Jónapot kívánok!:)
Szeretnék önhöz egy számomra fontos dologgal fordulni!

Van egy fiú akivel egy éve megismerkedtünk és nagyon tetszettem neki de ő akkor még nem tetszett nekem. Majd egyszer összevesztünk azon hogy nem vártam meg suli után hanem elköszönés nélkül siettem haza és összevesztünk és nem beszéltünk kb 2 hétig. Majd az egyik barátnőm “nem bírt magával” és segített nekünk és kis idővel kibékültünk és nyári szünetben megint beszélgettünk. Aztán megtetszett neki egy másik lány, ezért engem teljesen figyelmen kívül hagyott, de annál a lánynál koppant és megint velem beszélgetett. Ezután elkezdődött a suli és párszor még írt nekem de egy újabb lány megint csak megtetszett neki és engem eltolt magátol de annál a lánynál is koppant és megint nálam kötött ki. Voltak félreértések de azt tényleg nagyon hosszú lenne elmondani…a lényeg hogy neki nagyon fontos a szex és többször is célozgatott…
Ez után megint összekaptunk és hónapokig nem beszéltünk majd segítettek nekünk és személyesen megbeszéltük és azt mondta hogy sokat gondolkozott és neki csak azon múlik hogy együtt lehessünk hogy az én szüleim megengedjék. Kibékültünk majd 2 hétig mindennap 0-24-ben beszélgettünk. Majd nem meglepő módon összevesztünk, neki az is volt a baja hogy mondtam hogy a szüleim nem engedik meg az is hogy féltékeny vagyok eléggé. Összevesztünk. Azóta sem beszéltünk. Ő megalázott többször is, megbántott de én még mindig szeretem. És egy tánciskolába járunk és pár napja volt a főpróbánk és amíg az én csoportom táncolt addig ő nem az hogy belenézett a táncba hanem az elejétől a végéig lesem vette rólam a szemét; ha valaki beállt elé, elkezdett nyújtózkodni hogy lásson. A tánc után kimentem az öltözőbe, átöltöztem, leengedtem a hajam és vissza mentem a próbaterembe és barátnőm azt mondta hogy vissza fordult és látta hogy még akkor is végig kisért a szemével. És fellépésen is a színpad másik oldaláról “figyelt”/ nézett. És most annyira nem tudom mi van, mert állítólag haragszik, lesz*ar, nem kellek már neki, mégis néz, és folyton én vagyok a téma.
Ez lett volna úgy nagyjából a történet és akkor ehhez szeretnék pár kérdést feltenni: 🙂
1. Miért nézett annyira, és mért vagyok folyton a téma, ha állítólag annyira utál?
2. Mit tegyek, hogy rájöjjön mit veszített?
3. Mit tegyek, hogy legalább barátok lehessünk ha már több nem is, mert fontos lenne, mivel egy csoportban fogunk táncolni és azért gondolom meglehet érteni hogy azért mégis csak jobb lenne jóban lenni.
4. És végül…Hogy érjem el azt, hogy vegyen valamibe és tiszteljen mint “nőt” és tudja azt hogy engem nem alázhat meg és viselkedjen normálisan és NYILJON KI A SZEME HOGY AZOKAT A LÁNYOKAT “ISTENÍTI” AKIK HÜLYÉNEK NÉZIK MEG KIBESZÉLIK A HÁTA MÖGÖTT ÉS ENGEM BÁNT AKI SOHA NEM BÁNTOTTAM ÉS RÁADÁSUL SZERETTEM IS!

Ennyi lenne a kérésem/kérdésem! Elnézést ha kicsit sok lett, de már muszály volt kiadni magamból és remélem hogy megkapja a levelem és tud nekem segíteni!

Előre is köszönöm!

Tisztelt pszichológus! A férjem Januárban elhagyott minket rákos jelenleg stagnál a betegsége 3 műtétet csináltunk végig eggyütt kemoterápiával fűszerezve van egy fiam akit 1,5 éves korátöl eggyütt neveltünk most 20 éves a közös lánykánk December 30_ án töltötte a 13 évét amit még eggyütt ünnepeltünk. A férjem arra hivatkozott hogy a féltékenykedésem, anyám folytonos kötekedései hozatták vele ezt a döntést hogy keressen magának egy olyan családot aki őt szereti nem volt elég neki hogy a lányom és én rajongásig szerettük és szeretjük bár a lányom nagyon távolságtartóan viselkedik vele ő nem tudja látogatni sem mert nincs pénze a nő akivel eggyütt van munkanélküli lett a 20 fia még tanul a kérdésem az,hogy engem annyira összetört a helyzet hogy minden napom sírással telik még ha csak a nevét kiejtem is már potyognak a könnyeim bár biztosítottam róla hogy én mindig itt leszek neki bármi történjék is mert szeretem. Sz alvásról ne is írjak mert 4 óránál több nem megy alig várom a reggelt 20 kilót adtam le amit nem bánok de ilyen áron?! A vevőim féltenek már mert látják rajtam a szorongást feszültséget és az állandó sírógörcsöket lassan én csodálkozom magamon mert egyszerüen nem tudok ellene mit tenni nagyon hiányzik és úgy érzem hogy a másik felemet elvitte mert a mi kapcsolatunk az olyan volt ha rá gondoltam felhívott ha nem voltam otthon ha ő gondolt rám ue.telepátia működött nég modt is jár az agyam minden nap azon ha meghallnék akkor már nem fájna könnyebb lenne de a lányom és a fiam miatt ezt nem tehetem meg pedig Januárban azt fintolgattam felállok a kasdzából kimegyek az útra és a kocsik elé vetem magamat ez még most is motoszkál a fejemben nem tudkk kódokat megjegyezni akadozik a mondatom ha beszélek dadogok nem tudok egy értelmes mondatot kinyőgni ember undorom van gyorsan bepöccenek. A kérdésem a következő mit tegyek???!! Kérném ebben a tanácsát. Köszönettel Mészárosné Toldy Tímea

Kedves doktornő!
Párommal 4,5 évig voltam együtt,mikor úgy döntöttem,hogy szeretném ezt elengedni.
Nem éreztem jól magam a párkapcsolatomban,sok veszekedés,megcsalás,bizalmatlanság és persze idegesség. Úgy gondoltam mindig,hogy a párom még túl gyerekes és én azért kellek neki,hogy ne legyen egyedül,legyen egy támasza,egy biztos pont.
Aztán mikor szakítottam vele,egy régi barátommal szerelmi helyzetbe kerültünk.
Mindketten egy rossz párkapcsolatból léptünk ki,hasonlóak a nézeteink,boldogok vagyunk együtt.
Ő nagyon hirtelen belém szeretett..én az érzéssel még nem tudok mit kezdeni.
Aztàn ex baràtom megjelent hirtelen..hogy ő változni szeretne miattam,miattunk.
Bele mentem és újra együtt vagyunk,viszont már nem tudok úgy állni hozzá,ahogy eddig.. Úgy érzem már nem szeretem igazán,hisz ott volt egy új élet kezdete egy másik emberrel..
Azóta csak variálok,sajàt magam mèrgezem ezzel,hogy nem tudom mit tegyek..
Ön mit gondol a helyzetről?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Címzett!
2,5 hónapja ért véget egy 5 éves kapcsolatom. A barátom szakított velem múltbéli dolgok miatt. Azóta ritkán beszélünk, de Ő alig akar írni vagy válaszolni. Én kértem többször, hogy ezt a hosszú kapcsolatot ne dobjuk el csak úgy, hanem küzdjünk érte, kommunikáljunk, de Ő azt mondta jelenleg nincs kapacitása a közös dolgainkra, magár akarja helyretenni. Tudni kell, hogy 27 évesek vagyunk, neki nincs munkája, megnyílt előttem a problémáit illetően, de mikor kérdeztem, hogy miért nem tesz ellene, azt válaszolta nem tudja. Kérdésem, hogy lehet még esély arra, hogy megpróbáljuk? Sosem álltam az útjában, mindig azt csinálta amit szeretne, nem értem miért mondja, hogy nincs kapacitása, mikor semmit sem csinál, de én segíteni szeretnék neki, mert bánt, hogy szenvedni látom e téren. Ha ír sokszor kétértelmű – vagy csak bebeszélem magamnak – pl.: egyelőre nem akar kapcsolatot ergo nincs kizárva? Van esély? Vagy ha megkérdezem amit legalább 50x megtettem, hogy legyen végleg vége, arra sem válaszol. A személyes cuccaink még mindig egymásnál vannak, és mikor ezt is többször mondtam, hogy adjuk vissza egymásnak arra sem reagált. Nem érdekli vagy azzal ő is úgy gondolja, hogy végleg vége és nem akarja legbelül? Valóban meg kell találnia önmagát, és elindulnia végre az életben így 27 évesen, és az esze is megvan hozzá és én sosem néztem le azért, mert lusta, de depressziósnak érzem őt, aki nem tudja mit tegyen, merre induljon, csak mondja, hogy csinálni kéne. De nem értem ehhez nem jobb egy segítő társ? Pont szakítás előtt 1 hónappal vettem rá arra is, hogy elkezdjünk edzőterembe járni, mert a külsejével sem elégedett és úgy éreztem ebben segíthetek éa isteni volt jàrni, mindig élveztük. Vagy csak megjátszotta? Lehet még esélyünk? Vagy lehet, hogy egyáltalán nem akar velem lenni többé csak nem akar őszinte lenni, mert megbánt vele? Éa azt gondolja, majd az idő kisegíti őt? Kértem, hogy próbáljuk meg, mondtam neki, hogy ha van valami akkor kérjen szünetet vagy időt, mert bármit megtennék, hogy boldog legyen.

Üdvözlöm! A fentiekben felsorolt problémák sokaságában szeretnék segítséget kérni!

Tisztelt Válaszadó Pszichológus,
egy rövid kérdésem lenne: van-e az Oxford Személyiségtesztnek bármilyen tudományos alátámasztása, adhat-e valid/valós eredményt egy állásinterjú keretében kitöltött teszt? Az internetes találatok alapján erős kétségeim vannak. (Az interjúztató szerint azért utasítottak el egy jelöltet, mert a teszt azt az eredményt adta, hogy az illető a tettlegességig agresszív stresszhelyzetben…) Van-e erről megbízható cikk az interneten?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Pergel-Száraz Cintia!
Az lenne a problémám, hogy nagyon nagy önbizalomhiányom van. Utálom magam és nem szeretek emberek közelében lenni. Azért vagyok önbizalomhiányos, mert borzasztóan vékony vagyok és alacsony, koraszülött voltam, ezért lassabban fejlődöm. Nem tudok hízni, mégis kényszeresen eszem. Hogyan tudnám elfogadni magam és megkedvelni az embereket is? Előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget!

Kedves doktornő. Szeretnék segítséget kérni. A bátyám január 25 én autóbalesetben meghalt. Az egész csalad mély gyászban van. Anyukám most roszabbul van, mint pár hónapja. Én úgy érzem már könnyebb. Ahogy tudok, elejétől kezdve próbálok segíteni neki, ugyanúgy a családjának. A párommal több mint egy éve vagyok együtt. Most július 1 én a húga férjhez megy. Szeretné ha elmennék vele. Pár hete még azt mondtam, semmi esetre sem. Most úgy érzem, szeretnék elmenni. Viszont anyukám nagyon kikészült tőle. Azt mondja, ha elmegyek, megszakad a szive, hogy többet ér a párom húga, akit ø nem ismer, mint a testvérem. Nem tudom, mit kellene tennem, hogy senkit ne bántsak meg. Szivem szerint elmennék, nem tancolni, enekelni, csak egy kicsit el máshova, más gondolatokkal, bár tudom, tökéletesen nem fogom érezni magam, de megadni a tiszteletet. Maga szerint mit kellene tennem? Köszönöm a választ. Üdvözlettel Zsófia

kérem segitsen,szeretném megmenteni a kapcsolatomat a párommal mert szeretem és nemtudom hogy menthetném meg

Jo napot kivanok.varga andrea vagyok es 8 honapja egy csak szex kapcsolatban vagyok benne.en nagyon szeretem a partnerem de o azt allitja nem szeret semmit nem erez irantam.egy ket honap szunet utan mindig jelentkezik hogy nem menne e el hozza egy kis egyutt letre.volt olyan is amikor meg egy helyen dolgoztunk egy egesz hetet nala toltottem mert azt szerette volna.viszont egyszer egyszer megtortenik kozrunk a dolog utana egy ket honapig nem jelentkezik.ez az ido letelik megint jelentkezik.azt mondja nem szeret nem erez irantam semmit.csak jo velem a szex
Kereshetne mast is de nem teszi
Mi lehet ennek az oka

Párommal kb. egy éve vagyunk együtt, az első évben kiderült sokat hazudik, megígérte nem lesz több ilyen, azonban most januárig kiderültek folyamatosan hazugságok.
Azóta megígérte újra, hogy nem lesz több, és bár nem derült ki semmi, de képtelen vagyok elfelejteni, új lapot adni, olykor sikerül de bármi hasonlít az adott dologra azonnal mélyen hasít a fájdalom, hogy mik történtek. Hogyan tudnék új lapot nyitni. Próbáltam önszuggesztió, mantra, meditáció, de nem segít.
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Doktornő!

A probléma ott kezdődik, hogy párommal 2011 05 18 án 13 év barátság után egymásra találtunk. Egy csodálatos 5.5 évet töltöttünk együtt. Sajnos súlyos önértékelési problémáim miatt nagyon féltékeny voltam mindig is, és ez sok problémát okozott nekünk. 2016 10 21 én párom kimondta amit nem akartam hallani: vége, elhagy. Magyarázat: besokallt, elege van, kiöltem belőle a szerelmet. 2 hónapig egyáltalán nem kommunikált velem, majd januárban nagybátyám halála okán felvette velem a kapcsolatot, és még ha ritkán s, havonta 1 max 2 alkalommal, de felhívott. Márciustól kezdve egyre gyakrabban jött el hozzám, beszélgettünk újrakezdésről, de azt mondta, akkor a nulláról kell mindent kezdjünk ismét barátként. Áprilisban megkért, hogy aludjak nála, és a második alkalommal a dolog is megtörtént közöttünk. Amíg külön voltunk sem neki sem nekem nem volt más az életünkben. Május elejéig minden rendben is ment, amikor is egyik este közölte hogy ő nem tud szerelmet adni mert nem tudja érezni azt. Kikészültem, és otthagytam, hazajöttem. Másnap hívott hogy legyünk csak barátok, semmi több. Engem ez nagyon kiborít, mert én nagyon nagyon szerelmes vagyok belé azóta is. Most júniusban sikerült rávegyem, hogy elmenjen a volt pszichológusához, ugyanis depresszióra hajlamos tüneteket produkált. Konkrétan a bipoláris mániás depresszió ÖSSZES tünetét. Ugye pl a szexuális vágy teljes hiánya…. Hol nagyon boldog, pörög minden máskor eldob magától, szomorú így periodikusan változik ez. A lényeg, hogy most megint húz magához, ölelget, puszilgat, de úgy látom mintha várna valamire. Egy ismerős volt nála és én, amikor az ismerős megkérdezte, MOST járna e velem? Csaba válasza az volt, hogy EGYENLŐRE nem…. Komolyan nem értem… Más nincsen neki, ez biztos. Napi szinten hívogat van hogy 6-8 alkalommal is, menjek át, aludjak nála, de ha ott is vagyok este SEMMI nem történik kettőnk között. Csak mint barátok. A kérdésem az lenne, Ön szerint mire várhat párom? Mert ez az érzésem.. Illetve mintha félne… Szeretem, el nem engedem, mert mással nem tudnám az életemet elképzelni. Kérem adjon tanácsot, mit tegyek? Hogyan segítsek neki? Hogyan érjem el, hogy ismét együtt lehessünk? Nagyon el vagyok keseredve. Sajnos a testvérét a kishúgát még 11 évesen elveszítette, édesanyja pedig 2015 februárjában hunyt el. Alkoholista szülők gyermeke, sokat bántották. Az édesapja is elhunyt még 2006 ban. Ő jelenleg 26 éves én 32 vagyok. Közmunkásként dolgozik, és jelenleg éppen érettségizik (26 án lesz meg a papírja, kitűnő tanuló). Nem iszik alkoholt, csak dohányzik.

Jónapot! Megint én vagyok, aki nagyon hosszan leírta azt ami történt és valamit kihagytam!

Az alatt a két hét alatt amíg beszélgettünk csak azért írt nekem, hogy egy másik lányt felejtsen. Ezért nem tudom hogy akkor miért nézett annyira. Nem tudom mit tegyek hogy legalább barátok legyünk de ráírni nem írhatok! Haragszik! De már nagyon nem bírom ezt így!

Remélem nem zavarja Önt, hogy ennyit írok Önnek, de nagy szükségem lenne segítségre!

Köszönöm!

Tisztelt doktor nő!
Nagyon egyedül érzem magam a problémámmal pedig tudom, hogy sokakat érinthet. Nem tudok párkapcsolatot létesíteni. Nem azzal van a gond, hogy ne szeretnék csak azzal a kifogással élve, hogy nincs hol ismerkedjek eltaszitok mindent. Pedig van hol, de ha valaki odakint hozzám furcsamod eltaszitom, félelmet érzek, hogy miért akar ő velem beszélni, biztos csak egy éjszakás kaland vagy ki tudja.
Hogy tudnék ezen a latasmodon és bezartsagon változtatni.
(meg nem volt kapcsolatom)

Jó napot kívánok!
Én egy 22 éves lány vagyok és olyan problémával fordulok Önhöz, hogy sajnos nincsenek barátnőim.
Mindössze egy barátnőm van, aki már 15 éve a legjobb, de sajnos olyan párkapcsolatban él már 8 éve, ami a barátságunk kárára ment, nagyon zűrös a kapcsolatuk és igazából csak a barátnőm erőlteti ezt a dolgot, próbál mindig az élettársa kedvében járni, így én háttérbe szorultam és mivel a párja egyáltalán nem társasági ember, ezért szinte soha sem mennek sehova és így én sem tudtam velük bármerre is menni, persze a barátnőm a párja nélkül bulizni sem megy szívesen, emiatt a kapcsolatunk a barátnőmmel megszakadt.
Mi a párommal 6 év után szakítottunk, ennek most már 4 hónapja és sajnos most egyedül maradtam, csak a családomra számíthatok, mivel nem igazán alakítottam ki tartós baráti kapcsolatokat.
Van egy húgom, ő 17 éves, vele szoktam programokat csinálni, járunk edzőterembe, bulizni, de neki is megvan a saját baráti társasága. Az elmúlt hónapokban próbáltam új korombeli barátnőket szerezni a konditeremben, munkahelyen, szórakozóhelyen, régi osztálytárssal felvenni a kapcsolatot, régi évfolyamtárssal akivel az iskolában jóban voltam, de sajnos mindegyiküknél azt tapasztaltam, hogy ennyi idősen már nem nyitnak úgy az emberek felé, mindenkinek meg van a saját kialakított élete és ebbe nem szívesen fogadnak be új embert.
Most már nagyon tanácstalan és elkeseredett vagyok, hogy még is hogyan tovább, mit nem próbáltam még, hogy sikerüljön találnom új barátnőket, vagy egy kisebb baráti társaságot.

Előre is köszönöm a válaszát.

Tisztelettel: Evelin