Jónapot
Azért írok levelet mert segitséget szeretnék kérni .
Elöször is ott kezdem hogy nevelöszülöknél vagyok már 10 éve 2 testveremel de a keresztanyukamék.
Aba szeretnem en a segigsegedet kerni hogy mostanaba nagyon is ideges vagyok, egyedül érzem magam, és nem tudom megbeszélni senkivel a problémaim mert vagy meg sem halgatnak vagy ha meg is halgatnak akkor meg az embereken latszik hogy nem is érdekli pl volt valamelyik heten egy olyan szituácio hogy mentem a buszon kistesomért és anyuval pont talalkoztam es nem nagyon érdekelt mert itt lakik a hazunk hata mogott es atse jon mar 3 honapja szinte mert neki az alkohol tobet ert mindig is es hat inkabb zenet halgatam pedig ott ult meletem és amikor hazajotem probaltam erol beszelni keresztanyuval es szimplan meg kerdeztem tole hogy szerinte ez nem volt szemetseg es o csak anyit tudot mondani hogy ezt csak te tudhatod de ha meg valami bajom van es o vagy ok megkerdik hogy mi a bajom akkor ha azt mondom nekik hogy semmi mert ugy sem tudnak segiteni rajtam meg hat az elozo pelda is megmutatja hogy nem is nagyon erdeklik oket hogy mi van velem akkor meg latszik rajta /rajtuk hogy nem érdeklik oket es az o lanya is bent volt amikor igy meg kerdeztem es csak anyit mondott hogy ezert sem jon hozatok mert te szemét vagy vele de szerintem meg ez nem igy van mert atol meg hogy en leszarom ot atol meg neki van 2 gyereke akivel foglalkoznia kene meg hat az is hogy ha keresztanyunak a lanya csinal valami hulyeseget akkor keresztanyu nekem onti ki a lelket mostanaba de viszont akkor jo vagyok neki meg akkor tudunk beszelgetni rendesen de viszont ha mar hazajon akkor csak o letezik szamara hiaba ugy beszel keresztanyuval mint a kutyaval vagy hogy csicskaztatja oneki akkor is o a szeme fenye vagy hogy mongyam. Es en tenyleg itol is megcsinalok mindent mosok; takaritok; vigyazok a kicsikre nem kapok egy jo szot sem.

Tisztelt Doktornő!

A párommal a huszas éveink közepén járunk, és lassan négy éve vagyunk együtt, előtte évekig barátok voltunk. Én az egyetem elején elköltöztem a szüleimtől hét évvel ezelőtt. A párom nagyjából két éve költözött hozzám, addig otthon lakott. A kapcsolatunk nem indult egyszerűen. Volt egy vitánk arról, hogy fél év után, illik-e engem meghívni pl. a szülinapi bulijára. Először nem akart hozzám költözni, aztán heti négyszer hazajárt, ebből egyszer takarítani. Most már csak hétköznap egy-két alkalommal alszik ott, és hétvégén, ha olyan program van, ami engem is érdekel, közösen megyünk, ha nem, egyedül megy. Néhány hete bejelentette, hogy elmegy a szüleivel nyaralni. Minden évben mennek, és eddig egyszer sem voltam méghívva, mondtam, hogy legközelebb esetleg megkérdezhetné, hogy szeretnék-e menni (mi mindig meghívjuk őt), mire ideges lett és közölte, hogy ezzen nem akar változtatni, ha nem tetszik, hogy évente egyszer elmegy a szüleivel, akkor szakítsunk.

Elméletben nem tűnik olyan nagynak ez a probléma, menjen nyugodtan, de az unokatesónál ezek a családi rendezvények és nyaralàsok odáig fajultak, hogy a férj kb. minden második nyaraláson van ott, helyette megy a tesó, az anyuka, a nagynéni és a barátom meg a tesója. A családi programokra sem jár, akkor se látni, ha náluk vagyunk, és a gyerekeket is inkább a család neveli, mint a férj (a másik unokatesó barátjât sem láttam még).

Kicsit belefáradtam ebbe a helyzetbe, hogy mindig én vagyok a rossz, aki el akarja választani a családjától, és ki akarja sajátítani, aki miatt kitekesztve érzi magát a családi rendezvényeken, ha nem megy mindig, akinek nem mer semmit elmondani, mert véleményt formàlok. Tudom, hogy az okos dolog az lenne, ha elmennénk párterápiára, de úgy érzem, hogy ha egy kapcsolatot négy év után külső segítséggel kell toldozni, akkor – ennyi idősen – lehet, hogy jobb lenne kilépni belőle, és ezt jobb most megtenni, mint két év múlva, mikor majd rájön, hogy nem én kellettem neki, mert nem akarok fél állásban dolgozni, hat évig gyesen lenni, hétköznap kettőkor családi bulikon részt venni, nem mer nekem semmit elmesélni és mert nem érzi otthon magát nálunk. De ugyanakkor mindig bennem van, hogy talán egyszer tényleg fontos leszek neki nem fog az anyukájához mérni és ha keménybben hajtok boldog lesz otthon is, pl. mint ahogy mondja, hogy majd, ha összeházasodunk vagy lesznek gyerekeink. Ön mit gondol, mit tegyek (ilyen helyzetbe biztos nem szülök, néha úgy érzem fordítva ül a lovon, ha majd biztosnak érzem a kapcsolatot, beszélhetünk róla,de ne attól legyen biztos a kapcsolat, hogy szültem)?

Tisztelt Doktornő!kérem a segitséget 22 eves hazas vagyok.ket gyerekem van 22 eves fiam es 12 eves lanyom.egy anyatol.ez a nö 3 szor hagyott mar el.elsö 2003 ban akkor elvitte magával a fiam majd 2014ben itt egydül ment el.es most 2017 marciusaba ismet elment es megint elhagyta a kislányat.de mindig mikor elment elsőnek az anyukajaék ment.masodjára anyaotthonba.harmadjara pszihiatriai osztalyo volt 2honapig.kijött es beszeltünk válni akar.magamat kezdtem okolni hogy mindig elhagy.de a gyerekek nem akarjak latni sem.en elötte megalazkodtam mindig mert a csalad a legfontosabb szamomra.nincs vegzetsege mosogato vagy konyhai kisegitö kent dolgozik.mindig masokal sms ezik.blogokat küld es fogad egy olyan 38 eves ferfival ismerem is meg nem volt növel ez a ember es mar több csaladot tett tönkre.labilis szemelyiseg nyenge jellemü.es ra halgat elni akarja az eletet.sajnos a felesegem kb 10 eve folyamatosan iszik mindig reszeg.de en vagyok a hibas mert engedtem.azt mondta hogy ő igy teljes igy önmaga.sajnalom de nem fogok többe könyörögni neki belefaradtam nagyonsok fajdalmat okozott nekünk.a ket gyerek hatarozottan utalja ezert.en felek ujra kezdeni vele megint.fiatalon házasodtunk meg es nem szorakozta ki magat esetleg.keresem az okot.de en ugyerzem nemadtam ra okot.rendes becsületes ember vagyok szeretem a felesegem nem iszok alkoholt nem is bantottam.csak dolgoztam mindig kamion sofőr vagyok a penz is meg volt.mire számithatok.hogy kezeljem ezt a nőt.mit tegyek?se vele se nelküle.jó igy hogy nincs velünk de hianyzik nagyon.

Üdv! Az volna a gondom hogy elég rossz a kapcsolatom a párommal! 14eve vagyunk együtt de mostanában azt hajtja adjak neki időt nemtudja mit akar! Vettem egy hazat az volt életünk álma de meg ez is kevésnek bizonyul! Azt hajtja hogy adjak időt hogy el tudja dönteni mit is akar! Eközben ő borzalmasan lefogyott és teljesen kifordult magából és nagyon meg van lelkileg zuhanva! Mi tevő legyek? Hogy tudnék segíteni neki? Köszönöm

Köszönöm válaszát! Gyermekemről nem írtam, de ő az, akiért elsősorban segítséghez fordultam. Ő még nem tud döntést hozni,milyen családi körülmények között szeretne élni,és ő a legkiszolgáltatottabb.Az én felelősségem hogy egész, egészséges embert neveljek belőle,ne pedig lelki nyomorékot. Tisztában vagyok azzal,sőt érzem jeleit, hogyha nem változtatok a dolgokon,ugyan úgy fogok működni pár év múlva,mint az én anyám vagy apám. Soha nem kaptam meg a figyelmet, törődést,szeretetet, felelősség vállalást otthon,és most én is ezt teszem,mert az helyett, hogy az energiámat a babára fordítanam anya és az öcsém problémái után szaladgálok. Nagy megfelelési kényszer dolgozik bennem, így a sajat igényeim háttérbe szorulnak. Tudom, hogy furcsán hangzik, de apa betegsége,halála rázott fel,hiszek abban, hogy mindennek van ok-okozata és ennek hatására néztem magamba. Hogy lelki sérült emberek,hogyan nevelnek lelki sérült gyerekeket,és be kellett látnom, hogy én az vagyok és a nevelésem is ilyen lesz, ha nem rakom rendbe a dolgokat. Készen állok a változásra,és meg akarok tanulni nemet mondani. Még csak annyi lenne a kérdésem, hogy én olyan típusú ember vagyok, akinek ez egyedül ebben a helyzetben nem fog menni? Mert, ha így látja, akkor inkább terápiát veszek igénybe, minthogy egy jó nagy kudarcélmény legyen belőle. Vagy mivel átlátom a helyzetet és tudom mit akarok, ezt nekem illik megoldanom egyedül? Csak az a baj, hogy a módszert nem tudom vagy az majd idővel kialakul és rájövök magamtól?
Köszönöm segítségét előre is!!!

hhhh

Tisztelt Hölgyem!
Tanácstalan helyzetben érzem magam, ezért írok most Önnek! 26 éves nő vagyok, 3éve Németországban élek. Kiköltözésem elején megismerkedtem itt egy fiúval(24) és elég hamar összeköltözünk, mivel mindketten magányosnak éreztük itt magunk, illetve sokkal könnyebb volt együtt fizetni a költségeket, ami eleinte igenis soknak tűnik egy magyarországi fizetéshez képest. Sajnos már elég hamar szembetűnő lett számomra mennyire különbözőek vagyunk, de a párom mindig azzal érvelt mindenre, hogy ez az első kapcsolata és idő kell neki arra, hogy ráérezzen mit is kellene egy párkapcsolatban csinálnia. Már 3év telt el, de nem vitt el sohasem randizni, nem törekedett arra, hogy legyenek romantikus pillanataink. Egyáltalán nem érzem nőnek magam mellette, mert nem is kezel nőnek, inkább csak egy barátnak, akihez esténként odabújhat és “megkaphatja, amire férfiként szüksége van”… Nagyon sokszor próbáltam elmagyarázni neki, hogy nekem érzésekre, szenvedélyre is szükségem is van, mert nekem ez kevés. Ilyenkor mindig előveszi a fent már említett szöveget, hogy neki én vagyok az első komoly kapcsolata, de mindent elkövet, hogy jobban érezhessem magam mellette. Ez általában 1-2 napig tart. Fura hangulatingadozásai vannak, amikkel nem tudok mit kezdeni. Egyik percben még rámkiabál jelentéktelen dolgokért, a másik percben énekelget és már semmi baja sincs. A szerelmi életünk katasztrófa, már odáig jutottunk, hogy egyáltalán nem tudok lefeküdni vele egy ideje. Tetszik nekem fiúként, de nem tudok máshogy hozzányúlni, mivel hiányoznak az érzések a kapcsolatunkból. Eleinte még próbálkozott az ágyban, de már az sem érdekli, hogy nem vagyunk “úgy” együtt. Együtt járunk mindennap dolgozni, együtt jövünk haza, kevés itteni barátunk van, nem járunk sehova. Látom, hogy egyfolytában járnak a gondolatai, de nem tudom merre van ilyenkor. Faggattam sokszor, de vagy kitérő választ ad vagy nem is mond semmit. Úgy érzem sosem próbált meg igazán meghódítani engem, de mindig azt mondogatja szeret engem és velem akarja leélni az életét. Tudom, hogy gyerekként rossz példát látott a szüleitől, mivel alkoholisták volták. Szeretném megmenti ezt a kapcsolatot, már ha nevezhetem ennek, mivel tényleg olyan, mintha csak egymás mellett élnénk és csak elviselnénk egymást. Romantikára, szenvedélyre, érzésekre vágyok. Szeretnék szerelmes lenni, de nem tudom mit tegyek érte. A barátom oldaláról csak teljes érdektelenséget látok,bármit is csinálok és kezdek teljesen elkeseredni.
Remélem tud nekem pár jó tanáccsal segíteni.
Köszönöm a segítségét:
Adri

Jó estét kívánok. Van nálam vendégségben egy kis fiú, akit nevelö apja bántalmaz ökölel. A kis fiú 5 éves , fél otthon lenni, állitolag a nevelö apja a kukacához is ütöt már. Az lenne a kérdésem én mit tudok tenni????

Tisztelt szakértő!
Nagyon röviden probálom leírni mi az amiben ha tudna tanácsot adni mert sajnos lehetőségem nincs semmi másra.
Kisfiam 5 éves adhd ,gyanus jövöre felmerülhet sni.mozgásfejlesztésre járunk,többre is.Pici kora óta rendszeresen viszem vizsgálatokra 31 hétre született,1500g oxigénhiányt is kapott.Eből adodóan sajnos viselkedésileg,nagyon nehéz vele.Agresszív,rombol nekünkjön főleg neken ,nagyon rondán beszél velem,soha nem bánton nagyon sok szeretetet kap tőlünk.Nagyobbik fiam 12 éves ,ő hamar odacsapp neki ha piszkálja.Férjem nehezen viseli,igazából csak egyedűl küzdök nap mint nap,én viszem biciklizni,játszótérre,nem egyszerű nehéz minden napunk,sok veszekedés kudarc.Járok nevelési tanácsadóba,sok mindent nem segít.Nagyon fáj hogy ennyire bánt a kisfiam,tudom hogy nem tehet róla,már nagyon elkeseredttem minden körülöttem megváltozik,nehéz élvezni még egy fagyizást is,sokszor gondolkodok mit tegyek,hogy lehet ezt kezelni,nics a férjemmel közös program,senkire nem tudjuk a kisfiam rábizni.Sokat veszekszünk.Félek jövötöl.Még jöhet rosszabb is? és milyen lessz az iskola?,kamaszkora? ha most 5 évessen ilyen.
Tanácsát csak abban szeretném kérni ha ismer ilyen helyzetett ahol a családban adhd gyerek van, van remény hogy boldog család lesz?
Helyreál minden? Elmúlik az adhd?
Válaszát elöre is köszönöm Üdv.Erika

Tisztelt Doktornő!
Az a problémám, hogy van egy férfi az előző munkahelyemről aki tetszik nekem és sokat gondolok rá. De azt vettem észre, hogy Én is tetszek neki. Egyébként van családja. Ezért sem akarnék vele belemenni komolyabb dologba mert családos ember. De az a gondom, hogy viszont az érzéseimet meg el szeretném neki mondani. Ön szerint mondjam el neki vagy inkább temessem el az érzéseimet és felejtsem el Őt?
Válaszát előre is köszönöm!

Jó estét! Olyan problémám lenne, hogy van barátnőm, a kapcsolatunk 4 éve tart barátnőmmel és az első 3 évben minden simán ment szexuális kapcsolat terén, de az utolsó évben már nemakarja vagyis csak majdnem minden 2 hónapban egyszer. Próbáltam vele beszélni arról, hogx mi lehet a gond. hogy én e csinálok valamit rosszul vagy neki vannak e problémái, de mindig azt mondta hogy nincs semmi gond és hogy szeret. Bárhogy próbáltam megközelíteni nem sikerült semmit sem kihúznom belőle. Gondoltam akkor lehet valami stresszel vagy vannak gondjai, de semmit nemtaláltam. A kapcsolatunkban elvagyunk gond nélkül. Veszekedni sem szokunk és mindig örülünk egymásnak, elbeszélgetünk. Kérem segítsen, hogy mi lehet a gond! Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Cintia!

Köszönöm szépen a válaszát sokat segített!

Azt hiszem egyet kell értenem Önnel, hogy magamat okolom. Sajnos sokat rágódom a múlton, illetve az utóbb rájött dolgokon, ezzel is úgy érzem, hogy magamat kínzom. Tudom, hogy ez így nem jó, érzem, hogy nem tudok így 100% a jelenemre koncentrálni. Igyekszem változtatni ezen, köszönöm a segítségét még egyszer!

Tisztelt doktornő!
Azért akarom megosztani ezzel a családos emberrel az érzéseimet mert úgy érzem, hogy ki kell adnom magamból. És így könnyítek magamon. De nem akarok vele kapcsolatot csak szeretném elmondani neki amit érzek.
Válaszát előre is köszönöm!

Mindig is velem volt a baj ez az én véleményem.17 vagyok soha nem volt barátom mivel,úgy érzem én senkinek sem kellek.Senkinek sem kellek.Sohasem lesz barátom,családom.Ezért önmagamat okolom,mert ki más lenne a hibás,mint én.Ha bántom magam(vagdosás)attól sokkal jobban érzem magam,elmúlik a fájdalom.Ha sírok sohasem akarom megosztani a problémát másokkal,mert úgysem tudnak segíteni.

Tisztelt Hölgyem van egy egeto problemam. En tisztaban vagyok azzal,hogy 2 szemelyisegem van ,gyerekkorom ota. En azzal is tisztaban vagyok ,hogy nem magatol alakult ki. Nekem semmilyen traumam nem volt gyerekkoromban. En mindig tudtam igy elni. Gozom nincs mit csinal a masik de apro üzenetekbol tudom,hogy letezik.
Az utobbi idobe valami nem normalisat tapasztaltam. En magam gyakran dolgozom egyutt hivatalos szervekkel ,ilyen az interpol is.
Nemreg azt tapasztaltam magamon,hogy hajnalban arra riadtam egy urleny fekszik mogottem es eppen nemi aktus van kozottunk. Ezen a napon minden fontos kapcsolatomat felszamoltam. Egesz eletemben rendkivuli kapcsolataim voltam,ami valoszinuleg a masik szemelyisegemnek koszonheto. De ezen a napon mindent eldobtam. Csak a szabdsagomra gondoltam. A lezajlondo esemenyt az aktus a lennyel tobszor analizaltam. Tobb hiba is volt a kepsorban. Arra gondoltam a masik psziche hipnozist hajtott vegre es egy ilyen elmenysort ultett be.
En gyakran irok jegyzetet szamitogepemben igy koordinalva egeszsegi allapotomat.
Ma hajnalban arra ebredtem ,hogy valaki fekszik mögöttem es atolel es bujik enhozzam. Ekkor minket kezzemmel hatranyultam es ereztem ,hogy fogok egy emberi fejet. Ekkor elkezdtem az embert huzni at a fejem folott es lattam ,hogy az emberi test megnyulik es eltunt. Szeretnem megkerdezni ,hogy lehet – a masik szemelyisegben ( akirol feltetelezem,hogy ferfi) ilyen valtozas. Lehet- szexualis kapcsolat vagy erdeklodes ket szemelyiseg kozott? Lehet- olyan ,hogy idokozben kialakult egy harmadik szemelyiseg? Tud- testileg egy masik szemelyiseg megjelenni? Ez a szemelyiseg probalja a figyelmet felhivni letezesere. En igy erzem. En,hogy az en masik szemelyisegem mit csinal nem akarom tudni, ez az o privilegiuma. O mindig mindent jobban tud o tobb informacioval rendelkezik. En elek egy normalis eletet,de ugyanakkor en magam is tartok fenn kapcsolatot orszagokkal. En orulnek ,ha kerdeseimre valaszolna. En gyogyulni nem igazan szeretnek, az en eletem igy jo nekem ahogyan van. En elegedett vagyok mindazzal amit elertem az eletben es szeretnek az is maradni.viszont erdekelne mi tortenik itt.
Valaszat elore is koszonom. Barati udvozlettel: Katalin