Tisztelt Doktornő!

4 éve kezdődött minden. A lényeg ,hogy 2 sráccal ismerkedtem egyszerre és volt szex is mindkettővel( soha nem csináltam ilyet azelőtt és nem is vagyok rá büszke,és ráadásul egy baráti társaságban is voltak.)Az egyikük azóta a párom, élettársam, ő nem tudott arról, hogy nem egyedül ő volt akkor nekem. A másik srác pedig annak ellenére, hogy azt mondta, hogy nem akar komoly kapcsolatot, vagy legalábbis nem tudja, és nem is zavarja, hogy ez a helyzet van mert elvégre nem vagyunk együtt, egyszer csak megharagudott és azt mondta hagyjuk abba… így jöttem össze a barátommal.Ha ez nem történik meg lehet egy ideig nem tudtam volna dönteni kettőjük között.Azonban azóta sem tudom elfelejteni a másik srácot, és néha mivel még mindig egy baráti társaságban vannak, találkozunk is.3 éve egyszer barátnőmmel mentem el szórakozni, persze ő is ott volt , aztán úgy alakult hogy ketten maradtunk és sokat beszélgettünk, mindenről, kettőnkről is.Csak mivel mind a ketten elég ittasak is voltunk, nem emlékszem nagyon semmire.De megtörtént, csókolóztunk és ugyan az a szenvedély még mindig megvolt köztünk, ami a barátommal soha sem volt meg.De lefeküdni nem feküdtünk le egymással.És a legrosszabb ,hogy azért volt lelkiismeret furdalásom mert nem volt, és mert akartam és mert annyira jó volt újra a karjai közt lenni.Tavaly ismét volt egy alkalom, hogy a barátom nélkül mentem szórakozni, és akkor is ott volt.Valamit mondott akkor is , és mondta hogy imád(bár nem tudom milyen értelemben) de kiakadtam mert nem akartam hogy ez legyen és közben meg nagyon akartam 🙁 Akkor mondta is valaki, hogy látszik, hogy kettőnk közt volt valami, de még van is.Azóta nem beszélgettem vele kettesben, csak társaságban, bár akkor nem igen szól hozzám.Nem tudom elfelejteni , és ha találkozunk akkor felerősödik bennem ez az érzés.A barátommal amúgy is vannak problémáink, az már csak hab a tortán.És akkor mindig ott van ő.Nem tudom ő is így érez e irántam, meg egyáltalán mi ez ?! Rosszul érzem magam amiatt ,hogy a barátommal ezt csinálom.Szeretem, de nagyon hiányzik a szenvedély, fél éve le se feküdtünk egymással csak 1x…megbeszéltük, hogy helyre hozzuk a kapcsolatunkat már párszor…de semmi változás. Nem tudom mit tegyek…
Segítségét előre is nagyon köszönöm !

Jó napot.Azért írok önöknek,mert segítséget szeretnék kérni.Lehet,hogy egyedül is túltudnám tenni magam rajta,de gyorsan szeretném.De tudom,hogy nem fog menni,de talán segítséggel jobban fog.18 éves vagyok.Bár sajnos olyan tapasztalataim vannak,amik megfelelnének egy 45 éves felnőtt nőnek is.Családi problémáim vannak évek óta.Apukámmal élek és a nagyszüleimmel.A szüleim elváltak 6 éve.Azóta apukám alkohol problémákkal küzd.Sikertelenül.Az iskola miatt egyfolytában stresszben vagyok.Próbálok megfelelni mindenkinek.egyedül vezetem itthon a háztartást,amit anyukám kellene csináljon én megcsinálom.A probléma igazából az,hogy 1 éve megismertem egy fiút.Előtte minden szörnyű volt.1 év alatt beleszerettem.Komolyan.Még soha senkit sem szeretem így.Vagyis szeretek.Ezt a semmit nem érő életem,amiben nincs sok boldogság odaadnám érte.Amíg ő volt nem számított semmi rossz.Ő jelentette a boldogságot.De szakított velem a múlthéten.Veszekedtünk,múlthéten,vagyis vitatkoztunk inkább,az iskola most ért véget nekem,stresszes voltam,a jegyek,tanulás miatt.Testileg lelkileg rosszul éreztem magam.De megbeszéltük.És éreztem,hogy hiába zártuk le,kértünk egymástól bocsánatot,nincs minden rendben.A hét végén nála voltam.Éreztem hogy nincs minden rendben.Azt hittem én rontok el valami,megkérdeztem tőle,azt mondta minden rendben van.Az anyukájától is megkérdeztem mi lehet a baj.Ő sem tudta,azt mondta beszél vele,hogy foglalkozzon többet velem.Vasárnap mikor jöttem haza akkor mondta,hogy nem érez úgy mint az elején.Hétfőtől már nem.Próbálkozott de nem tudja irányítani az érzéseit.Szeret,mint barátot és mint embert.Ezek szerint nem szerelmes belém.Az a kérdésem lenne hogy mi tévő legyek?egyfolytában az a kérdés foglalkoztat hogy ha időt adott volna,amíg én is megnyugszok,vége a sulinak,nincs annyi stressz akkor lehet rendbe jött volna a dolog köztünk.Azt mondta nem csináltam semmit rosszul,benne változtak meg a dolgok.Ha időt adott volna akkor nem lobbant volna fel a láng?ami még fontos,hogy messze lakunk egymástól,1 hónapban tudtunk csak találkozni pár napra.Azt mondta hogy a távolság miatt is van.De nálam ennek ellenére mégsem változott semmi.Ha ott voltam a hétvégén,ha még szerelmes lenne belém,akkor csak fellobbant volna a láng,és rájön hogy szeret,nem?És most 2 napja lassan nem beszélünk.Ha hiányzom neki most is rájöhet,hogy szeret még.De lehet nem akarja majd újra a távolság miatt.De annyira rossz.Ő volt a mindenem,most csak ez a zord világ marad.Ahol mindenki csak veszekszik velem.Az egész család,mindenki.Nem tudom mi tévő legyek.

Jó napot.
Van egy srác akivel mèg személyesen soha nem találkoztam ès nem is beszéltem vele.
De többször álmodtam már vele, ès elègsokszor előfordult ha rágondoltam akkor feltűnt a rádióban vagy a tèvèben. Ez miért van?

Tisztelt Doktornő!
Kisfiúnk 6 éves, és az utóbbi időben, ha valami nem sikerül neki, vagy valami kisebb baleset történik vele (elesik, kiömlik az innivaló, festékes lesz a ruhája, stb.), akkor mentegtőzik, hogy “Nem én vagyok a hibás! Ugyen nem az én hibám volt.”. Hozzátortozik a képhez, hogy elég akaratos, tehát amikor rászólunk, hogy valamit nem kellene csinálnia, mert estleg a fentiek történhetnek vele, akkor általában nem fogadja meg, és sokszor meg is történik a baleset. Volt olyan eset is, amikor kis barátaival játszva, véletlenül fellökte egyiküket, aki eléggé megütötte magát. Erre rászoltunk, hogy óvatosabban. De ő is nagyon megrémült, és nehezen nyugodott meg, látszott, hogy felzaklatja az eset.
Nem tudjuk, hogy hogyan is reagáljunk az ilyenekre anélkül, hogy túlzottan korlátoznánk, őt okolnánk azért, ami történt, de mégis rávezessük valahogy a jó irányra. Nem tudjuk, hogy hogyan tudnánk elejét venni annak, hogy ilyen bűntudata legyen, de mégse legyen nagyobb baja belőle. Üdvözlettel, egy aggódó apuka

Másfél éve ismertem meg egy 47éves férfit akiről nem sokat tudtam.Idővel sajnos beleszerettem de nagyon zavar hogy ez idő alatt talán ha 4-5 – ször sikerült neki a szex.Bármit csinálunk csak magának tudja befejezni ….nekem ez fura .De ha szóba hozom engem okol…Majdnem úgy adja elő nintha áldozatot hozna .Amúgy mindig ő kezdeményez…Jó lenne segíteni neki de nem ismeri el hogy vele van a baj.

Üdvözlöm!

Barátnőmmel egyre több konfliktusom van egy régi lány osztálytársával kapcsolatban, mivel tudja hogy évekkel ezelőtt szerelmes voltam belé. Néha olyan szituációkban jut eszébe és “vágja” hozzám azt, hogy én védem meg hogy szerintem szép, amikor nem is gondolna rá az ember. Lassan már úgy érzem, hogy mindenben őt látja. Én nem utálom azt a lányt és semmit se akarok tőle, viszont nem akarok rossz viszonyban lenni vele, de ez meg azért nem valósulhat meg mert a barátnőm nem nézne rám jó szemmel és nem kedveli az adott személyt, félek el is hagyna miatta.
Kérdésem az lenne, hogy mi lenne a megfelelő döntés és cselekedet amelyet tehetek a jövőben. A feszültség általában belőle indul ki és nagy veszekedések fordulnak néha elő emiatt, ezen felül a régebben elkövetett hibáim is bizonyos időközönként a szememre veti, ami miatt rosszul érzem magam.

Kérdésemre a válaszát előre is köszönöm!

Üdv!

Mit tegyek, ha a barátnőm folyamatosan ellenőrzi tevékenységeim a közösségi médiában (Facebook, Messenger, stb.) és ez engem nagyon zavar, valamint nem érzem szabad embernek magam emiatt? Ahogy folyamatosan telt az idő úgy fogyott el egyre jobban a mozgásterem, még más lányokkal se tarthatom a kapcsolatot, pedig nincs bennem az a szándék, hogy megcsaljam őt, úgy érzem, hogy semmit se csinálhatok az ellenőrzése nélkül. Közösségi életet nem élek szinte.

Kérem segítsen a problémám megoldásában!

Nem tudom krízis vagy konfliktus.

Adatok : Én negyven, feleség 30 éves. 2 ovis gyerekünk van. 10 éve együtt, 7 éve házasok, pár éve gyerekesek, értelmiségiek, anyagilag elvagyunk, mindketten dolgozunk, feleségem kb 1 éve ment vissza dolgozni.
Ketteske születése után kiderült, hogy komoly autoimmun betegsége van, max szinten lehet tartani.

A kór nevét megadtam fent, ez kérem ne szerepeljen a nyílt válaszban.

Probléma : Nincs szex a kapcsolatban. Nincs közös életünk, a gyerekeket leszámítva nincs ami összeköt minket jelenleg, meg persze a múltunk.

Helyzet: A feleségem kérte, hogy legyek türelmes,várjak, nem tudja mennyi ideig, talán éveket?!
Türelmes vagyok, nem keresek mást, de ez nem jó. A feleségem azt mondja, hogy próbálkozik, hogy újra belém szeressen,de most ez neki nem megy.

Némi intimitás,érintés maradt, de inkább csak egymás mellett élünk és csak a gyerekeket neveljük együtt. Azt mondta, ha ez nem elég akkor nyugodtan elmehetek, nem akarja, hogy elmenjek, de most többre nem képes felém.

Az apaságba és háztartásba nagyon sok időt beleadok.
A gyerekezést nagyon élvezem, de más öröm nem is maradt, barátok nekem kevés van, gyerek&munka mellett valahogy nem marad idő pedig fontos lenne.

Gyerekeket nem tudom elhagyni, de néha rettenetesen egyedül érzem magam és gondolkodom ezen. Gőzöm nincs hogy mit csináljak, úgyhogy várok a feleségemre, de csak dolgozik, nagyon sokat, este és itthon is.

A múltkor azt mondta, hogy keressek magamnak valakit, vagy járjak lányokhoz, de ezt még én elutasítottam, mert én szeretem és kívánom őt. Illetve a kurvázás nem megoldás, másba szerelmesedni meg még nem akarok, nem is tudok. De nincs semmi közös programunk, egy időben eljártunk együtt ebédelni, leültünk borozni most már ez sincs. Pár perces esti fogmosás melletti felületes beszélgetés maradt.

A kérdés : meddig működhet egy kapcsolat szex nélkül és közös tartalom nélkül. Az okés, hogy két ember csak egymás mellett van és a gyerekes közös programok nélkül meg a múlt nélkül nincs kapcsolódási pont ? A gyerekes, családos dolgok jók együtt, de a gyerekek nélkül mi nem vagyunk. Párterápián voltunk még a kapcsolat elején, most a feleség nem látja értelmét. Persze mivel ő beteg, erre van fogva sok minden, de napi 10 órákat dolgozik, szóval lehetne némi időnk egymásra, de már nem vagyok neki elég érdekes.

A válást nem akarom, akkor lehet, hogy marad a szerető és egy üres kapcsolat, ha a gyerekeim mellett akarok maradni.

Én arra lennék kíváncsi önök mit láttak és mit tapasztaltak, illetve mit javasolnak.

Tisztelt Doktornő!
24éves vagyok, párommal 5 éve vagyunk együtt és lassan 1 éve házasok. Elég rég ota együtt is lakunk, 2-3 éve pedig épitettünk egy lakrészt magunknak a szüleimnél és a testvérem is itt lakik a párjával. Egy ideje ugy vettem észre a páromon, hogy nem nagyon foglalkozik velem este mikor haza jön köszön ad puszit és ezzel le tudta az ő részét a kapcsolatban, hogy így nyersen fogalmazzak. Nem nagyon mond semmit nekem mikor haza jön, kérdezek s mintha csak kényszerből válaszolna. Édesanyámmal és a testvérem barátnőjével vagy bárkivel minden kicsi aproságot el tudnak beszélni s mikor én mondok valamit rám se figyel, probáltam vele beszélni ezekről de nem lehet azzal jön, hogy hülyeségeket beszélek, meg hogy fáradtt. Nem hagyja, hogy puszilgassam,simogassam a szexről nem is beszélve már nem kezdeményez mindig “fáradtt”, ha meg én akarom akkor a fejemhez vágja, hogy neki kell gyerek, és ha ovszer nélkül csinálnánk meg engedném, hogy probálkozunk a gyerekkel többet szexelnénk. Nekem ez olyan mintha rám eröltetné és én még nem érzem magam kész egy gyerekhez, na meg félek a szüléstől, mindentől ami e körül van. Tehát azt mondja szeret meg gyereket akar de velem nem nagyon törődik, a gyerekekkel jol elvan az nem lenne gond de nem tudom akkor velem még annyira se foglalkozna. Van egy kutyánk (tudom nem ember/gyerek) de ugyanúgy kell etetni meg foglalkozni mint egy gyerekkel vele is, az elején még el volt vele aztán már nem is nagyon játszik vele pedig a kutyus megy oda hozzá s észre se veszi me “fáradtt”. Meg értem mert reggeltől este 6ig dolgozik de épp ennyire ne érdekeljem már… sokkal beszédesebb volt es bújósabb, és még annyit hozzá tennék,hogy esténként szeret sörözgetni es olyankor már túl nyomulos meg durva, legtöbbszőr már idegesítő a stilusa. Többszőr probáltam már beszélni ezekről de nem hajlando, támadásnak veszi, es azt mondja hogy ő semmit se csinálhat ebbe a házba.
Nagyon zavar, hogy mindenkit megbámul s mindenkivel elvan, szinte már túl kedves még ismeretlenekkel is csak velem nem
Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

Egy éve járok a férjemmel egy meddőségi centrumba, mivel kiderült, hogy természetes úton nem sikerül teherbe esni. A pontos oka ennek talán a méhszáj abnormalitása.
Idén márciusba történt egy embrió beültetés, de sajnos a terhesség elindult, de nem maradt meg. Ennek a pontos okát nem tudták megmondani, hogy miért.
A kérdés, amivel Önhöz fordulok az lenne, hogy lehet-e olyan lelki oka annak, hogy a terhesség nem maradt meg, ami esetleg nem tudatosul bennem? Nagyon pozitívan álltam az egészhez, már-már elhittem a sikert, talán semmibe sem hittem annyira, mint most abban, hogy sikerül a terhesség.
Próbáltam választ kapni a kérdésemre és magamtól nem tudok rájönni. Nagy családból származom, szeretem a gyerekeket.

Köszönettel,
Kovácsné Geréb Melinda

A nevem Barbara kilenc éve élek házasságba és van egy gyermekünk.A problémám a következő:a férjem egy ideje egyfolytában ,,kötekedik “most már durvában minden apró és nem apró dolgokon egyfolytában veszekszünk most már a gyerek is észre veszi és mondja nekünk a párom aszt mondja,hogy en étetem ezzel.Állandóan fenyeget,hogy ez volt az utolsó húzásom és el fogunk válni.Nagyon stresszbe tart és kezdek most már nagyon félni.Akár ki is hibázott mindig én mentem bocsánatot kérni.Egy párszor meg is ütött vagy négyszer házasságunk során.Vasárnap este azon akadt ki,hogy én miért akkor tettem le a telefonomat amikor ő pont bejött a szobába és azóta ez megy.A kérdésem:mit tegyek mit lépjek menjek vagy maradjak milyen tanácsot javasolnak vagy hogyan vethetem meg magamat??Köszönöm szépen.

A nevem Barbara kilenc éve élek házasságba és van egy gyermekünk.A problémám a következő:a férjem egy ideje egyfolytában ,,kötekedik “most már durvában minden apró és nem apró dolgokon egyfolytában veszekszünk most már a gyerek is észre veszi és mondja nekünk a párom aszt mondja,hogy en étetem ezzel.Állandóan fenyeget,hogy ez volt az utolsó húzásom és el fogunk válni.Nagyon stresszbe tart és kezdek most már nagyon félni.Akár ki is hibázott mindig én mentem bocsánatot kérni.Egy párszor meg is ütött vagy négyszer házasságunk során.Vasárnap este azon akadt ki,hogy én miért akkor tettem le a telefonomat amikor ő pont bejött a szobába és azóta ez megy.A kérdésem:mit tegyek mit lépjek menjek vagy maradjak milyen tanácsot javasolnak vagy hogyan vethetem meg magamat??Köszönöm szépen.

Kedves Munkacsoport!

Problémám kissé összetett, de igyekszem a lényeges momentumokat összefoglalni.
30 éves nő vagyok, két és fél hónapja megismerkedtem egy 38 éves férfival. (kb. 50 km távolság van a lakóhelyünk között) Őszinte lelkesedéssel, érzelmileg nyitottan kezdtünk bele a kapcsolatba és ugyan mindkettőnk elmondása alapján is más a személyiségünk -én túlnyomóan extrovertált, ő introvertált személyiség-, az elvárásaink egy párkapcsolattal szemben és az érzelmi világunk közel áll egymáshoz, ezért rendkívül mély, oldott és önfeledt pillanatokat éltünk meg együtt a megszokottnál hamarabb. Érzelmileg eleinte ő volt a kezdeményezőbb, pár hét után szerelmet vallott, a folyamatos testi kontaktus (ölelgetés, szeretgetés, összebújás, kézfogás, olyan helyzetekben is megérinteni a másikat mikor más köti le az ember figyelmét) és őszintének tűnő, szerető tekintet biztosított arról, hogy a kapcsolatban az érzelmi alapok megfelelőek. Egy idő után a személyiségünk különbségéből adódóan voltak súrlódások, többnyire a találkozások gyakorisága és pénzügyi dolgok miatt (én nagyvonalúbb vagyok, ő a pontos elszámolás híve), de úgy vélem sikerült ezeket higgadtan megbeszélnünk, bár nem tagadom, utaltam rá neki, hogy számomra ezek a dolgok idegenek és nem tudom mennyire elfogadhatóak. A konfliktusok ellenére folytatódott a kapcsolat, ő egy családi rendezvény alkalmával szinte a teljes rokonságának bemutatott, ami jól is sikerült, programjainkat a jövőre nézve közösen terveztük. Az egyetlen dolog ami számomra kétségekre adott okot az az, hogy a friss kapcsolat ellenére meglehetősen ritka volt a szexuális együttlét, az általam korábban ismert férfiakhoz képest az ő esetében nem tapasztaltam akkora szexuális energiákat, ami számomra szokatlan volt, holott a kémia biztosan működött közöttünk, azt éreztem és az ő elmondása is erről árulkodott.
Sajnos egy váratlan és megmagyarázhatatlan egészségügyi probléma miatt kórházba került a kedvesem, az egyik szemére a látása veszélybe került, a pontos okok feltérképezése most is folyamatban van, jelenleg is kórházban tartózkodik. A probléma felmerülésével egy időben eltávolodást kezdtem észlelni nála, ugyan keresett rendszeresen és változatlan kedves és becéző volt, de nem igazán szerette volna, hogy a kórházban meglátogassam, úgy éreztem szinte bárkit szívesebben enged most közel magához mint engem. Érdekes módon annak ellenére, hogy korábban ő ragaszkodott jobban a kapcsolatunkhoz, a betegsége olyan hatással volt rám, hogy azt éreztem mindenben mellette akarok lenni, segítsége, támasza szeretnék lenni és ezt a tudomására is hoztam. Két alkalommal sikerült látogatást egyeztetnem vele, melyek során ugyanazt a szeretetet és rajongást láttam a szemében mint korábban, amikor csak tehette meg is érintett. Ennek ellenére éreztem, hogy mégis valamiért zárt ajtókat döngetek, a betegsége óta csak “muszájból” számol be az életéről, nem érdekli a véleményem, nem fogadja el a segítségem, így mivel szenvedtem ettől, finoman szóvá tettem neki, hogy ez fájó nekem, erre ő úgy reagált, hogy nem akar bántani engem, rossz neki, hogy nekem rossz és jobb lesz ha befejezzük a kapcsolatot, mert részéről nem jöttek azok az érzések amiknek kellett volna és nem tudja viszonozni nekem amit felé nyújtok.
Kedves Munkacsoport! A jelenlegi helyzetben tanácstalan vagyok, hogy milyen viselkedés lenne helyes a részemről, én tenni szeretnék ezért a kapcsolatért, nem szeretném őt elengedni, igenis érzek bennünk perspektívát, ugyanakkor félelemmel tölt el, hogy a páromat a feltétel nélküli szeretetemről és támogatásomról akartam meggyőzni és talán pont ezzel ijesztettem el, valamint gyötör az az érzés, hogy 30 évesen, túl sok ismerkedésen valóban ennyire rossz emberismerő lennék, hogy azok az érzések amiket éreztem az irányomba tőle és mondta is valóban nem léteztek és én nem vagyok elég szerethető?

Abban szeretném a segitségét kérni,hogy van egy 4 hónapos párkapcsolatom. A párom nagyon jó viszonyban van a szüleivel,testvérével és annak gyerekeivel. Párom 28éves férfi. Növére gyermekeire úgy tekint mintha sajátjai lennének. A gyermekek képeit magára szeretné tetováltatni. Az együtt töltött idő alatt, a nap 95%-a róluk szól. Eleinte nem zavart,nagyon szimpatikus volt számomra,hogy ilyen jó viszonyt ápol a családjával és ilyen gyerek szeretö. De onnantól kezdett el engem zavarni,hogy szexuális együttlétünk alatt,az egyik kislány beszeretett volna jönni a szobába a párom erre felöltözött,miközben én meztelenül,betakarózva feküdtem az ágyban . Be engedte,közénk fektette és ölelkezve elkezdtek mesét nézni. ( ez a haza utam elötti órában történt,mivel messze lakom tölük. 2hetente találkozunk) Mikor próbáltam vele erröl beszélni,annyi volt a válasza,hogy a saját gyerekemet se fogom oda engedni? A válaszom az volt,hogy a sajátom más lesz. Ök nem mi gyerekeink. Számomra ez zavaró. És érdekelne,hogy ön tudna e valami megoldást javasolni? köszönöm!

Jo napot!

25 eves vagyok, barátnőm pecig 18. 3 eve vagyunk egyutt, de kb egy honapja szakitott velem. Nagyon szeretem, komolyan gondolom vele, hiába probalkozok bármivel sajnos nem akarja meggondolni magát. Azt mondja szeret, de nemtud velem lenni, kapcsolatban. Hogy sok neki, jön az egyetem, es egyedul akar lenni. És hogy hama is jöttem neki az életebe. De szeret. Nemtudom mit tegyek, nem szeretném elengedni őt.