Kedves Doktornő! Majd 4 éve vagyunk együtt a párommal. Kisebb nagyobb nézeteltéréseink voltak a kapcsolatunk alatt, de mindig meg tudtuk beszélni. Mostanában egyre többször van erre példa és számára mindig miattam történnek ezek a dolgok. Én úgy érzem, hogy tényleg mindent megteszek a kapcsolatunkért, de valahogy egyre jobban úgy tűnik számomra, hogy bármit is teszek az sosem elég. Egyetlen mondatommal, vagy cselekedetemmel tökre teszek mindent. Pedig én tényleg nagyon igyekszem. Ma például elfelejtettem, hogy munkájából kifolyólag nem azonnal indul a pontból a b-be, hanem lesz egy köztes megállója és megjegyezte , hogy elfelejtettem. szerinte nem szóvá tette , de szerintem igen. Utána mikor próbáltam megbeszélni vele telefonon, (mivel én a munkahelyemen voltam és mikor elmegy előtte ki szoktam menni elé üdvözölni) most annyira beszélgettünk, hogy elfelejtettem. Ő ezt is szóvá tette, de szerinte nem felelősségre vont. Azután elmondta, hogy ő minden kicsi dologra figyel a kapcsolatunkban, sőt minden eddigi kapcsolatában így volt és azért ő az aki, mert mindig önmagát adta, adja. Én viszont egyre jobban azt érzem, hogy bármit és bárhogy teszek semmit nem ér az se, hogy milyen nagyon szeretem. Mit tehetnék?

Jo napot kivanok neheszsegeim akadtak a munkahely keresesb szoval volt munkahlyem de mar nincs a tavaly vegeztem az egyetemet dolgoztam 2 honapot utanna pedig 1 honapot es azota csak keresek keresek elmegyek allasinterjukra de semmi nem hivnak fol es ketsegbe vagyok esve mert mar szeretnek onnalo lenni es ne keljen kerjek mar a szuleimtol penzt nem az adnak barmikor de mar nem szeretnek kerni es akarom,hogy legyen sajat penzem ,csak nem tudom mikor jon el az az ido,hogy legyen egy stabil munkahelyem nagyon szeretnem tudom nem szabad gorcsossen akarni valamit de mar nem birom felek,hogy ez miat leneznek es azt hiszik majd ,hogy lustasagbol nem megyek vagy ilyesmi,es felek is egyreszt ,hogy nem tudok helyt allni de tudom egyreszt magamrol,hogy mindenbe tudok teljesiteni mert nagyon figyelmes vagyok es szeretek dolgozni csak van egy ilyen felelem bennem lehet a sok visszautasitasok miat is nagyon szepen megkerem a doktornot ,hogy segitsen nekem vagy egy konyvel vagy tanacsokkal elore is koszonom

Üdvözlöm! 14eve elek a párommal! Ez idő alatt született egy kis lányunk is! Régebben elég kicsapongó életet éltem melyben szerepelt a drog a nők! Ez többször is gond volt köztünk és többször külön is költöztünk egymastol de a végén mindig egymás mellett közöttünk ki! Én kimentem Belgiumba hogy valóra valtsam közös almunkat hogy hazát vegyünk de közbe a párom is új melohelyen kezdet dolgozni ahol jöttek a gondok! Van egy srác írkálnak egymásnak mindent megbeszelnek de állítólag nincs köztük semmi amit én nem hiszek mert túl sok a kérdés amire nincs válasz vagy elég gyatra a válasz! Na vissza terve belgiumhoz pár hete voltam kint mikor észre vettem a telefonba nem olyan mint volt változott de nagyon nagyott majd egy komolyabb összeveszes után másnap hazarepultem egy hétre! Akkor jónak tűnt minden de mikor vissza mentem meg rosszabb lett minden mint volt!de mivel én mikor kimentem vettem nekik jegyet így egy hét után utánam jöttek és azt éreztem jó minden és megkérdeztem mi legyen erre ő azt mondta hozuk helyre a kapcsolatunkat! Majd haza jöttem velük! 4napig szuper volt minden majd megint rosszra fordultak a dolgok! Azóta nekem el kellett koltoznom és egyszerűen nem lehet szót érteni vele! Segítsen mi tevő legyek? Köszönöm előre is! Szép napot

Tisztelt Doktornő!
Nem is tudom hol kezdjem. 40-eves nő vagyok. Nincs gyermekem se családom se testvérem, már csak èdesanyam èl de ő is idős. Félek hogy teljesen egyedül maradok. Otthon a barátaim is elmaradtak. Mar mindenki férjhez ment, gyereke van. Csak én vagyok egyedül. Nem tudom kivel megbeszélni mit érzek. Az ajtót nem nyitja rám senki, munka után otthon vagyok egyedül. Nem szeretek elmenni sehova egyedül. Kérem ne írja hogy menjek el “szórakozni, futni, moziba, strandra stb” egyedül. Ha elmennèk valahova csak nèznèm az embereket milyen vidámak…. ettöl meg jobban elszomorodnèk. Pl. ha valamit csinalok bevásarlas, pályaudvaron vagyok, intèzem a dolgomat, de ahogy nèzem az embereket gyakran eszembe jut milyen magányos vagyok.

Tisztelettel várom a válaszát

Kedves Doktornő!
Olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy milyen érzelmek befolyásolhatják azt a férfit, aki így viselkedik egy ellenkező neművel:
Társaságban nem nagyon szól hozzá a másikhoz és nem is nagyon néz a másik szemébe, sőt, nagyon rá se néz.
Viszont ha kettesben vannak, és nyugodt a környezet akkor mindig nagyon jót beszélgetnek és nagyonis tartja a szemkontaktust, sőt, kacsintgat, rámosolyog.
Sokat vannak együtt, ugyanis egy munkahelyen dolgoznak de ha már egy másik munkatárs jelen van akkor feszültség van köztük. A nőre rá se pillant, néha még akkor sem ha hozzá beszél, és emiatt ő pedig rosszul érzi magát mert neki nagyon tetszik a férfi, csak titkolja… Mi lehet az oka annak, hogy a férfi így viselkedik társaságban?
Előre is köszönöm válszát.

Tisztelettel kérdezem: nem élünk együtt, de 4 éves kisfiam gyakran találkozik az apjával, aki a nemiségre mindig túlzott súlyt fektet. Most a 4 éves kisfiam lerajzolta magukat meztelenül, a nemi szerveknek kiemelt szerepük van, a gyerek elmondása szerint a fürdőszobában látta. Beteges ez az apa részéről? Mire véljem az egészet?
Ledöbbentem, és megijedtem…
Köszönettel: “Virág”

Mostanság gyakran érzem, hogy egyedül vagyok és senkire sem számíthatok. Sokszor van hiányérzetem és, mintha belül teljesen “üres” lennék. Ez miért van?

Kedves Lili!

A segítségére lenne szükségem, ahhoz hogy megértse előljáróban hozzá kell tennem 3 évig éltem egy rossz párkapcsolatban ami nagy szerelem volt, de végül menekülnöm kellett.
Mint pár egymástól- mégis volt idő, hogy alkalomadtán összejöttünk egy- egy éjszakára, nehéz volt az elválás.
Időközben új kapcsolataim lettek, valahogy a zaklatásaival a régi sosem tudott ezidáig igazán elhagyni engem folyton felvette velem a kapcsolatot.
Megismerkedtem legutóbb egy férfival, nagyon szépen indult de történt egy félre értés köztünk aminek következtében én dühömben felkerestem újra a régi rossz kapcsolatomat
Rövid alkalomra. Idővel az újkapcsolatommal rendezött a viszonyom éreztem újra szerelmes vagyok és elkezdtem kötődni. Viszont a régi kapcsolatomban lévő férfi nem nyugodott egészen addig ameddig szét nem szedett minket többnyire valótlannal és hazugságokkal.
Nem tudok szembe nézni önmagammal sem, amiért a hirtelen rossz döntéseim áldozatává váltam.
Nagyon fáj az hogy nincs még egy lehetőségem helyre hozni az új kapcsolatomat mert megszakadt, csak a tanulás/tanulság marad?! Nem tudok aludni, sem enni, teljes kétségbeesésben vagyok. A gondolataim az utazáson járnak ha ez mind így marad úgy érzem el kell mennem erről a helyről mert minden alkalommal elmennék a háza előtt és önmagamra haragszom amiért minden így alakult.

Köszönettel: Bianka

Kedves doktornő!
Problémámmal már fordultam önhöz, és remélem most is segíteni fog tudni nekem. 18 éves biszexuális fiú vagyok, szerelmes a legjobb barátomba, aki sajnos nagy valószínűséggel heteró, és most szóba se akar velem állni.
Sajnos az elmúlt hetek nagyon stresszesek voltak, a suli vége, lezárások stb. Keveset aludtam, és emiatt még ingerültebb voltam. 3 hete beiratkoztam egy sportjátékbba, hogy tesiből javítsak, de persze nem tudok játszani egyáltalán. És ez nagyon frusztrált, hogy kiállok és leégetem magam mindenki előtt, de mégis akartam volna menni hogy javítsak. Ezt elmondtam neki is, de úgy látszik nem nagyon értette meg (ami nem csoda alacsony érzelmi intelligenciájának hála). A mérkőzés napján, arra vártam hogy segít nekem kicsit megtanulni a sportot, de felém se nézett, másokkal játszott. Ez nekem nagyon rosszul esett, még rosszabbat tett az önbizalmamnak. Minden egybevágott és teljesen magam alá kerültem. Végül nem vettem részt az eseményen. Később elmondtam neki mi bánt, erre nagyon kiakadt hogy megint olyan dolgokért haragszok rá amit el se mondok neki, ő honnan találja ezeket ki. Nagyon megharagudott és azóta se áll velem szóba, mindjárt egy hónapja.
Többször bocsánatot kértem, próbáltam elhívni több helyre, de mind visszautasította. Megkérdeztem haragszik-e, s azt mondta nem, de nem akar többet találkozni velem. Azt mondja elege van ebből. Kérleltem, hogy találkozzunk legalább még egyszer, hogy megbeszéljük a dolgokat, de elzárkózik ettől. Azt mondja ha újra beszélne velem szinte biztos engedne nekem és folytatná a kapcsolatot de ezt ő mégsem szeretné.
Teljes kettősség van benne. Azóta nem válaszol az SMS-re. Nem tudom mit kéne tennem, már 1 hete hogy az utolsó békülési próbálkozásom volt. Mégis mit kéne tennem? Nem akarom elveszíteni, a suliba is nem tudom hogy jövőbe hogy lenne ha elmennénk egymás mellett, olyan sokat segített. Érettségi előtt, ez egyszerűen teljesen leamortizálna. Nem erre van szükségem!
Nyitott vagyok a változásra, elment pszichológushoz is, ő tanácsolta hogy próbáljak közös programot szervezni, de ez nem jött össze. Hamarosan ismét megyek hozza.
Kérem valami tanácsot tudna adni az ügyben?
Köszönöm szépen válaszát!

Jó napot kívánok! Kb. egy hónapja kezdtem dolgozni egy helyen. Azonnal volt egy kollégám aki meg tetszedt. Először csak az illata, de ő magát bunkonak tartottam. Majd minden nap kezdtem azt ereszni, hogx egyre jobban tetszik nekem. Egy nap ra irtam egy kifogasd. Persze válaszolt is rendesen, es beszélgettünk. De nem nagyon erdekelte a dolog. Így én umis úgy tettem mint akit nem erdekel. Majd tobbtol is hallottam, ha állítólag en tetszem neki.
A viselkedése nagyon furcsa. Neha jön megolel. Vagy mosolyog folyton, vagy piszkal, el megy mellettem es megbök, vagy mindenre kommentál, össze zavar, szeret boszantani. Máskor jön és épp alig köszön. Nem tudok ki igazodni rajta, érzem néha hogy én sem vagyok számára közömbos, de ugyanakkor sokszor úgy viselkedik, mint aki nem is veszi észre hogy létezek.
Nagyon szeretnek hinni a többi kollégámnak, de teljesen ossze zavar. Baratnoje nincs, állítólag vagyis ezt mondta, nem tudom mire gondoljak.
Hogy tudnek ra jonni, hogy valojaban o mit érez irantam?
Kérlek segíts, minden nap mas és sosem tudom hova tenni. Legszivesebben azt szeretnem, ha viszont tetszenek neki, de ha nem legalább tudnam, es en is kezeljem majd másképp a dolgokat.
Előre is köszönöm!

Tisztelt pszichológus!

Krisztinának hívnak, 27 éves jelenleg egyedülálló jó megjelenésű fiatal nő vagyok.
Azért írok most önöknek, hogy kikérjem a véleményüket. Kb 1 éve különös szexuális tartalmú dolgok érdekelnek és izgatnak fel szexuálisan. A lovak hímtagjáról van szó. Valami
Oknál fogva annyira felizgulok tőle, hogy egy éve csak csődörökkel folytatott szexuális együttlétet tartalmazó filmekre maszturbálok. Mi a véleményük? Lehet ettől valami későbbi problémám vagy nyugodtan folytathatom ezt tovább ?

Válaszukat előre is köszönöm: Krisztina

Üdvözlöm!
Van egy barátom. Az első 3 hónap, egy nagyon jó, oldott, örömökkel teli időszak volt. Aztán szeptemberben megjelent a lánya, aki itt Ausztriában tanult általános iskolában, 12 éves volt. Az apja feszült, zárkózott és merev lett. A jó légkör eltűnt. Ha próbáltam kideríteni az okot a párom kedélyváltozásában akkor elhárította mondván,hogy képzelgek és tulajdonképpen nincs semmi baja. A lánya nem beszélgetett velünk ,elment iskolába, hazajött, bezárta a szobája ajtaját, és leült számitógépezni. Láttam,hogy bajban van, mert nem beszél, nem nevet, a szomorúság, az unalom , a le vagy ejtve,az arcára volt írva, próbáltam megtudni,hogy mi van vele,hogy vegyen részt egy kicsit a mi életünkben, rakjon rendet a szobájába, mi történt vele az iskolában, mozogjon többet, egyen rendesen,próbáltam neki barátokat szerezni stb.Ha mondtam valamit,pl. a szobájában rakjon rendet ahol tényleg nagy volt a kupi,akkor az apja nehezen viselte mert ez az ő lánya, és azt mondta,hol van itt rendetlenség stb. A párom ha beszélgetett is a lányával akkor az nagyon egyoldalú volt, a lánya általában egy igen nemmel válaszolt, pedig nagyon is volt véleménye a világról , azt mondta az apja ne törődjek vele, az anyjával sem beszélget másképpen akit kb. 3 naponta felhivott. Ő nem tud vele mit csinálni, ha nekem valami bajom van, oldjam meg, neki így jó a lánya, és különben is türelem kell hozzá, mert őt olyan sok baj érte/ nem volt jó az anyja, Ausztriában él, nyelvi nehézségek, a páromat sem ismeri a lánya, idáig az anyjával élt, és a párom nem foglalkozott vele/A légkör maradt feszült, amit én nehezen viseltem.Voltak próbálkozásaim,hogy ezt a helyzetet megoldjam pl.hogy a lánya tanuljon miért jó tanulni,és ezáltal sikere lesz,és akkor már jobban fogja érezni magát, vagy pl. kibogozni és helyre rakni a vélt valós sérelmeket, ahol kimondhatom a gondolataimat és megismerem a másik ember gondolatait, egy őszinte nyílt légkört amiben nem kell hazudni. Nem sikerült . Az iskolában segítettem egy olyan osztályba beíratni, ahol volt magyar kislány stb. Az osztályfönöke azt mondta az a baj a gyerekkel,hogy nem engedi,hogy segítsenek neki egész nap játszik a mobiltelefonján, nem érdekli semmi. 2 év után vissza kellett mennie Magyarországra az anyjához,hogy befejezze az általános iskoláját,mert Ausztriába nem sikerült. A párom engem hibáztat a lelke mélyén,hogy a lánya elment, és a kapcsolatunk megromlásáért is. Ha el sem mondhatom a problémámat akkor ott nem törődnek az érzéseimmel és akkor nincs miről beszélni ez ez én felfogásom. Tulajdonképpen nem tudom,hogy nekem mit kellett volna tennem és érdemes-e még elmennünk egy pár pszichologushoz.

Kedves szakértők!

28 éves, életvidám, kicsit hiperaktív nő vagyok. Évekig kezeletlen pajzsmirigy túlműködésem volt, pszichés és fizikai tünetek nélkül. Három hónappal ezelőtt a hormonszintem magasról a mélybe ugrott egy nagy fejest, majd vissza. Azóta is ingadozgat. A háziorvos nem vette észre az átcsapást, így labor lelet alapján össze-vissza kezelgetett, nem csak tovább stresszelve és plusz idegi feszültséget okozva ezzel, de még betegségtudatot is kialakítva- ami nem volt nehéz, tekintve, hogy a gyógyszerek miatt hetekig még az ágyból se volt erőm kikelni. Azt hittem elpatkolok, olyan rosszul voltam 😀 A pajzsmirigyemet illetően szerencsére ki vagyok írva műtétre- nyilván részben tartok is tőle (főleg a mostani stresszválaszaim miatt), részben meg nagyon várom már. A hormoningadozást a testem egyébként jól viseli, a pszichém viszont nem. Rengeteget szorongok- ami korábban sosem volt rám jellemző,- sokkal labilisabb az idegrendszerem, még az allergiám is előtört. A vérnyomásom ingadozik (szintén pm), a pulzusom alacsony (58), sokat émelygek-szédülök, az emésztésem is be van lassulva (ez is pm tünet), alvászavaraim elvétve vannak. Gyakorlatilag a szervezetem ingázik az alul és túlműködés között, keresi az egyensúlyt. Jelenleg pszichésen az általános ingerültség/ feszültség szorongásba konvertálódik át ahelyett, hogy levezetődne- mint normális esetben, amikor valamin túl vagyunk és a feszültség/görcs tovaszáll. A szorongásos tüneteim a következőek: hasi feszülés, arc zsibbadás, mindjárt megbuggyanok annyira ideges vagyok’ közérzet, nyugtalanság, zakatoló agy, idegesség, nehézlégzés(ez állandó). Mindez általában hullámszerűen tör rám a semmiből (kivéve az állandó izgalmi állapot). Bár nincs szociális fóbiám, az alulműködés depijét pedig feldolgoztam, a nagymértékű felfokozottság miatt nem szívesen járok el sehova. Pánikroham ritka. Azt javasolták, hogy az átmeneti időszakot (1 hónap) valerianaval vészeljem át. A gyógyszerem mellett iszom a citromfűteát, otbáncfűteát, sokat segít a relaxáció, autogéntréning, a taichi és a shiatsu stressz masszázs is. A valeriana relaxot szeretném szedni ahogy ajánlották, de lazítás helyett felerősíti ill.előidézi a szorongást 4-5 órán át. Továbbá álmosít és hasmenést okoz, már egy szem is. Állítólag a legtöbb szorongásoldó így működik kezdetben, szóval lehet ez pozitív? Az orvos nem szívesen írna fel feontint, azt mondja, nincs rá szükségem, hogy hozzászokjak, de bárhol nem állhatok fel taichizni. Az életem egyébként rendben van. A kérdésem a következő lenne: normális-e ez a valeriana reakció (1szem után is), -míg tart, hogy dolgozzam fel (pl sport/relaxácio?), szedhetném-e tovább próbaképp (max 3 szemet lehetne, persze tudom, hogy szedatív így mással nem keverve), és kb.mikor kezd el nyugtatni is:)) ? Káros szenvedélyektől mentes vagyok- még a koffein se játszik, így addikcióval nem fogom elmaszkolni a tüneteket:D A válaszukat/tanácsukat nagyon szépen köszönöm!!:) Üdvözlettel: Ancsaa

Jo napot,kisfiam 3 es fel eves,nagyon nagy problemank az eves lassan 2 eve. Nagyon keves dolgot eszik meg, es mas etelt meg sem akar kostolni. inkabb sir, azt mondja allmos faradt ha enni kell. Emellett nagyon hisztis is akaratos, es tarsasagba gyerekek kozott 8s eleg batortalan,felos. Koszonom szepen tovabbi szep napot : Edina

Tisztelt Doktornő! A problémám a következő: 38 éves, egyedülálló, diplomás nő vagyok és valószínűleg koravén és/vagy csúnya. Van két gyönyörű picike keresztgyerekem, akik fotóját az irodám kissé félreeső iratrendező polcán tartom. Szeretek ezekre a képekre nézni, feltöltenek energiával. Mivel ügyfelekkel dolgozom, gyakran előfordul, hogy valamelyikük az ügyintézés számára unalmas részében körbetekinget, felfedezi a kicsi képet és boldogan felkiáltva megkérdezi tőlem, hogy “Unoka”??? Jót akar, tudom, de a kést simán megforgatja a szívemben. Nincs gyerekem, nem is lehet. Még csak 38 éves vagyok, de már a harmincas éveim elejétől kb. 10-15 évvel idősebbnek néznek a koromnál. Most már odajutottam, hogy simán lenagymamáznak. Boldog lennék, ha 50-es, 60-as éveimre nagymama lehetnék, de nem leszek. Nőként megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a kinézetem megfelelő legyen, de mit tegyek, sajnos alkatom nem egy kifejezett modellalkat és az arcberendezésem nem fiatalos. Annyi csak a kérdésem, hogy Ön mit válaszolna a helyemben a kérdezőnek? A képet nem szeretném eltüntetni a közelemből, mert szívemnek kedves. Egyszerű, frappáns választ szeretnék adni az embereknek, akik leöregeznek, mert sajna ez is gyakran előfordul…. ( A múltkor a buszon nyanyáztak le, az óvodába már be se merek menni a keresztgyerekeimért, mert a folyosón átsüvölt az incifinci, csini óvónéni, aki csak 4 évvel fiatalabb nálam,de szerencsésebb alkatú és arcú , hogy “van itt egy néni, melyik gyerek nagyanyja lehet??” Nagyon megalázó….) Szóval, mit mondjak pl. annak a kedves ügyfelemnek, aki az imént feltette az unalomig ismert “Unoka?” kérdést és amikor csendesen csak annyit mondtam, “nem, keresztgyerek”, csak nem hagyta annyiban, ” De csak van már unoka is, nem igaz?”.
Jogkövető, fegyelmezett, másokat tiszteletben tartó, nem ön és közveszélyes állampolgár vagyok, nem lövöm le. 🙂 Pedig néha forr bennem a düh….., de fegyelmezem magam és mosolygok.
Segítene ,kérem, nekem megoldani ezt a kommunikációs problémát? Tisztelettel köszönöm! Munkájához sok sikert kívánva tisztelettel üdvözlöm! Mária