű az egész, mert aztán meg lelkiismetetfurdalásom van. De a lányom úgy kezdi a reggelt, hogy rángatja magát mert reggel fel kell kelni. Van egy öccse ie, ő nem problémás. De a lányunk őt is veri dűhében. Kérdésem, hogy, mit tegyek? Köszönöm
Kedves Kérdező!
A gyermekpszichológus nem javasolt idegrendszeri fejlesztést? Amennyiben idegrendszeri éretlensége van a gyereknek, gyógypedagógiai segítségre van szüksége, pl. ún. TSMT tornára, mely segíti az idegrendszeri érést, ezáltal a vislekedésre is hatással van. Ön mióta van kiborulva? Mind a ketten segítségre szorulnak, a kislány gyógypedagógiai segítségre és ha ez nem elég, pszichológiaira is, Önnek pedig saját maga részére pszichoterápiás segítség felkeresését javaslom. Nem biztos, hogy személyiségzavara van, a pszichológus-pszichoterapeuta egy interjúval és ha szükséges, tesztek segítségével tud diagnosztizálni és terápiát ajánl, melynek célja lehet pl, hogy önmagát meg tudja nyugtatni, majd ezután gyermekével hatékonyabban tudjon bánni és ne sérüljön tovább a kapcsolatuk. A férjéről nem ír. Ő tud segíteni valahogy? Szaksegítségre mindenképp szükségük van. Keressen egy gyógypedagógust, gyermekpszichológust, és egy felnőtt pszichoterapeutát.
sok sikert kívánok a változáshoz!
üdvözlettel:
nem birom elviselni ha valaki törődik velem..ilynen kor olyan érzésem van mint amikor magbántanak..és sokszor pedig nem érzem a jót pl mikor dicséretet kapok mint ha meg se hallanám és vagy nem esik jól….nagyon hamar változik a hangulatom pillanatok alatt,egyszer jó kedvem van másszor már élni sincs kedvem…és sokszor nem érdekel a saját egészségem..mindenki mást többre tartok magamnál..nem tudok enni…
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! A levelében leírt tünetei alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne felkeresnie a helyi pszichiátriai gondozót, mivel lehet hangulatzavar áll fenn Önnél. Ott el fogják mondani, hogy milyen kezelési lehetőségek vannak. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
A párommal két hónapig voltunk együtt, pár napja szakítottunk. Ő néhány éve bipoláris depresszióban szenved, és az utóbbi két hétben ismét elő jött nála egy depressziós epizód. A szakítás oka is ez volt. Hajthatatlan abban, hogy ha együtt maradunk csak folyamatosan bántana engem (lelkileg). A lehető összes módon elmondtam, leírtam már neki mennyire szeretem, szeretnék segíteni neki és nem gondolom, hogy jobban bántana, mint a kialakult helyzettel. Nem akarom elengedni, nem is tudom. Ő azt mondja tér kell neki, egyedüllét, ám egyre rosszabbul van. Nagyon rosszul érint, hogy nem enged magához közel, eltaszít, pedig szeret engem, ahogy én is Őt. Elenged, mert szeret, de mindketten szenvedünk. Azt állítja, tapasztalatból tudja, hogy úgy is csak tönkretenne engem is. Szeretném tiszteletben tartani a kérését és nem akarok még több fájdalmat okozni neki, mert látom milyen rosszul van. Ezt a kapcsolatot viszont nem tudom elengedni, mert ezen kívül semmi problémánk sincs, számomra is meglepően harmónikus az együtt töltött idő, megtaláltunk egymásban mindent, amire szükségünk van. Én nem érzem megoldhatatlan problémának ezt, és harcolni akarok érte, a kapcsolatunkért. Azonban ő egyre mélyebbre süllyed, és igyekszik távol tartani magától. Az a véleménye, hogy egy egészséges férfit érdemlek, nem Őt. Nekem viszont Ő kell. Hogyan értethetném meg vele, hogy fontos számomra, vele akarok lenni és nem zavar a betegség sem? Nem vagyok az a gyorsan feladom típus, ha kell kitartok mellette, csak hagyná.. Szeretném ha újra boldog lenne.
Én 20, ő pedig 23 éves.
Kedves Kérdező!
Megható a ragaszkodása. Párkonzultáció lehet, hogy hasznos lenne. Pluszban neki egyéni pszichoterápia, hogy a betegségét el tudja fogadni, hogy az epizódokat felismerje, és egyéb előnyök miatt. Mi az, hogy tapasztalatból tudja? Előző kapcsolatára utal ezzel? Kérje meg, hogy ezt mondja el Önnek bővebben. Hogyan tett tönkre mást? Önmaga és a betegség elfogadásával lehet problémája- erre következtetek, de csak a leírtak alapján. Ha épp zajlik az epizód a pszichiátert feltétlen fel kell keresni, ha épp nincs epizód, akkor lehet pszichoterápiát folytatni. Ha még kérdése van, írjon nyugodtan.
üdvözlettel:
Jó estét
7 évig voltam együtt a párommal nem.volt túl szép szakítás közben ő neki lett barátnője,nagyon megviselt.mikor már kezdtem túl lenni rajta.egyik nap.sètáltam a baràtnőmmel és a babáv.en toltam.a babakocsit.mikor pár óra múlva néztem a telefonom egy üzenet volt az exemtol jól áll a babakocsi a kezdbe.nem értem állítólag boldog és túl van rajtam akkor mert írt nekem?előre köszönöm a választ már egy éve külön vagyunk és egy jó 6honapja nem beszéltünk
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét. Valószínűleg a volt párja fel akarja újra Önnel venni a kapcsolatot, azért írt, de hogy milyen célból, az nem derül ki ebből. A kérdés az, hogy Önt mennyire viselte meg a szakítás, mennyire érez kedvet arra, hogy vele újra beszéljen? A bennem felmerülő kérdés, hogy milyen ember ő, vajon a volt párja egyszerre két nővel is tartana viszonyt? Üdvözlettel:
Szabó LiliSzia/Jo estet
Az a panaszom, hogy leszbikus vagyok
Es egy kis transznemuseg is jutott nekem
Es ugy erzem, egyre eroteljesebbek a vagyaim a lanyok irant, es egyre nehezebben tudom visszafojtanj
Marmint titkolni, letagadni es hazudozni (fokent fiu ugyben) masok, a barataim elott.
Kisvarosi vagyok, es tudom, itt nem lenne celszeru sok embernek a tudtara adnia.
Egyben felek is elmondani a kozeli barataimnak avagy haverjaimnak is (paran tudjak csak)
Fokent anya miatt, mert o mondta, hogy nehogy megtudjak masok is
Mert hogy felt engem, de sokszor en csak azt erzem, hogy szegyellne engem masok elott
De en egyre inkabb ugy erzem, hogy ennel a szorongasnal sokkal jobb erzes lenne mar az is, hogy paran emiatt netan cikiznenek (bar eleg kozkedvelt szemely vagyok, ellensegem haragosom nincs)
Es vagyok arra, hogy buliban is a kis barati korommel felszabadultan buliznek vegre
Nem kene titkoloznom
Mert
Ugy erzem, emiatt az egy titok miatt nem tudnak paran megismerni.
Normalis, hogy ezt erzem?
Kedves Kérdező!
Igen, normális, hogy azt érzi, hogy nehéz titkolózni.
Ha szeretne magáról, helyzetéről, szorongásairól, félelmeiről szakemberrel beszélni, az iskolapszichológussal való kapcsolatfelvételt javaslom.
Üdvözlettel,
Tisztelt Pszichológus
Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy már több mint 1 éve együtt vagyunk a barátommal, de ő a kifejezett kérésem/engedélyem ellenére sem akar velem lefeküdni. Félre ne értsen egyáltalán nem egy rámenős, önmagát felelőtlenül odaadó lány vagyok. Ő az első barátom és neki is én vagyok az első barátnője. Egyikünk sem a tipikus mai generáció, de én mégis úgy érzem, hogy több, mint egy év után már más problémák is állnak a háttérben az erkölcsi kérdéseken kívül. A szülei igen keményen fogják őt ami a saját véleményem szerint már alapból egy gátat szab a szabad kibontakozásának, de ennek ellenére ha együtt még sosem aludhattunk volt lehetőségünk huzamosabb ideig kettesben lenni. Mikor megkérdezem, hogy miért nem akkor alkalomtól függően rengeteg kifogást felsorakoztat. A lehetséges felmerülő védekezéssel kapcsolatos problémáktól kezdve (elszakad a gumi, nem hat a tabletta) a tíz parancsolatig mindent. De a legutolsó és talán a legbiztosabb lábakon álló a “még nem érzem magamat érettnek rá” szokott lenni. Ebbe pedig nem lehet belekötni, ez van. De én mégis úgy gondolom, hogy ennél azért több is áll a háttérben. Egy egészséges 18 éves fiúról van szó akinek nem fizikálisan vannak problémái magával, magabiztos és elégedett és bennem már csak az merül fel, hogy nem tart szépnek és nem vonzódik hozzám. Attól felek hogy én hiába várok rá ( hisz nem vagyok olyan lány aki ezért dobná) nem fog változni a helyzet. Hisz most vagyunk “szörnyen szerelmesek”. Most kellene spontán megtörténnie a dolgoknak, most kellene megőörülnünk a másikért fizikai értelemben is. Mint látja a leírtakból el sem tudom képzelni, hogy mi lehet a baj. Én próbálnék változtatni vagy várni ha tudnám hogy van értelme. Előre is köszönöm a segítségét!
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! A levele alapján úgy gondolom, hogy valószínűleg tényleg még nem érett ez a fiú a szexuális kapcsolat elkezdéséhez. Írta, hogy 18 évesek. Nem tudom, hogy idén érettségiztek-e, de a közeljövőben egy városban fognak-e maradni (azaz ki hol fog majd továbbtanulni vagy dolgozni)? Vallásos-e a párja? Vajon milyen kételyek lehetnek a párjában még? Ezekről kellene közösen beszélgetniük, s a közös igényeket egyeztetniük. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Fiatal lány vagyok,akinek jelenleg boldog párkapcsolata van. Ám lelkileg sosem éreztem magam ennyire rosszul. A vizsgáim időszakán erősödnek most fel a panaszaim,de előtte is voltam már depressziós és hangulatingadozásos. Egy 2.5 éves kapcsolatom ért véget a nyáron…utána sajnos kicsapongó életet éltem,ami rámnyomja mai napig a bélyegét. Önvád,harag,nyugtalanság,rengeteg rossz érzés és többek között ingerlékenység jellemez egy ideje. Sajnos azt hiszem ez teszi tönkre az egészségemet. Vírusos megbetegedés,csökkent immunrendszer működés,e következtében kialakult nőgyógyászati betegségek és jelenleg is tartó rosszullétek gyötörnek. Néha aludni is nehezemre esik…sokaig jó alvó voltam,mostanában viszont többször felriadok,rosszat álmodok vagy egyszerűen annyira rossz a közérzetem,hogy nem tudok aludni. Annyira szenvedek már,hogy nehezemre esik társaságban lenni,nem talalom a helyem és fáradtnak érzem magam testileg-lelkileg. Fogalmam sincs,mit kezdhetnék…pszichológusra nincs pénzem…vitaminokat szedek de nem érzem a hatásukat,félek,hogy rámegy ez a kapcsolataimra és nem tudom hogyan érezhetném magam jobban. A tanácsát szeretném kérni,mit tegyek,kihez forduljak?
Köszönöm!
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Megértem elkeseredettségét, hiszen sokat szenved testi panaszai miatt. Mivel sok fizikai fájdalma van, ami következtében negatív gondolatok kavarognak a fejében, azt javaslom, hogy keressen fel a helyi pszichiátriai gondozóban pszichiáter szakorvost (ingyenes, tb alapon történik), hogy esetleg valamilyen hangulatzavar vagy szorongásos megbetegedés áll-e még a tünetei mögött, illetve, hogy jobban tudjon aludni s ezáltal kipihentebb legyen. Utána érdemes lenne pszichológussal is beszélnie, a helyi pszichiátriai gondozóban tb alapon lehet járni hozzá, ezt a pszichiáter orvosnak kellene jeleznie, hogy pszichológussal is szeretne beszélni. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Korábban írtam Önnek, amely útmutatásokat nagyon szépen köszönök, annak is hála, most már kezdem magam megint jól érezni. Most ha lehet egy olyan kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy hogyan lehet feldolgozni egy olyan mély depressziós időszakot amelyet túléltem az elmúlt majdnem egy évben? Létezik erre szakirodalom, vagy könyv amelyet elolvashatnék? Hogyan lehet boldogan, és teljes életet élve továbblépni amikor, csakhogy idézzek az egyik kedvenc filmemből: “Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút?Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek. ” Egyrészt teljességgel megértem ezt az elmúlt időszakot, és megbocsátok magamnak a sok pánikrohamért, a sok extrémen önmagamat és az eredményeimet lebecsülő gondolatokért, úgy érzem tényleg erősebb lettem ezen tapasztalat által, de ez egy olyan extrémen nehéz időszak volt, hogy most nem tudom hogyan tovább? Állandóan vizsgálom önmagam, hogy most mit érzek? Nem rettegek, és nem szorongok, de igenis aggódok, hogy nehogy újra a nemrég elhagyott gödörbe essek vissza. Megtapasztaltam saját halandóságomat, és törékenységemet ebben az egyáltalán nem stabil, és nem állandó világban, felfedezve azt, hogy mennyire egyedi-és mennyire fontos a saját hangom is benne. Viszont még mindig nehéznek érzem az eljövendő évek előttem álló megannyi viszontagságát, és a jelennel való megbirkózást. Hajlamos vagyok túlgondolni és túlbonyolítani mindent-ez is némi aggódással tölt el. Szeretném újra visszaszerezni a jelenre fókuszált, vidám, és élettel teli önmagam, de közben még cafatokban lógnak rajtam az elmúlt hosszú hónapok viszontagságai. Úgy érzem, mintha hajszál híján megszöktem volna egy halálos betegség markából, és most állandóan az utat vizsgálom, hogy nem jön-e mégis utánam? Nem tudom hogy lehet egy ilyen élmény után továbblépni? Nem szedtem gyógyszereket és nem jártam pszichológushoz ezen időszak alatt, amit nagy eredményként értékelek, de még sosem volt ilyen mély válság az életemben, és nem tudom hogyan kell ezt utókezelni, csak azt érzem, hogy kell, mert túl hirtelen volt a váltás-ezelőtt a válság előtt is, és most is, hogy jobban vagyok. Nem lelem egyenlőre az egyensúlyt, pedig támogató családi háttér van mögöttem, és egy csodás pár-újra a hobbijaimnak és a munkámnak élek, de mégis vannak időszakok amikor egyedül vagyok és újra analizálni kezdem önmagam. Köszönöm szépen válaszát!
Kedves Kérdező!
A depresszióból való kiúthoz elengedhetetlen szakember segítsége, a pszichoterápiás megközelítés alkalmazása a visszaesés megelőzésére. Önnél sem múlt el maradéktalanul a tünet, hiszen azt írtja, folyton retteg a gondok visszatérésétől, túlelemzi a dolgokat. Szakszerű segítséggel lehet csak körbejárni, mi okozott Önnek akkora gondot, amitől elment az életkedve, pánikszerű rohamai lettek. Egyetlen könyv sem képes tükröt mutatni, objektív látni minket kívülről, személyre szabottan. Csakis önismereti munkával lehet valóban stabil a saját magáról alkotott képe, így tanulja meg tartósan értelmezni az Önben és Ön körül zajló eseményeket. Ha felkeres pszichológust – akár munkacsoportunkból – akkor is önálló marad, Ön fogja a változtatásokat véghezvinni, csak máshogyan fogja szemlélni az életét és benne Önmagát.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Köszönöm a válaszát! Igen jelenleg is tart az epizód, ezért szakított velem. A tapasztalatokat pedig az előző kapcsolatára érti (2 ilyen volt). A lányokat állítólag lelkileg tette tönkre, a hozzáállásával, viselkedésével bántotta őket. Azt mondja engem nem akar kitenni ennek, nem akarja, hogy lássam. Az előző barátnők egyébként nem foglalkoztak túlzottan ezzel a betegséggel, ellenben velem. Én is elgondolkoztam közös terápián, dr felhozni még nem volt alkalmam. Jelenleg nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Arra gondoltam, talan várok egy hetet, hogy valamennyire mindketten lenyugodjunk, legyen idő gondolkodni. Abban reménykedek talán meggondolja magát, bár már most tudom, hogy nem fogja. Elvakultan hisz abban, hogy a kapcsolat megszakításával engem véd.
Ön szerin jó megoldás volna csak úgy, minden előzetes megbeszélés nélkül átmenni hozzá és leülni megbeszélni ezt? Hidegfejjel, nyugodtan. Találkozni nem jönne el, így ez jutott eszembe. A másik, hogy érdemes várni mielőtt meglépem ezt, vagy még most kellene, amíg friss a dolog?
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Ha most ő depressziós szakaszban van, a visszautasítás feltételezhetően a betegség része, ez is egy tünet. Azt értem ez alatt, hogy ilyenkor a depressziós ember önértékelése romlik, bűntudata fokozott, nem látja reálisan önmagát, úgy érzi, gyötri Önt is. Ezzel a problémával pszichoterapeutával érdemes lenne neki foglalkozni.
Az, hogy meglepetésszerűen menne hozzá, nem tudhatom mit vált ki belőle, erre talán Önnek van tapasztalata, hogy ő hogyan szokott meglepetésszerű dolgokra reagálni. Ebben a tapasztalat dönt.
Akkor lépje meg, amikor Önben az elhatározás megérik, erre nincs jó tanács.
Remélem segítenek a válaszaim, üdvözlettel:
Kedves Pszichologus Asszony/Úr. A 8 eves kisfiammal kapcsolatos problemammal szeretnek tanacsot kerni. O a kozepso gyermekem. Sokfele szempontbol kulonbozik a ket (szinten fiu) testveretol. Sokkal erzekenyebb, szegyenlosebb, nehezebben alakit ki baratsagokat. De a fo aggodalmam abbol a viselkedesebol ered, hogy par honapja egyre frusztraltabbnak tunik (szamomra erthetetlen okbol – egy eve koltoztunk uj varosba, de azota beilleszkedett mar a suliba is, nehany baratja is van, suliban semmi panasz nincs ra), ami abban fejezodik ki, h allandoan ingerelt (de csak itthon) , nagyon konnyen duhbe gurul, kiabal a tesoival, ha segiteni probalok, velem is aggressziv, szemtelen hangon valaszol. Olyan aprosagok miatt is, mint pl a reggeli kozben az 5 eves kisoccse “maskepp” nezett ra (mint ami neki tetszene) rogton elsirja magat es azt kiabalja, h ne idegesitsel. Tenyleg minden hamar felidegesiti. Nem volt ilyen kisebb koraban, bar mindig is kicsit “kilogott” a tesoi kozul es ezt eszre is vette jo ideje. Igyekszem egyforman, igazsagosan banni veluk, de azt is tudom, h vele valahogy megis maskeppen kellene viszonyulnom az ilyen helyzetek miatt. Hogyan tudnek segiteni neki, h ne legyen mindig ilyen feszult, szomoru, ingerlekeny? Kifogytam az otletekbol es nagyon tanacstalan vagyok 🙁 Koszonom elore is a segito szandekot.
Kedves Kérdező!
Szerintem nagyon jó, hogy felfigyelt a fia problémájára és szeretne segíteni neki. Ehhez azonban fontos volna megérteni, mi történt vele. Mi történt vele az elmúlt hónapokban, megviselhette-e valami. Milyen szempontból lóg ki a testvérei közül? Hogy fogadja a család és a tágabb környezet a kisfiú viselkedését? Hogyan fogadta a költözést? Az új környezet, iskolaváltás miként hatott rá?
Üdvözlettel:
Habis MelindaJónapot .
Ha az elettarsunk (4honapja elunk egyutt)
, azt mondja hogy szeret de elmult benne valami es nem.olyan kedveskedosen.ir vissza kint.en.irok neki . Viszont nem szetetne szakitani , nem erdekli senki mas (elvileg) es nem.csal.meg mert szeretné helyrehozni a kapcsolatunkat ..Ez akkor most jot jelent vagy rosszat , hogyan alljak hozza ?! Ujjraboldog szeretne lenni es en elvuleg azza tudom tenni de nem.az most . En szeretem csak mar nekem.is nehez amit csinal.de ensem szeretnem.elhagyni csak szeretetere vagyok ujjra .
Kedves Kérdező!
Említette az élettársának, hogy milyen változást figyel meg a viselkedésében? És hogy nem örül neki? Ha még, nem akkor javaslom, hogy tegye meg. Mi változott Önök közt, amitől boldogtalannak érzik magukat? Erről is jó volna beszélniük. Mit várnak egymástól, a kapcsolatuktól stb.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Habis Melinda!
Koszonom a gyors valaszat. A kovetkezo kerdeseire megprobalok valaszolni : “Mi történt vele az elmúlt hónapokban, megviselhette-e valami. Milyen szempontból lóg ki a testvérei közül? Hogy fogadja a család és a tágabb környezet a kisfiú viselkedését? Hogyan fogadta a költözést? Az új környezet, iskolaváltás miként hatott rá?”
Nem tudok olyan esemenyrol, ami felkavarhatta volna a fiamat, max az egy evvel ezelotti koltozes, bar – ahogy emlitettem – szerintem ez nala mar leulepedett, miota talalt nehany baratot. Itthon a tesoival sokat vitatkoznak, mint altalaban – gondolom – legtobb testver szokott, de ô ezeket eleg melyen éli meg, sokaig tud neheztelni. Persze vannak jobb napjaik is. A “kilóg a testverei kozul” – t ugy ertettem, h nagyon mas a szemelyiseguk, a masik ketto lazan tudja venni az “eletet”, bobeszeduek, nepszeruek suliban… A kozepso pedig vissza huzodo, keveset beszel, ennel fogva nincs annyi baratja, es szerintem ez is kicsit zavarhatja (?) (pl a tesoit sokszor meghivjak egyik masik baratjukhoz, ot pedig miota itt lakunk, meg senki, de eddig azt sem engedte, h en hivjam meg vmelyik baratjat) A csalad reakcioja a viselkedesere oszinten megvallva kezd egyre kevesbe tolerans lenni, mert nem ertjuk bizonyos helyzetekben, mi a “baja”. En, anyjakent, probalom realisan nezni az adott problemat, es igazsagot “hozni” de vki altalaban zaklatott marad. Ettol en is frusztalt vagyok, mert sokszor ugy erzem, h elbuktam, nem tudom jol kezelni a helyzetet. Az idosebb tesoja hajlamos csipos megjegyzest tenni ra, amit persze kifejezem, h nem elfogadhato, stb… A koltozest egyebkent jol vettek, a kornyezet valtozas csak abban okozott kis nehezseget, h regi jo baratokat, szeretett sulit el kellett hagyni, de ezen mar tul vannak. Remelem ezekkel a valaszokkal tudtam “segiteni” abban, h konkretabb megoldast tudjon ajanlani, amit elore is koszonom.
Kedves Kérdező!
Levele alapján az a benyomásom, hogy a középső fia teljesen más személyiség mint a testvérei, talán Öntől is sok mindenben eltér, így tehát nem elégülnek ki bizonyos szükségletei a családjukban, talán magányosnak, meg nem értettnek érezheti magát a különbözősége miatt. Azt javaslom, menjenek el gyermekpszichológushoz, aki speciális kérdések és a fia pszichológiai vizsgálata után tud majd válaszolni arra, mi történhetett vele, mi segítene neki, hogy ismét jól érezze magát a bőrében.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
