Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Szia.
Ramona vagyok 25 éves az öcsém Albert 20 éves és az ő problémáira szeretnek megoldást találni, vagy hogyan tudok neki segíteni!
Playstation függő nem szeret társaságban lenni jobban érzi magát a szobájában egyedül játszva,Nem érdekli semmi van amikor dolgozni sem megy nincs felelősségtudata sokaig alszik,lusta,udvariatlan példa keppen a héten 2 napot kisegített esti munkában ami 5 órakor kezdődik 7:30ig és úgy jött haza 4 órakor h be volt rúgva! Nagyon bepoccentem mert nem iszunk munka előtt + ott segitett ki ahol en dolgozom es én vittem oda. Angliaban élünk, 2 éve segítettem ki az országba(mindenben én segítek neki és a vőlegényem a kezdetek óta még a repjegyben is és soha nem kérdtünk semmit csak h dolgozzon és élvezze az életet és éljen ezzel a nagy lehetőséggel h angliaban lehet) Próbáltam már sokmindent jutalommal díjazni ha teljesít valami kihívást, büntetni ha valamit elszúr elvettem a playstationt,veszekedtem,szépen megkérdtem ….de semmi vannak napok, hetek mikor jobb,jobban van de utána újra rosszabbul vagy hülyeséget csinál. A tegnapi veszekedésünk után együtt mentünk dolgozni 5 órától és egy idő után elkezdte mondani h ő tudja h mit kellene tennie néha vannak olyan pillanatai h mondja magának de azt mondta hogy az sül ki belőle h az sem érdekli,mondja …nem érdekel semmi…tudja h milyen jó neki itt velünk de,…hozza teszem nagyon szegény családból származunk és most nagyon jó életünk van és ezt sem értékeli semmit sem értékel amit teszek érte vagy ámit tettem és megkérdeztem h ő megtenne e valaha ezt ámit én és a párom tett érte és azt mondta h csak kettőnkért senki masert. Nem tudom mar mit tehetnek most azt mondtuk neki h beültetjük a kocsiba és hazaviszem magyarba azt mondta nem akar haza menni remélem h ez ösztönzi hatással lessz rá. Van egy 30 éves nővérem én 25 vagyok öcsém 20 anyukám 49 apukám meghalt tavaly(nem tartottuk a kapcsolatot nem keresett minket)de hiányzik nekem és az öcsémnek is (egyszer részegen sírt is nekem h neki nem volt apukája meg stb) Anyukámat nem lehet a legjobb és intelligensebb szülőnek mondani. Egyikőnknek sem volt túl jó a kapcsolatunk anyukámmal akkor lett jobb mikor elköltöztünk otthonról. Lehet öcsémnek lelki problémai vannak.
Előre is köszönöm a választ.
Ramona
Kedves Ramóna! Köszönjük levelét! A leírás alapján úgy gondolom, hogy az öccsének orvosi segítségre lenne szüksége, hiszen hangulati és addikciós (játékszenvedély+ alkoholprobléma) problémái lehetnek. Érdemes lenne Angliában addiktológushoz fordulni, akár az egészségügyi keretek között, akár, ha az nem lehetséges magánorvosi rendelőbe elmenni. A jelenlegi helyzet sem Önnek, sem neki nem lehet jó. Beszéljen vele erről, s próbáljanak elmenni közösen, hogy én is elmondhassa a problémát, amit tapasztal az orvosnak, hogy több információja legyen a jelenlegi helyzetről. Az orvos szükség esetén gyógyszeres kezelést tudna biztosítani. Üdvözlettel:
Szabó LiliHello,
14 éves lány vagyok. A bajom az hogy haszontalannak érzem magam. Szívesen csinálnék valamit, de nem tudom mit. Ezért egész nap csak a telómon lógok, ami már nagyon idegesít, mert teljesen hiábavalónak érzem magam. Egész nap a szobámban ülök és semmit nem csinálok. És ez már engem is nagyon zavar. Barátaim nem nagyon vannak, a családommal sem nagyon tudok közösen csinálni valamit. Ezért szeretnék segítséget kérni. Én már több féle hobbit is kipróbáltam, de én sosem tudok egy dolgon megállapodni.
Válaszukat előre is köszönöm.
Kedves Levélíró!
A “csinálni valamit” sok mindent takarhat.
Unatkozik, hogy vége az iskolának?
Vannak a nyári szünetre iskolai programok?
Mit csinálna? Sportolna? Olvasna? Diákmunkát vállalna a szünetben?
Kérdezze meg a szüleit, és a környezetében lévőket, mit javasolnak.
Ha jól érezte magát a kipróbált hobbikban, tegye. Miért lenne baj, hogy még nem tudott egy dolgon megállapodni?
Szép nyarat, jó időtöltést kívánok,
Jónapot ! Nem vagyok biztos benne ,hogy megfelelek másoknak és félek az emberek ugymond közelségétől ha közel engedek valakit egy idő után mindig elkezd járni az agyam azon , hogy én vagyok az oka ha történik közöttünk valami még ha tudom ,hogy nem is …
Kedves Kérdező!
Önismereti pszichoterápiában ezen lehet dolgozni, keressen fel egy pszichoterapeutát. Névsoruk az interneten elérhető.
üdvözlettel:
Kedves Melinda!
Az alábbi problémával fordulok Önhöz:
Lassan 3 hónapja ért véget a kapcsolatom a párommal, mely közel 1 évig tartott. A szakítást megelőzően 3 hónappal kezdtünk elhidegülni egymástól, éreztem, hogy valami nem stimmel, arra gondoltam, hogy van valaki más az életében, hogy nem szeret már engem. Próbáltam beszélni erről vele, de ő továbbra is állította, hogy nincs senkije és minden rendben köztünk. A szakítást végül ő kezdeményezte a távolságra hivatkozva (más városban dolgozunk, így hétvégente tudtunk csak találkozni), illetve arra hogy nem látja velem a jövőt. Nagyot csalódtam benne ekkor, mert online szakított, annyival sem tisztelt meg, hogy személyesen elém álljon. A kapcsolatunk előtt ismertük már egymást korábban, jóban voltunk, ezért szerettem volna, ha az a viszony megmarad közöttünk, még ha nem is tartjuk olyan gyakran vagy személyesen a kapcsolatot egymással. A szakítás óta 2-3x beszéltünk online, ezeket én kezdeményeztem. Kérdeztem erről, egyetértett abban, hogy a kapcsolatunk előtti viszony maradjon meg köztünk. Nemrég megtudtam, hogy nem azért ért véget a kapcsolatunk amikre hivatkozott, hanem azért mert újrakezdte a kapcsolatát a volt barátnőjével, majd elmondta, hogy soha többé nem akar velem beszélni és minden kapcsolatot megszakított velem. Őszintén szólva eléggé megviselt ez az egész. Úgy érzem, hogy hazugságra építettem az egész párkapcsolatunkat. Amikor elkezdtünk találkozgatni, üzenetekkel zaklatott engem az exe, de a barátom állította, hogy ő elfelejtette már az előző barátnőjét és nem akar semmit tőle. Most viszont rádöbbentem, hogy én csak az exbarátnő pótléka voltam, és belementem feleslegesen úgy a párkapcsolatba, hogy veszélyeztettem a korábbi baráti viszonyt, amit most el is vesztettem. Éreztem ugyanakkor a kapcsolatunk alatt, hogy nem ő az igazi számomra, de szerettem őt, és fáj, hogy hazudott, úgy érzem, hogy az elmúlt 1 év hazugság volt az ő részéről. Úgy érzem, hogy nem tudom elengedni őt, nap mint nap rá gondolok, a szép emlékekre is, és arra is, hogy mekkora fájdalmat okozott. Próbálom lefoglalni magam, de egyszerűen nem megy. Viszont nem értem azt, hogy miért nem tudom elfelejteni őt, túllépni ezen az egészen, és elfogadni azt, hogy ő nemcsak a párkapcsolatunkat de a barátságunkat is eldobta, hogy ha éreztem, hogy nem ő a nagy ő nekem.
Kedves Kérdező!
Melinda szabadságát tölti, ezért most nem tud válaszolni. Ha az én válaszom nem kielégítő, 1 hét múlva tudja Melindával felvenni a kapcsolatot.
Az merül fel bennem, hogy mintha önmagában kutatná a hibát, hogy nem vette észre, hogy “belementem feleslegesen a kapcsolatba”- írja. És talán ezt, és utólag felfedezett dolgokat nem tudna magának megbocsátani.
Ha egy kapcsolat véget ér, az ember másképp láthatja visszanézve a kapcsolatot, mint mikor még épp benne van. Ez bárkivel így van, ezzel kapcsolatban jó, ha eljut az önmagának való megbocsátásig. A kapcsolatban biztosan volt sok jó dolog, élmény is, ezért kitartott mellette. Ha valakivel vegyes érzései vannak (úgy érzem erről van szó), attól nehezebb az elválás, ez nehezítheti az érzelmi elszakadást. Ha kibánkódja magát, idővel enyhülni fog a lelki fájdalom. Ha nem enyhülne, pszichológustól érdemes lenne konzultációkat kérnie.
üdvözlettel:
Segítséget szeretnék kérni, a férjemmel nem tudom megértetni, hogy törődjön a gyerekeivel normálisan. Olyan a hozzáállása, hogy én ma dolgoztam, ennyit tudtam vállalni, én a gyerekekkel már nem foglalkozom. Itthon semmit nem segít, vagy ha mégis akkor pl. mosogatásnál edények felét otthagyja, mert nincs indíttatása, hogy befejezze, persze én erre dühös leszek és ordítok vele, de ez nem használ. És a gyerekek azt látják csak, hogy anya mindig ordít apával.
Ha megbeszéljük, hogy hétvégén megyünk valahova ő szombat reggel elkezd ordítani (szó szerint), hogy ő nem jön, minek menjen velünk és különben is miattam nem jön. (A szülei is így kommunikáltak, hogy mindegyik a másikra mutogatott, hogy az a hibás, és ő nem.) De ha mégis eljön, akkor tönkreteszi a napunkat, végig üvölti, mert ő abszolút nem bírja az életet, képtelen kezelni a feszültséget. Régen hazajött a munkából és egész nap ismételgette az ott keletkezett problémáit, sőt különböző álbetegségeket talált ki magának, pl. beképzelte, hogy szilikózisa van. Vagy azért is szokott szenvedni, ha az utcán valaki nem kerülte őt ki.
Kettő gyerekünk van, egy lány 8, egy fiú 4 éves. A férjem a lányomnak nem tud nemet mondani, mert sajnos ő is épp olyan erőszakos, mint az apja, de amikor megteszi neki, amit kért, akkor a lányukat hibáztatja, szintén hatalmas hangerővel, amiért megtette neki.
Ennél szörnyűbb az, hogy valamilyen módon bántja a gyerekeket, akár fizikai fájdalmat is okozva nekik, mert azt élvezi, hogy azok szenvednek és ettől én is, és akkor mindenki üvölt, én is és irtó ronda dolgokat is mondok rá . Nem tudom megérteni, ezt miért teszi. És én mit tehetnék, hogy ez megszűnjön. Köszönöm
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Úgy gondolom, hogy a kapcsolatuknak fontos lenne, ha megpróbálnák tisztázni a probléma okát szakember segítségével, hogy vajon a párja miért viselkedik így, miért van ekkora feszültség benne. Javaslom, hogy keressenek fel családkonzultációval vagy családterápiával dolgozó szakembert, akár a helyi családsegítő szolgálatban. Emelje ki neki, hogy szeretne Ön javítani ezen a helyzeten, s közösen kell a megoldáson dolgozni, ezért is lenne fontos, ha elmennének szakemberhez. Üdvözlettel:
Szabó LiliNagyon sok rossz ért az elmult időszakba, munkában és magánéletben egyaránt.
Főképp azzal van problémám hogy a barátnőm hatalmas korlátok között él és sokszor nem tudom elfogadni ha nem találkozunk. Ha meg találkozunk azért nem tudom teljesen jólérezni magam mert azon agyalok meddig lehet itt velem. Félek ez kihat a kapcsolatunkra és megutál emiatt. Sokszor már átfut a gondolataimban hogy én egy idegbeteg vagyok. Pedig tudom hogy nem, csak nem tudom elfogadni a dolgokat és már kétségbe vagyok esve miatta.
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Arról nem ír, hogy ki állította fel a korlátokat a barátnője számára s ezek milyen típusú korlátok. Lehet-e feszíteni ennek a korlátnak a határait? Érdemes lenne pszichológiai tanácsadáson részt vennie, hogy kiderüljenek ezek, s fel lehessen térképezni a belső erőforrásokat, ami a megoldás felé vezetnek. Akár tb alapon a helyi pszichiátriai gondozóban is felkereshet pszichológust, vagy akár magánúton. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus!
23 év rossz kapcsolat és házasság után elváltam. Két gyermekem született ebből a kapcsolatból. Szinte csoda volt de megtaláltam életem párját,akivel testi lelki társak voltunk. Együtt mindenre képesek voltunk, a gyermekeimet sajátjaként szerette,neki is volt két hasonló korú gyermeke,hasonlóan rossz házasságból lépett ki ő is.
Mindent újra kezdtünk ,új közös otthont építettünk magunknak,szó szerint ,mert a párom mindet maga csinált,50 éves fejjel. Nem volt neki lehetetlen. Csodás 8 éve éltünk együtt,amikor hirtelen az úr magához szólította.Ennek majd 1 hónapja de nekem sokkal többnek tűnik. Annyira jó ember volt jószívű és jóindulatú,mindenkinek segített,kivételes ember!!! Nagyon szeretjük egymást!!
És most nincs! Ebben a házban amit együtt építettünk, ahol minden ráemlékeztet,és az udvaron és mindenütt mert ő volt a másik felem.Nélküle ……nem tudom,hogyan tovább!
A gyermekek már felnőttek ők és a szüleim próbálnak segíteni,ami nekik sem egyszerű mert ők is nagyon szerették . Nem értjük miért!!!!???? a
Azóta sokat megyek a gyerekekhez a szüleimhez,de ha ott vagyok haza vágyom mert itt olyan mint ha velem lenne,innen pedig el vágyom mert fáj a valóság!! Gondoltam rá hogy elköltözöm,néha jó megoldásnak tűnik néha megrémít hogy itt hagyjam.
Kérem segítsen véleményével!
Köszönettel Mária
Kedves Mária!
Őszinte részvétem!
A gyász egy folyamat és ön a “keresés” fázisában van, még keresi az elhunytra emlékeztető dolgokat, helyeket, stb. Tud valakivel emlékezni rá? Beszélgetni róla? Végiggondolni a közös életüket? Ebben családtag vagy barátnő, de szükség esetén pszichológus is segíthet. Budapesten ún. gyászfeldolgozó csoportok is elérhetőek, pl. Napfogyatkozás Egyesületnél.
Mindent olyan tempóban tegyen, ahogy érzi: pl. tárgyaktól megválni, lakást átrendezni. Nem mindenki azonos tempóban gyászol. Legyen türelmes saját magával, engedje át magát a bánatnak. A probléma akkor szokott lenni, ha valaki elnyomja magában az érzéseket.
Még 1 hónap telt csak el, természetes, hogy nem találja a helyét: elmegy, majd ismét haza vágyik.
Pszichológus segítheti a feldolgozást, de nem feltétlen van rá szükség. Viszont ha a depresszió jeleit veszi észre magán, mindenképp érdemes segítséget kérni (depresszió nem azonos a szomorúsággal. Főbb jelei, ha megszakítja a környezetével a kapcsolatot, értéktelennek érzi magát, öngyilkossági gondolatai vannak- ez esetben szakemberhez kell fordulni). Írjon nyugodtan, ha nem volt elegendő a válasz.
üdvözlettel:
Van egy barátom akivel lassan már 1 éve együtt vagyunk. Az utóbbi időszakban elég sokat veszekszunk de többnyire hülyeségeken. Érzem h nincs minden rendben de szeretem őt. Kiderült h mással beszél már egy jo ideje és h ő bejön neki de mégis én tetszek neki. Szeretem viszont mégis bánt h idáig jutottunk. Az lenne a kérdésem h ön mit tanácsol mit csináljak? Hogyan tudnám helyre hozni ezt a kapcsolatot? Vajon én vagyok a hibás? Mit lehet ebben az esetben csinálni? Előre is köszönöm válaszát, Üdv; Erika
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Úgy gondolom, hogy a párja elbizonytalanodhatott a kapcsolatukban, ha más lány társaságát is keresi. Érdemes lenne Önnek megfontolni azt, hogy időt adjon neki, hogy átgondolhassa, hogy kire is van igazán szüksége neki, akár szünet bevezetésével, akár más módon. Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Szabó Lili!
A napokban leszek 26 éves, jelenleg egyedülálló nő vagyok. Ismerkedek egy nagyon szimpatikus férfival, aminek kapcsán szeretnék szakvéleményt kérni. Az előző kapcsolataimban mintha kicsit elhamarkodtam volna az ismerkedés időszakát, ezért ha újra lesz párom, eldöntöttem, hogy szeretném az ismerkedés időszakát kicsit alaposabbra venni, bár talán egy élet is kevés igazán megismerni valakit..(?) Ez a férfi igazán komoly, de humora is van, rengeteg a közös, zenei-és egyéb ízlés terén is, az alapvető értékrendünk is egészen hasonló. ( Hét évvel idősebb, ami szintén inkább tetszik, semmint zavaró )
Mennyi az az idő, amennyi után azt mondhatom, hogy megismertem? Van egyáltalán ilyen? Eddig kétszer randiztunk, mindkettő nagyon jó volt, főleg a legutóbbi, amikor túrázni voltunk. Ami még nagyon tetszik, hogy szinte mindenféle témáról beszélgettünk nagyon felszabadultan. Úgy érzem, ha ez így folytatódik, valószínűleg tudnám őt szeretni. Azt gondolom, a szerelem/szeretet döntés inkább, persze érzés is, de elsősorban döntés, hogy én őt választom és őt szeretném szeretni. Ön mit gondol erről? Rosszul állok a dolgokhoz?
Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát!
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Az ismerkedés egy hosszú folyamat, s több hónapnyi találkozás után lehet azt gondolni, hogy már ismerem az adott illetőt valamennyire. Az ismerkedés elején nyilván mindenki a jobbik arcát mutatja, ami nem mindig azonos a valódi énnel. Azt javaslom, hogy szervezzen vele minél több közös programot, hogy lássa, hogy különböző szituációkban hogyan is viselkedik ő. Haladon lépésről-lépésre az ismerkedés elején, nem kell semmit sem elsietni. A valódi megismerés az összeköltözés után történik meg általában (azaz, hogy hogyan is tudnak közösen együttélni). Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKedves Szabó Lili
Engedje meg hogy bemutatkozzam Tóth István vagyok 19 éves Német országban élek itt járok egyetemre és közben dolgozom is
Egy kis tanácsra lenne szükségem ugyanis fellépett egy kis probléma a munka helyemen
januárba váltottam munkahelyet mert nagyon sok volt a stressz és a konfliktus
azóta dolgozom a mostani munkahelyemen lassan fél éve .. nem igen sok idő tudom .. de az előzőben 3 hónapot voltam 🙂
Szóval itt a mostani munkahelyemen nagyon jó minden nagyon komfortosan érzem magam nagyon aranyosak a kollégáim . Viszont egy olyan probléma lépett fel amiben nagyon tanácstalan vagyok ..
A volt munkahelyemről ahol 3 hónap töltöttem át jön hozzánk egy volt kollégám akit nem igazan kedveltem nagyon nem volt színpatikus és ezt el is mondtam itt a mostani munkahelyen a kollégámnak , azt tudni kell egy kisebb hotelben dolgozom marketinges ként nem vagyunk sokan de nagyon szeretem .. és most hogy ezt a kritikát elmondtam a kollégámnak egyre jobban erőlteti hogy jöjjön hozzánk a régi kollégám és látom rajta hogy valami baja van velem de hiába kérdezem azt mondja nincs … nem arról van szó hogy féltem helyem csak nem szeretnék olyan emberrel együtt dolgozni akivel ugyanis tudom hogy lesz konfliktusom és nem fogom jól érezni magam
csak a kollégám viselkedésén vagyok meglepődve ugyanis nagyon jó kapcsolatot ápoltunk és nagyon jóban voltunk … Remélem érthetően fogalmaztam .. bár kicsit úgy érzem zavaros
Várom mielőbbi válaszát/tanácsát
Tisztelettel : Tóth István
Kedves István! Köszönjük a levelét! Úgy gondolom, hogy célzottan kellene megkérdeznie ezt a kollégát, hogy ő miért erőlteti, hogy az Ön volt kolléganője átjöjjön, neki ez miért lenne jó, mi haszna származna belőle (annak ellenére, hogy tudja, hogy Ön nem kedveli ezt a kolléganőt). Szükség esetén az Ön főnökével is érdemes lenne beszélni, hogy Ön nem szeretne ezzel a kolléganővel együtt dolgozni, mert sok konfliktusok volt, hátha ő is tud tenni az ellen, hogy őt átvegyék, vagy ne Önnel egy műszakba vagy területre essen. Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Olyan problémám van hogy tegnap megleptem párom hófordulónkra, virágok, stb stb, ő meg meglepett vacsorával, minden jó volt, jött ismét a szenvedélyes szeretkezés majd a közös együtt lét de az nem sikerült jól, ahogy éreztem túl feszült is volt párom, illetve én se tudtam 100%ot adni, nem volt állandó keménységű sem. ezt páromnak se tetszett, majd mondja itt valami baj van velem vagy valami.. én nagyon szívemre vettem, ezt utána meg ma is, hisz nem akarok semmit elrontani!
sok ilyen nem fér bele mert szerintem akkor elveszitem,
Kérném tanácsúkat mit tegyek, tegyünk?
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét. Úgy gondolom, hogy az egyszeri alkalmi problémából még nem kellene következtetéseket levonni, ez lehetett a stressztől, fáradtságtól stb.. Próbálkozzanak majd többször, ha többször előfordul ez Önnél a következő hetekben, akkor érdemes lenne urológust felkeresnie, hogy nem áll-e valamilyen fertőzés vagy gyulladás (pl. prosztata gyulladás) a háttérben. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Dr.nő!
Egy szakavatott ember segítsége illetve véleménye érdekelne. .. 38 éves vagyok, van férjem, saját életem. .. Amivel elégedett és boldog vagyok.
Szüleim idősödő korban vannak, 71 és 74 évesek, az egeszsegi állapotuk változó, főleg Édesapámé,aki szivbeteg, sok gyógyszert szed, utóbbi időben egyre inkább látom a romlást rajta..
Mindig igyekszem jó tanácsokkal ellatni, napi szinten latogatom Őket, de azt látom hogy nem hallgat rám, egyre inkább az idősekre jellemző butaságokat hajtja végre.
Pl .szivbeteg létére nem kíméli magát, segítséget nehezen fogad el, dolgozik rengeteget még most is. . .Amit felirtak neki vizhajtot nem szedi be vagy csak ritkán, és hát a fő konfliktus forrásunk az már jó ideje, hogy látom nem ügyel még a napi vizfogysztasara sem. .. Ilyen korban mondtam neki, hogy a minimum 1.5-2 liter tiszta víz plusz a táplálékkal bevitt folyadék lenne a szükséges. . .De ő napi szinten kb. Fél -egy liter vizet fogyaszt,még ebben a rekkenő hosegben is.. . Van hogy sűrűn megy a hasa, és olyankor még azért sem iszik, mert hogy biztos a folyadektol higul fel a széklete.. . Tehát teljesen agyrém amit napról napra levagunk ez miatt egymással, én gyozkodom, hogy nagyobb szüksége van olyankor a folyadékra még inkább, de semmi hatása. . .Sőt mintha direkt ellent mondana. És ez engem idegileg teljesen tönkre tesz mert a szemem láttára rongalja, öli magát, úgy hogy tehetetlen vagyok. És persze szerinte betegesen aggódó. . Holott csak az egyetlen Apám életét féltem. Mert látom saját maga ellen tesz, és rosszul csinál mindent ,amivel csak árt magának.
Önnek erről mi a véleménye?
Torodjek bele, hogy tehetetlen vagyok, és nézzem végig ahogy teljesen tönkre megy, és fogadjam el, hogy semmit sem tehetek érte mert nem hagyja?
Köszönöm előre is válaszát : Dóra
Kedves kérdező! Köszönjük levelét! Úgy gondolom az információk alapján, hogy érdemes lenne a háziorvosnak is jelezni, hogy milyen tüneteket észlel, az ő segítségével lehetne nyomást gyakorolni az édesapjára, hogy szedje rendszeresen a gyógyszereket, igyon elegendő folyadékot, kímélje jobban magát. Szükség esetén infúzió kúrát is ki tudna írni, ami kicsit felerősítené őt. Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő.!Olyan kérdésem lenne,hogy mitől lehet az már 2 fordult velem elő,hogy éjszaka felébredek,és pár percig torznak érzem,és látom magam.Olyan mintha nem az én kezem,lábam lenne,kisebbnek érzem magam,a szobámban a dolgok messzinek tűnnek,ez egy pár perc múlva elmúlik.ébren vagyok,nem álmodom biztos,még a tükörben is megnézem magam,az arcom is furcsa.kérem válaszát.A
Kedves A!
Ijesztő érzés lehet, érthető hogy választ keres rá.
Javaslom, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt. Ott megfelelő segítséget fog kapni.
Üdvözlettel,
Kedves Doktornő!
Lassan 1 éve h egyutt vagyok a barátommal. Az elején ,,rózsaszín köd” volt. De mostanában elég sokat veszekszunk és többnyire hülyeségeken. Néha vannak dolgok amikkel megbànt de én mégse szólok neki mert belefáradtam a veszekedésekbe. Vannak napok mikor nagyon sokat veszkeszunk és vannak olyan napok is amikor minden rendben van köztünk. A veszekedések álltál egyre távolabb kerültünk egymástól dd mégse tudunk egymás nélkül élni. A napokban közölte velem, hogy más lánnyal is beszél és elkezdett neki tetszeni az illető , majd utána közölte h hiába tetszik a másik lány ő belém szerelmes. Én ezt pontosan nem értem. Mit akar ezzel mondani h más tetszik de mégis belém szerelmes? Néha úgy érzem h persze minden miattam van csak legyünk már túl ezen a veszekedésen és legyen újra olyan mint regen de ezzel még jobban megsèrtem magam. Azt várja el h mindig én legyek a hajtó ember pedig néha egy kis törődés jól esne nekem is. Mit tud ebben a helyzetben tanácsolni? Mivel lehet helyre hozni ezt a kapcsolatot? Egyáltalán mit jelent az h tetszik neki valaki mégis szerelmes belém? Kérem segítsen, teljesen tanácstalan vagyok
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Ebben a korban még nehezen hisszük el, de bizony a hosszútávú kapcsolatok ilyenek.
Vannak napok, mikor minden rendben, és van hogy veszekedéssel telnek. Van, hogy közelebb állnak a pár tagjai egymáshoz, van, hogy kevésbé. Lehetnek viharok, de hullámok feltétlen.
Amit tenni tud a kapcsolatáért, hogy őszinte, magához is, a másokhoz is. Akkor is, ha valamit nem ért. Ha kérdezni kell, hogy megértse Őt, akkor kérdezzen! Kérdezze meg tőle.
Minden jót kívánok,
Kedves Lili!
6 éves párkapcsolatom, amiből 2 év házasság volt ment tönkre, nem pár hét alatt régóta gondok voltak. A férjem válni nem akar, de nem lakunk már együtt. Hideg volt velem az elmúlt 2-3 évben, intimitás szinte semmi, teljesen értéktelennek éreztem magam a kapcsolatban mint nő. Egy új munkakör betöltése hozta vissza az önbizalmamat, férfiakkal kezdtem el együtt dolgozni, akiknek jó része bár viccből, de mégis csapta nekem a szelet, akadt azonban több komoly jelentkező is. Ekkor ébredtem fel abból a rémálomból, hogy elhittem nekem csak ennyi jár, nem érdemlek többet, mint egy szinte már csak barátinak mondható kapcsolat a férjemmel. Egyikük addig ostromolt (közel 2 hónapig) míg beadtam a derekam, a baj csak 1, van barátnője. Tisztelettel bánik velem, olyan szempontból, hogy nem fektetett meg azonnal, pedig lett volna több lehetősége és valószínüleg hagytam is volna, ha belekezdünk, de kértem, hogy ne egyelőre menjünk messzire, megértette. Azt mondta, hogy nem tudja elhagyni a barátnőjét, de irántam is vannak érzései, és jó pár dologban jobb vagyok mint a jelenlegi párja. Reggelente munka előtt tud csak beugrani pár puszira egy kis összebújásra, amire azt mondta, ha csak ennyi fér bele, ennyi fér bele, ő jön…én meg várom. Egyébként szinte egész nap beszélgetünk, érdeklődik, meghallgatja a “hisztimet” ha épp bajom van, próbál vígaszt nyújtani, és ő is mesél ha párjával gondok vannak. Nem tudom, hogy túl naív vagyok-e, de talán úgy érzem lehet esélyünk. 2 hete tart még csak ez a viszony. Egyelőre nekem jó, vagyis néha nem esik jól, ha belegondolok, de kicsit élem az életem, jól esik, hogy minden reggel gondol rám és itt van. Mintha lenne valakim, de mégsem. Ön mit gondol, én vagyok túl naív, vagy talán tényleg össze van zavarodva ez a férfi és nem tudja mit akar, esetleg ez csak egy jó manipulatív színjáték a részéről? Nagyon köszönöm előre is a választ!
További szép napot!
Kolett
Kedves Kolett!
Köszönjük levelét!
Nehéz a leírt információk alapján megmondani, hogy mit is akarhat Öntől ez a férfi. Egyikőjük sem független hivatalosan, s amíg ez így van, addig komoly szándékról nem beszélhetünk. Neki barátnője van, s talán nem is akar ő egyfelé elköteleződni, ezért is van két nővel kapcsolata.
Írta, hogy Ön házas, de nem él együtt a férjével. Mindenesetre attól, hogy a férje nem akar elválni Öntől, Ön még beadhatja a válókeresetet, elég az egyik fél kezdeményezése.
Jelenleg Ön és a munkatársa jól érzik magukat egymás társaságában, ez Önöknek megfelel, s 2 hét alatt gondolom még annyira nem is sikerült megismerni egymást. Idővel majd kiderül, hogy hogyan is alakul az Önök kapcsolata.
Üdvözlettel:
