Tisztelt dr nő. Jovo honapban kislanyom betolti a 7. Èvet. Vele kapcsolatosan irok önnek. Az az igazsag hogy aggodok èrte, ès sokszor nem tudom hova tenni a viselkedeset. Voltunk mar ketszer gyermekpszihologusnal mind 2 aztmondta semmi baja a gyereknek amit èn is tudok ès remelek. Mègis aggaszt ez a viselkedes.elozmènyeire vonatkozoan annyi tortent hogy 2eves koraban mèg szopizott nagyon anyas volt. amikor korhazba kerultem 2esfel hetre. korulbelul innnentol vannak vele problemak. amikor a korhazbol haza jottem mèg akkor is kerte a cicit de mar nem adtam neki vissza . egy par napig sirt de ahhoz kepest hamar letudott rola mondani. raszokott a cumira . viszont sokaig vilt egy olyan àllapot nàla hogy felkelt ejszaka es csak sirt sirt. a szemèt nem nyitotta ki olysn volt mintha àlmàba sirna … aztan kb masfel oras siras utan “” èszhez tèrt”” es vissza aludt. ez az àllapot màr elmult viszont mèg mindig elojonnek nàla fircsa viselkedesk. egy peldat elmondok. a multkoraban jatszottak a nagyobb testverevel es veletlenul meg rugta de srmmi komoly nem tortent mondtam is neki higy semmi baj nincs mert ö rogton elkezdett sirni. es hiaba mondtam h semmi baj nem haragszik ra senki. ö megis elkezdte azt amit szokott . ha valami őt risszul èrinti. ami abbol àll hogy sir becsukott szemmel. a szemet nem nyissa ki. fogja a mellkasat hogy faj a szive nem kap levegot. zsibbad a torka es ilyen szavakkal hozza ram a fraszt. kivittem a levegore az olembe ( mert azt mondta levan gyrngulve nem tud menni)ott aztmondta kicsit jobb bejottunk ugyanigy folytatta . mar ugy voltam vele kihivom a mentot mert fèltem h lesz valami baja de aztam lassan abba hagyta . szamtalanzor csinalta mar es minden alkalomkor azt gondolom ha mèg egy ilyen orvoshoz viszem . jaes most volt egy új amit mèg eddig nem mondott hogy vegyrm fel az olembe ne engedjem le. mert ő azt kepzeli higy nagy pókok vannak a foldon. de ezt orditva kiabalva. ketsegbe vsgyok esve miert csinalja ezeket. egyebkent nagyon ugyes ertelmes kislany torna tagozatos iskolaba fog jarni szeptembertol. kerem irja meg vèlemenyet nekem elore is koszonom.tisztelettel marcsi

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül…Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem.
Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben.
Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet…az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus…anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről.
És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól.
Kérem hamar válaszoljanak… Ez nekem nagyon fontoss lenne.

Üdvözlöm! Elnézést kérek,hogy levelemmel zavarom, de kétségbeesett vagyok a párommal való kapcsolatom miatt. Tavaly november óta vagyunk együtt, szeretek vele lenni, jó humorú, segítőkész, kedveli a 7 éves kisfiamat is. Interneten ismerkedtünk meg, melyet a személyes találkozás követett. Ugye az első időszakban a felek még azokat a dolgokat mondják a másik félnek, melyet szeretnek hallani, melyekben azért van egy kis áltatás is. Minden kapcsolatomat úgy alakítom, hogy amásik fél tudjon azokról a dolgokról melyek fontosak, természetesen meghallgatom a másik felet is , és úgy próbálunk közös nevezőre jutni. Konkrétan a szex a probléma nálunk. A párom 43 éves, elvált, egy gyerekes apuka, a gyermeket az édesanyja neveli az ország másik végében. Természetesen előadtam az igényeimet szex terén, hogy milyen gyakorisággal szeretném, nálam alvás alkalmanként stb. Tavaly november óta 6 alkalommal voltunk együtt, de ez sem nevezhető szex-nek, csak dirr-durr nevezetű valaminek. Állandóan jött a hitegetés hogy ha majd nyugodtabb lesz az élete..stb. mindig volt valami magyarázat amögött hogy miért nem igényli jobban és többször. Nála az együtt lét azt jelenti, hogy nálam van 2-3 órán keresztül, beszélgetünk, elmegyünk erre-arra, de sohasem az a vége hogy nálam vagy nála töltenénk az éjszakát. Már próbálkoztam szépen, csúnyán faggatni hogy mi ennek az oka, de valami magyarázat mindig akad, de nem a kérdésre. Az ismerkedésünkkor kijelentette, hogy ha olyan pasira vagyok aki csókolgat, meg simogat, az nem Ő, Ő soha nem volt ilyen és soha nem is lesz. A hat hónap alatt egyszer sem fogta meg a kezem, ha elmegy mellettem nem simogat meg, semmi gyengédség nincs benne. Ezek ellenére kijelentette, hogy ha Őt megcsalja valaki akkor a kapcsolatnak vége!!! Nem tudom mi lehet az oka hogy nem kellek neki, és ebből kifolyólag magamban keresem a hibát!!VVan olyan férfi akinek nem kell a szex??Vagy mással csinálja? Azt elmondta hogy alkalmanként segít magán….

Köszönöm válaszát!

Kriszti

Van egy pszichologiai feladatom és nem értem tetszik segiteni1??

Kedves Segítőm!
Tanácstalan vagyok. Jól működő kapcsolatom egyre feszültebbé tett. Az együtt élés nehezebbé vált, az esküvő és baba tervezése, mint mázsás súly ült rám. A páromat a végletekig szeretem, soha nem gondoltam, hogy lesz egyszer valaki, aki számomra ennyire tökéletes, akivel megvan az összhang. Éppen ezért féltem… elmondani azt a titkot, amivel már 7 éve együtt élek. Féltem, hogy ha kiderül, nem akar majd engem. Abortuszom volt. Az akkori párom bántalmazott, nem voltam elég erős, hogy vállaljam a babámat. Bezárult a világ, elhittem, hogy az én hibámból bánt. Megtanultam együtt élni a bűntudattal, miközben egyre inkább motoszkált bennem, hogy talán a páromnak el kellene mondani azt, amiről soha senkinek nem beszéltem. Megtettem. Talán nem volt alkalmas sem az idő, sem a hely, de erre nem is lett volna jó alkalom. Az én lelkemen könnyítettem, de ő még nem tud mit kezdeni a múltammal. Úgy érzi becsaptam, amiért korábban nem mondtam el neki. Szeret, de, de mint nőt, elutasít. Nem tudom mit tegyek.

Tisztelt Doktornő!

4 éve kezdődött minden. A lényeg ,hogy 2 sráccal ismerkedtem egyszerre és volt szex is mindkettővel( soha nem csináltam ilyet azelőtt és nem is vagyok rá büszke,és ráadásul egy baráti társaságban is voltak.)Az egyikük azóta a párom, élettársam, ő nem tudott arról, hogy nem egyedül ő volt akkor nekem. A másik srác pedig annak ellenére, hogy azt mondta, hogy nem akar komoly kapcsolatot, vagy legalábbis nem tudja, és nem is zavarja, hogy ez a helyzet van mert elvégre nem vagyunk együtt, egyszer csak megharagudott és azt mondta hagyjuk abba… így jöttem össze a barátommal.Ha ez nem történik meg lehet egy ideig nem tudtam volna dönteni kettőjük között.Azonban azóta sem tudom elfelejteni a másik srácot, és néha mivel még mindig egy baráti társaságban vannak, találkozunk is.3 éve egyszer barátnőmmel mentem el szórakozni, persze ő is ott volt , aztán úgy alakult hogy ketten maradtunk és sokat beszélgettünk, mindenről, kettőnkről is.Csak mivel mind a ketten elég ittasak is voltunk, nem emlékszem nagyon semmire.De megtörtént, csókolóztunk és ugyan az a szenvedély még mindig megvolt köztünk, ami a barátommal soha sem volt meg.De lefeküdni nem feküdtünk le egymással.És a legrosszabb ,hogy azért volt lelkiismeret furdalásom mert nem volt, és mert akartam és mert annyira jó volt újra a karjai közt lenni.Tavaly ismét volt egy alkalom, hogy a barátom nélkül mentem szórakozni, és akkor is ott volt.Valamit mondott akkor is , és mondta hogy imád(bár nem tudom milyen értelemben) de kiakadtam mert nem akartam hogy ez legyen és közben meg nagyon akartam 🙁 Akkor mondta is valaki, hogy látszik, hogy kettőnk közt volt valami, de még van is.Azóta nem beszélgettem vele kettesben, csak társaságban, bár akkor nem igen szól hozzám.Nem tudom elfelejteni , és ha találkozunk akkor felerősödik bennem ez az érzés.A barátommal amúgy is vannak problémáink, az már csak hab a tortán.És akkor mindig ott van ő.Nem tudom ő is így érez e irántam, meg egyáltalán mi ez ?! Rosszul érzem magam amiatt ,hogy a barátommal ezt csinálom.Szeretem, de nagyon hiányzik a szenvedély, fél éve le se feküdtünk egymással csak 1x…megbeszéltük, hogy helyre hozzuk a kapcsolatunkat már párszor…de semmi változás. Nem tudom mit tegyek…
Segítségét előre is nagyon köszönöm !

Jó napot.Azért írok önöknek,mert segítséget szeretnék kérni.Lehet,hogy egyedül is túltudnám tenni magam rajta,de gyorsan szeretném.De tudom,hogy nem fog menni,de talán segítséggel jobban fog.18 éves vagyok.Bár sajnos olyan tapasztalataim vannak,amik megfelelnének egy 45 éves felnőtt nőnek is.Családi problémáim vannak évek óta.Apukámmal élek és a nagyszüleimmel.A szüleim elváltak 6 éve.Azóta apukám alkohol problémákkal küzd.Sikertelenül.Az iskola miatt egyfolytában stresszben vagyok.Próbálok megfelelni mindenkinek.egyedül vezetem itthon a háztartást,amit anyukám kellene csináljon én megcsinálom.A probléma igazából az,hogy 1 éve megismertem egy fiút.Előtte minden szörnyű volt.1 év alatt beleszerettem.Komolyan.Még soha senkit sem szeretem így.Vagyis szeretek.Ezt a semmit nem érő életem,amiben nincs sok boldogság odaadnám érte.Amíg ő volt nem számított semmi rossz.Ő jelentette a boldogságot.De szakított velem a múlthéten.Veszekedtünk,múlthéten,vagyis vitatkoztunk inkább,az iskola most ért véget nekem,stresszes voltam,a jegyek,tanulás miatt.Testileg lelkileg rosszul éreztem magam.De megbeszéltük.És éreztem,hogy hiába zártuk le,kértünk egymástól bocsánatot,nincs minden rendben.A hét végén nála voltam.Éreztem hogy nincs minden rendben.Azt hittem én rontok el valami,megkérdeztem tőle,azt mondta minden rendben van.Az anyukájától is megkérdeztem mi lehet a baj.Ő sem tudta,azt mondta beszél vele,hogy foglalkozzon többet velem.Vasárnap mikor jöttem haza akkor mondta,hogy nem érez úgy mint az elején.Hétfőtől már nem.Próbálkozott de nem tudja irányítani az érzéseit.Szeret,mint barátot és mint embert.Ezek szerint nem szerelmes belém.Az a kérdésem lenne hogy mi tévő legyek?egyfolytában az a kérdés foglalkoztat hogy ha időt adott volna,amíg én is megnyugszok,vége a sulinak,nincs annyi stressz akkor lehet rendbe jött volna a dolog köztünk.Azt mondta nem csináltam semmit rosszul,benne változtak meg a dolgok.Ha időt adott volna akkor nem lobbant volna fel a láng?ami még fontos,hogy messze lakunk egymástól,1 hónapban tudtunk csak találkozni pár napra.Azt mondta hogy a távolság miatt is van.De nálam ennek ellenére mégsem változott semmi.Ha ott voltam a hétvégén,ha még szerelmes lenne belém,akkor csak fellobbant volna a láng,és rájön hogy szeret,nem?És most 2 napja lassan nem beszélünk.Ha hiányzom neki most is rájöhet,hogy szeret még.De lehet nem akarja majd újra a távolság miatt.De annyira rossz.Ő volt a mindenem,most csak ez a zord világ marad.Ahol mindenki csak veszekszik velem.Az egész család,mindenki.Nem tudom mi tévő legyek.

Jó napot.
Van egy srác akivel mèg személyesen soha nem találkoztam ès nem is beszéltem vele.
De többször álmodtam már vele, ès elègsokszor előfordult ha rágondoltam akkor feltűnt a rádióban vagy a tèvèben. Ez miért van?

Tisztelt Doktornő!
Kisfiúnk 6 éves, és az utóbbi időben, ha valami nem sikerül neki, vagy valami kisebb baleset történik vele (elesik, kiömlik az innivaló, festékes lesz a ruhája, stb.), akkor mentegtőzik, hogy “Nem én vagyok a hibás! Ugyen nem az én hibám volt.”. Hozzátortozik a képhez, hogy elég akaratos, tehát amikor rászólunk, hogy valamit nem kellene csinálnia, mert estleg a fentiek történhetnek vele, akkor általában nem fogadja meg, és sokszor meg is történik a baleset. Volt olyan eset is, amikor kis barátaival játszva, véletlenül fellökte egyiküket, aki eléggé megütötte magát. Erre rászoltunk, hogy óvatosabban. De ő is nagyon megrémült, és nehezen nyugodott meg, látszott, hogy felzaklatja az eset.
Nem tudjuk, hogy hogyan is reagáljunk az ilyenekre anélkül, hogy túlzottan korlátoznánk, őt okolnánk azért, ami történt, de mégis rávezessük valahogy a jó irányra. Nem tudjuk, hogy hogyan tudnánk elejét venni annak, hogy ilyen bűntudata legyen, de mégse legyen nagyobb baja belőle. Üdvözlettel, egy aggódó apuka

Másfél éve ismertem meg egy 47éves férfit akiről nem sokat tudtam.Idővel sajnos beleszerettem de nagyon zavar hogy ez idő alatt talán ha 4-5 – ször sikerült neki a szex.Bármit csinálunk csak magának tudja befejezni ….nekem ez fura .De ha szóba hozom engem okol…Majdnem úgy adja elő nintha áldozatot hozna .Amúgy mindig ő kezdeményez…Jó lenne segíteni neki de nem ismeri el hogy vele van a baj.

Üdvözlöm!

Barátnőmmel egyre több konfliktusom van egy régi lány osztálytársával kapcsolatban, mivel tudja hogy évekkel ezelőtt szerelmes voltam belé. Néha olyan szituációkban jut eszébe és “vágja” hozzám azt, hogy én védem meg hogy szerintem szép, amikor nem is gondolna rá az ember. Lassan már úgy érzem, hogy mindenben őt látja. Én nem utálom azt a lányt és semmit se akarok tőle, viszont nem akarok rossz viszonyban lenni vele, de ez meg azért nem valósulhat meg mert a barátnőm nem nézne rám jó szemmel és nem kedveli az adott személyt, félek el is hagyna miatta.
Kérdésem az lenne, hogy mi lenne a megfelelő döntés és cselekedet amelyet tehetek a jövőben. A feszültség általában belőle indul ki és nagy veszekedések fordulnak néha elő emiatt, ezen felül a régebben elkövetett hibáim is bizonyos időközönként a szememre veti, ami miatt rosszul érzem magam.

Kérdésemre a válaszát előre is köszönöm!

Üdv!

Mit tegyek, ha a barátnőm folyamatosan ellenőrzi tevékenységeim a közösségi médiában (Facebook, Messenger, stb.) és ez engem nagyon zavar, valamint nem érzem szabad embernek magam emiatt? Ahogy folyamatosan telt az idő úgy fogyott el egyre jobban a mozgásterem, még más lányokkal se tarthatom a kapcsolatot, pedig nincs bennem az a szándék, hogy megcsaljam őt, úgy érzem, hogy semmit se csinálhatok az ellenőrzése nélkül. Közösségi életet nem élek szinte.

Kérem segítsen a problémám megoldásában!

Nem tudom krízis vagy konfliktus.

Adatok : Én negyven, feleség 30 éves. 2 ovis gyerekünk van. 10 éve együtt, 7 éve házasok, pár éve gyerekesek, értelmiségiek, anyagilag elvagyunk, mindketten dolgozunk, feleségem kb 1 éve ment vissza dolgozni.
Ketteske születése után kiderült, hogy komoly autoimmun betegsége van, max szinten lehet tartani.

A kór nevét megadtam fent, ez kérem ne szerepeljen a nyílt válaszban.

Probléma : Nincs szex a kapcsolatban. Nincs közös életünk, a gyerekeket leszámítva nincs ami összeköt minket jelenleg, meg persze a múltunk.

Helyzet: A feleségem kérte, hogy legyek türelmes,várjak, nem tudja mennyi ideig, talán éveket?!
Türelmes vagyok, nem keresek mást, de ez nem jó. A feleségem azt mondja, hogy próbálkozik, hogy újra belém szeressen,de most ez neki nem megy.

Némi intimitás,érintés maradt, de inkább csak egymás mellett élünk és csak a gyerekeket neveljük együtt. Azt mondta, ha ez nem elég akkor nyugodtan elmehetek, nem akarja, hogy elmenjek, de most többre nem képes felém.

Az apaságba és háztartásba nagyon sok időt beleadok.
A gyerekezést nagyon élvezem, de más öröm nem is maradt, barátok nekem kevés van, gyerek&munka mellett valahogy nem marad idő pedig fontos lenne.

Gyerekeket nem tudom elhagyni, de néha rettenetesen egyedül érzem magam és gondolkodom ezen. Gőzöm nincs hogy mit csináljak, úgyhogy várok a feleségemre, de csak dolgozik, nagyon sokat, este és itthon is.

A múltkor azt mondta, hogy keressek magamnak valakit, vagy járjak lányokhoz, de ezt még én elutasítottam, mert én szeretem és kívánom őt. Illetve a kurvázás nem megoldás, másba szerelmesedni meg még nem akarok, nem is tudok. De nincs semmi közös programunk, egy időben eljártunk együtt ebédelni, leültünk borozni most már ez sincs. Pár perces esti fogmosás melletti felületes beszélgetés maradt.

A kérdés : meddig működhet egy kapcsolat szex nélkül és közös tartalom nélkül. Az okés, hogy két ember csak egymás mellett van és a gyerekes közös programok nélkül meg a múlt nélkül nincs kapcsolódási pont ? A gyerekes, családos dolgok jók együtt, de a gyerekek nélkül mi nem vagyunk. Párterápián voltunk még a kapcsolat elején, most a feleség nem látja értelmét. Persze mivel ő beteg, erre van fogva sok minden, de napi 10 órákat dolgozik, szóval lehetne némi időnk egymásra, de már nem vagyok neki elég érdekes.

A válást nem akarom, akkor lehet, hogy marad a szerető és egy üres kapcsolat, ha a gyerekeim mellett akarok maradni.

Én arra lennék kíváncsi önök mit láttak és mit tapasztaltak, illetve mit javasolnak.

Tisztelt Doktornő!
24éves vagyok, párommal 5 éve vagyunk együtt és lassan 1 éve házasok. Elég rég ota együtt is lakunk, 2-3 éve pedig épitettünk egy lakrészt magunknak a szüleimnél és a testvérem is itt lakik a párjával. Egy ideje ugy vettem észre a páromon, hogy nem nagyon foglalkozik velem este mikor haza jön köszön ad puszit és ezzel le tudta az ő részét a kapcsolatban, hogy így nyersen fogalmazzak. Nem nagyon mond semmit nekem mikor haza jön, kérdezek s mintha csak kényszerből válaszolna. Édesanyámmal és a testvérem barátnőjével vagy bárkivel minden kicsi aproságot el tudnak beszélni s mikor én mondok valamit rám se figyel, probáltam vele beszélni ezekről de nem lehet azzal jön, hogy hülyeségeket beszélek, meg hogy fáradtt. Nem hagyja, hogy puszilgassam,simogassam a szexről nem is beszélve már nem kezdeményez mindig “fáradtt”, ha meg én akarom akkor a fejemhez vágja, hogy neki kell gyerek, és ha ovszer nélkül csinálnánk meg engedném, hogy probálkozunk a gyerekkel többet szexelnénk. Nekem ez olyan mintha rám eröltetné és én még nem érzem magam kész egy gyerekhez, na meg félek a szüléstől, mindentől ami e körül van. Tehát azt mondja szeret meg gyereket akar de velem nem nagyon törődik, a gyerekekkel jol elvan az nem lenne gond de nem tudom akkor velem még annyira se foglalkozna. Van egy kutyánk (tudom nem ember/gyerek) de ugyanúgy kell etetni meg foglalkozni mint egy gyerekkel vele is, az elején még el volt vele aztán már nem is nagyon játszik vele pedig a kutyus megy oda hozzá s észre se veszi me “fáradtt”. Meg értem mert reggeltől este 6ig dolgozik de épp ennyire ne érdekeljem már… sokkal beszédesebb volt es bújósabb, és még annyit hozzá tennék,hogy esténként szeret sörözgetni es olyankor már túl nyomulos meg durva, legtöbbszőr már idegesítő a stilusa. Többszőr probáltam már beszélni ezekről de nem hajlando, támadásnak veszi, es azt mondja hogy ő semmit se csinálhat ebbe a házba.
Nagyon zavar, hogy mindenkit megbámul s mindenkivel elvan, szinte már túl kedves még ismeretlenekkel is csak velem nem
Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

Egy éve járok a férjemmel egy meddőségi centrumba, mivel kiderült, hogy természetes úton nem sikerül teherbe esni. A pontos oka ennek talán a méhszáj abnormalitása.
Idén márciusba történt egy embrió beültetés, de sajnos a terhesség elindult, de nem maradt meg. Ennek a pontos okát nem tudták megmondani, hogy miért.
A kérdés, amivel Önhöz fordulok az lenne, hogy lehet-e olyan lelki oka annak, hogy a terhesség nem maradt meg, ami esetleg nem tudatosul bennem? Nagyon pozitívan álltam az egészhez, már-már elhittem a sikert, talán semmibe sem hittem annyira, mint most abban, hogy sikerül a terhesség.
Próbáltam választ kapni a kérdésemre és magamtól nem tudok rájönni. Nagy családból származom, szeretem a gyerekeket.

Köszönettel,
Kovácsné Geréb Melinda