Tisztelt doktornő!

Kis koromban a nagymamám nevelt mert az anyukám nem tudott olyan szeretetet adni nekem mint arra szükségem lett volna. Aztán idő közben lett egy másik családja az anyukámnak. Mostanra javult a kapcsolatom vele ès szeretjük is egymást de mèg mindíg nincs benne az anyai szeretet. Kis koromtól küzdök, mert aki kedves hozzám és meglátom benne az anyai melegséget rögtön az anyukámnak érzem. Ők általában idősebb nők. ( tanárnő, kolléganő). Most kezdtem dolgozni és ott van egy fiatalasszony akit az anyukámnak érzek ès nagyon szenvedek miatta mert szeretném, hogy ő is közelebb húzzon magához. Viszont ő nem tudja milyen problémám van és nem is ismer engem még annyira. Sokan tanácsolták, hogy legyek az anyukámmal többet mert még nem volt időm őt megszeretni, de hiába mert nincs meg benne az a melegség a gyermeke iránt ami nekem hiányzik. Nem tudom mit tegyek mert mindig jobban fáj az hogy látom a kolléganőm milyen gyengéd és tele van anyai szeretettel ami nekem hiányzik. Mert tudom, hogy a nagymamáma megadott mindent és lényegében ő volt az anyukám de egy anyai szeretet az anyai szeretet amit nem pótol senki!

Már közel 2 éve, hogy elmehetek hétvégenként a barátaimmal vagy esetleg bulizni. Amikor elkezdtem kijárni a városba nem a legjobb emberek társaságába keveredtem. A szüleim ezt jól tudták ezért sokat veszekedtek velem. Én csak most így utólag látom be hogy igazuk volt. Azóta teljesen megváltozott a baráti köröm és én is sokat javultam. De úgy érzem nekik semmi nem elég. Nem értékelik azt, hogy én akármennyire is nem akartam kikeveredtem nagynehezen egy bizonyos társaságból, de most meg még azt is meg akarják mondani kikkel barátkozhatok. Nem fogadják el a legjobb barátnőmet, mert neki nem tul jó a családi háttere és mert régebben ő is csinált hülyeségeket.
Esélyt sem adnak arra hogy bebizonyítsam hogy ő egy jó ember. Egyszer amikor hazudtam a szüleimnek hogy mit csinálok este ezzel a barátnőmmel voltam. Lebuktam és őt okolják a történtekért. Akárhányszor felhozom a témát és beszélnénk róla annak veszekedés lesz (jó esetben) a vége. Mit tehetnék?

A keresés eredménye erre: “Kedves Doktornö! En egy 28 eves nö vagyok a parom is annyi de egyszeruen fogalma sincs arrol szerintem, hogy egy komoly kapcsolat miröl szol.10 honapjs vagyunk együtt komoly tervekkel, de ö egyszerüen, nem tudja, hogy hogy kell fiselkedni egy komoly kapcsolatba es az anyukajatol meg a testeretol nem tudd leszakadni, ha összeveszünk szalad elpanaszolni az anyukajanak h mi törtent es mit tanacsol, a tesojaval non stop irogatnak egymassal, es csak ketten talalkonak mert ram nem kivancsi a tesoja, mikor harmasba vagyunk ki mennek cigizni az udvarra ezzel az ürügyel, hogy tudjanak ketten beszelgetni es sugdolozni, borzasztoan fusztralo, mar egy par honapja tervezük a az elsö nyaralasunkat,hogy kettesbe megyunk el, ö ezt valahogy elfelejtette,h kettesben es a tesoja irt neki,hogy jönne ö is velunk nyaralni meg ide oda, persze annak a vege tudom mi lenne, felrevonulasok, sugdolozas stb, minden csak nem egy kellemes nyaralas.Nagyon röviden es tömören ennyi,a tanacsodat kérem mit tegyek,komolyodjon meg es valahogy vegye eszre,hogy velem van egyutt nem a csaladjaval es a tesoja nem illik belle az elso nyaralasunkba, köszönöm a türelmedet”

Tisztelt Munkacsoport!

Arra lennék kíváncsi, hogy szakmailag helytálló-e az alábbi idézet, melyet egy pár éve megjelent cikkben olvastam vagy ez a szemlélet mára már elavult.

“A gyerekek fejlődésében kritikus időszak a 3-6 éves kor, amikor elkezdenek vonzódni az ellenkező nemű szülőhöz és féltékennyé válnak az azonos neműre. A lányok inkább az apához közelednek, hízelegnek, élvezik a társaságát: Az anya ekkor éli át először a lánya eltávolodását. Ha a szülők közötti kapcsolat stabil, akkor az anya biztonsággal átlendül lánya átmeneti eltávolodásán. Jó esetben, a konfliktus okozta feszültséget a gyermek az azonos nemű szülőjével történő azonosulással oldja fel. A kislány életében az anya az első minta a női szerepek elsajátításában, ami a következőket jelenti: utánozza annak viselkedését, attitűdjét, hogy minél inkább hozzá hasonlítson.”

Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel:

Gyula

Egy (számomra) meglehetősen kellemetlen témáról lenne szó: az önkielégítésről. Katolikus vallású, hitét gyakorló fiatal vagyok. Már kb. 5 éve rendszeresen végeztem önkielégítést, amikor egyszer “ráébredtem”, hogy ez vallásommal a legkisebb mértékben sem egyeztethető össze. Több se kellett, 2 hónapja nem csinálom – legalábbis erőteljesen próbálkozom. Kérdésem az lenne, hogy lehet-e/lesz-e ez az önmegtartóztatás dolog egyszer könnyebb számomra, fejlődik-e az akaraterőm ezáltal, lehet-e jó hatással rám nézve, vagy pedig súlyosabb (negatív) lelki következményei is lehetnek?

Kedves pszichológus!
Azzal a problemaval kuzdok,hogy a szuleim elvaltak meg azelott,hogy megszulettem volna, abbol az okbol, hogy neki nem kell gyerek. Annyit mondott anyanak, hogy vagy ő-t válassza, de akkor vetessen el, vagy pedig engem. Anya egyertelmeuen engem valasztott. Anyaval nagyon jo a kapcsolatom, mar 18 eves leszek(es van 2 feltestverem anya felol). Apukamnak van kapcsolata 17 eve, nemsokkal, hogy anya megmondta neki, hogy nem vetet el. Ami nagyon zavar az az, hogy azt mondta anyanak, hogy neki nem kell gyerek, mert az apja sirjánál megfogadta, hogy nem teszi ki a gyereket ennek a fajdalomnak, hogy elveszitse az apjat es apa nelkul nőjjön fel. Ehez kepest miutan en megszulettem, ra 1 evre neki is lett gyereke. (Azota meg még 1). Olyan 7 eves koromba amikor a sport versenyeket sorra nyertem es kituno tanulo voltam elkezdett erdeklodni utanam, felakarta venni velem a kapcsolatot, de en addigra mar egy teljes es szereto csaladba voltam, hisz anyukam egy fantasztikus neveloapukat valasztott nekem. (En ot tekintettm mindig is az igazi apukamnak, hisz 1 eves korom ota velunk el,pedig anya az elso pillanatban elmondta, hogy o csak a neveloapukam. ) 7 eves fejjel ugy gondoltam, hogy nem bantom meg ezzel neveloapukamat hogy 6 evig foglalkozott velem es most meg megis az igazi apukammal foglalkozzak, meg nagyon haragudtam is rá, hogy ezt mondta. Igy ez annyiba is maradt, mert nem voltam hajlando szobaallni vele. Majd 15 eves koromtol elkezdett félévente hivni anyat hogy erdeklodjon felolem,meg most mar tudja hogy mikor van a szulinapom es a karacsony. Azt hiszi hogy visszatud szerezni. En meg maig nagyon haragszom ra mert ugy gondolkodom, hogy nem ugy mukodik, hogy egyszer lemondok valamirol es amikor mar nincs vele gond akkor meg visszaszerzem. A ráadas, hogy en tudom, hogy van 2 fia, es sokszor megyunk egy busszal is(veletlenul), tudom, hogy a tesom all mellettem, de ők nem tudnak rolam. Titokba jarkal ide 5 percre a lakasra es elmondogatja hogy sajnalja de hogy az a mult. Felzaklatja az életemet ezzel, hogy most hirtelen keresgel es erdeklodik felolem,es kicsit elbizonytalanodom, hogy beadjam e a derekam es elmenjek e vele egyszer. De hat semmit nem tud rolam, semmi kozos tema nem lenne, meg hat haragszom nagyon ra, hogy engem nem akart, aztan utana meg megis lettek gyerekei. Meg miert nem keresett mar az elejetol kezdve. Nem tudom mitove legyek, mert a haragom sokkal de sokkal erosebb a kivancsisagomnal. Azert meghallgatnam az ő gondolkodását is, de nem tudok a szemébe nézni. Lennének kérdéseim hozzá, pl,hogy nyugodtan éli e az életét, vagy azért legalabb kicsit piszkalja e a lelkiismerete. 3 hete volt egy nagy műtétem és nagyon jol tudta az időpontját, de meg sem erdeklodott,hogy tulvagyok e rajta, vagy hogyan sikerult. Igy egyik pillanatban arra gondolok, hogy ezentul meg felevente se keressen es nem fogja tudni ha lesz unokaja vagy barmi tortenik velem, vagy pedig ha igenis volt esze gyereket csinalni akkor torodjon is vele. Ehez szeretnem kikerni a velemenyet.

Kedves Doktornő ! Azzal a problémával fordulok Önhöz , hogy van egy srác akivel úgy volt hogy alakul valami de aztán azért nem lett semmi mert egy másik lánnyal jött össze.. vagy is adott neki egy esélyt hogy bizonyítson a lány.. de ez csak az első 1hetben volt így .. És a srác nagyon jól tudja hogy oda meg vissza vagyok érte.. és mégis velem beszéli meg a lánnyal kapcsolatos dolgokat.. Mit tegyek?!
Megmondta a lánynak hogy ma hogy neki ez így nem megy.. és hogy hagyja békén.. Miért velem beszéli meg?!
Azt is mondta hogy ha most vége ennek a kapcsolatnak nem szeretne másikat.. elege lett.. mivel a lány nem bizonyított..:/
Előre is köszönöm a választ!

Tisztelettel: Regi ☺️

Jó Napot!

Ismerkedek kb 40napja egy 31éves elvált nővel, már már nem teljesen ismerkedés ez, mert kézen fogva járunk nagyon sokat csókolózunk, stb stb, hetente 2-3x találkozunk, sokat sétálunk beszélgetünk kb 10napja feltettem neki a kérdést lenne e a párom, azt mondta kellene neki még egy kis idő, de addig is találkozzunk úgyan így, , nagyon sokat mesél lányáról, családjáról, meg minden. . egy dolog nem tetszik nekem benne, pl . irok neki neten és nem ír bő választ meg valamikor órák múlva add választ hiába elolvasta üzenetem.. én meg aggódok hogy mi okból lehet ez..??

Illetve eddig minden randinkról késett 5-10-20-30percet..

Kérdésem lenne még mennyi idő kell neki? mire vár? olyan rövid az élet hogy várjunk és várjunk , én válaszom tudja nekem ő kell!

várom tanácsukat!

Kedves Cintia!

Egy bonyolult párkapcsolati problémában szeretném segítségét kérni. Több éve élek együtt párommal, ő 28 éves. Nagyon szeretem, tökéletesen passzolunk, szinte mindenben egyetértünk, nagyon hasonlítunk, nincsenek vitáink, és egy dolgot leszámítva teljesen kihangsúlyozott a kapcsolatunk. A probléma az, hogy a párom nem képes szeretni és ez nagyon megnehezíti a dolgokat, engem rettenően megvisel. Nem mint elköteleződni képtelen férfi módon nem szeret, hanem inkább a szociopata szeretni képtelenségéhez tudnám hasonlítani. Persze természetesen nem szociopata, ez az egyetlen tulajdonság ami azzal összehasonlítható. Egyszerűen képtelen szeretni, és kellemetlenül érzi magát amiatt, hogy nem tudja viszonozni az érzelmeim, valamint számomra is túl nagy problémát jelent. Ez a gond nem rám irányul, sosem volt képes erre, minden kapcsolata ennek köszönhetően ért véget. Nagyon jól kijövünk ennek ellenére, de nekem szükségem van érzelmekre. Persze próbálkozik, nagyon figyelmes és igyekszik néha de rettentően nehéz a valódi érzelem nélkül. Sajnos ez sok dologban megmutatozik, és neki természetes mert nem tudja, nem érti, de én nem bírok ezzel együtt élni. Szó sincs arról, hogy véget érjen kapcsolatunk. Abban szeretném a tanácsát kérni, hogy mit tudnék kezdeni a helyzettel, a párommal? Nem csak szeretni nem képes, problémája van az emberi kapcsolatokkal, az érintésekkel. Nem viseli el az ölelést, simogatást, hasonló megnyilvánulásokat. Nem kötődik, nem érez hiányt, nincs vagy minimális empátia, számára inkább frusztráló mintsem jóleső az ha valaki szereti. Nem akarjuk feladni, szeretnénk ezen javítani, elviselhetőbbé tenni számomra is a helyzetet.

Előre is köszönöm segítségét!

Kedves Szakértő!

A problémám tulajdonképpen az anyasággal kapcsolatos. Egyszerűen azt érzem, hogy nem vagyok önmagam. Nem olyan anya vagyok, amilyennek képzeltem, hogy leszek. Sokszor szorítom meg a kisbabámat, azért mert sír, nem bírom elviselni, ha sír. Korábban az olyan szülőkről, akik azt gondolták, hogy a gyerek azért sír, mert szívatja anyát és apát, az volt a véleményem, hogy ez nem normális. Erre most én pont ilyen vagyok. Imádom őt, és nem rossz gyerek, sőt egy angyal. De van időszak, hogy rengeteget sír és nem bírom idegekkel. Azt érzem, hogy megőrülök, ha nem hagyja abba. Már csak utálattal bírok magamra gondolni és nézni. Sok vitánk van a férjemmel is, és mindig benne kerestem a hibát, de látom már, hogy csak bennem van, és valami hatalmas gond lehet velem. Nem tudom megfejteni, és nem tudom, hogy és min kellene változtatnom, de ez így nem maradhat, mert nem tehetem ezt a gyermekemmel. Nem tudom így elviselni magam. Idegbajosnak érzem magam állandóan. Pedig nem voltam ilyen, és imádom a gyerekeket is, akkor mért a sajátommal vagyok ilyen?

Kérem, hogy segítsen, szükségem van rá!

Tisztelt Doktornő
Bocsásson meg, hogy még egyszer zavarok. 2017. május 28-án (Szabó Lili 2017-05-28 15:56:46) már választ nekem amiért végtelen hálás vagyok. Mára elfogyott minden erőm, nem tudom tovább csinálni.
Akkor leírtam önnek, mi történt az édes kislányunkkal, és kettőnkkel. Visszamentem a háziorvoshoz aki állományba is tartott volna. De hétfőn este kaptam egy telefont a munkahelyemről (bíróság), hogy mivel így nem vehetnek fel senkit, mikor tudok visszamenni, mert sok a munka és higgyem el, jó terápia lesz. Én soha nem hiányoztam, 20 éve ugyanott dolgozom. Úgy éreztem meg kell tennem értük – és titokban reméltem, hogy ha lát akkor …. -. Szerdán visszamentem, senki nem szólt hozzám, a munka ott várt ahogyan azt a kisbabánk születése előtt otthagytam. Ő elfordult, mintha ott sem lennék, beszélgetett másokkal, mosolygott. (persze tanulva abból ami történt én semmentem oda) Nem ismertem rá. Elkezdtem dolgozni egyedül az irodámban. Senki nem jött oda. Később megköszöntem azoknak akik dolgoztak helyettem amíg nem voltam a munkájukat. Mondták, hogy szívesen, szedjem össze magam. Rákérdeztem mi van a párommal, hogy van esetleg tudnak-e valamit. Ekkor közölték, hogy nyugodjak meg, Zsoltival minden rendben. Tök aranyos. Szombaton (azaz ma) lesz egy bírósági ügyészségi buli, és felajánlotta, hogy bevásárol, segít és megy a buliba. Soha nem jártunk, a család volt az első. A kollégák előtt a magánéletünk tabu volt. Mindig azt kértem ne teregessük ki az életünket, nem kell, hogy belelássanak, és ő is így látta jónak. Meglepődtem. Nem sokkal később csengett a telefonom, menjek át az egyik irodába. Öt kolléganőm ott volt. Az egyikük azt mondta: Na ki kezdi? Jó akkor én, mondta. és igyekszem most idézni. “Ica szedd össze magad, mindenki átment ilyenen, vagy hasonlón és itt vagyunk.” “Minek vagy itt, ha pénteken még azt mondtad nem tudsz jönni?” És beszéltünk Zsoltival, te küldted el, kizártad az életedből…. A babáról is nem beszéltél nekünk, hogy hogy van …” El szerettem volna mondani, hogy mivel voltak gondok a terhesség alatt, így nem akartam, féltem, és mivel elítélték a kapcsolatunk mert ő csak biztonsági őr, én pedig hát igen ez volt a hiba, nem igen álltam talán ki akkor mellette, csak hallgattam, otthagytam a rosszindulatú embereket éveken át de nem védtem meg, maximum annyit mondtam Ti nem ismeritek igazán.-. Aztán aztán mondták ott az irodában: “jó a magánélet magánélet, nem kell ide behozni, mindenkinek sok a dolga és van gondja nem érdekli őket, itt vagyok csináljam. Szedjél nyugtatót. …” Megkérdeztem, hogy mit tettem amiért ilyenek. Nekik a Zsoltitól kellett mindent megtudni, és ők nem is hitték, hogy ilyen jó fej. Kicsúszott a számon, hogy tényleg megy a bírósági buliba, mondták,hogy igen de mi közöm hozzá, azzal beszél akivel akar, azt csinál amit akar. Szakítottatok. Oda megy ahova akar. Persze nem mondhattam el, hiszen meg sem hallgattak, hogy és ha meg is hallgattak volna, hogy Zsolti szinte ki nem álhatott benneteket. (Elnézést a csúnya megjegyzésért).
Mondtam, hogy igen, de engem miért nem értenek meg, egy kis kolegalitás, bíztam benne ha valaki azt mondja neki Icát is hallgasd meg Zsolt, nem akart bántani, fájt neki ami történt. De nem, teljesen egyedül maradtam. Másnap kértem az áthelyezésemet. De lehet, hogy az még több hét.
Az az ember akiért az életem adtam volna és azok akikre csak dolgoztam, mi történt? Én nem vagyok ember. Ma megszakad a szívem, ő egy buliba én varratszedésen. Három hete, hogy meghalt a kislányunk, Eszter lett volna. Azt mindig tudtam a kollégáimról, hogy kibeszélnek embereket a hátuk mögött. Nem is számít. De az akivel éltem, és aki olyan visszahúzódó, csendes, szolid és a családi értékeket kedvelte, nem a “bazdmegoldást, öcsém, köcsög, mit igyunk még stb.” szavakat részesítette előnybe, elítélte ezeket az embereket. Ha ebédelni ment úgy könyörögtem hozzám XY-nak megkért kérjelek meg, mindig távol álltak tőle… És most. Kedves Doktornő! Végtelenül elfáradtam, magányos vagyok, és üres. Nagyon nagyon fáj. Milyen ember lehetek aki ezt érdemli. milyen ember vagyok. Nem akarom bántani őket. Szeretett ő egyáltalán? Én az ablakon nézem, hogy itthon van-e, szomorú-e, tud-e pihenni, gondol-e ránk. Mindig vártam, néztem a telefont, talán ma hív, de már tudom soha nem fog. A kisruhákat beviszem egy ismerőssel a helyi kórházba, de megszakad a szívem. Szedjem össze magam, nem terhelhetem őket mondták. (De hiszen nem is mondtam soha semmit, senkit nem hívogatta, nem panaszkodtam.) Nem is akartam. Hogyan lehet ezt túlélni. Minden ott eltöltött pillanat mint a kés a szívben. Nem tudok enni, aludni. Tudom, hogy az áthelyezés teher lesz, de anélkül, hát nem is tudom. Kedves doktornő, tudom nem ismer, de baj, hogy azt gondolom talán kicsit megérthettek volna, vagy önző vagyok?
Úgy bíztam benne, hogy átgondolja visszajön. Most indul el a buliba, főzőparti, és azok az emberek akiket eddig …. Nagyon magányos vagyok, félek. A fiam áll mellettem az édes kisfiam, de őt sem terhelhetem. Elsírom magam lépten-nyomon, csak zokogni tudok. Ő pedig bulizni, filmezni, beszélgetni. Kedves doktornő, minden hazugság volt? Mit tettem? Miért bánt? Nem érzi, mint régen, hogy szeretem nagyon nagyon szeretem. Régen érezte, tudtam, ha néha vitáztunk is, de mindig azt mondta “kicsit te olyan rózsa vagy, aki szúr, de nincs tüskéje”. Ültetett nekem rózsát a bíróság kertjébe, mindenki irigyelte, azt mondta a szülés előtt, majd levágja a tüskéit meg ne szúrjanak. És ha bármi lesz, ha egyszer vége lenne, és elküldeném évek kellenének, hogy elfelejtsem, úgyhogy soha ne küldjem el. Három hete született a kislányunk. Akinek együtt vettük a kiszoknit, rugit, babahordót, úgy nézte,válogatta, ő mellettem volt. Mi a magyarázat a viselkedésére. Ha tudnám talán érteném? Félek ha betegálományba mennék, az áthelyezés nem sikerülne és akkor később a kisfiamra nem hozhatok bajt.
Hol van az az ember? Kedves Doktornő kérem ha érti őt, mondja el miért ilyen? Had értsem őt, őket. Nem akarom gyűlölni ezért, érteni szeretném, talán fájni fog, de érteni. Kérem, nagyon kérem, ő nem ad választ, én így nem tudok létezni. Igyekszem összeszedni magam, de nem megy, nagyon nem. Pedig tőlem optimistább, jókedvűbb ember hát ritka, hol vagyok? Tudom sokat írtam és bocsásson meg kérem, nagyon kérem. Köszönöm és Csapongó gondolataimért bocsánatot kérek. Még egyszer köszönöm szépe. Ica Nincs remény, ugye nincs

Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok önhöz , hogy már több mint 2 hónapja nem beszélek egy fiúval , akivel nem voltunk együtt , mégis több volt köztünk mint barátdág.Idővel azt hittem , hogy könnyebb lesz őt elengedni, de ez csak egyre rosszabb lett. Ami nehezíti a helyzetet, az az hogy csoporttársam az egyetemen , és sok közös óránk van. Nem tudom hogyan felejtsem el őt, már tényleg mindent próbáltam , de mindig történik valami vagy látok valamit ami rá emlékeztet, mintha a sors azt akarná hogy még tartsak ki , de nekem egyedül nem megy . Annyit kell tudni róla , hogy az utóbbi időben rossz baráti társaságba keveredett és nagyon megváltozott .Ezért nem tudom eldönteni hogy ami köztünk volt , az tényleg igazi volt , vagy csak hazugság. Eléggé befolyásolható , most azt hiszik hogy ez a társaság a legjobb a számára , holott őt csak kihasználják és a társaság számára nem is fontos , hogy ő mit szeretne. Ezt onnan tudom hogy meghallottam egy beszélgetést annál a baráti társaságnál. Nagyon szeretném megbeszélni vele a dolgokat, és úgy lezárni hogy nincsenek kimondatlan szavak , mert most ez a helyzet van . De beszélni se akar velem , látszik rajta hogy haragszik rám valamiért, csak azt nem értem hogy miért , mikor semmit se tettem ellene. Azt se tudom hogy ő ezt hogy viseli , de amikor utoljára beszéltünk , szerintem egy kicsit se érdekelte , hogy ezzel engem tönkretesz. Viszont azt is észrevettem hogy figyel engem, közösségi oldalakon mindig nézi a képeimet ,az adatlapomat és személyesen is , mikor meglát , hosszan néz rám , csalódottan vagy mérgesen . És még így egy másik kapcsolatra képtelen vagyok , amíg nem zártam le. Nem tudom mit kéne tennem.
Előre is köszönöm a segítséget
Brigitta

jo napot. egy férfi lépett az életembe kb 1,5 éve amivel teljesen megváltoztatta az életemet. folyamatosan keress a tekintetével keresi a társaságomat titokban figyel szemezünk másodperceken keresztül csak nézzük egymást olyan mintha beszélgetnénk szavak nélkül. ez megy már 1,5 éve. már minden munkatársam észrevette hogy van valami ahogy egymást nézzük csak még mi nem… ha beszélgettünk akkor visszont behuzza a kézi féket távolságtartó zavart összevissza beszél. kinek higyek? a szavainak vagy a testbeszédjének? nem merem megkérdezni mit akar de látszik rajta hogy van valami.ha más férfivel beszélek közénk áll érdekli az életem…. de viszont….. mind a 2 kapcsolatban vagyunk. én 6 éve lassan ő pedig kicsit komolyabb….. nem mer lépni? mit tegyek:? ugy tudom nem boldog a házzasága és fél hogy elvesziti a gyerekeit….. meghalna értük…. ezért sem mer fél…?? mit csináljak? mit akar:? vagy csak játszik puszta flört:? kérem segitsen nekem. köszönöm

Kedves Doktorno! Nekem a napokban ert veget egy 2evet tarto parkapcsolatom. Sokszor tortent szakitas a 2 ev alatt. Nem tudtunk egy konfliktust sosem megbeszelni aminek nagy hianyat ereztem mindig. Egy elvalt 3gyermekes ferfi volt a parom, es a kapcsolat alatt vilagossa valt szamomra hogy a volt feleseg meg mindig erosen jelen maradt az eleteben kulonbozo erzelmi zsarolasokkal(gyerekkel), kovetelozesekkel, onallotlansagaval, anygi fuggesegevel. Ez szamomra is igencsak megterhelo volt. Kezdetben probaltam a paromnak tanacsokkal ellatni, de rajottem felesleges mert mindig teret engedett a masik a felnek, es ezzel allando szereplo maradt az eleteben tetezve a gondokat. Az onnan es az elete mas szegmenseibol jovo problemait mind rajtam vezette le de o ezt nem latta be. Amit igazsagtalannak tartottam es ezek mar olyan szintu konfliktussa fajultak hogy egyre kegyetlenebb es csunyabb kommunikaciot hasznalt velem szemben. K…a anyad, g.cilada, nem csoda hogy nincs gyeremeked, 8ker agyu es sorolhatnam most ezek ugrottak be. Nem kert ezekert sosem elnezeset, ami bennem mely serelmeket okozott es idovel egy ujabb konfliktus soran kibuktak belolem. Nem ereztem hogy tisztelt volna. Osszekoltozes elott alltunk, egyutt jartuk az aruhazukat hetek honapok ota. Hogyan mikeppen legyen berendezve. Engem 5eve gerinccel mutottek, sajnos a mai napig vannak fajdalmaim, atlagnal kimeletesebben kell neha elnem az eletem. Ha a hetkoznapokban jelentkeztek problrmak az eletemben, munkahely, barati, egeszsegugyi mindig ingerulten turelmetlenul es leszolva viselkedett velem. Kezdtem azt erzni ezeket meg kell tartanom magamnak mert nem tudom elmondani neki mert azt ereztem nem kapok tamogatast lelkileg, megertest, turelmet. Ezert napirenden mar csak az o promlemai voltak, azokrol beszelt. En mindig elmondtam a sajat velemenyem es tanacsot adnj.
Amikor kiderult elvesztem a munkam ami egy csalodassal jart ingerulten es kiabalva viselkedett velem az utcan. Azt orditva nekem, hogy ezek nem problemak. Mikor a megelhetesem mult rajta. Sirva fakadtam, majd azt kiabalta egetem az utcan a sirasomnal, sajnaltatom magam. Jellemzoen fejemhez vagta sosem segitettem ot semmiben, velem tervezte az egyutteleset azt mondta olyat agyat veszunk ami jo a derekamnak, talan ehhez az egyhez ragaszkodtam,,de vegul egyedul vett egy teljesen mast, tudva hogx az nem lesz jo. Majd a fejemhez vagta hogy o bezzeg mindent megtett ertunk en semmit sosem. Hozzatedzem volt majdnem 5honap hogy nem volt hol laknia, termeszetesnek vettem hogy hozzam koltozzon, lakjon. Ellattam etellel, a ruhait mostam. Igyekeztem a kedvebe jarni de amikor azt mondja sosem kapott tolem semmit es segitseget akkor nem nagyon tudom mire gondol. Viszont elgondolkozom rajta vajon igy volt e, ha a butor cipelesre gondol, abban tenyleg nem segitettem. Nem tudom mit kellett volna tennem, es mi volt amit nem tettem meg. 2ev alatt azt ereztem hogy a felelosseg nagy resze ram van haritva, hogy en tettem tonkre a kapcsolatot. Es nem kezeltem paromkent, mikor 2ev alatt az edesanyjanak sem mutatott be. Sokszor nem tudtam mibol generalodnak a konfliktusok mert ő olyan dolgokbol csinalt feszultseget es veszekedest ami szamomra nem az. Sokszor ertetlrnul ultem es gondolkodtam. Fel eve mondogattam neki a parterapiat ahova nem volt hajlando eljonni. Amikor legutobb ugy tunt talan hajlando lesz, bejelentkeztem de azota szakitott. Nem tudom ezt hogy fogom feldolgozni mert magamat okolom, es kozben ot is es mely duhot es fajdalmat erzek. Minden tanacsot szivesen veszek! Koszonettel

Jo napot! Nem is tudom hol kezdjem osszevagyok zavarodva szeretnem ha adna egy tanacsot..8 eve elek parkapcsolatban 26 eves lamy vagyok..kb 2 eve nagyon megromlot a kapcsolatom ojan mintha az ellensegemmel elnek egyutt nem torodik velem nagyon sokszor megcsalt most is kapcsolatban van mas lanyal amit en tudok tehat mar lassan 2 eve nem is tudom mit erzek ….1 honaoja megismertem veletlenul valakit (nem vagyok megcsalos tipus nem szeretek felre lepni) tenleg veletlenul ismertem meg talalkoztunk vagy 4 alkalommal es azt ereztem tobbet kapok par olat alatt mint a parommal 8 ev alatt:-( nagyon felek a maganytol(gyava vagyok) a korulmenyek sem engedik de mar nem birok kuzdeni valaki ojanert aki engem nem becsul meg a kerdesem az lenne megis hogyan kezdjek bele ..tenleg felek az egyedullettol ez a mostani pasi sem valami tokeletes neki megvan az eleze egyetemre jar dolgozik szerintem anyira nem erdeklem mint ahogy en elkepzeltem vagy nem is tudom mijen dontes lenne egyik ajton ki a masikon egybol be kicsit fura nem ..vagy nem tudom komolyan ..mar olvastam a neten a kapcsolatfuggosegrol es sajnos nagyon felismerem a tuneteket magamban mit tegyek? Kerek valaszoljon elore is koszonom