Kedves Cintia,
Tudja jo par evvel ezelott minden ejszaka almodtam,hogy zuhanok a semmibe, a sotetsegbe. Borzaszto fizikai fajdalmaim lettek a minden ejszakai alomtol. En nem akartam,hogy fajjon tovabb.Eldontottem barmi is legyen megszuntetem az almot. Ekkor odamentem a tukorhoz ,beleneztem a tukorben,hosszasa konzentraltam egeszen addig amikor mar csak a szemeimet lattam.Megeegyer arra gondoltam mi az amit nem szeretnek. Ejszaka jott ismet az alom. Ekkor hallottam almomban a hangomat ahogyan felkialtottam ,hogy akkor most foldet eres van. Ekkor mar fak lombjain keresztul zuhantam tovabb ,ereztem a testemen a fak againak csikarasait. Ugyanakkor egy pillanatra lattam magamat egy fal mogott zihalva ahogyan neztem sajat zuhanasomat. Egy erdoben egy hegyen becsapodtam a talajba. Egy pillanatra elfekudtem ,majd lassan feltapaszkodtam , leporoltam magamat es setara idultam egy hegyoldalba. Reggel felebredtem es csodalatos napom volt. Tobb mint tiz eve ennek es en azota soha nem almodtam hogy zuhanok almomban. En nem akarok egyaltalan pszichihatert mert nekem rendszeresen biztositva van. A mult honapig kifejezetten olyanokkal mint en foglalkozo pszichihaterem volt. Mivel mindenkivel megszakitottam a kapcsolatot igy ovele is. A problema mar megoldodott. Olvastam ma a neten a alvas benulasrol. Nagyon sokszor volt az utobbi idoben ehhez hasonlo tunetem. Reggelenkent arra riadtam,hogy nem tudok mozogni es hasonlok. Ugy gondolom a szemely egy ugyanilyen esemeny hatasara jelentkezik es a szemely sajat pszichem vetiti ki. A kepsor s azert volt hibas a leny jelentkezesenel mert lehetseges volt valojaban az en pszichem hozta letre. O miert is kell letezzen en mar tudom.

Kedves Szabó Lili!

A párkapcsolatomban minden rendben, minden meg is van, és mindketten szeretnénk már babát, viszont nálam mégis van valami baj…mert mikor ott vagyunk, hogy most, akkor rettenet pánik fog el és nemet mondok rá.:( Ez vajon mitől van??? Egyszer sikerült meglépnem, de utána rámjött egy pánikroham…tudna nekem segíteni ebben?? Pedig szeretnék babát és imádom a párom, de mégis valami van, de mi??

Köszönöm szépen a segítséget!

Üdvözlettel:
Edina

Üdvözletem! Én eddig egy életvidám, pozitív személy voltam, de a jelenlegi helyzetemet nagyon nehezen viselem. 2 hónapig együtt voltam egy lánnyal akit nagyon megszerettem, talán még senkit ennyire. Minden jól alakult, de egyik napról a másikra szakított velem, elbizonytalanodott, hogy a volt párját szereti. Még ezt sem tudtam feldolgozni, padlóra tett és rá egy hétre megtudtam, hogy terhes. Nagy eséllyel tőlem, de még az exe is képben van, jövőhéten kiderül hány hetes és talán megállapítható. Nála a terhességmegszakítás nem opció. Felvázolta, hogy nem akarja mindenképpen, hogy én részt vegyek a gyereknevelésben, csak akkor fizessek, ha vállalom az apaságot. Az exe akivel nagy valószínűséggel újból összejönnek ő azt mondta neki, felneveli a gyereket, ha az enyém ha nem és a szüleitől is kap támogatást. 2 lehetőségem van: Vállalom az apaságot, az életem átalakul, feláldozom magam, a terveimet a gyerekemért akit nem nevelhetek, nem lehetek mellette, csak láthatom és összekötöm az életem valamilyen formában azzal a nővel akit szeretek, de utálnom kéne, főleg miután kétszer is átvert érzelmileg és talán én leszek a 3. plusz egy fő a kapcsolatában/családjában. A másik opció mivel nem ragaszkodik hozzá, hogy én vállaljam az apaságot én nem is szeretnék még gyereket, így megszakítom vele a kapcsolatot békességben. Ott van bennem a tudat, a lelkiismeret, hogy van egy gyerekem akit nem is fogok soha ismerni, azt se tudom mi van vele és nem tudom, hogy tudnék-e így élni. Milyen megítélésem lenne? Van egy gyerekem akit nem vállaltam fel. De lehet ez lenne a jó megoldás mindenkinek. Kétségbe vagyok esve és tanácstalan vagyok, még nem vagyok felkészülve rá, hogy beszéljek erről a családommal/barátaimmal. Mi az Ön/Önök véleménye? Mit tegyek, ha már biztosra kiderül, hogy enyém a gyerek?

Mint rengeteg gyereknek, nekem is elváltak a szüleim. Én, és a testvérem is édesanyámhoz kerültünk. Én maradtam anyával, a testvérem pedig mivel már nagykorú elköltözött nagymamámhoz. Anyának a válás után már volt is egy élettársa, így már 6 éve, hogy ideköltöztünk. Az elején még semmi baj nem volt, de ennek is megvolt az oka. Mindent megvett nekem, és mint ahogy azt szokták, *elvoltam kényeztetve* De persze ennek is megvolt az oka, mégpedig az, hogy megszeressem. Az utóbbi 1-2 évben kezdtek eldurvulni a dolgok. A végére már ott tartok, hogy egyre többször fordul meg a fejemben az öngyilkosság. Egyedül érzem magam, nincs már senki akiben megbízhatok. Nem mehetek el itthonról úgy, hogy ne kelljen neki hazudni. Eltávolította teljesen az édesanyámat tőlem. Nagyon hosszú lenne itt leírni, mivel rengeteg dolog történt, de szeretnék segítséget kérni, nem tudom meddig bírom még.

Kedves Tanácsadó!
Az alábbi dologban szeretnék segítséget kérni.
Úgy egy éve vagyunk együtt a barátommal, pár hónapja együtt is lakunk. De nekem az a problémám, hogy szinte minden héten pár éjszakát nem tölt otthon. Szerinte ez normális, sokan így vannak a barátai közül, de nekem meg nagyon furcsa és rossz. pár hetente elutazik a szüleihez és ott alszik általában hétvégén egy két napot (idősebbek a szülei, ilyenkor bevásárol nekik, segít takarítani, stb.), közte meg majdnem mindig van valami, szintén leginkább hétvégére. Elég sokszor vannak munkahelyi rendezvények, amin szerinte ajánlott részt venni, és kenuzni is jár majdnem minden hónapban a barátaival több napra (oda én nem nagyon tudnék elmenni, lányok nem is szoktak). Így az jön ki, hogy a végén egy hónapban még egy közös hétvége sincsen, vagy csak egy vasárnap este, stb. Nekem ez nagyon rossz így, de azt mondja, hogy nagyon szeret, de a szüleit semmiképpen se fogja kevesebbet látogatni, ilyet ne kérjek, a hobbijáról nem fog lemondani, mert az neki nagyon fontos, a munkahelyén pedig nagyon ajánlott részt venni a rendezvényeken, mert különben kinézik (és ide se szokás barátnőt vinni). Amúgy biztos, hogy a programja ez, nem átver, mert állandóan jelentkezik, ír, hív, képet is szokott küldeni. Csak távol van. És ez engem nagyon zavar. Ja és a szüleihez sem nagyon tudok menni, mert nagyon nem férnénk el, eleve nem túlságosan befogadóak, kis lakásban nehezen bírnánk több napig (sosem szerették a barátnőit, engem meg különösen, mert velem gondolja eddig a legkomolyabban). Ezen kívül minden rendben köztünk. Mit tegyek? Normális ez valóban?
Köszönöm a segítséget!
Edina

Üdvözlöm! Kérdésem a követező lenne: Gyakran előfordul velem, már mióta az eszemet tudom, hogy egyik pillanatról a másikra bármilyen életszituációban, de leggyakrabban elalvás előtt, “felgyorsul körülöttem minden”. Ilyenkor, gyorsabban cikáznak a fejemben a gondolatok, közben szinte hangosan hallom őket, a mozgásomat is sokkal gyorsabbnak érzékelem, és minden mást ami körülöttem történik beleértve a hangokat is. Pici zsibbadást érzékelek a testemen, és egyáltalán nem kellemes érzés. Ez az állapot van, hogy hosszú percekig tart, illetve mindenképpen hosszú időnek tűnik…. Mi lehet az oka? Szeretnék rá választ kapni. Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Hölgyem! 42 éves nő vagyok, 3 éve rákos lettem, a betegségemet viszonylag jól helyrehozták, azóta tünetmentes vagyok. 4 éve élek házasságban, viszonylag későn házasodtunk a férjemmel . A betegségem alatt úgy éreztem a férjem nincs igazán mellettem lelkileg, nem támogat ( mindent megtett, amit kellett) de mégsem éreztem hogy kellő empátiával van a betegségem felé. ( egészen apró dolgokra gondolok- simogatás, ölelés, egy támogató beszélgetés stb…) Három éve egyáltalán nincs szexuális kapcsolatunk. ( persze egy ideig ez nem is volt megoldható, a kezelések miatt, de ez az állapot azóta is maradt.) A kemoterápiától közben korai menopausán estem át, próbáltam helyrehozni a dolgot , segítséget kértem orvosoktól, (szerettem volna még kisbabát)reménykedve abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Ebben a kérdésben is egyedül maradtam, nem érdekelte a dolog. Véletlenül egyszer a férjem telefonjában pornóoldalakat találtam. Az korábban is feltűnt hogy telefonnal együtt megy wc-re, ott van úgy ,hogy félórákat is eltölt. Három hete volt egy nőgyógyászati műtétem is, nagyon rosszul viseltem, hogy miközben próbálok harcolni a még menthető nőiségemért, ő pornóoldalakkal oldja meg a biológiai jólétét. Nem tudok hogy kezeljem ezt a helyzetet, mitévő legyek. Köszönöm a válaszát.

Tiszteltel Hölgyem/Uram nekem az lenne a gondom vagy problémám hogy nem engednek el ithonrol a szüleim maximum jo esetbe este 8-ig és nagyon szük látokörüek és annál tovább nem engednek ugyse hogy nem iszok se drogozok se semmi ilyen.Szoval konkrétan azt akarják hogy itthon maradjak a nap minden percébe barátokat nem tudok szerezni se tapasztalatokat igy. Ök felnöt létükre nem járnak el sehova szó szerint maszimum családi rendezvényre és gondolom ha ök nem mennek el sehova akkor én se.nagyon nyugis egy szemilyéség vagyok de egyre inkább vanak apro dühkitöréseim ez miatt és olyan elnyomo*nyomaszto érzéseim vannak folyton.Elöre is köszönöm szépen a válaszát.

Tisztelt Doktornő / Doktor úr,

A feleséggemmel vagyunk elég furcsa helyzetben az elmúlt időszakban. 5 éve vagyunk házasok, a gyermekünk születése óta távolodtunk egymástól. Már dolgozik a feleségem is, sok a stressz stb. Talán tipikus a történet. Most úgy állunk, hogy szeretője van, akit mindenáron titkolni akar. Többször rákérdeztem, hogy van-e valakije, mert egyértelmű jelek vannak. De mindig tagad..szerinte miattam tönkrement a házasságunk és megbeszéltük, hogy még megpróbáljuk helyrehozni. Aztóta is folyamatosan találkoznak, rálátok a tikos levelezésükre, ahol folyamatosan hazugsátokat terjeszt rólam. Terrorizálom őket, egy állat vagyok, mindig viták vannak. Ha normális hétvégi programunk van, ahol hozzám bújik és látszik, hogy jól érzi magát, akkor is a levelekben állat vagyok…hazudik. A másik fél egy második házasságos férfi 3 gyerekkel. Állítólag rossz a házassága, de ehhez képest semmi konkrétumot nem ajánl. A feleségem többször kérdezte, mikor lesznek állandóra együtt, ne kelljen bújkálni. Válasz nincsen…A kérdésem, meddig képes valaki ennyit hazudni? Miért hazudik rólam ennyit? Miért nem mondja meg nekem, mi a helyzet? Mit vár a másiktól, mikor elég valószínű, hogy rá hiába vár?

köszönettel,

Richard

Udvozlom. Sajnos nincs ekezet a telefonbillentyuzetemen.Egy anyos problemaval allok szemben.Jegyben jarok a baratommal es az anyosom,sehogy nem tudja elviselni,hogy a baratomnak sajat csaladja lessz,ez a problema addig falyult,hogy mar depreszios vagyok,ha ideges leszek anyosom miatt,akkor hirtelen rohamom lessz.Ezt o is es enis tudom,hogy ketten soha nem fogunk megferni egymas mellett,nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel.
Koszonom a segitseget elore is
Udvozlettel
Emese

Jó napot kívánok! Egy éves múlt a kislányom, még mindig szoptatok. A férjemmel a sexualis életünk még mindig nem állt helyre, ritkán kívánom vele az együtlétet, de mégis hiányzik ez az életemből és vágyok rá. Olyan mintha a gyerekemhez vonzódnék, főleg a szoptataskor jön ez elő. Ez a szoptatás befejezésével meg fog szünni, a hormononoknak tudható be? Előtte normalis házas életet éltünk, nem volt ezzel különösebb gond, de most nagyon kellemetlen ez az érzés. Köszönöm válaszat.

Tisztelt Címzett! Párom három hete szakított velem, szeretném újra kezdeni a kapcsolatot. (Nem folytatni…) Körülbelül egy éve nem nőként viselkedtem vele, gyakran veszekedtünk. Ráadásul a korábbi kapcsolatából származó tini lánya miatt sokat vitáztunk. Utóbb két hónapban már szinte csak a veszekedés volt, nem hallgattam őt meg. Az elmúlt három hét alatt átértékeltem a kapcsolatunk, rájöttem hibáimra, szeretem őt és szeretném vele újra kezdeni. Ő teljesen elutasítja ezt. Eleinte elkövettem azt a hibát, hogy kerestem, hívogattam, üzeneteket küldtem neki, amitől még jobban eltávolodott. A gyerekkel időközben – még elköltözését megelőzően – tisztázódott minden, jelenleg ő mellettem áll, szeret. Mi lenne a megfelelő módszer, hogy a jelen pillanatban teljesen elzárkózó volt párommal újra tudjam kezdeni a kapcsolatunk. Olvastam sok cikket, a több hetes kapcsolatmegszakításról, de olyat is ami teljesen más megoldást ajánl. Jelenleg magamat próbálom “megismerni”, hibáimat orvosolni. Előre is köszönöm válaszát, Tamás

Üdvözlöm! Olyan problémám lenne, hogy a mostani párom viselkedését nem értem. Nagyon jól megvagyunk, igaz csak hetente egyszer találkozunk. A kapcsolat elejétől kezdve folyamatosan minden nap beszélgetünk chaten, eleinte kedvesen, közvetlenül írt ő is és sokszor megkérdezte, hogy vagyok, szerelmes, kedves szavakkal. 3 hónapja vagyunk együtt, de mostanában azt vettem észre, hogy a találkozások közti időszakban csak tőmondatokban válaszol, és csak akkor, ha én írok neki valamit. És úgy, mintha csak barátok lennénk. Amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy néha ilyen, de ez nem az én hibám. Engem mégis zavar. Amikor találkozunk, akkor viszont nagyon kedves, mindig ölelget, puszilgat, a kedvemben akar járni, szóval teljesen más. Tudom, neki is vannak problémái, mert most fog elköltözni a feleségétől, még sajnos ott lakik, de már nincs köztük semmi, mert a feleségének is van valakije, csak még nem tudnak elválni. Ősszel költözik majd saját lakásba. Amikor találkoztunk, ezt is akkor döntötte el, tehát a hatásomra. Amikor viszont nem vagyunk együtt, nekem ez a fajta kommunikáció rosszul esik, mert nekem hiányzik és igényelném a kedvességét. Ön szerint mi lehet ennek az oka? Természet? Vagy feszült? Esetleg hangulatember? Mert nem gondolnám, hogy nem szeret, hiszen már a gyerekeivel is megismertetett, a szüleinek is beszélt rólam, és megmutatta a leendő lakását is. Vagy én fújom fel a dolgot?
Előre is köszönöm válaszát! Üdv: Beáta

Kedves Doktornő! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy úgy érzem az életem teljesen romokban hever minden téren és nem tudom mit és hogyan tegyek, lelkileg egy roncs vagyok.
Szombaton ünnepeltük a legjobb barátnőm barátjának a születésnapját, és az egyik lány nagyon csúnyán berugott, szinte nem is tudott magáról és a barátja szeme láttára a másik haverunk nyakába volt egész éjjel.. és a barátja nagyon sokszor bejött utánam amikor zenét nyomtam.. egész éjjel egymás tekintetét kerestük, sőt még reggel is.. azt még hozzá teszem a lány aki nagyon berugott minidg csak ocsárolja a barátját.. elkezdtünk viberen beszélgetni.. és akkor tegnap azt irta hogy csak a kémia müködne. mert Ö a lánnyal marad aki minden bulib lány létére le issza magát a sárga földig.. ocsárolja a srácot… nem értem ezt az egeszet.. 🙁

Kedves Doktornő!

Problémám a következő. Nagyon aggódom,hogy ha az elmúlt években nem jött össze semmi a párkapcsolatba(2 randin kivül) Elkeseredett vagyok, nem tudom mi a baj velem. Ez a két randi is úgy jött össze,hogy semmi vonzodás nem éreztem ,csak magányos voltam,azt hittem kialakul. Az egyik sráccal fél évig randiztam,de ő nem próbálkozott,csak én kerestem őt,randikat is én szerveztem, témát is én hoztam fel de semmi nem lett belőle. Velem van a baj,valamit elrontok? Idő tellik én nem leszek fiatalabb és egyre csak szorongok,gátlásosabbá válok. Úgy érzem,hogy taszítom a pasikat. Jó lenne ha észre venne valaki. Családom és a barátok próbálnak támogatni(járunk szórakozni,nem 4 fal között vagyok),pedig próbálok ismerkedni,csak hogy tapasztalatlan vagyok így nehezen megy.
Köszönöm a választ.

Egy magányos lány