Jó napot kívánok Doktor nő!
Én lennék az előző kérdező aki küzd a párkapcsolatával és az új férfival.Szerintem a kihűlés oka a távolság és ahol dolgozom van annyi szabadidőm,hogy gondolkozzak.Idáig a család és az iskola töltötte ki az életem és ilyenen nem volt esélyem gondolkodni és most túl sok időm lett elgondolkodni mindenen.Nem tudom vissza lehet fordítani ezt a kihűlést.A másik férfi nem csak szexuálisan vonz hanem,ahogy hozzááll az élethez,hogy sodródjunk kicsit az árral és az érzés,hogy valaki érdeklődik irántam ismét ,hogy nőként lát és nem valaki párjaként.Ez a férfi pont attól vonz,hogy olyan mint a párkapcsolati előtti életem vad, bolondos és szenvedélyes.Ebben a párkapcsolatban egy megfásult asszonynak érzem magam aki nem szép nem is nő csak valakié.
Tanácsát előre is köszönöm.

Jó napot kívánok! Nem is tudom hol kezdjem…20 éves vagyok van egy másfél éves kapcsolatom. A kapcsolatunk eleje nem igazán indult jól…a barátom sokat flörtölt az első pár hónapban más lányokkal. Nem volt soha semmi köztük egyik lánnyal sem, egy csók sem. De mégis irogattott nagyon sok lánnyal. Aztán szépen lassan egy 180 fokos fordulatot vett a kapcsolatunk. Minden olyan már mint a mesékben. Tudom hogy nagyon szeret, ezt ki is mutatja. Nem flörtöl, mindig a kedvemben jár. Érzem és látom hogy szeret. Mindent megtesz értem. Csodás vele együtt lenni és ő is a tudtomra agyja mindig hogy mennyire szeret. Szóval minden nagyon szép és jó. De attól félek ezt el fogom rontani az örökös túlzott féltékenykedésemmel. Még mindig eszembejut sokszor a kapcsolatunk eleje és nagy szomorúsággal tölt el. Tudom azt hogy tovább kell lépnem, hiszen már nem ilyen, de nem tudom kitörölni a memóriámból. Őrülten féltékeny vagyok akármit csinál. Ha ránéz egy lányra, ha belikolja egy lány képét, ha ismerősök lesznek. Ha már szóba jön valami téma ami lányokkal kapcsolatos akkor is rögtön féltékenykedek. Pl ha megyünk az utcán és azt mondja hogy milyen szép annak a lánynak a ruhája már akkor begurulok. Hogy miért kell más dicsérnie…pedig engem is állandóan dicsér, de mégis rosszul esik ha mást is. Persze azért próbálom magam visszafogni és ilyenkor nem mondani semmi rosszat. De elég sok vita van az ilyenekből. Mert egy egész napra el rudja rontani a kedvem ha pl likeol egy képet egy lányról. Idegesít az hogy állandóan olyan lányokat lát/néz a közösségi médiában, akik ezerszer jobban néznek ki nálam. És persze sokszor ezen meg is sértődök, ami pedig őt idegesíti fel. Hiszen már milliószor elmondta hogy neki caak én kellek és én vagyok a legjobb. Én pedig irreálisan azt várom el hogy csak engem gondoljon jó csajnak, hogy másra rá se nézzen. De annyi lány van aki sokkal jobb mint én és félek hogy róluk álmodozik, hogy őket akarja megkapni. Nem tudom mit kéne csináljak hogy ne legyek ennyire féltékeny, hogy ne érezzem azt a fájdalmat mikor ránéz egy másik lányra. Tulajdonképpen már azt sem tudom, hogy mi az a szint ami miatt még egészségesen lehetek féltékeny…tehát van-e okom kiakadni ezeken vagy mi az amin már tényleg ki kéne. Tanácstalan vagyok. Most még elviseli ezt a barátom és bár idegesíti ez a féltékenyledés, de emiatt még nem akarna szakítani. Viazont tudom azt hogy az idő mulásával ez csak rosszabb lesz és nem akarom emiatt elveszíteni. És azt sem akarom hogy rosszul érezze magát emiatt. Azt akarom hogy tökéletes társa legyek és ne okozzak neki fájdalmat, mert tudom azt hogy ő is erre törekszik.

Nem gondolom, hogy a párom megcsalna engem. Tudom, hogy csak engem szeret, és nagyon boldogok lennénk együtt, ha nem lenne az én kis problémám. Három éve vagyunk együtt és komoly terveink vannak. Mégis egy teljesen hétköznapi dolgot nem tudok elfogadni és ez megkeseríti mindkettőnk életét. Nem akarom, hogy a szerelmem más lányokról azt gondolja, hogy szépek. Nem akarom, hogy szép lányok közelében legyen. Félek attól, hogy összebarátkozik egy lánnyal, aki nem csúnya. Utálom a munkatársait. Utálom a barátait, mert amikor összejüttönk állandóan lányokat mutogattak neki, nem akarom kiengedni velük, nehogy felhívják a figyelmét más lányokra. A strandon imádkozom, hogy ne nézzen egy esetlegesen szép lány irányába. Tudom, hogy meg sem fordulna a fejében, hogy lecserél, hogy csak engem akar. Mégis annyi párt látok, ahol az a helyzet, hogy oké van egy párom kinéz, ahogy kinéz, de amúgy pornót nézek, meg állandóan szép nők után csorgatom a nyálamat. Nem nézek a párommal Szellemekkel Suttogót, mert azt mondta, hogy szép arca van a lánynak. Közrejátszik, hogy nem vagyok teljesen elégedett a testemmel mostanában, de félek, hogyha a maximumot kihozom magamból, akkor is attól rettegek majd, hogy lát más szép lányt, aki esetleg jobban néz ki nálam. Nem szeretném, hogy nélkülem menjen strandra, vagy moziba, hátha lát egy csinos lányt és nem vagyok ott, hogy eltereljem a figyelmét, vagy ellenőrizzem a tekintetét. Tudom, hogy nem normális, amit csinálok és már mindent megtettem, hogy leküzdjem. Olyan régóta szenvedek emiatt, de mindenki csak furcsán néz rám, nem értik meg mekkora szenvedéssel jár ez számomra. Annyit mondanak, hogy nem kéne ennek ennyire zavarnia. Hát ez nem nagy segítség, ennyit én is tudok. Remélem sikerült nagyjából elmagyaráznom a helyzet súlyosságát. Sajnos anyagilag nem engedhettük meg magunknak a párommal, hogy rendes segítségért forduljunk, habár már volt róla szó, hogy szükséges volna.

Üdvözlöm

Nagyon el vagyok keseredve,17 éves lányom szerelmes ,ez még nem is lenne probléma hisz ebben a korban ez már természetes. Viszont a fiú nem jar iskolába (18) nehezn kezelhető és sajnos a lanyomat is a rossz irányba felé viszi, sajnos a ranulmanyi eredménye is romlott és magyar irodalom tantárgyból meg is bukott jövőre érettségizni fog. Nagyon sokat sír a lányom miatta állandóan szakít vele a fiú megcsalja ahogyan a lányom mondaná meg alázza, de a javyom mindent meg bocsát neki pedig a saját szavaival mondja el hogy mennyi rosszat tesz vele.A barátait el fanyahgilja csak akkor veszi őket elő fa éppen össze van veszve a fiúval. Nagyon el távolodik már a családtól is mert ma mondjuk neki higy ez a fiú nincsen jó hatással rád,de a beszélgetések vége mindig kiabálás és vita.Mit tegyek hogy a lányom be Kassa végre higy évvel a fiúval Vali hapcsplata rossz irányba viszi. Ja és ez már 2 éve tart. Eddig bíztunk a kanyunkban de most már egyre többet hazudik.
Hát röviden ennyi nagyon szeretném fa a kanyon át vissza kapnánk olyannak amilyen jónak neveltük. Üdvözlettel egy nagyon elkeseredett anyuka

Kedves Doktornő!
Évekkel ezelőtt megismertem egy férfit, én akkor még lány voltam. Folyton csak néztük egymást, de ő soha nem közeledett felém, és persze nekem is jó volt. így. Aztán férjhez mentem és utána úgy éreztem megváltozott, továbbra is nézett akárhol találkoztunk csak én eleinte mindig elpirultam ez nagyon tetszett neki, aztánúgy nézett a szemembe, hogy szinte a szívemig hatolt. Azóta megnősült mert nekem sikerült közelednem felé és eljutottunk a köszönésig és elárulta ezt igaz nem szóban mondta, hanem emailen irta le.
Amióta nős lett elkezdett érdeklődni felőlem, ezalatt azt értem, hogy elkezdett szaladgálni előttem, ment előttem és nézte hogy követem-e, hanem megállt és várt, vagy a nejével ültek az autóban és közeledett és kihúzta magát, majd kiesett az autóból és nem zavarta hogy ott ül mellette a neje. Ha a neje meglátta, hogy én is ott vagyok látszott a neje szemén, hogy milyen mérges hogy megint találkoztunk. Én megelégeltem és irtam neki egy levelet odaadtam neki és benne volt egy email címre írta a válaszát. Azt merte írni nekem hogy félreértemeztem a gesztusait és hogy ő nemis csinált semmit, erre írtam neki, hogy a játszadozásához két ember kell és ne rám kenje ezt az egészet, de azóta is láttom sóvárog utánam de kérdem én, ha nem tisztázom ezt vele, akkor meddig akart még velem szórakozni? Csak az a baj, hogy én igyis beleestem, pedig tudom, hogy semmi esélyem sincs nála! Sajnos a házasságom nem sikerült és így érhető, hogy ragaszkodtam volna hozzá, hogy legyen legalább a baràtom vagy lelkitársam de egyből azzal védekezett, hogy stabil kapcsolatban és és különben is ő idősebb tőlem magyarul lepattintot magáról, úgy érzem én nem ezt vártam volna tőle. Most próbálom kitörölni a szivemből csak nem tudom hogyan. Mit tegyek??Kérem adjon tanácsot!!! Köszönöm!!!

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr,

Nagyon sok problémám adódott az életemben figyelmetlenségem, szétszórtságom miatt. Időszakosan javulnak a tüneteim, de akkor is csak extrém erőfeszítéssel.

A következőket tapasztalom:
Folyton elhagyom a dolgaimat, különösen ha több dolog van nálam egyszerre. Néha teljesen képtelen vagyok visszaemlékezni, hol hagytam el dolgokat. A lakást elhagyva is néha visszaszaladok megnézni hogy bezártam-e az ajtót.

Az életben ugyanígy. Egyetemen tanultam,több nyelvet beszélek. Az elején nagy lelekesedéssel indultam, a legjobbak között, majd a végén alig tudtam bejefezi mert a goldolkodásom nem logikus, mintha képtelen lennék elvontan gondolkodni, következtetéseket levonni (erre csak a szakdolgozatnál jöttem rá). Így a szakdolgozatom rányomta a bélyeget az egész tanulmányaimra, a tanáraim nagyot csalódtak bennem, ahogy én is magamban. Ezután próbálkoztam több szakmai tanfolyammal, területtel, de bármelyikre gondolok, úgy érzem nem felelnék meg rá, pontatlanságom miatt. Ráadásul úgy érzem mindent tudás átmegy a fejemen. Az utóbbi időben már a saját telefonszámomat is képtelen vagyok megjegyezni. Ha kérdezik. Szégyen szemre elő kell vennem a telefonom megnézni. Ezenkívül ezer dolog érdekel egyszerre, annyi mindent szeretnék tanulni, néha felbuzdulok egy-egy témán, és szeretnék valami újat tanulni, de idáig se mentem velük semmire, végül mindig kiábrándulok és depresszió a vége. Borzasztóan haszontalannak érzem magam. Most külföldön vagyok. Mester diplomám van, de úgy érzem még egy egyszerű eladónak se lennék jó, mert nem tudok koncentrálni. A legutóbbi munkám során is megesett, hogy bementem a szabadnapomon 3 -szor figyelmetlenségből, és appróbb figyelmetlenségi hibák.

Gyerekkoromban is elkalandozós voltam, olyan más világban éltem és túl félénk voltam, emiatt nehezen illeszkedtem be és nem voltak barátaim. A matematikával ( talán diszkalkuliám volt )folyton a bukás szélén álltam annak ellenére, hogy jó tanuló voltam, és ez mély nyomot hagyott bennem. Nem volt pénzünk korepetálásra, és hiába ültem fölötte órákat, nem értettem. Családi viszályokat is átéltem hosszú időn keresztül és most a jelenlegi férjem minden hibámat a szemembre veti , a feledékenységeimet.

Folyton felelőtlennek nevez és szerinte semmi nincs a fejemben. Egyáltalán nem ért meg, és én hiába próbálok javulni (listákat írok,hogy el ne felejtsek valamit), az ő elvárásainak nem lehet megfelelni. Úgy érzem verbális erőszak áldozata is vagyok egyidejűleg, csak most kezdek feleszmélni.

Az utóbbi időben kivizsgálásokra küldtek mert ehhez még a fejem is gyakran fájt, a fülem zúgott. Piros, csalánszerű bőrkiütéseim vannak zuhanyzás után egy ideje, ami néha magától is előjön a nyakamon és néha égő pontokat érzek a bőrömön bárhol( főleg fej és arc).

EEG és MRI vizsgálatra küldtek, ezekre olyan sokat vártam, hogy el kellett jönnöm külföldre és sosem tudtam meg az MRI eredményem.
Az EEG eredményemenen megjegyzésként szerepel: Kissé rendezetlen alacsony feszültségű alfa alaptevékenység, organikus laesiora, epilepsziás működészavarra utaló jel nincs.

Ön szerint ez befolyásolhat valamit a szétszórtságommal kapcsolatban?
Az MRI kimutatja a figyelemhiányos hyperaktivitás zavart? ( Az olvasottak alapján ehhez hasonló a szétszórtságom.) Hogy tudhatnám meg hogy erről van e szó, amiért nem érzem magam teljes embernek, vagy az egész csak stressz, amiből szintén nem kevés jut nekem. Nagyon aggaszt, hogy hogy fogom megállni a helyem a munkahelyemen így. Kérem tanácsoljon valamit.

Köszönettel

Üdvözlöm!Nem is tudom hol kezdjem!Tanácsra lenne szügségem!A férjem lassan 5éve hogy meghalt!Van egy 14 éves lányom és egy fiam!Van párom akivel rövidesen összeköltözünk!A probléma a kamaszlányommal van !megismerkedett egy 23 éves fiúval ,nagyon szerelmes állandóan ment hozzá akkor is ha meg volt tiltva!dolgoztam és fogta magát és ment!Itthon szinte semmit sem csinál csak a fészen lóg!Ami kiütötte már teljesen a biztosítékot hogy ezzel a 23 éves férfival szerkeztettek egy profilt a páromról egy társkeresőoldalra hogy összevesszünk!A szemembe hazudott a lányom és győzködött!de végül bevalotta hogy ő volt!próbáljuk visszafogni de ez kiverte a biztositékot!azzal védekezett hogy ő azt akarja az apja legyen itt!Az apja témát akkor hozza fel csak ha el akar érni valamit!két hétig most telefon sincs és szobafogság!nem tudom jól döntöttem e mert ez a 23 férfi biztos összeveszik vele mert nem tud a lányom ugy ugrálni ahogy ő fütyül mert telefonon sem éri el mivel azt elvettem!nem akarom hogy vele legyen mert rosz hatással van rá!nekem meg gyomorgörcsöm van mert napi szinten hagy hivja fel stb!mit tegyek?Ja éd raádásul első szerelem és mint kiderült le is feküdt a fiúval!A párom mióta együtt vagyunk folyamatosan tett azért hogy elfogadja őt és ez idáig úgy tűnt elfogadta!Voltak kissebb viták mert ha valami volt a párom rászolt ha az öccsével veszekedett de ez fordítva is igy volt!A kicsi teljesen elfogadta a páromat!Válaszát elöre is köszönöm!tisztelettel:kata

Kedves Doktor Nő/Úr!

Lenne egy problémám. A történet elég kusza és hosszú, megpróbálom leírni. 3 éve váltam el a férjemtől. Van egy 5,5 éves közös kislányunk. Nem a legjobb a kapcsolatunk az apával, de próbálom a gyerek előtt ezt nem mutatni. Sajnos az apuka nem ennyire figyelmes a gyerekkel. Ebből is adódnak a kislánynak problémái, de ez még a legkevesebb, beszélgetek vele sokat a válásról, a mostani kapcsolatról az apjával, ha kérdezi.
Közben megismerkedtem az új párommal, lassan, fokozatosan “hoztuk” a gyermekeket a kapcsolatba, mert neki pedig egy 7 éves fia van. Elég zárkózott a kisfiú, nehéz vele kialakítani a jó kapcsolatot. Eleinte minden simán ment. A két gyermek jól kijött egymással, aztán jöttek a konfliktusok… mint már említettem a párom fia nehezen megnyíló, befelé forduló fiú. Az én lányom ezzel ellentétben egy nyitott, barátkozós kislány, sokszor túlságosan is… nagyon “ragadós” és ezt nem mindenki viseli el, többek között én sem szeretem és próbálom vele ezt is megbeszélni. Gondolom a válás miatt alakulhatott nála ez ki, mert nem szeretne elveszíteni… Az új párommal nagyon jól kijön.
Nemrég kiderült, hogy a párom kisfiával problémák vannak az iskolában, panaszkodtak rá, hogy túl domináns, erőszakos, azt kell a gyerekeknek csinálni amit ő akar, különben baj lesz, fenyegetőzik, egyszóval nagyon csúnyán és nem normálisan viselkedik. Ezt észrevettük akkor is mikor együtt voltunk négyen, többször is, de rászóltunk és nem tulajdonítottunk neki nagyon gondot. Viszont kiderült az iskolában, hogy az összes osztálytársát tudatosan terrorizálta, közben végig hazudott a szüleinek, tagadta miután több szülő is jelezte a problémát, a végén persze mindent bevallott. Azóta pszichológushoz jár, aki azt a diagnózist állította fel, hogy szociálisan éretlen és nyilván ez a fajta elfojtott düh a válás és az egykesége miatt alakult ki nála. Én is el szeretném vinni a lányom pszichológushoz, mert aggódom, hogy ez a fajta viselkedés amit a kisfiú csinál, a lányom kárára fog válni. Szabályosan eljutottam arra a pontra, hogy féltem a lányom a párom fiától. Egyszerűen katasztrófa minden együtt töltött nap, mikor a kisfiú is ott van… a hétvégén is csak háromszor hazudott az apjának, és a fiú nem tudja elviselni, hogy “osztozkodni” kell neki az apja figyelmén. Nagyon nehéz és én pedig kétségbe vagyok esve. Nem látom a kiutat, tudom, hogy a kisfiú javulása hosszú folyamat lesz, de addig a kislányommal mi lesz? Ha nem vagyunk velük, ha ketten játszanak mindig terror a vége. Lelkileg mennyire viseli meg a kislányom? Vagy csak én reagálom túl? Kérem valami hasznos tanácsot adjon, mert sajnos még a kapcsolat vége is előttem lebeg emiatt. Pedig a párommal igazán kiegyensúlyozott minden. El vagyok keseredve.

A mult hetvegere a volt osztalytarsaimmal megbeszeltük, hogy talalkozzunk. ( ez egy nemet tanfolyam volt, heti 3szor) Azota 1 eve nem talalkoztam velük, hisz mki eli a sajat eletet, mki mashol lakik, nehez összeegyeztetni. Vegülis is, csak ketten talalkoztunk. Hozza teszem anno, nagyon jo barati viszonyban voltunk, sulin kivül is taliztunk, de soha nem volt köztünk semmi.Anno El voltam foglalva a “parkapcsolati problemakkal” , tul zavaros , es meggondolatlan lett volna, ha barmit is lepnenk egymas fele, bar hozzateszem, mindig is be jött mint pasi, es mint felfogasilag. Plusz neki sem volt egyszerü anno a szerelmi elete… Azota, el telt egy ev, es ahogy irtam vegülis csak ketten talalkoztunk, a vegere mki lemondta a hosszu hetveget. Mindenesetre nagyon jol ereztük magunkat, jokat beszelgettünk, kirandultunk, csonakaztunk, vacsoraztunk. Aztan, vhogy nem is tudom hogyan, de attertünk, ki h csokolodzik….nah mar most jo 4 ora utan, megtörtent a csok. Hm…nem vok vmi romantikus alkat, de azt kell irnom, varazslatos volt.
A pentek este ezzel telt vegül. Együtt aludtunk, de mas nem volt, atölelt, csokolt, es en is Öt. Szombaton, egy atlagos reggel Indult, fürdes, reggelit keszitett, aztan megbeszeltük, hogy ma merre megyünk melyik muzeumba, stb…majd este el megyünk egy pubba..Napközbe csok öleles, de nem logtunk egymas szajaba, olyan volt, mintha 1000 eve jarnank, vagy nem is tudom, megis pezsgetö Erzes volt. Aztan este szinten nem leptük at a büvös hatart, bar közel jartunk hozza, nagyon közel…De nem, nem tettük meg. Most hetvegen lesz egy ” helyi fesztival” es mondta hogy örülne ha el tudnek Ismet hozza menni. El jött a vasarnap En haza jöttem.. a bucsu az erdekes volt, senki nem mondott vagy tett a masikkal semmit, zavaro es hideg es fura volt az egesz. Azota csak annyi tema valtas volt, hogy kerte a kepeket, en pedig at kültem, amikor mar haza ertem, annak nagyon örült. De azota semmi.
Tudom, meg 2 nap Sem telt el. De annyit gondolkodok ezen az egeszen, hogy most akkor mi is van? Vagy mi lehet? Ram ir, vagy en irjak ra, de ha En ra irnek akkor is varnek meg szerdaig, vagy tovabb?Vagy lehet jobb lenne elkönyvelni, hogy ez egy szep hetvege volt aztan annyi. Csak a gond, hogy ismer es elvileg en is ismerem Öt, Tudjuk a masik, gondolatat, gondjak bajat, vannak azt mondjak egy baratsagbol belsösegesebb parkapcsolat alakulhat ki , hat en most tanacstalan vok, mert ezt az egeszet nem ertem. Es nem tudom, En lepjek esetleg vagy ne, vagy varjak, mig Ö lep.
Valaszat elöre is köszönöm!
Tisztelettel

Üdvözletem!
Tanácsot szeretnék kérni unokaöcsém problémás viselkedésével kapcsolatban.Sajnos a szülei nem akarják észrevenni,hogy baj van a gyermekkel,legyintenek,hogy csak gyerek…
A probléma a következő:6 éves fiúról van szó.Már egész kicsi kora óta állandóan nyüzsög,nem tud 10 percre nyugodtan leülni,ha szólunk,talán ötödjére odafigyel.Azt hittük a fülével van baj,de volt vele orvosnál,a hallása jó.
Már ott tartunk,hogy visszabeszél,iszonyat hisztiket produkál és megüti a mamáját.
Mi egy udvarban de külön házban lakunk,látom a mindennapjait.Általában a mamára van bízva,mert a szülei dolgoznak.Ha itthon is vannak,nem nagyon foglalkoznak vele.Ők bent a házban,a gyerek egész nap az udvaron.
A kérdésem az lenne hogy mit lehetne tenni ha a szülők helyett?Szerintem ez a kor előrehaladtával csak rosszabb lesz.

Köszönöm a választ!
Üdvözlettel:Katalin

Tiszteletem doktor úr. 25 éves nő vagyok. A rövid történetem: 2011 ben lett vége egy évekig tartó párkapcsolatomnak. Talán ekkor kezdődtek a problémák .. nagyon nehezen dolgoztam fel a dolgot talán máig sem sikerült teljesen. 2013 ban megismerkedtem a mostani párommal nem mondom hogy elfelejtette velem az előző kapcsolatomat de elfogadtam partnernek. Majd egy évre rá összekoltoztunk. Par honap mulva terhes lettem aminek nem nagyon örultem de a kornyezetem hatasara ugy domtottem elfogadom. Utana mar kezdtem megorulni a dolognak habar ugy gondoltam ez még korai. 2016 januarjaban megszuletett a lanyom. Az elso 3 honapban sokat sirtam es tehetetlennek ereztem magam hogy nem tudom megadni neki amit szeretne. Egyszeruen nem volt hozza turelmem. Anyukam sokat segit szoval azert el szoktunk parommal menni ketten is de ugy erzem ez sem elég. Nincs turelmem hozzá borzasztoan feszult vagyok ugy erzem felrobbanok. Sokat sirok semmi nem jo nem tudok mar orulni semminek . Nem tudom hogy ez a gyerek miatt van e vagy se. Ha párommal ketten vagyunk akkor is ez van. Ha egy kicsit nem az van amit kigondoltam merő dühöt erzek magamban es sirni kezdek. Lenne okom orulni az életnek van egy szep csaladom egy szep hazam de mindenben a rosszat latom es ugy erzem mar ssmmibek nem tudok orulni. Az utobbi idoben felszedtem par kilot emiatt is rosszul erzem magam es ha el kezdek fogyokurazni nem tart tovabb 3 napnal mert ugy erzem csak az eves tesz boldoggá. Kérem segitsen mi lehet a problema. Vagy ezt egyedul kell megoldanom?

a környezetünkben az elmúlt 5 évben több idős ember is meghalt. 5 éves kislányom egy hónapja a szomszéd néni halála óta retteg a haláltól. konkrétan sehova nem enged el, nem megy el sehova (nagyszülőkhöz, apukájával vásárolni) nélkülem. kibukott egy beszélgetés során belőle hogy fél hogy én vagy az apukája meghalunk. ha apa is elmegy akkor is nagyon várja hogy hazajöjjön. hogy tudnám ezt feloldani benne? beszélgettünk hogy idősek és betegek voltak, lerajzoltuk egy életvonalon hogy ők az “élet” végén jártak (mind idősek voltak) de sajnos nem segít. sír zokog mikor el mennék valahova nélküle. mikor a szomszéd kislány fagyizni hívja zokog hogy csak akkor megy ha anya is jön. közben pedig azért is sír mert nagyon szeretett volna menni. de nem mer engem itthon hagyni. segítségét szeretném kérni hogy merre induljak el, hogy tudnám feloldani benne ezt a dolgot, szeptemberben oviba kell menni, ott nem maradhatok. amúgy sem szereti sajnos az óvodát de addigra szeretném feloldani benne ezt a félelmet nagyon. köszönöm.

Kedves Doktornő!
Házasságom már az elején nem úgy indult, ahogy kellett volna, de én sajnos nem foglalkoztam vele, mert nagyon beleestem a férjembe.
Az én problémám már a nászéjszakán elkezdődött a férjemnek az volt a problémája, hogy én sajnos szűz voltam, de ő is. Engem okolt, hogy miért nem voltam másik férfival. Gondolhatja, így telt a nászéjszaka. Utána rövidesen jöttek a gyerekek. Először a fiam jött, akkor az volt a baja miért nem kislány, másodjára megérkezett a várva várt kislány akkor meg azt mondta, hogy Ő még nem is akart ilyen korán másodikat, 3 év van a két gyerek között. Azóta is mindig mindenbe beleszól, soha nem jó neki semmi, mindig úgy nem jó ahogy van. Pl. Ha mosok mért most mosok, mért nem később. Ha sütők valamit miért nem szóltam, hogy sütni akartam. Mindig mindenben megkritizál, azt is szokta mondani, hogy milyen béna vagyok. Semmit nem tudunk megbeszélni, soha nem ért egyet semmiben. Mindig mindenért én vagyok a hibás. A fiamat is sokszor megkritizálja. Úgy érzem, hogy ez a sok lelki bántás, kritizálás elvette a fiam és az én önbizalmamat is. Már úgy érzem, nincs más megoldás el kell válnom tőle, mert így nem lehet élni. Sokszor kiabál is velünk, de úgy hogy a szomszédok is hallják. Kérem adjon tanácsot mit tegyek?
Így nem tudok élni, csak szenvedek!!! Úgy érzem lelki terrorban élek. Mindig minden nekem kell egyedül megoldanom, sokszor még a pénzt is sajnálja odaadni, itt a lakáshitel felére gondolok, és akkor még nem beszéltem a többi költségről. mi külön kasszán élünk, mert ő a házasság elején nem akart velem közösködni. Én mindent megtettem ezért a házasságért, de ennél többet már nem tudok tenni.

A párom a legelső perctől meg kritizált, én elfogadtam olyanak amilyen, nem akartam megváltoztatni. Én soha nem bántottam meg őt semmivel, de ő folyton kritizált. Volt, hogy gondja volt én meghallgattam próbáltam neki segíteni, tanácsot adni, de az én tanácsomat soha nem fogadta és fogadja meg, nem érdekli amit mondok neki. Mindig azt mondta rossz gyerekkora volt, pedig ez nem igaz. Az igaz, az anyja újra férjhez ment és két testvére született, de szerintem ez nem rossz, inkább jó. Ellentétben velem, én elveszítettem a testvéremet egy autóbalesetben, nekem tényleg rossz volt, de én nem így gondoltam.
Én mindig olyan emberre vágytam aki mindenben támogat velem van a bajban, odabújhatok hozzá meghallgat, elfogad olyanak amikyen vagyok nem akar megváltoztatni.
Nem nézhetek tévét, mert beszól, hogy ő már látta, én romantikus alkat vagyok ő nincs odaérte. Addig beszél, hogy nem tudom végignézni a filmet, mert hiába szólok rá, hogy nézem Őt ez nem érdekli. Zenei ízlésünk sem egyforma, amit én szerettek hallgatni őt sokszor idegesíti, azt szokta mondanni kapcsoldi ezt a h… zenét? Énn megszoktam hallgatni az ővét is én nem kritálom, hogy mit hallgat, de ő soha nem tudja ekviselni.
Állandóan dumál és nem foglalkozik azzal, hogy engem idegesít vele.
Igaziból nem érti meg amikor azt mondom, hogy így nem lehet élni, akkor mindig engem okol, hogy ez mind én miattam van.
Nem tud csöndben sem maradni. Sokszor előfordul, hogy meséltem neki valamit ami történt velem aznap, de oda se figyelt, vagy visszakérdezett 57-szer hogy mondjam el újra mert nem tudott odafigyelni, a vége mindig az lesz, hogy azt mondom, akkor nem is kell meghallgatnia.
Nem tudok vele semmit megbeszélni, sokszor úgy érzem ezért nem kell házasságban élnem, mert az úgye arról szól, hogy kölcsönösen megértik egymást a felek, segítik egymást, partnerei egymásnak mindenben, és nem magányosan szomorkodnak a sarokban, hanem szeretik egymást és tudnak együtt nevetni, és odafigyelnek egymásra, de nálunk ez nincs meg!!! Tavaly el volt törve a kezem, mindent én csináltam semmiben nem segített, még haza se jött időben, hogy ápoljon, gondozzon engem. Sokszor el vagyok keseredve, hogy miért ilyen férfi juttot, aki nem tudja, hogy kell igazán szeretni. A gyerekei is ott tartannak, hogy jobban szeretik, ha nem jön velünk az apjuk, mert egész utón csak hülyességeket beszél, és őket ez nem érdekli. Soha nem ért velük foglalkozni, nem volt türelme hozzájuk, sokszor idesítették a saját gyerekei. A fiam nem tudta megbeszélni a férfi dolgokat sem vele. Sokszor úgy érezték nekik csak papíron van apjuk, én nagyon szerettem őket, de hiányzik nekik az apai szeretet amit pótolni nem tudok. Mindig azzal védekezik, hogy nem engemtem őt a gyerekei közelébe, de ez nem igaz, ő utasította sokszor el ökek, azzal most nem ér rá, de semmi dolga nem volt. Boldogan vitték mutatni a jó bizonyítványukat, de ő soha nem ért rá megnézni, pedig semmit nem csinált, csak a telefonjával játszott, vagy filmet nézett. Nekem ilyen életem van, boldogtalan vagyok!!

Az utóbbi két hétben feltűnően sokat foglalkoztat egy híresség munkássága és személyes élete. Rengeteg videót és filmet néztem meg, amiben szerepel, és kezdek egy olyan erős kötődést érezni iránta, ami már-már a szerelemhez közelít.
Kezdtem aggódni, ezért az interneten kutattam kicsit a jelenségről, és rátaláltam a CWS (Celebrity Worship Syndrome) nevű betegségre, aminek a tünetei nagyon jól lefedik a fentebb leírt viselkedésemet. A kérdésem, hogy valóban létezik-e ez a betegség, és hogy visszavezethető-e esetleg valamilyen súlyosabb mentális problémára.

Előre is köszönöm!