Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlőm Rupa Éva vagyok!
Nemrégen váltam egy 25-éves kapcsolatból, sok sérelem és fájdalom van mögöttem .
Folyamatosan csaltak már több éve, nehezen tudtam a döntést meghozni, De örülők hogy, esélyt adtam magamnak egy új boldogabb életre!
Szeretném tudni, hogy a pszichológiában a pont szó, mit fejez ki, ha egy ember ismerkedéskor a kommunikációban sokszor használja a pont szót PL: Szeretném ha te biztos pont lennél az életemben, vagy a lelked és a tested minden pontját szeretném megismerni!
Online ismerkedek egy nagyon kedves emberrel.Akiről azt gondolóm,hogy jókor és nem véletlenül jött az életembe. Már személyesen is találkoztunk egyszer ,aztán ő elutazott 2 hónapja és majd egy hónap múlva jön csak haza.
Nehezen nyitottam eddig is új kapcsolatra, félek a csalódástól.
Ezért szeretném tudni, hogy miért használja a fiatal ember a pont szót, kifejezést sokszor?!
Köszönöm válaszát
Rupa Éva
Kedves Éva!
Szerintem semmi jelentősége, hogy ezt a szót használja. Előfordul, hogy használunk egy-egy szófordulatot, pl. “hogyishvják”, “izé”, stb. ezek töltelékszavak. Nincs jelentésük.
üdvözlettel:
Kedves onlinepszichologus.net Csapata!
Arra lennék kíváncsi, hogy mit ajánlanának a következő helyzetben:
Párommal harmónikusnak, boldognak érzem a kapcsolatomat, mindent meg tudunk beszélni, olyan tulajdonságokat is szeret bennem, amit más nem. De van egy nagyon jó barátnője, akivel heti szinten találkozik. Elmondása szerint a kapcsolatuk csak baráti, fél évvel a mi megismerkedésünk előtt találkoztak. De 9 hónapja vagyunk együtt a párommal és még mindig ugyan olyan szoros a kapcsolatuk, pedig azt hittem ez idővel változni fog. Próbálom úgy felfogni, mintha a testvérek lennének, de nem megy és minden találkozásuk nagyon rosszul esik. Szeretném elfogadni és élvezni a sok pozitív dolgot a kapcsolatunkban, de már nem megy. Önök mit tanácsolnának?
Válaszukat előre is köszönöm!
Üdvözlettel:
Katalin
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Azt javaslom, hogy próbáljanak meg több hármasban lévő programot szervezi, hogy Ön is jobban megismerhesse ezt a barátját, vagy akár Ön kettesben is találkozhatna vele. Lehet idővel ennek a barátnak is lesz párja, s akkor valószínűleg már nem fogja Önt annyira zavarni, illetve akkor négyesben is találkozhatnak. Milyen gondolatok zavarhatják Önt (az, hogy ő előbb ismerte meg, vagy hogy ez a lány is ki tudott alakítani egy jó viszonyt vele)? Erre próbálja megkeresni a választ. Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok,
A problémám az volna, hogy a párom, aki majdnem 50 éves, állandóan ciki helyzetbe hoz mások előtt, például baráti társaságban. Hogy a konkretizáljam a szituációt, leírok pár példát. Mivel 25 év van köztünk, hülyeségből azt szokta mondani a többieknek, hogy megyünk ide vagy amoda a lányommal vagy még jobb: az unokámmal. Ő ezt viccből mondja állítólag, persze egyszer el lehet sütni ezt.. de hogy állandóan. Már szóltam neki, hogy zavar.. Ami a következő nagyon zavaró számomra, 1 éve vagyunk és élünk együtt, tehát most jönnek elő a kisebb nagyobb problémák, amiket úgy gondolom, hogy lehet korrigálni, bár nem tudom, hogy egy 50 éves emberke korrigálható- e még. Az úgynevezett viccelődései rengetegszer bántóak számomra.. A következő ami már nagyon bántja a fülem, hogy a viccei 90%-a szexről szól. Nem értem hogy tud valaki ilyen prosztó lenni, amikor egyetemet végzett és vállalkozó, családapa és stb.. Hogy tudnám erről leszoktatni. Már mondtam neki, hogy ez nem illik szerintem, de tegnap este is előfordult, 3 barátnőmmel mentünk egy helyre, ahol a párom volt egy barátjával és annak feleségével. Beszélgetünk, beszélgetünk erre meséli a párom, hogy 19. lett a futóversenyen és hogy mostmár simán maradhatunk, ugyanis 4 nővel is elbír… Én már csak forgatni tudtam a szemem, és minél hamarabb elhagyni a helyszínt, nehogy valami cikit mondjon. Kérem, adjon tanácsot ha tud. Köszönöm szépen előre is.
Üdv.,
Andrea
Kedves Andrea!
Levele alapján teljesen érthető, hogy bántja Önt a párja humorizálása. Ő hogyan reagál, amikor Ön kifejezi az ezzel kapcsolatos szomorúságát, megéri, hogy mellőzze ezeket a poénosnak szánt megjegyzéseket? Tudnak arról részletekbe menően beszélgetni, mi zavarja Önt ezekben a megnyilvánulásaiban?
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot!
Nekem egy olyan problémám lenne a párommal 3rve vagyunk együtt abból 2eve tavkapcsoltabs vagyunk most már ugyan sűrűbben találkozunk mert már Magyarországon dolgozik…. 2-3hete jelentkezett nála h úgy érzem nem keres annyira el van munkával hétvégén is alig keres alig ír…kapcsolatunk elején már ezen miatt majdnem elhagyott mert sokat zsklsttam hivogsttam most ő szerinte megint elő jött ez… Megkert engem hagyak neki teret mert úgy érzi megfujtom és ki fog szeretni belőlem… Én próbáltam változni nem zaklatom úgy már de nem tudom h most ő ezt élvezi mert ma 11kir beszéltünk azóta semmi hírem róla mondta hova megy mit csinál de nem ír…. Mindig azt mondom neki és ha valami bajom lenne nem érnem el… Nem tudom mi normális egy kapcsolatban? Azt tervezzük 1-2honsp múlva én is megyek föl oda hozzá össze költözni…. De akkor mi lesz neki kikapcsolódás? Idegen város ő se ismer senkit én sem akkor h adják neki majd teret? Egyszerűen nem tudom mi a normális.. H én reagalim túl vagy ez így a jó? Előre is köszönöm a választ
Tisztelettel : Alexandra
Kedves Alexandra! Köszönjük levelét! Úgy gondolom, hogy párjának most nagyobb mozgástér kell (ahogy a levélben is található), lehet most feszültebb ő a munkája vagy az összeköltözés előkészítése miatt. Azt javaslom, hogy állapodjanak meg valamilyen beszélgetési gyakoriságban (pl. minden este beszélnek s napközben nem). Ön is szervezzen több programot a családdal, a barátokkal, hogy ne érezze annyira az ő hiányát. Az összeköltözés után derül majd ki, hogy hogyan tudnak együttműködni, együtt élni, új hobbit s közös programot is ki kell találniuk az “idegen városban”. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
19 éves lány vagyok és még nem volt egy normális párkapcsolatom se. Mindhárom fiúval interneten ismerkedtem meg és viszonylag gyorsan összejöttünk.
Az első kapcsolatban 3 hónapig tartott, nem voltam szerelmes a srácba és nagyon nem tudtam vele elképzelni semmit. Talán egy kis röpke fellángolás volt.
A második sráccal 7 hónapig voltam együtt, érzelmileg zsarol, teljesem kikészített, mostanában eljutottam arra pontra, hogy undorodom tőle. Belé talán szerelmes voltam egy kicsit, de az gyorsan elmúlt.
Most az utolsó kapcsolatom 3 hónapig tartott, a fiú szakított, viszont ez eléggé megviselt.
Mi lehet velem a baj, hogy nem tudok egy normális hosszútávú párkapcsolatot kialakítani? Minden lány barátnőmnek évek óta tartó kapcsolata van, nekem megy csak egyszerűen nem megy.
Kedves Fanni, Köszönjük levelét! Ebben az életkorban járó fiatalokra általában rövidebb kapcsolat jellemző, kevés az érett fiatal férfi, aki hosszabb távra el tud köteleződni (lehet a barátnőinek sikerült megtalálni ezeket a férfiakat). Nem valószínű, hogy Önnel van a probléma. Valakinek hosszú évek telnek el, mire talál egy normál hosszútávú kapcsolatot. Azt javaslom, hogy keressen nyugodtan tovább, ismerkedjen többet. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktor Nő!
Bocsásson meg, hogy zavarom. 10 éve váltam el, (13 év után) egyedül nevelem 13 éves kisfiam. 3 éve létesítettem párkapcsolatot ő fiatalabb volt 4 évvel. Egy helyen lakunk, egy helyen dolgozunk. Neki nem volt gyermeke. Szerelem volt első látásra, de lassan alakult, szépen ahogy kell. Tökéletes. Séták, beszélgetések. Nehezen fogadtam el a korkülönbséget és a gyermektelenségét. Eleinte azt beszéltük szeretne, később azt mondta, sok minden változott mi vagyunk a családja, bármi lesz velünk marad. Terhes lettem. A kisbaba betegen született, nem maradt életben. Aznap este arra kértem, menjen el, keressen egy lányt akivel teljes életet élhet. (Nem akartam, hogy elmenjen, azt akartam erősítsen meg, hogy velem marad!) Sajnáltam őt, szégyelltem magam, a szülei előtt főként. Neki nagyon fontosak a szülei. Aznap este hazament hozzájuk. Soha többé nem keresett. Ennek két hete. A munkahelyen megpróbáltam beszélni vele. Közölte, hogy nincs miről, elküldtem. “Te letette a kötényt én a kalapot.” ezt mondta. És azt, hogy ne keress, le van tiltva a számod. Megdöbbentem, soha nem hívogattam, sőt, ellenkezőleg. Elfordult, ott hagyott, odébb ment szó szerint.
(Emlékszem az anyukája elmondta hogyan marta el az előző nőket, pénzt adott, ha szomorú volt, hogy vásárolgasson, stb. Most is mindig hozza az ebédet a munkába. 40 éves, nem hagyják élni.)
Nagyon fáj, a kislányunk tökéletesen szép lett volna.
Itt állok egyedül, nincs kit átöleljek, nem tudok dolgozni bemenni, mert ő ott van. 20 éve dolgozom a bíróságon, nem akarom feladni, imádom a munkám.
A kérdések záporoznak, miért fordult el, miért nem beszél velem, miért tilt le? Úgy éreztem nagyon szeret minket vajon igaz volt? Hogy tudott ilyen könnyen túllépni rajtunk, Mit tegyek, hogy helyesen cselekedjek. Így nem tudok dolgozni, gondolkodni. Mindig határozott, optimista ember voltam. Most egy senki vagyok, egy semmi.
Kedves Kérdező!
Köszönjük a bizalmát! Nagyon nehéz helyzetben van most.
Valószínűleg a párjának is egy nagy trauma lehetett, hogy a kislányuk betegen született és meghalt, idő kell mindenképpen, hogy ő ezt magában rendezze. Önt is nagy trauma érte, s valószínűleg nem gondolta Ön át teljesen azt, amit neki mondott, ezzel megbántotta őt ebben a sérülékeny állapotukban, azért reagálhat ő így. Azt javaslom, hogy írjon neki levelet, amiben leírja a valódi érzéseit s vágyait. Amíg nincs Ön rendben, érdemes lenne a háziorvosának szólni, hogy nem tud menni dolgozni (kislánya elvesztése miatt is valószínűleg nincs jól), érdemes lenne pszichológust is felkeresnie még, a gyász folyamatának könnyebb lezajlása érdekében (akár a helyi pszichiátriai gondozóban, akár magán úton kereshet, itteni kollégánk közül Perel-Száraz Cintia gyásztanácsadó is). Üdvözlettel:
Kedves Pszichológus!
Kérem, hogy szíveskedjen segíteni az alábbiakban:
A feleségemmel és velem kb egy hónapja az történt, hogy egy parkolás közben a feleségemnek célszerűbb volt a parkolás előtt kiszállnia az autóból és a parkolás idejére az utó hátuljára helyezkedett. Kihasználva a lehetőséget figyeltem az arcát és vártam a jelzéseit, hogy segít a parkolásban. Úgy gondolom, hogy ilyen helyzetben két-három megoldás közül választhat az ember. Vagy csak a segítőjére figyel és megbízik benne teljes mértékben és a kapott információk alapján elvégzi a tolatást, vagy a segítőjére is figyel, és a környezetre is és esetleg felülbírálja a kapott információkat, vagy teljes mértékben a saját érzékszerveire támaszkodik és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a segítő információkat. A mi esetünkben én teljes mértékben a feleségem segítségre támaszkodtam. Nem jött jelzés, gondoltam mehetek, majd egyszer csak hirtelen felemelt kézzel és „állj” kiáltással jelezte, hogy nekitolattam a mögöttünk lévő autónak.
A manőver befejeztével érzékeltettem a feleségemmel, hogy arra számítottam, hogy folyamatos jelzést kapok, nem csak akkor, amikor már kicsit nekimentem a mögöttünk állónak. Azt egyébként nem értettem, hogy miért nem vette észre, hogy folyamatosan őt figyelem, és az információira támaszkodom. Erre azt a választ kaptam, hogy „ne őt hibáztassam, mert én választottam ki a helyet, akkor biztosan egyedül is be tudtam volna állni az üres helyre.
Az óta ezen vitatkozunk, hogy mi a helyes és elvárható magatartás egy ilyen helyzetben. Az ő véleménye szerint már többször bebizonyosodott, hogy nem tud nekem tolatások alkalmával segíteni és kész, és nem kell annyira ezt felfújni, mint ahogyan én teszem. Én pedig azon az állásponton vagyok, hogy ha már egyszer úgy csinál valaki, hogy segítségadást következtethet ki a társa egy tolatási manőver esetén, akkor tényleg segítő jelzéseket adjon (folyamatosan), és ne csak akkor jelezzen, amikor már nincs elegendő idő a jelzésekre reagálva elkerülni a problémát. Úgy gondolom, hogy ezt egy férj-feleség kapcsolatnál jóval lazább kötödés esetén is alap elvárás, és nem gondolom, hogy képtelen lenne a feleségem (vagy akár bárki) olyan jelzéseket adni, amik használhatóak egy ilyen bizalomra épülő helyzetben. Piszkosul rosszul eset a történés, mert a feleségem ilyen jelegű magatartásából olyan érzések fogalmazódtak meg bennem, hogy akkor hogyan bízzak meg benne egy következő alkalommal, vagy akár egy ettől sokkal komolyabb helyzetben, vagy most akkor mi az amit kételkedés nélkül elvárhatok, vagy kaphatok tőle?
Kérem, hogy szíveskedjen segíteni, hogy valóban én reagálom túl a dolgot, amikor egy ilyen ártatlannak tűnő helyzetből a kapcsolatunk minőségére vonatkozó következtetéseket vonok le, vagy tényleg ne nagyon misztifikáljam túl az esetet.
Az eseményeknek persze vannak előzményei, amit röviden összefoglalnék: 2016 júliustól-novemberig már részt vettünk egy 8 alkalmas párterápián, melynek befejezéseként az alábbi jövőbemutató jó tanácsokat kaptuk (a teljesség igénye nélkül): Töltsünk ketten együtt több időt, ehhez akár egy segítő hálót kell aktivizálni magunk köré; a problémákat osszuk meg egymással, hogy ne kitalálni kelljen; a problémákat közösen oldjuk meg. Azóta családunkkal (2 gyermekünk van) sem voltunk kirándulni, nem hogy ketten a feleségemmel. Kétszer voltunk moziba a gyerekek nélkül kb februárban vagy március elején, és ennyi. A párterápia végét követően a feleségem eddig nem nagyon aktivizálta azt a részét, aki több időt akarna velem tölteni. Ezért azt hiszem, hogy joggal vetődik fel bennem, hogy mennyire szeret egyáltalán.
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Úgy gondolom, hogy ennek a parkolásos történetnek volt vagy voltak előzményei, amiért a felesége ilyen dacosan reagálhatott. Mennyire szokták egyet nem értésüket vagy haragjukat kifejezni egymás felé? Számomra úgy tűnik, hogy a kommunikációs problémán nem sikerült átlendülniük a párterápia után sem, ahogy a levelét olvasom. A többi közös programot miért nem sikerült megszervezniük? A felesége vagy Ön nem hozta szóba, vagy ellenkezett valamelyikőjük amikor a másik fél próbált ötletelni, hogy mikor hova menjenek? Mi történik olyankor, amikor Ön kezdeményez egy programot? Úgy gondolom, hogy ismét el kellene járni párkonzultációra, hogy kiderüljön, hogy mi a valódi ok, amiért nem működnek együtt. Lehet érdemes lenne más párterapeutát keresniük (az itteni munkacsoportból is van, aki ezzel a módszerrel dolgozik). Sok sikert kívánva:
Szabó LiliSoha nem akartam fiu gyereket. Raadasul tobb gond van vele. Eleve azert nem szeretem mert miatta folvagtak ( csaszar) utana az apa az fiut akart ahogy meg lett en mar nem voltam fontos. Mikor kiderult hogy fogyatekos en lettem a hibas, hog en tehetek rola, az apa itt hagyott csapot papot es egyedul kell neveljek fiut. Fogyatekost. Nem tudom elviselni ha a kozelebe is vagyok egyszeruen feszult vagyok, olyan mintha valami mergezo gomba lenne es nem is a gyerekem. Igaz az nagy valtozast hozott mikor Autista lett oltas kovetkezteben es uvoltott meg lerugott mikor kozeledtem hozza vagy megfogtam, atakartam olelni. Nem tudom mit tegyek egyszeruen az a teny hogy himnemu engem kikeszit.
Kedves Kérdező!
Pszichoterápiás segítség segíthet a gyermek nemének, betegségének elfogadásában. Autista diagnózist kapott a gyermek, tehát feltételezem szakemberek foglalkoznak vele. Javaslom kérjen tőlük segítséget saját részére is, itt pszichológiai segítségre gondolok.
üdvözlettel:
Tisztelt Lili! Kérem segítsen! 55 év után testvéremmel megromlott a kapcsolatunk. Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy rendőrségi, bírósági ügyek voltak, vannak folyamatban. A békétlenséget ő és családja kezdeményezte. A pereket sorban vesztik el, melyeket nem tudnak feldolgozni. Az ügyek már több mint két éve folynak. Azóta pokollá teszi az életemet. Folyamatosan zaklat. Egymás melletti telken építkeztünk. Üvölteti a rádiót, ha meglát. Az utóbbi időben pedig trágár szövegeket énekelget folyamatosan, amíg kinn vagyok a kertben. Már nincs kedvem kimenni a saját kertünkbe, mert folyamatosan szidalmaz. Tudom, hogy hiába fordulnék bármiféle hatósághoz, nem foglalkoznának vele, főleg, hogy szomszédjaink nincsenek napközben itthon, illetve nem is szeretném őket a családi dolgokba belekeverni. Hangfelvételt nem készíthetek, mert abból nekem lenne problémám, ha az engedélye, beleegyezése nélkül felvenném a viselkedését. Kérem segítsen, mi lenne a legjobb megoldás a viselkedése ellen. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Nagyon nehéz helyzetben van, hogy ennyire elmérgesedett a helyzet a testvérével. Érdemes lenne a helyi családsegítő szolgálattal is felvenni a kapcsolatot, hogy lenne-e lehetőség mediációra (ez egy békés, alternatív konfliktusmegoldása forma, ahol egy harmadik fél segít a vita elrendezésében), vagy amennyiben ez a lehetőség ott nem adott, akkor jogi tanácsot tudnának-e adni ebben az ügyben. Gondolkodott-e már azon, hogy amennyiben nem sikerülne a megoldás felé menniük, akkor eladja ezt az ingatlant? Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelem!!!Elsosorban elszeretnem mondani van egy 5 eves fiam.Kicsi kora ota nagyon siros es nyugos baba volt es van.Majdnem 3 eves korig szopizot nagyon osszenottunk nehezen valt le rolam ez nem is volt gond hanem rengeteget sirt,nyoszorgot.Nehezen szokta meg az ovit onnan is mindig nyoszorogve hoztam haza.Legtobbet velem volt ferjem estig dolgozot,nagyszulok meg ritkan jottek.Nagyon nehez volt ez az idoszak.Most kb. 1 honapja nagyon nehezen birunk vele minden nyafog,nem ugy van ahogy o akarja akkor megint kezdi.Van egy ovis tars nagyon csunyan beszel es persze a fiam is mondja.Csak egy nagyon jo baratja van az oviba az meg kezelhetlenebb gyerek es sok hulyesegbe beleviszi a fiamat.Nem figyelnek,piszkaljak egymast.Ha nincs ott teljesen maskepp viselkedi jo erteremben.Sajnos nem nagyon szeret rajzolni,festeni megcsinalni a feladatokat.Meg nem nagyon agodok erte ezert mert megegyszer lesz nagycsoportos mert ugy erzuk meg nem eret a sulira.Ami a legrosszabb.h ugy veszem eszre viselkedesi problemaja van.Nem tudok vele elmenni sehova mert mindenhol hisztizik.Ha van gyerek tarsasag akkor elvan nincs problema.Imad jatszohazakba lenni.Nagyon szeretnek segiteni neki mert borzaszto ez a minden napi nyoszorges.Es mi is a ferjemel nehezen birjuk,ilyenkor megbuntetjuk nem jatszhat a kedvenc jatekaval a tableten.Jatekaival leseul jatszani ha nem ulok vele jatszani.Nem szeret ha olvasok neki este meset,neha elviseli ha en talalok ki tortenetet.Volt pszihologus az oviba megfigyelte de konkret dolgot nem latot rajta.h nagy baj lenne.Hogyan tudnek segiteni neki,mert en is osszeropanok mert nagyon sajnalom.h. igy visekedik,olyan mintha nem tudna szeretet adni.pedig mi mindent megtetunk erte sok helyre mindig vittuk.h. jol erezze magat,imadjuk,igaz sokszok megbuntetuk,beallitottuk a sarokba de muszaly volt mert kibirhatatlan amit muvel.Jo volna valtozna ez a viselkedes mert nagyon ketsegbe vagyo esve.Valaszat elore is koszonom!!!Szep napot
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy szükség volna a kisfia pszichológusi vizsgálatára, hogy meg lehessen állapítani, miért nyöszörög sokat, mitől ilyen érzékeny, van folyton szüksége az Önök figyelmére, mégis nehezen tudja viszonozni a kedvességet, szeretetet. Egy komplex (beszélgetés a szülőkkel, a gyermekkel való közös játék, interakció) vizsgálat után a szakember iránymutatást tud adni a javasolt beavatkozásra vonatkozóan is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt dr nő. Jovo honapban kislanyom betolti a 7. Èvet. Vele kapcsolatosan irok önnek. Az az igazsag hogy aggodok èrte, ès sokszor nem tudom hova tenni a viselkedeset. Voltunk mar ketszer gyermekpszihologusnal mind 2 aztmondta semmi baja a gyereknek amit èn is tudok ès remelek. Mègis aggaszt ez a viselkedes.elozmènyeire vonatkozoan annyi tortent hogy 2eves koraban mèg szopizott nagyon anyas volt. amikor korhazba kerultem 2esfel hetre. korulbelul innnentol vannak vele problemak. amikor a korhazbol haza jottem mèg akkor is kerte a cicit de mar nem adtam neki vissza . egy par napig sirt de ahhoz kepest hamar letudott rola mondani. raszokott a cumira . viszont sokaig vilt egy olyan àllapot nàla hogy felkelt ejszaka es csak sirt sirt. a szemèt nem nyitotta ki olysn volt mintha àlmàba sirna … aztan kb masfel oras siras utan “” èszhez tèrt”” es vissza aludt. ez az àllapot màr elmult viszont mèg mindig elojonnek nàla fircsa viselkedesk. egy peldat elmondok. a multkoraban jatszottak a nagyobb testverevel es veletlenul meg rugta de srmmi komoly nem tortent mondtam is neki higy semmi baj nincs mert ö rogton elkezdett sirni. es hiaba mondtam h semmi baj nem haragszik ra senki. ö megis elkezdte azt amit szokott . ha valami őt risszul èrinti. ami abbol àll hogy sir becsukott szemmel. a szemet nem nyissa ki. fogja a mellkasat hogy faj a szive nem kap levegot. zsibbad a torka es ilyen szavakkal hozza ram a fraszt. kivittem a levegore az olembe ( mert azt mondta levan gyrngulve nem tud menni)ott aztmondta kicsit jobb bejottunk ugyanigy folytatta . mar ugy voltam vele kihivom a mentot mert fèltem h lesz valami baja de aztam lassan abba hagyta . szamtalanzor csinalta mar es minden alkalomkor azt gondolom ha mèg egy ilyen orvoshoz viszem . jaes most volt egy új amit mèg eddig nem mondott hogy vegyrm fel az olembe ne engedjem le. mert ő azt kepzeli higy nagy pókok vannak a foldon. de ezt orditva kiabalva. ketsegbe vsgyok esve miert csinalja ezeket. egyebkent nagyon ugyes ertelmes kislany torna tagozatos iskolaba fog jarni szeptembertol. kerem irja meg vèlemenyet nekem elore is koszonom.tisztelettel marcsi
Kedves Marcsi!
A kislánynak szerintem szorongásos panaszai vannak, segítségre van szüksége. Nem tudom mi volt az a két hely, ahol már jártak, de javaslom, arra figyeljen, hogy gyermek klinikai szakpszichológus végzettsége legyen a pszichológusnak, ahova viszi. Ez a javaslatom. Helyre kell állítani a biztonságérzetét. vannak úgynevezett életkorfüggő félelmek, pl. sötéttől, betörőktól, állatoktól, de az, hogy életkorfüggő, és gyakran megjelenik, nem jelenti azt, hogy nem kell kezelni.
sok sikert a szakember választásban, üdvözlettel:
Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül…Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem.
Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben.
Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet…az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus…anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről.
És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól.
Kérem hamar válaszoljanak… Ez nekem nagyon fontoss lenne.
Kedves Kérdező!
Nagyon fontos lenne, hogy anyukájával tudjon beszélni. Miért fél a pszichológustól? Rossz tapasztalata volt esetleg? Neki a segítés a feladata, nem az, hogy ítélkezzen, kritizáljon, ez elő sem fordulhat. A legfontosabb, hogy mielőbb segítséget kapjon. Javaslatom: anyukája által pszichiátriai szakrendelőbe menjenek és ott lesz segítség. Ez nem csupán depresszió, de tudnak segíteni! Olyan felnőtthöz forduljon, akiben megbízik, ha ez az anyukája, az jó lenne, bár árulkodó, hogy ő mintha nem tudna semmit az Ön érzéseiről. Jó lenne, ha megosztaná vele, vagy más felnőttel, aki segít eljutni a szakrendelőbe. Ha nincs olyan rokona, akiben megbízna, javaslom az iskolapszichológust.
sok sikert!
Üdvözlöm! Elnézést kérek,hogy levelemmel zavarom, de kétségbeesett vagyok a párommal való kapcsolatom miatt. Tavaly november óta vagyunk együtt, szeretek vele lenni, jó humorú, segítőkész, kedveli a 7 éves kisfiamat is. Interneten ismerkedtünk meg, melyet a személyes találkozás követett. Ugye az első időszakban a felek még azokat a dolgokat mondják a másik félnek, melyet szeretnek hallani, melyekben azért van egy kis áltatás is. Minden kapcsolatomat úgy alakítom, hogy amásik fél tudjon azokról a dolgokról melyek fontosak, természetesen meghallgatom a másik felet is , és úgy próbálunk közös nevezőre jutni. Konkrétan a szex a probléma nálunk. A párom 43 éves, elvált, egy gyerekes apuka, a gyermeket az édesanyja neveli az ország másik végében. Természetesen előadtam az igényeimet szex terén, hogy milyen gyakorisággal szeretném, nálam alvás alkalmanként stb. Tavaly november óta 6 alkalommal voltunk együtt, de ez sem nevezhető szex-nek, csak dirr-durr nevezetű valaminek. Állandóan jött a hitegetés hogy ha majd nyugodtabb lesz az élete..stb. mindig volt valami magyarázat amögött hogy miért nem igényli jobban és többször. Nála az együtt lét azt jelenti, hogy nálam van 2-3 órán keresztül, beszélgetünk, elmegyünk erre-arra, de sohasem az a vége hogy nálam vagy nála töltenénk az éjszakát. Már próbálkoztam szépen, csúnyán faggatni hogy mi ennek az oka, de valami magyarázat mindig akad, de nem a kérdésre. Az ismerkedésünkkor kijelentette, hogy ha olyan pasira vagyok aki csókolgat, meg simogat, az nem Ő, Ő soha nem volt ilyen és soha nem is lesz. A hat hónap alatt egyszer sem fogta meg a kezem, ha elmegy mellettem nem simogat meg, semmi gyengédség nincs benne. Ezek ellenére kijelentette, hogy ha Őt megcsalja valaki akkor a kapcsolatnak vége!!! Nem tudom mi lehet az oka hogy nem kellek neki, és ebből kifolyólag magamban keresem a hibát!!VVan olyan férfi akinek nem kell a szex??Vagy mással csinálja? Azt elmondta hogy alkalmanként segít magán….
Köszönöm válaszát!
Kriszti
Kedves Kérdező! Köszönjük a bizalmát! Úgy gondolom a levele alapján, hogy valamilyen szexuális probléma állhat a párja viselkedése mögött (vagy a szexuális vágy zavara, vagy korai magömlés). Az ilyen jellegű problémában szexológus illetve szexuálpszichológus segíthet. Próbáljon meg beszélni a párjával erről, hogy változtatna-e a problémáján szakember segítségével. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliVan egy pszichologiai feladatom és nem értem tetszik segiteni1??
Kedves Kérdező!
Mi a feladat?
Kedves Segítőm!
Tanácstalan vagyok. Jól működő kapcsolatom egyre feszültebbé tett. Az együtt élés nehezebbé vált, az esküvő és baba tervezése, mint mázsás súly ült rám. A páromat a végletekig szeretem, soha nem gondoltam, hogy lesz egyszer valaki, aki számomra ennyire tökéletes, akivel megvan az összhang. Éppen ezért féltem… elmondani azt a titkot, amivel már 7 éve együtt élek. Féltem, hogy ha kiderül, nem akar majd engem. Abortuszom volt. Az akkori párom bántalmazott, nem voltam elég erős, hogy vállaljam a babámat. Bezárult a világ, elhittem, hogy az én hibámból bánt. Megtanultam együtt élni a bűntudattal, miközben egyre inkább motoszkált bennem, hogy talán a páromnak el kellene mondani azt, amiről soha senkinek nem beszéltem. Megtettem. Talán nem volt alkalmas sem az idő, sem a hely, de erre nem is lett volna jó alkalom. Az én lelkemen könnyítettem, de ő még nem tud mit kezdeni a múltammal. Úgy érzi becsaptam, amiért korábban nem mondtam el neki. Szeret, de, de mint nőt, elutasít. Nem tudom mit tegyek.
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát! Sok szörnyűséget élhetett át a múltban, s abban a párkapcsolatban nem tudta felvállalni, hogy bővüljön a család. Adjon időt a párjának, hogy feldolgozza ezt az információt, hogy megértse, hogy veszélynek kitéve érezhette akkor magát, hogy így döntött. Amennyiben később sem tudja a párja ezt megbocsájtani, párkonzultációt javaslok Önöknek. Üdvözlettel:
Szabó Lili
